Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-27 / 1764. szám
azokat nemes fellengésért emelte, oda igazság és nemzetiség által jutott.“ Nekünk a festészetben egy Vörösmarty, egy Petőfi kellenének; a történelem és népélet Iliis erőteljes ecsetei, minőknek dicső nyomait az olasz franczia s németalföldi remekműveken visszasugározni látjuk azon nemzetek életére, melyekhez az utókor büszkén számítja a remeklőket. A magyarnak múltjában gazdag története, s jelen eléggé zamatos (saftig) népélete végtelen bő anyagot nyújt írónak, művésznek. A magyar élet jellemzetes mozzanatokban épen nem szegény, s ha Cooper az amerikai sivár mezőségi vándor tanyákon felmerülő események érdekességeit öszszefűzve, oly élénk színekkel tudja festeni a különben szertelenül unalmas egyalakú pusztai életet: mennyivel változatosabb anyagul kínálkozik al- és felföldi országunk írónak és festőnek! Igen, mert a festész kevés szakkülönbséggel ugyanazon pályatéren keres tárgyat magának. De hogy találhasson , a szaki készültség mellett a történelem és segédtanai tanulmányozása, a népélet ismerete megkivántatik. Megkivántatik, hogy a tárgyválasztásban már maga az eszme eredetisége oly átalános érdeket birjon gerjeszteni, hogy a legidegenebb szem is gyönyörrel tapadjon sajátságain. Megkivántatik , hogy hűség leheljen életet vásznára, az élet igazságot tükrözzön vissza. A legitt elősorolt kivánalmaknak megfelelve a hazai festészet önállósága eredeti jellegével azon fokára jutand a fejlődésnek, hogy e nemben szellemi termékeink a mivelt külföld termékeivel versenyezhetni fognának; ez előny mindazáltal a nemzeti műveltség hódító tényezőjéül csak úgy szolgálandana, ha egyszersmind gondoskodva lesz a módokról, melyek által a művészet és irodalom többi ágain termett nemzeti műveltségünk fájának érett gyümölcseit egy időben a nagy világ piaczán ismertethessük. Aristocratiánk volt, s most kétszer inkább van hivatva pártolni a művészetet; tért tágitni a szellemőröknek , hogy szabadon szárnyalhassanak mérkőzni . . . Néhány a főurainknak valóban e magasztos hivatásának megfelel. Szeretném mondani: mindnyájan, hiszen ki előbb, mint a nemzet színe, járuljon a dicsőséghez, mely hírneve nagyságát világítandja meg. Nyitva áll az aranykönyv! hódításról van szó a műveltség zászlója alatt a szellem mérhetetlen birodalmában. A pesti műegylet hivatása buzdítani fiatal festészeinket, jutalmazni a jeles tehetséget, főleg gondoskodni, hogy a műérzék ébresztésére a középosztálynál is hasson. E czélra, hogy mily eszközöktől várnék az eddigieknél nagyobb sikert,erről tüzetesebben óhajtanék értekezni. Most egy indítványt szeretnék érvényesíteni, minek eredményétől hatalmas lendületet nyerhetne a hazai festészet. Összható közerőknek köszönheti sikerét minden nagyobbszerű vállalat. Hogy kedv és akarat legyen hozzá, érdekeltetnie kell minden befolyásnak anyagilag is. Ez természetes. Indítványoznám tehát, hogy jobbjaink , tehetőséjeink hiteles nevek palládiuma alatt nyissanak aláírást bizonyos számú részvényekre, melyek gyűjteléki összegéből első s másodrendű jutalmak tűzessenek ki a hazai történelemből vagy népéletünkből fölvett legjobb festményre. Határidő a Beküldésre: a legközelebbi birodalmi ipartárlat kezdete. A pályaművek fölötti bírálat a tárlat bezártával részrehajlatlan szakértelmes férfiakra bízatnék, vagy a körülményekhez képest magára a távlati jury-re. Végre a nyertes pályaművek sorshúzás útján a részvényesek közt lennének kijátszandók, így például (a legkevesebbet véve) 5 pftjával 400 részvényes 2000 pfrtot, vagy 3 pgftjával 800 részvényes 2400 pftot adhatnának össze e czélra azon kecsegtető reményben, hogy a nyertes képek egyikét elnyerhetendi. És nem találkoznék nyolczszáz s több derék hazafi e czélra a nemzeti műveltség emelése tekintetéből ? Uraim ! Oly közel jövőnek küszöbén áll az első ausztriai világtárlat, mely ha nagyobbszerű nem is, de eldédei példáján okulva rendezettebb szerkezetet hagy reméltem. És ott a magyar művészet ne lenne képviselve? Lennie kell, hogy életrevalóságunkat tényleg is bebizonyítsuk. Legyen tehát és legyen méltóan képviselve. Kezdjünk hozzá most, s ne várjuk, hogy a henye képzelgés utópiákban rendezzen tárlatot a magyar kitűnőségnek. Lelkesülten azon reményben szólalok fel, hogy e terv gyakorlatiassága és kivihetősége felől mások is gondolkozván, nézeteiket annak lehető legsikeresebb végrehajtására e lapokban nyilvánítandják. P . . . Zs. Boros hunyoritott a szemével, mint a ki jól érti a másikat. A kapuban rágyújtott a pipájára, a puskát hátára vetette, s neki indult az alkonyati Útnak. (Folytatjuk.) AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta Sgue JENŐ. VERNEUIL ADÉL. vagy az ágy- és asztaltól elválasztott n HARMADIK RÉSZ. (Folytatás.) *) XIV. Max orvos nem csalatkozott reményében. Adél, ugyszólva, föltámasztatva a tudomány és szerencse kettős csodája által, e boldogság súlya alatt nem rogyott össze, midőn meghalld özvegységét s a hajótörésből menekült Beaumont Ernő visszatértét. A tengerész babonás lévén, mint néha a szenvedélyes szerelmes emberek, Brazíliában tartózkodása alatt Adélt álmában halottnak látta, fehér lepelbe burkoltan. Ez még nyitott sírjának mélyéből szólította őt, Beaumont Ernő legyőzhetlen sejtelem ösztönzése által Francziaországnak vitorlázott; hajója a bretagnei partokon elveszett. ... A többit tudhatni. Verneuil asszony üdülése, oly heves megrázkódások utáni kimerültsége következtében, több hónapig tartott; de gyógyulása bevégződött a boldog szerelem s azon kimondhatlak lelki vidámság fenső befolyása alatt, meg) Lásd „Festi Napló“ 1762 számát. lyet a sajtó megpróbáltatások alatt megtett kötelesség tudata nyújt az embernek. Adél egyik első gondolata volt, hogy fiát magához hivja, s Lajos, hála anyja szelíden ható gyöngédségének, a természet által is kitünőleg lévén fölruházva, visszakapta veleszületett jóságát, s anyja és testvére iránti első, mély szeretetét. Mintegy év múlva Verneuil úr halála után, özvegye a boldogság sugára által szépítve ment nőül, Beaumont Ernőhez. Hajója a tengerészet részéről biztosítva lévén, mintegy huszonöt ezer livre évi jövedelemnek vala birtokában, mit nejének hozományával összecsatolván, kényelmes élet vala biztosítva részökre. Kedvek szerint Páris határán egy szép mezei lakot vettek föl szállásul, hogy ne legyenek messze öreg barátjok Max orvostól, kiről soha sem sejtették, hogy Verneuil úr szenvedőleges gyilkosa volt. Emma és Lajos Beaumont Ernő iránt, miután becsülni alkalmuk volt, élénk és bizalmas szeretettel viseltesének. Mint Adélnek megígérte volt, úgy történt: „gyermekei oly kedvesek valának neki, mintha szerelmük gyermekei lettek volna“ , s különösen Lajos nevelését vállalta magára, kit becsületes emberré képzett. Max orvos gyakran eljött a két házastárs meglátogatására. Ő egy nap szomorú lévén, kérdezősködtek szomorúságának oka felöl; zsebéből egy hírlapot vont elő, s miután Emmát s Lajost eltávolitá, ezt olvasá föl Adél és Ernőnek. „— Egy szomorú botrány történt Páris egyik kórházában : egy fiatal szerzetesnő *** Florence testvér, ki két hónap óta a betegek körül szolgált, beleszeretett egy fiatal drámai művészbe, kit szegénysége e kórházba hozott. *** Florence testvér kolostori fogadását megtörve, e szinészszel, kiről azt mondják, hogy feltűnő szép ember s néhány nem becs nélküli költemény szerzője, megszökött. Megjegyezzük, hogy e sajnálatos szomorú botrány példa nélküli e vallásos rend oly tiszteletben álló évkönyveiben, melyhez *** Florence testvérnek szerencséje volt tartozni stb. stb. — Szerencsétlen Florence! — szólt Adél sóhajtva; — én ismertem jellemének izgékonyságát, sejtettem, hogy vallásos hivatása rövid ideig fog tartani. — Szegény teremtmény! — téve hozzá Ernő,— Íme visszaesett a kicsapongásba. Most hol fog megállani ? — Talán a gyalázat legutolsó fokán, — kezdé ismét szomorúan Max orvos. — Nem szomorú-e elgondolni, miszerint e fiatal nőt férje,nemes megbocsátás által, idejében megmenthette volna, s hogy később, ha az elválhatás létesül, törvényes házasságban ellenállhatlan hajlamainak kielégítését kereshette volna ? Ah! az elválás ! elválás ! ezen annyira bölcs , előrelátó, gyámolító köztársasági törvény eltörlése volt — minden aggodalmam oda mutat — egyik kényszerítő oka Hermann asszony tökéletes elaljasodásának, mindinkább sülyedve a kicsapongás mélyére, elveszti szivének tulajdonságait, melyek öt, hibái daczára, érdekessé tevék. Mit mondok ? bár mily alábukik is, van-e jogunk őt kárhoztatni? Nem végzetszerü szükségesség áldozata-e? „— De, mondani fogják, neki, mint kegyednek Adél, lemondani, szenvedni és meghalnia kellett volna.“ — Nem! Isten teremtményeinek végczélja nem a szevedés; nem bűn magunkat a természet örök törvényeivel ellenkező lemondásokkal terhelni; szóval: kedves Adél, kegyed és Florence, a férjeiktől elkülönözött nők két fő típusát képezik . Az egyik (kegyed) szenvedélyesen szeret egy hozzá méltó embert, elhatározza magát hősi, emberi erőn fölüli bátorsággal inkább meghalni, mintsem kötelességeit megsértse. A másik (Florence) foganitása, jellemének nemessége daczára enged vére hevének, mely hév legyőzhetlen, szervbeli — organicus — (engedjen meg e tudós szóért). Így, minthogy az elválás többé nem létezik, kegyednek, szegény Adél, kegyetlen erkölcsi kínzásokat kellett kiállnia, melyek kegyednek majdnem halálát okozták. Florence napjait talán mámoros kicsapongás fertőjében fogja végezni. — S nekem, — gondolá bensőleg Max orvos, — nekem mindenek után gyilkosság-félét kellett elkövetnem . . . megtagadván a gonosztevő képmutatón eret vágni. Valóban, ezt felelhetném : „— Ha az isteni gondviselés, mint erősítik, nyilván beavatkozik az itt alatti dolgokba, e gonosztevő képmutató nem jogosan fujtatott-e Isten keze által? Mi jognál fogva akartam volna ellenszegülni az ég büntetésének ?“ De ezek dőreségek, miket Verneuil úr irányában idézek „mint ügyemre szükségeseket“, — mint mondaná Fripart mester, — téve hozzá Max orvos — Én tökéletes tudattal birok lettem súlyára nézve; én tudtommal és a körülményekhez illőleg cselekvém; mérlegbe vetem egy gonosztevő és egy feddhetlen teremtés életét; mint becsületes ember lelkiismeretesen megfontoltam, mi ellene és mellette volt, és tökéletes lelki nyugalommal — mit mondok! kijelentett elégültséggel engedém meghalni a gonosztevőt, kit megmenthettem volna . . . Végre, ha bűnt követtem el, kinek a hibája ? Az elválás eltörlésének! VÉGE VERNEUIL ADÉL-NEK. Magyar könyvéssel. 1855. 697. Színházi emlékkönyv, melyet bucsuvételül Arad városa nagylelkű fiai s leányainak mély tisztelettel ajánl a dalszinésztársaság súgója. Aradon 1855. Nyomozott Goldscheidernél. K. 8rét 16 lap. 1198. Könyörgés, melyet volt főkorm. széki, jelenleg or. levéltári al-igazg. altorjai Mike Sándor hitestársa, sz. Szatsvay Sára koporsója felett mondott december 22-én Herepei Gergely ev. ref. első pap és esperes. Kolozsvárit. Nyomatott az ev. ref. tanoda betűivel. 1855. 8 rét 6 lap. 23. Körmöczy Imre: Nagyböjti egyházi beszédek. Tartotta Körmöczy Imre. (Kiadja a sz. István társulat.) Külön lenyomat a „Pázmány-füzetek“-ből. 1856. Pest. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. N Svét 68 Dp. 1856. PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 27. Épen most vesszük Pázmándy Dénes halálának hírét. Kimúlt Baracskán, f. hó 24-kén, az észnek, az ismeretnek gazdagságával, erejével pályatársai közt magas helyet foglalt el. Közélete és befolyása korára ismeretes mindnyájunk előtt. Jelleme tiszteletben állott. Necrologra nem szorult; életirását a történész fogja egykor megirni, szenvedélytől és részrehajlástól mentten. Midőn munkásságának a család jön egyedül kijelölve, egész erővel e szép hivatásnak élt, gyarapítva az ősi telket, s gonddal kisérve gyermekeinek neveltetését. Neje, három fia, két leánya, számos ismerősei és barátai kesergik kora halálát. Pázmándy Dénes született 1816ban ápril 7 kén. Béke sírjára, áldás emlékére! — Érdekes munkára figyelmeztetjük t. olvasóinkat, s különösen a mezei gazdászattal és leginkább a bor- és selyemtermeléssel foglalkozókat. E munka Havas Jósef utazása Német-, Franczia-és Olaszország nevezetesebb vidékein. Szerző figyelmét s tevékenységét, mint tudjuk, évek óta nemzetgazdászatunk két ága foglalá el, a. m. a bor- és selyemtermelés. Szerzőnek kőbányai selyemtenyésztéjéről e lapokban több ízben tettünk említést, valamint bortermelésének eredményéről s azon összeköttetésekről is, miket Havas ur önga a magyar borok terjedése érdekében a külfölddel kötött. Hogy tehát gazdászatunk e két ágára nézve szerző észleletei, tapasztalatai gyakorlati becsesei bírnak, a t. közönség meg van győződve. Hogy Havas ur Onga a hazánk több részében gyűjtött ismereteit gyarapithassa s a gyakorlat utján nyert tapasztalatok helyessége vagy czélszerűtlensége felől meggyőződhessék. 1854-ben beutazta Német- Franczia, és Olaszország bor- és selyemtermelő vidékeit, különösen figyelve a legjobb szőlőfajokra, a szüretelés és pinczekezelésre s a selyemgubók lemotolázása legsikeresb módjaira. Tájékozásul ideigtatjuk a munka fejezeteinek czimeit: 1., Csehország. Cseh borok. Prága. 2., Szászország. Drezda. Lipcse. 3., Erfurt. Frankfurt. 4. Rajna vidéke. Johannisberg. 5. Rajna . Mosel vidéki szőlőgazdászat. 6. Rajna s Mosel vidéki borkezelés. 7., Tekintet a mezei gazdaság egyéb viszonyaira. 8 . Francziaország. Páris. 9., Champagne. 10. Bordeaux. (Borkezelés.) 11., Bourgogne. 12. Francziaország többi hires borvidéke; selyemtenyésztési, mezőgazdasági viszonyai. 13., Piemont, Turin és környéke. 14., Lombard-velenczei tartományok. 15., A selyemtenyésztés körül tett tapasztalások honunkra alkalmazva. 16., Végleges párhuzamok és következtetések. A 199 lapra terjedő munka ára 1 psrt. — Csekonics Jánosné sz. Liphay Leona bárónő Szilágyi Virgilnek a „Búd. Viszhang“ szerkesztőjének s a „Fáncsy-album“ kiadójának irodalmi munkálkodása méltánylásául egy íróasztali ezüst készüléket küldött. Szilágyi Virgil az általános nemzeti irodalmi törekvések iránti méltánylás egyik jeléül kívánja tekinteni e kitüntetést e törekvések egyik részesében. — A Divatcsarnok értesít, miként Barabás Miklós oly művön dolgozik, mely egyedül álland nemcsak a magyar hanem az összes irodalomban. E mű a festészeti perspectiváról szól, melynek igen könnyen alkalmazható kulcsát Barabás találta fel. — Fáncsy Ilka első színi próbájának és sikerdús első fellépésének emlékéül nemzeti színházunk igazgatója gr. Ráday Gedeon úrtól becses karpereczet nyert. — Ismételve közöljük a Mozart születésnapja száz éves emlékünnepére ma tartandó nagy philharmoniai hangverseny műsorozatát. Első szakasz : 1. Simphonia C.-durban, a fogával, Mozart W. Ától. 2. Aria „Titus“ operából, klarinét-kisérettel, Mozart W. A-tól; énekli E 11 ingerné assz., kisérve Reindl Albinur, a nemzeti színház első klarinétosa és a conservatorium professora által. 3. Verseny zongorára, D. mollból, Mozart W. A-tól; előadja Erkel Ferencz úr, a nemzeti színház karnagya. Második szakasz: 4. Mozart W. A. „Titus“ operájának nyitánya. 5. Nagy Kar „Neked, világok ura“ Mozart W A-tól; a pestbudai zenedei conservatorium ének iskolájának közreműködésével, több műkedvelő úr és a nemzeti színházi karszemélyzet több tagja által. Kezdete 41 12 órakor. Gróf Erdödy Kajetán Obresen (Zágráb mellett) f. hó 19-kén meghalt. Béke hamvaira. — Nemzeti színház. Jan. 25-kén „Montecchi és Capuletti párt“, opera 4 felv. zenéjét írta Bellini. Jó előadás, dicsérettel kell említenünk , hogy a R. k. a. E 11 ingerné a. és E 11 inger énekét, a közönség énekeket többször megtapsoló. Azonban ma is fájdalommal kellett tapasztalnunk és meggyőződnünk a felől, miként az énekkar egy idő óta gyengült. A szükséges erők, vagy a kellő betanítás hiányának tulajdonitsuk-e ezt? Hivatalos. Császári nyiltparancs, Mely által azon határozmányok, mily miden és mely forrásból lehessen a kinyomozott úrbéri kárpótlást a jogosítottaknak az összes érdekeltek jogainak megőrzésével lehető gyorsan eszközölni, valamint a moratórium megszüntetése Erdély nagyfejedelemség számára megállapittatnak. (Folytatás.) 32. sz. Ellenben ha az edictalis határidő alatt a 25. sz. lit. e. utasítása szerint kimutatások vagy jelentések érkeztek be, vagy ha a 29 sz. értelmében óhajtás fejeztetett ki a kárpótlási tőkére háramló lefolyt vagy azonnal felmondható tartozások utalványozása iránt, úgy azokat össze kell gyűjteni, mindjárt beérkeztek után a történt kibocsátványok szerint elkülönözve följegyzeni s az irodában mindenkinek megtekinthetés végett készen tartani. 33. sz. A tárgyalási határidőre különösen és lehető gyorsasággal idézendők : a) A kárpótolt birtok jövedelmének élvezésére jogosított, azon megjegyzés mellett, miszerint a tárgyalási határnap előtt a hatóságnál jelentkezzél, ellenkező esetben az ő rovására és költségén curator ad actum fogna rendeltetni. b) Minden az adós által a 29. sz. értelmében a kárpótlási tökéből kielégitetés végett megnevezett hitelező, az adóstól kijelölt töke és kamatokban átutalványozandó ősziét nagyságának kijelentése mellett, oly megjegyzéssel, hogy meg nem jelenése akként fog tekintetni, mintha beleegyezett volna. c) Ha a birtok bírói zár alatt van, a kirendelt zárgondnok is. Ezen idézések a perrendtartásban előirt első bevádlás módján s elég jókor kell hogy történjenek. Erről a bíróságnak még a tárgyalás határnapja előtt kell meggyőződést szereznie s a netalán még hiányzó utalási kimutatásokat szorgalmaznia. 34. sz. Ha a kárpótolt birtok jövedelmeinek élvezésére jogosított, ennek törvényes képviselője, vagy igazolt meghatalmazottja nem idéztethető, akkor rovására és költségeire curator ad actum állítandó. Ha az élveztetési jogra többen tartanak igényt, akkor ezek nyolcz nappal a tárgyalás előtt a bíróságnál egy közös meghatalmazottat kötelesek megnevezni, ellenkező esetben rovásukra s költségükön curator ad actum állítatik, és hivatik meg. 35. sz. A bíróság a tárgyalási határnapon, de a tárgyalás kezdete előtt, ha egy vagy több a különösen idézett érdeklettek közöl (33. sz.) meg nem jelent volna, megvizsgálni köteles, vájjon az idézések átküldése a kellő módon történt-e meg. Ha az illető idézési kimutatások hiányzanak, akkor a megjelent felekkel, mennyire lehetséges, a tárgyalás megkezdetik, ámde a tárgyalás határideje legott meghosszabbítandó, valamint napja és órája a megjelent feleknek áltatok is aláírottan jegyzőkönyvileg tudtul adandó; ellenben azokra nézve, kiktől a kimutatások be nem érkeztek, curatores ad actum rendeltessenek, miről ők a 27. sz.ban előadott módon kibocsátvány által értesítendők. 36. sz. A 35. szban érintett eseten kívül a határnap kinyújtása csak úgy történhetik, ha a rögtöni czélszerű tárgyalás elé jegyezhetlen akadály hárulna. A hatóság erről további fölterjesztés nélkül intézkedik. Ha a tárgyalás be nem végezhető egy nap alatt, úgy a második, s ha a szükség kívánja, bevégzéséig a következő napon is folytatandó. 37. sz. A hatóság mindenekelőtt összehasonlításokat teend a) az élvezésre jogosított és a tárgyalásra megjelent többi érdekeltek közt, kik a 25 sz. c) pontjának 1—3 czikkelyei értelmében a kárpótolt birtokot illető port mutattak ki, vagy visszaváltási jogot bizonyítottak be okmányilag, vagy végre igényeket jelentettek be a kárpótlási tőkére, vagy ennek kamatjaira, hogy váljon kit illet meg a kárpótlási tőke és kamatai; utóbb b) a közt, ki elvitázhatlanul vagy megkötött egyezkedés alapján a kárpótlási tőke tulajdonosának tekintendő és a hitelezők közt, a kárpótlási tőkéből történendő kielégítés végett. Ha egyezkedés jó létre, törvényes úton létrejött egyezkedés értékével bír. Minden nem egyezkedés útján elintézett pontokra nézve a hatóságnak következő módon kell eljárnia és határoznia. 38. sz. a) Ha azok, kik a 25 sz c) pontja 1. és 2. czikkelyének értelmében a kibocsátványi határidő alatt kimutatták , hogy igényeiket a kárpótolt birtokra az illető hatóságnál érvényesítették, a tárgyalási határnapon megjelentek, vagy b), ha a 25. sz. c) pontjának 2. czikkelyében kijelentett visszaváltás jogokmányi kimutatása a kárpótolt birtok jövedelmei élvezetére jogosított által elégségesnek ismertetik el , akkor minden tárgyalás e jószágokra nézve felfüggesztendő és a jogosítottnak a hatóság által értesítendő tehermentesítési alapigazgatóság részéről csupán bizonyítvány adandó, hogy őt illetik a kipuhatolt kárpótlási összeg kamatai, a tőke iránt azonban csak a hatóság előtt már érvényesített (25. sz. c) 1—2), vagy a kárpótolt birtok visszaváltását illetőleg annak rendje szerint bejelentett és kimutatott igények elintézése után fognak a földtehermentesítési kötelezvények a hatóságilag elismert birtokos nevére kiadatni. 39. sz. Ha a jogosított közt és a) a közt, ki a 25. sz. c) pontja 2-ik czikke szerint visszaváltási jogot jelentett be az okmányi kimutatás elégsége iránt, vagy b) a közt, ki a 25. sz. e) pontjának 3. czikke értelmében a kárpótlási tőke vagy ennek kamataira igényeket tart, vagy c) a kárpótlási tőkére utalt, s a 29. sz. értelmében bejelentett hitelezővel az átutalás iránt per támadt, úgy ebben, a polgári perrendtartás értelmében szóbeli tárgyalás útján kell eljárni, és az a) és c) alatti esetekben végzés, a b) esetben pedig ítélet útján intézendő el az ügy. Ezen esetek mindegyikében legott tudósítandó a tehermentesítési alapigazgatóság, hogy a kimutatott kárpótlási tőkéért adassanak ki tehermentesítési kötelezvények, hanem csupán megerősítés a jogosított részére az iránt, hogy a kamatok élvezhetésére (38. sz. b) följogosítva van. 40. sz. Ha a kárpótlási összeg tulajdona s a kamatok hatására a jog különböző személyeket illet , a följogosított tekintetében a 38. sz. b. szerint történik az eljárás. Ha a jószágon hitbizomány van, a telekmentesítési kötelezvények, a kieszközlött kármentesítési összegre bocsátandók ki, s a hitbizományi hatóságnál teendők le. Hasonló történendő a helyettesítési kötelékkel terhelt jószágokra nézve is, melyekre a tehermentesítési kötelezvények a substitutio megjelölésével bocsátandók ki. Mindezen esetekben a hitelezőkkeli kiegyezkedésnek nincs helye. 41. sz. A 38, 39 és 40. §§. eseteiben, a kárpótolt jószág jövedelmének szedésére feljogosított, fel van