Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)

1854-11-19 / 1409. szám

dak eredmény nélküli visszavonuláséra készítik elő a közönséget. A „trop tárd!“ mely néhány év óta oly vészteljes szerepet játszék, a krimiai hadjáratra is alkal­mazható ; a hadjárat nagyon későn indult meg s bár­mily bátor és edzett is az egyesült hadsereg, mégis csak emberek ellen képes harczolni, de az elemek el­len nem. Meglehet, hogy a tauriai félsziget szelíd égalja még egy ideig kedvez az egyesültek hadi működésé­nek, de ha szárazon a fagy,tengeren a vihar beáll, ak­kor okvetlenül vissza kell térniük, ha az egész hadser­­get nem akarják koc­kára tenni, s azért egyátalában nem szándékozunk rosz életet csinálni, ha azt mond­juk: Az oroszok győztesek maradhat — majd ha f­a­g­y ! Egyébiránt a békegalambok még folyvást röpködnek a hirlaperdő levelei közt; mindenünnen ismétlik, hogy Miklós császár ő­felsége békésebb indulatokra tért. Mi sohasem kételkedtünk az orosz kormány e békés szándé­­kain, mégis mutatta ezt a jelen krízisben elejétől végig. Miért tört ki az orosz-török háború? — Mert Oroszor­szág a beteg embert egy csapással földi szenvedéseitől meg akarta menteni, nehogy ezen beteg ember váratlan kimúlása által Európa békéje megzavartassék. Csetate mellett az oroszok megverették magukat, hogy az el­len hiúságának kis áldozatot hozzanak, és ezáltal béke­alkudozásra hajlandóbbá tegyék. Balafat mellől félévi megszállás után , csak azért vonultak visz­­sza , mert a szerbek , montenegróiak s a t. az oroszok közelléte által felbátorítva, — a békét ve­szélyeztető lázas ingerültséget mutattak. — Szilisz­­triát oda hagyták, mert Ausztria a dunai fejedelemsé­gekből­ kivonulásukat kívánta. Ezalatt Szinope mellett kalózmódra rátörtek a törökökre, hogy azoknak neta­lán fejét felemelő gőgjét illő korlátok közé szorítsák, is­mét csak békeszeretetből, mert gőgös ellennel nehéz alkudozni, és így tovább. Ha a világ mindazáltal e bé­kés indulatokban hinni nem akar, ennek nem Oroszor­szág az oka, hisz ő elégszer mondta, hogy a békét akarja, még pedig oly sokszor, mintha előre látná, mennyi rábeszélés keilend, míg a világ elhiszi. Mind­ezek után a legújabb békés nyilatkozatokban nincsen semmi meglepő . Oroszország ez esetben csak önkény­­tesen teszi azt, a­mit neki jövő tavaszszal diktál­­nának! Ausztriai birodalom. — Tegnap óta itt a négy biztositékpont Oroszország részérőli elfogadása felől egy uj versio kering. Mondják, Oroszország a dunahajózást szabaddá tenni szándékozik s a dunafejedelemségekbeni védnökséget illetőleg az elren­dezésre nézve javaslatokat elfogadni. A többi pont tár­gyában mostanig még semmi engedmény nem történt. El­lenben hitelre méltó közlemények igazolják ama reménye­ket, miszerint az egyetértés Ausztria és Poroszország közt a keleti kérdésben nem sokára létesülene. Poroszország katonai segélyt nyújt akkor is, ha Ausztria csapatai a du­­nai fejedelemségekben megtámadtatnának. Nem egy az april. 20 -ai kötményhez csatolt pótczikk, hanem kölcsö­nösen kötelező erővel kicserélt jegyzékek fognák az u. egyezményt létre­hozni. Egyébiránt az ez iránti alkudo­zások még függőben vannak. KÜLFÖLD. fémetonság. Berlin nov. 14. A legújabb posta Bécsből tegnapelőtt érkezett ide. Az ő Fölsége Ferencz József Császárnak egy, király ő felségéhez intézett leve­­léből állott, mely tegnap küldetett Sanssouciba; továb­bá Bud­ gróf egy jegyzékéből Eszterházy grófhoz czí­­mezve, s hozzá mellékelt további utasításokból Prokesch báró ausztriai szövetséggyülési követ szá­mára. Mindkét irat tegnap szinte Manteuffel báró miniszterelnök kezéhez érkezett, ki csak vasárnap est­e tért lausitzi jószágáról Berlinbe vissza. Általában ez iratok tartalmát olyannak mondják, melyet az előbbe­­inek , engesztelés tekintetében legkevésbbé sem múl­nak felül.­­ Figyelmet ébresztett, hogy már néhány nappal az ausztriai iratok megérkezte előtt Anglia és Francziaország itteni diplomatáinak azok létezéséről, úgy szinte az azokban foglalt vezér­eszmékről tudo­másuk volt. — A legújabb politikai viszonyokban epizódul közlöm még önnel, hogy egy diplomatiai prob­léma, — mint látszik csak ismétlése egy régibb gon­dolatnak — merül fel itt s amott, s ez egy nagy k­ö­­z­ép európai politika alakjának megteremtése. Leopold belga királyt hírlik egyik ügyvédé­nek, továbbá a dán királyt. Ez eszme, mint prob­léma, igen érdekes. Franczi&oru&g. Pár­is, nov. 12. Lord és lady Pal­m­­erst­on holnapra váratik St. Cloudba (lásd a párisi távirdai közlést alább), honnan az udvarral Fontaine­­bleauba mennek. Ott már minden el van készítve, és ne­vezetes, hogy lord Palmerston szobái közvetlenül Lajos Napóleonéi mellett vannak, úgy hogy az angol államférfin a nap és éj minden órájában szom­szédjával közlekedhetik. Botorság volna Palmers­ton lord ezen látogatását szertartásnak gondolni; el­lenkezőleg, az igen fontos politikai esemény. Erősítik, hogy a lord legkiterjedtebb teljhatalommal van felru­házva, és hogy a fontainebleaui értekezletek a nyugati hatalmak politikájának és jövő tavaszi hadjáratuknak terveit fogják megállapítani. Bizonyos körökben a hit­ben annyira mennek, miszerint a lord látogatása már Aberdeen bekövetkezendő lelépésének bizonyítvá­nya volna. Pár­is, nov. 13. Azon kétely, hogy ki fogja Bil­­­a­u 11 a törvényhozó test elnökségében pótolni, meg van oldva. A mai „Moniteur“-ben foglalt császári ren­delet által ez állomásra M o r n­y neveztetik ki. Ezen államférfiú gyakorlatilag kiképzett talentuma neki már a júliusi királyság idejében szilárd parlamenti nevet szerzett, mely a februári forradalom utáni parliamenti harczokban a tűzpróbát derekasan kiállotta, és az át­meneti korszakot nagy tapintattal és ügyességgel tudta kifejteni és vezetni. Midőn a császár őt ezen fontos állomásra emelte, nemcsak azon érdemeket akarta há­lásan elismerni, melyeket M­o­r­a­y a jelen kormány iránt tanúsított, hanem egyszersmind nagy szellemi ké­pességét is. A csapatok gyorsan mennek Toulon és Marseillebe. Mindazon tudósítások, melyek Szebasztopol bevétele előtt vagy után a krimiai expeditio abbahagyását jelen­tik, egészen légből vannak véve.Francziaország és Anglia nemzeti becsületüket tudni fogják megvédeni. Vészma­darak minden időben voltak, midőn bizonyos érdekek koczkán állottak, de nem azok csinálják a történetet, s nem azok őrködnek azon zászló mellett, mely nagy nemzeteknél a legszentebbnek jellegét­ teszi. Szebaszto­pol el fog esni, az orosz haderő meg fog aláztatni, é­s ebben bizonyosak lehetünk. Nem bizonyos,hogy Ausztria a szerződést Pererre és társaival megsemmisítette volna. Az ausztriai kor­mány maga részéről meg van kötv­e, és csak a fran­­czia tőkepénzeseknek van joguk két hónap alatt vissza­lépni. Belgium, Brüssel, nov. 14. Végre ma a képvise­lők kamrája, a választás igazolására szentelt három igen viharos ülés után, Delfosse-t ismét megvá­lasztván elnökévé, a múlt évi hivatalosztály többi tag­jaival együtt, magát rendezte. A papi közlönyök előre kijelentették, miszerint közlönyeik a lüttichi képvise­lőtől az elnöki széket nem vitázzék el, és ezen tartóz­kodás a papi-pártiak részéről azon kivánatuk kifejezé­séül tekinthető, hogy erejökkel ne éljenek vissza jó előre, mert a többség kétségkívül hozzájuk tartozik. Olaszország. Darab idő óta többször szóban forgott a kis san marinói köztársaságnak idegen hadcsa­patok általi elfoglalása. Bayneval, franczia követ Rómában nem­rég a köztársaság kormányhatóságának felszólítására e pontot illetőleg megnyugtató nyilatko­zatokat adott, egyszersmind értésül adván, hogy a csá­szári kormány San Marino iránt különös jóindulattal viseltetik. Mikép a „Wien. Zeit.“ az „Ind. beige“ flo­­renczi levele után írja, a san marinoi köztársaság egé­szen M a z z i n i t­ó l függ és menhely, hol annak párt­hívei boszojokat legbiztosabban szövik. A köztársaság­nak két kormányzója van, egyik, ki az aristocratiához tartozó democrata, a második a polgári rendből való, ki a rend pártját gyámolitja, azonban kevés befolyással bír. Ezenkívül a menekültek nagy gyámolitásra talál­nak az utazók által kevéssé látogatott tartományocska lakóinál, kik örvendenek az alkalomnak, ha lakásaikat bérbe és termeszt­ményeiket eladhatják. Spanyolország. Az „Ind. belge“-nek Madridból, nov. 8-káról írják: A cortes megnyitásán 212 képvi­selő volt jelen. Az egész diplomatiai kar illető padján megjelent, és a közönség padjai sűrűn telve valónak. Midőn a királynő a trónbeszédet felolvasta, a követek mindnyájan kiáltották : „igen jó.“ Mindjárt a padokról II. Izabellát fennen éljenezték, s az „éljen“-t az egész teremben levő képviselők, kevés kivétellel, lelkesülve ismételték. Csak néhány hang szólt közbe: „éljen a szabadság !“ A királynő a palotába visszakocsizván a sűrű embertömeg által, mely jövetelekor néma vala, szakadatlanul éljeneztetett, min láthatólag igen örven­dett. — A„Torlaszok hangja“ czimü lap, mely a királynő elleni heves czikke miatt ezelőtt pár hónap­pal elnyomatott volt, 7-kén este ismét kiadatott. Né­hány percz alatt minden példányát elkapták. A demo­­cratia uj közlönyének első száma egy czikket közöl Riego tábornok emlékére, ki VII. Ferdinand paran­csára 1823. nov. 7-kén Cebada-piaczon lefejeztetett, mely most Riego-piacznak fog neveztetni. fagybritanuia. London, nov. 13. Raglan lord hivatalos sürgönyei, melyek tegnap délután egy „E­x­­tra-Gazette“ ben tétettek közzé, képesekké tesz­nek bennünket a Balaklava mellett october 25 és 26 án történt véres eseményeket helyesebben megérteni. Az an­golok vesztesége a „Times“ levelezőjének egyenes tu­dósításai szerint igen nagyra, Canrobert tábornok sürgönye szerint pedig igen csekélyre tétetett. A meg­ölettek száma mind a két napon tett az angolok részé­ről 190 embert, a sebesülteké pedig 365-öt. Liprandi tábornoknak támadó mozdulata annyiból eredménydús­nak mondható, hogy az Raglan lord­a nélkül is cse­kély jelentőségű könnyű lovasságának nagyobb részébe került, s kényszeríte őt erejét öszpontosítni. Liprandi mozdulatának fő czélja azonban: az ostromlókat az erősséget oly közelről fenyegető állásukból elűzni, el nem éretett; az elfoglalt úgynevezett erődök csak szük­ségből felállított művek valának, s oly nyomorultan el­látva, hogy tömeges támadásnak alig állhattak egy má­sod­perczig ellen, s ha az angol könnyű lovasság, — mint látszik, egyoldalulag felfogott parancs következ­tében — nem engedte volna magát oly vakmerő táma­dásra csábíttatni. Liprandi manőverei, derekas elren­dezések daczára, sükertelenek maradtak volna. Az el­lenség vesztesége 27-bén, midőn de Lacy Evans tábornok divisióját me­gtámadta, a 25-diki veszteséget dicsőségesen helyreütő, s azóta mit sem lehetett hallani a Liprandiféle hadtest támadásairól, úgyhogy a szö­vetségesek állása kevésbé látszik veszélyeztetve lenni, mint a­hogy attól a legutóbbi napokban féltek. Minden lapjaink közöl a „Times“ ez eseményeket a legfeketébb színben fogja föl, s ismételve sürgeti, hogy legalább is 10,000 embernyi erősítés küldessék azon­nal Krimiába. Igazán mondja, hogy Angliának minden erejét öszpontosítaia kell, hogy Szebasztopol elessék. Csak ennek eleste után mondhatni, hogy Oroszország hatalma Délen meg van törve. Mert ha nem, az oroszok szemfényvesztése ismét előbbi nagyságát érendi el. Tehát „erősítések minden áron is“ez a „Times“ jelszava, mert ha a város be lesz is véve, az orosz flotta felégettetik, a déli erődök szétromboltatnak, a szövetségesek kényte­lenek leendnek még a csatát az éjszaki­ erődök ellen folytatni, még­pedig kedvezőtlen évszakban és erejük­ből teljesen kimerülve. Ez esetben a körül forog a do­log, kinek áll több ember rendelkezésére az elhatárzó pillanatban. Ha a czárnak időt engednek, semminemű áldozattól sem riadand vissza, új csapattömegeket kül­deni Krimiába Perekopon keresztül. Hisz egy rövid téli éj alatt 100,000 lengyel parasztot riasztott ki ágyából, mert Oroszország czárja előtt az emberek élete csak puszta számjegy, és ezért erősítéseket minden haladék nélkül és megfelelő mennyiségben, hogy a krimiai had­járatnak mielőbb vége vettessék. A Daily News, Post, Advertiser és He­rald oly messzire engedik magukat a „Times“ irányá­­bani gyűlölségektől ragadtatni, hogy ezen, egész Euró­pára nézve oly válságos pillanatban, kevésbé gondol­nak arra, mit kell tenni, mint inkább, hogy támadják meg a „Times“-t azért, hogy mindent ily fekete színek­kel fest. Ez igen gyűlöletes journalistai vitatkozás, melyet az ország veszélyeztetett érdekeivel szemben inkább meg kellene szüntetni. A „Herald“nál hozzá­járul még az Aberdeen lord és a peeliták ellen táplált megtestesült gyűlölet. Ezért sürgeti e lap min­den hatalmában álló stylisti­ai erejével, hogy a parlia­ment azonnal egybehivassék, mi a „Herald“ reménye szerint egyértelmű Aberdeen lordnak a miniszterel­­nökségtőli eltávolításával. Canrobert tábornoknak legújabb s épen most érkezett sürgönye azonban Sze­­basztopolból, nov. 5-kéről (a Moniteur“-ből) eléggé bebizonyítja, hogy a „Times“ nak igazsága van, és hogy a szövetségesek a szerencsésen vívott csaták kö­zepette is, erősítések hiányában Szebasztopol falai alatt lassan kint elvérezhetnek. A „Times“ és a többi lapoknak Ausztria elleni, leg­közelebbi nyilatkozatai irányában a „Morning Chro­nicle“ mai számában kiengesztelő és csillapító hangon lép föl. E nyilatkozatok egy része, szokás szerint, Po­roszország elleni kifakadásokból áll, melyek, természe­tesen semmi újat sem mondanak. A többiben elmondja az említett lap, hogy oly nemzethez, mint az angol, mely az önkormányzás jogát veszi igénybe maga szá­mára, nem méltó — mert hasztalan — a nélkül is si­­kertelen ingerültséget tanúsítni a német hatalmak kés­lekedő politikája fölött. Ezen politika mindenesetre ta­lán kétértelmű is lehet, de a nyugati kabineteknek kötelességében állana mindent eltávoztatni , mi egy jövendőbeli közös operatiónak Közép - Európa ha­talmasságaival útjában állana. A panaszok , me­lyek jelenen majdnem minden oldalról a bécsi kabi­net ellen emeltetni látszottak, legfölebb barátságos elő­terjesztésekre, de semmi egyéb másra alkalmul nem szolgálhatnak. Hiszen tettleg úgysem történt semmi, mint az, hogy egy irányunkban jó érzelmű semleges hatalom még eddig nem határozhatta el magát, hogy nyílt szövetségesünk legyen. Mondják, hogy Ausztria magatartása tette az oroszoknak lehetségessé, Bessza­­rábiából erősítéseket venni Krimiába, de még nincs be­bizonyítva, hogy a török hadvezér ausztriai közbejö­vetel által feltartóztattatott volna. A nyugati kabine­teknek egyelőre sikerült volna a bécsi és sz.­pétervári kabinetek közt idegenkedést idézni elő, s az első, talán további esetekre nézve tettleges segélyét is megígérte, most azonban egyelőre kell, hogy magát a porosz csel­­szövényekből kibonyolítsa. „A 4 pont — úgymond a „Chronicle“ — melyeknek hasisán Oroszország, mint mondják — alkudozni hajlandó volna, nem bír semmi közvetlen praktikus jelentőséggel, s egy általános béke végetti alkudozások színe, ha a főrésztvevők azokhoz beleegyezésüket nem adandják, csak ideiglenes ürügyül tekinthető a késlekedésekre. S mégis nagy botorság volna föltenni, hogy az ausztriai kormány ráengedte volna magát venni politikájának megváltoztatására. Poroszország formális concessióit úgy lehet tekinteni, mint egy eredménynyel koronázott sakkhúzás jelen­ségét ; a pártok indokai és szándékai mindamellett a régiek maradnak. A német kormányok időről időre te­hetik ugyan, mintha azt hinnék, hogy a harcz, mely most Európát felzaklatta, egy pár jelentéktelen jegyzék vagy jegyzőkönyv magyarázata körül forog, de az ily képzelődésnek sem Bécsben sem Berlinben nincs helye. Mind a két kabinet politikája azon kérdések megfonto­lása által fog meghatároztatni, melyek a megoldásnál okvetlenül szükségesek. Ausztria harczra készül, s va­lóban szerencsésnek mondhatja magát, hogy oly jól fölkészülve állhat ki. Poroszország helyzete sokkal ve­szélyesebb s elhagyatottabb A legközelebbi tavasz, talán Európa minden kormányait, egynek kivételével, a közös ellenség ellen egyesülve látandja.“ .. . „Ha — igy végződik a czikk — az orosz hadsereg a Prush mellett az ausztriaiak által m­egtámadtatott volna , ak­kor természetesen könnyebb munkánk lett volna Kri­­miában, de minthogy a bécsi kabinet nem akarta a dolgot saját veszélyére eldönteni, a szövetséges had­vezérek maguk készítették a tervet s maguk is vitték ki. Minélfogva méltatlanság Ausztriát vá­dolni. Ma délután titkos tanács fog tartatni a királynő elős­­ülése alatt, melyben a parliament egybehívása vagy további elnapolása fölött fog folyni a tanácskozás. Aberdeen és Newcastle lordok, kik tegnap az udvarnál vendégül valának, ma ismét Windsorba men­nek. Palmerston lord a titkos tanács, vagy pedig neje gyengélkedése miatt Párisbai utazását holnapra halasztotta. Clarendon ma a vidékről megérkezett. A porosz követ Brigthonból visszatért. C u r a c u a csavar-fregát, 31 ágyúval, ma a Fekete­­tengerre induland. Plymouthba parancs érkezett 150 ezer font besózott sertéshúst és 200,000 font füstölt marhahúst Krimiába szállíttatni. London, nov. 14. A „Times“ bécsi levelezője, ki még néhány hét előtt az Ausztria és nyugati hatalmak közötti véd- és daczszövetség megkötését kicsinált do­lognak tartotta, f.­hő­­­kéről írja, miszerint képes né­hány nap előtt tett azon közlését, hogy Ausztria sem,­minemű körülmények közt sem fog Oroszország ellen támadólag föllépni , most határozottan igazolni. Az ellenséges összeütközés legtávolabbi lehetsége is eltűnt volna, mióta az orosz csapatok a császári határoktól elvonultak. De Ausztria oly nagyszerű mérvben ké­szült föl a harczra, hogy a cs. kabinet nem hajlandó félrendszabályokhoz adni beleegyezését s a négy pont tartaléknélküli elfogadását követelendi. De az ausztriai államférfiak előtt nem titok, hogy Oroszország sohasem egyezendik bele a kívánt garantiákat megadni. Ugyan­azon levelező állítja, miszerint ő biztos forrásból tudná, hogy Ausztria, Poroszország és a kisebb német álla­mok ismét alkudozó okba bocsátkoztak volna Orosz­országgal. A „Times“ párisi levelezője írja: Canrobert tök sürgönye fölött némi magyarázatra volna szükség. Úgy látszik, abban néhány hely meg jön változtatva, hol például a „Moniteur“ azt mondja : „Az ellenség sokkal számosabb volt, mint mi.“ — a tábornok azt mondja: „négyszer annyi.“ Azon tételben, mely a szö­­vetségesek veszteségére vonatkozik, e szó : „érzékeny,“ kihag­yatott; s a zárphrasisban: „az ostromlás szabály­­szerűleg foly,“ e szó: „szabályszerűleg“ Canrobert­­nél nem fordul elő. Más részről állítják, hogy egy in­kább felbátorító hely ugyanazon sürg­­yből kihagya­tott. Canrobert t. i. hozzá tette volna, miszerint az oroszok oly­annyira elgyengülvek, hogy 10 nap előtt nem volnának képesek a rohamot visszaverni, s ő ez időközt felhasználni szándékszik. A szövetségesek vesztesége a sürgönyben nincs részletesen előadva. Mondják, hogy 5000 embert (angolt, francziát, törököt) tenne. A „Times“ 2-dik kiadása egy a Canrobert-féle tu­dósítást kiegészítő sürgönyt hoz Bécsből, nov. 13-ról, melyben mondatik: „A csata délutánig tartott, mire az oroszok nagy veszteséggel visszahúzódtak, több száz foglyot hagyván az angolok kezében; ez utóbbiak sok embert vesztettek. Brown, Bentinek, Buller és Torrens tirkok többé kevésbé veszélyesen megsebe­sültek. Közönséges nézet az, hogy ha a szövetségesek még egy ily győzelemre teendőek szert, kényszerítve látandják magukat az ostrommal felhagyni, de igen jó jel, hogy az utolsó orosz sürgöny, mely közzététetett, csak 5-keig megy. Gortsakoff­ág hivatalosan jelenté Bud­ grófnak, miszerint Oroszország kész a négy pont alapján egyenesen Ausztriával alkudozni. Ezt itt úgy tekintik, mint kézzel fogható kísérletet arra, hogy Ausztria és a nyugati hatalmak közt az egyenetlenség magva elhintessék. L­ondon , nov. 14. Canrobert tbk sürgönye a „Moniteur- ben és Menzikoffhy tudósítása Sz. Pé­­tervárról ov. 5-diki kicsapás és támadást illetőleg tegnap mes­t nem ugyanazon órában érkezett ide, s jól­lehet az utóbbi időben kényszerítve valának az orosz herczeg igazságszeretetét inkáb méltányolni,ez­úttal mél­tán hajlandók az ő sürgönyéből az ellenség megvere­­tését olvasni ki. A támadás nagyobb dühe ismét az an­gol jobb oldalra esett, és a nagyon összeolvadt angol haderők igen meleg napja lehetett. Veszteségeik két­ségkívül ismét jelentékenyek valának, mert a harcznak csak 4 órakor délután volt vége, de a győzelem nem lehet elég drágán vásárolva, minthogy a sze­pétervári és a „Moniteur“ egyező sürgönye szerint az oroszoknak megmutatta, hogy az ostromlókat ki nem verhetik, da­czára annak, hogy az előbbiek jelentékenyül nagyobb haderők fölött rendelkezhettek. A nov. 5-diki csatáról lord Raglantól még ide jelentés nem érkezett, pe­dig körülményes és biztos részletek tőle várhatók. Még ez óráig hiányzik a biztos tudósítás arról is, várjon a szövetségesek a múlt hó 25-ki affaire következtében Balaklavát odahagyták-e,hogy magukat inkább öszpon­­tosítsák. Több, az angol táborban levő levelező ezt ki­csinált dologként említi;a „Times“-nek egy levelezője ellenben oc­. 27-ről azt írja,hogy a haditanácsban meg­­határoztatott Balaklavát megtartani, és a ,Sanspareill a hely erősebb védelmére az ottani révbe futott, és szé­lességi oldalát a völgy- és útnak fordítva horgonyt vetett. E hely további védése végett Sir C. Campbell hadosztálya 200 matróz és ugyanannyi tengeri katona által erősíttetett. 2 franczia zászlóalj a város északnyugati részén táboroz, és vele szemben egy borzasztó, matrózok által szolgált telep áll, úgy látszik, hogy Balaklava így eléggé fedezve van. A szövetségesek csak elégséges hadcsapatok nem létében hagyhatják oda önkénytesen ezen fontos pontot; ez esetben az angol raktár Arrow-Bay vagy Cher­­sonba tétetnék át, hogy a főállások közelében lehessen. Azon régibb hír, hogy Kupatoriát az oroszok ismét megszállották, nem való. Azon intés a kormányhoz, hogy legnagyobb sietség­gel elégséges hadcsapatokat küldjön Krimiába, minden oldalról hangosabb és sürgetőbb lesz. A „Times“ mel­lett szól az egész ország helyeslése, midőn így kiált fel: Mi fényes fegyvertények közepett vérzünk el; küldjétek oda a corfui ezredeket; küldjétek ki Anglia minden hadcsapatait; nekünk egy ember sem szüksé­ges a rend fentartására, de derék katonáinknak erősí­tésre van szükségük. A kormány, nem kétkedünk, e válságos pillanatban megteendi, mit tehet. E­g­y­e­­lőre a következő rendelkezéseket tette: Southaraptonból minden rendelkezhető szállító és posta­hajó Toulonba megy, hogy annyi franczia csapatokat vi­gyenek Krimiába, mennyit csak lehetséges. „Candia“ és „Ripon“ fölkészültek; a„Nubia“, mely 20-ára váratik, mindjárt visszamegy Toulonba; az „Indiana,“ melyet New-Yorkból minden pillanatban várnak, 1000—1200 brit katona fölvételére van határozva; a „Manilla“ lő­por és élességgel rakatik meg; a 7-dik huszár, 16 dik láncsás ezredek, az 1. 2. 3. és 7 dragonyos ezredek mellett készen állanak hadutrend vételére, és az „Eu­ropa“ kibéreltetett még más ezredek elszállítására. A rendes postahajó-szolgálat ezért nem zavartatik meg, hanem kisebb rakhajók által fog teljesítetni. Ezen erő­­sítmények legkedvezőbb esetben csak 16—20 nap múlva lehetnek rendeltetések helyén. A tegnap délutánra jelentett titkos tanácsülést Wind­­sorban a legutolsó pillanatban visszarendelték. Helyette miniszteri tanácsülés volt, mely 3314 óráig tartott. Az for­gott kérdésben, vájjon kívánatos volna-e a parliamentet még ez évben összehini. A tanácskozás eredményét bizo­nyosan nem tudhatni. Southampton, nov. 6. A poroszlói újság levele­zője Írja : Itt és Párisban közelebbről — mint írta is — kire szárnyalt egy lengyel légió szervezésének, mely a keleti csatatéren fogna alkalmaztatni. Levelező ma biztosan jelentheti, hogy a múlt héten 65 lengyel emig­ráns, ezek közt 12 törzstiszt a hajdani lengyel seregből Párisból Marseillebe utazott, hogy az ottani révből a franczia kormány költségén a csatatérre menjen. C z ár­tó r y s k i Constantin herczeg ezen csapatot Párisban a pályafőig kisérte ki. Da»a fejede lemség. Bukarestből nov. 9-től meg­erősítik ama távirati sürgönyt, hogy a törökök Bessza­­rábia ellen indulnak. Külön bizottmány van kinevezve, hogy az orosz kormánytól származó számadásokat, melyek kifizetve nem lettek, összejegyezze, arról leg­­felebb febr. végéig a fejedelemnek jelentést teendő. Egy b­r­a­i­­­a­i küldöttség az uralkodó herczegnek hó­dolati feliratot nyújtott be. A cholera még nem tűnt volt el egészen és főleg a németek közöl szedte ki ál­dozatait. — Odessába két franczia és két angol tiszt foglyokat hozatott, kik mint parliamentaiiek jöttek Szebasztopolba, a megadás iránti felhívást hozván el. Attól tartottak, hogy ezek kémszemeléseket teendettek. Hadi Allergali&­ik Délkeleti csatatér. Krimiából érkeztek ugyan tu­dósít­ások, de ezek o­kán túl nem terjednek, azonban némi részleteket hoznak a Csernaja melletti csatáról. Megvalósul, hogy az oroszok oldaltámadását egy teljes erővel tett kirontás kísérte. Ez az éjszakkeleti oldalon történt a szövetségesek által a temetőnél állított ütegek ellen. Ez ütegek birtokáért a harcz négy óráig folyt, először elfoglalák azokat az oroszok, de Forey töek is­mét kiszob­ta őket ez állásból s az ütközet után a fran­­cziák tartották meg azt, de az ütegek részint szétrom­bolva, részint megkárosítva, az ágyuk részint beszegez­ve, részint ágyaik szétrombolva voltak; egészben 30 ágyú v­­­olt. A Menzikoff hgaek teljes erővel tett ol­daltámadása az angolokra, az ostromló sereget két tűz közé hozta. Az oroszok feladata volt merész csapást in­tézni Balaklava ellen, vagy a Szebasztopolból Balakla­­vába vezető utat hatalmukba keríteni, miáltal a szövet­ségesek útja a tengerhez el lett volna vágva. A szövet­ségesek ez által kényszerítve leendettek saját nem igen védképes sánczaikban magukat védeni s orosz ostro­mot kiállani. Az oroszok e támadása ezúttal nem sike­rült s bízva a szövetségesek folytonos erősítéseiben re­mélhető, hogy az ezután sem fog sikerülni , de sike­rülés esetében a szövetségesek a h­ersonfoki visszavo­nulási vonalra lennének szorítva. Még nem bizonyos, várjon az oroszok a csata után a Csernaja jobb part­jára húzódtak-e vissza, vagy balpartján megálltak; s nem épen hitelnélküliek azon jelentések, melyek ez utóbbit állítják. Az angolok és oroszok előőrsei kettős ágyú-lőtávlatnyira állnak egymástól e ponton. Egyelőre

Next