Pesti Napló, 1854. január (5. évfolyam, 1144-1168. szám)
1854-01-13 / 1153. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK Vidékié postán küldve , Pesten házhozhordva. Évnegyedre 5 fz. — kr. p. Félévre 10 .. — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazá pedig a kiadóhivatalhoz intézendő: Drl utcza 8-dik szám. Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ Egy hónapra 1 fr. 30 krp. 1O 1153 Szerkesztési iroda: Dri utcza 8- sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajezárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Péntek, jan. 13-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és inneputáni napokat kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetés A Pesti Naplóra Vidékre postán küldve félévre (januárjuniusi folyamra) 10 frt. — Évnegyedre január-martiusi folyamra) 5 frt. p. p. Budapesten házhoz küldve félévre : 8 frt. — Évnegyedre: 4 frt. pengőben. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, uriutcza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó hivatala. HITELINTÉZET. VIII. Az akadályok, mondom közelebb, melyek eddig lehetlenné tevék a hitelintézet alapítását, mind megszűntek. Telekkönyvi rendszer jön behozva. Az ősiségi viszonyok rendezvék stb. A hitelintézet lehetséges lett. Kiáltó szükséget már első czikkelyünkben kiemeltünk. Alkotása módjáról kell még néhány észrevételt tennünk. Három combinatio áll előttünk : a) Államintézet , mely hitellevelek helyett a földbirtokra nézve assignata-féle forgalmi jegyeket adna ki kényszeritett kerettel. b) Tőkepénzesek társulata, kik ingatlanra pénzt szereznének. c) Földbirtokosok társulata, kik pénzt vagy hitelt kölcsönöznek részvényeseiknek biztosított és könnyen értékesíthető hitellevelekben. Első esetben, ha 4—5% assignatákat adna ki az állam, természetes, hogy a földbirtokos igyekeznék azokkal lefizetni terhelőbb adósságait, miktől nagyobb kamatokat fizet. De ez assignaták vagy fentartanák névszerinti értéküket, vagy nem. Első esetben a forgalmi jegyek megsokasodása drágaságot idézhetne elő; másik esetben a csökkent értékű papír a hitelezőket károsítaná. A második combinatio magában ugyan törvényes, de nem kielégítő nyerképleten alapszik. Az egylet nyerészkedése mellett bajosan lenne segítve a birtokosokon, s ha csekély osztalék kínálkoznék, nem nagy kiterjedésre számíthatna a vállalat. A harmadik rendszert mutatta legjobbnak a tapasztalás. E rendszert, mint láttuk, Németország fejti ki. Hasonló egylet működik Gallicziában is nagy haszonnal. Azonban itt megint két lehetőség van. Vagy az állam maga köti le a kölcsönt kereső földbirtokos vagyonát collectiv hypothecaus, s ad a lekötött jószágok becsértékéhez aránylag pénzt avagy hitellevelet, vagy a földbirtokosokra bízza, hogy vagyonaikat kölcsönös zálogjegyül lekössék, s a hitelintézetet egyesületi úton hozzák létre. A magyar terv, melyet közelebb előadtam, az első módhoz ragaszkodott, noha czélszerűbbnek mondá maga is az utóbbit. Részünkről is az utóbbi módot ajánljuk. Mindenki leginkább képes közvetlen érdekeit előmozdítani : miért lenne e részben épen a magyar földbirtokosokra nézve kivétel ? Ide járul , hogy az állam különben is elég más pénzügyi operatiókkal van elfoglalva; újabb intézet kezelése csak bonyolítólag hatna egyéb eljárásaira, csak az igazgatás gondjait növelné, anélkül, hogy a közügyet közvetlenül gyarapítaná. Kinek jutna eszébe az állam által kezeltetni oly bankokat, melyek tisztán kereskedői érdekeket tűznének czélul? Ilyen intézetek annál inkább megfelelnek feladatuknak, minél inkább csak külön érdekeiket tartják szemük előtt. Az állam tekintete szükségkép túlterjeszkedik e különös érdekeken, s könnyen megtörténhetnek, hogy oly, különben hasznos mellékczélokat igyekeznek az intézethez kötni, melyek épen az érintett külön czélok megközelítését nehezítenék. Említést érdemel azon közigazgatási szempont is, miszerint valamint vannak kereskedői kamarák, melyek adatok és vélemények fölterjesztése által előmozdíthatják az ország iparos és kereskedelmi érdekeit, szintúgy hasznos fogna lenni , ha a földbirtokosok corporatioja legalább a hitelegyletben bírna oly közlönynyel, mely után a földbirtok és mezőgazdaság érdekei nyilatkozhatnának. Ezáltal koránsem kívánjuk kizárni az állam felügyeletét. Amint hisszük, hogy az ilyen magán és testületi érdekeket legjobb magánosokra és testületekre hagyni , úgy viszont a testületek ellenében, épen mivel külön érdekek előmozdítására szövetkeztek , szükségesnek tartjuk, más külön érdekek megóvása végett is, az állam ellenőrködését. Ez ellenőrzés annál jogosabb, minél több kiváltsággal ruháztatik föl az állam részéről valamely testület. Ilyen egyletek vannak, mint többször említettük, Németországban, sőt magában e birodalomban is. E czikkben is érintők a gallicziait. Tovább menvén, meg kell jegyeznünk, miszerint a hitellevelek könnyű értékesíthetése a siker legfőbb föltétele. Oly igazság ,melyet nem is kell bővebben mutogatni. S meg kell vallanunk, hogy e részben némi aggodalmaink vannak. Nincsenek nagy pénzpiaczaink , hol ilyen biztos zálogjegyű, rendesen kamatozó, s időnként letörlesztendő hittelleveleken, bármi előnyökkel kínálkozzanak azok egyéb papírok fölött, könnyen túladhassanak földbirtokosaink, kik különben is járatlanok a börzei eljárásokban. E részben tehát most is követésre méltónak tartjuk a 44-es tervet, miszerint az egylet maga intézné hitellevelei leszámítolását, s a kötelezvény helyett készpénzt adna a kölcsönvevőnek. Honnan ismét, ha egyéb okok nem szólanának is a mellett, szükségkép következnék, hogy egész Magyarországra csupán egy társulat lenne szükséges, mely Pestről intézné az egyesület ügyeit. Egyéb részletekre nem tartom szükségesnek kiterjeszkedni. Utasítom olvasóimat azokra, miket a külföldi hitelegyletek történeti tapasztalásiól és szabályairól előbbi czikkeimben előadtam. C. Pár is, jan. 8. a Néhány nap óta fontos hírek keringnek a meghittebb körökben. Mi e híreket, bármily fontosak, nem említhetjük meg, azért, mert nem annyira a jelent, mint a feltételes jövőt érdeklik; annyit azonban mondhatunk, hogy három nap óta a börze hihetetlenül alászállt, mi csalhatlan jele egy erős éjszaki légvonatnak, mi a telegráfokból a börze ablakain áthúz. Szokásunk mindannyiszor, midőn szokatlan mozgalmak merülnek fel valahol, nyugodtan megvárni a denovement , mely várakozásunk eredménye még mindig az volt, hogy a hullám leapadt, így most is, három napi hullámzás után látjuk, hogy a habok lesimultak, de a tenger egy lépéssel ismét kiebb jött ágyából. Látjuk hogy a tenger békés, de nincs medrében. Tegnap a Moniteur a sinopei ütközetre viszhangot adott, melyet, meglehet, erősebb viszhangok fognak követni. A franczia flották ugyanis őrködni fognak , hogy a Feketetengeren a háború ne folytathassák. Várjon mit mondanak az ellenőrségre Pétervárott? bármit mondanak, mi azt hisszük, nem lesz túlságosan udvarias. A mai Moniteur szinte egy fontos rendelettel lepte meg a közönséget, mely míg egy részről a dicsőség-szomjas katona keblekbe életet, másrészről a börze lélekbarátai közé halált lehelt, minden artificielle hausse és nyugalom daczára. Egyébiránt az áremelkedés csak egy pár perczig tartott, s a félelem uralkodik még. A fontos rendelet ennyi: a franczia hadsereg 40,000 újonczcal szaporodik. A tuileriákban újévre nagy elfogadások voltak, mikről mi, profanum vulgus, csak annyit tudunk, hogy a várakozó teremekben igen hideg volt, annyira, hogy egy angol előkelő hölgy lábait bundás kéz melegítőjébe dugta, kijelentvén, miszerint az udvarmesternek a hideg ellen panaszt tesz. — A sok drága díszöltözet az őskori magyar díszköntösökre emlékeztetett. — Új év óta minden emelkedett; a Szajna, piaczi áruk, előfizetések, kivéve a részvényeket és papírokat, miknek jan. 6-án alig volt keletök. Álljunk meg egy perezre a rue de Pelletier sarkán. Tarka dominók vonulnak előttünk , lármával, házsártoskodva, boldogan! mi közük nekik Haszán pasához, ki legfölebb egy alexandrinus ballada tárgya lesz ? övék a tér, övék az ifjúság, övék, egy álarcz. Ha a térnek nincs becse, miután ma minden ember magába vonult, ha az ifjúságnak csak annyit mondhatunk : donnez-moi vos vingt ans, si vous nési faites rieu! az álarcznak mindenesetre némi haszna van azok előtt, kik szerepet játszanak az életben. Menjetek boldog alakosak, örüljetek a zenének, a virágoknak, a szép álmoknak, de vigyázzatok, ne vegyétek le az álarctot. . . oly keserű a csalódás! Por és meleg, mit árt az ? Vachetti-óriás költségek, mit érdekelnek azok titeket ? ti mulattok, ígértek, esküsztök, s nem tudjátok kinek, nem tudjátok mit!—Lehetlen elhallgatnunk a Gaieté uj darabját, melynek czime : A kozákok. Ama hihetlen hatást, melyet e mű gyakorol, lehetlen képzelni; minden este uj sokaság tódul a szinházi sorompók közé , minden előadás uj diadal, uj láz. E darab az, melyről legtöbben beszélnek most, és ha igazat akarunk mondani, azt kell mondanunk, hogy a franczia egyenruhák dicsőségének és szerencsétlenségének apotheosisa ! Mily lelkesedés, mily őrjöngő örömkitörések, mily tombolás és robaj! A darabot minden este e kiáltással végzik be : vive la France ! mit a közönség számtalanszor ismétel. Előjön e műben egy öreg invalidus, ki egy café chantaut-ban nemzeti dalt énekel; hallgatói francziák és kozákok, amazok tapsolnak, imezek piszegnek, mire egy orosz tábornok megtiltja a franczia dalt. A hadastyán nem engedelmeskedik s halva rogyik le a színpadon a tábornok golyója alatt. Ebből véres harcz következik, s a franczia troubadour meg lesz boszulva. Legkedvesebb tünemény a darabban Olga, kár hogy kémszerepe van. Tekintete angyalé, tettei mindig ördögiek. Ő az, ki mindenütt halált hoz a francziák fejére. Tiszámértól, Szabolcsból, jan. elején. Tűnődtem, irjak-e megint, miután a szerkesztőség elég kímtelenül (?) (indiscrete) *) múltkori közlésemnek czáfolatára intézé fel Szabolcsot lápostul Nyírestül, szék-hosszában , összevissza Latorczától Nádudvarig ? ki patvar állhatna sikra ennyivel szembe ? Minthogy azonban a bemondott czáf máig sem szülemlék meg, s mivel továbbá új évre békületes arczot szokás ölteni, — csupa deliemből (galanterie) **) újra tollhoz nyúlok, hogy megörvendeztessem a vidéki levelekért epedő hasábokat. Azaztán inkább, hogy gonosz szellemem kiöntse fölös epéjét a világra, mely elég hálátlan észre sem venni a nagyságéhes vidéki levelezőt. Hanem hát épen ezért nagy hiába várjon akárki tőlem rendes levelet. Vagy azt hiszik Pesten és másutt, mintha csak a Tiszával tudnánk vesződni, s űzni csupán agarászatot? Hátrább az agarakkal! Félvilágot ölelünk most együvé, s mint minden ocsó, akarom mondani okos vele, mi szinte bevágjuk sarlónkat a hirlapvilág kaszálójába, hol ugyancsak dől a rend. Értjük e parlagi képben a keleti kérdést. Tehát Szabolcs nádasai közt is képződhetik ildomár? ***) Még pedig milyen! Hogy voltakép megértsenek, feneket kerítek előbb. Mi szabolcsiak is, ki lóhátról hajszoláskor, ki kandalló mellett csibakozva, ki-kitekintünk a világba, s egyéb mulatság hiányában a szomszéd udvarát szedjük rendbe szemmel és szóval, magunknak örömére, az illetőnek pedig javára, ha szót fogad és fogadhat, látva, mily szépen megsöpörtük már házunk elejét. Legközelebbi gondunk és gondoskodásunk a kontyos szomszédra esett. Egykori viszonyaink jogán csak nem veheti rész néven atyafias elmélkedésinket saját java fölött. Másrészről hazai rokonink sem tanúsítnak tán akkora éretlenséget,hogy rokonszenvbeli elfogultsággal botránykozzanak meg minden kis szón, mi nem inyek szerint hangzanék. Kellett ez avakozás,ok mert sokszor igen farizeusi ám amaz iszonyú józannak dicsért magyar. Ha mi törökajku ember, és kivált zotta, effendi, ulema s más ilyesféle bölcs volnánk, avagy tán még inkább, ha ildomári nevet viselnénk, haladék nélkül berontanánk egyenesen a zultánhoz, és háromszoros lebomlás után emelt fővel így szólitnék meg őt: „Dicsőséges padisah, hatalmas zultán, rabszolgáidnak ura, és atyja minden mozlimnak, sőt a határidőn élő gyauroknak is! Allah növeszsze nagyra szakálladat, melynek árnyékában én most megnyitom előtted a bölcseség alkovárányát. Hallgasd figyelemmel, mert javadat forgatom beszédemben , — miként ama hajdani javasasszony, ki bűvös könyveket árult a világbiró városnak. — Fölséges hallásod, bizonynyal, megütközik egyszerű kifejezésimen : gyauroktól tanultam sokat; rám ragadt a nyerseség; feledém kelet mézes szavait, a virágokkal gyönyörűn fölczifrázott beszédet. De nincs is most helye: azért csak ügyelj, mert a nyers kifejezések merő igazság. Fölséges úr! háborúba keveredtél, pedig aligha volt rá okod. Azon föld, mely bevallástok szerint vitatárgy, úgysem tied többé, s ha kitisztul is onnan ellened, mégsem lesz oly ura, miként, egykoron. Tehát a háború e földért csak ürügy; érzétek, hogy közelednek szívedhez, a paradicsom gyöngyéhez. Ha már megtörtént, jó , legalább jobb , mintha utóbb üt ki a harcz. Most még van idő, meggondolnod végét, és intézkedned javad iránt. Hatalmas úr ! Biztatnak híveid , biztatnak a távol gyaurok, hogy folytasd e háborút. Folytathatod, ámde hiába divánkodnak nagyaid, hiába sugdosnak füledbe vélt szövetségeseid, ha hiszed, hogy elháríthatod a végzet sorát. Győznöd végtére is lehetlen, mert ha most győztél is , magad fejére gyűjtesz bajt és pedig sokat. Álmodban se hidd tehát, hogy a fejér bajszának unokáját leverheted : kérlelhetlenül közelit feléd lassan, de annál biztosabban. Nézz körül zuhánom, és lásd, hogy a töröknek e vi*) „Eszter szerzője kimély, (-es,—telén) szót faragott a diseretio helyett. Én az eredeti gyököt ruházom fel a szándékolt érteménynyel, tehát: kim,discretio, kimes,discret, kimtelen mindi serét. Legalább megkiméljük az olvasót a kímélet és kimélet öszszetévesztésétől. **) Ha jelből lehetett jellem, szélből szellem, kellikből kellem, ugyan miért ne lehetne szintúgy del-(i)ből deliem? És igy dellemmGalanterie, deilemes, galant, delemtelen,ungalant stb. szófaragásomat helyesli a legújabb delnő is. ***) Ildomár a diplomata. Ildom szavunkban ki nem keresi a simulékonyan túleszélyest ? pedig ez a diplomatában fő. S mivel a potiori fit denominatio, miért ne volna helyesen magyarul ildimár,diplomata, ildomárság, ildomártan, ildomárkar,diplomatia? Az árképző jelentését lásd ezekben: kádár, csaplár, kulcsár foglár stb. és hinduban : kukadár, csuribedár, adigári miniszter. tágrészben jövője nincs. Átka vallásában kereshető. — Egykor, igaz, győzelmesen forakoztak be, s fészkelték meg itt magukat őseid. Haj azóta sok fölfordult a világban. Az időtt a gyaurság állodalmi szervezettel alig alig birt, csak csírázott még mai miveltsége, hatalma , mig őseid kész szervezettel törtek be, katonai országlattal , s a hitbeli megyőződés erős fegyverével. Azóta? kiirta atyád hadai javát, elvető öltözékünket, ez által megingatván mind az állodalmi rendet, mind a hitbeli meggyőződést, trónja támaszát, a nélkül, hogy helyettök újakat teremt vala, erőseket, minő kellene, hogy virágozzék az ország. Határaidat is apránként elcsipkedék: ime gyauroké lön Algír , ime függetlenségre vergődék túl a tengeren egyik pasád. Ma segít, de ki biztosit holnapról. Szomszédodban alattvalóidból három független kis állam ütötte fel fejét, gyöngék idegen becsapás ellen, de ellenfeleiddel szövetkezve nagyon is erősek, hogy aláássanak és utóbb végkép megdöntsenek. Kire támaszkodó? Az izlamra, úgymond valamely dervised. Ne hallgass reá, hanem forgasd a történet lapjait. Kettőt tanulsz. Először, hogy az izlam kereszténységgel szemben, sohá nem állhat meg. Allah megmondhatója, micsoda szellem teszi elkerülhetlenné ennek győzelmét. — Azt se hidd pedig, hogy az izlam, ha művelődött, megállhat köztök diadalmasan. Hallhatói a mórokról spanyol földön. Legalább két fejjel álltak fölebb műveltségben, mint az egykorú gyaurság, mégis ezeké lön a győzelem, kiűzték a tudomány, műveltség, ipar, vitézség által annyira jeles akkori arabot egész Spanyolországból. Ugyan mi ? hisz a spanyol vadőr vala? — Vallásuk szelleme. Más, mit a történetből tanulok, az, hogy éjszak népe, ha szervezkedett, azon korszakában is, melyet félvadnak nevezünk, mindig legyőzte kelet és dél műveltjeit. Miért ? mert erőt egészséget hozott karjaiban, egyszerűséget szivében, mély meggyőződést lelkében, hallgatag eszélyt fejében, mely csak tettekben nyilatkozék. Ilyen ma ellenfeled, a nagy szőke nép. Nézd végig seregét, csak egy árva fiút sem telsz erőtelent. Mindnyája megannyi izmosság. Aztán tud nélkülözni, tűrni bevet, fagyot, éhséget, és fegyelmet. Vakabb engedelmességet hiába keressz a földön. Pedig ily tulajdonok mellett, jól szervezett had legyőzhetlen. — Ha eddig nagyobb győzelmet nem arathatott a fehérbajszu nép , oka, mert nem volt lángeszű katonavezére még. De van ildomárja elég, okosnál okos belső lépés a nagyságra; meghozza hadvezéri lángeszét is az idő. És nézz végig saját országidon. Kié a számerő ? Innen a tengeren gyauré, mely főelleneiddel rokon. És e faj évről évre szaporodik, míg muzulmánaid fogytonfogynak. Puha erkölcsében az ok , mert nagyobb része testet lelket rohasztó fertőben él; azonfölül élvez mákonyt, hogy paradicsomba kábítsák álmai, melyet kivülötted még csak pasáid tudtak teremteni e földön. Ily erkölcscsel, uram, alig boldogulsz a fehér bajuszszal. Kis időre elháríthatod a főcsapást, de az mégis rád zúdul előbb utóbb kikerülhetlenül. Mozlmeid vallási heve kihűl, bátorsága lelohad , mert szegényedik restségében. Holott ezalatt a gyaur számban is szaporodva, ugyancsak gyarapul ám. Jelenben is szinte a legfőbb polezokat hitehagyott gyaurok töltik be: annyira sülyedt fajunk az európai földön. E gyaurok műveltsége, hatalma színvonalán nem tarthatod meg magad az izlammal, mely a korhoz bajosan simul, csak a korán holt betűihez ragaszkodik vakbuzgón. A távol gyaurok azt mondják, segítenek. Igen, ideig óráig. S miért segítenek? mert—úgy mondják — szükség, hogy fönálljon a török birodalom. Igazabban azt gondolják csak, hogy e helyben, hol a török most még ur, szükséges egy nagy hatalom. Vedd hasznát ennek és fogd szavukon azon jó urakat. Hanem végy példát a szomszédból. Lám amoda át él egy kis nép, mellyel sokat küzdöttek eleid. — Maroknyi csak, mégsem fogyott meg lelke erejében. Pedig az is elveszett volna, ha pogány marad, mint volt megtelepültekor. Keresztényülte óta minden viszontagságai daczára él, és lépést igyekszik tartani az európai műveltséggel. Oh dicsőséges zultán, érts meg. —*■ Európai alattvalóid többnyire szlávajku nép, s e nyelvet már beszélik mozlimeid is. Hanem ők nem a prófétát vallják. S ez a fordulópont. Oh, uram, bomlaszd föl harczodat, ereszd szárnyra a szép foglyokat egytől egyig, és hívasd elő a sztambuli patriárchát. Mondd neki :kereszteljen meg és keressen számodra feleséget a trónratermett európai nők sorából. Ezzel, uram, családod érdekét megmented, sőt biztosítod. Örömmel üdvözli minden alattvalód benned a byzanczi keresztény császárt. Birodalmad erős lesz, mert a netáni mozlim-lázadás szétfoszlik a kereszténység hatalma előtt. Ekkor a szőke nép sem háborgat, sőt szövetségedet keresi, valamint a többi gyaur hatalom , mert ifjú néped uj életet nyerve, félelmetes és tisztelt lesz a világon. Még a perzsa sah is visszahökken ! Uram ! légy keresztény. Ennyit akartam szivedre kötni. Én már az vagyok. „Most üttesd el fejemet, vagy kövesd tanácsomat/* így beszélnék a zultánhoz, ha csak Hadzsi Ahmet volnék is a pesti korona-kávéházból. És megmenteném a keleti birodalmat, sőt újra alapítanám. *) *) Ez eredeti szabolcsi humorral írt vidéki, egy részben philologico-etymologico-kritikai furfangos levelet jóslói szellem diktálta, — mert eljövend az idő, midőn az izlám is meghajoland a kereszt előtt. Addig is azonban reményijük, hogy tisztelt szabolcsi