Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-13 / 1752. szám
nak nemcsak beruházását, alaptőkéjét, hanem vetését, aratását, marháit, erdejét stb. biztosítaná az elemi s más károk ellen. Közrészvét mellett a biztosítási betétöszvegek igen csekélyek lennének s az intézet czélja szintén a hitel emelése fogna lenni. —■ A váró redoutte-épület felépítésére alakuló részvénytársulat tervezetének megvizsgálása végett tegnapelőtt tartott magánértekezlet a tervezetet helyesnek, gyakorlatinak és a városi tanácstól annyiban is elfogadhatónak találta, mert e terv szerint a városnak a redoutteépületből most nyert évi tiszta jövedelme, a társulat által mindaddig megtérhetnék, mig az épület a város teljes birtokába nem kerülne. Ekként a redoutte-épületnek magán társulat utjáni felépíttetése ellenében semmi eszélyes ellenvetés nem létezhetik, sőt ily utáni felépítetése ez épületnek a várost azon előnyben is részesítené , hogy mostani jövedelme meg nem szűnnék. A város körülményei , mint többször említek , nem engedhetik ez épületnek a közpénztárbeli felépíttetését, a redoutte lakható részéből nyert jövedelme pedig mindinkább kevésb lesz, az épület fentartás, javítás évenként nagyobbodó költségei miatt. Midőn tehát a város a tervet elfogadja, csak a mostani, még jelentékeny jövedelmet biztosítja s csak azon iparos és kereskedelmi osztály érdekeiben is cselekszik, melynek jóléte emeli egyszersmind a város közvetlen jövedelmét. A város készsége, tudjuk, s meg vagyunk győződve a magas hatóság jóváhagyásával fog találkozni. Mert a város jólétének záloga nemcsak a jelenre ható üdvös rendszabályokban, hanem a jövőre számított inézkedések életbe léptetésében s oly jövedelmi források megnyitásában is keresendő, melyek a jövőben a rendes és rendkívüli terhek elviselhetését s a múltban támadott fogyatkozások pótolását lehetővé teszik. így mi is teljes hittel mondjuk, hogy nemsokára el fog tűnni a város közepérel e dísztelen rom s egy szép épülettel ismét gazdagabb lesz Pest. — A városligeti omnibus-társulat teljes consolidatiója végett tett lépések eredménye még nem tudatik. E társulat érdeke egy a közönség és a városnak, mint birtokosnak érdekével. Mig a társaskocsik fenn nem állottak, tulajdonképpig a közönség forgalmára rendesen járó társaskocsik nem állottak fel, a városligeti vendéglők jövedelme alig tett néhány száz frtot. Most e vendéglők haszonbére a 2000 frtot meghaladja. Igen természetes következése ez a nagyobbodott forgalomnak. A társaskocsitársulat kimutatásai szerint a múlt nyáron a társaskocsik által 70,000 személy s ezek közt 4000 gyermek szállíttatott ki. A bérkocsisok által kiállított kocsik által számított személyek száma nem tudatik, de a társaskocsik által kiszállítottak számát összesen könnyen 100,000re tehetni. És míg azt tapasztaljuk, hogy a forgalom, a városliget élénksége évenkint emelkedik s közvetve a város és a városligeti birtokosok érdeke nyer ezáltal, csodálnunk kell, hogy e birtokosok nagy része oly kevés érdekeltséggel viseltetik e hasznos és a közönség érdekét képviselő vállalat iránt. Hisszük, hogy a jövő nyáron ez érdekképviselet a társulat részéről több czélszerű intézkedésben s a kocsik számának szaporításában fog nyilatkozni. — A .P. Lbkt.* által értesittetünk, miként Urbán Károly úr Pest és Gödöllő közt közlekedő társaskocsikat állítand fel, melyek meneteiket márcz. 14-kén megkezdep, naponkint Pestről reggel 7 s Gödöllőrül d. u. 3 idulandnak. Miután addig a gödöllői országút felkészül, ez utazás a szép fekvésű Gödöllőre csak íjkirándulás leend. Csak azután jó lovakat fogjon it a társaskocsik elé. székesfehérvári püspöki megyében kebelezett kis— plébániához tartozó biai fiókegyháznak plébániává leendő alakítására a cs. k. Apostoli Felsége Ferdinand császár és király 300 pártot adományozni méltóztatott. — Bajáról a két casinó egyesülése felöl közlött levélben elmondottak czáfolatául K. F. ügyvéd ur néhány sort intézett hozzánk. E sorok nem épületesek s közzétételük által megzavarnék azon örömet, melyet minden érzelmes és becsületes emberben a casinók egyesülése támasztott. Ennél fogva K. F. ur sorait nem adjuk. — Nemzeti színház. Jan. 11-én Balog Joseph a k. a. föllépteül „A fogház.“ Vigj. 4 felv. Benedix után magyarosította Fáncsy Lajos. A jeles, mulattató vígjáték az utolsó jelenetig jól adatott elő; de e jelenetben, főkép a vendégszinésznő játéka, vontatott s a többieké sem volt egybevágó; pedig e jelenet, a kifejtés hatása és a játék gyors menetétől függ, miután a bonyolódás alapjául szolgáló félreértéseket a közönség ismeri s a bekövetkezendő kifejlés meg nem lepheti s igy e jelenet csak is a helyzet komikumát kiemelő jeles előadás által nyerhet érdeket. A vontatott játék, a habozás csökkenti a részvétet, a figyelmet, mely itt már csak a játékot kíséri. Ez észrevételünk Szigeti játékára nem vonatkozhatik, mely itt is és általában igen jeles volt. A vendégszínésznő semmi tekintetben sem elégíthető ki a közönséget és ítészetet. Nem fogta fel kellőleg szerepét, néhány betanult mozdulatból állott minden játéka; kiejtése nem magyaros, sértő; a hosszú á-t nem a nógrádi kiejtéssel, hanem a tót ajk accentusával ejti ki. Komlóssi Ida, Bulyovszkiné, Teleki jelesül játszottak. Közönség középszámmal. Hivatalos. Az igazságügyi miniszternek 1855. dec. 15-én kelt rendelete, kiható Magyar-, Horvát- és Tótországra, a Szerbvajdaság- s Temesi-bánságra,melylyel az uj telekjegyzőkönyvek közzététele s azoknak telekkönyvek képeni vezetését tárgyazó szabályok bocsáttatnak ki. Az uj telekkönyveknek Magyar-, Horvát- és Tótországban, a Szerb-vajdaság s Temesi-bánságbani szerkesztése két osztályra szakad. Az első osztály községenkint, minden épülethelyek és telekrészleteknek (a bányakönyvekbe bejegyzett bányamivelési tárgyak kivételével) bizottmányi helyszínelése által foganatosíttatik. Ezen osztály magában foglalja a birtokrészletlajstromok és vázlatrajzoknak a birtokrészletek tájrajzi sorrende szerinti szerkesztését, nemkülönben a telek-jegyzőkönyvek szerkesztését és hitelesítését is, melyekben a birtokrészletek telekkönyvi jószágtestekké állíttatnak össze, s a kitudott birtokjogok bejegyeztetnek. A birtokrészlet-lajstromok és vázlatrajzok arra szolgálnak, hogy a telek jegyzőkönyvekbe bejegyzett minden egyes birtokrészlet fekvése előadassék. Továbbá az a czéljuk, hogy ellenőrségül szolgáljanak arra nézve, miszerint egy birtokrészlet sem hagyatott ki, s egy sem jegyeztetett be kétszer. A telekkönyv-szerkesztés ezen osztálya Moson, Győr, Pest-Pilis-Solt, Sáros, Békés, Csattád, Arad, Temes, Torontál és Zágráb megyékre , valamint különösen szabad kir. Győr, Szakolcza, Buda, Eperjes, Bártfa, Kis- Szeben, Újvidék, Zágráb, Károlyvár és Varasd városokra és a holicsi császári családi uradalomra nézve oly mértékben előhaladt, hogy a telek-jegyzőkönyvek közzététele az említett megyékre, városokra és járásokra nézve mielőbb megkezdetni és rövid időközökben folytattatni fog; míg a helyszínelési munkák már más megyékben és városokban is elkezdettek, vagy legalább az azokhozi előkészület folyamatban van. A telekkönyv-szerkesztés második osztálya a telekjegyzőkönyvek közzétételéből, s az azokba bejegyzett telekkönyvi jószágtestek és birtokjogoknak az ellenök támasztott nehézségek és fölszólalások bírói eldöntése általi megállapításából, nemkülönben a régi betáblázott követeléseknek biróságnak bejelentés útján történő jelzálogi átkebelezéséből áll. Azon napon, melyen ezen bírósági hivatalos cselekvények kezdődnek, fog egyszersmind elkezdődni a közzétett telek-jegyzőkönyveknek telekkönyvek képeni vezetése is. Ennélfogva ezen ügyletek szabályozása végett, az igazságügyi minisztériumnak az 1851. mártius 16-án és 1852. november 29-kén kelt legfelsőbb határozványokkal adott fölhatalmazás folytán, a közzététel, napjától fogva következő erejű, ide mellékelt rendelet« oly megjegyzéssel bocsáttatik ki, hogy az általaz 1853. ápril 18-ban kelt miniszteri rendelet (bírod. törv.lap 65. sz.) azon intézkedésekre nézve, melyek az alább következő szabályokkal ellenmondásban állanak, megszüntetettnek tekintendő. B. K raus s, s. k. I. Rész. A telek-jegyzőkönyvek közzététele s az annak folytán előforduló ügyletek kezelése. I. A telek-jegyzőkönyvek közzétételének teljesítése. 1. §. Mihelyest meghatározható azon nap, melyen a helyszínelési munkálatok a telekkönyv-irodákban közmegtekintés végett föltárathatnak, az igazságügyi minisztérium jóváhagyásának kikérése után a telekjegyzőkönyvek közzététele s az azok megigazitása és a régi betáblázott követeléseknek jelzálogi átkeblezése a telekkönyv-igazgatóságok által hirdetvényi felszólítással eszközlendő. 2. §. A kibocsátandó hirdetvényben, azon megyéknek, vagy az 1853 ápril 18-kán kelt miniszteri rendelet (hírod. törv.lap 65. sz.) esetében, azon járások avagy községeknek kijelölése mellett, melyekre nézve a telekjegyzőkönyvek befejezvék, s azon telekkönyvirodák megjelölésével, a melyeknél a telekjegyzőkönyvek léteznek, azon nap, melyen ezek ott mindenki általi megtekinthetés végett föl fognak táratni, s melytől fogva e szerint a hirdetvény hatályossága kezdődik, közzéteendő s egyszersmind meghatározandó, hogy a jelen rendelet I. részében kijelölt ügyletek foganatosítása, s a megyei és járási telekkönyvek befejezéséig, és azoknak a rendes telekkönyvi hatóságok kezébe leendő átadásáig a telekjegyzőkönyveknek az ezen rendelet II. részében foglalt határozatok szerinti vezetése, mely bíróságokat illet. 3. §. A hirdetvénynek egyszermind következő földszólításokat kell tartalmaznia : 1. Mindazon személyek, kik már a telek-jegyzőkönyveknek a községbeni hitelesítésekor létezett, vagy legalább még a hirdetvény hatályossága kezdetének napja előtt (2. §.) szerzett tulajdon-, zálog- vagy haszonbéri jognál fogva, akár a fekvőségek megjelölése, akár a telekkönyvi jószágtestek összeállítása, vagy a bejegyzett birtokviszonyok kinyomozása tekintetében, a telekjegyzőkönyvekben valamely igazítást, kiegészítést, bejegyzést, hozzájegyzést vagy átjegyzést igényelhetni vélnek, fölszólítandók, miszerint ebbeli igényeiket a hirdetvényi határidő alatt (5. §.) annál bizonyosabban jelentsék be, minthogy különben ez igények oly harmadik személyek kárára, kik a hirdetvény hatályossága kezdetének napjától fogva a telek-jegyzőkönyvekben foglalt bejegyzések alapján további nyilván könyvi jogokat jóhiszemmel szereznek, többé nem érvényesíthetők. Ezen bejelentésnek minden a telek-jegyzőkönyvekbe még be nem jegyzett birtokjogokra ki kell terjednie, nem tévén különbséget, várjon azok a már használaton kívül tett régi, vagy a jelenleg még vezetett bevallási, telek- vagy más könyvekben, lapokban és lajstromokban előfordulnak-e vagy sem, s akár nyújtott legyen valamely fél, bármi bíróságnál, valamely általa szerzett fekvőség tekintetében, birtokátírási kérvényt be, és akár van ezen kérvény elintézve, akár sem. A bejelentésre köteleztetnek különösen mindazon személyek, kiknek birtokjogaik a helyszínelési bizottmányoknál se önmaguk által, se pedig az ezen bizottmányoktól kirendelt képviselők által nem érvényesíttettek, vagy kik állítólag erős vagy közös birtokjogukat, a bizottmányilag kitudott és a telekkönyvekbe bejegyzett tettleges földbirtokos ellen, a helyszínelési szabályok által kijelölt módon igazolni képesek nem voltak; állítólagos igényök akár van a telekjegyzőkönyvekben vagy az általános tárgyalási jegyzőkönyvekben följegyezve, akár sem. 2. Mindazon személyek, kik a telek-jegyzőkönyvekbe bejegyzett fekvőségekre az 1852. nov. 29-én kelt legfelsőbb nyiltparancs (birod. törv. lap 247. sz.) határozataihoz képest ősiségi vagy zálogvisszaváltási jogokat, vagy más czimből tulajdoni igényeket már érvényesítettek; — ▼agy kiket az említett nyílt parancs rendeleteihez képest a zálogvisszaváltási jog érvényesítésére még hosszabb határidő illet, fölszólítandók, miszerint ezen igényeiket a fentebbi pontban kijelölt jogkövetkezmény elkerülése mellett a kiszabott hirdetvényi határidő alatt (6. §) jelentsék be, s az első esetben a még folyamatban levő jogügyet, annak a telek-jegyzőkönyvbei följegyzése végett, vagy a nekik már jogérvényesen odaítélt jogot, az abbai bejegyzés végett; a második esetben pedig az őket még illető zálogvisszaváltási jogot a telek-jegyzőkönyvbei följegyzés végett okiratokkal tanúsítva igazolják. 3. A volt nemesi javak mindazon birtokosai, kik bebizonyíthatják, hogy ezen javakkal az 1000. évig a törvényhatóság gyakorlása, az 1855. jun. 27-én kelt igazságügy-miniszteri rendelet (birod. törv. lap 116. sz.) határozatainak megfelelő módon volt egybekapcsolva, fölszólítandók, miszerint ezt a hirdetvényi határidő alatt (5. §.) igazolják, oly czélból, hogy ezen javak a megyei vagy kerületi jegyzőkönyvekbe jegyeztethessenek be, különben minden egyéb javak a szolgabirói vagy a járási hivatalok telekkönyveibe fogván bejegyeztetni. 4. Végre mindazon hitelezők, kik a telekjegyzőkönyvekbe bejegyzett fekvőségekre elsőbbségi jogokat vagy már nyertek, vagy pedig betáblázások által a hirdetvény hatályossága kezdetének napjáig netalán még nyerendnek, fölszólítandók, miszerint a betáblázott követeléseket azoknak a telekkönyvi jószágtestek régi teherállapotába leendő jelzálogi átkeblezése végett, az 5. §. szerint szabandó határidő alatt annál bizonyosabban jelentsék be, minthogy különben a korábban nyert elsőbbséget elvesztik, holott kellő bejelentés mellett a hirdetvény hatályossága kezdetének napjáig nyert elsőbbségi jogaik, az ezen telekkönyvi jószágtestekre az ezen naptól fogva tulajdoni vagy zálogjogot nyert szerzők vagy jelzálogos hitelezők irányában is fönmaradnak. 4. §. Azott igények, melyek a volt úrbéri kapcsolat és az azzal rokon viszonyok tárgyában 1853. május 2-kán kibocsátott nyiltparancsok (birod. törv. lap 38— 42 sz.) által szabályoztatnak, akár jegyeztettek légyen azok föl a helyszinelési jegyzőkönyvekbe, akár sem, a bejelentésre vagy igazolásra a hirdetvényi fölszólitásokból, s a hirdetvény folytán történendő tárgyalásokból kizárvák, mi a hirdetvényben vilá------—155. §. A hirdetvényi határidő, a ban elősorolt igények bejelentése ra, a jószággal egybekapcsolt töz pontban érintett igazolása végettéseinek a 4. pont szerinti bejelei még pedig oly módon tűzendő utolsó kalendáriumi napja a hirdék, s ezen nap azon idő tekintetbe, vételével, melyben a hirdetvény a hírlapokban először megjelenhetik (8. §.), megközelitőlegesen számittassék. A határidők kiszabásánál amennyiben lehet egyszersmind arra is kell ügyelni, hogy azoknak vége oly időre essék, melyben a távolabb fekvő községekbeli földbirtokosoknak is könnyen meglehessen a telekkönyvi hatóság székhelyén tartandó szóbeli tárgyalásokra jelenniük. A kiszabott határidők ellen sem a meghosszabbításnak, sem pedig az előbbi állapotba visszahelyzésnek nincs helye , mi a hirdetvényben kifejezendő. 6. §. A telek-jegyzőkönyvek a hirdetvény hatályossága kezdetének napjától fogva, az általános polgári törvénykönyv 321. §. értelmébeni telekkönyvekke tekintendők s a jelen rendelet II. részében foglalt szabályok szerint vezetendők. Ennélfogva a hirdetvényben az is kifejezendő, hogy ezen naptól fogva a telekjegyzőkönyvekbe bejegyzett fekvőségekre új tulajdon-, jelzálog- vagy más dologbani jogok csak az azokbal törvényszerű bejegyzés által, s csak az ezen fekvőségekre nézve korábban létezett és a hirdetvényi határidő alatt a 3. §. rendeleteihez képest bejelentett és igazolt igények sérelme nélkül szereztethetnek, s ruháztathatnak át más személyekre vagy szüntethetnek meg. 7. §. Hol a viszonyok a bekövetkező tárgyalások czéljából még különös határozatokat kívánnak, a hirdetvényben ezek is közzé teendők. 8. §. A hirdetvény a „Wien. 7.“-ban azon koronaországnak, melyben a hirdetvényt kibocsátó telekkönyvigazgatóság létezik, bírósági hirdetésekre rendelt lapjaiba beiktatandó. A beiktatás ugyan három napos időközökben háromszor eszközlendő, s az 5. §-ban említett 8 hónapos határidőnek mintegy felében ismétlendő. A közhírrététel jogérvényességére azonban a hirdetvénynek a fennebb említett hírlapokbal első és egyszeri beiktatása elegendő. (Folytattalik.) Börzetudósítások. Bécs. jan. H. 5% met. 73% —%. 4%% 637/8 — 64.Nemz. kölcsön 77%. 4854-ki sorsjegy 93%—%. Eszterházy 68%—69. Hitelintézet 110—%. Bankrészvény 891—893. Urbérkárpótlási kötvények a. ausztriai 74—%, a többiek 68—72. Éjszaki vasút 219% — 3/4. Államvasut 190%—191. Augsburg 1liy2. London 10,53. Paris 130. Arany 15%. Ezüst 11. Táviratilag. Paris, jan. 9. 4%% rente 91.50 3% rente 62.90. London, 3 % Consolok 86%. Gabonaár. Pest, jan. 11. Gabnaárak változatlanok, üzlet lanyha. Győr, jan. 8. 80 fontos búza 5 f. 36 — 40 kr.; 83 font. 0 ft 24—27 kr.; K 0 zs : 4% t.; jeles idei (sörnek való) árpa: 2 f. 54 kr — 3 f. 6 kr; zab : 1 f. 33—36 kr; bab : 3 f. 48 kr. — 4 f. 12 kr.; héjazatlan köles: 2% frt. Dunavizállás. Jan. 12-kén: 8' 1' 6'" 0. fölött. érdekel; de Fenyéry ur megtiltja. Fenyéry úr pedig most mindnyájunknak parancsol. Tehát még egyszer bocsánat velünk, áldás önökkel. Illés és Fenyéry a gróf előrobogó hintájához siettek; Robert mintegy önkénytelen odáig akarta őket kisérni , hanem Iréné karjába fűzte karját és ott maraszta nálok. Illés elérte ezt, s gyöngéden intve kalapjával, monda Irénnek : — Önre bízom az őrködést Robert felett, tisztelt úrnő. Ne féljen ön, nem fog utánam jönni, itt marad önöknél, ha kiverik, sem megy innen tova. Azzal felült a kocsiba s még onnan is üdvözli a nőket, kik méla bámulattal néztek utána Cynthia ismét azt a mozdulatot téve kezével homloka elött, mint aki felhőket űz lelke elöl. (Folytatjuk.) ---dWMBIW----- TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Felvilágosítások a magyar egybehasonlitó nyelvészet ügyében. Örvendetes haladást tapasztalok a magyar egybehasonlitó nyelvészetre vonatkozó ítélettételekben, s kötelességemnek tartom némi felvilágosításokkal elősegíteni a valóság föl- és megismerését. Nem arról van többé szó közöttünk, hogy azt, mit az egybehasonlító nyelvészet akar, megvessük, vagy gyanúsítsuk, vagy kinevessük, hanem komolyan kezdenek már gondolkozni magáról a dologról, s ezt tévén, sokra találnak, mi ellen kifogást tesznek, mivel nem tudják, kell-e ez vagy az ? s mivel azt hiszik, nem úgy alkalmazzuk a kellőt, mint kívánatos volna. E kifogások felvilágosítást érdemelnek mind reánk nézve , kik már dolgozunk a nyelvészet ezen ágában, — hogy hibás eljárásunkat megjobbítsuk, — mind másokra nézve, kik vagy példánkat követni akarják, vagy lehető helyes tájékozást szereznek a kérdéses ügyben. Az örvendetes haladást az ítélet—tételben leginkább a „Budapesti Hírlap“ számaiban tapasztalom , s én köszönettel tartozom mind Szilágyi Ferencz urnak, ki bevette lapjába a „Magyar nyelvészetire irt bírálatot, mind Nádaskay urnak, ki ezt megírta. A B.H. ezen számai között, melyekben a nevezett bírálat megjelent, s a 778, 779 és 780. sz. között nagy a különbség; a haladáson lehetetlen nem örülnöm. A még fenmaradt kifogások, melyeket úgy nézek, mintha a közönség tenné, azért is sürgetnek hát felvilágosítást, hogy s minél hamarább túl legyünk a kételyeken és tagadásokon, minél előbb hozzá fogjanak lehető sokan ezen tudományos munkához, mert ha valakiről, bizony rólunk szól az írás, hogy dolgozni kell míg nappal van. Ne tessék azért senkinek gondolni sem azt, hogy személyes ügyemben szólalok fel, — magyar tudományról van szó, s az az egész nemzeté — sem azt, hogy a tett és tudomásomra esett kifogásokat felvilágosítván, avagy megczáfolván, valaki személyét támadom meg; — az értekezés nem lehet személybántás, legalább én nem akarok senkit bántani. I. Kifogás a magyar egybehasonlító nyelvészet haszna, tehetsége és eszközei ellen. Azt kérdezték: „Mi befolyással van a finn összehasonlító nyelvészeti kutatás a magyar nyelvre, van-e annak valami gyarapodására ?“ Mások mondták, s mondják még : A finnismus csak annyira ment, mint mi; mindent bizonytalanságban hagyott, mint mi. Nádaskay úr ellenben azt írja a B. Hírlap 886. számában: „Nyelvtudósaink, kik a magyar nyelv érdekében az azzal rokon nyelvek tanulására, az összehasonlító nyelvészetre nógatnak, azt kétségtelen tudomány alapján teszik.“ Mennyi örvendetes haladást mutatok itt a háromféle ítélet felhozásával! Kívánatos tehát, hogy a két első ítélet, vagy jobban mondva, kifogás fölvilágosittassék, föltéve, miről én meg vagyok győződve, hogy a harmadik ítéletnek van igaza. Már abban is haladást látok, hogy Nádaskay úr nem beszél finnismusról, mely az egész helyett annak csak egy részét fogja fel, s azon részét, mely által legkönnyebb hatni az uralkodó előítéletre. Nádaskay a magyar egybehasonlító nyelvészetről beszél, mely az altai nyelvfajt tárgyazza, s már ezért köszönetet érdemel. Mert hol a halzsiros finn, a szurtos piszkos lap nevezetek argumentumnak járják meg, ott természetesen az irodalom és a közvélemény gyermekpályában fekszik még, vagy azok, kik ilyen argumentumokkal élnek, nagyon méltatlanok az irodalomhoz, és bántják a közvéleményt; s ott érdem, nem névhez, hanem dologhoz ragaszkodni- De lássuk a kifogást. Az egybehasonlító nyelvészet van-e valami gyarapodására a magyar nyelvnek? Hogy erre felelhessünk, arról egyezzünk meg előbb: mit értsünk a gyarapodás alatt. Nyelvgyarapodása lehet annak terjedése; lehet erejének, hatásának öregbedése, remek, tudományos és művészeti, jelesen költői munkák keletkezése által; lehet végre a nyelv tudományos felfogása és megértése is gyarapodás. Már melyikféle gyarapodást segíti elő az egybehasonlító magyar nyelvészet? Terjeszti-e majd a magyar nyelv használatát az oláhok, a tótok stb. között? mert az nem volna megvetendő gyarapodás! —Nem! azt nem teszi, nem teheti; és úgy hiszem, senki sem várja ezt a magyar egybehasonlító nyelvészettől. Várjon teremt-e majd jeles, tudományos és költői műveket, melyek miatt kívánatossá váljék idegenek előtt a magyar nyelv megtanulása ? — Közvetlen azt sem teheti az egybehasonlító nyelvészet, de közvetve talán, sőt néminémi bizonyossággal. Nem ugyan mi, kik mint „a szó a száraz deszkafúrás és őrlésben,vogy gyönyörködünk az egybehasonlító nyelvészetben; mondom, nem ugyan mi fogunk olyan munkákat előállítani , de bizonynyal várjuk a nemzet szellemétől , ha mi kiteremtjük azt, mire czélozunk, lesznek utánunk olyanok, kik az általunk megnyitott történeti és szellemi országban ifjú erővel fognak dolgozni, s úgy alkotni műveket, melyek a magyar irodalom hírnevét gyarapítják, s a magyar nyelv tekintélyét nagyobbitják. De csak közvetve, tudtunk nélkül, hatunk mi ez álmodott szerencsés jövendőre, ha t. i. a nemzet szelleme meg tud öregbedni, s azon komolysággal lépni fel a munkatérre, melylyel más nemzetek szelleme dolgozik azon. Közvetlen haszna azonban a magyar egybehasonlitó nyelvészetnek , nyelvünk tudományos felfogásában és megértésében áll. Erről, hogy vagy ismételni vagy az összetartozókat szét ne kelljen választani, más kifogás alatt kényelmesebben fogok beszélni: addigran szíveskedjék megengedni a kételkedő, hogy úgy van, s vegye vissza illető helyén a most tett engedélyt, ha neki úgy tetszendik. Föltéve tehát, hogy ezen tekintetben hasznos az egybehasonlító nyelvészet , nagy kétely támad az egybehasonlítás lehetsége iránt. Mert azt írták : Csak azon nyelveket lehet okosan egymással öszszehasonlítani, amelyeken az összehasonlító szónokolni tudna a népgyűlésekben, ha volnának ilyenek. Nádaskay úr pedig úgy nyilatkozik ez iránt a Budapesti Hírlap 886. számában : ,,Ha a nem annyira díszes mint számos atyafiságra (altaji nyelvrokonaink atyafiságára, egy kis fürkésző tekintetet vetünk, úgy fogjuk találni, hogy köztük egyedül a magyar nyelv érdemli a műveit nevet. — Kevesbbé mondhatni ilyennek a szorosan vett finn (szuomi) nyelvet, s minél lejebb megyünk a sorozaton, annál inkább eltűnik az öntudatos létnek minden nyoma. Rokonaink legtöbbjének semmi irodalma, még kevesbbé van nyelvtana; ha van is, oly utazók kisziték, kik rendszerint azon nyelveket, mint övékkel nem rokonokat tudományilag meg nem értheték stb. — Leleplezvén ekkor atyánkfiainak lelki szegénységét, lássuk, mi kivántatnék arra, hogy e nyelvek a nyelvhasonlításra tudományi alapul használtathassanak, szem előtt tartván Hunfalvy úr azon meggyőződését, mikép még a magyarnak sincs a tudomány igényeit kielégítő nyelvtana.“ — „Az öszszehasonlító nyelvészet elve : nem szókat, hanem nyelvtanokat hasonlítani egybe. Hogy oly grammatikákat készíthessünk, melyek tudományilag valódiak s azok szerinti nyelvészkedésünk alapos legyen, szükség minden rokon nyelvekbe oly mélyen behatni, hogy tudományilag meg tudjuk alapítani azt, mi azok ős sajátja, s mi azokra más nyelvekkel érintkezés által ragadt.“ Minthogy pedig ilyen készülettel írott nyelvtanok nincsenek az osztyák, cseremisz s a többi számos ugyan, de nem díszes atyafiság nyelveiről : tehát folytatja Nádaskay úr, nem haszontalan ugyan a rokon nyelvek tanulása", de mégis „haladjunk nyelvünk fejlesztésében tovább is az eddigi után“, mert mig a mivelődés napjának ereje, ha netán valaha Ázsia széles téreire is feljövend, öntudatra nem ébreszti az alvó nyelveket; adván azoknak tudósokat és tudományt — addig „minő LEVELEZÉSEK. Szatmár, jan. 4. (Ered. lev.) Olvastam ön lapjaiban, szerkesztő úr a pályázási hirdetést a szatmárnémeti helv. hitv. algymnasiumi tanári állomásokra, de még mindeddig nem az eredményt, mely véleményem szerint köztudomásra juttatandó lett volna; engedje meg tehát, hadd írhassak lapjába egy pár sort ez iskola jelen állásáról, mely, úgy hiszem, minden polgárt érdekel. Múlt év od. első napjában, mert csak itt kezdem, megnyílt az iskolai tanítás; négy tanár kezdte el az oktatást a magas kormány által kiadott tervezethez híven, szakrendszer szerint; — a tanári kar teljesen csak folyó évi martius havában egészíttetik ki — az újonnan választott és működő tanárok : Figura Károly, Kanizsay Zsigmond, Nagy A. Geiza és Orosz István