Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-01 / 1394. szám
kellett, hogy ezen munkálat felteti, melynese készítését az ellenségtől egészen nem lehetett elrejteni, élénk harcz kerekedik. „Nem úgy történt. Igen dühös északkeleti szél kedvezvén, a vízárok megnyitása az első éjen mintegy 1000 metrenyi terjedésben hajtatott végre, anélkül hogy munkásaink nyugtalanittattak volna. Megelégedünk, hogy ez első munkálatunkhoz a jobb oldalunkon levő igen terjedelmes párhuzamos árkot, melynek később bennünket az angol sereg munkálataival össze kell kötni, egy mellék árok által összekapcsoljuk. Minden erőnket egy nagy bástya-homlokzat készítésére forditjuk, mely baloldalunk támogatására szolgáland, és a hol, a hadállás nevezetes előnyeinek fölhasználására 5 ütegben 56 darab álgyat halmozunk össze. ,,Egész 10-kén és a következő éjszakán a vár tüzelése igen élénk valt. Elébb roszul irányoztatván, nem késett helyesebbé válni, de munkásaink már fedezve valának és közlekedéseink rejtve a vár egyenes látvonalától. .,A munka 11 és 12 -én említést érdemlő esemény nélkül folytattatott. Veszteségünk mintegy 30 emberből állott halottak és sebesültekben. Két, a helyőrség által látszólag határozott czél nélkül megkisérlett félénk kirohanás a várba visszanyomatott. ,,Az utászati munkálatok , valamint a telepek készítése, gyakran komoly nehézségekkel találkozott a hely természete miatt, mely több ponton kősziklás. „Mindazáltal remélem, hogy ütegeink holnapután, 15-én, készen lesznek, és a tüzelést utána mindjárt megkezdhetjük. A tengerészet a telepek felfegyverzéséhez nagy mértékben járul nagy üregű ágyúival, melyeket lord Baglan és én alkalmasaknak véltünk azok elé állítani, melyeket az ellenség az egész vár kiterjedésében kifejtett. ,,Az ezenkívül tegnap este, a mérnök tisztek vezetése alatt egy más 10 álgyas telep fölállítását kezdette a veszteg-rév mögött, közel a parthoz. „Jóllehet a köz hosszú,mindazáltal remélhető, hogy hasznosan visszanyomhatja azon ütegeket, melyeket az ellenség a vesztegintézet előtt rég fölállított, vagy jelenleg fölállít. ,,Menzikoff serege mindig tökéletes tétlenségben áll. Erősítményeket vár. A „Moniteur“-nek írják Rómából, oct. 20-áról . A szent atya a múlt napokban Albano és Laricába ment azon roppant és pompás útvezetvény fölszentelésére, mely a hegypatakú és nehéz járatú út kikerülésével, most azon két helyet összeköti. Ezen építmény valóban méltó a régi időkéhez , és mégis kevés költséggel állíttatott elé A szentatya ott jelentékeny néptömeget talált, s ezen közhasznú nagy munka szerencsés bevégzése fölött megelégedését nyilvánította. „A szent atya tegnap, az odt. havi ünnepet fölhasználva, a nap nagy részét sz. Pál templomában és környékén töltötte, és a szerzetesek és házába asztalához néhány vendéget hivott meg; ezek közt a franczia követet és Montreali Pondevére tábornokokat. A szentatya feltűnő érdekeltséggel kérdezősködött a krimiai újságok és az almai csata részletei után, nem titkolván rokonszenvét a császár és szövetségesei által oly dicsően védett ügy iránt. „Darab idő óta gyakori égések miatt panaszkodnak, s bizton tudni hiszik, miszerint az a társadalom alsó osztályában ujoncrozott titkos társulat munkája volna, és amelynek első maximája minden eszközt, még a legbüdösebbet is fölhasználni, a kedélyek izgatottságának fentartására. A dolgok jelen állapotában ezen mesterkedés kevéssé veszélyes. Maguk a főnökök megegyeznek abban, miszerint egyedül a tűz kialvásának megakadályozása forog kérdésben és bevárása az első előadandó kedvező alkalom fölhasználhatásának. Páris, oct. 27. Már tudhatni, miszerint Soué, madridi éjszakamerikai követ, Doverből Calaisba akart menni, és hogy a hatóság neki megtagadta az átmeneteit. Soué Párisba akart menni, mivel az Ostendeben kezdett értekezletet itt szándékoztak tovább folytatni. Hogy ezen értekezletekben Amerika európai politikájának általános nézpontjának megállapítása mellettHubáról is szó volt, és oly kevéssé alapja ezen fontos lépésnek, mint a spanyol ügyek főleg. A kormány e lépésre felhatalmazottnak hive magát, mivel Souleur barátaival a brüsseli és londoni menekültekkel, valamint a francziaországi democratákkal sokat közlekedett. Hiteles forrás után így értesítenek, de lehetetlennek látjuk azt föltehetni, hogy az amerikai követ elleni ezen rendszabály Alba herczeg és herczegné megérkezésével állna kapcsolatban. (A császárné nővére és sógora a császárral a st. germaini cserjésben vadásznak.) Bár hogyan legyen a dolog, azon tény, hogy egy szövetséges hatalom diplomatiai ügynökének az átmenetet megtagadtatok, aggodalmat ébresztő lépés. Azon indok, melyre a franczia kormány támaszkodott, Angliából jött volna. Olaszország, Roma, oct. 20. Azon nemrég Parisból Montreal tábornokhoz érkezett parancsot, miszerint a vincennesi vadászoknak itt helyőrségen levő vadászzászlóalja hadat készen tartsa magát, maga az elindulási parancs követte. A zászlóalj már hajóra ült Krimiába, és a 21-ik könnyű gyalogezrednek egy osztálya által pótoltatik. Az itteni franczia helyőrség között tehát már nincs több vadász. Az elvonult zászlóalj négy év óta nemcsak az inquisitio-palotát tartá megszállva, hanem az ottani helyiségeket a maga számára szállásul rendezé. Ez a S. Ufficio congregatiójának már régóta nem volt ínyére, de ismételt kísérletei, hogy e nagy épület eredeti rendeltetésének visszaadassék, a franczia foglald sereg különböző parancsnokainál tett fensőbb megkeresések daczára, mindig gyümölcslélének maradtak. Most, a vadászok elmenetele után ismét Montreal tábornokhoz fordultak, de hasztalan , mert tegnap a 21-ik ezred nevezett zászlóalja a Sant Ufficióban szállását fölüté. Massa di Profoglioban rendőri házmotozás tartatott több, a mozgalmas időkből gyanús egyéneknél, minthogy gyakori összejöveteleik titkos mesterkedésekre látszottak mutatni. Azonban a helységnek egy jó birtokú embere Nicolo Fortinál czivakodásra került a dolog. Forti pisztolyt sütött el, s egy rendőrügynököt megsebesített, de azután a zavar alatt elillant. Háza megmotozásával meglehetős hosszú levelezést találtak nála külföldön levő nevezetes menekültekkel. Iagybritannia London, oct. 24. Londoni levelezők a londoni és párisi kabinet közti véleményszakadásról beszélnek, mi azonban épen nem jelenti a két kormány közti szövetség megtágulását, hanem annyi mégis igaz, miszerint véleménykülönbségek léteznek, melyek két közösen működő felek között kimaradhatlanok. A főkülönbség a dán kérdést illeti. Napóleon a svéd szövetség megszerzésébe belefáradván, sőt azon régi számadás mellett, melyet a Napóleon-családnak a Bernadottealtisztába kell hozni, a megnyerési kísérletek meghiúsulása miatt föl sem boszankodva, az angol kabinettel szemben azon eszmét indítá meg, miszerint a dán monarchiában a Krízis a skandináv elem erősítésére lenne fölhasználandó. Dánia Norvégia elvesztését tudomás szerint azon hűségnek köszöni, melylyel a szorongatott császári Francziaország iránt viseltetett . Napóleon most azon adósságot, melylyel családja Dániának tartozik, leróhatni gondolja, és azon nagy rokonszenv, melyet a dánok a nyugati hatalmak iránt mutatnak, nem csekély mértékben azon reményből származik, melylyel ott Napóleonra tekintenek. A franczia császár most valóban a balti államviszonyok új radikál rendét indítványozza. Az 1852 máj. 8-kikötés félretettnek nyilváníttatnék, és Norvégországnak Dániával, viszontegyesülése által a dolgok oly állapota létesülne, melynek természetes kifejlődésében a Sand egyetlen, nemzetileg kikerekített hatalom védelme alá jutna. Csak akkor, ha éjszak dardanellái egy hatalmas államra bízatnának, mely létezéséért és növekvéséért a nyugati hatalmaknak elkötelezve lenne, Oroszországnak a balti tengereni megszorítását csak akkor lehet remélemi. Azt is állítják , miszerint Napóleon nem vonakodnék a porosz kabinetnek a holsteini partok megszerzését fentartani, jutalmul a nyugati szövetséghez állásáért. A dán monarchiában a német elemnek az őszállamban föl nem olvadni akarása , valamint másfelől az eidei párt makacssága az, mi a koppenhágai krízist szülé. A dánok Norvégiában több mint kárpótlást találván, Holsteinnak az államkapocsból leendő kiszakadását örömmel néznék, s ez hasonló örömmel csatlakoznék az északi német állam testéhez. Mindenesetre véget kell vetni a Sundingó állapotának, mivel a nyugati hatalmak csak akkor működhetnek Oroszország balti partjai ellen, ha a dolgok helyzetével hát mögött tisztában vannak. Szintén önként értetődik, miszerint Napóleon ezen eszméi könnyen rajzolható kérdések alakjában vannak felöltöztetve, de épen oly bizonyos az is, miszerin az Aberdeen-kabinet mindaz iránt, mi a földterületi viszonyok megváltoztatására mutat, legyőzhetlen borzadálylyal nyilatkozik. Az Aberdeen által kifejtett azon túlságos igyekezetnek, hogy a számításba, csak megállapított és kötésszerűleg fenálló hatalmak vézessenek, a franczia régensnél, kinek uralma a bécsi kötésektől nemkülönben eltérő, roszvért kell csinálnia. Napóleon igen jól érzi, miszerint ha a területi status quo megállapításával köttetnék a béke, új koronája nem sokára, a régi kormányokkal szemben precarins állásba juthatna Innen erednek Párisban a felmerülő felosztási eszmék. Másfelől úgy látszik, miszerint az angol aristocratia az európai állampolitika radikál újjáalakítására nem érzi magát elég erősnek. Ezért a fontolódzással a császárt annyiszor türelmetlenné teszi. Az itteni orosz párt, mely a szakadást tudja, természetesen igyekszik azt még nagyobbnak rajzolni, mint az valóságban létezik. Mint az orosz pártiak beszélik, a nyugati hatalmak még a fölött sem egyeznének, hogy a krimiai hadjáratot mikép hajtsák végre, s ha szikerül, mikép zsákmányolják ki. Anglia a háborút csak a partvidékre szándékozik szorítani, és a krimiai hosszas occupatio veszélyes kísérletét nem tanácsolja, míg Francziaország Krimiát Oroszország déli partjai meghódításának kiindulási pontjává akarná tenni. Ha a Szebasztopol előtti eseményekben a diplomatia keze játszik, akkor meg kell vallani, miszerint lord Raglan pedant lassúsága eredménynyel dolgozik a diplomatia részére. Az angol tábornok az oroszoknak időt enged a magukhoz térésre, saját katonáit kifárasztja, s ezek elhelyezéséről oly roszul gondoskodott, hogy az epemirigy, a sátrak hiánya miatt elősegíttetvén, az ostromlók közöl hetenként 200-at ragad el. Soulé Londonban vala, ő meggyőződhetett, miszerint kedvencz terve.Cuba megszerzésére az alkalmas idő még nem érkezett el. Mikép az angol kormány reméli, a tekintélye és eszközeiben meggyengült Pierce-párt a Cuba-kérdést elbukni engedendi. Pierce kormányzati idejének fele már lejárt, s többé már nem azt kérdezik, hogy mit teend, hanem ki lesz utóda. Buchanan, az itteni amerikai követ, már az elnöki kijelöltetésen dolgozik ; ez oly constellatio, melynek a szorosabb angol-amerikai szövetségre jó jelentése van. London, oct. 27. — A „Morning Post“ következő rövid s szórt betükkel nyomatott vezércikket tartalmaz : „Mi úgy hisszük, hogy minden ellenmondástól félelem nélkül mint tényt említhetjük, miszerint az egyesült államok és a san-jdomingó i köztársaság közt az alkudozások egész sorozata ment végbe, melyek egy északamerikai protectorátus megalapítására vezettek,—mely tényleg s nemcsak név szerint San-Domingo szigete azon részének annexatiójára is kiterjeszkedik, mely a hasonnevű szabad államhoz tartozik. Egy ily fontos positio megnyerését Nyugat-Indiában az egyesült államok kormánya részéről,— oly positioét, mely két oldalról is fenyegeti Cuba és Porto-Rico spanyol birtokokat és így nyugatindiai birtokunkat is egyenesen érinti, közönyösen épen nem nézhetünk. Ez nyilvánosan azon dicsvágyó és támadó politikának eredménye, melyet Éjszakamerika az atlanti világtenger mindkét oldalán, mint látszik, el van határozva követni.“ A „Times“Németország szabadsága, függetlensége és egysége mellett mennydörög. „Igen félremagyaráznák, — úgymond a „Times“ — a brit sajtó szándékait, ha azt tennék fel felőle, hogy nekünk valami indítóokunk volna a német nép ellen bizalmatlanságot vagy épen ellenséges indulatokat gerjeszteni, s ez által meggyöngitni ama jó egyetértés kötelékeit , — melyek Angliát és a nagy német nemzet kormányait mindenkor egymáshoz csatolák. — De midőn mi Európa ügyeiről általában , a külföld állapotáról pedig különösen szólunk, némelykor kötelességünkké válik, sőt előjogunk is van hozzá, oly igazságokat kimondani, melyeknek amaz államok kevésbé szabad publicistái szavakat nem adhatnak ; s a bátorság, melylyel oly kérdések fejtegetésébe bocsátkozni merészkedünk, melyek nem tartoznak közvetlenül a mi fórumunk elé, nem kevéssé fokoztatik azon meggyőződés által, hogy az angol sajtó megjegyzései Németország helyzete felől, a jelen nehéz krízisben Németország legjobb s legderekabb férfiai szívében viszhangra találnak. Mivel ők együtt azt óhajtjuk, hogy Németországot egyesültnek, függetlennek és szabadnak láthassák. A nem miniszteri lapoknak nem látszik, a krimiai ég oly igen derültnek. A „Day Ners“ fejét rázza a bombázás megkezdetése fölötti tudósításra. — Minden , mit eddig határozottan tudhatni , a következő, Marseillen keresztül táviratozott tényekre szorítkozik: hogy K1-kén a réstörő ütegek a fehér torony ellen be valának végezve; hogy az orosz ütegek három nap hosszant minden siker nélkül tüzeltek a szövetségesekre; hogy az ellenség, I2-kén, néhány kirohanást tett és visszavezetett, hogy a görögök mindnyájan hirtelen kivonultak Balaklavából, és hogy 12 kére várták a város megtámadtatását. Elég az hozzá, hogy 13-án a bombázás még nem kezdetett meg, mialatt az ellenség vakmerő bátorsága és vállalkozási szelleme mindinkább növekedőben volt. De az ostromlási operatiók lassúsága fölött, nemcsak az oroszok, de a cholera miatt is méltán lehet panaszkodni. Csak egy napi halasztással is a betegek és halottak névjegyzéke mindinkább növekedik, miután a hadseregnek a tábori életet szükségtelenül meg akarták nehezítni. 7-én a katona-sátorok még jól elpakolva szállító hajókon valának. Só, bors, főzőedény s orvosi szerek az elérhetetlen luxus-tárgyak közé soroztatának. Ha a kormány Fox és Henderson uraknak, mint tábori szállítmányozóknak Szebasztopol lerontását szerződés-szerűleg adta volna haszonbérbe, az egész munka valószínűleg már régen be leendett fejezve. A „Herald“ megjegyzi, hogy Raglan lord még 5-kén sem akart sátrakat és tábori podgyászt partra szállíttatni, ez igen gyanús dolognak látszik, vagy azt hitte, hogy Szebasztopolt egy csapásra beveheti, (operatiói szerint ítélve azonban ez nem az eset); vagy pedig igen rosz sejtelmei voltak ezen pont fölött, és hátrálás esetében nem akarta magát sok podgyászszal megterhelni ; és ide kell lőni a dolognak, mert ha sikerül az ellenséges flotta elvétele, s az orosz erődök legyőzése rövid idő alatt, a hadjáratot ez évre félbe kell szakasztani. A hideg időjárás, a folytonos esőzés, az őszi sűrű ködök, s az éjszaki nehéz harmatok a szövetségeseket iszonyú veszteségeknek tennék ki. Szebasztopol külerődeivel készen lenni, épen nem oly gyermeki játék, mint sokan gondolták. S nézetünk szerint legroszabb az, hogy néhány hajó elsülyesztése a kikötő bemeneténél épen nem volt oly balga gondolat Menzikoffról, mint sokan gondolták. E rendelkezés az oroszoknak egy 5 sorhajóból (mindegyik 124 álgyús, ismét 4 sorhajóból (i. e. 84 á.), 2 fregattból (m. e. 60 á.) 5 korvettből (m. e. 16—20 á.), 12 gőzösből és 64 álgyuvaszádból álló flottát hagyott rendelkezésükre; más szóval : egy úszó széloldalt 600—700 darab nehéz löveggel. Midőn az éjszaki oldalt készültek megtámadni, Dundas admirál hírül ada, hogy 8 orosz sorhajó kelet- és nyugat felé horgonyzott; három közölök oldalrást volt fordítva, hogy a magasabb területet golyóival bejárhassa. A déli oldalon ezen manővert még sokkal jobban lehet ismételni, mielőtt az orosz szárazi ütegek elvétettek, s mielőtt a város elhamvadt, az oroszok hajóikat éjszakán, ostromló lövegeink lőtávolán kívül, elvontathatják, ha az ostromló sereg ezen iszonyatos szomorú játékot végig akarja játszani. És ennek iszonyatosnak kell lenni, mert nem mondunk igen sokat , ha azt mondjuk , hogy a mindkét oldalréli orosz erődökről, valamint a kikötőben horgonyzó hajókról is nem kevesebb, csak mintegy kétezer ágyú fog ellenünk dörgeni. Olcsó győzelmet semmi esetre sem várhatunk. A „Punch“ legújabbi számában egy, kétségkívül jóindulatú, csakhogy igenis prosarcus variatióját hozza az Arndt-féle nemzeti dalnak: „What is the German’s Fatherland.“ Azt vélnők, hogy versbe foglalt „Times“ czikket olvasunk; a költeményt a „Times“ azonnal föl is véve lapjába. Az Alma melletti csatában elesett 1400 halott közt nem több, mint 750 izlandi volt. Azon tudósítás, hogy a spanyol udvarnál Mr. Soulé — amerikai követtől a Francziaországon keresztüli utazásra a visuai megtagadtatott, itt minden lap hasábjain fölmerül. Ezen franczia rendőrségi rendszabály eddigelé még nem commentáltatott. A királynő és Albert herczeg (a mai reggeli lapok egyhangú jelentése szerint) nov. 21-re, a Princess Royal 14-ik születési évnapja után, Osborneba utaznak, hogy ott, mint beszélik, dec. közepén a francziák császárját és császárnéját, mint vendégeket fogadják. Az utóbbiak a Wight szigeteken a királyi családdali rövid mutatásuk után Windsorba költöznek át, hol tánczvigalmak és lakomák sora adatik, oly fényes, minőt még Victoria kormánya alatt nem láttak. A császári vendégek, mintegy 8 napig fognak Windsorban mulatni, a császár a térdszalagrend lovagjává üttetik, mely alkalommal a legnagyobb fényt fejtik ki, s vele együtt a lovagrendbe fölvétetnek : Earl of Carlisle, Ellensmere és Eglinton a meghalálozott lord Anglesey, Londonderry és Beaufort helyébe. Katonai nagy látványokról szó nem lehet, mivel részint kevés csapatok vannak a szárazon, részint mivel decemberben nem könnyű paradirozni. Beszélik továbbá, hogy Windsorban azon szobák, melyeket a porosz király lakott, a császári vendégek fogadására legpompásabban fölékesíttetnének. A kormány a low-morei öntödében 100 különös üregtárgyat öntet, melyekből 94 fontos tojásdad golyókat lehetene lőni. Ezen kívül a kormány egy magán gyárral alkut kötött, mely arra kötelezte magát, hogy hetenkint 18 legnehezebb árgyat szolgáltat. Törökország: Montenegróból halljuk, hogy ott a csend utolsó időben nem lett megháborítva. Danilo Triestbe ment, s elutazása előtt parancsot adott ki, hogy gondoskodjanak arról, mikép a határon lehetőleg minden alkalmat a súrlódásra kerüljenek. Dona fejedelemség- Bukaresti, oct. 25-i tudósítások szerint M ash ar pasa, ki egy proclamatioban minden ünnepélyességeket Stirbey hg idejövetelére beül ott, parancsot kapott Stambulba lőni, s ott magát ez önhatalmú lépésért igazolni. E fordulat kétségtelenül Stirbey hű állását tetemesen könnyitendi s jövendőben minden cselszövényeknek véget vetend. Oroszország, Sz.-Pétervárról oct. 21-ről jelentik. A tegnap megjelent udvari lap közlésre méltó czikket hoz. Ez végül Oroszország jelen programmját tartalmazza s tartalék nélkül kifejezi a czélt, melyet Oroszország a jelen háború által elérni akar. Legelőbb azt emeli ki, hogy a nyugati hatalmak által a Porta irányában emelt, alattvalóinak egyenjogúsítását illető követelés kétszerte többet szándékozik keresztül vinni, mint mit Oroszország valaha, s főleg Menzikoff küldetése által kivinni szándékozott. A főpontról, e jogoknak orosz véduraság alá helyezéséről természetesen igen eszélyesen nem szól. „Ha — úgymond az udvari lap, „a nyughatalmak meggyőződésében feküdt, hogy annak ki kell vitatnia, mit most ezélba vettek, akkor Menzikoffegnek Stambulba küldetésekor Oroszországhoz így kellett volna szólniuk : „Te nagyon is keveset kívántál, te csak a fél, mi a teljes egyenjogúságot kívánjuk.“ A boldogtalan virály ekkor ki leendett kerülve és (szóra szóra igy áll) a kék könyv hűtelen közzététele ieőlegessé vált volna. — A császár nemes és határozószava, melyet annak idején Törökországra nézve Aigliához intézett — mond tovább az udvari lap — reá mint fejedelem, keresztény és szövetségesre legcsekélyebb szentfoltot sem vet, mert az ottomán uralom fenállása anomália, életképtelen jelenség. Bensőleg Anglia Oroszország igazáról és az czár nézeteinek helyességéről meg volt győződve, de önző czéljait elhallgatta , hogy kedvező pillanatban mindent saját hasznára zsákmányolhasson ki. Ha Anglia nem félne a czár hatalma és hajthatlan jellemétől, a világ Anglia és Francziaország közt soha szövetséget nem látandott Szövetséges után néztek tehát, kit a czél elérése után könnyebben lehet láb alól eltenni, mint Oroszországot. . . Mi végre Oroszország hivatását illeti, az bizonyosan nagy, mert Oroszország, hivatva van, „az angol materialismusnak határt vetni.“ — „Francziaország erre nézve csak második sorban jó tekintet alá; ez tajtékzó politikai örvény, de nem állandó, lassan romboló inundatio. Angliát kell leküzdenünk, mert ez maga, s nem Francziaország, tűzhelye és támasza minden forradalmi elvnek. Nem Oroszország, hanem Anglia az, mely a kereskedelmi szellemtől elragadtatva, az emberiség és nemzetek jogait lábbal tiporja. Oroszország rendeltetése,Európát a nyugat áradásai ellen megvédeni. Valamint előbb ez ár keletről nyugatra, úgy most viszont keletre tör. Bármiként tekintsük is a jelen háború okát, az orosz-török harcz kétségtelenül magán hordja a vallási bélyeget.“ További fejtegetéseiben e lap azon következtetéshez jut, hogy e bábom a nyughatalmak politikája által a conservatismus (Oroszország) harczává a „communistikai köztársasággal“ alakult át. — ,,A czárnak — igy folytatja — tehát csak egy becsületes és jogos útja marad, a szavát, hogy hódításokat nem teend, meg fogja tartani, de egyúttal feladata, Oroszország túlsúlyát a Bosporusnál ismét helyreállítani, mert ez elkerülhetlenül szükséges egy valódi rend megalapítására. Oroszország szent kötelessége, a Bosporusnál a kereszténység uralmát helyreállítni s megszilárditni. Végre a czárnak mint Europa védnökének magas feladása, a conservativ Európának fenállását biztosítani. Ezt a mostani körülmények közt Oroszország csak makacs harcz által érheti el, mely Anglia hírvágyát megtöri és a törökök gazdálkodásának feltétlenül véget vet!“ — Ausztriában az udvari lap ezen programmját a Bosporusra nézve komoly tekintetbe veendik. Az orosz görög kereszténység uralma a Bosporusnál maga Oroszország uralma, s ennek feltétlen uralma a Bosporusnál egyszersmind uralom a Pontus s a Duna felett. Az orosz udvari lap a kormánykörök legbensőbb meggyőződését fejezi ki. — Az „Ind. Beige“ közli az orosz jegyzéket, melyben gróf Nesselrode a négy békefeltételnek Oroszország részérőli visszautasítását indokolja. Ezenkivül közli még a berlini kabinet válaszát is e jegyzékre. A két okmány következő : Budberg báró úrhoz Berlinben. Szt. Pétervár, aug. 14. (26.) 1854. Báró ur Werther báró ur elénk terjeszté kabinetjének múlt hó 1-jéről (13) kelt közleményét. Ebben a porosz kormány, miután a nyugoti hatalmak által tervezett s Ausztria által elfogadott pontokat taglalta, azon véleményét fejezi ki, hogy e pontok alkalmasak volnának a megkezdendő békealkudozások alapját képezni s ez okból elfogadásukat ajánlja. Feleslegesnek tartom, báró úr, az okok elsorolását, melyek nekünk ezen új feltételeknek még csak taglalását sem engedik meg. Ezen okok eléggé kifejtvék a másolatilag ide mellékelt válaszban, melyet Ausztriához intézünk, s melyet ön ama kéréssel fog a berlini kabinettel közölni, hogy azt tudomásul vegye. Mélyen sajnáljuk, hogy ez alkalommal sem fogadhattuk el barátságos tanácsait. De miután épen ezen tanácsokon alapult a részünkről tett utolsó nyilatkozatok fogalmazása, melyekre Ausztria oly egészen eltérő modorban válaszolt, mintsem ezt a porosz kormány ígéreteihez képest remélhettük volna — sőt miután e nyilatkozatainkat e tanácsok úgyszólván tollba mondották, a berlini kabinet kétségkívül nem fogja csodálni, ha mi el nem térhetünk azon alkudozási alaptól, melyet maga a kabinet is méltóságosnak és kielégítőnek vallott. Hasztalan hoztunk Ausztria s Németország érdekeinek minden tőlünk telhető áldozatot. Ama pillanatban, melyben mi a nélkül hogy tudnék, mily kezességet nyújtana Ausztria ezen államnak, a Dunafejedelemségek kiürítése által oly eszközt adtunk kezébe, melylyel ő a jegyzőkönyvi kötelezettségtől magát elszakitá . Ausztria jónak látta , e lépés balmagyarázata által még jobban csatlakozni a nyugati hatalmakhoz ama pályán , mely oda vezet, hogy velük közösen oly feltételeket szabjon elénk, miknek a nyugati hatalmak nyílt vallomása szerint az a czélja, hogy Oroszországot megalázzák és anyagilag gyöngítsék, nem — állítólag — az európai egyensúly biztosítása, hanem annak kizárólagosan saját előnyükre fordítása, s határozatlan időkig veszélyeztetése végett. Mi ismételt engedmények által eléggé tanúsítok, melyik részen vannak valósággal a békés érzületek. Ezen engedményeink egyike sem fogadtatott el, sőt ellenkezőleg mindegyik csak újabb követelésekre nyújtott alkalmat. Nagy sajnálatunkra tehát részünkről nem marad fenn egyéb, mint a helyzetet, melybe kényszerültünk, elfogadni s az eseményektől kedvezőbb alkalmat várni a békealkudozásra, mely legőszintébb vágyainknak leend mindig tárgya. A császár önt megbízta, nyilatkoznék ily értelemben a porosz kormány előtt, tudomására hozván a jelen sürgönyt. Nesselrode, Welther báró porosz követ urnak Sz. Pétervárott. Berlin, sept. 5., Báró ur ! Van szerencsém önnek ezennel átküldeni ama sürgöny másolatát, melyet báró Budberg oly czélből közlött velem, hogy az ahhoz mellékelt okiratokról értesítsem, mik ugyanazon napról aug. 14-éről (26) keltek s Gortsakoff bghez intézvék. Ma én csupán csak a fölötti sajnálkozásom kifejezésére szorítkoznám, hogy a császári kabinet az ajánlott békealkudozási alapok elfogadásától vonakodik, ha báró Budberg sürgönyének néhány helye válaszra nem kötelezne. Az orosz sürgöny értésül adja, hogy a sz.pétervári kabinet utolsó nyilatkozatai vagyis a Gortsakoff bghez június 17- kéről (29) kelt sürgöny egyszersmind közösen általunk is tollba mondatott , ennél fogva bizton remélleni lehetett, hogy mi e sürgöny jóváhagyása után nem fogunk az abban foglalt békealkudozási alapoktól lényegesen eltérőket Oroszországnak ajánlani. Mi, midőn a s