Pesti Napló, 1853. december (4. évfolyam, 1119–1143. szám)
1853-12-02 / 1120. szám
országi franczia foglaló hadcsapathoz tartozott, meghalt. Tudni akarják, hogy halála nem volt természetes Közelebbi időkben az itteni és a pápai kormány között az occupatiót illetőleg újból némi viszály támadott volna. Az osztrák kormány közbenjárását ajánlá az itteni kormány udvariasan, de határozottan visszautasította azt. Páris, nov. 26. A kedélyek általános felzúdulása Francziaország északi részeire is kihatott. Az északi megyék eddig a legnyugodtabbak, a legbiztosabbak valának, most számtalan befogatási, házkutatási esetek, s más rendőri eljárásokról hallani. Dusantokr urnái, a „Messager du Nord“ egykori szerkesztőjénél 150 töltényt találtának. Az itteni császári kormány Chambord gróf úr összejövetelére a nemzethez intézendő egy manifestummal kíván felelni. Az imperialisták most ismerni vélik a belga király Londonba való utazásának czélját. A Patrie nem nagy reményeket köt Kotzebue és Fuad effendi netalán teendő azon kísérletéhez, hogy Török- és Oroszország között közvetlen kibékülés eszközöltessék. A béke-vagy fegyverszünetről érkezett híreknek is egyelőre kevés hitelt ad, s úgy véli, hogy a lefolyt és minden pillanatban várandó események közepett Oroszország részéről őszinte lejális nyilatkozat szükségeltetik, hogy a béke érdeke előmozdíttassék. Mindeddig Oroszország, el kell ismerni, semmi után nem tudata, hogy ily nyilatkozattól idegen lenne. A Constitutionnel ma abban fáradozik, hogy Oroszországot a vallásos türelem nevében ostorozza, s más hitűek irányában szokott magaviseletéről egész paraohletet közöl. Helvétia, Bern, nov. 24. Mint tudva van, egy ausztriai rendőr ügynöknek Tessinben történt befogatása következtében két pap záratott a locarnoi várba. Midőn egyikén a közelebbi estéknek a város környékén férficsoportok tűntek fel, úgy látszott, hogy kiszabadítási kísérlet fog létetni. A polgárok fegyvert fogtak , s a rejtélyes csoportok szétoszlanak. A két papot mindazonáltal másnap Bellinzonába vitték. A tűz , mely a bellinzonai törvényszék börtönébe kiütött, a kormányt annyira aggodalomba ejte, hogy a szövetségi biztostól egy második lövészszázadot kért erősítésül. Mindenfelé félnek a conservatív ellenzék terveitől. — Vevayban tegnapelőtt nagy szerencsétlenség történt. Épen a Vevaysere építendő kőhíd zárköveit vetették szélylyel. Az explosio után az új építmény vállalkozóinak egyike az eredményt megvizsgálni indul, s a híd közepére megy; a kiváncsiak nagy száma követé őt, az ív alászakad , s mindnyájokat eltemeti. Egész éjen át dolgoztak, s reggelig 2 halott-és 9 sebesültet kerítettek elő. — A waadti államtanács öt radicalis tagja, kiknek hivatali idejök letelt, mind egyig újból megválasztatott. Olaszország, Róma, nov. 17. Az utolsó forradalom kitörésének tegnapi emléknapján nyugtalan lakosaink minden évben egy egy demonstratiót csinálnak. A rendőrség, mely darab idő óta ismét a legnagyobb szigorral igyekszik még a legjelentéktelenebb reminiscentiákat is amaz időből megsemmisítni, már napfelkelte előtt megjelent a gyantásabb utczákon, s az élénkebb tereken ügynökök által volt személyesítve, figyelemmel kísérendő , hogy minő felhívási eset teendi majd szükségessé föllépését. F. czélra a franczia katonai rendőrség is kezet fogott a rómaival. Azonban a délelőtti nap csendesen folyt le, csak délután négy óra felé, — tehát azon órában, melyben 1848. nov. 16-dikán a pápa kényszeritteték a forradalom által alkotott Szerbini féle minisztériumot elfogadni, s kezdetbeni vonakodására ablakaira lődöztek — lehete a város különböző részeiben lövéseket hallani. Ezen kívül több társaságok, fiatal emberekből állók, ünnepelték meg e napot a vidékben és a szabadban. A rendőrségnek ez későn jutott tudomására, s a vendéglősök mindenre állták, hogy lakmározó vendégeiket nem ismerték. A pápa nagy elvonultságban tölte a napot a vaticánban. A lelkészeknek rendesen minden szerdán tartatni szokott congregatióját, valamint két idegen miniszter kihallgatását is elnapolta , szóval senkit sem akart látni, senkivel beszélni. Mexikó diplomatiai ügynöke a szentszéknél becses ajándékokat nyújtott át , melyeket a californiai és mexikói papság, s néhány gazdag magánszemély tiszteletek jeléül ide küldenek. A pápa köszönettel fogadta az ajándékokat, azonban csak egy püspöki keresztet tartott meg, a többit Sz. Péter templomának ajándékozta. A franczia püspökség jelenleg abban fáradozik , hogy lyoni propagandájának , mely , mint tudatik , missiói kedvező eredménye által a római propagandát majdnem fölülmúlta, a pápánál függetlenebb állást eszközöljön. Különböző kiváltságok körül forog a kérdés, melyek Kis-Ázsiában lennének hatályba léptetendők. A pápa a franczia papság iránt, melyet egész Európában legbuzgóbb egyháznak szokott nevezni, igen kedvező, s így a jelen esetben is. Mindazáltal az ügy jelenlevő franczia szószólóinak azon reményét fejezte ki, hogy vallásos tendentiájuktól minden politikai mellékszándék, mely a franczia befolyásnak keleteni emelését czélozná , távol van. Portugalbia: A Herald lissaboni levelezője mint fontos tényt említi, hogy közvetlen a királynő halála után, midőn az államtanács 8 tagja összegyűlt, Terceira herczeg, Thomar gróf és ennek fivére Mr. Silva Cabral közt szívélyes kibékülés jött létre. A hg és Joinville hűnő, kik 16-án érkeztek Tajoba, szomorú meglepetésre érkeztek : a hajókon lengő gyászlobogók, az ágyúk gyászdörgése és a tornyokban zúgó harangok a távolban és a közelben minden előkészítés nélkül jelentek, miszerint igen későn jöttek még egyszer látni szeretett rokonukat. A közönség megelőzte a proclamatiót, mely általános gyászt rendelt országszerte , s néhány órával a halálhír vétele után a legszegényebbet is gyászruhában , s a boltokat becsukva lehet látni. A miguelistalap „Nacao“ egy czikket hozott, mely, sokak meglepetésére, az elhunyt magánérdemeit, erényeit dicséré, s e szavakkal kezdődött: ,,Helyet nekünk (miguelistáknak)! mert mint nyílt és becsületreméltó ellenfélnek , nekünk is jogunk van a gyászolók körében helyet foglalni. V. Don Pedro király sept. 16-ban érte el 16-dik évét, s következőleg csak 1855-ben lesz nagykorú. Igen értelmes fiatal embernek mondják, ír és beszél portugál, franczia, angol és német nyelven, s minden más tekintetben képzett és jól nevelt. Politikai pártosságot természetes, hogy nem mutatott. Portugáliában nagy feszültséggel néznek ebbe a következményeknek, melyeket a királyné rögtöni kimúlta maga után vonhat. Mindeddig még nem történt ugyan semmi, mi aggodalmakat kelthetne, sőt Don Miguel párthívei is őszintén részt vesznek a közgyászban. Mindazáltal ezen pillanatnyi közeledésben, s tán méltán, senki se lát a jövőre nézve valami biztosat. Még zajlanak a pártok, s a trónkövetelő két év óta igen határozottan és nyíltan kezdette újból hallatni igényeit, melyekről egyszer már lemondott volt. Don Miguel az evaramontei összejövetelnél 1834-dik május 26-dikán, valamint ugyanazon hó 28-dikáról kelt és sajátkezűleg irt nyilatkozatában kötelezte magát, hogy elhagyja Portugáliát, s annak ügyeibe nem avatkozik többé. Később Genuából visszahúzta e fogadását, a Löwenstein- Wertheim-Rochefort Adelhoiddal 1851. sept. 24-dikén véghezment egybekelése óta több jelenség mutat arra, hogy komoly törekvése lenne : a portugáli uralkodásra vonatkozó igényeit kedvező alkalommal tényleg is érvényre emelni. A jelen alkalom a miguelistákra nézve elég kecsegtető, hogy tervek kivitelére valamit megkísértsenek. Don Miguel ünnepélyesen örökösére ruházta a trónkövetkezést. S ha mindjárt maga Don Miguel egészen nyugton maradna is, ezért még bekövetkezhetik az, hogy párthívei maguk fejétől oly lépésre vállalkozzanak, mely a pyrenaei félsziget nyugati részeiben újból felzavarja a békét. Törökország. Az A. Z.-nak írják Konstantinápolyból, f. hó 14-kéről : „Néhány nap óta sokat beszélnek itt egy követelésről, melyet Redcliffe lord legközelebb a Porta elibe terjesztett volna. Az angol követ a Portától az iránti biztosítást kívánt, hogy ezután a kereszténynek , illetőleg rajának valamely mozlim elleni tanúvallomása a törvényszék előtt érvényes legyen. Mondják azt is, miszerint Redcliffe lord ezen kivonata teljesítéséhez Angliának Oroszország elleni segítségét kötötte volna. Ha a Porta ezt megadja, akkor kétségtelenül le volna alapköve téve azon intézkedésnek , mely szerint a ráják a mozihaekkel egyenlőkké tétetnek. Ehez az első lépés volna természetesen a törvény előtti egyenlőség, ez még épen nem volna egyenlő polgári állás, de ezt is lassan mint az előbbi által lehet létrehozni. Ezen angol követelés sokkal több lényegest foglal magában , mint Menzikoffeg kívonatai. Ha Anglia erre nézve a Porta részéről biztosíttatnék, ezáltal protectorává válnék a magas Porta minden muzulmán alattvalóinak. Kétsége nem szenved , miszerint ezen engedmények teljesítésére vonatkozólag, Anglia elegendő garantiát fog kívánni. A Porta ezt azonban Angliának meg nem adandja, mit majdnem teljes bizonyossággal állíthatni. A raják és mozlimek törvény előtti egyenlősége igen nehezen vihető ki, miután az a korán betűje szellemével ellenkezik. Márpedig a korán magyarázói, a vallás őrei, egyszersmind a törvények őrei is; a bírák (kadik) mind „témák; ezen papi testület kezeibe van letéve a törvények foganatosítása. Könnyen elgondolhatni, mennyire fog ezen nagy befolyással bíró s hatalmas testület az ilyetén reformoknak ellene szegülni. Ezenkívül a mozlimeknek a raják fölötti, s oly sok éven át fenállott jogelőnye , s a rajáknak ezzel összekötött megvetése , oly mélyen gyökerezett a muzulmán nép szive és lelkében , miszerint egy valódi muzulmán előtt a raják egyenjogúsága nevetséges dolognak, megadása pedig lehetetlennek látszik. Ha ehez hozzávesszük még azt is, hogy az Oroszország elleni hadkészületek által az izlám régi szelleme most még inkább fölébredt, s hogy a törökök most folytonos győzelmekről álmodoznak, könnyen föl lehet fogni, miszerint az említett követelések teljesítése a Porta részéről ezúttal koránsem várható. És e tekintetben valóságos halfogásnak kell tartanunk , hogy Anglia épen a jelen körülmények közt lép föl ilynemű követelésével. Balfogás már az is, ha egy nagyhatalom egyedül kíván ily dolgokat. A Portától csak akkor lehetne ilyesmit követelni, ha mind az öt nagyhatalom egyesülten hasonló követeléssel állna elő. Hogy az ily esetben a magas Porta engedne, mert kénytelen volna engedni, kétséget nem szenved. A török kormány csak iszonyú akadályok legyőzése után hozhatná ugyan be minden alattvalóinak egyenjogúságát; erre pedig Mahmudzultán erélyességére volna szükség okvetlenül; de hogy ez ügy mégis kivihető , arról kételkedni sem lehet. És valóban ez volna , mondhatni, a legjobb módok egyike ezen roskadozó ország regenerátiója eszközlésére , s a keleti kérdés erőszakos s véres operatiók nélküli megoldására a nélkül, hogy az ozmán birodalom eldaraboltatnék, s annak romjai két vagy három , már a nélkül is hatalmas állam nagyobbitására forditatnának. A fődolog erre nézve természetesen mindig ama jámbor óhajtás maradand, vajha az európai nagyhatalmak szívélyes egyetértése, őszinte s haszonkeresés nélküli közremunkkálása minél többet tenne e czél elérésére. Dunai fejedelemségek. Az „Alig. ztg.“ a „szerb határszélről“ egy igen érdekes okiratot közölt. 1. Szerbia fejedelmének feleletét azultán azon felszólítására , miszerint magatartásáról az Oroszországgal háborúban nyilatkozzék. Az okirat tartalma következő : „Nagyúri Felség! Felséged külügyminisztere őexcjának magas leiratára alkalmat veszek magamnak következőleg válaszolni. A szerb kormány mindenkor kész volt a magas Portának szolgálni, amennyire azt az eddigi szerződések megengedik, de sohasem fogna ahoz alkalmazkodhatni, mi kormányzói kötelességével nem egyeztethető. Ily eset fordult most elő a nagyhatalmú czárrali sajnálandó meghasonlás alkalmával. Fordítsa az ég e harczot Felséged javára ! De a szerb kormány nem vehet részt oly harczban , mely Szerbia két védhatalmaa közt tört ki. A szerb kormány csak oly politika mellett nyilatkozhatik, mely sem az egyik sem a másik harczoló félnek pártját nem fogja, hanem a semlegességet szigorúan megőrzi. Ebből önkényt következik , miszerint a szerb kormány semmi esetre sem engedheti meg, hogy valamely hadcsapat területének határait átlépje. Ezt meg nem engedhetné azon politika megsértőse nélkül, melynek követését neki a körülmények nyújtják. Felséged kormánya ezt jól fontolóra veendi, s el fog kelleni ismernie, miszerint a szerb kormány csak a mérsékeltség parancsait követi s mindig e szerint fog cselekedni. A kormány egyébiránt, hogy semlegességi politikájának nyomatékot adjon, megrendelte, hogy a fejedelemség minden fegyverfogható népe készen legyen kormánya fölhívásának engedelmeskedni, ha azt a pillanat megkívánná. Fogadja Felséged, mint minden TUDOMÁST ÉS IRODALOM Szecrdfog. Albach Szaniszló József assisi szent Ferencz-rendű szerzetes áldoz, amaz aranyszáju hitszónok, kinek emléke szent adomaként szálland századokon keresztül unokáról unokára hazánk fővárosa falai között; ki ékesszólásának bűbájos igéivel annyi szenvedő megtört szivébe enyhítő balzsamot csepegtetett; ki annyi reményvesztett csüggedező lelkét felegyenesité, s az igazság ösvényére vezetve feltárta előttök az igazak országát; ki a sötétségben tévelygők keblében meggyujtá a mennyei világosság szent szövétnekét; ki a megátalkodott gonosztevőket hatalmas beszédének dörgő szavaival makacsságuknak közepette, mint villám a büszke tornyokat, porba sujtó, megsemmisítő, ki ihletdús , áhitatteljes imáinak szende szárnyain a jókat és gonoszokat az örök irgalmasság szent zsámolyához felemelő Albach atya, ki minden embert a keresztény szeretet karjaival ölelt, s mindenkitől, ki őt ismeré és hallá, szeretve tiszteltetett, nincs többé!! E nagy férfiú, az egyházi szónoklatnak egész keresztény világban ismert és bámult ezen nagymestere született Pozsonyban 1795-dik évi január 28-kán; assisi sz. Ferencz szerzetébe 4810-dik October 8-dikán lépett be; szerzetesi fogadalmát 1816-dik junius 29-dikén tette le, s 1818-diki marczius 9-kén vette fel az egyházi szentséget. Működött: Szombathelyen , Érsekújvárban , Nagyszombatban, honnan 1825-dik évben meghivatott Pestre vasárnapi hitszónokul, mely fontos hivatalában 4838-dik év végéig hallgatóinak lelki épületére s örök üdvösségére, és a Mindenható dicsőítésére elragadó ékesszólással s malasztos ihlettel hirdető az isteni igazságot, melynek meghallására, mint szomjas szarvas a hideg forráshoz, seregestül tódultak Budapestnek mindenféle hit felekezetű lakosai, s lélekben újjászületve, szivben megerősödve tértek tűzhelyeikhez, mélyen elrejtvén kebleikben a szent igazság tiszta aranyát, mely czáfolhatatlan malasztos igékben tiszta szintéz gyanánt csepegett a feledhetlen emlékű aranyszáju Szaniszló József ajkairól hallgatói szivébe. Ugyanez időben irta meg Albach atya az egész keresztény világban ismeretes s buzgó áhítattal használt „Szent hangzatok“ „Heilige Anklänge“ czimű, s ezer meg ezer példányban öt nyelven elterjedt imakönyvét, mely hervadhatlan koszorúként fog minden igazhivő szivében virulni az ő emlékére, mig a keresztény anyaszentegyház fenmaradand, mely pedig soha el nem enyészhetik. Nemkülönben egyházi beszédeket is adott ki: „Visszaemlékezések az Istenre, erényre és öröklétre“ czim alatt. De mint valódi atya, a zsenge ifjúságról is megemlékezett, melynek számára, számos teendői mellett, két kézikönyvet irt, t. i. mathematical, s egy hazai földrajzot. Az 1838-diki szerencsétlen árvíz után sok csüggedt keblet fölemelt örökemlékben fenmaradott hatalmas beszédével , melyet a pestiek méltán nevezhetnek hattyúszónoklatnak; mert ezután nem halják többé e nagy férfiú, a tökéletes ember , a csüggedező lelket ékes szózatának hatalmas szárnyain az egekig ragadó ihletdús hitszónok ajkairól az Isten igéjét, melyből ő, mint kiapadhatlan kútforrásból, oly bőven árasztá átszellemült hallgatóira a szent igazság kristálytiszta folyamát. 1838-dik évben Kis-Martonba visszavonulván, ott élt csendes magányban szent hivatala mellett, melyet mindvégig malasztos ihlettel gyakorin, a természet legszelídebb gyermekeivel — virágokkal — társalogva, szende ifjú ivadékával a növényországnak, melyet szenvedélyes előszeretettel s kedvteléssel tanulmányozott. Roskadt testi ereje huzamos aszkór által napról napra eljésztetvén, s. 1853-dik évi november hó 12-dikén végre befejező földi pályáját a dicső férfiú, kinek halhatatlan szelleme mennyei atyjához költözvén, hideg tetemei Kismartonban a t. t. szerzet sírboltjában eltemettettek. Béke hamvaira! Adj neki Uram örök nyugodalmat, És az örökkévaló világosság fényeskedjék neki. Amen. ANGLIA TÖRTÉNETE Il-dik JAKAB TRÓNRALÉPTE UTÁN. Angolul irta Macaulay. Magyarul kiadta Csengery Antal. II. A tudományok föléledésének korszakában történt , hogy a királyi hatalom mindinkább háttérbe nyomá, s végre a szárazföldi Európa szereplő államaiban csaknem egészen megsemmisítő a nagy hűbéresek, a hatalmas bárok alkotmányos befolyását. Ezen roppant eredményű átalakulás századok műve volt. Megindítása és vezetése körül főtényezőknek látjuk a Valois-házat, Vidik Károlyt s a Habsburgiak spanyol ágát, és aztán a Stuardokat. De a Valois-ház a nagy küzdelem legfényesebb diadalait nem érte meg). A Stuardház a harczban tönkre jutott 3. A Habsburgház spanyol lintája pedig rendre a másik ágnak adta át a hangvitelt az európai körkérdésekben, s midőn kihalt, dicssugározva látta ugyan a korlátlan egyenuralmat, de nem otthon, hanem saját családinak természetes ellenségénél, XIV-dik Lajosnál .)• Szóval: sok víz folyt le a Dunán, míg az általam csak tájékozásul fölhozott nagy európai változás tetőpontra jutott. S azalatt és azután a franczia forradalomig, sőt még sokhelyt később is, a szárazeuropai historicusok többnyire csupán a királyok történetét s különösen hadviseleteit írták meg. *) A hatalmát és rendiségi jogait vesztett aristocratia tagjai e könyvekben csak mintáz uralkodó paracsának teljesítői, mint hadvezérek, miniszterek, udvaron ezek fordulnak mellékesen elő. Kivévén, ha meghasonlásba jöttek az állammal, ha a törvények és intézmények ellen fölléptek, ha mint hugenották, frondeurek és malecontentusok zajongottak, csatáztak. A polgári osztály pedig, melynek szintén megszűnt rendiségi szerepe, még kevesebb anyagot nyújtott az akkori historicusnak. Mert a polgár mi volt? Kereskedő, literáns, gyámok, házépítő, művész, tudós és főpénzes volt ? A rős, a műszer és az eszmék embere. Mi volt? Hát csak a nesz nélkül haladó polgárisodás, a halkan terjedő elégületlenség, a névtelen forradalom , egyéb semmi. S ki vette volna akkor észre a história ? Kihalt IIIdik Henrikben aug. 1-jén 1589. 3) Ildik Jakab 1688-ban december 18-ka reggelén lépett a whitehalli királyi palotából a bárkába, mely a zivataros tengerig vitte , hogy onnan Francziaországba bujdossák. 2) A spanyol linta megszűnt Ildik Károlyban, 1700 “,a mindennél kint vannak a legrégibb kortól S ít’ pSiV,k“ Vlsz0Dy°k szerint nevezetes kivételek. Például csak Macchiavelnek „Storie fiorentine czimü remekművét említem, szellemét, mely borzasztón hű logicával fonta az eseményeken át magát, mely gyakran kicsiny tényekben nyert kifejezést, apró eredmények által hódított, s táborozásaiban a titkos jelszavakat nem mindig a marschaloknak súgta meg, hanem néha egy életés abbénak, néha egy henye költőnek, vagy egy álmodó bölcsnek? A hivatalos historicusok igen el voltak a nagy dolgok leírásával foglalva. S csoda-e, ha a harsona mellett nem hallhatták a szellem suttogását ? A XVIII-dik század utolsó felében a bölcselzti és politikai eszmék — az európai continensen — nevezetes erővel kezdettek a történetírás modorára visszahatni. A politika népről, társadalmi szerződésről, közjogokról beszéllett. A bölcselem, mely tudta, hogy a mai nap nem független a tegnaptól, s hogy a mi most követelés , az a continuitás törvényeinél fogva okvetlenül régebben remény, még régebben vagy, s azelőtt sejtés volt, ismétlem, a bölcselem, mely a tényeket az okok és következmények lánczolatán át eredetükig nyomozza , kezdő az emberiség történetének irányát, a népek sorsának az egyetemiséggeli összefüggését, s ezen összefüggésben a vezérfonalat keresni. E kettős lendület — a politikai és philosophiai — egészen uj alakot adott a históriának. A történészeknél divatba jött az eszmék történetét rajzolni, az eszmékben a modern polgárisodás haladásait, a polgárisodásban a democratiát, lenni?2 rír: köZönyd33é vagy mussá kezdettek lenni e rámába be nem férhető dolgok. S hogy munkájok kerekebben üssön ki, némely ragadtí igaZUattak’ raá3t elhal'Lattak el! fiiWnH szerint a u^nt a historicus inkább politikai küz- Mi 4 ’ 7.a^y ink^bb valamelyik philosophiai rendszer halványzója: az első esetben a történeti műből könnyen párt-apologia , sőt párt-apotheosis került elő ; a másodian pedig a világszellemnek az egyes népeknek nyilvánulásait bizonyítgató elmélkedés és adattár. e icz vala ily modor mellett nem írni, de még nehezebb hát írni. Modern szempontokból ítéltetett meg a mult" a lények közé önkényes kapcsok illesztettek; az eseménc összefüggése csinálttalan, s a világszellemi mint egy nagy vonó-gőzöny, reménytelen sok oly terűt czepelt kor, tiszteletteljes hódolatom biztosítását. Kragujevacz. nov. Georgewitsch Sándor: Oceania. Clad. bérg.) A Sandwich szigetekről hozzánk érkezett tudósítások a legnagyobb fontosságúak. Majdnem bizonyos, miszerint A 11 en úr, az Egyesült államok egykori képviselője, s a bekeblezési párt főnöke, hatalomra vergődött, s a Sandwich szigetek területének megnyerése az Unió részére nemsokára bekövetkezendik. Ezen nyeremény még azok előtt is méltánylatra találna, kik Cuba békés bekeblezését is ellenzik, azt vélvén, hogy ezáltal a rabszolga-kereskedő államok száma csak szaporodnék. Francziaország és Anglia consulai óvást tettek ugyan közzé a yankeek törekvései irányában, az amerikai consul azonban erre azt felelé , miszerint ő fentartja magának kormánya jogait minden körülmények közt védelmezni. És így nemsokára a külpolitikának még egy kérdése fog az egyesült államok függő kérdéseihez csatlakozni, miáltal az európai államok, nevezetesen a tengeri hatalmak ügyei tetemesen megszaporulandnak. Török-orosz hadi mozgalmak. Ha a közelebb hozzánk érkezett tudósítások halmazán végig tekintünk, bizonyos fénykép nem látunk egyebet, mint azt, hogy a háború-folytató felek most is erélyesen készülnek, s a tél alig szüntetendi meg a hadmozgalmakat. Legalább a törökök nem fognak pihenni, s az oroszokat nyugtalanítják, mely nyugtalanításoknak, hogy mi eredménye volt, az olteniczai és gyurgyevoi események eléggé mutatják. Az oroszok is nagyban mozognak, legalább hír szerint. Most közelebbről, Osten-Lacken tábornokot egyre utaztatják, s már a csatatérre érkezettnek híresztelték, s még csak most szedte össze magát, hogy elinduljon. Legalább jassyi tudósítások (hol már nov. 12-kén átutaztatták) mindezekről nem tudnak. Most azonban Lüdors tábornok előnyomulását bizonyossággal állítják, állítja nevezetesen a „Fr.Z.“ jassyi levelezője,hogy nov.14 vagy 15-kére Lüders tábornokot 3 tábornokkal, 50 főtiszttel és 3000 emberrel Galaczba várták, honnan Oláhországba vala indulandó. Sőt mások azt is írják, hogy Reni és Leovánál, — Jassyn alól — a Pruthot átlépte, s benyomult a fejedelemségekbe. Ahelyett, hogy ez állítólagos tényért kezeskednénk , azt bizonyossággal mondhatjuk , miszerint a szegény nép a Duna alvidékein az oroszoktól igénybe vett fuvarozás és szállítás miatt az őszi vetést sem tehette meg , minek szerencsétlen következményeit előre láthatni. A dunai orosz tábor várja, hogy a czárnáluk még ez év folytán látogatást tesz. Jelentékeny ütközet, mióta a törökök Nikápolyból Turnuba átmentek (s eddig magukat ott feltartották) nem történt. A török védpartok kitünőleg megerősítve vannak. Turtukai Oltenitzával szemben, hol az oroszok 1829-ben a Dunán átkeltek,nagyon meg van erősítve. Turtukai egy szép halmon fekszik és a Dunát mindenfelől fedezi. Bámulni lehet, hogy a törökök hat hónap eltelte alatt mit tettek. Mérnökeik, többnyire angolok és francziák, mesterműveket készítettek. Hír szerint Turtukainál 20,000 ember állott, kik nagy részint állásaikat elhagyták, és a Duna mellett fölfelé húzódtak. Oltenitza , hol az oroszok részéről annyi vér ömlött, üres és puszta lett. Csak egy osztály kozák és egy üteg kellő gyalogsággal őrködik ott, hogy a törökök az ottani szigetet meg ne szállják. Orosz források szerint a törökök Oltenitzánál két pasát vesztettek. Tudniillik Hassan és Mustapha pasák a csatatéren maradtak. Meg kell jegyeznünk , hogy a törökök ezt nem említik. Krajováról írják, mikép nem igaz, hogy ott csatázások történtek volna, és úgy nem igaz, hogy a kaaati török tábort az oroszok szétugrasztották és a Dunába kergették. Engelhard orosz tárnok Brailánál és Galacznál előörségen áll. Az oláh tüzérség 8 hatfontossal, melyeket a zultán 1844-ben ajándékozott B i b c s c unak, már elindult Braila felé, hogy Engelhard tánok élcsapatához csatlakozzék. A többi oláh csapatok, gyalogság és lovasság, minden perezben várják a parancsot, hogy az aktiv orosz sereghez csatoltassanak. A Pr. Cor. bukaresti levelezése szerint, az oláh katonaságnak az orosz