Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)

1856-01-27 / 1764. szám

azokat nemes fellengésért emelte, oda igazság és nemzetiség által jutott.“ Nekünk a festészetben egy Vörösmarty, egy Petőfi kellenének; a történelem és népélet Ilii­s erőteljes ecsetei, minőknek dicső nyomait az olasz franczia s németalföldi remekműveken visszasu­gározni látjuk azon nemzetek életére, melyekhez az utókor büszkén számítja a remeklőket. A magyarnak múltjában gazdag története, s je­len eléggé zamatos (saftig) népélete végtelen bő anyagot nyújt írónak, művésznek. A magyar élet jellemzetes mozzanatokban épen nem szegény, s ha Cooper az amerikai sivár m­ezőségi vándor ta­nyákon felmerülő események érdekességeit ösz­­szefűzve, oly élénk színekkel tudja festeni a kü­lönben szertelenül unalmas egyalakú pusztai éle­tet: mennyivel változatosabb anyagul kínálkozik al- és felföldi országunk írónak és festőnek! Igen, mert a festész kevés szakkülönbséggel ugyanazon pályatéren keres tárgyat magának. De hogy ta­lálhasson , a szaki készültség mellett a történelem és segédtanai tanulmányozása, a népélet ismerete megkivántatik. Megkivántatik, hogy a tárgy­választásban már maga az eszme eredetisége oly átalános érdeket birjon gerjeszteni, hogy a legidegenebb szem is gyönyörrel tapadjon sajátságain. Megkivántatik , hogy hűség leheljen életet vásznára, az élet igazságot tükrözzön vissza. A legitt elősorolt kivánalmaknak megfelelve a hazai festészet önállósága eredeti jellegével azon fokára jutand a fejlődésnek, hogy e nemben szel­lemi termékeink a mivelt külföld termékeivel ver­senyezhetni fognának; ez előny mindazáltal a nemzeti műveltség hódító tényezőjéül csak úgy szolgálandana, ha egyszersmind gondoskodva lesz a módokról, melyek által a művészet és irodalom többi ágain termett nemzeti műveltségünk fájának érett gyümölcseit egy időben a nagy világ pi­­aczán ismertethessük. Aristocratiánk volt, s most kétszer inkább van hivatva pártolni a művészetet; tért tágitni a szel­­lemőröknek , hogy szabadon szárnyalhassanak mérkőzni . . . Néhány a főurainknak valóban e magasztos hi­vatásának megfelel. Szeretném mondani: mind­nyájan, hiszen ki előbb, mint a nemzet színe, já­ruljon a dicsőséghez, mely hírneve nagyságát vi­­lágítandja meg. Nyitva áll az aranykönyv! hódításról van szó a műveltség zászlója alatt a szellem mérhetetlen birodalmában. A pesti műegylet hivatása buzdítani fiatal festé­­szeinket, jutalmazni a jeles­ tehetséget, főleg gon­doskodni, hogy a műérzék ébresztésére a közép­­osztálynál is hasson. E czélra, hogy mily eszközöktől várnék az ed­digieknél nagyobb sikert,erről tüzetesebben óhaj­tanék értekezni. Most egy indítványt szeretnék ér­vényesíteni, minek eredményétől hatalmas lendü­letet nyerhetne a hazai festészet. Összható közerőknek köszönheti sikerét minden nagyobbszerű vállalat. Hogy kedv és akarat le­gyen hozzá, érdekeltetnie kell minden befolyásnak anyagilag is. Ez természetes. Indítványoznám te­hát, hogy jobbjaink , tehetőséjeink hiteles nevek palládiuma alatt nyissanak aláírást bizonyos számú részvényekre, melyek gyűjteléki összegéből első s másod­rendű jutalmak tűzessenek ki a hazai tör­ténelemből vagy népéletünkből fölvett legjobb festményre. Határidő a Beküldésre: a legközelebbi birodal­mi ipartárlat kezdete. A pályaművek fölötti bírálat a tárlat bezártával részrehajlatlan szakértelmes férfiakra bízatnék, vagy a körülményekhez képest magára a távlati jury-re. Végre a nyertes pályaművek sorshúzás útján a részvényesek közt lennének kijátszandók, így például (a legkevesebbet véve) 5 pftjával 400 részvényes 2000 pfrtot, vagy 3 pgftjával 800 részvényes 2400 pftot adhatnának össze e czélra azon kecsegtető reményben, hogy a nyer­tes képek egyikét elnyerhetendi. És nem találkoznék nyolczszáz s több derék hazafi e czélra a nemzeti műveltség emelése te­kintetéből ? Uraim ! Oly közel jövőnek küszöbén áll az első ausztriai világtárlat, mely ha nagyobbszerű nem is, de eldédei példáján okulva rendezettebb szer­kezetet hagy reméltem­. És ott a magyar művészet ne lenne képviselve? Lennie kell, hogy életreva­lóságunkat tényleg is bebizonyítsuk. Legyen tehát és legyen méltóan képviselve. Kezdjünk hozzá most, s ne várjuk, hogy a henye képzelgés utópi­ákban rendezzen tárlatot a magyar kitűnőségnek. Lelkesülten azon reményben szólalok fel, hogy e terv gyakorlatiassága és kivihetősége felől má­sok is gondolkozván, nézeteiket annak lehető leg­sikeresebb végrehajtására e lapokban nyilvání­­tandják. P . . . Zs. Boros hunyoritott a szemével, mint a ki jól érti a má­sikat. A kapuban rágyújtott a pipájára, a puskát hátára vetette, s neki indult az alkonyati Útnak. (Folytatjuk.) AZ ÖRDÖNGÖS ORVOS. REGÉNY. Irta Sgu­e JENŐ. VERNEUIL ADÉL. vagy az ágy- és asztaltól elválasztott n­ HARMADIK RÉSZ. (Folytatás.) *) XIV. Max orvos nem csalatkozott reményében. Adél, ugy­­szólva, föltámasztatva a tudomány és szerencse kettős csodája által, e boldogság súlya alatt nem rogyott össze, midőn meghalld özvegységét s a hajótörésből menekült Beaumont Ernő visszatértét. A tengerész babonás lévén, mint néha a szenvedélyes szerelmes emberek, Brazíliában tartózkodása alatt Adélt álmában halottnak látta, fehér lepelbe burkoltan. Ez még nyitott sírjának mélyéből szólította őt, Beaumont Ernő legyőzhetlen sejtelem ösztönzése által Francziaor­­szágnak vitorlázott; hajója a bretagnei partokon elve­szett. ... A többit tudhatni. Verneuil asszony üdülése, oly heves megrázkódások utáni kimerültsége következtében, több hónapig tartott; de gyógyulása bevégződött a boldog szerelem s azon kimondhatlak lelki vidámság fenső befolyása alatt, me­g) Lásd „Festi Napló“ 1762 számát.­ lyet a sajtó megpróbáltatások alatt megtett kötelesség tudata nyújt az embernek. Adél egyik első gondolata volt, hogy fiát magához hivja, s Lajos, hála anyja szelíden ható gyöngédségének, a természet által is kitünőleg lévén fölruházva, vissza­kapta veleszületett jóságát, s anyja és testvére iránti első, mély szeretetét. Mintegy év múlva Verneuil úr halála után, özvegye a boldogság sugára által szépítve ment nőül, Beaumont Ernőhez. Hajója a tengerészet részéről biztosítva lévén, mintegy huszonöt ezer livre évi jövedelemnek vala bir­tokában, mit nejének hozományával összecsatolván, ké­nyelmes élet vala biztosítva részökre. Kedvek szerint Pá­ris határán egy szép mezei lakot vettek föl szállásul, hogy ne legyenek messze öreg barátjok Max orvostól, kiről soha sem sejtették, hogy Verneuil úr szenvedőle­­ges gyilkosa volt. Emma és Lajos Beaumont Ernő iránt, miután becsülni alkalmuk volt, élénk és bizalmas szeretettel viseltesének. Mint Adélnek megígérte volt, úgy történt: „gyermekei oly kedvesek valának neki, mintha szerelmük gyerme­kei lettek volna“ , s különösen Lajos nevelését vállalta magára, kit becsületes emberré képzett. Max orvos gyakran eljött a két házastárs meglátoga­tására. Ő egy nap szomorú lévén, kérdezősködtek szo­morúságának oka felöl; zsebéből egy hírlapot vont elő, s miután Emmát s Lajost eltávolitá, ezt olvasá föl Adél­ és Ernőnek. „— Egy szomorú botrány történt Páris egyik kórhá­zában : egy fiatal szerzetesnő *** Florence testvér, ki két hónap óta a­ betegek körül szolgált, beleszeretett egy fiatal drámai művészbe, kit szegénysége e kórházba hozott. *** Florence testvér kolostori fogadását meg­törve, e szinészszel, kiről azt mondják, hogy feltűnő szép ember s néhány nem becs nélküli költemény szer­zője, megszökött. Megjegyezzük, hogy e sajnálatos szo­morú botrány példa nélküli e vallásos rend oly tisztelet­ben álló évkönyveiben, melyhez *** Florence testvér­nek szerencséje volt tartozni stb. stb. — Szerencsétlen Florence! — szólt Adél sóhajtva; — én ismertem jellemének izgékonyságát, sejtettem, hogy vallásos hivatása rövid ideig fog tartani. — Szegény teremtmény! — téve hozzá Ernő,— Íme visszaesett a kicsapongásba. Most hol fog megál­­lani ? — Talán a gyalázat legutolsó fokán, — kezdé ismét szomorúan Max orvos. — Nem szomorú-e elgondolni, miszerint e fiatal nőt férje,nemes megbocsátás által, ide­jében megmenthette volna, s hogy később, ha az elvál­­hatás létesül, törvényes házasságban ellenállhatlan haj­lamainak kielégítését kereshette volna ? Ah! az elválás ! elválás ! ezen annyira bölcs , előrelátó, gyámolító köz­társasági törvény eltörlése volt — minden aggodalmam oda mutat — egyik kényszerítő oka Hermann asszony tökéletes elaljasodásának, mindinkább sülyedve a ki­csapongás mélyére, elveszti szivének tulajdonságait, melyek öt, hibái daczára, érdekessé tevék. Mit mon­dok ? bár mily alábukik is, van-e jogunk őt kárhoz­tatni? Nem végzetszerü szükségesség áldozata-e? „— De, mondani fogják, neki, mint kegyednek Adél, lemondani, szenvedni és meghalnia kellett volna.“ — Nem! Isten teremtményeinek végczélja nem a szeve­­dés; nem­ bűn magunkat a természet örök törvényei­vel ellenkező lemondásokkal terhelni; szóval: kedves Adél, kegyed és Florence, a férjeiktől elkülönözött nők két fő típusát képezik . Az egyik (kegyed) szenvedélyesen szeret egy hozzá méltó embert, elhatározza magát hősi, emberi erőn fö­lüli bátorsággal inkább meghalni, mint­sem kötelessé­geit megsértse. A másik (Florence) foganitása, jellemének nemes­sége daczára enged vére hevének, mely hév legyőzhet­­len, szervbeli — organicus — (engedjen meg e tudós szóért). Így, minthogy az elválás többé nem létezik, kegyed­nek, szegény Adél, kegyetlen erkölcsi kínzásokat kellett kiállnia, melyek kegyednek majdnem halálát okozták. Florence napjait talán mámoros kicsapongás fertőjében fogja végezni. — S nekem, — gondolá bensőleg Max orvos, — ne­kem mindenek után gyilkosság-félét kellett elkövetnem . . . megtagadván a gonosztevő képmutatón eret vágni. Valóban, ezt felelhetném : „— Ha az isteni gondviselés, mint erősítik, nyilván beavatkozik az itt alatti dolgokba, e gonosztevő képmu­tató nem jogosan fujtatott-e Isten keze által? Mi jognál fogva akartam volna ellenszegülni az ég büntetésé­nek ?“ De ezek dőreségek, miket Verneuil úr irányában idézek „mint ügyemre szükségeseket“, — mint mon­daná Fripart mester, — téve hozzá Max orvos­ — Én tökéletes tudattal birok lettem súlyára nézve; én tud­tommal és a körülményekhez illőleg cselekvém; mér­legbe vetem­ egy gonosztevő és egy feddhetlen terem­tés életét; mint becsületes ember lelkiismeretesen meg­fontoltam, mi ellene és mellette volt, és tökéletes lelki nyugalommal — mit mondok! kijelentett elégültséggel engedém meghalni a gonosztevőt, kit megmenthettem volna . . . Végre, ha bűnt követtem el, kinek a hibája ? Az elválás eltörlésének! VÉGE VERNEUIL ADÉL-NEK. Magyar könyvéssel. 1855. 697. Színházi emlékkönyv, melyet bucsuvételül Arad városa nagylelkű fiai­ s leányainak mély tisztelettel ajánl a dalszinésztársaság súgója. Aradon 1855. Nyo­­mozott Goldscheidernél. K. 8rét 16 lap. 1198. Könyörgés, melyet volt főkorm. széki, jelenleg or.­ levéltári al-igazg. al­torjai Mike Sándor hitestársa, sz. Szatsvay Sára koporsója felett mondott decem­ber 22-én Herepei Gergely ev. ref. első pap és esperes. Kolozsvárit. Nyomatott az ev. ref. tanoda betűi­vel. 1855. 8 rét 6 lap. 23. Körmöczy Imre: Nagyböjti egyházi beszédek. Tartotta Körmöczy Imre. (Kiadja a sz. István társulat.) Külön lenyomat a „Pázmány-füze­­tek“-ből. 1856. Pest. Nyomatott Beimel J. és Kozma Vazulnál. N Svét 68 Dp. 1856. PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 27. Épen most vesszük Pázmándy Dé­nes halálának hírét. Kimúlt Baracskán, f. hó 24-kén,­­ az észnek, az ismeretnek gazdagságával, erejével pálya­társai közt magas helyet foglalt el. Közélete és befolyása korára ismeretes mindnyájunk előtt. Jelleme tiszteletben állott.­­ Necrologra nem szorult; életirását a történész fogja egykor megirni, szenvedélytől és részrehajlástól mentten. Midőn munkásságának a család jön egyedül kije­lölve, egész erővel e szép hivatásnak élt, gyarapítva az ősi telket, s gonddal kisérve gyermekeinek neveltetését. Neje, három fia, két leánya, számos ismerősei és barátai kesergik kora halálát. Pázmándy Dénes született 1816ban ápril 7 kén. Béke sírjára, áldás emlékére! — Érdekes munkára figyelmeztetjük t. olvasóinkat, s különösen a mezei gazdászattal és leginkább a bor- és selyemtermeléssel foglalkozókat. E munka Havas Jósef utazása Német-, Franczia-és Olaszország nevezete­sebb vidékein. Szerző figyelmét s tevékenységét, mint tudjuk, évek óta nemzetgazdászatunk két ága foglalá el, a. m. a bor- és selyemtermelés. Szerzőnek kő­bányai selyemtenyésztéjéről e lapokban több ízben tet­tünk említést, valamint bortermelésének eredményéről s azon összeköttetésekről is, miket Havas ur ö­nga a magyar borok terjedése érdekében a külfölddel kötött. Hogy tehát gazdászatunk e két ágára nézve szerző észleletei, tapasztalatai gyakorlati becsesei bírnak, a t. közönség meg van győződve. Hogy Havas ur O­nga a hazánk több ré­szében gyűjtött ismereteit gyarapithassa s a gyakorlat utján nyert tapasztalatok helyessége vagy czélszerűtlen­­sége felől meggyőződhessék. 1854-ben beutazta Német- Franczia, és Olaszország bor- és selyemtermelő vidékeit, különösen figyelve a legjobb szőlőfajokra, a szüretelés és pinczekezelésre s a selyemgubók lemotolázása legsike­­resb módjaira. Tájékozásul ideigtatjuk a munka fejezetei­nek czimeit: 1., Csehország. Cseh borok. Prága. 2., Szász­ország. Drezda. Lipcse. 3., Erfurt. Frankfurt. 4. Rajna vi­­déke. Johannisberg. 5. Rajna . Mosel vidéki szőlőgazdá­­szat. 6. Rajna s Mosel vidéki borkezelés. 7., Tekintet a mezei gazdaság egyéb viszonyaira. 8 . Francziaország. Páris. 9., Champagne. 10. Bordeaux. (Borkezelés.) 11., Bourgogne. 12. Francziaország többi hires borvidéke; selyemtenyésztési, mezőgazdasági viszonyai. 13., Piemont, Turin és környéke. 14., Lombard-velenczei tartományok. 15., A selyemtenyésztés körül tett tapasztalások honunkra alkalmazva. 16., Végleges párhuzamok és következteté­sek. A 199 lapra terjedő munka ára 1 psrt. — Csekonics Jánosné sz. L­i­p­­­h­a­y Leona bárónő Szilágyi Virgilnek a „Búd. Viszhang“ szerkesztőjének s a „Fáncsy-album“ kiadójának irodalmi munkálko­dása méltánylásául egy íróasztali ezüst készüléket küldött. Szilágyi Virgil az általános nemzeti irodalmi törekvé­sek iránti méltánylás egyik jeléül kívánja tekinteni e kitün­tetést e törekvések egyik részesében. — A Divatcsarnok értesít, miként Barabás Miklós oly művön dolgozik, mely egyedül álland nemcsak a ma­gyar hanem az összes irodalomban. E mű­ a festészeti per­­spectiváról szól, melynek igen könnyen alkalmazható kul­csát Barabás találta fel. — Fáncsy Ilka első színi próbájának és sikerdús első fellépésének emlékéül nemzeti színházunk igazgatója gr. Ráday Gedeon úrtól becses karpereczet nyert. — Ismételve közöljük a Mozart születésnapja száz éves emlékünnepére ma tartandó nagy philharmoniai hangverseny műsorozatát. Első szakasz : 1. Simpho­­n­i­a C.-durban, a fogával, Mozart W. Ától. 2. Aria „Titus“ operából, klarinét-kisérettel, Mozart W. A-tól; énekli E 11 i­n­g­e­r­n­é assz., kisérve Reindl A­l­b­i­n­ur, a nemzeti színház első klarinétosa és a conservatorium professora által. 3. Verseny zongorára, D. mollból, Mozart W. A-tól; előadja Erkel Ferencz úr, a nemzeti színház karnagya. Második szakasz: 4. Mozart W. A. „Titus“ operájának nyitánya. 5. Nagy Kar „Ne­ked, világok ura“ Mozart W A-tól; a pestbudai zenedei conservatorium ének­ iskolájának közreműködésével, több műkedvelő úr és a nemzeti színházi karszemélyzet több tagja által. Kezdete 41 12 órakor. Gróf Erdödy Kajetán Obresen (Zágráb mel­lett) f. hó 19-kén meghalt. Béke hamvaira. — Nemzeti színház. Jan. 25-kén „Montec­­chi és Capuletti párt“, opera 4 felv. zenéjét írta Bellini. Jó előadás, dicsérettel kell említenünk , hog­y a R. k. a. E 11 i­n­g­e­r­n­é a. és E 11 i­n­g­e­r énekét, a kö­zönség énekeket többször megtapsoló. Azonban ma is fáj­dalommal kellett tapasztalnunk és meggyőződnünk a felől, miként az énekkar egy idő óta gyengült. A szükséges erők, vagy a kellő betanítás hiányának tulajdonitsuk-e ezt? Hivatalos. Császári nyiltparancs, Mely által azon határozmányok, mily mi­den és mely for­rásból lehessen a kinyomozott úrbéri kárpótlást a jogosí­tottaknak az összes érdekeltek jogainak megőrzésével lehető gyorsan eszközölni, valamint a moratórium meg­szüntetése Erdély nagyfejedelemség számára megálla­­pittatnak. (Folytatás.) 32. sz. Ellenben ha az edictalis határidő alatt a 25. sz. lit. e. utasítása szerint kimutatások vagy jelentések érkeztek be, vagy ha a 29 sz. értelmében óhajtás fe­jeztetett ki a kárpótlási tőkére háramló lefolyt vagy azonnal felmondható tartozások utalványozása iránt, úgy azokat össze kell gyűjteni, mindjárt beérkeztek után a történt kibocsátványok szerint elkülönözve följegyzeni s az irodában mindenkinek megtekinthetés végett ké­szen tartani. 33. sz. A tárgyalási határidőre különösen és lehető gyorsasággal idézendők : a) A kárpótolt birtok jövedelmének élvezésére jogo­sított, azon megjegyzés mellett, miszerint a tárgyalási határnap előtt a hatóságnál jelentkezzél, ellenkező esetben az ő rovására és költségén curator ad actum fogna rendeltetni. b) Minden az adós által a 29. sz. értelmében a kár­pótlási tökéből kielégitetés végett megnevezett hitelező, az adóstól kijelölt töke és kamatokban átutalványo­zandó ősziét nagyságának kijelentése mellett, oly meg­jegyzéssel, hogy meg nem jelenése akként fog tekin­tetni, mintha beleegyezett volna. c) Ha a birtok bírói zár alatt van, a kirendelt zár­gondnok is. Ezen idézések a perrendtartásban előirt első bevádlás módján s elég jókor kell hogy történjenek. Erről a bíróságnak még a tárgyalás határnapja előtt kell meggyőződést szereznie s a netalán még hiányzó utalási kimutatásokat szorgalmaznia. 34. sz. Ha a kárpótolt birtok jövedelmeinek élvezé­sére jogosított, ennek törvényes képviselője, vagy iga­zolt meghatalmazottja nem idéztethető, akkor rovására és költségeire curator ad actum állítandó. Ha az élveztetési jogra többen tartanak igényt, akkor ezek nyolcz nappal a tárgyalás előtt a bíróságnál egy közös meghatalmazottat kötelesek megnevezni, ellenkező esetben rovásukra s költségükön curator ad actum állítatik, és hivatik meg. 35. sz. A bíróság a tárgyalási határnapon, de a tár­gyalás kezdete előtt, ha egy vagy több a különösen idé­zett érdeklettek közöl (33. sz.) meg nem jelent volna, megvizsgálni köteles, vájjon az idézések átküldése a kellő módon történt-e meg. Ha az illető idézési kimutatások hiányzanak, akkor a megjelent felekkel, mennyire lehetséges, a tárgyalás megkezdetik, ámde a tárgyalás határideje legott meg­hosszabbítandó, valamint napja és órája a megjelent fe­leknek áltatok is aláírottan jegyzőkönyvileg tudtul adandó; ellenben azokra nézve, kiktől a kimutatások be nem érkeztek, curatores ad actum rendeltessenek, miről ők a 27. sz.ban előadott módon kibocsátvány által értesítendők. 36. sz. A 35. szban érintett eseten kívül a határnap kinyújtása csak úgy történhetik, ha a rögtöni czélszerű tárgyalás elé jegyezhetlen akadály hárulna. A hatóság erről további fölterjesztés nélkül intézkedik. Ha a tár­gyalás be nem végezhető egy nap alatt, úgy a második, s ha a szükség kívánja, bevégzéséig a következő napon is folytatandó. 37. sz. A hatóság mindenekelőtt összehasonlításokat teend a) az élvezésre jogosított és a tárgyalásra megjelent többi érdekeltek közt, kik a 25 sz. c) pontjának 1—3 czikkelyei értelmében a kárpótolt birtokot illető port mutattak ki, vagy visszaváltási jogot bizonyítottak be okmányilag, vagy végre igényeket jelentettek be a kár­pótlási tőkére, vagy ennek kamatjaira, hogy váljon kit illet meg a kárpótlási tők­e és kamatai; utóbb b) a közt, ki elvitázhatlanul vagy megkötött egyez­kedés alapján a kárpótlási tőke tulajd­onosának tekin­tendő és a hitelezők közt, a kárpótlási tőkéből törté­nendő kielégítés végett. Ha egyezkedés jó létre, törvé­nyes úton létrejött egyezkedés értékével bír. Minden nem egyezkedés útján elintézett pontokra nézve a ha­tóságnak következő módon kell eljárnia és határoznia. 38. sz. a) Ha azok, kik a 25 sz c) pontja 1. és 2. czikkelyének értelmében a kibocsátványi határidő alatt kimutatták , hogy igényeiket a kárpótolt birtokra az il­lető hatóságnál érvényesítették, a tárgyalási határnapon megjelentek, vagy b), ha a 25. sz. c) pontjának 2. czik­­kelyében kijelentett visszaváltás jogokmányi kimutatása a kárpótolt birtok jövedelmei élvezetére jogosított által elégségesnek ismertetik el , akkor minden tárgya­lás e jószágokra nézve felfüggesztendő és a jogosított­nak a hatóság által értesítendő tehermentesítési alap­igazgatóság részéről csupán bizonyítvány adandó, hogy őt illetik a kipuhatolt kárpótlási összeg kamatai, a tőke iránt azonban csak a hatóság előtt már érvényesített (25. sz. c) 1—2), vagy a kárpótolt birtok visszaváltását illetőleg annak rendje szerint bejelentett és kimutatott igények elintézése után fognak a földtehermentesítési kötelezvények a hatóságilag elismert birtokos nevére kiadatni.­­ 39. sz. Ha a jogosított közt és a) a közt, ki a 25. sz. c) pontja 2-ik czikke szerint visszaváltási jogot jelentett be az okmányi kimutatás elégsége iránt, vagy b) a közt, ki a 25. sz. e) pontjának 3. czikke értel­mében a kárpótlási tőke vagy ennek kamataira igénye­ket tart, vag­y c) a kárpótlási tőkére utalt, s a 29. sz. értelmében bejelentett hitelezővel az átutalás iránt per támadt, úgy ebben, a polgári perrendtartás értelmében szóbeli tár­gyalás útján kell eljárni, és az a) és c) alatti esetekben végzés, a b) esetben pedig ítélet útján intézendő el az ügy. Ezen esetek mindegyikében legott tudósítandó a tehermentesítési alapigazgatóság, hogy a kimutatott kárpótlási tőkéért adassanak ki tehermentesítési kö­telezvények, hanem csupán megerősítés a jogosított részére az iránt, hogy a kamatok élvezhetésére (38. sz. b) följogosítva van. 40. sz. Ha a kárpótlási összeg tulajdona s a kamatok hatására a jog különböző személyeket illet , a följogosí­tott tekintetében a 38. sz. b. szerint történ­ik az eljárás. Ha a jószágon hitbizomány van, a telekmentesítési köte­lezvények, a kieszközlött kármentesítési összegre bo­­csátandók ki, s a hitbizományi hatóságnál teendők le. Hasonló történendő a helyettesítési kötelékkel terhelt jószágokra nézve is, melyekre a tehermentesítési köte­lezvények a sub­stitutio megjelölésével bocsátandók ki. Mindezen esetekben a hitelezőkkeli kiegyezkedésnek nincs helye. 41. sz. A 38, 39 és 40. §§. eseteiben, a kárpótolt jószág jövedelmének szedésére feljogosított, fel van

Next