Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)
1854-10-25 / 1388. szám
1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. ” FÖLTÉTELEK. Pesten házhoz hordva : Félévre 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : uriuteza 8-ik szám . Szerkesztési iroda : Uriutcza 8. sz. Bérmentetlen levelek*csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt hasábos petit-sora 4 pgő krajczárjával számittatik. A beigtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefizetendő a Magánviták öt hasábos sora 5 pengő krajcárjával számittatik. — A fölvételi dij szinte mindenkor előre lefizetendő a Szerda, okt. 25-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és inneputáni napokat kivéve — jelenévnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás & ratin wtévé Qdoki decemberi negyedik évnegyedi folyamára. Vidékre postán küldve ft frt. Budapesten házhoz hordással, 4 frt. pp. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs.k. postahivataai, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, érinte a 8. sz. i-sö emeleten az udvarban, ás Emsch Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyóuterászegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadóhivatala, Bécs, oct. 23. A lapok nagy betűkkel hirdetik, hogy Szebasztopolról mit sem tudnak; ha kis betűkkel hirdetik, vagy épen nem, akkor is jó lett volna a dolog. Ha az olvasó látja, miként rágják szegények a régi kását, úgy is elhiszi, hogy semmi újat nem tudnak; a közönségnek pedig a cholerával annyi baja van, hogy a Krimiáról, az egyesült és (görög) nem egyesült hadakról tökéletesen megfeledkezik. A szünet ezen unalmas éráiban az embernek arra is érkezése van, amire egyébkor soha sincs t.i. a berlini Kreuzzeitung olvasására. E laptól bizonyos eredetiséget megtagadni nem lehet; ezen eredetiség abban áll, hogy stylusából mindent, a mi legtávolabbról is ezifrasághoz hasonlíthatna , eltávolít s mondandóit felülmulhatlan szárazsággal mondja el. Mindenekelőtt teljesen helyén látja, hogy a német szövetség Ausztriát föltétlenül támogatni nem akarja; az áprilisi szerződés — így okoskodik ezen keresztnek — akkor köttetett meg, midőn a dunai fejedelemségekből az oroszok még nem vonultak ki, az ausztriaiak pedig bevonulásra készültek. Mióta az oroszok a dunai fejedelemségeket otthagyták, a dolog megváltozott, s ha Ausztria most támadtatnék meg az oroszok által, mert a dunai fejedelemségeket az egyesültek elől el nem zárja, az áprilisi szerződés Poroszországra nézve kötelező erővel nem bírna. Valóban csodálatos, hogy az ember vak szenvedélyében sokszor azt nem látja, ami úgyszólván orra előtt fekszik. Ha a poroszok érdekében állott, hogy az oroszok a danai fejedelemségeket odahagyják, midőn azokban ben voltak, természetesen az is a poroszok érdekében áll, hogy az oroszok azokba vissza ne térjenek, miután már egyszer onnan kitakarodtak. De épen ennek meggátlására történt az ausztriai megszállás; épen ez azon körülmény, melynek következtében Ausztria Oroszország által meg fog támadtatni; épen ezen esetben kívánja Ausztria Németország gyámolítását. E viszonyokat szem előtt tartva nyomult be Ausztria Oláhország és Moldvába; ha Porosz- t egész Németország cserben hagynák, akkor — nyíltan kimondják — szavukat megszegték, s ezen egy kudarczon kivül, még azon másikat is vallandják, hogy Ausztria nálok nélkül is elérendi czélját — De térjünk kevésbé kellemetlen tárgyra . Tudva van, hogy a m. oktatásügyi minisztérium, midőn a gymnasiumi tanterv kivitelére készült, egyik nagy nehézségét, a czéljftinak megfelelő tankönyvek hiányában találta. Nem mintha nem volna elég jeles tankönyv, hanem mivel e tekintetben minden kormány külön nézeteit akarja valósítani, s nehezen akadhatni oly könyvre, mely — anélkül, hogy egyenesen e régre íratott — ezen nézeteknek mindenben megfelelt volna. Leginkább érezték e hiányt a történeti művekben. Kormányunk itt először a földleírást a történettel egyesítve akarta látni, más részről pedig az egész történettant vallási alapra fektetni, hogy a világesemények nem mint a véletlen össze nem függő szüleményei, hanem mint felsőbb hatalomnak rendszeres működése tűnjenek föl, oly hatalomnak, melynek czélja nem a lerombolás, hanem a megtartás, s mely, ha leront, csak azért teszi, hogy a jó annál tisztábban és szilárdabban megmaradjon. E kettős czélnak, a m. minisztérium nézete szerint, egy tanköny sem felelt meg oly tökéletesen, mint a mi 11 es német történetíró és — ha nem csalódunk— freiburgi tanár középiskolák számára irt tankönyve, melyből rövid idő alatt három kiadás kelt el s mely az ausztriai középiskolákban már jelenleg is használatban áll. Bumiller ur e napokban itt volt s a m. minisztérium felszólítására hasonló tankönyvet ir az ausztriai gymnasiumok alsóbb osztályai számára, mely még ez évben Gerold és fiánál fog megjelenni. A m. kormány egyszersmind azon kivonatát is fejezte ki, hogy e könyv nemcsak német, hanem magyar, cseh és olasz nyelven is jelenjék meg; a német, cseh és olasz szöveget Gerold adja ki; a magyarnak kiadásával Hartleben könyvárus, a magyar fordítással pedig egyik itt mulató hazánkfia bízatott meg, ki az első kötet fordításával már is szorgalmasan foglalkozik, úgy hogy az első füzet nem sokára mind a négy nyelven hagyandja el a sajtót. Az egész munka három kötetből áll s az első igen gyorsan fog készülni. A fentebb említett, ugyan e szerző tollából eredt és középiskolák számára irt történettani munka szintén Hartleben könyvkereskedő által adatik ki magyar nyelven s nem sokára fog napvilágra lépni. A „ravennai bajnok“ már három ízben folyvást növekedő s teljesen megérdemelt tetszéssel adatott a cs. k. udvari színházban; szerzője nem Halm, sem nem Mosing ügyvéd, miként eleinte hitték, hanem, amint hallatszik, igen magas rangú személy, és Császárné (3 Felsége igen közel rokona, kitől Phantachus álnév alatt, már több jeles beszélygyűjtemény (Jacobina, Skizzenbuch, Stiefbruder) és saját neve alatt „Wanderungen nach dem Orient“ czímű érdekes útleírás jelent meg, melyből két év alatt két kiadás kelt el. E hírt természetesen csak hallomás szerint adjuk, anélkül, hogy hitelességéről kezeskednénk; a közönség örömmel táplál minden ilynemű hitet , lelkesedéssel fogadja e művet, melynek eredetét oly magas körökben keresik. U. i. A hétfő, melyen kevés lap jelenik meg, a kósza hirek ünnepnapja; igy ma is azt beszélik, hogy Porosz és Oroszhon Ausztriának háborút szent; majd ismét — hogy Ausztria Oroszhonhoz közelednék s Bud gróf le fogna köszönni; majd ismét egy másik igen kitűnő állású férfi visszalépéséről szólnak. Mindezekből eddig agy szó sem igaz s csak azért közlöm, mert mind e kacsák alkalmasint néhány nap múlva különbözőképen felczifrázva a külföldi lapok habjain hozzánk át fognak úszni. Bécs, oct. 23. ff Mialatt a lapok ma a porosz kabinet válaszát a sept. 30-ai ausztriai jegyzékre egész szóbeli tartalma szerint közlik, már az ausztriai kabinetnek ezen porosz válaszrai viszonfelelete készen áll , sőt talán már útban is van Berlinbe. Ausztria örvend azon, Poroszország részérőli szembetűnőleg engesztelő törekvésen, hogy a nagy napi kérdésben a német államok együtthaladása éressék el, kénytelen azonban a keleti kérdés, és ennek Ausztria és Németországhoz viszonylatai eddigi felfogása mellett rendithetlenül megmaradni. Ez körülbelül tartalma az ausztriai válasznak. A diplomata az eldöntő órában kettőzteti tevékenységét s a jegyzékek egymást váltják fel. Vajha a jövő események legalább összetartónak találnák Németországot ! A mai tudósítások Krimiából nem minden érdek nélküliek. A bombáztatásnak, mely 13-kán való kezdetét veendő, néhány nappal el kelle halasztatnia, mivel a francziák az ő tűztelepeik építésével még kissé hátra maradtak, mialatt az angolok már minden előmunkálataikat a vár álgyúztatásához bevégezték s az ostromlói bástyagátakat már megszállották volt. 15-kén az ostrom valószinüleg kezdetét veendő; az angol battériák takarva maradnak, mig a francziákéi is tökéletesen fölállítva lesznek. Az oroszok tüze az ostrommunkások ellen siker nélküli, s ezért az a szövetségesek részéről viszonzatlan hagyatik. A szövetségesek naponkint nem vesztenek 4—5 halottnál többet. — Olvasóink emlékezni fognak, hogy a Krimiábeli tudósítások mindjárt a szövetségesek partraszállása után a népesség barátságos előzékenységéről szólottak. A legújabb közlemények a tankai félszigetről jelentik, hogy az ottani tatárok hangulata Oroszország ellen határzottan ellenséges irányt vett, hogy az orosz nagyoknak több mezei jószágat elpusztíttattak s e miatt számos befogatás is történt. Bukarestből jelentik, hogy az ottani török csapatok egészen 1500 emberig elhagyták a várost, s Brailába indultak. Omer pasa főszállása Bundába jön áthelyezve. Számos csapatmozgások történnek Várna felé. Szeged, oct. 17. Ki városunkba csak egy évi távollát után ia, főleg a Tiszán fölfelé lőve, lép be, nem kissé fog meglepetni különösen az alsóvárosi tiszapart átalakulta által. Több száz ezer szekérnyi roppant töltésekkel emelve, kiegyenlítve s nagyont kövezettel szegélyezve van már ez a rokonczatlan folyam árjaitól sokszor dúlt parti tér onnét, hol egykor a boszorkány-szigettel szomszédos Etelka erdeje volt, egész a telegráf-hivatalig, s e bámulandó gyorsasággal fölemelt téren szintoly gyorsan keletkeznek egymásután a nagyszerű raktárak. De utcáink néhányán is meglátszik már az élénkebb forgalom szükségelte javítás ; az alsóvárosi utczatöltés és kövezet bizonyára már tetemesen könnyité a vasúthoz kijutást; ily javításban részesült még egyebütt is egy két utcza. Az építkezés dolgában is élénkség mutatkozott ez évben, több csinos magánház emeltetett. A tág piaczon álló sz. háromságkép megnyittatása nem kis diszül szolgálandó térnek. Szóval a haladás szelleme nem egy czélszerű javításon félreismerhetlenül nyilatkozik. A rókusi kóroda betegeinek ápolása, mint már e lapokban is említve volt, a szerény munkássága irgalmas nénéknek adatott át, kiket városunk lelkes ajánlatokkal tisztelt meg, az érkezendő 8 egyén ellátására kivánt szerény jutalmat igényükön felül megszerezve ígérvén teljesitendni. A szerződés végett érkezett két néne örömérzettel telve tért vissza a szives fogadtatás hírével. Megjelenésök körülményeiből csupa gyanitás nyomán némelyek ajkain ama hír kezde szállongni, mintha a leánynevelést is ily szerzetesnők veendnék át. — A helybeli félgymnasiumban az érettségi vizsgálatok oct. 1, s 2-án tartattak Dr. Hans M. tanfelügyelő úr ő nagysága elnöklete alatt az eddiginél nagyobb szigorral, mi jövőre ismét fokoztatni fog, s ezt az invita Minerva iskolázóknak üdvös leend eleve megfontolniok. A gymnasiumi ifjúság száma ez évre jóval nagyobb a tavaknál; a képezdei osztályok is teljebbek az idén, a számos elemi tanodák pedig napról napra gyarapodnak; ezek közül nemcsak a városrészekben, de a tanyákon is nem kis buzgalom mutatkozik ; népünk is át kezdi látni, hogy nem csupán kenyérből él az ember, s hogy bizony már a kenyér keresethez is több kell mint a természetadta vasmarka két kéz, mert hiába, szemesnek áll a világ. — Kisdedóvodánk is volna, s pedig nem részvét díjával, de irányában sok jámbor óhajtás nyilatkozik mindenfelé ; tagadhatlanul igaza van a közvéleménynek, mely azt tartja, mikép a szegényebb osztály számára volnának ily gyermek-óvodák leginkább szükségesek, hogy a szegény szülők minél gondmentesebben kereshetnék napi munkájok által kenyereket s gyermekeik az elhagyatottság által sem az elgyarlódásnak sem egyéb veszélyeknek ne volnának kitéve , minőkről csak nemrégiben is e lapok oly borzasztó példákat mondanak el üdvös oktatásul. — Évek óta hordjuk keblünkben ama sikertelenség miatt fájdalmas érzéssel kínzó jámbor óhajtást, vajha ily őrhelyek minden faluban léteznének, természetesen, hogy nem a városiak mintájára, de minél egyszerűbb s czélszerűbben. — Nincsenek-e minden falának mások keresményére szoruló öregei s nehezebb munkára nem képes ügyefogyottjai, kik az egy helyre gyűjtött kisdedekre naphosszant gondot viselhetnének, s igy nyugodtabb lelekismerettel támaszkodhatnának mások segélyére, s felpanaszolatlan falatokkal táplálkozhatnának ? ! — Avagy minden életrevaló eszmét századok érleszthetnek csak meg honunkban s pedig számtalan megrendítő események oktatása nyomán ?— Okulásról lévén szó lassacskán már az olvasásvágy is kezd nálunk ébredezni s mint látszik nem csupán a „hogy mint van már a világ“ nótáju ujsághajhászat, hanem a hasznos ismeretekre törekvés végett; a vasárnapi újsággal“ , a „magyar nép könyvé“vel valahogy mi is ismeretségbe jutunk már; talán majd a szobába rekesztő tél több hasznost megizlehtet velünk. — Latabár színésztársulata meglehetős részvét mellett dicséretesen működik a felsővárosi volt casinói teremben. A személyesített eszmék több hatással vannak reánk, mint a betűkben rejlők, a látványosságkedvelés nem utolsó tulajdonunk, nem hiányzanak azonban olyak is, kiknél a szini méltánylat valamivel több a hiú kandiságnál. Folyó hó 14-én délelőtti 8 órakor ünnepélyes harangzúgás közt érkezők hozzánk megyei püspökünk Csajághy Sándor ő méltósága, a helybeli kegyesrendiek hivatalos látogatása végett, e közben ő méltósága 15-én a tanulóifjúság szellemi épülésének hathatósan előmozdítására az általa végzett sz. mise közben a szószékről kenetteljes beszédet tartott, mély alapossággal tárgyalván az igazi miveltség legfőbb kellékét — az egélyes érzelmet. Ausztriai birodalom. Hesz báró tisznagy ő exclja, ki szombaton estre érkezett a birodalmi fővárosba, tegnap szerencsés volt ö Fölségétől Schözbrunnbanhosszabb audientián fogadtatni. Lembergből oct. 18-káról írják, hogy a hadi élet Galliczia északi határán innen és túl ismét teljes munkásságban van. Az ottani hadmunkálati iroda folytonosan és legnagyobb erélylyel dolgozik. Hesz báró tisznagy ur, ki négy napot tölte ott, minden idejét félbenszakasztás nélkül a katonai munkálatoknak szentelte. E mellett a katonai tekirttélyek nagy számban gyülekzsenek ide. Gr. Eszterházy György cs. k. ausztriai követ Berlinben, visszautazását néhány nappal elhalasztotta s a jelen pillanatban még Bécsben van; de minden esetre elutazása legközelebb be fog következni. Thun gróf, ausztriai követ a porosz udvarnál jelenleg csehországi jószágán mulat, hogy magában Berlinben sem várják többé oda visszatérését, tanúsitni látszik azon körülmény, miszerint ő felsége a király őt az I-ső oszt. vörös easrenddel tüntette ki. A német könyvkereskedésben legközelebb egy munka jelenik meg ily czím alatt: „Adalékok az Ausztriábani sajtószabadság történetéhez.“ Krusenstern báró államtanácsos, a varsói diplomáciai iroda főnöke, Varsóból Bécsbe érkezett, valamint Stakelberg orosz tábornok is feszülten várt sürgönyökkel. Az Ausztriábani országképviseletekrőli statútummal egyidejűleg fog a rendi alapítványokat szabályozó törvény is megjelenni. Az eddigi rendek birtokában levő , helylyelközzel dúsan adományozott úgynevezett dominikai fondok, hallomás szerint az illető koronaországok közhasznú czéljaira fognának fordítatni. Azon már huzamos idő előtt nyilvánított sejtelem, hogy Orosz-és Poroszország közt egy a keleti háborúra vonatkozó titkos egyezmény létezik, most a félhivatalosnak ismert Correspondenzben is érvényesül. Csak most merül föl azon gondolat, hogy a Kreuzzeitung kikelései azon meggyőződésben, miszerint Poroszországra nézve lehetetlen Oroszországtól különszakadni, találhatják megfejtésüket. Ausztria leszámolt Oroszországgal. Az előbbinek hálátlanságot vetnek szemére. Ennek, ha Pétervárról jönne, volna értelme. Ott azonban, mielőtt felrovásra kerülne a dolog , előbb megfontolandó volna az : mily sürgető kérelmekre ereszkedett le Ausztria Pruthnak orosz seregek általi átlépése után, s mennyire kérte Poroszországgal s később más hatalmakkal együtt Miklós czártól a visszavonulást, nemeslelküsége záloga s becsületének müve gyanánt. Mind hiába ! A hála kötelessége már ekkor le volt róva, mert hiszen e kötelesség nem terjed oly messzire, hogy a legteljesebb önfeláldozást igényelhesse azon egyén szenvedélyeinek kielégítésére, ki egykor szolgálatot ten. A Dunafejedelemségekbe vonult orosz sereg azonban Ausztria életét támadta meg. Nem szándékunk, írja az A. A. Z egy mainzi levele. Oroszország szolgálatait a magyar forradalmi háborúban csökkenteni, sem pedig Oroszországnak azon korszakbeli saját érdekére, melyet a történelem feljegyzett, hivatkozni nem akarunk. Ha azonban az ausztriai Császár az orosz császárnak ezúttal hálával jön adósa, a számadó tökéletesen ki van egyenlítve Ausztriának a Dunafejedelemségek megszállásakor magatartása által. E megszállás Ausztria legfontosabb érdekeit fenyegető, s az igazságosság folytonos megtagadása méltóságát sértő meg. Az ausztriai Császárnak csak parancsszavától függött s az orosz sereg nem megy többé vissza a Pruthon, hanem mindenestől elfogatik. Hogy e parancs nem jön kiadva akkor, midőn a seregek állása erre ajánlkozott s Oroszország hóditani vágyó ellenséges politikája erre felhívott — ez a régi rokonszenvek vagy régi kötelezettségek utolsó hatása gyanánt tekintendő. A hála kötelessége ezzel bőven le van róva. Oroszország Ausztriát a lázadás elfojtásában segítő, Ausztria Oroszországnak egy hadseregét menté meg, melyet ez talán holnap Ausztria ellen fog használni. Egy lovaglás szolgálat a másikért. KÜLFÖLD. Németország- München, oct. 20. V. d. P fojr dt e a miniszterelnökünk ma innét Berlin és Bécsbe utazott el, hiedelem szerint azért, hogy a két német nagyhatalmasság kabinetjei közt a keleti német kérdésben egyetértést eszközöljön. — Egy az itteni szorosabb körökben szárnyaló hír Bajorországnak Ausztriáhozi csatlakozásáról szól, mi is itt örvendetes benyomást szül. Wiesbaden, oct. 17. A lengyel emigratio a jelen háború által hazája utánszületése iránt merész reményeket kezd táplálni. Egy itt tartózkodó lengyel a tekintélyes emigránsok közöl, bámulatos bizonyossággal fejezi ki azon reményét, hogy a legközelebbi évben Lengyelországban fog lenni. Mikép fog ez megtörténhetni, arról mélyen hallgat ; egyébiránt, hogy az emigratio igen tevékeny, tanúsítja azon körülmény, hogy múlt héten itt egész csendben egy lengyelekből álló gyűlés tartatott, melyben egy előkelő lengyel is megjelent, ki iránt a többi a legnagyobb tisztelet jeleit mutatta, ki azonban az idegenek könyvében mint kereskedő figurái. Hamburgból oct. 12-kéről írják a párisi „Moniteur“-nek: „Erősítik, hogy a három szabad város azon szabály alól, melyet a szövetséggyűlés megalapulta óta magukra nézve elfogadtak, s mely abból állt, hogy előre soha sem tudatták, mikép fog képviselőjök Frankfurtban szavazni, most kivételt ten s tanácsaik közlönye által kijelentették, miszerint a szövetséggyűlésen minden a septembe 14-kei sürgöny szellemében tett ausztriai javaslatokat támogatni hajlandók. E határozat igen kedvezőleg fogadtatott. FraBO biztonság, Páris, oct. 16. Ama nagy számmal megjelent röpiratok közt, melyek a keleti háborúnak köszönik keletkezteket, a közfigyelmet különösen kettő vonta magára. Az első, Európa térképének megváltoztatását tárgyaló, már megjelenése előtt roppant érdeket gerjesztett s ama körülmény folytán , hogy a közönség a császárt vagy környezete egyik kiváló egyéniségét tartó szerzőjének, Persigny úr által elnyomatott. A röpirat lenyomataivei Londonba jutottak , ott újra nyomattak s mindenütt, hol rendőrségi szabályzatok nem gátolák terjedését, szétömöltek. Mindamellett, hogy a franczia kormány e röpiratot oly szigorúan üldöző, szerzőjének mégis a császárt hitte a közvélemény. — Minap ismét egy ily czimű röpirat : „Levél a császárhoz a keleti ügyben“ jelent meg, s szinte nagy figyelmet ébreszt. Szerzőjéül a hír Persingny urat jelöli, kit, habár ő jelenleg nem kormánytag , a császár régi bizalmára méltat. E röpirat tárgya Lengyelország helyreállításának úgynevezett szükségessége, mely nélkül, a szerző szerint, mi sem érhető el Oroszország veszélyes hatalmának meggyöngítésére. „Oroszország, írja a szerző, sem le nem győzhető, sem pedig Európa nem bír biztosítéki zálogot mindaddig, míg Lengyelország szabadon nem lengetheti régi lobogóját. E lobogó egyetlen támadó fegyvere Európának Oroszország ellen s ennek Konstantinápoly birtoka utáni törekvései, valamint az orosz világuralom iránti álmai egy független Lengyelországgal szemközt rögtön képtelenséggé válnak. Oroszország az egyetlen hatalmasság Európában,mely valamennyi állam irányában támadó állást foglal, a nélkül, hogy maga veszélynek lenne kitéve s e megtámadhatlan helyzetet a lengyel tartományoknak köszöni, melyeket sajátjává ten s nemzetiségéből kivetkeztetni törekszik.“ Az érdeklett röpirat névtelen szerzője a franczia kormányt természetesen fennen dicséri s igy ir: „E kormány sok ügyességgel álarczozta le Oroszország politikáját s az egyesült lobogóknak a Fekete- és a balti tengeren megjelenése által megmutatta, mit képesek tenni a nyugati hatalmak, ha már egyszer a kard ki van rántva hüvelyéből. De mi haszonra válik az eddigi haderedmény ? Meggyöngíté- e Oroszország hatalmát vagy csökkenté-e igényeit? Mi azt mondjuk: nem. Míg Lengyelország jelen helyzetében marad, a nyugati hatalmak minden győzelmei hasztalanok. A feketetengeri orosz hajóhad meg fog semmittenni. A balti flotta sem kerüli el e sorsot. De mit aztán ? Hiszi felséged, hogy a czár, a minden oroszok önkényura, e balesetek után hajlandóbb lesz alkudozni, mint előttük ? Mit bánja ő, többje vagy kevesebbje van-e egy két kikötővel, mit törődik ő néhány felégetett hajóval ? Könnyen fog e fölött vigasztalódni, mert jól tudja, hogy amit területben vesztett, azt a szorosabbá fűzött kapocsban megnyerte s annál erősebbé lesz, mennél több erőt öszpontosíthat csekélyebb területen. A balesetek csak az oroszok vakbuzgalmát fogják lángra gyújtani, de a czár hatalmát nem csökkenthetik. A czár ismeri hazája történelmét s tudja, hogy csak sokszori csapás után jutott jelen hatalmi fokára. Nagy Péter Pruth partjain magát megadni volt kénytelen, Katalin többször súlyos vereségek után hódíthatá meg csak Krimiát. Minden eddigi hadjáratait vereségek és megaláztatások jellemzik, s Oroszország hatalma és befolyása mégis minden hadjárat után gyarapodott. Lengyelországban is csak sok vesztett csata után alapíthatta meg uralmát. Oroszország háborúi Francziaországgal szintén nem voltak egyéb, mint véres csatavesztések és súlyos csapások szakadatlan lánczolata, s mi lett a végük? Ezt felségednek megmondani felesleges volna. Mi ártalmára lesz tehát a czárnak egy új megalázás ?“ A császárhoz intézett ezen intőszavak után a röpirat szerzője így folytatja munkáját: „Azt hinni, hogy Miklós czár egyetlen tollvonással lemondand egy egész század szerzeményeiről a önkényt akarja majd elvesz- 245-1388