Pesti Napló, 1854. október (5. évfolyam, 1368-1393. szám)

1854-10-25 / 1388. szám

1854. ötödik évi folyam. ELŐFIZETÉSI Vidékre postán küldve : Évnegyedre 5 frt. — kr. p. Félévre 10 „ — „ „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. ” FÖLTÉTELEK. Pesten házhoz hordva : Félévre 8 frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30 kr.p. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyeit tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : uriuteza 8-ik szám . Szerkesztési iroda : Uriutcza 8. sz. Bérmentetlen levelek*csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgő kraj­­czárjával számittatik. A be­­igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­tendő a Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajcár­jával számittatik. — A fölvé­teli dij szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Szerda, okt. 25-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Megjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és inneputáni napokat kivéve — jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás & ratin wtévé Qd­oki­ decemberi negyedik évne­­gyedi folyamára. Vidékre postán küldve ft frt. Budapesten házhoz hordással, 4 frt. pp. A­z előfizetések elfogadtatnak minden cs.k. posta­­hivat­aa­­i, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, érinte a 8. sz. i-sö emeleten az udvarban, ás Emsch Gusztáv könyvkereskedésében, úri- és kigyó­­uterá­s­zegletén. — Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Pesti Napló kiadó­hivatala, B­é­c­s, oct. 23.­­ A lapok nagy betűkkel hirdetik, hogy Szebasz­­topolról mit sem tudnak; ha kis betűkkel hirdetik, vagy épen nem, akkor is jó lett volna a dolog. Ha az olvasó látja, miként rágják szegények a régi kását, úgy is el­hiszi, hogy semmi újat nem tudnak; a közönségnek pe­dig a ch­olerával annyi baja van, hogy a Krimiáról, az egyesült és (görög) nem egyesült hadakról tökéletesen megfeledkezik. A szünet ezen unalmas éráiban az ember­nek arra is érkezése van, a­mire egyébkor soha sincs t.i. a berlini Kreuzzeitung olvasására. E laptól bizonyos erede­tiséget megtagadni nem lehet; ezen eredetiség abban áll, hogy stylusából mindent, a mi legtávolabbról is ezifra­­sághoz hasonlíthatna , eltávolít s mondandóit felü­lmul­­hatlan szárazsággal mondja el. Mindenekelőtt teljesen helyén látja, hogy a német szövetség Ausztriát föltét­lenül támogatni nem akarja; az áprilisi szerződés — így okoskodik ezen keresztnek — akkor köttetett meg, midőn a dunai fejedelemségekből az oroszok még nem vonultak ki, az ausztriaiak pedig bevonulásra készültek. Mióta az oroszok a dunai fejedelemségeket otthagy­­t­á­k, a dolog megváltozott, s ha Ausztria most támad­­tatnék meg az oroszok által, mert a dunai fejedelemsé­geket az egyesültek elől el nem zárja, az áprilisi szer­ződés Poroszországra nézve kötelező erővel nem bírna. Valóban csodálatos, hogy az ember vak szenvedélyé­ben sokszor azt nem látja, a­mi úgyszólván orra előtt fekszik. Ha a poroszok érdekében állott, hogy az oro­szok a danai fejedelemségeket odahagyják, midőn azok­ban ben voltak, természetesen az is a poroszok érdeké­ben áll, hogy az oroszok azokba vissza ne térjenek, mi­után már egyszer onnan kitakarodtak. De épen ennek meggátlására történt az ausztriai megszállás; épen e­z azon körülmény, melynek következtében Ausztria Orosz­ország által meg fog támadtatni; épen ezen esetben kívánja Ausztria Németország gyámolítását. E viszo­nyokat szem előtt tartva nyomult be Ausztria Oláhor­szág és Moldvába; ha Porosz- t egész Németország cserben hagynák, akkor — nyíltan kimondják — sza­vukat megszegték, s ezen egy kudarczon kivül, még azon másikat is vallandják, hogy Ausztria nálok nélkül is elérendi czélját — De térjünk kevésbé kellemetlen tárgyra . Tudva van, hogy a m. oktatásügyi minisztérium, mi­dőn a gymnasiumi tanterv kivitelére készült, egyik nagy nehézségét, a czéljftinak megfelelő tankönyvek hiányá­ban találta. Nem mintha nem volna elég jeles tankönyv, hanem mivel e tekintetben minden kormány külön né­zeteit akarja valósítani, s nehezen akadhatni oly könyv­re, mely — a­nélkül, hogy egyenesen e régre íratott — ezen nézeteknek mindenben megfelelt volna. Leg­inkább érezték e hiányt a történeti művekben. Kormá­nyunk itt először a földleírást a történettel egyesítve akarta látni, más részről pedig az egész történettant vallási alapra fektetni, hogy a világesemények nem mint a véletlen össze nem függő szüleményei, hanem mint felsőbb hatalomnak rendszeres működése tűnjenek föl, oly hatalomnak, melynek czélja nem a lerombolás, hanem a megtartás, s mely, ha leront, csak azért teszi, hogy a jó annál tisztábban és szilárdabban megmarad­jon. E kettős czélnak, a m. minisztérium nézete szerint, egy tanköny sem felelt meg oly tökéletesen, mint­­ a m­i 11 e­s német történetíró és — ha nem csalódunk— freiburgi tanár középiskolák számára irt tanköny­ve, melyből rövid idő alatt három kiadás kelt el s mely az ausztriai középiskolákban már jelenleg is használat­ban áll. Bumiller ur e napokban itt volt s a m. minisz­térium felszólítására hasonló tankönyvet ir az ausztriai gymnasiumok alsóbb osztályai számára, mely még ez évben Gerold és fiánál fog megjelenni. A m. kormány egyszersmind azon kivonatát is fejezte ki, hogy e könyv nemcsak német, hanem magyar, cseh és olasz nyelven is jelenjék meg; a német, cseh és olasz szöveget Gerold adja ki; a magyarnak kiadásával Hartleben könyv­árus, a magyar fordítással pedig egyik itt mulató ha­zánkfia bízatott m­eg, ki az első kötet fordításával már is szorgalmasan foglalkozik, úgy hogy az első füzet nem sokára mind a négy nyelven hagyandja el a sajtót. Az egész munka három kötetből áll s az első igen gyor­san fog készülni. A fentebb említett, ugyan e szerző tollából eredt és középiskolák számára irt történettani munka szintén Hartleben könyvkereskedő által adatik ki magyar nyelven s nem sokára fog napvilágra lépni. A „ravennai bajnok“ már három ízben folyvást nö­vekedő s teljesen megérdemelt tetszéssel adatott a cs. k. udvari színházban; szerzője nem Halm, sem nem Mosing ügyvéd, miként eleinte hitték, hanem, a­mint hallatszik, igen magas rangú személy, és Császár­né (3 Felsége igen közel rokona, kitől Phanta­­chus álnév alatt, már több jeles beszélygyűjtemény (Jacobina, Skizzenbuch, Stiefbruder) és saját neve alatt „Wanderungen nach dem Orient“ czímű érdekes útleí­rás jelent meg, melyből két év alatt két kiadás kelt el. E hírt természetesen csak hallomás szerint adjuk, anél­kül, hogy hitelességéről kezeskednénk; a közönség örömmel táplál minden ilynemű hitet , lelkesedéssel fogadja e művet, melynek eredetét oly magas körökben keresik. U. i. A hétfő, melyen kevés lap jelenik meg, a kósza hirek ünnepnapja; igy ma is azt beszélik, hogy Porosz és Oroszhon Ausztriának háborút szent; majd ismét — hogy Ausztria Oroszhonhoz közelednék s Bud­ gróf le fogna köszönni; majd ismét egy másik igen kitűnő állású férfi visszalépéséről szólnak. Mindezekből eddig agy szó sem igaz s csak azért közlöm, mert mind e ka­csák alkalmasint néhány nap múlva különbözőképen felczifrázva a külföldi lapok habjain hozzánk át fognak úszni. B­é­c­s, oct. 23. ff Mialatt a lapok ma a porosz kabinet válaszát a sept. 30-ai ausztriai jegyzékre egész szóbeli tartalma szerint közlik, már az ausztriai kabinetnek ezen porosz válaszrai viszonfelelete készen áll , sőt talán már útban is van Berlinbe. Ausztria örvend azon, Poroszor­szág részérőli szembetűnőleg engesztelő törekvésen, hogy a nagy napi kérdésben a német államok együ­ttha­­ladása éressék el, kénytelen azonban a keleti kérdés, és ennek Ausztria és Németországhoz­ viszonylatai eddigi felfogása mellett rendithetlenül megmaradni. Ez körülbelül tartalma az ausztriai válasznak. A diploma­ta az eldöntő órában kettőzteti tevékenységét s a jegy­zékek egymást váltják fel. Vajha a jövő események legalább összetartónak találnák Németországot ! A mai tudósítások Krimiából nem minden érdek nél­küliek. A bombáztatásnak, mely 13-kán való kezdetét veendő, néhány nappal el kelle halasztatnia, mivel a francziák az ő tűztelepeik építésével még kissé hátra maradtak, mialatt az angolok már minden előmunkála­taikat a vár álgyúztatásához bevégezték s az ostromlói bástyagátakat már megszállották volt. 15-kén az ostrom valószinüleg kezdetét veendő; az angol battériák ta­karva maradnak, mig a francziákéi is tökéletesen fölál­lítva lesznek. Az oroszok tüze az ostrommunkások ellen siker nélküli, s ezért az a szövetségesek részéről viszonzatlan hagyatik. A szövetségesek naponkint nem vesztenek 4—5 halottnál többet. — Olvasóink emlé­kezni fognak, hogy a Krimiábeli tudósítások mindjárt a szövetségesek partraszállása után a népesség barát­ságos előzékenységéről szólottak. A legújabb közle­mények a tank­ai félszigetről jelentik, hogy az ottani tatárok hangulata Oroszország ellen határzottan ellen­séges irányt vett, hogy az orosz nagyoknak több mezei jószágat elpusztíttattak s e miatt számos befogatás is történt. Bukarestből jelentik, hogy az ottani török csapatok egészen 1500 emberig elhagyták a várost, s Brailába indultak. Omer pasa főszállása Bundába jön áthelyez­ve. Számos csapatmozgások történnek Várna felé. Szeged, oct. 17. Ki városunkba csak egy évi távollát után ia, főleg a Tiszán fölfelé lőve, lép be, nem kissé fog meglepetni különösen az alsóvárosi tiszapart átalakulta által. Több száz ezer szekérnyi roppant töltésekkel emelve, kiegyenlítve s nagyont kövezettel szegélyezve van már ez a rokonczatlan folyam árjaitól sokszor dúlt parti tér onnét, hol egykor a boszorkány-szigettel szomszédos Etelka erdeje volt, egész a telegráf-hivatalig, s e bá­mulandó gyorsasággal fölemelt téren szintoly gyorsan keletkeznek egymásután a nagyszerű raktárak. De ut­­c­áink néhányán is meglátszik már az élénkebb forga­lom szükségelte javítás ; az alsóvárosi utczatöltés és kövezet bizonyára már tetemesen könnyité a vasúthoz kijutást; ily javításban részesült még egyebütt is egy két utcza. Az építkezés dolgában is élénkség mutat­kozott ez évben,­­ több csinos magán­ház emeltetett. A tág piaczon álló sz. háromságkép megnyittatása nem kis diszül szolgáland­ó térnek. Szóval a haladás szelleme nem egy czélszerű javításon félreismerhetlenül nyilat­kozik. A rókusi kóroda betegeinek ápolása, mint már e lapokban is említve volt, a szerény munkássága ir­galmas nénéknek adatott át, kiket városunk lelkes aján­latokkal tisztelt meg, az érkezendő 8 egyén ellátására kivánt szerény jutalmat igényükön felül megszerezve ígérvén teljesitendni. A szerződés végett érkezett két néne örömérzettel telve tért vissza a szives fogadtatás hírével. Megjelenésök körülményeiből csupa gyanitás nyomán némelyek ajkain ama hír kezde szállongni, mintha a leánynevelést is ily szerzetes­nők veendnék át. — A helybeli félgymnasiumban az érettségi vizs­gálatok oct. 1, s 2-án tartattak Dr. Hans M. tanfel­ügyelő úr ő nagysága elnöklete alatt az eddiginél na­gyobb szigorral, mi jövőre ismét fokoztatni fog, s ezt az invita Minerva iskolázóknak üdvös leend eleve meg­­fontolniok. A gymnasiumi ifjúság száma ez évre jóval nagyobb a tavak­nál; a képezdei osztályok is teljeb­­bek az idén,­­ a számos elemi tanodák pedig napról napra gyarapodnak; ezek közül nemcsak a város­ré­szekben, de a tanyákon is nem kis buzgalom mutatko­zik ; népünk is át kezdi látni, hogy nem csupán ke­nyérből él az ember, s hogy bizony már a kenyér ke­resethez is több kell mint a természetadta vasmarka két kéz, mert hiába, szemesnek áll a világ. — Kisded­óvodánk is volna, s pedig nem részvét díjával, de irá­nyában sok jámbor óhajtás nyilatkozik mindenfelé ; tagadhatlanul igaza van a közvéleménynek, mely azt tartja, mikép a szegényebb osztály számára volnának ily gyermek-óvodák leginkább szükségesek, hogy a szegény szülők minél gondmentesebben kereshetnék napi munkájok által kenyereket s gyermekeik az el­­hagyatottság által sem az elgyarlódásnak sem egyéb veszélyeknek ne volnának kitéve , minőkről csak nem­régiben is e lapok oly borzasztó példákat mondanak el üdvös oktatásul. — Évek óta hordjuk keblünkben ama sikertelenség miatt fájdalmas érzéssel kínzó jámbor óhajtást, vajha ily őrhelyek minden fa­luban léteznének, természetesen, hogy nem a városiak mintájára, de minél egyszerűbb s czélszerűbben. — Nincsenek-e minden falának mások keresményére szo­ruló öregei s nehezebb munkára nem képes ügyefo­­gyottjai, kik az egy helyre gyűjtött kisdedekre nap­­hosszant gondot viselhetnének, s igy nyugodtabb lele­kismerettel támaszkodhatnának mások segélyére, s fel­­panaszolatlan falatokkal táplálkozhatnának ? ! — Avagy minden életrevaló eszmét századok érleszthetnek csak meg honunkban s pedig számtalan megrendítő esemé­nyek oktatása nyomán ?— Okulásról lévén szó lassacs­kán már az olvasásvágy is kezd nálunk ébredezni s mint látszik nem csupán a „hogy mint van már a világ“ nótáju ujsághajhászat, hanem a hasznos ismeretekre törekvés végett; a vasárnapi újsággal“ , a „magyar nép könyvé“vel valahogy mi is ismeretségbe jutunk már; talán majd a szobába rekesztő tél több hasznost meg­izlehtet velünk. — Latabár színésztársulata meglehetős részvét mellett dicséretesen működik a felsővárosi volt casinói teremben. A személyesített eszmék több hatás­sal vannak reánk, mint a betűkben rejlők, a látványos­­ságkedvelés nem utolsó tulajdonunk, nem hiányzanak azonban olyak is, kiknél a szini méltánylat valamivel több a hiú kandiságnál. Folyó hó 14-én délelőtti 8 órakor ünnepélyes harangzúgás közt érkezők hozzánk megyei püspökünk Csajághy Sándor ő méltósága, a helybeli kegyesrendiek hivatalos látogatása végett, e közben ő méltósága 15-én a tanulóifjúság szellemi épülésének hathatósan előmozdítására az általa végzett sz. mise közben a szószékről kenetteljes beszédet tar­tott, mély alapossággal tárgyalván az igazi miveltség legfőbb kellékét — az egélyes érzelmet. Ausztriai birodalom. H­e­s­z báró tisznagy ő exclja, ki szombaton estre ér­kezett a birodalmi fővárosba, tegnap szerencsés volt ö Fölségétől Schözbrunnban­­hosszabb audientián fogadtatni. Lembergből oct. 18-káról írják, hogy a hadi élet Galliczia északi határán innen és túl ismét teljes munkás­ságban van. Az ottani hadmunkálati iroda folytonosan és legnagyobb erélylyel dolgozik. H­e­s­z báró tisznagy ur, ki négy napot tölte ott, minden idejét félbenszakasztás nélkül a katonai munkálatoknak szentelte. E mellett a katonai tekirttélyek nagy számban gyülekzsenek ide. Gr. Eszterházy György cs. k. ausztriai követ Ber­linben, visszautazását néhány nappal elhalasztotta s a jelen pillanatban még Bécsben van; de minden esetre elutazása legközelebb be fog következni. Thun gróf, ausztriai követ a porosz udvarnál jelenleg csehországi jószágán mulat, hogy magában Berlinben sem várják többé oda visszatérését, tanúsitni látszik azon kö­rülmény, miszerint ő felsége a király őt az I-ső oszt. vö­rös easrenddel tüntette ki. A német könyvkereskedésben legközelebb egy munka jelenik meg ily czím alatt: „Adalékok az Ausztriábani sajtószabadság történetéhez.“ Krusenstern báró államtanácsos, a varsói diplo­máciai iroda főnöke, Varsóból Bécsbe érkezett, valamint Stakelberg orosz tábornok is feszülten várt sürgönyökkel. Az Ausztriábani országképviseletekrőli statútummal egy­idejűleg fog a rendi alapítványokat szabályozó törvény is megjelenni. Az eddigi rendek birtokában levő , helylyel­­közzel dúsan adományozott úgynevezett dominikai­ fond­ok, hallomás szerint az illető koronaországok közhasznú czél­­jaira fognának fordítatni. Azon már huzamos­ idő előtt nyilvánított sejtelem, hogy Orosz-és Poroszország közt egy a ke­­leti háborúra vonatkozó titkos egyez­mény létezik, most a félhivatalosnak ismert Corres­­pondenzben is érvényesül. Csak most merül föl azo­n gon­dolat, hogy a Kreuzzeitung kikelései azon meggyőződés­ben, m­i­s­z­e­ri­n­t Poroszországra nézve lehe­tetlen Oroszországtól különszakadni, ta­lálhatják megfejtésüket. Ausztria leszámolt Oroszországgal. Az előbbinek hálátlanságot vetnek szemére. Ennek, ha Pétervárról jönne, volna értelme. Ott azonban, mielőtt felrovásra kerülne a dolog , előbb megfontolandó volna az : mily sürgető kérelmekre ereszkedett le Ausz­tri­a Pruthnak orosz seregek általi átlépése után, s mennyire kérte Poroszországgal s később más hatal­makkal együtt Miklós czártól a visszavonulást, nemes­­lelküsége záloga s becsületének müve gyanánt. Mind hiába ! A hála kötelessége már ekkor le volt róva, mert hiszen e kötelesség nem terjed oly messzire, hogy a leg­teljesebb önfeláldozást igényelhesse azon egyén szen­vedélyeinek kielégítésére, ki egykor szolgálatot ten. A Dunafejedelemségekbe vonult orosz sereg azonban Ausztria életét támadta meg. Nem szándékunk, írja az A. A. Z egy mainzi levele. Oroszország szolgálatait a magyar forradalmi háborúban csökkenteni, sem pedig Oroszországnak azon korszakbeli saját érdekére, melyet a történelem feljegyzett, hivatkozni nem akarunk. Ha azonban az ausztriai Császár az orosz császárnak ezúttal hálával jön adósa, a számadó tökéletesen ki van egyenlítve Ausztriának a Dunafejedelemségek megszállásakor­ magatartása által. E megszállás Ausz­tria legfontosabb érdekeit fenyegető, s az igazságos­ság folytonos megtagadása méltóságát sértő meg. Az ausztriai Császárnak csak parancsszavától függött s a­z orosz­ sereg nem megy többé vissza a Pruthon, hanem mindenestől elfogatik. Hogy e parancs nem jön kiadva akkor, midőn a sere­gek állása erre ajánlkozott s Oroszország hóditani vá­gyó ellenséges politikája erre felhívott — ez a régi ro­konszenvek vagy régi kötelezettségek utolsó hatása gyanánt tekintendő. A hála kötelessége ezzel bőven le van róva. Oroszország Ausztriát a lázadás elfojtásában segítő, Ausztria Oroszországnak egy hadseregét menté meg, melyet ez talán holnap Ausztria ellen fog hasz­nálni. Egy lovaglás szolgálat a másikért. KÜLFÖLD. Németország- München, oct. 20. V. d. P f­ojr d­­t e a miniszterelnökünk ma innét Berlin és Bécsbe utazott el, hiedelem szerint azért, hogy a két német nagyhatalmas­ság kabinetjei közt a keleti német kérdésben egyetértést eszközöljön. — Egy az itteni szorosabb körökben szár­nyaló hír Bajorországnak Ausztriáhozi csatlakozásáról szól, mi is itt örvendetes benyomást szül. Wiesbaden, oct. 17. A lengyel emigratio a jelen háború által hazája utánszületése iránt merész reményeket kezd táplálni. Egy itt tartózkodó lengyel a tekintélyes­ emigránsok közöl, bámulatos bizonyossággal fejezi ki azon reményét, hogy a legközelebbi évben Lengyelországban fog lenni. Mikép fog ez megtörténhetni, arról mélyen hall­gat ; egyébiránt, hogy az emigratio igen tevékeny, tanú­sítja azon körülmény, hogy múlt héten itt egész csendben egy lengyelekből álló gyűlés tartatott, melyben egy előkelő lengyel is megjelent, ki iránt a többi a legnagyobb tiszte­let jeleit mutatta, ki azonban az idegenek könyvében mint kereskedő figurái. Hamburgból oct. 12-kéről írják a párisi „Moni­­teur“-nek: „Erősítik, hogy a három szabad vá­ros azon szabály alól, melyet a szövetséggyűlés megala­pulta óta magukra nézve elfogadtak, s mely abból állt, hogy előre soha sem tudatták, mikép fog képviselőjök Frankfurtban szavazni, most kivételt ten s tanácsaik köz­lönye által kijelentették, miszerint a szövetséggy­ű­­lé­sen minden a septembe 14-kei sürgöny szel­lemében tett ausztriai javaslatokat támogatni hajlan­dók. E határozat igen kedvezőleg fogadtatott. FraBO biztonság, Páris, oct. 16. Ama nagy szám­mal megjelent röpiratok közt, melyek a keleti hábo­rúnak köszönik keletkezteket, a közfigyelmet különösen kettő vonta magára. Az első, Európa térképének meg­változtatását tárgyaló, már megjelenése előtt roppant érdeket gerjesztett s ama körülmény folytán , hogy a köz­önség a császárt vagy környezete egyik kiváló egyé­niségét tartó szerzőjének, Persigny úr által elnyoma­tott. A röpirat lenyomataivei Londonba jutottak , ott újra nyomattak s mindenütt, hol rendőrségi szabályza­tok nem gátolák terjedését, szétömöltek. Mindamellett, hogy a franczia kormány e röpiratot oly szigorúan ül­döző, szerzőjének még­is a császárt hitte a közvéle­mény. — Minap ismét egy ily czimű röpirat : „Levél a császárhoz a keleti ügyben“ jelent meg, s szinte nagy figyelmet ébreszt. Szerzőjéül a hír Persingny urat je­löli, kit, habár ő jelenleg nem kormánytag , a császár régi bizalmára méltat. E röpirat tárgya Lengyelország helyreállításának úgynevezett szükségessége, mely nélkül, a szerző sze­rint, mi sem érhető el Oroszország veszélyes hatalmának meggyöngítésére. „Oroszország, írja a szerző, sem le nem győzhető, sem pedig Európa nem bír biztosítéki zálogot mindaddig, míg Lengyelország szabadon nem lengetheti régi lobogóját. E lobogó egyetlen támadó fegyvere Európának Oroszország ellen s ennek Konstantinápoly birtoka utáni törekvései, valamint az orosz világuralom iránti álmai egy független Lengyelországgal szemközt rögtön képtelenséggé válnak. Oroszország az egyetlen hatalmasság Európában,mely valamennyi állam irányá­ban támadó állást foglal, a nélkül, hogy maga veszély­nek lenne kitéve s e megtámadhatlan helyzetet a len­gyel tartományoknak köszöni, melyeket sajátjává ten s nemzetiségéből kivetkeztetni törekszik.“ Az érdeklett röpirat névtelen szerzője a franczia kormányt természetesen fennen dicséri s igy ir: „E kor­mány sok ügyességgel álarczozta le Oroszország poli­tikáját s az egyesült lobogóknak a Fekete- és a balti tengeren megjelenése által megmutatta, mit képesek tenni a nyugati hatalmak, ha már egyszer a kard ki van rántva hüvelyéből. De mi haszonra válik az eddigi haderedmény ? Meggyöngíté- e Oroszország hatalmát vagy csökkenté-e igényeit? Mi azt mondjuk: nem. Míg Lengyelország jelen helyzetében marad, a nyugati ha­talmak minden győzelmei hasztalanok. A feketeten­geri orosz hajóhad meg fog semmittenni. A balti flotta sem kerüli el e sorsot. De mit aztán ? Hiszi felséged, hogy a czár, a minden oroszok önkényura, e balesetek után hajlandóbb lesz alkudozni, mint előttük ? Mit bán­ja ő, többje vagy kevesebbje van-e egy két kikötővel, mit törődik ő néhány felégetett hajóval ? Könnyen fog e fölött vigasztalódni, mert jól tudja, hogy a­mit terü­letben vesztett, azt a szorosabbá fűzött kapocsban meg­nyerte s annál erősebbé lesz, mennél több erőt ösz­­pontosíthat csekélyebb területen. A balesetek csak az oroszok vakbuzgalmát fogják lángra gyújtani, de a czár hatalmát nem csökkenthetik. A czár ismeri hazája tör­ténelmét s tudja, hogy csak sokszori csapás után ju­tott jelen hatalmi fokára. Nagy Péter Pruth partjain magát megadni volt kénytelen, Katalin többször súlyos vereségek után hódíthatá meg csak Krimiát. Minden eddigi hadjáratait vereségek és megalázta­tások jellemzik, s Oroszország hatalma és befolyása még­is minden hadjárat után gyarapodott. Lengyelor­szágban is csak sok vesztett csata után alapíthatta meg uralmát. Oroszország háborúi Francziaországgal szintén nem voltak egyéb, mint véres csatavesztések és súlyos csapások szakadatlan lánczolata, s mi lett a vé­gük? Ezt felségednek megmondani felesleges volna. Mi ártalmára lesz tehát a czárnak egy új megalázás ?“ A császárhoz intézett ezen intőszavak után a röpirat szerzője így folytatja munkáját: „Azt hinni, hogy Mik­lós czár egyetlen tollvonással lemondand egy egész század szerzeményeiről a önkényt akarja majd elvesz- 245-1388

Next