Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-19 / 1708. szám
kül semmit sem érnének ezen tűztelepek, hanem mert a gőzgépek bámulatos ereje, könnyűsége és pontossága nélkül nem is lehetne azon nagy kalapácsokat működtetni, melyek a hajó vértezetére szükséges lemezeket készítették. Ezen lemezekhez s az úszó tűztelepek egyéb kikészítési részleteihez oly előhaladott műiparra volt szükség, hogy néhány év előtt lehetlen volt volna ilyeket készíteni, s Oroszország kétségtelenül még igen sohá nem lesz képes ilyenekkel előállani: egyébiránt ezek magukban nem is volnának félelmetesek, és csak hatalmas hajóhad védelme alatt lehetnek azokká. Ha százanként állíthatnának is elő Nikolajeffben, és pedig szintily jeles úszótelepeket, s feltéve, hogy ki is juthatnának azok a kinburni szoroson, semmi veszély sem forogna fen, hogy Stambul, avagy épen valamely franczia tengerparti város lődözésére mehetnének. Az első kísérletek után, mindjárt közölte a francziák császára az angol kormánynyal eszméjét. A tudományos és tapasztalt illetékes angol bírák nem kevéssé voltak meglepve, mert a feladatot megoldhatlannak hitték, de az Angliában ismételt lörkísérletek ugyanazon tanúságot szolgáltatták, mint Francziaországban. Ekkor aztán a két kormány megegyezett, hogy bizonyos számú úszó tűztelepeket fognak készíttetni, melyek Kinburnnál nagy sikerrel tettek meg első kísérletöket. Az azokra lőtt golyók nemcsak keresztül törni, de még csak megsérteni sem voltak képesek az úszó tűztelepek bordáit, bárminő nagy terjüek lettek légyen is az oroszok golyóia, úszó tűztelepek pedig használható rést törtek a falakon. Az úszó tűztelepek tehát mindenesetre időszakot alkotnak a haditengerészetben; az eddigi hajóhadak egyedül hajók elleni küzdésre, vagy legfölebb védelmetlen városok elhamvasztására voltak képesek; most először lehet immár komolyan szó valamely várnak tengerészeti erővel leendő bombázásáról. A kísérlet ugyan, melyet az úszótelepek tettek, csak Kinburnnál történt, melynek nem a Kronstadtok és Szebasztopolok között van erődítményi rangja, de azt sem kell feledni, hogy ez még csak az első kísérlet volt, és semmi valószínűtlenség sincs abban, hogy netalán némi, a gyakorlat által szükségeseknek talált, javítások folytán, s kellő számmal alkalmaztatván , a legerősebb tengeri várakat is ostrom alá lehet azokkal venni. I. J. Nyilatkozat. A Budapesti Hírlapban az idei 835-ik számon kezdve, s a 843-ig folytatva egy erdélyi hegyaljai levél jelent meg. Hosszadalmas s még sokkal unalmasabb tartalma sok ferde nézetet és szenvedélyt tanúsít, s mindezekre még a közügy és igazság iránti részvét palástját akarja teríteni. Különösen az erdélyi reformátusok főconsistoriumának intézkedéseiben sokat gáncsoskodik a levelező. Nem kívánjuk fölvenni a levél fonalát, s még kevésbbé követni sok helyt nagyon is triviális kifejezési modorát. Csak két fonák felfogást és szinte oly méltatlan mint valótlan állítást emelünk ki, a többit pedig bátran bízzuk az értelmes s el nem fogott olvasók egyenes ítéletére. Mindkét gyanúsítással teljes állítás átömlik ugyan az egész levélen, de együtt is látható a 838-ik szám alatt. Az enyedi tanintézet évi jövedelméből és alapítványaiból a kolozsvári és marosvásárhelyi főiskolák mellett a közelebbi években több ezerekre menő fizetések történtek. Ezen intézkedést hibáztatja a levelező, a szerkesztőség pedig épen vészteljes ténynek czimezi. — Ez az első vádolása, mely után mindjárt jön a másik is, miszerint ezen intézkedést a főconsistorium nem felhatalmazással, de hatalmaskodással tehette s mostani állása nem is lenne normális. E két pontjára a hires (famosus) levélnek felelni-öntudatából is kiindulva, a főconsistorium kétségkívül szükségtelennek tartja, Hegyaljaival pedig et compagnie-val hírlapi vitatkozásba elegyedni állásán aluli dolognak tekinti s úgy látszik, hogy levélíró és szerkesztőség ezen meggyőződésből is bátorodtak fel corporatiók ellen ily sajtóval a visszaélésre. Legyenek azonban arról is meggyőződve, hogy ezerek botránkoztak meg, kik vallásukat, egyházukat s igazgató testületeiket tisztelik, és teljesen hisszük, hogy lejális örömmel is fogják olvasni a helyreigazító felszólalást. Egyszerű lesz és csak a dologra vonatkozó ezen felelet; a szenvedélyszülte kifejezések mellett pedig, valamint elfordulva mentek el a komoly olvasók is, úgy szándékosan kikerüljük magunk is. II. Enyed városa s benne a ref. collegium az 1849-ik év első napjaiban romba és hamuba dőlvén, ott több évig az iskola visszaállhatásáról komolyan senki nem gondolkozhatott, de annyival sürgetőbb kötelességévé vált az egyházi igazgatóságnak arról intézkedni, hogy más iskoláiban a tanítás meg ne szakadjon. Azonban a nenyedi tanárokat is, mint még erőteljes férfiakat, nem nyugalomra tenni , hanem alkalmazási kelletvén, igy rendeltettek ketten a kolozsvári, ketten a m.vásárhelyi főiskolák mellé; hárman pedig helyt hagyattak N. Enyeden, az iskola dolgai rendezésére, s úgy a mint a körülmények kívánják, a tanítás megkezdésére. Mi természetesebb mint az, hogy a másutt alkalmazott enyedi tanárok is Enyedről vettek fizetésöket? Továbbá Kolozsvárit rendeztetvén a népiskola-tanítók képezdése, s ennek uj kiadásait a helybeli főiskola pénztára nem hordozhatván , s az újabb m. miniszteriális rendeletben meghatározott szervezés költségeit is sem kolozsvári, sem m. vásárhelyi tanintézeteink nem bírván — mely szervezettől volt pedig feltételezve az iskolák nyilvánossága , akkor és ily körülmények közt utalványozott a fő consistorium négy évig tartólag mindkét tanintézet mellé az enyedi collegium jövedelméből két két ezer prt. Régóta látta szükségét a reform status annak, hogy a theologica facultas egyik iskolánál központosittassék s még 1847-ben tartott népes gyűlésében annak az enyedi akkori főiskola mellé létrehozását elhatározta, de jelenleg az Enyedre nézve közbenjött szomorú változások miatt ottan meg nem történhetvén , igy tette által a fő consistorium ideiglenesen Koloszvárra a világi rendek és közzsinatnak teljes beleegyezésével. Hibás és valótlan azon gyanúsító állítás is, mintha ezen rendelkezés a m. kormány tudásán kívül lenne , mert a mellett hogy a theologiai tanulmányok taníttatásának módja a felsőbb rendeletek által a protestánsok jogában meghagyatott, a theologicum seminariumnak Kolozsvárra áttétele, hol a püspöknek állandó lakása van s hol a felügyelést ezen seminariumra nézve közvetlenül gyakorolhatja, a m. kormány nézete ellen bizonyosan nincsen, miről a hegyaljai tudósítót biztosíthatjuk. Mit kíván még Hegyaljai úr? Azt talán csak nem követeli, hogy az emlegetett aláírók petitiója s nagyobbára ismeretlen nevű emberek ingyök szerint kormányoztassanak az erdélyi reform, superintendentiának egyházi és iskolai dolgai. Ilyen petitióknak valamely súlyt tulajdonítani nem lehet. — A fő consistorium minden tagjának útja van megjelenni a gyűlésekben, s ott véleményét kimondani, de ily petitiókat törvényes lépéseknek a főconsistorium soha nem ismert és elismerni nem is fog. Ez csak zavart és rendetlenséget hozna be a statusba, s ha a levelező úr rendnek és törvényességnek barátja, ezt maga sem pártolhatja, erre valamely súlyt nem helyheztethet. Tudja azt a levélíró is, hogy 1658-ban Fehérvár a tatárok által elpusztíttatván, szinte hat évig az ott feldúlt iskola tanítványai, apáczái, Cs. János és Vásárhelyi Péter tanárok vezetése alatt a koloszvári collegiumban hospitáltak, s a theologusok itt vették a fejedelmi alapítványt is. Nem történt tehát semmi új, és az alapító szelleme és akaratjával ellenkező most is, midőn néhány szegényebb állású de jó igyekezetű theológusok felsegéllésére a fejedelmi alapítvány alig harmadrésze ide küldetni határoztatott. Tudja azt is 87 erdélyi törvényhozásból, hogy midőn az ország a fejedelem Bethlen Gábor végrendeletét helyben hagyja, akkor is Koloszvárt tartja legalkalmasabb helynek, de Fehérvárba is beleegyezett, s ugyanazon törvényczikk elhatározza a collegium felvigyázatát is — az egyházi és világi inspectorokat — kiszabja ezeknek kötelességét is, különösen jószágaira s jövedelmeire a gondos felvigyázatot, hogy valami módon azok vagy ne dissipaltassanak vagy inprofammusum ne convertáltassanak. Az a hely tehát, hol most a theologicum seminarium hospitál, nemcsak nem idegen a régi törvényhozás előtt, sőt épen megnevezve van; a fejedelmi alapítványok idehozatala is az első elpusztítatás után mindjárt megtörtént, szintén mint most a harmadik elégéssel; s ha akkor semmi gyanúnak s vádoltatásnak nyoma nincs , hogy az alapítványok eredeti czéljuk ellen fordíttattak volna, miért jajdulnak most fel a hegyaljai levelező és a szerkesztőség , midőn a fájdalom a szerencsétlenség s minden körülmények hasonló intézkedést kívántak? Azonban a fő consistorium ezen körülmények által parancsolt rendelkezéseiben is bebizonyította azt, hogy a fundatorok akaratát mennyire tiszteli , mert különválasztotta mindazon alapítványokat, melyek egyes alapítók által meghatározott czélokra deszináltattak, s ezeket eredeti rendeltetések mellett meghagyta, és így más jövedelmekből fordított a feniit czélokra. Gondoskodott arról, hogy az enyedi gymnasium fenálhasson, virágzó állásra juthasson , mert legelsőbb is tizenkét ezer pst szakasztott ki annak fentartására; fundust hagyott a lerombolt épületeknek rendre a szükséghez képest helyreállítására; tanárokat nevezett ki elegendő számmal. De fájdalom a levélíró, bár hitsorsosnak hisszük, kevésbé hordozza szívén iskolánk felvirágzását, midőn azon gyanúsítást, miszerint az alapítványok rendelt czéljaiktól elvétetnek, épen azon időpontban hozza fel, mikor hitsorsaink az adakozásra felszólittattak, s ez által akarja azokat attól eltartóztatni, vagy a buzgalmat bennök csökkenteni. Igaz, hogy fejedelem Apafi Mihály a körülte gyűlt tanácsosokkal egyértelemben a M. Kocsárd mellett ütött táborában 1662-ben II. Enyedre teszi át a collegiumot, azon okból különösen, mivel itt volt a caput honorum, s hogy az ország óhajtása szerint Kolozsvárra tegye, erről nem is gondolkozhattak, mikor épen a Kolozsvár megostromlására indult a kocsárdi tábor is. A jószághozi közeltételt pedig különösen ajánlotta akkor azon körülmény, miszerint a tanárok nagyrészint termesztményekben kapták a fizetést, a theologus deák ifjak pedig még aszszó szilvában, borsóban és bárányban is stb. vették a fejedelmi alapítványt. De az idő kivonata szerint változás történt e tekintetben is mint sok egyebekben, anélkül hogy az alapítvány szelleme megsértetett volna. Itt sokat lehetne még mondani, több hibás s valótlan állításokról is, melyek a hegyaljai levélben előfordulnak, milyen például az is, hol az iratik, hogy a kinevezett tanárok közöl az egyik M. Vásárhelyt fogna maradni, holott a levél elindítása t. i. sept. 25-ke előtt már N. Enyeden volt és tanított , s ezt a levelező úrnak is tudni kellett , de átmegyünk a második gyanúsító állításra, még pedig mivel a fenebbiekből, s több százados gyakorlásból is világos az, hogy az erdélyi reform superintendentiának igazgatósága a törvény általi fölhatalmazásból és nem hatalmaskodással tette iskolái körüli közelebbi intézkedéseit , most már csak is morális állására nézve kellettk egy pár megjegyzést tenni. Az erdélyi reform fő consistoriumnak, mind elnökei, mind tagjai ugyanazok, kiket a levélíró és szerkesztő urak 1848 előtt is ismertek; a földről elköltözöttek helyett újak nem választottak. Gyűléseit is ugyanazon alakban tartja, ugyanazok tárgyai, s a magas kormánynyak egyenes összeköttetése is fennáll: önként következik tehát, hogy a fő consistorium ma is normális állásban van. Vagy talán azért állítja a levelező, hogy a fő consistorium nincs normális állásban, hogy a püspök-helyettes, leromlott enyedi lakát elhagyván, Kolozsvárra a fő consistorium székelő helyére átköltözött, és ott minden gyűlésekben tanácskozásokban részt veszen? Igen hibázik:mi biztosítjuk, hogy ezen változás a fő egyháztanács törvényes állását inkább erősíti mint csökkenti; ez am. kormány intézkedésének ellenére nincsen, s a fő egyháztanács iránti bizalmat a világi szintúgy mint egyházi rendben neveli. Ami a levélírónak a fő consistorium szervezése iránti óhajtását illeti, arra csak annyit felelünk , hogy mi bízunk az ő Felsége kegyelmében, ki 1851-ik dec. 31 —ki legfelsőbb határozatában minden vallásokat a magok jogaikban megtartani ígérni méltóztatott. Kolozsvárt, oct. 25-ikén 1855. TÖBBEN. iparhitelbank alapítói s a franczia credit mobilier társulat főnökei nem egyesülhetének. Azok után, miket e tárgyban bécsi f. levelezőnk elmondott s mit legközelebb mi is elmondánk, bővebb felderítésül még csak a következő adatok közlésére szorítkozunk. A credit mobilier társulat, melynek alapja 60 millió frank, azon joggal bír, hogy névleg tőkéjénél lőszer nagyobb, vagyis 600 millió frankra menő állampapirosokat és részvényeket (más vállalatokért) szerezhet, ezek helyett saját kötvényeket bocsájthatván ki. Eleinte, mint tudjuk, az ausztriai kereskedelmi és iparhitelbankot is azon lehetőséggel kívánták felruházni, hogy t.i. ez is befizetett tőkének ötszörösen megfelelő kötvényeket bocsájthasson ki. E szándéktól azonban eltértek, mert a kibocsájtható kötvények árán vásárolt részvények, papirosok, mik az egyre ingadozó változó árkeretnek tétetnek ki, nem fedezik kellőleg a kibocsájtott kötvények értékeit. Az ausztr. hitelbank véleményünk szerint igen helyesen cselekedett működésének szűkebb körre szorítása által, mert a hitelintézet kötvényeinek lehető legnagyobb szilárdságot kölcsönző fedezés sokkal szabatosabban határoztatik meg és biztosíttatik az által, ha a kibocsájtott kötvények öszvege soha sem szabathatja meg az intézet pénztárában levő állampapírosok s magánértékek árfolyam szerinti értékét. Azonban ítéletünk szerint a hitelintézet még abban is különbözik a credit mobiliertől s ennél még annyiban is több biztosságot nyújt, hogy működési körét csak a birodalom határain belüli üzletre szorítja. E működési kör elég tág mind a vállalat nyereségének biztosítására, mind oly életerős vállalatok létesítésére, melyek által a belföldi ipar és kereskedelem nagyobb kifejtésre segíttessék. Még erősen hisszük, hogy államgazdászati szükségleteink kiváló képviselete mellett e hasznos intézet ügyvezetői figyelemmel fognak viseltetni a világpiacok körülményeire, szükségleteire is, ki kell akkor jelentenünk azon meggyőződésünket is, miként e körülmények, e szükségletek tekintetbe vétele és azon tapasztalás, miként a külföld bor- és gabonapiaczainkon tetemes és egyre növekedő megrendelésekkel jelenik meg, az intézet ügyvezetőit arra birondja, hogy a közjövedelemnek ily bn forrásává válható ágait gazdászatunknak minden után kifejtse. És ekkor lehetlen, hogy ez intézet, mely a gazdának kellő biztosítás mellett előlegezést ad, a birodalom azon részét (hazánkat) legfőbb tekintetben ne részesítse, mely a birodalmi bor- és gabonatermelés nagyobb részét állítja elő. Ennél fogva bizton várhatjuk, hogy a hazánkban állítandó fiók hitelbankok tetemes tőkével fognak dotáltatni. — Ismét visszatérünk a szeszégetésre. A szeszgyártás, miként a kereskedelmi és iparkamarák jelentései nyomán tudhatjuk, hazánkban is oly kiterjedést nyert, hogy azt, mint iparágat véve, a nemzeti gazdászat egyik legfontosabb tényezőjéül tekinthetjük. A szeszgyártás a mezőgazdászati termelés hasznos értékesítésének egyik eszköze s némileg a földmivelési tevékenység egyik rugója. Míg ezt ez iparág méltánylásául meg kell jegyeznünk, más részről nem tagadhatjuk azt, miként ez iparár szűk termés idejében az élelmi czikkek mennyiségének megfogyatkozását , azok árának emelkedését eszközli, anynyival is inkább , mert pénz- és forgalmi viszonyainkban azon irány kezd érvényre jutni , hogy az árak a nyugat-európai árakkal egyenlő színvonalra emeltessenek. Ennél fogva minden felfedezés , mely a szeszégetésre kívánt anyagot nyújt, örömmel fogadható, minden anyag, mely mellett, az élelmi czikkek nagy része nem vonatik el szükségkép a nép éléskamaráiból, a kormányok s az államgazdák figyelmét igényli. Ezért figyelmeztettük múltkor. olvasóinkat az asphodilra s e czélból figyelmeztetjük most a Szicziliában nagy mennyiségben tenyésző vad kaktusfigére. Fentebb megjegyzek, miként a szeszgyártás a mezőgazdászati tevékenység egyik rugója is. Megjegyezzük tehát, hogy azon esetben, ha az asphodil és sziciliai kaktusfige a szeszgyártásnál az eddig e czélra használt gabona helyébe lépne is, még bő termés esetében sem félhetünk gabonánk árának nagy csökkenésétől, s következőleg a földmivelési tevékenység szakadásától. Amint gabonakiviteli kereskedésünk emelkedik, fog szükségkép e tevékenység is emelkedni. Márpedig a csak eddig közlött adatok nyomán is meggyőződhettek. olvasóink afelől, miként gabonakereskedésünk mindinkább terjeszkedik, hogy a népgazdaság ez ága mindinkább jövedelmezőbb lesz. Múltkor fejtegettük, hogy amint fejlődik Németország gyáripara, akként kell szükségkép fejlődnie az ausztriai birodalom és különösen hazánk mezőgazdászati tevékenységének. Ily conjuncturák mellett, mert szűk termés idejében a gabona ára a szeszgyárak szükségleteinél fogva is tetemesen fog emelkedni és mert viszonyos hatásnál fogva a szeszgyártás üzlete is nagy áldozatokat igényelene, az államgazdászatnak már ez érdekből is gondoskodnia kell oly anyagok előteremtéséről mit pótolván ez iparágnál a drágává lett nyersanyagot, az üzletet jövedelmezőbbé tegye. A m. kormány, mint említek, az asphoditnak behozatalát megkönnyítő, most még a gazdászat és ipar feladata e növénynek meghonosítása. És véleményünk szerint, az államnak és az iparnak sokkal jobb szolgálatot tennének azon uradalmak, melyek, mint halljuk, Chinából hozatnak theakertészeket, melyek kerteikben a theát nagyban akarják termeszteni, ha e helyett az asphodilt honosítanák meg s ha kerteiket szicziliai kaktusfigesövényekkel vennék körül. E növény meghonosítható az ausztriai birodalom déli részében,különösen Dalmátiában.E kaktusfige szeszgyártásra s sertéshizlalásra sikerrel használható. — Gagóczi Károlynak általunk is többször dicsérettel felemlített „Mezőgazdasági statistikája“ iránt örömmel jelentjük, a közönségnek, a gazdaosztálynak figyelme mindinkább emelkedik. Naponkint több és több megrendelések érkeznek szerzőhöz.Azok részére, kik e munkát még nem ismerik, tán hasznos dolgot teszünk, midőn e munkának tartalmát főbb szakaszai megemlítésével ismertetjük meg. A bevezetést követi a „mezőgazdasági alapstatistika.“ E rész a következő szakaszokra oszlik : 1) Magyarország s a temesi Bánság éghajlati viszonyai, viszonyítva a növényi és állati életre is. 2) Magyarország s a tem. B. földterületi viszonyai. 3) népességi viszonyai. 4) Az ország birtokviszonyai. 5) A forgalom eszközei, ipar és kereskedés. 6) A mezőgazdaság kifejlésének eszközei s annak kifejlettségi foka. „A tulajdonképpni mezőgazdasági statistika“ részei következők: 1) A mezőgazdaság kezelési viszonyai. 2) földmivelés , kertészet, szőlőmivelés, erdészet. 3) Állattenyésztés. 4) A mezőgazdasággal összekötött iparvállalatok. Végre„Egyes gazdaságok leírása E részben 18 egyes uradalom, két vidék s tíz község ismertetik gazdászatilag. — E szorgalmas szerző jelenleg egy szintén fontos munkán dolgozik. E munka „Magyarország államgazdászata, melyben atatistikai adatok nyomán tájékozással tárgyalja az ország különböző vidékein micsoda gazdasági ágnak van egyebek felett előnye s mik hathatnak mind a kormány mind magánosok részéről leginkább kedvezőleg ugyan annak czélszerű kifejtésére. E munka előkészítéséül nemsokára Galgóczitól meg fog jelenni a már tagosított birtokok kézikönyve. — A „Gazd. Lapok“ borászati közleményeinek írója A. L. a „mustméreg“ ügyében intéz figyelmeztetést a bortermelőkhöz és pinczegazdákhoz. A Greinerféle üveg mustmérleg segélyével csak hozzávetőleg becsülhetvén meg az aszumust sokaságát. A L., miután az eddigi sárga rézből is készített mustmérleg sem mutatja kellőleg czukordús aszumustjaink fajsúlyát, oly mustmérleget készített, mely elegendő számú fokokkal bir, a félfokokat is jól kivehetőleg mutatja s e mellett fatokba zárva kényelmesen hordozható. E mustmérleg két kiadásban készíttetik. A fatokba zárt mérleg ára 1 ft 12 kr. A másik szintén fatokban, üvegből készült mézedénynyel együtt 1 ft 30 kr. Ennélfogva az illetőket megrendelésekre hívja fel. A jövő év szüretjéig ily mustmérlegre megrendeléseket elfogad A.L. Mentovich Ferencz úr czime alatt N.Kőrösön. Hogy ily mustmérleg nélkülözhetlen borászati eszköz, minden értelmes bor- és pinczegazda, minden borkereskedő tudja. — A „Gazda Lapok“-ból vesszük át hazánk gazdaközönségét érdeklő e gazdászati közleményeket. Békésbe, úgy halljuk, Trefort Ágoston ur jószágára most érkezik néhány darab sertés Angliából, a nagy jelességű „Old english“ fajból; küldi azokat Ilosty Pál ur, ki gazdasági és tudományos érdekből jelenleg Angliában mulat. Trefort ur szívességéből , az eredményeket reményijüik , hozhatják majd annak idejében lapjaink. — Gr. Zichy Edmund ur meg ranbouletti juhokat hozatott, Fehérmegyében fekvő sár-sz. mihályi jószágára. Két darab kos és két darab fiatal anyából áll azon értékes hozomány. A kosok ugyanazok, melyek a párisi kiállításra voltak a randouletti juhászat által küldve. Szép lenne nagyon, ha velök a jövő évi köztelki kiállításon is találkozhatnánk. Nem méltányolhatjuk a nemes grófnak abbeli hazafiuságát eléggé, hogy kosainak használhatását másoknak is megengedi. Négy nagyszerű gőzcséplő gép is érkezik, gr. Zichy Edmund ur megrendeléséből, hazánk több gazdaságai számára. A nemes gróf ezeket is Párisban létekor rendeli meg. Egyik ezen gépekből, mint halljuk, a cseklészi uradalomba, kettő pedig gr. Károlyi György ur jószágára megyen. A Francs ek-féle konkolyszedőgépet, a gazdák mindinkább nagyobb érdekkel látogatják, kezdik érezni a fontosságot, melylyel a gép, ha magát igazán haszonvehetőnek bizonyitandja, mivel egyébiránt a tett próba után már kételkedni sem lehet — bírni fog. A birodalom kőszén és nemesérez termelése az újabb időben tetemesen emelkedett. Míg 10 év előtt az egész birodalomban az egy évi kőszéntermelés 12,887,630 mázsát tön, e mennyiség 1854ben 33,178,536 mázsára emelkedett, így a múlt évben a birodalom összes bányáiból 6381 márk arany s 134,330 márk ezüst nyeretett. Ebből az államé 3345 m. arany és 127,573 m. ezüst, a többi a magán termelőké. A pénzverőháznál a múlt évben beváltatott 47,065 m. arany s 223,742 márk ezüst. A budai Horvátféle kert tulajdonosának s a budai városi hatóságnak kölcsönös és fensőbb helyt megerősített egyezkedése folytán a Horvátkerten keresztül az alagút irányában utcza nyittatott. A kerttulajdonos ezért a kerttel határos városi telekkel kárpótoltatott. — Miniszteri rendeletnél fogva a dunamelléki hatóságok utasittatnak a Dunamentébeni vontató utak jókarban tartására s ez utakba eső akadályok elhárítására rendőri rendszabályok alkalmazása és szükség esetében a vontató utakat korlátozó földek megváltása által is. ■— Nemcsak Miskolczon, hanem Bécsben és Brünnben is töretnek fel boltok és raktárak. F. hó 10-kén éjjel Bécsben a Seitenstuitter utczában egy nagy kereskedő boltja töretett fel. A tolvajok a Wertheim és Wiese féle tűzmentes pénzszekrényekkel nem boldogulván krétával e szavakat irák a feltörési eszközökkel daczoló szekrényre : „Ehhez szerencsétekre nem férhettünk.“ E rablóvallomás legnagyobb dicsérete e pénz- és iratszekrényeknek, melyek raktára hazánkban pesti nagykereskedő Weisz B. urnál van (nagyhid utcza 12. sz. a.) E szekrények a párisi iparműkiállításon is bámulatra ragadák a szakértőket s a közönséget. E szekrény a legügyesebb tolvajon is kifog, e mellett éghetetlen. — Egy belga lapban következő érdekes adatokra találunk. Minden rendes szívverés egy másodperczig tart. Ennél fogva egy nap alatt 86,400 szívverést számlálhatunk meg. Minden szívverés alatt 2 uncia vér foly az ütérbe, ennélfogva minden óra alatt 7200 uncia vér, vagyis egy óra alatt a test összes vére 25-ször s egy nap alatt 600-szor teszi meg a keringést a szívben. A múlt pesti vásár eredménye felöli jelentésünket folytatjuk. Gubacs a készlet csekélysége mellett ir, elhanyagoltatott, s mintegy 2000 köböl adatott el az 1854-ik évi termésből 8 frt 48 krral s 1000 köböl 8% frttal az 1855-ik éviből, csak néhány száz köböl 83/4 frttal. A borrali üzlet élénk volt; az ár emelkedő vevők főleg külföldiek. Szesz a kivitel részére nem kerestetett; a vétel a belfogyasztásra szorítkozott; 1060 adónál több nem adatott el; az ár fokonkint 38—40 kr. Szilvapálinka iránt élénken tudakozódtak s az egész tetemes készlet elkelt ; több Bécs- és Csehország részére történt a vásárlás ; az ár 23 — 31 forint. Sőt törkölypálinka is kerestetett és 22—24 fíltal kelt el. Az apatini kenderből a készlet 2000 —2500 mázsa volt. Vásárlások a külföld részére is történvén, az üzlet élénk volt. Az árak a régiek maradtak. A nyers kenderből a régi mázsája 18% —19, az újé 13*/2—17; a gerebenezetté 27—29; a vegyesé 34—35, a szálkenderé 46—48, a fonálkenderé 55—57, az olaszé 57 — 60 frt. Az aszalt szilvávali üzlet szintén élénk volt. A készlet 3,500 mázsa, az ár 81/1 — 82/5, zsákban 8% — 3/5 forint. Az érkező szállítmányok tüstént megvétetnek. A szilvabefőtt (szilvakása) szintén igen kedvelt volt; a készlet a slavoniábeli szállítmányokkal növekedett s mázsánkint 1 2%/a—132 frttal kelt el. Viaszból csak mintegy 100 mázsa volt jelen, mely 100 frttal kelt el. Méz nagy mennyiségben volt kapható, ezért a sárga mázsája 23% s a fehéré 25 frtra esett, de az első hét végén az ár mázsánkint 1 —1% frttal emelkedett. Rongy kevés, az üzlet élénktelen. A közönséges mázsája 3%— 5%, a fél fehéré 7—8, a fehéré 9 —10% frt. Ágy toll mintegy 1500 mázsa szállíttatott, különösen a finomabb iránt történt tudakozódás. Borkő nem kerestetett s az ár mázsánkint 2 —3 frttal esett. Az árusok azonban, miután ez idén újabb szállítmányok nem várhatók, az árak emelkedését remélik. A veres mázsája 26 — 29, a fehéré 27%—31 ft. De Slavoniából és Törökországból tetemes mennyiség érkezett. Sok kelt el, az ár jó volt. Mázsánként 9—9% frttal kelt el. Köménymag szintén nagy mennyiségben szállíttatott Lengyel— és Morvaországból. Az üzlet élénktelen, az ár csökkent. (Folytanak.) Nemzeti színház. Novemb. 17. Benza Károly jutalmára „Levittai borbély.“ E gyönyörű opera, mely mindenkor nagy vonzerővel bir a közönségre nézve, ma kettős érdekkel vonta be a nagy közönséget , mely kedvenezét, jeles buffonkat hosszas szives tapsokkal üdvözlő. Az előadás sikerült volt. Kedves első énekesnőnk Hollósy L.né a. Rozinának szép dalait szokott hajjal éneklé, a közönséget az első ária és a beszólt dalok művészi és gyönyörű előadásával zajos tapsokra ragadván. A zongora leczke-jelenet alatt énekelt dalok : egy cavatina PESTI NAPLÓ. Pont, nov. 19. A kereskedelmi és ipar-hitelbank ismertetőinek egy része ez intézet és a franczia credit mobilier társulat között párhuzamot húzván, hibás felfogással az új hitelbanknézetet mint a franczia társulat másolatát álltják elénk. Pedig ha e társulat s a hitelintézet működésének természeténél fogva e két intézet közt létezik is némi hasonlat, a hitelintézet alapjában egészen különbözik a credit mobilier társulattól. Ez alapbani eltérés volt oka annak leginkább, hogy a kereskedelmi és