Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-21 / 1710. szám
elébbelee írtnál többre nem emelteté, és most, ép mint elébb mindennemű adóban e jövedelemnek 30 %-ot fizeti, e birtoka után jelenleg kevesebb adót fizet mint elébb, miután a mostani árak mellett termesztménye után legalább is 130 frtot kap, minél fogva adóban csak 23%-ot fizet. Hiszik tehát, hogy a földbirtok is könnyen elbírand nagyobb adót is. A P. Ll. t. levelezőjének e számvetését kiindulásul mi is elfogadván azon földbirtoknál, mely azelőtt is (100 frtnyi jövedelem után) és most is (130 frtnyi jövedelemtől) 30 frtnyi adót fizet, a jövedelem és adómennyiség közti aránytalanságot semmikép sem találhatjuk oly nagynak, mint azon aránytalanságot, mely a föld jövedelme és a napszámbér s a gazda szükségelt kiadásai közt léteznek. Igaz hogy 130 frt több mint 100 frt, de midőn a gazdának csak 100 frt jövedelme volt béresének cselédbére s a napszám nem volt oly nagy mint most, midőn jövedelme 30 írttal emelkedett. A gazda nagyobb jövedelmét drága cselédség, drága napszám bérén vásárolja meg s gazdaságának üzleti kiadása, háztartása most, bizton elmondhatjuk, jövedelmének sokkal nagyobb részét igénybe veszi, mint akkor, midőn jövedelme kevesebb volt. — Tehát nem csalódtunk , midőn azon meggyőződésünket fejeztük ki, hogy akad mindenesetre kiadó, kitelesebb ifjú költőink újabb műveinek kiadására is vállalkozzék. Akadt, de e kiadó nem pesti. És e miatt mégis csalódtunk; mert,hogy őszinték legyünk, meg kell vallanunk, miként azt hittük, hogy a pesti kiadók közöl vállalkozandók majd Lévai és Tóth Kálmán újabb költeményeinek kiadására. Ezért most nagyobb elismeréssel kell megemlítenünk Burger Zsigmond szegedi kiadó nevét, ki felszólalásunk után tüstént oly méltányos ajánlattal kereste meg. Tóth Kálmánt, hogy t. barátunk vétett volna a jó akaratot megillető méltány ellen, ha ez ajánlást tüstént el nem fogadva később érkezhet, bár előnyösb ajánlatoknak ad vala elsőbbséget. így Tóth Kálmán újabb 100 költeménye Szegeden Burger kiadásában jelenendik meg. Örömmel látjuk, hogy a vidéki kiadók versenyre lépnek fel a pesti kiadókkal. A vidéki nyomdák jelen felszerelései lehetővé teszik, hogy a vidéki könyvárusok és nyomdák kiadásai is és oly díszesen jelenhessenek meg, mint a fővárosban nyomottak. Több ily díszes kiadásra figyelmeztettük már az olvasókat. Hisszük, hogy e szerencsés kezdet nem maradand hatás nélkül a jövőre s fővárosi kiadóink ezentúl nemcsak akkor fogadandják szívesen a fiatal írókat, ha naptárakat hoznak kiadatás végett. Váljon jeles költőnk Lévai szép költeményei szintén valamelyik vidéki kiadónk által fognak-e kiadatni, nem tudjuk. Reméljük azonban, hogy e becses költemények nem fognak sokáig kiadóra várakozni. Tóth Kálmánnak nemsokára sajtó alá bocsájtandó „100 költeményéből mi is adandunk mutatványt. — A Tóth Lőrincz által szerkesztett és naponkint nagyobb figyelmet ébresztő „Jogtudományi s törvénykezési tár“ VIII-ik füzete megjelent. E füzetnek a szerkesztő akaratán kívül eső okok miatti elkéséséért e vállalat pártolóit kárpótolandó szerkesztő a IX-ik füzetet is nemsokára szétküldendi. E VIII. füzet tartalma : 1. A bírósági rendszer főelvei a polgári jogügyek körében. V—VI. (folytatás) Szokolaytól. 2. Az ideigl. polg. perrendtartásban előkerülő előleges biztosítási eszközökről (folytatás) L. Gy. 3. Tanulmányok a mozlem jog köréből (folytatás) dr. H e g e d ü s t ö l. 4. A halasztó védelmiek körül, Örsytöl. 5. Esettár: Büntetőjogi esetek. Nyilvános tárgyalások Pesten, Kecskeméten. Szilágyi Virgil védbeszéde (rablási vádügyben.) Magnetikus álomba merült leányon elkövetett erőszakos nemi közösködés Salzburgban. Egyveleg, Polgári jogeset Stockingertől. 6. Jogtudományi könyvszemle, hazai, ausztriai német és külföldi jogirodalom. 7. Igazságügyet tárgyszó felsőbb rendeletek. — E napokban fogja elhagyni a sajtót Miksa bajor kir. herczeg ( cs. kir. Felsége a Császárné atyja „Utazás K e le ten“ czímű munkájának magyar fordítása. A munkát dr. Bach Miklós fordítás Emich Gusztáv adja ki. Ő Fensége Miksa hga Nil második zuhatagáig terjedő afrikai útját, Jeruzsálembe, Bethlehembe tett zarándokolását és syriai útjának viszontagságait írja le e munkában, mely a szent föld és Egyiptom régiségeit ismerteti s érdekes és tanulságos olvasmányul szolgálhatand az utazási leírásokban gyönyörködökre nézve. — A „Vasárnapi könyvtár“ első kötete dec. közepéig meg fog jelenni. Ezúttal szükségesnek tartjuk megjegyezni, miként a földirati rovat, melyre Pompéry János kéretett fel, más irótársunk vezetése alá jutand, miután Pompéry jelen elfoglaltatása s munka alatt levő egyéb dolgozatai mellett legjobb akarattal sem szentelhetne e rovat vitelére annyi időt és fáradságot, mennyit e nevezetes és érdekes szak igényel. — A Pázmányfüzetek elseje e napokban hagyja el a sajtót s tartalma a következő : 4 adventi beszéd , Perger Jánostól. Az utolsó három dogmaticus ; az ó-testamentom jövendöléseit Urunkra alkalmazza. — 4 adventi beszéd Tóth Antal, győri plébánostól. Népszerűek : de novissimis hominis, et de conversione vera. — 2 karácsom beszéd Vezere Ignácz veszprémi hittanártól és Somogyi Alajostól. — 3 Immaculata Conceptiobeszéd, Körmöczy Imre, Danielik János kanonok és Palásthy Pál egyetemi tanár uraktól.— 2 adventi hajnali tanítás, Májer Istvántól. E füzettel küldetik szét Pázmány Péter aczélba metszett gyönyörű képe, kik egész évi folyamról rendelkeztek, egyszersmind az „Immaculata“ cz. munkát fogják e füzettel kapni. A 2-ik füzet, miután az elsővel a szerkesztők kissé elkéstek, ennek kikerülése tekintetéből böjti sz. beszédeket hozand. — A magyar kir. természettudományi társulat holnap, nov. 22-én tartandó ülésében Stoczek tanár ur saját észleleteit adandja elő az aneroid barométerről s Szabó titoknok ur a S t r u v i d ásványról értekezendik. — A gőzös Pestről Galaczba az idén utolszor f. hó 26-kán s Galaczból Pestre dec. 2-kán induland. — Azt üzeni az államvasúttársaság a légszeszszel világitó társulatoknak, hogy nem várakozik, mig a tervezett gasometerek a főállomásokon felépülnek, hanem minden nagyobb pályafőnél maga a társaság épitend gasometereket. Azonban ez intézkedést a gazdálkodás is parancsolja, miután az államvasút-társulat által készített légszesz 100 köb lába, ha a mellékterményül nyerendő coaks és kátrány is beszámíttatik, legfeljebb 14 párba kerülend. A magyar nemzeti múzeumi kert első fája folyó hó 24-kén fog leültettetni. E szép nap megünneplésére a muzeum t. igazgatója n. Kubinyi Ágoston urnai lakoma leend. — Balogh Imre az egri cs. k. megyei törvényszék elnöke f. hó 14-kén s Almási Balogh Gyula a szép tehetségű fiatal költő f. hó 1-jén meghalt. Béke hamvaikra. — A pesti vasárnapi iskolák tanításaiban eddigelé már 3500 iparos-tanoncz részesül. E szám bármi örvendeztető is, még nem oly nagy, hogy hihetnek, miként az illetők mindnyájan élnek ez intézetek jótéteményivel. De azon szigorú eljárás után, melylyel a hatóság a mesterinasok és legények iskolába küldetése felett őrködik, hiszszük, hogy e szám évről évre emelkedni fog. — Uj-Pesten Wolfner Gyula ur kezdeményezése folytán kórház fog épülni. A szükséges alap az újpesti tehetősebb birtokosok adománya utján kerül össze. gr. Károlyi István a kórház telkét ingyen engedendi át a községnek s a szükségelt téglákat szintén ingyen szolgáltatja is az uradalmi téglaégetőből. A jótétemény, mint ismét látjuk, nyomban követi mindenütt gróf Károlyi Istvánt. Miután a „Dalkönyvecské“rel előfizetési felhívásban kitett határideig csupán 15 előfizető jelentkezett, a mondott határidőtől fogva azonban folytonosan érkeznek előfizetésinyilatkozatok: alulírt ezennel tisztelettel felkéri az illető t. ez. gyűjtőket, hogy az előfizetési íveket f. é. november utolsó napjáig múlhatlanul beküldeni szíveskedjenek, miután azok e határidőn túl figyelembe nem fognak vétethetni. Szénfy Gusztáv. — Nemzeti színház. Nov. 20. „Lucia.“ E költői műnek bizonyosan nincs költőibb személyesítője mint Hollósy Luca. Csak sokszor elmondott dolgokat ismételnénk, ha azon bájos ének hatásáról szólnánk, mely a közönséget mindannyiszor elragadja s mindannyiszor nemes élvezetet szerez, valahányszor jeles énekesnőnk Luciában lép fel. Ez elragadtatásnak számtalan tapsban és kihívásban adá jelét a közönség, mely Ellinger ur énekének sok szép szakát is megtapsolá. A többi működők is jelesül énekeltek. — Ma adatik : „Vén bakancsos és fia a huszár“ Eredeti víg népszínmű 3 szakaszban. Börzetudósítások : Bécs, nov. 20. A börze élénkebb volt mint tegnap. Az állampapirosok, állam- és éjszaki vasút részvények kerestettek s az árak emelkedtek. 5% met. 74* 5/g — Nemz. kötes. 78ya—V16. Urbérk. kötv. 76Va—76. és 72—68y2. Bankrészvény 921—920. Államvasut 333/2— */4. Éjszaki vasút 2033/4—y2. Augsburg 123/4. London 11. 1. Páris 131%. Arany 184. Ezüst 135/8. Táviratilag. Páris, nov. 19. 3 % rente 65. 15. 4%% 90. 25. államvasut 707. Cred. mob. 1175. London 3% Consolok 884. Dunavizállás. Nov. 21-án: 4' 10" 9'" 0. fölött. Szájából egy összehajtogatott papirtokocskát vett elő, azt szétbontotta, abban valami fehér por volt; csendesen beletöltötte a vizbe, mely abban rögtön zöld szint váltott s a mint a beás kanálkával felkavargatá, lassanként sötét lilaszinbe ment át, s ha abba hagyta a kavargatást, sürü, nehéz seprűben üllepedett le a pohár fenekére. (Folytatjuk.) AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta SUE J E X D. VERNEUIL ADÉL. vagy az ágy- és asztaltól elválasztott nő. ELSŐ RÉSZ. I. (Folytatás. *) Az óra reggeli tizenegyet ütött. E pillanatban az ifjú nő vonásai mély aggodalmat fejeznek ki; tizenkét éves lánya, Emma, az alvó szobát megelőző salonban egy pamlagon fekszik. Ezen kora értelmes, bájos gyermek, melynek arczán oly ideges érzékenység olvasható, mint anyjáén, mély izgatottság martaléka; a láz heve ajkát kipirositva tekintetének szokatlan fényt kölcsönöz; hevesen löki le magáról a terítéket, melylyel félig begöngyölve vala. Verneuil asszony egy alacsony széken ül lánya mellett, egyik kis kezét az övében tartja, aggályos tekintetet vet rá, s nyugtalan hangon szól hozzá: — Emma, mily forrók kezeid ! Az istenért, ne lökd el ezen lábtakarót. — Azt lányára igazítja: — Megfázhatnál. — Ellenkezőleg, anyám, nagy melegem van. * Lásd Pesti Napló 1709. számát. — Ez a láz oly heves! Szegény angyal fesdve kérlek, maradj takarózva! — Igen, anyám mivel te kívánod. — Édes lelkem gyermekem, — viszonzá Adél, lányát gyöngéden megölelve — ő mindig engedelmes és nyájas! De mi lehet oka hirtelen változásodnak? Tegnap jól és édesdeden aludtál. Hát rész éjszakád volt ? Emma ezen, anyja által már ismételt kérdésre zavarba lő, elpirul, szemét lesüti, s zavart hangon így szól: — Nem, anyám, nem volt rosz éjszakám. — Ez megfoghatlan, így hát jól aludtál ? — Igen, biztositlak. — Tehát csak most reggel érzed magad roszul, mikor fölserkenél ? — Nem tudom — felelt a gyermek növekedő zavarral — nem emlékszem . . . — Nem tudod? S mégis, angyalom, mikor ma reggel szokásom szerint szobádba nyitottam, feküve, s könynyeket hullatva találtalak. — Én szenvedek. — De honnan származik ezen szenvedés? Ki okozta azt? Mióta érzed? — Istenem! anyám, — suttogó Emma lázas és fájdalmas türelmetlenséggel — mennyire kinzasz engem ! — Ah! Emma! Emma! — viszonzá Adél. De alig mondá ki a szeretetteli szemrehányás ime szavait , midőn a gyermek könybe borult szemekkel kiáltott: — Bocsánat, anyám, bocsánat, ölelj meg! — Szegény kicsinyke! — feleli Verneuil asszony, Emma homlokát csókokkal borítván. — Tudom, hogy a betegség türelmetlenné tesz, s aztán annyira ideges vagy! Ajkaid száradtak: akarsz-e még inni? — Igen! igen, nagyon szomjazom. — Miért nem mondod azt? Adél egy szekrényke fölé közeledvén, melyen egy csésze és palaczk állott, megpillantó, hogy a palaczk üres. Hevesen megráz egy csengetyűt, s vissza jő leányához. — Kedves gyermek, égető szomjúságod lázad hevét mulatja. Talán ágyba fektetnélek. — Nem, kérlek, inkább szeretek közelebben lenni. — Hál’ istennek, öreg barátunk Max orvos nem késhetik sokáig, — szólt Verneuil asszony, s hozzáteve: Hiába keresem e gyermek rögtöni roszullétének okát, s főkép miért vonakszik megvallani ma reggeli sírásának okát, ő mindig oly őszinte ! — Ezután Adél felkelvén s újólag hevesen csengetvén szólt: Hol marad mégis Charlotte ? Már kétszer csengetek! — S ezután Emmához visszatérve folytatá: reméljük, hogy Max orvos mielőbb nálunk leszen. Isten őrizzen, hogy ezen roszullétnek ne legyenek komoly következményei! II. I Charlotte, Verneuil asszony szobaleánya, e pillanatban belépett. E huszonöt éves nagy és erős leányzó feltűnőleg testes ; haja és szemölde szurokfekete , vörös, húsos ajkát barna pihe árnyékolja, foga fényes fehér; bőre fénylik a túlságos frisseség miatt; élénk fekete szeme, kissé pisze orra, gödrös álla, különben közönséges arczát igen ingerlővé teszik. Charlotte tetszvágygyal öltözködve, nyakában aranylánczot és órát hord; egy kicsi, fris szalagokkal diszitett s hátra tett fejkötő látni engedi sürü, hajának fekete s könnyedén fűsült fodrait; fehér kötény van szorítva testessége miatt is elég finom termetéhez; kissé rövid selyemruhája alól kilátszik szép lába, melyhez zöld czipő feszül. Charlotte végre, hogy finom bőrét kímélje házi kötelességeinek teljesítésében, az ujjak első tagjainál elvágott keztyűt viselt kezén. A beteg gyermek ezen daczosan és duzzogó képpel belépő leány láttára rögtön megfordul a pamlag háta felé, fájdalmas viszonérzés kifejezésével. E mozdulat elkerülő Verneuil asszony figyelmét. Nyájason így szólt szobalányához: — Kétszer kellett csengetnem, Charlotte, ön tudja, hogy lányom beteg. — Hogy is ne! — felelt vissza boszosan Charlotte— tehetek-e én egyszerre mindenütt? — Töltse meg e palaczkot czitromos vízzel és . . . — Hogyan, asszonyom! nincs egy fél órája, hogy czitromos vizet hozok! — Minthogy kegyed nem szívesen engedelmeskedik, keressen czukrot és czitromot, — viszonzá Verneuil asszony, kinek nyájassága és türelme mit sem változott, — magam elkészítem ez italt. — Oh ! igen, anyám! készítsd magad a czitromos vizet, inkább szeretem! — szól Emma, arczát még mindig a pamlag háta felé fordítva, hogy ne lássa a leányzót, kinek jelenléte neki fájdalmat látszott okozni. — Legyen, gyermekem, — mondá Adél, meglepetve lányának mozdulatán és szavain, s hozzá téve : — Charlotte, menjen keressen hamar czitromot. — Szépen elromlott kegyed Emma kisasszony! — viszontá boszosan a szobalány. — kegyednek daczos szeszélyei vannak! — Ez a gyermek szenved , láthatja Ön Charlotte, — szólt Verneuil asszony egész jósággal; a beteg ártatlan képzelődése önt épen nem sértheti. — Jól van, asszonyom! jól van, nem volt igazam ! — Ön rész. Menjen gyorsan, keresse meg azt, amit kértem. — Ejh! Istenem! meg lesz már! viszonzá a szobalány, hirtelen távozva. — E lány daczos jellemű, különben jó teremtés, — szólt Verneuil asszony vállat vonulva , s Emmához közeledve, ki a szobalány eltávozása után ismét anyja felé fordult, folytató: Légy kissé türelmes, kedves angyalom, mindjárt elkészítem a czitromos vizet. De miért nem akarod, hogy Charlotte csinálja? — Oh! anyám, ha te tudnád ! Szegény anyám! kiáltott föl Emma; karját anyjának nyaka köré fonja, könyökre fakad; borzasztó emlékek látszanak et kinzani, félbeszakasztja beszédét s arczát Verneuil asszony keblére rejti. Ez mindinkább nyugtalanná válva, lányától könyeinek s élénk fölindulásának okát akarja kérdezni, midőn Charlotte Max orvost jelenti. III. Max orvos mintegy hatvan éves, nagy, kopasz, elefántcsont fényes homloka félig fekete szemöldökkel fedett szemének gödre fölött függ, s szeme az általa vetett árnyékon keresztül fénylik; arcza csontos olajszín bőrrel, orra görbedt fasorr, álla kidülledt, majd szívélyes nyájas, majd csípős gúnymosolygása : ezek jellemző vonásai az orvos arczának. Ő európai hírben áll; rendkívüli gyógyításokat tett; ő már több, az orvosok által felhagyott és szemfedéllel terített haldoklót hitt vissza az életre. Az orvos a körülmények szerint a rendes pharmacopoeát használja, de gyógyeszközeit különösen a homoeopathiában keresi, minek bizonyos rejtélyes hatásai a csodával látszanak találkozni, Ő maga készíti to LEVELEZÉSEK. Szarvas, nov. 11. (Ered. lev.) Néhány szó a Vajda emlék ügyében.A „Pesti Hirlap“1846 nov. 5-ki számában a vegyes közleményekben ez olvasható: Emléket Vajdának kérő szózata honnemesi leányai és fiaihoz. Melyben dr. Bloch Móricz úr az oktatói kar nevében így kiált fel: „Ti, kiknek a boldogult hont ölelő szózatira annyiszor magasra gyűlt kebletek, oh ne hagyjátok beteljesedni a költő szavai szerint e hazára nehezülő átkot, miszerint saját jeleseit századok óta nem ismerve, könnyezetlen látta sírba szállani“sst. S ezen felszólításra a nevezett lap szerkesztősége ezeket mondja: „A mit mi e dolognál leginkább szem előtt tartandónak ajánlunk, az a gyors eljárás, — mind az adakozásban, mind később az emlékkiállításban, — továbbá: czélszerű tervkészítés és költségvetés, — nehogy a többi nem csekély számú felállítandó emlékek sorsára jusson ez is. Legyen a lelkesedés meleg, de a számítás hideg és átgondolt.“ Kevesen vagyunk, kik nem tudnák, hogy ezen felszólítás következtében csakugyan történtek adakozások, és hogy nem csekély öszveg gyűlt össze. — De hogy ezen összeg kinek kezeibe jön letéve ? ki kezeli ? vagy ki és kinek tartozik számadással ? előttem tudva nincs, és azt hiszem, a közönség előtt is ép oly titok. Tettem ugyan-e végett többeknél kérdést, melyre azon választ nyerém, hogy a pénz V. J. ur kezeibe volna letéve. Siettem tehát e felől biztos tudomást szerezni, s nemrég intéztem a H. J. szerkesztőjéhez pár sort, melynek folytán értesittettem, hogy a pénznek Szarvason kell letéve lenni. *) Igen hibás eljárásnak tartom e hosszas hallgatást! — hibásnak nemcsak azért , hogy kilencz év óta elég idő folyt le, hogy a kézben levő készpénzen egy díszes emlék emeltethetett volna Vajdának, — de hibásnak és pedig meg nem bocsáthatólag hibásnak — tartom azért , mert azon közönség részvétét és áldozatkészségét kockáztatjuk általa, mely oly szépen nyilatkozott — a nemrég elhunyt Garay emlékének kiállítása és családjának pártolásában. A begyűlt összeg, mely kilencz év előtt is elég tekintélyes volt arra, hogy a boldogultnak nemcsak egy díszes emlék állíttathassék, hanem hogy minden munkái új kiadásban jelenhessenek meg, miként az akkor szervezve is volt; **) hihető, kilencz év óta a kamatok kamatjával meg lön kétszerezve? . . . Tisztelettel kérem fel tehát, és a hon nevében, mely ama szent ügy létesítésére áldozattal járult, követelem is azon tisztelt egyéniségtől, kinek kezeibe, vagy gondviselésére lön bízva az összeg, hogy nyílt téren, bármelyik lap hasábjain, — közölje az összeg-mennyiség hol és mibenlétét, — de különösen indokolja azt, hogy miért nem létesült a terv ez ideig ? vagy miért nem létesülhet az jelenben ? E néhány sorral tartoztam a megboldogult szellemének, és tartoztam a honnak, melytől az áldozat származott. Iráni Szarvason, november hóban. ZLINSZKY 1ST. Temesvár, nov. 18. (Ered. lev.) II. Városunkban a közbeszéd tárgyát leginkább a magas kormány újabb nevezetes financzrendszabályai képezik, mik az agio megszüntetésére, a földbirtok, ipar és kereskedés emelésére irányozzák. A kormány szándéka teljes elismerésre talál , s a remény feléledt közöttünk, hogy a széles hatáskörű nemzeti bank, a már felállítani rendelt rumburgi, laibachi és debreczeni fiókbankokon kívül, hasonlónak városunkban felállításával nem késendik sokáig. Aránylag legtöbb államjavak Bánátból engedtettek át a nemzeti bank birtokába. Öszvesen kilencz uradalom 235,014 hold. Ezek közöl Temesvár, Szentandrás, Lippa, #) Legyen bárkinél letéve a begyült pénz, annak sem elveszni, sem a czéltól visszatartóztatnia nem szabad. Meglehet, hogy az illető, kihez az adományok küldöttek, a pénzt takarékpénztárilag hasznosstá, növeszté, miként a Megyery-emlékre begyűlt pénzzel történik. Ha legközelebb e tárgyban az illetők részéről felvilágosítás, megnyugtatás nem érkeznék, a t. felszólaló úr könnyen nyomába juthat a pénznek, ha a P. H. 1846— 47-ki számaiban a begyült pénzekrőli koronkénti jelentéseket felkeresi, s ha az iránt tudomást szerez, az emlékre szánt adakozások gyűjtésével ki bízatott meg ? S z e rk. **) Mintegy 4000 várt volt az összeg, ha az egyik helybeli lelkész, — ki már azon időben itt volt — jólértesitett. 7. Denta Temesmegyébe, — Becskerek, Család, Szöreg Torontalmegye — Lugos és Facset Krassómegyébe esik. Ezeken kívül Párdány 19,564 hold Torontalmegyében, mely b. Buttlerféle magvaszakadási jószág, de mely tudtunkra eddig még tettleg nem ment át a kincstár birtokába, hanem Bogdanovics Vilibald úr kezén van. A bank birtokába menendő bánáti államjavak, nemcsak aránylag legnagyobb terjedelműek, hanem főkép a Torontál és Temesmegyébenfekvők egyúttal legtermékenyebbek, és legjövedelmezőbbek, melyek a termékeny bánáti földünk úgynevezett „Ház“-ját képezik. A dohány egyedáru, s a kertészközségek, melyek a kincstár által nem rég telepíttettek, az új fináncz műtéteinél önként emlékezetbe jutnak. A magas kormány tetemes áldozatokat hozott ezek telepítésekor, mi azonban a termesztett dohány egyedáruja által kiegyenlítethetett. A bank, mint ebből hasznot nem nyerő, tán nem érzendi magát hivatva arra , hogy a dohánykertészetet önkárával föntartsa. Az államjavak átadása iránt nyilvánosságra jött okiratokban, ezen telepek jelen minősége fentartása iránti kötelezettségét a banknak nem olvastuk. Közhiedelem szerint, a dohány beltermelése jelenleg sem fedezi a szükséget,és mi történendik majdan, a bank birtokába ment mostani kertészek szerződéseinek lejártával ? mi, ha a bank vagy magánvevők dohány helyett más termék termelését czélirányosbnak, hasznosbnak találandják ? Az államjavak birtokváltoztatásának a dohányra hatása figyelmet érdemel, s a dohánytermelés körül idővel új intézkedéseket tehet szükségesekké. A másik kérdést, mely az állatoravak birtokváltozásánál magát feltolja, a már is több oldalról rebesgetett telepítés képezi. Nemcsak a „Tr. Ztg., melyre egyébiránt a Pesti Napló helyesen megfelelt, hanem a lipcsei III. Ztg. 644. száma is a kivándorlásról Bécsből irt czikkében tüzetesen tárgyalja Magyarország üres földeinek benépesítését. Az idézett két újság különböző alapokra fekteti védveit, mert míg az első minden kivándorló fejét 100 tallérra becsülvén anyagi szempontból indul, addig a második, anyagiakkal nem gondolva,az ausztriai birodalom egyenjogúságra alapított szelíd törvényhozását dicséri, mely az egész császári birodalomra kiterjedve, azt szervezetes egységgé köti öszve. — Mig német származás Amerikában mocsok, mely nemzedékről nemzedékre át származik — mond a német hírlap bécsi levelezője — az ausztriai egész birodalomnak német elem által át kell huzatnia, német nyelvnek, tudománynak és műveltségnek általában uralkodóvá kell válnia.“ — És igy az „III. Zig“ bécsi levelezője szellemi alapokra rakja fel, Magyarországnak németekkel betelepítésére czélzó okoskodásait. Mi ezen levelező logicáját, mely előbb az egyenjogúságról, és néhány sorral lejebb a német elem, nyelvtudomány, és műveltség uralkodóvá válásának kényszerűségéről szól, s igy önmagával ellenkezik, nem bonczolgatjuk, sem pedig okoskodása szellemi alapját, melynek akaratunk szerint meg nem felelhetnénk, nem követjük, hanem egyedül anyagi szempontból teendünk észrevételt. Német népelemet és nyelvet ismerünk, de kizárólag német tudományt és kizárólag német műveltséget nem. A tudományt és műveltséget külön nemzetiségekhez nem kötött cosmopolita természetűnek tartjuk. Tudós műveit németet ismerünk sokat, de német tudomány egyetlen egyetemben sem taníttatik; a műveltséget pedig egy nemzet sem monopolizálhatja. Midőn az ujabbkori első német telepitők egyike ehrenbergi, s verveg nemes Ehrenberg János András Begotina kalandos tervét közhírré téve , mi valónk első, ki ellene az 4851-dik évi Pesti Napló 349-ik számában felszólaltunk , s a gyászos eredmény felszólalásunkat igazolá; mert Ehrenberg számos becsületes családfőt tön szerencsétlenné, s ámításait fogsággal lakotta. A telepítések iránt átaljában, s a német telepítések iránt különösen nézeteink azóta nem változtak. Puszta lakatlan földeink benépesítésének nem vagyunk ellene s ezt államgazdászok, s anyagi közös haszon tekintetéből óhajtjuk. Német telepítés ellen különösen nem szólalunk fel, mert tapasztalataink után a német könnyen testvéresül, anyagi jóllétünk hatalmas tényezője, szorgalmatos és műveltségre fogékony. Csak két dolgot óhajtunk minden bevándorlónál : munkaképességet tudniillik, és földértéki viszonyainknak megfelelő vagyont." Munkatehetlen, vagyontalan csoportok bevándorlását