Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)

1856-01-13 / 1752. szám

nak nemcsak beruházását, alaptőkéjét, hanem vetését, aratását, marháit, erdejét stb. biztosítaná az elemi s más károk ellen. Közrészvét mellett a biztosítási betétöszve­­gek igen csekélyek lennének s az intézet czélja szintén a hitel emelése fogna lenni. —■ A váró­­ redoutte-épület felépítésére alakuló rész­vény­társulat tervezetének megvizsgálása végett tegnap­előtt tartott magán­értekezlet a tervezetet helyesnek, gyakorlatinak és a városi tanácstól annyiban is elfogad­hatónak találta, mert e terv szerint a városnak a redoutte­­épü­letből most nyert évi tiszta jövedelme, a társulat által mindaddig megtérhetnék, mig az épület a város teljes bir­tokába nem kerülne. Ekként a redoutte-épületnek magán társulat utjáni felépíttetése ellenében semmi eszélyes el­lenvetés nem létezhetik, sőt ily utáni felépítetése ez épü­letnek a várost azon előnyben is részesítené , hogy mostani jövedelme meg nem szűnnék. A város körül­ményei , mint többször említek , nem engedhetik ez épületnek a közpénztárbeli felépíttetését, a redoutte lakható részéből nyert jövedelme pedig mindinkább kevésb lesz, az épület­ fentartás, javítás évenként na­gyobbodó költségei miatt. Midőn tehát a város a tervet elfogadja, csak a mostani, még jelentékeny jövedelmet biz­tosítja s csak azon iparos és kereskedelmi osztály érdekei­ben is cselekszik, melynek jóléte emeli egyszersmind a város közvetlen jövedelmét. A város készsége, tudjuk, s meg vagyunk győződve a magas­ hatóság jóváhagyásával fog találkozni. Mert a város jólétének záloga nemcsak a jelenre ható üdvös rendszabályokban, hanem a jövőre szá­mított inézkedések életbe léptetésében s oly jövedelmi források megnyitásában is keresendő, melyek a jövőben a rendes és rendkívüli terhek elviselhetését s a múltban tá­madott fogyatkozások pótolását lehetővé teszik. így mi is teljes hittel mondjuk, hogy nemsokára el fog tűnni a vá­ros közepérel­ e dísztelen rom s egy szép épülettel ismét gazdagabb lesz Pest. — A városligeti o­m­n­i­b­u­s-társulat teljes consolida­­tiója végett tett lépések eredménye még nem tudatik. E társulat érdeke egy a közönség és a városnak, mint bir­tokosnak érdekével. Mig a társaskocsik fenn nem állot­tak, tulajdonkép­pig a közönség forgalmára rendesen járó társaskocsik nem állottak fel, a városligeti vendéglők jövedelme alig tett néhány száz frtot. Most e vendéglők haszonbére a 2000 frtot meghaladja. Igen természetes kö­vetkezése ez a nagyobbodott forgalomnak. A társaskocsi­­társulat kimutatásai szerint a múlt nyáron a társaskocsik által 70,000 személy s ezek közt 4000 gyermek szállít­tatott ki. A bérkocsisok által kiállított kocsik által számí­tott személyek száma nem tudatik, de a társaskocsik által kiszállítottak számát összesen könnyen 100,000re tehetni. És míg azt tapasztaljuk, hogy a forgalom, a városliget élénksége évenkint emelkedik s közvetve a város és a vá­rosligeti birtokosok érdeke nyer ez­által, csodálnunk kell, hogy e birtokosok nagy része oly kevés érdekeltséggel viseltetik e hasznos és a közönség érdekét képviselő vál­lalat iránt. Hisszük, hogy a jövő nyáron ez érdek­képvi­selet a társulat részéről több czélszerű intézkedésben s a kocsik számának szaporításában fog nyilatkozni. — A .P. Lbk­t.* által értesittetünk, miként Urbán Ká­­roly úr Pest­ és Gödöllő közt közlekedő társaskocsikat állítand fel, melyek meneteiket márcz. 14-kén megkez­­dep­,­ naponkint Pestről reggel 7 s Gödöllőrül d. u. 3 idulandnak. Miután addig a gödöllői országút felk­észül, ez utazás a szép fekvésű Gödöllőre csak íjkirándulás leend. Csak azután jó lovakat fogjon it a társaskocsik elé. székesfehérvári püspöki megyében kebelezett kis— plébániához tartozó biai fiókegyháznak plébániá­vá leendő alakítására a cs. k. Apostoli Felsége Ferdinand császár és király 300 pártot ado­mányozni méltóztatott. — Bajáról a két casinó egyesülése felöl közlött le­vélben elmondottak czáfolatául K. F. ügyvéd ur néhány sort intézett hozzánk. E sorok nem épületesek s közzété­telük által megzavarnék azon örömet, melyet minden ér­zelmes és becsületes emberben a casinók egyesülése tá­masztott. Ennél fogva K. F. ur sorait nem adjuk. — Nemzeti színház. Jan. 11-én Balog Jo­se­p­h a k. a. föllépteül „A fogház.“ Vigj. 4 felv. B­e­­nedix után magyarosította Fáncsy Lajos. A jeles, mulattató vígjáték az utolsó jelenetig jól adatott elő; de e jelenetben, főkép a vendégszinésznő játéka, vontatott s a többieké sem volt egybevágó; pedig e jelenet, a kifej­­tés hatása és a játék gyors menetétől függ, miután a bo­­nyolódás alapjául szolgáló félreértéseket a közönség ismeri s a bekövetkezendő kifejlés meg nem lepheti s igy e je­lenet csak is a helyzet komikumát kiemelő jeles előadás által nyerhet érdeket. A vontatott játék, a habozás csök­kenti a részvétet, a figyelmet, mely itt már csak a játé­­kot kíséri. Ez észrevételünk Szigeti játékára nem vo­­natkozhatik, mely itt is és általában igen jeles volt. A vendégszínésznő semmi tekintetben sem elégíthető ki a közönséget és ítészetet. Nem fogta fel kellőleg szerepét, néhány betanult mozdulatból állott minden játéka; kiejtése nem magyaros, sértő; a hosszú á-t nem a nógrádi kiej­téssel, hanem a tót ajk accentusával ejti ki. Komlóssi Ida, Bulyovszkiné, Teleki jelesül játszottak. Közönség közép­számmal. Hivatalos. Az igazságügyi miniszternek 1855. dec. 15-én kelt ren­delete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szerb­­vajdaság- s Temesi-bánságra,melylyel az uj telekj­egy­­zőkönyvek közzététele s azoknak tele­k­­könyvek képeni vezetését tárgyazó szabályok bocsáttatnak ki. Az uj telekkönyveknek Magyar-, Horvát- és Tótor­szágban, a Szerb-vajdaság s Temesi-bánságbani szer­kesztése két osztályra szakad. Az első osztály községenkint, minden épülethelyek és telekrészleteknek (a bányakönyvekbe bejegyzett bá­­nyamivelési tárgyak kivételével) bizottmányi helyszíne­lése által foganatosíttatik. Ezen osztály magában foglalja a birtokrészletlajstro­­mok és vázlatrajzoknak a birtokrészletek tájrajzi sor­rende szerinti szerkesztését, nemkülönben a telek-jegy­zőkönyvek szerkesztését és hitelesítését is, melyekben a birtokrészletek telekkönyvi jószágtestekké állíttatnak össze, s a kitudott birtokjogok bejegyeztetnek. A birtokrészlet-lajstromok és vázlatrajzok arra szol­gálnak, hogy a telek jegyzőkönyvekbe bejegyzett min­den egyes birtokrészlet fekvése előadassék. Továbbá az a czéljuk, hogy ellenőrségül szolgáljanak arra nézve, miszerint egy birtokrészlet sem hagyatott ki, s egy sem jegyeztetett be kétszer. A telekkönyv-szerkesztés ezen osztálya Moson, Gy­ő­r, P­e­s­t-Pi­l­i­s-S­o­lt, Sáros, Békés, C­sa­tt­á­d, Arad, Temes, Torontál és Zágráb megyékre , valamint különösen szabad kir. Győr, Szakolcza, Buda, Eperjes, Bártfa, Kis- Szeben, Újvidék, Zágráb, Károlyvár és Varasd városokra és a holicsi császári csa­ládi uradalomra nézve oly mértékben előhaladt, hogy a telek-jegyzőkönyvek közzététele az említett megyékre, városokra és járásokra nézve mielőbb megkezdetni és rövid időközökben folytattatni fog; míg a helyszínelési munkák már más megyékben és városokban is elkez­dettek, vagy legalább az azokhozi előkészület folyamat­ban van. A telekkönyv-szerkesztés második osztálya a telek­­jegyzőkönyvek közzétételéből, s az azokba bejegyzett telekkönyvi jószágtestek és birtokjogoknak az ellenök támasztott nehézségek és fölszólalások bírói eldöntése általi megállapításából, nemkülönben a régi betáblázott követeléseknek biróságnak­ bejelentés útján történő jel­­zálogi átkebelezéséből áll.­­ Azon napon, melyen ezen bírósági hivatalos cselekvények kezdődnek, fog egy­szersmind elkezdődni a közzétett telek-jegyzőkönyvek­nek telekkönyvek képeni vezetése is. Ennélfogva ezen ügyletek szabályozása végett, az igazságügyi minisztériumnak az 1851. mártius 16-án és 1852. november 29-kén kelt legfelsőbb határoz­­ványokkal adott fölhatalmazás folytán, a közzététel, napjától fogva kö­vetkező erejű, ide mellékelt rendelet« oly megjegyzéssel bocsáttatik ki, hogy az által­az 1853. ápril 18-ban kelt miniszteri rendelet (bírod. törv.lap 65. sz.) azon intézkedésekre nézve, melyek az alább kö­vetkező szabályokkal ellenmondásban állanak, meg­szüntetettnek tekintendő. B. K r­a­u­s s, s. k. I. Rész. A telek-jegyzőkönyvek közzététele s az annak folytán előforduló ügyletek kezelése. I. A telek-jegyzőkönyvek közzétételé­nek teljesítése. 1. §. Mihelyest meghatározható azon nap, melyen a helyszínelési munkálatok a telekkönyv-irodákban köz­megtekintés végett föltárathatnak, az igazságügyi mi­nisztérium jóváhagyásának kikérése után a telekjegyző­könyvek közzététele s az azok megigazitása és a régi betáblázott követeléseknek jelzálogi átkeblezése a te­­lekkönyv-igazgatóságok által hirdetvényi felszólítással eszközlendő. 2. §. A kibocsátandó hirdetvényben, azon megyéknek, vagy az 1853­ ápril 18-kán kelt miniszteri rendelet (hí­rod. törv.lap 65. sz.) esetében, azon járások avagy köz­ségeknek kijelölése mellett, melyekre nézve a telek­jegyzőkönyvek befejezvék, s azon telekkönyvirodák megjelölésével, a melyeknél a telekjegyzőkönyvek lé­teznek, azon nap, melyen ezek ott mindenki általi meg­­tekinthetés végett föl fognak táratni, s melytől fogva e szerint a hirdetvény hatályossága kezdődik, közzéteendő s egyszersmind meghatározandó, hogy a jelen rendelet I. részében kijelölt ügyletek foganatosítása, s a megyei és járási telekkönyvek befejezéséig, és azoknak a ren­des telekkönyvi hatóságok kezébe leendő átadásáig a telekjegyzőkönyveknek az ezen rendelet II. részében foglalt határozatok szerinti vezetése, mely bíróságo­kat illet. 3. §. A hirdetvénynek egyszermind következő föld­szólításokat kell tartalmaznia : 1. Mindazon személyek, kik már a telek-jegyzőköny­veknek a községbeni hitelesítésekor létezett, vagy leg­alább még a hirdetvény hatályossága kezdetének napja előtt (2. §.) szerzett tulajdon-, zálog- vagy haszonbéri jognál fogva, akár a fekvőségek megjelölése, akár a te­lekkönyvi jószágtestek összeállítása, vagy a bejegyzett birtokviszonyok kinyomozása tekintetében, a telek­jegyzőkönyvekben valamely igazítást, kiegészítést, be­jegyzést, hozzájegyzést vagy átjegyzést igényelhetni vélnek, fölszólítandók, miszerint ebbeli igényeiket a hirdetvényi határidő alatt (5. §.) annál bizonyosabban jelentsék be, minthogy különben ez igények oly harma­dik személyek kárára, kik a hirdetvény hatályossága kezdetének napjától fogva a telek-jegyzőkönyvekben foglalt bejegyzések alapján további nyilván könyvi jogo­kat jóhiszemmel szereznek, többé nem érvényesíthetők. Ezen bejelentésnek minden a telek-jegyzőkönyvekbe még be nem jegyzett birtokjogokra ki kell terjednie, nem tévén különbséget, várjon azok a már használaton kívül tett régi, vagy a jelenleg még vezetett bevallási, telek- vagy más könyvekben, lapokban és lajstromokban előfordulnak-e vagy sem, s akár nyújtott legyen vala­mely fél, bármi bíróságnál, valamely általa szerzett fek­­vőség tekintetében, birtok­átírási kérvényt be, és akár van ezen kérvény elintézve, akár sem. A bejelentésre köteleztetnek különösen mindazon személyek, kiknek birtokjogaik a helyszínelési bizottmá­nyoknál se önmaguk által, se pedig az ezen bizottmá­nyoktól kirendelt képviselők által nem érvényesíttettek, vagy kik állítólag erős­ vagy közös birtokjogukat, a bizottmányilag kitudott és a telekkönyvekbe bejegyzett tettleges földbirtokos ellen, a helyszínelési szabályok által kijelölt módon igazolni képesek nem voltak; állí­tólagos igényök akár van a telekjegyzőkönyvekben vagy az általános tárgyalási jegyzőkönyvekben följegyezve, akár sem. 2. Mindazon személyek, kik a telek-jegyzőkönyvekbe bejegyzett fekvőségekre az 1852. nov. 29-én kelt leg­felsőbb nyiltparancs (birod. törv. lap 247. sz.) határo­zataihoz képest ősiségi vagy zálogvisszaváltási jogokat, vagy más czimből tulajdoni igényeket már érvényesí­tettek; — ▼agy kiket az említett nyílt parancs rendele­teihez képest a zálogvisszaváltási jog érvényesítésére még hosszabb határidő illet, fölszólítandók, miszerint ezen igényeiket a fentebbi pontban kijelölt jog­követ­kezmény elkerülése mellett a kiszabott hirdetvényi ha­táridő alatt (6. §) jelentsék be, s az első esetben a még folyamatban levő jogügyet, annak a telek-jegyzőkönyv­­bei följegyzése végett, vagy a nekik már jogérvénye­sen odaítélt jogot, az abbai bejegyzés végett; a második esetben pedig az őket még illető zálogvisszaváltási jo­got a telek-jegyzőkönyvbei följegyzés végett okiratok­kal tanúsítva igazolják. 3. A volt nemesi javak mindazon birtokosai, kik be­bizonyíthatják, hogy ezen javakkal az 1000. évig a tör­vényhatóság gyakorlása, az 1855. jun. 27-én kelt igaz­­ságügy-miniszteri rendelet (birod. törv. lap 116. sz.) határozatainak megfelelő módon volt egybekapcsolva, fölszólítandók, miszerint ezt a hirdetvényi határidő alatt (5. §.) igazolják, oly czélból, hogy ezen javak a megyei vagy kerületi jegyzőkönyvekbe jegyeztethessenek be, különben minden egyéb javak a szolgabirói vagy a já­rási hivatalok telekkönyveibe fogván bejegyeztetni. 4. Végre mindazon hitelezők, kik a telekjegyzőköny­­vekbe bejegyzett fekvőségekre elsőbbségi jogokat vagy már nyertek, vagy pedig betáblázások által a hirdetvény hatályossága kezdetének napjáig netalán még nyerend­­nek, fölszólítandók, miszerint a betáblázott követelése­ket azoknak a telekkönyvi jószágtestek régi teherálla­­potába leendő jelzálogi átkeblezése végett, az 5. §. sze­rint szabandó határidő alatt annál bizonyosabban jelent­sék be, minthogy különben a korábban nyert elsőbbsé­get elvesztik, holott kellő bejelentés mellett a hirdet­­vény hatályossága kezdetének napjáig nyert elsőbbségi jogaik, az ezen telekkönyvi jószágtestekre az ezen nap­tól fogva tulajdoni vagy zálogjogot nyert szerzők vagy jelzálogos hitelezők irányában is fönmaradnak. 4. §. Azott igények, melyek a volt úrbéri kapcsolat és az azzal rokon viszonyok tárgyában 1853. máju­s­ 2-kán kibocsátott nyiltparancsok (birod. törv. lap 38— 42 sz.) által szabályoztatnak, akár jegyeztettek légyen azok föl a helyszinelési jegyzőkönyvekbe, akár sem, a bejelentésre vagy igazolásra a hirdetvényi fölszólitások­­ból, s a hirdetvény folytán történendő tárgyalásokból kizárvák, mi a hirdetvényben vilá------—15­5. §. A hirdetvényi határidő, a ban elősorolt igények bejelentése ra, a jószággal egybekapcsolt töz pontban érintett igazolása végett­­éseinek a 4. pont szerinti bejelei még pedig oly módon tűzendő utolsó kalendáriumi napja a hird­­ék, s ezen nap azon idő tekintetbe, vételével, melyben a hirdetvény a hírlapokban először megjelenhetik (8. §.), megközelitőlegesen számittassék. A határidők kiszabásánál a­mennyiben lehet egyszer­smind arra is kell ügyelni, hogy azoknak vége oly időre essék, melyben a távolabb fekvő községekbeli földbir­tokosoknak is könnyen meglehessen a telekkönyvi ha­tóság székhelyén tartandó szóbeli tárgyalásokra je­lenniük. A kiszabott határidők ellen sem a meghosszabbításnak, sem pedig az előbbi állapotba­ visszahelyzésnek nincs he­lye , mi a hirdetvényben kifejezendő. 6. §. A telek-jegyzőkönyvek a hirdetvény hatályos­sága kezdetének napjától fogva, az általános polgári törvénykönyv 321. §. értelmébeni telekkönyvekke­ te­kintendők s a jelen rendelet II. részében foglalt szabá­lyok szerint vezetendők. Ennélfogva a hirdetvényben az is kifejezendő, hogy ezen naptól fogva a telekjegyző­­könyvekbe bejegyzett fekvőségekre új tulajdon-, jelzá­log- vagy más dologbani jogok csak az azokbal törvény­szerű bejegyzés által, s csak az ezen fekvőségekre néz­ve korábban létezett és a hirdetvényi határidő alatt a 3. §. rendeleteihez képest bejelentett és igazolt igények sérelme nélkül szereztethetnek, s ruháztathatnak át más személyekre vagy szüntethetnek meg. 7. §. Hol a viszonyok a bekövetkező tárgyalások czéljából még különös határozatokat kívánnak, a hirdet­vényben ezek is közzé teendők. 8. §. A hirdetvény a „Wien. 7.“-ba­n azon korona­országnak, melyben a hirdetvényt kibocsátó telekkönyv­­igazgatóság létezik, bírósági hirdetésekre rendelt lap­jaiba beiktatandó. A beiktatás ugyan három napos időközökben három­szor eszközlendő, s az 5. §-ban említett 8 hónapos ha­táridőnek mintegy felében ismétlendő. A közhírrététel jogérvényességére azonban a hir­detvénynek a fennebb említett hírlapokbal első és egy­szeri beiktatása elegendő. (Folytattalik.) Börzetudósítások. Bécs. jan. H. 5% met. 73% —%. 4%% 637/8 — 64.Nemz. kölcsön 77%. 4854-ki sorsjegy 93%—%. Eszterházy 68%—69. Hitelintézet 110—%. Bankrészvény 891—893. Urbérkárpótlási köt­vények a. ausztriai 74—%, a többiek 68—72. Éjszaki vasút 219% — 3/4. Államvasut 190%—191. Augsburg 1liy2. London 10,53. Paris 130. Arany 15%. Ezüst 11. Táviratilag. Paris, jan. 9. 4%% rente 91.50 3% rente 62.90. London, 3 % Consolok 86%. Gabonaár. Pest, jan. 11. Gabnaárak változatlanok, üzlet lanyha. Gy­ő­r, jan. 8. 80 fontos búza 5 f. 36 — 40 kr.; 83 font. 0 ft 24—27 kr.; K 0 z­s : 4% t.; jeles idei (sörnek való) árpa: 2 f. 54 kr — 3 f. 6 kr; z­a­b : 1 f. 33—36 kr; bab : 3 f. 48 kr. — 4 f. 12 kr.; héjazatlan köles: 2% frt. Dunavizállás. Jan. 12-kén: 8' 1' 6'" 0. fölött. érdekel; de Fenyéry ur megtiltja. Fenyéry úr pedig most mindnyájunknak parancsol. Tehát még egyszer bocsá­nat velünk, áldás önökkel. Illés és Fenyéry a gróf előrobogó hintájához siet­tek; Robert mintegy önkénytelen odáig akarta őket ki­sérni , hanem Iréné karjába fűzte karját és ott maraszta nálok. Illés elérte ezt, s gyöngéden intve kalapjával, monda Irénnek : — Önre bízom az őrködést Robert felett, tisztelt úr­nő. Ne féljen ön, nem fog utánam jönni, itt marad önök­nél, ha kiverik, sem megy innen tova. Azzal felült a kocsiba s még onnan is üdvözli a nő­ket, kik méla bámulattal néztek utána Cynthia ismét azt a mozdulatot téve kezével homloka elött, mint a­ki felhőket űz lelke elöl. (Folytatjuk.) ---d­WMBIW-----­ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Felvilágosítások a magyar egybehasonlitó nyelvészet ügyében. Örvendetes haladást tapasztalok a magyar egybeha­­sonlitó nyelvészetre vonatkozó ítélet­tételekben, s kö­telességemnek tartom némi felvilágosításokkal elősegí­teni a valóság föl- és megismerését. Nem arról van többé szó közöttünk, hogy azt, mit az egybehasonlító nyelvészet akar, megvessük, vagy gyanúsítsuk, vagy ki­nevessük, hanem komolyan kezdenek már gondolkozni magáról a dologról, s ezt tévén, sokra találnak, mi el­len kifogást tesznek, mivel nem tudják, kell-e ez vagy az ? s mivel azt hiszik, nem úgy alkalmazzuk a kellőt, mint kívánatos volna. E kifogások felvilágosítást érde­melnek mind reánk nézve , kik már dolgozunk a nyel­vészet ezen ágában, — hogy hibás eljárásunkat meg­­jobbítsuk, — mind másokra nézve, kik vagy példánkat követni akarják, vagy lehető helyes tájékozást szereznek a kérdéses ügyben. Az örvendetes haladást az ítélet—tételben leginkább a „Budapesti Hírlap“ számaiban tapasztalom , s én köszö­nettel tartozom mind Szilágyi Ferencz urnak, ki bevette lapjába a „Magyar nyelvészetire irt bírálatot, mind Nádaskay urnak, ki ezt megírta. A B.H. ezen számai kö­zött, melyekben a nevezett bírálat megjelent, s a 778, 779 és 780. sz. között nagy a különbség; a haladáson lehetetlen nem örülnöm. A még fenmaradt kifogások, melyeket úgy nézek, mintha a közönség tenné, azért is sürgetnek hát felvilágosítást, hogy s minél hamarább túl legyünk a kételyeken és tagadásokon, minél előbb hozzá fogjanak lehető sokan ezen tudományos munkához, mert ha valakiről, bizony rólunk szól az írás, hogy dolgozni kell míg nappal van. Ne tessék azért senkinek gondolni sem azt, hogy személyes ügyemben szólalok fel, — magyar tudományról van szó, s az az egész nem­zeté­­ — sem azt, hogy a tett és tudomásomra esett ki­fogásokat felvilágosítván, avagy megczáfolván, valaki személyét támadom meg; — az értekezés nem lehet személybántás, legalább én nem akarok senkit bántani. I. Kifogás a ma­gyar egybeh­asonlító nyel­vészet haszna, tehetsége és eszközei ell­­­e­n. Azt kérdezték: „Mi befolyással van a finn összehasonlító nyelvészeti kutatás a magyar nyelvre, va­n-e annak valami gya­ra­p­o­d­á­sá­r­a ?“ Mások mondták, s mondják még : A finnismus csak annyira ment, mint mi; mindent bizony­talanságban hagyott, mint mi. Nádaskay úr ellen­ben azt írja a B. Hírlap 886. számában: „Ny­e­lv­tu­dósaink, kik a magyar nyelv érdekében az azzal rokon nyelvek tanulására, az összehasonlító nyelvészetre nógatnak, azt kétségtelen tudomány alapján te­szik.“ Mennyi örvendetes haladást mutatok itt a há­romféle ítélet felhozásával! Kívánatos tehát, hogy a két első ítélet, vagy jobban mondva, kifogás fölvilágosittas­­sék, föltéve, miről én meg vagyok győződve, hogy a harmadik ítéletnek van igaza. Már abban is haladást látok, hogy Nádaskay úr nem beszél fi­n­n­i­s­m­u­sró­l, mely az egész helyett annak csak egy részét fogja fel, s azon részét, mely által leg­könnyebb hatni az uralkodó előítéletre. Nádaskay a ma­gyar egybehasonlító nyelvészetről beszél, mely az al­­t­a­i nyelvfajt tárgyazza, s már ezért köszönetet érde­mel. Mert hol a halzsiros finn, a szurtos pisz­kos lap nevezetek argumentumnak járják meg, ott természetesen az irodalom és a közvélemény gyermek­pályában fekszik még, vagy azok, kik ilyen argumentu­mokkal élnek, nagyon méltatlanok az irodalomhoz, és bántják a közvéleményt; s ott érdem, nem névhez, ha­nem dologhoz ragaszkodni- De lássuk a kifogást. Az egybehasonlító nyelvészet van-e valami gyarapo­dására a magyar nyelvnek? Hogy erre felelhessünk, arról egyezzünk meg előbb: mit értsünk a gyarap­o­­dás alatt. Nyelvgyarapodása lehet annak terjedése; le­het erejének, hatásának öregbedése, remek, tudományos és művészeti, jelesen költői munkák keletkezése által; lehet végre a nyelv tudományos felfogása és megértése is gyarapodás. Már melyikféle gyarapodást segíti elő az egybehasonlító magyar nyelvészet? Terjeszti-e majd a magyar nyelv használatát az oláhok, a tótok stb. között? mert az nem volna megvetendő gyarapodás! —Nem! azt nem teszi, nem teheti; és úgy hiszem, senki sem várja ezt a magyar egybehasonlító nyelvészettől. Várjon teremt-e majd jeles, tudományos és költői műveket, melyek miatt kívánatossá váljék idegenek előtt a magyar nyelv megtanulása ? — Közvetlen azt sem te­heti az egybehasonlító nyelvészet, de közvetve talán, sőt ném­inémi bizonyossággal. Nem ugyan mi, kik mint „a szó a száraz deszkafúrás és őrlésben,v­ogy gyö­nyörködünk az egybehasonlító nyelvészetben; mon­dom, nem ugyan mi fogunk olyan munkákat előállí­tani , de bizonynyal várjuk a nemzet szellemétől , ha mi kiteremtjük azt, mire czélozunk, lesznek utánunk olyanok, kik az általunk megnyitott történeti és szel­lemi országban ifjú erővel fognak dolgozni, s úgy al­kotni műveket, melyek a magyar irodalom hírnevét gyarapítják, s a magyar nyelv tekintélyét nagyobbitják. De csak közvetve, tudtunk nélkül, hatunk mi ez álmo­dott szerencsés jövendőre, ha t. i. a nemzet szelleme meg tud öregbedni, s azon komolysággal lépni fel a munkatérre, melylyel más nemzetek szelleme dolgo­zik azon. Közvetlen haszna azonban a magyar egybehasonlitó nyelvészetnek , nyelvünk tudományos felfogásában és megértésében áll. Erről, hogy vagy ismételni vagy az összetartozókat szét ne kelljen választani, más kifogás alatt kényelmesebben fogok beszélni: addigran szíves­kedjék megengedni a kételkedő, hogy úgy van, s ve­gye vissza illető helyén a most tett engedélyt, ha neki úgy tetszendik. Föltéve tehát, hogy ezen tekintetben hasznos az egy­behasonlító nyelvészet , nagy kétely támad az egybe­­hasonlítás lehetsége iránt. Mert azt írták : Csak azon nyelveket lehet okosan egymással ösz­­szehasonlítani, a­melyeken az összeha­sonlító szónokolni tudna a népgyűlések­­ben, ha volnának ilyenek. Nádaskay úr pedig úgy nyilatkozik ez iránt a Budapesti Hírlap 886. számá­ban : ,,Ha a nem annyira díszes mint számos atyafiságra (altaji nyelvrokonaink atyafiságára, egy kis fürkésző te­kintetet vetünk, úgy fogjuk találni, hogy köztük egye­dül a magyar nyelv érdemli a műveit nevet. — Ke­­vesbbé mondhatni ilyennek a szorosan vett finn (szuomi) nyelvet, s minél lejebb megyünk a sorozaton, annál in­kább eltűnik az öntudatos létnek minden nyoma. Roko­­naink legtöbbjének semmi irodalma, még kevesbbé van nyelvtana; ha van is, oly utazók ki­sziték, kik rendsze­rint azon nyelveket, mint övékkel nem­ rokonokat tudo­­mányilag meg nem értheték stb. — Leleplezvén ekkor atyánkfiainak lelki szegénységét, lássuk, mi kivántatnék arra, hogy e nyelvek a nyelvhasonlításra tudományi alapul használtathassanak, szem előtt tartván Hunfalvy úr azon meggyőződését, mikép még a magyarnak sincs a tudomány igényeit kielégítő nyelvtana.“ — „Az ösz­­szehasonlító nyelvészet elve : nem szókat, hanem nyelvtanokat hasonlítani egybe. Hogy oly grammatikákat készíthessünk, melyek tudományilag va­lódiak s azok szerinti nyelvészkedésünk alapos legyen, szükség minden rokon nyelvekbe oly mélyen behatni, hogy tudományilag meg tudjuk alapítani azt, mi azok ős sajátja, s mi azokra más nyelvekkel érintkezés által ragadt.“ Minthogy pedig ilyen készülettel írott nyelvta­nok nincsenek az osztyák, cseremisz s a többi számos ugyan, de nem díszes atyafiság nyelveiről : tehát foly­tatja Nádaskay úr, nem haszontalan ugyan a rokon nyel­vek tanulása", de mégis „haladjunk nyelvünk fejleszté­sében tovább is az eddigi után“, mert mig a mivelődés napjának ereje, ha netán valaha Ázsia széles téreire is feljövend, öntudatra nem ébreszti az alvó nyelveket; adván azoknak tudósokat és tudományt — addig „minő LEVELEZÉSEK. Szatmár, jan. 4. (Ered. lev.) Olvastam ön lap­jaiban­­, szerkesztő úr a pályázási hirdetést a szatmár­németi helv. hitv. algymnasiumi tanári állomásokra, de még mindeddig nem az eredményt, mely véleményem szerint köztudomásra juttatandó lett volna; engedje meg tehát, hadd írhassak lapjába egy pár sort ez iskola jelen állásáról, mely, úgy hiszem, minden polgárt ér­dekel. Múlt év od­. első napjában, mert csak itt kezdem, megnyílt az iskolai tanítás; négy tanár kezdte el az ok­tatást a magas kormány által kiadott tervezethez híven, szakrendszer szerint; — a tanári kar teljesen csak folyó évi martius havában egészíttetik ki — az újonnan választott és működő tanárok : Figura Károly, Kani­­z­s­a­y Zsigmond, Nagy A. Geiza és Orosz István

Next