Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)
1853-11-01 / 1094. szám
iák. Mindnyájan gőzgépekkel foglalkoznak oly hajók számára, melyek nagyságra nézve a„Napoleon“t fölülmúlják. A Lorientben egy óriási hadigőzöst építenek, melynek neve , ,Bretagne“, s 18 hónap alatt kész leend. Mi a francziák császárának londoni látogatássát illeti, az a frankfurti újság szerint positív alappal bír. Nemsokára az orosz czárnak olmützi és berlini látogatása után, a francziák császára a párisi angol követ előtt úgy nyilatkozott, hogy Londonba leendő utazására lehete következtetni. Londonból azonban semmi positív meghívás a nyilatkozatra nem következett, és Napóleon császár csak alkalomra várt, hogy későbbi beszélgetése alkalmával az angol követet Belgium irányábani lejális politikájáról biztosítsa. A követ erről Londonba tudósítást tett, mit ott igen jól fogadhattak, mert a brit képviselő a császárt nem sokára biztosította, miszerint felséges királynője e látogatásnak nagyon fogna örvendeni. Pietri rendőrfőnök három napig mulatott a császárnál Compiègneben, a közelebbi befogatásokról őt tudósisítandó. A császár a rendőrfőnököt biztosította, miszerint kőbuzgóságára bizza magát. Különben a befogatások oly megyékben, melyek socialista érzelmeikről ismeretesek, folytattalak. A Journal des Débats egy levelet közöl Peruból, oct. 10-kéről, melyben a török főváros különböző viszonyai fölvilágosittatván, az európai hírlapok egymással ellenkező jelentéseinek oka, a török népségnek a keresztény iránti hangulatáról, s ez utóbbiakat fenyegető veszélyről azon viszonyokban kerestetik. Konstantinápolyban a különböző nemzetiségek bármennyire vannak is képviselve, s bár ott sokféle nyelven beszélnek, azért ott nincs tulajdonképeni politikai élet, nincs posta és sajtó, mint csak a külföldi; az európai népség számtalan töredékre szakad, és ezek közöl mindenik elszigetelve saját érdekeinek élő egyénekből áll, kik valamely pasától vagy effenditől kaphatnak politikai tudósítást, melyet ismét ennek dragománja , saját nézete szerint színez; végre a népség egy része az európai események , szenvedélyek és gondolkodásra nézve egészen terra incognita; ide járul még azon körülmény, hogy a jelentékenyebb egyének egymástól távol laknak, úgy annyira , hogy minden látogatás egy napba kerül; tehát megfogható, miszerint a világ egy városában semkering annyi hamis hír, miknek visszahatásától a levelezésben nagyon óvakodni kell. Igy áll a dolog azon vélt veszélyt illetőleg is, mitől a konstantinápolyi keresztény népség fenyegettetnék, mi sincs ennél valótlanabb, és bármely nemzeti frank népség soha sem volt biztosabb állapotban mint jelenleg. Ezen Európában hitt hírekre nézve egy megengedhető ok létezik. A bécsi jegyzékterv elvetésekor a törökök saját érdekükben véltek lenni, a konstantinápolyi viszonyokat, nyugtalanítóknak rajzolni, hogy a követektől a hajóhadak behívását ez okon kérjék, midőn most, a háború üzenet bekövetkeztével , több álarczra nincs szükség; azon alakot, mely alatt nekik a hajóhadak behívása ajánltatott, nem elég tisztán kimondottnak találták és szabadkozással léptek föl. „Ezért — mondja a Journa des Débats levele — midőn a zultán miniszterei szolgáltattak ezen tárgyról nyilatkozni, azt felelték, hogy ők , ha csak a zultán biztonsága és a főváros nyugalma forog kérdésben , ők maguk mindenért jót állhatnak; ők azonban a hatalmak jó akaratát tudják méltányolni; ők készek ezen méltánylat tanujelét adni, midőn ők a hajóhadaknak a Dardanellákba való bemenetelt, és a Marmora tenger bejáratánál a Gallipoli előtti horgonyzást megengedték; a bekövetkezett háboruszenet után azonbana hajóhadaknak Konstantinápoly elibe érkezése csak cselekvő szövetségesek minőségében lehet hasznos; minden más föllépés annyit jelent, mint hogy a török kormány Európa és minden muzulmán előtt saját erőtlenségéről tegyen bizonyságot. Mindez tehát alapjára nézve nem diplomátiai stratégia, azonban bizonyosnak tekintendő , hogy Konstantinápoly biztossága semmi esetben sem koczieáztatnak. A katonai készületek buzgón folytattatnak, s általánosan azon nézetben vannak, hogy az első hadi működések alkalmával az eredmény a törökökre nézve kedvező fogna lenni. A császárné jelenleg a férjéhez tartozó tárgyak összegyűjtésével foglalkozik, s III. Napóleonnak egy múzeumát akarja alakítni. E czélra Cornu asszonytól, a császár testvérétől ennek gyermekkori halát kérte. Cornu asszony, ki dec. 2-ka óta, politikai meggyőződése következtében az udvart kerüli, sietett testvére, az Elysée építésze által a kívánt hajót megküldeni. Pár is , oct. 25. A politikai látkörön új viszály merült föl. A múlt hónapban Lesparre herczeg franczia százados, és St. Arnaud tábornagy hadsegéde a turini hadgyakorlatokra küldetett. Ezek bevégeztével elment Nápolyba. Midőn azonban az ottani révbe megérkezett, a kiszállás neki megtiltatott, és a hajó, melyen átjött, állomásolás végett Nisitába utasittatott, hol a gyanús hajók rendesen veszteglést szoktak tartani. A nápolyi kormány ezen rendszabályt azon körülmény által igazolta, hogy azon hajó a földközi tenger oly révét érintette, mely a meghatározott egészségi rendszabályok szerint a gyanúsok közé jegyeztetett. A veszteglés a katonai gyakorlatok után néhány napra bevégződött. Ezen viszály oka tulajdonkép abból áll, hogy a herczeg kísérője, Ducasse, ki Jeromos herczeggel közel viszonyban áll. József király emlékiratainak közlésében nagy részt vett, mely iratban a nápolyi udvar némi sértésekre talált.5 Helvétzia, Nuff, a helvét szövetség elnöke, Francziaországba utazott. OlasZORSZág. Egy rajnai lapot Rómából, Párison át ezekről tudósítják . Maupal visszahivatásának oka democratiai mesterkedésekben fekszik, melyek miatt a nápolyi udvar nagyon megsértettnek jelentette magát. Végre azt is hallani, hogy a római orosz ügyvivő útlevelét kérte. Butieniff, levelező szerint, bizonytalan ideig szabadsággal elutazott, mivel különböző alkudozások kedvetlen jelleműekké váltak. A szent atya nem akar egy lengyel papot, kit a czár püspökül ajánlott, megerősíteni. Turin, oct. 25. Innen írják a Tr. Z-nak*): kereskedelmi levelek megjegyzik, hogy Anglia valószínűleg Elba szigetét megszállja, hogy Livornót ostromzár alá vehesse, és a szárd vizekre közelebbről egy angol hajóhadat várnak. Továbbá tudni akarják, miszerint lord Minto, Londonból viszatérve, a brit csapatoknak Genuában leendő kiszállását illetőleg a szardíniai kormánnyal titkos alkudozásokba bocsátkozott volna, s azt is beszélik, hogy a római franczia helyőrség megerősítetnék, sőt talán háromszor nagyobbá tétetnék. Mi Piemontot magát illeti, minden jelenség oda mutat, hogy ez magát egészen Anglia karja közé vetette. Ily viszonyokkal szemben, csak megnyugtatásul szolgál, hogy Ausztria nem aggódik és hadseregét leszállítja. Nagybritannia- London, oct. 26. A „Times“ párisi levelezője biztos hír gyanánt véli állíthatni, hogy de la Cour Konstantinápolyból vissza fog hivatni, ha már eddig is nem történtek ez iránt intézkedések. Az utóbbi időkben élénk elégedetlenség volt hivatalos körökben tapasztalható azon modorra nézve , melylyel Francziaország érdekei a Portánál képviseltettek. A jelen viszonyok között ezen elégületlenség természetesen csak növekedett, s beszélik, hogy de la Cour utóda nem polgári állású férfin vagy tanúit diplomata, hanem egy tábornok leend. Kijelölt nevet a levelező még nem említhet. A parlamentnek nov. 29-kéig lett elnapolásától, annak ismét további —karácsonig leendő elnapolása várható , miután a titkos államtanács ez iránti rendeletében e záradék: „sürgetés ügyek végzésére nov. 29-én“ nem fordul elő. — Képzelhetni, mennyire boszankodik ezen a „Hérald“ és az „Advertiser.“ Máltából érkezett utolsó hírek szerint oda több orosz kereskedelmi hajó jött Konstantinápolyból, melyek elindulásának semmi gát nem vettetett, s melyek a balti tengerre térnek vissza. E hajók kapitányai dicsérőleg nyilatkoztak a török hatóságok leyális viseletéről, s beszélték, hogy a kalózlevelek kiadatása iránti minden kérelem visszautasítvalan. Pimlico- és a Westminsterben 25-kén este oroszellenes meetingek tartattak, melyeknek határozatai a Finsburymeetingben hozottakkal körülbelől megegyeznek. Törökország. Az „Oester. Corresp.“ egy hosszabb czikke annak szükséges voltát taglalja, hogy a jelen körülmények közt, midőn a diplomatia a keleti kérdést illetőleg a békés állapot helyreállításán igyekszik, ebbeli törekvése a reá vonatkozó lépések idő előtti közzétételével ne nehezítessék. „Ismételve adtuk a viszonyok ismeretén alapult ama biztosításunkat. — Írja — hogy valamennyi nagyhatalom, az orosz udvar épen úgy mint Francziaország s mint Anglia, Ausztria és Poroszország a világbéke fentartását legfőbb feladatául tekinti, s hogy e nagyhatalmak egyike sem szándékozik e becses jót meggondolatlan vagy sértő eljárás által veszélyeztetni. Hozzátehetjük, hogy a Portának Oroszország elleni hadüzünete e viszonyokon mit sem változtatott, hogy az összes Európának a béke helyreállítása iránti törekvései a régiek, s hogy a párisi és londoni udvaroknál az iránt nyert meggyőződés, miszerint e kérdésben Ausztria és Poroszország semlegesen és őszintén viseli magát, a kabinetek egymás irányábani bizalmát növeli, s így megerősítő a reményt: a Porta és Oroszország közötti viszályt végre, békés után megoldhatni. Nem tekintve a keleten formaszerint megnyitott hadjáratot, s nem aggódva túlságosan a két sereg közötti ellenségeskedések lehető megkezdésén, mely egyébiránt legújabban ismét elhalasztatott, az európai diplomatia folytatja béketörekvéseit. Az egyesülés és egyetértés e munkáját azonban sem a pártok működéseinek, sem a napilapok rögtöni megvitatásainak kitenni nem lehet. A cs. orosz udvar mérséklete és kíméletének köszönhető, hogy a diplomatiai értekezés tere megcsonkítatlan maradt, s habár másrészt az államférfiak befolyása alól kisikló elemek az egész Európa által kivánt rövid időm kiegyenlítést megnehezítik is •• a kabinetek egyetértő s egyszélű abbeli törekvései mellett, hogy az általános összeütközések elkerültessenek, a diplomatiának ezes átgondolt magatartása minden elfogulatlan és belátással bíró előtt tökéletesen indokolva leend. Az „Oest. Corresp.“ oct. 30-ai száma írja, hogy késsőbb érkezett biztos tudósítások szerint az Isacska török erősség melletti esemény csakugyan olyszerű, minőnek az e lap tegnapi számában (lásd mai számunk „Ausztria“ rovatát) leiratott. — Orosz gőzösök több ágyúnaszádot vittek Braila és Galacz felé. Midőn Isacska török erősség mellett elhaladtak, a törökök lőttek reájuk, s az oroszok a lövéseket viszonozták. A tüzelés azonban nem akadályozhatta meg a flotillát útjának a folyón felfelé tovább folytatásában. Kalafat, oct. 21. A törökök által f. hó 17-kén megszállott sziget, hova egy hét előtt még száraz lábbal lehetett bemenni, épen a helységgel szemközti középponton kezdődik ; jelenleg a szárazföldtől körülbelül 10 öl széles Dana-ág választja el; inneni partja magas és sűrű erdővel lepett, a főág melletti része azonban messze kifutó homokos területtel vonul Widdin felé; hosszúsága mintegy órányira terjed, egész Csupercsen helységig. Eddig 2000 ember szállíttatott e szigetre át, de a szállítás még folyton foly; a törökök az erdőt ritkítják, tanyákat és sánczokat építenek, s hiteles hír szerint már két két ágyús üteget fel is állítottak. Minden arra mutat, hogy e sziget fontos pontnak tartatik. A legközelebbi orosz katonaság Karakate-ban ide 8 postaállomásnyira fekszik, s körülbelől 8000 emberből áll; ezekből, ma érkezett hírek szerint, 4000 ide fog küldetni, s e sereg előcsapata, 800 gyalog s ugyanannyi lovasból álló, már talán holnapra váradik. E szerint, habár eddig még nem történt összeütközés, ez nem messze távolban áll. Rebesgetik, hogy a törökök Oreova mellett is szándékoznak a Dunán átkelni; előkészületek erre azonban még nem tétettek. Épen most jó hiteles kútfőből az értesítés, hogy holnap 22-kén még 3 zászlóalj megy át a szigetre, s hogy a Viddin melletti sereg az Oláhországba törésre készen áll. Tem. 7. Az angol lapokban terjesztett ama hírekkel, hogy t. i. Omer pasa Gorcsakoff herczegnek a határidőt meghoszabbította vola, a „Presse“ tudósításai ellenkezőleg hangzanak. Ezek szerint a török tábornok a hadjárat megkezdéséhez erősen készül; a Duna mentiben levő várdák legnagyobb szorgalommal erődítetnek, s a dunai szigetekre rendelt kisebb csapatok sánczolási munkákhoz kezdenek. Belgrádból f. hó 24-ről hiteles kéz írja, hogy a seregeknek Viddin melletti öszpontosítása folyvást tart, s hogy az ottani készületek a Dunán leendő átkelés szándékára mutatnak. Rebesgették azt is, hogy az első átkelési kísérlet pénteken 28-án délután fog történni. Az orosz seregek nem változtatták meg védőleges állásaikat. Az „Indep. Beige“ szerint, azultán 26,000 ember fölött szemlét tartott, s e sereg azonnal Ázsiába indult az ott öszpontosuló haderőhez. A zágrábi lap albániai levelezője oct. 18-áról írja: úgy látszik, hogy a keleti ügyek bonyolódása a montenegritak és törökök között is fog némi vihart előidézni, mely hiedelemre egy Oroszországból a vladikához érkezett fontos irat adott alkalmat. E levél vételével Danilo rögtön rendelkezett a gabonának Zabljiak közelébe leendő szállítása — továbbá töltények készítése és golyók öntése iránt. Hírszerint az orosz levél tartalma az volna, hogy a törökkeli összeütközés valószínű, hogy a harcz szent és honfiúi leend, s hogy ebben Montenegrónak is részt kellene vennie , s ha egyebet nem tenne is, gátolja meg azt, hogy a zultán a szomszéd tartományokból segélyt ne *) A T r. Z. megjegyzi, hogy tudósítása bár a gyanitások sorába tartozik, azért jön ,s vélte közleni, minthogy a hangulat mérvéül szolgálhat. Szerk. A r TUDOMÁNY ÉS MŰVÉSZET. Jelentés a pesi állandó műtárlat cct. novemberi haváról. Jelenkorunk művészetének példányain többnyire félreismerhetlen a felületességnek azon jellege, melynél fogva a művész nem annyira eszmés tartalmat, mint inkább csak tetszetes idomot igyekszik előállítani, sőt az idomban is annyira pongyola, hogy azt nem a szépészeti föszhang örökös szabályaihoz képest, hanem csak úgy illeszti össze, hogy műve — első pillanatra tessék, szembeszökő legyen, a közönséges szemlélőt valami bizarság által elcsábítsa és megvesztegesse, szóval, hogy hatást gyakoroljon. Ha azelőtt, midőn kevesebb, de aránylag mégis több volt a valódi művész , azt lehete mondani ■— mert Apollo hívei az eszmény létesítése körül fáradozván, leginkább a művészeti dicskoszorú elnyerhetését tűzték maguknak feladatul •— ha azelőtt azt lehete mondani, hogy a művészet kenyér után jár, kevesen lévén, kik a valódi remekművek becsét felfogni és illően jutalmazni tudták volna, úgy most még inkább elmondhatjuk azt, hanem természetesen egészen más értelemben. Azelőtt ugyanis azt jelenti azon mondás, hogy a művészt nem jutalmazák úgy, mint művei érdemelték volna, s azért, ha élni akart, oly művek készítésére kelle magát szánnia , melyek nem tartoztak magasb irányú műkörébe, de melyekért fizettek. Most azt jelenti a mondás, hogy a legtöb művész tulajdonkép nem is vágyódik azon magasztos czélok felé, hol a hervadhatlan babérok virulnak , de alkalmazkodván a tömeg éretlen felfogásához , nem sokat gondol a szigorú műbiró ítéletével, s csak azoknak keresi kedvét, kik a többséget képezik s kik ennélfogva legtöbbet is vásárolhatnak tőle. Mundus vult decipi, ergo decipiatur. Azonban mindenütt inkább megengedhetőnek véljük e kétélű elvnek alkalmazását, mint a tudomány és művészet körében. Nem állítjuk , hogy e hatás utáni kapkodásnak indokát egyedül a pénznek és múló, de a jelenben annál szélesebb terjedelmű hírnek vágya képezi; sőt úgy vagyunk meggyőződve, hogy a művészetnek ezen mostani iránya egyenesen és kényszerüleg a regényes iskolából fejlődött elé. A romantika kiragadta az egyént részszerű állásából az egészhez, látszólag felszabadította őt, s épen azért ellenkezésbe helyezte a tárgylagossággal; a világ, a külső, a köztörvényszerűség érvénytelennek lön nyilatkoztatva, de minden súly, minden érvény a mindenható önnek tulajdoni mutatott. — A mű becsének mérve csak a működői egyén lelkében kerestetett, így történt, hogy a mű tartalma, mint valami esetleges és közönyös, csak alanyul, gyakran kelletlen alanyul szolgált az egyedül becsült idomnak; így történt, hogy mindenkinek a művészeti pálya tűzetett cselül, ha meg akarna felelni emberi rendeltetésének. Alkotási erő helyett, a művészben elégetni kezdték az alkotási vágyat. Mindegy volt, akármit mondott, itt, rajzolt valaki, csak a miképen jön a főfeladat. A tartalom elejtésével az idom bálványozása annyira elfajult, hogy végre csak az idomnak idoma lett a törekvés, a bámulat tárgya. Semmi sem lesz könnyebben népszerűvé, mint valami egyoldalúság , mert ez könnyű egy részről, és más részről mutat is valamit. Nem csodálkozhatunk ennél- fogva, hogy a művészkedés divattá lett. Az egész világ mintha csak művészek, műkedvelők, műbarátok, múbirákból állana. A művészet csak a művészetért volt, csak önmagával foglalkozott. A művészet encyclopaedisticaivá lett. A romantikusokat valóban úgy képzelhetjük a művészetben , mint a polyhistorokat a tudományban. Ex omnibus aliquid. — Kórtünemény mindenesetre, mely azonban utóbb csak hasznára válik a művészeti kifejlődésnek. Első , s máris mutatkozó hasznát a művészet terjedésében , egyetemes pártoltatásában tapasztaljuk. A művészetnek, a romantika előtt, egyesi imádói voltak, most van közönsége. Növekedjék tehát egyelőre csak külsőleg is; a belső kifejlődés meglesz, s az eszme, a való, az élettartalom ki fogja vívni diadalát, s a klassikai és romantikai irányok összehordása egy harmadik, öszhangzó és ép, kielégítő, kibékítő irányt fog eredményezni. Mindazt, amit elmondunk, alkalmazhatni a költészet minden fajaira, tánczra, színészetre, zenére, festészetre. Korán sem kell tehát megütköznünk, ha állandó műtárlatunk egyes darabjai szintén visszatükröztetik a kor művészeti közjellemét. Kétségtelen, hogy szép számmal találunk benne most is becses festvényeket, sőt alig nevezhetnénk egyet is, melynek valami sajátos, jó oldala ne volna , de a remekség praedicatumával bizony keveset tisztelhetünk meg. Remekség és regényesség örökös ellentétben állanak egymással. A rézmetszetek közöl különös szép kivitelénél, s nem kevésbbé szép tárgyánál fogva első helyen kell említenünk a „Karácson-est“ czímű munkát (1. sz.) Müller olajfestménye után W i 11 h ö f 11 e 1 Berlinben. Abbém a „erdei részletre is (2 sz.) sikerült lap, de az elsővel nem versenyezhet, ámbár megvalljuk, hogy amaz kivált gondolatánál fogva kötötte le oly nagy mértékben figyelmünket, a gondolat tekintetében pedig a tájképek, bármi jelesek legyenek is, mindenkor legmeddőbbek. Az élet mintegy meg van állítva bennök, szünettel; igazabban mosolyg elő az élet a mozgalomból, a cselekvényből. Mi ennélfogva különös előszeretetet a történeti és genreképek iránt viseltetünk. — Markó Károly arczképe is (3. sz.) ki van függesztve kőmetszetben Barabás Miklóstól; ezen lap, ha nem csalódunk, ugyanaz, mely néhány hónap előtt a Divatcsarnok mellett megjelent. Ugyancsak Barabástól van kiállítva egy igen csinos aquarell (5. sz.), mely ő cs. kir. Fenségét Albrecht főherczeget ábrázolja lovon ülve. — Ilanistaengel kőmetszete : „leány az ablaknál“ (4. sz.) kivitelénél fogva érdemel említést. Az olajfestvények közül először is szemünkbe ötlik azon tájkép (10. sz.), mely állítólag Markó Károly ifjú korából származik. Tőle van-e, bizonyosan nem állíthatjuk, de az ő jelleme tükröződik vissza belőle , csakhogy csapongóbb képzelemmel s kevesebb öszhanggal. Ha utánzat , úgy remeknek mondható. Az ifjú Markó Károlytól is találunk egy képzeleti tájképet (13. sz.), melynek ha szerfeletti becset nem tulajdoníthatunk is, de szép felfogása és kivitele miatt mégis a jobbak közé kell sorolnunk. Bármily gondos kivitelű legyen is ellenben Raffalt lgnáez esti tájképe (12. sz.), a helytelen világítás által hatását veszti. Nagyon jeles láttávval, szép éggel és vízzel dicsekhetik Ernart Vilmos tájképe: „Mariazell melletti tájék Felső-Stájerországban“ (11. sz.) , csakhogy darabos az összeállítás. Hi 1k tengeri látképei Helgoland szigetéről (8. és 9. sz.) érdekes apróságok. Könnyen odavetett rajz, de csinos kivitelű az esztergom tájék (15. sz.) R a f f a 11 Ignácztól. Kifogástalan szép műveit tájképe (20. sz.), kitűnő pedig Remi van Haaven téli tájképe (25.sz.), melylyel ugyanazon festésznek hasonlag szép éjjeli tájképe holdvilágnál (41. sz.) a versenyt ki nem állja. Hiányos alakokat találunk Kiss Bálint két fehérmegyei tájképén (43. és 45. sz.), melyeknek vidor színezete nem kárpótol bennünket azon gyengeségekre nézve , melyeket közelebbi vizsgálat mellett e tájképeken észre vehetünk s melyeket, miután a felfogás, sőt összeállitás ellen sem lehet kifogásunk, kissé gondos, kivitel könnyen elháríthatott volna. Csaknem ezt mondhatjuk Rigand képéről is: „ő cs. kir. Apóst. Felsége körutazása Magyarországban,“ (47. sz.), mely szintén ki nem állja a közelebbrőli vizsgálatot , s melyben valóban mesterileg csak az úti port találjuk ábrázolva. Valamint ezen festvényen a por látszik a festész főfeladata lenni, melyben az élő alakok mintegy elenyésznek, úgy Tischbein képén : „halász a tenger közepén reggeli ködben“ (35. sz.) a ködnek előállítása tűnik fel főczél gyanánt, s ez siserül is. Feid József patakkali tájképe (33. sz.) ismét kellemes egészet képez, melyben, mind a szerkezet mind a kivitel egyiránt sikerültek. Legjelebb azonban valamennyi kiállított tájkép között P vian festvénye : tájkép a Rajnán (37. sz.), Felső-Wesel, Schönberg romjával, háttérben a Pfalz, Laub és Gutenberg. Óhajtandó, hogy e mű többé ki ne menjen a hazából. Az arczképek Heinrich Edétől (14. sz.), Molnár Józseftől (16. sz.), Kovács Mihálytól (24. sz.) és Gergő Alajostól (26. sz) , e nemben a jelesek közé tartoznak, de az utóbbiéban ismét megtaláljuk azon jellemző piquant kifejezést, mely csaknem elhiteti velünk, hogy ezen festészünk mindig csak egyetlen családból veszi mintaképeit. Leggazdagabb a jelen havi műtárlat úgynevezett csendéleti képekben. A festészek , kiktől ez ágban műveket szemlélünk: Ujházy(18. és 31. sz.), Fáy (22. sz.), Pecz (27. sz.), Schaeffer (29. sz.) és az ifj. Marastoni (34. sz ), kik közös elevenségre és egyszerűségre nézve Peczet, hűségre és összeállításra nézve Ujházy sárga és, görög dinnyéjét, fényre nézve Schaeffert kell dicsértőleg említenünk , mely utóbbi ismét serleggel ésdrágaságokkal kedveskedik. Fáy munkája is szép tehetségről tanúskodik.— Az ifjú Marastoni csendélete azonban, megvalljuk, elég gyenge mű, mit ugyanaz ,ön fiatal művész tanulmányfőjéről is (7. sz.) mondahatunk, jóllehet az — legelső tekintetre — kedvezőleg hat a szemlélőre. A múlt havi kiállításban láthatott velenczei halász fiú sokkal sikerültebb festvény volt ezeknél. Itt emlékezhetünk meg Ginovszkynak valdkacsára (39. sz.) és fajdtyukjáról (40. sz.), melyeknek mindegyike ritka szépségben van előállítva. Többször lehetne alkalmazni azon bár nem új gondolatot is, hogy t. i. a festvény hátteréül egyszerű deszka választatik. Hasontárgyú műveknél főleg az illusionak is kellvén szerepelni, ezt ily módon könnyen emelhetjük. Állatrajzi hűségre nézve csekélyebb értékűek „a meglőtt szarvas“ (21. sz.) K1 e 11 e Károlytól s a „hetzendorfi vadaskert“ (23. sz.) Tornay Vilmostól; de az előbbinek hiányait a lombozat és pázsit szépsége pótolja. Igen jeles mű ellenben „a keselyű“ (17. sz.), ugyancsak Tornay Vilmostól. Szoros értelemben jellemkép csak egy van : „a fogoly“ (6. sz.) Grimm Rudolftól. Ezen mű valóban megérdemli a jellemkép elnevezését; csak azt sajnáljuk, hogy a börtöni elhagyottság komor hatását a művész nem enyhítette valami ellentéttel, példa egy fűszállal, mely az ablak porából kinőne, vagy egy elevenebb napsugárral, stb. A mű ilyforraan, véleményünk szerint, egészebb volna , mert a költői igazságot szintúgy ösztönszerüleg megkívánjuk a festményben , mint akár színműben vagy regényben. „Szapáry török fogságban“ (36. sz.) Schmidt Józseftől, szép tárgy, de úgy hiszszük, nem szerencsés felfogás. — Szapáry szántva állittatik elő, arcza oly uracsra mutat, minőkkel az ember délután a váczi utczában százankint találkozik. — Az „anyai szerelem“ (46.sz.) Marastoni Jakabtól csinos kivitellel dicsekszik, de minden egyebet inkább tükröz vissza , mint a minek czimezve van. Barabás Miklós oltárképe „Szent Hildegard“ (38. sz.) nagyszerű, egyszersmind kellemteljes mű. A ,,menedékoszlop“ (32. sz.) Litschauertől igen kifejező arczokat mutat, egészben véve azonban , kivált elmosódott hátterénél fogva, nem kielégítő. Négy , kiváló szépségű képet nem eléggé ajánlhatunk a szemlélők figyelmébe. Ezek: a regényolvasásba merült nő (44. sz.) Gierga Alajostól, a drótos (30. sz.) Borsos Józseftől, de főképen a tilosból behajtott lovak (19. sz.)Sterio Károlytól s a kocsmai jelenet (28. sz.) Raffalt Ignácztól. Reiter János szorgalmas asztalos családja ellenben (42. sz.) túl gyenge mű, akár összeállítását, akár az egyes alakokat veszszük tekintetbe. Végezetül meg kell emlitnünk, hogy a császári ara, Erzsébet herczegnő kir. fenségének mellszobra H a 1 b i g tó 1 a műtárlatban ki van állítva. — Ez több példányban megérkezett, s mint halljuk, 14 pfton megszerezhető. # Uj könyve|1. (180.) Az uj ausztriai büntető perrendtartás magyarázata. A törvény eredeti szövegével s esetenkint számos példákkal, összehasonlítva eloldó eljárásunkkal, valamint a legújabb franczia, angol, porosz s egyéb németországi perrendtartásokkal irta Szokolai István, Pest, 1853. Geibel A. bizománya. Srét 260 1. Ára 2 p.fz. (181.) A magyar házi ügyvéd, a közéletben előforduló mindenféle iromány-példákkal, a legújabb törvények szerint szerkesztve. Irta Szokolay István. Pesten , 1853. Geibel A. bizománya. Srét 213 1. Ára 1 ft 20 k. p.p.