Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)
1853-09-11 / 1051. szám
I Távirati sürgöny. A hadsereg fősegédtisztje Albrecht Főherczeg , cs. kir. Fenségéhez Budán. Schönbrunn, sept. 10. 1853. Legfelsőbb parancsra. „ALBRECHT“ hadigőzös épen most indul felfelé Orsováról az Isten segítségével megtalált magyar korona-jelvényekkel. A hadigőzös legfelsőbb parancs szerint Budán lehető legnagyobb ünnepélyességgel fogadandó és a jelvények további rendeletig a várkápolnában közszemlére kitétetendők. Mi is azon hozzátétellel juttatik örvendetes köztudomásra , miszerint a hadigőzös folyó hó 15-én reggeli 9 órakor fog megérkezni, és az ünnepélyre nézve a további rendelet később fog kibocsáttatni. A magyarországi cs. kir. katonai és polgári kormánytól. egy magyar nabob Folytatás. *) S a 1 dirt. (Ki v an fi z e t v e.) De ki is várhatta volna ettől a kérges tenyerű asztalosmestertől azt a ritka önmérsékletet, hogy dühös, sangvinicus természete ellenére, legkisebb kifakadás nélkül, ily egyszerű módon adja tudtára a meglepett udvarlónak ellenséges indulatát ? Abellino nem merte e jelenést elmondani társai előtt, annyira érző, hogy bárminő versio szerint is a kézműves magaviselete diadalmasnak fog látszani. Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak. Boltay mester vissza sem téve többé fiókjába az asztalon hagyott pénzt,hanem összesepré, elvitte a Pressburger Zeitung érdemes szerkesztőjéhez s másnap a fenntisztelt lap hasábjain következő hirdetmény volt olvasható: ,Egy helybeli családapa hatszáz négy forint és harmincz krajczárt adott által a polgári főóroda számára, mely összeget nagyságos Karpathi Béla úr kegyeskedett az átadó fogadott leányának ajándékozni, mit azonban ez czélszerünek talált kegyesebb czélokra fordítani.“ Ilyen alfront azután ritkítja párját a társadalom tör- ténetében. *) Lásd Petit Napló 1050. Máriát. A dologból nagy zaj lett, a kitett nevet minden magasabb körökben jól ismerők, itt nevettek, ott szörnyűködtek a furcsa hirdetmény felett, egy pár elménet úr az ellenpárton a zöld asztal előtt gratulálni kezde Abellinonak a szenvedő emberiség nevében, az ifjú óriások tüzelték, levalták, hogy ezt a boszantást megtorlatlan hagyni nem lehet. Abellino egész nap járt alá s fel a városban, keresve, hogy kit hívjon ki párbajra ? de senkit sem talált e czélra alkalmasnak, végre abban állapodék meg az elegánsoknak Mayeréknél tartott conferentiáján, hogy magát a családapát kell párbajra kihívni. Kit ? Boltay uramat ? Az asztalosmestert ? Ez lesz csak a furcsa. Hátha nem megy ki ? Akkor addig fog insultáltatni úton, útfélen, míg Pozsonyból megszökik. Mi czél lesz azáltal elérve. Az, hogy megijed a filiszter. Megtér, megjuhászodik, megszelídül. És azután nincsen kedvesebb ember egy megszelídült, megtért ellenségnél, mert az mindig azon iparkodik, hogy előbbi tetteit jóvá tegye. És akkor, akkor prédára jutott a tündér kisasszony, kinek őriző sárkánya meghódítatott. Az élettapasztalás jogot ad hasonló összevetésekre. Számtalan eset van, hogy egy rakonczátlankodó ember, ki nem szűnt meg ellenfelét sértegetni, ha az egyszer keményen ráijesztett, nemcsak felhagyott a bántalmakkal, sőt ennek legengedelmesebb jó barátja támadt belőle. Azon egy tekintet, hogy váljon convenant helyzete egy főrendű úrnak egy kézművessel, párbajt víni, ki még tán nem is nemes ember, de ha nemes ember is , azáltal , hogy kézi munkára adta magát , azáltal hogy szorgalma után él, minden megillető nemesi respectusról lemondott ; ez mondom kérdésbe sem jöhetett, mert hiszen a jámbor filisztereket ismerjük már, mikor úrnapi díszmenetek alkalmával saját puskáikat el kell sütni, hogy megijednek tőle ! Ez nem fog párbajt elfogadni, hanem inkább magyarázatokat ad, azaz, hogy bocsánatot kér, és megisszuk az áldomását, melynél a szép kis bujdosó lesz a Hőbe, ki a poharakba bort s a szivekbe szerelmet töltöget. Ez a legtermészetesebb perfolyama hasonló eljárásoknak. Délután tehát elküldő segédeit Abellino az asztaloshoz. Az egyik volt Livius, párbaji tekintély, kinek ítélete Canon volt a jobb társaságok ifjai előtt minden point d honneurt illető ügyekben s ki Hugo Victorral együtt fáradozott a Code du duel kidolgozásában. Másik volt Konrád (magyar főúr) roppant athletai alkat, kit e miatt minden kihívó fél nagyon szerencsésen alkalmazott hasonló eljárásoknál, attól attól lehetett tartani, hogy a kihívott durva visszautasításokra vetemedhetik. A bramarbasi termet impanant arczczal volt ellátva és hangja képes lett volna a ssidveket visszakergetni odúikba. E két érdemes lovag tehát, pro superabundanti, megírva a kihívó levelet, ha netalán a filiszter eltagadná magát, vagy elbújt volna előlük, felkereső Boltay uramlakát s benyitott annak dolgozó szobájába. A mester nem volt honn. Korán reggel szekérre ült Terézzel és Fannyval s úti készületeiből lehete gyanítani, hogy hosszabb időre távozik. A szobában magánosan ült Sándor s mintákat rajzolt táblára feszitelt papíron. A két gentleman bon jourt kívánt, mit az ifjú hasonlóul viszonozva, eléjük járult, kérdezve, hogy mit parancsolnak ? — Hm, fiatal ember ! Kezdő dörgő hangon Konrád. Ez Boltay mester háza ? — Ez, viszonza Sándor, magában gondolva, hogy azért nem szükség olyan nagyon morogni. * Konrád erősen fújtatva tekinte körül a szobában, mint a mesebeli sárkány, aki emberbűzt érez, s azután lenyomott gégével dörmögé. — Elé kell híni a mestert. — Nincs ide haza. Konrád szemével inte Liviusnak, oda dörmögve. — Nem mondtam ? Azután letévé egyik öklét az asztalra, másikát háta mögé dugta s meghajtva derekát, szemébe néze az ifjúnak marezona tekintettel. — Hát hol van mester? — E bizalmával nem tisztelt meg, felelt Sándor, k- ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordvs Évnegyedre 5 fr. ikr. 1 Félévre . 8 1051 A havi előfizetés , mint az Évnegyedre 40 — számonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapra lfr. 30 fe. p.PESTI NAPLÓ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, sept. 11-én-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajcárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajczárjával számittatik. A fölvételi díj szinte mindenkor előre lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ünneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Távirati magánszergény! Elindult BÉCSBŐL, sept. 10-kén este 6 órak. 50 percz. Érkezett PESTRE, „ „ ,, 8 „ 56 ., Gr. C o r o n i n i cs. k. tábornok és Helytartó úr jelentése szerint a magyar koronái jelvények , névszerint Sz. István koronája, az alma, a kereszt, a kard és királyi palota, melyek Orsovánál elásva voltak , sértetlenül megtaláltattak. Coronini gr. maga rögtön a helyszínére sietett. A felszállítás Albrecht hadi gőzösre bizatott. B udap es t , sept. 10. Lehetetlen szavakban kifejezni a közmegindulás fokát és mélységét, mely az iker-fővárost a fennidézett meglepő édes hír ma délután áthatotta. A falragaszok által felvillanyozott népesség késő estig felhevülten hullámzott az utczákon, mint azt nagy események perezeiben látni szoktuk. Mi ez eseményben újabb bizonyságát szemléljük az isteni Gondviselés megmérhetlen jóságának. Visszaadta e nemzetnek legdrágább kincsét, múltjának legdicsőbb emlékét, s létének századokon keresztül egyik szent palládiumát; visszadta az ősi szent koronát törvényes örökösének, »Fejedelemnek, kit emberi hatalomnál fensőbb és tartósb erő, az ősök szent esküje, s az isteni végzés kent fel nagy Elődiben a magyar nemzet Urává! Ez eseményben önkénytelenül Isten ujját szemléjük , a törvényes érzelmek erőt, az ingadozó elmék irányt nyernek, s a cselszövény, rész akarat, és kiskorúság elveszték támaszukat. ő cs. kir. Felsége, Apostoli Urunk és Fejedel- A mánk megfeszített atyai gondoskodása s bölcs intézkedései által e szent ereklyének ismét birtokához jutván, abban nemcsak ősi fényes örökét szerezte vissza, hanem egyszersmind a magyar nemzet iránt fejedelmi becsülése és szeretete legmagasb jelét adta. Nem lehet ez országban ember, legalább nem lehet magyar, kit a fejedelmi gondoskodás és igyekezet ez áldott eredménye a legforróbb hálára ne ragadna, ki e felett örömét ébredni, nyugalmát visszatérni, öntudatát emelkedni ne érezné. Mert, ha az ősi törhetetlen kapocs, mely a magyart született Fejedelmeihez köti, gyémánt-erejében még növekedni képes volna, — ha a társadalom belső megszilárdulása még egy újabb záloggal gazdagodhatnék, — ha thrón és nép közötti bizalom még egy nyugpontot igényelne, úgy Isten ez eseményben határtalan szerelmének újabb jelét érezteti mindnyájunkkal. Adjunk hálát a Mindenhatónak, áldjuk a Fejedelmet, örvendjünk, és— bizzunk! London, septemb. 3. September a munkaszünet s élvezetek hava Angliában, az értelmes s főleg az országgondokkal megbízott osztálynál. E hónapban u. i. minthogy zárvák a parliamentház kapui, lord s commoner egyaránt a pihenésnek veti karjaiba magát, s a 650 M. P. közöl csak igen kevés kezd october vagy november előtt előkészülni a jövő évszaki ülésre, tanulván a törvényhozás stúdiumát, éjjeket virasztván át államtani művek olvasásával, vagy — mint „Diogenes“ a kondorhajú szorgalmas Disraelit festi. — Cooker, Nalker, Slasher, Crasher könyvhalmazok közt izzadva, s Thieri Machiavelli sat. forgatása közt fényes szónoklatok szerkesztésén törvén fejét. — Septemberben a fashionable raktérek ablakai nehéz selyem függönyök vagy táblákkal bevonvák : az aristocraticus Grosvenorsquare elhagyott; a gazdag Tyburnia lakatlan; Belgravia herczegei s millionairjei a skót hegyek közt vadász-kalandokat űznek, vagy az európai continens festőibb tájain barangolnak ; végre az Downingutera gazdái is, elköltvén a greenwich-i bucsúhalebédet, jószágaikra távoznak, villanytollal irt tudósításokkal maradván egymással közlekedésben, s csak ritkán rándulván be szóbeli értekezésre a fővárosba. Aberdeen lord maradt ez évben utolsó a Downing utczában, de ő is , bevégezvén a tíznapi sűrű levelezést a keleti bonyodalmak tárgyában, elvált Londontól. — Van mégis a pihenők közt egy, ki nem nyugszik, ki tanul önmaga s oktat másokat: az ország tanára, a sajtó. S mint rendesen ősznek idején, úgy most is a hírlapirodalom hol éles , hol tompa tolla serczeg törvények készítésében , a meghozottaknak a nemzet vérébe beoltásában; sőt fejtegetve intézésében a diplomatiai ügyeknek is, melyeknek még mindig legfontosabbikát a keleti vita képezi. S minthogy kormány s parliament hallgatnak, kizárólag a sajtóhoz kell fordulnunk, ha tudni kívánjuk : mit gondol Anglia feje, mit érez szíve a viszályos ügy legújabb fordulatának tárgyában. Egyébiránt a vitakérdés fölött, megkülönböztetvén múltját, még mindig kétes jövőjétől, — annak eddigi stádiumai egyikében sem volt könnyebb ítéletet hozni mint ma, midőn nem szükség egyéb, mint Menzikoff hg. ultimátumát s Resid pasának Nesselrode grófhoz intézett későbbi levelét, más részről pedig a bécsi jegyzéket s annak a zultán által kívánt módosításait összeállítani, kivonván e párhuzamos összeillesztésekből a természetesen s önkényt folyó következtetéseket.— Kisértsük meg ezt röviden; a fontos kérdés múltja ezt megérdemli. Az orosz ultimátumot ha dióhéjba szorítjuk, az következő: az orosz császár, ki az ottomán birodalmi görög egyház kiváltságainak fentartása tárgyában sohasem szűnt meg gondoskodni, felhatalmazza Menzikoff herczeget e tárgybani új előterjesztések s követelményekre, melyeket komoly tekintetbe vévén a zultán, s zálogát adandó barátságas benső bizalmának a czár állandóan jó akaratú szándékai iránt, megbízza miniszterét ünnepélyesen kinyilatkoztatni, miszerint ura a zultán, becsületbeli kötelességének ismeri újból szentesíteni a birodalmabeli görög egyház szabadalmainak általában, s különösen a sz. helyek körüli kiváltságainak, statuequo-ját ab antiquo; s hogy tovább ura azultán becsületbeli tartozásának ismerendi, a birodalmabeli görögegyházat , vallást s papságot mindazon előnyökben részesítem, melyek conventío vagy egyéb rendelkezések útján, más keresztény felekezeteknek engedtetnek. — Resid pasa levelét ez egy észrevétellel véljük jellegezhetni , hogy : mik az orosz ultimátum vagy projet de note-ban a görög egyház statusquo-ját illetőleg ünnepélyesen kötelező alakban nyilatkoztatnának ki a zultán nevében ennek egyik minisztere által,—azok Resid pasa levelében csak mint a zultán becsületbeli tartozásának tárgyait tevő dolgok soroltatnak fel. — E két okmány összevetéséből átlátván a nagy hatalmak, hogy a vita a forma körül forog, mely formában mégis a török méltán kereshet lényeget, mert az nem kevesebbet, mint az oroszszal kötött szerződéseinek határozottabbakká szentesítését tartalmazza: a híres bécsi jegyzéket, jobbjukban az orosz vésőt, balkezekben a török gyalut tartva, szerkesztők. S igy történt, hogy míg a bécsi jegyzék kitörté az ultimátumból: a „benső bizalom“, „ab antiquo“ s követelmények szavakat s mérséklő főleg bevezetési részét a projet de note-nak; — megtartá e kifejezéseket: fentartatás; ha mennyiből a török birodalmi görög egyház kiváltságainak gondjait a czár viseli) előterjesztés, (mi annyi a diplomatia nyelvén, mint szótemelés) ünnepélyes szentesítés; conventio (amennyiből a kifejezés által azultán adta engedmények juttatási módja jellegeztetik) engedés (e gyengébb szó helyett: juttatás) stb. A magas Porta aláveté magát hosszú vonakodás után, az ultimátum több oly kifejezéseinek, melyek a n. hatalmak által is megtartattak; de e szót: fentartatás, e szó mellé : „zultán“ kivánja áttétetni, továbbá e kifejezést: conventio kitöröltetni, s az előterjesztési engedés szavakat: köz é s s juttatás szavakkal sürgeti fel váltatni. Tehát ma ismét ugyanazon elvterhes phrazisok oscillálnak a pétervári és stambuli udvarok közt, melyek a vitakérdésnek mindjárt elején merültek fel.—Ez oscillátionak a franczia s német sajtó nagy többsége sikert ígér; az angol sajtó véleménye igen megoszlott. A Times csütörtöki czikkében lényegnélküliese, boszantók s károsoknak tartja a török módosítványokat, bizalmát önokoskodásaiban leginkább az által tanúsítván, hogy a módoítványoknak helyet nem enged lapja hasábjain. Pénteki czikkében azonban, miután utána járt annak, hogy a bécsi tanácskoztás helyeseknek ismerte el a török módosítványokat, s azokataz elfogadhatás komoly ajánlata mellett indító útnak Pétervár felé, már nem épen a legcsekélyebbeknek vallja a szövegnek török kívánat szerinti változtatásait , sőt fontosnak is ismeri azon módosítást, melyben különbség állapitalik meg a török birodalmi keresztény alattvalók s keresztény idegenek között. — A Morning Advertiser párbajra kel a vezérlappal, ennek kétélű fegyverét használván, „a Times szerint“ — úgymond , az „orosz czár roppant áldozatok után nem nyert egyebet, mint a törökkel kötött régibb szerződéseinek világosabb felderítetését.Kedves Times! Tetteti magát, mintha nem tudná, hogy az orosz nem is kívánt, egyebet, legalább a projet de note-ban nem , mint azt, mi neki megadatott. De a keleti viszály mindenütt megdrágíta a kenyeret Európában; az ipar üzletét megakasztá; felzavarta a világ pénzfolyamát; s mi több, kivont az európai pénzpiaczokról nagy arany s ezüst mennyiséget. —JA „Morning Chronicle“ úgy beszél, mintha az angol kormánynak része sem lett volna a szerinte „részrehajló s az oroszoknak talán kedvező“ egyezkedési jegyzék szerkesztésében; kivánja, hogy a török oly erősen álljon meg módosításai mellett, mint logikailag erős s igazságos az azokbani okoskodás; ajánlja végre, hogy az angol kormány, mely eddig srainter in modo szabály szerint indult, fortiter in re eljárást kövessen. A Morning Herald huszárvágásokban gyakorolja magát, a Morning Post pedig commentár nélkül közli összeillesztve a vitakérdésben írt fennebbi négy fő okmányt. Végre a Daily News higgadtan de oly nyelven szól, melynek szavai leginkább alkalmatosak jégcseppekn hullani a kormány szivére. — Kimeneteléről a vitakérdésnek csak kevés jóslatokra találunk a lapokban Azok, kik reményeikben erősen megmaradni tudnak, hiszik , hogy a módosításokat a czár el fogja fogadni, mert, úgy mondanak, a czár meggyőződhetik arról, hogy az ottomán birodalmi keresztények nincsenek vele, s így követelményeinek nincs alapja, valamint másrészről a világ is meggyőződik arról, hogy a konstantinápolyi patriarcha aghibeilinek, a czár ellenben a guelphek feje a görög egyházban. A kibékülés végakadályának pedig akként váratik a Times szerint elhárítatása, hogy a Pétervárra küldendő török követ Bécsben fogja bevárni a Dunafejedelemségek kiürítetése iránti parancsot. A királynő még mindig Izlandban időz, megjelenvén a katonai szemléken, s gyakran látogatva a műkiállitást, melyben úgy neki mint herczegi férjének feltűnt s megtetszett a többek között egy tű nélkül készített binganó. Népének ellenben feltűnik, s kedves hatást gyakorol , hogy a királynő kiséret nélkül járkel, diadem helyett egyszerű kalap borítván fejét. Különösen pedig nem fogja feledni Izland, hogy a fejedelmi asszony nemcsak szives kézszorítására méltató, de legmagasabb látogatásával is szerencséltető a derék Dargant az „Ír, haza legméltóbb fiát..“ — A királynő, Dargan iránti nemes figyelme által, a „veritek“ becsének szavazott elismerést, s a tisztelet azon fokára emelé a „munkát,“ melyre ez érdemes. Mrs. Beecher Stowe e napokban tért vissza Lopszból felüdült egészséggel Angliába , s jövő szerdán fog Liverpoolból tengerre szállani Amerika felé. A madridi „Gazette“ aug. 29-dik lapszáma szerint, a Times Spanyolországból kitiltatik. A vezérlap azzal köszöni meg a bókot, hogy mai számában egy oly vezérczikket ír a cubai rabszolgakereskedést támogató spanyol kormány ellen, mely inkább lúggal van elöntve, mint atticai sóval behintve. Bécs, sept. 8. Néhány hét óta, nevezetesen pedig az utolsó napokban csaknem az egész nyugati Európát oly tárgy foglalkoztatja , mely a török-orosz, svejezi, amerikai conferentiáknál sokkal fontosabb , mert oly ügyet illet, mely mint igen hatalmas úr parancsolt 1. a gyomor, mely a franczia közmondás szerint, a világ legnagyobb zsarnoka. A gabna drágasága nyugati Európa majdnem minden birodalmaiban egyszerre érezhetővé len s annak ára, mely aratás után rendesen csökkenni szokott, rögtön löjebb ment s a kérdés az : miként lehetne ezen igen igen kellemetlen helyzetnek véget vetni. Erre természetesen mindenek előtt szükséges a drágaság forrásait tisztán megismerni; a köznép — s itt ott nemcsak a köznép — az okozatot az okkal felcseréli s a gibnadrágaság okát a nyerészkedésben keresi. A berlini „Zeit“ erre nézve igen helyesen azt jegyzi meg, hogy a nép e tekintetben úgy cselekszik, mint azon állat, mely a követ mardossa, melyet reá hajigáltak. De a speculatio csak akkor kezdődik, midőn valamely czikknek különös jó kelete van, azaz miután, nem mielőtt a drágaság megvan. Ha a gabna kivitelét megtiltják, miként az ausztriai lapokban is indítványoztatott, avval a bajon aligha segítenek ; fényesen megmutatta ezt kevés évvel ezelőtt az ezüstkiviteli tilalom; az agio e rendszabály következtében egy fillérrel sem csökkent; a külföldi kereskedő, aki tudta, hogy az ezüst csak bejöhet, de ki nem, ott künn az ausztriai bankjegyet vásárolván össze, ezzel fizetett a mi gyárainknak, a birodalomban az ezüst mennyisége mindinkább apadt, s akinek arra mélhatlanul szüksége volt, annak a kiviteli tilalom következtében nemcsak nem olcsóbb, hanem jóval drágább áron kellett azt vásárolnia. Hisz az újabbkori kereskedelmi politikának épen legnagyobb diadala azon elv, miszerint minden megszorítás a kereskedelmet tönkre teszi, s egyedül a szabad mozoghatás képes azt felvirágoztatni. Mihelyt a kivitel tilos, rendesen a bevitel is megszűnik, mert a birtokos, mihelyt áruját behozta , azt úgy kénytelen adni, miként a vevő akarja, nem miként saját haszna igényli s ha nem adja úgy, szépen zsebébe dughatja, mert a kiviteli tilalom miatt minden más piacz zárva előtte. Véleményünk szerint tehát nem a kiviteli vám magasbra emelése, vagy épen kiviteli tilalom , hanem a beviteli vám lejebb szállítása vagy épen megszüntetése azon út, melyen valódi gyökeres sükert várhatni. A német vámegyesület utóbbi időben igen hajlandónak mutatkozott, ez elvet magáévá tenni. Egyébiránt nemcsak mezei gazdáink ezidén a silány aratás miatt csépelnek sok üres szalmát, hanem hírlapjaink is, s a pétervári válasz ideérkeztéig, mely szombatra váratik , mindenféle combinatióval töltik idejüket. Nem „rontjuk más ember gusztusát“ de mi részünkről hallgatással mellőzzük mindezen combinatiókat s ezek helyett egy tényre figyelmeztetünk, mely a szerbiai állapotokra némi, habár gyönge világot is vet. Belgrádon t.i. nem rég földabrosz jelent meg, mely Szerbián kívül Boszniát, Herczegovinát, Montenegrót, Dalmatiát, Horvát és Tóthont Szeremmel s a katonai határszéllel, azután pedig a szerb-vojvodinát és a temesi bánságot foglalja magában Coh,oh is ezeket mint czélba vett naggyszerbiai birodalom első elemeit állítja össze , sőt e földe t.