Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)
1855-09-13 / 1652. szám
— A német műegyletek társulata, mely történeti művek kiadására egyesült, mint társulati tagot a pesti műegyletet is felhívja a f. évi sept. 27. 28. és 29-kén Drezdában tartandó első közgyülésbeni részvétre. A pesti műegylet választmánya azon esetre, ha e közgyűlésen a műegylet elnöke Andrásy Manó gróf úr meg nem jelenhetnek, a drezdai műegylet elnökét gróf Baudissin D. tábornokot kérendi fel egyletünknek e közgyülésem képviseletére, a meghatalmazó levélhez azon utasító kérést csatolván, hogy a t. tábornok ur a társulat műveinek a részvényes müegyletek tárlataiban teendő körútja meghatározásánál érvényesítse a pesti műegylet azon kívánságát, miként a társulati képek vagy az ausztriai műegylet tárlatában kiállítást megelőzőleg vagy Bécs után tüstént a pesti műtárlatba jussanak. Egyszersmind műegyletünk azon óhajtása is kifejeztetik, hogy a históriai művek tárgyainak meghatározásánál figyelembe vétessenek a magyar történetből menthető tárgyak is. — Nemzeti színház. Ma adatik : „Fra Diavolo.“ Opera 3 felvonásban. Hivatalos. A cs. kir. pénzügyminisztériumnál megüresült két miniszteriális fogalmazói állomásra Laky Vincze, a volt magyar udv. kanczellária nyugalmazott udv. fogalmazója, és Träger Ferencz ezen minisztérium fogalmazó segéde alkalmaztatott. Börzetudósítások : Bécs, sept. 12. Kedvező hangulat és pénzviszonyok mellett az értékpapirosok iránt szilárd kelet. Főleg bankrészvény kerestetett, leginkább a külföld részére, minélfogva e részvény 1100-ra is emelkedett, azonban 1055-re szállott, végre többszörös hullámzás után 1095-ön állapodván meg. Váltók kínáltaltak: 5% met. 75%—%. Nemzeti kölcsön 80%—%6. Urbérkárp. kötv. 78—77 és 73—69. Államvasut 365%—%. Éjszaki vasút 204%—204. Augsburg usa 113. London 1055. Paris 130. Arany 20% — %. Ezüst 14%—%. Táviratilag. Páris, sept. 11. Amsterdam. 5% ausztr. met. 63. 11. uj 75. 2%% 32%. ausztr. nemz. kölcsön 68. 09. Páris. 3% rente 67. 80. ausztr. államvasut, 790. London. 3% Consolok 90%. Bécs 11. 20' Bécsbef. hó 10-én 2281 db marha hajtatott; Magyarországból 1620 db. Elkelt 2178 db. Az egyes marha súlya 425 — 620 font, ára 95—187 frt 30 kr közt; mázsája 24—28 frt. Dunavizállás. Sept. 13-án: 9' 10" 0'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Kecskemét, sept. 8. (Ered. lev) Községünk életében több hónapok óta úgyszólván ma történt valami, mi nemcsak a község anyagi és szellemi fejlődését egyformán szivén viselő hazafinak keblét magasztos örömmel tölti el, de kétségtelen bizonysága annak, hogy e nagy és népes alföldi magyar város a kor igényeihez képest a műveltség és hazafiság terén áldozni nemcsak akar, hanem ha kell — nagyszerűen áldozni tettleg is képes. Ugyanis községünkben, az annyira elmaradott nevelési téren megfoghatatlan közönynyel évtizedek óta semmi sem történt. Azonban a községhatóság e térem magas hivatását felfogva, elhatározó , hogy az iparosok részére oly nélkülözhetlen alreál-iskolát, a népességnél ezideig is oly érezhető hátránynyal hiányzott vasárnapi iskolákat, s terjedelmes postáink lélekszámához képest a mezei elemiskolákat, legalább tiz számig — a czél nagysága és szentségéhez mérve, kellően fölszerelve s adományozva, mielőbb felállitandja, s ön felügyelése mellett életbe léptetendi. S miután a helybeli hath. óerof. egyházközségek saját elemi- és gymnasialis iskoláik fentartása tekintetéből kisebb nagyobb mértékben már a régibb időkből alapítványnyal voltak ellátva, hogy ez egyházközségek ne csupán önerejökre kényszerüljenek támaszkodni, hogy a népesség arányához képest növendékekkel zsúfolásig megtelt elemiskoláikat a cath. részéről négy é s a ref. részéről három újabb elemiskolával szaporíthassák, s a régibb időkben mind két részről oly szépen virágzott félgymnasiumaikat a helybeli szükséglet s a kor igényeihez képest újabban megalakíthassák, a városi községtanács e magasztos czél elérhetése s pártfogolása tekintetéből mindkét egyházközségnek a közpénztárból egyedül iskolai költségül fordítható hatezer pengő frt. összeget rendelt, és szavazott évenként adatni. S ezentúl az itteni evang. és görög kisded egyházközségek elemiskoláit is évenként kellő segélyzésben részesítendik. S mindezen az alföldi községek által oly méltán utánozható nevelési intézkedéseknek nem csupán az az üdvös eredményük, hogy így e nagylelkű évenkénti segélyezéssel meglevő elemiskoláikat újból, s kellően rendezhetik, és huszonöt számig teljesen kiegészíthetik, de a nemzetiséget, és korszerű műveltséget szíveiken hordó hazafiak örömére mindkét egyházközség a múlt időkben dús eredménynyel gyümölcsözött felsőbb tanintézeteiket is újból szervezhetik és átalakíthatják, miként már a ref. egyházközség ez intézkedés folytán algymnasiumának feltanodává leendő átalakitását tettleg megkezdé, s az ötödik tanosztály megnyitásával életbelépteté. A katholikus egyházközség szintén, azon alaptalan hírnek, mely a napilapok hasábjain itt ott fölmerült, hogy a kath. altanoda reáliskolává fogna átalakíttatni, teljes cáfolatául — nemcsak e régi intézetnek pártfogolása alatti fentartandását elhatározó, hanem a nevelési téren oly bokros érdemeket gyűjtött kegyesrendi tanároknak illő érdijt rendelve, a felsőbbség jóváhagyása reményében a túlzott tandijt leszállítva, s az ifjaknak az alapitványösszegekből segélyezést tűzve, az altanodát egy pár év múlva a legbiztosabb alapon szinte feltanodává fogja alakítani. S mindezekért köszönet a derék helyhatóságnak, hogy e térem magas hivatásukat valahára felfogván, a mindennél fontosabb és szentebb nevelési ügynek ily nagyszerűen, s hozzájok méltólag áldozzanak ! Helybeli intézeteink közöl a leánynöveldénél, a sokak által félreértett, de minden melegkeblü honfinál ritka szellemi tehetségeinél, s magasztos jelleménél fogva feledhetlen emlékezetű Dianovszky- Tóth Lajosné tanácsnőnek állomása hoszszas hónapok után máig sincs betöltve. S valóban óhajtandó, hogy a szülők és leánygyermekek által ez oly érzékenyen nélkülözhető intézet mielőbb betöltessék! Polgári kórházunkat érdeklőleg örvendetes jelenség, hogy az emberiség és ez ifjú intézet ügyét oly éber részvéttel és lelkesedéssel kísérő Pajor Titusz főbiránk, s Hajagos Illés polgármesterünk fáradozásaik s közreműködéseik folytában e jótékony intézet részére minél több részvét nyilvánul, s ma már a kórház alaptőkéje nem csupán büntetésdíjakból, de a népességnél önként nyilvánuló hagyományozásokból tetemesen öregbül. S egyebek közt különösen méltó kiemelésre, hogy a főiskolai ifjúság átaljában korszerűen, s a legjobb sükerrel rendezett hangversenyeik jövedelmével , s a múlt telet nálunk töltött Lángh Bódi derék színtársulata sikerült előadási bevételével a polgári kórház alaptőkéjét nem egyszer és szép kis összeggel gyarapították. S bizton hiszszük, ez intézetnek az eddigiek után nemcsak jövendője van, de az emberiség érdekében ha többen is fognának mellette tényleg apostolkodni, anyagi ereje gyarapultával és hatásköre szélesültével a még mindig pium desideriumként mutatkozó, hanem sokszor pöngetett koldulás- megszüntetést is e jótékony intézet fogná eszközlendeni! Ez évben kezdet gyanánt a főbb térségen és utczákon a helyhatóság által 50 lámpa szereltetvén föl, nálunk a világosodás — legalább az éjjeli — azóta egy kissé előbbre szökkent. S a kivitt kezdetnek mindenesetre örvendünk. De más részről meg nem foghatjuk, annyi hónapok óta e lámpavilágítást házilag mi szempontból kezelhetik , holott a köztudomás szerint annyi pazarlással járó házi kezelés árán azóta a lámpák számát árlejtés azonnali behozatala mellett bizonyosan egyharmadrészszel szaporíthatták volna. De — szokták mondani: a mi halad, nem marad el. A cholericus kór , istennek hála — nálunk úgyszólván teljesen megszűnt. S habár mi — miként azt egy szomszéd városbeliek magukról hirlapilag elmondák , mi a sors választottai e részben nem vagyunk, mert minket e dühös járvány nem került el, mind a mellett azon némi lapokban nagyítva fölmerült hír, hogy itt majd öt ezren e kór áldozatai lettek volna— toljeron alaptalan. Ugyan 10 , júniustól septemberig., három hónapon keresztül, a járvány megszűntéig hivatalos adatok szerint e kórnak 830 egyén jön boldogtalan áldozatává. S e különben nem csekély szám községünkre nézve annál gyászos emlékezetű , mert az elhunytak közt férfiakat vesztünk, minek valának: a rövid itt léte alatt jellemével s nyíltságával mindenek szivét megnyert Jankovich Mihály kath. lelk., a nyomatott, és szóval elmondott egyházi beszédeiben egyformán kedves, s ritka képességű szónok, ref. lelkész Mikó László, a tanári téren alapos miveltségével s páratlan becsületes jellemével feledhetlen Karika János ref. tanár, az irodalmi téren oly maradandó érdemet gyűjtött, s oly kevéssé kipótolható Obernyik Károly ref. tanár, és mások többen, kiknek elvesztését nemcsak azért fájlaljuk, mert közvetlenül községünk beléletében egyelőre nem igen fog az érzékeny hézag elhunytak miatt kipótoltathatni, de mert hatáskörük szellemüknél fogva az összes nemzetre nézve jótékony befolyásuk lévén, haláluk méltán nemzeti közveszteségül vétethetik. — Áldás emlékezetüknek , s béke lebegjen sírjaik fölött! Társas körünkből, mióta a tavaszi fecskék visszaérkeztével tőlünk Lángh Bódi jó emlékezetű színtársulatával a pesti nemzeti színháztól vendégszereplésen itt volt s oly alapos tanulmányú, mint valódi művészképességű Tóth József eltávozott, semmi újság. Azóta megfordult AUSZTRIA. Bécs, sept. 12. Az utolsó napokban a csász. kormány egy uj sürgönye indult volna hir szerint Hübner úrhoz Párisba, melyben Ausztriának az 1854. évi aug. 8-kai és dec. 2-ai szerződvények elveihez szilárdul ragaszkodása utánán kifejeztetik. Valamennyi katonai parancsnokság oda van utasítva, miszerint az idegen légiók számára a toborzálat élénk figyelemmel kísérjék, miután némely ügynököknek állítólag sikerült már, különböző államok katonáit az idegen légiók részére megnyerni. F. helkén itt Zanini Péter altanagy a cholerának esett áldozatul. Ő 1848-dik évben rövid ideig hadminiszter volt. Ma hire terjedt, hogy Bruck báró pénzügyminiszter komolyan megbetegedett. A külügyminisztériumban az utolsó napokban Bourqueney báró, valamint Gortsakoff ig is gyakori értekezletet tartottak a külügyminiszter helyettesével, Werner báró alállamtitkárral. Az itteni franczia követségtől a legközelebb múlt napokban több futár menesztetett Párisba, s Bourqueney bárónál is ismételt értekezletek tartottak Elliot lorddal, Westmoreland gróf helyettesével. Az „Oesterr. Corresp.“ a Földtehermentesítésről egy czikksorozatott nyit, melyből ezennel az I. czikket közöljük: Azon új intézmények közt, melyek Ausztriában a mi felséges Fejedelmünk kormánya alatt életbe léptek, kétségtelenül a földteher-mentesítési mű érdemel legkomolyabb figyelmet. Mint minden későbbi időkre szolgáló mű egy elláthatlan virágzó gazdászati kifejtés csíráját rejti magában, s ha mindjárt elismernünk kell is, hogy az őstermelés nagyobb emelésére még lassan mint több más tényezőknek szükséges hozzájárulniok , mégsem vonhatni más részről kétségbe, hogy a földtehermentesítés azok valódi üdvös hatására s a köznemzeti jóllét előmozdítására mindenkép nélkülözhetlen alapot képez. Nem csekélyebb elismerést érdemel azon mozgalom és következetesség, melylyel a kormány évek óta ezen nagy és nehéz munka keresztülvitelén dolgozott. Hogy e mellett rendkívüli akadályok valának legyőzendők s a birodalom öszterületén terjedelmes öszveírások teendők, az magában világos; annyival dicséretesbnek mutatkozik ama szabályszerűség, melylyel ez ügy elintéztetik, és számos koronatartományban már végre is hajtatott. Az úgynevezett magyar koronatartományokban is e tárgyban már jelentékeny előhaladás történt, és mi érdekes és czélirányosnak tartjuk, itt egy, hiteles forrásból merített kimutatást közölni arról, mi mind Magyarország külön igazgatási területeiben, mind pedig Horvátország és Slavoniában erre nézve hatóságilag elintézve és megállapítva jön. — Csak egy kis időre van még szükség, s a föld és telek Magyarországban is kivívta magának ama szabadságot és mozgást, melyek megkívántatnak , hogy ott már a természettől magától nyújtott áldásforrások mindinkább jövedelmezőbbekké alakuljanak. A pest-budai közigazg. területi országos bizottmány alakulása óta, mi 1853. sept. 15-kén történt, egészben f. é. aug. 14-ig 6,167 föld-, és 15,483% háztelekért, kármentesítési tőkéül 4,473,266 frt 27 kr, az ezektől járó kamat-hátralék 1,609,832 ft 54 kr liquidáltatott; kötelezvényekben a kamat-hátralék utalványozott részletfizetésekül 916,550 frt és az előlegezések megkezdése óta f. é. július végéig mint kamat-hátralékok fejében készpénzben 1,704,880 frt 39 % kr tétetett folyóvá. Kötelezményekben a kamat -hátralékok az illetőknek az előlegezésekben kapott összegek kiegyenlítése után 749,790 forint és készpénzben 10,349 ft 6% kr törvényszéki utalványozás alapján kiadott tőkében 150,300 ft, kötelezvényekben 143 ft 25 kr készpénzben utalványoztatott. Papi, kamarai, és alapítványi javak aversionális kárpótlása iránti jelentés, összesen 77. adatott be, ezek közöl a megyei hatóságoknak tárgyalás végett 55 átküldetett, és 22 db az illető feleknek kiegészítés végett visszaküldetett, melyek közöl 10 db az alsóbb bíróságoktól visszaérkezett, 3 db pedig a liquidáló osztályhoz áttétetett. Az eddigi ügyleteredmények után az igazolási tárgyalások Szolnok és Pest-Solt megyében egészen, Pest-Pilis megyében pedig 14 koronauradalmi község kivételével, befejeztettek, a többi megyékben, mint Esztergomban, azok részint a befejezéshez, részint még néhány kerületben megkezdésükhöz közel állanak. A nagyváradi közigazg. területben, hol 1854 junius hó végén kezdethettek meg a földtehermentesitési munkálatok. 1855. június végéig öszszesen 1595 munkálat 1843 községben, 20,26546/48 jobbágy-, és 42,2301%2 zsellértelek liquidáltatott. A már liquidált összegek kármentesítési tőkében 12,755,962 ft 45 kr., kamat hátralékokban készpénzben 25,418 ft 17%6 kr.; kötelezvényekben 2,891,400 ft, liquidált 1, 2, 3 és 4 előlegezésekben 1,651, 316 ft, és a nemzeti kölcsönre tett 5 előlegezésben 288,153 ft 1334 kr.; összesen 17,612,250 ft 167116 krt tesznek ebből kamathátralékban készpénzben 17,031 forint 44% kr. és kötelezvényekben 1,848,550 ft; továbbá az 1, 2, 3 és 4 előlegezésekben 1,651,316 ft és 5 előlegezésben a kölcsönre 288,153 ft 13% kr; végre kárpótlási tőkében kötelezvényekben 307,150 ft és készpénzben 309 ft 22 és kr, összesen 4,112,510 ft 21%kiutalványoztatott jövedékjogosítottak részére, azon pontján talált az ifjúságnak, melyen a lélek mintegy kilép magából és kezdi elfogadni a meggyőződéseket; bevalljam-e, hogy el lévén foglalva keblem az akkori költői élet bájaitól, minden joga és alkalma megvolt felettem az időnek, hogy netalán megvesztegesse ítélő erőmet, pártossá tegye ízlésemet ? Ama benyomások eltörölhetlenek, s vajha volnának még oly napjaim ez életben valaha, mint voltak az időben, a mikor egyik, másik évi Aurorát, Hébét, vagy költőink műveit először kezem közé kaphattam! Nemcsak a szentmihályhegyi remete, vagy Cserhalom, nemcsak a dalok és epigrammok maradtak meg lelkemben, hanem az a sugár is előttem ragyog, az a szellőcske is körültem leng, mely annyiszor talált olvasva, szegény tanulót vagy egy sövény alatt, vagy egy fa árnyékában. Mégis úgy hiszek magam felől, hogy több szigorral műveltem akár ízlésemet, akár ítélőerömet, minthogy folyvást meg volna vesztegetve elmém annyi idő óta, melyet csaknem kizárólagosan, egyes napi teendőkön kívül, a hazai költészet levegőjén töltök. Magamat illetőleg megjegyzem, hogy azon művek iránt, melyeket akkor megszerettem, ócsárlások, ellenmondások daczára, amik nem oly ritkák voltak irodalmunkban, sem lettem soha idegen. Szerettem azokat föltétlenül, most szeretem — a magok helyén. Változás, igaz, de mindamellett nem oly tetemes, hogy negativitásba estem volna, s jelenleg bánnám műérveimet; sőt inkább eligazodva hiszem magamat sok dologban, melyek, a mint látom, s alább ki lesz mutatva, felekezet dolgává lettek, s várják az elitéltetést. Természetesen, hogy különböző széptani nézetek, irányok, módok vannak kérdés alatt s ítélet alá bocsátva elméletben, gyakorlatban. Roppant a különbség művek és ítéletek között, s vájjon megörökíttessék-e az minden időre ? E részben kitűnő szerepet játszik bizonyos képzet a korszerűségről, mely az idő lelkét, szellemét akarná kifejezni, ha ember nélkül volna szelleme az időnek, de nem mond egyebet fölszínes ötletnél, mi semmi egyéb mint örökös cáfolata magának. Egyik kort megöli a másik. Hasonló szerep jutott az úgynevezett classicitas fogalmának, mely, legalább az én meggyőződésem szerint, annyira el van merevítve, hogy alig juthatni tőle valamihez; aztán ha a korszerűség csakugyan nagy tényező, vannak oly idők, melyekben a classicismus nem kelendő, sőt lelki szükség, hogy megromoljék, különben ma is ecologákat énekelnénk, s nem volna előmenetel. Ezekhez képest : Vitatott kérdés volt egyszer irodalmunkban a fölvett időszak alatt : melyik korszerű : a regény-e vagy az éposz; s ha nem csalódom, amaz elsőt illeté a korszerűség; miután e század harmadik tizedében tiz közel kilencz bizonyosan imez utóbbinak ítélte volna a hervadékony koszorút; de az már elmúlt és örülni kellett a jelennek. Hasonlóul kérdésbe tétetett : a dráma korszerűbb-e vagy az éposz ? és itt is imer utolsó vesztett amannak javára ; s én mindazáltal ezelőtt tíz évvel igy fejeztem ki magamat : semmi sem korszerű, a mi rész; ellenben korszerű minden, a mi saját és jó, a mi szabad és nem szolgai. Hasonlóul az akkortájban nyilatkozott drámai sürgetések után is oly formán elmélkedtem az époszra nézve, hogy ha volt a nemzetnek hőskora, kell lenni époszának épen úgy. Íme kérdés , egyébiránt , mint sokak emléke fentartja még, nem ok nélkül volt előszinte tolva. Különösen a dráma iránti sürgetésekben nem ártott egy kis biztatás a drámára nézve, mert a nemzeti színház állott már, és az igen jól jött ki 1837. után. Ezenkívül voltak kisebb korszerűségek is, régibb, újabb időben egyiránt. Például sonetteket, madrigálókat, regéket , de leginkább balladákat írni, vagy legújabban népi dolgokat, vidéki érdekeket hallani stb. annyira, hogy némely költő önmagához is hűtlenné lön, csakhogy ha már úgy hozza az idő, korszerűvé lehessen. Ezekben csak költészeti nemek, fajok voltak egymás mellett följebb s alábbszállítva; de nagyobb körű az a mozgalom, mely a széptudománynak egyetemes kérdései közé tartozik és mint elv, által akar vitetni regényre, drámára, szóval: a költészet minden fajaira; értem a classicismust. Még több korszerűségi, tulajdonkép divatos felkapást lehetne fölemlíteni, melyek ugyanannyi egyes nyomként merülnek ki az irodalom mezejéből ; de ez nem czélom. Hanem azt jegyzem meg, hogy midőn egy egy ilyen éltető fogalom, szülemlő elv, tulajdonképi alapige kellőleg megbizta, s tehetségéhez képest kiuralkodta magát mint korszerűség, mint divat, az irodalomban : bizonyos átmeneti korszak áll elő , mely az ítészét keresztje; mikor előbb, hogysem vélné a műltiró, egész szeretete a múlton marad , s ennek állandó megfigyelésével a legutolsó korszakot, mint a haladás végső tetőpontját, melyről csak lefelé van itt, jelöli meg, s magának arany időt él a múltban. Tagadhatlan, mikép az efféle meggyőződéseket rendszerint igen erőseknek , sőt makacsaknak is tapasztaljuk , s úgy kell gondolkodnunk , hogy nem ok nélkül vannak megállapítva, mert gyakran egy elmének minden figyelő tehetségét kimerítvén, mint tanultság és vesződség, fáradság és élvezet gyümölcsei nem akarnak végkép odalenni. Nem is lesznek oda. Az irodalom mezején ott állnak előttünk mint határfák, melyeken innen és túl másmás elem, és vegyület, szin és zamat; másmás költői meggyőződések és világnézet, de melyeket soha sem köt össze a határra, hanem csak elválaszt, és ez a legegyoldalúbb ítészeti eljárás. A koroknak ezen, hogy úgy szóljak, becsomózása, előttem legalább, igen korlátolt gondolkozásra mutat, s idő előtti igazságszolgáltatásnak nevezem azt, ha valamely irodalmi korszak nemcsak magára, hanem a többi korszakokra nézve is, bevégzettnek mondatván : csombókot kötünk a régbre. Hogy vannak a fejlődésnek izei, csiklói, melyeket a természet is megjelölt a maga munkáin, ez való, mert tagozat nélkül nincs organismus; de hogy a tagok, izek magokban kiszakasztassanak az élő egészből, ez ellen lehet valamit mondani. Szépirodalmunk, hála Istennek, még nem halt meg, és semmi sem áll útjában , hogy ne legyen előtte annyi mint amennyi van utána; sőt, szabadjon nekem előre kifejezni magamat, én azt tartom, hogy költészetünkön mai nap minden szép múltja után is megújhodási szin vehető észre, mely a régibb időkben sohasem volt ily eleven. Ezek után, úgy látszik, nem ok nélkül vétetett rész néven irodalmunk egyik legbuzgóbb vizsgálójának Toldy Ferencznek, hogy költészetünkön 1830. körül köti meg a csombókot, vagy mint maga kifejezi magát , azóta csak epigonokat lát a magyar költészetben. Azonban ily nézet ellen, ha ugyan több akar lenni alanyi s egyéni véleménynél, semmi sem felhozható, okosabban mint hasonló nézet, például Bacsányié, kinek Gyönyösi és Kisfaludy Sándor után szinte úgy epigon volt Vörösmarty, Czuczor, mint Toldynak ezek után Eötvös és Petőfi. Ellentétes, de épen azért hasonló mert egyoldalú, nézet szerintem Gyulai Pálé, ki maga részéről szinte oly állhatatossággal vl Arany és Petőfi s az újabb költészet mellett, mint a minő positivitással s nyugodtan íratta dőlt belükkel Toldy az epigonok szót a magyar költészet történetében (2. k. 417. 1.) Mindezek tények, irodalomtörténeti adatok, a különböző nézetek kifejezései. Mielőtt e tények általam koránsem egymás rovására, hanem javára igazoltatnának, szükséges tennem a következő észrevételeket. Először: korszerűség fogalmát költészetben formulázni nem lehet oly szabatossággal, mint némely társadalmi tudományokban, mert az, mi a költészet lelkét teszi , a concrét tartalom, oly általános becs, mely nem hagyja magát egyes időkhöz köttetni, hanem minden időben megvan, mint kész jelen és mindennapi lelki szükség; azaz lehet beszélni előkelőleg egy idő folytán közutról, takaréktárról : ez korszerűség; de nincs olyan idő, melyben a költészet és tárgyai újra meg újra előveendők ne volnának, azaz minden időkhöz tartoznak,minden korba beillenek : ez általános eszmeiség. — Miért, másodszor, el kell magunkat szoktatni ama felfogási módtól, melyet eddigelé rendszerintinek mondhatunk, hogy a szellem életét folyamosság helyett afféle bezárolt, bevégzett időszakok után mérjük; egyik szakot a másikra kívül sőt szembe állítsuk , mert az irodalmi élet időköre egyik a másikba esik, és az a különbség melyet e részben például Ilosvay és Arany között észrevettünk, sohasem általános , hanem csak viszonyos, íme fiókoló és korszerűségi felfogásmódhoz még több csatlakozik aztán. Nevezetesen szeretik némelyek egymás nálunk különféle bűvész, műlovag, és isten tudja, miféle művész, de a közönség tartós részvétével egy sem igen dicsekhetik. — Helybeli nyomdánk legutóbb Goldsmithnek „a wakefieldi pap“ czímű classicus tanregényét hozá Ács Zsigmond ismeretes műfordításában. Legközelebb Feneionnak a miveit európai nyelvek a biblia után legtöbb példányban nyomatni szokott „Telemachját“ hozandja korszerű fordításban. S teljesen hisszük, hogy ez elismert jelességű mesterművek, eszék- és szívüket leginkább divatregénynyel saturáló ifjainknál érzékeny hézagot fognak pótolni. — Adja Isten ! KÜLFÖLD. Angolország, London, September 5. — Miután Granville lord tegnap Parisból visszatért, a kabineti tanács összeült, s az ülés rendkívül hosszú ideig tartott. A gróf, mint a titkos tanács elnöke , s mint a ki az udvarnál igen nagy kegyelemben áll, azon pártnak feje a kabinetben, mely Russell és a peeliták elveihez szít. Eredetileg ő volt kiszemelve, hogy Clarendon lord mellett, kit méltán Palmerston lord alterego-jának mondhatni, a királynőt Párisba kisérje; a miniszterelnök mégis, félvén azon rosz benyomástól, melyet az idézne elő, ha két, egymástól eltérő nézetben levő angol miniszter egy időben lépne viszonyba a császárral, mégis kivitte, hogy Granville lord Londonban maradt s Clarendon lord jön a tér ura. — De midőn a külügyi miniszter az udvarnak visszatérése után beadta tudósítását a Tuileriákban uralkodó hangulati fölött, midőn azon terveket, melyek Olaszországra vonatkozólag szóba hozattak, részletesen tárgyalta . Granville lord a legnagyobb megütközéssel határos bámulatot mutatott. Ő tehát azt sürgette, hogy azonnal Párisba küldessék, hogy személyesen győződhessék meg Napóleon szándékairól, s mondják, hogy Parisban azt is keresztül vitte volna, miszerint Napóleon megígérte, hogy Ausztria cooperatiója nélkül semmi lépést sem teend Olaszországban. Valótlan azon állítás, hogy Napóleon pártolná Nápolyban a muratisticus conspiratiokat , vagy pedig azt remélné, hogy egy Muratnak Nápoly trónjáral átplántálása által befolyását Dél-Olaszországban megalapíthatná. Sokkal biztosabbnak látszik előtte Nápoly legitim királya nevében hadcsapatot tenni szárazra a rend fentartására. Ha pedig valóban mozgalom ütne ki Dél-Olaszországban, Napóleon óvakodni fogna a forradalom pártjára állam; interveniálni fogna, annyi bizonyos, de a törvényes monarcha nevében fogna interveniálni, s egyedül azt nyilatkoztatná ki feladatának , miszerint ugyanazon módon, mint ezt Rómában s Athénében teve, a felbomlott rendet helyreállítandja. A napóleoni politikának ezen elővigyázó jelleme az, mely az Ausztriávali egyetértés lehetségességét nyitva tartja. A szárd királyság nagyobbítása inkább Palmerston mint Napóleon eszméje. A császár nem örömest látná, ha az alkotmányos rendszer, Piemont hatalmának terjedése által nagyobb tért nyerne, s az egyedüli dolog, mint Palmerston nevével kibékíthetné, azon kilátás volna, hogy új területek hozzácsatolása, s ahelyett, hogy Piemont mostani democrat alkotmányának tágasabb kiterjedés engedtetnék, a királyra nézve azon eszköz lenne, hogy módosítva és korlátozva hatna a szárd alkotmányra. — Mint mondják, Victoria királynő Francziaországban 10 napig tartó mulatója alatt 100,000-nél több magán petitiót, más szóval mondva, kolduló levelet kapott. Francziaország, Páris, sept.9. A „Moniteur“ nemhivatalos részének homlokán a következő, távirdai után már ismert jelentést olvassuk: „Császár őfelsége az estve jelen volt a „Théátre-Italien“-beni előadáson. Azon pillanatban, midőn azon kocsi, melyben császárné ő felsége udvarhölgyei ültek, a színház ajtaja elibe ért, egy egyén, ki szemben a járdán állt, a kocsira, ezélzás nélkül, két zsebpisztolyt sütött el. A lövés senkit sem talált. Ezen egyén, ki inkább tébolyodottnak, mint orgyilkosnak látszik, mindjárt elfogatott.“