Pesti Napló, 1853. november (4. évfolyam, 1094–1118. szám)

1853-11-01 / 1094. szám

Felelős szerkesztő TÖRÖK JÁNOS-a­ sonló illeték alá vetett országúton, oly tárgyakkal, melyektől a vámilleték fizetendő, az illeték beszedé­sb­e rendelt helyet (p. o. az útvámsorompót) az ille­tő fizetés teljesítése nélkül szabályellenes módon át­lépi , vagy a­ki oly hidat vagy révet, melynek hasz­nálatáért vám- vagy révilleték szedetik be, ezen illeté­kek valamelyikének fizetése alá eső módon használ, és magát az illető fizetés alól kivonja, azon ősz­iéinek , melylyel az államjövedék megcsonkíttatott, ötszöröstől tízszeres mennyiségéig terjedő büntetés alá esik. 20. §. Ha valamely hídnál vagy révnél a sze­mélyek vagy tárgyaknak egy bizonyos körön belül, a hídon vagy réven felül vagy alul, egy partról a másikra szállítása tilos , úgy az , a­ki ezen tilalmat áthágja, azon illetéknek, mely a tilalom ellenére át­szállított személyek vagy tárgyakért azon híd vagy rév használatánál , melyre nézve e tilalom fönáll, lett volna fizetendő, ötszöröstől tízszeres mennyiségé­vel lesz fenyítendő. * 21. §. A vámjövedékre vonatkozó szabályok áthágá­­saináli eljárás (19. és 20. §§.) a harminczadi áthágások tekintetébeni büntető eljárásokra nézve hatályos hatá­rozatok szerint történik, az elengedési eljárás iránt ki­bocsátott szabályok figyelembe vételével. A pénzügyi és kereskedelmi minisztériumoknak 1853- diki július 12-kén kelt rendelete, mely által az álta­lános ausztriai vámrendszernek Magyar-, Horvát-, Tót­­országban, az erdélyi nagyfejedelemségben, a Szerbvaj­daságban és a temesi bánságban, a kincstári utakon, hidakon és révekeni behozatala iránt 1853-diki február 10-kén kelt nyiltparancshoz (bírod, törvénylap 133. sz.) a végrehajtási szabály kibocsáttatik és közzététetik. Az átalános ausztriai vámrendszernek Magyar-, Hor­vát- , Tétországban, az erdélyi nagyfejedelemségben, Szerbvajdaságban és a temesi bánságban a kincstári tutákon, hidakon és réveken, az 1853-diki febr. 10-kén kelt császári nyiltparancs által legfelsőbbleg rendelt be­hozatalára nézve a 3 cs. kir. Apostoli Felsége 1853-diki julius 5-kén kelt legfelsőbb határozványával az említett császári nyiltparancshoz mellékelt vámszabály életbe­léptetésének időpontjául a császári nyiltparancs II-dik czikkében kitűzött 1853-ki május 1-je helyett 1853-ki november 1-sejét megállapítani, továbbá következő, ré­szint maradandó, részint időleges vámszabályi könnyí­téseket legkegyelmesebben jóváhagyni méltóztatott, úgy­mint: 1. A vámszabály 2-dik §-hoz : Egyelőre 1856-diki october végéig megengedtetik, hogy azon járművek, melyek az országos szokás szerint a paraszt-szekerek módjára készitsék, azaz a melyek­nek sesti vastengelye, sem rugója, sem a szekérrel ma­radandóig egybekötött fa- vagy bőrfedele nincs, és sem a közkocsik sem az úgynevezett paraszt posták osztá­lyába nem tartoznak, az azokba fogott igásmarháért minden díjszabás szerinti vámilletékeknek csak felét ,­fizessék. 2. A vámszabály 9. 10. és 11-dik §§-hoz. Ugyanazon könnyebbség, mely a vámszabály 9. §. utolsó pontja által az ugyanazon útvonalon valamely folyam több ágain keresztül vezető hidakra nézve en­gedtetik, a politikai és pénzügyi országos hatóságok kü­lönös közbenjárása folytán, tekintetre méltó körülmé­nyek létezése esetében, a pénzügyminisztérium által, határozott vagy határozatlan időre, kivételesen, a vala­mely vámállomás és a hozzá legközelebbi között, ugyan­azon útvonalon különböző vizeken keresztül vezető több vámos hidakra nézve is megengedtethetik, oly módon, hogy az ezen hidak öszves hosszúságáért eső vámilleték díjszabás szerint, azonban soha sem felebb, mint a III. osztály szerint (vámszabály 10. §.) legyen fizetendő. Ez esetben, de az egyes hidak valóbani használatára való tekintet nélkül (a vámszabály 11. §.), a hid vám minden ugyanazon útdarabon (állomáson) létező hidakra nézve azok egyikénél, vagy az útvámmal együtt szedet­hetik be. 3. A vámszabály 18. §. 23. sz. (b.) betűjéhez. Oly marha, mely havasi legelőre hajtatik , mindazon ut- és hidvámállomásokon, melyeket az menet jövet át­lép , az illető helyfelsőség bizonyítványai mellett vám­­­mentes; úgy szintén azon marha is, mely Erdélyből Moldva- és Oláhországba legelőre (Pascuation) vagy onnan vissza Erdélybe hajtatik , ha az a kihajtásnál a járási felsőbbségeknek a legeltetési utasítás által kisza­bott útleveleivel, és a behajtásnál az útlevelek mellett, az illető cs. kir. határszéli első vámhivatal szabályszerű legeltetési belépti vámjegyeivel el van látva. Baumgartner s. k. A bel-, pénzügyi és kereskedelmi minisztériumoknak 1853-diki jul. 12-kén kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, az Erdélyi nagyfejedelemségre, a Szerbvajdaságra és a temesi bánságra, az ezen orszá­gokban fenálló magánvámok iránt. Miután az általános ausztriai vámrendszernek Ma­gyar- Horvát- és Tótországban, Erdélyben, a Szerb­vajdaságban és temesi bánságban az 1853-diki febr. 10-én kelt legfelsőbb nyiltparancs­ folytáni behozatala által az ezen országokban fönálló magán­vám-kiváltsá­gok nem érintettek, s a személyek, rendek és testületek eddigi kiváltságai és mentességei csak az ezen legfel­sőbb nyíltparancs által kijelölt kincstári- út-híd és rév­­tvám­okat illetőleg szüntettettek meg kivétel nélkül, en­nélfogva a belügyi, kereskedelmi és pénzügyi miniszté­­riumok az ily vámok közelgő szabályzásáig következő­­zeket találják rendelendőknek: 1. §. A magánvám jogosítottaknak az országutak, hidak vagy a révek használatáért a vámilletékeket nem szabad magsabb mértékben beszedniük, mint a­mely a vámkiváltságban, vagy — ha annak adományozása óta az árszabás megállapítása történt — az illető hatóság által engedélyeztetett. 2. §. A magánvám-kiváltságok birtokosainak ily vám­nál csak azon személyeket, szállítmány-eszközöket, ál­latokat és holmikat szabad vámkötelesekke­ tekinte­niük melyek és a mennyiben a fönálló országos törvé­nyek, vagy az arra rendelt hatóságok határozatai sze­rint,­eddig az illeték­fizetés alól nem voltak felmentve. 3. §. A politikai hatóságok kötelesek a műtani köz­lönyök közremunkálása mellett hatályosan gondoskodni a­felől, hogy a vámkiváltság birtokosai, az őket a köz­érdekben terhelő kötelezettségeknek, nevezetesen az il­­lető országutak, hidak, töltések, révek sat. kellő helyre­állítására és jó karban tartására vonatkozólag, mindig­­és teljesen eleget tegyenek. 4. §. Ezen rendelet pontos végrehajtása fölött az il­lető hatóságok és közlönyök kötelesek gondosan őrködni, és az 1 és 2 §§-ban foglalt határozatok minden áthá­gása ellen kímélet nélkül és szigorúan a fönálló szabá­lyok szerint járni el. Bach s. k. Baumgartner s. k. A külügyminisztériumnak 1853-dik jul. 27-kén kelt kibocsátványa, kiható minden koronaországra, Ausztria és­­Hannovera közt, a kölcsönösen szabad költözésnek a Magyar-Horvát-, Tét-, Erdélyországból, a Szerbvajdaságból és a temesi­­bánságból, s viszont oda leendő vagyon-kivitelekre nézve megállapított kiterjesztése iránt. Az ausztriai császári és a hanoverai királyi kormány miniszteri nyilatkozványok kicserélése által, melyek közöl az ausztriai nyilatkozvány 1853 június 23-kán, a hanoverai pedig ugyanazon évi május 24-kén kelt, el­határozták, hogy a közöttük 1837. május 20-kán meg­állapított egyességben, a levonati és költözési dijak köl­csönös megszüntetése iránt Magyar- és Erdélyországra nézve föntartott kivétel szüntessék meg, s azon egyes­­ség határozatai jövendőre a Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországból, a Szerbvajdaságból, s a temesi bánság­­ból, a viszont oda leendő vagyonkivételekre is köl­csönösen alkalmaztassanak. Gróf Bud­-Schausenstein s. k. A kereskedelmi és igazságügyi minisztériumnak 1853-as 24-kén kelt rendelete kiható minden koronaországra, a lombárd-velenczei királyságot, Dalmátországot, Tirolt, Krakó városát egy­kori vidékével és a katonai határőrséget kivéve, mely által rendeltetik, hogy azon esetben, ha bejegy­zett czima kereskedők üzletük ideiglenes megbüntetését bejelentik, a czim a kereskedői jegyzőkönyvből kitör­lendő, és az üzlet újra meg­indítása ott, hol az ebbeli jogosítvány megnyerése végett pénzalap kimutatása van kiszabva, csak az iparügyekben illető politikai hatóság­­nak­ előleges följelentés és a pénzalap újólagos kimuta­tása mellett engedtetik meg. Ha bejegyzett czimü kereskedők üzletük ideiglenes megszüntetését bejelentik azon czim­a kereskedői jegyző­könyvből kitörlendő, és az üzlet újra megindítása ott, hol az ebbeli jogosítvány megnyerése végett pénzalap ki­mutatása van kiszabva csak az iparügyekben illető politi­kai hatóságnak­ előleges följelentés és a pénzalap újóla­gos kimutatása mellett engedtetik meg. Az iparügyekben illető politikai hatóság köteles ennélfogva a kereskedési üzlet megszüntetéséről a kereskedelmi törvényhatóság gyakorlatára rendelt azon első folyamodási bíróságot, melynél a czim bejegyeztetett, annak a kereskedelmi jegyzőkönyvbeli kitörlése végett értesíteni. Baumgartners, k. Krauszs. k. A külügyi minisztériumnak 1853-diki május 12-kén kelt kibocsátványa, kiható a császárság minden koronaországaira , mely által közhírré tétetik , hogy az ausztriai és bajor kor­mány között, továbbá az ausztriai és szász kormány között oly egyesség köttetett, miszerint ezen álladalmak mindegyike saját eredeti polgárait, ha ezek az álladal­­mi polgárságot a belföldi törvények szerint elvesztették volna is , a másik álladalom indítványa folytán mind­addig ismét átvenni köteles , mig ők ezen másik állada­­lomban annak saját beltörvényei szerint meg nem hono­­sultak. Az ausztriai császári és bajor királyi kormány között a f. é. mártius 22. és 30. Bécsben kicserélt nyilatkoz­­ványokkal oly egyesség köttetett, hogy jövendőre mind­két álladalom között azon elv lesz alkalmazandó, mi­szerint ezek mindegyike saját eredeti polgárait, ha ezek az álladalmi polgárságot a belföldi törvények sze­rint elvesztették volna is, a másik álladalom indítványa folytán mindaddig ismét átvenni köteles , mig ők ezen másik álladalomban, annak saját bel­törvényei szerint meg nem honosultak. Hasonló egyesség jött létre az ausztriai császári és a szász királyi kormány között is, af. é. mártius 18-kán és ápril 9-kén Bécsben kicserélt nyilatkozmányok által. Bécs 1853. május 12-kén. Gr. Bud­-Schauenstein s. k. A vallás és oktatási minisztériumnak 1853 aug. 2-kán kelt rendelete. Minden országfőnökhöz, és a bécsi, prágai, lem­­bergi, brakkói, olmützi, gratzi és insbrucki egyetemek­hez , az akadémiai hatóságok szervezete iránti ideiglenes törvény hatályosságának meghosszabbítása iránt. Ő C3. kir. Apost. Felsége által 1853 julius 23-kán kelt legfelsőbb határozványával adott meghatalmazás következtében az akadémiai hatóságok szervezete iránt 1849 sept. 27-kén kelt ideiglenes törvények (az oktatási minisztérium 1849 sept. 30-kán kelt kibocsátványának hírod. törvénylap 401. sz.) hatályossága az 1853—55- dik tanévre kiterjesztetik. T h u n s. k. A pénzügyminisztériumnak 1853. julius 28-dikán kelt kibocsátványa kiható Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországra, a Szerbvajdaságra, a temesi bánságra s a katonai határ­őrségre és a tengermellékre. A külföldi dohány behozatalára megkivántató enge­dély és a szabályszerű behozatal felőli vámhivatali ki­adványok érvényességének tartama iránt. Az 1850. november 29-kén kelt legfelsőbb nyiltpa-a­rancscsal Magyar-, Horvát-, Tót-, Erdélyországra,„ Szerbvajdaságra, temesi bánságra s a katonai határőr­ségre és a tengermellékre kibocsátott ideiglenes dohány­­egyedárusági rendszabály 12. §-ának kellő foganatosí­tása végett, az e tárgyban már a császárság egyéb ko­rona-országaiban fönálló szabályokkal öszhangzólag rendeltetik , hogy a fölemlített dohányegyedárusági rendszabály 12. §-ának határozata szerint a külföldi dohány behozatalára megkívántató különös engedély, ha abban más határidő nincs kitűzve, az említett c­élra nézve hat hónapnál tovább , a szabályszerűleg behozott külföldi dohány felőli vámhivatali bizonyítvány pedig egy éven túl, ezen okmányok kiadása napjától számítva jövedékhivatali fedezetkép nem használtathatik. Jelen rendelvény akkér léptetendő hatályba, hogy a felebbi határidők a már eddig kiszolgáltatott behozatali engedélyekre és vámhivatali kiadványokra nézve is ér­vényesek , ha csak 1. évi September hó lefolyta előtt a határidő meghoszszabbitásaérti folyamodvány be nem nyujtatik, és elegendő okokkal nem igazoltatik. 1855. october 2-kán kelt császári rende­let, kiható minden koronaországokra, az 1848-dik év előtt fönállott, az izraelitásé birtokképességét korlátoló szabályoknak ideiglenes hatályossága iránt. Minisztereim és birodalmi tanácsom meghallgatása után a következendőket rendelem : I. Ezen rendeletnek a birodalmi törvénylap általi ki­hirdetése napjától fogva , az izraeliták álladalmi polgár viszonyainak végleges szabályozásáig , mindegyik korona­országban , az ottan 1848. január 1-je előtt és addig fönállott, az izraeliták birtokképességét korlátozó szabá­lyok , ideiglenesen ismét hatályba lépendnek. II. Azon esetekre, melyekben izraeliták még ezen nap előtt az ingatlan javak jogszerű birtokát már megszerez­ték , vagy ott, hol az ingatlan javak jogszerű birtoka csak a nyilvánkönyvekbe iktatás által szereztetik , legalább az azérti folyamodványt már benyújtották , ezen korlátolá­sok nem alkalmazandók. Ezek az ingatlan­javak tulajdonának megszerzésére vo­natkozó azon jogügyleteket nem ellenzik, melyek még ezen nap előtt, valamely közhatóság előtt, jegyzői irománynál fogva, vagy különben közhitelesités alatt kötettek, ha szinte a birtokba átadás még meg nem történt, vagy a hol nyil­­vánkönyvek léteznek, a nyilvánkönyvi beiktatásérti folya­modvány még be nem nyujtatott volna is. III. Ezen rendelet végrehajtásával bel- és igazságügyi miniszt­ereim bizvák meg. Bécs, 1853. oct. 2-án. Feren­cz József s. k. Gr. Bud­-Schauenstein s. k. Bach s. k. K­rauss s. k. Legfelsőbb rendeletre: Ba­n­son­ne­t s. k. Az igazságügyi miniszteriumnak 1853. septemb. 28- kán kelt rendelete, kiható a birodalom egész területére, a katonai határőrséget kivéve, mely által határoztatik, hogy azon esetben, midőn valamely házalénak vagyona fölött csőd nyittatik, és a bukott a büntetőbírósági vizs­gálatnál büntelennek nem találtatik, a büntetőbíróságok a vizsgálat eredményéről azon politikai hatóságot, mely a házalásrai engedelmet adta, tudósítani kötelesek. Ha valamely házalónak vagyona fölött csőd nyitta­tik, és a bukott a büntető bírósági vizsgálat alkalmával büntelennek nem találtatik, a büntető bíróság a vizs­gálat eredményéről azon politikai hatóságot, mely a házalókereskedésrei engedélyt adta, tudósítani köteles. Krauss, s. k. Gyakran tapasztaltatván, hogy az útleveleket, neveze­tesen melyek külföldre adatnak ki, történt használat után át illető felek nem szolgáltatják vissza, mi által rendet­lenségekre adatik alkalom, ennélfogva az 1852. dec. 22-ki 1667 é s 19 tz- a­­é» 1853. sept. 8-ki ,s88)8a15 »*• » rendeletek értelmében átalános a h­áztartás végett rendeltetik, mint kö­vetkezik : 1) Oly útlevelek tulajdonosai, melyek érvénye lejárt, azokat kötelesek a kiszolgáltató vagy legközelebbi politi­kai vagy rendőri hatóságnak visszaszolgáltatni, melyeket aztán ez utóbbiak az előbbieknek átküldenek. 2) Azok, kik külföldre szóló évi útlevelek birtokában vannak, azokat minden tett út után felemlített hatóságnál beszolgáltatni kötelesek. Az ei ellen cselekvők az útlevél-szabályokra nézve megállapított­­ büntetésnek teszik ki magokat. Buda, oct. 22. 1852 Cs. k. kat. és polg. kormány. Az igazságügyi minisztériumnak 1853-ki junius 26-án kelt rendelete, elható Magyar-, Horvát-, Tótországra, Erdélyre, a Szerbvajdaságra s a temesi bánságra, a há­zasság érvénytelensége vagy végelválasztása s az ágy­tól és asztaltóli elválás fölötti oly perlekedéseknél, me­lyek az ügy érdemében az egyházi bíróságok által el­döntendők, előforduló s a polgári bíróságok elé tartozó mellékpontok körüli eljárás iránt. (Birodalmi törvénylap 1853. XXXVIII. darab, 122 sz. kiadatott 1853-ik évi julius 7-kén.) Hogy azon hitsorsosok házasági pereiben, kikre néz­ve Magyar-, Horvát-, Tótországban, a Szerbvajdaság­ban s a temesi bánságban az 1852 ki november 29-én kelt legfelsőbb nyiltparancs (hírod. törv. lap 246 sz.), s Erdélyben az 1853-diki május 19-kén kelt legfelsőbb nyiltparancs (hírod. törv. lap 99. sz.) szerint a házasá­­ségi kötelek érvényessége vagy érvénytelensége a há­zasság végelválasztása s az asztaltól és ágytóli elválás fölötti ítélethozás az egyházi bíróságokat illeti, a pol­gári bíróságok elé tartozó mellékpontok iránti eljárás az egyházi bíróságoknak az ügy érdemébeni eljárásával öszhangzásba hozassák, az igazságügyi minisztérium következőket rendeli: Minthogy a házastársaknak a házasági összeköttetés önhatalmú megszüntetése semmikép sem engedtetik meg, ennélfogva a közöttük vagyonuk elkülönzése vagy más igények iránt keletkező keresetek, melyek a házas­ság érvénytelenségét vagy végelválasztását avagy az asztaltól és ágyféli elválást teszik föl, a polgári bíró által el nem fogadtathatnak, ha azokban az illető egy­házi hatóságnak a házasság érvénytelensége vagy vég­elválasztása, avagy a megengedett asztaltól és ágytóli elválás iránti jogérvényes ítélete föl nem mutattatik. Az elkülönzött lakhely előleges megengedését, az illendő tartás fizetése végett a másik házastárshoz inté­­­zendő meghagyást s egyéb ideiglenes intézkedéseket tárgyazó kérvények a polgári bírónál elébb is benyuj­­tathatnak ugyan, mintsem az ügy érdemébeni kereset az egyházi bíróságnál meginditatnék. A biró azonban kö­teles ily esetekben a kérvény megengedése mellett egy­szersmind a házassági összeköttetés megszüntetése te­kintetében az egyházi bíróság előtt indított kereset iránti igazolás végett kellő határidőt szabni, s ennek megtartása fölött hivatalból őrködni. Ha az asztaltól és ágytóli elválás valamely egyházi bíróság által mindkét házastárs beleegyezése következ­tében megengedtetett, a­nélkül, hogy a házastársak egyszersmind az általános polgári törvénykönyv 103 és 1263. §§-hoz képest vagyonuk elkülönzésére vonatko­­kozólag megegyeztek volna, a bírói hatóságok az e fö­lött keletkező perlekedések eldöntésénél ugyanazon ha­tározatok szerint kötelesek eljárni, melyek az átalános törvénykönyvben (1264. §.) azon esetre rendelték, ha egyik fél sem oka a bírói ítélet által kimondott elválás­nak. A létező kiskorú gyermekek javára a szülők házas­sági perlekedéseinél a polgári bíróságok még azon eset­ben is, ha az ügy érdemében az egyházi hatóságoknak kell itélniök, kötelesek mindig a törvénynek megfelelő intézkedések nélkül hivatalból megtenni. Kraus». Hirdetés Ö cs. b. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától, 1853 ki sept. 27-kéről 2870 evi. sz. a. a Magyarországbani álladalmi tisztviselőknél, a VIII. napdíjosztálytól kezdve fölfelé , behozandó szol­gálati egyenruha iránt. Ca. kir. belügyminiszter urnak f. évi sept. 13-dikán 6215. sz. a. kelt értesítése szerint, (3 cs. kir. Ap. Fel­sége 1853. aug. 14-kén kelt 1. f. határozványával, a Magyarországbani álladalmi tisztviselők részére a VIII. napdíjosztálytól kezdve fölfelé, egy szolgálati egyenru­hának (Campagne-Uniform) behozását legkegyelme­sebben megengedni, s egyszersmind parancsolni méltóz­­tatott, hogy ezen hivatalnokokra nézve a díszegyenruha megszerzése tekintetében semmi kényszerítés ne történ­jék. Egyébiránt magától értetik, hogy ez által az emlí­­­tett osztályzatokbeli hivatalnokoknak a díszegyenruha megszerzésére és viselésére vonatkozó joga nem érinte­tik , de hogy mindazáltal minden az említett osztályo­zatbeli hivatalnoknak legalább az Ó cs. kir. Felsége ál­tal újdon rendelt szolgálati egyenruhával a mondott közleményben foglalt közelebbi foirás szerint el kell látva lennie. Ezen szolgálati egyenruha álland egy szürke pantalonhoz viselendő attitából, melyen az 1852 ápril 23-kán kelt legfelsőbb határozványnyal (orsz. törv. és korín. lap 1852. IX. dar., 69 sz.) legfelsőbbleg jóváhagyott egyenruházati szabály 3. II-ában kijelölt zsinórzati arany helyett csupán fekete selyemből alkal­mazandó, úgy mint épen ezen§-ban a tisztviselők egyen­ruhájára nézve a IX. napidíjosztálytól lefelé, előfüze­­tett. Ezen attilának csupán gallérán kell a 4. §-ban ki­jelölt paszománynak, s azon az 5. §-ban rendelt meg­különböztető jeleknek lenniök. Az aranyöv a szolgálati egyenruhánál elmarad, s a kard csak egyszerű aranyzsi­nóron hordandó. Az említett egyenruházati szabály 13. § -a szerint hideg és kedvezőtlen időben viselendő mente csak selyem sujtással legyen ékítve, akképen, mint a IX-től lefelé értendő osztályzatokbeli tisztviselőkre nézve előszabatott. Miután­­3 cs. kir. Ap. Felsége legkegyel­mesebben parancsolni méltóztatott, hogy a diszegyen­­ruha megszerzése tekintetében semmi kényszerítés ne legyen, azért a fenebb minden egyes alkatrészeire nézve leirt szolgálati egyenruha ünnepélyeknél is viseltethe­tik, de oly zöld nadrághoz, milyen jelenleg a díszegyen­­ruhához tartozik. Egyebekre k­érve az említett egyenru­házati szabály határozványai jelen rendelet által nem érintettek. Albert Főherczeg, lovasság vezére. Rendelet (3 cs. k. Főherczegségétől Magyarország hadi és polgári kormányzójától 1853-diki September 30-ról 18,672. sz. a., a közmunkálatok teljesítése és h­ováfor­­ditása iránt 1851 február 14 dikén (orsz. törv. és korm. lap VII. dar., 51. sz.) kelt rendeletnek némely változtatásai tárgyában. A közm­unkálatok teljesítése és országos építkezé­sekre fordítása iránt 1851 február 14-én kelt törvény­nek alkalmazása körül tett tapasztalatok nyomán, kész­tetve érzem magam, a most említett szabályon követ­kező változtatásokat tenni : A 7. §-hoz. A létező munkaerők összeírásához a helyelőljárók is egy vagy két bizalmi férfival meghívan­dók, kik a felek által tett előadások valódisága fölött őrködendnek. Az összeírási lajstromok épen úgy, mint az ujonczozás alá tartozókéi, netaláni felszólalások te­kintetéből a község házában nyolcz napig közmegte­­kinthetők végett kiteendők. A 8. §. egészen elmarad s helyébe következő hatá­rozatok lépnek : Mindaz, ki testi ereje, állása vagy fog­lalkozása szerint személyes közmunkateljesítésre al­kalmas, azt személyesen, vagy általa fogadandó he­lyettes által természetben köteles ledolgozni, a) Gya­­logpapok megváltása. A közkézimunka-kötelezettség megváltása csak azoknak engedendő meg, kik a termé­szetbeni munkaszolgáltatás teljesítésére vagy természe­­tileg, azaz testi fogyatkozásaik miatt, vagy erkölcsileg, azaz rangjuk, foglalkozásuk vagy polgári életbeni állá­suknál fogva épen nem, vagy kevésbé képesek. A bejelen­tett megváltás fölött, a folyamodás szabadon hagyása mellett, a szolgabirói hatóság határoz, mely itt a ter­mészetbeni munkaerők nagyobb vagy kevesebb szük­ségletére is tekintettel leend; azonban a folyamodvány­nak hátráltató hatály nem tulajdonítandó. b) Igás mun­kák megváltása. Az összeírás eredménye szerint lo­vakra eső igás napok megválthatók, más vonó mar­hákra eső igás munkanapok nem válthatók meg. e) A munkakötelezettségnek egész községek általi megváltása meg nem engedtetik. A váltságöszvegek mind a gyalog­mind a ló­ igás munkanapok iránt megyénkint, a megye­­hatóság által, az alatt álló megyére nézve megállapi­­tandók. Ezeknek a megyében a kézi s illetőleg igás munkára nézve középárnylag divatozó napszám (mun­kabér) három negyedében kell állniok s az egész me­gyére egyenlőnek lenniök. A váltságöszveg számjegye a megyehatóságok által (a töredék mellőztével) rüszint meghatározandó, hogy az, a munkaerők idei összeírásakor az összeirttak előtt már tudva legyen. All. §-hoz. Az c §-ban kitett 4 pftnyi büntetés ösz­­veg helyett, a váltságöszveg háromszoros menyiségével egyenlő pénzbírság veendő meg. A 12. §-hoz. A természetben teljesítendő munka el­mulasztásáért, vagy az arra kitűzött idő meg nem tar­tásáért, büntetésül az illető megyére nézve fönálló vált­­ságtételek háromszoros öszvege szabatik ki. Azok, kik a rájuk rótt pénzbírságot letenni nem képesek, az elmu­lasztott munkát természetben háromszorosan kötelesek teljesíteni. A gazdasági tekintetek kellő méltánylása, s az ezekből merített mentegetőzések megelőzése végett, a megyefőnökök kaszálás, aratás 63 szüretkor (hol ez van), egy három hetet túl nem haladó határidőt sza­­bandnak s hirdetendnek ki, mely alatt az ama viszo­­nyokrai hivatkozás a követelt munkateljesítés elhalasz­tását, s a felebbi bü­ntetéstőli fölmentést megengedhe­tővé teszi. A 16. §-nak igy kell hangzani: „A múlt számadási évben (november 1-jét­ől octóber utójáig) nem teljesített munkanapoknak utánpótlása, a közelebbi számadási év két első havaiban (november és december) követeltet­­hetik. A hatóságok számára a végrehajtási rendszabály. 5. §-ához: A megyei összeírási táblázatok benyújtá­sának határideje január utójáig kiterjesztetik. A 9. §. egészen kimarad, minthogy a munkateljesíté­­sek községenkénti megváltása megszűnik. Végül megjegyzendő, hogy az 1851. február 14-kén kelt rendelet szerint a helytartósághoz és az országos építészigazgatósághoz teendő előterjesztések, ezen ható­ságoknak azóta megváltozott szerkezetét tekintve, el­maradnak ; a kerületi kormányokra s a helytartóságra ruházott kötelezettségek az illető helytartósági osztály­nál központosulnak, az építészigazgatóság foglalkozásai pedig az építészigazgatósági osztályokra házamolnak. Albert Főherczeg, lovasság vezére.

Next