Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-22 / 1161. szám
De most veszem észre, hogy a reporterekről mindeddig nem szólottam, pedg ők az angol hírlapirodalomnak mindenesetre oly fontos tényezői, hogy tevékenységük ismertetése külön levelet érdemel. Bécs, jan. 20. Míg csaknem mindenünnen megerősítik, hogy a törökök Kalafat táján az oroszok ellenében kitűnőleg tartották magukat, s hogy a négynapi csata, ha nem is az oroszok megveretésével, de mindenesetre azoknak visszavonulásával végződött, míg a Wanderer ma egy igen érdekes krajovai levélben e véres tusa részleteit tudatja, melyekből kiviláglik, hogy a törökök az oroszok minden szándékait meghiúsították, s ezeknek hátrálniok kellett, ha tönkre tétetni nem akartak. Amíg a „Times“ távirati sürgönye azt mondja, hogy az oroszok f.hó 8-án Csetate mellett tökéletesen megverettek (completely defeated) s 1000 halotton kívül 4000 sebesültjök volt, míg mindezen hírek a törökökre nézve feltétlenül kedvezőleg hangzanak . Párisból épen ellenkező értelemben szólnak a tudósítások; az ottani börzén azt akarták tudni, hogy a kalafati ütközet egyenesen a törökök veszteségére ütött ki, sőt hogy maga Kalafat is az oroszok kezébe esett. Egyebek közt azt beszélték a párisi börzén, hogy egy magas állású férfi, Lieven orosz herczegnő által megkérdeztetvén, miért nem közli a kormány a kalafati ütközet kimenetéről vett híreket ? azt felelte volna : „Azon híreket, mik önökre nézve kedvezők, még mindig nagyon is korán jutnak köztudomásra.“ —■ Szerinte, hogy mi Bécsben az oláhhoni eseményekre nézve jobban vagyunk értesülve, mint a párisi börze, mely — a tanúbizonyságul felhozott anekdota daczára is — ismét pompásan felsült, és vagy az ámított, vagy — ami még csúfabb — az ámitónak szerepét játszotta. — A tegnap táviratilag érkezett párisi átkelet, melynek következtében az ezüst itten 26% ment, mindazáltal azt gyanitatja, hogy a párisiaknak akkorában a kalafati ütközet valódi kimeneteléről már tudomásuk volt. A szárazföldi csatákénál nagyobb fontosságot tulajdonítanak azonban a hajóhadi mozgalmaknak. Több lap, nevezetesen a félhivatalos „Österr. Corresp.“ is a nyugati hatalmak ezen legujjabb lépésének más szándékot nem tulajdonított, mint új összeütközést megakadályozni. Ezen nézetnek a félhivatalos „Patrie“ határozottan ellentmond, s ünnepélyesen protestál az ily nyilatkozások ellen, melyek a franczia és angol hajóhad kiindulásának jelentőségét csökkenteni akarják. A „Patrie“ mindazáltal egyedül ezen tagadó nyilatkozatra szorítkozik, s positív felvilágosítást arra nézve, hogy mi hát tulajdonképen az egyesült flotta kiindulásának czélja, ily felvilágosítást nem ad. Egyébiránt a két német nagyhatalom magaviselete a flották kiindulása után a nyugati kormányokat új reményekkel töltötte be; nem nagyon is vérmesek-e azok, meg fogja mutatni a jövő. Hogy Osztrák- és Poroszban — miként az „Ind.beige“ is közölte — Párisban és Londonban felvilágosítást kívántak vagy épen óvást tettek volna a flották előnyomulása ellen, — e hírnek jólértesült forrásból most ismét ellene mondanak, s ama mendemonda eredetét onnan magyarázzák, hogy a porosz, s alkalmasint az ausztriai követ is Konstantinápolyban kinyilatkoztatta, miszerint a két hajóhad kiindulása kormányaik tudta s beleegyezése nélkül történik. A nyugati hatalmak t. i. nem előlegesen — megegyezést kérőleg — hanem utólagosan, s így csak közlemény alakjában tudatták ezen eseményt a bécsi és berlini kabinettel, nehogy e két hatalmat semlegességükből kiszorítsák, mi mindenesetre megtörtént volna, ha ezek a flottaküldésre nézve akár megegyezőleg, akár ellentmondólag nyilatkozni kénytelenek. Az itteni követconferentia tevékenységét előlegesen befejezte, azaz a Sz. Pétervárba küldendő kiegyenlítési tervet formulálta, s hallomás szerint abban egyezett meg, hogy amaz ajánlat a czárnak egyedül Ausztria által fogna kézbesíttetni, sőt annak átadásával egy ausztriai főherczeg megbizatni, ki nemsokára Sz. Pétervárba útnak induland. E hit hitelességéről azonban nem kezeskedünk, s ama missio további czéljára nézve sem tudunk felvilágositást nyújtani. AUSZTRIAI BIRODALOM. A Sehles Zeitung Bécsből jan. 17-kétől a következőket közli: „Tegnap a cs. k. külügyminisztériumban ismét conferentia tartatott a keleti ügyben; jelen voltak Anglia, Franczia és Poroszország követei, tárgyul szolgált a sz.pétervári kabinetnek az értekezleti hatalmak legújabb közbenjárási javaslataira érkezett, válasza. A mennyit annak tartalma felől hallhatni, az a kifejezésekben ugyan igen mérsékelten hangzik s az angol-franczia flottának a Feketetengerrel kiindulásáról hallgat; mindamellett Miklós czár határzottan kinyilatkoztatja, hogy azultánnali viszályba egyenes beavatkozást semmi oldalról elfogadni vagy tűrni nem szándéka. Vájjon ennélfogvást fen fog-e az európai béke tartatni, az egyedül Anglia és Francziaország további eljárásától függ, miután Ausztria kijelentett semlegességéhez képest semmi módon kényszerrendszabályokban vagy csak demonstrációkban is részt nem veend ; hasonló szándékát nyilatkoztatta a porosz udvar is , és várható , hogy a német szövetség is , melynek egyes kormányaival a két nagy hatalmasság ezen elhatározása már közöltetett, e semleges állást nyugati és keleti Európa közt szinte a magáévá teendi. A német ausztriai távirda-egylet közlönyéül életbe léptetett folyóirat első darabja imént jelent meg, s történetét adja az egylet kifejlődésének, annak alapszerződvényét s a múlt évi septemberben kötött utólagos vagy pót-szerződvényt; ezenkívül különleges áttekintését adja az egyleti államokban létező távirda-vonaloknak, a vonalok összes valamint az egyes vezetvények hosszával. E szerint Ausztriának 71 vonala volt s a sodronyok összes hossza f. évi január 1-jén 1015° 2 mérföldet tőn. Poroszországnak volt 57 vonala, 780° 4 összes sodronyhosszal; Hannoverának 2 vonala, összhossza 39° 5 mérföld; Szászországnak 8 vonala, összhossza 75° 1 mföld; Bajorországnak 35 vonala, öszhossza 276° 5 mföld; Würtembergnek 5 vonala, összhossza 66° 2 mföld; Németalföldnek 11 vonala, összhossza 75° 2 mföld; Egészben valamennyi egyletvonaloknál a vezetvények hossza terjed 1589° 9 geogr. mföldre, a sodronyok összes hossza pedig tesz 2328° 1 geogr. mföldet. KÜLFÖLD. Németország. A ,,B részi. Z t g“-nak Írják Berlinből , hogy Ha ssen pfug a választóherczeg kegyéből kiesett volna s helyébe Hohenlohe Felis, bg fogna lépni. Mindamellett e hit valósulása még bevárandó, mert Berlinben,jelenleg a politikai költeményekben az emberek különös kedveket találják. A „Herald“, mikép már táviratilag jelentve volt, közzéteszi az Oreans r hgnenek Nemours herczeghez intézett s fordításban következőleg hangzó levelét, melyben e fenséges asszony vonakszik a fusiohoz csatlakozni: „Eisenach, jan. 10. Kedves királyi sógorom! Vettem ön utolsó sürgönyét, melyben ön engem újonnan felszólít, hogy a fusiohoz, melyet ön Frohsdorfban tett látogatásakor kötött, tartózkodás nélkül csatlakoznám. „Ha én abba belépnék, bizonyosan tartózkodás nélkül lépnék be, és én a béke elve miatt, mely a keresztény vallás alapja, kívánnám, hogy azon javaslatba, melyet ön ezúttal oly sürgetéssé tesz, azonnal beleegyezhessem; de azon okok, melyek beleegyezésemet gátolták, midőn e kérdés Claremontban a mi dicső és szeretett anyánk jelenlétében tárgyaltatott, most kötelességemmé teszik, hogy elveim mellett megmaradjak s igy belépésemet vagy is inkább fiaim belépesét az unióba elhalaszszam. „Én újra és oly világosan a mint csak lehet, akarom a magamat kifejezni. „Tudom, hogy én kedves sógorom, s még mások is engem makacsságról fognak vádolni; S ha itt egyedül rólam volna szó, akkor teljes szívvel adnám beleegyezésemet; én nem hintettem a viszály magvait el, s így nekem könnyű lenne a békéhez járulni. Hanem itt az én fiaim szent jogai forognak fen; ők árvák, nekik kívülem más gyámoluk nincs ; és midőn én, a mennyire erőmben áll, jogaikat védem, védem azokban egyszersmind a választott királyság elvét, mely az 1830-ki forradalomból szülemlett; oly elvet, mely Ferdinandnak az én sajnálatraméltó férjemnek elve volt, kinek emlékezete nekem mindig drága leend, s melynek fentartására ő, valamint kegyessége által, a francziák nagy többségének hajlamait kiülni tudta. „Ezen unióba, ezen politikai kötménybe belépni nem egyéb, mint a legitimitás teljes és tökéletes elismerése, s bármily tisztelettel viseltetem is én egyéniségemre nézve és születésem által ezen elv iránt, mégis lehetlen megfeledkeznem azon körülményekről, melyek befolyása alatt ön atyja királylyá jön, s melyek alatt én is — egy nem egy pillanatnyi felindultság minden veszélyeit legyőzve, a követek kamarájába mentem, hogy ott visszakivánjam a koronát, melyet fiam számára igénylek, és mit mondok melynek, számárai megszerzéséről még most is álmodozni merészlek. Az emberek, a népek változhatnak, a kinyomozhatlan gondviselés a kísérlet napjai után akaratát és örök igazságát az előre kijelölt napon arany lapjain megismerteti. Én bizalmat helyezek benne ; az azon igazságtalanságot, melyet én s melyet mi mindnyájan, részünkrőli minden ok nélkül szenvedtünk, ismét jóvá teendi. Helena, Orleansi herczegnő.“ Francziaország, Páris, jan. 15. — A nyugati hatalmak eddigi mérsékleténél fogva okunk van hinni, miszerint örömest látnák, ha Oroszország békére hajlanék. Hiszen a czárnak elegendő oka van a mostani hadviselés mellett belátni, hogy a hadi szerencse igen forgandó , s hogy ha már annyi vér és erő pazaroltatott el, anélkül, hogy egy gyenge,roszul szervezett ellenfélt meg lehetett volna alázni, oly hatalmasan szervezett két factornak, mint Franczia- és Angolországnak közbelépte, az eredményekbe még újabb akadályokat gördíteni. Tengeren mind a két hatalom túlnyomó erővel bír. Francziaország szárazföldi ereje pedig semminemű ellenségtől sem ijedhet meg. A franczia csapatok még mindig igen jelesek, s készek mindenkor megmutatni, hogy a Moszkva melletti győző méltó utódai. A tábornokok egyik legkitűinőbbike a legközelebbi szemle alkalmával így szólott: „Bajtársak! Meglehet, hogy ez utolsó szemlénk leend Párisban. Valószínűleg a legközelebbit Konstantinápolyban tartandjuk.“ A felelet erre egy általános: „Éljen a császár!“ kiáltás volt. A czárnak azonban, ki mindig készen tartá segélyét a felforgató elemek visszatartóztatására, lelkiismeretbeli kötelessége, hogy saját eljárása által ez elemnek táplálékot ne nyújtson, főleg miután Angolország felé az ég bizony nem igen derült. Ismét azon aggodalom merül föl, miszerint Aberdeen lord, még a parliament megnyitáa előtt letenné tárczáját. De még ennél is figyelemre méltóbbak azon symptomák, melyek a csatornán túli szomszédaink politikai életében mutatkoznak. Az idegen elemek, ezen különben mindent jól megfontolni szokott népbe bizonyos izgékonyságot csepegtettek, mi különben igen ritka tünemény a csendes természetű éjszaki lakóknál. Azon állásnál pedig, melyet Anglia jelenleg a világban elfoglal, a mozgalom sokkal veszélyesebb volna, mint volt valaha Francziaországban, s a continentális hatalmaknak érdekükben áll, hogy az ottani kormány állását ne nehezítsék. Páris, jan. 15. Gentillyben, 2 órányira Paristól, néhány személy fogatott el, minthogy náluk fegyvereket, lőszereket sat. találtak. Állítják, miszerint ezek azonnal Brestbe a fegyházba vitettek, hogy onnan Cayennebe transportáltassanak. Ez által oly per botrányát akarták eltávoztatni, mely a fusionista elemeket mind a magistraturában, mind a hadseregben szerfölött compromittálta volna. A kormánynak pedig épen most érdekében áll, hogy ezen mozgalmakról semmi se jusson a közönség tudomására. Az itteni kormány diplomatikus ügynökének, Brennier úrnak Olaszországban, sajátságos missiót akarnak tulajdonítni, melynek Minto lord küldetésével nagy hasonlatossága volna. Mint tudva van, Minto lord, a nápolyi, toscanai és pápai kormányközlönyök által egykor megtámadtatott, úgy, mint közönségesen a „bujtogatók“ irányában szoktak eljárni. Nápolyból az itteni legitimistákhoz levelek érkeztek, melyek bizonyosnak állítják, miszerint Brennier úr összeköttetései hasonló aggodalmakra szolgáltatnának alkalmat. Hir szerint a vagyonos menekültek Brennier úrral egybeköttetésben volnának. Mazzini teljes erőfeszítéssel igyekszik az olasz emigratio aristokratai részeime befolyásának ellene működni, de mind hasztalan. Brennier úr a szabadkőművesek egyletéhez tartozik, melynek feje Francziaországban a nápolyi trón praetendense (?) s ezen messzire elágazó társaság segítségével, mely a carbonarismus minden elemeit magában foglalja (?) Napoleon Lajoss Murat herczeg befolyása az olasz nemzeti pártra óhajtatnék eléretni, mely a nélkül is megszokta egyik főnökéül Bonaparte Canino hget tekinteni. Canino herczeg ugyanis, palotájában egy bizalmas ebédet adott, melyen jelen voltak Montanelli, Manin, Olasz- és Lengyelország menekülteinek aristocratái , továbbá Bixio, a „Liede“ és „Presse“ szerkesztőségei. Bonaparte Napoleon hg szinte jelen volt, s mondják, hogy az eszme ezen összejövetelre tőle indult volna ki. (Mi ilyenekben legfeljebb vendégszeretetet s olcsó népszerűség-vadászatot látunk.) Nagybritannia, London, jan. 16. A „Times'‘-ban Albert hg állása a privy-councilhez hitelesen felvilágosíttatik. A herczeg naturalizálását illető parliamenti acta szórul szóra azon acta után van írva, mely által a belgák mostani királya, Charlotte herczegnőveli házassága alkalmával naturalizáltatott, s melynek erejénél fogva Albertig 1816. jul. 1-jén, az akkori lordkanczellár sanctiojával, a privy council tagjává lett. I. György parliamenti adtása meghatározza, hogy senki se naturalizáltassék azon záradék nélkül, miszerint a naturalizált a privy council tagja nem lehet, Albert és Leopold hgek naturalizátiója előtt azonban billek hozattak be, hogy e záradék bizonyos esetben el is maradhat, s azért is a naturalizatios okmányban ben foglaltatott, hogy született britekül tekintessenek. A Carlton-clubb egyik tagja (a Héraldban) bizonyos súlyt helyez azon körülményre, hogy a herczeg, mint a privy council tagja, sohasem eskeztetett föl. Szabály azonban, hogy a királyi család tagjai a privy councilba bevezettessenek, de felesküvésre ne szoríttassanak. Múlt csütörtökön tartatott az utolsó miniszteri tanács, azóta a miniszterek közül többen elhagyták a fővárost, holnapra azonban ismét visszavárják őket. Palmerston lord Broadlandsba utazott, de holnap vagy holnapután ismét városi lakásába vonuland, s azt a parliament megnyitásáig el sem is hagyandja. Sir Robert Inglis, sir Robert Peel visszalépése óta 1829-ben az oxfordi egyetem parliamenti tagja, az egyetem alkanczellárjának jelenti , hogy egészségi tekintetekből, még a parliament egybeülése előtt állomásáról visszavonuland. A „Times“ jelenti, hogy 5-kén az egyesült flották teljes számmal a Fekete tengeren valának, a „Retribution“ és „Cairo“ Sebastopolba küldettek jelentendők hogy a flóták eljöttek Törökország lobogóját és terültetét védelmezni. Törökország, Konstantinápoly. Egy jan. 5-ki levél szerint Namik pasa az utolsó gőzössel kielégítő tudósításokat küldött. Nem kétségeskednek benne, hogy a Porta egy vagy más módon a kölcsönt létesíteni fogja. Nevezetes, hogy az árfolyam itt azonnal felszökött, mihelyt a hajóhadak kiindulása határozottan jelentve volt, s nem lehet félreismerni, hogy mióta a háború kiterjedése kétségtelenül kilátásba van helyezve, az üzérvilág bizalma növekedőben van. Nemcsak hogy a birodalom sértetlen fenállása iránti bizalom nagyobb lett, hanem a netán fizetendő hadkárpótlás fenyegető veszélye is ezáltal messzebb halasztatik , sőt feltehetni, hogy esetleges békekötésnél a Porta attól teljesen felmentetik. Hadikárpótlást csak az fizet, ki jogtalanul okot adott a háborúra. Midőn Anglia és Francziaország a Porta mellett fellépnek, végre mégis nem engedhetik, mikép a Porta a hadikárpótlás fizetése által elvileg elismerje, hogy nem az ő részén volt az igazság. A mihalitchi kozákok három nap előtt ide érkeztek. Ezek utódai ama kozákoknak, kik Stenco Razyne és Ihuat Necrassa parancsai alatt I. Katalin császárnő korában az oroszok ellen vallásuk és függetlenségükért küzdöttek. Legyőzetvén akkor elleneik számereje által, a Kubanon át visszavonultak, hol a krimi khan alatt Oroszország ellen harczoltak. E tatár birodalom megbukása után Unagába vonultak vissza, s ott hadi szolgálatot vállaltak e tartomány kormányzójánál, mely akkoron Törökországhoz tartozott. Még később Törökországba menekültek, hol vendégszerető fogadtatást, szabadságot, s vallásuk számára szabadalmat és biztonságot találtak. Minden háborúban, melyet Törökországnak Orosz- és Görögország ellen vívnia kellett, a kubani vagy ihvati kozákok az ottomán hadsereg soraiban vitézül és feláldozással küzdöttek. Azultánoktól több fermánokat, zászlókat és fegyvereket nyertek, melyeket dicsőségük és érdemeik diadaljeleiként szentül tartottak. Most a kozákok saját költségükön fegyverkeztek s ruházkodtak, s ide megérkeztek régi kencei, razynei, és ihuat-necrassai zászlóikkal. Köztük vannak a Jechimoffok, az Orloffok, a Vlassoffok, a Yaframoffok, a Boutoukok, a Bokolok s a doni kozákok más nemes családjai. Ők megtartották őseik régi vallását, erkölcseit és szokásait, nyelvét és ruházatát. Két nap múlva elmennek a sumlai táborba. A Porta — egy jan. 9-ki tudósítás szerint — a négy hatalom képviselőinek kinyilatkoztatá, hogy, azon esetben, ha Oroszország az általa tett békejavaslatokat 40 nap alatt el nem fogadja, minden további alkudozásnak félbe kell szakadnia. Az egyptomi pasa a nagyúrnak 50,000 karabélyt, továbbá 1500 tüzért a megfelelő számú tisztekkel együtt küldött. Chosrew pasa az állami kincstárból ismét egy milliót kért a hadi költségek fedezésére. A nagyúri palota katonai parancsnoka, Ethem pasa, e napokban megy Szerbiába. Ő átvivője a szerb szabadalmakat megerősítő, már említett fermanoknak. Mint tudva van, azokban az orosz utalom meg van semmisítve. Kiváncsiak, hogy mint fog e határozat Szerbiában fogadtatni. Az egyesült flották admiráljai meghagyást kaptak, hogy minden támadást, melyet az oroszok török vizeken megkísértenének, meggátoljanak. Az admirálok mind a mellett jelenteték Szebasztopolba a Feketetengerre kiindulásukat, s az orosz flotta, mely valószínűleg a brittek és francziák békés szándékaiban nem igen bízik, állomására visszatért. A Journal de Constant, folyó hó 4 ki száma következőleg írja le a hajóhadak kiindulását: „A minap hozott határozat, hogy az egyesült hajóhad egy osztálya a Feketetengerre kiindíttassék, —akként módosíttatott, hogy az összes franczia és angol hajók kiindultak. Tegnap (3-án) hagyta el egy osztály a horgonyhelyet Beikosznál, azonban a viharos idő kényszerítő ama hajókat, melyek már a nyílt tengeren voltak, a Bosporusba ismét visszatérni. A franczia admirálhajót, Villé de Paris-t , melynek fedezetén Hamelin aladmirál volt, a Mogador hajó vontatta a Bosporus torkolatába , de miután a sűrű köd és eső miatt a franczia admirál jeladásait nem lehetett kivinni, ennélfogva a Mogador, miután a Villé de Paris-t hátrahagyó, a többi hajókhoz a nyílt tengerre kiküldetett. Tegnap este 4 órakor mind Buyuk-Liman előtt horgonyoztak. Ma reggel a Beikoszban maradt többi hajóknak is parancs adatott a készülésre , s ma a két hajóhad a nagyúri marina öt gőzöse : Medsidse, Feizi-Bahri, Mahbiri Surur, Saiki Sadi és Sepherrel együtt, mintegy 1000 katonával a Feketetengeren van. A kormányhoz intézett kérelemnél fogva a franczia hajóhad minden hajójára egy hajókalauz és egy dragoman adatott 4-kén d. u. darakor az összes hajók kiértek a Feketetengerre. A J. d. C. azon mesét jelentett magának Kalafatból, mikép négy orosz század azon parancsnak, hogy a vár közelében felálljanak , nem engedelmeskedtek, elöljáróiknak megkötözék kezeiket, s aztán a török sereghez átmentek ; egy másik tudósítása szerint az oroszok egy kalafati csatában tetemes veszteség után teljesen megverettek. Az odessai orosz kormányzó az ott letartóztatott két angol mérnöknek, kik az elfogott török kereskedőhajón voltak, kiadatását makacsul megtagadta (?), arra támaszkodott, hogy ama gőzös a flamellát viselte , oly szabadalom, melyet a Porta e századnak — valamint Ausztria a Lloyd - gőzösöknek — engedményezett. Egyelőre nem lehet feltenni, mily eljárást fog e körülmény Dundas és Lyons admiraloknak parancsolni, ha közülük egy Odessa vagy Sebastopol előtt megjelennek. Igen fájdalmas hatást tett a Portára Oroszországnak azon két szolgálati sürgönye, melyeknek czéljuk, a világgal tudatni, hogy a czár a két fejedelem (moldvai és oláh) lemondását elfogadta, s helyükbe b. Budberget rendkívüli biztosul kinevezte, hogy a Gondviselés által reá (a czárra) bízott lakosok jólétéről és a hadsereg kellékeiről gondoskodjék. A C. I. C. szerint az ismeretes angol kapitány Warner az általa feltalált romboló gép titkát kevéssel halála előtt eladta Törökországnak, s özvegye a kikötött összeget már meg is kapta volna. Warner találmánya különben, mint tudva van, a sokféle próbák után sem bizonyult be teljesen hatályosnak. — Két hodzsa (tanító a mecsetekben), kik sokat tettek, a zorták felsarkalására az ismeretes mozgalmak alkalmával, befogatott. E tény nagyon feltűnt, de üdvös volt, mert azóta a főváros nyugalma nincs háborítva. Bosznia, jan. 12. A Bosna éjületben erősen fegyverkeznek. A travniki pasa 10,000 embernyi sereget gyűjt, hogy Montenegro ellen előre indítsa. Trebignében (Herczegovinában) aláírási lajstromok keringenek a Portának adandó pénzsegélyzés végett. Jan. 1-je óta már 25,000 piaszter íratott alá. Banjalukában a Zoltánhoz intézendő feliratot készítenek, melyben a moszkovok elleni háború folytatására hívják fel egyszersmind kötelezik magukat, a háború alatt, mely bizonyosan a zultán előnyével fog végződni, hetenként 200 piasztert áldozni az állam javára. Mutatja ez , hogy a török nép a háborút szent dolognak tekinti és semmi áldozatot nem kimél , hogy a zultánt gyámolíthassa. Minden győzelmi hírt a legnagyobb örömzajjal fogad s minden veszteség új áldozatra serkenti. Az ázsiai szomorú hírek megérkeztekor Szarajevóban mind a száz mecsetben imák tartottak a prófétához és Allahoz, hogy a gyalázatot a győzelem szokott ozmánok fejéről elhárítsa s nekik ez igazságos ügyben győzelmet adjon, s aláírások indíttatták meg, hogy a mint lehet a veszteségeket kipótolják , melyeket azultán Szinope és Akhaltziknál szenvedett. Oroszország Sz. Pétervár, jan. 11. Az ujonezozás iránti uj ukáz, itt általános megdöbbenést idézett elő. Valamint minden ujonczozás az illető körökben aggodalmat és félelmet gerjeszt s mindig újból bizonyítja az oroszok idegenkedését a katonai szolgálattól, úgy e tekintetben minden újítás bizalmatlansággal fogadtatik , miután az eddigi állapot javulására alig számítanak. Valóban e bizalmatlanságnak alapja is van, miután az illető rendelet szerint az odnoworzok és nyugati tartományok városi lakóiból ujonczozottak szolgálati ideje a gárdában 22, a sorkatonaságnál 25 év. A többi nagy orosz tartományok katonakötelezettjérei nézve már korábban rendelvényezve volt. Mint fognak e tartományok zsidó lakói ellen eljárni, még nem tudni, de gondolható, hogy ezek semmi jóval nem kecsegtethetik magukat. Török-orosz hadi mozgalmak. Leírtuk lapunk tegnapi számának legújabb postai rovatában a Kalafat előtt dühös elszántsággal vívott ötnapi csatának véres lefolyását és eredményét. — Most Bukarestből jan. 10-éről jött tudósítások jelentik , hogy ott a kisoláhországi csatatérről jött hírek mély benyomást tettek ; teljességgel nem várták az orosz hadiszerencse változását, s meg voltak győződve, hogy az oroszok első támadása által a törökök vissza fognak űzetni a Dunán, mi azonban a krajovai tudósítások szerint , teljességgel nem következett be. Még nagyobb megütközést szült az, hogy a törökök nem csak bátran és halálkészen megálltak a csatasíkon, hanem újólag nagyobb tért is nyertek. Ez eredményt Bukarestben főleg azon hontalanoknak tulajdonítják, kik a török hadseregben szolgálatot vettek, s kiknek sikerült, a törökök csüggedt lelkületét ismét feleleveníteni, úgy hogy az oroszoknak minndenesetre nehéz feladatuk lenne, a törököket Kalafaiból a Dunán át visszaűzni. Eme tudósítás elindultakor Bukarestben ismét nagy feszültség uralkodott, minthogy minden pereben újabb események jelentését várták Kalafatból. Azt hiszik itt, hogy nem szándékuk a törököknek, messze a Dunától az országba előnyomulni; nekik csak az lenne feladatuk, kalafati álláspontjukat minden körülmények közt megtartani, míg t. i. Konstantinápolyból újabb tudósítások nem érkeznek. Most egyszersmind azon meggyőződés uralkodik az oláh fővárosban, hogy az oroszok a törökök erejét, elszántságát és áldozatkészségét értéken alól becsülték, még a bukaresti hírlapok is, melyek orosz censura alatt állnak, kimondják e meggyőződést. Különben jan. 11-ki tudósítás szerint Gorcsakoffág még 10-én elindult a csatatérre. Antep tábornoknak utasítása volt, a fővezér megérkeztéig, Kalafatot nem ostromolni, hanem a törököket minden pontokon sánczaikba visszaűzni. Miután azonban ez nem sikerült, most a Radovanu mellett álló középtestét az Annepféle hadtestnek sánczokkal fedezik, melyek a Kalafattól Krajovába vezető út mindkét oldalán hányattak fel, az erődítési munkálatok a törökök részéről minden nyugtalanítás nélkül folynak, s úgy látszik, nagyobb kiterjedést nyerendnak.