Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)
1853-11-01 / 1094. szám
Felelős szerkesztő TÖRÖK JÁNOS-a sonló illeték alá vetett országúton, oly tárgyakkal, melyektől a vámilleték fizetendő, az illeték beszedésbe rendelt helyet (p. o. az útvámsorompót) az illető fizetés teljesítése nélkül szabályellenes módon átlépi , vagy aki oly hidat vagy révet, melynek használatáért vám- vagy révilleték szedetik be, ezen illetékek valamelyikének fizetése alá eső módon használ, és magát az illető fizetés alól kivonja, azon ősziéinek , melylyel az államjövedék megcsonkíttatott, ötszöröstől tízszeres mennyiségéig terjedő büntetés alá esik. 20. §. Ha valamely hídnál vagy révnél a személyek vagy tárgyaknak egy bizonyos körön belül, a hídon vagy réven felül vagy alul, egy partról a másikra szállítása tilos , úgy az , aki ezen tilalmat áthágja, azon illetéknek, mely a tilalom ellenére átszállított személyek vagy tárgyakért azon híd vagy rév használatánál , melyre nézve e tilalom fönáll, lett volna fizetendő, ötszöröstől tízszeres mennyiségével lesz fenyítendő. * 21. §. A vámjövedékre vonatkozó szabályok áthágásaináli eljárás (19. és 20. §§.) a harminczadi áthágások tekintetébeni büntető eljárásokra nézve hatályos határozatok szerint történik, az elengedési eljárás iránt kibocsátott szabályok figyelembe vételével. A pénzügyi és kereskedelmi minisztériumoknak 1853- diki július 12-kén kelt rendelete, mely által az általános ausztriai vámrendszernek Magyar-, Horvát-, Tótországban, az erdélyi nagyfejedelemségben, a Szerbvajdaságban és a temesi bánságban, a kincstári utakon, hidakon és révekeni behozatala iránt 1853-diki február 10-kén kelt nyiltparancshoz (bírod, törvénylap 133. sz.) a végrehajtási szabály kibocsáttatik és közzététetik. Az átalános ausztriai vámrendszernek Magyar-, Horvát- , Tétországban, az erdélyi nagyfejedelemségben, Szerbvajdaságban és a temesi bánságban a kincstári tutákon, hidakon és réveken, az 1853-diki febr. 10-kén kelt császári nyiltparancs által legfelsőbbleg rendelt behozatalára nézve a 3 cs. kir. Apostoli Felsége 1853-diki julius 5-kén kelt legfelsőbb határozványával az említett császári nyiltparancshoz mellékelt vámszabály életbeléptetésének időpontjául a császári nyiltparancs II-dik czikkében kitűzött 1853-ki május 1-je helyett 1853-ki november 1-sejét megállapítani, továbbá következő, részint maradandó, részint időleges vámszabályi könnyítéseket legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, úgymint: 1. A vámszabály 2-dik §-hoz : Egyelőre 1856-diki october végéig megengedtetik, hogy azon járművek, melyek az országos szokás szerint a paraszt-szekerek módjára készitsék, azaz a melyeknek sesti vastengelye, sem rugója, sem a szekérrel maradandóig egybekötött fa- vagy bőrfedele nincs, és sem a közkocsik sem az úgynevezett paraszt posták osztályába nem tartoznak, az azokba fogott igásmarháért minden díjszabás szerinti vámilletékeknek csak felét ,fizessék. 2. A vámszabály 9. 10. és 11-dik §§-hoz. Ugyanazon könnyebbség, mely a vámszabály 9. §. utolsó pontja által az ugyanazon útvonalon valamely folyam több ágain keresztül vezető hidakra nézve engedtetik, a politikai és pénzügyi országos hatóságok különös közbenjárása folytán, tekintetre méltó körülmények létezése esetében, a pénzügyminisztérium által, határozott vagy határozatlan időre, kivételesen, a valamely vámállomás és a hozzá legközelebbi között, ugyanazon útvonalon különböző vizeken keresztül vezető több vámos hidakra nézve is megengedtethetik, oly módon, hogy az ezen hidak öszves hosszúságáért eső vámilleték díjszabás szerint, azonban soha sem felebb, mint a III. osztály szerint (vámszabály 10. §.) legyen fizetendő. Ez esetben, de az egyes hidak valóbani használatára való tekintet nélkül (a vámszabály 11. §.), a hid vám minden ugyanazon útdarabon (állomáson) létező hidakra nézve azok egyikénél, vagy az útvámmal együtt szedethetik be. 3. A vámszabály 18. §. 23. sz. (b.) betűjéhez. Oly marha, mely havasi legelőre hajtatik , mindazon ut- és hidvámállomásokon, melyeket az menet jövet átlép , az illető helyfelsőség bizonyítványai mellett vámmentes; úgy szintén azon marha is, mely Erdélyből Moldva- és Oláhországba legelőre (Pascuation) vagy onnan vissza Erdélybe hajtatik , ha az a kihajtásnál a járási felsőbbségeknek a legeltetési utasítás által kiszabott útleveleivel, és a behajtásnál az útlevelek mellett, az illető cs. kir. határszéli első vámhivatal szabályszerű legeltetési belépti vámjegyeivel el van látva. Baumgartner s. k. A bel-, pénzügyi és kereskedelmi minisztériumoknak 1853-diki jul. 12-kén kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, az Erdélyi nagyfejedelemségre, a Szerbvajdaságra és a temesi bánságra, az ezen országokban fenálló magánvámok iránt. Miután az általános ausztriai vámrendszernek Magyar- Horvát- és Tótországban, Erdélyben, a Szerbvajdaságban és temesi bánságban az 1853-diki febr. 10-én kelt legfelsőbb nyiltparancs folytáni behozatala által az ezen országokban fönálló magánvám-kiváltságok nem érintettek, s a személyek, rendek és testületek eddigi kiváltságai és mentességei csak az ezen legfelsőbb nyíltparancs által kijelölt kincstári- út-híd és révtvámokat illetőleg szüntettettek meg kivétel nélkül, ennélfogva a belügyi, kereskedelmi és pénzügyi minisztériumok az ily vámok közelgő szabályzásáig következőzeket találják rendelendőknek: 1. §. A magánvám jogosítottaknak az országutak, hidak vagy a révek használatáért a vámilletékeket nem szabad magsabb mértékben beszedniük, mint amely a vámkiváltságban, vagy — ha annak adományozása óta az árszabás megállapítása történt — az illető hatóság által engedélyeztetett. 2. §. A magánvám-kiváltságok birtokosainak ily vámnál csak azon személyeket, szállítmány-eszközöket, állatokat és holmikat szabad vámkötelesekke tekinteniük melyek és a mennyiben a fönálló országos törvények, vagy az arra rendelt hatóságok határozatai szerint,eddig az illetékfizetés alól nem voltak felmentve. 3. §. A politikai hatóságok kötelesek a műtani közlönyök közremunkálása mellett hatályosan gondoskodni afelől, hogy a vámkiváltság birtokosai, az őket a közérdekben terhelő kötelezettségeknek, nevezetesen az illető országutak, hidak, töltések, révek sat. kellő helyreállítására és jó karban tartására vonatkozólag, mindigés teljesen eleget tegyenek. 4. §. Ezen rendelet pontos végrehajtása fölött az illető hatóságok és közlönyök kötelesek gondosan őrködni, és az 1 és 2 §§-ban foglalt határozatok minden áthágása ellen kímélet nélkül és szigorúan a fönálló szabályok szerint járni el. Bach s. k. Baumgartner s. k. A külügyminisztériumnak 1853-dik jul. 27-kén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországra, Ausztria ésHannovera közt, a kölcsönösen szabad költözésnek a Magyar-Horvát-, Tét-, Erdélyországból, a Szerbvajdaságból és a temesibánságból, s viszont oda leendő vagyon-kivitelekre nézve megállapított kiterjesztése iránt. Az ausztriai császári és a hanoverai királyi kormány miniszteri nyilatkozványok kicserélése által, melyek közöl az ausztriai nyilatkozvány 1853 június 23-kán, a hanoverai pedig ugyanazon évi május 24-kén kelt, elhatározták, hogy a közöttük 1837. május 20-kán megállapított egyességben, a levonati és költözési dijak kölcsönös megszüntetése iránt Magyar- és Erdélyországra nézve föntartott kivétel szüntessék meg, s azon egyesség határozatai jövendőre a Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországból, a Szerbvajdaságból, s a temesi bánságból, a viszont oda leendő vagyonkivételekre is kölcsönösen alkalmaztassanak. Gróf Bud-Schausenstein s. k. A kereskedelmi és igazságügyi minisztériumnak 1853-as 24-kén kelt rendelete kiható minden koronaországra, a lombárd-velenczei királyságot, Dalmátországot, Tirolt, Krakó városát egykori vidékével és a katonai határőrséget kivéve, mely által rendeltetik, hogy azon esetben, ha bejegyzett czima kereskedők üzletük ideiglenes megbüntetését bejelentik, a czim a kereskedői jegyzőkönyvből kitörlendő, és az üzlet újra megindítása ott, hol az ebbeli jogosítvány megnyerése végett pénzalap kimutatása van kiszabva, csak az iparügyekben illető politikai hatóságnak előleges följelentés és a pénzalap újólagos kimutatása mellett engedtetik meg. Ha bejegyzett czimü kereskedők üzletük ideiglenes megszüntetését bejelentik azon czima kereskedői jegyzőkönyvből kitörlendő, és az üzlet újra megindítása ott, hol az ebbeli jogosítvány megnyerése végett pénzalap kimutatása van kiszabva csak az iparügyekben illető politikai hatóságnak előleges följelentés és a pénzalap újólagos kimutatása mellett engedtetik meg. Az iparügyekben illető politikai hatóság köteles ennélfogva a kereskedési üzlet megszüntetéséről a kereskedelmi törvényhatóság gyakorlatára rendelt azon első folyamodási bíróságot, melynél a czim bejegyeztetett, annak a kereskedelmi jegyzőkönyvbeli kitörlése végett értesíteni. Baumgartners, k. Krauszs. k. A külügyi minisztériumnak 1853-diki május 12-kén kelt kibocsátványa, kiható a császárság minden koronaországaira , mely által közhírré tétetik , hogy az ausztriai és bajor kormány között, továbbá az ausztriai és szász kormány között oly egyesség köttetett, miszerint ezen álladalmak mindegyike saját eredeti polgárait, ha ezek az álladalmi polgárságot a belföldi törvények szerint elvesztették volna is , a másik álladalom indítványa folytán mindaddig ismét átvenni köteles , mig ők ezen másik álladalomban annak saját beltörvényei szerint meg nem honosultak. Az ausztriai császári és bajor királyi kormány között a f. é. mártius 22. és 30. Bécsben kicserélt nyilatkozványokkal oly egyesség köttetett, hogy jövendőre mindkét álladalom között azon elv lesz alkalmazandó, miszerint ezek mindegyike saját eredeti polgárait, ha ezek az álladalmi polgárságot a belföldi törvények szerint elvesztették volna is, a másik álladalom indítványa folytán mindaddig ismét átvenni köteles , mig ők ezen másik álladalomban, annak saját beltörvényei szerint meg nem honosultak. Hasonló egyesség jött létre az ausztriai császári és a szász királyi kormány között is, af. é. mártius 18-kán és ápril 9-kén Bécsben kicserélt nyilatkozmányok által. Bécs 1853. május 12-kén. Gr. Bud-Schauenstein s. k. A vallás és oktatási minisztériumnak 1853 aug. 2-kán kelt rendelete. Minden országfőnökhöz, és a bécsi, prágai, lembergi, brakkói, olmützi, gratzi és insbrucki egyetemekhez , az akadémiai hatóságok szervezete iránti ideiglenes törvény hatályosságának meghosszabbítása iránt. Ő C3. kir. Apost. Felsége által 1853 julius 23-kán kelt legfelsőbb határozványával adott meghatalmazás következtében az akadémiai hatóságok szervezete iránt 1849 sept. 27-kén kelt ideiglenes törvények (az oktatási minisztérium 1849 sept. 30-kán kelt kibocsátványának hírod. törvénylap 401. sz.) hatályossága az 1853—55- dik tanévre kiterjesztetik. T h u n s. k. A pénzügyminisztériumnak 1853. julius 28-dikán kelt kibocsátványa kiható Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországra, a Szerbvajdaságra, a temesi bánságra s a katonai határőrségre és a tengermellékre. A külföldi dohány behozatalára megkivántató engedély és a szabályszerű behozatal felőli vámhivatali kiadványok érvényességének tartama iránt. Az 1850. november 29-kén kelt legfelsőbb nyiltpa-arancscsal Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországra,„ Szerbvajdaságra, temesi bánságra s a katonai határőrségre és a tengermellékre kibocsátott ideiglenes dohányegyedárusági rendszabály 12. §-ának kellő foganatosítása végett, az e tárgyban már a császárság egyéb korona-országaiban fönálló szabályokkal öszhangzólag rendeltetik , hogy a fölemlített dohányegyedárusági rendszabály 12. §-ának határozata szerint a külföldi dohány behozatalára megkívántató különös engedély, ha abban más határidő nincs kitűzve, az említett célra nézve hat hónapnál tovább , a szabályszerűleg behozott külföldi dohány felőli vámhivatali bizonyítvány pedig egy éven túl, ezen okmányok kiadása napjától számítva jövedékhivatali fedezetkép nem használtathatik. Jelen rendelvény akkér léptetendő hatályba, hogy a felebbi határidők a már eddig kiszolgáltatott behozatali engedélyekre és vámhivatali kiadványokra nézve is érvényesek , ha csak 1. évi September hó lefolyta előtt a határidő meghoszszabbitásaérti folyamodvány be nem nyujtatik, és elegendő okokkal nem igazoltatik. 1855. october 2-kán kelt császári rendelet, kiható minden koronaországokra, az 1848-dik év előtt fönállott, az izraelitásé birtokképességét korlátoló szabályoknak ideiglenes hatályossága iránt. Minisztereim és birodalmi tanácsom meghallgatása után a következendőket rendelem : I. Ezen rendeletnek a birodalmi törvénylap általi kihirdetése napjától fogva , az izraeliták álladalmi polgár viszonyainak végleges szabályozásáig , mindegyik koronaországban , az ottan 1848. január 1-je előtt és addig fönállott, az izraeliták birtokképességét korlátozó szabályok , ideiglenesen ismét hatályba lépendnek. II. Azon esetekre, melyekben izraeliták még ezen nap előtt az ingatlan javak jogszerű birtokát már megszerezték , vagy ott, hol az ingatlan javak jogszerű birtoka csak a nyilvánkönyvekbe iktatás által szereztetik , legalább az azérti folyamodványt már benyújtották , ezen korlátolások nem alkalmazandók. Ezek az ingatlanjavak tulajdonának megszerzésére vonatkozó azon jogügyleteket nem ellenzik, melyek még ezen nap előtt, valamely közhatóság előtt, jegyzői irománynál fogva, vagy különben közhitelesités alatt kötettek, ha szinte a birtokba átadás még meg nem történt, vagy a hol nyilvánkönyvek léteznek, a nyilvánkönyvi beiktatásérti folyamodvány még be nem nyujtatott volna is. III. Ezen rendelet végrehajtásával bel- és igazságügyi minisztereim bizvák meg. Bécs, 1853. oct. 2-án. Ferencz József s. k. Gr. Bud-Schauenstein s. k. Bach s. k. Krauss s. k. Legfelsőbb rendeletre: Bansonnet s. k. Az igazságügyi miniszteriumnak 1853. septemb. 28- kán kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a katonai határőrséget kivéve, mely által határoztatik, hogy azon esetben, midőn valamely házalénak vagyona fölött csőd nyittatik, és a bukott a büntetőbírósági vizsgálatnál büntelennek nem találtatik, a büntetőbíróságok a vizsgálat eredményéről azon politikai hatóságot, mely a házalásrai engedelmet adta, tudósítani kötelesek. Ha valamely házalónak vagyona fölött csőd nyittatik, és a bukott a büntető bírósági vizsgálat alkalmával büntelennek nem találtatik, a büntető bíróság a vizsgálat eredményéről azon politikai hatóságot, mely a házalókereskedésrei engedélyt adta, tudósítani köteles. Krauss, s. k. Gyakran tapasztaltatván, hogy az útleveleket, nevezetesen melyek külföldre adatnak ki, történt használat után át illető felek nem szolgáltatják vissza, mi által rendetlenségekre adatik alkalom, ennélfogva az 1852. dec. 22-ki 1667 é s 19 tz- aé» 1853. sept. 8-ki ,s88)8a15 »*• » rendeletek értelmében átalános a háztartás végett rendeltetik, mint következik : 1) Oly útlevelek tulajdonosai, melyek érvénye lejárt, azokat kötelesek a kiszolgáltató vagy legközelebbi politikai vagy rendőri hatóságnak visszaszolgáltatni, melyeket aztán ez utóbbiak az előbbieknek átküldenek. 2) Azok, kik külföldre szóló évi útlevelek birtokában vannak, azokat minden tett út után felemlített hatóságnál beszolgáltatni kötelesek. Az ei ellen cselekvők az útlevél-szabályokra nézve megállapított büntetésnek teszik ki magokat. Buda, oct. 22. 1852 Cs. k. kat. és polg. kormány. Az igazságügyi minisztériumnak 1853-ki junius 26-án kelt rendelete, elható Magyar-, Horvát-, Tótországra, Erdélyre, a Szerbvajdaságra s a temesi bánságra, a házasság érvénytelensége vagy végelválasztása s az ágytól és asztaltóli elválás fölötti oly perlekedéseknél, melyek az ügy érdemében az egyházi bíróságok által eldöntendők, előforduló s a polgári bíróságok elé tartozó mellékpontok körüli eljárás iránt. (Birodalmi törvénylap 1853. XXXVIII. darab, 122 sz. kiadatott 1853-ik évi julius 7-kén.) Hogy azon hitsorsosok házasági pereiben, kikre nézve Magyar-, Horvát-, Tótországban, a Szerbvajdaságban s a temesi bánságban az 1852 ki november 29-én kelt legfelsőbb nyiltparancs (hírod. törv. lap 246 sz.), s Erdélyben az 1853-diki május 19-kén kelt legfelsőbb nyiltparancs (hírod. törv. lap 99. sz.) szerint a házasáségi kötelek érvényessége vagy érvénytelensége a házasság végelválasztása s az asztaltól és ágytóli elválás fölötti ítélethozás az egyházi bíróságokat illeti, a polgári bíróságok elé tartozó mellékpontok iránti eljárás az egyházi bíróságoknak az ügy érdemébeni eljárásával öszhangzásba hozassák, az igazságügyi minisztérium következőket rendeli: Minthogy a házastársaknak a házasági összeköttetés önhatalmú megszüntetése semmikép sem engedtetik meg, ennélfogva a közöttük vagyonuk elkülönzése vagy más igények iránt keletkező keresetek, melyek a házasság érvénytelenségét vagy végelválasztását avagy az asztaltól és ágyféli elválást teszik föl, a polgári bíró által el nem fogadtathatnak, ha azokban az illető egyházi hatóságnak a házasság érvénytelensége vagy végelválasztása, avagy a megengedett asztaltól és ágytóli elválás iránti jogérvényes ítélete föl nem mutattatik. Az elkülönzött lakhely előleges megengedését, az illendő tartás fizetése végett a másik házastárshoz intézendő meghagyást s egyéb ideiglenes intézkedéseket tárgyazó kérvények a polgári bírónál elébb is benyujtathatnak ugyan, mintsem az ügy érdemébeni kereset az egyházi bíróságnál meginditatnék. A biró azonban köteles ily esetekben a kérvény megengedése mellett egyszersmind a házassági összeköttetés megszüntetése tekintetében az egyházi bíróság előtt indított kereset iránti igazolás végett kellő határidőt szabni, s ennek megtartása fölött hivatalból őrködni. Ha az asztaltól és ágytóli elválás valamely egyházi bíróság által mindkét házastárs beleegyezése következtében megengedtetett, anélkül, hogy a házastársak egyszersmind az általános polgári törvénykönyv 103 és 1263. §§-hoz képest vagyonuk elkülönzésére vonatkokozólag megegyeztek volna, a bírói hatóságok az e fölött keletkező perlekedések eldöntésénél ugyanazon határozatok szerint kötelesek eljárni, melyek az átalános törvénykönyvben (1264. §.) azon esetre rendelték, ha egyik fél sem oka a bírói ítélet által kimondott elválásnak. A létező kiskorú gyermekek javára a szülők házassági perlekedéseinél a polgári bíróságok még azon esetben is, ha az ügy érdemében az egyházi hatóságoknak kell itélniök, kötelesek mindig a törvénynek megfelelő intézkedések nélkül hivatalból megtenni. Kraus». Hirdetés Ö cs. b. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától, 1853 ki sept. 27-kéről 2870 evi. sz. a. a Magyarországbani álladalmi tisztviselőknél, a VIII. napdíjosztálytól kezdve fölfelé , behozandó szolgálati egyenruha iránt. Ca. kir. belügyminiszter urnak f. évi sept. 13-dikán 6215. sz. a. kelt értesítése szerint, (3 cs. kir. Ap. Felsége 1853. aug. 14-kén kelt 1. f. határozványával, a Magyarországbani álladalmi tisztviselők részére a VIII. napdíjosztálytól kezdve fölfelé, egy szolgálati egyenruhának (Campagne-Uniform) behozását legkegyelmesebben megengedni, s egyszersmind parancsolni méltóztatott, hogy ezen hivatalnokokra nézve a díszegyenruha megszerzése tekintetében semmi kényszerítés ne történjék. Egyébiránt magától értetik, hogy ez által az említett osztályzatokbeli hivatalnokoknak a díszegyenruha megszerzésére és viselésére vonatkozó joga nem érintetik , de hogy mindazáltal minden az említett osztályozatbeli hivatalnoknak legalább az Ó cs. kir. Felsége által újdon rendelt szolgálati egyenruhával a mondott közleményben foglalt közelebbi foirás szerint el kell látva lennie. Ezen szolgálati egyenruha álland egy szürke pantalonhoz viselendő attitából, melyen az 1852 ápril 23-kán kelt legfelsőbb határozványnyal (orsz. törv. és korín. lap 1852. IX. dar., 69 sz.) legfelsőbbleg jóváhagyott egyenruházati szabály 3. II-ában kijelölt zsinórzati arany helyett csupán fekete selyemből alkalmazandó, úgy mint épen ezen§-ban a tisztviselők egyenruhájára nézve a IX. napidíjosztálytól lefelé, előfüzetett. Ezen attilának csupán gallérán kell a 4. §-ban kijelölt paszománynak, s azon az 5. §-ban rendelt megkülönböztető jeleknek lenniök. Az aranyöv a szolgálati egyenruhánál elmarad, s a kard csak egyszerű aranyzsinóron hordandó. Az említett egyenruházati szabály 13. § -a szerint hideg és kedvezőtlen időben viselendő mente csak selyem sujtással legyen ékítve, akképen, mint a IX-től lefelé értendő osztályzatokbeli tisztviselőkre nézve előszabatott. Miután3 cs. kir. Ap. Felsége legkegyelmesebben parancsolni méltóztatott, hogy a diszegyenruha megszerzése tekintetében semmi kényszerítés ne legyen, azért a fenebb minden egyes alkatrészeire nézve leirt szolgálati egyenruha ünnepélyeknél is viseltethetik, de oly zöld nadrághoz, milyen jelenleg a díszegyenruhához tartozik. Egyebekre kérve az említett egyenruházati szabály határozványai jelen rendelet által nem érintettek. Albert Főherczeg, lovasság vezére. Rendelet (3 cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853-diki September 30-ról 18,672. sz. a., a közmunkálatok teljesítése és hováforditása iránt 1851 február 14 dikén (orsz. törv. és korm. lap VII. dar., 51. sz.) kelt rendeletnek némely változtatásai tárgyában. A közmunkálatok teljesítése és országos építkezésekre fordítása iránt 1851 február 14-én kelt törvénynek alkalmazása körül tett tapasztalatok nyomán, késztetve érzem magam, a most említett szabályon következő változtatásokat tenni : A 7. §-hoz. A létező munkaerők összeírásához a helyelőljárók is egy vagy két bizalmi férfival meghívandók, kik a felek által tett előadások valódisága fölött őrködendnek. Az összeírási lajstromok épen úgy, mint az ujonczozás alá tartozókéi, netaláni felszólalások tekintetéből a község házában nyolcz napig közmegtekinthetők végett kiteendők. A 8. §. egészen elmarad s helyébe következő határozatok lépnek : Mindaz, ki testi ereje, állása vagy foglalkozása szerint személyes közmunkateljesítésre alkalmas, azt személyesen, vagy általa fogadandó helyettes által természetben köteles ledolgozni, a) Gyalogpapok megváltása. A közkézimunka-kötelezettség megváltása csak azoknak engedendő meg, kik a természetbeni munkaszolgáltatás teljesítésére vagy természetileg, azaz testi fogyatkozásaik miatt, vagy erkölcsileg, azaz rangjuk, foglalkozásuk vagy polgári életbeni állásuknál fogva épen nem, vagy kevésbé képesek. A bejelentett megváltás fölött, a folyamodás szabadon hagyása mellett, a szolgabirói hatóság határoz, mely itt a természetbeni munkaerők nagyobb vagy kevesebb szükségletére is tekintettel leend; azonban a folyamodványnak hátráltató hatály nem tulajdonítandó. b) Igás munkák megváltása. Az összeírás eredménye szerint lovakra eső igás napok megválthatók, más vonó marhákra eső igás munkanapok nem válthatók meg. e) A munkakötelezettségnek egész községek általi megváltása meg nem engedtetik. A váltságöszvegek mind a gyalogmind a ló igás munkanapok iránt megyénkint, a megyehatóság által, az alatt álló megyére nézve megállapitandók. Ezeknek a megyében a kézi s illetőleg igás munkára nézve középárnylag divatozó napszám (munkabér) három negyedében kell állniok s az egész megyére egyenlőnek lenniök. A váltságöszveg számjegye a megyehatóságok által (a töredék mellőztével) rüszint meghatározandó, hogy az, a munkaerők idei összeírásakor az összeirttak előtt már tudva legyen. All. §-hoz. Az c §-ban kitett 4 pftnyi büntetés öszveg helyett, a váltságöszveg háromszoros menyiségével egyenlő pénzbírság veendő meg. A 12. §-hoz. A természetben teljesítendő munka elmulasztásáért, vagy az arra kitűzött idő meg nem tartásáért, büntetésül az illető megyére nézve fönálló váltságtételek háromszoros öszvege szabatik ki. Azok, kik a rájuk rótt pénzbírságot letenni nem képesek, az elmulasztott munkát természetben háromszorosan kötelesek teljesíteni. A gazdasági tekintetek kellő méltánylása, s az ezekből merített mentegetőzések megelőzése végett, a megyefőnökök kaszálás, aratás 63 szüretkor (hol ez van), egy három hetet túl nem haladó határidőt szabandnak s hirdetendnek ki, mely alatt az ama viszonyokrai hivatkozás a követelt munkateljesítés elhalasztását, s a felebbi büntetéstőli fölmentést megengedhetővé teszi. A 16. §-nak igy kell hangzani: „A múlt számadási évben (november 1-jétől octóber utójáig) nem teljesített munkanapoknak utánpótlása, a közelebbi számadási év két első havaiban (november és december) követeltethetik. A hatóságok számára a végrehajtási rendszabály. 5. §-ához: A megyei összeírási táblázatok benyújtásának határideje január utójáig kiterjesztetik. A 9. §. egészen kimarad, minthogy a munkateljesítések községenkénti megváltása megszűnik. Végül megjegyzendő, hogy az 1851. február 14-kén kelt rendelet szerint a helytartósághoz és az országos építészigazgatósághoz teendő előterjesztések, ezen hatóságoknak azóta megváltozott szerkezetét tekintve, elmaradnak ; a kerületi kormányokra s a helytartóságra ruházott kötelezettségek az illető helytartósági osztálynál központosulnak, az építészigazgatóság foglalkozásai pedig az építészigazgatósági osztályokra házamolnak. Albert Főherczeg, lovasság vezére.