Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)
1856-01-29 / 1765. szám
PEST, jan. 29. Távirati magán tudósítás a Pesti Napló 44 szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben : jan. 28. d. u. 3 óra 30 p. Érkezett Festre: „ B d. u. 4 óra 38 p. Bécs, jan. 28 A Morning Post szerint a békeconferentiák mintegy három hét múlva Párisban veemlik kezdetöket, mely helyet Anglia és Oroszország választotta. Angliát Clarendon és Cow-ey fogják képviselni. Előre- visszatekintések. r A békeelőzmények I-só pontja..,A lényeges tételeiről folytatjuk szemlénket. A szövetségesek követelik az orsz terület egy kis részecskéjének a moldvai határszél kiigazítása végetti átengedését. E szerint a Pruth helyett, Chotyntól kezdve a délkeleti irányban nyúló hegyvonal a Sasziktóig, alkotná Moldva párkányát, s csak azontúl kezdődnék Besszarábia. A czár pedig a nyugati hatalmak által elfoglalt erősített helyek és területekből nyerne indemnisatiót. A minap részletesen tárgyaltam a követelt határkiigazítás fontosságát. Hiszem, hogy emlékezetükben maradt olvasóimnak. Most csak azt hozom fel, miként a Dunafejedelemségek a hegyvonalon igen alkalmas strategikus pontokat nyernek az orosz megtámadásai ellen. A Pruth haszonvehetlen és semmi védelmet nem adó határ volt. Ezért kellett a törököknek mindig úgyszólván kardcsapás nélkül odahagyni a két fejedelemséget, s a Duna bolgár partjain foglalni hadállást. A Pruth, mint rosz határ, kényszerité azultánt, hogy a czárt csak a Dunán átkelésben igyekezzék gátolni. Moldva és Oláhország martalékul esett, kiprédáltaték, viszonyai pétervári érdekek szerint szabályoztatok, s területe békében, háborúban egyiránt majdnem folytonos occupatiók tárgya volt. Az orosz, mert a fejedelemségeket vér nélkül szállhatta meg, hozzászokott félig sajátjának tekinteni. S igaza volt. Hisz legkevésbé lehet azé egy ország, ki magáénak vallván azt, nincs soha oly állapotban, hogy védelmét csak mégis kísérthesse. Látható vala, miként e védtelenség miatt, a Dunafejedelemségek, ha Európa nem gondoskodik ellenszerekről, néhány év múlva az orosz területhez fognak csatoltatni. S a moldvai határ kiigazítása egyik igen hatékony ellenszer. Strategikus vonal van általa a védelemre nyerve, s csak védőkre lesz szükség. De a védők nagy mennyiségében is többnyire vagy a védelmetlenség,vagy az igen gyakori védelemre kitétetés veszélye rejlik. Európa a Duna szabad hajózásától kezdve a Feketetengernek semlegessé tételéig annyi kereskedelmi és politikai érdek által leend Kelethez csatolva, hogy ha Moldovát akármely oldalról fenyegetve vélnék, tüstént akadna elég sereg, mely Besszarábia rónáiról, vagy az erdélyi és bukovinai kárpátok mellől, vagy a Duna torkolatától, a várnai kikötőből és a Balkán-vonalakról segítségére rohanna. S épen e készségben van a baj. Ez jövendőre Európának még több veszélyt okozhatna, mint a mennyi aggodalmat szült a múltban az orosz protootoratus. Inuv. n merül ki annak szüksége, hogy a kiegészitett Mo. ,„vagy a veje szomszéd Oláhország a török véd u iő hatalom épségben tartása mellett , semUSv . ,i „j .. n vámitassanak, e részben egy karba helyeztetvén Belgiummal és Sveiczczal, melyek az európai érdekeknek szintoly összetalálkozási pontjain fekszenek, s a semlegesség elve nélkül a folytonos hódítás és visszahóditás látványaival adnának a hadtörténészetnek szerencsétlen érdekességet. A semlegesség nincs a békeelőzmények 1-ső pontjában határozott kifejezéssel említve, de a szövetségesek által követelt, s a czártól egyszerűen és tartalék nélkül elfogadott intézkedések elveiben rejlik. Csak nyilvánítása maradt, mintha önként értetnék, el. Egyébiránt e kérdés a Duna fejdelemségek belszervezetével gyakorlati jelentőséget nyerhet, anélkül, hogy proclamáltassék. Tudjuk, hogy, míg a legközelebbi hírek szerint Konstantinápolyban a III-dik és IV-dik biztosítéki pont fölött a franczia és angol követ, az ausztriai internuntius, s a török részről Ali pasa, Fuad effendi és Callimachi herczeg közt előkészítő tanácskozatok indultak meg, addig a Dunafejedelemségek belszervezetének ügyében az intermnlius Osten-Prokesch báró és Stratford Redcliffe 1. külön emlékiratokat terjesztettek azultán elibe. Biztos adataink nincsenek sem ezen emlékiratok részletes tartalmáról, sem arról , hogy a szervezés körül történtek-e s mind megállapodások? De hihetőnek látszik, miként a Dunafejedelemségekre vonatkozó I-s. biztosítéki pont azon elvei iránt, melyek európai jelentőséggel bírnak, s melyek e tartományok semlegességét lehetővé és hatékonnyá teszik, nincs Anglia és a többi szövetséges hatalmak közt meg hasonló vélemény. Nézetem szerint a semlegesség, hogy szilárd alapokon nyugodjék, a következő belszervezeti intézkedéseket igényli : A Dunafejedelemségek a török véduralom alatt egy kormányzatban egyesítetnek. Azultánnak a felsőségi jog elismeréséül évi adót fizetnek. De Törökország hadviseleteiben semmi részt nem vehetnek, akár rendkívüli adó, akár segédsereg által. Belszervezetek revisioja, vagy új szervezet általi teljes fölcseréltetése a zultán jóváhagyásával s a békét aláíró hatalmak beleegyezésével történhetik, s csak azon elvek alapján, melyek a semlegességnek nem állanak útjában. Ha belzavarok a közbevegyülés szükségét idéznék elő, a zultán és a békét aláíró többi hatalmak közös feladata leend a csend helyreállítását eszközölni. Az egyesült Moldva és Oláhország fejdelme következési joggal lép e hatalomba, dec/A mélyváltozás azultán véduralmának külön okmány általi elismer év* * vel törvényesül. Az egyesült fejdelemségek a n'Ake.előzmények értelmében állandó védrendszert nyernek, s hadierejök azon elvek szerint, és azon kiterjedésben rendeztetik, mely a semlegesség érvényesítésére elégséges leend. Míg az új szervezet életbe lépne, egyedül a belzavarok kikerüléséért, határozott mennyiségű hadierő fogja a fejedelemségeket megszállva tartani. Ezen pontok — ha nem csalódom — részint közvetlenül a békeelőzmények szavaiból folynak, részint pedig annak szellemét fejezik ki. Semmi sincs bennök, mi Oroszországot megalázná, mi azultán birodalmának biztonságát ne mozdítaná elő, s mi az európai súlyegyen szilárdítására ne vezetne. A béke előzmények I-1. pontjára nézve több értesíteni valóm nincs, s igen kevés van a II-dikra, melynek czíme : „A Duna“ Oroszországnak alkalmasint nem leend semmi észrevétele a Duna és torkolatainak szabadságát hatályosan biztosító békeelőzmények elveinek teljes alkalmazásba vétele körül. A bécsi tanácskozatokkor e részben oly egyetértés uralkodott , hogy most meghasonlásokra anyag nem fordulhat elő. A Dunatorkolat semlegesnek fog kinyilatkoztatni a szerződő felek által alakított syndicatus alatt, s a Duna szabadságára vonatkozó rendszabályok végrehajtását biztosító ellenőrzés oly természetes, hogy ellene szó sem emelkedhetik. A békeelőzményekből önként következik, miként Oroszország lemond a kiliai torkolatról. A Dunatorkolat tisztítására és az építkezésekre szükséges pénzöszlelet a szerződő hatalmak fogják kiszolgáltatni. De, véleményem szerint, méltó figyelmet érdemel az is, hogy váljon a Dunatorkolat körül végbeviendő intézkedések mellett sem válandik-e czélszerűvé a kasztendzsei csatorna építése? Kétségtelen, miként e vállalat a kereskedelmet élénkítené, s a vasútvonal, mely némelyek pártolására talált, aligha birand itt annyi előnynyel, mint a csatorna. Nem volna tehát felesleges a békeokmányban említeni, hogy, ha a Rassova -küsztendzsei csatorna építése szükségessé válnék, ezen vízvonal, a hajózás szabadságának hatályos biztosítását illetőleg a Dunatorkolat egyik ágául fog tekintetni. Ebből csak három szabály következnék : t. i. 1) Magánosait nem építhetnék a csatornát, hanem, valamint 2) a fölépítés a syndicatus joga lenne, úgy 3) a szállítási ár megszabása is. A Rassovakasztendzsei csatornavonal nem feküvén két állam fiatéra közt, 3 millifiliortat illető többi intézkedések és ellenőrködési specialitások feleslegesek volnának. KEMÉNY ZSIGMOND: A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Izt. JÓKAI MÓR. MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. (Folytatás. *) A puszta ház. A kis Marina kiment a falu végére, ahogy Krénfy úr megparancsold neki, odáig, ahol az utolsó összeomlott ház sorfalai feketülnek, ott leült a puszta ház küszöbében és várt az ispánra. Egészen beesteledett már; a távol maradt kis Amsterdam házaiban megvilágosult egy-egy ablak, s a szél olyan hidegen fújt a puszta ház ablakain át. A kis leány fázott és félt. Olyan hosszúnak tetszett előtte az idő, amig ott kellett várnia, de azért nem hagyta el helyét, mert Fenyéry úr azt mondá, hogy rá igen fontos dolgot bízott, midőn azon levelet tőle küldte el, s hogy a hozandó választól függ a szép gróf kisasszony sorsa. Ez bátoritá a kis párleány szivét, — őt e nagy okos ur, jóltevője fontos üggyel bízta meg; ő hasznára lehet annak a szép gróf kisasszonynak, a ki mindig olyan jó volt iránta. Pedig a szél mindig erősebben kezdett fújni, s a hegyeken túl nagy tornyos felhők emelkedtek, amiket meg-megvilágított néha a percznyi villám. Milyen tüzes szegélyük van a felhőknek ilyenkor. Talán mégsem jön erre a zivatar, elhúzódik majd másfelé, ezzel biztatgatá magát s nézte a tüzes felhőszegélyeket, merre mennek? hogyan járnak? *) Lásd Pesti Napló 1764. számát. A felhők sebesen járnak. Az ember azt hiszi, még messze van az a fekete gomoly ott az égen, pedig feje fölött van már. Szinte tudja, hogy rémült utasok, kinnszorult munkások futnak, kerülnek előle s úgy igyekszik őket a zivatar megkenteni, eléjök fordulni, minden oldalról rájuk rohanni. Egy pár nagy, kövér csepp már hullott is a gyermek kezére, arczára. Talán hamar átmegy , gondolá magában, s behúzza magát a romhajlékba az eső elöl. A ház egykori teteje, kettétört szarufáiról félig lecsúszott az elhagyott tűzhelyre s igy egy kis roskatag sátort képezett a szögletben, mely elég jó annak, a kit a zivatar üldöz s nincs jobb hely, a hová meneküljön előle. Marina behúzta magát e náderesz alá s onnan hallgatá szivdobogva , mint paskolja a zápor a falat , melyet nem birt még jobban lerontani; hogy ordít a szél a szűk ablakokon keresztül, boszankodva, hogy nagyobb rést nem tud rajtuk törni; s félve takarta el szemeit, amint a villámok czikázva vonaglottak keresztül az égen; a hegyek csak úgy szórták egymásra vissza a menydörgést, mintha ők haragudnának. Olyan jó volt, hogy most tudott imádkozni. Összetett kezei alatt nyugodtabban vert a szíve, s nemsokára könyebbülten hallgatá a mindig távolabb hömpölygő vihardörgést, melyet a megáradt hegyfolyók állandó zúgása válta fel. Most azonban az volt nagyobb aggodalma, hogy egészen besötétült, a romház nyilasain keresztül alig lehetett valamit kivenni az éjszakából. Attól félt, hogy az ispánt elszalasztja, nem láthatta meg a sötétben. Szemeit az ajtónyíláson át az útra szögezve , nézte figyelmesen az alaktalan sötétséget, amidőn egyszerre egy rögtöni villámlás fényre robbanta a tájat. A lobogó, sistergő villám nem messze a háztól csapott le függőlegesen a földbe, rettentő csattanással rázva meg a léget, s ebben az ijedelmes fényben alig három lépésnyire rejtekélől egy férfi alakot pillanta meg Marina, a rom küszöbének támaszkodva. Az ijedség perezében a lélek annyit felfog egyszerre. Marina a villám percze alatt megismerte az embert. A vén csavargó volt az : kalap nem volt a fejében, ősz haját szanaszét kaszálta a szél, egy nagy botot tartott magához szorítva. A leány lélekzését visszafojtva, vonta meg magát rejtekében. Először lehunyta szemeit s iparkodott magával elhitetni, hogy talán nem is volt az való, a mit látott ; majd félve nyitá fel újra szempilláit s lesve kémlelődék maga elé. Most is ott állt a vén csavargó a küszöbben. Úgy félt ő ettől az embertől, pedig hiszen őt nem bántotta soha, ismerte is jól, talán ez is csak a zivatar elől tért ide be-Azon is gondolkozott már, hogy meg kellene szólítani, és megkérdezni tőle, hogy nem látta e a nagyságos al ispánját ezen elmenni. Azt kellene neki mondani: adjon isten jó estét kegyelmednek bátyám uram.“ El is mondta ezt magában tízszer is: adjon Isten jó estét kegyelmednek, bátyám uram,“ de fennhangon nem volt bátorsága bele kezdeni. Az eső is múlni kezdett már, csak egyes eltévedt csepp hullott még a nádkérésre, csak egyszer egyszer emelé fel az eltávozott zivatar villámló szempilláit, mint valami rém, mely a félénk gyermekeket ijesztgeti. A vén csavargó alakja folyvást ott állt a küszöbben, azon mozdulatlanul, kezében a nagy furkósbot. Még csak a fejét sem fordította más felé. A rettegő leányka épen elszánta már magát, hogy kijöjön rejtekéből s hozzá szóljon, a midőn az egyszerre megmozdult, s mint a ki valami hangra figyel, előre hajtotta fejét, és a botot kezébe markolta, kétszer, háromszor is megváltoztatá, amig jó fogást talált rajta és azalatt úgy figyelt kifelé, úgy hallgatózott. Néhány pillanat múlva úgy tetszik a leánykának, mintha nehézkes lépések közelednének az után errefelé; a zuppogó sárban elég messziről meg lehetett a tocsogást különböztetni. A közelgő férfi nyilván azzal volt elfoglalva, hogy aczéllal, kovával tüzet üssön ki, a szikrák minden perczben megvilágositották arczát. Marina megismerte az ispánt. Máskor nem igen örült ez ember láthatásán, de most könnyebbült szívvel látta közeledni s készült eléje szaladni, a midőn az előtte álló alak egyszerre egy szökéssel kiugrott rejtekéből az út közepére. A leány ajkán elhalt a kiáltás. Azon perezben egy irtózatos ordítást hallott, egy halálos, életvesztő ordítást; — azután egy nehéz zuhanás hangzott, mint ahogy valami súlyos, élettelen test hoszszában végig esik a sárba, és azután elcsendesült minden; még az égi háború moraja, még a patakzuhogás is, még az esőcsepp koppanása is. . . . Vagy talán csak az ő érzékeit lepte meg ez a siketség. (Folytatjuk.) 1850. Kedd, jan. 20. 182-165. 3-ik évi folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Kiadó-hivatali vidékre, ^ÍSS®!L.. uordv. Egyetem-utcza 2-ik szim, 1 -iS .meist, Angol királynak« citmiett saSU.d., Egyetem-Utcza, 2-ik Szám, i-SO «malet. Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Év,legyedre’ . . . 4 fr. p.p. v . i , úti..»« A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás Felávre.......................io . , Félévre ...... 8. » Alap szellemi részét illeti minden közreméül a szer esz s g ez . körülti panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : Maeín^u 5 h°a?ábP' ^iiIon' 10pkr" érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ______ _________ ... ........ ......... .. . ____ _ _____ R ** 03 Por Pt.______________ PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 29. Tóth Lörincz „Jogtudományi és törvénykezési tár“-ának IX-ik füzete e napokban megjelent és szétküldetett. A X. füzet egy pár nap múlva következik, s így az első10 füzetből s 50 ívből álló folyam befejeztetett. A borítékon örömmel olvassuk, hogy e hasznos vállalat folytattatni fog. Az előfizetés-hirdetés szerint, a vidéki előfizetők, kik a második folyam füzeteit postán kívánják venni, s az előfizetést egyenesen a kiadó Heckenast kiadóhivatalához intézik, egy forinttal olcsóbban nyerendik e második folyamot, mint az elsőt. Szívesen üdvözöljük mi is e főleg gyakorlati közlönynek, Magyar könyvészet, 1855. 699.Jogtudományi és törvénykezési tár. Szerkeszti több magyar jogtudományi író hozzájárultával Tóth Lörincz, hites ügyvéd s magyar akadémiai tag. Pesten, 1855. Kiadja Heckenast Gusztáv. N.mrét Kilenczedik füzet. 641 —720 lap. Az egész évfolyam előfizetési ára helyben és postán küldve 6 psrt. 1856 24. Nagy Péter. A nagy haz afi. Emlékbeszéd, melyet néhai nm. Széki gróf Teleki József a m. nemzeti akadémia elnöke stb. emlékezetére az erdélyi ev. ref. egyházi főtanács rendeletéből tartott gyászünnepély alkalmával Kolozsvárott az ev. ref. belvárosi templomban elmondott Nagy Péter, a kolozsvári ev. ref. tanodában természettudomány tanára és kolozsvári ev. ref. harmadik pap, april 29.1855. Kolozsvártt 1856. Az ev. reform. főtanoda könyvnyomdájában 8rót 31 lap.