Pesti Napló, 1856. február (7. évfolyam, 1768-1794. szám)

1856-02-23 / 1788. szám

PESTI NAPLÓ. Fest, febr. 23. Midőn am. kereskedelmi minisztérium az ipartörvényjavaslat feletti véleményezésre hívta fel a kereskedelmi és iparkamarákat, több lapban emelkedett az aggály az iránt, hogy az iparszabadság elve elleni felterjesztések s véleményezések veszélyeztethetnék magát az iparszabadság elvét. Az eredmény azonban valamint ez aggályt tökéletesen alaptalannak bizonyíta be, úgy a kormány ez intézkedését is teljesen igazolá. Mert ha a törvényjavaslat elve és lényege ellen emelkedtek is felszólalások, mint p. o. a bécsi és egeri kereskedelmi és iparkamara kebeléből, de a kamarák többsége s ezek közt a pestbudai is határozottan az iparszabadság elve mellett nyilatkozott. A kamarák , véleményezése , egy különös tekintetnél fogva , mely bizonyosan a m. kormány által fő figyelemre méltathatott, fontos érdekkel bír. E vélemények nyilvántétele által a birodalom minden részében a fogalmak tisztulni fognak, s azok is, kik e tárgyat mélyebb elmélkedés tárgyává nem tűzték ki, e vélemények folytán könnyebben felismerhetendik az új törvénynek az életviszonyok, a foglalkozás minden rétegébe ható befolyását. Ily felismerés a meggyőződés felidézésével az új törvény jótékony hatását elősegíti s előkészíti az iparos osztályt az új viszonyokra. Ezért szükségesnek tartjuk, hogy az ily véleményezések mentül nagyobb körben ismertessenek meg, hogy tehát a kamarák nézeteivel, instructív véleményével mentál nagyobb közönség , illetőleg hogy az illető kamarák kerületéhez tartozó iparosok főleg, megismerkedjenek. Ez érdeket csak a pestbudai kamarai kerület iparosai nevében kívánván képviselni, ismételve kell sajnálkozásunkat, rászólásunkat a pestbudai kereek és iparkamara azon eljárása (vagy minek is nevezzük) felett kifejezni, minél fogva tárgyalásainak közlését, ily fontos ügybeni véleményének közzétételét is csak a „P. Lt.“ útján eszközli. Nagy jámborság szükséges azon hithez,hogy a budapesti keresk. és iparkamara minden iparosa olvassa az „Ausztriát vagy „P. Lloydot“ Mi nekünk ugyan semmi közünk a kamara vagy a titkár úr rokonszenveihez, semmi közünk azon felfogáshoz, minél fogva a Bud. Hirlapot, Magyar Sajtót, Pesti Naplót és P. O. Zeitungot ignorálni méltóztatik, de a kerület magyarajku, de az Ausztriát és P. Lloydot nem olvasó iparosainak érdekében s a kamara magas felfogás szerinti hivatásánál fogva követeljük azt , hogy legalább ily fontos kérdésekben e lapok útján is érintkezni kívánjon azon iparos osztálylyal, melynek érdekeit képviselni egyik feladata. A Galetti „Egyetemi világrajzá“-nak 5-ik füzete megjelent; e füzet a Skandináv-országok, európai Oroszország és Lengyelország földirati, statistikai és történelmi rajzát adja ez országok színezett térképével. E füzet megjelenésével az előfizetési ár megszűnt; hogy azonban e külső és belső javítás és bővítés mellett e becses munkát, kiadó szokatlanul jutányos ára mellett is mindenkire nézve könnyen megszerezhetővé tegye; az egyes füzet árát 48 pkrra szabta, minden egyes füzet egyenként megszerezhető lévén. Az egész munka, mint jelentős, 10 füzetből álland. — Lakóczi Lajos művészünk hosszas távollét után Pestre érkezett s itt mutatásának első napjait szerencsés lehetett egykori mestere Rabi társaságában tölteni, ki teljes megelégedéssel tapasztalt tehetséges tanítványának előhaladását. Latkóczi ezentúl állandóan Pesten marad s tanulmányai közben is kész arczképeket festeni. Műtermét az „István férig“-hez czimzett szállodában nyitotta meg. — Kecskemét legtiszteltebb hölgyeinek egyikét veszite el Major Krisztina asszonyban , néhai tisztelt emlékű Polgár Mihály reform, superintendens s kecskeméti lelkész özvegyében, ki f. hó 19-kén, élte 61-dik évében hunyt el. Alig egy év alatt kettős csapás éri a Polgár-családot, éri Kecskemétet, mert a család fájdalmát meg osztják Kecskemét lakosai, kik az elhunytakat tisztelők, szeretők. És mint a derék főlelkipásztort, úgy ennek minden erényben gazdag özvegyét is a közös fájdalom, a közös kegyelet felsérő sírjához. Béke e sírra, áldás emlékére ! — Bécsi hírek szerint Bisteria szerződésénél fogva mártius 5-kén már Párisban fogna játszani. Nem tudjuk, igaz-e e hír. Ez esetben csak párisi útja után láthatnék színpadunkon a nagy művésznőt. Legközelebb biztosabb hírt írhaunk. — Luzern egyik könyvkereskedője Raber tiltakozik azon hiedelem ellen, mintha ő Goethe műveit árulné. Vájjon kit szánjunk inkább, Godhét-e vagy Räder urat? Nyilatkozat. A „Pesti Napló“ mult. 1855. évi ápril 8-iki számában, kolozsvári színházigazgató Károlyi Lajos ur ellen , egy ottani levelezőmtől , becsületsértő levél jelent meg , melyet én , szerkesztői gondjaim által rendkívül elfoglalva, a nélkül, hogy azt kellőleg átnéztem , s a bennfoglaltakat magaméivá tettem volna , — közrebocsájtottam. — Minthogy pedig az azon czikkben foglalt bántalom közzététele oly férfiú ellen, kit s kinek viszonyait személyesen ismerni szerencsém sincs , — nem volt akaratomnak , hanem csak figyelmetlenségemnek kifolyása , az igazság és méltányosság érzetétől vezettetve, midőn őszinte sajnálkozásomat jelenteném ki a felett, hogy azon levélnek az akkor szerkesztésem alatt volt lapokban helyt adtam, egyszersmind Károlyi Lajos urat az irányában elkövetett hibáért örömest megkövetem, s az azon czikkben foglaltakat az olvasó közönség szine előtt nyilvánosan visszavonom. Pesten, Febr. 16-án 1856. Török János s. k. Nemzeti színház. Febr. 21-én, bérletszünettel 8 felemelt árral „Észak csillaga.“ A mai előadás, melyen a cs. kir. Fensége Ernő félig fa jeles művésznő Schumann Klára a. is jelen volt, annyiban különbözött az előbbiektől, a mennyiben a fuvola hármasban a fuvolákat nem a Doppler testvérek fuvák. De méltánylattal kell megemlítenünk a jelen fuvolásokat is, kik elég tisztán és kellő praecisióval játszanak. De a hármas fő érdeke, a gyönyörű ének a régi maradt. H o 11 és y L-né a szokott bájjal énekelt e hármasban és a mint mindenkor úgy ma is s hasonló művészettel ragadta meg e nagyszámú közönséget. Az előadásról s az egyes működökről a múltkor elmondottakat ismételhetjük. Sajnáljuk, hogy a párisi és bécsi lapok által annyira magasztalt romance-át Péternek a 3-ik felvonás elején nem hallhatjuk. E romance nálunk kihagyatott, lihegő kebléhez vőlegénye kezét, csókjaival és szive hő dobogásával hevítve azt át, és gyöngéden simogatva kezeivel azt a kedves, azt az imádott kezet. . . . Az alispán gyöngéden visszavonta kezét, összefonta karjait és szólt. — Kedvesem. Ha egy éhhalál üldözte nyomorait néhány garasért megölt valakit az utón, azt is elítélem, de a földi legmagasabb kegyelmet fölhívom számára, mert bűnét menti az éhség. De ezen ember gazdag és hatalmas. Megyénkben majd minden úr lekötelezettje, mióta el van fogva, mindenünnen ismerős és ismeretlen emberek jöttek elő, hogy őt kimentsék, megmozgattak minden rugót kiszabadítására ; vállvetve dolgoztak, hogy rám és nálamnál hatalmasabb emberekre befolyást gyakoroljanak ezt az embert, — ezt el fogom ítélni, és ki fogom végeztetni. Dobokyné felsikoltott és görcsöket kapott e szavakra. Szemei fehéreikkel fordultak felfelé, s keble oly sebesen hullámzott, koronkinti görcsös fuldoklásoktól elszoritva----Az alispán odahajolt hozzá a delnő eltaszitá őt magától. — Menjen ön. Menjen ön . — lihegő. — Én irtózom öntől. Ne öljön meg. Ne érintsen kezével. Lippay néhány pillanatig mereven állt előtte , mint akinek lelke nem bírja végig gondolattal azt, amit szemei látnak. Egy nagy megrendítő sóhaj hagyta el erős keblét. Még egyszer gyöngéden szólt menyasszonyához, ki görcsös vonaglásaiban a pamlagról leeső félben volt. — Kedvesem. . . • — Távozzék ön! rebegé a delnő, visszautasítva vőlegénye segítő karját s festői alakzatban rogyott le a szőnyegre. Lippay szót fogadott, kiment a szobából, felöltötte téli kabátját és eltávozott. Még csak azt a fáradságot sem vette magának, hogy a szobalyánt tudósítsa róla, miszerint úrnője odabenn fekszika padlaton elájulva. Gondolta, majd felkel onnan, ha megunja. „Régi szerelmen nem fog a rozsda ....?“ .... De a régi jellemen sem!.. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Histoire de cent ans de 1750 a 1850 par Cesar Cantu. I—1 kötet, franciára fordítva olaszból Renée Amadeus által. VI. Cantu a száz évek történetét az utrechti (1713.) békekötéshez mint kiinduló ponthoz kapcsolja , s rövid rajzát adva Európa állapotának a XVIII. század közepén, a történeti előadást az első kötetben ugyan az első franczia olaszországi hadjáratig, a második kötetben pedig a restauratioig és a spanyol és olasz alkotmányos mozgalmakig fűzi. Ez időközbe esik : az osztrák örökösödési háború, a hét esztendős háború, Lengyelország felosztása, a jezsuiták eltöröltetése, az éjszak-amerikai gyarmatoknak Angliától elszakadása, a kutschuk-hainardschei és jassyi békekötések, a franczia forradalom és császárság, a bécsi congressus és a szent szövetség. Cantu egy különös szakaszt szentel a franczia forradalmat közvetlenül megelőzött p h i r o s o p h kormányoknak. Pora balról azt mondja, hogy Francziaországban, hol inkább az eszméket semmint a tényeket vették tekintetbe, dicsértetett. „Ő — úgy mond — helyre akarta hozni az anyagi rendet, s előkészítő az erkölcsi rendetlenséget, aláásván a nemzeti hitet és intézményeket. . . Ő elnyomta az inquisitiót, s aztán „f e s ó g“ czirket adott neki, hogy azt bosszuczéljaira felhasználhassa : testvérét nagy inquisitornak neveztetvén ki. Ő az erősek osztályához sorolta magát,és hitelesíté az osmai püspök csodáit, csak azért, mert ez a jezsuiták ellensége volt....“ A század kegyencz hőse II. Fridrik porosz király volt. „Élénk, causlicus szellem, teli szabadsággal, . . . miként egy második Julian nevetséget űzött az isteni dolgokból, a királyokból, sőt magokból a philosophusokból is ... A sajtószabadságot tűrte. Soha egy fejedelemm sem volt annyi megtámadásoknak kitéve, és soha egy sem hagyta azokat annyira büntetlenül. Látván, hogy egy ellene intézett, s kiragasztott gagyirat köré csődül a tömeg, ő azt lejebb bülyhezteté, hogy átírnál kényelmesebben olvastathassák. ,Én — úgymond — népemet hagyom elmondani, a mit akar, és ez engem hagy tennem, amit én akarok... Elve volt : nem hagyni semmit a következő napra... Asztalára (hallatlan dolog! kivált e fényűző korszakban) évenkint nem költött többet 50,000 franknál. . . Levelezései cynicus megvetését lehelik mindennek , mi a hitre vonatkozik , azonban a bölcseleti iskola önzését magára mint királyra alkalmazva, mondá: ,Ha tartományaim valamelyikét akarnám megfenyíteni, kormányát a philosophusokra bíznám.‘ Midőn Voltaire tanácsolta neki, hogy országában menhelyet adjon a franczia bölcselkedőknek ,Igen — úgy mond — ha tisztelni fogják mindazt, minek tiszteltetnie kell, megtartván az Hiedelmet irataikban. Mi annyit jelent, hogy ő szerette a szabadságot, mennyiben az érdekeit nem veszélyeztette." — F ri d r ik összeszámítása szerint a két esztendős háborúban 899.000 emberélet veszett el. II. Katalin, férjének III. Péternek meggyilkoltatásával jutott a trónra (1763). Égve a kívánságtól, hogy a polgári sajt világ véleményét megnyerje, azon hiedelmében, hogy a dicsőség a lángelmék helyeslésében áll, ezekre dicséreteket és pénzt pazarolt. Szerette a pompát és ünnepélyeket, az orosz főurakat franczia módra képezteté, olvastatván velők franczia műveket, melyeknek némelyeit maga forditá le. Buffonnak megkülde a birodalmában találtató ritkább tárgyakat igen hízelgő levélnek kíséretében. A bölcs válaszolt, „mennyei főnek nevezve el őt, mely méltó, hogy az egész világon uralkodjék, és óhaját fejezve ki az éjszaknak délre egy új beütése iránt, hogy újjászülessék Európának ezen, hivalkodásba elmerült része.“Midőn az encyclopaedistákat Francziaországban nyugtalanítani kezdették, Katalin gondolkozott róla, hogy Szent-Pétervárra hívja meg őket művek bevégzése végett. Olvasni kell Voltaire-rel folytatott levelezéseit, hogy képzetünk legyen, mennyire hajhászta a közvélemény ezen királyának dicséreteit, s mennyire vitte a kaczérkodást, hogy hízelegjen neki. Majd Lengyelország felosztása az, melyre nézve helyeslését megnyerni akarja , majd kilátásba helyezi neki a birodalom szolgáinak felszabadítását, és még gyakrabban Görögország helyreállításán. Voltaire felese: „Madame, én mindig azt mondom, elérkezik az idő, midőn a világosság éjszakról fog jönni. Mondjon bármit császári felséged, én felségedet csillaggá teszem, és csillag fog lenni.“—II. Katalin, hogy annál inkább megnyerje a bölcsek tetszését, a különféle vallásfelekezetek papjait évenkint összegyüjteté az úgynevezett türelmi lakomára. Moskvába bizottmányt hívott össze egy codexnek kidolgozására az akkori eszmék szerint, melyhez képest a birodalom lakta számra száz különféle törzsek kormányoztassanak. E bizottmány a senatus, a sz. zsinat, a collegiumok, nemesség, városok, szabad parasztok, korona-parasztok, földmives katonák és kozákok küldöttjeiből alakult, kikhez Voltaire és Montesquieu modorában szólottak,s idézték műveiket. Mondják, hogy egyikében az első üléseknek egy samoyed oda nyilatkozott volna : „mi egyszerű és becsületes emberek vagyunk; mi legeltetjük nyájainkat s ennél nincs egyéb codexre szükségünk. Készítsetek inkább codexet az oroszok, a mi szomszédaink, és a kormányzók számára, kiket nekünk adtok, hogy zsarolásaiknak véget vessetek.“ A Katalin által meghódított részek 17,517 mérföldet tettek 8,361,270 lakossal. Ausztriában II. József kísérlette meg az újításokat, melyek azonban nem sikerültek. Alkalma volt VI. Piusz, azon pápák utódját, kik egykoron a császárokat idézték volt trónjaik élibe, kérő és esedező minőségben birodalma fővárosában fogadhatni. — Éltének vége felé irá szive elkeseredésében e sorokat: „Ha én — úgy mond — nem ismertem volna helyzetem kötelességeit; ha nem voltam volna meggyőződve róla, hogy az isteni gondviselés akarata az , hogy koronámat a hozzá kapcsolt kötelességek összeségével együtt viseljem, szívem meghasadna, s legforróbb óhajtásom már csak az lenne, hogy megszűnjem élni. Azonban én ismerem szándékaimat, és reményem, hogy miután nem leszek többé, az utódok több igazsággal ítélendik meg azt, mit én népeimért tettem!“ Trónutódainak az újítások gyűlöletét hagyta örökségül, mielőtt meghalna, valamennyi rendeletért, egynek kivételével , megbánólag vonván vissza. Halálos ágyán hallották ajkairól a szavakat: „Én nem fájlalom a trónt; egyetlen emlékezet nyomja keblemet: hogy keveseket tettem boldogokká, és sokakat háladatlanokká !“ Cantu szerint epitaphiumát maga készíte el: „Itt fekszik — úgy mond,— II. József, — szerencsétlen minden vállalataiban!“ József, miként Fridrik Hivatalos. Hirdetmény. A cs. k. belügyminisztérium által, a cs. k. igazságügyi minisztériummal egyetértőleg az úrbéri törvényszékek Magyarországban, a Szerbvajdaság és Temesi-bánságban életbeléptetésének megtörténte után ezennel köztudomásra juttatik, miszerint úgy a volt földesuraknak mint a volt jobbágyoknak, kiknek érdekükben áll, hogy földjeik tagosítása eszközöltessék, vagy a határ, a mennyiben az még nem történt volna, urbérileg szabályoztassék, e végre az 1853. márt. 2-diki, a Birod. törv.lap 38 és 41 számai alatti legfelsőbb nyílt— parancsok 26 és 29 §—ai értelmében 1857 junius végéig írásbeli panaszaikat az illető első folyamodásu úrbéri törvényszéknél be kell adniok; ellenkező esetben a tagosítás vagy határszabályozás csak mindkét fél egyértelmű kivánatára fogna az említett legfelsőbb nyilt parancsnak határozmányai értelmében eszközöltethetni. A cs. k. belügyminisztériumtól. Bécs, febr. 12. 1856. Báró Bach. A budai cs. kir. orsz. pénzügyigazgatósági osztály Alenner Alajos számviteli tisztet a nagyváradi cs. k. orsz. pénzügyigazgatósági osztálynál, továbbá Mercz József kalocsai adóhivatali ellenőrt III. oszt. hivataltisztekké, az elsőt végleges szolgálati minőségének meghagyásával, az utolsót pedig ideiglenesen a pestbudai és ó-budai cs. k. adóbizottmánynál kinevezte. A kassai közigazgatási területnek a vegyes szolgabirói hivatalokra nézve fennálló országos bizottmánya, a rozsnyói szolgabirói hivatalnál megürült két s a poprádi szolgabirói hivatalnál egy II. oszt. figyelői állomásra Várady Mihály figyelőt az eperjesi cs. k. megyei törvényszéknél Lamos Vendel figyelőt az alsó-kubini cs. k. megyei törv.széknél, s Weisz Ferenczet, a kassai helytartósági osztály fogalmazó-gyakornokát kinevezte. A kassai császári kir. országos pénzügyigazgatósági osztály Pitecki Mihály lovagot, n.mihályi adóhivatali ellenőrt adóhivatali pénzszedővé Szobránczra; Kurics Józsefet , a kassai pénz-ügyjárási pénztár hivataltisztjét tokaji II. osztály adóhivatali ellenőrré; Chamrol Jánost, homonnai adóhivatali hivataltisztet III. oszt. adóhivatali ellenőrré Poprádra; A 11 Bertisz Albrecht bereznai adóhivatali tisztet III. oszt. adóhivatali ellenőrré Alsó-Vereczkére; Ebert Ferencz újhelyi adóhivatali tisztet III. oszt. adóhivatali ellenőrré Király-Helmeczre; Raab Jánost, a szathmári megyei hatóság adóhivatali tisztjét III. adóhivatali ellenőrré Huszthra (Ökörmező); Dresei 11 Károly vietini adóhivatali segédet II. oszt. adóhivatali tisztté Homonnára ; és Ekker György szolgabirói hivatali írnokot II. osz. adóhivatali tisztté Kis-Almásra ideiglenesen kinevezte. Börzetudósítások. Bécs , febr. 21. 5°( met. 82% —%-4% % 72%%. Nemz. köles. 84*/16—116. 1844- ki sorsjegy: 104%—105. Bankrészv. 1020—1021 Bank- Certificat. 255—257. Hitelint. 295%—296. Dunagőzhaj. 670—672 ugyanaz 13-ik kibocs. 640—642. Urbérkárp kötv. a. a. 83—% a többi 75112—80.Éjszak-vasút 265% —260 államvasut 351—352.; a certificatok 256—%. Augsburg 105. London 10.15. Páris 122. Arany 10. Ezüst 6. Táviratilag. Páris, febr. 20.4%% rente 96. 3% 72. 35. a köles. 88%. államvasut 909. Cred. mobil. 1566. London, 3°j0 Consolok 90%. Gabonaár. Győr, febr. 19. Búza 4 frt. 36 kr. — 5 frt. 42 kr. Rozs : 3 frt. — 3 frt 24 kr. Árpa : 2 frt 12—24 kr. Kukoricza: 2 frt. 12—18 kr. Zab: 1 frt 12 —16 kr. Bab: 3 frt 42 kr. — 4 frt. 2 kr. Köles : 2 fr. 24—30 kr. Veszprém, febr. 17. Búza : 4% — 5% fr. Kétszeres: 3%—35 frt. Rozs: 23 5—3% frt. Árpa : 2 frt 6 —12 kr. Kukoricza: 1 frt 48—54 kr. Zab 1 frt 12—18 kr. Bab: 3%—4/5 frt, lehéjázott köles 43 15 frt, héjázatlan 2—2% frt. Dunavizállás Febr. 22-kén: 8' 11" 0'" 0. fölött. LEVELEZÉSEK. Gyöngyös, febr. 20. (Ered. lev.) A farsang megszűntével elhangzott a zene, a komoly ügyek kezdenek foglalkoztatni mindenkit. A legújabban lendületet nyert vasutügy leginkább szóbeszéd tárgya városunk és vidékünkön. Mindenki egy új aerának néz ebbe a Gr. Andrássy-féle vasutvállalat által megnyílandó közlekedésnek. Minden mező- és szőlőgazda ehhez köti reményeit, terveit javítás, kereskedés, üzletei tekintetében. A vidékünk által Andrássy grófhoz menesztett emlékirat és annak a nemes gróf által kegyesen történt fogadtatása, honfiúi örömmel és remény-gyönyörrel töltött el! A lelkesedés, mely egyesekben és testületekben felvillant az ügy iránt, reményketi, hogy a felajánlandó áldozatok a haza elsőrendű fiai sorába helyzendik vidékünk és városunk lelkes lakóit. Szomszéd Jász-Kun testvéreink is tele vannak reményekkel, készek áldozataikkal e vállalat előserélésére. — Fogadják el feléjök nyújtott testvéri jobbunkat, egyesült erővel a szép czél elérésére sikert várhatunk! Sokakban aggalmakat keltett azon szállingó hir , mintha Jász-Kun testvéreink a vaspálya vonalzását Czeglédtől óhajtanák inkább kiinditatni, okul adván, hogy akkor a Jászföld kellő közepén haladna a pálya, nagyobb földtért futna át határain s több előnnyel kecsegtetné az egész Jászkun-kerületeket is. Csaleszme, s úgy hiszem kósza hir ez. — Nem tehető fel, hogy Jászkun testvéreink a pálya kiindulási pontját csakugyan Czeglédtől jobban pártolnák, s ha igen, ezt a felérintett okból tennék. Nem téveszthetők ők szem elől, hogy a kiindulási pont Pestről Magyarország fővárosából, úgy a vidékeknek mint magának mivelődésünk és gyarapodásunk központjának felvirágozására mennyit eszközöl; míg a czeglédi kiindulás elvonná ezen előnyt szeretett és fiúi áhítattal ápolt fővárosunktól, mely felvirágzása által egyfelől a birodalom közvagyonosodásának és erősbödésének előmozdítására nagy mérvekben hat; másfelől pedig Magyarország polgárisodásának gyálpontja, anyagi és szellemi haladásainak vezetője. Hogy a pálya Pestről kiindulva kevesebb Jász-Kun tért futna át mint Czeglédről, az kérdés alatt lehet ugyan , de azért kevesebb népes várost érintene-e ugyan e kerületekben? — Teljességgel nem Jászberényen innen vive a pálya alig egy órányira tartana állomást a 10 ezer lakosú Árokszállásnál, érintvén Fényszárú, Monostor, J.-Berény sat. határait. Ezen állomástól maholnap közlük is készen lesz, s akkor mi Gyöngyös vidékiek is részesültünk a vasút áldásaiban, hoit ha Jászberény alatt futna a pálya el, vidékünk népéig a vaspálya kevéssel volna jobb a semminél. Pedig Gyöngyös és vidéke látja el Jász testvérinket borral, fával, s ha majd kell, kőszénnel, s ez igen fontos nemzetgazdászati tekintetet érdemel. A belközlekedés megalapítása az első, igy haladhatunk csak sikerrel tovább ! — S nem érdemeljük-e mi édes testvéreinktől, hogy ezen jótékony vaspálya hasznaiból minket is iparkodjanak részesítni, amit oly könnyű elérni, ha ők is részünkre állanak? Vegyék fontolóra uraim, a Jászkun kerületekre mi különbség az, ha Jászberény alatt vagy felett megyen el a vaspálya! vegyék tekintetbe, ha Jászberény alatt vezettetik a vonal, egy rokon értelmű testvér vidéket kárhoztattak pangásra, holott ha Jászberény felett vezettetik a pálya, ezen vidékre is háromlik áldás,amely úgy is megoszlik köztük. A Jász kerületnek érdekében áll vidékünk felvirágoztatása , ha hazafias szempontokat nem kívánunk is szemügyre vétetni, önmagok iránti érdekből, azon forgalomnál fogva, mely elválaszthatlan és szakadatlan fenállott és fenáll közöttünk és ő közöttük. Belátta ezt a magas kormány is, midőn ő felsége a Császár körútja következtében Gyöngyösről Jászberény felé ezen útvonalon kő út épittetését rendelé el, mely nem sokára öszve fogja végkép kötni Gyöngyöst a Jászsággal, megszüntetvén a feneketlen sarok által majdnem életveszélyes kínos közlekedési hiányokat. Egyesüljünk azért hát Jász testvéreink! s mi nehéz vagy tán lehetsen lesz külön egyikünknek, sikerülni fog, ha kölcsönös egyezéssel vállvetve mozdítjuk azt elé. — úgy hiszem, a magas kormánynak is érdekében fogunk mind mi, mind a nemes Jászkun kerületek cselekedni, ha mentül több érdeket és hasznot iparkodunk honunk vállalatai által kieszközleni. Mert minél virágzóbb és termékenyebbé tettük vidékeinket, annál több érdemet szerzettünk magunknak a jó honpolgár névre, s annál jobban szolgáltuk a birodalom érdekeit, mentül nagyobb tért emelünk virágzóvá, mentül több anyagot teremtünk a kül- és belkereskedés számára. VISONTAI, Miskolcz, febr. 17. (Ered. lev.) Hazánknak alig van megragadóbb szépségű fája, mint a Sajó völgye : ez mintegy torkolatát képezi azon elláthatlan sik térnek, mit Tokajtól keletre Nagy-Váradig, nyugotra Pest-Budáig, délre az Orsova szorosát képző hegylánczolatig népnyelvén Alföldnek nevezünk. De alig lehet termékenységre is áldottabb földterülete hazánknak, mint a regényes Sajó mente. Csak kár, hogy minden szépnek árnyoldala is van, így vagyunk a Sajó völgyével is, elődeink s min magunk százados mulasztásaiért. A hirtelen haragú Sajó vize, a gömöri hegyekből kirohanó Rimát, Borsod megye közepe táján a Bodvát, azon alul a Hernádot magába nyelve, kényekedve szerint rongálja, szaggatja, kavicsolja, iszapolja most is legáldottabb földeinket, kiöntése gyakran megfosztja birtokosainkat egész évi fáradalmuk jutalmától, s itt is betelik, hogy „korán tanul a magyar.“ Ezelőtt, ha szomszédunk földünkből egy barázdát elszántott, tíz évig pörlekedtünk, mialatt a könnyen korlátozható vizelemnek százados kártételeit zsebre dugott kézzel néztük. — Óhajtanám Olaszországnak czélszerű intézkedés , okosan számító gazdálkodás által édenné varázsolt területét csak perezre magyar birtokosainknak szemük elé tárni, s meggyőződnének, hogy ott a szorgalom ezeréves tavakat kiszárítva , csatornák által lecsapolva , virágos kertekké varázsolt, hogy ott most a folyóvíz békésen, kártétel nélkül hullámzik alá, mert a földbirtokos azt egyszer mindenkorra okosan számítólag tudta korlátozni. Nálunk a Sajó szabályozása is csak most jutott eszébe némelyeknek. Csak némelyeknek, mondom, mert egy része birtokosainknak, ha nem fáj, nem is köt. Azon elfogult eszme vezérli őket, hogy csak vizár után remélhet jó termést; ennek örülnek, s e fogalmakból a szabályozást vétkes merénynek tekintik. Ha mélyebben tekintünk az érzelmekbe, az okot ezen jó embereknél is valószínűleg a részvétlenségben találandjuk. Megszoktuk, hogy más gondoskodjék rólunk. Ha elkövetkezett a baj, jajgatva folyamodunk megyei hatósághoz, kormány