Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-18 / 1382. szám

1854. ötödik évi folyamára­ ELŐFIZETÉSI Vidékre postán küldve . Évnegyedre 5 fzt. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. Szerkesztési iroda : Urintcza 8. sz A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő­­. Print az a 8-ik szám Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. FÖLTÉTELEK: Pesten házhoz hordva : Félévre’.18 frt — kr. P. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgS kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő kírnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajczár­­jával számittatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re leszetendő a Szerda, ért. 18 -án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és innep utáni napokat kivéve — jelen évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás & 9B8VX m&w&o­­ctober-decemberi negyedik évne­gyed­­folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhoz hordással, 4 frt. pp. A­z előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­hivat­aa­lt, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, urintc­h 8. sz. 1- só emeleten az udvarban, és Emich Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­sttózá­s­zegletén-----Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala. Pest, oct. 17. Sz. G. II. A folyamatban levő háború stratégiai ve­zérfonalait akartam magyarázni s első czikkemben egé­szen bele­bonyolódtam a politikába. Azonban, uraim, a politika tűzi ki a stratégiának feladatait, mint viszont a stratégia a taktikának teendőit, amint tehát a takti­kának mozgalmait a stratégiai terv nélkül teljesen meg nem érthetjük , úgy nem a stratégiának terveit a politikai vezéreszmék nélkül. Szolgáljon ez igazolá­somul. Előadásomból kitetszik, mit lép a fülünk előtt meg­csendült európai concertben, melyben e perczben a bassisták Szebasztopolnál működnek, tulajdonkép Anglia játsza a violíno primot. Angliának ügye Oroszországgal szemközt tisztán világuralkodási. Anglia kije­lentette, hogy hódítani nem akar, nem fog s ezt elhi­­hetjük. Anglia Keletindiában s Ausztráliában hódíthat a mennyit akar, birtoka koczkáztatása nélkül ; Európá­ban ellenben szigeti megtámadhatlan hely­zetében meg akar maradni s tartson a háború, med­dig akar, a költségek busás megtérítésén kívül, alig fog magára nézve mást követelni, mint szabad tengert és kereskedést, mert ezzel teljesen eléri czélját. Erőtlenné, tehetetlenné akarja tehát tenni Oroszországot , ezt ugyan ki nem mondja, csak azt, hogy „rothadt békét“ nem kötend; hogy Törökország birtoka csonkítását nem engedendi; hogy oly békére törekszik, mely az európai államok függetlenségét Oroszország ellenében biztosí­­tandja, s ez mind áll, ez közvetlen szándéka, de a ki nem mondott eszme, mely szükségkép minden lépéseit vezérli, a tőlem érintett. A nyugati hatalmak eddig a béke helyreállítását kivált négy pont elfogadá­sától feltételezték, időközt jutott ezekhez még kettő s jutni fog, ha a szerencse pártolandja, még több — az mind a szövetséges hatalmak szaporodásától s a harcz eventualitásaitól függ, mert a kitűzött czél természe­tében fekszik, hogy, ha lehet, csekély árért le ne tegyék fegyvereiket. Anglia, mint mondok, Oroszország lealázására nem csak európai, de ázsiai szövetségeseket is keres. Meg akarja támadni országa egész terjedelmében, Európá­ban és Ázsiában, tengeren és szárazon; tervében fek­szik tehát nemcsak Ausztriával és Svédországgal, ha­nem a perzsákkal, sőt ha lehet, a chivaiakkal és szabad kirgisekkel is egyesülni. Anglia igy szól a világhoz : íme, uraim, Oroszország minden szomszédjait meghódí­tással fenyegeti, érdektökben fekszik tehát, hogy ve­lem szövetkezzetek; te Francziaország a Középtengert franczia tónak szeretnéd tekinteni, de az orosz tó lesz, ha a görög kereszt Sophia templomára felállittatik; Né­metország, Ausztria­­ kereskedési érdekeid a beiszapol­­tatott Duna torkolatja által sértve vannak; ha az orosz győz, súlya köz­vetetlenül reátok nehezedik; Poroszor­szág, te már is Oroszország uszályhordozójának alacso­­nyultál le; ha Bizánczot elfoglalja, 50 év múlva, ezt már Nagy Fridriked megírta, Königsbergában leend. Hát ti svédek és perzsák, meddig fogjátok országtok el­­darabolását tűrni! kötelességtek visszafoglalni az elra­bolt tartományokat! Fegyverre tehát­ mindnyájotoknak e háború inkább áll érdekében, mint Angliának, mely birtokra nézve nem nyerhet és szigeti állásában Orosz­országtól nem is félhet semmit. Aggodalom nélkül szö­vetkezhettek velem és Francziaországgal, mert hatal­munk veletek egyesülve eléggé nagy, hogy minden ve­szély ellen biztosítékot nyújtson s a győzedelmet zász­lóinkhoz kösse. Hogy pedig még a legtávolabb nehéz­séget is eltávoztassuk, ime minden hatalmunkban álló eszközök által garantirozzuk egyszersmind országtok belbékéjét, mert ez múlhatlan feltétele a sikernek, a ci­­vilizált világ diadalának! E szavakat devalválhatjuk, de ha jól megfontoljuk, súlyuk nem enyészkedő, mert valóságon alapulnak. Hogy Ausztria, Poroszország, Dánia és Své­zia azon­nal támadó háborúhoz fogjanak, azt a fenálló felette bonyolódott viszonyok nem engedik, de hogy ez érde­kekben fekszik, hogy arról Anglia és Francziaország meg van győződve, s azért a dolgot nem feszítik, mivel hiszik, hogy érdekök úgy is önként arra vezetendő, ezt szerintünk a dolgok állása mutatja. Ily körülmények közt az angol minisztérium fejének torynak kell lenni, Palmerston meghökkentené, elidegenítné Ausztriát és Poroszországot, az öreg Aberdeen erre megbecsülhet­­len; nehezen harapott ugyan a savanyú almába, mert a dolog magában nem tréfa. Angliának,Napóleon meg­buktatása, húsz éves harcz után, tömérdek vérbe és még több pénzbe került ; a roppant adósság maig­­lan sincs kifizetve s Anglia újra adósságot adósságra halmozzon ? De végre a mit el nem lehet kerülni, arra őszintén kell magát határozni s történhetik, hogy Aber­deen oroszországi szerelme a Neva melletti doctorok szemeiből még könnyeket fakaszt. És mit állíthat Oroszország mind­ezen messzire ki­ható terveknek ellene? Magát, országa bejárhatlan ter­jedelmét s éghajlata zordonságát. Oroszország a legna­gyobb szárazföldi katonai hatalom; végtelen országában minden a sereg szaporítására, hódításra s az által­a czári hatalom terjesztésére van számítva. Fegyveresei száma egy millió, de csak papiroson, mert valóságban cse­kélyebb számban jelennek meg, sőt az ország kiterjedt határai őrzése által szétteregetve és felaprózva, minden háború keletkeztekor meglepőleg erőtlenül jelennek meg a csatatéren és rendesen megveretnek. Ekkor visszavo­nulnak, sokszor maguk után mindent pusztítva, hogy az ellenség élelmi szükség miatt az üldözéstől elálljon; ha pedig mind a mellett folytatja benyomását s győz, győ­zelmei daczára mindinkább fogy, midőn az orosz sereg az ország távolabb részeiből időközt elérkezett segéd­­csapatok által minduntalan szaporodik s ha végre az ellenség az ország belsejébe nyomul, elérkezik a tél s a kegyetlen hideg győzelmeinek véget vet, így veszté, mint tudjuk, Napoleon seregét s vele együtt uralkodása támaszát. Az előadott okoknál fogva Oroszország tá­madó háborúban mindig gyöngének mutatta magát, de győzhetetlennek védelmiben s ezen védelmi győzhetet­lensége, mely megjárhatlan terjedelmén és zordon ég­hajlatán kívül még népe szláv kitartó makacssága s az orosz kedélyi alávetettség a czár akarata alá is nyer uj támaszpontokat, a franczia sereg 1812. évi catas­­trophia óta Oroszországban szinte nemzeti hitté vált. Ily körülmények közt a keleti háborút, mint látszik, rögtöni nagy csapások által nem lehet bevégezni s nem is tarthat rövid ideig. Anglia ezt érzi s kölcsönhöz nem is folyamodott, hanem megszaporodott költségeit adó­­felemelés által igyekszik pótolni. Húszéves erőmegfe­­­szítésbe került Napóleon megbuktatása s Oroszország lealázására, ha kell, meglehet nem kevesebb időt szán­dékozik fordítani. — Sikere a szövetség szaporodásá­tól függ; ha Ausztria támadólag hozzá áll, roppant túlsúlyt vet a mérlegbe. Ez esetben hihetőleg ta­vaszkor Své­zia sem maradna hátra s ekkor az oroszok nagy vesztesége elkerülhetlenné válnék. — Elhagyva , a törökkel és Francziaország segítségé­vel megszabadíthatja a Feketetengert, elfoglalhatja Krimiát, véget vethet az uralkodásnak Georgiában, bombázhatja a finn partokat, sőt az orosz partokat minden tengeren, szóval : Oroszország hatalmát cson­kíthatja, de meg nem törheti. Az öreg katona párolgó kávéja mellett jólsvai pro­­phetává, jóssá lett! igy kiált fel itt az olvasó s igaza van. Félre tehát a politikával, félre a jóslattal, foglal­kozzunk a történtekkel, lessük ki belőlük a stratégiai gondolatokat. London, oct. 10. 4* Kijózanodtunk. Az almai győzelem — melynek kivívásáért az egyesült seregek fővezérei egymást bok­ros dicséretekkel halmozák el hivatalos jelentéseikben, melynek hírül adásával a lord-mayor Victoria­s Napó­leonnak hozott háromszor három harsány éljenre birta a city kürtösével hirtelen összecsődített kalmár-töme­get , s melyet az egész ország városról városra ágyuk moraja közt s harangok élénk zenéje mellett ünnepelt meg — drága áron megvásárolt s kevesbbé döntő győ­zelemnek bizonyul. Megnyitotta e fegyvertény útját, de nem egyszersmind, mint közönségesen hivék, kapuit is Szebasztopolnak. Sőt útját is e várnak nem egymaga törte meg az almai csata. Eddig vett hivatalos sürgö­nyökből u. i. — pedig tudnunk kell, hogy Raglan lord­nak a leggyorsabb közlekedési eszköz áll Konstantiná­poly s Várna közt rendelkezésére, miért is hivatalos tudósítások hiteles magán­értesítések által jelen eset­ben alig előzhetők meg — az világlik ki, hogy a 20-i ütközetet más kettő követő 25 és 27 kén, s hogy csak ez utóbbi csaták véres eredményével sikerült az egye­sült seregeknek — éjszakról délnek tartva — Szebasz­­topol közelébe Balaklaváig juthatni. A gondolat s hit­nek tehát Szebasztopol eleste iránt ismét, mint számta­lanszor, „vágy volt az apja“; s mert áll még e vár, a magokba száll­ott lapok már nem annyira fényes s nagy tettnek, mint inkább fényes s nagy tettek omen-jének veszik az almai győzelmet. E csata, úgy mondanak, mely tűz­ keresztségen vezeté át az egyesült seregek szűz fegyvereit, mely vész s halál árnyéka alatt köté meg a két nyugoti nemzet szivfrigyét, mely a civilisa­­tio vértanúinak igazságos boszáért égbekiáltó hosszú sorát még hoszabbra növeszté, csak dicső eredményt, fényes vívmányokat szülhet. God speed the right ! — Hogy az ellenfelünknél polgárérzület s szellemben is előnyös a egyesült seregeké leend a vég­győzelem, alig kétséges; de hogy erős diót, durva s kemény ma­got kellene szétharapniok, az sem kevé­bbé bizonyos. S ez utóbbi nézet annyira uralkodó ismét a gyorsan tünedező vérmes reménye­ fölött, hogy mig a múlt hé­ten gyanús érzelmű — orosz akaratának bélyegezteték az, ki Szebasztopol elestének közhitét nem osztá, ma számosak a dlubbok, s közhelyeken tett fogadások az iránt, mikép a hár­m had kénytelen leend Krimiát a télen át kiüríteni, s azt ,nagy áldozatokkal tavaszszal újból megszállani, s még nagyobb erőmegfeszitéssel elfoglalni. — Az Omer pasának előtörtetéséröl Bessa­­rábiába , úgyszintén Napiernak s az állítólagosan visszafordult franczia erőknek újabb igyekvéseiről Kronstadt után szállongott hirek, is nagyban némulni kez­denek: amannak tétlensége Németországnak,imezek ha­bozásai pedig Svéd- s Dánországoknak tulajdonittatván. S ez okból szólott a „Times“ mindanynyiszor tüzetesen s tűzzel Németországhoz , valahánysz­r a múlt hé­ten szószékre lépett, s ez okból tart felolvasást az Examiner a nevezett éjszaki államoknak. A Times-t j­ó haragra különösen azon előnyös állás tudata csiklan­dozza, melyet Ausztriának politikája Nyugat diplo­­matiájával szemben kivívott. A „Times“-nek e hanga­dlása után indult a múlt héten hozott czikkeikben mind a kormányközlönyök nagyja apraja egy­aránt. Harag, epés irigység szólott ki belőlök. Balaton mellék, sept. 29. Az államot egyesek képezik, s ez egyesek szellemi s anyagi erejének czélszerü kifejtése s virágoztatása az államnagyság nélkülözhetlen föltétele. Ez az oka, hogy minden kormány őrszemmel kiséri a palotája alatti népek szellemi s anyagi erejének elemeit, s nem hagy­hatja azokat kifejtetlenül. S a szellemi erő fejleszté­sére mi hathat jótékonyabban, mint a czélszerű növe­lés, mely főczélul tűzi az értelem világítását — a szív­ben eredetileg meglevő de oly könnyen széttéphető erkölcsi erők központosítását, szilárdítását ? A czélszerű nevelés legbiztosabb alapja az állam jóllétének; hol észszerű és erkölcsi hatalom párosul, ott sülyedéstől nem lehet félni, míg a butaság s erkölcstelenség-terje­dés a nemzethaldoklás biztos , csalhatatlan előjele. Ezért mondá koszorús költőnk Berzsenyi : Minden országnak támasza—talpköve A tiszta erkölcs, mely ha megvész , Roma ledől S rabigába görnyed. Ez az oka, hogy örömtől dobog a honfi­ sziv, ha a népnevelés ügyét virágzani látja, s fájdalmában elko­morul a honfi lélek, ha parlagon hagyatva találja e szent tért, melynek soha sem szabadna munkás kezek — értelmes fők — lélekismeretes egyének hiányában lennie ! S fájdalom­­ vidékünkön nem úgy áll a népne­velés ügye, hogy felette örömömet nyilváníthatnám, mert a 6 éves koruktól 12 éves korukig egyházi s pol­gári törvényeink értelmében iskolába járásra kötele­zett növendékek csak téli hónapokban járnak iskolába, nyáron az anyagi érdekek által lebilincselt szülők lel­ketlen őrzése liba — ló­ őrzésre — a háznál v. mezőn előforduló apró munkák végzésére hon fogja a gyer­mekeket s igy nem csodálhatni, ha a télen futólag sa­­játizott tanokat a tavasz-nyár-őszi hónapokban elfeled­vén, oktalanul nőnek fel az Isten képére teremtett, okosságra hivott , de okossá­g Istenképét viselővé csak nevelés által lehető emberek? Ez az oka, hogy a köznép többnyire indulatai s szenvedélyes rabja, s ha van is némi homályos ismerete a rosz­­ról, ha a szivében rejlő erkölcsi érzés küzd is a bűn ellen, a homályban nem látván tisztán — különben is gyenge erkölcsi érzelme csakhamar elbukik, a bű­nrei vágyat követi a tett, s gyakran egész borzasztóságában. Mióta a néppel közelebbről érintkezem, s ez érintke­zésből szerzett ismeret képesit felőle s róla ítélhetnem , azóta érzem Schiller szavai igazságát: Der Mensch ist frei durch Vernunft, stark durch Gesetze. Ez észerőt kell kifejteni, s az erkölcsi érzelmet erőssé edzeni, hogy a törvény szent legyen a nép előtt, ne félelemből, hanem azért,­mert törvény, így lesz minden ember szabad ész­ereje, s erős a törvények által. Hogy a nép ez értelmi s erkölcsi magasabb álláspontra elvezéreltessék, szük­ség, hogy nagyobb szigorral járjanak el az illetők a néptanitók megvizsgálásában , s a néptanodákat ne jött ment iskolakerülőkkel, hanem szakavatott értelmileg s erkölcsileg kiképzett a nevelői magasztos pályát a benső hivatást érező, a kor kívánalmait felfogó s korral ha­ladó tanítókkal töltsék be, kik nem bottal, hanem szel­lemi fensőséggel uralkodván növendékeik fölött, képesek legyenek a reájok nézve lehető legmagasb képzettségi polctra azokat fölvezérleni. Az állam őrködjék , hogy rendeletei — melyek a gyerme­kek iskoláztatására vonatkoznak — szigorúan életbe léptessenek , s az oly lelketlen szülőket, kiket a gyermekeik jólléte iránti erkölcsi kötelesség s ezzel együtt járó saját jobb érzetök nem ösztönöz gyer­mekeik iskoláztatására, erőhatalommal, sőt ha szük­ség, pénzbüntetéssel is kényszerítse a szülei legszen­tebb kötelesség teljesítésére, az ily büntetésekből be­gyülő pénzösszeg szegény gyermekek kitaníttatására lévén fordítandó. S mert ezt egyházi hatóság nem te­heti — hiányozván a physikai hatalom, — a falusi elöl­járóság pedig — gyakran maguk az elöljárók mentén élő rész példával — nem akarják tenni: óhajtható volna, ha az illető közigazgatási szolgabírói hivatal évnegye­denként közvizsgálókat küldene ki, kik bizonytalan idő­pontban meglepvén az iskolát, egyrészről a tanító szor­galma­s nevelői képességet, más­részről a gyermekek föl vagy nem járatása felől is biztos tudomást szerez­hetne. Nagy hiba jelen falusi iskola­szervezetünk gyakorlati kezelésében az is, hogy a nevelés főleg túlvilágra tör­ténik, s a nevelésnek, ha volna is erkölcsi oldala, ez is tisztán túlvilágra irányzott,elijesztik a gyermeket a bün­­örvényről, a helyett hogy az erényt kedveltetnék meg vele, vagy hogy a szó való értelmében erényessé növel­nék. Életbe vágó tudományok tanításáról pedig szó sincsen. Elhanyagoltatik a természettan, melyből a nép oly sok üdvöst tanulhatna , s melyet — hacsak alap­jaiban sajátitna is el, oly sok babonától — tévhittől sza­badulna meg. Elhanyagoltatik a gazdagságtan — az ipar ismertetése — s ez elhanyagolásban keresendő alapoka azon sajnos hátramaradásnak, mi a magyar nép gazdászatában oly igen észrevehető, s mi az állam anyagi jólléte emelkedésére oly nyomasztólag hat. Nem az életnek — hanem a vallásnak, sőt nem is annyira a vallásnak — mint felekezetnek nevelnek embereket, s a felekezetesség beoltott szelleme nem ritkán megve­téssé s gyűlöletté fajulván, egység helyett bomlást — részekre oszlástt idéz elő®, fenyegetőleg vészezvén a tár­salom békéjét és csendességét. így növekedik az úr, mely az iskolát az élettől — az embert az embertől el­­különzi, holott korunk szellemének minden törekvése­­ oda irányul, hogy azon üreg — mi az iskolát az élettől elválasztá — tökéletesen elenyészszék, s valódi köl­csönhatás természeti viszonyába helyeztessenek. Ausztriai birodalom, Bécs, oct. 16. Arif effendi, az itteni tö­rök követ már hivatalosan közlé az ausztriai kabinettel, hogy Omer pasa közelebb a támadó operatiókat Bessa­rabia ellen megkezdeni fogja s néhány nap alatt Bukarestbe jövend, magát a hadműködési bázisra nézve az ottani CS...k­. hadvezérrel egyetértésbe teendő. A törökök ezen támadó mozgalmai pedig korábban, mint szándék vala, veszik kezdetüket, mivel Raglan lord Omer pasát erre sürgetőleg hívta fel.­­ Porosz­­ország válasz jegyzéke Berlinben már készen áll az elküldetésre. Mennyit e jegyzék tartalmáról tudhatni, az igen óvatosan van szerkesztve s Poroszország abban mindenelőtt azon óhajtását fe­jezte volna ki, miszerint Ausztria kötelező ígéretet te­gyen, hogy a német hatalmak részéről az ismeretes négy biztosíték­ponton túlterjeszkedő lépés nem törté­­nendik. A keleti tengeren hírszerint folytonos vihar uralkodik. Berlinből velünk egy ott élő franczia di­plomata azon nyilatkozatát közük, hogy Napóleon csá­szárnak szándéka, 100,000 emberrel ezen hadszinhe­­lyen partra szállni s Pétervár ellen támadást kisér­­leni meg. Az idén ily terv valósítására már semmi esetre sem gondolhatni.­A Daily News azon a balak­­lavai táborban elterjedt különös hirt közli, hogy Men­­zikoff hg öngyilkolási kísérletet ten, midőn Balaklava bevételéről értesült s e szándék végrehajtásától csak környezői tartóztatták vissza. Krakóból, oct. 19-től Írják az „Alig. Zig“-nak: Lowzo­wban a nagy Kázmérnéhai (1333-tól 1370- kig) kéjkastélya helyén, hol a szép Eszter is lakott, egy roppant terjü pompás katonai növendékház emel­kedett, mely tegnap számos katonai és polgári hatóság jelenlétében ünnepélyes isteni szolgálat által szentel­tetett föl. E­r a k a szorosan vett erődéül nincs kijelölve, hanem minden oda mutat, hogy egy elsánczolt tábor­hely külön erőditvényekkel van tervezetben. Ezen még be nem végzett erőditvények neve: Kosciusko a néhai Bronisislava-halmon, Benedek a Krzemionka­­magaslatokon a Visztula jobb partján, Dombié a Visztulán­ átmenetnél, s a Varsó erődé nem mesz­­sze Prondniktól a varsói töltött­ utón. A nyugotga­­licziai pálya alapzatának bevégzéséről még nem lehet szó; ennyire csak a Bochniától Dembuzáig vezető a­­ránylag csekély tér jutott, és pedig már huzamos­ idő óta , mielőtt a jelen munkálatok még megkezdettek volna.­­ Azon kíméletlenség , melylyel az orosz kormány a szomszéd Lengyelországban a megparan­csolt szállításoknál eljár, minden mértéket meghalad. A mennyiség megrendeltetik, a nélkül hogy kérdés lé­teznék, vájjon létezik-e ennyi, vagy nem — szerinte kell hogy létezzék; igazságos kárpótlásról szó sincs,— a fizetés csak önkényüleg történik, sőt olykor a valódi ár csak harmad része adatik meg. Akim effendi török cs. kabinetfutár Stambulból sürgö­nyökkel érkezett Bécsbe. Gortsakoff herczeg, orosz cs. követ az itteni udvar­nál holnap fogja a „római császárhoz“ czimzett szállodát, hol Bécsbe jövetele óta lakott, elhagyni s a követségi épü­letbe, mely tudomás szerint Sz. György naptól fogva más­nak béreltetett ki, átköltözni. L­e y k a m báró ausztriai cs. k. követ Athénben csalá­dostul Bécsbe érkezett. Azon hir, hogy ő kir. fensége a porosz koronaherczeg különös missióban Bécsbe fogna jőni, mikép már szomba­ton, ellentétben a börze várakozásaival, jelentettük, nem va­­­lósult. Ma egészen valószínűtlennek tartják, hogy Berlin­ben végzések hozattak volna, melyek azon hiedelemre jo­gosíthatnak, miszerint a porosz kir. herczeg egy az orosz háborúra vonatkozó missióban Bécsbe érkeznék. KÜLFÖLD. németország. Berlinből odtob. 13-káról Írják a „Dresdner Journalénak. Számos lap azon tudósítást hozza, hogy — a Poroszország és Ausztria közötti jó egyetértés helyreállítása végett — a porosz koronaher­czeg ide hivatott volna s külön missióban Bécsbe fogna küldetni. Ez alaptalan. A porosz kir. herczeg nem me­gyen Bécsbe, hanem holnap fiával együtt a királynak 15-kén leendő születésnapi ünnepélyére ide jövend. Továbbá Berlinből od­éb. 12 kéről közli még a „Dresd. Journ.“. Különféle hirek kezdenek terjedezni, mintha B­i­o­­ gróf utolsó jegyzéke folytán a porosz po­­­litikában változás, s az Ausztriától irányt vett vélemény­különbségekre nézve lényeges engedmény lenne várható. Jó forrásból értesíthetem önt, miszerint ezek csupán napi beszéd conjecturái, mert mostanig sem a minisz­teri sem a kabinettanácsban végleges határozat egy kö­zelebb teendő lépésről még nem hozatott.“ Finoilapnság Pária, oct. 12. Barbés szabadon­­bocsáttatása a császár nagylelkűségére nézve nem volt gyümölcsöző, sőt maga a „Moniteur“ mai száma is közlönyéül teszi magát azon fitogató pathosznak, melylyel a megkegyelmezett socialista főnök ismeretes történeti jelle­mek drastikus és olcsó utánmajmolását piaczra állítja. A „M o n i t e u r“ a császári kegyelmi tény elleni tiltakoz­­mányát fölveszi és ezen szavakkal kíséri , hogy Barbés megkegyelmezését nem fogja föl, ez az elavult üresség, vadság és phrasis-alkotás típusza, mi a franczia socialis­­táknak oly nagy mértékben sajátjuk, és az uralkodó párt nagylelkűsége által józanság- és eszélyességre nem vite­tett. Ama tiltakozvány végének egyetlen helye nevezetes, a­mennyiben azon positív jelentést tartalmazza, hogy Bar­bés czélzatosan két napig marad Párisban, hogy idő le­gyen őt ismét bezárni. Barbés­nek tudniillik nincs va­gyona, ő csak politikai izgatásokból él. Ezen mesterségnek 239-1382

Next