Pesti Napló, 1853. szeptember (4. évfolyam, 1043–1067. szám)

1853-09-16 / 1055. szám

1853- negyedik évi folyási. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postánküldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Félévre 10 „ — n A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Pesten házhozhordva Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ ,, Egy hónapra lfr. 30 k. p-1053 nsmiini. Péntek, sept. 16-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt ha­­sábos petit­ sora 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdíj előre lefize­tendő a Magán­viták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő m­i­ntez a 8-dik szám. Szerkesztési iroda: Dri-utcza 8 sz. Megjelen a PESTI NAPLÓ hétfőt és ünnep utáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában mindennap reggeli órákban. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el.. Előfizetési felhívás PESTI NAPLÓ NEGYEDIK ÉVNEGYEDI­K (october-decemberi) folyamára. Vidékre postán küldve 5 fór. Budapesten házhozhordással 4 főr. Az előfizetési dij­ak elfogadtatnak minden cs. kir. postahivatalnál — és Pesten e lapok kiadó-hivatalában uri-utcza 8. sz. a. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében éri- és kigyó-utcza szeg­letén. Az előfizetési levelek bérmentesittetni kérjük. „Pesti Napló“ kiadó hivatala. SZERTARTÁS a magyar szent koronának megérkezésekor Pesten és Budán, s annak ugyanott nyilvános kitételénél. Sept. 16-kán reggel „Albrecht“ hadigőzös minden zászlókkal földíszitve Promontorral úgy indul el, hogy 9 órakor a feldíszített pesti kikötőhelyen , a hidutczával szemközt, megérkezzék; elhaladásakor a gellérthegyi erősség ágyúi üdvözlik. Ő császári Fenségének adlatusa , az igazoló bizott­mánynak egy­­ cs. Fensége által kijelölendő része, a két. parancsnok, a budai helytartó alelnök, a pest-pilis megyei főnök, a kiszállóhelyeni állóhajón gyűlnek össze. A koronajelvényeket tartalmazó ládának a gőzhajó­járól, az annak átvitelére rendelt hatfogatú udv. kocsira vitelére ő cs. fens. nyolcz mágnást jelöl ki, kik szintén az állóhajón várják be a gőzös megérkezését, s aztán a jelvények átvétele végett a gőzösre fognak menni. A magas clerus a sekrestyében gyűl össze, a cs. kir. titkos tanácsosok, kamarások, és udv. méltóságok a me­netet Budán a vártemplom ajtajánál várják. A cs. kir. tábornokok és a tiszti kar, az összes cs. k. hatóságok, és az egész többi nemesség a vártemplom előtt gyűlnek össze. A pesti polgármester a magistratussal és községta­­nácscsal a kiszállóhely partján, a budai pedig a láncz­­híd budai végén foglalnak állást; miután a menet el­haladt, mindkét polgármester a községtanácsosok egy küldöttségével a rövidebb után a vártemplomba megy. Mindkét város ezédei és iskolaifjusága, a számukra kijelölt helyeken a koronamenet által veendő út hosz­­szában fognak a kiszállóhidtól a cs. kir. várpalotáig fel­­állittatni. A koronamenet, a nagyhidutezán, színháztéren, Do­­rottyautczán, a lánczhídon, szarvastéren át a várkapun keresztül a várudvarba vonul. Midőn a menet Pesten elindul, a hadigőzös elsüti ágyúit, mely üdvlövéseket a gellérthegyi erősség és a vár ágyúi folytatnak; míg a menet tart, Pest és Buda minden harangjai szólanak. A menetet megnyitja: Egy eskadron dzsidás; Két főherczegi kocsi a láda vitelére kijelölt 8 mág­nással ; a hatfogatu díszkocsi a koronajelvényekkel a fehér lepellel beborított ládában, melynek kocsiajtajánál lo­vagol jobbról ő cs. Fensége adlatusa, balról a cs. kir. pest-budai kat. ker. parancsnok; a kocsi mindkét oldalánál tizenkét altiszt megy egy cs. kir. tiszt vezérlete alatt, és főherczegi háziszolgák mennek a kocsiajtóknál; ezután mennek az igazoló bizottmány­i cs. Fensége által arra kijelölt tagjainak kocsijaik ; aztán a budai helytartósági alelnök és a pest-pilisi megyefőnök egy kocsiban; a menetet egy cs. k. gránátos század , katonai zene­karral, zárja be. Midőn a menet a várkápolnához közeledik, főherczeg kormányzó ő cs. Fensége a sekrestyén át a vártemplomba megy, a templomba vezető sekrestye ajtónál bibornok hg prímás ő eminentiája szentelt vizet nyújt, s aztán a keresztet megcsókolás végett, mi­után ő cs. Fensége a mennyezet alá, bibornok herczegprimás ő emin, pedig a clerussal a templom nagy ajtajához megy, a koronát fogadandó. A koronajelvényeknek a templomajtóhoz érkezése után, a ládát, melyben azok vannak, a fenebb említett nyolcz mágnás leemeli a kocsiról, és a clerus előrépde­­lése mellett a templomon át a szent István kápolnába viszi, mely menetet a vártemplom előtt egybegyűltek kisérnek. A sz. István kápolnában a főtiszt, clerus a szent ko­ronát , a korona-jelvényekkel együtt a ládából kiemeli, és az oltár előtt egy asztalra helyezi, mire a szokott szertartással Te Deum­ énekeltetik; a György téren fel­állított zászlóalj salvelövést tesz, mit a vár, Gellérthegy és hadigőzös ágyúi viszonoznak. A Te Deum bevégzése után ő cs. Fensége a clerus előlépdelése mellett a templom főajtajához kisértetik. A korona a többi jelvényekkel a sz. István kápolná­ban 3 napig közszemlére kitéve marad, és pedig: Pénteken sept. 16-dikán 12-től 2 óráig a főherczegi főudvarmesteri hivatalnál szerezhető jegyek előmuta­­tása mellett; 2 órától esti 6-ig pedig mindenki számára. Szombaton sept. 17-kén reggeli 8 órától déli 12-ig, és délután 2 órától 6-ig mindenki számára; 12-től 2 óráig pedig csak jegyek előmutatása mellett. Vasárnap sept. 18-án reggeli 8 órától déli 12 óráig, aztán d. u. 2 órától 4 óráig mindenki számára, 12 órától 2-ig pedig csak jegyek előmutatása mellett. Azon asztal körüli korláton belül, melyen a szent ko­rona és jelvényei állanak, a kitétel ideje alatt két cs. k. tiszt kivont karddal, a korláton kívül pedig két cs. kir. altiszt áll őrt. A templomajtóknál kettőzött őrség áll. 6 órakor a templom bezáratik, és az ajtó­s ablakok elé őrök állíttatnak. 1853. sept. 18-án d. u. 4 órakor az igazoló bizott­mány az igazolási tanúkkal a Sz.­István kápolnába megy, a koronát és jelvényeket az igazolási jegyzőkönyv másával a ládába beteszi, és azt bezárja. Sept. 19-én reggeli 7 órakor a koronát és jelvényeket azok, kik 16-án azokat a pesti kiszálló­helyen átvették, a sz. István kápolnában átveszik, a c­erus előléptetése mellett a többször említett 8 mágnás a 6 fogatú udvari kocsiba viszi, és azok ugyanazon menettel és pompával a vaspályaudvarba vitetnek, ott hasonló módon a készen álló vasúti udvari kocsiba áttétetnek. E végett a budai magistratus és községtanács a vártemplomban , a pesti pedig a pesti hídoszlopnál gyűlnek össze. A széhek és iskolai ifjúság épen úgy állíttatnak fel, mint érkezés­kor. Az utczákon katonai sorfalak állittatvák. A cs. kir. hatóságok és összes nemesség a menetet diszöltönyben a pályaudvarban várják, hová ő cs. Fensége kissé ko­rábban lóháton menend. Időközben az ő cs. Fensége által kinevezett, főbb rangú papok és mágnásokból álló küldöttség tagjai a vasúti kocsikban helyeiket elfoglalandottak, bibornok hg. prímás ő emin. az igazolótanukkal, úgy szintén az öt helytartósági osztályfőnökök a pályaudvar termében várják mind ő cs. Fenségét, mind a menetet. Mihelyt a láda a vasúti kocsiba behelyeztetett, és ő cs. Fensége abban szintén helyet foglalt, a vonat ágyulövé­­sek közt elindul. A koronának Bécsbe felérkezése, bemutatása és visszajövetelére nézve külön szertartási rend bocsátta­tott ki. 1853 sept. 21-kén azon kiséret és küldöttség, mely a koronát Bécsbe vitte,’ azt ő cs. k. Apostoli Felsé­ge parancsa következtében Budára a cs. k. várpalotába visszahozandja. A koronát a pesti pályaudvarban, hol 1853. Septem­ber 21-kén d. u. 4 órakor fog Bécsből visszaérkezni, a Bécsbe el nem utazott Pesten levő tekintélyek, a magis­­tratusok, községtanács stb. épen úgy fogadandják, mint érkezésekor 16-kán, és hasonló pompával és szertar­tással a budai várpalotába kisérik, hol az korábbi he­lyén s biztos őrizet alatt fog tartatni. Buda, sept. 14. 1853. SZERTARTÁS a magyar koronának a cs. kir. Apostoli Felsége elé vitelénél Bécsben , és annak visszahozatalánál Budára. Hétfőn september 19-kén d. u. 4 órakor a cs. k. első főudvarmester az északi pályaudvarban megjelenik, a magyar koronát és a többi magyar ország-clenodiumo­­kat várván. Ugyanott gyűlnek össze a felső udvar illető szolgálati osztályai. A pályaudvar helyiségei kellőleg el vannak zárva és elfoglalva. Magyarországi katonai és polgári kormányzó Főher­­czeg ő cs. Fensége, továbbá egy Ő cs. kir. Apostoli Felsége által kinevezett bizottmány , és egy a több­­rendü papság , titkos tanácsosok , kamarások és mág­násokból álló magyar küldöttség 4 óra tájban érkeznek a jelvényekkel a pályaudvarba. A cs. kir. első főudvarmester általi fogadtatás után, a Fenséges Főherczeg által e végre kijelölt tagjai az imént említett küldöttségnek, a ládát, melyben a jelvények vannak, a vasúti kocsiból kiemelik és azt egy készen álló hatfogatu udvari nyílt kocsiba teszik. Ekkor megindul a menet a cs. kir. várpalotába, és pedig: Egy osztály cs. k. testőr-csendőrség lóháton ; A cs. k. első főudvarmester hatfogatu udvari kocsin; A jelvények a nyilt kocsiban; Katonai és polgári kormányzó Ó cs. Fensége hatfo­gatu házi kocsiban; A fönnemlitett bizottmány tagjai hatfogatu udvari kocsikban; Egy osztály cs. k. testőr-csendőrség lóháton zárja be a menetet. A nyilt kocsit, melyben a jelvények vannak, minden oldalról hat cs. k. trabant-testőr kiséri. Mind­ezen nyilt kocsinak, mind a többi hatfogatu kocsiknak ajtainál cs. k. háziszolgák lépdelnek. A menet útját a Jagerzeilén át, a vöröstoronykapu­­nál a belvárosba, aztán a püspök-utczán, István-téren, Grabenen és Kohlmarkton át veendi. Mindezen utczák és terek katonai sorfalakkal van­nak ellátva. A magyar küldöttség tagjai végre a pályaudvarból, a készen álló bérkocsikon az Augarten-hídon s a Schot­­ten-kapun át kocsiznak a cs. kir. várpalotába, hol a követségi lépcsőnél szállanak ki, és ott az udvari káplá­nokkal már teljes papi díszben felállított udvari és vár­­lelkészszel együtt a jelvények érkezését várják. Mihelyt az érkezés megtörténik , a láda az a végre rendelt magyar küldöttek által a nyilt kocsiból kiemel­tetik , gyaloghintón a papság és a 13. kir. első főudvar­­mester előlépése mellett az udvari vártemplomba vite­tik , s a főoltár evangelium-oldalára helyeztetik. (3 cs. Fensége a Főherczeg, a bizottmány és küldöttség kísé­rik a jelvényeket, s úgy mint a cs. kir. első főudvar­mester, helyet foglalnak a templomban. Az udvari s várlelkész ekkor egy ima végeztével szent áldást oszt, s a láda erre a presbyterium mellett létező egyházi kincstárba vitetik, melynek ajtaja be­záratik s eléje a cs. kir. trabanttestőrség kettős őrsége állittatik, mire mindenki eltávozik. Az egyházi kincstár ablakai előtt a kápolnaudvaron katonai őrség állittatik fel. A kincstárajtó kulcsát a cs. kir. udv. és várlelkész veszi őrizet alá. A korona s többi orsz. clenodiumok megérkezéséről szóló távirati sürgöny vétele után a cs. k. Apostoli Felsége Olmützből Bécsbe jőni méltóztatik. Ennek következtében kedden sept. 20-kán délelőtti 10 órakor a cs. k. titkos tanácsosok, kamarások és udv. méltóságok (udv. jelentésre) díszben az udvarnál meg­jelennek. Ugyanitt összegyülekeznek katonai s polgári kormányzó Főherczeg , cs. Fenségével a magyar bi­zottmány és küldöttség, valamint a cs. kir. tábornoki és tisztikar. A meghatározott órában a jelvények vitelére kijelölt küldöttek, s a mellékkiséretül rendelt nyolcz cs. k. ar­­ciertestől a templomba mennek le, hol is az udvari s várlelkész jelenlétében az egyházi kincstár fölnyittatik. A korona és a többi jelvények a ládából kivétetnek, bársony vánkosra tétetnek, erre az illető magyar kül­döttektől az emlitett arctértestőrség kísérete mellett a kö­vetségi lépcsőzeten a cs. kir. testőrök által elfoglalt osztályon át a szertartási terembe fölvitetnek, és ott a egy magyar nábob Folytatás. *) A Nábob nevenapja. E kibékülési symptomákra történt hivatkozás, több mint puszta phrasis. A­mint születé­snapja közelgett , valami szokatlan áhitat lepte meg János urat, a bohóczok, a párleányok kizárattak a kastélyból, helyettök a tisztelendő tett lá­togatásokat a kastély uránál; a kutyákat, medvéket el­zárták az udvarról, hogy a közeledő szegényeket meg ne tépjék, s az uj kenyérreli áldozat alkalmával a főur egész udvari népével együtt templomba ment, ott fel­veendő az ur vacsoráját s onnan visszatérve, a mit az úr oltára előtt fogadott, hogy az napra kibékülend min­den ellenségeivel, azt menten foganatba véve. __ Küldjétek legelőbb is a jószágigazgatót. Nem azért, mintha e derék ember volna az ő ellenségei között a legelső, hanem azért, mivel nála vannak le­téve mind azon tiszttartók, ispánok, kasznárok, kocs­­márok és árendások számadásai, kik Jancsi úr rop­pant birtokán felezik a jövedelmet s a Nábob igen jól tudja azt , hogy midőn e számadásokat átnézi és helyben hagyja, legszámosabb ellensé­geivel van alkalma kibékülni, s épen azért hozatja azokat maga elé közelgő születés napja előtt, mert meg­*) Lásd Pesti Napló 1054. számát, lehet, hogyha valami gonosz érában vetne belőjök egy pillantást, felét elcsapná az összes személyzetnek. S azért megint kár volna, mert szegények többnyire gyer­mekes emberek, s aztán a­kik utánok jönnének, sem lennének jobbak. Az érintett jószágigazgató, nemzetes Varga Péter uram egy Jancsi úrral hasonkozó férfi, kinek apja kon­dás volt Jancsi ur apjánál, s a kit azért tartottak az urfi mellett, hogy legyen neki kit ütni verni. A­mi tu­dományt Jancsi úr nevelői az ifjú urra raktak, az arról menten lepergett, hulladékai azonban annál fogékonyabb földre találtak Petike lelkében. Az öreg Karpathit nagy­ban mulattató az eset, hogy fia helyett Petiko tanulja meg a leczkét, s később a fiút elküldé tanulni a debre­czeni collegiumba , a­hol aztán a világ minden létező tudományait ki- és betanulván, visszatérett megtevé őt egyenesen jószágigazgatónak, mely hivatalában mind a fentebb említett napig híven meg is maradott, s ha meg­mondjuk , miszerint most is azon szegényes állapotban van, melyben volt eleve, nem épen gazdag fizetéséből élve évről évre, teljes fogalmat adánk becsületességéről. Mert a magyar Nábobnak elve az, hogy a fizetéstől irtózik, inkább ajándékoz, vagy elnézi ha lopják , csak fizetés nagyobbításért ne folyamodjanak tisztviselői, mert azt utálja szörnyen. S ha azután egy egy olyan bohó akad hozzá, mint Varga Péter uram, a­ki nemcsak hogy lopni nem tud, de még csak meg nem szolgált ajándékokat sem örö­mest vesz el, annak a kincsek közepett könnyen felko­pik az álla. Más ember rég milliomos volna az ő hely­zetében, az alárendelt ispánok, tiszttartók mind hintóban járnak, ezüstről ebédelnek, s kisasszonyaikat Bécsben neveltetik, ő pedig alig tudott annyira menni, hogy egy pár ezüst sarkantyút üttethesen kordovány csizmájára s egy ócska csétára tegyen szert, melyen két csikóból nevelt ló szállítja, a mikor parádézik. Most is arról látjuk őt leszállni a kastély kapujában megállva, mert behajtatni átall, hogy a komisz cséta­­kerekei fel ne vágják a szép gömbölyű kavicsot, a mi­vel az udvar fel van töltve. A szekér dereka tele van rakva egybekötözött hosszú iratcsomagokkal, miket Péter úr elébb az odasiető haj­dúk karjaiba támogat s azután általuk előre bocsátva, becsülettudó lépésekre szedegetve sarkantyús lábait, felballag Jancsi úr elé, ki ott várakozik rá a családi archívum termében, melynek óriási fehérm­ázas arany­zott szekrényei likas rácsozattal a boltozatig emelkednek, telve lévén okiratuk és bevégzett számadások múmiái­val , miket hosszú évek során át egynéhány számki­vetett egéren kivűl senki sem háborgat, azokat sem tudni, mely átokfogta szenvedély , vagy családi viszon­tagság kényszeríti ime sovány kosztra, a midőn hombá­rok és szalonnás kamrák kecsegtető közelségben vannak. Míg az érdemes jószágigazgató eddig a szobáig el­jutott, számtalan ajtókon kellett neki keresztül botor­­káznia, melyek akár voltak becsukva előtte akár nem, mindegyiknél megállt , koczogtatott, ha az ajtó zárva volt, akkor az ajtóragasztón koczogtatott, míg a sar­kában jövő öreg Pál hajdú, ki az ad­ókat hozta togaláb­­ban, de nem tuszkolta erővel, hogy soha se kopogtas­son ott, mert senki sem felel. Végre az archívumba ju­tott. Jancsi ur meglátva a közeledőt, előbbre ült kar­székében s kezét nyujtá felé. Péter ur azonban a he­lyett, hogy egyenesen odament volna az eléje nyújtott kezet megfogni, körülhátrálta a hosszú tölgyfa-asztalt, nehogy azt a gorombaságot kövesse el, hogy balkéz felül ejtse a nagyságos urat s akkor is három lépésnyi távolban megállt előtte s mély tisztelettel meghajta magát. —­ No ! Menjen már közelebb! riadt rá a confidens hajdú, nem látja, hogy nyújtogatja az első lábát a nagyságos úr. — Óh kérem alássan, szólt, kezeit félre dugva az érdemes jószágigazgató, nem vagyok én azon kitünte­tésre érdemes, hogy a méltóságos úr kezét megérintsem. És a nagy­ világért rá nem lehetett volna venni, hogy kezét odanyújtsa Jancsi úrnak, kinek a világon tán egyedül ő adta meg a valódi czimet, azután meg azt nem lehetett­ vele megértetni, hogy ő a méltóságos úr mellé leüljön , hanem erővel kellett őt Pálnak lenyomni egy székre, de csak megint felkelt róla s állva maradt földesura előtt. Sajátságos három alak volt az együtt, a méltóságos úr, a jószágigazgató és a hajdú. Kárpáti arcza ez órában szokatlanul derült volt, nagy kopasz homloka fénylett, mint egy templom kúpja, ősz hajzatának gyér maradványai ezüst billengekben kondorultak tarkója és tróntól oldalvast a vánkosokkal s bársonynyal­ boritott asztalra helyeztetnek. Ekkor Ő cs. kir. Apostoli Felsé­gének jelentés létetik, hogy minden készen van, s Ő Felsége az udvari sze­mélyzet előlépése mellett a szertartási terembe a men­nyezet alatti trónra lépni méltóztatik, hol is a környezet a szokásos helyeket elfoglalja. Katonai s polgári kormányzó Főherczeg ő C3. Fel­sége Ő Felségéhez beszédet intéz, mely Ő Felsége átal legkegyelmesebben viszonoztatik, mire Ő Felsége föl­emelkedik , s az udvari személyzet előlépése mellett az oratóriumba megy. A jelvények azonban , mihelyt ő Felsége a termet odahagyja , küldöttek által mint előbb fölemeltetnek , s a magyar bizottmány és küldöttség kíséretében , vala­mint az arctértestőrség födezete mellett az udvari tem­plomba levitetnek, s ugyanott a vánkosokkal a főoltár­tól oldalvást állíttatnak. Ekkor az udvari s várlelkész a Te Deumot hangoz­tatja, melyet az udvari zenekar ad elő. Ennek vé­geztével Ő Felsége az oratóriumból kíséret­tel a belső termekbe tér vissza s az udvari személyzet s a többi jelenlevők eltávoznak; a jelvények pedig a küldöttek által az egyházi kincstárba visszatéretnek, s uSyan°R újra a ládába záratnak , mire a kincstárajtó bezáratik és eléje őrség állittatik, s újra minden úgy megy végbe mint előbbi napon. Szerdán sept. 21-jeén reggeli 7 órakor a láda a jel­vényekkel ugyanazon ünnepélyes módon, mely annak érkezésekor megtartatott, az udvari palotából az éjszaki vaspályára , s onnan legfelsőbb parancs folytán Budára visszavitetik. Pest, septemb. 8. A debreczeni kereskedelmi s ipar­kamra 1853-dik évi jelentése. II. A kamra­kerület termőföldének egy hatoda (915,859 hold),szé­natermelésre, s egy másik hatoda (983,303 h.) legelőre használtatik ; a rétföldek termése (mintegy 11 millió mázsa széna) nem levén elegendő a létező marha tartására, e végre takarmányul mindenféle szalma használtatik , sőt a takarmányfüvek mesterséges elő­állítása többé nem tartatik már nevetségesnek. Egyéb­iránt a marha tartására nézve igen czélszerű fogna lenni, ha a községi legelők csapásonként használtatnának, a szokásban levő végighajtás helyett. Fa dolgában azon különös ellentétet látjuk a kerület­ben , hogy míg három megye (Arad, Délbihar és Szat­­már) 317 □ mérföldnyi területen 947,000 hold erdő­séget birtokol, s a bérezmagasokon évenkint ezernyi ölekre rugó fa elrothad . 297 négyszögmérföldnyi nyu­­goti rész, 219,000 hold igen aránytalanul elosztott s már erősen irtott erdővel, érzékeny fahiányt szenved. Alsó Magyarország nagy, erdőtlen pusztái, hol valóban mérföldekre semmi fát nem láthatni , szomorú képét nyújtják a gondatlanságnak, é­s közszellem , belátás, szorgalom és kitartás nélkül még nem egy évtized fo­­lyand le, míg csak elkerülhetlen faszükséglete is ama vidéknek, legalább jövőre nézve, megfelelő erdőültet­vények által biztosítva lesz. A magas kormány belátása által meghatározandó: vájjon nem volna-e tanácsos ez irányban kedvezmények — és hol a csökönösség túl­nyomó, kényszerítő rendszabályok által is, az illető községek — fájdalom! oly gyakorta lanyha akaratára­­ befolyni.­­ Végre szomorúan értesülünk arról, mi­­­­szerint a kerület olyan terei, mik semmit nem terem­nek , 382,985 , s olyanok , miken csak nád terem, 123,621 holdat képeznek. Egyike a kerületi lakosság leghasznosabb foglalko­zásainak az állam­tenyésztés. Jóllehet múlt év­­ben 26,152 darab szarvasmarhát ragadott el a dög­vész, a kerület szarvasmarha-létszáma mégis 36,568 dbra rúgott. A fájdalom, hogy a hazai, mint vonó­­s hizómarha alig felülmúlt fajta általánvéve nagyon alá­­sülyedt, mindamellett, hogy némely nagyobb földbirto­kosok és községek dicséretreméltó buzgóságot fejtettek ki a marhatenyésztés körül. A baj okát a közlegelőn kel­lőleg nem őrzött fajok összevegyülése s elkorcsosulásá­­ban, ügyes állatorvosok, a száraz legelőtereken főleg forró nyár idején szükségelt jó kutak, s végre marhasó­­raktárak hiányában kell keresni. —A lótenyész­­t­é­s évről évre mindinkább elhanyagoltatik, s a kato­

Next