Pesti Napló, 1853. október (4. évfolyam, 1068–1098. szám)

1853-10-18 / 1082. szám

igaz, de az ép, valódi bolózatost épen úgy nem szabad a­­ művészet köréből száműznünk, mint például az operát. A tulajdonképi drámától szükségkep követelünk lélektani összefüggést és erkölcsi tartalmat; népszínműnél, melynek közvetlen feladata, inkább a tömeges piaczi életet feltün­tetni legérdekesb helyzeteiben, szembeszöktetvén a népies szemléletet, a­mint az közmondásokban, adomákban, mon­dákban és danákban nyilatkozik, népszínműnél nem lehe­tünk oly szigorúak. Szinmű-irodalmunk a népszínműben mutat eddig legnagyobb szaporaságot és eredetiséget. Tör­ténetileg ugyan a franczia vaudeville és német Posse com­­binatiójából látszik kifejlettnek, de jellege oly nemzetiesen eredeti, hogy egészen önálló, s mi a legjobb, magyar művi­­lágot képez. Ezen művilág legszerencsésebb képviselője kétségkívül S­z­i­g­­­i­g­e­ti, s bármennyire vádoltassék is ő, hogy személyeit jellemezni nem tudja, hogy meséinek nem ad öszhangot, annyi bizonyos, hogy a népszínműi hangot mindig ő találja el leghűbben. Hogy a magyar drámairo­dalom nem fog a népszínműnél megállapodni, arról bizo­nyosak vagyunk , de a népszínműnek is, mint ilyennek, igazságot kell szolgáltatnunk. — Az előadás, habár gon­dos, de a darab szellemének megfelelő nem volt. Név sze­­rint a Sári és Fári közti ellentét nem úgy állott elő, mint kellett volna. Fáncsy működése, a főszerepben, leg­inkább volt igénybe véve, s ő valóban mesterileg játszott. Közönség számos. Vasárnap, oct. 16-káp, fenczimzett uj darab ismételte­­tett. Külön megjegyzéseink az előadásról nicsenek. — Ma kedden adatik: Hugonották. Opera 4 felv. irta Seribe, zenéjét Mayerbeer. Fordította Nádas­­k­ay Lajos. HIVATALOS. 1853 - diki september 6-dikán kelt császári nyiltparancs, *) kiható a birodalom egész területére, mely által az 1834. közigazgatási évre az egyenes adók hirdettetnek ki. Mis. Ferencz József stb. Az 1854. közigazgatási évbeli álradalmi szükségletek fedezése végett, minisztereink és birodalmi tanácsunk meg­hallgatása után, következendőket rendeljük. Először. Az 1854. közigazgatási évben a földadó, az épületadó , a kereseti adó és a jövedelmi adó , az ezen adókházi pótlékokkal együtt, az 1853. közigazgatási évre ki­szabott mennyiségben és határozatok szerint fizetendők. Mi azonban föntartjuk magunknak, az egyenes adóztatás egyik vagy másik ágában az 1854. közigazgatási év foly­tában netalán szükségessé váló változtatásoknak életbelép­tetését. Másodszor. Miután Horvát- és Tótország a lehetőleg egyforma és igazságos adóztatás föltételeinek megfelelő földadó-provisorium létesítése végett 1850. márczius 4-kén kelt nyílt parancsunkban rendelt nyomozások befejeztet­tek, ennélfogva a földadó 1853. november 1-jétől kezdve ezen országokban is az ideigl. földadósorzat eredményei szerint vetendő ki oly módon, hogy az az 1854. közigaz­gatási év első felére, jelesen az 1853. november 1-től 1854. ápril végéig terjedő időközre a jelenlegi országos adórész­*) Bírod, törvl. 1853. sept. 13-diki LVIII. db 176. sz. szel, 1854. május 1-jétől fogva pedig a tiszta jövedelem­nek 16 százalékával számitassék, s a földadónak az egész 1854. közigazgatási évre e szerint járó egyetemes összege a tiszta jövedelemnek 12 egyenlő százalékával vettessék ki és szedessék be. Harmadszor. Az 1854. közigazgatási évre, az 1851. dec. a0-kán kelt határozványunk folytán Horvát- és Tót­országban az 1852. közigazgatási év óta rendelt jövedelmi adó beszedésének, az erdők jövedelmezésétől, többé nincs helye. Ezen rendelkezések végrehajtásával pénzügyminiszte­rünk bizatik meg. Kelt császári fő- és székvárosunkban Bécsben , ezer nyolczszáz ötvenharmadiki september 6-kán, uralkodásunk ötödik évében. Ferencz József s. k. Gr. Bud­- Sehauenstein sk. Baumgartner sk. Legfelsőbb rendeletre : W a c e k W. sk. A cs. kir. magyarországi pénzügyigazgatásig, Wäch­ter János Benedek cs. kir. őrmestert, II. osztályú adó­hivatali segéddé, az erdődi cs. k. adóhivatalhoz,Udvardy Flórián és Razy József irodai segédeket ideiglenes III. osz­tályú, továbbá Strasser Antal, irodai segéd, és Schey Fló­rián, dohányraktári segédet IV. osztályú számtisztekké, végre b Prohaska Carolini János, cs. kir. őrmester, III. osz­tályú irodai segéddé, Zora Demeter volt fiumei kincstári kerületi felügyelőségi számfejtőt, továbbá Horváth János ideiglenesen nyugalmazott irodai tisztet és Molnár János III. osztályú irodai tiszt kebelbeli segédet kezelési hiva­talainál irodai tisztekké 700 ft évi fizetéssel, Hoffmann Szaniszló 6-dik dzsidás ezredbeli alhadnagyot III. osztályú irodai segéddé kinevezni méltóztatott. 1853-diki február 10-kén kelt császári nyilt parancs*), kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, az erdélyi nagy fejedelemségre, a Szerbvajdaságra és a temesi­­bánságra, a katonai határőrséget kivéve, mely által 1853-diki évi május 1-jétől fogva**) ezen koronaor­szágokban az általános ausztriai vámrendszer a kincstári országutakon, hidakon és réveken behozatik. Mi Első Ferencz József, Latén kegyelméből ausztriai császár, Magyar- és Csehország királya stb. Fontolóra vevén a jó karban tartott országutaknak a közjólétre nézvei fontosságát, és azon tetemes költséget, melyet azok előállítása a fenntartása okoz ; tekintetbe vévén azon károkat, melyek a közlekedésre és az út­­fentartási eszközökre nézve Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországban, a Szerbvajdaságban és a temesi bán­­ságban az út-, flid-, és révvámok jelen állapotából ke­letkeznek ; s lefontolván annak szükségességét, hogy az álsadalmi terhek egyenlő elosztásának elve az or­szágúti intézetek használatáérti adók tekintetében érvé­nyesíttessék, minisztereink és birodalmi tanácsunk meg­hallgatása után következőket találjuk rendelendőknek : I. Czikk A mellékletben foglalt, s birodalmunk egyéb részeiben érvényben álló rendelkezések az ut-, híd-, és *) A Bir. törv. lap 1855. jul. 22-ki XLIV-dik darab 153. számát. **) Lásd az alább következő, 1853-diki július 12- dikén kelt végrehajtási szabályt. révvámok mértéke, beszedése és kezelése iránt, a ka­tonai határőrségen kívül, melyre nézve külön határo­zat tartatik főn, a fölnevezett országokban hatályba léptetendők mindazon országutakra, hidakra és révekre nézve, melyekre az állodalom vagy az állodalmi ható­ságok kormányzása alatt álló nyilvános pénzalapok költ­ségén tartatnak főn , még­pedig csak azon országutakat illetőleg , melyek töltésszerüleg készitvék. II. Czikk. Ezen szabály életbe léptének időpontjául 1853 diki május 1-jeje tűzetik ki. III. Czikk. Ezen időponttól fogva az I-ső czikkben kijelölt kincstári út- hid- és révvámokre nézve, de egyedül csak ezekre nézve, a, személyek, rendek és tes­tületek minden eddigi kiváltságai és mentességei kivé­tel nélkül megszüntetendők, és az ezen álladalmi adó­zás fizetése alól Csak azon kiváltságok­ és mentességek­nek leend helyük, melyek és a mennyiben azok jelen szabályban ellátvák és világosan benfoglalvák. IV. Czikk. A C3. kir. kincstári út- hid- és révvámok kezelése, vezetése és ellenőrzése a pénzügyi hatóságo­kat illeti, hatáskörükhöz képest, és az , valamint az e részbeni kihágásoknáli eljárás (az ide mellékelt szabály 19. és 20 §§.) az álladalmi jövedék tekintetében kibo­csátott átalános és különös rendeletek által szabályoztatik. V. Czikk. Ezen nyilt parancs végrehajtásával pénz­ügyi és kereskedelmi miniszterünk bizatik meg. Kelt fő- és székvárosunkban Bécsben, ezer nyolczszáz ötvenharmadiki február tizedikén , uralkodásunk ötödik évében.­­ Ferencz József s. k. Gr. Bud­-Schauenstein s. k. Baumgartner s. k. Legfelsőbb rendeletre : Ransonnet. 8. k. Kereskedelmi és börzetudósítások. Bécs, oct. 15. Jelentékenyebb külföldi megbízások papírok eladása­ s idegen váltók visszaküldésére, kártéko­nyan hatottak az árkeletre , a­nélkül, hogy erre politikai esemény szolgáltatott volna alkalmat. Bécsi börze october 15-től. (Távirati közlés.) Áru| Pénz Státuskötelezvény 5­, 91% 90%, dto 4% 8(Ha 80% 1839-ki sorsjegyek 250 fto» 131 130 1834-ki „ 500 fto* • ■ 217% 217% Bankrészvény darabja . 1298 1286 Éjszaki vaspálya oszt. ... 215 215 Dunagőzhajózási részvény 615 610 Augsburg.............................................. 112 112 Amsterdam 100 tallér ....— — M. Frankfurt 120-ért .... 110%— Hamburg 100 Eco tallérért— 82% London 1 ft sterlingért .... 11­11 Cs. kir. arany................................ 17 16% Ezüst.................................................... 12% 12 Dunavízállás. (Oct. 17-kén) 5', 2", 9"', 0 fölött. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM­ Pest, oct. 17. Tisztelt szerkesztő úr,örvendő meglepetéssel olvastam tegnapi lapja azon jeles czikkét, mely Kazinczy Fe­rencz emlékezetét költi fel nagyainkat oly hamar és könnyen feledő közönségünknél, mely figyelmezteti a divat íróit a Kazinczy munkáiban levő classicai magra, mely nélkül sem az irodalomra maradandólag hatni, sem nevüknek becsületet biztosíthatni nem fognak, s végre öszves kiadását indítványozza a nagy író dolgozásainak. Örömmel tudósítha­tom önt, hogy ilyenhez reményünk lehet. Az elhunytnak rokona s nekem azt élve-szeretett barátom, Kazinczy Gábor úr, évek óta gondolkozik és gondoskodik már e fontos teendőről; ő az, ki áldozatokkal megszerezvén Ferencznek könyvtárát s minden, halála után nála volt írásait, úgy szólván maga van a szükséges anyagnak, de a szükséges életirati adatoknak is birtokában, melyek nélkül Kazinczy sok alakú írói pályáját átérteni, s dol­gozásait helyes elrendezés által egyenként kellő világo­­sitásban feltüntetni, nem lehet. Szép napok voltak azok, melyeket Szempre Pál és én, két régi barátjai s bajtár­sai, és Kazinczy Gábor, méltó epigonja a derék küzdőnek, együtt tőkénk e nyár végén Borsodnak egy regényes szegletében, s kiknek ideje Kazinczy Ferencz ereklyéi kegyeletes forgatásában, tettei és hatásai fel­­felemlitéseiben, S munkái valaházai kiadása tervezgetésében tölt el! Adja Isten, hogy a bán­falvi szép napok gyümölcsözőkké lehessenek az iroda­lomra nézve is, de az csak úgy lehet, ha az összes magyar sajtó, solid­áris buzgós­ággal kö­vetve az Ön szép példáját — mely szerint a nemzetiség­e már szinte egyetlen, s legnemebb tényezője az irodalom ügyét a nemzetnek lelkére kötni majdnem naponkint serénykedik — a Kazinczy Ferencz , összes munkái kiadása létesítésére lelkesen működnék ; s ha az irodalom baráti általa felgerjesztve, országszerte részvevőket ébresztenének s aláírókat gyűj­­tenének. Az anyag együtt van, a rendezés elvei — mi egy irénál sem oly nehéz, — m­eghatározvák: az életbe lé­­­­pés. Csak a közönség „Legyen!“ szavától függ. Ennyit addig is, mig az Ön olvasóiban a tegnap olvasottak em­lékezetét a holnapi lap el nem törlendette. — előfigyel­­meztetésül. Határozott nyilatkozatot Kazinczy Gá­­bortól, Kazinczy Ferencz méltó kiadójától várjunk! Toldy Ferencz. A hassérvekről. —Irta BALASSA JÁNOS orvos­­sebész tudor, szülész és műtő, a k. pesti tudományos egye­temnél a gyakorlati sebészet nyilv. r. tanára. Pesten, Em­eli Gusztáv könyvnyomdája, 1853. 8 rét. 158 l. (114) Ritka az oly tankönyv, melynek velejét leg­alább egy ötödik részére nem lehetne kivonni, s melynek átolvastánál nem kellene a jó szemekkel emészthetlen polyvát is fölhabzsolni. Ritka azon tankönyv, mely nem volna tert­elmes idé­zetekkel, toll vitákkal fölczafrangolva, hogy az ívek sza­porodása mellett a szerzőnek hírnevével dija is öreg­­bü­ljön a kiadó erszénye , és az olvasó vesztett ideje ro­vására. Ritka azon könyv, melyben nem a bárki által olvas­ható írott könyvek, hanem csak az ébren figyelő, tisztán­­ észlelő, és az elfogulatlanul ítélő által magyarázható természet szent könyvének foglalatja van híven lemá­solva. Ritka végtére azon könyv, melynek serkentője nem a pénz, vagy a hírvágy, hanem a gyakorlati haszonnal özönlő ismeretek, 6­ művészi fogások tetemes áldozattal járó népszerű­sitése. Mind­ezen ritka könyvek tulajdonával bir Balassának most megjelent munkája, mely tíz évre szorítva mintája a rövid, gyakorlati hasznú, érthető és őszintén szóló írásmódnak, és minthogy a kisded körű orvosi 8 ezen fölül a maroknyi magyar or­vosi község számára van írva, egyszersmind hű tanúja az önérdektelenségnek. Ki e könyvet leírja, okult, tapasztalt s hiú barátjá­tól vezettetik, ki az előforduló sérvi részeknél meg­súgja, mit tegyen, s mit kerüljön, hogy biztos uton járjon, nehogy vagy a kába empyrismus kaptája szerint, vagy a véletlen szerencsére építve működjék. A mily deli s tiszta a papír, s a nyomtatás, oly ked­ves és tiszta az elannyira bonyolódott sérveknek kór- és gyógytani taglalgatása. Különös elismerést ér­demelnek a sérv fészkeinek (lágyék 3 czombgyürük­­nek s csatornáknak stb.) a legdíszesebb fametszvények­­kel fölvilágosított boncttani magyarázata, nemkülön­ben a különös kedveléssel és beavatott tankétól várható gyakorlatisággal tárgyalt, s tanulságosan lerajzolt sérv­kötők, végre a műtéseknek (a jeles új bécsi tanoda szel­lemében szabatosan előadott) külön egyes esetekre illő individualizáló egyes mozzanatai. Mind­ezeket az ítélheti meg leginkább , ki maga i3 bonczkedvelő s műtő lévén, érzé, merről nehezkedett leggyakrabban a homály, s érzi az üdvös derűnek me­legítve világító sugárhullámzásait. Tudjuk mindnyájan, kik 12 —15 év előtt vatják Pes­ten a sebészettant, hogy a sérvtanulmánynak alapjai, úgymint: a lágyék - és bonczcsatorna, meg a sérvkötök isméje egy valódi noli me tangere volt, egy li­­dércthez hasonló szörnyeteg, melybe sem az A, sem a B, sem a C tanár nem akart (hol intrinsecus, hol extrinsecus) okoknál fogva kopni. Az elemi boncz­­tanban a dolog s a körülmények természeténél fogva csak röptében adathattak elő az említett sérvfészki (lá­­gyék-és c­ombcsatornai) tájak. A harmadik évben divat volt az elméleti sebészetre nem járni, s ki a tanításokra bejárt is, ösztönszerüleg Kölcseyt vagy Shakespearet olvasott, mert természet elleninek érzé a fiatal csak theoretice előadatra hallani, mit intuitiv modorban közleni lett volna lelkiismereti kötelesség, s mit a könyvből kiolvasni maga is bírt otthon. Az akologiának szinte ily sorsa vala, renyhék is vol­tunk de tudatlanok is, és előkészületlenek, s igy a sér­veket sem festve, sem viaszban, sem természetben nem látván a bracherium­ok X vagy Y c instructiójával nem gondoltunk , s még a boldogult Dolezsal is csekély ha­szonnal foltozgatott a sok festésen s a sok fesletten. A negyedik évben a tudorságra törekvő orvosnöven­dék, (a medicus) hol méltósága alattinak , hol — mivel a chirurgiából rigorozálni nem kellett neki, szükségki­­vülnek tartá a sebészettant illő buzgalommal hallgatni, a sebészettanárok ezt látván kényelmesebbnek né­melyek szükségesebbnek is leték inkább a belbajakkal, mint a külsőkkel tanidejöket betölteni, „ak­ud a g e n d o“ szépen elnyargalt az idő, és a sérv­tannak , valamint a sérvkötőknek is titkai, s fortélyai Szép szemérmesen fátyol alatt rejtve maradoztak. Az orvos soha nem gondolt a sérvre, és egy­­némelyike azt úgy nevezett babénak tartván a tisztító főzetekkel akaró eloszlatni, — a szegény sebész isten igazában nyirbizélt, hasogatott s a kontárságból legfölebb nyeglésszé nemesedett, s egy húron pendülgetett azon il­domos keztyüsökkel, kik sérvgyártókká tökélyesültek , —■ ha igaz ! Balassa hassérvtana Alfától Omegáig tárgyalja a ki­tűzött halfajakat, s e szerint könyve egy valóságos V­á­­domecumul szolgál minden művésznek (operateurnek) s mindennek, ki a sérvekkel közelebbről s alaposan meg­ismerkedni törekszik. A munka, mely Wattman bárónak, a szerző egykori tanítójának van ajánlva, két szakaszra oszlik . Az első szakasz a sérveket általában magyarázza, szó van abban a sérv­ substratumainak ép és kóros vi­szonyairól , a sérvek okairól, a mozgékony s nem moz­gékony szabad sérvekről, meg az odanőttekről, s mind­ezeknek gyógyításáról. A második szakasz gyakorlati tapintattal különzi el a gyakorta előforduló sérvvfajakat a ritkáktól, s m­ig ezek röviden, de kielégítőleg magyaráztatnak, amazok kívánt kimerítőleg igazi mesteri kézzel h­atnak le. A sérvek gyökeres gyógymódjának üdvét csak a rög­tön támadt s csekély tertelmü sérvekre szorítja szerző, de az efféle ünnepelt műzeai módokat mindamellett és pedig kiválólag előadja. Dr. Joachim Vilmos volt vasmegyei főorvos. OMER PASA. Mindazon férfiak közöl, kik jelenleg Törökország állami ügyeit kezelik , főkép kettő vonja magára a mi­volt világ figyelmét: Rosid és Om­er pasák. Amaz a­zultán első államembere, ez legelső hadvezére, úgy hiszszük, érdekelni fogja olvasóinkat, ha ezúttal az utóbbinak életéből néhány adatot feljegyzünk. Omer pasának eredeti neve L a 11 a s­z Mihály. Született­­ 806-dik évi nov. 24-dikén Vlaszkiban, az Ogulini kerületben (határőrvidék). Atyja lovas kerülő volt Gracsaczban, hol az ifjú Mihály az iskolát látogató; később főhadnagygyá neveztetett Ogulinba, s fia ennek következtében itt és Ottocsaczban folytatá iskolai pályá­ját. A fiú kivált szépírásban és rajzban volt kitűnő. Mint ifjú, Gospiczban hadfi lett, s Knezics száza­dos által a velebiti útnak építése körül használtatott. Ezután Zárába ment. Szerencsétlenségre apja 1öontnyi kincstári pénzt vesztvén el játékon , hivatalából kiesett,­­s ekkor Mihálynak kellett szülei és nővére fentartásáról gondoskodni. Sorsán javítandó,­­ miután főnökeivel összezörrent. 1828-ban Zárából Boszniába, Bányalukba szökött, honnan 1829-ben Viddinbe ment s az ottani ve­zér, Huszein pasa által vendégszeretőleg fogadtatott. Itt öt évig tartózkodott mint nevelő. A vezér gyermekeit oktatá olasz nyelven, magá­ pedig megtanult arabul és törökül. 1834-ben Konstantinápolyba ment s a hadügy­minisztériumban mint írnok alkalmaztatott. 1838-ban elkészítő Konstantinápoly tervrajzát s a nagyvezérnek Chozrów pasának ajánlá, ki őt ezredesül nevezte ki, s feleségül adá neki gyámleányát,Konstantinápoly egyik leggazdagabb örökösét s egy 1827-ben lenyakaztatott jancsár főnök leányát. 1839-ben a sereggel Szyriába indult Ibrahim pasa ellen, hol is csekély haderejé­vel úgy megveré az ellenséget, hogy Ako vára megadta magát s az egyiptomi uralomnak Szyriában vége volt. Érdemei elismeréséül vezérőrnagygyá neveztetett s rend­jellel diszesittetett. Ezután a drúzok ellen ment, s miu­tán ezeket is megvert, a­zultántól egy gyémántokkal kirakott kardot kapott. 1845-ben az arnautákat győzte le, s ennek következtében a szeraszkiei, R u­z­e­d pasa. Legújabb posta. Ma veszszük — írja az oct. 16-ki „Oest. Corresp.“ — a m. Porta 1270 év Maharéra 1-éről (oct. 4.) kelt manifestumának franczia fordítását. Anélkül, hogy az abban foglalt s egyoldalú előterjesztések és adatok méltánylásába mélyebben bocskáznánk , szükségesnek hiszszük mégis ezen — a kor történelmében minden­esetre nagy érdekű okmánynak tömött kivonatát kö­zölni. A manifestum — a bécsi jegyzéknek a Porta által kívánt módosításaival s a nagyhatalmak ama megkere­sésével kezdi előterjesztését, hogy a Porta ezektől áll­jon el, miután Oroszország a bécsi értekezleti jegyzék egyszerű elfogadásához ragaszkodik. A m. Porta annál kevésbbé mulaszthatja el a lépésnél a kellő indokok elő­­sorolását, minthogy kényszerültnek érzi magát a háborút megkezdeni, s ez­úttal szövetségeseinek (?) a nagy­hatalmaknak tanácsát nem követni, „habár az ottomán kormány soha sem szűnt meg előterjesztéseik jót akaró szándékát kellőleg méltányolni.“ Ő­felsége a­zultán kormányának eljárása , kezdettől fogva semmi alkalmat nem nyújtott viszálkodásokra, mert az, a vita kezdetétől mai napig a mérséklet és kiengesztelődés határai közt maradt. S ha Oroszország­nak a sz. helyeket illetőleg sérelmei voltak, akkor — a török manifestum nézeteihez képest — e kérdésre kellett volna szorítkoznia, s nem tüstént felemlítő rendszabá­lyokkal lépni fel, minek : a seregeknek a határszélekre küldése s a tengeri haderőnek Sebastopolhoz rendelése valának. A szent helyek kérdése minden fél elégültsé­­gére megoldatott s a Porta egyszersmind nyilvánitá haj­landóságát a Jeruzsálemet illető kérdésekre nézve a kí­vánt biztosításokat megadni. Ezen ügy bevégeztével, a Porta háború- ürügyként volt kénytelen tekinteni, ha Oroszország a görög egyház ama kiváltságainak kérdé­séhez ragaszkodik, melyeket az ottomán kormány enged­ményezett, s melyeknek épségben tartását becsülete, mél­tósága és fejedelmi­ hatalmához képest kötelességének tartja, a melyekre nézve azonban semmi más hatalmas­ság avatkozását vagy főfelügyeletét nem engedheti meg. S most Oroszország Moldvát és Oláhországot jelentékeny haderővel szállta meg s e tartományokat zálogképen akarja mindaddig megtartani, még követelései teljes!— irigységre kelvén ellene, bevádolá őt a zultán előtt, hogy igen kegyetlenül viselte magát a legyőzött muzul­mánok iránt. A zultán hitelt adott a vádnak, s a­he­lyett, hogy őt musirnak nevezte volna ki (mit a dia­dalmas hadvezér méltán várhatott), ismét gyémántos diszkardot küldött neki. Omer pasa akkor elbocsáttatá­­sát kérte és ezt meg is nyerte. Nyolcz hónapig visszavonultan élt Konstantinápoly­ban, midőn, a kurdok felkelvén, a zultán őt visszahívó, s újra csatába küldő a kurdok ellen, kik is egy hónap alatt legyőzetve, hódoltak Omer pasának, így vissza­­nyerő a zultán kegyelmét , musirnak neveztetett ki s megkapó a Nisan-rendjelt. Midőn 1848-ban az orosz sereg Moldva- és Oláhor­szágba nyomult, Omer pasa Bukarestbe rendeltetett se­regével, s itt úgy viselé magát, hogy az orosz udvar is meg volt vele elégedve. A czár az Annarend első osz­tályával, a zultán, az arany Nisan-rendjellel disze­iték őt.­­ Életének fénypontja azonban az 1851-diki év, mi­­dőn Bosznia ellenkező főnökeit ezekénél csekélyebb erővel legyőzvén, kényszerité a Tanzimot, azaz a birodalmi új szervezet elismerésére. Montenegróban először vezény­lett rendes sereget, a szomszéd hatalom közbenjárása miatt azonban eredményeket nem mutathatott fel. Most Sumlában mintegy 100,000 főnyi seregnek parancsnoka. Omer pasa alig közép termetű, arcza vitéz és szel­lemdús kifejezésű. Beszéli az illír, török, arab, franczia, német és olasz nyelveket, írásos ügyeit mindenkor maga végzi. Délelőtt rendszerint hivatalos dolgaival foglalko­zik, délután vadászatra megy. Először török feleséget vett, aztán görögöt, végre Bukarestben egy erdélyi né­met leánynyal köti össze. Nővérének egyik fiát magánál tartja, ki mint törzstiszt szolgál a török seregben , T­e -­f i g bey neve alatt. # Jelentés: A t. cz. közönséget, mennyiban előre hirdetett „Köz­mű t­a­nk­ és „Gazdaságtan“ czimü munkáim meg­jelenését figyelemmel kisérni szíveskedett, ezennel bátor vagyok t.cz. Müller Gyula ur pesti könyvkereskedő s kiadóhoz (szervita-tér) utasítani, ki a nevezett tantár­gyakat, több más , általa m­i­nt. Zimmermann Ja­kab ur tantársam által kidolgozott tantárgyakkal együtt , sajátjává tevén , „N­é­p­i­s­k­o­l­á­k könyve“ czím alatt két részben kiadta. A Közműt­an s Gazdaságtan (még más három tárgygyal: Történettan, Terményleirás, Természettan — ez ábrákkal —) a Il­dik részben jőnek elő, mely résznek ára kemény kötésben 20 pkr., és igy ama két munka sokkal kevesebbe (t. i. négy-négy kiba) kerül , mint előleges hirdetésem szerint külön kerülendett. Pest, oct. 14. 1853. Márki József, cs. kir. képezdei tanár. Uj könyvek. 167. III. Napoleon. Irta Urházy György. Pest, 1854. Müller Gyula tulajdona. (III. Napoleon arczképé­­vel.) 8rét. 280­1. 168. Uj Magyar Muzeum. Szerkeszti Toldy Ferencz. IX dik vagy septemberi füzet. 413—408 és 367—406­­. 169. Újabb nemzeti könyvtár. Második folyam. Nyol­­czadik füzet. S­z­a­l­á­r­d­i krónikája. V. Magas 4rét. 313 — 640 hasáb. 170. Uj magyar köszöntő. lila G­y­u­l­a­s­s­y Antal. Esztergom, 1855. 8 rét. 174 l. (A részletesb iszaertítések a felczimzett munkákról egy­másután következend­tek.) # Telegraf! tudósítások. Trieszt, octok. 15. (Heti tudósitás) kávé, kakaó és bors ára kissé emelkedett. A gabona szinte magasb áron kel. Gyapot ára szilárd. Szesz ára újólag felszállt. Az olajoké csökkent. — Déligyömölcsök árukat meg­tartják. Berlin, oct. 15. Radowitz tábornok egészsége ha­tározottan javul.

Next