Pesti Napló, 1856. január (7. évfolyam, 1743-1767. szám)

1856-01-29 / 1765. szám

PEST, jan. 29. Távirati magán tudósítás a Pesti Napló 44 szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben : jan. 28. d. u. 3 óra 30 p. Érkezett Festre: „ B d. u. 4 óra 38 p. Bécs, jan. 28 A Morning Post szerint a békeconferentiák mintegy három hét múlva Páris­­ban veemlik kezdetöket, mely he­lyet Anglia és Oroszország válasz­totta. Angliát Clarendon és Cow-­­­e­y fogják képviselni. Előre- vissza­tekintések.­­ r A békeelőzmények I-só pontja..,A lényeges té­teleiről folytatjuk szemlénket. A szövetségesek követelik az or­sz terület egy kis részecskéjének a mold­­vai határszél kiigazítása végetti át­engedését. E szerint a Pruth helyett, Chotyn­­tól kezdve a délkeleti irányban nyúló hegyvonal a Sasziktóig, alkotná Moldva párkányát, s csak azontúl kezdődnék Besszarábia. A czár pedig a nyugati hatalmak által elfoglalt erősített helyek­ és területekből nyerne indemnisatiót. A minap részletesen tárgyaltam a követelt ha­­tárkiigazítás fontosságát. Hiszem, hogy emlékeze­tükben maradt olvasóimnak. Most csak azt hozom fel, miként a Dunafejede­­lemségek a hegyvonalon igen alkalmas strategikus pontokat nyernek az orosz megtámadásai ellen. A Pruth haszonvehetlen és semmi védelmet nem adó határ volt. Ezért kellett a törököknek mindig úgyszólván kardcsapás nélkül odahagyni a két fejedelemséget, s a Duna bolgár partjain foglalni hadállást. A Pruth, mint rosz határ, kényszerité a­zultánt, hogy a czárt csak a Dunán átkelésben igyekezzék gátolni. Moldva és Oláhország martalékul esett, kipré­dáltaték, viszonyai pétervári érdekek szerint sza­bályoztatok, s területe békében, háborúban egy­­iránt majdnem folytonos occupatiók tárgya volt. Az orosz, mert a fejedelemségeket vér nélkül szállhatta meg, hozzászokott félig sajátjának te­kinteni. S igaza volt. Hisz­ legkevésbé lehet azé egy ország, ki magáénak vallván azt, nincs soha oly állapotban, hogy védelmét csak mégis kísért­hesse. Látható vala, miként e védtelenség miatt, a Dunafejedelemségek, ha Európa nem gondosko­dik ellenszerekről, néhány év múlva az orosz te­rülethez fognak csatoltatni. S a moldvai határ kiigazítása egyik igen haté­kony ellenszer. Strategikus vonal van általa a védelemre nyer­ve, s csak védőkre lesz szükség. De a védők nagy mennyiségében is többnyire vagy a védelmetlenség,vagy az igen gyakori vé­delemre kitétetés veszélye rejlik. Európa a Duna szabad hajózásától kezdve a Feketetengernek semlegessé tételéig annyi ke­reskedelmi és politikai érdek által leend Kelethez csatolva, hogy ha Moldovát akármely oldalról fe­nyegetve vélnék, tüstént akadna elég sereg, mely Besszarábia rónáiról, vagy az erdélyi és bukovi­nai kárpátok mellől, vagy a Duna torkolatától, a várnai kikötőből és a Balkán-vonalakról segít­ségére rohanna. S épen e készségben van a baj. Ez jövendőre Európának még több veszélyt okozhatna, mint a mennyi aggodalmat szült a múltban az orosz pro­­tootoratus. Inuv. n merül ki annak szüksége, hogy a kiegé­­szitett Mo. ,„va­gy a veje szomszéd Oláhország a török v­é­d u i­ő hatalom épségben tar­tása mellett , semUSv . ,i „­j .. n­ vámitassanak, e részben egy karba helyez­tetvén Belgiummal és Sveiczczal, melyek az euró­pai érdekeknek szintoly összetalálkozási pontjain fekszenek, s a semlegesség elve nélkül a folyto­nos hódítás­ és visszahóditás látványaival adnának a hadtörténészetnek szerencsétlen érdekességet. A semlegesség nincs a békeelőzmények 1-ső pontjában határozott kifejezéssel említve, de a szövetségesek által követelt, s a czártól egy­szerűen és tartalék nélkül elfogadott intézkedések elveiben rejlik. Csak nyilvánítása maradt, mintha önként értetnék, el. Egyébiránt e kérdés a Du­n­a f­e­j­d­e­le­m­s­é­­gek belszervezetével gyakorlati jelentőséget nyerhet, a­nélkül, hogy proclamáltassék. Tudjuk, hogy, míg a legközelebbi hírek szerint Konstantinápolyban a III-dik és IV-dik biztosítéki pont fölött a franczia és angol követ, az ausztriai internuntius, s a török részről Ali pasa, Fuad ef­­fendi és Callimachi herczeg közt előkészítő ta­­nácskozatok indultak meg, addig a Dunafejede­lemségek belszervezetének ügyében az interm­n­­lius Osten-Prokesch báró és Stratford Redcliffe 1. külön emlékiratokat terjesztettek a­zultán elibe. Biztos adataink nincsenek sem ezen emlékiratok részletes tartalmáról, sem arról , hogy a szervezés körül történtek-e s mind meg­állapodások? De hihetőnek látszik, miként a Du­­nafejedelemségekre vonatkozó I-s. biztosítéki pont azon elvei iránt, melyek európai jelentőség­gel bírnak, s melyek e tartományok semleges­ségét lehetővé és hatékonnyá teszik, nincs An­glia és a többi szövetséges hatalmak közt meg ha­­sonló vélemény. Nézetem szerint a semlegesség, hogy szi­lárd alapokon nyugodjék, a következő belszerve­zeti intézkedéseket igényli : A Dunafejedelemségek a török véduralom alatt egy kormányzatban egyesítetnek. A­zultánnak a felsőségi jog elismeréséül évi adót fizetnek. De Törökország hadviseleteiben semmi részt nem vehetnek, akár rendkívüli adó, akár segéd­­sereg által. Belszervezetek revisioja, vagy új szervezet általi teljes fölcseréltetése a zultán jóváhagyá­sával s a békét aláíró hatalmak beleegyezé­sével történhetik, s csak azon elvek alapján, me­lyek a semlegességnek nem állanak útjában. Ha belzavarok a közbevegyülés szükségét idéznék elő, a zultán és a békét aláíró többi hatal­mak közös feladata leend a csend helyreállítását eszközölni. Az egyesült Moldva és Oláhország fejdelm­e követ­kezési joggal lép e hatalomba, de­­c/A mélyváltozás a­zultán véduralmának külön okmány általi elismer év* * vel törvényesül. Az egyesült fejdelemségek a n'Ake.előzmények értelmében állandó védrendszert nyernek, s hadierejök azon elvek szerint, és azon kiterje­désben rendeztetik, mely a semlegesség érvénye­sítésére elégséges leend. Míg az új szervezet életbe lépne, egyedül a belzavarok kikerüléséért, határozott mennyiségű hadierő fogja a fejedelemségeket megszállva tartani. Ezen pontok — ha nem csalódom — részint közvetlenül a békeelőzmények szavaiból folynak, részint pedig annak szellemét fejezik ki. Semmi sincs bennök­, mi Oroszországot mega­lázná, mi a­zultán birodalmának biztonságát ne mozdítaná elő, s mi az európai súlyegyen szilárdí­tására ne vezetne. A béke előzmények I-1. pontjára nézve több értesíteni valóm nincs, s igen kevés van a II-dikra, melynek czíme : „A Duna“ Oroszországnak alkalmasint nem leend semmi észrevétele a Duna és torkolatainak sza­badságát hatályosan biztosító békeelőzmények el­veinek teljes alkalmazásba vétele körül. A bécsi tanácskozatokkor e részben oly egyet­értés uralkodott , hogy most meghasonlásokra anyag nem fordulhat elő. A Dunatorkolat semlegesnek fog kinyilatkoz­tatni a szerződő felek által alakított syndicatus alatt, s a Duna szabadságára vonatkozó rendsza­bályok végrehajtását biztosító ellenőrzés oly ter­mészetes, hogy ellene szó sem emelkedhetik. A békeelőz­m­ényekből önként követke­zik, miként Oroszország lemond a kiliai torko­latról. A Dunatorkolat tisztítására és az építkezésekre szükséges pénzöszlelet a szerződő hatalmak fogják kiszolgáltatni. De, véleményem szerint, méltó figyelmet érde­mel az is, hogy váljon a Dunatorkolat körül vég­­beviendő intézkedések mellett sem válandik-e czél­­szerűvé a kasztendzsei csatorna építése? Két­ségtelen, miként e vállalat a kereskedelmet élén­kítené, s a vasútvonal, mely némelyek pártolására talált, aligha birand itt annyi előnynyel, mint a csatorna. Nem volna tehát felesleges a békeok­mányban említeni, hogy, ha a Rassova -küsz­­t­e­n­d­z­s­e­i csatorna építése szükségessé válnék, ezen vízvonal, a hajózás szabadságának hatályos biztosítását illetőleg a Dunatorkolat egyik ágául fog tekintetni. Ebből csak három szabály következnék : t. i. 1) Magánosait nem­ építhetnék a csatornát, ha­nem, valamint 2) a fölépítés a syndicatus joga lenne, úgy 3) a szállítási ár megszabása is. A Rassova­kasztendzsei csatornavonal nem fe­­küvén két állam fiatéra közt, 3 milli­­filiortat illető többi intézkedések és ellenőrködési specia­litások feleslegesek volnának. KEMÉNY ZSIGMOND: A RÉGI JÓ TÁBLABIRÁK. Regény. Izt. JÓKAI MÓR. MÁSODIK RÉSZ. Ember csapásai. (Folytatás. *) A puszta ház. A kis Marina kiment a falu végére, a­hogy Krénfy úr megparancsold neki, odáig, a­hol az utolsó összeomlott ház sorfalai feketülnek, ott leült a puszta ház küszöbé­ben és várt az ispánra. Egészen beesteledett már; a távol maradt kis Amster­­dam házaiban megvilágosult egy-egy ablak, s a szél olyan hidegen fújt a puszta ház ablakain át. A kis leány fázott és félt. Olyan hosszúnak tetszett előtte az idő, a­mig ott kel­lett várnia, de azért nem hagyta el helyét, mert Fenyéry úr azt mondá, hogy rá igen fontos dolgot bízott, midőn azon levelet tőle küldte el, s hogy a hozandó választól függ a szép gróf kisasszony sorsa. Ez bátoritá a kis párleány szivét, — őt e nagy okos ur, jóltevője fontos üggyel bízta meg; ő hasznára lehet annak a szép gróf kisasszonynak, a ki mindig olyan jó volt iránta. Pedig a szél mindig erősebben kezdett fújni, s a he­gyeken túl nagy tornyos felhők emelkedtek, a­miket meg-megvilágított néha a percznyi villám. Milyen tüzes szegélyük van a felhőknek ilyenkor. Talán még­sem jön erre a zivatar, elhúzódik majd másfelé, ezzel biztatgatá magát s nézte a tüzes felhő­­szegélyeket, merre mennek? hogyan járnak? *) Lásd Pesti Napló 1764. számát. A felhők sebesen járnak. Az ember azt hiszi, még messze van az a fekete gomoly ott az égen, pedig feje fölött van már. Szinte tudja, hogy rémült utasok, kinn­szorult munkások futnak, kerülnek előle s úgy igyek­szik őket a zivatar megkenteni, eléjök fordulni, minden oldalról rájuk rohanni. Egy pár nagy, kövér csepp már hullott is a gyermek kezére, arczára. Talán hamar átmegy , gondolá magá­ban, s behúzza magát a romhajlékba az eső elöl. A ház egykori teteje, kettétört szarufáiról félig lecsúszott az elhagyott tűzhelyre s igy egy kis roskatag sátort képe­zett a szögletben, mely elég jó annak, a kit a zivatar üldöz s nincs jobb hely, a hová meneküljön előle. Marina behúzta magát e náderesz alá s onnan hall­­­gatá szivdobogva , mint paskolja a zápor a falat , melyet nem birt még jobban lerontani; hogy ordít a szél a szűk ablakokon keresztül, boszankodva, hogy nagyobb rést nem tud rajtuk törni; s félve takarta el szemeit, a­mint a villámok czikázva vonaglottak keresztül az égen; a hegyek csak úgy szórták egymásra vissza a menydör­gést, mintha ők haragudnának. Olyan jó volt, hogy most tudott imádkozni. Összetett kezei alatt nyugodtabban vert a szíve, s nemsokára kö­­nyebbülten hallgatá a mindig távolabb hömpölygő vi­hardörgést, melyet a megáradt hegyfolyók állandó zú­gása válta fel. Most azonban az volt nagyobb aggodalma, hogy egé­szen besötétült, a romház nyilasain keresztül alig lehe­tett valamit kivenni az éjszakából. Attól félt, hogy az ispánt elszalasztja, nem láthatta meg a sötétben. Szemeit az ajtónyíláson át az útra szögezve , nézte figyelmesen az alaktalan sötétséget, a­midőn egyszerre egy rögtöni villámlás fényre robbanta a tájat. A lobogó, sistergő villám nem messze a háztól csapott le függőle­gesen a földbe, rettentő csattanással rázva meg a léget, s ebben az ijedelm­es fényben alig három lépésnyire rej­­tekélől egy férfi alakot pillanta meg Marina, a rom kü­szöbének támaszkodva. Az ijedség perezében a lélek annyit felfog egyszerre. Marina a villám percze alatt megismerte az embert. A vén csavargó volt az : kalap nem volt a fejében, ősz haját szanaszét kaszálta a szél, egy nagy botot tartott magához szorítva. A leány lélekzését visszafojtva, vonta meg magát rejtekében. Először lehunyta szemeit s iparkodott ma­gával elhitetni, hogy talán nem is volt az való, a mit lá­tott ; majd félve nyitá fel újra szempilláit s lesve k­ém­­­lelődék maga elé. Most is ott állt a vén csavargó a kü­szöbben. Úgy félt ő ettől az embertől, pedig hiszen őt nem bántotta soha, ismerte is jól, talán ez is csak a zivatar elől tért ide be-Azon is gondolkozott már, hogy meg kellene szólí­tani, és megkérdezni tőle, hogy nem látta e a nagysá­gos al ispánját ezen elmenni. Azt kellene neki mondani: adjon isten jó estét ke­gyelmednek bátyám uram.“ El is mondta ezt magában tízszer is: adjon Isten jó estét kegyelmednek, bátyám uram,“ de fennhangon nem volt bátorsága bele kezdeni. Az eső is múlni kezdett már, csak egyes eltévedt csepp hullott még a nádkérésre, csak egyszer egyszer emelé fel az eltávozott zivatar villámló szempilláit, mint valami rém, mely a félénk gyermekeket ijesztgeti. A vén csavargó alakja folyvást ott állt a küszöbben, azon moz­dulatlanul, kezében a nagy furkósbot. Még csak a fejét sem fordította más felé. A rettegő leányka épen elszánta már magát, hogy ki­­jöjön rejtekéből s hozzá szóljon, a midőn az egyszerre megmozdult, s mint a ki valami hangra figyel, előre haj­totta fejét, és a botot kezébe markolta, kétszer, három­szor is m­egváltoztatá, a­mig jó fogást talált rajta és az­alatt úgy figyelt kifelé, úgy hallgatózott. Néhány pillanat múlva úgy tetszik a leánykának, mintha nehézkes lépések közelednének az után erre­felé; a zuppogó sárban elég messziről meg lehetett a to­­csogást különböztetni. A közelgő férfi nyilván azzal volt elfoglalva, hogy aczéllal, kovával tüzet üssön ki, a szikrák minden percz­­ben megvilágositották arczát. Marina megismerte az ispánt. Máskor nem igen örült ez ember láthatásán, de most könnyebbült szívvel látta közeledni s készült eléje sza­ladni, a midőn az előtte álló alak egyszerre egy szö­késsel kiugrott rejtekéből az út közepére. A leány ajkán elhalt a kiáltás. Azon perezben egy irtózatos ordítást hallott, egy ha­lálos, életvesztő ordítást; — azután egy nehéz zuhanás hangzott, mint a­hogy valami súlyos, élettelen test hosz­­szában végig esik a sárba, és azután elcsendesült min­den; még az égi háború moraja, még a patakzuhogás is, még az esőcsepp koppanása is. . . . Vagy talán csak az ő érzékeit lepte meg ez a siketség. (Folytatjuk.) 1850. Kedd, jan. 20. 182-1­65. 3-ik évi folyam. Szerkesztési iroda: Szerkesztő szállása: Kiadó-hivatali vidékre, ^ÍSS®!L.. uordv. Egyetem-utcza 2-ik szim, 1 -iS .meist, Angol királynak« citmiett saSU.d., Egyetem-Utcza, 2-ik Szám, i-SO «malet. Évnegyedre . . . . 5 fr. p. p. Év,legyedre’ . . . 4 fr. p.­p. v . i , úti..»« A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás Felávre.......................io . , Félévre ...... 8. » Alap szellemi részét illeti minden közreméül a szer esz s g ez . körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : Maeín^u 5 h°a?ábP' ^iiIon' 10pkr" érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. ______ _________ ... ........ ......... .. . ____ _ _____ R ** 03 P­­­or P­­t.______________ PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 29. Tóth Lörincz „Jogtudományi és törvénykezési tár“-ának IX-ik füzete e na­pokban megjelent és szétküldetett. A X. füzet egy pár nap múlva következik, s így az első­­10 füzetből s 50 ívből álló folyam befejeztetett. A borítékon örömmel olvassuk, hogy e hasznos vállalat folytattatni fog. Az előfizetés-hir­detés szerint, a vidéki előfizetők, kik a második folyam fü­zeteit postán kívánják venni, s az előfizetést egyenesen a kiadó Heckenast kiadóhivatalához intézik, egy forinttal olcsóbban nyerendik e második folyamot, mint az elsőt.­­ Szívesen üdvözöljük mi is e főleg gyakorlati közlönynek, Magyar könyvészet, 1855. 699.Jogtudományi és törvénykezési tár. Szer­keszti több magyar jogtudományi író hozzájárultával Tóth Lörincz, hites ügyvéd s magyar akadémiai tag. Pesten, 1855. Kiadja Heckenast Gusztáv. N.­mrét K­i­l­e­n­­czedik füzet. 641 —720 lap. Az egész évfolyam elő­fizetési ára helyben és postán küldve 6 psrt. 1856 24. Nagy Péter. A n­a­g­y ha­z a­fi. Emlékbeszéd, melyet néhai nm. Széki gróf Teleki József a m. nemzeti akadémia elnöke stb. emlékezetére az erdélyi ev. ref. egyházi főtanács rendeletéből tartott gyászünnepély alkalmával Kolozsvárott az ev. ref. belvárosi templomban elmondott Nagy Péter, a kolozsvári ev. ref. tanodában természettudomány tanára és kolozsvári ev. ref. harma­dik pap, april 29.1855. Kolozsvártt 1856. Az ev. reform. főtanoda könyvnyomdájában 8rót 31 lap.

Next