Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-29 / 1167. szám
tettek a Duna bal partján, és az oroszokat még egy állásukból sem szokták ki. Márpedig a taktika szabályai szerint a győzelmet nem embervesztés, de az ellenségtől elfoglalt földönelőrenyomulás és annak tettleges visszaverése constatírozza. Tény, mikép azon nem lehetlen , de kevéssé valószínű esetben, hogy későbben a törökök az oroszokat megverjék , sőt egyikét hadtestöket összerontsák, a nagy birodalomnak mégis annyi serge és katonája marad fenn, miáltal nagy erőfeszítés nélkül is azon vesztést kipótolhatja ; ellenben azon épen oly lehető , mint hihető esetben , hogy az orosz a török porta által legnagyobb, sőt lehet mondani vég megerőtetésével kiállított jelen sérgének legyőzése és szétverése után , e hatalom magát többé fel és össze nehezen szedhetné, s azt e csapás annyira gyengitné, mi által helyzete és állása csaknem orvosolhatlanná lenne. Tény, hogy miután adott ígéreténél fogva az orosz udvar hódítási háborút folytatni nem akar, s hogy erre ne kényszeríttessék, arról az európai udvarok bölcs előrelátása bizonyosan gondoskodni fog , az angol kabinetnek e sajnos versengési ügyben semmi valódi és közvetlen érdeke nincs, s abból, hogy a keresztények több vagy kevesebb joggal bírjanak a török földön, a szent sír kulcsát görög vagy deák szertartású barátok őrizzék-e, s melyik közölök bírjon az ottani egyházban több előnynyel, s az angolra egy font sterling haszon sem háramlik. Tény nem kevésbbé az is, mikép a mondott feltétel mellett, t. i. hogy az orosz hatalom a Porta területe csonkításával ne terjedjen, a franczia császári kormánynak sincs a keleti ügyben semmi pozitív érdeke. Azon esetben pedig, ha Francziaország — mit okosan gondolni nem lehet — hóditási vágytól ösztönöztetve az európai hadtól vissza nem rezzenne, bizonyosan mostani szövetségese Anglia lenne az első, mely ellene és a császári kor reminiscentiái ellen fordulna. Azon állítás pedig, hogy a kormány mondott terve kiviteléért a forradalmi elemmel akarna szövetkezni, csak azért is képtelen, mert valóban — nagyítás nélkül mondhatni, s azt tovább fejtegetni szükségfeletti is — az annyi volna, mint öngyilkosságot követni el. Helyesen mondta azért Lajos Napoleon „l'empire c’ est la paix“ — a császárság a béke — s ez politikai bölcs előrenézés volt a dec. 2-ki szabaditó tény szerzője szájában. Tény végre az is, hogy még azon esetben is, ha netalán Anglia s Francziaország tettleg részt vennének a háborúban, ennek európaivá nem fajulását a német hatalom kimondott s fentartandó neutralitása elegendőleg biztosítja. A német hatalom, mondjuk, mi alatt természetesen Austriát, Poroszországot és a német szövetséget, mint egy solidáris és közös érdek kapcsával, kivált ez ügyben , szorosan összekötött európai központi hatalmat tekintjük. Szükségtelen azt ismételnünk , mi többször elmondatott s átalánosan elismerve van : a keleti ügyben az utolsó döntő szó Ausztriát illeti , tekintélyes állásánál, hatalmánál és lejális politikájánál fogva; ami pedig Poroszországot illeti, itt nagy Fridrik idejétől fogva hagyományos politika az orosz szövetség. Az említett nagy király, Erzsébet orosz császárné ellen intézett csípős elménezkedése következtében igen keservesen érezte a hét éves háború alatt az orosz ellenségeskedés súlyát; utódai ellenben többször tapasztalták a monarchia első rangra emelésében is az orosz barátság hasznos és sikeres voltát, s hogy az Európa közügyeiben nagy jelentőséggel és nyomatékkal bíró német egyességet bármi vihar is meg nem ingathatja, azt az 1850-dik év végén történt események és a híressé lett Olmüz bemenetei is tanusították. E tények mellett ne feledjük azt is, hogy a keleti ügynek valódi állása a diplomaták tárczáiban hihetőleg egészen más szint és alakot mutat, mint a Lajtán túl és inneni török érzelmű lapok hasábjain.“ KÜLFÖLD. Németország Berlin, jan. 24. Ő fensége aporosz kir. herczeg tegnap estve, hirszerint, az első kamarában a legszélsőjobboldal több követe előtt a kép nyilatkozott volna, hogy pártjuk, ha a keleti bonyodalmak Poroszországot is érinteni találnák, alkalmat nyerendne hazafiságát, melyet az gyakran hangosan hirdetett, bebizonyítani. Miután most még előre nem látható, mely részre fog a legvégső esetben hajlani Poroszország , ennélfogvást a „Kreuzzeitung“-lovagok hazafisága nehéz próbára tétethetik ki. Berlinből, jan. 25-kéről imezt írják a „Bresl. Ztg“nak: Néhány nap óta gróf Croff nak Sz. Pétervárról ide érkezése van előre jelentve, ki a királyhoz és ausztriai császárhoz megbízatásokban küldetik. A börze ma e küldetésnek egyáltalában békés jelentőséget tulajdonított , de mint látszik e küldetés czélja : kinyomozni a két nagy német udvar hangulatát, s azt, várjon és mennyiben támaszkodhatik rájuk Oroszország, vagy hogy váljon a német szövetség a semlegességpolitika alakja alatt külön akar e szakaszkodni keleti szövetségesétől. Mi azon semlegesség ellen, mely itt szándékoltatik, gondoljuk e küldetést irányzottnak, és mielőtt ez eldöntve nincs, Oroszország nem akarja követeit London és Párisból visszahsni. Gr. Orloff-ot azon férfiúnak rajzolják , ki a czár környezetében legnagyobb befolyással bir, ki egyszersmind a czár legbensőbb barátja s a háborúra ösztönző párt képviselője, mialatt gr. Nesselrode mint diplomata inkább a világbéke fentartásán munkálkodik, s igy a négy hatalom kiegyenlítési kísérleteitől kevésbbé idegen. — Gr. Orloff ma vagy holnap érkezik ide s az orosz követség palotájában száll meg. Pétervárból, jan. 18-káról e küldetésre nézve írják, mikép annak az volna czélja, hogy békés egyezés eszközöltessék a négy hatalmassággal, s e végett a gróf nem csupán Bécs és Berlinbe, hanem Páris és Londonba is el fogna utazni. Francziaország- Páris, jan. 23. A „Moniteur“ nem hivatalos részében közli azon beszédet, melyet az egyesült államok követe, John Mason, megbízó leveleinek átadása alkalmával mondott a császárhoz. A beszéd így hangzik: „Sire ! Van szerencsém Felségednek az egyesült államok elnökének egy iratát nyújtani át, mely engem rendkívüli követ s fölhatalmazott miniszter minőségében hatalmaz fel a császári udvarnál. Megragadom ez alkalmat, hogy felségedet az egyesült államok barátságáról s őszinte szerencsekivánatairól biztosítsam, s azt teszem még hozzá, miszerint a magam, tartását illető parancsok folytonos törekvést imák elém mind a két nemzet érdekei-s jóllétének fentartatása s kifejlesztésére. Szerencsésnek tartom magamat, hogy ezen kötelességemet az egyesült államok kormányo s népeivel egyesülten teljesíthetem. Sohasem feledhetem el, hogy Francziaország segédkész barátja s hű szövetsége volt országunknak,gyengesége időszakában, s hogy hazám csak Francziaország segélyével vívhatta ki azon becsületteljes békét, mely számunkra Louisianát s a Missisippi torkolatait biztositá. Csodálkozással szemléljük Francziaország jelen rendkívüli fölvirágzását. Midőn hivatalos magamtartása által Francziaország iránti szívélyes hajlandósághoz s e két hatalom közti sociális és kereskedelmi összeköttetéséhez járulok, csak az elnök szándékaival találkozom. Szerencsésnek fogom tartani magamat, hogy ha az érdekek, s a szerencsére mindkét állam közt fenálló béke kölcsönös megszilárdulását tetterőmmel is elősegíthetem.“ — Az „Indépendance“ scepticus módon okoskodik a „Preusz. Corr.“ ismeretes megnyugtató czikke fölött. (Hogy az „Oesterr. Corr.“ szinte ily módon nyilatkozott, az „Ind.“ még akkor nem tudta.) Figyelmeztet arra mégis, miszerint a hivatalos porosz czikk azon gyanításra vezet, hogy a két német hatalom legközelebbi időben egy új lépést kísérlett meg az orosz czárnál, s hogy ezen lépésnek czélja lett volna neki ellenvetéseket — mindenesetre békés indulatuakat tenni, amint az említett czikkről a távirati sürgöny is állítja. Parisban is"— folytatja az „Ind.“ — hol a „Pr. Corr.“ czikkét még nem ismerték, tegnap szinte azon hir terjedt el, hogy Ausztria és Poroszország egy uj jegyzéket küldtek volna Sz. Pétervárra, melyben leplezetlenül kinyilatkoztatnák, hogy azon esetben, ha vonakodnék az ebbe terjesztett alkudozási javaslatokba beleegyezni, szükségeskét párthoz állandóak, s mindvégig Angliát és Francziaországot kellene követniük. Mi Ausztria és Poroszország ily categoricus föllépését nem hisszük, de mit a „Pr. Corr.“ mond a sz. pétervári kabinetnek tett barátságos ellenvetésekről, és ami a párisi börzén elterjedt, e kettő közt mégis van valami öszhangzás, mi figyelmet érdemel. Páris, jan. 24. A Sz. Pétervárról Párisba érkezett levelek is a népben uralkodó izgatottságról beszélnek, mely az eseményekben végre is a főelem leend. A „Siécle“ által említett azon hír, hogy a török követek Páris és Londonban hivatalosan kértek volna segédcsapatokat, positív értesítések alapján képesek vagyunk tévedésnek nyilvánítni. Annyi igaz lehet, hogy Yely pasa adott alkalommal a császár előtt ezen eventualitást fölemlítette, de nem valószínű, hogy ily megkeresés történt legyen, míg az oroszok a Dunán át nem mentek. A „Presse“ londoni tudósítások után tudni akarja, t°gy Aberdeen lordnak még a parliament előtti bukása, valamint a tér is, melyen ez történendik, már előre el van készítve. Hogy az ezen tagcsonkítás által megmentett kabinet ezután erőteljesen fog gyámolittatni. Azon befolyásról, melyet Albert hy Aberdeen lordra gyakorlott volna, a „Presse“ nézetei igen nagy tévedésben vannak, s ha a királynő férje pillanatra befolyást gyakorolna is, ez a legjobban értesült személyek biztosításai szerint, nem Oroszország javára történnék. A „Patrie“ Angolországból érkezett tudósítások után írja, miszerint minden kikötőben és hajógyárban a legrendkívülibb módon léteznek a hadkészületek, hogy az események minden pillanatban készen találják Angliát. Továbbá Máltából írják, hogy ott nagy mennyiségű élelmis lőszer- készletek halmoztatnak rakásra, s hogy a Máltában és a róniai szigeteken létező csapatok 35.000 emberből álló kész hadsereget képeznek. A „Journal des Debats“ tudósításokat közöl Rómából jan. 14-dikéről. Ott mindenkinek szemei keletre függesztvék s e fölött a belkérdéseket majdnem elfeledék. Bizonyosnak állítják, miszerint a pápai kormány egy emlékiratot dolgoztat ki a szent helyekről, hogy biztos történelmi adatokra támaszkodva felelhessen a sz.pétervári kabinetnek. Mert a római udvar, bár mint üssön ki az orosz-török háború, attól fél, hogy a sz. helyek vagy egészben vagy részletesen a gőzösök számára fognak lefoglaltatni, azért is óhajtná a kérdés felvilágosítása által a mennyire lehet az újonani elvételt megakadályoztatni. E munka először a szövetséges hatalmakkal közöltetvén, később közzé fog tétetni. Nagybritannia. London jan. 23. — Az egyesült királyság összes kikötőiből, valamint a katonai állomásokról is folyton érkeznek tudósítások, miszerint a hadkészületek mindenütt erélyesen folytattatnak. Az Oroszország elleni háborút, katonai körökben elkerülhetlennek tartják. A többi közt ma azt is beszélik , hogy „Cumberland“, 70 álgyas lobogóhajó , parancsnoka Sir G. F. Seymour, Nyugatindia kormányzója, parancsot kapott azonnal visszatérni Angliába. Ezen hajó egy másikkal a keletitengeri flotta erősítésére fogna szolgálni. „Volcano“ hadi gőzös, melyet Afrikából várnak, ugyanoda fogna rendeltetni. Fölemlítik még azt is , hogy a 20,000 emberből álló izlandi militián kívül még 10,000 skót országvéd fog beparancsoltatni, hogy a középtengerre netalán elküldendő szárazi csapatokat pótolják Annyi bizonyos, hogy a felszerelt hajókról egy matróz sem bocsátatik el. A „Thetis“, mely tegnapelőtt érkezett Portsmouthba, Dundas lord e rendeletet az admiralitás lordjától vette. Fölállíttatá a legénységet a hajó fedélzetén, mely e szavakkal kezdődött : „Az admiralitás nevében jövök tudtotokra adni, miszerint háború, még pedig Oroszország elleni háború előestéjén állunk“; szavait azzal végzi be, miszerint Angliának most szüksége van matrózai szolgálatára, és egyet sem bocsáthat el. — Az oxfordi egyetem parliamenti követének helyét, mely sir Robert Inglis kilépése által megürült, mint mondják, a választók közmegegyezésével, Sir William Heathcore , az uralkodó egyház buzgó párthíve, fogja elfoglalni. — Dublinből azon szomorú távirati sürgöny érkezett, miszerint „John Taylor“ hajó, mely Liverpolból Melbourneba futott ki, tegnapelőtt délben Lombay szigete mellett, a dublini öblön kívül, erős szélvész következtében elmerült, 630 kivándorló közöl 429 a hullámokban találta sírját, 210-en, ezek közt a kapitány, ki csak akkor hagya el helyét, midőn a jármű sülyedni kezdett, a partra menekült. Törökország, Konstantinápoly, jan. 16. Feszültséggel várják a sz.pétervári tudósítást; ha Oroszország a török javaslatokat el nem fogadná, alig van rá kilátás, hogy a Porta engedjen, minthogy az egyesült flottáknak jelenléte a Feketetengeren a sinopei megveretést teljesen eltörölte s a legújabb dunai győzelmek híre a török fegyverek baleseteit Ázsiában végkép háttérbe szorta. E balesetek kétséges jellemet öltenek fel azáltal, hogy az oroszok a St. Nicolai -erősséget (Tsefketilt) nem hódították vissza. Azonban úgy látszik, hogy az orosz hadsereg nagyja jobban keletnek fordult, s három török s az egyesült flották ugyanannyi fregattjainak tegnapelőtt történt visszaérkezése óta azon hir terjedt el, hogy az oroszok Karszt bevették. Azonban tényleges valamit nem tudtak. (Közlük már, hogy e hir tévedésen látszik alapulni). Ellenben bizonyos, hogy az angol franczia hajóhad Batumban volt, hol az azt kisérő 5 török gőzfregatt s szállítóhajókon levő legénységet és lőszert partra tették. A flották onnan Várnába mentek volna. Egy más tudósítás szerint az itteni diplomatia folyvást igyekszik a békereményeket fentartani, a czár békeszeretete iránt biztosítni, mégis más részről a Porta hadkészületei nem lankadnak, sőt oly erélylyel folytatják , mintha a háború már teljesen kikerülhetlen lenne. E készületeket Oroszország mesésnek mondott fegyverkezései irányában sürgetőleg parancsoltaknak tartják. Ide érkezett tudósítások szerint Oroszország nem szándékolna kevesebbet, mint 200,000 embert a Dunán átküldeni, s Konstantinápolyt, a védhatalmak daczára, a tout prix bevinni. Ily föltevések megmagyarázzák, miért erősítik a fővárost a szárazi részről. Az erődítési műveket főleg angol és franczia mérnökök vezetik. Szintúgy azon aggály, hogy a csetatei ütközet daczára is sikerülhetend az oroszoknak a balkáni hadsereget áttörni, azultánt késztette , a nyugati hatalmakat hivatalosan egy segéd hadtest küldésére felhívni, mely mielőbb el fogna küldetni. Itt nagyon feszülten várják a nyugati hatalmak válaszát. A mahomedánoknak harczi lelkesedése különben a flották kiindulása óta nagyon nőtt. Minden részről érkeznek legénységben és pénzben támogatások, így Eski Sagra, a Balkán tövében levő falu, egész fegyverképes ifjúságát felajánlotta azultánnak, ki talán már a közelebbi napokban menend el Drinápolyba, s onnan a dunai hadsereghez. A flottákról jött új hír szerint Dundas és Hamelin admirálok Sebastopol előtt egyesültek. Hamelin nem találkozott az orosz hajóhaddal. Gyanítják, hogy az orosz flotta egy része az azovi tengeren létezik. — A Journal de Const, beszél az ausztriai internuntiusnak Riza pasa tengerész miniszternél tett látogatásáról. Őt az itt állomásozó ausztriai cs. gőz korvettek Volta és Custozza magas tisztjei kísérték. A török nagyok régóta nagyon fogékonyak voltak az Ausztria részéről jövő kitüntetésekre, s most inkább mint bármikor máskor. Állítják, hogy még Omer pasa is büszke ausztriai eredetére , s tőle e szavakat halják : „Én kardomat soha sem fogom Ausztria ellen emelni s Ausztria ellensége soha sem lesz az én barátom.“ A Porta a lengyel légiónak alakítását újból elhalasztotta , míg Sz. Pétervárról a bécsi javaslatokra válasz nem érkezik. Azalatt gyűlnek annak elemei. Wisocki tbb, mint jelentik, oda érkezett. Segédekül Bielinski, galicziai követ a bécsi kir. gyűlésen és Ruszki vannak mellette. Végre azt jelentik innen, hogy Kis-Ázsiába egész sietséggel új csapat-, és lőszer-szállítmányt készítenek elő, melyet ama fregattok, melyek az elsőt Batumba vitték, viszatértek után azonnal oda szállítandnak. E szállítmány még tetemesebb lenne az elsőnél, s vagy 8—10,000 embert foglalna magában. Éjjel nappal ágyúkat, lőszert és készleteket szállítanak hajókra. Danai fejedelemség: (Szerbia és kormánya) II. Szerbiának nincs nemessége. Az ország minden lakosai egyforma jogok-ós kötelességekkel birnak, a törvény és törvényszékek előtt egyenlők s egyformán adóztatnak meg. A szerbeknek korábban szintén voltak hűbéri intézményeik. „A törökök négyszázados uralma, mond a „Szemléletek Szerbia fejedelemségről“ czímű munka gondolatteljes ismeretdús szerzője, talán csak azon egy jót tanúsította a szerbeknek, hogy azokat előbb megsemmisítette, mielőtt maga megsemmisülne.“ Kara György alatt némely vojvodák és knezek be akarák hozni méltóságuk örökösségét. Némelyek a határvámokat saját területeiken önhatalmilag magokhoz ragadták; midőn a porezát (adót) aránylag kiosztották, ahol saját javukra is vetettek valamit; bekövetelték a tizedet, úgy mint a török spahik s a parasztokat még urdolgára is kényszeritették. Tehát úgy viselték magokat, mint urak, s nem mint elöljárók. Milos alatt újólag azok , kik hozzá legközelebb állottak, a spahik helyébe kívántak lépni, s a falukban uj földesurakul megjelenni. Eléje terjeszték, hogy mily nehéz lenne, a népet egy középhatalom nélkül kormányozni, ellenben mily nagy segélyt találand mindannyiszor azokban, kiknek jószágokat adományozand. „Mit akarsz te tenni, kérdék egytől, ki különösen szeretett volna egypár falut hűbérül kapni? „Ülni fogok és dohányozni, míg urunk segélyemet nem szükségli, akkor momnkjaimmal repülni fogok hozzá “ Ha ez emberek megkapják a falukat, ők szívesen megengedték volna, hogy Milos ama koronajavakat, melyeket mint bérlő kezelt, tulajdonul megtartsa. Milos nyilván ellene szegült ennek ; ő sok dologban utánozta a nagyurat, de abban eltért tőle, hogy hűbéreket nem osztogatott. A földesúri jogok megszüntetése , melyek jövedelme az adóhoz csatoltatott, s mely a nemzetnek esett terhére, a nemzet javára leendett szánva. Ez által a szerb parasztok teljes függetlenséget nyertek. Milos megmérhetlen szolgálatot tett nekik , barátainak száma azonban ezáltal nem szaporodott. Szerbia jövőjére pedig Milosnak ezen minden kísérleteknek ellenszegülő szilárdsága ez ügyben egyike a legfontosb s legjelentékenyebb tényeknek. Az adóztatás Szerbiában könnyű s a felosztás igazságos. Az egyenes adók jelenleg minden adóköteles fejtől 5 tallérból állnak, milyen vagy 160,000 lehet s két félévi adórészletekben 800,000 tallért fizetnek. Ez adók kivetése az egyesre azonban következőleg történik . Ha egy községben p. 80 adóköteles van s ennélfogva 400 tallért kell adóba fizetni, úgy a falu legidősbjei a felebbi öszveget úgy osztják fel, hogy a vagyon arányában három adóosztályt képeznek , melyek közöl a legmagasb évenkint mintegy 10—12 tallért, a közép 4—5 tallért s a legalsóbb 2—3 tallért tesz ki. Némely keves birtokosok 20—40—60 tallért is fizetnek évi adóba, ha vagyoni állásuk olynemü. A közvetlen adókból Szerbia csupán a 3%-nyi be- és kiviteli vámot fizeti. Szerbiában az alapszabály megjelenése (1838.) óta nincs monopólium. Az alaptörvény 45. §-a szerint minden szerb teljes kereskedelmi és iparszabadságot élvez. E rövid leírásból felismerjük, hogy a kormánynak szilárd és becsületes akarat mellett oly kedvező viszonyok közt, melyekhez még, számítandó, hogy Szerbiának államadósságai nincsenek s lakosai egy, t. i. az orthodox keleti valláshoz tartoznak, nincs túl nehéz álláspontja. Tekintve az ország anyagi jólétét, mely ily kedvező viszonyok közt rendkívül emelhető, úgy találjuk, hogy még sok teendő marad, és ekkorig a lehetségesből s a fenlevő gazdag eszközök mellett méltán követelhetőből még kevés foganatosíttatott. A közlekedési utak nagyon el vannak hanyagolva. Némileg jó utak csak Szerbia némely kerületeiben vannak, II kerületben semmi jó út. A hajózásra szintén kevés gond fordíttatott. A Morava, Szerbia fő ere, minden inkább, mint hajózható állapotban levő. Hogy ily állapot a kereskedelem felvirágzására nem kedvező , felfoghatni. Jó utak nélkül rendes postajárat nem képzelhető, minélfogva a szerb posták e nevet alig érdemlik. A bányaművelés alig van még csak megkezdve is, az erdészets építészetre ekkorig semmi gond. Gyárakban Szerbia még nagyon szegény, csak egy üveg és egy Milly-gyertya gyára s némely jelentéktelen iparvállalatai vannak. A földmivelés és marhatenyésztésre nézve egyesülten némely hazafiakkal történt már valami. Topzsidernél egy kis mintagazdaságot és egy gyakorlati gazdászati tanodát állítottak. Jobb gazdasági eszközöket szereztek a kormány költségén, valamint ez a jobb tenyésztő állatok felvásárlására is tetemes összegeket engedményezett. A földmivelők számára egy hírlap alapíttatott, de élénksége s üdvös hatása daczára pártolás hiánya miatt ismét elenyészett. Derék iparosok és kereskedő egyének képzése végett Belgrádban egy kereskedelmi tanoda áll fen három évi folyammal, mely évről évre nagyobb látogatásnak örvend. Van azon felül Szerbiában 1 lyceum philosophiai és jogászi tanszakkal, 1 gymnasium, 6 osztálylyal, 1 görög tanoda, 1 hittan növeldése négy évi folyammal, 1 katonai akadémia négy évi tanfolyammal. Ezek mind Belgrádban, Nagotin, Kragujevatz, Shabatzban vannak félgymnasiumok, azonfelül van 300 elemi tanoda mintegy 7000 tanulóval. A tanulók száma a lakosságéhoz úgy áll mint 1 125; az elemi tanodák száma a községekéhez ■— ezek száma 1151 — úgy mint 1 : 4. A tanoda tehát kevés s e hiányt még papság sem pótolja, mert egészben csak 660 lelkészség mellett csak 700 világi pap van. Templom 300 van s 38 zárda. A belgrádi irodalmi társulat czélja a szerb nyelv művelése s a tudományok terjesztése. Ezt Mihály fejedelem 1842-ben alapította; mindig a fejedelem pártfogosága alatt áll. A társulat heti rendes és évenkint két főgyűlést tart. Kevéssé támogatva, mégis már némi jót tett, több kis elemi s népkönyveket, egy időszaki iratot Glasnik adott ki s egy nemzeti könyvtár s múzeum alapját tette le. Azon körülménynél fogva, hogy Szerbiában az Írási nyelv egyszersmind a népnyelv is, mi az ismeretek népszerűsítését szerfelett könnyíti, több is történhetett volna — de a társulat kevés pártolásra és sok akadályra talált. Könyvkereskedés nem lévén és könyvnyomda csak egy, a szellemi közlekedés nem éledhetett fel.A „Beogradske Novine“ az egyetlen politikai hírlap, mely azonban a belügyekről rendesen hallgat, csak kinevezéseket, előléptetéseket, s adományzásokat közöl. A népművelés eszközei megvannak tehát, csak erélyesen mozgásba kell azokat hozni. Szerbia kormányának jellemzésére meg kell mondanunk, hogy a dolgokat hagyá menni, amint mentek, nem akadályozta az ügyek menetét, de rendes folyamatukra semmit sem tett. Sándor fejedelem nem erélyes, önálló jellemz ő a kormányzást minisztereire bízza. Ezek becsületes emberek , de nem nagy kapacitások. Simis külügyminiszter, komoly, becsületes gondolkozású, csendes ember. Reális műveltség hiányát gazdag tapasztalatai pótolják. A szerb nyelven kivált törökül is, és kevéssé görögül és németül is beszél. A Milos alatti mozgalmakban kevés részt vett. Arsenievits Lázár igazság és oktatás, és Renadovits Alexa belügyi miniszterek csak ideiglenesek ; egyik sem bír (európai fogalmak szerint) elég műveltséggel ez állásokra. Jankovits Paun pénzügyminiszter jó nevelést kapott Sz. Pétervárott, ő megfelel hivatásának. A jó akarat mellett, még több tevékenység Szerbia tényező férfiaiban, már nem egy baj el lenne hárítva, az anyagi és szellemi érdekek magas lendületet nyerhettek volna. A szerb hivatalnokok jól vannak fizetve, s a megvesztegetésnek nincsenek kitéve , közremunkálásukra számolhatni. A Dunától, január közepén, Fund effendi tevékenysége úgy látszik, már kezd sikert mutatni; a bojárok legnagyobb része meg van a törökök részére nyerve , mi mindjárt ki fog tűnni, mihelyt a törökök Oláhországban elő fognak haladni. Szerbiában is úgy látszik , túluralkodóvá tevék az oroszellenes érzületet. A titkos tárgyalások eredménye úgy látszik, már a Szerbiához intézett ferman, mely azonban egyszersmind Moldva- és Oláhországnak is engedményeket tesz. De nemcsak a bojárokra, hanem a mezei népre is igyekeznek hatni, a Kalafátból kiküldött cmissariusok a robot megszüntetését igérik a parasztoknak , mely ígéretek fejében ezek az úrbéri szolgálatokat némely helyeken már felfüggeszteni kezdik ; a bojárok, úgy látszik, készek áldozatokra is , csak hogy közös politikai hangulatot idézzenek elő. Az orosz kormány ismervén e mozgalmat, természetesen szigorítja hatalmi és felügyelési rendszerét, mi ismét a népség idegenkedését és gyűlöletét növeli, kivált miután a törökök eddigi kisebb előnyei és szilárd állásuk Kalafatnál azon hiedelmet kelti, hogy az oroszok nem lesznek képesek a tért megtartani. E körülmény teszi fontossá a kalafati álláspontot, s annál megfoghatlanabb , hogy az oroszok azt elfoglalni engedik, s még most is csak kevés erőket használnak fel, hogy őket ez állásukból kinyomják. A parasztok szellemének jellemzésére szolgál a következő esemény is. Dec. végén néhány orosz lovas Kashmir faluba Kalafat közelében jött, hogy onnan az ott előbb vásárolt gabinát elvigyék. A parasztok azonban mindennemű házi eszközökkel reájok rohantak, s elűzték. A velük jött oláh falusi hivatalnokot megkötötték, s ki akarák szolgáltatni a törököknek. Kérelmére s azon kijelentésére, hogy mint hivatalnok kénytelen magas parancsoknak engedelmeskedni, ismét szabadon bocsáták, kivált miután az elfogáskor kapott ütésekkel eléggé megbüntetettnek találák. Jassyból, január 16-dikáról írják, mikép az oláhmoldvai militznek az orosz csapatokba bekebleztetése iránti hor koholt. Az ottani csendőrség most is csak őrségi , biztonsági s részben határőrségi szolgálatra szorítkozik. OrOSZorzág: A Menzikoffág által a császárhoz küldött tiszt, ki a sinopei győzelem hirét vitte meg, utja