Pesti Napló, 1855. szeptember (6. évfolyam, 1643-1666. szám)

1855-09-27 / 1664. szám

részéről a felügyeletet és gondoskodást, hogy a meleg kályha ne váljék lehellenné. Ha ezen másként nem lehetne segíteni, a hatóságnak közerővel kellene a szegényebb osztály részére az olcsó tüzelőt megszerezni. Franc­iaor­szágban a kormány pártfogásával több gazdag tőzsér ga­bonavásárlást tétet a külföldön, s a beviteli vám alá nem eső készletet a szállítás költsége betudása után vételáron árul­­tatja. Bécsben több gazdag ember, mint múltkor is említik, szintén vételi áron szándékozik árulni a télre (a szegé­nyebb osztály részére) beszerzett főzeléket és burgonyát. A társulati szellem ily irányban nyilatkozása az emberiség áldását, a hatóság méltánylását vonná maga után itt is. De vájjon nem és a hatóságnak kellene-e ily szellem ébresztésére hatni ? Mi hisszük, hogy Pest városa gazdag polgársága a városi hatóság felhívására és kezessége mel­lett kész teeni oly társulatok létesítésére, melyek czélul tűzendnék ki a szegényebb osztályt e rendkívüli körülmé­nyek között olcsó élelmi­szerekkel, olcsó tüzelővel ellátni. A jótékony czél csak néhány hónapra venné igénybe a gazdagok tőkéjét s nem szükség, hogy e czélnál a tőkék törvényes kamatai s a kezelési költségek betudása elmel­­lőztessék; még így is igen olcsón juthatna a szegényebb osztály élelemhez és tüzelőhez, midőn most a 100 és több­e-t igénylő kereskedők árszabályát kénytelen elviselni. Mi nem akarjuk a szegényebb osztályt a hatóság ily gyámsága alá adni, s a gondoskodást csak is e rendkívüli körülmények közt tartjuk szükségesnek. Valamint a drá­gaság általános és európai, úgy midőn a szomszéd nem­zetek között a jótékony szellemet ily nemes versenyre látjuk kelni, természetesnek tartjuk, ha fővárosunk ható­sága is e gondoskodást hivatásának ismeri el, s ösztönzés, és minden után a jótékonyság szellemének ébresztésére, ily jótékony társulatok keletkezésére kíván hatni. Múltkor mondtuk, hogy a gazdagok nem csak j­ó­­, de j­ó­l is cse­­lekesznek ha a szegények nem hagyják éhezni és fázni.— Az igaz , hogy az éhezőké és fázóké a mennyeknek or­szága, de a gazdagok is jogot tarthatnak ez országhoz, ha az éhezőket egy kevés ételhez s a fázókat egy kevés me­leghez juttatják. — A nemzeti színház közönsége néhány nap óta a föld­szinti páholyok egyikében két angol huszártisztet szemlél­hetett , az egyiket királyveres, a másikat sötétkék és arany sujtással egyszerűen kihányt dolmányban. E déli ki­nézésű tisztek minden darabot figyelemmel végig néznek. Mint az angol kormány küldöttei lovakat vásárolnak hazánk­ban a krimai sereg részére, leginkább tüzér- és pogyászlo­­vakat. Ez értesítésünkkel a lótenyésztőket kívánjuk figyel­meztetni. — G­y­ü r­k­i hazánkfiának a P. N. által bőven ismerte­tett találmányára, a hajóhajtóra (propeller) a m. kormány 3 évig terjedő kizárólagos szabadalmat engedett. Egy másik jeles iparosunk Beregszászi­nak a párisi iparműtárlatra küldött zongorája a kiállítási bíróság által érdempénzzel tüntettetett ki. — A Beermann által megindított szépirodalmi és itészi folyóirat „W e s p e n“ első füzete megjelent s egy elbeszélés és több költemény (köztük Dux Don Juanja) mellett hoszabb elmélkedést tartalmaz a nemzeti színház, a budapesti hangászegyleti zenede s a német színház felett. — A P. Ll. felemlíti szükségét azon hatósági rendelet­nek, minél fogva a nagyobb terhet, mint p. o. gabonát szállító szekerek, a danapartra utasíttassanak, nehogy mint legközelebb is megtörtént, a legkisebb baj, mint péld­­a zsákok kilyukadása miatt a belváros szűk utczáinak sza­bad forgalma fenakadást szenvedjen. Mi e rendszabályt még a vasat szállító szekerekre is óhajtanék kiterjesz­tetni, miután a szállított vaslemezek és rudak által oko­zott pokoli lárma semmi esetre sem engedhető meg a szűk utczákon , hol a zörej kettős erővel kinozza, főkép a munkás és a beteg ember fülét. Ki a váczi utczán ily sze­kérrel már találkozott, velünk fog szavazni. — A W. visszatérvén a brünni újság azon hírére, mi­ként a cs. kir. Apostoli Felségének koronáz­­tatása a jövő tavaszon fogna végbe menni, e hírt valót­lannak mondja, miután erre nézve mindeddig semmi rend­szabály sem keletkezett s miután előbb a kormányzási sza­bályok állapitandók meg. A W. szerint a koronázás az or­szágképviseletek szervezése előtt semmi esetre sem fogna megtörténni. — Nemzeti színház. Sept. 26. „Lelkiisme­ret.“ dráma 6 felv. Irta Dumas Sándor, fordította Bu­­lyavski Lilla. Örömmel vesszük észre a közönség részvé­tének emelkedését drámai előadások iránt is. Az előadás jó volt. — MaEllingerné assz. föllépteül adszik : Borgia Lucrezia. Opera 3. felvonásban. K­ötzi tudósítások: B­é­c­s, sept. 26 Ismét lanyha üz­let az értékpapirosokkal. Államvasutrészvények nagy szám­mal jelenvén meg a börzén 3tílre szálltak alá, később % — y­el emelkedvén. 5% met. eleinte 743/4, később 75 — 747/8­ Nemzeti kölcsön 733/4 később 79%8. Éjszak vasút 203%ról 205 %re emelkedett 2047/1—3%en állapodván meg. Bankrészény 1045röl 1056-ra, végre 1055 —1052. Urbéri kárp. kötv. a ausztr. 75%a-75, a többi 72—65. Augsburg 113%. Arany 17%. Ezüst 133­4. Táviratilag. Sept. 25. 5% ausztr. met. 62.05. uj 71.03. Nemzeti kölcsön 67%. P­á­r­i­s, 3% rente 66.10. 4%% 92.60. auszt. ez. kör 81. Államvasut 785. Credit mobilier 1325. London, 3%. Consolok 89%. Bécs 11.26. DunavizábáS. Sept. 27-én: 6' 3’ 3'' 0. fölött. jállt el a tehetség : nyelvének mindazáltal megvannak saját előnyei. Előadása egyszerű, tiszta, világos ; a nu­merus hiányáért szabatossággal kárpótol, s egyiránt tá­vol van a krónikás nyelv szárazságától és a képek ama fényűzésétől, mely a költő történetírók műveit jellemzi. Gyakran tapasztaljuk stylistáinkban, hogy az erőt, a da­rabosság félelme miatt, föláldozzák a simaságnak : a mi Telekink értelmességre törekszik mindenek fölött; s mig másokat műgond vezérel kifejezéseikben , Teleki azon ihletés sugallatát látszik követni, melyet tárgyától vészén, a tárgy megtalálja formáját; látjuk, érezzük, mint válik erélyesbbé, idegesebbé sőt szónokivá ez egy­szerű, igénytelen nyelv, s mint emelkedik alkalmilag a nagy dolgok színvonalára. S a compositióban még több jelességei vannak. Fő tekintet ugyan előtte mindenkor a teljesség, mi rész­ben műve páratlan irodalmunkban , azonban kitűnő alakítási ügyességgel is találkozunk nagyban és részletekben, az egyes kötetekben és egyes lapo­kon egyiránt. Még nem áll előttünk bevégezve a mű, hogy ismertethetnek ama szellemet , mely az egészet egybefűzi , de ott van az első két kö­tet, Hunyadi János föllépésétől Hunyadi László s ama király haláláig, kit Prágában ért el a nemes is , egy nagyszerű dráma, a költői igazság teljes kiszolgáltatá­sával. S míg egyfelől Lászlóval vérben áldozik le a Hu­nyadi-ház napja, annál nagyobb fényben emelkedik a horizon másik oldalán az ifjú Mátyásban.Alig lép ez ifjú a trónra , s a „parvenu“, mint akkor tekintették Európa fejedelmei, csakhamar megmutatja, hogy a­mit király­kodásnak neveznek, jobban érti náluk. Hazánk e nagy királya egészen betölti a következő köteteket.Nagyszerű központ, amely körül csoportosulnak ama korszak többé kevesbbé ismert egyéniségei. Mindenütt érezzük intéző szellemét. A jellemrajzokban e nagy történeti festőnk nem kö­veti azon arczképíró historikusok példáját, kiknek egyi­két Lamartineban volt alkalmam bemutatni. A portrait, a mint a költő történetírók használják, a regényből és életirásból van becsempészve a történet­írásba. Azon hanyatlási korszakból való ez arczképezés, mint helyesen jegyzé meg Vitet a minap, midőn az író­nak nincs többé ereje és kitartása, a régiség nagy író­inak mintája szerint, egyszerűen beszéltetni és cseleked­­tetni személyeit, a helyett közénk és a történet szemé­lyei közé lopózik, s igyekszik mindent kimagyarázni. — De a valódi história, mint más alkalommal már megje­gyeztem, nem az életirás : a Plutarchok nem Thukydi­­deszek. Az életirásban helyén van az arczkép; az élet­irónak modéleja egyedüli czélja. Az egyéniség, a kit ábrázol, az,ő központja; a tények és események csak annyiban kiemelendők, a mennyiben ez egyéniségre vonatkoznak. Ö érette adják azokat elő, elhagyván, rö­vidítvén, a mik­épen nem vagy csak kevéssé tartoznak reá, s egy központban irányzott sugárok gyanánt ren­dezvén s irányozván, a mik vele viszonyban állanak. Ki nem látja, hogy nem ez a történetírás eredeti tisztasá­gában. Itt minden dolog minden esemény helyet köve­tel illő arányban; nem valamely optikai csalódás teszi nagyokká előttünk a történeti egyéniségeket; magok emelik, magok dicsőítik magokat, beszélvén és csele­kedvén nagyszerűebben, mint mások. — A történetíró előttünk hagyja mintegy lefolyni az eseményeket, a­nél­kül, hogy a történeti egyéniségek mellett maga is meg­jelenvén, sértené illusiónkat: ez azon tárgyilagosság, melyre a régiség nagy mesterei példát adtak. — Nem merültek ők tudós anatómiai vizsgálatokba s hoszas erkölcsi és lélektani értekezésekbe, mikben élvet talál­hat a bölcselő és moralista, de a melyek gyakran za­varják az események előadását, s olykor hamis indoko­kat csempésznek a történetírásba; nem bocsátkoztak párhuzamokba más korok egyéniségeivel : rövid , de sokat mondó megjegyzéseik nem zavarták az események folyamát, s egyszerű előadásokban óvatosan kerültek mindent, a mi a k­e­r­e­t borát hordaná magán. Csak a szellem, mely az ítélet tisztaságában mutatkozik, s az erkölcsi érzés, mely az egész műven átleng, mutat egy miveltebb utókorra , melytől egyiránt távol van az igazságtalan harag és kedvezés oka. E nagy példányok után indult a mi Telekink.Ne kérd­jétek tőle munkája folytán, milyen volt Hunyadi János, milyen Mátyás király. Az egész munkát betöltik e nagy egyéniségek, mindenütt látjuk őket, mindenütt érezzük hatásukat , de az író az események előadása közben nem állapodik meg kedvetekért , hogy apró mintá­kat vegyen amaz ór­ási szoborról, mely oly nagy dimen­­siókban él conceptiojában. Ha elolvassátok a művet, magatok tisztába jöttök a jellemek felöl. Pályájok végén ítélhetjük meg legigazabban, a­kik a világ színpadán szerepelnek. Ha legördült a függöny , magába száll a lé­lek, s még egyszer átgondolja, a­miket látott és hallott, a­mik elvonultak szemei elött. Minden nagy ember sírja egy egy kis határdomb, honnan könnyebb a visszatekin­tés Történetírónk sem mulasztja el megtenni e vissza­tekintést, valahányszor valamely nevezetes egyén lelép a cselekvés piaczáról. Művészi visszatekintés, mint a szobrászé a bevégzett műre, mielőtt elhagyja műtere­mét. Egy pillanatra föltűnik előtte minden idom, minden vonal, a szobor kész s könnyű kézzel alakul mintája. E tekintetben Teleki műveiben sem hiányzanak a jellem­rajzok és arczképek: csak a modor különböző, mely szerint azokat elérik állítja. Alkalmat szolgáltat mintegy összevetnünk a rajzot az eredetivel, az élő alakkal, a­ki előttünk élt és működött: a hűség a főszempont előtte, míg a költő történetírók eszményi alakokat állítnak elénk. Művészi tekintetben is felötlő jelességei vannak e szerint Teleki művének.S nem is említvén ama nagy len­dületet, melyet hazai történetírásunkra nézve várunk e műtől, csak e rövid sorokból is láthatjuk, hogy történet­írónk nem egy tulajdonnal bír, mely őt a nagy történet­írók közé emeli. Valóban a „Hunyadiak kora“ a legbecsesebb örökség, melyet egy államférfiu hagyhat a nemzetének. Bármi fé­nyes emléket emeljen a családi kegyelet s a nemzet tisztelete e férfiú sírja fölött, mind fölülmúlja azon nagy­szerű emlék, melyet művében maga emelt nejének. Fenmarad az . . . aere perennius mig egy magyar él, kit hazája múltja, nemzete hajda­ni fénye érdekel. CSENGERY ANTAL: LEVELEZÉSEK. Dées, sept. 16. (Ered. lev.) Az erdélyi ev. ref. egy­házi tanácsnak azon körlevele hozzánk is elérkezett, melyben fölszólittatnak az egyház hívei jótékony ado­mányozásokkal járulni a tanodák felsegéllésére, hogy a négy országos fő- és két al-oskolát a magas kormány rendeletei értelmében aként átalakítani lehessen, mely szerint nyilvánosokká lehessenek, s állam­ érvényű bi­zonyítványokat adhassanak; ezen átalakítandó oskolák a n. enyedi, kolozsvári, marosvásárhelyi collegiumok s a zilahi és szászvárosi gymnasiumok,a megkivántató segély öszveg az előleges számítás szerint 200,000 írt pp. — Midőn a testvérmagyarhonban az oskolák nagy részének átalakítása megtörtént s a nevelés szent ügyének érde­kében oly nagyszerű áldozatok hozattak, miként Nyír­egyháza városa egyedül 300,000 ftot ajánlott egy reál tanoda felállítására ; hogy az Erdélyi 300,000 reformá­tus 200,000 ftot ne tudna öszvecsinálni, ezt senki sem hiszi; ezen üszvegből egy lélekre 40 ki esik, mi nem oly sok , hogy nélkülözését megérezni lehessen; az alá­írandó öszveget nem is kell egyszerre, csak részenként, avagy csak kamatját fizetni, — adománykép körlevél, termesztmény és napszám is elfogadtatik, s az elősorolt oskolák számára külön is lehet adakozni; adományo­zások gyűjtésére ismeretes buzgalmú lelkes férfiak bí­zattak meg. Ez ügyben bocsáttatott ugyan ki egy fel­szólítás még 1852-ben, de az csak előre elkészítő s lel­kesítő szózat volt a közönséghez azon nemes áldozatra, melyre most oly szép alkalom nyílik. És ezen öszveg előteremtése most életfeltétele oskoláink fenállhatásának­; a régibb időben virágozhattak azok az akkori jövede­lem mellett is, mert az osztálytanítókká képzett deá­kok végezhették a gymnasiális tanítást , s a felsőbb tudományokat kevesebb tanárok adhatták elő; de a jelen, szélesebb alapra fektetett rendszer mellett, midőn a ta­nítandó tudományok száma a kor igényeihez képest megszaporodott, a természet tudományok s vegytan elő­adására több drága készületek megszerzése szükséges, mely költségekre oskoláinknak a viharos idők miatt az átalakult politikai viszonyok folytán megfogyatkozott jö­vedelmük nem elégséges, szükségessé vált, adományo­zások gyűjtését megkísérlem,­­ mert azok mostani állapotokban különben sem virágozhatnának, mivel a n­­­enyedi 7 tanár Kolozsvárra hozatott át, a papokat és tanítókat nevelő úgy­nevezett pedagogico seminariumba, a többi oskolákban még meglévő tanítók fizetése pedig oly csekély, hogy a mostani drága időben abból alig ké­pesek kijönni. — Azt hiszem nincs szükség több ma­gyarázatra a legnépszerűbb élet­kérdésnek, csak akarni kell s a legkedvezőbb eredménynek örülhetünk, — áll­jon előttünk magyarhoni hitfeleink lelkesítő példája, kik­hez méltók lenni igyekezzünk. Hisz egyházi igazgatásunk eredeti szerkezete s ősi intézményei szerint nekünk kell gondoskodnunk gyermekeink neveléséről, s tanitó­­intézeteink virágzásáról — s csak ha eziránti köteles­ségünknek eleget tettünk , adhatunk hasznos polgárokat a hazának, mert csak szellemi túlsúly képes bármely hitfelekezet vagy nemzet anyagi jobb létét biztosítani; azért adakozzunk oskoláink számára ! ! Városunk jobblétnek néz eléje; a forradalmi zavarok következtében hogy hirtelen a kivetett parcz-pénzt elő—­szerezni lehessen, elzálogosittattak a városi regálék 45 ezer fü­gpp., még pedig az ital-árulási és sörfözési jogok és malom, sok időre kiválthatlanul, — egy részvényes társulatnak, mely e jogot haszonbérbe adván éven­ként tiz vagy húsz perczentes kamatját kapta a belé fektetett tőkének , s ezen társulat 4 tagja köze­lebbről külön vált, s ezen jogok kirekeszőleges leírá­sáért ígérte a több részvényeseket egy év alatt kielégí­teni, s a jogokat 14 év eltelte után a városnak ingyen átbocsátani, addig is évenkint 2000 pártot fizetvén a ma­jorsági pénztárba; de ezen szerződési terv végleges jó­váhagyást nem nyert s a zálogos szerződéssel együtt felsőbb helyen megsemmisittetett, s a nevezett jogok a városnak visszaadattak oly hozzáadással, hogy a rész­vényes társulat 14 év alatt a város által kielégittessék s addig 6 peres kamat fizettessék ; a részvényesek elég nagylelkűek voltak a szép áldozatot a város jobb lété­ért megtenni s a föltételbe bele egyezni, minek követ­keztében a hasznot ezután nem egyesek, hanem a ma­­jorsági pénztár húzván, a város azon kedvező hely­zetbe jöhet, hogy a részvényeseket néhány év alatt kielégítvén, jogait ingyen kapja vissza, és ez ügy­ben ezen kedvező eredmény a magas kerületi fő­­nök úr erélyes föllépésének köszönhető. — Most már remélni lehet: városunk anyagi jobbl­éte által azon állásba jő, hogy a kerületi városok sorába emeltetvén el­vesztett önállóságát visszakapja , a járás­hivatal köz­vetlen hatósága alól egyenesen a kerületi hivatal alá lesz rendelve mint régebben is úgynevezett nemes vá­ros Hogy az anyagi jobblét a szellemi felvirágozásra is­­ befolyással lesz, van okunk reméllem­. Megemlitendőnek tartom hogy városunk szépítése ér­dekében közelebbről több üdvös intézkedések tétettek s czélszerű ujjitások történtek; több ízléstelen ronda épü­let a piaczról elhányatott, a deszkából készült árubódék szabályoztattak, némely épületek átalakíttattak, szóval Décs mindinkább igyekszik a kerületi városok sorba emelkedhetni, külső mint belső átalakulás által, a szük­séges tekintélyt kiküzdeni törekedvén. Színészeink két havi itt mulatás után eltávoztak kö­rünkből, mindamellett is hogy julius és august, hava a színi élvekre nézve sehol sem igen kedvező; — ha egy költséges nyári színházat nem kell rögtönözniük, kia­dásuk nem haladja felül bevételüket, mi elég k­evező bizotsága közönségünk érdekeltségének a művészet, irodalom s nemzetiség ügye iránt; pedig az igazgatót lehet figyelmetlenséggel vádolni a közönség ellenében. T holmi Lumpaci vagabundus, Cesario , műveltség és természet­féle ódonságok színre hozatala bizonyító, hogy a társulat új darabok betanulását restellette. Va­lóban ügyelni kellene arra, hogy csak színi képesség­gel, művészi tapintattal s némi pénztőkével bíró színé­szek nyerjenek igazgatói engedélyt; a sok kontár csak árt a színművészet tekintélyének. Búzatermésünk sz­int már tudva van, a középszerűnél is gyengébben ütött ki, pedig elemi csapásoktól az idén meg valánk kimérve; a töm­­kbuza-termésbe vetett szép reményeinket is leh­an­goló a hosszas szárazság s az egy hét óta a forró, szo­katlan száraz hideg napok s a korán lehullott dér, sok helyen határunkon a ragadozó állatok fajából vaddisz­nók pusztítják a kukoriczet, — egy hajtó vadászaton 3-at ejtettek el vadászaink egy pár óra alatt; reméljük a­­ közelebbről szélesebb alapra fektetett fegyvertártha­­tási engedély jótékony befolyással lesz az elszaporo­dott ragadozó állatok pusztítására; a gabnaneműek ura ily körülmények között hogy az aratás után sem nagyon szállott alá, azon nem lehet csodálkozni; egy véka tiszta­­búza 3 frm­, a törökbúza vékája 1% fton pp kél, — a rendkívüli szűk szénatermés vagy más nem tudható okok miatt azonban nagyon leszállott a marha ára, a hús fontja a közelebbi próbavágás következtében 12% orra váltóban szállott, és nem H-re, mint a Magyar sajtó új­dondásza a fővárosi újdonságok rovata alatt Írja, a bécsi kerület több városaiban még eddig elé 5 párnál is drágább. A szamosvizi gátok szabályozása iránt kiadott fel­sőbb rendelet által a vizi malmok halálcsengetyűje meghúzatott, de azért nem lesz fenakadás az őrléssel, mert egy izraelita már műmalom állítására nyert enge­délyt; — egy részvényes társulat is alakult e czélra, de az aláírt összeg még csak 3000 ftra megy; a közön­ségnek nem nagy a bizalma a nagyobbszerű­ részvényes vállalatok iránt, mióta a kolozsvári czukor­gyár s a Bethleni szeszgyár megbukott, ho­ több bécsieknek is veszett oda részvényük,­­ a­nélkül hogy a gyárnak történetéről s a bukás okairól a nyilvánosság útján ér­tesültünk volna. A szeszgyárról annyit hirdetett köze­lebbről a szebeni hivatalos lap, hogy az épületi műsze­rek és megmaradott készületek árverés útján el fognak adatni; a kolozsvári czukorgyárról csak annyit tudunk, hogy jelenben más ezt h­a használauik, de azért e ha­szonbérből a részvényesek mit sem kapnak.­ Kérjük az illetőket, hozzanak valamit nyilvánosságra ezen vállala­tok bukásának történetéből, mely a részvényeseket min­denesetre érdekli, de másképen szükséges tudni, mi­től óvakodjunk jövendőben, hogy hasonló bukásokat megelőzzünk, s veszteségeket kikerüljünk, szóval, hogy okuljunk. AUSZTRIA.­ ­ B­é­cs , sept. 26. Tirol itt lakó tekintélyeinek nagy ré­sze e napokban Insbruckba utazott el, hogy Károly Lajos Főrig­y cs. k. Fensége mint Tirol helytartójának ma (sept. 26.) tartandó ünnepély­es bemenetelekor jelen legyenek. C­z­ö­r­n­i­g osztályfőnök, ki a Parisban tartott congres­­susnál Ausztriát képviselte, tegnapelőtt est­e onnét ide­­ megérkezett. Néhány nap előtt Gospichban (Horvátországban) a cholerának áldozatul esett Graf, nyugalmazott őrnagy,­­ Omer pasa egykori tanítója. Graf 1800-ban lé­pett a tüzértestbe, 1813-ban tűzmesterből zászlótartóvá és tüzértisztte lépett a likani határőrez­redben elő, s 1845-ben mint őrnagy nyugalmaztatok A katonaképző intézetek új szervezetéig a határvidéki törzsállomások­ban úgynevezett mathemat tan intézetek léteztek, me­lyek főnöke és tanítója a legfontosabb katonai tudomá­nyokban Gospichban Graf vala, s itt nyeré alatta és általa katonai kiképeztetését O­m­e­r pasa. Néhány hónap elött a 74 éves öreget Omer pasa mint hálás tanítványa az alább következő levéllel ö rendeztette meg. Bár men­nyire megvan is a tanító ezáltal tisztelve, még inkább ki­tünteti az a tanítványt. A kép Szatmáry által van aqua­­reslben mesterileg festve ivnegyed nagyságban s Omer pasát ábrázolja teljes disz öltözékben s minden érdem­­jeleivel. A meghalt öreg őrnagy egy bánkódó éltes öz­vegy­t s egy hajadon leányzót hagy maga után. Egy reményteljes fiát, már mint főhadnagyot Gospichban né­hány év előtt lózul­ bukás által vesztette el. Omer pasa levele ekép hangzik : „Rustsuk. dec. 18. 1854. „Legtiszteletreméltóbb Graf ur! Épen most értesü­lök Kekic nyugalmazott kapitány, egyik ifjúkori bará­tom leveléből, hogy ön öregsége napjait mint nyugdíjazott őrnagy Gospichban nyugalomban tölti, mely váratlanul vett örvendetes hírre meg nem állhatom, hogy néhány sort ne intézzek önhöz; egyszersmind megbocsát ön, ha a szokásos írásmódtól eltérek, s úgy írok önhöz, mint hálaköteles tanítvány az ő tanítójához. „Örömest közlöttem volna önnel tett dús életem­ némi vázlatát, de fájdalom, az időhi­ány ezt mostanra nekem lehetlenné teszi. „Én jelenleg föhadvert­e is!»neratissimus) vagyok minden európai Törökországban létező hadcsapatoknak, s azok egy részével e napokban Krimiába indulok azon reményben, hogy a győzelem­ istene olt is segélyével, mint mindig, támogatni fog. — 14 év óta majdnem foly­tonos harczban állok, s mind a mellett, áldassék Isten, egészséges vagyok; egyszersmind folyvást élénk figyel­met fordítottam a katonai tudományok tanulmányozá­sára; minden vállalatimnál oly szerencse kisért, milyen­ben halandó ember valaha részesülhetett; mellemet hét török és négy külföldi érdemrendjel díszíti, t. i. a be­­csületlegio, az angol Bathrend­, az orosz St. Anna, a spanyol Isabella, mind négy első osztálybeli; ezeken ki­­vül három, gyémántokkal kirakott becsületkardot érde­meltem ki az ellenséggeli Larczokban. „Mind­ezt Graf ur önnek köszönhetem ; ön vetette meg bennem a katonai tudományok alapját, mit is ezen­nel legmelegebb köszönettel és legnagyobb örömmel nyilatkoztatok ki. „Legbensőbb óhajtásom, önnek hálom tanu jeléül egy kis emléket küldeni; de mivel magam is útban vagyok, ezt tennem lehellen volt, s igy szabadságot veszek ma­gamnak önnek ezennel 200 aranyat küldeni azon kérés­sel, ne vegye rész néven, hanem szolgáljon tőlem em­lékezetül; ez összeget én Röszler urnak ausztriai cs. k. consulnak Bulgáriában adtam át, ki szives teend ön­nek azt arczképemmel együtt kezéhez juttatni. „Fogadja ön Graur különös tiszteletem kifejezését, melylyel maradok * „Önnek leghálakötelezettebbje „Omer s. k. Lajtas Mihály.“ (Mis. Zlg) KÜLFÖLD. Angolország, London, sept. 22. A „Times“ ma ismét Olaszországgal foglalkozik. Megjegyzései jelenleg különösen Mazzini ellen irányozzak. „Ki fog — így kiált fel — egy jó ügyet azon túlbuzgakodóktól megmenteni, kik az ügy barátainak nevezik­­magukat! Mazzini, ki honának barátja akar lenni, és sokaktól an­nak is tartatik, a jelen pillanatot választá a lázadásra a fölhívásra. Ő a nápolyi ifjúsághoz egy adresset intézett, mely mintegy három hét óta kering. Ez okmány a me­­nekvők szokásos ékesszólásának dagályos széljében van szerkesztve, s az ifjú nápolyiaknak nagy elhaladásokat kellett tenniök a fölkelési tudományban, ha abból akar­ják megtudni, mit kell sajátképen tenniök. Hogy a kor­mány ellen támadjanak föl, ez természetesen világos, de a többit a republicánus ömlekezések mindannyira ösz­­szevárják, hogy az egész csupa zavaros homály. Mazzini oly ígérettel zárja be felszólítását,melyet megadni bizony nagy mesterség. Ő ugyanis esküszik, hogy ha a Vezúv csúcsán egy lobogó fog lengeni, melyben lángirattal e két szó: „Isten és nép“ reend olvasható; ő más lobogó­val fog az Alpesekről felelni. Az ily szólásmódok már sok szerencsétlenséget okoztak Európában, s hatá­sai a gyakorlati jó előidézését mindenkor akadályozák. E szólásmodor badarsága a legtöbb ember előtt nyilvánvaló ugyan , de ifjú és kétségbe esett ke­délyekre oly országban, mint Nápoly, oly befolyást gyakorolhat, mely egy szabad népnél lehetetlen vol­na. Ezen semmit sem mondó és ábrándos fölhívásoknak mindenike nagy számú elámítottaknak életébe és sza­badságába kerül. Egy hely ezen okmányban különös megrovást érdemel. Minden szabadelvű férfiú Európá­ban Szardinián­ak a nyugati szövetséghezi csatlakozása fölött különösen azért örvendett, mivel abban reményt látott Olaszországra nézve. Ha egy magában szétszaka­­dozott nemzetet ismét tömörré kell tenni , ez , mint a tapasztalás tanít­ó, nem az által történhetik meg, ha an­nak forradalmi tartományait hirtelen egymáshoz von­juk, hanem azokban lassankinti hozzácsatolás által erős és eleven magval kell képezni. Victor Emmanuel oly elvet képvisel, melyet magáévá tehet vagy pedig tetszése szerint megvethet, de figyelem nélkül semmi esetre sem hagyhat. Ha Olaszországnak nemzeti egy­ségre kell jutnia ; ez, a­mennyiben az emberi megfon­tolás érhet, csak azon uralkodó és nép által történhetik, kik megmutatták, hogy az ő országuk nem puszta, ge­­ographiai fogalom.“ És mégis a republicanus apostol gúnyja Szárai­­ia királya s alattvalói ellen irányul, így szól a nápolyi tisztekhez : „„Az egyenruhát, melyet vi­sellek, dicsfény sugárzandja körül , s mig Olaszor­szág éjszaki részében egy m­onarcha embervásárt nyit meg az idegennek Krimnia számára, ti bátran el­mondhatjátok: Mi tábort nyitandunk Olaszország sza­­badságlegiói számára .“ Pedig végül is az fog kivi­­láglani, hogy a Krimiában levő légiók sajátképen az igazi szabadság-légiók, s mi azon meggyőződésben élünk, hogy minden bölcs s valóságos hazafias érzelmű olasz biztosabb remény­nyel tekintené azon derék vitéz férfiakra, kik a Csernaja zónáin harczoltak, s Szebasz­­topol réstörésein az angolok és francziák mellett ontot­ták vérüket, mint azon emberekre, kik Európában a sü­­kertelen fölkelés szomorú sorsát még egyszer előidéz­nék. Állítják, és ez hihetőleg hangzik, miszerint a köz­­társasági párt hívei Mazzininek utolsó lépéséről mit sem

Next