Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)

1854-01-29 / 1167. szám

tettek a Duna bal partján, és az oroszokat még egy állásukból sem szok­ták ki. Már­pedig a taktika szabályai szerint a győzelmet nem embervesztés, de az ellenségtől elfoglalt földön­­előrenyomulás és annak tettleges visszaverése con­statírozza. Tény, mikép azon nem lehetlen , de kevéssé való­színű esetben, hogy későbben a törökök az oroszokat megverjék , sőt egyikét hadtestöket összerontsák, a nagy birodalomnak mégis annyi serge és katonája marad fenn, mi­által nagy erőfeszítés nélkül is azon vesztést kipótol­hatja ; ellenben azon épen oly lehető , mint hihető eset­ben , hogy az orosz a török porta által legnagyobb, sőt lehet mondani vég megerőtetésével kiállított jelen sérgé­nek legyőzése és szétverése után , e hatalom magát többé fel és össze nehezen szedhetné, s azt e csapás annyira gyengitné, mi által helyzete és állása csaknem orvosol­­hatlanná lenne. Tény, hogy miután adott ígéreténél fogva az orosz udvar hódítási háborút folytatni nem akar, s hogy erre ne kényszeríttessék, arról az európai udvarok bölcs előrelátása bizonyosan gondoskodni fog , az angol kabinetnek e sajnos versengési ügyben semmi valódi és közvetlen érdeke nincs, s abból, hogy a keresztények több vagy kevesebb joggal bírjanak a török földön, a szent sír kulcsát görög vagy deák szertartású ba­rátok őrizzék-e, s melyik közölök bírjon az ottani egy­házban több előnynyel, s az angolra egy font sterling ha­szon sem háramlik. Tény nem kevésbbé az is, mikép a mondott feltétel mellett, t. i. hogy az orosz hatalom a Porta területe cson­kításával ne terjedjen, a franczia császári kormánynak sincs a keleti ügyben semmi pozitív érdeke. Azon esetben pedig, ha Francziaország — mit okosan gondolni nem le­het — hóditási vágytól ösztönöztetve az európai hadtól vissza nem rezzenne, bizonyosan mostani szövetségese Anglia lenne az első, mely ellene és a császári kor reminis­­centiái ellen fordulna. Azon állítás pedig, hogy a kormány mondott terve kiviteléért a forradalmi elemmel akarna szövetkezni, csak azért is képtelen, mert valóban — na­gyítás nélkül mondhatni, s azt tovább fejtegetni szükség­feletti is — az annyi volna, mint öngyilkosságot követni el. Helyesen mondta azért Lajos Napoleon „l'empire c’ est la paix“ — a császárság a béke — s ez politikai bölcs elő­­renézés volt a dec. 2-ki szabaditó tény szerzője szájában. Tény végre az is, hogy még azon esetben is, ha ne­talán Anglia s Francziaország tettleg részt vennének a há­borúban, ennek európaivá nem fajulását a német ha­talom kimondott s fentartandó neutralitása elegendőleg biztosítja. A német hatalom, mondjuk, mi alatt ter­mészetesen Austriát, Poroszországot és a német szövetsé­get, mint egy solidáris és közös érdek kapcsával, kivált ez ügyben , szorosan összekötött európai központi hatalmat tekintjük. Szükségtelen azt ismételnünk , mi többször el­mondatott s átalánosan elismerve van : a keleti ügy­ben az utolsó döntő szó A­u­s­ztriát i­lleti , tekintélyes állásánál, hatalmánál és lejális politikájánál fogva; a­mi pedig Poroszországot illeti, itt nagy Fridrik idejétől fogva hagyományos politika az orosz szövetség. Az említett nagy király, Erzsébet orosz császárné ellen intézett csípős elménezkedése következté­ben igen keservesen érezte a hét éves háború alatt az orosz ellenségeskedés súlyát; utódai ellenben többször tapasztalták a monarchia első rangra emelésében is az orosz barátság hasznos és sikeres voltát, s hogy az Európa közügyeiben nagy jelentőséggel és nyomatékkal bíró né­met egyességet bármi vihar is meg nem ingathatja, azt az 1850-dik év végén történt események és a híressé lett O­l­m­ü­­­z b­e­m­e­n­e­t­e­i is tanusították. E tények mellett ne feledjük azt is, hogy a keleti ügynek valódi állása a diplomaták tárczáiban hi­hetőleg egészen más szint és alakot mutat, mint a Lajtán túl és inneni török érzelmű lapok hasábjain.“ KÜLFÖLD. Németország Berlin, jan. 24. Ő fensége aporosz kir. herczeg tegnap estve, hirszerint, az első ka­marában a legszélső­jobboldal több követe előtt a kép nyilatkozott volna, hogy pártjuk, ha a ke­leti bonyodalmak Poroszországot is érinteni ta­lálnák, alkalmat nyerendne hazafiságát, melyet az gyakran hangosan hirdetett, bebizo­nyítani.­­ Miután most még előre nem látható, mely részre fog a legvégső esetben hajlani Poroszor­szág , ennélfogvást a „Kreuzzeitung“-lovagok hazafisága nehéz próbára tétethetik ki. Berlinből, jan. 25-kéről imezt írják a „Bresl. Ztg“nak: Néhány nap óta gróf C­r­­­o­f­f nak Sz. Péter­­várról ide érkezése van előre jelentve, ki a királyhoz és ausztriai császárhoz megbízatásokban küldetik. A börze ma e küldetésnek egyáltalában békés jelentőséget tulajdonított , de mint látszik e küldetés czélja : ki­nyomozni a két nagy német udvar hangulatát, s azt, várjon és mennyiben támaszkodhatik rájuk Oroszor­szág, vagy hogy váljon a német szövetség a semleges­ség­­politika alakja alatt külön akar e szakaszkodni keleti szövetségesétől. Mi azon semlegesség ellen, mely itt szándékoltatik, gondoljuk e küldetést irányzottnak, és mielőtt ez eldöntve nincs, Oroszország nem akarja követeit London és Párisból visszahsni. Gr. Orloff-ot azon férfiúnak rajzolják , ki a czár környezetében legnagyobb befolyással bir, ki egyszer­smind a czár legbensőbb barátja s a háborúra ösztönző párt képviselője, mialatt gr. Nesselrode mint diplo­mata inkább a világbéke fentartásán munkálkodik, s igy a négy hatalom kiegyenlítési kísérleteitől kevésbbé ide­gen. — Gr. Orloff ma vagy holnap érkezik ide s az orosz követség palotájában száll meg. Pétervár­ból, jan. 18-káról e küldetésre nézve ír­ják, mikép annak az volna czélja, hogy békés egyezés eszközöltessék a négy hatalmassággal, s e végett a gróf nem csupán Bécs és Berlinbe, hanem Páris és Lon­donba is el fogna utazni. Francziaország- Páris, jan. 23. A „Moniteur“ nem hivatalos részében közli azon beszédet, melyet az egye­sült államok követe, John Mason, megbízó levelei­nek átadása alkalmával mondott a császárhoz. A be­széd így hangzik: „Sire ! Van szerencsém Felségednek az egyesült államok elnökének egy iratát nyújtani át, mely engem rendkívüli követ s fölhatalmazott minisz­ter minőségében hatalmaz fel a császári udvarnál. Meg­ragadom ez alkalmat, hogy felségedet az egyesült álla­mok barátságáról s őszinte szerencsekivánatairól biz­tosítsam, s azt teszem még hozzá, miszerint a magam, tartását illető parancsok folytonos törekvést imák elém mind a két nemzet érdekei-s jóllétének fentarta­tása­ s kifejlesztésére. Szerencsésnek tartom magamat, hogy ezen kötelességemet az egyesült államok kormá­nyo­ s népeivel egyesülten teljesíthetem. Sohasem fe­ledhetem el, hogy Francziaország segédkész barátja s hű szövetsége volt országunknak,gyengesége időszakában, s hogy hazám csak Francziaország segélyével vívhatta ki azon becsületteljes békét, mely számunkra Louisianát s a Missisippi torkolatait biztositá. Csodálkozással szemléljük Francziaország jelen rendkívüli fölvirágzá­sát. Midőn hivatalos magamtartása által Francziaország iránti szívélyes hajlandósághoz s e két hatalom közti sociális és kereskedelmi összeköttetéséhez járulok, csak az elnök szándékaival találkozom. Szerencsésnek fo­gom tartani magamat, hogy ha az érdekek, s a szeren­csére mindkét állam közt fenálló béke kölcsönös meg­szilárdulását tetterőmmel is elősegíthetem.“ — Az „Indépendance“ scepticus módon okoskodik a „Preusz. Corr.“ ismeretes megnyugtató czikke fö­lött. (Hogy az „Oesterr. Corr.“ szinte ily módon nyi­latkozott, az „Ind.“ még akkor nem tudta.) Figyelmez­tet arra mégis, miszerint a hivatalos porosz czikk azon gyanításra vezet, hogy a két német hatalom legköze­lebbi időben egy új lépést kísérlett meg az orosz czár­­nál, s hogy ezen lépésnek czélja lett volna neki e­l­­lenvetéseket — mindenesetre békés indulatuakat tenni, a­mint az említett czikkről a távirati sürgöny is állítja. Parisban is"­— folytatja az „Ind.“ — hol a „Pr. Corr.“ czikkét még nem ismerték, tegnap szinte azon hir terjedt el, hogy Ausztria és Poroszország egy uj jegyzéket küldtek volna Sz. Pétervárra, melyben leplezetlenül kinyilatkoztatnák, hogy azon esetben, ha vonakodnék az eb­be terjesztett alkudozási javaslatok­ba beleegyezni, szükségeskét párthoz állandóak, s mindvégig Angliát és Francziaországot kellene követ­niük. Mi Ausztria és Poroszország ily categoricus föl­lépését nem hisszük, de mit a „Pr. Corr.“ mond a sz. pétervári kabinetnek tett barátságos ellenvetésekről, és a­mi a párisi börzén elterjedt, e kettő közt mégis van valami öszhangzás, mi figyelmet érdemel. Páris, jan. 24. A Sz. Pétervárról Párisba érkezett levelek is a népben uralkodó izgatottságról beszélnek, mely az eseményekben végre is a főelem leend. A „Siécle“ által említett azon hír, hogy a török kö­vetek Páris­ és Londonban hivatalosan kértek volna segédcsapatokat, positív értesítések alapján képesek vagyunk tévedésnek nyilvánítni. Annyi igaz lehet, hogy Yely pasa adott alkalommal a császár előtt ezen even­­tualitást fölemlítette, de nem valószínű, hogy ily meg­keresés történt legyen, míg az oroszok a Dunán át nem mentek. A „Presse“ londoni tudósítások után tudni akarja, t°gy Aberdeen lordnak még a parliament előtti bukása, valamint a tér is, melyen ez történendik, már előre el van készítve. Hogy az ezen tagcsonkítás által megmen­tett kabinet ezután erőteljesen fog gyámolittatni. Azon befolyásról, melyet Albert hy Aberdeen lordra gyakor­lott volna, a „Presse“ nézetei igen nagy tévedésben vannak, s ha a királynő férje pillanatra befolyást gya­korolna is, ez a legjobban értesült személyek biztosí­tásai szerint, nem Oroszország javára történnék. A „Patrie“ Angolországból érkezett tudósítások után írja, miszerint minden kikötőben és hajógyárban a legrendkívülibb módon léteznek a hadkészületek, hogy az események minden pillanatban készen találják An­gliát. Továbbá Máltából írják, hogy ott nagy mennyi­ségű élelmi­s lőszer- készletek halmoztatnak rakásra, s hogy a Máltában és a róniai szigeteken létező csapatok 35.000 emberből álló kész hadsereget képeznek. A „Journal des Debats“ tudósításokat közöl Rómá­ból jan. 14-dikéről. Ott mindenkinek szemei keletre függesztvék s e fölött a belkérdéseket majdnem elfe­­ledék. Bizonyosnak állítják, miszerint a pápai kormány egy emlékiratot dolgoztat ki a szent helyekről, hogy biz­tos történelmi adatokra támaszkodva felelhessen a sz.­pétervári kabinetnek. Mert a római udvar, bár mint üssön ki az orosz-török háború, attól fél, hogy a sz. he­lyek vagy egészben vagy részletesen a gőzösök számára fognak lefoglaltatni, azért is óhajtná a kérdés felvilágo­sítása által a mennyire lehet az újonani elvételt mega­kadályoztatni. E munka először a szövetséges hatal­makkal közöltetvén, később közzé fog tétetni. Nagybritannia. London jan. 23. — Az egyesült királyság összes kikötőiből, valamint a katonai állomá­sokról is folyton érkeznek tudósítások, miszerint a h­ad­­készületek mindenütt erélyesen folytattatnak. Az Orosz­ország elleni háborút, katonai körökben elkerülhetlen­­nek tartják. A többi közt ma azt is beszélik , hogy „Cumberland“, 70 álgyas lobogó­hajó , parancs­noka Sir G. F. Seymour, Nyugatindia kormányzója, parancsot kapott azonnal visszatérni Angliába. Ezen hajó egy másikkal a keletitengeri flotta erősítésére fogna szolgálni. „Volcano“ hadi gőzös, melyet Afrikából várnak, ugyanoda fogna rendeltetni. Fölemlítik még azt is , hogy a 20,000 emberből álló izlandi militián kívül még 10,000 skót országvéd fog beparancsoltatni, hogy a középtengerre netalán elküldendő szárazi csapatokat pótolják Annyi bizonyos, hogy a felszerelt hajókról egy matróz sem bocsátatik el. A „Thetis“, mely teg­napelőtt érkezett Portsmouthba, Dundas lord e rende­letet az admiralitás lordjától vette. Fölállíttatá a le­génységet a hajó fedélzetén, mely e szavakkal kezdő­dött : „Az admiralitás nevében jövök tudtotokra adni, miszerint háború, még pedig Oroszország elleni háború előestéjén állunk“; szavait azzal végzi be, miszerint Angliának most szüksége van matrózai szolgálatára, és egyet sem bocsáthat el. — Az oxfordi egyetem parliamenti követének helyét, mely sir Robert Inglis kilépése által megürült, mint mond­ják, a választók közmegegyezésével, Sir William Heath­­core , az uralkodó egyház buzgó párthíve, fogja el­foglalni. — Dublinből azon szomorú távirati sürgöny érkezett, miszerint „John Taylo­r“ hajó, mely Liverpolból Mel­­bourneba futott ki, tegnapelőtt délben Lombay szigete mellett, a dublini öblön kívül, erős szélvész következté­ben elmerült, 630 kivándorló közöl 429 a hullámokban találta sírját, 210-en, ezek közt a kapitány, ki csak akkor hagya el helyét, midőn a jármű sülyedni kezdett, a partra menekült. Törökország, Konstantinápoly, jan. 16. Fe­szültséggel várják a sz.­pétervári tudósítást; ha Orosz­ország a török javaslatokat el nem fogadná, alig van rá kilátás, hogy a Porta engedjen, minthogy az egyesült flottáknak jelenléte a Feketetengeren a sinopei megve­­retés­t teljesen eltörölte s a legújabb dunai győzelmek híre a török fegyverek baleseteit Ázsiában végkép hát­térbe szor­ta. E balesetek kétséges jellemet öltenek fel az­által, hogy az oroszok a St. Nicolai -erősséget (Tsefketilt) nem hódították vissza. Azonban úgy lát­szik, hogy az orosz hadsereg nagyja jobban keletnek fordult, s három török s az egyesült flották ugyanannyi fregattjainak tegnapelőtt történt visszaérkezése óta azon hir terjedt el, hogy az oroszok Karszt bevették. Azon­ban tényleges valamit nem tudtak. (Közlük már, hogy e hir tévedésen látszik alapulni). Ellenben bizonyos, hogy az angol franczia hajóhad Batumban volt, hol az azt kisérő 5 török gőzfregatt s szállítóhajókon levő le­génységet és lőszert partra tették. A flották onnan Vár­nába mentek volna. Egy más tudósítás szerint az itteni diplomatia foly­vást igyekszik a békereményeket fentartani, a czár békeszeretete iránt biztosítni, mégis más részről a Porta hadkészületei nem lankadnak, sőt oly erélylyel folytat­ják , mintha a háború már teljesen kikerülhetlen lenne. E készületeket Oroszország mesésnek mondott fegyver­kezései irányában sürgetőleg parancsoltaknak tartják. Ide érkezett tudósítások szerint Oroszország nem szán­dékolna kevesebbet, mint 200,000 embert a Dunán át­küldeni, s Konstantinápolyt, a védhatalmak daczára, a tout prix bevinni. Ily föltevések megmagyarázzák, miért erősítik a fővárost a szárazi részről. Az erődítési műveket főleg angol és franczia mérnökök vezetik. Szintúgy azon aggály, hogy a csetatei ütközet daczára is sikerülhetend az oroszoknak a balkáni hadsereget áttörni, a­zultánt késztette , a nyugati hatalmakat hi­­vatalosan egy segéd hadtest küldésére felhívni, mely mielőbb el fogna küldetni. Itt nagyon feszülten várják a nyugati hatalmak válaszát. A mahomedánok­­nak harczi lelkesedése különben a flották kiindulása óta nagyon nőtt. Minden részről érkeznek legénységben és pénzben támogatások, így Eski Sagra, a Balkán tövé­ben levő falu, egész fegyverképes ifjúságát felajánlotta a­zultánnak, ki talán már a közelebbi napokban me­nend el Drinápolyba, s onnan a dunai hadsereghez. A flottákról jött új hír szerint Dundas és Hamelin admirálok Sebastopol előtt egyesültek. Hamelin nem találkozott az orosz hajóhaddal. Gyanítják, hogy az orosz flotta egy része az azovi tengeren létezik. — A Journal de Const, beszél az ausztriai internuntiusnak Riza pasa tengerész­ miniszternél tett látogatásáról. Őt az itt állomásozó ausztriai cs. gőz kor­vettek Volta és Custozza magas­ tisztjei kísérték. A török nagyok régóta nagyon fogékonyak voltak az Ausztria részéről jövő kitüntetésekre, s most inkább mint bármikor máskor. Állítják, hogy még Omer pasa is büszke­ ausztriai eredetére , s tőle e szavakat halják : „Én kardomat soha sem fogom Ausztria ellen emelni s Ausztria ellensége soha sem lesz az én barátom.“ A Porta a lengyel légiónak alakítását újból elhalasz­totta , míg Sz. Pétervárról a bécsi javaslatokra válasz nem érkezik. Azalatt gyűlnek annak elemei. Wisocki tbb, mint jelentik, oda érkezett. Segédekül Bielinski, galicziai követ a bécsi kir. gyűlésen és Ruszki vannak mellette. Végre azt jelentik innen, hogy Kis-Ázsiába egész sietséggel új csapat-, és lőszer-szállítmányt készítenek elő, melyet ama fregattok, melyek az elsőt Batumba vitték, viszatértek után azonnal oda szállítandnak. E szállítmány még tetemesebb lenne az elsőnél, s vagy 8—10,000 embert foglalna magában. Éjjel nappal ágyúkat, lőszert és készleteket szállítanak hajókra. Danai­ fejedelemség: (Szerbia és kormánya) II. Szer­biának nincs nemessége. Az ország minden lakosai egy­forma jogok-ós kötelességekkel birnak, a törvény és tör­vényszékek előtt egyenlők s egyformán adóztatnak meg. A szerbeknek korábban szintén voltak hűbéri intézmé­nyeik. „A törökök négyszázados uralma, mond a „Szem­léletek Szerbia fejedelemségről“ czímű munka gondo­latteljes ismeretdús szerzője, talán csak azon egy jót tanúsította a szerbeknek, hogy azokat előbb megsem­misítette, mielőtt maga megsemmisülne.“ Kara György alatt némely vojvodák és knezek be akarák hozni méltóságuk örökösségét. Némelyek a ha­tárvámokat saját területeiken önhatalmilag magokhoz ragadták; midőn a porezát (adót) aránylag kiosztot­ták, ahol saját javukra is vetettek valamit; bekövetel­ték a tizedet, úgy mint a török spahik s a parasztokat még urdolgára is kényszeritették. Tehát úgy viselték magokat, mint urak, s nem mint elöljárók. Milos alatt újólag azok , kik hozzá legközelebb állottak, a spahik helyébe kívántak lépni, s a falukban uj földesurakul megjelenni. Eléje terjeszték, hogy mily nehéz lenne, a népet egy középhatalom nélkül kormá­nyozni, ellenben mily nagy segélyt találand mindannyi­szor azokban, kiknek jószágokat adományozand. „Mit akarsz te tenni, kérdék egytől, ki különösen szeretett volna egypár falut hűbérül kapni? „Ülni fogok és do­hányozni, míg urunk segélyemet nem szükségli, akkor momnkjaimmal repülni fogok hozzá “ Ha ez emberek megkapják a falukat, ők szívesen megengedték volna, hogy Milos ama koronajavakat, melyeket mint bérlő kezelt, tulajdonul megtartsa. Milos nyilván ellene szegült ennek ; ő sok dologban utánozta a nagyurat, de abban eltért tőle, hogy hűbé­reket nem osztogatott. A földesúri jogok megszünte­tése , melyek jövedelme az adóhoz csatoltatott, s mely a nemzetnek esett terhére, a nemzet javára leendett szánva. Ez által a szerb parasztok teljes függetlenséget nyer­tek. Milos megmérhetlen szolgálatot tett nekik , ba­rátainak száma azonban ez­által nem szaporodott. Szerbia jövőjére pedig Milosnak ezen minden kísér­leteknek ellenszegülő szilárdsága ez ügyben egyike a legfontosb s legjelentékenyebb tényeknek. Az adóztatás Szerbiában könnyű s a felosztás igaz­ságos. Az egyenes adók jelenleg minden adóköteles fejtől 5 tallérból állnak, milyen vagy 160,000 lehet s két félévi adórészletekben 800,000 tallért fizetnek. Ez adók kivetése az egyesre azonban következőleg tör­ténik . Ha egy községben p. 80 adóköteles van s ennélfogva 400 tallért kell adóba fizetni, úgy a falu legidősbjei a felebbi öszveget úgy osztják fel, hogy a vagyon ará­nyában három adóosztályt képeznek , melyek közöl a legmagasb évenkint mintegy 10—12 tallért, a közép 4—5 tallért s a legalsóbb 2—3 tallért tesz ki. Némely keve­s birtokosok 20—40—60 tallért is fizetnek évi adóba, ha vagyoni állásuk olynemü. A közvetlen adókból Szerbia csupán a 3%-nyi be- és kiviteli vá­mot fizeti. Szerbiában az alapszabály megjelenése (1838.) óta nincs monopólium. Az alaptörvény 45. §-a sze­rint minden szerb teljes kereskedelmi és iparszabadsá­got élvez. E rövid leírásból felismerjük, hogy a kormánynak szilárd és becsületes akarat mellett oly kedvező viszo­nyok közt, melyekhez még, számítandó, hogy Szerbiá­nak államadósságai nincsenek s lakosai egy, t. i. az or­thodox keleti valláshoz tartoznak, nincs túl nehéz állás­pontja. Tekintve az ország anyagi jólétét, mely ily kedvező viszonyok közt rendkívül emelhető, úgy találjuk, hogy még sok teendő marad, és ekkorig a lehetségesből s a fenlevő gazdag eszközök mellett méltán követelhetőből még kevés foganatosíttatott. A közlekedési utak na­gyon el vannak hanyagolva. Némileg jó utak csak Szer­bia némely kerületeiben vannak, II kerületben semmi jó út. A hajózásra szintén kevés gond fordíttatott. A Morava, Szerbia fő ere, minden inkább, mint hajózható állapotban levő. Hogy ily állapot a kereskedelem fel­virágzására nem kedvező , felfoghatni. Jó utak nélkül rendes postajárat nem képzelhető, minélfogva a szerb posták e nevet alig érdemlik. A bányaművelés alig van még csak megkezdve is, az erdészet­s építészetre ekko­­rig semmi gond. Gyárakban Szerbia még nagyon sze­gény, csak egy üveg és egy Milly-gyertya gyára s né­mely jelentéktelen iparvállalatai vannak. A földmivelés és marhatenyésztésre nézve egyesülten némely haza­fiakkal történt már valami. Topzsidernél egy kis minta­gazdaságot és egy gyakorlati gazdászati tanodát állí­tottak. Jobb gazdasági eszközöket szereztek a kormány költségén, valamint ez a jobb tenyésztő állatok felvá­sárlására is tetemes összegeket engedményezett. A földmivelők számára egy hírlap alapíttatott, de élénk­sége s üdvös hatása daczára pártolás hiánya miatt is­mét elenyészett. Derék iparosok és kereskedő egyének képzése végett Belgrádban egy kereskedelmi tanoda áll fen három évi folyammal, mely évről évre nagyobb látogatásnak örvend. Van azon felül Szerbiában 1 lyceum philosophiai és jogászi tanszakkal, 1 gymnasium, 6 osztálylyal, 1 görög tanoda, 1 hittan­ növeldése négy évi folyammal, 1 kato­nai akadémia négy évi tanfolyammal. Ezek mind Bel­grádban, Nagotin, Kragujevatz, Shabatzban vannak félgymnasiumok, azonfelül van 300 elemi tanoda mint­egy 7000 tanulóval. A tanulók száma a lakosságéhoz úgy áll mint 1­­ 125; az elemi tanodák száma a közsé­gekéhez ■— ezek száma 1151 — úgy mint 1 : 4. A ta­noda tehát kevés s e hiányt még papság sem pótolja, mert egészben csak 660 lelkészség mellett csak 700 világi pap van. Templom 300 van s 38 zárda. A belgrádi irodalmi társulat czélja a szerb nyelv művelése s a tudományok terjesztése. Ezt Mihály fe­jedelem 1842-ben alapította; mindig a fejedelem párt­­fogosága alatt áll. A társulat heti rendes és évenkint két főgyűlést tart. Kevéssé támogatva, mégis már némi jót tett, több kis elemi s népkönyveket, egy időszaki iratot Glasnik adott ki s egy nemzeti könyvtár s mú­zeum alapját tette le. Azon körülménynél fogva, hogy Szerbiában az Írási nyelv egyszersmind a népnyelv is, mi az ismeretek népszerűsítését szerfelett könnyíti, több is történhetett volna — de a társulat kevés pár­tolásra és sok akadályra talált. Könyvkereskedés nem lévén és könyvnyomda csak egy, a szellemi közleke­dés nem éledhetett fel.A „Beogradske Novine“ az egyet­len politikai hírlap, mely azonban a belügyekről ren­desen hallgat, csak kinevezéseket, előléptetéseket, s adományzásokat közöl. A népművelés eszközei megvannak tehát, csak eré­lyesen mozgásba kell azokat hozni. Szerbia kormányának jellemzésére meg kell monda­nunk, hogy a dolgokat hagyá menni, a­mint mentek, nem akadályozta az ügyek menetét, de rendes folya­matukra semmit sem tett. Sándor fejedelem nem erélyes, önálló jellemz ő a kormányzást minisztereire bízza. Ezek becsületes em­berek , de nem nagy kapacitások. S­i­m­i­­­s külügymi­niszter, komoly, becsületes gondolkozású, csendes em­ber. Reális műveltség hiányát gazdag tapasztalatai pó­tolják. A szerb nyelven kivált törökül is, és kevéssé görögül és németül is beszél. A Milos alatti mozgal­makban kevés részt vett. Arsenievits Lázár igazság és oktatás, és Re­na­d­o­v­i­t­s Alexa belügyi miniszterek csak ideiglene­sek ; egyik sem bír (európai fogalmak szerint) elég műveltséggel ez állásokra. Jankovits Paun pénz­ügyminiszter jó nevelést kapott Sz. Pétervárott, ő meg­felel hivatásának. A jó akarat mellett, még több tevé­kenység Szerbia tényező férfiaiban,­­ már nem egy baj el lenne hárítva, az anyagi és szellemi érdekek magas­ lendületet nyerhettek volna. A szerb hivatalnokok jól vannak fizetve, s a megvesztegetésnek nincsenek ki­téve , közremunkálásukra számolhatni. A Dunától, január közepén, Fund effendi tevé­kenysége úgy látszik, már kezd sikert mutatni; a bo­járok legnagyobb része meg van a törökök részére nyerve , mi mindjárt ki fog tűnni, mihelyt a törökök Oláhországban elő fognak haladni. Szerbiában is úgy látszik , túluralkodóvá tevék az oroszellenes érzületet. A titkos tárgyalások eredménye úgy látszik, már a Szerbiához intézett ferman, mely azonban egyszersmind Moldva- és Oláhországnak is engedményeket tesz. De nemcsak a bojárokra, hanem a mezei népre is igye­­keznek hatni, a Kalafátból kiküldött cmissariusok a robot megszüntetését igérik a parasztoknak , mely ígé­retek fejében ezek az úrbéri szolgálatokat némely he­lyeken már felfüggeszteni kezdik ; a bojárok, úgy lát­szik, készek áldozatokra is , csak hogy közös politikai hangulatot idézzenek elő. Az orosz kormány ismervén e mozgalmat, természetesen szigorítja hatalmi és felü­gye­­lési rendszerét, mi ismét a népség idegenkedését és gyűlöletét növeli, kivált miután a törökök eddigi kisebb előnyei és szilárd állásuk Kalafatnál azon hiedelmet kelti, hogy az oroszok nem lesznek képesek a tért meg­­tartani.­­ E körülmény teszi fontossá a kalafati állás­pontot, s annál megfoghatlanabb , hogy az oroszok azt elfoglalni engedik, s még most is csak kevés erőket használnak fel, hogy őket ez állásukból kinyomják. A parasztok szellemének jellemzésére szolgál a következő esemény is. Dec. végén néhány orosz lovas Kashmir faluba Kalafat közelében jött, hogy onnan az ott előbb vásárolt gabinát elvigyék. A parasztok azonban min­dennemű házi eszközökkel reájok rohantak, s elűzték. A velük jött oláh falusi hivatalnokot megkötötték, s ki akarák szolgáltatni a törököknek. Kérelmére s azon ki­jelentésére, hogy mint hivatalnok kénytelen magas­ parancsoknak engedelmeskedni, ismét szabadon bocsá­­ták, kivált miután az elfogáskor kapott ütésekkel eléggé megbüntetettnek találák. Jassy­ból, január 16-dikáról írják, mikép az oláh­moldvai militznek az orosz csapatokba bekebleztetése iránti hor koholt. Az ottani csendőrség most is csak őr­ségi , biztonsági s részben határőrségi szolgálatra szo­rítkozik. OrOSZorzág: A Menzikoff­ág által a császárhoz kül­dött tiszt, ki a sinopei győzelem hirét vitte meg, utja

Next