Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)

1855-10-09 / 1674. szám

lommal fényes bankettet adott, melyen Argyll herczeg elnökölt. Ennek beszédéből több tekintetnél fogva tartjuk érdekesnek kiemelni a következő pontokat. Míg a tudo­mány emberei az utóbbi 13 év alatt számban meg fogytak, a tudomány, hogy vigasztalást nyújtson, roppant haladást tön. Erre nézve Argyil felemlíté Rósz reflectorát, Le­­vernier és Adams felfedezéseit a csillagászatban; a siluri rendszer bővebb tanulmányozását s Forbes tanárnak a tengeri állatélet s a partok melletti jégképzés ismerteté­sére vezető vizsgálatait; a földtanban tett előhaladást, Owen physiologiai munkáit, geographiai ismereteink gazdagodását Franklin, Clure és másoknak éjszakra s Gatton, Anderson, Livingston, Barkie, és Barthnak Bél-Afrikában tett kutatásaik által. A guano alkalmazásának tetemességét, 1842-ben Angolországba már egy és fél millió tonna guano vitetvén be, valamint azon mű­­trágyanemeket, mik Liebig fáradozásai folytán a meg­fogyatkozó guanót s a gazdaságban annyira szükségelt állati trágyát pótolák, s mikből Angolországban már is 60,000 tonna fogyasztatik el évenként. Ezek felemlitése után a szónok beszédének fő tárgyára tért, minek közlését mi ta­nulságosnak tartjuk. Ugyanis a szónok szerint, a kormányok nem tehetnek eleget soha a tudomány elővitelére nézve, de valamint a tudomány minden erővek­ pártolása a kormá­nyok legszebb hivatása, úgy a tudomány fejlődésére az ösz­tönt mindenütt a népnek a tudományok iránti érdekeltsé­gében kell keresni, az érdek tárgya legyen elméleti vagy gyakorlati tudomány. Angolországban az ipar e hazájában az elmélet sokszor a gyakorlat után, a tudomány a műki­­vitel után következett, valamint ellenben, főkép az újabb időben, a gyakorlati kivitelt megelőző az elmélet, a tanul­­mányos elv. Ám a többi között a távirat, a tudomány emberének íróasztalától lépett a bámuló világ elé; Így vagyunk főkép azon gyakorlati találmányokkal, melyek alapja a vegytan. Ezért az államok, a kormányok hiva­tása az abstract tudományokat pártolni. A fő feladat tehát a természettanokat is nemcsak gyakorlati alkalmazá­suknál, hanem belértékeknél fogva is a népiskolai tantár­gyak közé igtatni s a tanuló ifjúságot nemcsak a termé­­szettani búvárlatok eredményével, hanem magokkal a buvárlatokkal a természettudományokkal, megismertetni. A vallásnak nem ellensége a természettudomány, azon tu­domány, mely a teremtő erőnek igaz ismeretére, a terem­­tőnek nagyobb tiszteletére vezeti az elmélkedőt. Ismere­teink látköre tágulhat, de e e látkörnek határán túl nem léphetünk, s az e határnál felmerülő kérdések megfejtése nem álland soha hatalmunkban. — Poroszországban, mint tudatik, a kézműves segédek és mesterek részére képezdék léteznek , melyekben a kézművesek nemcsak olvasás, irás és számvetésben, ha­nem a mértan és a természettan elemeiben okattatnak. A tanórák a hétköznapok estéin s vasárnap tartatnak. Ez in­tézetek jótéteményiben roppant számú kézműves részesül, mert ott is sok kézműves nőtt fel minden oktatás nélkül, ki később e hiányt, az elmulasztást fájdalommal, pirulva érzé. Egy három emeletes ház uráról Pesten, kinek műhe­lyében 15—20 legény izzad a pöröly mellett, többször hallottuk, hogy sem írni sem olvasni nem tud. De ilyen, ha bár 3 emeletes háza nincs is, nem egy van a birodalomban. A m. közoktatási minisztérium, mint értesü­lünk , egy javaslattal foglalkozik, melynél fogva a porosz­­országi képezdék mintájára Ausztriában is a kézművesek számára ily intézetek fognának felállittatni. — Oct. 9-dikén, reggeli 10 órakor, a pesti ref. tem­plomban isteni tisztelet fog tartatni, mely alkalommal a papi hivatal jelöltjei fognak felavattatni. — Oct. 10-én, reggeli 10 órakor a pesti refor. theologiai tanintézet fog megnyittatni, a ref. templomban tartandó istentisztelettel s a nagy Isten ne­vének segitségül hivásával. — A „Magazin für die ausländische Lite­ratur“ czimü becses folyóirat legutóbbi számában a hi­res nyelvbuvár Schott nagy dicsérettel ismerteti Hun­­falvynak „Magyar n­y­e­l­v­é­s­z­e­t“ét s különösen megjegyzi, miként szerkesztő és munkatársak a nyelvtu­domány jelen fejlődése igényeinek eleget tesznek s buvár­­lataikkal, mint várni lehet, a tudomány vívmányait bizo­nyosan szaporitandják. Schott, mint tudjuk, egyike a legjelesb finnistáknak s nyelvünket tökéletesen érti. Di­csérete a „Magyar n­y e l­v é s­z e t“nek legszebb ma­­gasztalása. — Ismét egy adattal szolgálunk annak bebizonyítására, hogy a kedves francziák iszonyúan járatlanok a történet­ek földirattanban. A „Bibliographie de la France“ czimű munka f. évi júliusi "füzetében olvas­suk, miként Párisban 1851 — 1854-ben Guirandetnél egy magyar könyv jelent meg egy kőnyomato­s magyar és franczia aláirású képpel. A könyv czime : „Antonina és Attila könyve. Irta anyjok. 2 kötet; ára egy­nek 6 frank. A könyv gyermekek számára íratott. A kép aláírása : „Árpád fejedelemmé választatása.“ (par Ma­rin Lavigne. Imp. lith. de Lemercier à Paris). A ma­gyar aláírás mellett ott áll a remek fordítás : »Un chef valaque, élévé sur les pavois.“ Szegény Árpád, de még szegényebb franczia kiadó, mert Árpád bizonyosan tudá, hogy Lutetia nem Dacia fővárosa; a franczia kiadó 1855-ben még nem tudja, hogy Árpád nem az oláhok fő­nöke volt. — Múlt szombaton a megyei teremben igen érdekes rög­­tönbiráskodási végtárgyalás volt.Két ember, Obornyák János és M­i­h­a­­­i­k István sz.györgyi lakosok ez­előtt négy hónappal a babádi pusztán elkövetett rablás miatt rögtön­­ítélő törvényszék elé állíttatván, a tárgyalás szerdán délu­tán kezdetett meg, s folytonosan tartott szombaton délután 3 óráig, midőn a vádlottak ügyének rendes törvény fo­lyamára utasításával végződött. A nyilvános tárgyalást folytonos figyelemmel kísérő közönség nagy számából következést lehet vonni azon érdekeltségre, melylyel az újabb rendszer szerinti nyilvános fenyitószéki eljá­rás, az egyéni szabadság biztosítására ezérre ezen üd­vös intézmény iránt viseltetik. Szilágyi Virgil és Agárdy Mihály ügyvédek védték a vádlottakat, s a legnagyobb buzgalmat fejtették ki két emberélet megmentésére. Midőn a rögtönbiróság elnöke F­o­ga­ras­s­y János e nagysága a hazaszerte tisztelt tör­­vénytudós, kimondá a fölmentő ítéletet, a közönség el nem fojthatott helyeslő érzete egy őszinte éljenben tört ki. Az egész esetről, mennyiben az ily tárgyalások az egész ügyvédi kart közelebbről érdeklik, Tóth Lőrincz „Törvénykezési tára“ bővebben szóland, s köze­lebbi füzetében hazaadja Szilágyi Virgil védbeszédét is, melylyel a tárgyalás befejeztetett. — Nemzeti színház. Oct. 8. „Troubadour.“ E Hing érné a­ hangja elrekedvén, Azucena szerepét hogy a k. a. vette át. A más alkalommal elmondottak után az e műben szereplők felöli bírálatunk csak ismétlés volna; újabb észrevételünk pedig,mi a szerepvivők hang­ját, énekét illeti, ezúttal nincs; itt csak azt jegyezzük meg, miként az előadás jó és kielégítő volt. A színház egészen telt. E jelentésünk, hála legyen színművészetünk nemzeté­­nek, egy idő óta stereotippé lett. A közönség teljes rész­vétével karolta fel színművészetünk ügyét. E részvét az igazgatóság részéről kellő tekintetet, kellő igyekezetet igé­nyel, igényli a színészek részéről a pontos, jeles előadást, és míg az egy idő óta igen érdekes­ játékrendben az igaz­gatóság figyelmét, igyekezetét, újabb erők szerződtetésé­ben a jóakaratot lehetlen fel nem ismernünk, addig a bámulat fog el bennünket, ha meggondoljuk, hogy kor­látoltság vagy dacz, vagy bármi a közönség érdekének rovására képes legyőzni a c­ukrászat érdekét , mely azonban semmikép sem szenvedne, ha az oldalkijárás az utolsó felvonás alatt, mint ez előtt, nyitva tartatnék. Mi hisszük, hogy e kérdésnek törvényes után elintézése ese­tében a bíró meg fogná semmisíteni az oly szerződést, mely a közönség kényelme, érdeke ellenére köttetett. Mi­után a c­ukrászat e csarnokbani megtörése csakis a kö­zönség érdekéből történik, szükségképen következik, mi­ként az nem csökkentheti a közönség kényelmét, nem sza­bad a közönség érdekével összeütköznie. Márpedig ez ér­dek azt kívánja, hogy a kijárásul rendelt oldalfolyosó el ne zárassák, hogy ne legyen az elgázoltatás veszé­lyének kitéve. Egyébiránt mind­ez a rendőri rend­szabályok körébe is esik, s mi hisszük, hogy jogos és méltányos felszólalásunk valahára figyelembe vételik. — Ma adatik : „Julius Caesar.“ Szomorujáték. Irta Shakspeare. Fordította Vörösmarty Mihály. Színre alkal­mazta Laube Henrik, a bécsi cs. k. udv. színházigazgatója. Zenéjét irta Titl Emil cs. k. udvari karnagy. Börzetudósítások: Bécs, oct. 8. Értékpapirosok nem kerestettek. A bankrészvény kedvelt volt s 1078-ra emelkedett, de 1069-en állapodott meg. A börze végén az éjszak-vasut-részvény 199-re emelkedett. 5% met. 74V4. Nemzeti kölcsön 777/8 Urbérikárp. kötv. a. ausztr. 751/2 —75;a többi 72—66. Államvasút 3463/4. Augsburg 131/2. London II. Páris 1313/4. Arany 18%. Ezüst 1312. Táviratilag. Amsterdam oct. 6. 5% ausztr. met. 62. 09. uj 733/8. 2%/a % 313/4. Nemzeti köl­csön 663/4. Páris, oct. 7. 3% rente 63.95. Ausztr. állam­­vasút 742. Gabonaár. Pest, oct. 8. A gabnaüzlet ma is élénk­­telen maradt; néhány ezer mérő különböző gabnafaj for­gásba jött ugyan, minek azonban sem az üzletre sem az árak változására nem volt legkisebb befolyása sem. Pozsony, oct. 7. Heti forgalom 9100 m. — Piaczi árak : Búza : 4 f. 48 kr.—6 f. 42 kr. Rozs : 4 ft—5 frt 12 kr. Árpa : 2 ft 34 kr.—3 ft 24 kr. Zab : 1 f. 34—42 kr. Kukoricza : 2 f. 12—48 kr. pozs. m. Dunavizállás. Oct. 9-én : 5' 3' 9'" 0. fölött. AUSZTRIA, Bécs, oct. 8. Ö cs. Fensége Ferdinand Miksa főherczeg tegnap délelőtt Gratzba érkezett s rövid meg­állapodás után útját Bruckon át Ischlbe tovább folytatta. Ö cs. Fensége Károly Lajos főherczeg f. hó 6-kán reggeli 8 órakor Innsbruckból Felsőinnvölgybe (Oberinn­­thal) utazott s szándéka egy, Vorarlberg, déli Tirolis és Pusterthalon át teendő körutazás után nov. 3-kán ismét Innsbruckba térni vissza. C­. C.) A folyamatban levő fontos pénzügyi opera­­tiókat illetőleg, különösen kiemelést érdemel azon kö­rülmény, hogy azok valósítása által az államnak a bank­­nák­ adóssága nem, mint eleinte tervezve volt, csupán 80 millió forintnyi öszvegre kevesbítetik, hanem egé­szen törlesztetni fog. Ámbár az ilykép kevesbített adósság-észlet az ő több mint elégséges fedezése foly­tán semmikép sem volna a bank consolidálásának aka­dályául tekinthető, ámde annál hatályosb­, alaposb­ és elismerésre méltóbbnak mutatkozik most oly operatío, mely az állam minden kötelezettségeit a bank­intézet irányában egyszerre teljesíti. Az adósságnak ama jóval csekélyebb részét, mely a banknak átadott jószág­­érték által fedezve nincs, szilárdul megállapított norma­tív törlesztések egyenlítendők ki. És így igazsággal mondhatni, hogy a bank most azon önállóság és rehabi­litate állapotja felé közeledik, mely őt a reá átszállított fontos feladatok megoldására kellően képesíti. Mi a hitelintézetet illeti, tehát az a bankintézetnek egy ágát, ámde egy elválasztott s külön szabályokkal ellátott ágát képezendi, s a 20 millió forintnyi alapítvány tőke kizárólag csak reá fog fordítatni. KÜLFÖLD. Angolország. F­r­i­g­y­e­s Vilmos porosz hg­e­cens, tegnap érkezett Balmoralból Londonba. Megérkezését a „Times“ a berlini udvar elleni heves polémia megnyitá­sára használja fel. Ugyanazon napon írja, melyen Sze­­basztopol elestét jelentik, terjedt híre annak is, hogy F. Vilmos porosz herczeg Balmoralba érkezett, a princess, royal-lal ismerkedni. A mennyi ilynemű viszonyokról tudható, midőn ő kir. fensége 1851-ben tizedik évét elérte, némi előleges intézkedés történt s a princess royala praesumtiv porosz trónörökösnek nőül jön ígérve s most midőn a herczegnő 15 éves, hallatszik, hogy az alkudozásnak uj szaka van folyamatban. Miután azonban a császár- és királyleányok terjesülései nemcsak az ég­ben, hanem ép oly gyakran a kabinetekben is köttetnek, a Printing House Square-i kabinet (a Times szerkesztő hivatala) meg nem állhatja, hogy a Poroszor­szággal kötendő házasság ellen erélyesen ne tiltakozzék. Először azért, mert a szövetkezés Poroszországgal egy­szersmind orosz szövetség felé tett lépés; másodszor, mert Anglia jobban tenné, ha nem bonyolítaná magát újra Németország belpolitikájába, melytől Hannovernek a férfiágra visszaesése szerencsésen (?) felmenté; har­madszor azért, mert e tiltakozás a lapot e pillanatban rendkívül érdekessé teszi s példányai számát néhány százzal fölebb rugtatja. A „Times“ a herczeg és her­czegnő szívügyeibe természetesen nem avatkozik, sem ezeket tekintetbe nem veszi, hanem az ügyet tisztán po­litikai szempontból tekinti. Ha majd a szél változik, a frigyet, mint a szárazföld legtekintélyesebb protestáns udvarával kötendőt, e lap a legillőbb legtiszteletremél­tóbb gyanánt kürtölendi. S már csak azért sem esünk két­ségbe Poroszország iránt, mert a „Times“ egy betűvel sem ajánl illőbb vőlegényt.* A „Times“ e vezérczik­­kének azonban komolyabb háttere van. A boroszlói lap­nak erre vonatkozólag Londonból ezt írják : „Sir Alexander Mailet, Angliának a német szövet­ségnél lévő meghatalmazottja, Homburgban egy lakoma alkalmával, melyet Szebasztopol bevételének dicsőíté­sére rendezett, a háború felelősségét Poroszországra há­­ríta s e nép és kormánya közt párhuzamokat és ellenté­teket állított fel. — Viktória királynő Mallet eljárását annál inkább rosszalta, mert ennek egy kedves vendé­gére s a brit kir. család leendő rokonára sértőleg kellett hatnia — s állítólag oda nyilatkozott, hogy a po­rosz udvarnak sir Alexander Mallet visz­­szahivatása által rögtön elégtételt kell adni. Idő közben, mint ennek diplomatiai körökben hite jár, a porosz követség részéről is jöttek némi czélzások, hogy az udvar elégtételt vár; a tegnapi minisztertanács, mely majdnem három órán át tartott, hir szerint ezen ügygyel foglalkozott. Pal­merston nolens volens kénytelen a királynő határozott akaratához alkalmazkodni s ezt a „Times“ már jó előre boszulja meg. Semmi kétség többé, hogy az angol társadalom ma­gasabb rétegeiben régibb idő óta kétféle hullámzás ve­hető észre. Az első Palmerston lorddal élén feltét­lenül Francziaország felé hajlik, míg a másik Albert herczeg védpajzsa alatt Németország felé s így Fran­cziaország ellen veszi irányát. Hir szerint már 1851-ben történt e részben előleges értekezés, melynek czélja volt Alice herczegnőt a leendő porosz trónörökössel összeházasítani. Bizonyosnak látszik már, hogy az idegenlégió egy ré­sze Máltán fog helyőrségi szolgálatokat végezni. Dover, Canterbury­ és Sharncliffebe már megjött a rendelet, hogy a brit-német és az idegenlégió első zászlóalja ha­ladéktalanul Portsmouthba menjen, ott azonnal hajóra szállandó. Az egész 2400 emberből álló csapat, minia­­fegyverekkel van ellátva. A cityben tegnap óta szélfiben beszélik, hogy az ausztriai kormány egy hitelbank megalapítása iránt a Rothschild-házzal s más bécsi házakkal megegyezett volna. Az államjószágok által biztosítandó alaptőke 100 millió forintra van téve. Attól tartanak, hogy a vállalat az itteni pénzvásártól még több aranyat fog elvonni, mi épen nem gyakorland kedvező hatást. Tegnap ugyan kevéssé csökkent a pénz utáni tudakozódás, de azért a disconto változatlan maradt. Ausztráliából a „Mermaid“ hajón 800,000 f.­siget s „Marko Polo“ hajón szintén nagy aranyszállítmányt várnak. Az utolsó tudósításokat onnan jul. 2 káról a „Magdalena“ hozta, mely a nyugat-indiai postával Pa­namán át egyszerre érkezett meg. Politikai ügyekben semmi új. Gyapjú kevés volt a vásáron, bár rendkívül keresett. Francziaország- Páris, oct. 3. Az „In­d. b­e­­­g­e* párisi levelezője némely tényeket hoz föl, mint tartóza­­tokat a párisi igen csendes politikai életből, s azokat — mint levelező írja — minden rendszer nélkül veti pa­pírra, a XIV. Lajos korabeli újságírók modora szerint. Sokat vitáznak a fölött a párisiak, hogy mi lesz ered­ménye a krimiai hadjáratnak Törökország belsejére nézve. A világfiak, művészek, a kalandos szellemű fia­tal mérnökök közt gyakran fölmerül ezen kérdés: „Mit csinálnak most Törökországgal?“ Vannak, kik így fe­lelnek: „Polgárositni, kereszténnyé és nyugativá kell tenni.“ Vannak sokan, kik így mormognak: „Francziává kell tenni.“ Hogy a nagy és gazdag keleti birodalom ha­tározottan európailag szerveztessék, szüksége van a te­vékeny és értelmes franczia fiatalságra, s ez nagyon szerencsés expediens volna oly időszakban, midőn min­den nemesebb mesterség- és tudományos pályára nézve némi megrekedés állt be a társadalomban. De Angolország barátai ellenzik az ily törekvéseket, melyek, mint mondják, hódítási étvágyra mutatnak. Az ottomán birodalomnak nem szabad senkiének lenni. Ez a felelet helyes.De azt felelik rá, hogy 15 év óta angol be­folyás uralkodott Konstantinápolyban; minden oly hiva­talt, melyeknél tudományos képzettség volt szükséges, Victoria királynő alattvalói foglaltak el; a tolmácsok angolok valának; postamesterek, nyelvtanárok, gazdá­­szok, vasútépítők angolokból teltek ki. Jó lenne tehát a megosztozás. E czélból épen most van egy fontos röp­­irat sajtó alatt. Ezen 250 lapnyi munkácskának czíme : „Confidence sur la Turquie“ (vallomás Török­országról). Nagyon megmossák benne lord Stratford de Redcliffe, angol követet Konstantinápolyban. Gyanítható, hogy ezen röpirat M­ehem­e­t-Alinak, a­zultán sógorának s jelenlegi nagyvezírnek befolyása alatt jelenik meg. A röpirat egyébiránt nagyon kedvező Francziaország érdekeire nézve. Ezenkívül ezer jelenség mutat arra, hogy kelet vál­tozni, ujjá alakulni kezd.Jelentve volt,hogy Alexandri moldovai fiatal bojár jobbágyait fölszabadította. Ugyan­ezen fiatalúr Jassyban egy havi iratot alapított „La Roumanie litteraire“ czím alatt. E lapba több franczia író dolgozik. Megemlítendő az is, hogy M­e­h­e­m e­t-A­l­i pasa be­folyásánál fogva közelebbről egy török iskolát állítaná­nak Versaillesben. A­zultán az iskola fentartására éven­ként 6 millió piasztert (1,500,000 fr.) szentelne. Ezen iskolában 300 muzulmán taníttatnék európai nyelvekre, s az iparágakat illető tudományokra. Erősítik, hogy ez iskola egy hó eltelte előtt megalapíttatnék. — SirdeLacy Evans és Sir Robert Peel Pá­risban időznek. — E lapokban eléggé felfejtve valának azon külön­böző pártárnyalatok, melyek a szerencsétlen Olaszor­szágban túlsúlyra jutni igyekeznek bármi áron is. Ezen pártok nézetei nem különben eléggé ismeretesek. — A mazzinisták, muratisták, szárd alkotmányos pártiak, kibo­csátották már véleményeiket az olasz nép izgatására. Ily vélemény az, melyet Manin a mérsékelt köztársaságnak feje közelebbről V­a­l­eriohoz, egy piemonti lap szerkesz­tőjéhez intéz a „Jour­ de To­u­­­o­us­e“ban. „Kedves Va­lerio ! megküldöm önnek a „Time­s“-ba igtatott nyilat­kozatom eredetijét s fordítását, mi holnap a „Siecle“­­ben is megjelenik. Az annyit rágalmazott köztársasági párt újra megtagadja önmagát s új áldozatot hoz a nem­zeti ügynek. Meg lévén győződve, hogy mindenek előtt Olaszországot kell teremteni, s ez főkérdés, igy szól a savoyai házhoz: „Teremtsetek Olaszországot, s én ve­letek vagyok; — ha nem, nem.” így szól az alkotmány­pártiakhoz : „Gondolkodjunk Olaszország teremtéséről s nem Piemont nagyobbitásáról; legyetek olaszok s nem municipalisták, s én veletek vagyok; — ha nem, nem.“ Úgy látszik, ideje volna a pártok régi elnevezését meg­­semmisítni, mely inkább másodrangú mint főkérdések fölötti egyetértések vagy meghasonlások kifejezése. A valóságos véleménymegoszlás két tábort képez : az egyesítő nemzeti vélemény tábora, és az elkülönző mu­­­nicipális vélemény tábora. Mint republicánus az egység zászlóját tűzöm ki. Olaszország seregeljen tehát a zász­lóhoz, környezze, védje azt é­s Olaszország lenni fog. M­anin,­ Páris, oct. 3. A k­ölni lap írja : Újólag erősítik, hogy Ausztriából békejavaslatok érkeztek, s hogy ezek a mai rendkívüli minisztertanácsban tárgyaltattak. Azt hiszik, hogy a kormány egyelőre semmi békealkudozásokba nem bocsátkozik, s Gr­a­ni­er de C­a­s­s­a­g­n­a­c-nak a „C­o­n­s­t­i­t­u­t­i­o­n­n­e­l“-ben ma megjelent azon czikke, mely szerint Krimia teljes elfog­lalása előtt a szövetségeseknek minden alkudozást mellőzniük kell, a közvélemény előkészítésére látszik írva lenni. A minisztertanács ma 9 órakor gyűlt össze s 2 óra­kor oszlott szét. Páris, odt 4. 0 I o­z a g­a, spanyol követ, ma bu­­csulátogatást tett a császárnál. Jóllehet a követ még na­gyon szenvedő állapotban van s Madridba utazását el­halasztotta, azért megjelent a Tuilleriákban, minthogy a mai nap ki volt tűzve meghallgatására. — La­marti­­ne-t és a La Presse-t be akarták pörölni, L­a­martine-nak „Caesar“ történetében előforduló pinasisáért. Ő azon tört, mely a zsarnokot találja, a nép államcsínyének nevezi. A császár a mellett volt, hogy Lamartine­nak ezen csinyjét ne vegyék tekintetbe. Paris, oct. 2. Igen nagy figyelmet gerjeszt egy röp­irat, melynek czime : „Nyugat Európa ébredése, vagyis: Oroszországot csak a nemzetiségek által lehet megza­bolázni s visszanyomni.“ E röpirat tendentiája felől a következő helyek adhatnak felvilágosítást : „A háború — úgymond — az egyedüli eszköz Oroszországot arra kényszerítni, hogy invasidi terveivel véglegesen fel­hagyjon. Micsoda alkudozások és conventiókkal lehetne halni oly ellenség irányában, ki a ravaszsággal és es­­küszegéssel megbarátkozott ? Ha Nyugat urainak van fentartva e hasznos munkának megkezdése, hogy a moszkovita dicsvagy visszavettessék korlátjai közé, igen nagy tévedés volna azt állítni, hogy e nagy munkával ők maguk is saját erejükből készen lehetnének; nekik még mindig hatalmas közremunkálásra van szükségük, t. i. az Oroszország irányában ellenséges indulattal vi­seltető nemzetiségek közreműködésére. — Lehetetlen, hogy Anglia és Francziaország folytonosan hadseregeket tartsanak Keleten csak azért, hogy a­zultán trónja fölött őrködjenek s azt védelmezzék; be fog következni az időpont, midőn a szövetségesek katonai occupatióinak meg kell szünniök, s midőn a szövetségesek egy flot­tája sem védelmezendi Stambult a csapás ellen, mely valamely orosz kikötőből indulna ki; de mindez nem elégséges , ha Europa repulsiv ereje teljes súlyát Oroszországgal nem érezteti.­­ Szükség, hogy a sz.­pétervári kabinet támadó rendszerének Europa egy erős védrendszert állítson fel ellene, mely a legna­gyobb mérvben fejlődnek ki, s mely a lehetőségig az orosz birodalom minden határait körül fogná, nem úgy, a mint most állanak, hanem a mint II. Katalin invasiói előtt alakultak. III. N­a­p­o­l­e­o­n játszja most azon di­csőséges szerepet Európában, melyet III. Vilmos ját­szott volt a 17. században; ez tudott XIV. Lajos túl­­csapongó törekvéseinek határokat szabni, III. Nap­ol­l­e­o­n talán többet tesz. Ő a dicsvágynak határt sza­bott, eloszlata a bűbajt, mely őt körülsugárzá, s mely­től Európa reszketett. És ezt ő Anglia segedelmével tette, mely maga részéről csak egy elszánt szövetsé­gesre várt, hogy nagy s nemes szándékát megvalósítsa. Anglia hasztalan kereste volna Lajos Fülüpben ezen szövetségest, oly fejdelemben, kinek jelleme a merészség és bátortalanság vegyülete volt. Miután a kard kihúzatott — igy végzi a röpirat — foltozott bé­kéről szó sem lehet. Vagy az egyik vagy a másik rész­ről a Rubiconon át kell menni. Nyugatnak győzelmesen kell e harczból kikelni, vagy Oroszországot kell visz­­szaszorítni határai közé, vagy pedig tőle mindent el­szenvedni. — Az „A. All. Zig“ levelezője keserűen kikel Mu­rat Luczián ismeretes levele ellen. (A „Moni­teur“ után közölt távirati sürgöny is ezen levélre vo­natkozik. Lásd a távirati tudósításokat). Murat Lu­czián hg — írja az „Augs. htg.“ — ép oly rend­kívüli, mint eszélytelen levelet tett közzé a „Times“­­ban. E levél tökéletesen megérdemelné, hogy ignorál­­tassék, s ez mégis történt volna, ha kötelességünk nem volna minden abból eredő következtetésnek ellentmon­dani, mihelyt ez már valakire — Luczián herczeget kivéve — háramolnék. Egyedül Murat­hget illeti a fele­lősség lépéséért, s jó lett volna, ha előbb emlékezik meg, mint levele végén politikai állásáról, mi, mint ő mondja, kötelességévé teszi a hírlapi sajtóbani polemizálástól tar­tózkodni. Akkor nem illette volna el ama nyilatkozványt megérdemlő éles megrovás. Föl vagyunk jogosítva hoz­zátenni, miszerint a franczia kormány nem felelős ezen nagyravágyó óhajtások és kihívásokért. Napóleon császár, ép úgy mint a szardíniai király, kinek nagyra vágyását hasztalan igye­keznek felkorbácsolni, tiszteli az olasz fejedelmek függetlenségét és a jelenle­gi államszövetséget. Ez országban ép úgy nem táplál saját és családja tagjainak számára mint Európá­ban másutt nagyravágyási óhajtásokat s hóditási s nagy­­ravágyási terveket. Azon háborúnak, melyet Oroszor­szág ellen kezdett, egészen ellenkező czéljai van. A nagy­hatalmak, valamint a másodrangu államok Olasz- és Németországban tökéletesen tudják, hogy mit tartsanak e pontról, s ők elismerik a császári kormány őszintesé­gét és érdeknélküliségét. Murat­hy levele tehát nem kelthet nyugtalanságot külföldön, s a józan ész ezen semmi által nem gyámolított és semmi által nem jogosí­tott nagyravágyásokat elítélendi, mint érdemlik. A „Constitutionnel Piemont és Toskana valamint egész Olaszország érdekében azon reményét fejezi ki, hogy azon két állam közt fenforgó viszály nem sokára kiegyenlíttetik, s közölük egy sem késik szövetségeseik tanácsát követni, s viszonyaikat barátságos lábra állítani. — A „Le Nord“ úgy hallja, hogy a franczia csá­szárság új sarjának Albert hy és Victoria királynő fogna keresztapja és anyja lenni. E nagy remény léte­­sülését január havában várják. Spanyolország, Madrid, oct. 4. (T a v i r d a i utón). A cortes mai ülésében a gazdászati gyarmatok alakítását illető törvényjavaslatot elfogadta. A vám­ta­­rifta-bizottmány a büdöskő szabad behozatala mellett nyilatkozott: Oroszország. Az orosz határszélről így szól egy levél : A legbiztosabb kutforrásból tehetem önnek azon közlést, mely szintoly sajátságos fényt vet az elmúlt eseményre, melyre ez különösen vonatkozik, mint Nes­selrode gróf jelen helyzetére Oroszország politikája irányában. Ezen jól értesült emberek biztosítottak en­gem azon tényről, mikép a keleti bonyodalmak kezdeté­vel Nesselrode gróf határozottan ellene nyilatko­zott annak, hogy a fejedlemségek megszállása az orosz fegyveres erő által megtörténjék; a megboldogult Miklós czár ugyanazon véleményben volt. De egy­kor a boszuság pillanatában ezen egész politikai versen­gés felett, s U­r­­­o­s gróf és követői által szüntelen sür­­gettetve, hogy az történjék meg, parancsot adott a czár, mikép az orosz csapatok vonuljanak a fejedelemségekbe, s ezen parancs visszavételére többé minisztere legsür­­getősebb előterjesztései által sem volt leírható. Törökország. A bécsi török követ közhírré tette az alapfeltételeket, melyeket a török kormány a Konstan­tinápoly és Belgrád között építendő vasútra nézve felál­lított. Az építést társulatra kívánja a török kormány bízni. Az ajánlatok 1. évi october 1-je napjától számí­tandó hat hónap alatt fogadtatnak el. Az 1856-dik évi áprilie első hétfőjén meg fog történni az engedménye­zés az ajánlkozó társulatok biztosainak jelenlétében, a Tansimat-tanács előtt, a legkedvezőbb feltételek mellett ajánlkozó és legtöbb biztosítékot ígérő társulat javára. Az engedményezés okadatolva lesz, és közre fog létetni a zultán megerősítésével együtt Részvényesek mind a porta alattvalói mind idegenek lehetnek. Az építés és ke­zelés mindig a Porta felügyelete alatt fog állani. A tár­sulat a birodalom törvényeinek lesz alárendelve. A szűke­é

Next