Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)
1854-09-27 / 1364. szám
feszültség uralkodik azokban, mely a St. Arnaud által leküzdendő nehézségeken és véletlenségeken alapszik. Véletlenség esetére nemcsak a keleti tengeri visszatért hadtest, hanem a sietve alakuló déli tábor is, és ezek elszállítására az összes tengerészeti erő, Parseval admiral hajóhadával, úgy készen tartatik, hogy néhány nap alatt ismét 50—60,000 embert lehessen Krimiába vagy Odessába szállítani, ha gyors segély vagy diversio szükségeltetnék. A „Journal des Débats“ Spanyolországot ismét fekete színben állítja elő, fölfrisítvén némely gyilkossági és kommunistai történeteket. Egyébiránt egy madridi, egészen részrehajlatlan levélben ezt olvassuk: „Itt mi egész csendességben vagyunk s még inkább lehetnénk, ha a „Patrie,“ „Débats“ és „Independance.“ nem akarna velünk annyit törődni.“ — Lord Howden a forradalmi áldozatok számára 10,000 reált adományozott, s alaptalan azon hir, hogy Krisztina királynő is ajándékozott volna. Páris, sept. 21. A császár és császárné tegnap megérkeztek, néhány napig itt mulatnak és azután Compiegne és Boulogneba rándulnak. Azon hir terjeng, miszerint a császár és császárné Boulogneból Victoria királynőt Wight szigeten meglátogatnák. Az „Indépendance bege“-nek imezt írják f. hó 21. Parisból : A kormány ma Bécs és Bukarestből egyidejűleg hivatalos megerősíttetését kapta a Krimiában történt s a „Moniteur“ által magánsürgöny után jelentett partraszállásnak. A tudósítást Coronini gróf küldötte Bio grófnak, s ámbár ez utóbbi a hírt késő éjjel vette, az ausztriai külügyminiszter legott sietett azt Bourqueney báró és Westmoreland lorddal közleni, kisérve a legőszintébb szerencsekivánatokkal. Örülök — folytatja a levelező — hogy önt ez eseményről értesíthetem, kitűnvén ebből azon érintkezési pontok és sympathiák, melyek által Ausztria közeledik Francziaország és Angliához. Hozzáteszem még ezt : Ausztria annyira távol van , megtágítani akarni ama kötelékeket, melyek politikáját a nyugati hatalmakéval összefűzték, hogy inkább a jelen pillanatban javasolja : nyittatnának meg ismét a bécsi értekezletek , hogy a négy biztosítványpont részletei megvizsgáltatván a Törökországgal! rendezések Oroszország nélkül eszközöltessenek. Poroszország is késznek nyilatkozott volna résztvenni a conferentiák ismétt összejövetelében, s tartózkodás nélkül a négy ponthoz jóváhagyásával járulni. Ma a tuileriákban minisztertanács tartatott. A vita főtárgyát természetesen a krimiai expeditio képezte. Persigny is, ki jelenleg itt van, hosszasan beszélt a császárral. Bonaparte József herczeg néhány nap óta itt van, mindjárt megérkezése után a császárnál magán kihallgatást nyert és nagyon barátságosan fogadtatott. A hg tudomás szerint, Zenaide,József leányának fia. Tudni akarják, miszerint az északi vaspályán a császár élete ellen megkísértett merény nyomozása alkalmával más hasonló összeesküvést fedeztek fel. Pária, sept. 22. Reggel. A „Moniteur“ nem hivatalos részében mondja : „A császár kormánya sürgönyöket kapott, melyek szerint a szövetséges haderőnek a Feketetengerem vállalatáról tegnap általunk hozott hír megvalósul. A „Moniteur“ Konstantinápolyból egy irányczikket tartalmaz Törökország újjászületését illetőleg, mi Oroszország megaláztatása és a szambuli nézetek elhaladása által fog főleg elősegíttetni. A folyó hóziki császári kibocsátvány határozott utat tör a benső állapot javítására, mi azonban még Törökországban nem oly könnyen végrehajtható, mint ily alkalmakkal nyugaton szokott történni. A Léce a „M o niteu r“nek általunk közelebbről közölt czikkében a háborúügyről némi nyilatkozványt vél találni, és ezen czikk némely helyeire támaszkodva, azok jelentőségét közelebbről meghatározta, megjegyezvén, miszerint a ,,Moniteur“ a német hatalmak nevét nem mondja ki, midőn különösen a nyugati hatalmak benső szövetségétől reméli a krízis megoldását. A ,,Moniteur,“ mondja a „Liéce,“ megelégszik csupán azzal, miszerint megjegyzi, hogy minden német kormányok részéről tábornokok küldettek a boulognei táborba. A „Moniteur“ Europa nemzetközi ítéletére támaszkodik, mely a czár nagyravágyását ünnepélyesen elítélte És épen ezen a helyen a„Moniteur“ czikke nyilatkozvány jelentőségére emelkedik, mely nem egyenesen az említett hatalmak ellen van irányozva, hanem a tétlenség ellen, mi első határozataikat követi. A „L i é c I e“ szerint, a „Moniteur“ azt akarja mondani, hogy az európai ítélet egyhangúsága és a szégyen daczára ezen ítéletet nem hajtják végre, komolyan arra csak Francziaország és Anglia vannak elhatározva. „De miért osztják egyedül Francziaország és Anglia az elhatározás és cselekvés dicsőségét, kérdi a „Siecle.“ A német hatalmak, legalább eddig miért nem követték őket a harczba ? Mi akadályozta az egyhangúlag kimondott ítélet egyhangú végrehajtását is ? Mi akadályozta, hogy a czárt nem mindenik támadta meg hasonlóiig ? Hogyan történik az, hogy egy vállalatnál, melynek indoka az egész becsülete és érdeke, az egész Európa tettje nem egyesült, mint egyesült a kárhoztatás kimondására ? Ezen pontra valamint a német hatalmakra nézve is a Moniteurnek hallgatni kellett. Azonban előttünk az országra nézve tudásra érdemesnek látszott, hogy végül is mennyiben építhetni Ausztria és Poroszország magatartására, a Dunafejedelemségek megszállásának mi határozott, hivatalos jelentőség tulajdonítandó. Az angol szövetség minket, mint francziákat kielégít. Azonban nem mellőzhetjük megjegyezni, miszerint Európa helyzete, ha tovább is így tartana, abnormissá lehetne. Mint a „Moniteur“ közösen mondott Ítélet áll előtte. Ezen ítélet, ezen nagy nemzetközi ítélet most egyedül Francziaország és Anglia által hajtatik végre. Egyedül két nemzet harcol a többi javáért. Ez logikátlan és kár nélkül nem tarthat sokáig azokra nézve sem, kiknek maguk viselete által e helyzet teremtetett, Ausztria és különösen Poroszország meggondolhatnák e dolgot. Ha valaki első rangú hatalom, ha a tanácskozásban részt vett, akkor saját becsületének veszélye nélkül a cselekvésbeni részvételről le nem mondhat. Ha egyszer az ítélet kimondatott, akkor annak végrehajtását másra nem lehet hagyni, hacsak a történészeiben kicsinyes véleményt nem akarunk magunkról hátrahagyni. — —“ Spanyolország, a választó unió nyilatkozványa, a színházteremben, sept. 17-kén tartott gyűlésben egyhangúlag elfogadtatott. A madridi újság sept. 17-kéről egy rendeletet tartalmaz, melynél fogva San Miguel a nemzetőrség főparancsnokává, Zabola tábornok pedig madridi főkapitánynyá neveztetik. Az Espana szerint Montemolin-nak egy irata érkezett Madridba, mely szerint párthíveit inti az ellenségeskedéstől mindaddig, míg terve meg nem érik. Az irat Eliot tábornok aláírása alatt Nápolyban nyomatott. E lap szerint az ismeretes Cab e c i 11 a tábornagy valósággal a cataloniai partvidéken barátainál utazik, hogy őket a fegyverfogástól visszatartsa. Nagybritannia, London, sept. 22. Végre a sokáig várt csapás megtörtént, kiált föl a „Tines.“ A legnehezebb, mint ő gondolja, végre van hajtva, és az eupatoriai szerencsés kiszállás a győzelem komoly zálogának tetszik neki. Eupatoria, folytatja tovább, a genuaiak idejében Krimiának egyik legnagyobb kereskedelmi piacza vala, és ma is 10,000 lakossal bir. A három erősség daczára, melyek mostan a régi genuai kőfal erősítésére épültek, s daczára a mintegy 15,000 főnyi helyőrségnek, az oroszok nem mertek ellenállani. A rév keletre fekszik a sasik-tavától, azon roppant sósmocsártól, mi Krimiát nevezetesül. E tenger a Feketetengertől keskeny partitájjal van elválasztva, melyen a hadut az ország belsejébe és délre vezet. A kiszállásnál ezen hadállás kétségkívül nagyon előnyös vola, minthogy a tenger észak felől a csapatokat és eleségeiket ellenséges nyugtalanítások ellen védelmezte. Mint várni lehetett, a sereg azonnal tovább ment dél felé, mert ily keskeny kiszálló helyen ily nagy haderő pillanatig sem maradhatott tovább összenyomva, mint ameddig múlhatlan szükséges vala. Most az a kérdés, hogy a sereg miféle utat veend. A hadat Simpheropolon át jelentékeny kerülő út. Egyenes, nyilt szárazi út, a part hosszában Eupatoriából Bakcsi-soraiba vezet. Munich, orosz tábornagy, 1736 jun. 21-kén ez utat választotta, és ezen hadjárat történetírója megjegyzi, miszerint az orosz csapatok, mióta Krimiába jöttek, sehol sem találtak a legelő és élelmiszerekben oly bőséget, mint ezen után, melyet a bakcsi-seraji hegynyílásig 6 nap alatt tettek. Ezen át a szövetségeseknek még más előnyöket is nyújt; a tenger jobbról a hadsereget védi és alkalmat szolgáltat a nehéz podgyász vitelére. Az Almán és Katikán átmenet ugyan kétségbevonható, de első erős hadállásnak a bakcsi-serati völgy nyilata látszik lenni. Bizonyos, miszerint Simpheropolon át az út kétszer oly hosszú, mint a parton, tehát mintegy 12—14 napot fogna tartani. A „Times“ előtt költői igazságszolgáltatásnak látszik, hogy a fővezérséget Menzikoff herczeg viszi, mert katonai talentuma a „Times“-t nem aggasztja, és így remélhető, hogy a szövetségesek azon orosz küldöncz világtörténeti „palotot“-ját, kinek gőgje hazására oly nagy szerencsétlenséget hozott, derekasan kipótolják. Végre a „bel- és külföldi szálkakeresők, skepticusok és fölriadók egész faja“ el van hallgattatva, mert az orosz sereget megverni, s magát Szebasztopolt is megostromolni közönséges hadműködés, összehasonlítva azon rendkívüli és fényesen sikerült kísérlettel, 60,000 emberből álló hadsereget 300 m.földnyi tengeren nehéz ostromárgyukkal átvinni és ellenséges partra kiszállítani. A „Chronicle“ még messzebb megy lelkesedésében, s a közvéleményt az expeditio vezéreinek irányában kiáltó hálátlansággal vádolja. Azon körülményt, hogy az eszközöknek pontos tudományos kiszámítása és a helyes időpontnak türelmes bevárása által a legnagyobbszerű vállalat emberélet-vesztés nélkül hajtatott végre, alig méltányolják. Ezen észrevételben, mennyiben a kiszállítást illeti, valami igaz lehet. Nekünk azonban úgy tetszik, miszerint a „Chronicle“ igen sokat kíván, midőn a közönséggel lord Raglan számára máris egy fél tucat oszlopot akar szavaztatni. Az ő kiszállítási utasításait, melyek gyakorlati egyszerűség és óvatosság által tűnnek ki, a peelita lap a „vas herczeg“ sürgönyeivel hasonlítja össze, ki lord Raglannak mestere és pártfogója volt. Lyons admiralis, ki az utasításoknak a hajóhadat illető részét szerkesztő, valamint John Hall orvos is, a kórház főfelügyelője, a peelita dicsérő énekben egyegy stropkával kitüntetést kapnak. Csodálkozni kell, hogy Newcastle bg 63 sir James Graham a dicséretben még egy szótagra sem méltattatnak. A „Daily News“ is, két hasábnyi hosszú, zárt sorokkal nyomatott irányczikkében megünnepli az eupatoriai kiszállást, és a kormánynyali saját kibékülését, melynek komolyságában már most öröm- és reményteli kebellel akar hinni. Az öröm és kibékülésmámorban uszó vezérczikk czimbetűje */2 hüvelynyi, s a czim ez: „Invasion of Russia by France and E n g la n d.‘‘ Abban, a többi közt említést érdemlők a következő nézetek: Először fordul elő a világtörténetben, hogy angol sereg, ellenséges czélból orosz területre lépett. 1853-ban volt 300 éve, mikor angol hajók először mentek Archangelbe. Ekkor kapták az oroszok az első lökést a tatár járom lerázására. Az orosz polgárisultság nagyrészint gyümölcse azon nemzet barátságos közlekedésének Angliával. Mielőtt az angolok Archangelt fölfedezték, Oroszország szerencsétlen harczban való nyugati szomszédaival. Anglia látta őt el fegyverrel, s megtaníta azok használatára. Az egykori lengyel királyok és német császárok ezért Anglia uralkodóinak szemrehányásokat tettek, hogy Oroszországot velők hasonló hatalmi állásra segítik, de Anglia hű maradt a muszka szövetséghez. Az orosz uralkodók gyakran hálátlanoknak mutatták magukat, de az orosz nemzet elismerte hálatartozását, és a két nép kölcsönös jóindulatát megtartotta. 1850-től 1853 ig Oroszországban arra izgattak, hogy Archangel angol fölfedezésének 300-dik évnapja megölésére nyilvános ünnepet rendezzenek; e czélra emlékoszlopot indítványoztak; de 1853-ban Pál fiának kímélet nélküli nagyravágyása és makacssága a két államot egymás ellenségévé téve. Mi az orosz népre nem haragszunk,de a megaláztatás poharát, melyet neki czárja tölt, körömig ki kell ürítenie. Ezen a kebel mélyéből fakadt sóhaj Cobdentől ered. Az „Advertiser“ még tamáskodik. Ő ugyan nem akarja kimondani csekély véleményét, de ominosusnak találja, hogy bizonyos miniszteri körökben (nem lapokban) azon nézet uralkodnék, miszerint a szövetségesek előleg nem tesznek Szebasztopol ellen támadást, hanem Krimia egyik parti pontjának megszállásával megelégednének. Dunafejedelemség. Bukarestből sept. 14-ről Írja a „Kr. Ztg.“ „Hallomás szerint Omer pasa főhadiszállása Brailába fog áttétetni, de a török fővezér előbb bevárja. Hesz tliszgy ur ide érkeztet, mi sept. 20 vagy 21-én fogna megtörténni. — Állítják, hogy a télre török őrség is fog Bukarestben maradni, minthogy a törökök élelmezésére Bukurestben már szállítmányok vannak kiírva. — Ora er pasa neje szülőfölde (Homoród Erdélyben) iránt nagy szeretet és ragaszkodással viseltetik. Egyebek közt, melyeket már szülővárosába küldött, e napokban is nővéreinek Homoródon mindegyiknek 100 aranyat küldött. Galaczból sept. 6-ról a következőket írják a „Satellit“-nek : „Mind a számos orosz betegeknek, mind az itt volt élelemszer és szénakészletek elszállítását oláh földmivesek voltak kénytelenek teljesíteni, kiknek rozzant szekereiben bizony sokat szenvedhettek a betegek; de szenvedtek ám a szegény szállító parasztok is, kik közöl két egyén, egyik 60 éves öreg, szélhüdés folytán e robotmunka áldozata jön. A visszavonulás Brailából és innen a legnagyobb rendben történt, valóban classikus volt, a keresztes vitézek eltakarodása, mely 3-án reggel történt. Ezek két külön osztályra oszoltak, görög és bolgár osztályra a keresztet középen hordó kékfehér zászlóval élükön, melyet kozákok kisértek. Ezek előtt ment néhány helyi rendőrbiztos, kik az érintendő utczák lakosait; boltjaik és kapujaik bezárására figyelmeztetek. Sokakat e hősök közöl, kik elrejtőztek, a kozákok befogtak s tovább kisértek. Gondolható, hogy mily öröm szállta meg a lafeosokat ezek elvonulta után. Lelkiismereti aggodalmukban s a törököktől féltekben sok lakosok is odahagyták a várost. A moldvai militzia 500-ból álló helyőrsége látja el most itt a szolgálatot, mert ezt nem fegyverezték le az oroszok, csak négy ment el közölök az oroszokkal. Fontos mindenesetre a szeretni álló hídnak leégetése, mely a fejedelemségi két kormánynak 4000 aranyba került; szintúgy a még el sem készült talphidat is felzedetése, mi által a közlekedés Braila s általában Oláhországgal meg van szakítva. Oroszország: Az „Augs. Alig. 7.“ egy bécsi levelezője kényszerültnek látja magát, a következő személyes jegyzetek közlésére : Ha Stroganoff gróf Rómába küldetésének azon indok adatik, mely szerint megbízatása van a szentséges atyával amaz engedmények fölött alkudozni, melyeket az orosz császár a birodalmabeli katolikusainak adandó, s hozzá teszi : O’Conniew úr, egy, orosz szolgálatban álló katholikus izlandi van a gróf oldala mellé adva, úgy határozottan állíthatom , hogy Miklós császártól a jelen pillanatban távolabb van, mint akármikor, hasonló engedményeket tenni. A politikai haszon, mely neki abból származhatnék, igen kétséges volna, a benyomás ellenben, melyet az orosz népesség oly használatos vallási fanatismusára ez engedmények gyakorolni fognának, csak leverőleg hatna. Egyébiránt O’Conniew úr nem is katholikus, hanem oly igazhivő orosz, mint milyen valaha még a görög böjtöket szigorúan megtartotta, s neve, melynek kezdőbetűi okozták alkalmasint legelsőbb ama tévedést, valódi orosz gyökérrel bir. Stroganoff gróf pótembere, Neklj u d o f f ur, itt már teljes tevékenységbe lépett, a veje Katakazinak, a görög udvarnál volt orosz miniszternek, s több éven át hivatalt viselt Athénben. Mint hallatszik, az itteni orosz követség személyzetében nemsokára jelentékeny változások történendnek. Minő új elemek által fognak a kiléptetettek pótoltatni, könnyen kitalálható, ha Gortsakoff herczegnek, az ó-orsz párt legbuzgóbb előharczásának irányzatait szem előtt tartjuk. — Hadi mogaiítsa a Délkeleti csatatér. Múlt számaink egyikében kimondok azon hiedelmünket, hogy az Eupatoriánál történt kiszállás csak részletes, és hogy teljes kiszállását az egyesült seregeknek egy Szebasztopolhoz közelebb fekvő ponton várhatni. A Moniteur végre ma annyi habozó ingatag tudósítás után, határozott, valóban hivatalos tudósítást hoz e fontos eseményről. Az ezt közlő távirati sürgöny következőleg hangzik: „Paris, sept. 25. A mai Moniteur közli St. Arnaud Irigy és lord Raglan sürgönyét, mely kelt az ÓErődben sept. 17-én s melyben jelentik, hogy a szövetségesek nem messze e helytől, éjszakra Szebasztopoltól, annélkül hogy ellentállásra találnának, partra szállottak. Krimia tatár népessége teljes rokonszenvet mutatott az expeditio iránt s lényeges segélyt nyújtott a tüzéri anyagszerek partra szállításában. A csapatok megindultak Szebasztopol ellen s az eddigi események után a siker iránt legkisebb kétség sem létezhetik.“ Más sürgönyök az erődöt hét mfldnyire teszik Szebasztopoltól éjszak felé. Jelentik, mikép a benszülöttek a kiszállt csapatoknak élelmiszereket szállítanak s mikép a hadseregben azt hiszik, hogy sept. 20-án már Szebasztopol előtt állhatnak.“ A „Moniteur e sürgönyével összevágó a következő bukuresti távirati sürgöny: „Bukurest, sept. 22. A szövetségesek sept. 14-én 7 mfldnyire Szebasztopoltól éjszak felé, az úgynevezett ő-erődnél a lakosok legélénkebb sympathiáinak nyilatkozása mellett partra szállottak. A kiszállás 6 óráig tartott. Remélik, hogy sept. 20-án már Szebasztopol előtt állhatnak.“ E szerint a teljes kiszállás csakugyan nem Eupatoriánál ment végbe; ott csak egy hadosztály lépett partra. A kikötés tehát szerencsésen végre van hajtva s az egyesült sereg után van Szebasztopol ellen , a nélkül hogy ellentállásra találna; még pedig egy közelebbi pontról, mint Eupatoria, honnan különben az ott kiszállt hadtest Szimferopol felé idul, mely mögött az orosz sereg áll, s melynek állása ekként az alantabb történt kiszállásnál, s a két oldalréli megtámadtatás lehetőségénél fogva tarthatlanná válik. A flották kisérik a csapatok menetét, míg a mérnök 63 utász hadtest osztályai azzal foglalkoznak, hogy a kiszállási helyeket az angol és franczia mérnökök gyorsan kidolgozott tervei szerint sánczok és árkokkal veszik körül s rögtönzött a szárazföld felé fordított tengeri várrá alakítják, mintegy második Kalafattá, mely a későbbi hadműködések pivotjául fog szolgálni. Eupatoriánál a város maga még nincs az erődítvények körébe belevonva, különben az előmunkálatok már meg vannak téve, ezen kikötő helyet szilárd a szárazról minden megtámadás ellen biztosított parti ponttá átalakítni. Eupatoria kikötője térséges, habár a tengeri viharok ellen nincs is teljesen fedezve. ( Az úgynevezett ó-erőd i pontról még részletes!) tudósítások nem érkeztek, csak azt hallani, mikép a nem sokára megérkezhető tartalékok Eupatoriánál fognak partra szállani. Mint Bukarestben állíták, Oner pasa hadserege egy részének is rendeltetése lenne Krimiába menni, a naponkint bizonyosabbá válik, hogy az expeditionak nem csupán megrohanás a czélja, hanem az az orosz félliget birtokbavétele iránt kidolgozott komoly terv következménye. Ezért tökéletesen rendszeres hadjáratnak nézünk eléje, s innen van, hogy a Feketetengerről nem minden nap hoz nagy eseményekről tudósításokat, hanem csak egyes részleteket, melyek összege, mint tudva van, hadműködéseknél gyakran minden nagyobb feltűnő csapás nélkül teljes hadjáratot tesz ki. A Krimia elleni vállalat eredménye különben St. Arnaudnak felette megfontolt rendelkezései folytán lehetőség szerint biztosítottnak látszik, főleg miután az orosz haderő teljességgel nem oly nagy, mint milyennek álliják, mit már azon körülmény is mutat, hogy Menzikoffig az egész országban a népfelkelés szervezését vette tervbe, de hogy körülbelől mily sikerrel, kitűnik a szövetségesek fogadtatásából; másfelől állítják, hogy e hadi vállalat ismét teljesen visszaadta a szövetséges katonáknak ama harczi kedvet, mely nélkül nagy tettek nem születnek. A Times sept. 10-iki stambuli levelezése az expeditioi hadsereg hangulatáról ugyan azt írja, hogy e vállalat minden inkább mint népszerű volt s általában hypochondricus vészjóslatokat lehete hallani; de ha ily hangulat létezett is, ez a múlt szenvedések feletti elkedvetlenedésből származhatott, melyet épen e hadvállalat maga s az első siker teljesen megorvosolt. Különben ez uralkodott levertségért a „Times“ levelezője némely főrangú tiszteket okol, kik „a tűz közt physikai bátorságukat talán ismét visszanyerendik,“ kik azonban utolsó napokban egyik vészjóslatot a másik után hallattak s alattvalóik előtt teljességgel nem rejték el rosz hangulatuk. A levelező nyilvánCambridge és Napoleon ezeket érti; „hadosztály-tábornokokul“ jelöli őket, s a „Times“, mely egy külön főczkkben szigorú leckét tart ezen a „dísztéren felnerekedett salon-lovagoknak“ , ezeket mondja : „Mit mondtak volna Bonaparte Napoleon és Wellington Arthur az ő „hadosztálynokaikhoz“ ily esetben? Nelson még egy alárendelt tisztet, egy hadnagyot is megdorgált a kopenhágai csata után egy hősietlen kifejezésért, melyet nem nyilván, hanem jelentésben használt. Ha ez urak ideggyöngék, miért „tolakodnak“ felelősséggel járó seregparancsnoki állásokba. A „Times,“mint már ismerjük, ha megharagszik, nem igen szokott udvarias lenni; mit azonban az illetők örömest megbocsáthatnak neki, mert engesztelt lelke később annál hízelgőbb keresettebb kifejezésekben tud nyilatkozni, s a most megrótt urak bizonyosan el nem maradandó hőstetteiket annál melegebben fogja méltányolni. Odessából is jelentik a kiszállást a következő szavakban : „Az egyesült flotta sept. 14-én este makacs ellentállás után Kupatoriát bevette. A lakosság egy küldöttsége köszönetét fejezte ki az orosz uralomtéli felszabadításért.“ úgy hisszük, alig kell figyelmeztetnünk, hogy e „makacs ellentállás“ minden inkább mint való , de jellemző mindenesetre az orosz bulletinekre nézve, melyeknek ez bizonyosan alaphangját fogja képezni. E makacs ellenállás minden ponton elő fog fordulni, akár igaz akár nem, s végre mindegy, ellenállással vagy anélkül, de Krimiát elveszítik, mihez az oroszoknak bizonyosan legszebb kilátásuk van. Az ázsiai csatatéren, mint az utolsó tudósítások mondják, teljesen el vannak foglalva azzal, hogy Samyl népét a Kaukázusban zárva tartsák; azonfelül a török ázsiai hadsereg is mielőbb Csatakészen állhatand. Gorcsakoffág a Dunához van lekötve; a Pruth és Duna vonalat nem hagyhatja el, anélkül hogy a törököknek Besszarábiában déli szállásokat ne csináljon, pedig Besszarábia feladása csak oly fontos, mint Krimia elvesztése. Messze felébb az ausztriai hadállás Krakótól egész Galaczig a két szomszéd császállam közt folyvást növekedő feszültségnél fogva oly csapaterőt tart sakkban, melyet százezrével kell számítni, s habár a tél beálltával a keleti tenger részérőli megtámadtatás iránt minden aggály elenyészik, mégis az éjszakról jövő erősítés nem lehet hatályos, föltéve még azt is, hogy jókor megérkezik. Ha továbbá azon előnyt fölmérjük, melyet a Feketetenger kiterjedt parti tájain a flotta nyújt, mely 24 óra alatt oly távolságokat halad meg, melynek kivitelére a sereg ugyanannyi napot igényel, ekkor azon következtetést, hogy a Krimia elleni támadásnak legszebb kilátása van a sikerre, valóban senki sem tarthatja túlfeszítettnek. Épen most vesszük — mond a le. „Lloyd“ — gyurgyevói tudósítónktól megerősíttetését közelebb vett orsóval sürgönyünknek, mely szerint az öszves török hadsereg,— néhány a hídfő őrzésére rendelt csapatosztály kivételével — a Dunán át viszszaköltözik. A levél 17-éről kelt s kivonatosan e kép hangzik . Tegnap vette kezdetét az oláh földről a jobb dunapartra vonuló török csapatok áthúzódása, s még szakadatlanul tart. Tegnap estig még az egész egyptusi segédhadtest, s ma délig egy török nizam-dandár , lovasság és tüzérséggel vonult itt keresztül. A következő napokban az egész török megszálló hadsereg maradványát várják; Bukarestben csak két zászlóalj fog maradni. Omer pasa tegnap éjjel egész tisztikarával itt haladt át Rustsuk felé s 18 án útját tovább folytatja Sumlába. Éjszaknyugati csatatér. Lord Dundenald a Herald 63 Timesben következő nyilatkozatot közöl : „Sir! ” Csak tegnap vevem észre, hogy egy köztem és a korona első minisztere közt állítólag történt értekezlet komoly vitatkozás tárgyává lön ; addig nem tartom kötelességemnek „formaszerinti nyilvános leleplezést közölni,“ hogy „ily adat cáfolatlanul ne keringhessen,“ s ezért most helyrehozom a mulasztást, s kinyilatkoztatom, hogy J. Aberdeen által soha semmi értekezlettel vagy közléssel, a keleti tengeri parancsnokságot vagy ezen vagy más helyeni hadműködéseket illetőleg, meg nem tiszteltettem. — Engedjen ön nekem még egy sort, melyet nekem az igazságosság lord Napier admirál iránt parancsol, kit állítólag „a nemzet felharagudott elégületlensége“ fenyeget — t. i. hogy az eléghető hajók hadműködéseit izzó golyókkal lövő kőütegek ellen semmi siker nem koronázta volna, bármily nyugodtan és kényelmesen lehet is oly falakat összelőni, melyek ellent nem állnak. Csak egy eszköz van, az ellenfeleket egyenlő lábra állítani , s ez eszközt bizalmas úton a kormánynyal közöltem , azon reményben, hogy Europa desorganisatiojára s a hon romlására lanyhán és hosszan elhurczolt védharczot nem fognak folytatni. — Maradok stb. Dundonald, London sept. 21. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Az oktatásügyi miniszter a bécsi, pesti, insbrucki, graczi, lembergi, krakói, ol-