Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)

1855-11-19 / 1708. szám

kül semmit sem érnének ezen tűztelepek, hanem mert a gőzgépek bámulatos ereje, könnyűsége és pontossága nélkül nem is lehetne azon nagy ka­lapácsokat működtetni, melyek a hajó vértezetére szükséges lemezeket készítették. Ezen lemezek­hez s az úszó tűztelepek egyéb kikészítési részle­teihez oly előhaladott műiparra volt szükség, hogy néhány év előtt lehetlen volt volna ilyeket készí­teni, s Oroszország kétségtelenül még igen sohá nem lesz képes ilyenekkel előállani: egyébiránt ezek magukban nem is volnának félelmetesek, és csak hatalmas hajóhad védelme alatt lehetnek azok­ká. Ha százanként állíthatnának is elő Nikolajeffben, és pedig szintily jeles úszótelepeket, s feltéve, hogy ki is juthatnának azok a kinburni szoroson, sem­mi veszély sem forogna fen, hogy Stambul, avagy épen valamely franczia tengerparti város lődözé­­sére mehetnének. Az első kísérletek után, mindjárt közölte a fran­­cziák császára az angol kormánynyal eszmé­jét.­­ A tudományos és tapasztalt illetékes angol bírák nem kevéssé voltak meglepve, mert a feladatot megoldhatlannak hitték, de az Ang­liában ismételt lörkísérletek ugyanazon tanúsá­got szolgáltatták, mint Francziaországban. Ekkor aztán a két kormány megegyezett, hogy bizonyos számú úszó tűztelepeket fognak készíttetni, me­lyek Kinburnnál nagy sikerrel tettek meg első kí­­sérletöket. Az azokra lőtt golyók nemcsak ke­resztül törni, de még csak megsérteni sem voltak képesek az úszó tűztelepek bordáit, bárminő nagy terjüek lettek légyen is az oroszok golyói­­a­, úszó tűztelepek pedig használható rést törtek a falakon. Az úszó tűztelepek tehát mindenesetre idősza­kot alkotnak a hadi­tengerészetben; az eddigi ha­jóhadak egyedül hajók elleni küzdésre, vagy leg­­fölebb védelmetlen városok elhamvasztására voltak képesek; most először lehet immár komolyan szó valamely várnak tengerészeti erővel leendő bom­bázásáról. A kísérlet ugyan, melyet az úszótelepek tettek, csak Kinburnnál történt, melynek nem a Kronstadtok és Szebasztopolok között van erődít­­ményi rangja, de azt sem kell feledni, hogy ez még csak az első kísérlet volt, és semmi valószínűt­lenség sincs abban, hogy netalán némi, a gyakor­lat által szükségeseknek talált, javítások folytán, s kellő számmal alkalmaztatván , a legerősebb ten­geri várakat is ostrom alá lehet azokkal venni. I. J. Nyilatkozat. A Budapesti Hírlapban az idei 835-ik számon kezdve, s a 843-ig folytatva egy erdélyi hegyaljai levél jelent meg. Hosszadalmas s még sokkal unalmasabb tartalma sok ferde nézetet és szenvedélyt tanúsít, s mindezekre még a közügy és igazság iránti részvét palástját akarja teríteni. Különösen az erdélyi reformátusok főconsisto­­riumának intézkedéseiben sokat gáncsoskodik a levelező. Nem kívánjuk fölvenni a levél fonalát, s még kevésbbé követni sok helyt nagyon is triviális kifejezési modorát. Csak két fonák felfogást és szinte oly méltatlan mint va­lótlan állítást emelünk ki, a többit pedig bátran bízzuk az értelmes s el nem fogott olvasók egyenes ítéletére. Mind­két gyanúsítással teljes állítás átömlik ugyan az egész levélen, de együtt is látható a 838-ik szám alatt. Az enyedi tanintézet évi jövedelméből és alapítványaiból a kolozsvári és ma­rosvásárhelyi főiskolák mellett a köze­lebbi években több ezerekre menő fize­tések történtek. Ezen intézkedést hibáztatja a le­velező, a szerkesztőség pedig épen vészteljes tény­nek czimezi. — Ez az első vádolása, mely után mind­járt jön a másik is, miszerint ezen intézkedést a főconsistorium nem felhatalmazással, de hatalmaskodással tehette s mostani ál­lása nem is lenne normális. E két pontjára a hires (famosus) levélnek felelni-ön­­tudatából is kiindulva, a főconsistorium kétségkívül szük­ségtelennek tartja, Hegyaljaival pedig et compagnie-val hírlapi vitatkozásba elegyedni állásán aluli dolognak te­kinti s úgy látszik, hogy levélíró és szerkesztőség ezen meggyőződésből is bátorodtak fel corporatiók ellen ily sajtóval a visszaélésre. Legyenek azonban arról is meg­győződve, hogy ezerek botránkoztak meg, kik vallásu­kat, egyházukat s igazgató testületeiket tisztelik, és tel­jesen hisszük, hogy lejális örömmel is fogják olvasni a helyreigazító felszólalást. Egyszerű lesz és csak a do­logra vonatkozó ezen felelet; a szenvedélyszülte kifeje­zések mellett pedig, valamint elfordulva mentek el a ko­moly olvasók is, úgy szándékosan kikerüljük magunk is. II. Enyed városa s benne a ref. collegium az 1849-ik év első napjaiban romba és hamuba dőlvén, ott több évig az iskola visszaállhatásáról komolyan senki nem gondolkozhatott, de annyival sürgetőbb kötelességévé vált az egyházi igazgatóságnak arról intézkedni, hogy más iskoláiban a tanítás meg ne szakadjon. Azonban a n­­enyedi tanárokat is, mint még erőteljes férfiakat, nem nyugalomra tenni , hanem alkalmazási kelletvén, igy rendeltettek ketten a kolozsvári, ketten a m.vásárhelyi főiskolák mellé; hárman pedig helyt hagyattak N. Enye­­den, az iskola dolgai rendezésére, s úgy a mint a körül­mények kívánják, a tanítás megkezdésére. Mi természe­tesebb mint az, hogy a másutt alkalmazott enyedi taná­rok is Enyedről vettek fizetésöket? Továbbá Kolozsvárit rendeztetvén a népiskola-tanítók képezdése, s ennek uj kiadásait a helybeli főiskola pénztára nem hor­dozhatván , s az újabb m. miniszteriális rendeletben meghatározott szervezés költségeit is sem kolozs­vári, sem m. vásárhelyi tanintézeteink nem bírván — mely szervezettől volt pedig feltételezve az iskolák nyilvánossága , akkor és ily körülmények közt utalvá­nyozott a fő consistorium négy évig tartólag mind­két tanintézet mellé az enyedi collegium jövedelméből két két ezer prt. Régóta látta szükségét a reform status an­nak, hogy a theologica facultas egyik iskolánál közpon­­tosittassék s még 1847-ben tartott népes gyűlésében annak az enyedi akkori főiskola mellé létrehozását el­határozta, de jelenleg az Enyedre nézve közbenjött szomorú változások miatt ottan meg nem történhetvén , igy tette által a fő consistorium ideiglenesen Koloszvárra a világi rendek és közzsinatnak teljes beleegyezésével. Hibás és valótlan azon gyanúsító állítás is, mintha ezen rendelkezés a m. kormány tudásán kívül lenne , mert a mellett hogy a theologiai tanulmányok taníttatá­sának módja a felsőbb rendeletek által a protestánsok jogában meghagyatott, a theologicum seminariumnak Ko­lozsvárra áttétele, hol a püspöknek állandó lakása van s hol a felügyelést ezen seminariumra nézve közvetlenül gyakorolhatja, a m. kormány nézete ellen bizonyosan nincsen, miről a hegyaljai tudósítót biztosíthatjuk. Mit kíván még Hegyaljai úr? Azt talán csak nem köve­teli, hogy az emlegetett aláírók petitiója s nagyobbára ismeretlen nevű emberek ingyök szerint kormányoztas­­sanak az erdélyi reform, superintendentiának egyházi és iskolai dolgai. Ilyen petitióknak valamely súlyt tulajdo­nítani nem lehet. — A fő consistorium minden tagjának útja van megjelenni a gyűlésekben, s ott véleményét ki­mondani, de ily petitiókat törvényes lépéseknek a fő­consistorium soha nem ismert és elismerni nem is fog. Ez csak zavart és rendetlenséget hozna be a statusba, s ha a levelező úr rendnek és törvényességnek barátja, ezt maga sem pártolhatja, erre valamely súlyt nem hely­­heztethet. Tudja azt a levélíró is, hogy 1658-ban Fehérvár a tatárok által elpusztíttatván, szinte hat évig az ott feldúlt iskola tanítványai, apáczái, Cs. János és Vásárhelyi Péter tanárok vezetése alatt a koloszvári collegiumban hospi­­táltak, s a theologusok itt vették a fejedelmi alapítványt is. Nem történt tehát semmi új, és az alapító szelleme és akaratjával ellenkező most is, midőn néhány szegényebb állású de jó igyekezetű theológusok felsegéllésére a fe­jedelmi alapítvány alig harmadrésze ide küldetni hatá­­roztatott. Tudja azt is 87 erdélyi törvényhozásból, hogy midőn az ország a fejedelem Bethlen Gábor végrende­letét helyben hagyja, akkor is Koloszvárt tartja legalkal­masabb helynek, de Fehérvárba is beleegyezett, s ugyan­azon törvényczikk elhatározza a collegium felvigyázatát is — az egyházi és világi inspectorokat — kiszabja ezeknek kötelességét is, különösen jószágaira s jövedel­meire a gondos felvigyázatot, hogy valami mó­don azok vagy ne dissipaltassanak vagy inprofam­musum ne convertáltassanak. Az a hely tehát, hol most a theologicum seminarium hos­­pitál, nemcsak nem idegen a régi törvényhozás előtt, sőt épen megnevezve van; a fejedelmi alapítványok ide­­hozatala is az első elpusztítatás után mindjárt megtör­tént, szintén mint most a harmadik elégéssel; s ha akkor semmi gyanúnak s vádoltatásnak nyoma nincs , hogy az alapítványok eredeti czéljuk ellen fordíttattak volna, miért jajdulnak most fel a hegyaljai levelező és a szer­kesztőség , midőn a fájdalom­ a szerencsétlenség s minden körülmények hasonló intézkedést kívántak? Azonban a fő consistorium ezen körülmények által pa­rancsolt rendelkezéseiben is bebizonyította azt, hogy a fundatorok akarat­át mennyire tiszteli , mert különvá­lasztotta mind­azon alapítványokat, melyek egyes ala­pítók által meghatározott czélokra deszináltattak, s eze­ket eredeti rendeltetések mellett meghagyta, és így más jövedelmekből fordított a feniit czélokra. Gondoskodott arról, hogy az enyedi gymnasium fenálhasson, virágzó állásra juthasson , mert legelsőbb is tizenkét ezer pst szakasztott ki annak fentartására; fundust hagyott a lerombolt épületeknek rendre a szükséghez képest helyre­állítására; tanárokat nevezett ki elegendő szám­mal. De fájdalom­ a levélíró, bár hitsorsosnak hisszük, kevésbé hordozza szívén iskolánk felvirágzását, midőn azon gyanúsítást, miszerint az alapítványok rendelt czéljaiktól elvétetnek, épen azon időpontban hozza fel, mikor hitsorsaink az adakozásra felszólittattak, s ez ál­tal akarja azokat attól eltartóztatni, vagy a buzgalmat bennök csökkenteni. Igaz, hogy fejedelem Apafi Mihály a körülte gyűlt ta­nácsosokkal egyértelemben a M. Kocsárd mellett ütött táborában 1662-ben II. Enyedre teszi át a collegiumot, azon okból különösen, mivel itt volt a caput honorum, s hogy az ország óhajtása szerint Kolozsvárra tegye, erről nem is gondolkozhattak, mikor épen a Kolozsvár megostromlására indult a kocsárdi tábor is. A jószághozi közeltételt pedig különösen ajánlotta akkor azon körül­mény, miszerint a tanárok nagyrészint termesztmények­­ben kapták a fizetést, a theologus deák ifjak pedig még aszszó szilvában, borsóban és bárányban is stb. vették a fejedelmi alapítványt. De az idő kivonata szerint vál­tozás történt e tekintetben is mint sok egyebekben, a­nélkül hogy az alapítvány szelleme megsértetett volna. Itt sokat lehetne még mondani, több hibás s valótlan állításokról is, melyek a hegyaljai levélben előfordul­nak, milyen például az is, hol az iratik, hogy a kineve­zett tanárok közöl az egyik M. Vásárhelyt fogna maradni, holott a levél elindítása t. i. sept. 25-ke előtt már N. Enyeden volt és tanított , s ezt a levelező úrnak is tudni kellett , de átmegyünk a második gyanúsító állí­tásra, még pedig mivel a fenebbiekből, s több százados gyakorlásból is világos az, hogy az erdélyi reform su­­perintendentiának igazgatósága a törvény általi föl­hatalmazásból és nem hatalmaskodással tette is­kolái körüli közelebbi intézkedéseit , most már csak is morális állására nézve kellettk egy pár megjegy­zést tenni. Az erdélyi reform fő consistoriumnak, mind elnökei, mind tagjai ugyanazok, kiket a levélíró és szerkesztő urak 1848 előtt is ismertek; a földről elköltözöttek he­lyett újak nem választottak. Gyűléseit is ugyanazon alakban tartja, ugyanazok tárgyai, s a magas kormány­­nyak­ egyenes össz­eköttetése is fennáll: önként követ­kezik tehát, hogy a fő consistorium ma is normális állásban van. Vagy talán azért állítja a levelező, hogy a fő consistorium nincs normális állásban, hogy a püspök-helyettes, leromlott enyedi lakát elhagyván, Ko­lozsvárra a fő consistorium székelő helyére átköltözött, és ott minden gyűlésekben tanácskozásokban részt ve­szen? Igen hibázik:mi biztosítjuk, hogy ezen változás a fő egyháztanács törvényes állását inkább erősíti mint csökkenti; ez am. kormány intézkedésének ellenére nincsen, s a fő egyháztanács iránti bizalmat a világi szintúgy mint egyházi rendben neveli. A­mi a levélírónak a fő consistorium szervezése iránti óhajtását illeti, arra csak annyit felelünk , hogy mi bí­zunk az ő Felsége kegyelmében, ki 1851-ik dec. 31 —ki legfelsőbb határozatában minden vallásokat a magok jo­gaikban megtartani ígérni méltóztatott. Kolozsvárt, oct. 25-ikén 1855. TÖBBEN. iparhitelbank alapítói s a franczia credit mobilier társulat főnökei nem egyesülhetének. Azok után, miket e tárgyban bécsi f. levelezőnk elmondott s mit legközelebb mi is el­­mondánk, bővebb felderítésül még csak a következő ada­tok közlésére szorítkozunk. A credit mobilier társulat, melynek alapja 60 millió frank, azon joggal bír, hogy név­leg tőkéjénél lőszer nagyobb, vagyis 600 millió frankra menő állampapirosokat és részvényeket (más válla­latokért) szerezhet, ezek helyett saját kötvényeket bocsájt­­hatván ki. Eleinte, mint tudjuk, az ausztriai kereskedelmi és iparhitelbankot is azon lehetőséggel kívánták felruházni, hogy t.i. ez is befizetett tőkének ötszörösen megfelelő köt­vényeket bocsájthasson ki. E szándéktól azonban eltértek, mert a kibocsájtható kötvények árán vásárolt részvények, papirosok, mik az egyre ingadozó változó árkeretnek té­tetnek ki, nem fedezik kellőleg a kibocsájtott kötvények értékeit. Az ausztr. hitelbank véleményünk szerint igen helyesen cselekedett működésének szűkebb körre szorí­tása által, mert a hitelintézet kötvényeinek lehető legna­gyobb szilárdságot kölcsönző fedezés sokkal szabatosab­ban határoztatik meg és biztosíttatik az által, ha a kibo­csájtott kötvények öszvege soha sem szabathatja meg az intézet pénztárában levő állampapírosok s magán­értékek árfolyam szerinti értékét. Azonban ítéletünk szerint a hitel­­intézet még abban is különbözik a credit mobilier­től s en­nél még annyiban is több biztosságot nyújt, hogy műkö­dési körét csak a birodalom határain belüli üzletre szorítja. E működési kör elég tág mind a vállalat nyereségének biztosítására, mind oly életerős vállalatok létesítésére, me­lyek által a belföldi ipar és kereskedelem nagyobb kifejtés­­re segíttessék. Még erősen hisszük, hogy államgazdászati szükségleteink kiváló képviselete mellett e hasznos intézet ügyvezetői figyelemmel fognak viseltetni a világpiac­ok körülményeire, szükségleteire is, ki kell akkor jelentenünk azon meggyőződésünket is, miként e körülmények, e szük­ségletek tekintetbe vétele és azon tapasztalás, miként a külföld bor- és gabonapiaczainkon tetemes és egyre nö­vekedő megrendelésekkel jelenik meg, az intézet ügyve­zetőit arra birondja, hogy a közjövedelemnek ily bn for­rásává válható ágait gazdászatunknak minden után kifejtse. És ekkor lehetlen, hogy ez intézet, mely a gazdának kellő biztosítás mellett előlegezést ad, a birodalom azon részét (hazánkat) legfőbb tekintetben ne részesítse, mely a biro­dalmi bor- és gabonatermelés nagyobb részét állítja elő. Ennél fogva bizton várhatjuk, hogy a hazánkban állítandó fiók hitelbankok tetemes tőkével fognak dotáltatni. — Ismét visszatérünk a szeszégetésre. A szesz­­gyártás, miként a kereskedelmi és iparkamarák jelentései nyomán tudhatjuk, hazánkban is oly kiterjedést nyert, hogy azt, mint iparágat véve, a nemzeti gazdászat egyik leg­fontosabb tényezőjéül tekinthetjük. A szeszgyártás a me­zőgazdászati termelés hasznos értékesítésének egyik esz­köze s némileg a földmivelési tevékenység egyik rugója. Míg ezt ez iparág méltánylásául meg kell jegyeznünk, más részről nem tagadhatjuk azt, miként ez iparár szűk termés idejében az élelmi czikkek mennyiségének megfo­gyatkozását , azok árának emelkedését eszközli, any­­nyival is inkább , mert pénz- és forgalmi viszo­nyainkban azon irány kezd érvényre jutni , hogy az árak a nyugat-európai árakkal egyenlő színvonalra emeltessenek. Ennél fogva minden felfedezés , mely a szeszégetésre kívánt anyagot nyújt, örömmel fogadható, minden anyag, mely mellett, az élelmi czikkek nagy része nem vonatik el szükségkép a nép éléskamaráiból, a kor­mányok s az államgazdák figyelmét igényli. Ezért figyel­meztettük múltkor­­. olvasóinkat az asphodilra s e czélból figyelmeztetjük most a Szicziliában nagy mennyi­ségben tenyésző vad kaktusfigére. Fentebb meg­­jegyzek, miként a szeszgyártás a mezőgazdászati tevékeny­ség egyik rugója is. Megjegyezzük tehát, hogy azon eset­ben, ha az asphodil és szic­iliai kaktusfige a szeszgyár­tásnál az eddig e czélra használt gabona helyébe lépne is, még bő termés esetében sem félhetünk gabonánk árának nagy csökkenésétől, s következőleg a földmivelési tevé­kenység szakadásától. A­mint gabonakiviteli kereskedé­sünk emelkedik, fog szükségkép e tevékenység is emel­kedni. Már­pedig a csak eddig közlött adatok nyomán is meggyőződhettek­­. olvasóink a­felől, miként gabonake­reskedésünk mindinkább terjeszkedik, hogy a népgazdaság ez ága mindinkább jövedelmezőbb lesz. Múltkor fejteget­tük, hogy a­mint fejlődik Németország gyáripara, akként kell szükségkép fejlődnie az ausztriai birodalom és különö­sen hazánk mezőgazdászati tevékenységének. Ily conjun­­cturák mellett, mert szűk termés idejében a gabona ára a szeszgyárak szükségleteinél fogva is tetemesen fog emel­kedni és mert viszonyos hatásnál fogva a szeszgyártás üz­lete is nagy áldozatokat igényelene, az államgazdászatnak már ez érdekből is gondoskodnia kell oly anyagok előte­remtéséről mit pótolván ez iparágnál a drágává lett nyersanyagot, az üzletet jövedelmezőbbé tegye. A m. kormány, mint említek, az asphoditnak behozatalát meg­könnyítő, most még a gazdászat és ipar feladata e növény­nek meghonosítása. És véleményünk szerint, az államnak és az iparnak sokkal jobb szolgálatot tennének azon ura­dalmak, melyek, mint halljuk, Chinából hozatnak theaker­­tészeket, melyek kerteikben a theát nagyban akarják ter­meszteni, ha e helyett az asphodilt honosítanák meg s ha kerteiket szicziliai kaktusfigesövényekkel vennék körül. E növény meghonosítható az ausztriai birodalom déli ré­szében,különösen Dalmátiában.E kaktusfige szeszgyártásra s sertéshizlalásra sikerrel használható. — G­a­­­g­ó­c­z­i Károlynak általunk is többször dicsé­rettel felemlített „Mezőgazdasági statistikája“ iránt örömmel jelentjük, a közönségnek, a gazdaosztály­nak figyelme mindinkább emelkedik. Naponkint több és több megrendelések érkeznek szerzőhöz.Azok részére, kik e munkát még nem ismerik, tán hasznos dolgot teszünk, midőn e munkának tartalmát főbb szakaszai megemlítésé­vel ismertetjük meg. A bevezetést követi a „mezőgazda­sági alapstatistika.“ E rész a következő szakaszokra osz­lik : 1) Magyarország s a temesi Bánság éghajlati viszo­nyai, viszonyítva a növényi és állati életre is. 2) Magyar­­ország s a tem. B. földterületi viszonyai. 3) népességi vi­szonyai. 4) Az ország birtokviszonyai. 5) A forgalom eszközei, ipar és kereskedés. 6) A mezőgazdaság kifejlé­­sének eszközei s annak kifejlettségi foka. „A tulajdonké­­ppni mezőgazdasági statistika“ részei következők: 1) A me­zőgazdaság kezelési viszonyai. 2) földmivelés , kertészet, szőlőmivelés, erdészet. 3) Állattenyésztés. 4) A mező­gazdasággal összekötött iparvállalatok. Végre„Egyes gaz­daságok leírása E részben 18 egyes uradalom, két vidék s tíz község ismertetik gazdászatilag. — E szorgalmas szerző jelenleg egy szintén fontos munkán dolgozik. E munka „Magyarország államgazdászata, mely­ben atatistikai adatok nyomán tájékozással tárgyalja az or­szág különböző vidékein micsoda gazdasági ágnak van egyebek felett előnye s mik hathatnak mind a kormány mind magánosok részéről leginkább kedvezőleg ugyan an­nak czélszerű kifejtésére. E munka előkészítéséül nemso­kára Galgóczitól meg fog jelenni a már t­a­g­o­s­í­t­o­tt birtokok kézikönyve. — A „Gazd. Lapok“ borászati közleményeinek írója A. L. a „mu­s­t­m­é­r­­­e­g“ ügyében intéz figyelmeztetést a bortermelőkhöz és pinczegazdákhoz. A Greinerféle üveg­ mustmérleg segélyével csak hozzávetőleg becsülhetvén meg az aszumust sokaságát. A L., miután az eddigi sárga rézből is készített mustmérleg sem mutatja kellőleg czu­­kordús aszumustjaink fajsúlyát, oly mustmérleget készített, mely elegendő számú fokokkal bir, a félfokokat is jól ki­­vehetőleg mutatja s e mellett fatokba zárva kényelmesen hordozható. E mustmérleg két kiadásban készíttetik. A fatokba zárt mérleg ára 1 ft 12 kr. A másik szintén fatok­ban, üvegből készült mézedénynyel együtt 1 ft 30 kr. En­nélfogva az illetőket megrendelésekre hívja fel. A jövő év szüretjéig ily mustmérlegre megrendeléseket elfogad A.L. Mentovich Ferencz úr czime alatt N.Kőrösön. Hogy ily mustmérleg nélkülözhetlen borászati eszköz, minden ér­telmes bor- és pinczegazda, minden borkereskedő tudja. — A „Gazda Lapok“-ból vesszük át hazánk gazdakö­zönségét érdeklő e gazdászati közleményeket. B­é­k­é­s­b­e, úgy halljuk, Trefort Ágoston ur jószágára most érkezik néhány darab sertés Angliából, a nagy jelességű „Old en­­glish“ fajból; küldi azokat Ilosty Pál ur, ki gazdasági és tu­dományos érdekből jelenleg Angliában mulat. Trefort ur szívességéből , az eredményeket reményijüik , hozhatják majd annak idejében lapjaink. — Gr. Zichy Edmund ur meg ranbouletti juhokat hozatott, Fehérmegyében fekvő sár-sz. mihályi jószágára. Két darab kos és két darab fiatal anyából áll azon értékes hozomány. A kosok ugyanazok, melyek a párisi kiállításra voltak a randouletti juhászat által küldve. Szép lenne nagyon, ha velök a jövő évi köztelki kiállításon is találkozhatnánk. Nem méltányol­hatjuk a nemes grófnak abbeli hazafiuságát eléggé, hogy kosainak használhatását másoknak is megengedi. Négy nagyszerű gőzcséplő gép is érkezik, gr. Zichy Ed­­mund ur megrendeléséből, hazánk több gazdaságai szá­mára. A nemes gróf ezeket is Párisban létekor rendeli meg. Egyik ezen gépekből, mint halljuk, a cseklészi ura­dalomba, kettő pedig gr. Károlyi György ur jószágára me­gyen. A F­r­a­n­c­s e­k-féle konkolyszedőgépet, a gaz­dák mindinkább nagyobb érdekkel látogatják, kezdik érezni a fontosságot, melylyel a gép, ha magát igazán haszonve­­hetőnek bizonyitandja, mivel egyébiránt a tett próba után már kételkedni sem lehet — bírni fog.­­ A birodalom kőszén és nemes­érez terme­lése az újabb időben tetemesen emelkedett. Míg 10 év előtt az egész birodalomban az egy évi kőszéntermelés 12,887,630 mázsát tön, e mennyiség 1854ben 33,178,536 mázsára emelkedett, így a múlt évben a birodalom összes bányáiból 6381 márk arany s 134,330 márk ezüst nye­­retett. Ebből az államé 3345 m. arany és 127,573 m. ezüst, a többi a magán termelőké. A pénzverőháznál a múlt évben beváltatott 47,065 m. arany s 223,742 márk ezüst.­­ A budai Horvátféle kert tulajdonosának s a budai városi hatóságnak kölcsönös és fensőbb helyt megerősí­tett egyezkedése folytán a Horvátkerten keresztül az alag­út irányában utcza nyittatott. A kerttulajdonos ezért a kerttel határos városi telekkel kárpótoltatott. — Miniszteri rendeletnél fogva a dunamelléki hatósá­gok utasittatnak a Dunamentébeni vontató utak jókarban tartására s ez utakba eső akadályok elhárítására rendőri rendszabályok alkalmazása és szükség esetében a vontató utakat korlátozó földek megváltása által is. ■— Nemcsak Miskolczon, hanem Bécsben és Brünnben is töretnek fel boltok és raktárak. F. hó 10-kén éjjel Bécsben a Seitenstuitter utczában egy nagy kereskedő boltja töretett fel. A tolvajok a Wertheim és Wiese féle tűzmentes pénzszekrényekkel nem boldogulván kré­tával e szavakat irák a feltörési eszközökkel daczoló szekrényre : „Ehhez szerencsétekre nem férhettünk.“ E rablóvallomás legnagyobb dicsérete e pénz- és irat­szekrényeknek, melyek raktára hazánkban pesti n­a­g­y­­kereskedő Weisz B. urnál van (nagyhid utcza 12. sz. a.) E szekrények a párisi iparműkiállításon is bámulatra ragadák a szakértőket s a közönséget. E szekrény a legügyesebb tolvajon is kifog, e mellett éghetetlen. — Egy belga lapban következő érdekes adatokra talá­lunk. Minden rendes szívverés egy másodperczig tart. En­nél fogva egy nap alatt 86,400 szívverést számlálhatunk meg. Minden szívverés alatt 2 uncia vér foly az ütérbe, ennélfogva minden óra alatt 7200 uncia vér, vagyis egy óra alatt a test összes vére 25-ször s egy nap alatt 600-szor teszi meg a keringést a szívben.­­ A múlt pesti vásár eredménye felöli jelentésünket folytatjuk. Gubacs a készlet csekélysége mellett ir, elha­­nyagoltatott, s mintegy 2000 köböl adatott el az 1854-ik évi termésből 8 frt 48 krral s 1000 köböl 8% frttal az 1855-ik éviből, csak néhány száz köböl 83/4 frttal. A bor­rali üzlet élénk volt; az ár emelkedő­ vevők főleg kül­földiek. Szesz a kivitel részére nem kerestetett; a vétel a belfogyasztásra szorítkozott; 1060 adónál több nem ada­tott el; az ár fokonkint 38—40 kr. Szilvapá­linka iránt élénken tudakozódtak s az egész te­temes készlet elkelt ; több Bécs- és Csehország ré­szére történt a vásárlás ; az ár 23 — 31 forint. Sőt törkölypálinka is kerestetett és 22—24 fíltal kelt el. Az apatini kenderből a készlet 2000 —2500 mázsa volt. Vásárlások a külföld részére is történvén, az üzlet élénk volt. Az árak a régiek maradtak. A nyers ken­derből a régi mázsája 18% —19, az újé 13*/2—17; a ge­­rebenezetté 27—29; a vegyesé 34—35, a szálkenderé 46—48, a fonálkenderé 55—57, az olaszé 57 — 60 frt. Az aszalt szilvávali üzlet szintén élénk volt. A készlet 3,500 mázsa, az ár 81/1 — 82/5, zsákban 8% — 3/5 forint. Az érkező szállítmányok tüstént meg­vétetnek. A szilvabefőtt (szilvakása) szintén igen kedvelt volt; a készlet a slavoniábeli szállítmányokkal növekedett s mázsánkint 1 2%/a—13­2 frttal kelt el. Viaszból csak mintegy 100 mázsa volt jelen, mely 100 frttal kelt el. Méz nagy mennyiségben volt kapható, ezért a sárga mázsája 23% s a fehéré 25 frtra esett, de az első hét végén az ár mázsánkint 1 —1% frttal emelkedett. Rongy kevés, az üzlet élénktelen. A közönséges mázsája 3%— 5%, a fél fehéré 7—8, a fehéré 9 —10% frt. Ágy toll mintegy 1500 mázsa szállíttatott, különösen a finomabb iránt történt tudakozódás. Borkő nem kerestetett s az ár mázsánkint 2 —3 frttal esett. Az árusok azonban, miután ez idén újabb szállítmányok nem várhatók, az árak emelkedését remélik. A veres mázsája 26 — 29, a fehéré 27%—31 ft. D­­­e Slavoniából és Törökországból tetemes mennyiség érkezett. Sok kelt el, az ár jó volt. Mázsánként 9—9% frttal kelt el. Köménymag szintén nagy mennyiségben szállíttatott Lengyel— és Morvaországból. Az üzlet élénkte­len, az ár csökkent. (Folytanak.) Nemzeti s­z­í­n­h­á­z. Novemb. 17. Benz­a Károly jutalmára „L­e­v­i­tt­a­i borbély.“ E gyönyörű opera, mely mindenkor nagy vonzerővel bir a közönségre nézve, ma kettős érdekkel vonta be a nagy közönséget , mely kedvenezét, jeles buffonkat hosszas szives tapsokkal üd­vözlő. Az előadás sikerült volt. Kedves első énekesnőnk Hollósy L.né a. Rozinának szép dalait szokott hajjal éneklé, a közönséget az első ária és a beszólt dalok mű­vészi és gyönyörű előadásával zajos tapsokra ragadván. A zongora leczke-jelenet alatt énekelt dalok : egy cavatina PESTI NAPLÓ. Pont, nov. 19. A kereskedelmi és ipar-hitelbank is­mertetőinek egy része ez intézet és a franczia credit mo­­bilier társulat között párhuzamot húzván, hibás felfogás­sal az új hitelbank­­nézetet mint a franczia társulat máso­latát álltják elénk. Pedig ha e társulat s a hitelintézet működésének természeténél fogva e két intézet közt lé­tezik is némi hasonlat, a hitel­intézet alapjában egé­szen különbözik a credit mobilier társulattól. Ez alapbani eltérés volt oka annak leginkább, hogy a kereskedelmi és

Next