Pesti Napló, 1855. november (6. évfolyam, 1694-1718. szám)
1855-11-08 / 1699. szám
116-1609. v-ik évi folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Egyet.m mt.i« 2-ik szán, 1 lí emelet, Ang.l kirílynShdi ozlmz.tt száll.dt, 63-ik szám. A lap szellemi részitől.tí mindem közlemény ■ ezerkeezttségiez intézend*. kímemtetl.m levelek cask Ismert kezektíl fogadtatnak el. ______________________ Kiadó-hivatal s Egyetem-utcza, 2-ik szám, 1-ső emelet. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1855. Csütörtök, nov. 8. Előfizetés föltételei: Pesten ,házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 4 fr. p. p. Félévre ...... 8 . „ UldAtmPTlVpk divi • 5 haerboe petit sor 4 p. kr. Bélyegdíj, külön, 10 p. kr. Hirdetmenyek Ulja. Magan vita 5 hasábos petit sor 5 p. kr. Vidékre, p . stá n: Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Félévre...........................10 - - PEST, nov. 8. Távirati magántudósítás. Feladatott Bécsben : nov. 8. d. e. H óra 10 ?. Érkezett Pestre: „ „ „ „ 12 óra 45 p. Bécs, nov. 8. Ö cs. kir. Apostoli Felsége tegnap Triestbe utazott ö cs. kir. Fensége Ferdinand Max fölgnek kocsi felfordulás következébeni megsérülése miatt. Ő Fensége már jobban érzi magát. Odessa, nov. 4. A czár tegnap ide érkezett. - - » Észrevételek a Tiszaszabályozás körül. III. De tegyünk félre minden elöleges véleményt a Tisza áradásáról, mert ha a valót akarjuk megismerni, nem szabad semmiféle előleges véleményből kiindulni, és minden adatot ezen véleménynek, — legyen az igaz vagy hibás — bebizonyítására fölhasználni, hanem ellenkezőleg az adatokból kiindulva kell biztos meggyőződésre jutnunk. Aki pedig valamely véleménybe már nagyon belemerült, az most még ne olvassa végig a következő sorokat, hanem szokjék először ahhoz a gondolathoz, hogy minden ember, legyen az különben bármily bölcs, vélekedhetik hibásan, ha véleményét nem elvitázhatatlan adatokra epik; és ha már e gondolatot megszokta, szokja meg azt is, hogy az ő véleménye is lehet hibás, és ha már kezdi ezt hinni, akkor mindenesetre fel fog benne ébredni a vágy a dolognak végére járni, és a valóságot megismerni. Ekkor, de csak ekkor vegye elő újra e sorokat, és elmélkedjék felette nyugodtan. Legyen első kérdésünk imez : Mily hesa van az ártér összeszorulása vagy szélesbülés ;sebe az árvíz magasságára nézve? Erre a H-ik kimutatás azt feleli : Siajolnál az ártér összeszorul, és az árviz magasbodik; Czibaknál az ártér még jobban összeszori, de az árvíz kisebbedik; Czibakon alól az ártér szélesbedik, és az árvíz kisebbedik; T. Ughon alól az ártér még jobban szélesbedik, de az árvíz magasbodik. Ezen adatok pedig azt mondják , hogy az ártér szélességének vanhatása az árvíz magasságára, mert ime Szajolnál az ártér összeszorult és az árvíz magasbodott. Czibakon alól az ártér szélesbedett és az árvíz kisebbedett, de nem hat reá döntőleg, mert ha döntő befolyással bírna, akkor amint kisebbedik az ártér szélessége, a szerint kellene nagyobbodni az árvíz magasságának, holott ez Czibaknál nem, T. Ughon alól pedig ennek épen az ellenkezője történt. A fentebbi kérdésre tehát ez a felelet : az ártér összeszorulása és szélesülésének van hatása az árvíz nagyságára, de nem hat reá döntőleg. Minek van tehát az ártér szélességén kívül még hatása az árvízre, és mi hat reá jobban, mint az ártér szélessége? Erre a Il-ik kimutatás azt feleli : felülről kezdve Szajol felé folyvást kisebbedik a Tisza esése; a mint kisebbedik esése, a szerint kisebbedik sebessége ; és a mint kisebbedik sebessége, a szerint kisebbedik a Tiszában elfolyó vízmennyiség is. Szajol körül legkisebb eséssel bír a Tisza, következőleg ott legkisebb a sebessége, és legkisebb lévén sebessége, legkisebb az elfolyó vízmennyiség is. És így történt, hogy Szajol körül a Tiszának folyvást magasbodni kellett, mert ami hiányzott a sebességből, azt ki kellett pótolni a magasság által, és mindaddig kellett magasbodni a Tisza árjának, míg Szajolnál kisebb sebességgel ugyan, de nagyobb magasságban, épen annyi viz folyt el, a mennyi T. Örvénytől nagyobb sebességgel de kisebb magasságban folyt aláfelé; a mint pedig Szajolon alól nőtt a Tisza esése és ez által sebessége, a szerint fogyott magassága egész T. Ughig, mert a mi Szajolon alól hiányzott a magasságban, azt kipótolta a nagyobb sebesség; ami végre az árvíznek T. Ughon alóli magasbodását illeti, azt a Berettyó és három Körös beömlésének lehet tulajdonítani, és ez emelte fel a Tisza színét 2—3 lábnyira, amint például a Sajó 1—2 lábbal, a Bodrog 5 —10 lábbal szokta felnyomni a Tisza vizét. Az árvíz magasságára tehát az ártér szélességén kívül a Tisza esése is hat, és e hatás annyira túlnyomó, hogy a mint kisebbedik az esés, rögtön nő az árvíz magassága, és a mint nagyobbodik az esés, a szerint kisebbedik az árvíz magassága. Kérdezzük továbbá: van-e még oly körülmény, mely az árvíz magasságára még jobban hat, mint az ártér szélessége és a Tisza esése ? A tisztelt Szányi úr által közlött adatok azt mondják, van, mert a Szamos 10—12 lábbal, a Bodrog 5 —10 lábbal magasbíthatja a Tisza színét, amelyet sem az esés eddig tapasztalt kisebbedése, sem az ártér 200—150 ezres összeszorulása nem képes okozni. A fentebbiekből lehetetlen tehát nem látni, hogy az árvíz magasságára legnagyobb hatással van a mellékfolyók beömlése; azért a mellékfolyó beömlésénél hiába nagyobbodik a Tisza esése, mert sokkal jobban magasbítja a beömlő vízmennyiség a Tisza színét, mint amennyivel az esés nagyobbodása képes volna alább szállítani az árvíz magasságát, mint ezt Csongrád körül láthatni. Ezután legnagyobb hatással bír a Tisza esése, úgy annyira, hogy ha az esés nő, az árvíznek kisebbedni kell, még akkor is, ha összeszorul az ártér, amint ezt Szolnoknál és Czibaknál világosan láthatni. Legkisebb befolyással bír az árvíz magasságára az ártér szélessége, és e befolyás a többihez képest oly csekély, hogy egymaga nem képes az árvíz magasságát megkisebbíteni, bármily széles legyen, ha különben ugyanott a Tisza esése kicsi, mint például N. Kürtinél; és ha a Tisza esése nagyobbodik, hiába szorul össze az ártér, az árviz mégis kisebbedik, mint ezt Szolnokon alól láthatni. E három körülményt szem előtt tartva, határozottan mondhatjuk , miszerint T.-Örvénytől Szajol felé azért nagyobbodik folyvást az árviz magassága, mert a Tisza sebessége folyvást kisebbedik, és mert ehez mint föakadályhoz hozzájárul hátráltatólag az ártérnek Szajol körüli összeszoralása. — Szajolon alól T. Ughig azért kisebbedik folyvást az árviz magassága, mert a Tisza sebessége folytonosan nagyobbodik, és ehez, mint fősegélyhez, hozzájárul segítőleg az ártérnek Czibakon alóli szélesbedése; — végre Csongrádnál azért volt nagyobb az árviz magassága, mert a rendkívüli nagy áradásban levő Berettyó és három Körös beömlése 2 — 3 lábbal fölemelte az árvizet. Ezek után már kérdezhetjük azt is : elfolyhat-e a Tisza vize árvízkor 300—400 ölnyi szélességben? Erre nézve jól megjegyzendő azon körülmény, hogy ápril 8-kán T. Beőtől kezdve Csongrádig mindenütt állapodésban volt az árvíz, és néhány napig az említett helységek közt sem áradt sem apadt a Tisza, amely egyedül csak azon oknál fogva történhetett meg, hogy T. Beönél a 4 mértföldnyi szélességű ártéren keresztül épen annyi víz folyt le, amennyi alantabb Szolnoknál 200 és Czibaknál 150 ölnyi szélességben, mert ha például Czibaknál kevesebb vízmennyiség folyt volna lefelé, mint amennyi hozzá felülről jött, akkor az el nem folyhatott vízmennyiség még mindig magasbra emelte volna az árvizet Czibakon felül, pedig elvitázhatlan tény, hogy ápril 8-ka körül 3 —4 napig T. Beőtől kezdve Csongrádig sem áradt sem apadt a Tisza. Íme itt a felelet kérdésünkre, mely ilyen forma lehet , hogy ne folyhatna el az árvíz 300 — 400 ölnyi szélességben, midőn az idén elfolyt 200 sőt 150 ölnyi szélességben is, és pedig Szolnokon a 200 ölnyi szélességben kisebb magasságban folyt el, mint mingyárt felette Szajolnál az 1600 ölnyi szélességű ártérben; Czibaknál pedig, noha csak 150 ölnyi szélességben folyhatott, mégis 8 hüvelykkel kisebb magasságú árviz kivántatott ahoz, hogy ott ugyanannyi viz folyjon el, mint a 4 mértföldnyi árterű T. Beőnél. E kérdés oly fontos, hogy nem tartom czélszerűtlennek még egyszer ismételni mindazt, amit e tárgy körül fentebb előhoztam. Igaz, hogy ha a Tisza árvíz idejében 3—4 mértföldnyi szélességű ártéren mindenütt folyna, akkor nem lehetne 300—400 ölnyi szélességre összeszorítani. De szerencsére a Tisza saját medrén kívül csak a nagyobb mélyedéseken és ezeken keresztül foly árvízkor , és e mélyedéseket kivéve az ártérben levő vízmennyiség álló vizet képez, mely miután áll, nem az a kérdés, hogy a 3—4 mértföldnyire szétterült víz elfolyhat-e 300—400 ölben? hanem az, hogy a Tisza medrében, ereken és mélyedéseken átfolyni szokott vizmennyiség elfolyhat-e 300—400 öl szélességben? Melyre nyugodtan mondhatjuk : elfolyhat; mert a Tisza gyakorlatilag megmutatta, miszerint ugyan az a vizmennyiség, mely egyik helyen 3—4 mértföldnyire szétterül s elfoly, az más helyen 400 — 300—200 sőt 150 ölnyi szélességben is képes elfolyni. Ez áll, ez tény, ezt tagadni nem lehet.— Sőt ha a körülmények egy kissé kedveznek a 300—200 ölnyi összeszorulásnál kevésbé dagad fel az árviz, mint a 3 —4 mértföldnyi szélességű ártérnél; ez ismét tény, amit tagadni nem lehet. Hacsak tehát készakarva be nem hunyjuk sze- A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁS. Regény. Irt. JÓKAY MÓR ELSŐ RÉSZ. Isten csapásai. Hony soit qui mai y penge *). Folytatás. Fenyérynek elég jó tapintata volt átlátni , hogy neki most komoly arcot mutatni nem szabad. Az mindig kellemetlen dolog, ha valaki saját bajai miatt támadt rész kedvét másokkal észreveteti, kivált ha az ember vendég. Különben is azt a bajt maga kereste magának, kimenetellel meg kell elégedve lennie. Nem is kellett neki sok alakoskodást játszania, mert valóban nem törődött azzal, hogy saját magával mi történik ? a dolog jól ütött ki. A többire nézve i.meg volt nyugodva. Szépen megköszönte Leonórának a csókot , s azzal helyet foglalva mellette, tréfás komolysággal kérte fel rá, hogy ha ügyét előveszik a vármegyén , legyen ott ügyvédje. Leonora egész komolysággal állítá, hogy ő bizonyosan jobban is megvédné őt, mint akárki más. Szerinte Fenyery koszorút érdemelne. — Csakhogy azzal a koszorúval úgy járhatna, szólt az alispán, mint a czigány a lopott süveggel : nem merte viselni, mert félt, hogy megismerik a fején, hanem egyszer éjjel kelt fel az ágyból. „Hát kend mit csinál?“ Kérli a felesége „Hallgass anyjuk A süveget viselem.“ Ezen azután mindenkinek nevetni kellett. Leonora is nevetett, de annál jobban meghragudott saját magára, hogy miért nevetett. — De uraim, hogy lehet ilyen komoly dologból tréfát csinálni. Fenyéry úr , én önön csodálkozom legjobban, hogy mint tud ezen nevetni ? — Hát hiszen semmi rendkívüli dolog sem történik velem. Majd egy kicsit becsuknak, ott legalább más visel rám gondot, s ha elképzelem, mennyi kellemes láto k) Lásd P. N. 1698 sír gatást fogok kapni hajdani szép ismerőseim és ismerőséimtől, még kellemesnek is fogom találni helyzetemet. Ha pedig kieresztenek , (egyszer csak rám unnak), akkor majd eléldegélek egyik másik atyámfia, jó barátom a hajdani kenyerespajtásom nyakán; ma itt, holnap amott, olyan mulatságos életem lesz , hogy Lavotának sem volt különb. Dobokyné most már egész érzékenységgel egész szánalommal szólt bele , hogy „bizonyára mindenütt igen szívesen fogják látni.“ — Óh ez iránt nem aggódom, felelt könnyű vérrel Fenyőry. Cejty Gazsit úgy is épen most hagyta el a lengyelje, majd beszegődöm hozzá a lengyelnek. Azon időben nagyon népszerű dolog volt birtokos nemeseink részéről a muszka földről átmenekvő lengyel patriótákat felfogni. Ki mentül magasabb rangú lengyellel birt, annál nagyobb dicsőség volt házára nézve. Leonora ezekért a rész életekért szerette volna kötőtűjét anyailag keresztül szúrni e kényelmű fiatal kabátján. — Hogy tud ily könnyen beszélni oly súlyos balesetről. — Hisz ez máson is megtörtént, és sokkal kisebb ok miatt. Hát ha egy éjjel elkártyáztam volna vagyonomat, és most semmim sem volna. Nem kellene-e könnyen vennem akkor is. E szavaknál Iréné felkelt hímző asztalától s hirtelen kisietett a szobából. Nem sejté senki, hogy mi baja lehet? Hanem amint a szép Dobokyné felállt, hogy karját Lippay karjába fűzve, a mindig kedves táblabirót néhány gyöngédebb szóra a szomszéd termekbe átvezesse s Fenyéry egyedül maradt Leonórával, a derék delnő komolyan szemrehányó szóval monda neki : — Ön rosz húrt pendített meg kedves barátom, kedves testvérem (mondjuk igy, hogy kedves testvérem). Fenyéry kezet adott rá , és kérdezé , hogy mit vétett. — A midőn ön oly könnyelműen beszélt vagyoni elvesztéséről, az én kedves tündérkémnek nagyon rosz érzéseket okozott. —* Hogyan ? — úgy, hogy igen élénken emlékezteté őt saját bátyjára , ki valóban kártyán és könnyelmű pazarlással vesztegető el minden vagyonát. — Valóban , nagyon ostobául viseltem magamat. Monda Fenyéry megilletődve. — No lássa. Az ilyen fiatal gyermek nem bír annyi emberismerettel, hogy megítélhetné, miszerint a könnyelműség a férfiaknál őket ért csapások fölött, csak a világnak mutatott álarcos elszomorodik rajta, hogy azok mind ily szívtelenek. Pedig én tudom, hogy önnél ellenkezőleg van az eset. Azért ezt a hibáját jóvá kell tennie. — Mutasson kegyed utat és módot és én örömmel cselekszem. — Menjen, keresse fel Irént azonnal. Bizonyosan az angol kertben fogja őt találni. Lássa, mennyi bizalmam van önhöz; magam utasítom őt hozzá, aki tulajdonképen őriznem kellene. Ez csak önnel történik. Menjen és győzze meg felőle , hogy az nem érzelemhiány, nem kérgesszívűség, ami a férfiakat kényelműen nézeti a balsors szemébe. Menjen ön, testvérkém. Fenyéry engedett a komoly szónak. Valóban bánta, hogy a kedves, kis jólelkű teremtésnek meggondolatlanul szomorúságot okozott,és sietett őt felkeresni. Mint Leonora monda , épen az angol kertben találta őt. A lyánka, amint őt megpillantó, hirtelen felszáríta finom zsebkendőjével szemeit, azt hivé, hogy igy nem fog azokon meglátszani, hogy sirt. Fenyéry észre vette azt. Egy gyöngéd, finom lélekkel volt dolga, melynek tiszta tükrén még a lehellet is meglátszik. Nem tagadható meg magától, hogy szive annyira elfogódott e perezben, hogy nem tudta magát elhatározni, várjon megszólítsa-e, vagy egyszerűen üdvözölve úgy tegyen, mintha csak véletlenül találkozott volna vele és ismét odább menjen? Ők a férfiak oly ostobák ilyen helyzetben , értve az okosabb részt, mert a bolondok mindig készen vannak valami semmit nem mondó phrasissal, a mi csak a nyelvnek adott dolgot. Fenyéry elfogultsága annál nagyobb lett, midőn Iréné egyenesen hozzá lépve, szemeibe tekinte azokkal a mélybe látó, okos szemeivel s karját megfogva monda: — Jó, hogy jön. A fiatal férfi nem tudá, mi történik vele ? Jó, hogy jön ? Ki értené ezt ? Hiszen még alig váltottak egymással szót. Egymást alig érdekelhetik. Iréné karját az ifjúéba akasztva , komoly, érdeklett hangon kérdezé tőle : — Igazán elveszti ön vagyonait? — Kétségtelenül. Ebben meg kell nyugodnom. — És ez nem a legnagyobb baj önre nézve. Ön csorbát szenved becsületében is ? — Az is nagyon valószínű. Az ilyesmi együtt jár. — De ön nem aggódik azon, mert tudja, hogy vannak jó barátai, tudja, hogy akik eddig becsülték, bukása után még jobban fogják becsülni. Fenyery könnyedén mosolygott és fejét tagadólag rázta. — Ezt nem tudom. A szerencsétlenség mindig megvetést szül; a bukás egyúttal becstelenség. Olyan helyen nem maradok, ahol ismernek. (Folytatjuk.) —dKWBH— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Eszmecsere Ballag Mórral a magyar egyezményes philosophia ügyében. A t. közönség olvasta a „Budapesti Hírlap 827. számában Ballagi Mór bírálatát legújabb munkámról: „ A magyar egyezményes philosophia ügye, módszere, rendszere és eredményei. Pest, 1855.“ Mint öreg kritikusnak tulajdonkép e bírálatra nem kellene felelnem; a t. közönség méltán várhatná tőlem , hogy példát adjak a kritika eltűrésére, s ez áll, de Ballagi Mór bírálatában sajátlag nem is rólam van szó, vagy legalább amennyire személyem érintetik, az annyi tömjénfüsttel illatoztatik körül, hogy vele untig meg lehetek elégedve , ami ellenben véleményét az egyezményes philosophiáról illeti, erről szólnom kell. Én tudniillik az egyezményes philosophiát Hetényi előpéldája után magyar philosophiának kiáltottam ki, magyarnak, melyet nem mi találtunk fel, hanem már előttünk nemzetünk legelőbbkelő bölcselkedői, melyet mi tehát csak tovább fejleszteni s élesebben formulázni igyekszünk. Nekem tehát Ballagi Mór nézetei ellen főleg csak annyira lehetnek kifogásaim, amennyiben ezek az egyezményes philosophiát mint a magyar irodalom ügyét illetik, s kérem ezen tőlem nagyra tisztelt barátomat, fogadja észrevételeimet azon szellemben, mint ő az övéit közlötte, nem mint cáfoló polémiát, hanem mint eszmecserét a mindkettőnktől forrón keresett igazság kinyomozására. Hetényi szerint minden philosophia vagy egyéni, vagy nemzeti, vagy világphilosophia. Minden öngondoskodó bölcselkedő saját egyéni philosophiával bir s ez mennyire eltérhet a másokéitól oly tudományban, mely elveit más tudománytól nem kölcsönözi, hanem maga állapítja meg, kitűnik Ballagi bírálatából is. A lényegben szemlélődő philosoph, én észlelő, más módszert, más elvet