Pesti Napló, 1854. május (5. évfolyam, 1243-1267. szám)
1854-05-28 / 1265. szám
Piemont is; kinyilatkoztatá azonban, miszerint csak akkor fog nyilatkozni, ha az ausztriai politika tisztában állanti. — Egy rajnai lapnak írják Páriából, f. hó 23-káról: „St. Arnaud tábornagy a kormányt, s minden azzal viszonyban álló személyeket a legnagyobb izgatottságba hozta. Egy távirati sürgöny, melyet Bécsen keresztül küldött a kormányhoz, azt jelenti ugyanis, hogy a császárral valami igen jó közleni valója van. Ez azonban oly valami, mit táviratra nem bizhat s és ezért küldött egy gőzöst Marseillebe, hogy a kormánynyal ezen szerencsés eseményt megismertesse. Legfansebb helyeken, mint természetes, a legnagyobb feszültség uralkodik, s azon törik fej őket, vájjon micsoda váratlan és rendkívüli dolgok történhettek a tábornaggyal. Páris, máj. 23. Többszörös közlések már oda mutattak, miszerint Oroszország azon törekszik, hogy a polgári háborút Portugálliában felgyújtsa, hogy ez által a nyugati hatalmaknak zavart okozhasson. A „Moniteur“ ennek bebizonyítására a következő adatokat hozza: „Rataoí”, miguelista lap a pétervári újság visszhangjává teszi magát. Lelkesült dicsbeszédet tart Nesselrode gróf utolsó emlékiratára. Az orosz hadsereg legyőzhetetlennek, a török pedig nem is létezőnek rajzoltak. Mi a szövetségeseket illeti, flottáik semmire sem segítnek, szárazföldi haderejük nem elegendő, s Stambul bevétele alkalmával a nézők szomorú szerepét viendik. Könnyen láthatni, hogy a Ragao czikkei nem rendes szerkesztőségének tollából folytak, mely nem tud eleget, hogy az azon politika fölötti közléseket, saját gondolattárából merítse. Braga környékén két barát prédikál, kik magukat török vértanúknak adják ki, s átkot szórnak a nyugati nemzetekre, melyek a hitetlent a szent Oroszország ellen segítik. A portugál kabinet őrködése azonban, úgymond a „Moniteur,“ meghiusítandja mindezen fonfrolkodásokat, melyeknek igen káros következményeik lehetnének.— A „La Presse“ előfizetőinek száma január 30-kától ápr. 30 ig 24,876 ról 34,642-re emelkedett; ez minden párisi lapot felülhalad, s még mindig növekedik az előfizetők száma. A „Moniteur“ következő nevezetes polémiai czikket tartalmaz Oroszország ellen : „A politika, melyet Oroszország Keleten követ, nem uj, s ha az 1828 diki háború és a közt, melyet jelenleg felidézett, van némi különbség, mely egyébiránt nem az ő javára esik ki, eljárása módjára nézve még is szembeszökő hasonlatosság tűnik föl Ezen politika egy sürgönyben van kifejezve, melyet Pozzo di Borgo gróf 1828. nov. 28-kán Nesselrode grófhoz intézett. Akkor épen úgy mint most, igyekezett azon, hogy ama reformokat, melyektől az ottomán birodalom isméti föl, elevenedését követelte, minél feketébb színben állítsa elő, s bevallá, hogy azokban mitsem lát egyebet a gyengeség és roskadozás újabb okánál ; de sajátképen ezen reformok horderejét igen helyesen méltányla, s az erő, melyet a Porta azokból már is merített, a legfontosabb figyelembevételek egyike volt, melyeket Pozzo gróf érvényességre emelt, hogy az elhatárzó csapást egyszerre irányozhassa. „A császár, mondja ezen diplomata, a török rendszert próbára tette , s abban egy physikai s morális organisztic kezdetét fedezi föl, melylyel Törökország előbb sohasem birt. Iraszuban egy erőteljesebb s rendezettebb ellentállást gyakorolhatni ellenünk oly időben, midőn reform- és javítási terveinek még csak elemeit is alig volt képes összeszedni, mennyivel félelmetesebb lett volna ránk nézve, ha ideje lett volna terveinek nagy szilárdságot kölcsönözni, és ezen választó falat, melynek átlépése nekünk oly nagy fáradtságba kerül, jóllehet a mesterség csak tökéletlen módon járult a természet segítségére, átdatlanná tette volna. Akkor az orosz kormány is kijelentette, miszerint semmit sem fog tenni, miáltal a lázadások, melyek ne talán Törökország keblében keletkeznének, előidéztessenek vagy épen felbátoritassanak. úgy hisszük azonban, miszerint Pozzo di Borgo gróf aligha kifejező kormányának valódi gondolatát, midőn az említett sürgönyben ezt mondá : „Mi megengedendjük a keresztényeknek, hogy zsarnokaikat megtámadhassák, s felfogjuk idézni elleneink irányában mindazon viharokat, melyeknek okozója volt, miután azok természetes védelmünkké s kényszerítő eszközzé válnak, mely által őt kényszerítjük azon feltételekbe beleegyezni, melyeket becsületünkben s üdvünkben áll eléje szabni.“ Pozzo gróf ezután a következő hadjárati tervet fejti ki . ..Excod tudja, miszerint én mindjárt eleintén, midőn arról volt szó, hogy a háború megkezdessék, szabadságot vevék magamnak én ekibe azon nézetet terjeszteni, miszerint igen jó volna a főerősségeket, melyek a benső tartományokat s ez által a fővárosba utat is fedezik, elfoglalni. Ezen védművek egy része máris kezünkben van, a többieknek, különösen azoknak, melyek még a Duna mellett megmaradtak, szintén el kell esniök. Ha egyszer ezeket hatalmunkba kerítendjük, nemcsak nem teendünk akadályoztatva mindennemű mozdulatainkban, hanem egy iszonyatos határt is képzendünk Ausztria támadásai ellen. Ez természetesen csak akkor irányozhatna reánk kellemetlen csapást, ha a feje*delemségekbe nyomulva, összeköttetéseinket fenyegetné. Ha egyszer a Duna mindkét partján szilárd állást foglaltunk, Ausztriának hiányzik egyik hadműködési támpontja, ha a síkságra akarna leszállani, mialatt nekünk tökéletes szabadságunkban állana az általa előtolt haderőt fenyegetni. Ezen eszméket a császári kabinet taglalgatásában is feltaláltam, melynek tervéből azt veszem ki, miszerint szándékban van a Duna mellett operálni, s egy időben egy, Várna, a flotta és egy figyelő hadsereg által védett elegendő hadserget indítni Sumla felé.“ „Sgy látszik,— hozzá teszi a „Moniteur“—az orosz kormány igen óhajtotta volna ezen tervet legalább egy részben követni. De a mai situatio nem ugyanaz, mely volt 1828-ban. Akkor a nagy hatalmak a sokkal meszszebb s világosabban látó Ausztria kivételével, Oroszország részére hajlottak. Oroszország hadsergének csak tapasztalatlan s tökéletlenül fegyelmezett csapatokkal volt dolga; a török flotta épen akkor tétetett tönkre Navarinnál, s a Feketetengeren az orosz lobogó uralgott. De Európa magatartása egészen más jelenleg. Sumla és a legfontosabb dunai erősségek azon elszánt helyzetben vannak, hogy magukat az egyesült hadsergek megérkeztéig tartandják, a mi pedig Várnát illeti, ezen város, mely 1828-ban az orosz hadműködési terv támpontját képezte, az egyesült, flottának a feketetengereni egyszerű jelenléte által elegendően védetik.“ Nagy brizantra. London, május 23. Felsőházi ülés f. hó 22. Bucclough lég intepellátióval lép tul, várjon a kormány szándékszik e a megígért nevelési biliben Skótzia számára a nép kivonatait teljesítni, s fel fogja-e szabaditni a parochiális iskolákat az országos egyház egyenes befolyásától. (Erre nézve a petitiók egész tömege érkezett már be, s naponkint újak nyújtatnak be.) Aberdeen lord kinyilatkoztatja, miszerint a kormány még a bili behozatala előtt különböző részletes tudósításokat akar szerezni, addig is megmarad előbbi ígéreténél, s indítványba hozandja , hogy az iskolamesterek fizetése öszhangzólag az előbb fenálló parliament lakta skálájával fölemeltessék. Breadaban e gróf sajnálkozását fejezi ki a halogatás fölött. Kinnaird lord és Argyllng ezt igazolva találják. Brougham lord két bili behozatalát indítványozza; egyiket a városok, a másikat a vidéki kerületek számára, s reméli , hogy a kormány a nevelés ügyét, nem pedig egyik vagy másik vallásfelekezet előnyeit veendi tekintetbe. A szőnyegen levő formaszerinti ügyek bevégzése után az ülés eloszlik. Az alsóházban Sir James Graham egy Mr. Digbis Seymour által tett interpellációra kinyilatkoztatja , hogy a Ferketetengeren mintegy 50 orosz fogatott el, s hogy Dundas admirál utasítást kapott őket a brit foglyok kicserélése mellett szabadon bocsátani. Sir Charles Napier működéseiről a kormány tudósításokat nem kapott. Ezután a ház pénzügyi bizottmánynyá alakul, s az államkincstárnak a következő resolutiókat hozza indítványba : 1) Az államkincstár hatalmaztassék föl 3*/a percentes államkötelezvények kiadhatására legfölebb 4,000,000 font sterling értékben. A felállítandó feltételek az államkincstári biztosok megfontolására bízatnak, s ezen kötelezvények legkésőbb hat év alatt alpami visszafizetendők. 2) Ezen kötelezvények kamatai félévenkint kifizetendők, a a consolidált kötelezvények a consolidált kötelezvényekkel számvitelbe veendők. 3) Ha ily kötelezvények kevesebb, mint 4)000,000 fogsterlingre adatnak, ki, szabad legyen a kormánynak a hátralevő öszveget közönséges kincstári jegyek kiadása által fedezni. Most Mr Baring lép föl bejelentett módosítványaival: „Jelenleg nem czélszerű államkötelezvények további kiadását, azon kötelezettséggel, hogy azok hat év alatt kifizettessenek, autorizálni“ Erre hosszas vita fejült ki, s miután Gladstone egyrészt Baring hosszas és velős indokolásaira és d’Israeli tüzes támadásaira válaszolt, Baring néhány észrevételei után, miszerint ő nem akarja, hogy ráódosítványa bizalmatlansági szavazatul vétessék, szavazásra kerül a dolog s a módositvány a miniszteri oldal nagy helyeslése közben 186 szavazattal 290 ellen (kormányt többség: 104) megbukik. Az államkincstárnok resolutiói elfogadtatnak, s a gyűlés 14 órakor eloszlik. Beauregard grófnő (előbb Miss Howard, ismeretes Napoleon császárral. összeköttetéseiről) egy gentlemanhez ment nőül, ki előbb mint tiszt szolgált az ausztriai hadseregben. Az egybekelés egy hét előtt ment véghez a st. jamesi (Piccadilly) egyházban Londonban. A szerencsés neve , Clarence Trelawney esquire. Egy svéd tiszt, kinek néhány év előtt sikerült Sveaborg térrajzát elkészíthetni, ezen, természetesen igen becses munkát Napier admirálnak 4000 font sterlingért kínálta volna. A hadüzenet előtt talán csekélyebb árt szabott volna rajzolatának. Törökország. A „l a Presse“ a Djezdei Hivadiss, egy Stambulban megjelenő török lap utolsó számaiból sok részleteket vesz ki azon hazafias lelkesedésről, mely az egész birodalomban uralkodik. Az összes nagyobb városok lakói vallás és nem különbség nélkül hozzák be hazafias adományaikat. A török lap azt is jelenti, hogy az orosz kormány parancsára a kaspi tengeren egy új tengeri flottilla épül, melynek fő czélja látszik lenni, a Samyr és cserkeszei által fenyegetett pontok közt a közlekedést fentartani. A „Pa t r ie“ Smyrna hós 9éről hoz tudósításokat. A Gomez gózbegat Lebarbier de Tinon ellenallonírál lobogójával a Pyraeusba érkezett. Útjában több ka tDBOSul ÉS 1RGDAL0® A M. KÖLTÉSZET FOLYTATOTT TÖRTÉNETE. Toldy Ferencz egyetemi előadásaiból. Harmadik előadás, máj. 22. 1854. Előadásunk sora a Zrinyiasz harmadik részéhez ért, mely két énekben végeztetik. A költő azt a tizennegyedik énekben két figyeltető versszakkal jelenti, s egy személyes érdekes kitéréssel választja el az előbbitől. Első fele az éneknek Szulímán sátorába vezet, bol Alderán bűvész a szultánnak szolgálatait ajánlván, az ördögöt felvarázsolja, s annak egész hadával támogatja az éjjeli ostromot. Második fele az éneknek ezt magát írja le. A törökök, s velők versenyt a pokolbeli seregek, tüzet hánynak a várba, a külső várat megveszik ostrommal, s Zrínyi, utolsó ötszáz vitézével, a fellegvárba szorul, de az ellenséges tüzeléstől itt sem lehetvén többé maradása, újabb elszánt küzdelemre bátorítja őket; mire a külső várpiaczra kirohanván, az ellenség a magyarok kardjai és saját, reá visszahulló tüze által, Delimán vézkedése daczára, pusztái. De Derirhám, végzete által űzetve, Deli Vidot kiáltja elé, s miután ketten az általános harcz helyét elhagyták, s ő bizonyossá tette ellenségét, hogy az Amirassen segédtámadásában része nem volt, a kétszer megszakadt viadal folytatta/4, melyben Vid a vitéz szerecsent elejti, s maga is általa vett halálos sebeiben kiadja lelkét. Láttuk, hogy a törökök minden eddigi kísérleteik a magyarok emberfeletti vitézségük miatt rendkívüli veszteségekkel jártak. A költő tehát szükségesnek látta szinte emberfeletti eszközökkel megtöretni a magyer erőt, s mind keresztény álláspontból, mind az akkori népfelfogás szerint, helyesen használja a pokolbeli seregeket, s az azokat rendező s kormányzó bűvészt, Alderánt. Nincs ugyan kétség benne, hogy költőnk előtt Tasso Izménje lebegett, midőn Alderánját fogalmazta , különösen ennek első fellépése Szulimánnál imlékeztet Izmén hasonló első megjelenésére Aladinál, de a kedvencz költője által fölgerjesztett eszmét Zrínyink teljes önállsággal képezte ki, s ha a rajz részletei a mai olvasót csak kevéssé érdeklik, az csafe a változt gondolkodást függ. Midőn Alderán az ördög seregein kívül Alit, a szent chalilét, is felidézi, ki azonban igyekezetei sikertelenségét és Szulimánnak elvesztőt jósolván, megtagadja segedelmét: „De zöldek,írómat (két élű pallos) kivonjam, ne véljed : Mert isten kedvéből az mind csak porá lett, e jelenetnek sem okát, sem következését nem látjuk. Levonzóbb ez énekben a Deli Yid és Demirhám találkozások, hol az utóbbinak mentegetőzése a büszke jellem lovagias alapszínét mutatja fel; a viadal maga, nagy vonásokban adatik, s a kettőnek elesése, mint végzetszerű s igy szükséges kifejlődése az előzményeknek, a költő mély belátásának egyik tanúbizonysága. A tizenötödik ének a vég órájára jutott bánt vezeti fel,ki utolsó beszédében maradék Seregét dicső halálra buzdítja. Isten az érte híven harczolókat dicsőítendő, Gábriel arkangyalt az angyalok légiójával küldi, ki az Alderán ördögeit szétűzvén , Zrinyi lenmaradt ötszázával kiront, Delimánt és Szulimánt ön kezeivel megöli, a végre vitézeivel együtt elesvén, mindnyájok lelkei Gábor angyalai által isten eleibe vitetvén, mártiromságok megkoronáztatik. Ez ének, valamint utolsó, úgy a legnyomosabb, s a költőnek a fenség előállításában ritka magasztos, előkelőleg epopéeai, talentumát a legfényesben bebizonyító. Kitűnő utolsó beszéde a bánnak, melyben régi elszántságát a vég órában, hivatása érzetében, szépen bepecsétli, s valóban fenséges az égi jelenet, hol isten, kiengesztelve népének hű önfeláldozása által, őket menynyei jutalomra érdemesíti. Helyesen van gondolva Gábriel megjelenése is az utolsó imáját végző Zrínyinél, kibe új erőt önt, s kinek a nagy tettek befejezéséül Szulimán elejtését hagyja meg. Az égi jelenet ismét Tasséra emlékeztet (IX. 55—60) valamint a Gábriel feltűnése Mihály arkangyaléra, ki Bouillon Godefrédnak szinte jóslólag jelenik meg (XVIII. 92) de amaz bár részben csakugyan az olasz költő után képeztetett, másrészt sok saját vonást mutat, melyek közöl méltó kiemelnem azt, mely az isteni akaratot elég hatalmasnak festi, hogy szó nélkül is megértessék mennybeli szolgái által: „így monda — ekkóp énekel a magyar költő, istenről: „így monda, de nem nyelvvel, és nem szózattal, Hanem tündöklő isteni akarattal.“ (XV. 33.) Az olasz egyszerűen: Qui Jacque. (IX. 60 ) Bouillon visiója is csak jósló, s igy nem oly hatályos, nem oly szükséges, mint Zrínyié, mely parancsolatot hoz (a szultán megölését) s uj erőt önt a hős kebelében a vértanuságra. Zrínyi végkirohanása is nagy nyomossággal, erős lélek teljesen van festve. — Ennek tartotta fenn a költő azon dicsőséget, hogy Delimán a bátrak legbátrabbika, előtte megrendüljön, s végre is általa essék el, mint Szulimán is, a magyaroknak az előtt s után legveszélyesb ellensége ; az öszves törökség hátrál előle. Nem mér az nagy bánhoz közel menni senki (XV. 106.) jancsárgolyók terítik őt le. Apotheosis rekeszti be a magyar eposok legfenségesbikét. Nem hagyhatom szó nélkül a költő azon fogását, mely szerint Szulimán halálát Zrínyinek tulajdonítja. Kétség kivül merész gondolat volt az e részben közönségesen elismert históriai ténytől, Szulimánnak a végostrom előtt betegségből kimúltától, eltérni, de szintoly mély művészi öntudattal fogalmazott, mint merész, gondolat. Szulimán természetes halála az eseményekkel semmi okbeli összefüggésben nem állván, mint esetékes mint belső szükség nélküli, hors d’ oeuvre lett volna; amíg igy szükséges kiegészítője gyanánt jelenik meg a magyar hős hivatásának, mint tett esemény helyett; az epos hőse úgy, mint valóságos megszabadítja hazájának ennek bár elaggott, de akaratja erejével még mindig legfélelmesbb ellenétől; halála pedig mint méltó ára ily nyereménynek , míg a történelemben az eredmény nélküli áldozat emelő csodálásába bizonyos keserűség érzése vegyül. Zrinyi tehát igen is meg tudta a költői valóságot a történelmi valóságtól választani, s ha mégis mentegeti magát előszavában, horvát és olasz krónikára s török mondára hivatkozva, melynek akkor keltte igen is lehetett — mert mily eltérő variánsai nem szoktak a hadinép között forogni a legfontosb egykorú események feletti nézeteknek is — neki erre csak anynyiban volt szüksége, a mennyiben akkor a divatozott verses krónikáktól nemzetünk nem költői, hanem történeti valóságot igényelt. S igy mi azt, amiben a Zrínyi kortársai megütközhettek, mint művészi tapintata egyik biztos tanúságát, csak méltatással üdvözölhetjük. A tartalom e folyamatából lakhatták Önök, mily következetesen van az epopoea vallásos eszméje kivive, mely nem egyéb mint a sülyedt erkölcsű nemzet lelki váltsága, melyért egy csoport hazahű és istenes vitéz áldozza fel életét; eszme, mely részben a nemzet akkori felfogásával is szépen egyezett, mirel a tizenhatodik század öszves irodalma, miképen azt ez előadások sorából is kivehették Önök, tanúskodik; s mely az események által is, a mennyiben a Sziget alatt kimúlt Szulimánnal a török hatalom is hanyatlasnak indult, utólag megerősítést nyert. S valamint a conceptióról, úgy a szerkezetről is csak magasztalólag szólhatunk. Egység, átgondoltság, tervszerűség mindenben : mi nagyobb költői műveinkben e napig oly ritka, vagy oly ritkán kielégítő. A költő kezdetben mindjárt biztos alapot vet épületének; semmit nem hoz elő, mi ok vagy okozat gyanánt nem függ össze az egészszel — némely apró részleteket kivéve, miket tán túlszigonnal is helyenként megróttam, — vagy legalább mi annak kellő világíítására nem szolgál, mint legitt látjuk majd, midőn az epizódokra külön pillantást vetendünk. Az elrendelés is oly természetes és egyszerű, hogy az egésznek áttekintését közvetíti, azt mintegy átlátszóvá teszi; a mellett a részletek úgy állítják egymás mellé, hogy egyik a másikat motiválja, az árnyék és fény helyes eloszlását eszközli mint egy jól elrendelt képben; az érdek pedig, a katastrophnak jóelőre éreztetése ellenére, fokonként nő , míg végre az olvasó a szomorú vég daczára vallási magasztos megnyugvással teszi le a művet. Az epizódok, mint latók, lazábbul függnek a mesével össze, mint azt a mtíbirák rendszerint kívánják. Négyet vettünk észre, s egy sem nyúl be az egésznek szervezetébe akár gátlólag, akár előmozdítólag , mégis nem szívesen nélkülöznék azokat, mert mind a szereplők bővebb jellemzésére szolgálnak, mind az egészbe kellemetes változatosságot hoznak be : ilyenek különösen a Radivoj és Jurauics barátságok, a Delimán és Kamilla szerelmük, a Deli Vid és felesége hitvesi hűségek , mik oly érdekes viszontagságokra, oly szép lélekfestésekre nyújtottak a költőnek alkalmat. E mellett azok a mese folyamát nem hogy megakasztanák , sőt inkább ügyes kézzel oly helyeken iktatvák be, hol abban nyugpontok érezhetők; s különben is se nem oly terjedelmesek, hogy a figyelmet attól elvonnák, sem oly részvételt nem gerjesztenek, mely a fő mese iránti részvételt gyengítené, sőt tőlök új kedvvel és vágygyal térünk ahoz vissza. Különös ereje van Zrínyinek a s e 11 e m rajzban. Ez oldal az, mely benne az emberi kebel rugóit s a népfajok gondolkodás- és érzésmódját ismerő, a tettek mezején forgott vezért, gondolkodót és tudóst tünteti fel. Az ő élő tapasztalása, ember- és világismerete, s kora költői miveltségének színvonalán álló mívelt lelke kellett arra, hogy amit magyar költő eladdig még nem kísértett meg, azt ő oly szerencsésen és mintaszerűen kezelje : a jellemzést. Ehez képest az ő alakjai nem csak költőileg valók és érdekesek, hanem külsőleg is azok : ő lelkületét és szokásait, nézeteit és harczi életét a török népeknek, úgy mint a magyarnak, saját tapasztalásából ismerte, s innen az ő rajzai ama belső életszerűségen kívül, melyet a művészet követel, még történeti becsesei is bírnak. Kevés alak emelkedik ugyan ki az egyes szereplők seregéből , de azok mind egyének, a többiektől különbözők, saját élettel bírók, a mellett biztos kézzel, következetesen rajzolvák. Magyar részről csak Zrínyinek jutott több oldali kifejtés, de némely egyebek is nincsenek egyéni vonások nélkül. Helyes pedig, hogy Zrinyi mindenek felett van kitüntetve, így ő nem csak névvel , de valóságban a főhős, ki iránti részvételünk semmi más alak által nem gyengíttetik, úgy mi itt ezt Tassénál látjuk, hol Godofrédot, Rinaldo koronként háttérbe szorítja, vagy épen Virgilnél, hol épen az ellenséges hős, t. i. Turnus nagyon is csökkenti időnkint az Aeneas iránti részvételt. Zrinyi nem csak a legbátrabb, legrontóbb vitéz az összes eposban, ki előtt maga Delimán megfélemlik, s karjától az ellenség legjobbjai elesnek, de mint vezér, lelke összes hadának, mindnyájokért ő gondolkodik,mindent ő iitéz, szervez, s vitézeiben az ő beszédei tartják a lelket, melyek mindig egy, isten iránti bizodalmában megnyugodott, bölcs, mérsékelt, de erős és elszánt férfiu nyilatkozásai. 3 az ő fensége és nagysága bennünket nem hagy hidegen: mint atyát látjuk őt kisded fia megmentéséről gyöngéd szeretettel gondoskodni, a ezt intésekkel készitni el az életre, melyek benne, a bajnokon kivül, az okos hazafit mutatják fel; mint barátot a holtnak vélt Deli Vidot siratni s elkeseredésében annál ártóbban dúlni ellenségét , mint lovagot becsülni ellenségében is a vitézséget, midőn a bajnok , de fogoly Olaj béggel nemesen bánva, őt asztalánál nyájasan nyugtatja , s ajánlott kincseit visszautasítva, Radovánért szabadon bocsátja. A többi magyar vitézek csak Zrinyi egy vagy más oldalával birnak, de néhányan mégis némi külön vonással lépnek ki az egyetemiségből. Leginkább birja részvételünket Deli Vd , ki vitézséggel első a többiek felett, t. i. kitől Demirhám kétszer győzetik meg, mind vezére iránti szeretetével, mind találékonyságával a nejéveni kalandban. Utána Farkasics Péter, Zrinyi főkapitánya, a legelhatározottabb férfi a magyar hadban, első, ki a halálos esküt leteszi, utóbb vitézségének több ragyogó próbái után kora és dicstelen halálával s e feletti fájdalmával nyeri ki részvételünket ; igy Radivoj és Juranics, kik urok s egymás iránti gyönlórokra vadászott,de ezek oly számosan voltak,hogy az Archipelagus minden vizei bizonytalanok. Midőn a fölkelő főnökök a tengerészeket felszólták, hogy őket támogassák , azt mondák nekik, hogy a tengeren kalózok és fribuszterekből álló pártosharczot kell folytatniok. De a különféle nemzetek azonnal intézkedéseket tettek, hogy e rablómesterségnek véget vessenek ; minden hadihajók vadászatot tartanak a kalózokra. A franczia és angol hajókon kívül az Euridice szárd fregátot, Maktesar hollandiai brigget s Artemisia ausztriai korvettet említik. Görögország- Pakos görög külügyminiszternek máj. 13-án Forth-Rouen franczia és Wyse angol követek egy jegyzéket nyújtottak át, a melyre teendő válaszolás végett 4 napi határidőt tűztek ki, de mely határidő a görög kormány kértére máj. 22-ig meghoszszabbíttatott. Az angol jegyzék e követeléseket teszi : ))1. A király és a kormány nyiltan és leplezetten nyilatkoztassák ki, hogy a keleti harcban szigorú semlegességet fognak tartani. 2. Nyiltan ítéljék el azok bűnhödésreméltó cselekvényeit, kik a görög szolgálatot oda hagyva a felkelők soraiba átmentek. 3. A felkelésben résztvevő alkalmazottak rövid idő alatt visszahivassanak, szigorú büntetésekkel történő fenyegetés mellett engedetlenség esetében. 4. Nyilvánosan tétessék közzé, hogy senki többé közszolgálatba fel nem vétetik, ki szabadságolást kíván vagy elbocsátását veszi azon szándékkal , hogy a felkelőkkel egyesüljön. Mindenek előtt pedig az udvar és a kormány magaviseleté öszhangzásba hozassák annak nyilatkozataival, és semmi alkalom ne szolgáltassák , mely megerősítse azon nézetet, miszerint a király állása kötelezettségeit a két hatalom irányában elfeledi. Ha végre máj. 17-ig a két hatalomnak kielégítő válasz nem adatnék, úgy lesz hatalmuk, határozataiknak tiszteletet szerezni, minek következménye a hellén trón megsemmisitése s egy más kormány behozatala les®, mely a két hatalom tevékenységének nem fog akadályt gördíteni. — Egy további jegyzéke az angol követnek az ápr. 9-ki bécsi jegyzőkönyvnek — Törökország épségét illetőleg — közzétételét kívánja.“ A franczia jegyzék követeli: (A. Görögország királya és kormánya a görög nemzetnek hozzájok legjobban illő módon, de világosan jelentsék határozott akaratukat, hogy az Anglia,Franczia és Törökország által Oroszország ellen folytatott keleti harcban egyáltalán semlegesek akarnak maradni. 2. Hogy a leghivatalosabb módon rászalják az eddig történteket, melyek politikai helyzetüket Európában oly lényegesen veszélyezik. 3. Hogy a legszigorúbb rendszabályokhoz nyúljanak az önkénytes csapatok ujoncozásának megszüntetésére s a görög kormánynak a királyságból a szomszéd tartományokba átment alkalmazottainak visszahívására nézve. 4. Hogy az önkénytes csapatoknak a török tartományok elleni minden ellenséges tettes ellen saját fegyvereikkel is közre munkáljanak. 5. Mindazokat, kik a török tartományokban mint görög alattvalók a felkelésben résztvettek, visszahívják s engedetlenség esetében szigorúan megbüntessék. 6. A görög kormány jövőben senkinek se adjon szabadságot, sem elbocsáttatási kérelmet el ne fogadjon, ha gyanú forogjen, hogy a kérvényző a felkelőkhöz fogna átmenni. 7. Közzététele az áprilisi bécsi jegyzőkönyvnek, mely Törökország épségét megállapítja. — Azon esetre,