Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)
1854-11-19 / 1409. szám
dak eredmény nélküli visszavonuláséra készítik elő a közönséget. A „trop tárd!“ mely néhány év óta oly vészteljes szerepet játszék, a krimiai hadjáratra is alkalmazható ; a hadjárat nagyon későn indult meg s bármily bátor és edzett is az egyesült hadsereg, mégis csak emberek ellen képes harczolni, de az elemek ellen nem. Meglehet, hogy a tauriai félsziget szelíd égalja még egy ideig kedvez az egyesültek hadi működésének, de ha szárazon a fagy,tengeren a vihar beáll, akkor okvetlenül vissza kell térniük, ha az egész hadserget nem akarják kockára tenni, s azért egyátalában nem szándékozunk rosz életet csinálni, ha azt mondjuk: Az oroszok győztesek maradhat — majd ha fagy ! Egyébiránt a békegalambok még folyvást röpködnek a hirlaperdő levelei közt; mindenünnen ismétlik, hogy Miklós császár őfelsége békésebb indulatokra tért. Mi sohasem kételkedtünk az orosz kormány e békés szándékain, mégis mutatta ezt a jelen krízisben elejétől végig. Miért tört ki az orosz-török háború? — Mert Oroszország a beteg embert egy csapással földi szenvedéseitől meg akarta menteni, nehogy ezen beteg ember váratlan kimúlása által Európa békéje megzavartassék. Csetate mellett az oroszok megverették magukat, hogy az ellen hiúságának kis áldozatot hozzanak, és ezáltal békealkudozásra hajlandóbbá tegyék. Balafat mellől félévi megszállás után , csak azért vonultak viszsza , mert a szerbek , montenegróiak s a t. az oroszok közelléte által felbátorítva, — a békét veszélyeztető lázas ingerültséget mutattak. — Szilisztriát oda hagyták, mert Ausztria a dunai fejedelemségekből kivonulásukat kívánta. Ezalatt Szinope mellett kalózmódra rátörtek a törökökre, hogy azoknak netalán fejét felemelő gőgjét illő korlátok közé szorítsák, ismét csak békeszeretetből, mert gőgös ellennel nehéz alkudozni, és így tovább. Ha a világ mindazáltal e békés indulatokban hinni nem akar, ennek nem Oroszország az oka, hisz ő elégszer mondta, hogy a békét akarja, még pedig oly sokszor, mintha előre látná, mennyi rábeszélés keilend, míg a világ elhiszi. Mindezek után a legújabb békés nyilatkozatokban nincsen semmi meglepő . Oroszország ez esetben csak önkénytesen teszi azt, amit neki jövő tavaszszal diktálnának! Ausztriai birodalom. — Tegnap óta itt a négy biztositékpont Oroszország részérőli elfogadása felől egy uj versio kering. Mondják, Oroszország a dunahajózást szabaddá tenni szándékozik s a dunafejedelemségekbeni védnökséget illetőleg az elrendezésre nézve javaslatokat elfogadni. A többi pont tárgyában mostanig még semmi engedmény nem történt. Ellenben hitelre méltó közlemények igazolják ama reményeket, miszerint az egyetértés Ausztria és Poroszország közt a keleti kérdésben nem sokára létesülene. Poroszország katonai segélyt nyújt akkor is, ha Ausztria csapatai a dunai fejedelemségekben megtámadtatnának. Nem egy az april. 20 -ai kötményhez csatolt pótczikk, hanem kölcsönösen kötelező erővel kicserélt jegyzékek fognák az u. egyezményt létrehozni. Egyébiránt az ez iránti alkudozások még függőben vannak. KÜLFÖLD. fémetonság. Berlin nov. 14. A legújabb posta Bécsből tegnapelőtt érkezett ide. Az ő Fölsége Ferencz József Császárnak egy, király ő felségéhez intézett leveléből állott, mely tegnap küldetett Sanssouciba; továbbá Bud gróf egy jegyzékéből Eszterházy grófhoz czímezve, s hozzá mellékelt további utasításokból Prokesch báró ausztriai szövetséggyülési követ számára. Mindkét irat tegnap szinte Manteuffel báró miniszterelnök kezéhez érkezett, ki csak vasárnap este tért lausitzi jószágáról Berlinbe vissza. Általában ez iratok tartalmát olyannak mondják, melyet az előbbeinek , engesztelés tekintetében legkevésbbé sem múlnak felül. Figyelmet ébresztett, hogy már néhány nappal az ausztriai iratok megérkezte előtt Anglia és Francziaország itteni diplomatáinak azok létezéséről, úgy szinte az azokban foglalt vezéreszmékről tudomásuk volt. — A legújabb politikai viszonyokban epizódul közlöm még önnel, hogy egy diplomatiai probléma, — mint látszik csak ismétlése egy régibb gondolatnak — merül fel itt s amott, s ez egy nagy közép európai politika alakjának megteremtése. Leopold belga királyt hírlik egyik ügyvédének, továbbá a dán királyt. Ez eszme, mint probléma, igen érdekes. Franczi&oru&g. Páris, nov. 12. Lord és lady Palmerston holnapra váratik St. Cloudba (lásd a párisi távirdai közlést alább), honnan az udvarral Fontainebleauba mennek. Ott már minden el van készítve, és nevezetes, hogy lord Palmerston szobái közvetlenül Lajos Napóleonéi mellett vannak, úgy hogy az angol államférfin a nap és éj minden órájában szomszédjával közlekedhetik. Botorság volna Palmerston lord ezen látogatását szertartásnak gondolni; ellenkezőleg, az igen fontos politikai esemény. Erősítik, hogy a lord legkiterjedtebb teljhatalommal van felruházva, és hogy a fontainebleaui értekezletek a nyugati hatalmak politikájának és jövő tavaszi hadjáratuknak terveit fogják megállapítani. Bizonyos körökben a hitben annyira mennek, miszerint a lord látogatása már Aberdeen bekövetkezendő lelépésének bizonyítványa volna. Páris, nov. 13. Azon kétely, hogy ki fogja Bilau 11 a törvényhozó test elnökségében pótolni, meg van oldva. A mai „Moniteur“-ben foglalt császári rendelet által ez állomásra M o r ny neveztetik ki. Ezen államférfiú gyakorlatilag kiképzett talentuma neki már a júliusi királyság idejében szilárd parlamenti nevet szerzett, mely a februári forradalom utáni parliamenti harczokban a tűzpróbát derekasan kiállotta, és az átmeneti korszakot nagy tapintattal és ügyességgel tudta kifejteni és vezetni. Midőn a császár őt ezen fontos állomásra emelte, nemcsak azon érdemeket akarta hálásan elismerni, melyeket Moray a jelen kormány iránt tanúsított, hanem egyszersmind nagy szellemi képességét is. A csapatok gyorsan mennek Toulon és Marseillebe. Mindazon tudósítások, melyek Szebasztopol bevétele előtt vagy után a krimiai expeditio abbahagyását jelentik, egészen légből vannak véve.Francziaország és Anglia nemzeti becsületüket tudni fogják megvédeni. Vészmadarak minden időben voltak, midőn bizonyos érdekek koczkán állottak, de nem azok csinálják a történetet, s nem azok őrködnek azon zászló mellett, mely nagy nemzeteknél a legszentebbnek jellegét teszi. Szebasztopol el fog esni, az orosz haderő meg fog aláztatni, és ebben bizonyosak lehetünk. Nem bizonyos,hogy Ausztria a szerződést Pererre és társaival megsemmisítette volna. Az ausztriai kormány maga részéről meg van kötve, és csak a franczia tőkepénzeseknek van joguk két hónap alatt visszalépni. Belgium, Brüssel, nov. 14. Végre ma a képviselők kamrája, a választás igazolására szentelt három igen viharos ülés után, Delfosse-t ismét megválasztván elnökévé, a múlt évi hivatalosztály többi tagjaival együtt, magát rendezte. A papi közlönyök előre kijelentették, miszerint közlönyeik a lüttichi képviselőtől az elnöki széket nem vitázzék el, és ezen tartózkodás a papi-pártiak részéről azon kivánatuk kifejezéséül tekinthető, hogy erejökkel ne éljenek vissza jó előre, mert a többség kétségkívül hozzájuk tartozik. Olaszország. Darab idő óta többször szóban forgott a kis san marinói köztársaságnak idegen hadcsapatok általi elfoglalása. Bayneval, franczia követ Rómában nemrég a köztársaság kormányhatóságának felszólítására e pontot illetőleg megnyugtató nyilatkozatokat adott, egyszersmind értésül adván, hogy a császári kormány San Marino iránt különös jóindulattal viseltetik. Mikép a „Wien. Zeit.“ az „Ind. beige“ florenczi levele után írja, a san marinoi köztársaság egészen M a z z i n i tó l függ és menhely, hol annak párthívei boszojokat legbiztosabban szövik. A köztársaságnak két kormányzója van, egyik, ki az aristocratiához tartozó democrata, a második a polgári rendből való, ki a rend pártját gyámolitja, azonban kevés befolyással bír. Ezenkívül a menekültek nagy gyámolitásra találnak az utazók által kevéssé látogatott tartományocska lakóinál, kik örvendenek az alkalomnak, ha lakásaikat bérbe és termesztményeiket eladhatják. Spanyolország. Az „Ind. belge“-nek Madridból, nov. 8-káról írják: A cortes megnyitásán 212 képviselő volt jelen. Az egész diplomatiai kar illető padján megjelent, és a közönség padjai sűrűn telve valónak. Midőn a királynő a trónbeszédet felolvasta, a követek mindnyájan kiáltották : „igen jó.“ Mindjárt a padokról II. Izabellát fennen éljenezték, s az „éljen“-t az egész teremben levő képviselők, kevés kivétellel, lelkesülve ismételték. Csak néhány hang szólt közbe: „éljen a szabadság !“ A királynő a palotába visszakocsizván a sűrű embertömeg által, mely jövetelekor néma vala, szakadatlanul éljeneztetett, min láthatólag igen örvendett. — A„Torlaszok hangja“ czimü lap, mely a királynő elleni heves czikke miatt ezelőtt pár hónappal elnyomatott volt, 7-kén este ismét kiadatott. Néhány percz alatt minden példányát elkapták. A democratia uj közlönyének első száma egy czikket közöl Riego tábornok emlékére, ki VII. Ferdinand parancsára 1823. nov. 7-kén Cebada-piaczon lefejeztetett, mely most Riego-piacznak fog neveztetni. fagybritanuia. London, nov. 13. Raglan lord hivatalos sürgönyei, melyek tegnap délután egy „Extra-Gazette“ ben tétettek közzé, képesekké tesznek bennünket a Balaklava mellett october 25 és 26 án történt véres eseményeket helyesebben megérteni. Az angolok vesztesége a „Times“ levelezőjének egyenes tudósításai szerint igen nagyra, Canrobert tábornok sürgönye szerint pedig igen csekélyre tétetett. A megölettek száma mind a két napon tett az angolok részéről 190 embert, a sebesülteké pedig 365-öt. Liprandi tábornoknak támadó mozdulata annyiból eredménydúsnak mondható, hogy az Raglan lorda nélkül is csekély jelentőségű könnyű lovasságának nagyobb részébe került, s kényszeríte őt erejét öszpontosítni. Liprandi mozdulatának fő czélja azonban: az ostromlókat az erősséget oly közelről fenyegető állásukból elűzni, el nem éretett; az elfoglalt úgynevezett erődök csak szükségből felállított művek valának, s oly nyomorultan ellátva, hogy tömeges támadásnak alig állhattak egy másodperczig ellen, s ha az angol könnyű lovasság, — mint látszik, egyoldalulag felfogott parancs következtében — nem engedte volna magát oly vakmerő támadásra csábíttatni. Liprandi manőverei, derekas elrendezések daczára, sükertelenek maradtak volna. Az ellenség vesztesége 27-bén, midőn de Lacy Evans tábornok divisióját megtámadta, a 25-diki veszteséget dicsőségesen helyreütő, s azóta mit sem lehetett hallani a Liprandiféle hadtest támadásairól, úgyhogy a szövetségesek állása kevésbé látszik veszélyeztetve lenni, mint ahogy attól a legutóbbi napokban féltek. Minden lapjaink közöl a „Times“ ez eseményeket a legfeketébb színben fogja föl, s ismételve sürgeti, hogy legalább is 10,000 embernyi erősítés küldessék azonnal Krimiába. Igazán mondja, hogy Angliának minden erejét öszpontosítaia kell, hogy Szebasztopol elessék. Csak ennek eleste után mondhatni, hogy Oroszország hatalma Délen meg van törve. Mert ha nem, az oroszok szemfényvesztése ismét előbbi nagyságát érendi el. Tehát „erősítések minden áron is“ez a „Times“ jelszava, mert ha a város be lesz is véve, az orosz flotta felégettetik, a déli erődök szétromboltatnak, a szövetségesek kénytelenek leendnek még a csatát az éjszaki erődök ellen folytatni, mégpedig kedvezőtlen évszakban és erejükből teljesen kimerülve. Ez esetben a körül forog a dolog, kinek áll több ember rendelkezésére az elhatárzó pillanatban. Ha a czárnak időt engednek, semminemű áldozattól sem riadand vissza, új csapattömegeket küldeni Krimiába Perekopon keresztül. Hisz egy rövid téli éj alatt 100,000 lengyel parasztot riasztott ki ágyából, mert Oroszország czárja előtt az emberek élete csak puszta számjegy, és ezért erősítéseket minden haladék nélkül és megfelelő mennyiségben, hogy a krimiai hadjáratnak mielőbb vége vettessék. A Daily News, Post, Advertiser és Herald oly messzire engedik magukat a „Times“ irányábani gyűlölségektől ragadtatni, hogy ezen, egész Európára nézve oly válságos pillanatban, kevésbé gondolnak arra, mit kell tenni, mint inkább, hogy támadják meg a „Times“-t azért, hogy mindent ily fekete színekkel fest. Ez igen gyűlöletes journalistai vitatkozás, melyet az ország veszélyeztetett érdekeivel szemben inkább meg kellene szüntetni. A „Herald“nál hozzájárul még az Aberdeen lord és a peeliták ellen táplált megtestesült gyűlölet. Ezért sürgeti e lap minden hatalmában álló stylistiai erejével, hogy a parliament azonnal egybehivassék, mi a „Herald“ reménye szerint egyértelmű Aberdeen lordnak a miniszterelnökségtőli eltávolításával. Canrobert tábornoknak legújabb s épen most érkezett sürgönye azonban Szebasztopolból, nov. 5-kéről (a Moniteur“-ből) eléggé bebizonyítja, hogy a „Times“ nak igazsága van, és hogy a szövetségesek a szerencsésen vívott csaták közepette is, erősítések hiányában Szebasztopol falai alatt lassan kint elvérezhetnek. A „Times“ és a többi lapoknak Ausztria elleni, legközelebbi nyilatkozatai irányában a „Morning Chronicle“ mai számában kiengesztelő és csillapító hangon lép föl. E nyilatkozatok egy része, szokás szerint, Poroszország elleni kifakadásokból áll, melyek, természetesen semmi újat sem mondanak. A többiben elmondja az említett lap, hogy oly nemzethez, mint az angol, mely az önkormányzás jogát veszi igénybe maga számára, nem méltó — mert hasztalan — a nélkül is sikertelen ingerültséget tanúsítni a német hatalmak késlekedő politikája fölött. Ezen politika mindenesetre talán kétértelmű is lehet, de a nyugati kabineteknek kötelességében állana mindent eltávoztatni , mi egy jövendőbeli közös operatiónak Közép - Európa hatalmasságaival útjában állana. A panaszok , melyek jelenen majdnem minden oldalról a bécsi kabinet ellen emeltetni látszottak, legfölebb barátságos előterjesztésekre, de semmi egyéb másra alkalmul nem szolgálhatnak. Hiszen tettleg úgysem történt semmi, mint az, hogy egy irányunkban jó érzelmű semleges hatalom még eddig nem határozhatta el magát, hogy nyílt szövetségesünk legyen. Mondják, hogy Ausztria magatartása tette az oroszoknak lehetségessé, Besszarábiából erősítéseket venni Krimiába, de még nincs bebizonyítva, hogy a török hadvezér ausztriai közbejövetel által feltartóztattatott volna. A nyugati kabineteknek egyelőre sikerült volna a bécsi és sz.pétervári kabinetek közt idegenkedést idézni elő, s az első, talán további esetekre nézve tettleges segélyét is megígérte, most azonban egyelőre kell, hogy magát a porosz cselszövényekből kibonyolítsa. „A 4 pont — úgymond a „Chronicle“ — melyeknek hasisán Oroszország, mint mondják — alkudozni hajlandó volna, nem bír semmi közvetlen praktikus jelentőséggel, s egy általános béke végetti alkudozások színe, ha a főrésztvevők azokhoz beleegyezésüket nem adandják, csak ideiglenes ürügyül tekinthető a késlekedésekre. S mégis nagy botorság volna föltenni, hogy az ausztriai kormány ráengedte volna magát venni politikájának megváltoztatására. Poroszország formális concessióit úgy lehet tekinteni, mint egy eredménynyel koronázott sakkhúzás jelenségét ; a pártok indokai és szándékai mindamellett a régiek maradnak. A német kormányok időről időre tehetik ugyan, mintha azt hinnék, hogy a harcz, mely most Európát felzaklatta, egy pár jelentéktelen jegyzék vagy jegyzőkönyv magyarázata körül forog, de az ily képzelődésnek sem Bécsben sem Berlinben nincs helye. Mind a két kabinet politikája azon kérdések megfontolása által fog meghatároztatni, melyek a megoldásnál okvetlenül szükségesek. Ausztria harczra készül, s valóban szerencsésnek mondhatja magát, hogy oly jól fölkészülve állhat ki. Poroszország helyzete sokkal veszélyesebb s elhagyatottabb A legközelebbi tavasz, talán Európa minden kormányait, egynek kivételével, a közös ellenség ellen egyesülve látandja.“ .. . „Ha — igy végződik a czikk — az orosz hadsereg a Prush mellett az ausztriaiak által megtámadtatott volna , akkor természetesen könnyebb munkánk lett volna Krimiában, de minthogy a bécsi kabinet nem akarta a dolgot saját veszélyére eldönteni, a szövetséges hadvezérek maguk készítették a tervet s maguk is vitték ki. Minélfogva méltatlanság Ausztriát vádolni. Ma délután titkos tanács fog tartatni a királynő elősülése alatt, melyben a parliament egybehívása vagy további elnapolása fölött fog folyni a tanácskozás. Aberdeen és Newcastle lordok, kik tegnap az udvarnál vendégül valának, ma ismét Windsorba mennek. Palmerston lord a titkos tanács, vagy pedig neje gyengélkedése miatt Párisbai utazását holnapra halasztotta. Clarendon ma a vidékről megérkezett. A porosz követ Brigthonból visszatért. C u r a c u a csavar-fregát, 31 ágyúval, ma a Feketetengerre induland. Plymouthba parancs érkezett 150 ezer font besózott sertéshúst és 200,000 font füstölt marhahúst Krimiába szállíttatni. London, nov. 14. A „Times“ bécsi levelezője, ki még néhány hét előtt az Ausztria és nyugati hatalmak közötti véd- és daczszövetség megkötését kicsinált dolognak tartotta, f.hőkéről írja, miszerint képes néhány nap előtt tett azon közlését, hogy Ausztria sem,minemű körülmények közt sem fog Oroszország ellen támadólag föllépni , most határozottan igazolni. Az ellenséges összeütközés legtávolabbi lehetsége is eltűnt volna, mióta az orosz csapatok a császári határoktól elvonultak. De Ausztria oly nagyszerű mérvben készült föl a harczra, hogy a cs. kabinet nem hajlandó félrendszabályokhoz adni beleegyezését s a négy pont tartaléknélküli elfogadását követelendi. De az ausztriai államférfiak előtt nem titok, hogy Oroszország sohasem egyezendik bele a kívánt garantiákat megadni. Ugyanazon levelező állítja, miszerint ő biztos forrásból tudná, hogy Ausztria, Poroszország és a kisebb német államok ismét alkudozó okba bocsátkoztak volna Oroszországgal. A „Times“ párisi levelezője írja: Canrobert tök sürgönye fölött némi magyarázatra volna szükség. Úgy látszik, abban néhány hely meg jön változtatva, hol például a „Moniteur“ azt mondja : „Az ellenség sokkal számosabb volt, mint mi.“ — a tábornok azt mondja: „négyszer annyi.“ Azon tételben, mely a szövetségesek veszteségére vonatkozik, e szó : „érzékeny,“ kihagyatott; s a zárphrasisban: „az ostromlás szabályszerűleg foly,“ e szó: „szabályszerűleg“ Canrobertnél nem fordul elő. Más részről állítják, hogy egy inkább felbátorító hely ugyanazon sürgyből kihagyatott. Canrobert t. i. hozzá tette volna, miszerint az oroszok olyannyira elgyengülvek, hogy 10 nap előtt nem volnának képesek a rohamot visszaverni, s ő ez időközt felhasználni szándékszik. A szövetségesek vesztesége a sürgönyben nincs részletesen előadva. Mondják, hogy 5000 embert (angolt, francziát, törököt) tenne. A „Times“ 2-dik kiadása egy a Canrobert-féle tudósítást kiegészítő sürgönyt hoz Bécsből, nov. 13-ról, melyben mondatik: „A csata délutánig tartott, mire az oroszok nagy veszteséggel visszahúzódtak, több száz foglyot hagyván az angolok kezében; ez utóbbiak sok embert vesztettek. Brown, Bentinek, Buller és Torrens tirkok többé kevésbé veszélyesen megsebesültek. Közönséges nézet az, hogy ha a szövetségesek még egy ily győzelemre teendőek szert, kényszerítve látandják magukat az ostrommal felhagyni, de igen jó jel, hogy az utolsó orosz sürgöny, mely közzététetett, csak 5-keig megy. Gortsakoffág hivatalosan jelenté Bud grófnak, miszerint Oroszország kész a négy pont alapján egyenesen Ausztriával alkudozni. Ezt itt úgy tekintik, mint kézzel fogható kísérletet arra, hogy Ausztria és a nyugati hatalmak közt az egyenetlenség magva elhintessék. London , nov. 14. Canrobert tbk sürgönye a „Moniteur- ben és Menzikoffhy tudósítása Sz. Pétervárról ov. 5-diki kicsapás és támadást illetőleg tegnap mest nem ugyanazon órában érkezett ide, s jóllehet az utóbbi időben kényszerítve valának az orosz herczeg igazságszeretetét inkáb méltányolni,ezúttal méltán hajlandók az ő sürgönyéből az ellenség megveretését olvasni ki. A támadás nagyobb dühe ismét az angol jobb oldalra esett, és a nagyon összeolvadt angol haderők igen meleg napja lehetett. Veszteségeik kétségkívül ismét jelentékenyek valának, mert a harcznak csak 4 órakor délután volt vége, de a győzelem nem lehet elég drágán vásárolva, minthogy a szepétervári és a „Moniteur“ egyező sürgönye szerint az oroszoknak megmutatta, hogy az ostromlókat ki nem verhetik, daczára annak, hogy az előbbiek jelentékenyül nagyobb haderők fölött rendelkezhettek. A nov. 5-diki csatáról lord Raglantól még ide jelentés nem érkezett, pedig körülményes és biztos részletek tőle várhatók. Még ez óráig hiányzik a biztos tudósítás arról is, várjon a szövetségesek a múlt hó 25-ki affaire következtében Balaklavát odahagyták-e,hogy magukat inkább öszpontosítsák. Több, az angol táborban levő levelező ezt kicsinált dologként említi;a „Times“-nek egy levelezője ellenben oc. 27-ről azt írja,hogy a haditanácsban meghatároztatott Balaklavát megtartani, és a ,Sanspareill a hely erősebb védelmére az ottani révbe futott, és szélességi oldalát a völgy- és útnak fordítva horgonyt vetett. E hely további védése végett Sir C. Campbell hadosztálya 200 matróz és ugyanannyi tengeri katona által erősíttetett. 2 franczia zászlóalj a város északnyugati részén táboroz, és vele szemben egy borzasztó, matrózok által szolgált telep áll, úgy látszik, hogy Balaklava így eléggé fedezve van. A szövetségesek csak elégséges hadcsapatok nem létében hagyhatják oda önkénytesen ezen fontos pontot; ez esetben az angol raktár Arrow-Bay vagy Chersonba tétetnék át, hogy a főállások közelében lehessen. Azon régibb hír, hogy Kupatoriát az oroszok ismét megszállották, nem való. Azon intés a kormányhoz, hogy legnagyobb sietséggel elégséges hadcsapatokat küldjön Krimiába, minden oldalról hangosabb és sürgetőbb lesz. A „Times“ mellett szól az egész ország helyeslése, midőn így kiált fel: Mi fényes fegyvertények közepett vérzünk el; küldjétek oda a corfui ezredeket; küldjétek ki Anglia minden hadcsapatait; nekünk egy ember sem szükséges a rend fentartására, de derék katonáinknak erősítésre van szükségük. A kormány, nem kétkedünk, e válságos pillanatban megteendi, mit tehet. Egyelőre a következő rendelkezéseket tette: Southaraptonból minden rendelkezhető szállító és postahajó Toulonba megy, hogy annyi franczia csapatokat vigyenek Krimiába, mennyit csak lehetséges. „Candia“ és „Ripon“ fölkészültek; a„Nubia“, mely 20-ára váratik, mindjárt visszamegy Toulonba; az „Indiana,“ melyet New-Yorkból minden pillanatban várnak, 1000—1200 brit katona fölvételére van határozva; a „Manilla“ lőpor és élességgel rakatik meg; a 7-dik huszár, 16 dik láncsás ezredek, az 1. 2. 3. és 7 dragonyos ezredek mellett készen állanak hadutrend vételére, és az „Europa“ kibéreltetett még más ezredek elszállítására. A rendes postahajó-szolgálat ezért nem zavartatik meg, hanem kisebb rakhajók által fog teljesítetni. Ezen erősítmények legkedvezőbb esetben csak 16—20 nap múlva lehetnek rendeltetések helyén. A tegnap délutánra jelentett titkos tanácsülést Windsorban a legutolsó pillanatban visszarendelték. Helyette miniszteri tanácsülés volt, mely 3314 óráig tartott. Az forgott kérdésben, vájjon kívánatos volna-e a parliamentet még ez évben összehini. A tanácskozás eredményét bizonyosan nem tudhatni. Southampton, nov. 6. A poroszlói újság levelezője Írja : Itt és Párisban közelebbről — mint írta is — kire szárnyalt egy lengyel légió szervezésének, mely a keleti csatatéren fogna alkalmaztatni. Levelező ma biztosan jelentheti, hogy a múlt héten 65 lengyel emigráns, ezek közt 12 törzstiszt a hajdani lengyel seregből Párisból Marseillebe utazott, hogy az ottani révből a franczia kormány költségén a csatatérre menjen. C z ártó r y s k i Constantin herczeg ezen csapatot Párisban a pályafőig kisérte ki. Da»a fejede lemség. Bukarestből nov. 9-től megerősítik ama távirati sürgönyt, hogy a törökök Besszarábia ellen indulnak. Külön bizottmány van kinevezve, hogy az orosz kormánytól származó számadásokat, melyek kifizetve nem lettek, összejegyezze, arról legfelebb febr. végéig a fejedelemnek jelentést teendő. Egy braiai küldöttség az uralkodó herczegnek hódolati feliratot nyújtott be. A cholera még nem tűnt volt el egészen és főleg a németek közöl szedte ki áldozatait. — Odessába két franczia és két angol tiszt foglyokat hozatott, kik mint parliamentaiiek jöttek Szebasztopolba, a megadás iránti felhívást hozván el. Attól tartottak, hogy ezek kémszemeléseket teendettek. Hadi Allergali&ik Délkeleti csatatér. Krimiából érkeztek ugyan tudósítások, de ezek okán túl nem terjednek, azonban némi részleteket hoznak a Csernaja melletti csatáról. Megvalósul, hogy az oroszok oldaltámadását egy teljes erővel tett kirontás kísérte. Ez az éjszakkeleti oldalon történt a szövetségesek által a temetőnél állított ütegek ellen. Ez ütegek birtokáért a harcz négy óráig folyt, először elfoglalák azokat az oroszok, de Forey töek ismét kiszobta őket ez állásból s az ütközet után a francziák tartották meg azt, de az ütegek részint szétrombolva, részint megkárosítva, az ágyuk részint beszegezve, részint ágyaik szétrombolva voltak; egészben 30 ágyú volt. A Menzikoff hgaek teljes erővel tett oldaltámadása az angolokra, az ostromló sereget két tűz közé hozta. Az oroszok feladata volt merész csapást intézni Balaklava ellen, vagy a Szebasztopolból Balaklavába vezető utat hatalmukba keríteni, miáltal a szövetségesek útja a tengerhez el lett volna vágva. A szövetségesek ez által kényszerítve leendettek saját nem igen védképes sánczaikban magukat védeni s orosz ostromot kiállani. Az oroszok e támadása ezúttal nem sikerült s bízva a szövetségesek folytonos erősítéseiben remélhető, hogy az ezután sem fog sikerülni , de sikerülés esetében a szövetségesek a hersonfoki visszavonulási vonalra lennének szorítva. Még nem bizonyos, várjon az oroszok a csata után a Csernaja jobb partjára húzódtak-e vissza, vagy balpartján megálltak; s nem épen hitelnélküliek azon jelentések, melyek ez utóbbit állítják. Az angolok és oroszok előőrsei kettős ágyú-lőtávlatnyira állnak egymástól e ponton. Egyelőre