Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-11 / 1051. szám

I Távirati sürgöny. A hadsereg fősegédtisztje Albrecht Főherczeg , cs. kir. Fenségéhez Budán. Schönbrunn, sept. 10. 1853. Legfelsőbb parancsra. „ALBRECHT“ hadigőzös épen most indul fel­felé Orsováról az Isten segítségével megtalált ma­gyar korona-jelvényekkel. A hadigőzös legfelsőbb parancs szerint Budán lehető legnagyobb ünnepélyességgel fogadandó és a jelvények további rendeletig a várkápolnában közszemlére kitétetendők. Mi is azon hozzátétellel juttatik örvendetes köz­tudomásra , miszerint a hadigőzös folyó hó 15-én reggeli 9 órakor fog megérkezni, és az ünnepélyre nézve a további rendelet később fog kibocsáttatni. A magyarországi cs. kir. katonai és polgári kormánytól.­ ­ egy magyar nabob Folytatás. *) S a 1 dirt. (Ki v an fi z e t v e.) De ki is várhatta volna ettől a kérges tenyerű asz­talosmestertől azt a ritka önmérsékletet, hogy dühös, sangvinicus természete ellenére, legkisebb kifakadás nélkül, ily egyszerű módon adja tudtára a meglepett udvarlónak ellenséges indulatát ? Abellino nem merte e jelenést elmondani társai előtt, annyira érző, hogy bárminő versio szerint is a kézmű­ves magaviselete diadalmasnak fog látszani. Pedig még nem itt volt vége a visszautasításnak. Boltay mester vissza sem téve többé fiókjába az asz­talon hagyott pénzt,­­hanem összesepré, elvitte a Press­­burger Zeitung érdemes szerkesztőjéhez s másnap a fenntisztelt lap hasábjain következő hirdetmény volt olvasható: ,Egy helybeli családapa hatszáz négy forint és har­­mincz krajczárt adott által a polgári főóroda számára, mely összeget nagyságos Karpathi Béla úr kegyeske­dett az átadó fogadott leányának ajándékozni, mit azon­ban ez czélszerünek talált kegyesebb czélokra fordí­tani.“ Ilyen alfront azután ritkítja párját a társadalom tör-­­ ténetében. *) Lásd Petit Napló 1050. Máriát. A dologból nagy zaj lett, a kitett nevet minden ma­gasabb körökben jól ismerők, itt nevettek, ott szörnyű­­ködtek a furcsa hirdetmény felett, egy pár elménet úr az ellenpárton a zöld asztal előtt gratulálni kezde A­bel­­linonak a szenvedő emberiség nevében, az ifjú óriások tüzelték, leva­lták, hogy ezt a boszantást megtorlatlan hagyni nem lehet. Abellino egész nap járt alá s fel a városban, keresve, hogy kit hívjon ki párbajra ? de sen­kit sem talált e czélra alkalmasnak, végre abban álla­­podék meg az elegánsoknak Mayeréknél tartott confe­­rentiáján, hogy magát a családapát kell párbajra ki­hívni. Kit ? Boltay uramat ? Az asztalosmestert ? Ez lesz csak a furcsa. Hátha nem megy ki ? Akkor addig fog insultáltatni úton, útfélen, míg Pozsonyból megszökik. Mi czél lesz azáltal elérve. Az, hogy megijed a filiszter. Megtér, megjuhá­­szodik, megszelídül. És azután nincsen kedvesebb em­ber egy megszelídült, megtért ellenségnél, mert az min­dig azon iparkodik, hogy előbbi tetteit jóvá tegye. És akkor,­­ akkor prédára jutott a tündér kisasszony, ki­­nek őriző sárkánya meghódítatott. Az élettapasztalás jogot ad hasonló összevetésekre. Számtalan eset van, hogy egy rakonczátlankodó ember, ki nem szűnt meg ellenfelét sértegetni, ha az egyszer keményen ráijesztett, nemcsak felhagyott a bántalmak­­kal, sőt ennek legengedelmesebb jó barátja támadt be­lőle. Azon egy tekintet, hogy váljon convenant hely­zet­e egy főrendű úrnak egy kézművessel, párbajt ví­­ni, ki még tán nem is nemes ember, de ha nemes ember is , azáltal , hogy kézi munkára adta ma­gát , azáltal hogy szorgalma után él, minden meg­illető nemesi respectusról lemondott ; ez mondom kérdésbe sem jöhetett, mert hiszen a jámbor filisz­­tereket ismerjük már, mikor úrnapi díszmenetek al­kalmával saját puskáikat el kell sütni, hogy megijed­nek tőle ! Ez nem fog párbajt elfogadni, hanem inkább magyarázatokat ad, azaz, hogy bocsánatot kér, és meg­isszuk az áldomását, melynél a szép kis bujdosó lesz a Hőbe, ki a poharakba bort s a szivekbe szerelmet töl­töget. Ez a legtermészetesebb perfolyama­ hasonló eljárá­soknak. Délután tehát elküldő segédeit Abellino az aszta­loshoz. Az egyik volt Livius, párbaji tekintély, kinek ítélete Canon volt a jobb társaságok ifjai előtt minden point d honneurt illető ügyekben s ki Hugo Victorral együtt fáradozott a Code du duel kidolgozásában. Másik volt Konrád (magyar fő­úr) roppant athletai alkat, kit e miatt minden kihívó fél nagyon szerencsé­sen alkalmazott hasonló eljárásoknál, a­ttól attól­ lehe­­tett tartani, hogy a kihívott durva visszautasításokra vetemedhetik. A bramarbasi termet impanant arczczal volt ellátva és hangja képes lett volna a ssid­veket vis­­­­sza­kergetni odúikba. E két érdemes lovag tehát, pro superabundanti, meg­írva a kihívó levelet, ha netalán a filiszter eltagadná magát, vagy elbújt volna előlük, felkereső Boltay uram­lakát s benyitott annak dolgozó szobájába. A mester nem volt honn. Korán reggel szekérre ült Terézzel és Fannyval s úti készületeiből lehete gyaní­tani, hogy hosszabb időre távozik. A szobában magánosan ült Sándor s mintákat raj­­­zolt táblára feszitelt papíron. A két gentleman bon jourt kívánt, mit az ifjú hason­lóul viszonozva, eléjük járult, kérdezve, hogy mit pa­rancsolnak ? — Hm, fiatal ember ! Kezdő dörgő hangon Konrád. Ez Boltay mester háza ? — Ez, viszonza Sándor, magában gondolva, hogy azért nem szükség olyan nagyon morogni. * Konrád erősen fújtatva tekinte körül a szobában, mint a mesebeli sárkány, a­ki emberbűzt érez, s azután le­nyomott gégével dörmögé. — Elé kell híni a mestert. — Nincs ide haza. Konrád szemével inte Liviusnak, oda dörmögve. — Nem mondtam ? Azután letévé egyik öklét az asztalra, másikát háta mögé dugta s meghajtva derekát, szemébe néze az ifjú­nak marezona tekintettel. — Hát hol van mester? — E bizalmával nem tisztelt meg, felelt Sándor, k- ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Pesten házhozhordvs Évnegyedre 5 fr. i­kr. 1 Félévre . 8 1051 A havi előfizetés , mint a­z Évnegyedre 4­0 — számonkinti eladás is megszűnt. Egy hónapra lfr. 30 fe. p.PESTI NAPLÓ A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő uri-utcza 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8 sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Vasárnap, sept. 11-én-HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő kraj­cárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik.­­ A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és ü­nneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Távirati m­agán­szergén­y! Elindult BÉCSBŐL, sept. 10-kén este 6 órak. 50 percz. Érkezett PESTRE, „ „ ,, 8 „ 56 ., Gr. C o r o n i n i cs. k. tábornok és Helytartó úr je­lentése szerint a magyar koronái jelvények , névszerint Sz. István koronája, az alma, a kereszt, a kard és kirá­lyi palota, melyek Orsovánál elásva voltak , sértetlenül megtaláltattak. Coronini gr. maga rögtön a hely­színére sietett. A felszállítás Albrecht hadi gőzösre bizatott. B u­d­a­p e­s t , sept. 10. Lehetetlen szavakban kifejezni a közmegindulás fokát és mélységét, mely az iker-fővárost a fenn­idézett meglepő édes hír ma délután áthatotta. A falragaszok által felvillanyozott népesség késő estig felhevülten hullámzott az utczákon, mint azt nagy események perezeiben látni szoktuk. Mi ez eseményben újabb bizonyságát szemlél­jük az isteni Gondviselés megmérhetlen jóságának. Visszaadta e nemzetnek legdrágább kincsét,­­ múltjának legdicsőbb emlékét, s létének százado­kon keresztül egyik szent palládiumát; visszadta az ősi szent koronát törvényes örökösének, »Fe­jedelemnek, kit emberi hatalomnál fensőbb és tartósb erő, az ősök szent esküje, s az isteni vég­zés kent fel nagy Elődiben a magyar nemzet Urává! Ez eseményben önkénytelenül Isten ujját szem­léjük , a törvényes érzelmek erőt, az ingadozó el­mék irányt nyernek, s a cselszövény, rész akarat, és kiskorúság elveszték támaszukat. ő cs. kir. Felsége, Apostoli Urunk és Fejedel- A mánk megfeszített atyai gondoskodása s bölcs in­tézkedései által e szent ereklyének ismét birtoká­hoz jutván, abban nemcsak ősi fényes örökét sze­rezte vissza, hanem egyszersmind a magyar nem­zet iránt fejedelmi becsülése és szeretete legma­­gasb jelét adta. Nem lehet ez országban ember, legalább nem lehet magyar, kit a fejedelmi gondoskodás és igye­kezet ez áldott eredménye a legforróbb hálára ne ragadna, ki e felett örömét ébredni, nyugalmát visszatérni, öntudatát emelkedni ne érezné. Mert, ha az ősi törhetetlen kapocs, mely a ma­gyart született Fejedelmeihez köti, gyémánt-erejé­ben még növekedni képes volna, — ha a társadalom belső megszilárdulása még egy újabb záloggal gazdagodhatnék, — ha thrón és nép közötti biza­lom még egy nyugpontot igényelne, úgy Isten ez eseményben határtalan szerelmének újabb jelét érezteti mindnyájunkkal. Adjunk hálát a Mindenhatónak, áldjuk a Feje­delmet, örvendjünk, és— bizzunk! London, septemb. 3. September a munkaszünet s élvezetek hava Ang­liában, az értelmes s főleg az országgondokkal megbízott osztálynál. E hónapban u. i. minthogy zárvák a parlia­­mentház kapui, lord s commoner egyaránt a pihenésnek veti karjaiba magát, s a 650 M. P. közöl csak igen kevés kezd october vagy november előtt előkészülni a jövő évszaki ülésre, tanulván a törvényhozás stúdiumát, éjjeket virasztván át államtani művek olvasásával, vagy — mint „Diogenes“ a kondorhajú szorgalmas Disraelit festi. — Cooker, Nalker, Slasher, Crasher könyvhalma­zok közt izzadva, s Thieri Machiavelli sat. forgatása közt fényes szónoklatok szerkesztésén törvén fejét. — Septemberben a fashionable raktérek ablakai nehéz se­lyem függönyök vagy táblákkal bevonvák : az aristo­­craticus Grosvenorsquare elhagyott; a gazdag Tyburnia lakatlan; Belgravia herczegei s millionairjei a skót he­gyek közt vadász-kalandokat űznek, vagy az európai continens festőibb tájain barangolnak ; végre az Dow­­ningutera gazdái is, elköltvén a greenwich-i bucsú­­halebédet, jószágaikra távoznak, villanytollal irt tudó­sításokkal maradván egymással közlekedésben, s csak ritkán rándulván be szóbeli értekezésre a fővárosba. Aberdeen lord maradt ez évben utolsó a Downing ut­­czában, de ő is , bevégezvén a tíznapi sűrű levelezést a keleti bonyodalmak tárgyában, elvált Londontól. — Van mégis a pihenők közt egy, ki nem nyugszik, ki tanul önmaga s oktat másokat: az ország tanára, a sajtó. S mint rendesen ősznek idején, úgy most is a hír­lapirodalom hol éles , hol tompa tolla serczeg­­ törvé­nyek készítésében , a meghozottaknak a nemzet vérébe beoltásában; sőt fejtegetve intézésében a diplomatiai ügyeknek is, melyeknek még mindig legfontosabbikát a keleti vita képezi. S minthogy kormány s parliament hallgatnak, kizárólag a sajtóhoz kell fordulnunk, ha tudni kívánjuk : mit gondol Anglia feje, mit érez szíve a vi­­szályos ügy legújabb fordulatának tárgyában. Egyéb­iránt a vitakérdés fölött, megkülönböztetvén múltját, még mindig kétes jövőjétől, — annak eddigi stádiumai egyikében sem volt könnyebb ítéletet hozni mint ma, midőn nem szükség egyéb, mint Menzikoff hg. ultimátu­mát s Resid pasának Nesselrode grófhoz intézett ké­sőbbi levelét, más részről pedig a bécsi jegyzéket s an­nak a zultán által kívánt módosításait összeállítani, ki­vonván e párhuzamos összeillesztésekből a természetesen s önkényt folyó következtetéseket.— Kisértsük meg ezt röviden; a fontos kérdés múltja ezt megérdemli. Az orosz ultimátumot ha dióhéjba szorítjuk, az következő: az orosz császár, ki az ottomán birodalmi görög egyház ki­váltságainak fentartása tárgyában sohasem szűnt meg gondoskodni, felhatalmazza Menzikoff herczeget e tárgybani új előterjesztések s követelmé­nyekre, melyeket komoly tekintetbe vévén a zultán, s zálogát adandó barátsága­­s benső bizalmának a czár állandóan jó akaratú szándékai iránt, megbízza miniszterét ünnepélyesen kinyilatkoztatni, mi­szerint ura a zultán, becsületbeli kötelessé­gének ismeri újból szentesíteni a birodalma­­beli görög­ egyház szabadalmainak általában, s különö­sen a sz. helyek körüli kiváltságainak, statuequo-ját ab antiquo; s hogy tovább ura a­zultán becsület­beli tartozásának ismerendi, a birodalmabeli görögegy­házat , vallást s papságot mindazon előnyökben része­sítem, melyek conventío vagy egyéb rendelkezé­sek útján, más keresztény felekezeteknek engedtet­nek. — Resid pasa levelét ez egy észrevétellel véljük jellegezhetni , hogy : mik az orosz ultimátum vagy projet de note-ban a görög egyház statusquo-ját ille­tőleg ünnepélyesen kötelező alakban nyi­latkoztatnának ki a zultán nevében ennek egyik minisztere által,—azok Resid pasa levelében csak mint a zultán becsületbeli tartozásának tárgyait tevő dolgok soroltatnak fel. — E két okmány összevetéséből átlátván a nagy hatalmak, hogy a vita a forma körül forog, mely formában mégis a török méltán kereshet lényeget, mert az nem kevesebbet, mint az oroszszal kötött szerződéseinek határozottabbakká szentesítését tartalmazza: a híres bécsi jegyzéket, jobbjukban az orosz vésőt, balkezekben a török gyalut tartva, szer­kesztők. S igy történt, hogy míg a bécsi jegyzék ki­­törté az ultimátumból: a „benső bizalom“, „ab antiquo“ s követelmények szavakat s mérséklő főleg bevezetési részét a projet de note-nak; — megtartá e kifejezéseket: fentartatás; ha mennyiből a török birodalmi görög egyház kiváltságainak gondjait a czár viseli) előterjesztés, (mi annyi a diplomatia nyel­vén, mint szótemelés) ünnepélyes szente­sítés; conventio (a­mennyiből a kifejezés által a­zultán adta engedmények juttatási módja jellegeztetik) engedés (e gyengébb szó helyett: juttatás) stb. A magas Porta aláveté magát hosszú vonakodás után, az ultimátum több oly kifejezéseinek, melyek a n. hatalmak által is megtartattak; de e szót: fentarta­tás, e szó mellé : „zultán“ kivánja áttétetni, továbbá e kifejezést: conventio kitöröltetni, s az e­l­ő­t­e­r­­jesztési engedés szavakat: k­ö­z­­ é s s j­u­t­tatás szavakkal sürgeti fel váltatni. Tehát ma ismét ugyanazon elvterhes phrazisok oscillálnak a pétervári és stambuli udvarok közt, melyek a vitakérdésnek mindjárt elején merültek fel.—Ez oscillátionak a franczia s német sajtó nagy többsége sikert ígér; az angol sajtó véleménye igen megoszlott. A Times csütörtöki czikkében lényegnélkü­­liese­, boszantók­ s károsoknak tartja a török m­ódosít­­ványokat, bizalmát önokoskodásaiban leginkább az ál­tal tanúsítván, hogy a módoítványoknak helyet nem enged lapja hasábjain. Pénteki czikkében azonban, mi­után utána járt annak, hogy a bécsi tanácskoztás helye­seknek ismerte el a török módosítványokat, s azokat­­az elfogadhatás komoly ajánlata mellett indító útnak Pétervár felé, már nem épen a legcsekélyebbeknek vallja a szövegnek török kívánat szerinti változtatá­sait , sőt fontosnak is ismeri azon módosítást, melyben különbség állapitalik meg a török birodalmi keresztény alattvalók s keresztény idegenek között. — A Morning Advertiser párbajra kel a vezérlappal, ennek kétélű­ fegyverét használván, „a Times szerint“ — úgy­mond , az „orosz czár roppant áldozatok után nem nyert egyebet, mint a törökkel kötött régibb szerződései­nek világosabb felderítetését.Kedves Times! Tetteti ma­­gát, mintha nem tudná, hogy az orosz nem is kívánt, egyebet, legalább a projet de note-ban nem , mint azt, mi neki megadatott. De a keleti viszály mindenütt megdrágíta a kenyeret Európában; az ipar üzletét megakasztá; felzavarta a világ pénzfolyamát; s mi több, kivont az európai pénzpiaczokról nagy arany s ezüst men­nyiséget. —JA „Morning Chronicle“ úgy beszél, mintha az angol kormánynak része sem lett volna a szerinte „részrehajló s az oroszoknak talán kedvező“ egyezke­dési jegyzék szerkesztésében; kivánja, hogy a török oly erősen álljon meg módosításai mellett, mint logikailag erős s igazságos az azokbani okoskodás; ajánlja végre, hogy az angol kormány, mely eddig srainter in modo szabály szerint indult, fortiter in re eljárást kövessen. A Morning Herald huszárvágásokban gyakorolja magát, a Morning Post pedig commentár nélkül közli összeil­lesztve a vitakérdésben írt fennebbi négy fő okmányt. Végre a Daily News higgadtan de oly nyelven szól, melynek szavai leginkább alkalmatosak jégcseppekn­­ hullani a kormány szivére. — Kimeneteléről a vita­kérdésnek csak kevés jóslatokra találunk a lapokban Azok, kik reményeikben erősen megmaradni tudnak, hiszik , hogy a módosításokat a czár el fogja fogadni, mert, úgy mondanak, a czár meggyőződhetik arról, hogy az ottomán birodalmi keresztények nincsenek vele, s így követelményeinek nincs alapja, valamint másrész­ről a világ is meggyőződik arról, hogy a konstantiná­polyi patriarcha aghibeilinek, a czár ellenben a guelphek feje a görög egyházban.­­ A kibékülés végakadályá­­nak pedig akként váratik a Times szerint elhárítatása, hogy a Pétervárra küldendő török követ Bécsben fogja be­­várni a Dunafejedelemségek kiürítetés­e iránti parancsot. A királynő még mindig Izlandban időz, megjelenvén a katonai szemléken, s gyakran látogatva a műkiálli­­tást, melyben úgy neki mint herczegi férjének feltűnt s megtetszett a többek között egy tű nélkül készített b­­inganó. Népének ellenben feltűnik, s kedves hatást gya­korol , hogy a királynő kiséret nélkül járkel, diadem helyett egyszerű kalap borítván fejét. Különösen pedig nem fogja feledni Izland, hogy a fejedelmi asszony nem­csak szives kézszorítására méltató, de legmagasabb lá­togatásával is szerencséltető a derék Dargant az „Ír, haza legméltóbb fiát..“ — A királynő, Dargan iránti nemes figyelme által, a „veritek“ becsének szavazott elismerést, s a tisztelet azon fokára emelé a „munkát,“ melyre ez érdemes. Mrs. Beecher Stowe e napokban tért vissza Lopszból felüdült egészséggel Angliába , s jövő szerdán fog Li­verpoolból tengerre szállani Amerika felé. A madridi „Gazette“ aug. 29-dik lapszáma szerint, a Times Spanyolországból kitiltatik. A vezérlap azzal köszöni meg a bókot, hogy mai számában egy oly ve­­zérczikket ír a cubai rabszolgakereskedést támogató spanyol kormány ellen, mely inkább lúggal van elöntve, mint atticai sóval behintve. B­é­c­s, sept. 8.­­ Néhány hét óta, nevezetesen pedig az utolsó na­pokban csaknem az egész nyugati Európát oly tárgy foglalkoztatja , mely a török-orosz, svejezi, amerikai conferentiáknál sokkal fontosabb , mert oly ügyet illet, mely mint igen hatalmas úr parancsol­t­ 1. a gyomor, mely a franczia közmondás szerint, a világ legnagyobb zsarnoka. A gabna drágasága nyugati Európa majdnem minden birodalmaiban egyszerre érezhetővé len s annak ára, mely aratás után rendesen csökkenni szokott, rög­tön l­öjebb ment s a kérdés az : miként lehetne ezen igen igen kellemetlen helyzetnek véget vetni. Erre természe­tesen mindenek előtt szükséges a drágaság forrásait tisz­tán megismerni; a köznép — s itt ott nemcsak a köz­nép — az okozatot az okkal felcseréli s a g­ibnadrága­­ság okát a nyerészkedésben keresi. A berlini „Zeit“ erre nézve igen helyesen azt jegyzi meg, hogy a nép e te­kintetben úgy cselekszik, mint azon állat, mely a követ mardossa, melyet reá hajigáltak. De a speculatio csak akkor kezdődik, midőn valamely czikknek különös jó ke­­lete van, azaz miután, nem mielőtt a drágaság megvan. Ha a gabna kivitelét megtiltják, miként az ausztriai lapokban is indítványoztatott, avval a bajon aligha segítenek ; fényesen megmutatta ezt kevés évvel ezelőtt az ezüstkiviteli tilalom; az agio e rendszabály következtében egy fillérrel sem csökkent; a külföldi ke­reskedő, a­ki tudta, hogy az ezüst csak b­e­jöhet, de k­i nem, ott künn az ausztriai bankjegyet vásárolván össze, ezzel fizetett a mi gyárainknak, a birodalomban az ezüst mennyisége mindinkább apadt, s a­kinek arra mélhatlanul szüksége volt, annak a kiviteli tilalom kö­vetkeztében nemcsak nem olcsóbb, hanem jóval drágább áron kellett azt vásárolnia. Hisz az újabbkori kereske­delmi politikának épen legnagyobb diadala azon elv, miszerint minden megszorítás a kereskedelmet tönkre teszi, s egyedül a szabad mozoghatás képes azt felvirágoztatni. Mihelyt a kivitel tilos, ren­desen a bevitel is megszűnik, mert a birtokos, mihelyt áruját behozta , azt úgy kénytelen adni, miként a vevő akarja, nem miként saját haszna igényli s ha nem adja úgy, szépen zsebébe dughatja, mert a kiviteli tilalom miatt minden más piacz zárva előtte. Véleményünk sze­rint tehát nem a kiviteli vám magasbra emelése, vagy épen kiviteli tilalom , hanem a beviteli vám lejebb szál­­lítása vagy épen megszüntetése azon út, melyen valódi gyökeres sükert várhatni. A német vámegyesület utóbbi időben igen hajlandónak mutatkozott­, ez elvet magáévá tenni. Egyébiránt nemcsak mezei gazdáink ezidén a silány aratás miatt csépelnek sok üres szalmát, hanem hírlap­jaink is, s a pétervári válasz ideérkeztéig, mely szom­batra váratik , mindenféle combinatióval töltik idejüket. Nem „rontjuk más ember gusztusát“ de mi részünkről hallgatással mellőzzük mindezen combinatiókat s ezek helyett egy tényre figyelmeztetünk, mely a szerbiai álla­potokra némi, habár gyönge világot is vet. Belgrádon t.­i. nem rég földabrosz jelent meg, mely­ Szerbián kívül Boszniát, Herczegovinát, Montenegrót, Dalmatiát, Hor­­vát és Tóthont Szeremmel s a katonai határszéllel, az­után pedig a szerb-vojvodinát és a temesi bánságot fog­lalja magában Coh,­oh i­­s ezeket mint czélba vett naggy­­szerbiai birodalom első elemeit állítja össze , sőt e földe­ t.

Next