Pesti Napló, 1855. április (6. évfolyam, 1518-1541. szám)
1855-04-22 / 1535. szám
haló események mustármagvait vesse el. Mert még jöhet idő, midőn nagy sulylyal birhatandnak akkor már e történeti szavak: Anglia szállodája volt III. Napóleonnak. Wittenberg, apr. 16. A békeconferentiák, Poroszország nélkül, elkezdettek. Ha azok eredmény nélkül maradnak, három eset lehet : Poroszország vagy semleges marad, vagy Oroszország ellen küzd, vagy ezzel együtt. Vizsgálgassuk most az első esetet. Oroszország, a megmérhetlen és hálában biztosított, el nem foglaltathatik, ha magában egységes marad. De megsebezhetők lengyel határtartományai, partkörnyékei és a kaukázus, melyek könnyen elérethetnek számos ellenségeitől. A törököket országuk helyzete Ázsia, Krimia és Moldva felé utalja. A tengeri hatalmaknak fen kell tartaniok az összefüggést. A balti tenger partjai a svédeknek maradnának, támogatva egy második expeditio által. Poroszország és Ausztriának a nyugati határ, tehát a háború fő terhe, jutna osztályrészül. Itt pedig az eldöntés nagy felsőbbséget igényel, míg a tengerpartokon csak az a fő, hogy semmivé tétessenek a védkészletek Oroszország valóságos hadereje mintegy 800.000 emberre megy; ebből a Kaukázus igényel 150,000-t, ugyanannyit Krimia is, épen annyit Finnország. Marad tehát 3 — 400,000 ember a nyugati határra. Ausztria, bár sokat kell megőriznie, ez oldalra mégis 400,000 embert szállíthatna. A többi hatalmak, különösen a közép-németországi állodalmak és Svédország seregeiről aligha föltehetni, hogy jókor érkezzenek. A nyugati határt, mely egy tengertől a másikig mintegy 200 ezer mértföldnyi hosszú, védi és támogatja azon nagy vonal, mely Poroszországot elválasztván Ausztriától, Thorn, Krakó és Brody között nyugatra nyúlik. Délre utalmazzák Oroszországot a Kárpátok és Besszarábia néhány folyama. — Azért Moldva felöl nem támadhatna Ausztria sikerrel — főeröi Galicziához kötvék. Pedig ez országnak Krakón kívül erősségei nincsenek, mig Lengyelország sok nagy várral bír. Azért ha az ausztriaiak síkra szállnak, baloldaluknak őrizetnie kell egy porosz hadsereg által, mely az Odertól Sandomirig nyúlnék, kevés időre keleti Poroszországot fedezetlen hagyván. Legbizonyosb eszköz tehát egy tekintélyes erőhatalom felállítása Galicziában, mely szabadon vagy Varsónak vagy jobbra fordittathassék. Galicziába tehát és nem Krimiába kell a francziáknak segédseregeket küldeni. A német szövetség későbben érkezendő seregeinek Krakó leende gyülhelyök. S. G. Ausztriai birodalom. Bécs. ápril 20. A tegnapi conferentia következtében mindkét fél táviratozott kormányaihoz Sz. Pétervárra és Londonba. Ma ennélfogvást nem tartatott ülés, s a legközelebbi conferentia vasárnapra van elhalasztva, mivel akkorra az orosz viszonválaszt is megkaphatni reményük. Lord John Russell, kinek útilevelei már látta mozvák, a tizenkettedik conferentiaülést még itt be fogja várni. Bécs, ápr. 20. Tényleges hírekben ma igen nagy hiány van. A nyugati népségek minden érdeke jelen pillanatban III. Napóleonnak Londonbani látogatása felé irányul. Ebben legjobb tanujelét látják Francziaország és Anglia állandó szövetségének és pedig ama hadi czélra nézve, mely e szövetséget előidézte. — A mi levelezőink Nyugat két fővárosából, valamint berlini leveleink is — mond a „Donau — erősítik, hogy ott a legjobban értesült politikai körökben többé nem kétkednek a conferentiák eredménytelenségén, s az eszmék csak azon eshetőségek felé irányulnak, melyek legközelebb a hadszínhelyén készülnek elő. — Az Ausztriával tartós belső egyetértésről, még egy Oroszországgal leendő támadó háború esetén is — mikép Párisból írják — a hivatalos körökben legkisebb kétség sem forog fen, s ezen esetre már hónapok előtt intézkedtek. Egyébiránt hogy az orosz meghatalmazottak utasításai a békés kiegyenlítéssel teljes ellenmondásban állnak, már a berlini „Zeit“ utolsó czikkéből kiderül, mely noha békét prédikál, e jelentékeny helyet tartalmazza . Oroszország vonakodása nem kevésbbé sajnos mint másrészen azon föltételekhez ragaszkodás, melyekről előre tudják és tudni lehet, hogy Oroszország azokat el nem fogadhatja. Hasonlókép nyilatkozik a Kreuzzeitung is. Hallom — imezt írják az A. Alig. Zgnak Parisból — hogy a bajor kir- követ élénk tevékenységet fejt ki, mivel Napoleon császár közelebb Münchenen át Bécsbe kíván utazni, hogy Ferencz József Császárnál személyes lépéseket tegyen. Ez alkalommal szándéka ő felségét a bajor királyt egyenesen fölkérni, hogy engedné meg a franczia csapatok keresztülvonulását, előre föltévén, hogy Ausztria abba beleegyeznék. Azt hiszik természetesen, hogy Münchenben a szövetséggyűlésre fognak utalni, mely Németország érdekeihez képest adand majd választ. Münchenbe ma reggel indult futár. Az Indepberge bécsi levelezője következő történetkét beszél: „Drouin de L huys és Ai pasa megérkezte által a conferentia tagjainak száma tizenháromra nőtt. Tizenhárom szerencsétlen szám! mily forrása a félelmek és aggodalmaknak! Mit lehetne tenni ily rémes helyzetben ? A conferentia tagjainak rostálgatásához fogott, hogy a 13-kat mint nélkülözhetőt kikeresse. A sors Risa beyt érte, kinek hivatalos jelleme nincs s mostanig mint Arif effendi tolmácsa szolgált; már pedig Ali pasa igen jól s folyékonyan beszél francziául s itt ő collegájának Arifnak a tanácskozásokat tolmácsolhatja. Riza bey ennélfogvást feleslegessé tön, a conferentiai tagok számából kivétetett, mely most a 12-fős szerencseszámmal tartja üléseit. Francziaország Páris, ápr. 17. A mai börze nagyon rózsás kedvű vala, jóllehet a consolok 1 % pettel estek. Az angol consolok erős esését az angol kölcsönből magyarázták ki, s azt beszélték, hogy a kormány Krimiából kedvező híreket kapott volna. — A bombázás, ezen tudósítások szerint, nagyon kedvezőleg ütött ki, s már rést is lőttek volna. —Larochefoucauld, Doudeville liga „Patrie“-ban egy hosszú iratot közöl, melyben a „Gazette de France“-al (legitimista közlöny) ellentétben azon állítást teszi, hogy most Oroszországgal semmi békét nem lenne szabad kötni, hanem előbb Oroszország túlhatalmát meg kell törni. Most minden pártérdekektnek el kell hallgatni — véli a herczeg — s most csak Francziaország dicsőségét kell szem előtt tartani. „Vajha a jóisten drága hazánkat megsegitné — igy záratik be a kérdéses irat — s a hadseregeinket vezénylő parancsnokoknak belátást és erélyt adna oly nagy akadályok legyőzésére.“ A legitimista körökben a hg elpártolása, mint ott nevezik, nagy botrányt idézett elő. Ő egy legtisztább legitimista családhoz tartozik s eddigelé Chambord gróf legbuzgóbb párthívei közé számították. — A „Times“ párisi levelezője Írja : A napi beszéd a császárnak, Londonból visszatérte után, Krimiába, vagy kelet valamely részére utazása körül forog, s azon személyek is, kik egy vagy két hónappal ezelőtt alig hitték, most már nem kételkednek az elutazás fölött, melynek óráját meghatározni nem lehet, minthogy a császáron kívül senki sem tudja. Azt mondják, hogy a császár ezen eszméjének valósítását illetőleg oly helyes okokat terjesztené az angol kormány elé, melyek minden akadályt, ha azok léteznének, elhárítanának. Bécsi levelek, mint ugyanezen levelező írja, nem sok reményt nyújtanak az értekezletek békés kimenetelére nézve, ellenkezőleg közel szakítást jelentenek, s hozzáteszik, miszerint Ausztria nem fog késlekedni föllépésével s egyszer mindenkorra készségét nyilvánítja a harczban oly részt venni, melyet abban egy nagy császárságnak, s ifjú, vitéz és hazafias fejedelmének venni kell. Az onnani levelek egyszersmind a császár váratlan bécsi látogatásáról beszélnek, és ha az orosz követ útlevelét megkapta, vagy Oroszországgal tökéletes szakítás történnék, akkor a két császár az új hadműködések színhelyére, valószínűleg a déli orosz tartományokba fog utazni. Az elveszett idő Ausztriára nézve nem volt haszonnélküli, minthogy elégséges volt nagyszerű készületek tételére. Ha Ausztria, Németország nagy része által fedezve, a kardot kihúzza, Poroszországra nézve nem lesz könnyű semlegességének megőrzése. Azon valószínűségről is beszélnek, hogy a császári testőrség és a piemonti hadjutalék Konstantinápolyban fogna maradni. Olaszország, Genuából, ápr. 13-káról a „Moniteur “nek írják. Az előkészületek a szárd csapatok elszállítására folynak. Tegnap történt a tüzérség hajóra szállása. Tegnapelőtt „Costitutione“ gőzfregatt a tengerre szállt. Ennek fedélzetén voltak a mérnökök és anyagszerek egy része, a Konstantinápolyban fölállítandó kóroda személyzete, az irgalmas testvérek, kik abban betegek ápolására akarják magukat szentelni, és a fővezér táborkara. Nagybritannia. London, apr. 17. Felsőházi ülés apr. 16. Ravensworth lord (előbb Mr. Liddel) először foglalá el helyét. Albemarle őrgróf bejelentő szándékát, miszerint legközelebbi hétfőn bizonyos kimutatásokat indítványozand az Oroszországgal! kereskedést illetőleg, s fölvilágosítást kérend a fölött, vájjon ő fölsége miniszterei tiltó vámok vagy pedig más eszközök által akarják-e az Oroszországgal! kereskedést korlátozni. A „Charitable Erustskill“ második felolvasásra kerül s a ház elnapolja magát. Az Alsóházi ülésben, a húsvéti ünnepek után 40 tagnál alig volt több jelen; a tiszteletreméltó urak többnyire a parkokban s az ezekhez közel fekvő utczákon valának, hogy a francziák császárját és császárnéját láthassák. Palmerston lord a magas vendégek fogadására Windsorba kocsizott. A hadügyi osztályban létrehozandó reformról ily körülmények közt szó sem leend s a tárgyalások érdeknélküliek valának. MrBouverie,MrBrand és Mr. Price, miután Kilmarsek, Lewes és Gloucesterben újólag megválasztottak, ismét elfoglalók helyeiket. MrPollard-Urquh azt jelenti, miszerint ő, ha Nort-Warwikshire követe az ő Maynoot-ellenes indítványát szőnyegre hozandja, azon módosítványt terjesztendi elő, hogy a ház bizottmánynyá alakuljon, hogy Izland egyházi subsidiumait egészben tárgyalása alá vehesse. — Sir J. Hall a fővárosi helybeli kormányzatra vonatkozó bilijének második felolvasását indítványozza, melyet a tagok közöl többen, nevezetesen Duncombe, egyes, despoticus eljárásra vezethető határozatok miatt élesen megtámadnak; ennek daczára mégis 2-dik felolvasásra bocsáttatott, miután Sir .J. Grey biztosította a házat, miszerint egy törvényjavaslat már készen van a City-testület reformját illetőleg. Ezután a ház, mint bizottmány, egy egész sorozat polgári indítványt fogadott el, ezek közt 100,000 font sterlinget szavazott meg a nyilvános nevelésre Nagybritanniában. Sir. W. Molesworth ez alkalommal kinyilatkoztató, hogy a parliamenti épület építési költségei, azon esetben, ha Sir Charles Barry javaslatai szentesítetnek s ezek szerint történendik az eljárás, legalább 211 millió font sterlingre menendnek. Az államkincstárnok, Disraeli kérdésére bizonyossá téve a házat, miszerint ő a budgetet pénteken mindenesetre előterjesztendi, és a ház 9 11 órakor estve elnapolta magát. A mai reggeli lapok a tegnapi nap határtalan örömzajongását törekszenek megmagyarázni, mondhatnék : igazolni. Annyi bizonyos, hogy csak tegnap lehetett látni az angol közönség nevezetes csodálkozását és előszeretetét III. Napóleon irányában, teljes erejében, és nem egy hang most telve csodálkozással szól azon hatalmas viszhangról, melyre saját örömriadása talált.Az „Advertiser“ óhajtja, vajha Európa ezen lelkesedést hamisan ne magyarázná, és ezt mondja: „Midőn Anglia népe Lajos Napóleont szívélyesen üdvözli, akarja, jól megértessék, miszerint ez által semmi módon sem nyilatkozik Francziaországnak jelenleg fenálló politikai intézményei fölött. Az angol nép úgy üdvözli Lajos Napóleont, mint Francziaország első hivatalnokát és csak egyedül e minőségében, mert érzi, hogy ez által a franczia népnek hódol. Ezen vitéz s nagylelkű néppeli szövetség az, melyet szorosabbra fűzni s megszilárditni akarunk A francziák minden más feje, — mindegy, bármely elvek szerint kormányozna is — Francziaországhozi jelen viszonyainknál fogva hasonló tisztelettel üdvözöltetett volna. — A két nemzet közti szövetség semminemű dynasticus megkülönböztetések- től nem függ. — A „Herald“ azzal dicsekszik, misze- -rint ő is azok közé tartozik, kik Francziaország válasz-tottja irányában azon tiszte letét tanussták, melyet oly fejedelem megérdemel, kinek egy nagy feladatot kellett vala megoldania. De azért szabadságot vesz magának most, az örömzaj mámorának közepette, mások servilis túlzását megróni, s azon óhajtását fejezni ki, hogy a brit nép ne tagadja meg oly rögtön annyiszor földicsért józan éberségét. A „Pest“ két czikkben ünnepli „Anglia szerencsés invasióját L. Napoleon és Eugenia által, kik Albion sziveit röptiben hódíták meg, s „Marengo és Friedland“ napját látja Angolország fölött ragyogni. — A „Day News“ és „Chronicle“ Lajos Napoleon bizalmát emelik ki az angol jellem irányában. Egy nagy darabon ment a gyalogjárdán csupán egy tiszteletőr kíséretében, mert tudta , hogy fedezetét az egész angol nép képezte, és ha valamely bolond főt megbántani megkisérlette volna , a nagy tömeg közöl egyetlen egy munkás vagy gentleman sem leendett, ki a vakmerőt elengedte volna illatni. Mi egy durva s nem épen manéros nép vagyunk — úgymond a „Daily News,“ de egyet mégis bátran elmondhatunk magunkról, hogy aki mint a nemzet vendége jó hozzánk, mindjárt az első pillanatra láthatja, szívesen fogadtatik-e vagy sem. — A „Times“ megengedi, hogy az örökké emlékezetes apr. 16-kának lelkesültsége, úgy látszik, minden határokat túlhaladt. Az ily nyilatkozatnak egy részét azonban kétségkívül a nemzeti kíváncsiságnak is lehet tulajdonítni. Egy császár egy szép és szeretetre méltó császárné oldala mellett nem mindennapi látvány Angliában. De más részről azt is el kell ismerni, hogy az angol cultus illendőbb tárgyat nem találhatott volna magának Lajos Napóleonnál. A jellem határozottsága, komoly előretörekvés, hasznos dicsvágy egy országban sem becsültetik annyira, mint nálunk. Lajos Napóleon nemcsak saját erejével küzdötte fel magát azon magasságra, melyen most áll, hanem népének nem annyira szabadsága, mint inkább rokonczátlansága fölött uralkodik stb. — A Roebuckféle alsóházi bizottmány ma délben ismét megkezdte üléseit. A franczia császári pár fogadtatása Dover-, London-, és Windsorban oly viharos, szívélyes és lelkesedett volt, mint talán soha egy fejedelemnek nem jutott részéül, nemcsak idegen de saját országában sem. Ez a tiszta igazság, saját szemeinkkel láttuk azt — írja az „Engl. Corresp.“ — több más ponton szemtanuk szerint hasonló történt s ha a lapok a népöröm festésében egymáson tesznek ki, most az egyszer nem kiszámított udvarias kifejezéseket használnak. Vázlataik a teljes valót nem közelítik meg.— Az angol lapok vezérczikkei e példátlan fogadtatás fölött bölcsészetileg szemlélődnek, s az ünnepélyt nagy hosszan leírják; mi ennek főbb pontjait a következőkbe foglaljuk össze. A reggeli szép idő Doverben délelőtt ködössé változott; a sűrü köd a tengert is hosszan elboritá s a kikötőben horgonyzó hadihajókat is elfedte a szem elöl. A köd délfelé mindinkább sűrűbbé vált; a hadihajók s a várda ágyúi koronként fellövéseket tettek, hogy a csatornán úszó hajókat figyelmeztessék; mindamellett a kikötő minden töltése kiváncsi néppel s közte ékes hölgyekkel volt megrakva. A kiszállási hely díszesen ékesittetett fel s az út egész a „Lord Warden“ fogadóig vörös posztóval volt leteritve s mindkét oldalán katonai zenekarok állottak. 10 órakor a telegráf jelenté, hogy a császár „Pelikán“ gőz-korvetten Calaisból elindult. 11 órakor a hadihajóktól néhány csalnak jött a parthoz, de a franczia hajókat ezek sem látták; félórával később a ködön át királyi üdvlövés dörgött s Albert hg a „Vivid“re szállt a császárt elfogadandó, az izgalom roppant volt, azonban ismét kínos várakozással telt félóra múlt el és még semmi hajó, semmi csalnak nem mutatkozott. A köd oly sűrűvé és feketévé vált, hogy csak néhány elszánt hajós merészelt a kikötőből kisuhanni. A hadi flotta kétségkívül csalódott s egy hajót üdvözölt, mely Dover fölött tovább ment. Négy műkedvelő kimerészkedvén fél óra múlva e gyanú megerősitését hozta. Mármár közhiedelemmé jön, hogy a csász. flotilla czélszerünek tartá visszatérni a franczia partra. Végre s hirtelen alig 100 yardnyira a kiszálló helytől egy gőzös közelgés előn észrevehető. Az „Empress“ volt az, mely a császári hajónak a csatornán át kalauzul szolgált. Rövid idő múlva ez utóbbi árboczainak csúcsai is kibukkantak a ködből s néhány percz után a franczia és angol színek, s a császár és a császárné a fedélzeten kivehetők valának. Mielőtt a korvett kiköthetett volna, Albert herczeg Waleszky gróf és grófnéval a császári vendégek oldalán állt. A császár franczia tábornoki egyenruhát viselt; a császárné egy skót négyszöges kelméjű plaid-ruhát, barna mantillaKÜLFÖLD A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. Féva 1 után fordította Gerő. HARMADIK KÖNYV. Paris. (Folytatás. *) III. Roblot. Roblot darab ideig hallgatott. Meg nem foghatá ez emberi, kinek arczába nem szökött a vér, midőn szemére vettetek, hogy meg nem boszulta magát. — Mit tud ön Magdolna fiáról s Viktoria leányáról? kérdé az orvos. — Az öreg vámos Méruel, válaszolt Roblot, elment a más világra .... Midőn haldoklott, meg kellett neki ígérnem, hogy Párisba jövök önt értesíteni .... — Régóta nyomoztam őt! vágott közbe Sulpice. — Ő odahagyta volt Saint-Caslot, viszonza Roblot, mert azzal vádolák, hogy előmozdította a fiatal marquisnak partraszállását .... A vámőrök nagy zajt ütöttek volt, hogy a kirendelt vizsgálók figyelmét félrefordítsák .... Ők azt hivék, hogy midőn éjjel találomra lődöztek, három gyilkosságot követtek el ... . S ebből nem egy csipkész húzott hasznot, mert alkonyat után az őrök nem mertek csábtüzeket gyújtani.... Mondom tehát, hogy mikor ön meglátogatta szülőföldjét, akkor az öreg Mérvel Miklós Jersey szigetén volt .... Jól gyanította ő, hogy a saint-casti temetőben emelt három síremlék az ön munkája .... Ő azt monda : — A juhász tudott fából faragni, bizonyosan neveket is véshetett kőbe .... S midőn a három elhunytért imádkozott, egy avét mindig az ön nevében is hozzácsatolt, Sulpice úr. . . . Midőn utolsó utamból hazajöttem, szokás szerint meglátogatomat; mert mi rokonok voltunk, miként ön is tudja .... Már halálra készült, midőn hozzá mentem. *) L. P. Napló 1534. sz. Nyomta valami az ő lelkiismeretét, lássa Sulpice ur ; a pap már feloldozta, még sem tudott megnyugodni. Engem meglátva, félre dobta szegényes takaróját s egyenesen felült. — Ah, öcsém! mondá, rád ismerek .... Mikor még kis gyermek voltál, én tanítottalak nótákra . . . . Jó keresztény vagy-e, öcsém ? Én azt feleltem, hogy az vagyok, bár nem is gyónom meg csínjaimat minden szombat estve. — A gyerkőczök elinalnak! kiáltott ekkor Toto Gicquel odaszaladva. Az orvos csakugyan a boulevard szélső végén látta a két gyermeket. Még egy két lépés, s ők elvesznek a tömegben. Sulpice újra megnézte óráját. — Barátom, mondá Totohoz, te követni fogod őket. .... Jól érts meg, még akkor is, ha elhagynák Párist. . . . — Még akkor is, ha Landernauba mennének téve hozzá elszántan az egykori monteur. — Ha valahol betérnek, folytatá Sulpice, fél óráig várakozzál a kapu előtt, hogy meggyőződjél, vissza nem jönnek-e. Azután keress fel engem, a Tournon utczában, a 8-dik szám alatt. — Tournon utcza, 8-dik szám, ismétlé a monteur, hogy el ne felejtse a lakot. Ezután koczogva elsietett, nehéz léptekkel kopogott a kövezeten s izgelt-mozgott egész, félszeges testével. Sulpice felnyitá kocsija ajtaját. — Szálljon be, mond Roblotnak. Ez szót fogadott. — Uj Mathurin-utcza , szemközt a 23-dik számmal, mondá Sulpice a kocsishoz : hajts erősen, elkéstem. A kocsi vágtatott a macadamon. — Teringettél! gondolá Roblot , itt még jobb, mint a körönében. — Ön szegény Mérvel Miklós halálánál hagyta el, mond Sulpice , folytassa. — Én hát azt mondom neki, hogy jó keresztény vagyok. . . és ez úgy is van. . . . Ekkor ő azt mondá, hogy jól van, és hogy kérjem az Istent, bocsátaná meg vétkeit. Gazdasszonya ott volt mellette (az, a kit első felesége halála után vett el). ... oly asszony, kinek szakálla van s ki lefelé néz.... Jól láttam, hogy nem mer szólani az asszony előtt. . . . Azért azt mondám az asszonynak : — Édesangyom, meginnám leiz én egy pohárral, oly csúnya ködös az idő! Az asszony vette a mécset s dünnyögve lement a pinczébe. Az öreg Miklós meg nyög és zokog. — Ah, uram istenem! úgymond , ha tudtam volna írni! ... Az asszony nem szerette a szegény két gyermeket. . . . Roblot öcsém, ha megígéred nekem, hogy megcselekszed, amit mondani fogok, nyugodt szívvel halok meg. . . . Én megígértem, mert az öreg Mervel derék ember volt, ki nekünk nem egyszer tett jó szolgálatokat, ha csipkét csempésztünk. — Tehát... kezde ő ismét, fejemet szájához vonva. . . . Mert tudnia kell, Sulpice úr, hogy az öreg már alig tudott szólani. . . . Tehát, úgymond, a dolog úgy áll, hogy Sulpice patron fia elvette feleségül Magdolna asszony leányát. Ő orvos, ott lenn, a nagy városban, s most még több pénzt keres, mint mikor fából faragott holmikét. . . . Itt Roblot megszakitá szavait. — Nem tesz semmit, úgymond, hogy ön oly csinosan tudott faragni, Sulpice úr. Láttam öntől vésmüveket, azok valódi drágaságok! ... No de az nem tesz semmit. ... Az öreg azt mondá nekem, hogy ön őrnagyságig vitte a polgári pályán,hogy önnek kutyabőrös oklevele van, hogy a legelső sebészek oly kicsinyek önhöz képest, hogy még lábikrájáig sem érnek. ..■... Majd alkalmilag elmondom önnek, hogy én ballábam ikrájában valami köszvényféle fájdalmakat érzek. . . . No, tudja ön, ha az ember mindig vízben van lábával. . . . Ekkor a robogó kocsi a Chaussée d’Antin utczába fordult be. — Az öreg Miklós, kezdé Roblot ismét, azt is mondá nekem, hogy ön jószivü... * No de lehetne-e a patron fia roszszivü ? . . . Különben ezt én magam is láttam, midőn ön megölelé Toto komámat, a szegény teremtést. ... Ez sokat beszélt nekem önről! ... és azon vastag könyvről, melyből ön a mezőben önmagától tanult olvasni! . . . No de nekünk most az öreg Miklóssal van dolgunk . . . — Oh öcsém, öcsém! mondá nekem az öreg Miklós, nekem szivemet nyomja valami. ... Én megígértem a boldogult asszonynak, hogy sohasem hagyom el őket.... Én kicsit sajdítottam, mi nyomja a szegény öreg szívét, de úgy tettem, mintha nem tudnék semmit; ő pedig folytatá: — Feleségem az oka! Ez szűken mérte ki ételüket, italukat! . . . Egy reggel csak azt mondja nekem, hogy vagy a gyermekek takarodjanak el, vagy ő fog elmenni. ... Látod, ő megigézett engem, Roblot öcsém, nem élhettem volna nélküle. . . . Teli raktam hát tarisznyásokat kenyérrel, s útnak eresztettem. . . . Azóta nem láttam őket ! Az orvos figyelmesen hallgatott, a vizsgáló pedig mégis hamar észrevehette volna, hogy őt most más valami foglalja el. Mindamellett ily kérdésre fakadt: — Megmondta önnek az öreg Méruel, mi nevet viseltek ott a gyermekek ? — Magdolna asszony fiát Jánosnak hittük, válaszolt Roblot, de többi pajtásai csak Loriotnak nevezték,mert úgy tudott fütyülni, mint a rigó*) ... Ami a leánykát illeti, midőn Mérvel Miklós őt megtalálta a saintcasti tölgy alatt, keblén volt szegény Viktória kisaszszony imakönyvéből egy levél, melyre, a Mária név volt nyomtatva. . . . Nyakában volt anyjának keresztje. A házbeliek és a szomszédok Chiffonnak nevezték őt, mert a várbeli asszony, ki templomból jövet gyakran enyelgett vele, mindig azt szokta volt mondani: Mily szép kis apróság ! **) — Fernand és Virginia ! mondá magában az orvos: várjon oknál fogva változtatták volna meg igy nevöket? *) Loriot , sárga aranybegy, sárgarigó. **) Chiffon , csecsebecse, apróság, rongy stb. (Folytatjuk.)