Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-08 / 1399. szám
Az egyesült államok ifjú nemzetéleti története telve van a legérdekesebb tanokkal. Amerika iparával csodákat teremtett. Nél előzéssel kezdő és ipara által most a világ első hatalmasságává emelkedett. Hangyabolyból hegy len , kincs és gazdagság hegye. Rengeteg erdők és puszta mezőségek (prairie) helyén nagyranőtt városok és pezsgő nemzeti élet fejlődött. Nálunk a határtalan alföldön még most is élettelen kopár puszták senkitől sem műveltetve hevernek, a tejjel és mézzel folyó hazában ! Hátramaradásunk okai a türelmetlenség , részvétlenség, ismerethiány és tétlenség, e negativ tényezői a jövendő nyomornak és kora halálnak. . . . így elgondolkozva haladtam minapában a Szamoa miniében Kis Sifeárló mellett, mely helységet a soknyelvüség Borgónak is Csikarlannak is elkeresztelt. Gondolatim folyamát cséplők látása szakitá meg. Kiváncsi valók megnézni az idei termesztményt. ,,Itt termett-e szép búza?“ — kérdem a cseplőktől. „Nem lesz az, — jön a felelet; ez az aranyokra egyesi határon termett. Itt egy idő óta nem termeszthetünk a verébtől.“ ,,A verébtől ?“ kérdem elbámulva. „Attól ám. Mióta a grófi uraság nem szedeti a verébfejeket, nagyon elhatalmasodott a madár.“ „De hát miért nem pusztítják kendtek maguktól ? „Uram, nem parancsolja senki, nem jár utána senki. Mi haszna, ha én ölöm, szomszédom meg házaszalomáján hagyja teryészteni? . . . .“ Ez aztán az enterprizing genius, gondolom magamban és eszembe jutó newyorki levelezőnk ezüst terítékű asztalának tiszta búzából sütött lágy czipója. Ő bizonyára nem az Amerikáról ismeretes verébhiánynak köszönhette reggelijét. Sőt inkább hiszem, hogy a kérdéses czipó is bánáti búzából volt sütve. Legalább lehetett volna, mondaná méltán Hughi. Azzal kecsegtettük magunkat, hogy az úrbériség megszűntével a vidék mezőgazdászata a jobb karban tartott uradalmak példájára fejlődésnek fog indulni, hogy önhasznáért megteszi a szabad ember, mit azelőtt földesurának robotban kelle megtennie. De ez üdvös következmények gyéren mutatkoznak. Az uradalmak ideiglenes bérlők kezére jutottak, kiknek bérletök idejére kiszámított hasznuk nem enged gyökeres javításokat tenni; a parasztgazda pedig régi szokásai nyűgében él hal. Kukoriczát és elfajzott kolompárt termel búzatermő földjein, kosarat és gyékényt fon. Ez a gazdálkodás, ez a műipar nálunk. Ki lesz e vidék megváltója? Mikor lesznek itt népiskolák ? Egész Kelet-Szatmárban nincs iskola , melyben a gyermek életrevaló reáltanokban nyerhetne oktatást. Falukon a szegény oláh fiú a régi ász, bütye, vetyeféle oktalan tanmódszerrel kínlódik. Városban gyermekeink tanulnak magyarul, németül , deákul és görögül babiloni tornyot építeni. De reáltanokat nincs is kitől tanulniok, így sem tanodákban, sem a gyakorlati életben nincs alkalom a képződésre. Innen a nagy ismerethiány. Ez szellemtunyaságra mutat. Mert hiszem , ha egy tisztán földmivelő országban még ma is el lehet mondani, hogy egy jóravaló tökéletes mezőgazdasági népszerű kézikönyve nincs, ez nem egyéb, mint százados országos restellantia. Vajha e lapokban Vértesaljáról minap közlött levél rózsaszínű tartalma igaz volna általában; vajha megértenék mindenütt, hogy korunkban az állomány polgárának már más hivatása is van, mint az, hogy debreczeni vagy komáromi kenyeret egyék; vajha komédiás mutatványok ne rabolnának el tőlünk pénzt s figyelmet, mint ezt a nyáron tapasztalok. Nem rideg erkölcsiséget kivánunk, nem önfeláldozást; korunk a heroicult erényeknek nem tapsol, de azon szülők helyzetébe gondolva magunkat, kiknek módjában nincs gyermekeiket messze földre vinni iskolákra, aggódva látjuk elröpülni az időt, mely most letéteményzett filléreink hasznát a népnevelésre fordítani megtanítaná. „Vessünk vállat s igyekezzünk egymást közösen elősegíteni“, mondja a newyorki levél; akarnám, hogy szavait ne feledjük, miután a közvállalatok végrehajtását illetőleg oly kezdetleges állapotban maradtunk hátra, hogy mindaagunk szerencsétlensége sem képes bennünket egyesíteni. Ennek szomorú következményeit közelebbről a felsőbányaiak tapasztalák. October 3-án kigyűlt egy istálló, és kevés idő alatt öt ház elégett, de az oltási rendszabályok miatt hamuvá éghet vala a város, mert azok megírva csendesen alusznak. A kétségbeesett zavarban , aki hogy tudta, oltott, bontott, hordott, de tűzrózsával jelzett vezénylőket és a széhek vagy munkás testület által teljesített oltási rendet látni nem lehetett. Miképen várhatnánk egyesülést oly vállalatnál, melynek hasznát a jövendőség venné, midőn élet s vagyonbiztonságunk veszélyében sem számíthatunk? rendezett segélyre ? Állandó érdekeink rendezésére ösztönt gerjeszthetne más nevezetbeliek tevékenysége, azon örökös mozgalma, melyet átmeneti helyzeteknek, ideiglenes érdekeiknek kényelmessé tételére kifejteni törekszenek. A tavaszkor olvastuk, hogy a Gallipoliban kiszállt franczia katonaság csatornázta, kertté varázsolta ideiglenes bizonytalan tanyáját, és lakályosbá téve, mint a százados lomhaság a maga állandó kunyhóit. Mert életrevaló nép a franczia, s nem várja összefont karokkal, hogy helyette vagy rovására utat csináljanak, iskolát építsenek, vizet szabályozzanak és még tűzoltó eszközökről is gondoskodjanak. Ezen környék gazdászati, nevelési és rendtartási viszonyainak állapota azon kénytelenségre szolgáltat alkalmat, hogy hasonló példák idézetére szoruljak, midőn más vidékiek és dolgok előbbre haladt álláspontján szerencsések közérdekeiket szélesbatkor színvonaláról felfoghatni s annak emelkedésével egyenhaladásban tarthatni; mert hivatásuk tiszta felfogásával birnak és belátják, hogy azon egyetemes mozgalomnak a polgárárisodás érdekében a cselekvés terén, fajunkban nemcsak önfentartására kell munkásságot ébresztenie, ha Mtem immár azon magasabb életképességre is, melyre a közbirodalmi viszonyok közt foglalt nemzeti állásánál fogva hivatva van. Rendes levelező: Ausztriai birodalom. Mailandból Antonio Litta herczeg az ő fivérének Giutto Litta grófnak kíséretében ide érkezett, hogy személyesen nyilvánítsa háláját Ő Felsége a Császár előtt azon kegyelemtényért, mely által nekik a hazájokbal büntetésmentes viszszatérés megengedtetek, s a cs. k. államokban létező javaik birtokába ismét visszahelyeztettek. A bajor kir. államminiszter v. d. Pfordten ur idejövetele czéljáról ma sem hallhatni semmi bizonyosat; anynyi azonban kétségtelen, hogy Ausztria minden esetlegekre elkészültén politikája eddigi irányát a leghatárzottbban követi. Sz.-Pétervárról od. 28 kárét vett hírek tudni akarják, hogy a czár a porosz kir. követtől az általa kért audientiát megtagadta. Ezen igen gyanúsnak tetsző közlemény megvalósulása minden esetre még bevárandó. Bizonyos, hogy mai napról érkezett berlini hírek szerint mi sem jutott tudomásra, mi alkalmat nyújtson azon föltevésre, hogy a Porosz és Oroszország közötti jó egyetértés oly nagy mértékben volna megszakasztva , miképp fea érintett hirdejteti. Bécs, nov. 5. Ugyan innét írják a „Nürnb. Corr.“ nek, hogy e napokban nyerte meg az uj polgár védtörvény, az egész birodalomra kihatólag ő Felsége a Császár szentesitését. Háború idején a közbiztonságra felügyelést, a nyilvános intézetek és kincstári javak őrzését akkor nyerné kötelességül, ha a körülmények úgy hoznák magukkal, hogy a katonaság vagy egészen a tábori szolgálatnak él, vagy legalább a városban őrszolgálatokra nem elégséges. Ezen új törvény kihirdetésnapja még nincs meghatározva. — Más részről jelentik a ,Schl. Ztgentik, hogy nemrég Pétervárott családi tanácskozmány tartatott, mely állítólag minden engedés ellen, s a háboru erélyes folytatása mellett nyilatkozott volna. Mindennek daczára Poroszország uj alkudozásokkal fárasztja magát, s ismételve ajánlja a négy biztosítékpontot, természetesen anélkül, hogy megmondaná : mit teend, ha azok elfogadtatni vagy visszautasíttatni fognak, s igyekszik Ausztria és Oroszország veszélyes állását egyengetni. A porosz jegyzék, mikép most hitelesen értesülünk, oct. 29-reén indult Berlinből Sz. Pétervárra. A tulajdonképi ok ezen új porosz jegyzékre azon sürgető követelés volt, melyet Ausztria a legújabb időben Oroszországhoz intézett, t.i.hogy Poroszország azon eventualitások tekintetéből, melyeket az orosz csapatoknak Lengyelország és Gallicziábani egybetömerítése maga után vonhatna, egy lengyel határoni csapatfelállítás , és Csehország és Morva megszállása által adja meg az áprilisi kötményben megaajadott segélyt, hogy imigy Ausztria, csapatainak egy részével rendelkezhessék. Ausztria ezen követelését, mely Berlinben tökéletesen határzott alakban terjesztetett elő, a nyugati hatalmak is támogatták. Bécsből írják a kölni lapnak : — A dán események s a helyzet, melyet a czárság a dán kérdésben elfoglal, itt legnagyobb figyelemmel kísértetnek. Ha az orosz bitorlások útját délszakon bevágják, az sem lesz tűrhető, hogy éjszakán fennmaradjon a czár számára nyílt alkalom, magának kedvezőbb alkalommal új befolyást vagy a Lundon és a Balton baráti előőrsöt szerezhetni. A dánügy az utóbbi két év alatt itt sokat vesztett a hajlamból, s gróf Bud a dán kérdésben homlokegyenest más nézetből indul ki, mint előde Schwarzenbergh., ki Dániát a herczegségekkel szorosabb kapcsokkal összefűzötten akként megerősithetőnek hitte, hogy ez az állam fennállását biztosítsa. Most az illetők Dánia javát csupán és egyedül a Németországhoz csatlakozásban látják és sokat adnának érette, ha a Schwarzenbergféle politika ez ügyben nem lett volna oly határozottan kimondva. Az itteni udvarnál lévő dán követ helyzete ennélfogva a jelen pillanatban nem a legkellemesebb, s ama körülmény, hogy ő az orosz követségi palotában törekszik e fölött vigasztalódni, épen nem javít e helyzeten. KÜLFÖLD. FrailériaOrszság- Paris, nov. 3. Azon állítás, miszerint a kormány a franczia tábornokok hadjelentéseit stratégiai tekinteteknél fogva nem közli, oly nyomatékkal ismételtetik, hogy erős hitelre talált. Azt beszélik, hogy a távirda az itt közlött híreket gyorsan viszszajelenti Szebasztopolba, s innen származik a kormány tartózkodása. Seebach asszony, Nesselrode leánya, azt erősíti, miszerint nem sokára Oroszországra nézve meglehetőleg kedvező híreket kell kapni. A bennő sokkal feltűnőbb vidorságot affectál, mintsem annak természetessége fölött alapos kétely ne támadhatna. — Itt nagyon föltűnő, hogy a párisi érsek a római conci - Hunira nem hivatott meg. — Spanyolországból ismét kevésbé kedvező hírek érkeznek. Annak következtében, hogy Narvaez Krisztina ex-királynőhez közeledett, a minisztérium párthívei ugyan szaporodtak, de a királynő népszerűségét veszti. Mason északamerikai követnek, a Soulé-ügy miatt a császárral leghevesebb vitatkozása volt.Megboszankodva azon, hogy Drouyn de Lhuystól fölvilágosításokat nem kaphatott, St. Cloudban magánkihallgatást kért. Ott a beszélgetés oly élénken folyt, miszerint a szolgálattevő hadsegédek nem kevéssé csodálkozának, a rend szerint keveset és igen lassan beszélő császárnak csengő angol beszédét hallhatni. A császár Masonnak egyenesen kiraondó , miszerint a felelősség a történtekért nem illeti sem a minisztert sem a hivatalnokot ; a Louet illető rendszabályt ő határozta és parancsolta. Midőn Mason úgy nyilatkozott, miszerint kormánya a franczia kormánynak ezen váratlan eljárását, igen komolyan veendi, s az ügyet kétségkívül messze viendi, a császár viszonza, hogy Francziaország addig menend, meddig az egyesült államoknak tetszeni fog. A Mason által kívánt elégtétel vola: a calaisi polgármester és rendőrbiztos letétele, és Souéra nézve: szabad átmenetei Francziaországon. — A „Pays“ keserűen panaszkodik azon benyomás fölött, melyet Menzikoff sürgönyei Európában előidéznek. Van egy biztos eszköz ezen benyomás megsemmisítésére, tudniillik az ezen sürgöny által közlött dátum alatt oly tényeket lehessen közölni, melyek az orosz állításokat hazugsággal bélyegzendik. Nagybritannia London, nov. 3. Egyik nap megcáfolja a másikat. A tegnapelőtti orosz sürgönyök Krimiából közvetett helyreigazítást tapasztaltak orosz részről , és ma a sz.pétervár-berlini telegraf jobban meggondolja magát s visszaveszi helyreigazítását. Mi türelemmel várunk mindent, ha az angol kormány néma marad is, s ha a magán sürgönyök nem szűnnek is meg folytonosan ábrándozni, úgy hisszük, hogy a hírlapok egyenes levelezései Krimidből a kételyek és ellenmondások egy részét szétoszlatandják. A „Chronicle“ megjegyzi, miszerint valószínű, hogy az angol lovasság egy része Inkerraan mellett csatába elegyedett; az Eupatoria melletti ütközet híre azonban igeen mesésen hangzik, mert hogy jöhetett volna egy angol lovassági osztály oda, s micsoda kilátása lehetett volna egy ily gyenge hadtestnek a hatalmas orosz erősítéseknek ugyanott útját elvágni? Bécsben, úgy látszi, azt hiszik, hogy a szövetségesek Szebasztopultól éjszaknak oitálnak; ez ugyan ép oly lehetséges, valamint hasznos is volna, ha a szövetséges sergek legalább is 120,000 embert számlálnának, mi azonban nem áll. Ide számítva a csatában elesettek s a kórházakban lévők által okozott hézag kipótlására után küldött, erősítéseket, az egyesült ostromló hadsereg nem számlál többet 80,000 embernél. A Sonlé-ügy fölötti elmélkedésekben a szabadelvű és tory lapok sokkal jobb tapintatot tanúsítnak, mint a „Times.“ Az ó conservativ orgánumoknak, mint a ,jHerald“ és „Times“ valószínűleg nem hiányzik a bonapartisticus lelkeszdlés meglehetős adaga , mégsem tartották kötelességeknek, mint a nagy rohammal neki eső, s egyik szélsőségről a másikra ugró „Times“, ama napóleoni rendszabályt világos és föltétlen sanctiójokban részesíteni. Az sem jut eszékre, hogy az egyesült államokat, mint puszta etatistáknak tekintsék a világ színpadán onnan a magasból. A „Herald“, „Daily News“ és „Advertiser“ minden ítélettől tartózkodnak a „Soulé elleni eljárás jogossága vagy illendősége fölött, s beérik azon őszinte óhajtás kifejezésével : vajha a fenyegető felhőcske az atlanti láthatáron, jó egyetértésbe oszlanék föl. A „Constitutionnel“ legújabb czikkében, — nem tudjuk, mi joggal — a franczia engedékenység bizonyos jelét gondolják fölfedezni. A ,Times* czikke, melyről hétfőn említést tevénk, általánosan rászaltatik, miután úgy látszik, mintha e czikk Francziaországot daczolásra akarná ingerelni, mi kikerülhetlenül az Amerikávali szakításra vezetne. Az Anglia szövetségesének szakítása azonban Nagybritannia régi és megpróbált ügybarátjával, túl a vizen, e pillanatban épen nem volna valami örvendetes esemény , sőt igen könnyen a legveszélyesebb betegségek forrásává válhatnék. Ha netalán Lajos Napóleon a ra számítna, hogy őt Anglia tüskén bokron keresztül e viszálykérdésben híven követendi úgy valóban igen nehéz kiábrándulásnak tenné ki magát, s végre is engednie kellene. Ennek közvetett eredményeit alig bírt fölszámítni. Ez oknál fogva a „Times“-nek vagy igen rövidlátó vagy perfid taktikája a politikai társaság minden magán körében Londonban általánosan rászaltatik. Azon beszéd, melyet Palmerston lord Romseyben tartott, a tory ellenzék számára igen érzékeny kiábrándulást készített. A kritikának még csak nyoma sem volt e beszédben, az elégedetlenségnek még csak árnyéka sem a kabinet politikájával a háború előtt, és annak folyama alatt, ha Aberdeen lorddal egyesülve lett volna is, alig hangozhatott volna másképen. A „Herald** azonban tud magán segitni s elégültséget színlel. „Lehetséges volna-e, hogy a genialis államférfiú már érzi az évek súlyát, s hogy egy időelőtti kor gyengeségét a Graham-ek, Gladston-ek , Herbert-ek és Newcastl ek niveaujára levonhatta s Aberdeen lordnak csupán routinált hivatalnokává degradálhatta volna. .. Ily kérdést tesz önmagának a tory lap. „Ő nem ! Palmerston viscount még mindig a régi reményteljes ifju, kire még egy igen fényes carriére vár. Beszéde úgy folyt, mint a szintéz , védves telvék erővel s lelkesítő eszmegazdagsággal, csak azon egy fatális pontban, midőn a minisztériumnak hosszadalmas alkudozásait s béketörekvéseit helyesli, nem látszott hasonlónak lenni önmagához. Tekintetbe kell azonban vennünk nehéz állását; ő minden ötletre erőszakot tett magán, s meglehetősen épen ellenkezőjét mondotta el annak, mi saját képem meggyőződése! Ennyire alacsonyiták le a whigek és peeliták a mai Angolországot; ily iszonyatos azon állapot, melybe mi — hála Sir R. Peel törekvéseinek—sülyedtünk,hogy ez alatt még diplomatáink nyíltságának is szenvednie kell; hogy oly férfiú, mint Palmerston, nem mindenütt s nem mindenkor mondhatja ki a leplezetlen igazságot! S mégis csak egyedül ő képes, és senki más, Anglia külpolitikáját a bukástól megmenteni.“ Egy a kiadóhoz intézett hoszszabb levélben ugyanis a „Herald“ azt akarja bebizonyítni , hogy a krimiai expeditiónak okvetlenül rész vége leend , s hogy mi egy kétségbeesett krízis küszöbén állunk. — Az egész ország nemsokára egy „nagy ember“ után fog kiáltani, — nem szükség nevét említni. Minden brit gyermeke ismeri e férfiút, ki magában Nestor bölcseségét Achilles ifjú erejével egyesíti, s a csodálatos viscountot t. i. ki a torykat ismét lábaikra segítendi. Oroszország kísérletei a Varanger-Fjord norvégiai partjain szilárd állást foglalni el, itt kellő figyelemmel kísértetnek. Igen nevezetes , hogy Mr. Lang, az ismeretes skandináv tourista, már mintegy 20 év előtt Norvégiáról írt munkájában így nyilatkozott : „A Feketetengereni kizárólagos hajózás, a dardanellák- sőt magának Stambulnak 13 leírása Oroszországra nézve kevésbbé fontos szerzemények volnának, mint az éjszaki szélesség 62-dik fokán túl fekvő norvégiai partja az atlanti világtengernek. Ezen, Finnlanddal összehasonlítva, magában igen csekély jelentőségű félszigeti vonal Oroszországot minden kétségen kívül az európai tengeri hatalmak élére állítná. Számtalan kikötőket szolgáltatna számára, melyek minden évszakban az atlanti hajózásra nyitva állanak, melyeknek mindegyike a világ minden hadiflottáit képes magába fogadni és elrejteni, a világ minden parti országaival a tenger által összeköttetésben áll, valamint a szárazföldön is az év legnagyobb részén keresztül a minden vasutak legjobbika — a hó által Finnlanddal, s minden orosz hatalom és jóllét középpontjával, magával Sz. Pétervárral összeköttetésben áll; e terület birtoka Oroszországot az atlanton túli szükségleteire nézve minden más részről tökéletesen függetlenné teendi. Az orosz kabinet felől igen kevés józan emberi észt , még kevesebb politikai talentumot kellene feltennünk, ha azt állíanák, hogy nem ezen szerzemény után törekszik.“ Mr. Laing — megjegyzi a poelita lap, helyesen fogta fel a dolgot; jóslata a legújabb orosz-norvég alkudozások által tökéletesen teljesült. Világos, miszerint igen nagy fontosságú dolog nemcsak angol és franczia érdekekre, hanem egész Európára nézve is, hogy Svéd- és Norvégország Oroszországnak további túlhágásai ellen megerősíthejenek , s ez csak az által történhetik, ha az Aland szigetek, Finnland és a határos lappik földe előbbi birtokosuk számára visszafoglaltatik. \'.1 alkalommal a „Chronicle“ egyszersmind arra is figyelmeztet, hogy Anglia némi igaztalanságot követett el Norvégországon,s hogy ezt most jóvá kellene tennie. Anglia 1813-ban kényszerűé a norvégeket, ellenséges rendszabályokkal fenyegetés mellett, hogy a Svédországhoz csatoltatásba beleegyezzenek, és Norvégiát a megígért szabadságokért harczában igen lanyhán vagy épen semmit sem gyámolttá. Norvégia egyedül saját bátorsága ps daczolásának köszönheti önálló berkormányzatát. Nem kell feledni, hogy a Svédországgal egybeköttetés csak személyes unió, és hogy Norvégia Svédországtól ép annyira független, mint Hannover a volt IV. Vilmos idejében Angliától (s mint a hetegeknek kellene lenniök Dániától — hozzátenné a „Chronicle,“ ha Dánia igen is dán nem volna.) Angliának a Francziaország és tíjszakamerika közti viszálybani közbenjárásáról a boroszlói újságnak nov. 1-jétől írjík: Anglia a Francziaország és Egyesült államok közti viszályban jó szolgálatát előbb megkezdő, mintsem arra fölszólíttatott. Clarendon lord Mr Cromptont Washingtonban megbízta,hogy az amerikai kabinet személyes előterjesztései által arra bírja, hogy a So uón ejtett sértést, mint tisztán személyes ügyet fogja föl, melyben a követ vagy fölhatalmazójának méltósága nincs részesítve. Ezenkívül Cowley lord is utasíttatott, hogy Napóleon császárnak tanácsolja a Soulé elírai rendőrszabály módosítását. A brit kabinet bizonynyal nem sietett volna a különös ügybe avatkozni, ha a franczia kabinetnek értésül nem akarja adni, miszerint semmi esetben sem szeretne a felelősség és az Amerikávali törés súlyának hordozásában a császárnak segíteni. D u n d a s admirál, a jelen hadjárat befejezése után, activ szolgálatából föltétlenül elbocsáttatik. OroSZOKSág. A szpétervári udvari lap az egyesült flották eltávozását a Keleti tengerről következő gúnyos utánkiáltással kiséri, melyet Anglia és Francziaországban bizonyosan szivekre veendnek: „A „legyőzhetlen armada“ hadjáratának ez évben vége van. Várjon érdemes volt e oly szép, hatalmas flottát, mint az angol-franczia a finn öbölben, felfegyverezni, csak azért, hogy néhány védtelen várost leégessen s néhány kereskedő hajót és naszádot elfogjon? Anglia és Francziaország financziai úgy látszik igen jó karban vannak, különben e két hatalom a félév alatt szükséges költségeket a flotta fentartására ingyen ki nem vetette volna. A török flottának Szinope mellett történt fölégetése iránti hír Francziaország ás Angliában a vért a szívbe kergeté. Miért nem tette Bomarsand bevétele ugyanazon hatást? Egyszerűen azért, mert Szinopénál az ellenséges flotta ütegei utalma alatt feküdt és megsemmisittetett, ellenben Bomarsundnál 120 hadihajó 12,000 ember szárazi csapattal 2000 emberből álló helyőrséget megrohant! Ha Bomarsund volt ellenségünk törekvéseinek ezélja, úgy most meg kell vallanunk, ő azt „rendkívül fényesen” elérte.“ Sic transit gloria mundi.“ Hadi EBOxgaltia&k. Délkeleti csatatér. Krimiából ma sem franczia sem angol újabb tudósítások nem érkeztek. — Minthogy ezek legfelebb 7 nap alatt Bécsbe érhetnek, ennélfogva okunk van hinni, hogy oct. 30-dikán valami fontosb hadesemény Szebasztopolnál nem történt. Egy odessai tudósítás csak annyit jelent, hogy oct. 30-a reggelig semmi fontos hadesemény elő nem fordult, hozzátévén azonban, hogy a rohamra teendő előkészületeknek nov. 1-jéig be kellene végezve lenniök. A szövetségesek e rohamra minden kitelhető erejökből készültek, miből egész bátran azt következtethetni, mikép a m. hó 17-ke óta folytatott bombázásnak mindenesetre nagyon is jelentékeny eredményei lehettek, hogy az ostrom utolsó stádiumába átmenniök lehetségességön. Nekik minden lépésnyi elhaladásért gyakran nagyon is véres harczot keile vivasok; de mindez áldozatoknak, e kiontott nemes vérnek eredménye oly állás, honnan a támadást közvetlen a várra egész nyomatékkal megkezdhetik. A nagy közönség figyelme inkább vagy kevesbbé kizárólag Krimia felé van fordítva, s a mint a távirda az oroszok vagy szövetségesek előnyeit hirdeti, úgy emelkednek vagy szállnak a tőkék az európai börzéken. Pedig ennek daczára is a Szebasztopol elleni hadjáratnak és sikerének csak másodlagos jelentősége van. Mi távol vagyunk attól, hogy azon fontosságot tagadnék, melylyel Szebasztopol bevétele a hadviselő felek hadműködéseire nézve bíz, de a helyzet legfontosabb mozzanata mégis nem fekszik a balaklavai ütegek kissé jobban vagy roszabbul irányzott lövéseiben, hanem azon diplomatiai bonyodalomban, mely szükségkép még további, még sokkal fontosb harczi eseményeket idézend elő, mint az ekkoriak voltak. Ez események pedig, daczára az újabb időben tett békekisérleteknek, szükségkép bekövetkezőknek tűnnek el. Mert bármennyi előterjesztések és jegyzékek indíttassanak is Sz. Pétervárra, azok a háborúnak nem fognak véget vetni. — A fegyverrel kezdett harcz csak ismét fegyverrel dönthető el. — A viszálynak nem az lehet vége, hogy az egyik fél meggyőzessék, hanem hogy legyőzessék. Meggyőződve a felek e kérdésben régen vannak. Az egymással szemközt álló elvek ellentéte világos. Az egyik részen Oroszország, mely nem akar jogot isérni, csak a hasznot és előnyöket, melyekre politikája törekszik; a másik részen Európa, mely nem akar is orosz caesaropápaságnak szolgálni s ebben Ausztria, mely érzi, hogy az orosz hatalom az ő életfáját mint velőt fogyasztó kúszónövény körülfonni fenyeget. Oroszország, mely az európai úgy mint magán jogelveket a fejedelemségek megszállásakor lábbal tiporta s azokat még most sem akarja elismerni, azon szerződéseket joggal fenállóknak tekintvén, melyeket már a háború kitörése szétszakított; s a többi Europa, mely e jogelveket tétele alapjául igényli, ezek csak akkor egyezhetnek ki, ha az egyik a kettő közöl fegyverrel földhöz juttatva, elveit megváltoztatja. Ezért az Orosz- és Németország közti harczra is készeknek kell lennünk. E két ország közt a háború még nincs megüzenve, csapatjaik még nem lőnek egymásra, de az mégis tettleg létezik már. Hogy Oroszország ennek megkezdését lehetőleg késleltetni igyekszik, oka haderejének felosztottsága és minőségében fekszik. Egy nagy területen lévén az szétszórva, mindig nehéz azt lsspontolni. Oroszország első kísérleteinek meghitt-