Pesti Napló, 1854. március (5. évfolyam, 1192-1216. szám)

1854-03-01 / 1192. szám

szakasz szállta meg, a falu mögött az oroszok egy re­­boutot állítottak. „A falu megtámadtatása 6 gy. zászlóaljjal, 12 ágyú­val és 2 lovasezreddel Izmail pasa vezénylete alatt történt. A maradék, 5 gy. zászlóalj, 10 ágyú és 1 lo­vas ezred, a falu előtt állíttatott fel. 2 órai elkeseredett harcz után az ellen ki vált a faluból űzve. Az utczák tele voltak halottakkal, egy fél orosz zászlóalj elvága­­tott, körülvétetett és kardra hányatott, alig 600 ember menekedhetett meg ez ezredből. Valamivel előbb lovas­ságunk az orosz lovasságot az első rohamnál tökélete­sen visszaverte. „Míg csapatjaink a faluban küzdöttek , addig egy másik orosz osztály, 9 gy. zászlóalj, 16 ágyú és 2 lovas ezred, a falu előtt felállított tartalékunkat támadá meg, s azon hibát követé el, hogy bennünket hátulról akart megtámadni , a­helyett hogy jobb oldalunkat támadta volna meg. ,,Ez volt oka megverettetésének, mert csapatjaink a tér előnyeit használva, homlok fordulatot tettek, a falura támaszkodtak s hátukat fedezték. „E ponton az ütközet 14 óráig tartott. Mindjárt kezdetben nagy károkat tett tüzérségünk az ellenben, úgy hogy ez kétségbeesvén a megállhatás lehetőségén, puskalövésnyire előrenyomult. Csapatjaink hidegvérű­­ségénél fogva azonban e mozdulat reá nézve vészthozó lett; gyalogságunk gyors tüzelése, kartácslövések által támogatva, oly pusztításokat ten az ellen soraiban, hogy egyszer hátrálásra kényszerítve, gyalogságunk ál­tal üldöztetvén, szaladásnak eredt. Ha az éj be nem áll, s csapatjaink két napi út után teljesen nem fáradtak, az ellen tökéletes megveretést szenved. Veszteségünk 300 halott, s 700 sebesültre tehető, ezek közt vannak Izmail és Musztafa pasák, 3 ezredes, és 5 őrnagy. Az oroszok vesztesége a legpontosabb nyomozások szerint 3000 halott, ezek közt 4 ezredes, 3 őrnagy s legalább 60 főtiszt. Azonkívül több mint 200 kocsin, melyek mindegyikén 4­ 5 volt, vitettek a sebesültek Krajova és Szlatinába, nem említve a könnyű sebesülteket, kik gyalog mentek Krajovába. A sebesültek közt van Or­­loff tlek, 2 ezredes és 7 őrnagy , 1 ezredes­­eltűnt. A nap diadalai közt vannak: 3 lőszerkocsi, sok podgyász­­szal, 500 puska, 600 tiszti kard, és 500 többnyire se­besült ló. Több sz. Györgyrend hisziti katonáink mellét. Orloff téb sebeiben meghalt. „Minthogy a falu mögötti redoute halálra védetett, s csapatjaink nem voltak elkészülve , azt rohamlajtorják­kal meghágni, felhagytak annak bevételével s attól kissé hátrább foglaltak állást. De az oroszok azt hívén, hogy uj támadásra történnek készületek, elhagyták a redoutot s egy erdő uralma alatt szaladásnak indultak. 3 órai nyugalom után a mieink visszatértek Kalafatra, halottjaink Viddinben takarittattak el. Katonáink nem adtak az ellennek kegyelmet, ezért védetett a redout oly elkeseredéssel. „Az oroszok flottillájuk védelme alatt Szakzsa és Matsin ellen is megkísérlették a támadást, azonban nagy veszteséggel visszavetettek. Aztán a Matsin irányában a szigeten is igyekeztek erődítéseket építeni, azonban 150 halottat és sebesültet vesztve a szigetről elűzettek. Veszteségünk 17 halott és 34 sebesült. Csapatjaink szétverték az oroszok által épített műveket s 100 el­vett lőfegyverrel a mazsini helyőrséghez visszatértek. „A dobronyivai parancsnok helyébe Musztafa pasát állítom, ki jól tartja magát. „Mi az oroszokat előőrseik gyakori rögtöni megro­­hanása által nyugtalanítják a Duna partjain. „Időről időre Ruszjukból Gyurgyevót bombázzuk. Az oroszok is megtámadtak hat vagy hetet előőrseink közül némi sikerrel. „A Dannenberg hadtest negyedrésze ütközetek és csatározások által megsemmisíttetett. Az oroszok ezért haragszanak reánk s boszut akarnak áltani. „E czélból Krajovánál 30000 embert öszpontositot­­tak s mint látszik, 25000 útban van Bukarestből, kik­nek fele Krajovába , másik fele Rahovába megy, hol az oroszok dunai átkelésre hidat építenek. Nekünk elég katonáink és ágyúink vannak. Rendetlen lovasságunk első hadoszlopai Asce és Szyriából a kijelölt dunai pontokra vonulnak. Az orosz haderő, állván a Dan­­nenberg féle 30000-nyi hadtestből, mely azonban be­tegségek és ütközetek által sokat szenvedett, a Lüder­- féle 25000 embernyi hadtestből — ennek egy hadosz­tálya a Kaukázusban van — az Osten-Sackenféle 25000-nyi hadtestből — ezen teljes számú hadtest több osztályai azonban Besszarábiában vannak — és egy 4000-nyi lovas osztályból, egészben 87,000 embert tesz ki. „Ebből 10000 embert le lehet számítani, kiket a ty­phus és lázak harczképtelenekké tettek. „Oroszország nem merte, a Paniutin hadtestet Len­gyelországból kihúzni. Az indokok ismeretesek s mi valóban nem irigyeljük Oroszországtól azon szellemet, mely hadseregében uralkodik. A tisztek úgy nyilatkoz­nak, hogy a czár ezúttal számításaiban csalódott. „Mi is vesztettünk két csatát Ázsiában. Ez legalább 2000 halott és 4000 sebesültbe, valamint 14 ágyúba kerülhetett. Oka a rosz vezénylet volt.“ Ekként adja elő a török fővezér a korábbi hadese­­ményeket.Most a Satellit febr. 18-tól jelenti, hogy „az oroszok Maglavitnál sánczolják magokat s Kalafat elleni aknák ásásával foglalkoznak. Az ottani vidék la­­kosai állítják, hogy a kalafati sánczok még légbe fog­nak repittetni. Utasok, kik az alsó Dunáról érkeztek, állítják, hogy febr. 11-én az ágyudörgés Brailánál foly­vást tartott, a nélkül hogy e városban a folytonos bom­­báztatás iránt valami bővebbet tudnának. Ugyanezen forrásból jelentik, hogy Oltenicza mellett egy török hadtest átkelt a Dunán, s a balparton állást foglalt.­­ Az utasok azonban nem hiszik , hogy a török csapatok a nagy hideg s csontig ható éjszakkeleti szél miatt tarthassák magukat, hanem hogy ismét vissza fognak vonulni, s jobb napokig régi szállásaikat elfoglalni. Az utolsó napokban sok kocsi sebesült érkezett Gyurgye­­vóból Bukarestbe. Az oroszok egy nagy hajóhíd építésével vannak el­foglalva. Egyik tbk az arra való fát 10,000 aranynyal fizette, s a törzsek Bukarestbe hozatnak, melynek kö­zelében a híd épül. A hajók Kis-Oláhországban készül­nek. A czár e czélra 96,000 ezüst rubelt utalványozott, s azzal két hó alatt készen kell lenni. Ebből tehát azt lehet következtetni, hogy a dunai átkelés az oroszok részéről csak april hóban van czélba véve. Azonban a törökök részéről még mart­ hóban várnak nagy és me­rész vállalatokat a balparton, minde­n erejüket megfe­szítvén, hogy Oláh és Moldvaország uraivá lehessenek. V­i­d d i­n­ből jelentik a Preuss. Corr.-nek, hogy a kalafati török helyőrség utolsó időben még tetemesen gyarapittatott, hogy minden megtámadásnak erőteljesen ellent­llhasson. A legtöbb lakosok nyájaik és egyéb vagyonukkal elhagyták a várost s a jobb partra költöz­tek át. úgy hiszik, mikép az orosz csapatok nemsokára komolyan támadást fognak Kalafat ellen intézni s az átkelést a Dunán más ponton eszközölni. Egyébiránt Bukarestből azt írják a Pr. Corr.­­nek, miszerint a „keresztes“ csapat, száma e hó köze­péig 3000re ment. A görögök megtartják nemzeti öltö­zetüket Ellenben az ol­lók és bolgárok számára külön egyenruha van megrendelve, ők kék kis fegyverkabá­tot veres gall­­ és hajtókával kapnak, szürke nadrágo­kat veres paszománttal s fekete báránybőrből kalpagot. Febr. 3-án ment el Paskevits­ky hadirodájának egy része Varsóból Bukarestbe Vitte vezérlete alatt. Ezen s más jelekből azt következtetik, hogy a tavasz­­szal a tábornagy veszi át a főparancsnokságot a Duná­nál. Új csapatok indíttattak Moldva és Oláhországba, s mihelyt e csapatok megérkeznek, az orosz hadsereg 120,000nyi erős lesz. Oroszországban Gorcsakoff hg hadműködésével meg vannak elégedve, mert kis­ erejé­vel a hosszú hadvonalon annyit tett, mennyit méltányo­san kívánni lehet. Paskevits hg Varsóból igazgatja azon számos hadoszlopokat, melyek a dunai sereghez küldetnek. Az 1849-ben Erdélyben működött csapatok nagy része ismét a Dunánál van. Egy cs­­ukát a vám­mentes lókivitelnek kedvezményéz, mely 1858 január 1-jéig leendett érvényes, megszüntette. Várni lehetett, hogy a török tudósítások a gyurgye­­voi összecsapásról másként fognak hangzani, mint a már ismert orosziak. A Tr. Zig legújabb levantei tudó­sításai közt többek közt mondja : „A legújabb török bulletin Halil pasáé, a ruscsuki parancsnoké, Omer pasához . „Pénteken febr. 3-án, viradatkor naszádokon és bárkákon bizonyos számú csapatokat Ruscsuktól fel­felé a Kama szigetre küldünk. Az oroszok Gyurgyevo­­ból 2 zászlóaljat s 2 szakasz lovasságot küldvén elle­nük heves harcz fejlődött ki, melyet a török csapatok s a naszádok tüzéri tüzelései folytattak. Ugyanakkor 300 nem rendes katona átkelt a Dunán, az első orosz őrséget Ruszsukkal szemközt megtámadandó,mig avar­­ágyúk megkezdek a tüzelést a balpartra. Ezután a 2. tartalék gárda ezred 4. zászlóalja Ali aga alatt bárká­kon 2 ágyúval átkelt a szigetre, hol a második orosz őrség volt felállítva. Az oroszok ekkor Slobozia faluból megnyiták lövegeikből a tüzelést s Gyurgyevoból 3 gy. zászlóaljat, 1 lovas ezredet, bizonyos számú kozáko­kat s 2 ágyút küldtek ki. Az említett török ezred 1-ső zászlóalja Mahhud aga alatt azonnal 1 ágyúval a szi­getre ment, s megkezdé a harczot, mely 3 óráig heve­sen folyt. Isteni segély, s csapatjaink fékezhetlen vi­tézsége legyőzék az ellen makacs ellentállását, ki, nem lévén képes a szakadatlan ágyú és puskatüzelést kitar­tani, rendetlenül visszavonulni volt kénytelen. Kato­náink fényes győzelmet vívtak ki, s sok elvett fegyvert hoztak vissza Ruscsukba. Mi 32 halottat, az oroszok 300-at vesztettek, s majdnem kétszer annyi sebesültet. A sloboziai gyilkos összecsapásról Gyurgyevo közelében, mely nyilván nagyobb volt, mint azt az orosz bulletinek előadták, bővebbi tudósítások folytak be, melyekből a harcz elkeseredett voltára következtethetni. Az első török támadás az orosz üteg ellen történt. 7 óra­kor Gyurgyevóból túlnyomó segély jött s a törököket egyelőre a csatornán átszok­ta. Szurony és karddal vív­tak. Kétszer kaptak az oroszok segítséget s a harcz d.u. 2 óráig elkeseredten folyt, midőn a törökök dühös táma­dást tettek Ember ember ellen, mellet mellnek szegez­ve harczoltak, de félóra múlva sikerült a törököket is­mét a csatornán át visszanyomni. Berestschaka alezre­des ez alkalommal esett el, mire­ a törökök Ruszsukba visszamentek A gyurgyevoi lakosok látván az oroszo­kat hátrálni felpodgyászolva akarók a várost elhagyni, de az őrök senkit sem bocsátottak ki. Bukarestbe 197 sebesültet vittek. Stambulból febr. 13-ról írja a Tv. Zrg, miszerint török részről is fel akarják használni­ az oláhok jó­in­dulatát, s a dunai fejedelemségeket lázadásra kelteni. A kalafati táborban oláh szinú zászlókat tartanak készen kereszttel középen s oláh felirattal, melyeket lehető előnyomulásuk esetében fel akarnak használni.­­ A Sheik-ul-Izlam 100 millió piasztert ajánlott fel a vallási alapból a had folytatására s kinyilatkoztatá, hogy a me­cset-igazgatás még több áldozatra kész. Várnából, febr. 10-től jelentik, hogy Barbier le Tinán admirál flottillájával ide érkezett 3-án, továbbá két angol hajó is, miután Krimia partjain czirkáltak, s 4-én ismét Sztambulba elmentek. 1­8-án két egyesült flottás hadihajó török szállítmánynyal érkezett ide. Az Engl. Corr. írja, mikép a Dundas admiral 8 angol követ közti egyenetlenség nyílt titok, ez utóbbi nem akarván amazzal a sürgönyöket eredetiben közölni, imez pedig nem akarja a sürgönyök magyarázatát csu­pán ő reá bízni. E viszály volt oka a flották visszain­­dulásának. A Caradoc által hozott sürgönyök a kettő közötti viszonyt kiderítendik. A Morn. Herald egyébiránt egy sürgönyt hoz, mely szerint 7 török szállítóhajót az oroszok az angol­­franczia uralom daczára elvettek, s ehért nem tartja va­lószínűtlennek, miután a fedezet igen gyenge volt. Egy más levelezője meg ezt írja: Az angol-franczia kiséret egy orosz hajóhadosztálylyal Korniloff admiral alatt ta­lálkozott, ki a Vladimir gőzfregatton a franczia gőzös Gouserh­ez egészen közel jött s aztán csakhamar villant. Ez onnan magyarázható, hogy az egyesült flottának rendelete van, addig nem lőni, míg meg nem támadta­­tik. A Caradoc erre nézve is hozott határozottabb pa­rancsokat. Egy nem szenved kétséget: az hogy az, orosz hajók Szebasztopolból kimentek , mert a Phobe csavargőzös kapitánya, ki 5-én ért Trebizondból Szambulba, jelen­té, hogy egy nagy hadihajó őt üldözte, s csak az éj által fedezett irányváltoztatás által menekülhetett.­ A fölkelési mozgalmak Epirus és Thessaliá­­b­a­n a görög királyságban közfigyelmet gerjesztenek. A görög lapok azokat pártállásuk szerint ítélik meg s e szerint reményeket vagy aggodalmakat fejeznek ki. A TUDOMÁST ÉS IRODALOM Jeles íróink csarnoka-XVH. D A Y K A. Lélekbúvárok állítása szerint a mennyiség felfogha­­tása az embernek egyik nevezetes előnyét képezi az állat felett, mely minden tárgyat csak anyagi állagá­ban bír szemlélni; de fájdalom, a tapasztalás bizo­nyítja, hogy a puszta mennyiségi felfogásnál maga­sabbra emelkedni, a szellemi állagot, minőséget fel­fogni , az emberek között is csekély számú választot­taknak sajátja. Legtöbben ölével szokták mérni az em­bert s ennek munkáit, nem képzelvén a nagyságot egyébnek , mint sok kicsinynek összehalmozását; nem értvén a költő azon szavát, hogy a lélek az , mely csodadolgokat tesz. Ezek természetesen kevesebbre becsülik lángelmü négy sornak szerzőjét a bőbeszédű, utánkérődző regélőknél, kik roliansokban rakásolják fel nagy gond és fáradtság közepett együvégyűjtött szá­raz adataikat; ezek előtt vajmi csekélynek látszhatik az is, kiről e czikkben akarunk megemlékezni: Day­ka! Vannak még más emberek, úgynevezett bölcsek, azon hideg, nyugalmas kedélyűek, kik mindent kö­zönynyel tudnak venni, kik a lelkesítő örömhírt gúny­­nyal, a leverő gyászt megvetéssel fogadják, kiket semmi sem háborít meg, kik soha fel nem indulnak, kik sohasem haragszanak — de nem is lelkesednek semmiért, kik senkit sem gyűlölnek — de nem is sze­retnek senkit. Ezek sem adhatnak sokat Daykára és nemes fellángolásaira , mert bölcseségnek kiadott ön­zésüknél fogva kénytelenek ezeket nevetsége■seknek tartani. De lehet-e bölcseség, szív nélkül? Lehet-e valódi ember, ki nem szeret? s lehet-e szeretet, gyülölség nélkül ? . . . Csak az lángolhat szeretve minden nagy, dicső és nemesért, ki szeretetével egyenlő gyűlölet­­tüzet táplál minden aljas, minden gaz, minden ocsmány iránt. Azon szent gyűlölet, mely a rosznak ellenében kitartólag irtóháborura van pánczélozva, maga is nem egyéb a legmagasztosabb szeretetnél. Tanuljuk tehát gyűlölni a roszat, hogy szerethessük a jót, é­s kitől tanulhatnék ezt inkább, mint a költőtől? Ha D­a­y­k a verseit kezünkbe veszszük , nem kerül­heti el figyelmünket az éles ellentét (mely tulajdonkép a legszorosabb azonság) kedvese s baráti iránti csak­nem imádással határos szeretete s az elfajultak ellené­­beni méregteljes gyűlölete közt. Mindamellett azonban, h°gy D a y k a — mi életét illeti — heves természete által gyakran vigyázatlanságokra ragadtatott, miért is helyesen jegyzé meg róla egyik pártfogója, hogy na­gyon is költő ; mégis , midőn költött, midőn a művé­szet körében alkotott, féktelen lángjai megcsillapod­ván , veleszületett művészeti ízlésének mintegy határt szabó s enyhítő üvegén keresztül, csak szelíden világí­tottak , de nem égettek többé. A szeretet szenvedélyei szemlélkető, de mélyen átérzett, csendes , de vihar után megenyhült örömnek , bánatnak alagyás merengé­seivé változnak; s a gyűlölet parázsából csak apró, tiszta, testetlen szikrák szőkélnek elő , a nemes harag­indulat tömbe feloszlott s finom gunyparányokban jege­­zzült össze. Hahogy a végzet tovább engedi élni D­a­y­k­á­t, aligha csalódunk , midőn azt mondjuk, hogy — a mi nálunk ritka, mint a fehér holló — kitűnő szatirikus vált volna belőle. Utaljuk olvasónkat még 1790- ben készített, „a nemzeti öltözet“ czimű versére, melynek igénytelen felirata alatt attikai só attikai csin­­nal egyesülve, a nevetséges elem oly ügyesen van fel­­vegyítve a komolylyal, hogy egymást nem sértik, sőt emelik, s bámulandó taktikával a legnagyobb eszmék puszta ötletek álarcza mögé rejtőznek, úgy hogy az irónia felülmúlja önmagát, mintegy önmagának ellen­tétesévé lesz, a nélkül, hogy megszűnnék irónia lenni, kivált midőn a korcs fajzatnak e csípős szavak adatnak szájába . Ideje elverni a mély részegséget , visszabolondozni az esztelenséget.... Különösnek találhatják olvasóink, hogy figyelmöket először is Day­ka tehetségének csak remélhetett, de nem teljesült, nem kifejlett irányára fordítottuk, és so­kan talán kételyeket is fognak emelni állításunk ellen, miután D­a­y­k­a kizárólag mint lantos költő vívott ma­gának érdempalozot az irodalomban, a lyra pedig szint­­oly természetes ellentéte látszik lenni a szatírának, mi­kép a kedély az észnek, az érzelmek összeolvasztó me­lege a gondolatok elkülönző fényének ellentéte. Az első észrevételre nézve megjegyezzük, hogy a huszon­­nyolc­ éves ifjú halála sokkal inkább képes a lelket fájdalmasan gerjeszteni annak elgondolására, mi lehe­tett volna Daykából, ha tovább él, mint azon ör­vendetes érzettel vigasztalni, mi volt ő valóban, m­ig élt. Újabb irodalmunk történelmében elég gyászeset van följegyezve írókról, kiknek jövőjök nagyob­b vala m­ultjoknál S ha Kisfaludy Károly­ban egy shakspearei, Csokonaiban egy moliérei.K­á­r m­ a­li­ban egy scotti szellem kora elhunytát siratjuk , hogy ne jutna eszünkbe D­a­y­k­á­n­á­l egy oly költő elvesztése, ki nemzetének több teendett, mint Horácz volt A­u­­­gusztnak?... De kérdés, nem-e csak önkényes elővélemény, hogy Daykából a magyar irodalomra nézve gunyorköltő vált volna, belőle, ki — miként da­lai mutatják — tiszta lyrikus ? Mi megváltjuk, Daj­kát legeszesebb lyrikusunk­nak tartjuk; koránsem­ ál­lítjuk ugyan, hogy dalai nem valódi szenvedély, va­lódi érzés tolmácsai, de szinte m­athematikailag egyará­­nyos szerkezetük, epigrammái élők világosan tanúsít­ják egy részről a tárgyával tökéletesen bíró, tárgyát meghódított művészeti számítást és hatalmat, másrész­ről pedig azon idomi tökélyt, mely mindig inkább az átgondolás, mint a szenvedélyes ihlet következménye; szóval, Daykánál, ki e részben hasonlít Bajzá­hoz, az alkotás azon nemét találjuk, mely valamint ál­talában a lantos költészetben, úgy különösen nálunk magyaroknál igen-igen ritka tünemény, t. i. határozott fágylagosságot. A költő már keresztül ment volt azon érzelmeken, melyeket előad, lelke nincs többé az indut­­lat súlya alatt, melyről énekel. Szabad, elfogulatlan és tájékozott, mint Goethe vagy B­é­ran­g­e­r, s épen azért megragadóbb is. Bármennyire legyen is dalainak alaphangja bánatos és epedő, semmi betegességet nem találunk érzelmeiben ; minden legkisebb dala azon ere­deti egészséget tükrözteti vissza, melyről helyesen mondhatni, hogy az életben ugyanaz, mi a művészet­ben a szépség. Dayka dalait ennélfogva kerekdedség bel- és kalidomban, csín és mérséklet, az egésznek mint eszménynek szem előtt tartása, leginkább pedig azon kitűnő sajátság jellemzi, hogy minden műve, ha elolvastuk, tökéletesen kielégíti kibékit, nem hagy visz­­sza semmi meghasonlottságot, semmi világfájdalmas utóízt. Dayka mindig egészet is­ egyszerre tud adni; találó rövidség különbözteti m­eg dalait más költőink dalaitól. Nem nevezhetnék-e hát joggal Dayka da­lait a fagyas hangulatú görög villanykáknak ? Valamint pedig a görög villanykának párhuzamos ellenfele a római villanyka, valamint a sírás hangula­tát csak az önleges és tárgylagos felfogás közti finom vonás választja el a nevetés hangulatától, s a nevetés­­beni kifáradás után az elérzékenyedés nyújt a léleknek mikép S­c­h­mi­d­t Julián mondja a legkényelme­sebb enyhületet (s e kettőnek egysége alkotja azután az egészséges humort, mely sohasem lehet kedélytelen); valamint továbbá az elbusulásnak természetes ellentéte, s ennélfogva gyógyszere is, a gúnyolás, mint csatavesz­tésé csatanyerés , szintúgy képezi a költői szemlélet azon nemének, melyet alagyásnak mondunk, párhuza­mos ellentétét s kiegészítőjét a satirikus szemlélet, mely a szenvedés rabságából felszabadit. Jól mondja Heine, hogy gazdagok és hatalmasok elbizakodása ellen csak a halál vagy gúny óvhat; jóllehet megje­gyezhetjük, hogy ilyenkor a viszont megtámadott meg­támadó nem érdemelt tiszteletben, Lirostratusi hírben részesül, mert Carrel szavainak is el kell ismernünk igazságát : „A­mi nevetséges és gyűlöletes, magában­­véve nem érdemes az életre. A lángelme, midőn elha­lad mellettök, megrugja s ez által halhatlanitja őket. A szemérmeskedők, a m­arquisk, az álszentek XIV. Lajos korából, M­ali­éré nélkül, feledve volnának. Ötven év múlva bohócz forradalmárainkra sem igen gondolnának többé; de Courier igéző levelei — nem gyávaságaik — fentartják emlékezetöket.“ Ha tehát Day­kában olg­­­yriku­su­nkat látjuk, ki­ből rövid tov­ábfejlés mán jeles szatirikus valandott, ez mind fenna­radt költeményei, mind az elmondott­ szépészeti meggyőződések folytán aligha fog merész és­ indokolhatván elővéleménynek látszhatni. De a­mit elvesztünk benne, visszahozhatlan; élvez­zük, tegyük sajátunkká azt , a­mi tőle fenmaradott és fenmaradni fog örökké.. Néhány dal az mindössze, mit irodalmunk Day­kát­ól örökölt, hanem e néhány dal őt első jeleseink közé emeli. Újabb nemzedékünk azon­­­ban, fájdalom, igen kevéssé ismeri Dayka­t, minek­ egy részről az is oka, hogy költeményei újabban, méltó t diszalakban, még nincsenek kiadva, s ezenkívül az utób­bi időben számosabban megjelent gyűjtemények is mel­lőzték őt. Meg kell itt újítanunk azon felszólítást, m­i Kármán és Fanni munkáira nézve már tettünk . Dayka verseit ki kell adni, hogy a magya közönség újra meg újra gyönyörködhessék azokban újra megtanulja azokat s újra meggyőződjék, mily meg­­ nem vetendő kincsekkel bir már eddigi irodalmában'' S D­ayka verseinek kiadatása annál korszerűbb vál­lalat volna épen most, mivel költészetünk a Day­ka­ié­­­e csin és szabatossággal ellenkező hibákba sülyed el. Irodalmi bajokat magának az irodalomnak kell újra megorvosolni. Újabb költőink, kiknek bizony nagyobb része aligha olvasta D­a­y­k­á­t, példányt kapnának ben­ne, s iparkodnának legalább is oly szép alexandrinuso­kat (akár a Zrinyiféle, akár franczia modorban) készíteni, minek Daykánál is találhatók , jóllehet legszebb köl­teményei más versalakokban szerkesztvék. „Lassan megyünk elő, de hatalmasan, —akármit mond Boeotia!“ Ezen szavakat intézé Dayka egy­kor Kazinczy­hoz. Legyünk azon, hogy e szavak soha meg ne hazudtoltassanak általunk; s emlékezzünk meg Daykánk azon sorairól is mindig, melyekben az értelmi túlsúlynak, a miveltségnek jósolja meg a győzelmet az anyagi vak erő felett:­­Az forgató, fel Trója várát, A ki felére hajolt Minerva. Az életnek ugyan, mint egésznek, mindenkor szal­í­­nosabb és döntőbb befolyása van az irodalomra, mint az élet egyik nyilatkozatára s igy részére , semhogy az irodalom viszonti befolyását, visszahatását az életre, mint részlegest és sok tekintetben aránytalant, ponto­san kiszámíthatónak vallhatnók ; mindamellett bizonyos, hogy e befolyás, e visszahatás annál nagyobb horderő­­vel bír, annál nagyobb tért vív ki magának, minél mi­­vel több a nemzet maga, s minél inkább képes belátni, hogy csak a szellemé a hatalom és dicsőség, mert csak az vezérelheti az emberi nemet biztosan a jóllét, a ha­ladás ösvényén. S mi képviseli az intéző szellemet, ha nem az irodalom ?... Gregus Ágost. Magyar könyvészet. 25(254). Jósika Miklós regényei. Uj olcsó kiadás. — A b­aj­­. Regény. Irta Jósika Miklós. Két rész, kis 8-rétben : 216 és 223­­. Harmadik kiadás. Ára mindkét résznek együtt 1 párt. Kiadja Heckenast Gusztáv, Pesten, 1854. (Ez uj olcsó kiadásbeli minden egyes kötet csak 30 p. kr.) 26(255). A török birodalom leírása, történe­ti, statistikai és geographiai tekintetben. Legújabb kútfők után kidolgozta Fényes Elek, magyar akadémiai 1. tag. A török birodalom földabroszával. Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. Nagy 8-rét. IV. és 474­­. 27(256). Mezei gazda népszerű gyám- és vezérkönyve, az uj rendszer kivonatai szerint, a ma­gyar földmivelő nép alsó osztálya számára. Több gyakor­lati földmivelők és felsőbb rangú gazdatisztek közremun­­kálásával irta G­a­­­g­ó­c­z­i Károly. Második kötet. (Tar­talma : konyhakertészet, gyümölcstenyészet, szőlőmivelés.) Nagy 8--ét 94 I. Mintarajzokkal az első kötethez. Pest. 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. (Ara előfizetés utján helyben 1 pfrt, postán 1 frt 20 kr.) 28(257). Elemi géptan. Közhasználatra irta Thü­ringer Ambro, bölcsészettudor. Pest. 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. 8-rét. VIII. 119 1. 29(258). S­z­ámi­t­á­s­t­a­n (arithmetica). Alsó gymna­­siumok számára, irta Dr Mo­cnik Ferencz, cs. k. iskola­ügyi tanácsos és népiskola-felügyelő. A negyedik kiadás után fordította ifjú Szász Károly, tanár. Első rész : az I. és II. osztályok számára. Pest, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv. 8-rét. 172­1. Ára 48 p. kr. 30 (259). Egészen uj szerkezetű ABC vagyis vezér­könyv az olvasni tanításban és tanulásban. Irta Erdélyi I­n­d­a­­­i Péter, szőnyi-növeldei tanár. Képes kiadás: Pesten, 1854. Kiadja Heckenast Gusztáv, kis 8-rét. 120­­. 31 (260) Praktischer Lehrgang zur schnellen und leich­ten Erlernung der ungarischen Sprache. Nach D. F. Ahns Methode bearbeitet von Gottlieb Eduard T o e p 1 e r. Pesth. 1854, Verlag von Gusztáv Heckenast. 8rét. VIII és 151 1. 32 (261). Der Schnelle Ungar, oder zwei Lehr­­curse für den ersten Unterricht im Ungarisch-und Deutsch­lesen und dem Nothwendigsten und Wissenswerthesten aus der Ungarischen und Deutschen Sprachlehre. Als Lese­­und Sprachbuch , heransgegeben von S. Neumann, Oberlehrer an der Normalschule an Altofen. Pesth, 1854. Verlag von Gusztáv Heckenast. Hetedik javított kiadás. Kis 8rét 96 1.

Next