Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)

1853-11-08 / 1099. szám

meg. A fontos ügy kellő pártfogásra talált, a ph­ysika s egyéb természettudományok ne­m állat- , növény- és ásványtan taníttatásához szükségelt műesz­­özök és gyűj­temények, mint valamely varázsütésre előállottak, s így ezentúl okszerű tanítást fognak nyerni ifjaink a tudo­mányok ez ágazataiban is. Hálás köszönetünket nyilvá­nítjuk e helyen­­. Pósch gyógyszerész urnák, ki egy igen csinos ásvány gyűjteményt szerkesztett össze, továbbá Antal onostudor urnák, ki növény- és dr. György ur­nák, ki rovar-gyüjteménynyel ajándékozta meg a gym­­nasiumot. Dr. Madarász R. úr vegytani előadásait saját költségén kiállított reagenseivel szokta ellátni. Adja is­ten, hogy a szervezés nagy munkájával eddig elő erélye­sen küzdő tanintézetünk, több ily lelkes pártfogókra ta­láljon ! October 4-kén az összes tanári kar és tanulók a temp­lomba gyülekezőnek, hol, mint Apostoli Urunk a Fel­sége neve napján, buzgó imánkat küldők a mennyek urához, ifjú, lovagias Fejedelmünk egészsége­­s boldog­ságáért. Ugyanez nap a r. kath. egyházakban is e czélra „Te Deum“ tartatott. Az isteni tiszteletekben épen itt időzött megyei főnökünk Korecska úr ő nagysága is részt ven. Vidékünk gyáripara tetemesen emelkedik. Nádasdy gr­­­­lya a betléri vasolvasztó-gyár szomszédságában egy másodikat épített, mely mint hallik, hetenként 800 ezer mázsa nyers vasat fogna termelni. Hir szerint e vasolvasztó-gyár még ez idén kezdendi meg működését. Az ősz nálunk is beköszönt. A szőlőfürtöket leszed­tük a tőkéről. Borunk mennyiségére nézve felülmúlja reményeinket, de minőségére a múlt évi termésnél silá­nyabb. Káposzta és burgonya szinte elég termett, de az utóbbi igen romlik. Nagy baj, miután megyénk éjszaki részén e hasznos növény a kenyeret pótolja. Kenyér- és zsemlyesütőinket e napokban a közönség által rég elhajtott fatalitás érte. Ugyanis, mivel a zsem­lyék a rendes mértéket meg nem ütötték, sorra 12 ftnyi pénzbírsággal lakoltak. Hisszük, ezentúl nem lesz ked­vük a mértéket meghamisítani. Gyümölcsünk sok termett, különösen szilva. Főztek is szilvapépet (lekvárt) minden háznál eleget. Ez alka­lommal egy ifjú, de tapasztalt házi­­s illetőleg gazd­­asszony a szilvapép-főzésnek különös módját találta fel, mely egyszerű ugyan , de megérdemli, hogy köztudo­másra juttassék: lesz elegendő ház, hol jövendőre nézve sikeresen és haszonnal alkalmazhatják. E találmány pedig megoldja azon kérdést: „hogyan kelljen igen édes szilvapépet készíteni, a­nélkül, hogy czukor vagy méz tétetnék bele? Az egyszerű eljárás innez : a szilvából kifőtt forró lé meríttessék tiszta edénybe, s vettessék bele egy marok hamu, vagy kevés hamuzsír, mi tisz­tább szer. Ettől a lé forrásba jő, mint a bor. Midőn ki­forrta magát, a hamu leülepszik. Ekkor a hab leszedet­vén, a lé szüressék át és öntessék vissza a szilva közé. Ez eljárás szerint a szilvapép oly édes lesz mintha méz, vagy czukor tétetett volna bele. Probatum est. Időjárásunk tiszta, napjaink derültek, az éjjelek azonban hidegek. Úgy látszik, megyebeli időjósunk eltalálta, hogy az ősz hosszú lesz. 1. 1. AUSZTRIAI BIRODALOM­ Az újan épített 8 épülendő tengeri hajók legénységgel elláthatása végett a cs. k. marina személy­létszámának szaporítása hozatott javaslatba. A tisztek száma egy ezre­dessel, 9 főemberrel, 6 fő és 5 alhadnagygyal, és 30 had­apróddal fogna szaporítani, így megfelelő arányban a le­génység száma is. A kir. fenségeik a Brabant hg és hgnő Stuttgartban utaztakban rövid látogatást teendnek Schaumburgban , hol a hgnő fivére István fhg ő cs. fensége lakik ; onnét Drez­dába, s innét viszont rövid mulatás után Würtemberg fő­városába mennek. KÜLFÖLD: Németország. A „Zeit“ hírlap általunk is e napok­ban közlött nyilatkozatával egyidejűleg a „Schlesische Zeitung“ egyik berlini levelezője következő tudósítást közöl: „Politikai tekintetben Prokesch tíz jelenléte ér­deket gerjesztett, mivel tudomásul juta, hogy törekvé­sei : Poroszországot a szövetséggyűlésnél a török kér­désben Ausztriával­ közös eljárásra birni, siker nélkü­liek maradtak“ — A „Zeit“ ezen állítása irányában határozottan állíthatjuk — mond az O. D. P. — hogy ilynemű tanácskozások Berlinben nem tartottak, s már a viszonyok természete hozza magával, hogy a keleti kérdésben a szövetséggyűlésnek közbenjárásáról szó nem lehet. Ámde hogy a szövetség elnökségi követ a porosz udvarnál egy Ausztria és Poroszország részérőli közös „nyilatkozat“ szándékát Frankfurtban szóba hozta-e vagy nem, már ez más dolog. Drezda, nov. 2. R­e e­v­e­s nagybritanniai minisz­teri titkár, kiről újabb időkben a hírlapok gyakran szó­lottak, s kinek Konstantinápolyba utazása diplomatiai küldetésben történtnek mondaték , onnan visszatért, út­jában tegnap érkezett ide, s ma útját ismét London felé tovább folytatta. Frankfurt, octob. 50. A dr. Jud­o ellen a szövet­­séggyűlés által a miatt indított per, mivel a német alkot­mány­okirat kiszolgáltatását neki megtagadta , az itteni felebbezési törvényszék tegnapi ülésében akép döntetett el, hogy a vádlott az ügyvédkedéstől öt évre felfüggesztetek. Az ítélet nem annyira az által van indokolva, mivel Jud­o úr az érintett oklevelet, mely, mint kibizonyult, többé bir­tokában nincs, a szövetséggyűlés reclamatióji daczára visszatartotta, mint inkább a törvényszék irányában tett nyilatkozatai által, védelmében azt mondván, hogy a tör­vényszék kül­befolyásoknak engedni hajlandó. Berlin, nov. 3. (C. B.) Mikép hitelesen értesitte­­tünk, a Porta és Francziaország, úgy szinte Anglia közt is értekezletek folynak a nyugati hatalmak esetleges költségeinek kárpótlását illetőleg. Az olvasók hihetőleg még emlékezni fognak azon re­publikánus összeesküvésről, mely mintegy tizenöt hónap előtt Brémában felfedeztetett s „halálszövetség“ nevet viselt. A brémai főtörvényszék most ez ügyben meghozta az ítéletet. A bűnrészesek, kiknek száma öszvesen 82-re terjed, nagyobbrészt hoszszabb vagy rövidebb fogságra ítél­tettek, a szabadon bocsátottak a kisebb számot képezik. A fegyház­büntetésre ítéltek, a­mennyiben némelyek még be­fogva nem voltak, azonnal befogattak. Az elítéltek mind­nyájan feljebb akarnak hivatkozni. A történt nyomozás eredményéről még semmi bizonyos nem tudatik. Egy bré­mai lap többek közt imezt közli: „Hirek járnak, hogy az alsóbb néposztály néhány, jobbadán igen fiatal, tudatlan, s minden nevelés nélküli egyénei közt csakugyan czimbora­­ság létezett, melynek végczélja kérdésen kivül, nem volt csekélyebb,­ mint orgyilkolás. Jelesül szándékban volt a (brémai) senatust, a szövetséggyülésnek alkotmány­zava­rainkba tavaszkor történt beavatkozása után, nemsokára megrohanni s annak minden tagjait leölni. E czélra össze­­szólalkozások történtek, titkon czinkostársak s fegyverek gyűjtenek sat; azonban épen az itéletileg szabott bünteté­sek mértéke mutatja, hogy az összeesküttek előkészületei az első általános te­rv határait még nem lépték túl s még maguk az orgazdák is távol voltak a tulajdonképi cselek­véstől. (M. P.) Francziaország, Pária, nov. 1. A Journal des Débats tegnapról írja: Baraguay d’Hilliers tábornok konstantinápolyi rendkívüli követ, ma St. Cloudban elbúcsúzott. Úgy hallatszik, hogy holnapután (nov. 2.) fog elutazni. A politikai salonokban, hol a tá­bornok nem volt álló báb, nagyon igyekeztek konstan­tinápolyi utasításainak tartalmát megtudni. A tábornok azonban kevesebb ügyességgel mint egyenességgel kije­lentette , hogy meglehetős nagy együgyűség kívántatik ahoz, mikép valaki belőle államtitkokat kivenni akarjon. Ezen katonás nyers felelet egy külföldi diplomatának kérdésére, a párisi salonok azon finom látogatóját némi csodálkozással töltötte el. Baraguay d’Hilliers nagy számú táborkart visz magával „kíséretül“, mint beszélik, a harczias bonapartisták azzal hízelegnek ma­guknak , hogy Törökország ezen ürügy alatt tiszteket kapna, kik azonnal a­zultán rendelkezése alá állít­hatók. Azon hírre vonatkozólag, hogy Konstantinápolyba Anglia is rendkívüli követet küldene,a Siécle a követ­kezőket jegyzi meg : „A rendes követek kártyáikat ki­­játszották. Azon partrét, melyet Oroszország keleten el­kezdett , tehát csak maguk a kormányok folytathatják. A fekete tenger hullámzó partjain háború-események gördülnek le, melyeknek ára a török birodalom leend,­zonban ezen háború politikai vezetése most Londonból és Parisból történik , hol székét meg is tartandja. Te­hát a sor most Angliára is rákerült, hogy rendkívüli kö­vetet küldjön. Jól értesült személy szerint, a Siécle azon tudósítást veszi, hogy az angol kabinet, miután Baraguay d’ N­­­ 11­­ e­r­s-nek a Portához, rendkívüli követté történt kineveztetését meghallotta, arról tanács­kozott , vájjon nem volna-e czélszerű, hogy „Ang­lia az ottomán Portánál, hasonlókép egy tábornok által képviseltetné magát. A miniszterek többsége mellette nyilatkozott, s most csak a tábornok megválasztása van hátra. Azon jegyzékről, mely újólag a Porta eb­be terjeszte­tett volna, azt beszélik, miszerint az olmützi határoza­tokkal szoros összeköttetésben állna és ezért a czár előtt az kedves volna, azonban a Porta részéről ép ezért nem találhat kedvező fogadtatásra, sőt a Courier de Marseille bizonyossággal erősítheti, hogy a Porta csak a fejedelemségek megtörtént kiürítése után isme­rendi el a békealkudozás hasznosságát. Ha a dolog így áll, a háború nehezen marad ki. Úgy látszik, hogy a czár nem várt ennyi rokonszenv­­kifejtést a nyugati két hatalomtól Törökország irányá­ban s talán az Anglia és Francziaország közötti szoros szövetséget is lehetlennek tartotta. Emellett épen nem valószínűtlen, hogy saját segédforrásait igen sokra, s az ellenségét igen kevésre becsülte. Habár komolyan senki sem hiszi, hogy Törökország Oroszországgal a síkra kiállva megmérkőzhetnek, a czár előnyeit nevezetesen csökkenti az, hogy ellensége első elbukása után ennek azonnal segélyére siethetnek az egyesült hajóhadak s talán egyéb hadereje is a két hatalomnak, melynek mindegyike külön külön képes volna Oroszországgal megmérkőzni. A kaukázi dolgok folyama, hol az oro­szok jelentékeny veszteségeket szenvedtek,­­így a feje­delemségekben lévő, betegségek által megtizedelt s a heverésben csüggeteg foglaló sereg gyöngesége, szinte sokat járulhatott Miklós czárnak szelidebbé hangolá­sához. Azt beszélik , hogy ismét fölmerült Spanyolország és Portugal egyesítése , s e théma a politikai pártok komoly vitatkozás tárgya. A nehézség, mely Portugal ellenzéséből áll, az által szüntetnék meg, hogy az iberi félsziget trón­jára, a 17­ éves Braganza herczeg, Marinda Gloria portugál­ királynő fia, emeltetnék. Jól értesült körökben egy házassági szövetség forog fen, mely Napoleon herczeg és egy badeni herczegnő, Vilmos markgróf leánya közt Stuttgartban köttetnék. Ezzel kap­csolatban állna, Stephanie badeni nagy herczegnőnek Compiegnebe utazása. Pária, nov. 2. Egy rajnai lapnak írják Párisból, nov. 1-jéről: A békereményekkel Baraguay d’Hil­liers tábornok kineveztetését kell szembe tennünk, mit a Moniteur ma jelent. Elutazása haladéktalanul be­­következendik , és azon nyilatkozatokból, melyeket Se­nator társai előtt tett, kiviláglik, miszerint ő, mint eddig is hitték, Konstantinápolyban úgy fog föllépni, mint M e ri­zikóit". Meg kell jegyezni, hogy a tábornok minden tettereje mellett csípős gtínyolodó, s a szellemdús em­bernek nem minden szavát vehetni kész­pénz gyanánt. Egyébiránt minden oldalról állítják, hogy a vitéz és erélyes Baraguay d’Hilliers tábornok Konstan­­stantinápolyba küldetésének jelentőségét nem titkolhatni. Az új követ tegnap estre Marseillebe elutazott, hova nov. 3-kára várják, és másnap (nov. 4-kén) hajóra ül. Egy marseillei lap jelenti, hogy azon hajó, mely őt Konstantinápolyba vizendi, a révben készen áll. Jelentve vala, hogy az uj követ tisztekből álló kísérettel me­nend. Még a tisztek neveit nem tudhatni, de bizonyos az, hogy azok főrangja tüzér- és mérnök tisztek. (Az Ind.­beige ezeket említi: Dieu alezredes, Foy és Melin századosok, Beurman tüzér százados, Jourjon őrnagy). B­o­n­ap­ar­t­e Napoleon­ig Stuttgartból Strassburgon át visszatért. Tegnap et 12 órakor indult el Strassburgból, s már Párisba megérkeznie kellett. Narvaez tábornagy tegnap Párist elhagyta. Egyene­sen Madridba megy, hol néhány napig mulat, s azután va­­lencziai jószágára vonul. —Krisztina királynő nov. 8—9-én fog elutazni. Alba­ngnő leánykát szült; a francziák császára és csá­szárnéja lesznek a keresztszülők, a madridi franczia követ által képviseltetve. A Siécle beszéli: Mint tudhatni, Mr. Reeves, az angol minisztérium titkára, igen ügyes diplomata, engedelmet nyert Konstantinápolyba menni. A minisz­terek, angol szokás szerint Mr. Reevest felszólí­tották, hogy észrevételeit a kabinettel közölné, úgy látszik, hogy ezen észrevételek lord Redcliffere nézve nem valának kedvezők, ki az angol közvéle­ményt eléggé nem vette figyelembe és Ausztria nevében tett biztosításaira nagy súlyt helyzett. Minthogy azonban lord Redcliffe tagadhatlanul ügyes diplomata,­­ ezen kivül a lordok házának tagja, hol beszédei a minisztériumot zavarba hozhatnák, azt állítják, hogy visszahivatása oly formaságok közt tör­­ténendik , mi a kegyvesztést becsült térzetére nézve ke­­vésbbé érzékenynyé teendi. A Siecle azt is hiszi, hogy a hajóhadak azért mentek a Dardanellákba, hogy a fekete tengeren nyomatékosan működjenek. Egy rajnai lap következő távírdai tudósítást közöl: Pá­rig, nov. 2. estve 6 óra. Komolyan beszélik, hogy Fran­cziaország brüsseli rendkívüli követe és felhatalmazott mi­nisztere B­ar­ret Adolf, visszahivatott és még ma Párisba érkeznek. Helvétia. October 30. A zsidóknak Zürich-canton­­bani letelepedését illetőleg , a következő rendszabályok hozattak. A zsidó letelepedésére egy községtanács sem adhat engedélyt; a megerősítési jogot a községgyűlé­­sek maguknak fentarthatják. Az ily letelepedési enge­délyre ezenkívül még a belügyi kormány jóváhagyása kívántatik.­­ Az egy községbeni letelepedési engedély által még nincs arra jogosítva, hogy másutt 13 portéka­raktárt nyithasson. A letelepedési engedély tetszés sze­rint visszavonható. A többire nézve különben a zsidó­kat ép azon föltételek kötelezik, a letelepedés megnye­rését illetőleg, mint a keresztényeket, és a mesterség választása szabad tetszésekben áll. Belgium, Brüssel, october 30. Az „Ind. belge“ az angol udvari lap következő helyét adja: „Úgy látszik, hogy Brabant herczeg, a belgák királyának elutazása előtt, Victoria királynő 5 felsége kegyének különös jelét fogja leirni, minthogy Brabant herczegnő beveze­tése elégséges oknak tekintetik , hogy ne létessenek tekin­tetbe azon szigorú rendszabályok, melyek különben az ifjú herczegnek azon dicső egyletbe fölvételét, melynek tagjává lenni kinézve van, akadályozhatnák.“ Más szavakkal, B­r­a­b­a­n­t herczeg a térdszalag-renddel fog diszesíttetni. Dánia- Kopenhága, oct. 29. Beszélik, hogy a tengerészeti minisztériumhoz jelentés jött volna egy erős orosz hajóhadosztálynak Bornholmhoz érkeztéről , hit valósulást vár. Flensburg, oct. 31. A rendek gyűléséhez a köz­­ségek részéről naponkint érkeznek kérvények a refor­­matiótól 1851-ig érvényesnek maradott német egyházi és iskolai nyelvnek visszaállítása tárgyában. A német nyelvnek a dánnali felváltása a Tillisch és Moltkeféle minisztériumok alatt 47 egyházat ért. Mint a W. Z. írja, nyugatról és északról a községek lakói részéről lefelé az utolsó szolgáig aláírt kérvények érkeznek a rendek gyűléséhez. Olaszország- Turin, october 28. Az Armenia olasz fordítását közli pápa­i szentsége azon latin szö­vegű brevejének, mely által Piemontban több régóta szokásban levő ünnep megszüntetik, s azok száma, a vasárnapok kivételével, ezután tizre tétetik. Olaszországi levelek egy eseményről beszélnek, mi a szmyrnai ügynek hasonmása leend. — A pápai kormány Anconában elfogatott egy Amerikában naturalizált Pape­­r­i nevű olaszt. A fogoly, ki új polgári jogát ki nem mu­tathatta , az amerikai consulhoz fordult, s ez őt védelme alá vette. A pápai hatóságok ajánlották, hogy szabadon bocsátják , ha többé a fogoly olasz földre nem lép.­­ A posta elindulásakor még nem tudták a viszály kimenetelét. — Rómában ezenkívül feltűnő egy pápai rendelet, mely­nél fogva a gabnakészlettel bíró tulajdonosoknak, az el­kobzás büntetése alatt, meghagyták, hogy a mennyiség­ről a hatóságoknak kimutatást adjanak be. Politikai gaz­­dászat szempontjából az ily rendszabályok — mint az A. All. Z. — írja, nem ajánlatosak. Vasárnap, nov. 13-kán menend végbe Rómában Johan­nes Grande irgalmas testvér szentté avatása Peccator mel­lék­névvel. Ez született spanyol, s már a múlt században szentnek nyilváníttatott. E nap , e nagy érdemű szerzet minden kolostorában a szentté avatási ünnepély nagy egy­házi pompával menend végbe. Spanyolország- Madrid, oct. 23. A madridi újság írja : Tegnap est­e 80 órakor ő felsége a királynő a kül­ügyminiszter és palotatisztek kíséretében, a szokott forma­ságok mellett, igen tisztelt S­o­ul­é urat, az amerikai egye­sült államoknak az udvarnak­ rendkívüli követét és telj­hatalmú miniszterét magán kihallgatáson fogadta. Miután a követek bevezetője által bejelentetett, Soulé átnyújt­ván ő felségének megbízó levelét, angol nyelven a követ­kező beszédet tartotta : „Asszonyom, átnyújtván e leve­let, mely engem fölségednél az amerikai egyesült államok rendkívüli követévé és teljhatalmú miniszterévé fölhatal­maz, nem tehetem, hogy ki ne fejezzem az örömet és meg­elégedést, mit érzek, csak a legbarátságosb biztosításokat nyújthatván királyi személyed s annak vezetése és gondja alá bízott nép irányában. Azon tisztelt fő, ki e pillanat­ban Amerika sorsát vezérli, élénken óhajtja, hogy kormá­nyának a fölségedéveli viszonyait legjobb egyesítés jelle­­gezze, és rám nézve öröm egyszersmind kötelesség mun­kálni és kifejteni mindazon körülményeket, mik a Spa­nyolország és az Egyesült­ államok között létező érdekvi­szonyokat legbensőbbekké tehetik és megerősíthetik a két ország közötti kötelékeket. Asszonyom, szívemből kívá­nom fölséged királyi személyének és fölséges családjának jóllétét. Legyen fölséged országlása szerencsés és boldog mindazon körülmények között, mik népét szerencséssé és boldoggá tehetik!“ ő felsége, a királyné, ezen beszédre így felelt: „Én örömmel fogadom azon biztosításokat, melyeket ön az Egyesült­ államok elnökének barátságos érzelmeiről nyújt, s örömmel biztosíthatom önt, hogy engem hasonló érzel­mek lelkesítnek az ő személye és ön hazája iránt Ezen rám nézve mindig kedves biztosítások engem mindinkább meggyőznek, hogy mind Spanyolországnak mind az Egye­sült­ államoknak érdekében áll régi viszonyaikat fentar­­tani és szorosban összekapcsolni. Mi engem illet, minisz­ter úr, ön legjobb szándékra s kormányomban legőszin­tébb közremunkálásra találand ezen fontos és annyira kí­vánatos czél végrehajtására nézve.“ Madridban a királynő elleni nyilatkozványok mindin­kább komolyabb jellemet öltenek. Egy levél, mely a ma­dridi színházban a királynő ellen történt pisszegésekről szól, még megjegyzi: „Ismeretes közmondás, hogy a jövő események árnyat vetnek maguk elé. Ha e tétel helyes, akkor én egypár dolgot beszélek el önnek, mik bizony­nyal jót nem jelentenek. Különböző, a királynő képével ellátott pénzeken egy szét lehet bevésve látni, mi a leg­­aljasb elvetemültség jelensége. E pénzek az alsó néposz­tályok között, s a piac­okon forgalomban vannak. A Times Spanyolország belállapotáról igen fenye­­getőleg nyilatkozik. Narvaez tábornagy is a mostani helyzetet igen komolynak tartja. Nagybritannia, London, octob. 30. Mindamellett, J­offy a keleti kérdés e pillanatban minden figyelmet egyedül és kizárólag igénybe vett, a „Times“ nem fe­­­ledi a parliamenti reform szüksé­ges voltát sürgetni. At­tól tart t. i. a „Times“, hogy e kérdé­st majd a toryk kezdeményezik és sokkal szabadelvűbb reformot in­dítványoznak , mint minőt a mostani kabinet óhaj­tana , s e tekintetből a közvéleményt ama veszélyekre akarja figyelmeztetni, melyek a választói jognak nagyon is tág alapra fektetéséből származhatnának. A kormány különösen azon eset lehetőségétől fél, hogy Disraeli a radikálokkal a kabinet megbuktatására egyesül.­­ Ez ugyan még csak a lehetőségek legtágabb körébe tarto­zik, de némi körülmények oda mutatnak, hogy ily egye­sülés nem épen valószínűtlen. Egy idő óta amna­k kissé mindenesetre meseszerűleg hangzó hír kapott fel, hogy azon esetre, ha lord J. Russell reform­bilije a választói jogot minden öt font sterlinges házbirtokosra akarja majd kiterjeszteni, Disraeli annak minden házbirtokosra a fizetett ház­­bér-mennyiségre— tekintet nélkül—leendő kiterjesztését­­ fogja indítványozni; ha pedig lord J. Russel az utóbbi­val lépne fel, úgy Disraeli az átalános szavazatjog meg­alapítását sürgetendi. Nottinghamban és Derbyben oct. 31. és nov. 1-ére oroszellenes meetingek voltak kitűzve, melyeken Ur­­quhart ismét fog szólani. A heti­lapok a keleti kérdést zsákmányolják ki a régi nóta szerint. A „Press“ egy valamennyi minisz­terből álló küldöttséget fest le, mely a miniszterelnöknél tisztelkedve, őt szépen a magánéletbe vonulni kéri. A m­. elnök egyiket a másik után türelmesen kihallgatja és hallgat. Végre arra kérik őt, nyilvánítaná pár szóval nézeteit, mire ő azt mondja:­„Nem lépek ki!“ A mi­niszterek búsan távoznak. London nov. 1. Az „Advertiser“ „jó kútfőből tudja“ hogy a cabinet valamennyi tagja meg van győ­ződve arról, miszerint a fejedelemségekben levő orosz ,a haderő a török­ támadásnak nem állhat ellent, s csak az orosz fegyverek iránti gyöngédségből igyekszik a kabi­net a háborút tavaszig elhalasztani, midőn az erők egye­netlensége a török részen leend. Emellett a cabinet ma­gát példás szemtelenséggel a Porta „őszinte barátjának“ nevezi. — E lap­­szerint Stratford lord csak úgy lett volna feljogosítva a­zultántól fegyverszünetet követelni, ha 1) a czár a fejedelemségekből­ kivonult — 2) ha védnökségi igényeiről írásban határozottan lemondott — és­­) ha elismerte volna kötelezettségét , Tö­rökországnak a hadkészületekért kárpótlást adni. — De az Advertiser­ még ezzel sem elégszik meg; szerinte Anglia és Francziaország is joggal köve­telheti Oroszországtól­ a védelemre tett költségek meg­térítését. E pontot nem feszegeti tovább a szabadelvű lap, de nyomatékkal ismétli.: „ Ha a miniszerek a kér­dés oly megoldásába egyeznek, mely a­zultánt nem biz­tosítja minden fillére megtérítéséről, akkor a legvasta­gabb igazságtalanságot követendik el, akkor a török kincstár fosztogatása bűnének részeseivé válnak, s a­­ kérdés utolsó szaka roszabb lesz az elsőnél. Ők az Ang­liára hozott gyalázatot növelni s a czárt kedvezőbb idő­beni uj támadásra biztatni fognák. Soha ember oly gyá­moltalan helyzetben nem volt mint most a czár; (?) a miniszterek azonban alkalom megragadása helyett rész­­véts könnyeket sírnak és segélykezeket nyújtanak neki. S még­is angol miniszter a nevök. E névre ők méltatla­nok, úgy látszik, rokonszenvü­k nagyobb Oroszország mint saját hazájuk iránt.“ (V.) A „Chronicle“ a következő, Bécsből oct. 31-kéről érkezett távirati sürgönyt közli: Omer pasa vezénylete alatt oct. 27-kén Kalafatnál 30,000 gyalogság s 400 lovas kelt át a Dunán. Ezeket más jelentékeny haderő volt követendő. 28 án az oroszokkali összecsapás váratott. A törökök átkelésének megvalósult hire a „Times“ békereményeit nagyon lehangolta. „Íme tehát — úgy­mond — ez a vége a diplomatiai értekezletek és jegy­zékeknek , a főszereplők megkezdték a vitát, s a pár­bajsegédeknek egyelőre nincs egyéb feladatuk, mintha koczka mikénti fordulását bevárni. De bármiként vég­ződjék is a harcz, ez a nyugati hatalmak kötelességén mit sem változtathat. Anglia és Francziaország nem engedheti meg , hogy Oroszország erőszakoskodása gyümölcseit élvezhesse; legyen bár a török győztes vagy győzött fél, ugyanazon igényei maradnak a nyugati­­ hatalmak irányában , s mi nem kételkedünk, hogy ezek ugyanazon hangon fognak szólani, akár nyer akár veszt szövetségesük. Az edinburgi presbyterium Palmerston lordot, kit a szárazföld legellenkezőbb pártjai évek óta máglyára valónak nyilvánítottak, öreg napjaira valóságos eretneknek és Krisztus-tagadónak je­lentették ki, s a­mi még hajmeresztőbb, nemcsak őt ma­gát, de az egész minisztériumot, az istenfélő Lands­­downe, a szelíd Aberdeen és a jámbor Gladstoneval egyetemben. Elkárhoztatásuk indoka következő : a ne­vezett presbytérium utolsó tanácskozásaiban határozattá vált, a cholera dühöngéseinek egy általános ima és vezeklési nap által gátat vetni. Feltéve azonban, hogy a kormány szinte ily szándékot táplál, Palmerston lord­hoz ama kérdést intézé az illető tanács, hogy a czélra, mely nap tűzessék ki? Mire a lord válasza ez jön : „A nagy mindenség ura a csillagzatra nézve, melyen élünk, bizonyos természet-törvényeket alapított meg; min­denkinek jó vagy balsorsa e törvények követése­ vagy nem követésétől függ. Már­pedig e természet-törvények szerint­­ egészségünk az emberi lények tömegültségéből származó vagy az állati és növényi anyagok rothadási folyamából keletkező kigőzölgésekkel legbensőbb kapcsolatban van, s e természet­törvényeknél fogva csaknem elkerülhetlenü­l támadnak a betegségek , ha az emberi lények e kártékony hatásnak magukat kiteszik, s­gyúttal azonban tetszett a gondviselésnek az emberek kezeibe oly eszközöket adni, melyek használatával a kigőzölgések elkerülhetők vagy leg­alább ártalmatlanokká csökkenthetők,és az emberek kötele­sek a természet e törvényei után fürkészni s a gondviselés által javukra adatott eszközöket felhasználni. A cholera új látogatása borzalmasan teszi ezen ország népét figyelmessé arra, hogy e részbeni előavatossági kötelességét hanyagul elmulasztá, s hogy azon egyének , kiknek feladása volt a városok és helységek tisztítására felügyelni,s ez által akó­cholera elle^MegjJbT'e’szkr­if feStték'e feladatokat­ A jövő tavasz bK,K*r 'j, SZk°Z T° na te lAz a mai naP a­lapitása eszk' 1­­ / * mkot kell0 rendszabályok megál­­nvebb J / 6 feli­a8^1,'i, melyek által a szegé­lnviSt lev'lfhV 3 természet rendénél fogva tisztítást és 'forrás .,8 kAbb helységek , a kór azon okai és forrásaitól mentessenek meg , melyek - ha el nem távoli- h­atnak — okvetlen ragadós betegségeknek lesznek meleg­.8v‘Uia/Cre­de teitkerU10 név mind­,n imádkozása zöklése daczára a illás sarlójának sok dolgot fognak

Next