Pesti Napló, 1855. október (6. évfolyam, 1667-1693. szám)
1855-10-09 / 1674. szám
lommal fényes bankettet adott, melyen Argyll herczeg elnökölt. Ennek beszédéből több tekintetnél fogva tartjuk érdekesnek kiemelni a következő pontokat. Míg a tudomány emberei az utóbbi 13 év alatt számban meg fogytak, a tudomány, hogy vigasztalást nyújtson, roppant haladást tön. Erre nézve Argyil felemlíté Rósz reflectorát, Levernier és Adams felfedezéseit a csillagászatban; a siluri rendszer bővebb tanulmányozását s Forbes tanárnak a tengeri állatélet s a partok melletti jégképzés ismertetésére vezető vizsgálatait; a földtanban tett előhaladást, Owen physiologiai munkáit, geographiai ismereteink gazdagodását Franklin, Clure és másoknak éjszakra s Gatton, Anderson, Livingston, Barkie, és Barthnak Bél-Afrikában tett kutatásaik által. A guano alkalmazásának tetemességét, 1842-ben Angolországba már egy és fél millió tonna guano vitetvén be, valamint azon műtrágyanemeket, mik Liebig fáradozásai folytán a megfogyatkozó guanót s a gazdaságban annyira szükségelt állati trágyát pótolák, s mikből Angolországban már is 60,000 tonna fogyasztatik el évenként. Ezek felemlitése után a szónok beszédének fő tárgyára tért, minek közlését mi tanulságosnak tartjuk. Ugyanis a szónok szerint, a kormányok nem tehetnek eleget soha a tudomány elővitelére nézve, de valamint a tudomány minden erővek pártolása a kormányok legszebb hivatása, úgy a tudomány fejlődésére az ösztönt mindenütt a népnek a tudományok iránti érdekeltségében kell keresni, az érdek tárgya legyen elméleti vagy gyakorlati tudomány. Angolországban az ipar e hazájában az elmélet sokszor a gyakorlat után, a tudomány a műkivitel után következett, valamint ellenben, főkép az újabb időben, a gyakorlati kivitelt megelőző az elmélet, a tanulmányos elv. Ám a többi között a távirat, a tudomány emberének íróasztalától lépett a bámuló világ elé; Így vagyunk főkép azon gyakorlati találmányokkal, melyek alapja a vegytan. Ezért az államok, a kormányok hivatása az abstract tudományokat pártolni. A fő feladat tehát a természettanokat is nemcsak gyakorlati alkalmazásuknál, hanem belértékeknél fogva is a népiskolai tantárgyak közé igtatni s a tanuló ifjúságot nemcsak a természettani búvárlatok eredményével, hanem magokkal a buvárlatokkal a természettudományokkal, megismertetni. A vallásnak nem ellensége a természettudomány, azon tudomány, mely a teremtő erőnek igaz ismeretére, a teremtőnek nagyobb tiszteletére vezeti az elmélkedőt. Ismereteink látköre tágulhat, de e e látkörnek határán túl nem léphetünk, s az e határnál felmerülő kérdések megfejtése nem álland soha hatalmunkban. — Poroszországban, mint tudatik, a kézműves segédek és mesterek részére képezdék léteznek , melyekben a kézművesek nemcsak olvasás, irás és számvetésben, hanem a mértan és a természettan elemeiben okattatnak. A tanórák a hétköznapok estéin s vasárnap tartatnak. Ez intézetek jótéteményiben roppant számú kézműves részesül, mert ott is sok kézműves nőtt fel minden oktatás nélkül, ki később e hiányt, az elmulasztást fájdalommal, pirulva érzé. Egy három emeletes ház uráról Pesten, kinek műhelyében 15—20 legény izzad a pöröly mellett, többször hallottuk, hogy sem írni sem olvasni nem tud. De ilyen, ha bár 3 emeletes háza nincs is, nem egy van a birodalomban. A m. közoktatási minisztérium, mint értesülünk , egy javaslattal foglalkozik, melynél fogva a poroszországi képezdék mintájára Ausztriában is a kézművesek számára ily intézetek fognának felállittatni. — Oct. 9-dikén, reggeli 10 órakor, a pesti ref. templomban isteni tisztelet fog tartatni, mely alkalommal a papi hivatal jelöltjei fognak felavattatni. — Oct. 10-én, reggeli 10 órakor a pesti refor. theologiai tanintézet fog megnyittatni, a ref. templomban tartandó istentisztelettel s a nagy Isten nevének segitségül hivásával. — A „Magazin für die ausländische Literatur“ czimü becses folyóirat legutóbbi számában a hires nyelvbuvár Schott nagy dicsérettel ismerteti Hunfalvynak „Magyar nyelvészet“ét s különösen megjegyzi, miként szerkesztő és munkatársak a nyelvtudomány jelen fejlődése igényeinek eleget tesznek s buvárlataikkal, mint várni lehet, a tudomány vívmányait bizonyosan szaporitandják. Schott, mint tudjuk, egyike a legjelesb finnistáknak s nyelvünket tökéletesen érti. Dicsérete a „Magyar ny e lv é sz e t“nek legszebb magasztalása. — Ismét egy adattal szolgálunk annak bebizonyítására, hogy a kedves francziák iszonyúan járatlanok a történetek földirattanban. A „Bibliographie de la France“ czimű munka f. évi júliusi "füzetében olvassuk, miként Párisban 1851 — 1854-ben Guirandetnél egy magyar könyv jelent meg egy kőnyomatos magyar és franczia aláirású képpel. A könyv czime : „Antonina és Attila könyve. Irta anyjok. 2 kötet; ára egynek 6 frank. A könyv gyermekek számára íratott. A kép aláírása : „Árpád fejedelemmé választatása.“ (par Marin Lavigne. Imp. lith. de Lemercier à Paris). A magyar aláírás mellett ott áll a remek fordítás : »Un chef valaque, élévé sur les pavois.“ Szegény Árpád, de még szegényebb franczia kiadó, mert Árpád bizonyosan tudá, hogy Lutetia nem Dacia fővárosa; a franczia kiadó 1855-ben még nem tudja, hogy Árpád nem az oláhok főnöke volt. — Múlt szombaton a megyei teremben igen érdekes rögtönbiráskodási végtárgyalás volt.Két ember, Obornyák János és Mihaik István sz.györgyi lakosok ezelőtt négy hónappal a babádi pusztán elkövetett rablás miatt rögtönítélő törvényszék elé állíttatván, a tárgyalás szerdán délután kezdetett meg, s folytonosan tartott szombaton délután 3 óráig, midőn a vádlottak ügyének rendes törvény folyamára utasításával végződött. A nyilvános tárgyalást folytonos figyelemmel kísérő közönség nagy számából következést lehet vonni azon érdekeltségre, melylyel az újabb rendszer szerinti nyilvános fenyitószéki eljárás, az egyéni szabadság biztosítására ezérre ezen üdvös intézmény iránt viseltetik. Szilágyi Virgil és Agárdy Mihály ügyvédek védték a vádlottakat, s a legnagyobb buzgalmat fejtették ki két emberélet megmentésére. Midőn a rögtönbiróság elnöke Fogarassy János e nagysága a hazaszerte tisztelt törvénytudós, kimondá a fölmentő ítéletet, a közönség el nem fojthatott helyeslő érzete egy őszinte éljenben tört ki. Az egész esetről, mennyiben az ily tárgyalások az egész ügyvédi kart közelebbről érdeklik, Tóth Lőrincz „Törvénykezési tára“ bővebben szóland, s közelebbi füzetében hazaadja Szilágyi Virgil védbeszédét is, melylyel a tárgyalás befejeztetett. — Nemzeti színház. Oct. 8. „Troubadour.“ E Hing érné a hangja elrekedvén, Azucena szerepét hogy a k. a. vette át. A más alkalommal elmondottak után az e műben szereplők felöli bírálatunk csak ismétlés volna; újabb észrevételünk pedig,mi a szerepvivők hangját, énekét illeti, ezúttal nincs; itt csak azt jegyezzük meg, miként az előadás jó és kielégítő volt. A színház egészen telt. E jelentésünk, hála legyen színművészetünk nemzetének, egy idő óta stereotippé lett. A közönség teljes részvétével karolta fel színművészetünk ügyét. E részvét az igazgatóság részéről kellő tekintetet, kellő igyekezetet igényel, igényli a színészek részéről a pontos, jeles előadást, és míg az egy idő óta igen érdekes játékrendben az igazgatóság figyelmét, igyekezetét, újabb erők szerződtetésében a jóakaratot lehetlen fel nem ismernünk, addig a bámulat fog el bennünket, ha meggondoljuk, hogy korlátoltság vagy dacz, vagy bármi a közönség érdekének rovására képes legyőzni a cukrászat érdekét , mely azonban semmikép sem szenvedne, ha az oldalkijárás az utolsó felvonás alatt, mint ez előtt, nyitva tartatnék. Mi hisszük, hogy e kérdésnek törvényes után elintézése esetében a bíró meg fogná semmisíteni az oly szerződést, mely a közönség kényelme, érdeke ellenére köttetett. Miután a cukrászat e csarnokbani megtörése csakis a közönség érdekéből történik, szükségképen következik, miként az nem csökkentheti a közönség kényelmét, nem szabad a közönség érdekével összeütköznie. Márpedig ez érdek azt kívánja, hogy a kijárásul rendelt oldalfolyosó el ne zárassák, hogy ne legyen az elgázoltatás veszélyének kitéve. Egyébiránt mindez a rendőri rendszabályok körébe is esik, s mi hisszük, hogy jogos és méltányos felszólalásunk valahára figyelembe vételik. — Ma adatik : „Julius Caesar.“ Szomorujáték. Irta Shakspeare. Fordította Vörösmarty Mihály. Színre alkalmazta Laube Henrik, a bécsi cs. k. udv. színházigazgatója. Zenéjét irta Titl Emil cs. k. udvari karnagy. Börzetudósítások: Bécs, oct. 8. Értékpapirosok nem kerestettek. A bankrészvény kedvelt volt s 1078-ra emelkedett, de 1069-en állapodott meg. A börze végén az éjszak-vasut-részvény 199-re emelkedett. 5% met. 74V4. Nemzeti kölcsön 777/8 Urbérikárp. kötv. a. ausztr. 751/2 —75;a többi 72—66. Államvasút 3463/4. Augsburg 131/2. London II. Páris 1313/4. Arany 18%. Ezüst 1312. Táviratilag. Amsterdam oct. 6. 5% ausztr. met. 62. 09. uj 733/8. 2%/a % 313/4. Nemzeti kölcsön 663/4. Páris, oct. 7. 3% rente 63.95. Ausztr. államvasút 742. Gabonaár. Pest, oct. 8. A gabnaüzlet ma is élénktelen maradt; néhány ezer mérő különböző gabnafaj forgásba jött ugyan, minek azonban sem az üzletre sem az árak változására nem volt legkisebb befolyása sem. Pozsony, oct. 7. Heti forgalom 9100 m. — Piaczi árak : Búza : 4 f. 48 kr.—6 f. 42 kr. Rozs : 4 ft—5 frt 12 kr. Árpa : 2 ft 34 kr.—3 ft 24 kr. Zab : 1 f. 34—42 kr. Kukoricza : 2 f. 12—48 kr. pozs. m. Dunavizállás. Oct. 9-én : 5' 3' 9'" 0. fölött. AUSZTRIA, Bécs, oct. 8. Ö cs. Fensége Ferdinand Miksa főherczeg tegnap délelőtt Gratzba érkezett s rövid megállapodás után útját Bruckon át Ischlbe tovább folytatta. Ö cs. Fensége Károly Lajos főherczeg f. hó 6-kán reggeli 8 órakor Innsbruckból Felsőinnvölgybe (Oberinnthal) utazott s szándéka egy, Vorarlberg, déli Tirolis és Pusterthalon át teendő körutazás után nov. 3-kán ismét Innsbruckba térni vissza. C. C.) A folyamatban levő fontos pénzügyi operatiókat illetőleg, különösen kiemelést érdemel azon körülmény, hogy azok valósítása által az államnak a banknák adóssága nem, mint eleinte tervezve volt, csupán 80 millió forintnyi öszvegre kevesbítetik, hanem egészen törlesztetni fog. Ámbár az ilykép kevesbített adósság-észlet az ő több mint elégséges fedezése folytán semmikép sem volna a bank consolidálásának akadályául tekinthető, ámde annál hatályosb, alaposb és elismerésre méltóbbnak mutatkozik most oly operatío, mely az állam minden kötelezettségeit a bankintézet irányában egyszerre teljesíti. Az adósságnak ama jóval csekélyebb részét, mely a banknak átadott jószágérték által fedezve nincs, szilárdul megállapított normatív törlesztések egyenlítendők ki. És így igazsággal mondhatni, hogy a bank most azon önállóság és rehabilitate állapotja felé közeledik, mely őt a reá átszállított fontos feladatok megoldására kellően képesíti. Mi a hitelintézetet illeti, tehát az a bankintézetnek egy ágát, ámde egy elválasztott s külön szabályokkal ellátott ágát képezendi, s a 20 millió forintnyi alapítvány tőke kizárólag csak reá fog fordítatni. KÜLFÖLD. Angolország. Frigyes Vilmos porosz hgecens, tegnap érkezett Balmoralból Londonba. Megérkezését a „Times“ a berlini udvar elleni heves polémia megnyitására használja fel. Ugyanazon napon írja, melyen Szebasztopol elestét jelentik, terjedt híre annak is, hogy F. Vilmos porosz herczeg Balmoralba érkezett, a princess, royal-lal ismerkedni. A mennyi ilynemű viszonyokról tudható, midőn ő kir. fensége 1851-ben tizedik évét elérte, némi előleges intézkedés történt s a princess royala praesumtiv porosz trónörökösnek nőül jön ígérve s most midőn a herczegnő 15 éves, hallatszik, hogy az alkudozásnak uj szaka van folyamatban. Miután azonban a császár- és királyleányok terjesülései nemcsak az égben, hanem ép oly gyakran a kabinetekben is köttetnek, a Printing House Square-i kabinet (a Times szerkesztő hivatala) meg nem állhatja, hogy a Poroszországgal kötendő házasság ellen erélyesen ne tiltakozzék. Először azért, mert a szövetkezés Poroszországgal egyszersmind orosz szövetség felé tett lépés; másodszor, mert Anglia jobban tenné, ha nem bonyolítaná magát újra Németország belpolitikájába, melytől Hannovernek a férfiágra visszaesése szerencsésen (?) felmenté; harmadszor azért, mert e tiltakozás a lapot e pillanatban rendkívül érdekessé teszi s példányai számát néhány százzal fölebb rugtatja. A „Times“ a herczeg és herczegnő szívügyeibe természetesen nem avatkozik, sem ezeket tekintetbe nem veszi, hanem az ügyet tisztán politikai szempontból tekinti. Ha majd a szél változik, a frigyet, mint a szárazföld legtekintélyesebb protestáns udvarával kötendőt, e lap a legillőbb legtiszteletreméltóbb gyanánt kürtölendi. S már csak azért sem esünk kétségbe Poroszország iránt, mert a „Times“ egy betűvel sem ajánl illőbb vőlegényt.* A „Times“ e vezérczikkének azonban komolyabb háttere van. A boroszlói lapnak erre vonatkozólag Londonból ezt írják : „Sir Alexander Mailet, Angliának a német szövetségnél lévő meghatalmazottja, Homburgban egy lakoma alkalmával, melyet Szebasztopol bevételének dicsőítésére rendezett, a háború felelősségét Poroszországra háríta s e nép és kormánya közt párhuzamokat és ellentéteket állított fel. — Viktória királynő Mallet eljárását annál inkább rosszalta, mert ennek egy kedves vendégére s a brit kir. család leendő rokonára sértőleg kellett hatnia — s állítólag oda nyilatkozott, hogy a porosz udvarnak sir Alexander Mallet viszszahivatása által rögtön elégtételt kell adni. Idő közben, mint ennek diplomatiai körökben hite jár, a porosz követség részéről is jöttek némi czélzások, hogy az udvar elégtételt vár; a tegnapi minisztertanács, mely majdnem három órán át tartott, hir szerint ezen ügygyel foglalkozott. Palmerston nolens volens kénytelen a királynő határozott akaratához alkalmazkodni s ezt a „Times“ már jó előre boszulja meg. Semmi kétség többé, hogy az angol társadalom magasabb rétegeiben régibb idő óta kétféle hullámzás vehető észre. Az első Palmerston lorddal élén feltétlenül Francziaország felé hajlik, míg a másik Albert herczeg védpajzsa alatt Németország felé s így Francziaország ellen veszi irányát. Hir szerint már 1851-ben történt e részben előleges értekezés, melynek czélja volt Alice herczegnőt a leendő porosz trónörökössel összeházasítani. Bizonyosnak látszik már, hogy az idegenlégió egy része Máltán fog helyőrségi szolgálatokat végezni. Dover, Canterbury és Sharncliffebe már megjött a rendelet, hogy a brit-német és az idegenlégió első zászlóalja haladéktalanul Portsmouthba menjen, ott azonnal hajóra szállandó. Az egész 2400 emberből álló csapat, miniafegyverekkel van ellátva. A cityben tegnap óta szélfiben beszélik, hogy az ausztriai kormány egy hitelbank megalapítása iránt a Rothschild-házzal s más bécsi házakkal megegyezett volna. Az államjószágok által biztosítandó alaptőke 100 millió forintra van téve. Attól tartanak, hogy a vállalat az itteni pénzvásártól még több aranyat fog elvonni, mi épen nem gyakorland kedvező hatást. Tegnap ugyan kevéssé csökkent a pénz utáni tudakozódás, de azért a disconto változatlan maradt. Ausztráliából a „Mermaid“ hajón 800,000 f.siget s „Marko Polo“ hajón szintén nagy aranyszállítmányt várnak. Az utolsó tudósításokat onnan jul. 2 káról a „Magdalena“ hozta, mely a nyugat-indiai postával Panamán át egyszerre érkezett meg. Politikai ügyekben semmi új. Gyapjú kevés volt a vásáron, bár rendkívül keresett. Francziaország- Páris, oct. 3. Az „Ind. bege* párisi levelezője némely tényeket hoz föl, mint tartózatokat a párisi igen csendes politikai életből, s azokat — mint levelező írja — minden rendszer nélkül veti papírra, a XIV. Lajos korabeli újságírók modora szerint. Sokat vitáznak a fölött a párisiak, hogy mi lesz eredménye a krimiai hadjáratnak Törökország belsejére nézve. A világfiak, művészek, a kalandos szellemű fiatal mérnökök közt gyakran fölmerül ezen kérdés: „Mit csinálnak most Törökországgal?“ Vannak, kik így felelnek: „Polgárositni, kereszténnyé és nyugativá kell tenni.“ Vannak sokan, kik így mormognak: „Francziává kell tenni.“ Hogy a nagy és gazdag keleti birodalom határozottan európailag szerveztessék, szüksége van a tevékeny és értelmes franczia fiatalságra, s ez nagyon szerencsés expediens volna oly időszakban, midőn minden nemesebb mesterség- és tudományos pályára nézve némi megrekedés állt be a társadalomban. De Angolország barátai ellenzik az ily törekvéseket, melyek, mint mondják, hódítási étvágyra mutatnak. Az ottomán birodalomnak nem szabad senkiének lenni. Ez a felelet helyes.De azt felelik rá, hogy 15 év óta angol befolyás uralkodott Konstantinápolyban; minden oly hivatalt, melyeknél tudományos képzettség volt szükséges, Victoria királynő alattvalói foglaltak el; a tolmácsok angolok valának; postamesterek, nyelvtanárok, gazdászok, vasútépítők angolokból teltek ki. Jó lenne tehát a megosztozás. E czélból épen most van egy fontos röpirat sajtó alatt. Ezen 250 lapnyi munkácskának czíme : „Confidence sur la Turquie“ (vallomás Törökországról). Nagyon megmossák benne lord Stratford de Redcliffe, angol követet Konstantinápolyban. Gyanítható, hogy ezen röpirat Mehemet-Alinak, azultán sógorának s jelenlegi nagyvezírnek befolyása alatt jelenik meg. A röpirat egyébiránt nagyon kedvező Francziaország érdekeire nézve. Ezenkívül ezer jelenség mutat arra, hogy kelet változni, ujjá alakulni kezd.Jelentve volt,hogy Alexandri moldovai fiatal bojár jobbágyait fölszabadította. Ugyanezen fiatalúr Jassyban egy havi iratot alapított „La Roumanie litteraire“ czím alatt. E lapba több franczia író dolgozik. Megemlítendő az is, hogy Mehem et-Ali pasa befolyásánál fogva közelebbről egy török iskolát állítanának Versaillesben. Azultán az iskola fentartására évenként 6 millió piasztert (1,500,000 fr.) szentelne. Ezen iskolában 300 muzulmán taníttatnék európai nyelvekre, s az iparágakat illető tudományokra. Erősítik, hogy ez iskola egy hó eltelte előtt megalapíttatnék. — SirdeLacy Evans és Sir Robert Peel Párisban időznek. — E lapokban eléggé felfejtve valának azon különböző pártárnyalatok, melyek a szerencsétlen Olaszországban túlsúlyra jutni igyekeznek bármi áron is. Ezen pártok nézetei nem különben eléggé ismeretesek. — A mazzinisták, muratisták, szárd alkotmányos pártiak, kibocsátották már véleményeiket az olasz nép izgatására. Ily vélemény az, melyet Manin a mérsékelt köztársaságnak feje közelebbről Valeriohoz, egy piemonti lap szerkesztőjéhez intéz a „Jour de Tououse“ban. „Kedves Valerio ! megküldöm önnek a „Times“-ba igtatott nyilatkozatom eredetijét s fordítását, mi holnap a „Siecle“ben is megjelenik. Az annyit rágalmazott köztársasági párt újra megtagadja önmagát s új áldozatot hoz a nemzeti ügynek. Meg lévén győződve, hogy mindenek előtt Olaszországot kell teremteni, s ez főkérdés, igy szól a savoyai házhoz: „Teremtsetek Olaszországot, s én veletek vagyok; — ha nem, nem.” így szól az alkotmánypártiakhoz : „Gondolkodjunk Olaszország teremtéséről s nem Piemont nagyobbitásáról; legyetek olaszok s nem municipalisták, s én veletek vagyok; — ha nem, nem.“ Úgy látszik, ideje volna a pártok régi elnevezését megsemmisítni, mely inkább másodrangú mint főkérdések fölötti egyetértések vagy meghasonlások kifejezése. A valóságos véleménymegoszlás két tábort képez : az egyesítő nemzeti vélemény tábora, és az elkülönző municipális vélemény tábora. Mint republicánus az egység zászlóját tűzöm ki. Olaszország seregeljen tehát a zászlóhoz, környezze, védje azt és Olaszország lenni fog. Manin, Páris, oct. 3. A kölni lap írja : Újólag erősítik, hogy Ausztriából békejavaslatok érkeztek, s hogy ezek a mai rendkívüli minisztertanácsban tárgyaltattak. Azt hiszik, hogy a kormány egyelőre semmi békealkudozásokba nem bocsátkozik, s Granier de Cassagnac-nak a „Constitutionnel“-ben ma megjelent azon czikke, mely szerint Krimia teljes elfoglalása előtt a szövetségeseknek minden alkudozást mellőzniük kell, a közvélemény előkészítésére látszik írva lenni. A minisztertanács ma 9 órakor gyűlt össze s 2 órakor oszlott szét. Páris, odt 4. 0 I oz a ga, spanyol követ, ma bucsulátogatást tett a császárnál. Jóllehet a követ még nagyon szenvedő állapotban van s Madridba utazását elhalasztotta, azért megjelent a Tuilleriákban, minthogy a mai nap ki volt tűzve meghallgatására. — Lamartine-t és a La Presse-t be akarták pörölni, Lamartine-nak „Caesar“ történetében előforduló pinasisáért. Ő azon tört, mely a zsarnokot találja, a nép államcsínyének nevezi. A császár a mellett volt, hogy Lamartinenak ezen csinyjét ne vegyék tekintetbe. Paris, oct. 2. Igen nagy figyelmet gerjeszt egy röpirat, melynek czime : „Nyugat Európa ébredése, vagyis: Oroszországot csak a nemzetiségek által lehet megzabolázni s visszanyomni.“ E röpirat tendentiája felől a következő helyek adhatnak felvilágosítást : „A háború — úgymond — az egyedüli eszköz Oroszországot arra kényszerítni, hogy invasidi terveivel véglegesen felhagyjon. Micsoda alkudozások és conventiókkal lehetne halni oly ellenség irányában, ki a ravaszsággal és esküszegéssel megbarátkozott ? Ha Nyugat urainak van fentartva e hasznos munkának megkezdése, hogy a moszkovita dicsvagy visszavettessék korlátjai közé, igen nagy tévedés volna azt állítni, hogy e nagy munkával ők maguk is saját erejükből készen lehetnének; nekik még mindig hatalmas közremunkálásra van szükségük, t. i. az Oroszország irányában ellenséges indulattal viseltető nemzetiségek közreműködésére. — Lehetetlen, hogy Anglia és Francziaország folytonosan hadseregeket tartsanak Keleten csak azért, hogy azultán trónja fölött őrködjenek s azt védelmezzék; be fog következni az időpont, midőn a szövetségesek katonai occupatióinak meg kell szünniök, s midőn a szövetségesek egy flottája sem védelmezendi Stambult a csapás ellen, mely valamely orosz kikötőből indulna ki; de mindez nem elégséges , ha Europa repulsiv ereje teljes súlyát Oroszországgal nem érezteti. Szükség, hogy a sz.pétervári kabinet támadó rendszerének Europa egy erős védrendszert állítson fel ellene, mely a legnagyobb mérvben fejlődnek ki, s mely a lehetőségig az orosz birodalom minden határait körül fogná, nem úgy, a mint most állanak, hanem a mint II. Katalin invasiói előtt alakultak. III. Napoleon játszja most azon dicsőséges szerepet Európában, melyet III. Vilmos játszott volt a 17. században; ez tudott XIV. Lajos túlcsapongó törekvéseinek határokat szabni, III. Napolleon talán többet tesz. Ő a dicsvágynak határt szabott, eloszlata a bűbajt, mely őt körülsugárzá, s melytől Európa reszketett. És ezt ő Anglia segedelmével tette, mely maga részéről csak egy elszánt szövetségesre várt, hogy nagy s nemes szándékát megvalósítsa. Anglia hasztalan kereste volna Lajos Fülüpben ezen szövetségest, oly fejdelemben, kinek jelleme a merészség és bátortalanság vegyülete volt. Miután a kard kihúzatott — igy végzi a röpirat — foltozott békéről szó sem lehet. Vagy az egyik vagy a másik részről a Rubiconon át kell menni. Nyugatnak győzelmesen kell e harczból kikelni, vagy Oroszországot kell viszszaszorítni határai közé, vagy pedig tőle mindent elszenvedni. — Az „A. All. Zig“ levelezője keserűen kikel Murat Luczián ismeretes levele ellen. (A „Moniteur“ után közölt távirati sürgöny is ezen levélre vonatkozik. Lásd a távirati tudósításokat). Murat Luczián hg — írja az „Augs. htg.“ — ép oly rendkívüli, mint eszélytelen levelet tett közzé a „Times“ban. E levél tökéletesen megérdemelné, hogy ignoráltassék, s ez mégis történt volna, ha kötelességünk nem volna minden abból eredő következtetésnek ellentmondani, mihelyt ez már valakire — Luczián herczeget kivéve — háramolnék. Egyedül Murathget illeti a felelősség lépéséért, s jó lett volna, ha előbb emlékezik meg, mint levele végén politikai állásáról, mi, mint ő mondja, kötelességévé teszi a hírlapi sajtóbani polemizálástól tartózkodni. Akkor nem illette volna el ama nyilatkozványt megérdemlő éles megrovás. Föl vagyunk jogosítva hozzátenni, miszerint a franczia kormány nem felelős ezen nagyravágyó óhajtások és kihívásokért. Napóleon császár, ép úgy mint a szardíniai király, kinek nagyra vágyását hasztalan igyekeznek felkorbácsolni, tiszteli az olasz fejedelmek függetlenségét és a jelenlegi államszövetséget. Ez országban ép úgy nem táplál saját és családja tagjainak számára mint Európában másutt nagyravágyási óhajtásokat s hóditási s nagyravágyási terveket. Azon háborúnak, melyet Oroszország ellen kezdett, egészen ellenkező czéljai van. A nagyhatalmak, valamint a másodrangu államok Olasz- és Németországban tökéletesen tudják, hogy mit tartsanak e pontról, s ők elismerik a császári kormány őszinteségét és érdeknélküliségét. Murathy levele tehát nem kelthet nyugtalanságot külföldön, s a józan ész ezen semmi által nem gyámolított és semmi által nem jogosított nagyravágyásokat elítélendi, mint érdemlik. A „Constitutionnel Piemont és Toskana valamint egész Olaszország érdekében azon reményét fejezi ki, hogy azon két állam közt fenforgó viszály nem sokára kiegyenlíttetik, s közölük egy sem késik szövetségeseik tanácsát követni, s viszonyaikat barátságos lábra állítani. — A „Le Nord“ úgy hallja, hogy a franczia császárság új sarjának Albert hy és Victoria királynő fogna keresztapja és anyja lenni. E nagy remény létesülését január havában várják. Spanyolország, Madrid, oct. 4. (T a v i r d a i utón). A cortes mai ülésében a gazdászati gyarmatok alakítását illető törvényjavaslatot elfogadta. A vámtarifta-bizottmány a büdöskő szabad behozatala mellett nyilatkozott: Oroszország. Az orosz határszélről így szól egy levél : A legbiztosabb kutforrásból tehetem önnek azon közlést, mely szintoly sajátságos fényt vet az elmúlt eseményre, melyre ez különösen vonatkozik, mint Nesselrode gróf jelen helyzetére Oroszország politikája irányában. Ezen jól értesült emberek biztosítottak engem azon tényről, mikép a keleti bonyodalmak kezdetével Nesselrode gróf határozottan ellene nyilatkozott annak, hogy a fejedlemségek megszállása az orosz fegyveres erő által megtörténjék; a megboldogult Miklós czár ugyanazon véleményben volt. De egykor a boszuság pillanatában ezen egész politikai versengés felett, s Uros gróf és követői által szüntelen sürgettetve, hogy az történjék meg, parancsot adott a czár, mikép az orosz csapatok vonuljanak a fejedelemségekbe, s ezen parancs visszavételére többé minisztere legsürgetősebb előterjesztései által sem volt leírható. Törökország. A bécsi török követ közhírré tette az alapfeltételeket, melyeket a török kormány a Konstantinápoly és Belgrád között építendő vasútra nézve felállított. Az építést társulatra kívánja a török kormány bízni. Az ajánlatok 1. évi october 1-je napjától számítandó hat hónap alatt fogadtatnak el. Az 1856-dik évi áprilie első hétfőjén meg fog történni az engedményezés az ajánlkozó társulatok biztosainak jelenlétében, a Tansimat-tanács előtt, a legkedvezőbb feltételek mellett ajánlkozó és legtöbb biztosítékot ígérő társulat javára. Az engedményezés okadatolva lesz, és közre fog létetni a zultán megerősítésével együtt Részvényesek mind a porta alattvalói mind idegenek lehetnek. Az építés és kezelés mindig a Porta felügyelete alatt fog állani. A társulat a birodalom törvényeinek lesz alárendelve. A szűkeé