Pesti Napló, 1854. szeptember (5. évfolyam, 1343-1367. szám)

1854-09-27 / 1364. szám

feszültség uralkodik azokban, mely a St. A­r­n­a­u­d által leküzdendő nehézségeken és véletlenségeken alap­szik. Véletlenség esetére nemcsak a keleti tengeri visszatért hadtest, hanem a sietve alakuló déli tábor is, és ezek elszállítására az összes tengerészeti erő, Par­­seval admiral hajóhadával, úgy készen tartatik, hogy néhány nap alatt ismét 50—60,000 embert lehessen Krimiába vagy Odessába szállítani, ha gyors segély vagy diversio szükségeltetnék. A „Journal des Débats“ Spanyolországot is­mét fekete színben állítja elő, fölfrisítvén némely gyil­kossági és kommunistai történeteket. Egyébiránt egy madridi, egészen részrehajlatlan levélben ezt olvassuk: „Itt mi egész csendességben vagyunk s még inkább le­hetnénk, ha a „Patrie,“ „Débats“ és „Inde­pend­anc­e.“ nem akarna velünk annyit törődni.“ — Lord Howden a forradalmi áldozatok számára 10,000 reált adományozott, s alaptalan azon hir, hogy K­risz­­t­i­n­a királynő is ajándékozott volna. Pári­s, sept. 21. A császár és császárné tegnap meg­érkeztek, néhány napig itt mulatnak és azután Compiegne­ és Boulogneba rándulnak. Azon hir terjeng, miszerint a császár és császárné Boulogneból Victoria királynőt Wight szigeten meglátogatnák. Az „Indépendance be­ge“-nek imezt írják f. hó 21. Parisból : A kormány ma Bécs­ és Bukarestből egy­idejűleg hivatalos megerősíttetését kapta a Krimiában történt s a „Moniteur“ által magán­sürgöny után jelen­tett partraszállásnak. A tudósítást Coronini gróf küldötte B­i­o­­ grófnak, s ámbár ez utóbbi a hírt késő éjjel vette, az ausztriai külügyminiszter legott sietett azt Bourqueney báró és Westmoreland lorddal közleni, kisérve a legőszintébb szerencsekivánatokkal. Örülök — folytatja a levelező — hogy önt ez eseményről ér­tesíthetem, kitűnvén ebből azon érintkezési pontok és sympathiák, melyek által Ausztria közeledik Franczia­­ország és Angliához. Hozzá­teszem még ezt : Ausztria annyira távol van , megtágítani akarni ama köteléke­ket, m­elyek politikáját a nyugati hatalmakéval össze­fűzték, hogy inkább a jelen pillanatban javasolja : nyit­tatnának meg ismét a bécsi értekezletek , hogy a négy biztosítványpont részletei megvizsgáltatván a Törökor­szággal! rendezések Oroszország nélkül eszközöltesse­nek. Poroszország is késznek nyilatkozott volna részt­­venni a conferentiák ismétt összejövetelében, s tartóz­kodás nélkül a négy ponth­oz jóváhagyásával járulni. Ma a tuileriákban minisztertanács tartatott. A vita főtárgyát természetesen a krimiai expeditio képezte. Per­­s­i­g­n­y is, ki jelenleg itt van, hosszasan beszélt a csá­szárral. Bonaparte József herczeg néhány nap óta itt van, mindjárt megérkezése után a császárnál magán kihall­gatást nyert és nagyon barátságosan fogadtatott. A hg tudomás szerint, Zenaide,József leányának fia. Tudni akarják, miszerint az északi vaspályán a csá­szár élete ellen megkísértett merény nyomozása alkal­mával más hasonló összeesküvést fedeztek fel. Pária, sept. 22. Reggel. A „Moniteur“ nem hivatalos részében mondja : „A császár kormánya sür­gönyöket kapott, melyek szerint a szövetséges haderőnek a Feketetengerem­ vállalatáról tegnap általunk hozott hír megvalósul. A „Moniteur“ Konstantinápolyból egy irányczik­­ket tartalmaz Törökország újjászületését illetőleg, mi Oroszország megaláztatása és a szambuli nézetek el­haladása által fog főleg elősegíttetni. A folyó hó­z­iki császári kibocsátvány határozott utat tör a benső álla­pot javítására, mi azonban még Törökországban nem oly könnyen végrehajtható, mint ily alkalmakkal nyugaton szokott történni. A L­­­é­c­­­e a „M o n­i­t­e­u r“nek általunk közelebb­ről közölt czikkében a háborúü­gyről némi nyilatkozványt vél találni, és ezen czikk némely helyeire támasz­kodva, azok jelentőségét közelebbről meghatározta, megjegyezvén, miszerint a ,,Moniteur“ a német hatalmak nevét nem mondja ki, midőn különösen a nyugati hatalmak benső szövetségétől reméli a krízis megoldását. A ,,M­o­n­i­t­e­u­r,“ mondja a „L­i­é­c­­­e,“ megelégszik csupán azzal, miszerint megjegyzi, hogy minden német kormányok részéről tábornokok küldet­tek a boulognei táborba. A „M­o­n­i­t­e­u­r“ Europa nemzetközi ítéletére támaszkodik, mely a czár nagyra­­vágyását ünnepélyesen elítélte­ És épen ezen a helyen a„Moniteur“ czikke nyilatkozvány jelentőségére emelkedik, mely nem egyenesen az említett hatalmak ellen van irányozva, hanem a tétlenség ellen, mi első határozataikat követi. A „L i é c I e“ szerint, a „M­o­n­i­­teur“ azt akarja mondani, hogy az európai ítélet egy­hangúsága és a szégyen daczára ezen ítéletet nem hajt­ják végre, komolyan arra csak Francziaország és Anglia vannak elhatározva. „De miért osztják egyedül Francziaország és Anglia az­ elhatározás és cselekvés dicsőségét, kérdi a „Siecle.“ A német hatalmak, legalább eddig miért nem követték őket a harczba ? Mi akadályozta az egyhangúlag ki­mondott ítélet egyhangú végrehajtását is ? Mi akadá­lyozta, hogy a czárt nem mindenik támadta meg hason­lóiig ? Hogyan történik az, hogy egy vállalatnál, mely­nek indoka az egész becsülete és érdeke, az egész Európa tettje nem egyesült, mint egyesült a kárhozta­­tás kimondására ? Ezen pontra valamint a német hatal­makra nézve is a Moniteurnek hallgatni kellett. Azonban előttünk az országra nézve tudásra érdemes­nek látszott, hogy végül is mennyiben építhetni Ausz­tria és Poroszország magatartására, a Dunafejedelem­­ségek megszállásának mi határozott, hivatalos jelentő­ség tulajdonítandó. Az angol szövetség minket, mint francziákat kielégít. Azonban nem mellőzhetjük megjegyezni, miszerint Eu­rópa helyzete, ha tovább is így tartana, abnormissá le­hetne. Mint a „Moniteur“ közösen mondott Ítélet áll előtte. Ezen ítélet, ezen nagy nemzetközi ítélet most egyedül Francziaország és Anglia által hajtatik végre. Egyedül két nemzet harc­ol a többi javáért. Ez logi­kátlan és kár nélkül nem tarthat sokáig azokra nézve sem, kiknek maguk viselete által e helyzet teremtetett, Ausztria és különösen Poroszország meggondolhatnák e dolgot. Ha valaki első rangú hatalom, ha a tanács­kozásban részt vett, akkor saját becsületének veszélye nélkül a cselekvésbeni részvételről le nem mondhat. Ha egyszer az ítélet kimondatott, akkor annak végre­hajtását másra nem lehet hagyni, hacsak a történészei­ben kicsinyes véleményt nem akarunk magunkról hát­rahagyni. — —“ Spanyolország, a választó unió nyilatkozványa, a színház­teremben, sept. 17-kén tartott gyűlésben egy­hangúlag elfogadtatott. A madridi újság sept. 17-kéről egy rendeletet tar­talmaz, melynél fogva San Miguel a nemzetőrség főparancsnokává, Zabola tábornok pedig madridi főkapitánynyá neveztetik. Az Espana szerint Montemolin-nak egy irata érkezett Madridba, mely szerint párthíveit inti az ellen­ségeskedéstől mindaddig, míg terve meg nem érik. Az irat Eliot tábornok aláírása alatt Nápolyban nyoma­tott. E lap szerint az ismeretes C­a­b e c i 11 a tábornagy valósággal a cataloniai partvidéken barátainál utazik, hogy őket a fegyverfogástól visszatartsa. Nagybritannia, London, sept. 22. Végre a sokáig várt csapás megtörtént, kiált föl a „T­­­in­e­s.“ A legne­hezebb, mint ő gondolja, végre van hajtva, és az eupa­­toriai szerencsés kiszállás a győzelem komoly zálogá­nak tetszik neki. Eupatoria, folytatja tovább, a genuaiak idejében Krimiának egyik legnagyobb kereskedelmi piacza vala, és ma is 10,000 lakossal bir. A három erősség daczára, melyek mostan a régi genuai kőfal erősítésére épültek, s daczára a mintegy 15,000 főnyi helyőrségnek, az oroszok nem mertek ellenállani. A rév keletre fekszik a sasik-tavától, azon roppant sósmocsár­tól, mi Krimiát nevezetesül. E tenger a Feketetenger­től keskeny partitájjal van elválasztva, melyen a hadut az ország belsejébe és délre vezet. A kiszállásnál ezen hadállás kétségkívül nagyon előnyös vola, minthogy a tenger észak felől a csapatokat és eleségeiket ellensé­ges nyugtalanítások ellen védelmezte. Mint várni lehe­tett, a sereg azonnal tovább ment dél felé, mert ily kes­keny kiszálló helyen ily nagy haderő pillanatig sem maradhatott tovább összenyomva, mint a­meddig múl­­hatlan szükséges vala. Most az a kérdés, hogy a sereg miféle utat veend. A hadat Simpheropolon át jelenté­keny kerülő út. Egyenes, nyilt szárazi út, a part hosszá­ban Eupatoriából Bakcsi-soraiba vezet. Munich, orosz tábornagy, 1736 jun. 21-kén ez utat választotta, és ezen hadjárat történetírója megjegyzi, miszerint az orosz csapatok, mióta Krimiába jöttek, sehol sem talál­tak a legelő és élelmi­szerekben oly bőséget, mint ezen után, melyet a bakcsi-seraji hegy­nyílásig 6 nap alatt tettek. Ezen át a szövetségeseknek még más előnyöket is nyújt; a tenger jobbról a hadsereget védi és alkalmat szolgáltat a nehéz podgyász vitelére. Az Almán és Katikán átmenet ugyan kétségbevonható, de első erős hadállásnak a bakcsi-serati völgy nyilata látszik lenni. Bizonyos, miszerint Simpheropolon át az út kétszer oly hosszú, mint a parton, tehát mintegy 12—14 napot fogna tartani. A „Times“ előtt költői igazságszolgál­tatásnak látszik, hogy a fővezérséget Menzikoff herczeg viszi, mert katonai talentuma a „Time­s“-t nem aggasztja, és így remélhető, hogy a szövetségesek azon orosz küldöncz világtörténeti „palotot“-ját, kinek gőgje hazására oly nagy szerencsétlenséget hozott, de­rekasan kipótolják. Végre a „bel- és külföldi szálkake­resők, skepticusok és fölriadók egész faja“ el van hall­gattatva, mert az orosz sereget megverni, s magát Szebasztopolt is megostromolni közönséges hadműkö­­dés, összehasonlítva azon rendkívüli és fényesen sike­­rült kísérlettel, 60,000 emberből álló hadsereget 300 m.földnyi tengeren nehéz ostromárgyukkal átvinni és ellenséges partra kiszállítani. A „Chronicle“ még messzebb megy lelkesedé­sében, s a közvéleményt az expeditio vezéreinek irá­nyában kiáltó hálátlansággal vádolja. Azon körülményt, hogy az eszközöknek pontos tudományos kiszámítása és a helyes időpontnak türel­mes bevárása által a leg­nagyobbszerű vállalat emberélet-vesztés nélkül haj­tatott végre, alig méltányolják. Ezen észrevételben, mennyiben a kiszállítást illeti, valami igaz lehet. Ne­künk azonban úgy tetszik, miszerint a „Chronicle“ igen sokat kíván, midőn a közönséggel lord Raglan számára már­is egy fél tuc­at oszlopot akar szavaztatni. Az ő kiszállítási utasításait, melyek gyakorlati egysze­rűség és óvatosság által tűnnek ki, a peelita lap a „vas herczeg“ sürgönyeivel hasonlítja össze, ki lord Raglannak mestere és pártfogója volt. Lyons admi­ral­is, ki az utasításoknak a hajóhadat illető részét szerkesztő, valamint John Hall orvos is, a kórh­áz fő­felügyelője, a peelita dicsérő énekben egyegy stropká­­val kitüntetést kapnak. Csodálkozni kell, hogy N­e­w­­castle bg 63 sir James Graham a dicséretben még egy szótagra sem méltattatnak. A „Daily News“ is, két hasábnyi hosszú, zárt sorokkal nyomatott irányczikkében megünnepli az eupa­­toriai kiszállást, és a kormánynyali saját kibékülését, melynek komolyságában már most öröm- és reményteli kebellel akar hinni. Az öröm és kibékülésmámorban uszó vezérczikk czimbetűje */2 hüvelynyi, s a czim ez: „Invasion of Russia by France and E n g l­a n d.‘‘ Abban, a többi közt említést érdemlők a következő nézetek: Először fordul elő a világtörténetben, hogy angol se­reg, ellenséges czélból orosz területre lépett. 1853-ban volt 300 éve, mikor angol hajók először mentek Ar­­changelbe. Ekkor kapták az oroszok az első lökést a tatár járom lerázására. Az orosz polgárisultság nagyré­­szint gyümölcse azon nemzet barátságos közlekedésé­nek Angliával. Mielőtt az angolok Archangelt fölfedez­ték, Oroszország sz­erencsétlen harczban való nyugati szomszédaival. Anglia látta őt el fegyverrel, s megtaní­­ta azok használatára. Az egykori lengyel királyok és német császárok ezért Anglia uralkodóinak szemrehányásokat tettek, hogy Oroszországot velők ha­sonló hatalmi állásra segítik, de Anglia hű maradt a muszka szövetséghez. Az orosz uralkodók gyakran há­látlanoknak mutatták magukat, de az orosz nemzet el­ismerte hálatartozását, és a két nép kölcsönös jóindula­tát megtartotta. 1850-től 1853 ig Oroszországban arra izgattak, hogy Archangel angol fölfedezésének 300-dik évnapja megölésére nyilvános ünnepet rendezzenek; e czélra emlékoszlopot indítványoztak; de 1853-ban Pál fiának kímélet nélküli nagyravágyása és makacssá­ga a két államot egymás ellenségévé téve. Mi az orosz népre nem haragszunk,de a megaláztatás poharát, me­lyet neki czárja tölt, körömig ki kell ürítenie. Ezen a ke­­bel mélyéből fakadt sóhaj Cobdentől ered. Az „Advertiser“ még tamáskodik. Ő ugyan nem akarja kimondani csekély véleményét, de ominosusnak találja, hogy bizonyos miniszteri körökben (nem lapok­­ban) azon nézet uralkodnék, miszerint a szövetségesek előleg nem tesznek Szebasztopol ellen támadást, hanem Krimia egyik parti pontjának megszállásával megelé­gednének. Dunafejedelemség. Bukarestből sept. 14-ről Írja a „Kr. Ztg.“ „Hallomás szerint Omer pasa főhadiszál­lása Brailába fog áttétetni, de a török fővezér előbb bevárja­­. H­e­s­z tliszgy ur ide érkeztet, mi sept. 20 vagy 21-én fogna megtörténni. — Állítják, hogy a télre török őrség is fog Bukarestben maradni, minthogy a törökök élelmezésére Bukurestben már szállítmányok vannak kiírva. — O­ra e­r pasa neje szülőfölde (Homo­­ród Erdélyben) iránt nagy szeretet és ragaszkodással viseltetik. Egyebek közt, melyeket már szülővárosába küldött, e napokban is nővéreinek Homoródon mind­egyiknek 100 aranyat küldött. Galaczból sept. 6-ról a következőket írják a „Satellit“-nek : „Mind a számos orosz betegeknek, mind az itt volt élelemszer és szénakészletek elszállítá­sát oláh földmivesek voltak kénytelenek teljesíteni, kiknek rozzant szekereiben bizony sokat szenvedhettek a betegek; de szenvedtek ám a szegény szállító parasz­tok is, kik közöl két egyén, egyik 60 éves öreg, szélhü­­dés folytán e robotmunka áldozata jön.­­ A vissza­vonulás Brailából és innen a legnagyobb rendben tör­tént, valóban classikus volt, a keresztes vitézek eltaka­rodása, mely 3-án reggel történt. Ezek két külön osz­tályra oszoltak, görög és bolgár osztályra a keresztet középen hordó kékfehér zászlóval élükön, melyet ko­zákok kisértek. Ezek előtt ment néhány helyi rendőr­biztos, kik az érintendő utczák lakosait; boltjaik és ka­­pujaik bezárására figyelmeztetek. Sokakat e hősök kö­zöl, kik elrejtőztek, a kozákok befogtak s tovább kisér­tek. Gondolható, hogy mily öröm szállta meg a lafeoso­­kat ezek elvonulta után. Lelkiismereti aggodalmukban s a törököktől féltekben sok lakosok is odahagyták a várost.­­ A moldvai militzia 500-ból álló helyőrsége látja el most itt a szolgálatot, mert ezt nem fegyverez­ték le az oroszok, csak négy ment el közölök az oro­szokkal. Fontos mindenesetre a szeretni álló hídnak leégetése, mely a fejedelemségi két kormánynak 4000 aranyba került; szintúgy a még el sem készült talp­­hidat is fe­lzedetése, mi által a közlekedés Braila s általában Oláhországgal meg van szakítva. Oroszország: Az „Augs. Alig. 7.“ egy bécsi levele­zője kényszerültnek látja magát, a következő szemé­lyes jegyzetek közlésére : Ha Stroganoff gróf Ró­mába küldetésének azon indok adatik, mely szerint megbízatása van a szentséges atyával amaz engedmé­nyek fölött alkudozni, melyeket az orosz császár a bi­­rodalmabeli katolikusainak adandó, s hozzá teszi : O’Conniew úr, egy, orosz szolgálatban álló katholikus izlandi van a gróf oldala mellé adva, úgy határozottan állíthatom , hogy Miklós császártól a jelen pillanatban távolabb van, mint akármi­kor, hasonló engedményeket tenni. A po­litikai haszon, mely neki abból származhatnék, igen kétséges volna, a benyomás ellenben, melyet az orosz népesség oly használatos vallási fanatismusára ez en­gedmények gyakorolni fognának, csak leverőleg hatna. Egyébiránt O’Conniew úr nem is katholikus, hanem oly igazhivő orosz, mint milyen valaha még a görög böjtö­ket szigorúan megtartotta, s neve, melynek kezdőbetűi okozták alkalmasint legelsőbb ama tévedést, valódi orosz gyökérrel bir. S­tr­o­gano­ff gróf pótembere, Nekl­­j u d o f f ur, itt már teljes tevékenységbe lépett, a veje Katakazi­nak, a görög udvarnál volt orosz miniszter­nek, s több éven át hivatalt viselt Athénben. Mint hal­latszik, az itteni orosz követség személyzetében nemso­kára jelentékeny változások történendnek. Minő új ele­mek által fognak a kiléptetettek pótoltatni, könnyen ki­található, ha Gortsakoff herczegnek, az ó-or­sz párt legbuzgóbb előharczásának irányzatait szem előtt tart­juk. — Hadi mo­gaiítsa a Délkeleti csatatér. Múlt számaink egyikében ki­­mondok azon hiedelmünket, hogy az Eupatoriá­nál történt kiszállás csak részletes, és hogy teljes kiszállását az egyesült seregeknek egy Szebasztopolhoz közelebb fekvő ponton várhatni. A Moniteur végre ma annyi habozó ingatag tudósítás után, határozott, valóban hivatalos tudósítást hoz e fontos eseményről. Az ezt közlő távirati sürgöny következőleg hangzik: „Pari­s, sept. 25. A mai Moniteur közli St. Ar­­naud Irigy és lord Raglan sürgönyét, mely kelt­ a­z Ó­­Erődben sept. 17-én s melyben jelentik, hogy a szö­vetségesek nem messze e helytől, éjszak­­ra Szebasztopoltól, annélkül hogy ellent­­állásra találnának, partra szállottak. Kri­mia tatár népessége teljes rokonszenvet mutatott az expeditio iránt s lényeges segélyt nyújtott a tü­z­éri anyagszerek p­a­r­t­r­a­­ s­z­á­ll­í­t­á­s­á­b­a­n. A csapatok megin­dultak Szebasztopol ellen s az eddigi események után a siker iránt legkisebb kétség sem létezhetik.“ Más sürgönyök a­z­ erődöt hét mfldnyire teszik Szebasztopoltól éjszak felé. Jelentik, mikép a benszülöt­­tek a kiszállt csapatoknak élelmi­szereket szállítanak s mikép a hadseregben azt hiszik, hogy sept. 20-án már Szebasztopol előtt állhatnak.“ A „Moniteur e sürgönyével összevágó a követ­kező bukuresti távirati sürgöny: „Bukurest, sept. 22. A szövetségesek sept. 14-én 7 mfldnyire Szebasztopoltól éjszak felé, az úgynevezett ő-erődnél a lakosok legélénkebb sympathiáinak nyi­latkozása mellett partra szállottak. A kiszállás 6 óráig tartott. Remélik, hogy sept. 20-án már Szebasztopol előtt állhatnak.“ E szerint a teljes kiszállás csakugyan nem Eupato­­riánál ment végbe; ott csak egy hadosztály lépett partra. A kikötés tehát szerencsésen végre van hajtva s az egyesült sereg után van Szebasztopol ellen , a nélkül hogy ellentállásra találna; még pedig egy közelebbi pontról, mint Eupatoria, honnan különben az ott ki­szállt hadtest Szimferopol felé i­­dul, mely mögött az orosz sereg áll, s melynek állása ekként az alantabb történt kiszállásnál, s a két oldalréli megtámadtatás le­hetőségénél fogva tarthatlanná válik. A flották kisérik a csapatok menetét, míg a mérnök 63 utász hadtest osztályai azzal foglalkoznak, hogy a kiszállási helyeket az angol és franczia mérnökök gyorsan kidolgozott tervei szerint sánczok és árkokkal veszik körül s rög­tönzött a szárazföld felé fordított tengeri várrá alakít­ják, mintegy második Kalafattá, mely a későbbi had­működések pivotjául fog szolgálni. Eupatoriánál a vá­ros maga még nincs az erődítvények körébe bele­von­va, különben az előmunkálatok már meg vannak téve, ezen kikötő helyet szilárd a szárazról minden megtá­madás ellen biztosított parti ponttá átalakítni. Eupa­toria kikötője térséges, habár a tengeri viharok ellen nincs is teljesen fedezve. ( Az úgynevezett ó-e­r­ő­d i pontról még részletes!) tudósítások nem érkeztek, csak azt hallani, mikép a nem sokára megérkezhető tarta­lékok Eupato­riánál fognak partra szállani. Mint Bu­karestben állíták, O­ner pasa hadserege egy részének is rendeltetése lenne Krimiába menni, a naponkint bi­zonyosabbá válik, hogy az expeditionak nem csupán megrohanás a czélja, hanem az az orosz félliget bir­tokbavétele iránt kidolgozott komoly terv következ­ménye. Ezért tökéletesen rendszeres hadjáratnak né­zünk eléje, s innen van, hogy a Feketetengerről nem minden nap hoz nagy eseményekről tudósításokat, ha­nem csak egyes részleteket, melyek összege, mint tudva van, hadműködéseknél gyakran minden nagyobb feltűnő csapás nélkül teljes hadjáratot tesz ki. A Krimia elleni vállalat eredménye különben St. Ar­­naudnak felette megfontolt rendelkezései folytán lehe­tőség szerint biztosítottnak látszik, főleg miután az orosz haderő teljességgel nem oly nagy, mint milyennek álli­ják, mit már azon körülmény is mutat, hogy Menzikoff­ig az egész országban a népfelkelés szervezését vette tervbe, de hogy körülbelől mily sikerrel, kitűnik a szövetségesek fogadtatásából; másfelől állítják, hogy e hadi vállalat ismét teljesen visszaadta a szövet­séges katonáknak ama harczi kedvet, mely nélkül nagy tettek nem születnek. A Times sept. 10-iki stambuli levelezése az expeditioi­ hadsereg hangulatáról ugyan azt írja, hogy e vállalat minden inkább mint népszerű volt s általában hypochondricus vészjóslatokat lehete hal­lani; de ha ily hangulat létezett is, ez a múlt szenvedé­sek feletti elkedvetlenedésből származhatott, melyet épen e hadvállalat maga s az első siker teljesen megorvo­solt. Különben ez uralkodott levertségért a „Times“ le­­velezője némely főrangú tiszteket okol, kik „a tűz közt physikai bátorságukat talán ismét visszanyeren­­dik,“ kik azonban utolsó napokban egyik vészjóslatot a másik után hallattak s alattvalóik előtt teljességgel nem rejték el rosz hangulatuk­­. A levelező nyilván­­Cambridge és Napoleon ezeket érti; „hadosztály-tá­bornokokul“ jelöli őket, s a „Times“, mely egy külön főczk­kben szigorú lec­két tart ezen a „dísztéren feln­e­­rekedett salon-lovagoknak“ , ezeket mondja : „Mit mondtak volna Bonaparte Napoleon és Wellington Ar­thur az ő „hadosztálynokaikhoz“ ily esetben? Nelson még egy alárendelt tisztet, egy hadnagyot is megdor­gált a kopenhágai csata után egy hősietlen kifejezésért, melyet nem nyilván, hanem jelentésben használt. Ha ez urak ideggyöngék, miért „tolakodnak“ felelősséggel járó sereg­parancsnoki állásokba. A „Times,“mint már ismerjük, ha megharagszik, nem igen szokott udvarias lenni; mit azonban az illetők örömest megbocsáthatnak neki, mert engesztelt lelke később annál hízelgőbb ke­resettebb kifejezésekben tud nyilatkozni, s a most meg­rótt urak bizonyosan el nem maradandó hős­tetteiket annál melegebben fogja méltányolni. Odessából is jelentik a kiszállást a következő szavakban : „Az egyesült flotta sept. 14-én este makacs ellentállás után K­u­p­a­t­o­r­i­á­t bevette. A lakosság egy küldöttsége köszönetét fejezte ki az orosz uralomtéli felszabadításért.“ úgy hisszük, alig kell figyelmeztetnünk, hogy e „ma­kacs ellentállás“ minden inkább mint való , de jellemző mindenesetre az orosz bulletinekre nézve, melyeknek ez bizonyosan alaphangját fogja képezni. E makacs ellen­állás minden ponton elő fog fordulni, akár igaz akár nem, s végre mindegy, ellenállással vagy anélkül, de Krimiát elveszítik, mihez az oroszoknak bizonyosan legszebb kilátásuk va­n. Az ázsiai csatatéren, mint az utolsó tudósítások mondják, teljesen el vannak foglalva azzal, hogy Samyl népét a Kaukázusban zárva tartsák; azonfelül a török ázsiai hadsereg is mielőbb Csatakészen állhatand. Gorcsakoff­ág a Dunához van lekötve; a Pruth és Duna vonalat nem hagyhatja el, a­nélkül hogy a törököknek Besszarábiában déli szálláso­kat ne csináljon, pedig Besszarábia feladása csak oly fontos, mint Krimia elvesztése. Messze felébb az ausz­triai hadállás Krakótól egész Galaczig a két szom­széd csász­­állam közt folyvást növe­kedő feszültségnél fogva oly csapaterőt tart sakk­ban, melyet százezrével kell számítni, s habár a tél beálltával a keleti tenger részérőli megtámadtatás iránt minden aggály elenyészik, mégis az éjszakról jövő erősítés nem lehet hatályos, föltéve még azt is, hogy jókor megérkezik. Ha továbbá azon előnyt fölmérjük, melyet a Feketetenger kiterjedt parti tájain a flotta nyújt, mely 24 óra alatt oly távolságokat halad meg, melynek kivitelére a sereg ugyanannyi napot igényel, ekkor azon következtetést, hogy a Krimia elleni táma­dásnak legszebb kilátása van a sikerre, valóban senki sem tarthatja túlfeszítettnek. Épen most vesszük — mond a le. „Lloyd“ — gyur­­gyevói tudósítónktól megerősíttetését közelebb vett or­sóval sürgönyünknek, mely szerint az öszves tö­rök hadsereg,— néhány a hídfő őrzésé­re rendelt csapatosztály kivételével — a Dunán át viszszaköltözik. A levél 17-éről kelt s kivonatosan e kép hangzik . Tegnap vette kezde­­­tét az oláh földről a jobb dunapartra vonuló török csa­patok áthúzódása, s még szakadatlanul tart. Tegnap estig még az egész egyptusi segédhadtest, s ma délig egy török nizam-dandár , lovasság és tüzérséggel vo­nult itt keresztül. A következő napokban az egész tö­rök megszálló hadsereg maradványát várják; Buka­restben csak két zászlóalj fog maradni. O­m­e­r pasa tegnap éjjel egész tisztikarával itt haladt át Rustsuk felé s 18 án útját tovább folytatja Sumlába. Éjszaknyugati csatatér. Lord Dundenald a Herald 63 Timesben következő nyilatkozatot közöl : „Sir! ” Csak tegnap vevem észre, hogy egy köztem és a korona első minisztere közt állítólag történt értekez­let komoly vitatkozás tárgyává lön ; addig nem tartom kötelességemnek „formaszerinti nyilvános leleplezést kö­zölni,“ hogy „ily adat c­áfolatlanul ne keringhessen,“ s ezért most helyrehozom a mulasztást, s kinyilatkoztatom, hogy J. Aberdeen által soha semmi értekezlettel vagy köz­léssel, a keleti tengeri parancsnokságot vagy ezen vagy más helyeni hadműködéseket illetőleg, meg nem tisztel­­tettem. — Engedjen ön nekem még egy sort, melyet ne­kem az igazságosság lord Napier admirál iránt paran­csol, kit állítólag „a nemzet felharagudott elégületlensége“ fenyeget — t. i. hogy az eléghető hajók hadműködéseit izzó golyókkal lövő kőütegek ellen semmi siker nem koro­názta volna, bármily nyugodtan és kényelmesen lehet is oly falakat összelőni, melyek ellent nem állnak.­­ Csak egy eszköz van, az ellenfeleket egyenlő lábra állítani , s ez eszközt bizalmas úton a kormánynyal közöltem , azon reményben, hogy Europa desorganisatiojára s a hon rom­lására lanyhán és hosszan elhurczolt védharczot nem fog­nak folytatni. — Maradok stb. Dundonald, London sept. 21. Fővárosi és vidéki újdonságok. Budapest. Az oktatásügyi miniszter a bécsi, pesti, insbrucki, graczi, lembergi, krakói, ol-

Next