Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-23 / 1261. szám
elődeinkhez kivívtuk a halhatatlanságot. Császárunk pillanatait csak Francziaország dicsőségére s jólétére fordítja,lvárja tőletek, hogy ti az éjszaki hóditő elleni harczban estétek és bátraknak fogjátok magatokat mutatni, s Francziaország maradandó dicsőségét emelni fogjátok.“ „Vive l’ Empereur“ legyen a mi jelszavunk; e szózat mellett győztek halhatlan apáink, s vive l’ Empereur kiáltással akarunk mi is győzni vagy meghalni!“ Vive 1’ Empereur! hangoztatá erre az egész sereg, és vive l’ Empereurt kiáltanak a Drinápolyba vonuló francziák után, mi természetesen viszhangoztatott. — St. Arnaud megérkezése után Baraguay d’H 11 er s azonnal visszautazik hazájába. A franczia kormány tehát feláldozza a szükséges egyetértésért a maga követét. S valóban egyike a legmellőzhetlenebb feltételeknek a nyugati hatalmak harczának sikerére nézve, hogy az egyesség a harct egész ideje alatt meg ne zavartassák. Némelyek még azt is állították, hogy a nyugati hatalmak,ha egyetértenek,még Németország tényleges segélye nélkül is elbánhatnak Oroszországgal. De épen azt vonták több oldalról kétségbe, fog-e köztük az egyetértés tartani s bizonyos kárörömmel lesték még csiráját is az általok oly bizton remélt viszálynak. S Oroszország ép ezen egyetértés lehetlenségére építette számitásait, s most, midőn az mégis nemcsak lehetőnek, de valónak bizonyult, most is nagy hasznára lenne az orosz politikának ez egyetértés legcsekélyebb megháboritása is. Gyönyörrel halják tehát a viszályt, mely a franczia és angol követ közt Szambulban kitört s már ebben a kormányok közti egyesség első bomlását láták, még pedig a háború komolyan meg sem kezdetett. De hasztalan dörzsölök kezeiket. Baraguay d’Hilliers tánok visszahivatása megmutatta, hogy az angolfranczia szövetség mégis mélyebben van megalapítva, pit hogy egyesek hibái és ügyetlenségei által megháborittathatnék. — Egyesek hibája, kik buzgalmukban tulmennek kelleténél, még nem választhat el egymástól két nemzetet, melyek hogy közös czélra egyesülhessenek, régi antipathiásokat, valamint vérmérsékelt szellemek természetes különbségeit legyőzni elég erősek és műveltek voltak. Igaz, hogy tekintve csupán a két nyugati nép természeti minőségét, hajlamát és jellemét, könnyen lehetne egyességük őszinteségében és tartamában kétségeskedni. De a két nemzet esze, reméljük, eléggé megerősödött, hogy a jog és civilisatio érdekében, a természetes ellentéteket és anthipathiákat legyőzzék, valamint netáni vérmérséki hibákat is ártalmatlanokká tegyenek. Még a vallási különbség is, mely különben a leginkább elválasztó, a francziákat és angolokat nem gátolta abban, hogy a mahomedánok jogát elismerjék s annak fentartására közremunkáljanak hogy tehetné tehát vérmérsékük lehetlenné a hű szövetségesekül maradást? Természeti rokonszenvek és politikai szövetségek két különböző dolgok. Valamint az ész le bírja győzni a természeti hajlamokat és szenvedélyeket, úgy politikai czélok is paralizálhatják a népek velük született antipathiáit, melyek vérmérsékelt következményei. Reméljük tehát, hogy a nyugati hatalmak szövetségében is a politikai ész mindent le fog győzni , mi őket egymástól elszakítja, annál inkább, miután e részben közös érdekek forognak fen, s az angolok és francziák természetes különbsége a jelen háborúban épen arra való , hogy egymást támogassák s kiegészítsék. Bolgárföld: Sumlában ápr. 28-án egy orosz kémet hadi törvényszékileg agyonlőték. Ez szökött orosz tiszt álarczában jelent meg Musztafa pasánál a Dobrudzsa megszállása után s ezt az orosz csapatok mozdulatai iránt az oroszok javára tévelybe akart vinni. Egy másik orosz ügynök, ki Bulgáriában mint görög pap kalandozott s a törökök elleni felkelést hirdette , Stambulba vitetett. — A mosztári török pasa a csernagorai vladika proclamatiója ellenében következőleg szólal meg : ,,Herczegovina lakosai! Mily jó barátokat birtok a montenegroiakban, nem kell nektek előbb megmondanom. Már többször volt alkalmunk ezen részakaratú montenegroiakat JÜDGHÁZY ÉS IRODALOM 51(204). Az országos jövedelmekből nyújtandó úrbéri kárpótlás iránti igények bemondása, s az ide vonatkozó törvények s miniszteri oktatás gyakorlati magyarázata, Mészáros Károlytól, Pest, 1854. Heckenast Gustáv sajátja. 8. r. 67. lap. Ára ? Egy igen korszerű s hasznos kézi könyvre van szerencsénk fölhini figyelmét a magyar közbirtokos közönségnek, — s ez , a föntebb czimzett munka Mészáros Károly tollából. Ezen munkának tárgyát, már maga a czim kifejezi, s mi az irodalom és gyakorlati élet ezen nyereménye iránt, csak a közörömet fejezzük ki, midőn jelen munkának megismertetését, mintegy magasb erkölcsi kötelmüt vállalok magunkra. Az úrbériség és földtehermentési törvények érzeményezése s magyarázatáról számos röpiratok jelentek meg nálunk az újabb időkben, de vajonnal kell kimondanunk sivár tapasztalásainkból merített azon meggyőződésünket, miszerint íróink, kik eddigelé e téren fölléptek, nagyobbára vásári munkákkal özönték el a közönséget. — S azok, kik tárgyismerettel látszanak birni, — legkevésbé bírják a nyelv és előadás hatalmát, — a kik pedig imezek birtokában volnának, megemészthetlen tárgyalatlanságuknak adták jeleit. Divattá vált t. i. íróinknál bizonyos philisterség és nyegleség. Fölkapnak nagy hirtelenséggel bizonyos koreszmét, s tárgyat, és a szavak árjában, másolatot másolnak szellemi rongyszedők gyanánt, munkát imák oly dolgokról, melyeket legkevésbé sem értenek — s oly időben, midőn még az illető hatóságokkal is alig közölték, — már commentatiokat s könyveket csinálnak. Mondom csinálnak, mert az ily csinálmányokban aztán, sem szakismeret, sem irodalmi becs nincs. Nem igy a jelen könyvecskében. Mészáros Károly írótársunk fényes jelét adta ezúttal annak, mikép érthetőleg, férfiasan, tisztán s velősen szaktárgyakról csak az irhat, ki mind elméleti mind gyakorlati tiszta fogalmával bir annak, mit tolla alá vesz. Ő az úrbéri kárpótlásra s az úrbéri igények bemondására vonatkozó törvényeket s rendeleteket oly ügyesen illesztette össze, — a fölvett tárgyakat oly világosan s erődús nyelven magyarázza, miszerint mind az, ki az úrbéri viszonyokban tájékozni kívánja magát, biztosabb s értelmesebb kalauzt aligha választhatna magának. A kérdéses munkát egy gyönyörű bevezetés előzi meg, mely a birtokállapot jelen stádiumát rajzolja elénk , és a munka öt fejezetre van osztva, melyekben a miniszteri oktatás s ide vonatkozó törvények minden egyes pontjai külön magyaráztatnak. Az első fejezetben tárgyalja szerző a kárpótlandó jogok és járandóságok természetét s felosztását a legújabb törvények értelmében, valamint azon módot, hogy miképen, — s jogszerűleg kiknek kelljen s lehessen ezen jogok s járandóságok körül eljárni; — a másodikban adja az úrbéri jobbágy- és zsellértelkek értelmezését, s azon gyakorlati eljárás módszerét, mely ezeknek bemondására vonatkozik. A harmadik fejezet az örökváltsági szerződések, a negyedik s ötödik a papi tized megváltásának s azt kárpótlandó igények bemondásának gyakorlati útja és módjáról szól tüzetesen s mindenütt példákkal. Végül, a bemondási táblázatok mintázatait adja elő a szerző, annyira tárgyilagosan s világosan terjesztvén azokat elő, miszerint azoknak puszta intuitiója is kalauzul szolgálhatna az illetők kezében. A kiállítás dicséretére szolgál vállalkozó szellemű Heckenastunknak , de az , mi által közönségünk méltó elismerését leginkább igénybe veheti, s mégis csak abban áll , hogy ő az, ki hazánkban a könyvforgalom mezején leggyorsabban hoz áldozatot a nemzeti szükségnek s a fejlődő tehetségeknek. S ép azért, midőn e jeles és igen hasznos kézikönyvet az író és kiadó méltó elismeréséül jólélekkel ajánlanék a magyar közbirtokos osztály figyelmébe, nem titkolhatjuk azon óhajunkat, miszerint Mészáros Károly írótársunk, bár a még hátra lévő s ide tartozó földtehermentesítési egyéb törvények magyarázatával is lepne meg bennünket, s adna vezérfonalat a magyar közönségnek mindazon gyakorlati kérdésekben, melyeknek megoldása körül eddigelé igen kevés történt. IX. Z. 52(205): Bölcsészeti jogtudomány,vagy természetjog. Gros Henrik Károly würtembergi titkos tanácsos, azelőtt erlangeni jogtanár után Greguss Ágost. Pest. Kiadja Heckenast Gusztáv. 1854. VIII. és 1791. 8. r. Korunkban a jog fogalmai és azon változásokon mentek keresztül, mint a bölcsészeti eszmék. Az érzelmek forradalma behullámzott az eszmék világába is, s miként az emelkedett vagy hanyatlott, a szerint tölt föl saját árja — s vitt saját apályával oly fogalmakat, melyek megrohanák az emberi velőt s nem várt inváliókat tettek az eszmék birodalmában. Egy F rö be, Struve, Rüge második ünnepet akartak rendezni Volney romjain, s Grotiust és Pufendorfot, kiknek jogfogalmait im ezek boszorkánymagzatoknak tárták — máglyára törekvőnek készíteni. — S mily különös idő is ez , melyben mi élünk! — Minden eszmének megvan saját emberisége, megvannak hívői, bölcsei, trónjai, rabszolgái, evangéliuma és máglyája! Főleg századunk tudományos műveltségének történetében szemlélhetjük ezt. Kant és Hegel, Schelling és Fichte, Krug és Beck, Rottek s Eschenmayer, mind megannyi szószólói — úgyszólván — rendezői voltak a jogfogalmaknak. Az eget dúló agyrémtől az őrült fzolgarság hunyorgásáig minden gondolatnak támadt rendszere s csak — a mi századunkra nézve legjellemzőbb, — egynek nem : a rend eszméjének nem, mely valamint a társaság tényleges törvényei, úgy, sőt még inkább szolgál alapjául az emberiség közeredetét hirdető s megszentesítő természeti vagyis észjogtannak. S ez az, ami nekünk Gros bölcsészeti jogtudományát különösen ajánlja. A társadalmi s politikai eszmélet józanságát szemléljük mi e műben, méhesek életrevalóságáról nemcsak az kezeskedik, hogy immár majd minden műveltebb európai nyelvre leforditatott s több mint hat kiadást ért , hanem — mint mondok — különösen azon eszméleti józanság, mely szerint Gros, az észjogtan elveit nem valami eszményi és soha nem valósulható merev nézelődésből, hanem a társadalmi állapot réteges megalakudása s fönnállhatásából fejti ki. Illetőleg ugyanis — mint a fordító szintén helyesen megjegyzi: a munka tudományos érdemét, szerző a Kant alapította bírálatos bölcsészet elveiből indul ki, mely közvetlenül ugyanazon mértékben adott új lendületet a gyakorlati bölcsészetnek, mint később a szemlélkezés a szorosabb értelemben vett elméletinek. Igen ajánlatossá s kedves olvasmánynyá teszi e munkát főleg a fogalmak tisztasága, a kerekded s mindig megérthető és világos érteményezések, melyek főleg észjogtani munkákban, már csak az erkölcsi s jogi fogalmaknak egymáshozi közelállásuk s rokonságuk miatt is — nem igen gyakoriak. Szerző munkájának bevezetésében a jogfogalom eredetét s kifejlődésének történetét veszi tárgyalás alá s innét indul ki annak felosztásában. Felosztja pedig az egész munkát három részre, az elsőben : a természeti magánjog, — másodikban a természeti állam jog, — harmadikban a természeti nemzetközi jog elveit fejtvén ki. Az előadás következetes és átlátszó mindenütt, s az egyes fogalmak érteményét a helyesen alkalmazott inductiók, lajtorja gyanánt segítik elő, a tárgy eszméjéhez fokonkint emelvén az elmét azon pontig, hol a tudomány s az élet egymásba mintegy összefolynak. S ezért különösen alkalmatos ezen könyv iskolai és kézi használatra, minthogy pusztán is csak azt foglalja magában, ami magához a tudományhoz tartozik, és semmi olyasmit nem, mi a képzelmi árongások s hypothesisek világába tartozik. Ami az áttételt illeti, ez csak dicséretére válik Greguss Ágost munkatársunknak. Már maga a tény, miszerint ő Gros jeles munkáját nemzeti irodalmunk egyik hódítmányává téve, megérdemli kellő méltánylását mindazoknak, kik képesek fölfogni, hogy mily nyeremény legyen még most nálunk az , ha valaki, főleg ifjabb íróink közöl, a komoly tudományok területén is haszonnal és sikerrel képes forgolódni. S Greguss Ágost jelennen annál inkább megérdemli őszinte elismerésünk kifejezését, minthogy ő nem csupán száraz fordítást adott, hanem, amennyiben az észjogtant önmaga is tanulmányává téve, mindenütt szorgalmas gondossággal hivatkozott azon irodalmi termékekre is, melyek hazánk földén bármily nyelven , időben az észjogtan körében megjelentek. A kiállítás mind a papírra, mind a betűkre nézve csinos, s mint minden mű, mely Heckenast kezei közöl kerül ki, magán viseli az elegantia jellegét. X. Z. Magyar könyvészet. 156(385). Önügyvéd. Gyakorlati tanácsadó jogügyletekben. Utasítást nyújt az iránt: mily eljárás követendő a mindennap előfordulható legszükségesebb ügyletekben, ügyvéd közbenjárása nélkül. Szerkesztette Friebeisz István. Pest, 1854. Müller Gyula sajátja. 8 rét. IV. 326 és XIV. 1. 157(386). Ausztriai polgári törvénykönyv rendszeres kivonatban, a vonatkozó §§ ok számainak idézésével. Obernyik Károly tanártól, Pesten. Müller Gyula sajátja. 8 rét 1901. 158—9(387—8). Ausztriai általános polgári törvénykönyv, az ezen törvénykönyvet bevezető s kisérő rendeletekkel, utasító s felvilágosító jegyzetekkel ellátva, s a magyar törvényekkel hasonlítva. Többek s különösen Suhajda János törvényszéki biró s Tóth Lőrincz magyar akadémiai tag közremunkálásával. Pest. kiadja Heckenast Gusztáv: Nagy 8-rét. Első kötet: XX és 4161. Második kötet: 3801.(Ezen,most önállólag kiadott munka az „Uj törvénytár“ III. és IV-dik kötetét képezi.) 160(389). Közönséges ausztriai váltó-rendszabály és váltótörvénykezési eljárás, kérdések és feleletekben. Saját többéves tapasztalás és a legkitűnőbb magyarázatok után szerző Szinovácz György, cs. kir. váltóbiró Pozsonban. A törvény szövegét tartalmazó függelékkel. (Magyar és német nyelven irva.) Pozson, 1854. A szerző sajátja. Nyomatott Wigand Fr. Károlynál Pozsonban. 8-rét. 248 r.* megsemmisíteni, s a szomoszéd Ausztria s a Vellink most harczot folytató czár előterjesztéseit és kérelmeit (Leiningen) megfogadtuk , hogy a montenegróiakat kíméljük. Ha a montenegróiakat, mint azt Omer szerdán, tisztelve legyen az ő neve, néhány év előtt akarta (!), a földszinéről kiirtottuk volna, ekkor most nyugton lennénk ezen rablóktól. Ti háborulan folytathatnátok mezei munkáitokat, s nyájaitokat legeltethetnétek. De e szemtelen montenegróiak közösen czimborálnak ellenségeinkkel, a moszkovokkal, rárohannak nyájaitokra , melyek csendesen legelésznek s elrabolják javaitokat. Ezt nem tűrhetjük.“ „Ha férfiak vagytok, kövessétek azt, mit Allah s nagy és mindenható padisáhak nevében parancsolok. Minden száz közöl a két legerőteljesbet és legügyesebbet küldjétek közéletek ide Mosztárba. Itt én 14 napig gyakoroltatom s aztán Grahovo, Omrasich, Klaczina, Niksich, Kunovo, Pina, Dorobziak és Komskóba fogom küldeni, hol a határt őrzendik a montenegrói rablók ellen, s ti, Herczegovina többi lakosai aztán háborutlanul mehettek ügyeitek s mezei munkátok után. Kövessétek azt, mit én nektek parancsolok, bízzatok Alláhban s hatalmas padisábakban s mi mind le fogjuk győzni elleneinket. Mosztár, Shaban 2. 1270. (april 30. 1854.) — A „Journ. de Const.“ a görög kormány ellen oly modorban polemizál, mely nem tűnik ki épen nagy finomság által. A görögöket röviden csak rablóknak nevezi, mi azonban a török lap szitoklexikonát még nem meríti ki. Álljanak itt abból némely helyek : „A hellén banditák ügye mindig roszabbul áll; a legtökéletesb anarchia uralkodik a főnökök közt, s az udvar nagy zavarban van, hogy állítsa helyre a békét méltó szolgái között. Többszörös tanácskozások után elhatározta az udvar, egy bizottmányt nevezni ki, mely Spirio Milic, Gardikioti, Grivas és Viacapuloból állván, a határra fog menni, hogy ott a banditafőnökökre hasson, kik királyuk nevében gyilkolnak, rabolnak és pusztítnak. Ez urak feladása lesz, rablásaiknak bizonyos irányt adni; ők a Porta keresztény alattvalóit fel akarják szabadítani, míg azokat tettleg tönkre teszik és legyilkolják. ... Ha e bizottmány hatása meghiúsulna, ha annak nem sikerül a számos banditafőnököket, kik inkább saját kezükre működnek, fegyelmezni, akkor a király és királynő el fognák magokat határozni, felséges személyeikben fellépni s magok a határra menendnek azon reményben, hogy szerencsésebbek leszek, mint a bizottmány. Az orosz kormány semmit sem mulaszt el, hogy e bandita keresztes hadjárat szervezését nagyban előmozdítsa. Soutzo János, görög követségi titkár az orosz udvarnál, elérkezett Athénbe sok hízelgő üdvözletekkel az udvar és sok rubelekkel a keresztes vitézek számára, kik igen szeretik a rubeleket. Ekkorig a vitézek semmi nagyobbat nem tudtak tenni, mint azt, hogy mondhatlan nyomort hoztak hitsorsosaikra s némely angol és ausztriai hajók legénységét legyilkolták. Különben mindenütt megverték őket a cs. csapatok. Az athéni udvar ezért dühös s állítólag el van határozva, oly csapást tenni, mely Törökországot, Angliát, Francziaországot, Ausztriát és a többi államokat bámulatra fogja ragadni. A nemzetőrség fogja a belszolgálatat ellátni. Minden rendelkezhető lovakat requisitió alá helyeztek, és csendőröket, királyi csapatokat, és mindennemű banditákat (!) fognak Törökországra vontatni s csak Zófiában akarnak megállapodni. Az angol-franczia kormány legújabb sürgönyei azonban ezen bátor harczosok harczias és hódító buzgalmát nagyon lehűtötte.“ — AJ.des Debats írja, hogy Stambulban orosz küldnökök fogattak be, kiknél nevezetes papírokat találtak, melyek által több személyek, kik ekkorig hű hazafiság és kétségbe nem vont feddhetlenség hírében álltak, compromittáltatnak. — A „Tr. Ztg.“ szerint a Rothschild-ház két ügynöke érkezett ide, czélják, az alkudozásokat a még létre ekkorig sem jött kölcsön végett folytatni; ajánlatot tesznek a Portának, hogy azt 75-re megkösse. A fölkelő főnök K.— török szolgálatba óhajtott lépni, de minthogy azt kívánta, hogy Ruméliában alkalmaztassák mit a Porta Ausztria iránti tekintetből nem akar tenni, ezért el lön utasítva. — Na mik pasa, ki pénzügyi missiójában a külföldön nem igen volt szerencsés, diploimtiai magatartása által meg tudta nyerni Lajos Napoleon hajlamát, s az ő kívánatéra párisi követté neveztetett. — A török főbb hivatalokban fontos változások várhatók. A tengerészi tárczára jelöltül emliték Halil pasát s a flotta jelen parancsnokát, Ahhmet pasát. — A Skutariban állomásozó angol csapatok ismét egy uj ezreddel gyarapodtak; egyszersmind sok ló és hadszer érkezett. 6000 angol Várnába megy, s a többi, mintegy 14,000, Batumba. — Amerikai lapokban jelentve volt egy hajónak fegyverrakománynyal elindulása, még pedig 50—200.000-nyi nagy mennyiségben, anélkül hogy annak rendeltetéséről valami bővebbet tudhattak volna meg. A török kormány aggódni kezd e szállítmány iránt s azt gyanítják, hogy amerikai üzérek azt a görög felkelés számára teszik. Dunai fejedelemség, Belgrád, máj.17. Biztos forrásból állíthatni, hogy a szerb kormány azon hivatalos biztosítás folytán , miszerint mindaddig, míg a csend Szerbiában meg nem háboríttatik, semmi idegen hadsereg nem fog bevonulni, ekkorig oly buzgón űzött fegyverkezéseit ideiglenesen megszüntette. — A pénzügyminisztérium egy rendelete, mely ma tétetett közzé, az ausztriai ezüst 6 krosok értékét, melyek ekkkorig 5 kron jártak, most 31/3kra szállítja. — Herczegovinából jelentik, hogy a montenegrói határ felé 15,000 (?) ember táboroz Egy második tábor Albániában gyülekszik. Ekként Montenegrót bezárolják , s valószínűleg nem sokára kényszerítik , a fegyvereket letenni. — Bán Máté tanár, egyik a legtehetségesb délszláv költők s Garasanin politikájának legbuzgóbb hívei közöl a közte és Simonovits iskolafelügyelő közt támadt viszály folytán azultánhoz intézett „ódája“ miatt, melyben Oroszország ellen a legellenségesb érzelmek vannak kifejezve, beadta lemondását. A lemondás mint mondják, már 1 hó előtt történt, azonban csak ma tétetett közzé. Némelyek szerint Ban lemondását szándékosan azért adta be, hogy Simonovits helyzetét annál súlyosabbá tegye, kit most a török párt meg akar buktatni. Nem tagadhatni, hogy a Porta az után, mi történt, sokkal kevesbbé hajlandó Simíts külügyminiszter kértére Simonovitsot mint orosz alattvalót a fejedelemségből ki nem utasítni. Az orosz párt azonban még nagyon megelégszik azzal, hogy a közoktatástól ily veszélyes ellent eltávolított, ki képessége és merészsége által az ifjúság egy részére befolyást gyakorlott. Különben kitűnik most, mily hamisak voltak az orosz érzelmű Srbski Dnevnik adatai, midőn azt jelenté, hogy Ban tanár állásáról letétetett s ódája a tanulóknak ellene intézett demostratiójára szolgált alkalmul, bárha különben is tudva van, mily szégyen nélkül gyanúsít e lap mindenkit, ki nemzete üdvét nem a panrassismusban látja. — Oláh határszél. Még folyvást érkeznek Oroszország helyéből uj ezredek a fejedelemségekbe; az orosz hatóságok rendszabályai mindig szigorúbbak lesznek. Még a hivatalos ausztriai lapok is eltiltottak Moldvában. A Sieb. Boote példányai már a tilalom előtt mindig elkoboztattak, ha abban az oroszok valami megveretéséről volt szó. A „Tr. Zig“-nak egy, Galaczból ápr. 27-ről vett tudósítása szerint a semleges hajóknak az Ibraila, Galacz, Izmail és Tulcsa nevű dunai révekben adott 40 napi engedély a gabnakivitelre ismét nyolcz napra szorutat ott, mi miatt az ottani kereskedőség minden előintézkedéseket megten, hogy az ausztriai hajók még ezen határidő letelte előtt a Feketetengerre hozathassanak. Oroszország- Sz. Pétervár, máj. 12. A czár egy manifestuma a flotta s hadsereg számára új rendkívüli ujonczoztatást négy hét alatt rendel meg. — A czár néhány nap óta szenvedő állapotban van. Tegnap Sz. Pétervárra akart menni a szemlére, de gyöngélkedése megakadályozá. A whg-trónörökös 1dén Kronstadtot, Helsingforst és Révait szemléli meg. Sódor koronahg neje, Mária, sz. hesseni lgnő, mint jól értesült körökben beszélik, legidősb fiával, Alexandrovits Miklós negyel egészségi tekintetből Hessen-Darmstadtba megy. Az orosz „Invalide“ Gortsakoff hgnek egy napi parancsát közli Bukarestből ápril 12-ről, melyet a 4 és 5. hadtest csapataihoz intézett. Ez még a dunai átkelésre vonatkozik, s a törökök veszteségét 3000-re teszi, míg az oroszokét 800-ra. Azt is említi, hogy a törököktől 18 ágyút foglaltak el. Kezessége a további eredményeknek, úgymond továbbá, a varsói lg ígért jelenléte, melylyel a győzelem mindig bizonyos. A napi parancs felolvastatott a csapatok előtt s egyszersmind éneklés végett egy dal osztatott ki, mely mint a napiparancs mondja, „érzelmeink és kötelességeink kifejezése.“ Minthogy e dal csak 5 versszakból áll, ennélfogva közöljük annak prózai fordítását: „Katonák dala. Csak az érdemes az életre, ki a haláltól nem fél. Az igazhivő orosz harczos megveri elleneit a nélkül, hogy megszámlálná. Akár francziák, angolok, vagy együgyü törökök legyetek, jöjjetek, hitetlenek, mi harczra szólítunk benneteket. — Ti szomjúhoztok az igazhivők vérére. Isten benneteket általunk fog megfenyíteni. Védői a pogányoknak, örök szégyen és gyalázat legyen rajtatok. — A czár és Oroszországért készen vagyunk meghalni. A czár és Oroszországért nyár csalunk benneteket szuronyainkra. — A bátorság velünk született, mi nem félünk a haláltól a csatában. Istennek tetszenek a vitézek, jutalmukat az égben találandják.“ Hadi mozgalmak Délkeleti csatatér. Szilisztrián kívűl főleg Ruscsuk az, mely ellen az orosz hadsereg hadműködései most intézve vannak. Bukaresti tudósítás szerint 10-én kezdetett meg Ruszsuk lövetése. Ez a gyurgyevói szigeti álláspontból történt s az oroszok most a külső művekre fordítják figyelmüket, mert a vár az orosz lövegek lőtávolságán kívül fekszik. Az oroszoknak Gyurgyevoban felállított csapat testei ott igen nehéz állással bírnak. A törökök folyvást nyugtalanítják azokat, egy nap sem múlik el, hogy két három megrohanást ne tegyenek. Azonfelül a drágaság Gyurgyevóban a csapat-öszpontosítás folytán nagy, éhségtől tartanak. Mindez természetesen nem igen képes az oroszok lelkesedését föléleszteni. Mondják, hogy az orosz csapatok közt utolsó időben bizonyos elkedvetlenedés volt észrevehető; ez annyira ment, hogy már nem is tagadák, miszerintaz orosz birodalom veszélyben van. A kivonulás Kis- Oláhországból, a folytonos apró csaták a Dunánál, melyek folyvást a törökök előnyére ütnek ki s sok ezer oroszt emésztenek fel, mindez az oroszok győzelmi biztosságát nagyon lehangolta. Egy orsovai tudósítás szerint az oroszok 13-án hajnal hasadtakor nem jelentéktelen erővel a jobb partra átkelést kísérlettek meg Ruscsukon alul, de a törökök erélyes támadása által kényszeríttettek ismét előbbi álláspontaikba visszavonulni, 20 halottat hagyván hátra. Szintúgy Szilisztriát illetőleg is arról tudósítanak, hogy e vár magát igen vitézül tartja, s az oroszok nemcsak a török ágyuk által szenvednek nagy veszteségeket, hanem a rosz idő által is. Schilder töb főhadiszállását Ostravában tartja s harmadszor is felszólittatá Musz a pasát a megadásra, de a 3-dik parlamentait is tagadó válaszszal érkezett vissza. Mire 11-én a bombázás megkezdetett 6 ágyúnaszádról s 11 parti ütegből. A roppant esőzések megrontanak minden földmunkát, melyeket az oroszok a partokon és a szigeteken állítottak, valamint Lüdersték szárazi hadműködéseit is nagyon akadályozzák. Omer pasa 15000 embert állított fel a balkánszorosokból Szilisztria magaslatain, s Izmail pasa meg van bízva az oroszoknak a Dunával párhuzamos hadműködéseit Szilisztria ellen megakadályozni. Azonban annyi bizonyos, hogy Omer pasa az összes idegen csapatoknak kinyilatkoztatta, hogy az oroszok újabb átkelését sem komolyan meg nem gátol