Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)

1855-11-21 / 1710. szám

eléb­be­lee írtnál többre nem emelteté, és­ most, ép mint elébb mindennemű adóban e jövedelemnek 30 %-ot fizeti, e birtoka után jelenleg kevesebb adót fizet mint elébb, miután a mostani árak mellett termesztménye után legalább is 130 frtot kap, minél fogva adóban csak 23%-ot fizet. Hiszik tehát, hogy a földbirtok is könnyen elbírand nagyobb adót is. A P. Ll. t. levelezőjének e számvetését kiindulásul mi is elfogadván azon földbirtoknál, mely azelőtt is (100 frtnyi jövedelem után) és most is (130 frtnyi jövedelemtől) 30 frtnyi adót fizet, a­ jövedelem és adómennyiség közti aránytalanságot semmikép sem találhatjuk oly nagynak, mint azon aránytalanságot, mely a föld jövedelme és a napszámbér s a gazda szükségelt kiadásai közt léteznek. Igaz hogy 130 frt több mint 100 frt, de midőn a gazdá­nak csak 100 frt jövedelme volt béresének cselédbére s a napszám nem volt oly nagy mint most, midőn jövedelme 30 írttal emelkedett. A gazda nagyobb jövedelmét drága cselédség, drága napszám bérén vásárolja meg s gazda­ságának üzleti kiadása, háztartása most, bizton elmond­hatjuk, jövedelmének sokkal nagyobb részét igénybe ve­szi, mint akkor, midőn jövedelme kevesebb volt. — Tehát nem csalódtunk , midőn azon meggyőződé­sünket fejeztük ki, hogy akad mindenesetre kiadó, ki­te­lesebb ifjú költőink újabb műveinek kiadására is vállalkoz­zék. Akadt, de e kiadó nem pesti. És e miatt mégis csa­lódtunk; mert,hogy őszinték legyünk, meg kell vallanunk, miként azt hittük, hogy a pesti kiadók közöl vállalkozan­­dók majd Lévai és Tóth Kálmán újabb költeményeinek ki­adására. Ezért most nagyobb elismeréssel kell megemlíte­nünk Burger Zsigmond szegedi kiadó nevét, ki fel­szólalásunk után tüstént oly méltányos ajánlattal kereste meg. Tóth Kálmánt, hogy t. barátunk vétett volna a jó akaratot megillető méltány ellen, ha ez ajánlást tüstént el nem fogadva később érkezhet, bár előnyösb ajánlatoknak ad vala elsőbbséget. így Tóth Kálmán újabb 100 költeménye Szegeden Burger kiadásában jelenendik meg. Örömmel látjuk, hogy a vidéki kiadók versenyre lépnek fel a pesti kiadókkal. A vidéki nyomdák jelen fel­szerelései lehetővé teszik, hogy a vidéki könyvárusok és nyomdák kiadásai i­s é­s o­l­y díszesen jelenhessenek meg, mint a fővárosban nyomottak. Több ily díszes kiadásra figyelmeztettük már az olvasókat. Hisszük, hogy e szeren­csés kezdet nem maradand hatás nélkül a jövőre s fővá­rosi kiadóink ezentúl nemcsak akkor fogadandják szívesen a fiatal írókat, ha naptárakat hoznak kiadatás végett. Vál­jon jeles költőnk Lévai szép költeményei szintén vala­melyik vidéki kiadónk által fognak-e kiadatni, nem tudjuk. Reméljük azonban, hogy e becses költemények nem fog­nak sokáig kiadóra várakozni. Tóth Kálmánnak nemsokára sajtó alá bocsájtandó „100 költeményéből mi is adandunk mutatványt. — A Tóth Lőrincz által szerkesztett és naponkint nagyobb figyelmet ébresztő „Jogtudományi s tör­vénykezési tár“ VIII-ik füzete megjelent. E füzet­nek a szerkesztő akaratán kívül eső okok miatti elkésé­­séért e vállalat pártolóit kárpótolandó szerkesztő a IX-ik füzetet is nemsokára szétküldendi. E VIII. füzet tartalma : 1. A bírósági rendszer főelvei a polgári jogügyek köré­ben. V—VI. (folytatás) Szokolaytól. 2. Az ideigl. polg. perrendtartásban előkerülő előleges biztosítási esz­közökről (folytatás) L. Gy. 3. Tanulmányok a mozlem jog köréből (folytatás) dr. H e g e d ü s t ö l. 4. A halasztó vé­delmiek körül, Örsytöl. 5. Esettár: Büntetőjogi esetek. Nyilvános tárgyalások Pesten, Kecskeméten. Szi­lágyi Virgil védbeszéde (rablási vádügyben.) Mag­­netikus álomba merült leányon elkövetett erőszakos nemi közösködés Salzburgban. Egyveleg, Polgári jogeset Sto­ck­i­n­g­e­r­t­ől. 6. Jogtudományi könyvszemle, hazai, ausz­triai német és külföldi jogirodalom. 7. Igazságügyet tár­gyszó felsőbb rendeletek. — E napokban fogja elhagyni a sajtót Miksa bajor kir. herczeg (­ cs. kir. Felsége a Császárné atyja „Uta­zás K e l­e t­e­n“ czímű munkájának magyar fordítása. A munkát dr. Bach Miklós fordítá­s Emich Gusztáv adja ki. Ő Fensége Miksa hg­a Nil második zuhatagáig terjedő af­rikai útját, Jeruzsálembe, Bethlehembe tett zarándokolását és syriai útjának viszontagságait írja le e munkában, mely a szent föld és Egyiptom régiségeit ismerteti s érdekes és tanulságos olvasmányul szolgálhatand az utazási leírások­ban gyönyörködökre nézve. — A „Vasárnapi könyvtár“ első kötete dec. közepéig meg fog jelenni. Ez­úttal szükségesnek tartjuk megjegyezni, miként a föl­dir­a­ti rovat, melyre Pom­­péry János kéretett fel, más irótársunk vezetése alá ju­­tand, miután Pompéry jelen elfoglaltatása s munka alatt levő egyéb dolgozatai mellett legjobb akarattal sem szen­telhetne e rovat vitelére annyi időt és fáradságot, mennyit e nevezetes és érdekes szak igényel. — A Pázmányfüzetek elseje e napokban hagyja el a sajtót s tartalma a következő : 4 adventi beszéd , Per­­ger Jánostól. Az utolsó három dogmaticus ; az ó-testa­­mentom jövendöléseit Urunkra alkalmazza. — 4 adventi beszéd T­óth Antal, győri plébánostól. Népszerűek : de novissimis hominis, et de conversione vera. — 2 kará­csom beszéd V­e­z­e­r­­­e Ignácz veszprémi hittanártól és Somogyi Alajostól. — 3 Immaculata Conceptiobeszéd, Körmöczy Imre, D­ani­elik János kanonok és Pa­­lásthy Pál egyetemi tanár uraktól.— 2 adventi haj­nali tanítás, Máj­er Istvántól. E füzettel küldetik szét Pázmán­y Péter aczélba metszett gyönyörű képe, kik egész évi folyamról rendelkeztek, egyszersmind az „Im­maculata“ cz. munkát fogják e füzettel kapni. A 2-ik fü­zet, miután az elsővel a szerkesztők kissé elkéstek, ennek kikerülése tekintetéből böjti sz. beszédeket hozand. — A magyar kir. természettudományi társulat holnap, nov. 22-én tartandó ülésében Sto­­cz­ek tanár ur saját észleleteit adandja elő az aneroid barométerről s Szabó titoknok ur a S t r u v i d ásvány­ról értekezendik. — A gőzös Pestről Galaczba az idén utolszor f. hó 26-kán s Galaczból Pestre dec. 2-kán induland. — Azt üzeni az államvasúttársaság a légszeszszel vilá­gitó társulatoknak, hogy nem várakozik, mig a tervezett gasometerek a főállomásokon felépülnek, hanem minden nagyobb pályafőnél maga a társaság épitend gasometere­­ket. Azonban ez intézkedést a gazdálkodás is parancsolja, miután az államvasút-társulat által készített légszesz 100 köb lába, ha a mellékterményül nyerendő coaks és kát­rány is beszámíttatik, legfeljebb 14 párba kerülend.­­ A magyar nemzeti múzeumi kert első fája folyó hó 24-kén fog leültettetni. E szép nap megünneplésére a muzeum t. igazgatója n. Kubinyi Ágoston urnai la­koma leend. — B­a­l­o­g­h­­ Imre az egri cs. k. megyei törvényszék elnöke f. hó 14-kén s Almási Balogh Gyula a szép te­hetségű fiatal költő f. hó 1-jén meghalt. Béke hamvaikra. — A pesti vasárnapi iskolák tanításaiban eddigelé már 3500 iparos-tanoncz részesül. E szám bármi örvendeztető is, még nem oly nagy, hogy hihetnek, miként az illetők mindnyájan élnek ez intézetek jótéteményivel. De azon szigorú eljárás után, melylyel a hatóság a mester­­inasok és legények iskolába küldetése felett őrködik, hisz­­szük, hogy e szám évről évre emelkedni fog. — Uj-Pesten Wolfner Gyula ur kezdeményezése folytán kórház fog épülni. A szükséges alap az újpesti te­hetősebb birtokosok adománya utján kerül össze. gr. K­á­­rolyi István a kórház telkét ingyen engedendi át a köz­ségnek s a szükségelt téglákat szintén ingyen szolgáltatja is az uradalmi téglaégetőből. A jótétemény, mint ismét lát­juk, nyomban követi mindenütt gróf Károlyi Istvánt. Miután a „Dalkönyvecské“rel előfizetési felhí­vásban kitett határideig csupán 15 előfizető jelentkezett, a mondott határidőtől fogva azonban folytonosan érkeznek előfizetési­­nyilatkozatok: alulírt ezennel tisztelettel felkéri az illető t. ez. gyűjtőket, hogy az előfizetési íveket f. é. november utolsó napjáig múlhatlanul beküldeni szívesked­jenek, miután azok e határidőn túl figyelembe nem fognak vétethetni. Szénfy Gusztáv. — Nemzeti színház. Nov. 20. „Lucia.“ E köl­tői műnek bizonyosan nincs költőibb személyesítője mint Hollós­y­ Luc­a. Csak sokszor elmondott dolgokat ismé­telnénk, ha azon bájos ének hatásáról szólnánk, mely a kö­zönséget mindannyiszor elragadja s mindannyiszor nemes élvezetet szerez, valahányszor jeles énekesnőnk Luciában lép fel. Ez elragadtatásnak számtalan tapsban és kihívásban adá jelét a közönség, mely Ellinger ur énekének sok szép szakát is megtapsolá. A többi működők is jelesül éne­keltek. — Ma adatik : „Vén bakancsos és fia a huszár“ Eredeti víg népszínmű 3 szakaszban. Börzetudósítások : B­é­c­s, nov. 20. A börze élén­­kebb volt mint tegnap. Az állampapirosok, állam- és éj­szaki vasút részvények kerestettek s az árak emelkedtek. 5% met. 74* 5/g — Nemz. kötes. 78ya—V16. Urbérk. kötv. 76Va—76. és 72—68y2. Bankrészvény 921—920. Államvasut 333/2— */4. Éjszaki vasút 2033/4—y2. Augs­burg 123/4. London 11. 1. Páris 131%. Arany 18­4. Ezüst 135/8. Táviratilag. Páris, nov. 19. 3 % rente 65. 15. 4%% 90. 25. államvasut 707. Cred. mob. 1175. London 3% Consolok 88­­4. Dunavizállás. Nov. 21-án: 4' 10" 9'" 0. fölött. Szájából egy összehajtogatott papirtokocskát vett elő, azt szétbontotta, abban valami fehér por volt; csende­­sen beletöltötte a vizbe, mely abban rögtön zöld szint váltott s a mint a b­eás kanálkával felkavargatá, lassan­ként sötét lilaszinbe ment át, s ha abba hagyta a kavar­­gatást, sürü, nehéz seprűben üllepedett le a pohár fe­nekére. (Folytatjuk.) AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta SUE J E X D. VERNEUIL ADÉL. vagy az ágy- és asztaltól elválasztott nő. ELSŐ RÉSZ. I. (Folytatás. *) Az óra reggeli tizenegyet ütött. E pillanatban az ifjú nő vonásai mély aggodalmat fejeznek ki; tizenkét éves lánya, Emma, az alvó szobát megelőző salonban egy pamlagon fekszik. Ezen kora­ értelmes, bájos gyermek, melynek arczán oly ideges érzékenység olvasható, mint anyjáén, mély izgatottság martaléka; a láz heve ajkát kipirositva tekintetének szokatlan fényt kölcsönöz; he­vesen löki le magáról a terítéket, melylyel félig begön­gyölve vala. Verneuil asszony egy alacsony széken ül lánya mellett, egyik kis kezét az övében tartja, aggályos tekintetet vet rá, s nyugtalan hangon szól hozzá: — Emma, mily forrók kezeid ! Az istenért, ne lökd el ezen lábtakarót. — Azt lányára igazítja: — Megfáz­hatnál. — Ellenkezőleg, anyám, nagy melegem van. *­ Lásd Pesti Napló 1709. számát. — Ez a láz oly heves! Szegény angyal f­esdve kér­lek, maradj takarózva! — Igen, anyám mivel te kívánod. — Édes lelkem gyermekem, — viszonzá Adél, lányát gyöngéden megölelve — ő mindig engedelmes és nyá­jas! De mi lehet oka hirtelen változásodnak? Tegnap jól és édesdeden aludtál. Hát rész éjszakád volt ? Emma ezen, anyja által már ismételt kérdésre zavarba lő, elpirul, szemét lesüti, s zavart hangon így szól: — Nem, anyám, nem volt rosz éjszakám. — Ez megfoghatlan, így hát jól aludtál ? — Igen, biztositlak. — Tehát csak most reggel érzed magad roszul, mi­kor fölserkenél ? — Nem tudom — felelt a gyermek növekedő zavar­ral — nem emlékszem . . . — Nem tudod? S mégis, angyalom, mikor ma reggel szokásom szerint szobádba nyitottam, feküve, s köny­­nyeket hullatva találtalak. — Én szenvedek. — De honnan származik ezen szenvedés? Ki okozta azt? Mióta érzed? — Istenem! anyám, — suttogó Emma lázas és fájdal­mas türelmetlenséggel — mennyire kinzasz engem ! — Ah! Emma! Emma! — viszonzá Adél. De alig mondá ki a szeretetteli szemrehányás ime szavait , midőn a gyermek könybe borult szemekkel kiáltott: — Bocsánat, anyám, bocsánat, ölelj meg! — Szegény kicsinyke! — feleli Verneuil asszony, Emma homlokát csókokkal borítván. — Tudom, hogy a betegség türelmetlenné tesz, s aztán annyira ideges vagy! Ajkaid száradtak: akarsz-e még inni? — Igen! igen, nagyon szomjazom. — Miért nem mondod azt? Adél egy szekrényke fölé közeledvén, melyen egy csésze és palaczk állott, megpillantó, hogy a palaczk üres. Hevesen megráz egy csengetyűt, s vissza jő leá­nyához. — Kedves gyermek, égető szomjúságod lázad hevét mulatja. Talán ágyba fektetnélek. — Nem, kérlek, inkább szeretek közelebben lenni. — Hál’ istennek, öreg barátunk Max orvos nem kés­hetik sokáig, — szólt Verneuil asszony, s hozzáteve: Hiába keresem e gyermek rögtöni roszullétének okát, s főkép miért vonakszik megvallani ma reggeli sírásának okát, ő mindig oly őszinte ! — Ezután Adél felkelvén s újólag hevesen csengetvén szólt: Hol marad mégis Char­lotte ? Már kétszer csengetek! — S ezután Emmához visszatérve folytatá: reméljük, hogy Max orvos mielőbb nálunk leszen. Isten őrizzen, hogy ezen roszullétnek ne legyenek komoly következményei! II. I Charlotte, Verneuil asszony szobaleánya, e pillanat­ban belépett. E huszonöt éves nagy és erős leányzó fel­­tűnőleg testes ; haja és szemölde szurokfekete , vö­rös, húsos ajkát barna pihe árnyékolja, foga fényes fehér; bőre fénylik a túlságos frisseség miatt; élénk fekete szeme, kissé pisze orra, gödrös álla, különben közönséges arczát igen ingerlővé teszik. Charlotte tetszvágygyal öltözködve, nyakában aranylánczot és órát hord; egy kicsi, fris szalagokkal diszitett s hátra tett fejkötő látni engedi sürü, hajának fekete s könnye­dén fűsült fodrait; fehér kötény van szorítva testessége miatt is elég finom termetéhez; kissé rövid selyemru­hája alól kilátszik szép lába, melyhez zöld czipő feszül. Charlotte végre, hogy finom bőrét kímélje házi köteles­ségeinek teljesítésében, az ujjak első tagjainál elvágott keztyűt viselt kezén. A beteg gyermek ezen daczosan és duzzogó képpel belépő leány láttára rögtön megfordul a pamlag háta felé, fájdalmas viszonérzés kifejezésével. E mozdulat elkerülő Verneuil asszony figyelmét. Nyájason így szólt szobalányához: — Kétszer kellett csengetnem, Charlotte, ön tudja, hogy lányom beteg. — Hogy is ne! — felelt vissza boszosan Charlotte— tehetek-e én egyszerre mindenütt? — Töltse meg e palaczkot czitromos vízzel és . . . — Hogyan, asszonyom! nincs egy fél órája, hogy czitromos vizet hozok! — Minthogy kegyed nem szívesen engedelmeskedik, keressen czukrot és czitromot, — viszonzá Verneuil asszony, kinek nyájassága és türelme mit sem változott, — magam elkészítem ez italt. — Oh ! igen, anyám! készítsd magad a czitromos vizet, inkább szeretem! — szól Emma, arczát még min­­dig a pamlag háta felé fordítva, hogy ne lássa a leány­zót, kinek jelenléte neki fájdalmat látszott okozni. — Legyen, gyermekem, — mondá Adél, meglepetve lányának mozdulatán és szavain, s hozzá téve : — Char­lotte, menjen keressen hamar czitromot. — Szépen elromlott kegyed Emma kisasszony! — viszontá boszosan a szobalány. — kegyednek daczos szeszélyei vannak! — Ez a gyermek szenved , láthatja Ön Char­lotte, — szólt Verneuil asszony egész jósággal; a be­teg ártatlan képzelődése önt épen nem sértheti. — Jól van, asszonyom! jól van, nem volt igazam ! — Ön rész. Menjen gyorsan, keresse meg azt, a­mit kértem. — Ejh! Istenem! meg lesz már! viszonzá a szoba­lány, hirtelen távozva. — E lány daczos jellemű, különben jó teremtés, — szólt Verneuil asszony vállat vonulva , s Emmához kö­zeledve, ki a szobalány eltávozása után ismét anyja felé fordult, folytató: Légy kissé türelmes, kedves angya­lom, mindjárt elkészítem a czitromos vizet. De miért nem akarod, hogy Charlotte csinálja? — Oh! anyám, ha te tudnád ! Szegény anyám! kiál­tott föl Emma; karját anyjának nyaka köré fonja, kö­­nyökre fakad; borzasztó emlékek látszanak et kinzani, félbeszakasztja beszédét s arczát Verneuil asszony keb­lére rejti. Ez mindinkább nyugtalanná válva, lányától könyeinek s élénk fölindulásának okát akarja kérdezni, midőn Charlotte Max orvost jelenti. III. Max orvos mintegy hatvan éves, nagy, kopasz, ele­fántcsont fényes homloka félig fekete szemöldökkel fe­dett szemének gödre fölött függ, s szeme az általa ve­tett árnyékon keresztül fénylik; arcza csontos olajszín bőrrel, orra görbedt fasorr, álla kidülledt, majd szívélyes nyájas, majd csípős gúnymosolygása : ezek jellemző vo­násai az orvos arczának. Ő európai hírben áll; rendkí­vüli gyógyításokat tett; ő már több, az orvosok által felhagyott és szemfedéllel terített haldoklót hitt vissza az életre. Az orvos a körülmények szerint a rendes pharmacopoeát használja, de gyógyeszközeit különösen a homoeopathiában keresi, minek bizonyos rejtélyes ha­tásai a csodával látszanak találkozni, Ő maga készíti to­ LEVELEZÉSEK. Szarvas, nov. 11. (Ered. lev.) Néhány szó a Vaj­da emlék ügyében.A „Pesti Hirlap“1846 nov. 5-ki számában a vegyes közleményekben ez olvasható: Emléket Vajdának­ kérő szózata honnemesi leányai és fiaihoz. Melyben dr. Bloch Móricz úr az oktatói kar ne­vében így kiált fel: „Ti, kiknek a boldogult hont ölelő szózatira annyiszor magasra gyűlt kebletek, oh ne hagy­játok beteljesedni a költő szavai szerint e hazára nehe­zülő átkot, miszerint saját jeleseit századok óta nem is­merve, könnyezetlen látta sírba szállani“­sst. S ezen fel­szólításra a nevezett lap szerkesztősége ezeket mondja: „A mit mi e dolognál leginkább szem előtt tartandónak ajánlunk, az a gyors eljárás, — mind az adakozásban, mind később az emlék­kiállításban, — továbbá: czél­­szerű tervkészítés és költségvetés, — nehogy a többi nem csekély számú felállítandó emlékek sorsára jusson ez is. Legyen a lelkesedés meleg, de a számítás hideg és átgondolt.“ Kevesen vagyunk, kik nem tudnák, hogy ezen fel­szólítás következtében csakugyan történtek adakozások, és hogy nem csekély öszveg gyűlt össze. — De hogy ezen összeg kinek kezeibe jön letéve ? ki kezeli ? vagy ki és kinek tartozik számadással ? előttem tudva nincs, és azt hiszem, a közönség előtt is ép oly titok. Tettem ugyan-e végett többeknél kérdést, melyre azon választ nyerém, hogy a pénz V. J. ur kezeibe volna letéve. Siettem tehát e felől biztos tudomást szerezni, s nemrég intéztem a H. J. szerkesztőjéhez pár sort, mely­nek folytán értesittettem, hogy a pénznek Szarvason kell letéve lenni. *) Igen hibás eljárásnak tartom e hosszas hallgatást! — hibásnak nemcsak azért , hogy kilencz év óta elég idő folyt le, hogy a kézben levő készpénzen egy díszes emlék emeltethetett volna Vajdának, — de hi­básnak és pedig meg nem bocsáthatólag hibásnak — tartom azért , mert azon közönség részvétét és áldo­zatkészségét koc­káztatjuk általa, mely oly szépen nyi­latkozott — a nemrég elhunyt Garay emlékének kiállí­tása és családjának pártolásában. A begyűlt összeg, mely kilencz év előtt is elég te­kintélyes volt arra, hogy a boldogultnak nemcsak egy díszes emlék állíttathassék, hanem hogy minden mun­kái új kiadásban jelenhessenek meg, miként az akkor szervezve is volt; **) hihető, kilencz év óta a kamatok kamatjával meg lön kétszerezve? . . . Tisztelettel kérem fel tehát, é­s a hon nevében, mely ama szent ügy létesítésére áldozattal járult, követelem is azon tisztelt egyéniségtől, kinek kezeibe, vagy gond­viselésére lön bízva az összeg, hogy nyílt téren, bár­melyik lap hasábjain, — közölje az összeg-mennyiség hol és mibenlétét, — de különösen indokolja azt, hogy miért nem létesült a terv ez ideig ? vagy miért nem lé­tesülhet az jelenben ? E néhány sorral tartoztam a megboldogult szellemé­nek, és tartoztam a honnak, melytől az áldozat szár­mazott. Iráni Szarvason, november hóban. ZLINSZKY 1ST. Temesvár, nov. 18. (Ered. lev.) II. Városunkban a közbeszéd tárgyát leginkább a magas kormány újabb nevezetes financzrendszabályai képezik, mik az agio megszüntetésére, a földbirtok, ipar és kereskedés eme­lésére irányozzák. A kormány szándéka teljes elismerésre talál , s a remény feléledt közöttünk, hogy a széles­ hatáskörű nemzeti bank, a már felállítani rendelt rumburgi, laiba­­chi és debreczeni fiók­bankokon kívül, hasonlónak vá­rosunkban felállításával nem késendik sokáig. Aránylag legtöbb államjavak Bánátból engedtettek át a nemzeti bank birtokába. Öszvesen kilencz uradalom 235,014 hold. Ezek közöl Temesvár, Szentandrás, Lippa, #) Legyen bár­kinél letéve a begyült pénz, annak sem el­veszni, sem a czéltól visszatartóztatnia nem szabad. Meglehet, hogy az illető, kihez az adományok küldöt­tek, a pénzt takarékpénztárilag hasznosstá, növeszté, miként a Megyery-emlékre begyűlt pénzzel történik. Ha legközelebb e tárgyban az illetők részéről felvilágo­sítás, megnyugtatás nem érkeznék, a t. felszólaló úr könnyen nyomába juthat a pénznek, ha a P. H. 1846— 47-ki számaiban a begyült pénzekrőli koronkénti jelen­téseket felkeresi, s ha az iránt tudomást szerez, az em­lékre szánt adakozások gyűjtésével ki bízatott meg ? S z e r­k. **) Mintegy 4000 várt volt az összeg, ha az egyik hely­beli lelkész, — ki már azon időben itt volt — jólér­­tesitett. 7. Denta Temesmegyébe, — Becskerek, Család, Szöreg Torontalmegye — Lugos és Facset Krassómegyébe esik. Ezeken kívül Párdány 19,564 hold Torontalmegyé­­ben, mely b. Buttlerféle magvaszakadási jószág, de mely tudtunkra eddig még tettleg nem ment át a kincstár birtokába, hanem Bogdanovics Vilibald úr kezén van. A bank birtokába menendő bánáti államjavak, nem­csak aránylag legnagyobb terjedelműek, hanem főkép a Torontál­ és Temesmegyében­­fekvők egyúttal legter­mékenyebbek, és legjövedelmezőbbek, melyek a termé­keny bánáti földünk úgynevezett „Ház“-ját képezik. A dohány egyedáru, s a kertészközségek, melyek a kincstár által nem rég telepíttettek, az új fináncz műté­teinél önként emlékezetbe jutnak. A magas kormány te­temes áldozatokat hozott ezek telepítésekor, mi azonban a termesztett dohány egyedáruja által kiegyenlítethetett. A bank, mint ebből haszn­ot nem nyerő, tán nem érzendi magát hivatva arra , hogy a dohánykertészetet önkárá­val föntartsa. Az államjavak átadása iránt nyilvánosságra jött okira­tokban, ezen telepek jelen minősége fentartása iránti kötelezettségét a banknak nem olvastuk. Közhiedelem szerint, a dohány beltermelése jelenleg sem fedezi a szükséget,és mi történendik majdan, a bank birtokába ment mostani kertészek szerződéseinek le­jártával ? mi, ha a bank vagy magánvevők dohány he­lyett más termék termelését czélirányosbnak, hasznosb­­nak találandják ? Az államjavak birtokváltoztatásának a dohányra ha­tása figyelmet érdemel, s a dohánytermelés körül idő­vel új intézkedéseket tehet szükségesekké. A másik kérdést, mely az állatoravak birtokváltozásá­nál magát feltolja, a már is több oldalról rebesgetett te­lepítés képezi. Nemcsak a „Tr. Ztg., melyre egyébiránt a Pesti Napló helyesen megfelelt, hanem a lipcsei III. Ztg. 644. száma is a kivándorlásról Bécsből irt czikkében tüzete­sen tárgyalja Magyarország üres földeinek benépesí­tését. Az idézett két újság különböző alapokra fekteti véd­veit, mert míg az első minden kivándorló fejét 100 tallérra becsülvén anyagi szempontból indul, addig a második, anyagiakkal nem gondolva,az ausztriai birodalom egyen­jogúságra alapított szelíd törvényhozását dicséri, mely az egész császári birodalomra kiterjedve, azt szerveze­­tes egységgé köti öszve. — Mig német származás Ame­rikában mocsok, mely nemzedékről nemzedékre át szár­mazik — mond a német hírlap bécsi levelezője — az ausztriai egész birodalomnak német elem által át kell hu­­zatnia, német nyelvnek, tudománynak és műveltségnek általában uralkodóvá kell válnia.“ — És igy az „III. Zig“ bécsi levelezője szellemi alapokra rakja fel, Magyaror­szágnak németekkel betelepítésére czélzó okoskodásait. Mi ezen levelező logicáját, mely előbb az egyenjogú­ságról, és néhány sorral lejebb a német elem, nyelv­­tudomány, és műveltség uralkodóvá válásának kény­szerűségéről szól, s igy önmagával ellenkezik, nem bon­­czolgatjuk, sem pedig okoskodása szellemi alapját, mely­nek akaratunk szerint meg nem felelhetnénk, nem kö­vetjük, hanem egyedül anyagi szempontból teendünk észrevételt. Német népelemet és nyelvet ismerünk, de kizárólag német tudományt és kizárólag német műveltséget nem. A tudományt és műveltséget külön nemzetiségekhez nem kötött cosmopolita természetűnek tartjuk. Tudós műveit németet ismerünk sokat, de német tudomány egyetlen egyetemben sem taníttatik; a műveltséget pe­­dig egy nemzet sem monopolizálhatja. Midőn az ujabbkori első német telepitők egyike eh­­renbergi, s verveg nemes Ehrenberg János András Be­­gotina kalandos tervét közhírré téve , mi valónk első, ki ellene az 4851-dik évi Pesti Napló 349-ik számában felszólaltunk , s a gyászos eredmény felszólalásunkat igazolá; mert Ehrenberg számos becsületes családfőt tön szerencsétlenné, s ámításait fogsággal lakotta. A telepítések iránt átaljában, s a német telepítések iránt különösen nézeteink az­óta nem változtak. Puszta lakatlan földeink benépesítésének nem vagyunk ellene s ezt államgazdászok­, s anyagi közös haszon te­kintetéből óhajtjuk. Német telepítés ellen különösen nem szólalunk fel, mert tapasztalataink után a német könnyen testvéresül, anyagi jóllétünk hatalmas ténye­zője, szorgalmatos és műveltségre fogékony. Csak két dolgot óhajtunk minden bevándorlónál : munkaképességet tudniillik, és földértéki viszonyaink­nak megfelelő vagyont." Munkatehetlen, vagyontalan csoportok bevándorlását

Next