Pesti Napló, 1854. november (5. évfolyam, 1394-1418. szám)

1854-11-21 / 1410. szám

1845. 81 Mik évi folyam-ELŐFIZETÉSI FÖLTÉTELEK. Vidékre postán küldve , Pesten házhoz hordva Évnegyedre 5 írt. — kr. p. Félévre 10 . — ., „ A havi előfizetés , mint a számonkinti eladás is megszűnt. A lap politikai tartalmát illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, anyagi ügyek­ tárgyazó pedig a kiadóhivatalhoz intézendő : uriutcza 8-ik szám Félévre . 8 frt — kr.,p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. Egy hónapra 1 frt 30^kr.p. Szerkesztési iroda : Uriutcza sz 8 Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Hirdetések öt ha­sábos petit-sora 4 pgc kraj­­ezárjával számittatik. A be-' igtatási s 10 pengő krnyi külön bélyegdij előre lefize­­tendő­ a “ Magánviták öt ha­sábos sora 5 pengő krajezár- jával számittatik. — A fölvé­teli díj szinte mindenkor elő­re lefizetendő a Kedd, nov. 21-én. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. PESTI NAPLÓ^kiadó hivatalában. Megjelen a PF­TI NAPLÓ — hétfőn és ünneputáni napokat kivéve — jelen­évnyi alakjában, mindennap reggeli órákban. Előfizetési felhívás a MBISIN December-Mártiusi négy hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 6 írt. 50 kr. Budapesten házhoz hordással, 3 írt. 30 pp. a­z előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. posta­hivat­ln­ il, és Pesten a lapok kiadóhivatalában, sszinte a 8. sz. t-ső emeleten az udvarban, és Emiefa Gusztáv köny­vkereskedésében, mi- és kigyó­­nterá­s segletén.­­— Az előfizetési levelek bérmentve küldendők. Peati Napló kiadó­hivatala. Anyagi teendőink. II. Tagadhatatlan, hogy egy-két gazdaképző intézet, egy-két gazdasági népiskola a jelenben alig felszámítható nyereség lenne a jövőre. Mentől tágasabbra kell terjeszteni a hasznos is­meretek körét. A tudással úgy vagyunk, mint a pénzzel : csak akkor hoz áldást az egészre, ha mindenki kezén forog. Néhányak birtokában fel­halmozott kincs; egy-két osztálynak mintegy ki­váltságos felvilágosodása, áldás helyett átok min­den nemzeten. De midőn a népnek sem ideje, sem szüksége nincs arra, hogy magasabb kiképzettségre töreked- s­­ék, a melyre helyzeténél fogva úgy sem juthat­ván el, csak fél mivelődést, fél felvilágosodást sze­rezhetne magának, mely eredményeiben talán az egész sötétségnél is ártalmasabb lehet: — oly múl­hatatlanul SZálloogva másfelől a n­­p— CS a nézve, hogy a lehető legnagyobb kiterjedésben s alaposan leírja mind azon ismereteket, melyekre a gyakorlati életben szüksége van. Ilyen a földmivelésnek népiesen fogalmazott tu­dománya , s mind az, a mi ezzel rokonságban áll.­­ Ennek megszerzésére,s a földmivelés újabb rend­szerévek­ megbarátkozására bizonyosan legczélsze­­rűbb mód lenne a gazdászati népiskola.­­ Vala­mint ez, a gazdaképező intézettel együtt lesznek csak képesek: megtörni az elfogultak előítéleteit, s az indolensek vis m­ertiae-jét, melyek vállvetve tartják lenyűgözve a földmivelési ipart. De a mezőgazdaság sok pénzt, mert sok javí­tást, befektetést igényel, s mert minden tudás sem sokat segít, ha birtokunkat fölszerelni nem bírjuk. Igaz, de kinek van a mostani időben annyi pén­ze, hogy folyó szükségeit, s az aránytalanul meg­szaporodott közterheket fizetvén, elegendő pénze maradjon: birtokát folytonosan javítni, a szükséges marhákkal, eszközökkel és gépekkel ellátni? Az ilyen boldogok száma, fájdalom, nagyon csekély. Nincs tehát más mód, mint kölcsönözni a szük­séges tőkét. De kitől? Minő kamat- és föltéte­lekre ? Alapítványi pénztárakból ? Vagy ezeknek sincs kiadó pénzök, mert az adó­sok nem fizetik a folyó kamatot, vagy nem kölcsö­nözhetnek, mert nincs hitel, a­mig a birtok nem rendeztetik, mig az úrbéri kárpótlásnak valami után vége nem szakad, mig a tagosítás országosan meg nem történik. Magánosoktól, kik nem üzérek, kölcsönözni? Nagyobb öszveget ezek sem adnak, mert vagy nincs sok capitalista, vagy nem adnak, mert nincs közhitel. Végre, uzsorásokra szorulni? E lenne még a jó számítás. Ezeknél a­kadályoknál a bizalmi ka­mat 60, a rendes kamat 120 °­ o­­s ha­geschäfttel köttetik egybe, 2.000, mondd kétezer percent a kamat. Ez sem mese. Nem tudom, hogy Pesten is úgy van-e? De azt tudom, hogy e nyilvános titok kis városokon így, és nem más kint van. S ne­hogy azt gondolja a t. olvasó, hogy ezeknek a Sylok-féle embereknek a Sylok fajtájához is kell csak tar­tozni. Ezekben a kis városokban akárhány ke­resztény- sőt ur- Sylokra találhatni. E hosszú beszéd rövid értelme tehát csak az, hogy a legrendezettebb gazda, a legpontosabb fi­zető sem képes fölvenni annyi pénzt, a­mennyit czélszerűleg fektetve birtokába, azt haszonnal kamatoztathatná. E nyomasztó helyzet földmivelésünk emelkedé­sének ha nem is egyedüli, minden bizonynyal leg­nagyobb akadálya, melyen csak 3. Törlesztő földhitel-bank segíthet, a­mely csak úgy lenne legkönnyebben kivihető, ha az állam karolná föl az ügyet. De eh ez sok előzmény, sok jó akarat, és sok erély kívántatik. Meg lehetne azonban részvények útján is alapízni. De mert abban, hogy egy elég gazdagon dotált , törlesztő földhitelbank a legüdvösebb hatással lenne földmivelésünk emelkedésére, azt hiszem, mindenki­­ egyetért velem; megérdemli, hogy gondolkozzunk fölötte, s fölleljük az utat és módot annak létesí­­­­tésére. Összevonva a szükségeink és teendőink közül­i mondandókat, a következőket emelem még ki :­­ 4. A tagosítást, mint a gazdaság a­­ phá-­­ ját. Valóban nagy ideje, hogy az állam végre­ , hajtsa valahára országosan is a tagosítást. , 5. A gazdasági fő- és fiók­egyesü­­­leteket. Ilyen fiók-egyesületeknek minden megyében kellene egynek lenni. Ezeknek lenne aztán, többek­­ között, feladatuk 6. A gazdasági újabb eszközök és gépek ter­­l­­esztése, valamint ’ 7. Az állat-, termény-, és kézművek kiállí-­­ tásának és jutalmazásának rendezése, és végre 8. A gazdasági könyvek és folyóiratok ter-­­­jesztése. I Igen érezhető hiányt pótolnának az írók és ki-­­­adók, ha a más nemzetek elismert becsű gazdasági­­ könyveit, jó fordításban, s gyakorlatilag honi­­ viszonyainkhoz alkalmazva, ismertetnék meg a nemzettel.­­ Engedje meg a t. olvasó még azon figyelmezte- • tést is gazdáinkhoz, hogy hagyjanak fel az inten- ] sivitas rovására folytatott extensiv gazdálkodással ! —— o l^öriilm^nvplr SZftl'int. TVTprf. hicrv^lr fii. llOrTV az, a­kinek például 1000 hold birtoka van, de nem­­ bír több pénzzel, mint a­mennyi 500 hold fölsze-­­ relésére szükséges, sokkal hasznosabb dolgot cse-­­ lekszik, ha birtokának felét jól megmiveli maga, a felét pedig, bármi olcsón bérbe adja, mintsem az­­ egészet befektetés- és munkaerő-hiány miatt ro­­­ szül mivelve, erőt és pénzt veszteget reá. Sehol,­­ sem volna oly haszonnal alkalmazható az angol­­ bérrendszer, mint hazánkban. A föld sok, a pénz szűk, a kéz kevés.S aztán kisebb részletekre osztott , haszonbér jövedelmez leggazdagabban. Végre egy szerény szót a magyar­ természet­­vizsgáló társulathoz is. Miután a gazdászat alapja a különböző földne­mek alapos ismerete, a t. társulat nagy előmozdí­tója lenne a jó gazdászatnak, ha vizsgálatait ki­terjesztené, az ország különböző részeiben, a föld­nemek alapos vizsgálatára és megismertetésére is. Hiányaink s némely hibáink felhozásánál szán­­dékom nem gáncsoskodás. Sokkal inkább tisztelem nemzetemet, mintsem ezt tenni merészelném. De sokkal inkább szeretem is, mintsem őszinte ne vol­nék iránta mindig. Nem hibáink fedezgetése, hanem leleplezése vezet önismerethez. A nemzet teljes önismerete, a nemzet delejtije a jövő felé. Teen­dőinket illetőleg nem indítványokat tettem. Én csak eszméket mondottam. Az eszme születik, és meghal, ha nem életre való. Felcsirázik és gyü­mölcsöt hoz, ha termőerőt rejt magában. Hiányaink és teendőink sokak. Nem kevesebb erőnk. Legyen akaratunk erőnkhöz mérve szilárd és kitűnő, s nemzetünk élni fog, s fajunk felvirág­­zik szellemileg és anyagilag, minden idők és vi­szonyok között. London, nov. 11. ^ Hogy a nyugati diplomatáét nem elvek vezetik, tanúsítja ezt gakkhúzásainak rendszere­s rendnélkü­lisége. Legalább közlönyeiben oly nagy a zűrzavar, mi­szerint abból Isten szikrája — azaz fürkésző élet — két­szer hét nap alatt sem volna képes világot teremteni.­­ Tudva van, hogy a „Times“ eddig tőle kitelő követ­kezetességgel a berlini kabinetet választó epés nyilai­­­­nak czéltáblájául; hogy ebbeli buzgalmában az általa­­ számtalanszor kigunyolt német egység s hazafiság esz­­t­ö­éjével megbarátkozott, s ez eszmének legizgatóbb­­ jelszavait irta ki több ízben toldott-foldott zászlójára ;­­ hogy midőn siker nélkül tűzte­ ki magasra s lobogtatá a­­ porosz nép felé a toborzásnak mindenki által jól ismert­­ róka-farkát, St. Jamest s a Tuileriákat kezdte nógatni politikai-kereskedelmi biztatásokkal arra, hogy „tépnék le Poroszország arczáról a semlegesség álzatát.“ — ’ Tudva van az is, hogy a „Times“ ha­bár olykor, a mo­dort illetőleg more suo szólott is a bécsi statushata­­t­lomról, általában még­is az Ausztriával karöltve I­I járás politikájának, — ellenében a Palmerston-féle­­ ezen jelszónak „távol állhat, ki akar, a szövet­séges Anglia- sí Francziaországtól“— főportatora volt, miért is megjegyezteték róla, hogy Ausztriát a Dunafe­­jedelemségek megszerzésében mindenek fölött ő segíté, valamint ő vitte volt át a Pruthon a czár sergeit is. Most azonban a­­Times n­épen az oláh herczegségeknek Ausz­tria általi megszálltával elégedetlenkedik, s szokásos hétvágásának egyikét sem méri a berlini kabinetre, ha­nem „a Törökország mellett semleges Ausztria“ ellen dúl-fel. Már nem látja többé erős rendszabályok s a porosz semlegesség további el nem ismertetésének szükségét az orosz kereskedelem megrontására , sőt ily rendszabályokat ma úgy politikailag mint kereske­delmileg ártalmasaknak, s azon oknál fogva lehetlenek­­nek is tart, mert úgymond, Poroszország szárazföldi s Oroszországgal érintkező határai terjedelmesbek lévén tengerpartjainál, egy Memel elleni ostromzár, még ha ez Lübeck, Hamburg, Dánország, Németalföldön is kiter­­jesztetnék, az orosz áruczikkeknek porosz csatornákon kifolyását meg nem gátolhatná. Hanem ellenben Ausz­triát illetőleg erősen dörög — a színfalak mögött öreg dobon vagy üres hordó fenekén dörögtetik az egeket— a­miatt hogy „Ausztria a Dana fejedelemségekben ur, gazda, uralkodó fejedelem; s hogy kikkel jegyzőköny­vekben csatlakozott, azokat cselekvésekben elhagyja — a nyugati hatalmakat.“ — A,Times é­nek irányával, — mely lap mindig duzzadt vitorlákkal szeret járni az események óceánján, nem törődvén azzal, hogy a négy barlang melyikéből ereszti is fékről elemeit a politika polusa — egészen ellenkező az állása a M. Cronicle félhiv. lapnak. E lap, míg Ausztria iránt új reményeket igyekszik éleszteni, s türelemre serkenti a békétlenke­­dőket, addig Poroszországtól megtagadja a bizalmat, s „ellenségesen semlegesnek vallván a porosz kabinetet, vagy a jelzőnek „ellenséges“ vagy a tő szónak „semle­ges“ tényleges eltörlésére sürgeti a nyugati kormányo­kat. ” Nem zavarja a kormány e két vezérközlönyé­nek szép öszhangzását sem Palmerston síposa a .Mor­ning Post*, sem Russell kis dobosa a .Globe*. Imez hol a Timest, hol a Chroniclet követi verőinek pörgeté­sével a kifeszített kutyabőrön, s amaz is majd pianissi­mo, majd bassissimo szekundál mindkettőnek. — A mi­niszteriális sajtó e gyönyörű concertjéből sokan a coaltio közel bomlására vonnak következtetést. Véle­ényemben azonban, noha szerintem is coalitio s­zel­vi­­es véleményegység egymást önmagában kizáró két foga­lom, s ámbár a kormányt a krimiai expeditio hajótöré­sn M.n­TM húkással fenyegetettnek tarta­nám, a m­inisztériumot mégis epon ma, midőn Hom­inak­ még két hete, hogy Russell, Palmerston lordolt mago­kat Aberdeen politikájával nyíltan azoniták bristoli és romseyi beszédeikben, bomlás küszöbén állónak nem tartható. Én a félhivatalos sajtóban jelenleg uralgó iránytarkaságot, s a mennyiből a sajtóban a kormány nézetei tükröztetnek vissza, a kormány keblében mutat­kozó zavart a Rajna s a Duna melletti nagy­hatalmak iránt követendő politikát illetőleg, nem másnak, mint a Nyugat s Közép-európa közti ügyállás természetes oscillátiójának, mely az osztrák-porosz viszonyok kö­zelebbi simulásából ered, veszem. Mikor s miként veen­­di er oscillatio végét? mit fognak teremteni a diploma­­tia csúcsából az események ? — e kérdésekre jóslat helyüt jobb bevárással felelni. Turnomogorello, nov. 9. A Mire ön levelemet veendi, bizonyosan már tudomá­sul jutott, mikép Stir­bey fejedelem, egyetértésben a Rrna fejedelemségi biztosával, az egy ideig fenállt gabakiviteli tilalmat megszüntette s az itt felhalmo­zót tetemes készleteknek a külföldre szabad utat enge­det Ezen rendszabály, valamint a fejedelemségekre, ág az ausztriai birodalomra nézve is felette nagy fon­­tosággal bir. Köztudomásra szolgál t. i., hogy Ma­­gyrország, az ausztriai birodalom ezen különben oly gadag gabonatársa, minden nagy bősége daczára, az idő nem örvendett oly dús termésnek, hogy saját sükségletein felül, a birodalom igényleteit is teljesen feezhetné, s ott sokan már már aggodalmas szemek­­el kezdenek a jövő tavasz elé nézni, a mikorra, a gma már is annyira felingott áraiból, a jelen viszo­nt fenmaradása mellett, az áraknak még sokkal ma­­ga fokra felszökését, sőt talán valódi drágaságot hit­­t bekövetkezendőnek.Ily körülmények közt természeté­ül kétszerre örvendetes, a felebb említett rondálét,mely­yik áldást hozó gyümölcséül tekintendő amaz egyez­­nynek, mely a magas Porta s az ausztriai cs.k. kormány­­zt, a fejedelemségek megszállása iránt, köttetvén, ezek a birodalom közti sorompók elestét eredményezte. Az szíriai m. kormány amaz egyezvény értelme szerint fontosan a legfontosb szolgálatok egyikének teljessé­gére kötelezte magát a Porta irányában akkor, midőn rrományait az ellenséges invasio ellen, és hadserege­­k oldalait és szabad működését biztosítja; szintúgy Porta bizonyosan a legszívesebben teljesítette azon intón felette becses viszonszolgálatot, mely szerint rá tiltó sorompók megszüntetéséhez beleegyezését ta.Hogy e rendeletnek az egész ausztriai birodalomban gy Magyarországban is mily megnyugtató hatást kel­ad gyakorolnia,fölmérhetjük abból, ha számba vesszük, skép Oláhországban, s főleg Mogorellóban körülbelül­­600,000 pozsonyi mérő búzamennyiség van felhal­­ozva , mely minőségre szép, súlyra 84—85 font, s ilynek ára, 100 okkátől, mi 5 vékát tesz ki (egy vó­­i 2*13 pozs. m.), 13—14 ezüst huszas. E tetemes ízamennyiség felszállitása mind Pestre van k­á­­pozva, s jövő ápril hó felében fel is szállittatik. — Tudva ezt és összevetve tapasztalataimat, meg több­le időjelenségeket, úgy hiszem és remélem , mikép lök oda fen Pesten a tavasz kezdetével nem annyira gabna ára, mint inkább ott összegyűlendő mennyisége­ktal lesznek meglepve, úgy hogy midőn drágaságtól tartottak, bőség közepette látandják magukat, mely hitem szerint azt eredményezendi, hogy az árak a pesti piacz jelen árainál 2­3 °-Cal is alább szállandnak.Busuljon tehát ott fen önöknél ki akar, az éhenhalástóli féltében; én csak annyit állítok, hogy busulásra utoljára is csak azon üzéreknek van okuk, kik most nyereségi telhetet­­lenségekben az árak alapnélkü­li felcsigázását idézik elő, s reménylett mennyekből hollandnak le, midőn látni fogják, hogy a tavasz nem nekik virul. *­ (Lapszemle ) A Wanderer nov. 19-kes száma egy levelet közöl Pestről, melynek lényegesb tartalmát a következőkben adjuk. Deák Ferencz ismét Pesten van ! imigy örömr­adoz néhány nap óta majd minden lap, s bármely iránynak hódoljanak is, egy sincs közöt­tük , mely a derék magyar férfiút szives „hozott Is­ten !“-nel ne fogadná. Egy férfiú sincs egész Magyar­­országban — ezt bátran mondhatjuk, a nélkül hogy bármely oldalról ellenmondáitól kellene tartanunk ■— egy férfiú sincs Magyarországban, ki sem­ úgy mint alant, minden osztály- és pártnál oly tiszteletben állna, mint Deák. Ő most ismét Pesten van, koronaorszá­gunk fővárosában, szellemi és társalmi életünk stb. gyupontjában. Személyes társalgásában elvégre is csak egy aránylag kis baráti kör részesül, és még­is ily álta­lános öröm, eljövetelekor! Ez eseménynek mélyebb oka van! Reményük, hogy Deák távolfekvő mezei lakáról elköltözvén a közügyektőli visszavonultságával is felhagyand, a nemzet már évek óta nem vette e férfiú életjelenségét. Deáktól kitűnő tevékenységet reménylenek, tevékenységet, milyent egy Deáktól reményleni méltán lehet. Tudomás szerint nem a hivatalnok köre az , melyhez Deák magát vo­natni érzi ; ő szerette, még midőn ifjabb volt is, a szerény értelemben vett független állást s erről lemon­dani most is aligha leond hajlandó. De nem ajánlkozik e neki egy másik, szintoly termékeny hatáskör ? Ma­gyarország jelenleg az egyetemes ausztriai sajtó sza­badságában osztozik ; egy oly velős és mérsékelt el­vű férfiú, mint Deák, itt széles mezőt talál üdvös te­vékenységre ; ő mély tudományossággal, érett tapasz­talással és jó akarattal bir, egyszersmind nemes és tisztult hazafiságtól lángol; a kormány, valamint a nem­zet bizonyosan egyaránt köszönettel veendik, ha isme­retei­ és tapasztalásainak kincseit az uj időnek felajánl­ja, s oly felvilágosult kormány, milyen a mienk, ily be­csülésre méltó anyagot a politikai után­építéshez érdem szerint tudand méltánylani. Deák ezen hivatás elől magát el nem vonhatja ; rendkívüli képességek egy­szersmind rendkívüli kötelezettségeket föltételeznek, s oly férfiúnak, mint Deák, nem kell még előbb mon­danunk, hogy a „procus negotiis“ ugyan igen szép , de a közjóra irányzott áldásteljes hatás még százszorta szebb. „Felesleges megjegyeznünk, miszerint a W. ér­demes pesti levelezőjének ép oly örömest osztjuk né­zeteit, mint az általa kifejezett hazafias óhajtást. Ausztriai birodalom. (O. C.) Bécs, nov. 18. A legközelebbi reg­gel, mint Császárné Ő Felségének névnapja minden jó ausztriainak örömünnepül szolgál. E nap a bi­rodalom minden népeinek dicső alkalmat nyújt jám­bor könyörgéseiket a minden jónak örök kút­fejéhez küldeni, hogy egy örvendeztető remény teljesüljön, mely által legközelebb a legmagasb Uralkodó pár házi szerencséje növekedni, egyszers­mind pedig a birodalomnak is zálog nyujtatni fog, hogy az erő és szelídség, bölcseség és kellem elő­nyei, melyek a trón magasan tündöklenek, a jövő nemzedékekben is örökségül maradnak. Alig szük­ség erősítenünk, hogy ezen érzelmek a hű alattva­lók millióinak sziveit jámbor áhítattal rezgendik át; a háladatos Ausztria azon szeretet és tisztelet tel­jét, melyet Fejedelme iránt táplál, örömmel szál­lítja át ama Felséges Asszonyra is, ki annak életét ékesíti, s neki az uralkodói gondok nehéz terhét szeretetteljesen viselni segíti. — Egy a „Morning­ Chronicle“ bácsi levelezőjétől ugyan e lap által fordításban közlött iratban, mely egy rendszerint igen jól értesült berlini tudósító tollából ered, öszhangzásban az egyebütt is nyilatkozott nézettel, azon meggyőződés fejeztetik ki, hogy a diplomatiai aakkhazás, melyet Oroszország e pillanatban a berlini és bécsi udva­roknál a sokat emlegetett biztosítékpontokra vonatkozólag tesz, arra van számitra, hogy Ausztriát alkudozásokba bo­nyolítsa, melyek által a nyugati hatalmakhozi viszonyai lazuljanak; mi, ha sikerülne, Oroszországnak csakugyan felszámíthatlan hasznára válnék. A „M. Chronicle“ ne­vezett berlini levelezője azonban azon teljes meggyőző­dést táplálja, hogy ezen orosz sakkhúzás, — találjon ez bármi helyeslést vagy pártolást Berlinben — legtökélete­sebb kudarc­ot fog vallani, mert szerencsére határzottan állíthatjuk, hogy „az Ausztria s a nyugati ha­talmak közt eddig­i­e­n a 11 - 11 t­ö­k­él­e­t­e­s j­ó egyetértés naponként kölcsönös biza­lom és tiszteletben növekszik,a­miből azon követ­keztetést hozza, hogy Ausztria állandóan és biztosan — ámbár lassan, halad az igazi után előre, s igy könnyen le­hetséges, hogy a dolgok ezen állapotából rövid idő múlva a legfontosabb eredmények szülemlendnek. — Azon remények, hogy Oroszország a négy biztosi­­tékpont elfogadása által a békealkudozásokat lehetsége­­ s) Köszönjük a 1. levelezőnek ezen igen becses felvilágo­sítást , s reméljük, hogy gazdag tapasztalat és ismeret­tárából a kereskedelem terén bennünket egyébkor ie közléseivel megtisztelend. Szerk. 267-1410

Next