Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-01 / 1343. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve: Évnegyedre 5 fr. — kr. p. Fálívrs 10 ^ ,, ,, A )ivi előfizetés, mint a szám inkint eladás is megszűnt Pesten házhoz hordva: Félévre . 8 „ — „ „ Évnegyedre 4 „ — „ „ Egy hónapra 1 fr. 80 kr.p. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek tárgyszó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : mriutcza 8-ik szám. Szerkesztési iroda: ári-utcza 8. sz. Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. HIRDETÉSEK Ós MAGÁNVITÁK. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgó krajczárjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a , - La Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor előre leítendő a PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőt és innep utáni napokat — kivéve — jelen ívnyi alakjában, mindennap reggel! órákban. Előfizetési felhívás. September - decemberi négy hónapos folyamára előfizetés nyittatik. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással, *» írt. 30 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, oriuteza 8. sz. 1-ső emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóutcza szegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve kiírendők. Pető Napló kiadóhivatala. Bécs , aug. 30. Ma reggel óta fővárosunkat ismét békeremények ringatják. Általánosan elterjedt a hír, hogy Oroszország késznek nyilatkozott Ausztria, Francziaország és Anglia követeléseinek három pontjához egyezését adni; az egyik pont, mely iránt még tanácskozások tartandók, némelyek véleménye szerint az 1841-dik évi tractatus módosítására vonatkozik; mások viszont a Törökországban élő görög keresztények fölötti védnökségre vonatkozó pontot tartják az akadály kövének. Úgy hiszem, nem tévedek, ha e vérmes reményeket rendkívül mérsékelt fokra szállítom le. Nemcsak, hogy mostanig semmi formulázott válasz Pétervárról ide nem érkezett, de maguk azon előleges nyilatkozatok, miket Gorzsakoff hg tett, sem jogosítnak fel legkevésbbé is ily reményekre. A herczeg, mikép jó forrásból hallhatni, azon bizalmas kérdést tette inkább : mely vonalig van az itteni kabinet az Oroszország részéről teendő némely engedmények esetében a nyugati hatalmakkal együtthaladni elhatározva ? Hasonló nyilatkozatok történtek volna egy meghitt személy által a francziák császárjához is Biaritzban. — Megvalósul ellenben azon ma itt általánosan elterjedt hir, hogy a bambergiek tábora megoszlott, s tudathatom önnel, hogy Baden, a két Hessen, Nassau s a thüringi államok egy nagy részének követei az itteni külügyminisztériumnál hozzájárulásukat Ausztria keleti politikájához forma szerint kinyilatkoztatták. Hasonló módon nyilatkoztak volna már Szászország, Hannovern és Braunschweig is. A bajor király Ischlbe utazása ugyanezen kérdéssel hozatik kapcsolatba. Argis mellől, aug. 23. A Madomban áll, önt némileg értesíteni a török hadseregnek az oroszok ellen leendő operatióiban megállapított hadrendé felől. Izmail pasa és Kirigli Oglu Muhamed 45,000 emberrel északilag Bukaresttől Buzea felé indulnak, hogy Moldvaország nyugati részével szemközt állást foglaljanak. Musztafa pasa és Kirikli Haszán 30,000 emberrel, a Dobrudzsából Braila felé nyomul elő. Omer pasa a főhadtesttel a Buzeon átvezető úton nyomul előre, hogy mint középpont a törökök ezen két nagyobb hadtestével a összeköttetést fentartsa, egyszersmind a dunatorkolatokhoz vonuló franczia hadtesttel, s az ausztriakkal is, kik a Sereth felé húzódnak majd előre, közvetlen összeköttetésben maradjon. Heti szemle az angol közélet fölött. London, aug. 23. Az oroszok, folyó év tavaszán még Konstantinápolyt fenyegetők, ma Kronstadt és Szebasztopol megvédésére szorítvák; az oroszok, múlt télen még a sinopei kegyetlen vérengzés hősei, ma ostromzár által övedzett saját birodalmukban világ foglyai; az oroszok, múlt nyáron még a közbéke rubikonján dicsszomjan s vérmes reményekkel átkelők, ma azon — a Pruthon — megfogyott hírnévvel visszatérők! S legördült ekként a függöny az európai drámának hosszú bevezetésből állott első felvonása fölött. Ha Konstantinápoly való — nem Omer pasa erős karja, hanem st. Arnaud és Raglan lord stratégiája s vitézsége által elhárított — veszélyben forgott volna, ellenben Kronstadtot és Szebasztopolt ma való s közel veszély fenyegetné, vagy legalább az ostromzár, mely az északi birodalmat Európában körül- s magára zárónak hireszteltetik, olyan volna, hogy az oroszoknak bátor közlekedést a fehér s azowi tengeren, és Szebasztopolból séta-kirándulásokat Odessáig s a Bosporusig meg nem engedne; ha a sinopei gyásznap, mely az e nap csapásából mindeddig fel nem üdült török hajóhadat második Navarinóval sujtó, szárazföldi vagy tengeri fényes fegyverténynyel töröltetett volna ki a jelen háború történetének sötét lapjairól; ha az oroszok kivonulása a fejedelemségekből önkénytes nem volna, s nem politikai s hadászati oly czélokból történnék, hogy egyrészről az e tartományokat megszállva tartott sereg biztosabb állást foglalhasson el Krimiában a nyugati hatalmak ellen, s Galliczia felé az osztrák haddal szemben, s hogy ezáltal Ausztria egyenes s határzott cselekvésben is késleltessék , Poroszország pedig az európai négyes egyetértéstől elvonassék ; szóval: ha az oroszok fölött eddig kivívott eredmény nem annyira külső s ideiglenes, mint inkább benső s a háború végczéljaira egyenesen s biztosan kiható, s általában nem a toklnak a fegyverdicsőség rovására kiküzdött érdeme volna : csak ekkor lehetne helye önbizalmi s büszke visszapillantásoknak, győzelmi ömledezéseknek, minőknek egész árja lepi el a kormánysajtó hasábjait. De örvendjen, ki örvendeni tud, s hívja ki sűrű tapsokkal kisért,encore sokban a véres dráma első felvonásának vezér szereplőit, kit igy cselekednie jobb meggyőződése nem tilt. Én elismerést csak az ottománok zultánja, vezérei s közvitézeinek szavazhatok; s ha ezért kiskeblüséggel vádoltatnám, hivatkozom magára az angol trónbeszédre, melyben a királynő szintén csak „azultán csapatai bátorságát s kitartását csodálja.“ Vagy talán azok viszhangja legyek, kik hivatalos kötelességből a látszat után indulva, hazug magasztalásokat hordanak ajkaikon, s bámulatot szintenek arczukon a nyugateurópai diplomatia iránt, mint a mely szerintök, csekély vérontással téve, s alapjában változtatta meg az ügyállást, ma egészen más alakút, mint a háború kezdetén volt ? Ha már csakugyan bámulnom kellene a diplomatának Európa jelen nagy vita kérdésében kifejtett másfél évi működéseit, úgy ezt jó lelkiismerettel csak Ausztriára szorítkozva tehetném, s tenném, még ha elfogult kebellel volnék is, mert a bécsi kormány külpolitikája, a nyugati hatalmakéval párhuzamba állítva, legügyesebben vezető a státushajót szirtek s meredekek közt az exigentiák s közvetlen érdekei kikötője felé. De nem szólhatok sok jót a csupán expedientiák kormányrudjával, elvek iránytűje nélkül, intézett nyugateurópai ügyvezetésről, mely önmegalázással, határtalan deferentiával, nehéz érdekbeli áldozatokkal igyekvék előbb megóvni a békét, s meghiúsulván e törekvésében, egységes európai háborút indítni Éjszak ellen. És sikerült-e előteremtenie a keresve keresett egységet? Nem ! Ázsiának a fenforgó vitakérdésre kiható súlylyal bíró államai az oroszhoz szítanak; az amerikai egyesült köztársaság erősen készül a zavaros vizek fölé kivetni nagyratörő politikája hálóját; az európai kormányok pedig e perekben még mind semlegesek; igen semlegesek, sőt néhányan irányukban Éjszak felé nehezedők, mások bizalmukban Anglia s Francziaország iránt naponkint megfogyák. S ha az ügyek ez állásánál fogva Anglia végezetben Canning tanácsának követésére szoríttatnék, azon a szelek istenéhez, a politikai Aeolushoz kényszeríttetnék fordulni viharért, ezt sem tehetné biztos siker kilátásával, mert a Napoleon császár minapi beszédében érintett „titkos vágyak“ Éjszakért ugyan nem égnek, de Nyugatért sem igen lángolnak. — Ennyit a háború első fejezetét illetőleg. — Kisértsünk meg most pártészeti pillantást vetni a háború második szakaszába, mely Aland szigeteinek Bomarsund gyors megbuktával ma már teljes elfoglalásában, a Szebasztopol ellen kiindult tekintélyes hadkalandban, s a Dunafejedelemségeknek az osztrák had által állítólagosan már negyednyileg megtörtént megszállásában, veszi kezdetét. Aland szigeteinek elfoglalása fontos ugyan hadilag, ha t. i. e szigeteket a balti tenger Kritiájának vagy Maltájának tekintjük, s fontos politikailag is, ha Svéd, Dánország szövetkezését Anglia, Francziaországgal maga után vonandja; de e fegyvertény fontossága mégis mindig csak másodrendű, mindig csak eszköz a czél felé, nem pedig a végczélok bár legkisebbike is. A Várnáról kiindult expeditió is még mindig nem tudatik, váljon csakugyan Szebasztotól, vagy „késvén — a Times szerint a franczia nehéz ostromszerek“ csak Anapa, Odessa stb. ellen indult légyen ki, de különben is nagy a különbség egy várnak ostrom alá, vagy csak — mi a hadkaland czéljának lenni látszik — az ostrom zár alá vétele közt, — , s ismét nagy a különbség erős s fontos pontok állandó elfoglalása s csak ideiglenes megszállása közt, mely utóbbi képezi a kormányközlönyök bevallása szerint is — az Aland szigetek s Szebasztopol iránti ellenséges tervek maximumát. Végre, mi a dunai fejedelemségeknek osztrák had általi megszállását illeti, ez mind e perczig csak semleges szándékkal történik, s talán ellenségessé még akkor sem válnék, ha csakugyan valósulna ama hír, hogy az oroszok Galacz, Braila s a Dobrudzsából sat, ki nem vonulnak. Ezek után tehát a háború második szakaszának kezdetén is, épenúgy mint az elsőben, mindvégig, hatalmasabb a diplomatia szava a fegyver zajánál, erősebb a toll perczegése az ágyú morajánál. Egy mégis a lényeges különbség a háború első s második stádiuma közt, azt.„ hogy amabban sűrű homály fedé a háború czéljait s a nyugoti hatalmak viszonyait a középeurópai kormányokat, ellenben ma érdekesen oszladozók a diplomatia ebbeli ködfátyolképei. (Vége köv.) KÁRPATHY ZOLTÁN: Regény írta|Jókai Mór. XI. A hétszemélynek levelei. Folytatás. *) Megtalálván a cryptographia kulcsát, Rudolf ilyen formát olvasott ki abból, nem minden fejtörés nélkül. Ks. htom. mlgsg. ur . Számtalan dolgaim közepett, mikkel el vagyok halmozva,oda tehette volna zárjel közé : „és a miket soha sem végzek el“) fáradságot veszek magamnak, hogy hozzád ezt a levelet írjam. Tudhatod pedig, hogy mennyire nem kenyerem a levélírás, hogy képes vagyok inkább elmenni gyalog oda, ahova valami szenni valóm van, mintsem leüljek neki és írásba tegyem. Zoltán fráter Németországban időzik, kaptam tőle két, Kovácstól három levelet. A mit ő irt, azt nem értettem, mert igen czifra, hanem a Kovácséiból megtudtam ennyit. A kölyök, mi az el ingének, minek nem ? el nem képzelhetem; — beállt Berlinben a philosophiai cursusba s a napokban letette a doctoratust, küldött is egy egész láda nyomtatott dissertatiot, fel sem bontottam, azon módon küldöm neked, tetesd a családi archívumba , híjába csak mindenik Kárpáthynak van valami bolondsága. János úr ilyen idős korában már leányokat szöktetett el, Abellino pedig háromféle adósok börtönét is megjárta , ez meg a láncz hordta, doctorságot szerez, ugyan mi a kőnek az olyan embernek, a ki fél milliót *) Lásd a P. Napló 1342-dik számát, költhet esztendőnként? Valamelyik őse azt verte a fejébe, hogy Karpathfalván collegiumot épített, mintha előre érezte volna, hogy egyik utódja professor fog lenni, s praelegálhat majd a fűzi és nádi múzsáknak. Ha ezt az öreg Nábob megtudná, megfordulna a sírjában; ő még sintaxist sem végzett, s gyűlölt mindent, amit doctornak neveznek, még a lódoktort is. A gyerek alig van tizennégy esztendős, az ilyennek még lapdázni kellene; engemet tizennégy esztendős koromban hejbe sokszor elfenekeltek, hogy a leczkémet nem akartam megtanulni, pedig most a kisujjamban van a corpus juris. Nem ér semmit az a korán érés; az ilyen romlik el aztán leghamarább. Az én ficzkóim bezzeg azt sem tudják, mi fán terem a könyv? pedig az egyik kamasz már tizenegy esztendős, azért mégis fogadom, hogy olyan státusférfiak válnak majd belőlök, hogy csak úgy ragyognak. Meg is írtam az öcsém uramnak, hogy nekem az ilyen ostobaságoknak hagyjon békét; pusztuljon rögtön abból a tudós német országból a kínjába, menjen Párizsba, ott első dolga legyen felkeresni valami szép grisettet, vagy más affélét, az aztán majd bevezeti a világba, csak arra az egyre vigyázzon, hogy ott a bolond francziák között valami párbajba ne keveredjék, hanem ha valaki kihívja, mondja neki, hogy ökölre szívesen! Az nem veszedelmes, s ott aztán nem féltem a ficzkót, öklei elég jók, ha csak a doctoratus, meg a porosz koszt megnem rontotta. Azonban kikoptam már a papirosból, azért levelemet befejezve maradok stb. n. i.a levél szélén) Kőcserepy menykő ember; ellenfeled ügyvédét Maszlaczkyt nagyon megnyergelte; amint veszem észre, azzal hitegeti, hogy a leányát neki fogja adni. Fél bolond ! S ez meg olyan egész bolond, hogy elhiszi, s eget földet pokollá változtat ellened és Zoltán ellen. Én csak azon csodálkozom, hogy mikor annyi helyen leüt az istennyila, miért nem tud beleütni épen ebbe az egy emberbe. Alasszolgád T. Rudolfot egészen felviditá e sajátságos vad kedélylyel irt levele a hétszemélynöknek, ki nyers egyenesszivü emberek szokásaként csak első feltűnésével szokott ijedelmet gerjeszteni, de hosszasabb ismeretség után a legtisztább őstermészetű szívbe engedett látni. A kérdéses per nem aggódtatá tovább Rudolfot. Kőcserepy befolyását eléggé ellensúlyozó Tarnaváry makacs magatartása ; arról, hogy Karpathy Abellino Zoltánnak e per által árthasson, szó sem lehetett, a saját magát érhető kellemetlenségekhez pedig már hozzá szoktatá magát Rudolf. Rögtön válaszolt a hétszemélynöknek, megköszönve szíves figyelmét iránta. Alig múlt el néhány hónap, ismét új levelet kapott tőle. Úgy látszik, hogy a hétszemélynök úr kezdi mulatságát találni a levelezésben, melyet ránézve a tárgy furcsasága tesz egyre érdekesebbé. „Észtom stb. !“ Ki nem jövök a csodákból. Zoltán egyik bolondból a másikba esik. Alig ugrattam ki a doctoratusi cathedrából, megint mit cselekszik ? Ahelyett, hogy az én okos tanácsaimat fogadta volna s egyenesen ment volna Párisba, útba ejti Genuát, ott hajóra ül s onnan ir nekem a hajó fedezetéről gyönyörűséges tirádákat a tengerről, hogy milyen szép a tenger, hogy milyen pompás dolog a zivatar, hogy micsoda mulatság az orkán zúgása mellett a vitorlakötelekbe kapaszkodni, stb. nekem a ki utázom a tengert és mindeféle néven nevezendő vizeket, s a ki nem jártam másként vizen keresztül soha, ha csak állóhídon nem, s a ki rá nem ülnék egy gőzhajóra, ha mindjárt Széchenyi maga volna is a kormányos, három tűzkármentesítő intézetben volna is asszeurálva minden hajam szála. Azután engedelmet kér, hogy ő meglátogathassa a tengerparti városokat s hogy magának némi fogalmakat szerezhessen a tengerészeiről, ott nagy bölcsen előadva , hogy milyen nagy szüksége van magyar embernek arra, hogy a tengeren otthonos legyen; hogy milyen derék volna, ha magyar ifjak tengerészeknek képeznék magukat s hogy mekkora kedve volna ő neki ebben a részben példát mutatni mások előtt! No isten gyere csak haza! nát azért neveltünk téged becsületes okos embernek, hogy a czethallal nyelesd el magadat, hát azért van te neked hetvenkét ezer hold földed a legáldottabb vidéken, hogy az operencziádra járj ladikkat szántani ? Olyan dühbe jöttem, hogy máig is emlegeti nagyobbik fiam, ahogy pofon találtam vágni Zoltán helyett; mindjárt stafétát küldtem a kölyök után, hogy leszálljon rögtön arról a fatömlöczről, mert én vasban hozatom vissza, én felelős vagyok életéért az egész vármegye előtt, ha valahol eltalál sülyedni a tengerbe, rólam semmiféle tenger le nem mossa, hogy én öltem el az ellenségei kedvéért! Perse a levél soha sem jutott el hozzá: nincs a tengeren sem statio, sem vendégfogadó, s én ettől az időtől kezdve két álló hónapig nem hallottam róla egy cominát sem. Képzelheted azt az anxietást, amit ez alatt ki kellett állanom. Hol járhat, mi történhetett vele? Nem sülyedt-e el vele a hajó? nem vetette-e ki a szél valami puszta szigetre, mint Robinsont? hátha eltévedtek a tengeren, elfogyott az eleségeks mosta csizmájokat főzik meg, azt eszik, s ha az elfogy, akkor majd egymást eszik meg, vagy hátha valami tunisi tengeri rabló elfogta s elvitte, eladta valami szerecsen fejede- Ilemnek. Ezt legjobban megérdemelte volna! Két egész hónapig kellett ilyen halálos aggodalmakat kiállanom, ekkor kapok csak tőle levelet Calaisból ! Tudja patvar honnan került oda ? (Folytatjuk.) AUSZTRIAI BIRODALOM, Bécs, aug. 26. A politikai látkört mindinkább sötétebb fellegek borítják, s alig gondolható, hogy Ausztria a háborúbani részvételt kikerülje. A boroszlói újság levelezője körülményesebben még csak ma hallható azon mély benyomást, melyet az ausztriai biztosítéki jegyzék Sz. Pétervárott előidézett. Miklós czár az első pillanatban Ausztria kívánsága miatt majdnem magán kívül volt , és csak azután hogy nyugalmát visszakapta, ömlött ki keserű nyilatkozatokban, melyek mintegy úgy hangzottak, miszerint egy tíz éves Oroszországtól szerencsétlenül folytatott háború nagyobb áldozatokat Oroszországtól nem kívánhatott volna, minőket Ausztria,mely még vele háború viszonyban nem áll, erélyesen kívánni késztve látja magát.Azonban a czár kijelentette, hogy inkább egy 1812-ki katasztrófára engedi a dolgot kerülni, mintsem megegyezték Ausztria és a nyugati hatalmak nem módosított követeléseiben. Lásd mai párisi rovatunkat). És mégis majdnem bizonyosság, hogy sem Ausztria, sem a nyugati hatalmak nem fogják változtatni az egyszer megállapított biztosítéki pontokat, minthogy Bud gróf ez értelemben mind Armin grófnak, mind Alvensem ennek világos és megegyező nyilatkozatokat tett. — Gróf Sta KÜLFÖLD. Francziaország. Páris, aug. 26. A keleti kérdés már eléggé gazdag különös fordulatokban, azonban legeredetibb a mostani. A nyugati hatalmak , hogy a német hatalmak iránt méltányosak legyenek, elhatározták magukban a Drouyn de Lhuys sürgönyében jelentett békeföltételek harmadik pontját módosítani. A sürgönyben ez állott : az 1841. jul. 13-ki kötésnek módosítása, az orosz fekete tengeri hatalom korlátozásának és az európai sulyegyennek értelmében. Azon jegyzékben, melyet Bud gróf aug. 8-kán aláirt és a nyugati hatalmakkal kicserélt, csak ez állott: azon kötésnek az európai sulyegyen értelmébeni revisioja. A nyugati hatalmak e szerint a legnehezebb ponttal fölhagytak. Ennek következtében a bécsi értekezlettől visszalépett Poroszország gyámolttá azon békefeltételeket, melyeket Drouyn de Lhuys pro forma állított föl, melyek azonban Poroszország és Ausztriától már régebben fel valónak állítva,s ezek mindenre készek lévén csak Oroszország területi csorbítására nem. A nyugati hatalmak ezért lényeges engedményt adtak nem csak Ausztria és Poroszországnak, hanem a bambergi értekezlet és német Bundnál képviselt államoknak is, hol azon eszme, mely szerint az országok colossusának területi épsége, érintetlen maradjon, először formuláztatott. A nyugati hatalmak tehát háborúfolytató hadsergeik és hajóhadaik daczára megmutatták, hogy mennyire kívánják a béke helyreállítását, melyet Oroszország még ma a Duna fejedelemségekbeli véduralmának elvesztésével megvásárolhat. Hiteles oldalról hallani, miszerint Oroszország ezen új alapon kész a béke iránt alkudozni. Oroszország még tovább megy, s kijelenti, hogy kész viszályát az európai congressus szabályozása elibe terjeszteni. Minek kell lennie ezen európai congressusnak, egyfelől Paris és London között, másfelől Bécs és Berlin között az újabb időben többfélekép vitatták, és a nyugati hatalmak békeszerettetőket e tekintetben is kitüntették. A nyugati hatalmak azt akarák, hogy a bécsi értekezlet, az 5 nagyhatalom és Törökország fölhatalmazottaiból összeállítva, mely utóbbi szerint először jelennék meg az európai tanácsban, a békét az Oroszországtól elfogadott négy békepont alapján tárgyalnák. A német nagyhatalmak ebben megegyeztek, csak egy fontos módosítást indítványoztak. A bécsi értekezlet, ne 6, hanem 7 fölhatalmazottból álljon, abban a német Bund is képviseltetvén. Fölfoghatni, hogy a congressus ezen összeállítása mi kedvező volt Oroszországra nézve, és sok jegyzéket váltottak, míg végre Páris és Londonban ezen engedményre is elhatározták magukat. Mennél fenyegetőbbeknek látszanak a csatatéri események, a diplomatia az események szálait annál szilárdabbal tartja kezei közt, és ha a fentebbi részletek, melyeket a párisi diplomatiai körökben kicsinált dolognak tartanak, valósulni fognak, úgy mi a megoldás küszöbén állunk. És mégis Európának soha sem volt harcziasb tekintete ! Nem tudhatni, várjon az ily megoldás a viszályos kérdés megoldása fogna-e lenni, de békére fog vezetni, és ez a főkérdés, mint nem rég a „Journal des Débats“ mondá. Ha St. Arnaud a diplomatia számítását keresztül nem húzza, minden jól mehet, s aggódhatni-e miatta, a nagy pompával kikürtölt krimi expeditió elhalasztása után ? A véletlen eddig is nagy szerepet játszott a keleti kérdésben, de legyen az az eset, hogy a dolgok úgy érzi !»Sta kelberg tábornok orosz katonai fölhatalmazott , Paskievics herczeg által távirdai után, rögtön Varsóba hivatott. Ha a levelező nem téved, Stakelberg grófnak az ausztriai hadsereget és ennek fölállítását és mozgalmait illető vizsgálódásai fognak tanácskozás alá vétetni.