Pesti Napló, 1855. május (6. évfolyam, 1542-1566. szám)
1855-05-23 / 1560. szám
1855 hatodik évi folyam. előfizetési Vidékre postán küldve : évnegyedre 5 frt. — kr. p. fálévre 10 „ — „ „ havi előfizetés , mint a H&monkind eladd* te megssflnt. FÖLTÉTELEK. Pesten házhoz hordva : Filívre . » frt — kr. p. Évnegyedre 4 frt — kr. p. App politikai tartalmit illető minden közlés a SZERKESZTŐ-HIVATALHOZ, sd/ f 1 figyelt térgyazó pedig a kiadóhivatalhoz Intézendő : egyetemntcza 2-ik szim m-1560 Szerkesztési iroda: Driutcza 5-ik sz. 3-ik emelet 15-ik szám Bérmentetlen levelek csupán rendes levelezőinktől fogadtatnak el. Szerda, május 23-án. HIRDETÉSEK és MAGÁNVITÁK. Hirdetések 5t hasábos petit-sora 4 pgc krajcsírjával számíttatik. A beigtatási s 10 pengd krnyi külön bélyegül z sídre lefizetendő a Magénviték öt hasébos sora 5 pengő krajczírjával számíttatik. — A fölvételi díj szinte mindenkor ellnre lefizetendő a FESTI NAPLÓ kiadó hivatalában. Regjelen a PESTI NAPLÓ — hétfőn és finnepnténs napokat kivéve — teli a tvnyi alakjában, mindennap reggeli órikban. Előfizetési felhívás. & gss'Rs MájU8 — jumus két hónapos folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapeten házhoz hordással, 2 frt 40 kr. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-ik szám takarékpénztár-épület 1-ső emeleten. Pesti Napló kiadóhivatala, Páris, máj. 18. ^ Habár a diplomatiai situatio fölött sötétség és kétség lebeg is : a bécsi conferentiák elnapolása, s a magatartás, melyet azóta a nyugati hatalmak követtek, legalább azt eredményezte, hogy most már végre a tett mezejére léptek s nem várnak minden eredményt kizárólag a diplomatiai törekvésektől. A viszonyok mindinkább erősebbekké válnak, mint az emberek, kik azt hiszik, hogy azokat saját akaratuknak alárendelhetik, így növekedett a keleti kérdés már nagyszerű európai kérdéssé, melyben számos érdekek központosának, melyekről azt hitték, hogy azok már régen elintéztettek. Ezen nagy európai kérdést minden következményeivel együtt megoldani nem kis feladat. Ezt a vezető diplomatia is ép oly helyesen felfogta; nem kell tehát csodálkoznunk, hogy oly óvatosan fogtak a dologhoz, hogy a fontolgatásoknak vége hossza nem volt; később fenyegetések következtek, fél eszközökkel törekedvén békéhez juthatni; sőt hogy még arra is hajlandók volnának, miszerint minden a régi állapotban hagyatván, e végret teljes kérdés, ha csak lehet, elnapoltassék. A háborúnak egy helyről szorítása, úgy látszik, nem igen akar sikerülni, a continentális háború megkezdése pedig szintén nem csekély nehézségekkel jár, melynek következményei felszámithatlanok; innen van ama hosszútűvő törekvés a béke után ; talán feltalálható még valamely eszköz, melynek segélyével Oroszországgal egyelőre kiegyezkedhetni! Anglia- és Francziaországban, úgy látszik, most egészen más nézetben vannak, nevezetesen mióta a két békeapostol defavoyáltatott, az angol-német és angol-török idegen légió toborzása már tetemes előhaladást tön;engyel légió, schweizi légió, spanyol segédcsapat, — mindaz most valósággá lesz, amin annyira kétkedtek. Palmerston lord egykor egy diplomata előtt úgy nyilatkozott volna, miszerint Anglia elegendő eszközökkel bír arra, hogy a continensen egy több mint 100,000 emberből álló hadsereget állítson föl, anélkül, hogy szüksége volna valamely más hatalommal szövetséget kötni! És ezt Anglia már a jelen század elején bebizonyította. Továbbá a svéd és dán lapok igaznak mondják, hogy a stockholmi és koppenhágai kabineteknek igen komoly tartalmú jegyzékek nyujtattak át s hogy kevés reménység van a semlegességet tovább is fentarthatni. Angol és franczia lapok nyíltan hirdetik, hogy Francziaország és Anglia elég eszközökkel bírnak Európa térképének revideálására. Francziaország déli kikötőiből szakadatlan küldi a számos segédcsapatokat keletre, míg más részről éjszakán egy tisztelet parancsoló hadsereget állít föl. Krimiában jelenleg, a maszlaki tartalékhadtesten kívül, hivatalos adatok szerint, több mint 230.000 emberből álló szövetséges hadsereg áll csatakészen, a legnagyobb mérvű szállítási eszközökkel ellátva, hogy a támadó hadműködéseket teljes nyomatékossággal megkezdhesse. Általában rövid idő alatt egy elhatárzó csapást várnak, és e várakozás ma inkább alapos, mint valaha. A kabinetek közötti további negotiációk természetesen titokban maradnak, sokan törekszenek a netalán hozandó határozatokat kitalálni, de minek ez, ha már egyszer a kérdés a cselekvés terére vitetett át. Mi most egy elhatárzó fordulóponton állunk, a játék pedig jelenleg egészen másképen áll, csak az a kérdés : micsoda jelszavak fognak a lobogóra íratni ? Hangok Somogyból. *) (Máj. hó közepén.) Balaton-Füred, ha hasonló sebes lépésekkel halad előre, méltán megérdemli az európai hrit-nevet, melyet ki akar víni magának. S erre annál inkább alapos reményünk van, mert a derék felügyelő Écsy úr legközelebb minden nevezetes, külföldi fürdőhelyeket beutazott, s alapos vizsgálatokat tett minden szép, nemes, jó és czélszerűt elsajátítni, hogy azokat Füreden — a lelket elragadó regényes tájak e kis paradicsomában — alkalmazhassa. Sokszor hallottam már egyes fürdőhelyeket (hazánkban) párvonalba állítni Füreddel, — de melyik fürdőhely mutathat elő egy másik Balatont, melynek habmorajával oly enyelgőleg társalognak a zala-veszprémi hegylánczok virágszellei, s a levegőt oly mondhatlan kedvessé teszik ? .. . Hol van a Balatonnak egy uj félszigete, egy uj Tihanya, mely kedves viszhangjával, az agg, csendes zárdával, s az idők vi*) Folytatásul az előbbeni számhoz, szontagsága ellen harczolni látszó kö-Titánokkal, melyek óriás csoportokban lepik el a gyönyörű félsziget területét, — mint egy sötét arczu őre az ezredéveknek komoly arczot vág a rohanó koresemények felett? Hol van egy uj Tátika, Csobáncz, Szigliget — halhatlan Kisfaludyak ez elvesztett paradicsomai — romtitkaival, melyek a balatoni gőzösre oly remek látványt nyújtanak a kéjutazónak ?.. melyeknek romjai egyegy század titkát őrzik lepecsételve sötét homlokukon . . ? Hol pezsg úgy az élet, hol nyilik a fiatalság vidor kedve úgy, mint Füreden ? s a betegnek merre látszik biztosabb kilátás az üdülésre, mint e regényes ponton, hol a szebbnél-szebb kilátások, a hegylánczolat gyönyörű, virágokban buja völgyei, az erdőknek madárdaloktól hangzó édene, a zengő, zöld buzavetések, virágos rétek, csergő patakok — a réteknek e kedves hárfái, — a Balaton óriás tükre, a páratlan, éltető lég, már magokban elég biztosítékok ? . . . Ennyi szépség, ennyi báj ! ... mintha e vidék egy előkép volna Schweizból . . . Vagy egy második isola bella (szép sziget), mit derék Toldunk oly elragadólag fest wallisi útjában . . . Láthatod itt mágnásaink lelkesljeit, kik már csakugyan át kezdik látni, hogy édes hazánk s e közösanya, gazdag és szegénynek fillérjeit egyformán igénybe veszi, hogy anyagi és szellemi téren nagygyá lehessen. Minden nemét a bankároknak, le egész a napi hajhászig. . . A nemes, középosztály virágzó családjait egy-egy ékes virágszállal ... messze égaljak kéjutasait, Bécstől Londonig, Londontól le egész New- Yorkig . . . Láthatni itt tüdóst, költőt, művészt, a kereskedők minden nemét . . . szerencsevadászt, kalandort, szerelmi alkuszt, napilovagokat, életgyártókat sat . . . Van hangverseny, jó színészet, kirándulások, kocsikázás a legszebb magyar szerszámokban; versenyfutás 60—100 adag fagylaltba . . . Majdnem minden estre táncz Mayer úr tündér termeiben. Csolnakázás, éjizene, kioszki enyelgések, szerelmi kaland, szőlőfürtök s nemes gyümölcsök lakhelye. Kényelem, éjjel-nappal muzsikaszó . . fiatalság gyüldése , hol gyakran a legérdekesebb tárgyakról történnek vitatkozások . . Jó étkek, még jobb borok stb. stb. — Nem mulaszthatjuk el nyilvánosan figyelmeztetni Vas-Gereben barátunkat, miszerint a múlt évben ígért tervét létesítse a csolnakázási kirándulásokat illetőleg. Mily gyönyörűséges látvány lesz a hegyekről, a fürdőhely minden pontjáról, midőn a szép leányokat s fiatalságot vidám dalok közt repítő csolnakok vitorlajátékot űznek a kedvező szelekkel.. . Harsog a dal, a zene, s a hullámfodrok megsimulnak a dalok hatalmára ... A füredi pezsgő életet nem kevéssé élénkíti azon remény, hogy a bécs-győri vasút megnyíltával Bécsből egy nap alatt a vendégek Füreden lehetnek, s így a fürdői vendégek száma csak növekedni fog.—Mint hallatszik, a Kisfaludy gőzös júniusban indul el a Balaton hullámain; új kapitánya már bemutattatott Fürednek s vizsgálatokat tett a Balaton minden részén Molnár — a Kisfaludy volt kapitánya — kíséretében. A kenesei kikötő helyett az akarattai partok alatt emelnek kikötőt , mi egész mezőföldnek , s a pest-fehérvári utasoknak csak kényelmére szolgáland. — A hírnek hitelt adva , koszorús költőnk Vörösmarty is Füredre jön a saison alatt egészsége helyreállítása végett. Tartsa meg az Isten sokáig a nemzet számára a „szózat“ halhatatlan dalnokát. — Kazay Lajos festész hazánkfia jelenleg körünkben mulat, hogy a kereki várt (Somogy megyében) lerajzolja, mely rajzot némi történeti adatokkal kisérve — bár azok meglehetősen sötétségbe burkolvák — Vahot Imrének szánt alekkrt „A nagy világ képekben“ czímű füzete számára. Kazay nemsokára Bécsbe megy a festészet tanulmányozása végett, s hogy hű zarándoka legyen a birodalmi főváros Belvederének, hol a világgének műremekei bámulatra ragadják századunk legnagyobb festőit is. Adja az ég, hogy a fiatal művész hazánkfia elérje a kitűzött czélt — magát a festészetben méltó fiává emelni a hazának. Roboz István: Bácskából, máj. 19. V. Midőn utóbbi tudósításunkban azon reményünket fejeztük ki, hogy rosz karban lévő utaink rövid időn kijavíttatnak, nem hittük ezen nagy munkának oly gyors kezdetbe vételét, alig láttak e soraink napvilágot, máris a megyei főnökség a községek elöljáróit folyó hó 9-ére e tárgybani tanácskozás végett a székhelyre berendelte , hol is nekik, a megyei mérnökség felügyelete mellett, a határbeli országutak, közmunka útjáni kijavítása erősen meghagyatott; a községi elöljárók, hogy a munka minél előbb bevégeztessék, rögtön hozzá fogtak a lapályos tereken keresztül vonuló országutak feltöltetéséhez; de innét a munkásokat a folyó hó 16-án beállott esőzés végkép leszorította, s a részben fris földdel behordott utainkat tökéletesen elrontotta, s a boldogtalan utazónak különös fogalmat adott a bácskai utak kijavíttathatásáról. Nyáron annyira a mennyire csak megjárnak döczögős utaink, de télen, különösen a Dunához közelfekvő tereken, oly igen megromolvák, hogy a közlekedés a lehető legnehezebben, s mondhatni veszélyek között eszközöltethetik; utainknak téli időbeni járhatókká tételén csak az általános kikövezés segíthetne, ami szinte nagy költség- és munkába kerülne, miután a köveket vagy Baranyából vagy a Szerémségből kellen L. P. Napló 1559. sz. A NŐK PARADICSOMA Franczia regény. F éva 1 után fordította 6 er 6. HARMADIK KÖNYV. Peris. X. Loriot kalandjai. (Folytatás. *) Mennyi sok mindenfélét látott Loriot ez első délelőtti sétáján ! Mennyi sok mindenfélét kivánt meg szalagokat, virágos kalapokat, csizmákat, pisztolyokat, nyomtatott képeket, tengeri rákokat, cserép és porczelán fundsákat, sőt könyveket is, bár nem tudott olvasni, és szemüvegeket, bár jó szeme volt. A kis Lobotban mindkét nemnek kívánságai megvoltak. De ő okosan viselte magát, markába szorította zsebében a tizenkilencz frankot és tovább ment. A Chateau-d’Eau-hoz érkezvén, egy katonát látott, ki az oroszlánokat nézte. Loriot a katona mellé állt, ki igy szólt hozzá: — Ezen állatokat azon ágyukból öntötték, melyeket a tiézség győzelmesen elvett a haza ellenségeitől ; a franczia csak ily érczczel ékesíti fővárosát. Loriot megköszönte a felvilágosítást, de nem meri megkérdezni a katonától, mit kell tenni a nőnek, ha jól és gyorsan el akar tévelyedni. Végre meglátott Loriot egy karton-szoknyát s egy nyakkendőt. Ez azonban már nem a boulevardon történt. Loriot a Saint-Martin boulevard végire érkezvén jobbra kanyarodott volt, s jó csillaga egyenesen a Temple felé vezeté. Álljunk meg itt s emeljünk kalapot, üdvözlendők egyik nagy dicslinket, mely már-már tünedezik. Polgárisodásunk romok fölött virágzik. A Temple már haldoklik. Nem sokára csak emléke fog még élni azok szívében, kik azt szerették. Mi jön majd az elhunyt Temple helyére ? Nem tudjuk. Mi nem megyünk azt megnézni, s ha arra is járunk, hol egykor a Temple volt, önkénytelenül be fogjuk hunyni szemünket. Paris gyászba öltözött aznap, midőn a Temple újjáépítéséről beszéltek, mert az újjáépítés nem egyéb lerombolásnál. Oh nagy, avult düledékek, hol annyi különös gazdagság volt összehalmozva! Oh Pou-Volaut, ócska bőr és lencsefa tizede! Oh Forêt-Noire, magasztos czafatok és kisértetes kalapok hazája, melyeket napvilág és eső egyiránt megolvasztottak! Oh Palais-Royal, nemes és kemény fészek! Kedves szakasz, mit a színésznők, levettek, grizettek, polgárnők, sőt az urhölgyek is jól ismertek! drága vásárpiacz, mely a Frivolités-tized szeretetreméltó s kaczér nevét viselő! Ki fogtok-e vándorolni ? Más tájékokat fogtok-e ékesíteni ? Vagy talán végkép el fogtok enyészni e földről, hol mindig a legszebbnek legroszabb sorsa jut? Nem elég-e, hogy erkölcseink nyers szeszélye elfajult? nem elég-e, hogy becses eredetiségtek megöletett, midőn falaitok közé az udvariasság s a városi rendőrök költöztek ? — Ok bizonyos, hogy aznap, midőn egy elnyomó kormány nem engedte meg tovább a Temple kalmárnőinek a festői szitkozódásokat, aznap már előre lehetett látni, hogy a Temple oda lesz. S a valódi Palais-Royal , Mazarin s a kozákok Palais-Royal-ja neme azon órában kezdett hanyatlani, midőn boltosai megszűntek a csarnokokban kimérni a ruhanemüeket ? Rendöl, udvariasság halálos méreg. Midőn azt hallom, hogy a kofák udvariasak kezdenek lenni, félek, még megélem, hogy Páris, hol sem vásár sem kikiáltás nem lesz, elerőtlenedésben múlik ki. E végzetesség oly szemmel látható, hogy csak a vak vagy bolond nem látja. S önök, asszonyaim, keresendik a Templet, hol egykor indiai kasmírt rongyokkal , méregdrága csipkét limlommal egyetemben árultak, — a Templet, hol gyémántok rejlettek kopott czipellek rakása alatt, — a Templet, hol utczáink sora aranynyá változott! Hol fogják keresni azon szép alkalmatosságokat, melyekben kétszáz frankért kaptak egy száz louisdor értékű hímzetet ? Hova fognak tétetni ezentúl ama gazdag zsákmányok, mik bukás vagy halál esete után megmaradnak ? Vájjon ekkor a párisi paradicsom nöszontjei nem fognak többé bukni ? meghalni ? Oh Temple! oh hallatlan vásárpiacz! te zűrzavar, mit költői képzete ki nem gondolhatott volna! te ábránd, miről többé nem lehetend álmodni ! Soriot barátunk a Templeban, a Forêt-Noire-tizedben, vett magának teljes bretagnei nő öltözéket, mely egykor álarctos vigalomban használtatott. Az egész öltözék tizenhat frankjába került, s a vásár jól ütött ki. Maradt még valamivel több mint két frankja, s most már volt mivel eltévelyednie. Szerencsére meg volt alapítva. Nem tudott hova lenni örömében, midőn kis csomagával hóna alatt visszament a boulevardra. E csomag, mintegy csirában, jövendő nagyságát s tallérral teljes erszényeit foglalá magában. Most Loriot helyet keresett, hol nagyszerűen átöltözködhessék. Valami párisi utczasuhanczot ily eset nem ejtett volna zavarba, de Loriot nem ismeré a nagyváros segédforrásait. Nem tudott egyebet kigondolni, mint azt, hogy kimegy a mezőre s valami sövény alatt búvik más bőrébe. De Parisban nehéz ám mezőre jutni, s erről Loriot is ugyancsak meggyőződhetett, mert még délutáni egy órakor ott sétálgatott csomagával hóna alatt. A Montmartre másik oldalán volt most, a temető mögött, s végre mezőt látott maga előtt. Eddig már fele pénzét elköltötte volt kalácsokat majszolva s édességeket szörpölgetve. Jelentést kell tennünk egy eseményről, mely a Montmartre másik oldalán történt Loriottal, midőn onnan a lapályra szállott alá. Szűk utón haladt, mely két fal között ezikőzakosan húzódott. Ez ösvényen egy elég csinos leányka mutatkozék mosónői kosárral. Loriot sietni kezdett s utolérte őt. A leány előbb ijedten visszafordult, de meglátván Loriotunkat, elmosolyodék. Loriot elpirult, s köszöntött a mint tudott. — Talán Clichybe megy, jó fiú? kérdé a leány. — Ez csinos, gondolá Loriot , de mégsem oly csinos, mint Chiffonka, — az bizonyos. Aztán fenszóval mondá : — Clichybe ? . . . Messze van még az ? — Sétálva egy óra. — Úgy ám! mond Loriot, én már több órája sétálok ! Aztán szó nélkül elhaladt a leányka mellett. Pirult és rettentőn nagyokat sóhajtott. — A kis mosóleány nyilatkozatra várt, csakhogy úgy látszott neki, nagyon késik a nyilatkozat. Ami Loriotot illeti, ez nyomorkodott mint valami szerencsétlen, és halántéka csupa izzadság volt. A kis mosóleány jó lélek volt; igen kedvesnek találta Loriotot, s kissé segíteni akarta. — Ugye mondani akar nekem valamit ? kérdé bátorítólag. — Oh igen! viszonzá Loriotunk, még nagyobbat sóhajtva, mint elébb. — Ne szóljon hát ! mond a leány. S midőn Loriot csak habozott, a leányka — fehér fogait vigyorgatva — hozzá téve : — Csak ne féljen, meg nem eszem. — Tréfán kívül ? kérdé Loriot. — Tréfán kivül. — No hát, a dolog ez. . . . Tudni szeretném. . . . De itt Loriot ismét megakadt. — Mit szeretne tudni ? kérdé a mosóleány. Loriot megállóit, a leány hasonlóképen. Loriot megtorló homlokát. — Tudni szeretném, folytató , mert én messziről jövök, nálunk pedig nem sokat tudnak. . . . — Meglátszik, vágott közbe a leány. Loriot elhallgatott. — No csak tovább! folytató a leány, gyermekde jósággal roppantva. Loriot, neki bátorodva, hozzá közeledők s rettenetesen fujkálva (mert zavara erőt vett rajta) fülébe mondá : — Tudni szeretném, hogyan szoktak Párisban a fiatal leányok eltévelyedni. A leányka bámulva meredt reá. Loriot azt hitte, hogy meg nem értette őt. Dühös tudványában még jobban ráhajlott, s újra elmondá : — Szeretném, ha megmondaná nekem, mit kell tenni, ha. . . . Hanem ezúttal be nem végző mondatát. A mosólány gyorsan fölemelte kezét, s Loriot oly pompás pofot kapott, hogy szeme ezrivel hányta a szikrát. Midőn Loriot ismét magához jött, a leányka már messzire volt. . . . — Úgy látszik, magamnak kell rájönnöm, gondolá búslakodva. Egészen egyedül folytató útját. Két óra táján egy kővágó odúban átöltözködött. Midőn bretagnei jelmezével megnézte magát egy öt sollért vásárlott tükörben, nagyot kiálta örömében. — Eszemadta! mondá, hány uracs szeretne most karon fogni ! Lábával ellökte fiúi öltözetét s azt egy kő alá rejtette. Loriotunk legkevésbé sem kétkedett, hogy e helyet — a mikor akarni fogja — bizonyosan ismét megtalálandja. Elindult. Egy óráig járt ismét, midőn eszébe jut, hogy néhány sorját nadrága zsebében hagyta. Nagyon éhes és nagyon szomjas volt. Vissza akart menni, ahonnan jött volt, de híjába . Ekkor sírva fakadt, s már sajnálta, hogy nincs Chiffonkája. Loriot, vagyis inkább Loriotte (mivel új öltözékében leányt mutatott), egész délután kódorgott ides tova. Lába már nem bírta, s majd éhen halt. Esti négy óra felé ismét a Matignon utczában találkozunk vele, ugyanazon helyen, hol egy nappal előbb, Párisba érkeztekor, a kocsiról leszállón volt. Szegény szeme teli volt könyekkel, s feje lecsüggött. Az uracsok mindamellett megmegnézheték őt a városban; csakhogy egyik sem tanította meg, hogyan tévelyednek el a fiatal leányok. Leült egy sarokkőre magát kisírni. Midőn már jó sokat sirt, fölemelte fejét, s ekkor egy első emeleti ablakban meglátott egy sáppadt, puffadt arczot. Körültekintett, s megismerte a helyet, a hol volt. Egyetlen ugrással talpra szökött. — Ez egyszer, kiáltott tapsolva: ez egyszer szolgál a szerencse ! ... Ám azon jó ur, ki nekünk az után a louisdort adta! Ezzel a ház kapujának rohant s mindkét kezével dörömbölt rajta. (Folytatjuk.)