Pesti Napló, 1856. április (7. évfolyam, 1824-1853. szám)

1856-04-01 / 1824. szám

KÜLFÖLD. Angolország,. London, mart. 27. A T­í­m­o s a dunai fejedelemségek ügyében igy ír: „a fejedelemsége­ket illető kérdés gyors eldöntést igényel. E tartományok a török birodalom támadásnak leginkább kitett részei. Most is idegen seregek tartják megszállva. Több nem­zedék óta Oroszország befolyása, s végre elismert pro­­tectorsága alatt állottak. Néhány év alatt két ízben szál­lották meg orosz seregek, s a háború kezdetén majdnem forma szerint el voltak kobozva a czár által. Földük nagy részére nézve termékenyebbek e fejedelemségek Európa középtermékenységénél s a tervezett határki­­igazítás az Al-Duna deltáját és erősségeit is hozzájuk csatolja. A fejedelemségeket lakó népfaj különös hely­zetben van. Egyrész­e fajból orosz uralom alatt él Bes­­sarábiában s Moldvaország azon részében, a melyet Sán­dor czár 1812-ben elfoglalt. Egyrész az osztrák csá­szár alatt van. Mind Ausztria, mind Oroszország nagy seregeket állíthat föl a Románia azon részének hatá­rain, mely még mindig független, s mindkettő kísérletbe jöhet megszegni a kötéseket, kiebb óhajtván terjeszteni birodalmát s attól tartván, hogy vetélytársa által meg­­előztetik. A fejedelemségek elfoglalása adott okot a háborúra , s minden új támadás alkalmával az lesz ismét az első lépés Oroszország részéről. Ezért szükség, hogy a szövetségesek biztos alapon intézzék el a kérdést, s oly politikai szervezetet adjanak e feje­delemségeknek, mely a lakosokat kielégítse, fentartván, a mennyire csak lehet, a porta jogait, s úgy, hogy egyik hatalmas szomszédnak se adjanak okot támadásra, így biztosíthatni Európa békéjét és nyugalmát. Érdekes lát­ni, mily különböző szempontokból fogták föl e kérdést a nyugati hatalmak, a fejedelemségek lakosai és a törökök. Az angol államférfiak új öröködési fejedelmet akartak adni a románoknak. E tervvel fölhagytak. A moldvaiak és oláhországiak még nem határozták el, mit akarnak. A porta magától akar intézkedni, s föl akarja tartatni azon függetlenséget és integritást, a­melyért a szövetségesek állítólag harczoltak. Tiltakozik minden beavatkozás el­len az ő dolgaiba, így állanak a dolgok. A kérdés nem­sokára el lesz döntve, s a nehézségek, egy kis erély­­lyel alkalmasint le lesznek győzve. De ez esemé­nyek különös figyelmet érdemelnek, mert azt mutatják, hogy Törökország nem oly hangulatban van, mint föltevők egyelőre. A régi tatár nyakasság nem halt ki s nyugot­­nati ellenszegülésre kell készen lennie, a midőn azon változások teljesedésbe vételét kívánjuk majd, melyeket annyiszor ígértek stb.“ London, mart. 27. A T­i­m­e­s boszankodik, hogy a katonai vizsgáló bizottmány (a M’ Neill féle krimi jelen­tés dolgában) húzza halasztja üléseit. Figyelmezteti a nevezett lap az illetőket , hogy, ha a bizottmány nem mond ítéletet, mindenki azt hiszi, hogy a két biztosnak van igaza a krimi eseményekre nézve. A Times olyas­mit sejtet, mintha lord Hardinge mindent elkövetne, a részrehajlatlan vizsgálat kijátszására, s valószínűnek tartja, hogy a bizottmányban a vádlottaknak kedvező többséget biztosított. Említi továbbá, hogy a bizottmány tagjai 70 éven többnyire felül vannak, s hogy már kettő betegnek jelentette magát, a­mit, kellemetlen feladatu­kat tekintve, nem is lehet nekik rész néven venni. Francziaország, Pár­is, mart. 27. A törvény­hozó­ test az ünnepek után ma kezdi el ismét működését. Ma osztály- vagy bizottmányi ülést tartott. Több biz­tost neveztek ki, helyérdekű, minden fontosság nélküli tárgyak megvizsgálására. A költségvetési bizottmány is kinevezte elnökét és titkárait. Elnöke : L­e q­u­i­e­n; tit­kárai: B­u­q­u­e­t báró , és Lep­e­lie tier d’Aunay gróf. Mondják, hogy a jelentésen gyorsan dolgoznak s az a jövő hó folytán a törvényhozó-test elé terjesztetik. A „D. A. Z.“-nak írják Páriából : Mennél kevesebbet tudnak arról, mit a fölhatalmazottak az értekezleti terem belsejében tesznek és beszélnek, künn annál buzgóbban figyelnek a történtekre s magyarázzák a diplomatiai jelenségeket. Sok beszédre szolgáltat alkalmat a Cla­rendon lord, B­i­o­­­gróf és Manteuffel báró közt keletkezett s megszilárdulandó erősen nyilvánult benső­­ség. Sőt azt is tudni akarják, hogy e három államférfiú összejöveteleket tart, beszélgetnek együtt, minek tárgyát gondosan titkolják. Ha levelező e csupa hírt is csak tel­jes fentartás mellett közli olvasóival, bármily magas és jólértesült is azon kör, melyben az forog : egészen különös óvatosságot kell ajánlania, midőn azon következ­tetéseket közli, miket a magukban véve fontosságnélküli jelenségekből húznak. A politikai világban tudniillik azt vélik, miszerint a három miniszter bizalmasságából, mi egyébiránt nem udvaraiknak egymáshozi viszonyán alapszik, a béke után német-angol szövetségre követ­keztethetni, s ez összeköttetést oly kicsinált dolognak tartják, hogy már is okával és hatásával foglalkoznak. Hogy maga Francziaország Angolországgal nem akar szakítani, ezt ténynek tekintik; és oly bizonyos az, mire levelező már czélzott, mikép a Tuileriákban épen nem voltak annyira elvakítva, hogy ne tudják, miként C­la­­r­e­n d­o­n 1., és oly kevéssé kezeskedhetik, mint az egész angol kabinet s hozzá még a parliament a béke megkötése után az angol szövetségért. A franczia diplomatiának tehát ehez kellett irányozni magatartását; a különböző hatal­mak képviselőivel szemben oly állást kellett foglalnia, hogy az Angolországgali törés esetében fedezve legyen. Karjait tehát kitárta. Kétkedhetik-e valaki, hogy Orosz­ország képviselői elég éleslátók ne lettek volna ezen szelíden körvonalazott helyzet fölismerése­ és fölhasz­nálásában, s hogy magukat késznek ne mutatták volna a nyílt karok közé futásra ? S a dolgok ezen helyzetéből természetesen és szükségkép kellett folynia a német nagyhatalmak egymáshoz i s Angolországhoz i s­ ennek az ekhozi csatlakozásának. Spanyolország Hogy állnak a pártok a spanyol nemzeti gyűlésben? E kérdésre a „Journal des Débats“ a következő rövid, de érdekes czikkel felel : „A spanyol nemzeti gyűlésben két nagy párt áll fen; az egyik a királyságnak és a szabadságnak őszinte egybekötése által akarja az alkotmányos monar­chiát megtartani s a koronát Isabella fején megszilár­­ditni; a másik párt új forradalomra törekszik, hogy Spa­nyolországnak a köztársaságot, vagy pedig más, annak erkölcsei, szokásai és szükségleteivel épen nem rokon­szenvező kormányformát adjon. Ezen pártok mindenike ismét két töredékre szakad ; a liberális conservativek a jobboldali centrumot, a mérsékelt progressisták pedig a baloldalit képezik. A tiszta progressisták és a republi­­canusok a baloldalon és a legszélső baloldalon ülnek. A két centrum teszi a nagy majoritást. A két centrum, melyek csak lényegtelen árnyéklatok által különböznek egymástól, azon veszélyekkel szemben, melyekbe az országot bele akarják dönteni, egyesült, s a következő programmot állította föl, hogy a másodrangú kérdések a nagy nyilvános érdekeknek alárendeltessenek; hogy a conservatív alkotmányos minisztériumot támogatni kell; csoportosulni kell a kormány körül; fenyegetések és ki­hívások nem tűrendők; izgató hangok az ülésekben hallgatásra kényszerítendők; a minisztérium teljes erő­vel támogattassék, hogy a fölkelési kísérleteket elnyom­hassa. Miután ezen egyesülés megtörtént, az újonnan alakult majoritás összeköttetésbe tette magát a minisz­tériummal. A küldöttség, mely Espartero táborna­gyot ezen párt megalakulásáról és annak terveiről értesítette, s neki a legszívélyesebb közreműködését föl­ajánlotta, a tábornagy által a legnagyobb előzékenység­gel fogadtatott, valamint gyámolításukért is köszönetet mondott. Ezen események megtudása a tiszta ellenzékie­ket és köztársaságiakat rendkívüli izgatottságba hozta. Ők is gyűlést tartottak; egyesültek, szervezték és fe­gyelmezték magukat; ezeknek élén állanak M­a­d­o­z és S­a­l­az az egykori miniszterek, valamint San­che­z- Silva is. Ezen párt is azon igyekszik, hogy Espar­tero barátságát megnyerje, és kinyilatkoztatta, „hogy a progressista párthoz tartozik; hogy csak E­s­p­a­r­t­e­­r­o­t ismeri el fejének; czélja : az egyesülésre a fölbátorí­­tást s annak fentartását a jó liberálisok között létrehoz­ni.“ — Ily módon akarták Esparterot tévútra ve­zetni ; a kabinetben a meg hasonlás magvát elszór­ni ; bizalmatlanságot gerjeszteni a kabinet és az el­lenpárt között. — De a marsall csak az alkotmányos párthoz ragaszkodik szilárdul. S ezen egyesülés jóté­kony következményei már­is nyilvánulnak azon támoga­tás által, melyben a minisztérium, a kabineti kérdéssé emelt adórendszerben részesül. Ezen kérdés megoldása után a gyűlés az államtanács, a nemzeti militia, a tör­vényszékek szervezését s a sajtótörvényt illető törvé­nyekkel foglalkozandik. Ezeknek bevégezte után az al­kotmány közzé fog tétetni, és Spanyolország belépend új institutióinak birtokába. Németország,­ Berlin, mart. 28. A Poroszország által állítólag keletkezett nehézségek, mik az utóbbi na­pokban a párisi conferentiák bevégzését feltartóztatták, mindenesetre csak a formát illethették, melyben Porosz­­ország a békeszerződvény aláírásánál a keleti ügyhezi eddigi állását kifejezettnek és tekintettnek tudni kívánja. Magától értetik, hogy Poroszország a béketanácskoz­­mányokhozi utólagos meghivatásának csak azon előre­­föltevésben engedett, miszerint azokban semmi kivételes állásban megjelenni nem fog, hanem ugyanazon alapra lépend át, melyen minden többi hatalom a kérdés irányában áll. Ez lényegileg tőle nehezen is vitáz­­tathatott el, annyival kevésbé pedig, mivel Poroszor­szág ezáltal az európai állapotok biztosítására csak kö­telezettségeit fölebb fokozni akarja, de korán sem indi­viduális előnyöket maga részére igénybe venni. A bé­­kemű befejezésének magának kétségtelenül semmi lé­nyeges akadály többé nem áll útjába, s itt annak végle­ges kihirdetését még mindig a legközelebbi napokban várják. Tartósabb akadályok azonban nem Poroszor­szágtól indulandnak ki, hanem sokkal előbb azon saját­­lagos viszony által merülhetnek föl, mely Ausztria és Oroszország közt fejlett ki. (Br. Ig.) Dunaf­ejedelemségek, B u k u r e s t, mart. 22. Né­hány nap előtt a franczia-német vasúttársaságnak két mérnöke érkezett ide, hogy az itteni kormánynyal az Orsovától Krajován át Bukarestbe és Galaczba veze­tendő vaspályát illetőleg értekezzenek. HIVATALOS HIRDETÉSEK KIVONATA. a Budapesti Hírlap 70. számából. Földteh­ermentesitési kárpótlási tő­­­kékre igényekt bejelentése. Berke József és Mihály vecsiczai urb. bir­tokukra bejelent, h.ide april 24-ke, tárgyal, h.nap junius 24-ke a szombathelyi cs. k. me­gyei törvényszéknél. Chernél Gusztáv és Ferdinand zsedenyi urb. javaira bejelent, h. idő april 22-ke, tár­gyal. h.nap junius 23-ka a szombathelyi cs. k. megyetörvszéknél. Keresztúri János barkóczi, korongi, tro­­poczi, szodensitzi, lehomiri, masznyai és sztanyóczi, — továbbá: Tóth Mihály mihály­fai, — Rúzsa József kancsoczi, dolinai, a­ pordasinczi urb. birtokaikra bejelent, h. idő april 22-ke, tárgyal, h. nap. junius 19-ke a szombathelyi cs. k. megyei törvszéknél. Horváth Eduárd baltavári uradalmabeli ja­vaira bejelent, h.idő april 28-ka, tárgyal, h. nap junius 30-ka a szombathelyi cs. k. me­gyei törvényszéknél. Kubovics Terézia keményes mihályfai javaira bejelent, h. idő ápril 17-ke, tárgyal, h. nap junius 17-ke a szombathelyi cs. k. megye­törvszéknél. Takács Zsófia k. mihályfai, k. semjéni, ostfi-asszonfai javaira bejelent, h. idő april 28-ka, tárgyal, h. nap junius 30-ka a szom­bathelyi cs. k. megyetörvszéknél. Bezerédy György n.senyei, újlaki, vámos­ családi, utas-újfalui javaira bejelent, h- idő május 5-ke, tárgyalt h. nap julius 7-ke a szombathelyi cs. k. megyetörvszéknél. Jelencsics család prosznyakfai, pordasm­ezi, domokosfai, pananoczi és dolinyai javaira be­jelent. h. idő május 2-ka, tárgyal, h. nap ju­lius 3-ka a szombathelyi cs. k. megyei törv­széknél. Özv. Káldy Borbála mécsei és belső-vathi javaira bejelent. h. idő april 28-ka, tárgyal, h. nap junius 30-ka a szombathelyi cs. k. megyei törvszéknél. Sohár Miksa, Florian és Alajos markusóczi, — és Radó Lajos répcze­laki javaikra beje­lent, h.ide april 21-ke, tárgyal, h.nap junius 23-ka a szombathelyi cs. k. megyei törvény­széknél. Vessey szül. Radó Krisztina magyar-gen­­csi, — és bregár szül. Zelkó Anna borhidai és csernalóczi birtokaikra bejelent, határidő május 2-ka, tárgyal, hónap julius 3. és 4-ke a szombathelyi cs. k. megyei törvszéknél. Széchenyi grófi család andrejczi, ivanoczi, kükecsi, csöpinczi, markóczi urb. birtokira bejelent, h.idö april 21-ke tárgyal, h.nap ju­nius 23-ka a szombathelyi cs. k. megyei tör­vényszéknél. Gotthárd szül. Kovács Borbála bánsi, helyei, nagy- és kis-köcskei javaira bejelent, h.idö april 21-ke, tárgyal, h.nap junius 23-dika a szombathelyi cs. k. megyei törvszéknél. Takács Lajos, Nagy János, Tóth József és Dávid csöngei urb. birtokaikra bejelent, h.idö május 2-ka, tárgyal, h.nap julius 3-ka a szom­bathelyi cs. k. megyei törvszéknél. Modrovich Ignácznak banai birtokára néz­ve bejelent, h.idö junius 10-ke, tárgyal, h.nap julius 17-ke a pozsonyi cs. k. orsz. törvény­széknél. Mariássy Ágoston csődtömegét illető Sze­­pesmegyebeli krompachi és krencsi, — to­vábbá : Mariássy Mihálynak marksdorfi és körtvélyesi, — Andaházy Antalnak olsaviczai, brutoczi és pongráczfalvi, — végre : özvegy Várady-Szakm­áry Józsefnő szül. Kelecsényi Luiza assz. és Dombay szül. Várady-Szakmá­­ry Faustina asszonynak draveczi urb. birto­kaikra nézve bejelent, h.ide april 23-ka, tár­gyal. h.nap junius 23. 25. 26. és 27-ke a lő­csei cs. k. megyei tervszéknél. U­J POSTA. B­é­c­s, mart. 30. Hir szerint Gorcsakoff herczeget Bécsben Budberg­b. váltandja föl. Azalatt Fonton az ország kanczellárjával és S­e­n­­­a­v­i­n­e úrral azon programmot fogja kidolgozni, melyet az orosz diploma­ták pétervári értekezlete elé készülnek terjeszteni Orosz­ország új helyzete és politikája ügyében. Berlin­ből, mart. 27-kéről táviratozzék a Havasféle lapnak: „Oroszország czárjának utazása Finnland part­jainak m­egerősítésére vonatkozik.“ Páris, mart. 17. E héten értekezleti és bizottmányi ülések gyorsan váltották egymást, úgy hogy hétfőre a mun­kálatok be lesznek végezve. Erre mutat n­emcsak a keddre kitűzött szemle, hanem az értekezleti tagok némelyike ré­széről történt elutazási intézkedés. Hogy még mi halasz­tás történhetnék, senki sem mondhatja meg előre. Mart. 31-e emléknapja a szövetségesek részéről­ bemenetelnek Párisba, s a francziák császárának azon hajlama , hogy ily napokon szereti helyrehozni a szerencsét (réparer la fortune) igen kínálkozó alkalom a béke kihirdetésére. A békealkudozások különleges tartalmáról levelező nem tájékozhatja magát, úgy látszik azonban, hogy Poroszor­szág azokbani mostani állását határozottsága által kivívta. P­á­r­i­s, mart. 28. A „Moniteur“ egy rendeletet közöl, melynél fogva a tengerészeti miniszter előter­­jesztésére a tengerészetnek nagyrészint a jelenlegi há­borúban megsebesült matróza és katonája a katonai éremmel diszesittetik föl. A császárhozi üdvözlő iratok oly tömegesen érkeznek, hogy a „Moniteur“ — mint ma kijelenti — szóról szóra nem közölheti, s csak sor­ban fogja megemlíteni, mint már ma meg is kezdte. A megyei tudós egyletek küldötteinek gyűlése mart. 24-kén 7-ik évi ülését kezdette meg De Caumont La force elnöklete alatt, ki megnyitó beszédében a gyűlés munkálatairól s a gazdászati oktatás kérdéséről szólott. A gyűlésen száz tag volt jelen. Páris, mart. 28. Elhárítvák a nehézségek, melyek miatt mármár attól lehet­ tartani, hogy a békét tán csak az utolsó pillanatban fogják aláírni. Hallom, hogy a „Mo­niteur“ vasárnap alkalmasint jelenteni fogja már a béke megkötését — még­pedig jegyzékileg. Most még csak jegyzéket közölhet, mert magát a békeokmányt csak akkor akarják közhírré tenni, ha az illető kormányok jóváha­gyásai már beérkezendettek. A békekötés aláírásának holnap kellvén történni, a pápai legatlók iránti indítvány tán valahára ma mégis tárgyalás alá vétetett; ez pedig annál valószínűbb, mert Cavour gr. ma magánérte­kezletet tartott Walewski gróffal a külügyminisz­teri palotában. Majd meglássuk, mire mennek a do­loggal. A törököket, úgy látszik, elnémították. Mi a „Times“ közleményét illeti (Poroszország részvételi igényeiről a békekötés aláirata ügyében), azon köz­lemény való lehet, csakhogy hozzá kellett volna a „Times“nak tennie, hogy e szerint Ausztria sem m­ondja alá a békekötést, miután ezt csak a háborút viselt hatal­mak tehetik. Hanem a békeokmányban oly határozmányok is lesznek, melyek az európai ügyek egyetemes rende­zésére vonatkoznak, hogy Ausztria is aláírhassa az ok­mányt; ekkor azonban Poroszországot szintúgy nem fogják kirekeszteni. Ma volt az értekezlet 16-dik ülése. Touloni levelek tudósítnak, hogy a hajóhad egyik ré­sze keletre elindult. Másik része is atra készül, hogy se­regeket szállítson vissza keletről. A béke megkötése után csak 30,000 főnyi sereg marad Szambulban. A mostani keleti seregből 38.000 ember Algériába megy, hol nagy hadjáratra készülnek a kabulok ellen. A kri­­miai seregből csak kis rész fog Francziaországba visz­­szaszállittatni­ A „Constitutionne”nek írják Konstantinápolyból, mart. 18-káról . Azt igénylik, miszerint a kormány na­gyon meg volna döbbenve azon Párisból jövő újságra, hogy a szövetségesek Konstantinápolyban s más ponto­kon katonai foglaló sereget akarnak hagyni, a béke alá­írása után is. E tárgyban magyarázatokat kértek a szö­vetséges hatalmak képviselőitől, s e végett alkudozást kezdettek. De a követek azt nyilvánítván — mint igény­lik — hogy ez többé hozzájuk nem tartozik, minthogy a congressus határozand a keleti ügyet illető kérdésekben, a Portának tehát utasításokat kellett küldenie fölhatal­­m­azottai számára. Omer pasának Konstantinápolyban léte nem oko­zott oly sensatiot, mint baráti remélték, daczára annak, hogy őt igazolni s azon roppant népszerűségének egy részét, mivel birt, de a­mit hibája miatt elvesztett, visszaszerezni igyekeztek. Neki tulajdonítják Karl bu­kását, és sokba fog neki kerülni, hogy tisztára mossa magát. Azt erősítik , hogy e tárgyban emlékiratot fog kiadni ; azon egyén nevét is említik, ki szer­kesztésével meg van bizva; mert Omer pasa, kinek gyermekkori nevelése igen el volt hanyagolva, nem ír sem törökül, sem francziául, sem olaszul. Azon köz­ben a generalissimus gyakori összejövetelt tart a had- és tengerészeti miniszterekkel, kik folytonos szívességgel vannak iránta, mindazáltal mindnyájan roszalják mingre­­liai szerencsétlen hadjáratát. A turini „U p i n i­o n e“ azt igényli, miszerint a con­gressus eloszlása előtt az olasz kérdéssel, nevezetesen annak két pontjával foglalkozni fog : „egyik lenne a Piemontnak adandó kárpótlás, a másik az egyházi álla­mok helyzete. Azt erősítik, hogy Cavour gróf nem a congressus ülésében, hanem külön a fölhatalmazottak­­nak észrevételeket tett volna Olaszországról, politikai állapotáról s újra­szervezésének szükségéről, mi kielé­gítené az ország törvényszerű kivonatait s biztosítná csendességét. London, mart. 28. A mai Times szerint Porosz­­ország azon követelését, hogy a békeszerződményt oly módon írja alá, mint a conferentiákon képviselt többi hatalmak, lord Clarendon közbeszólása folytán, el­vetették, s az ekkér támadt diplomatiai nehézséget el­hárították. Ugyanezen lap szerint a hadfolytató hatalmak hadvezé­reihez rendeletet küldtek, hogy az ellenségeskedéseket ne kezdjék újra meg, ha mart. 31 kére a békekötés híre meg nem érkeznék. A nyugati hatalmak befolyása—mond szintén a Times — Konstantinápolyban és Stockholmban sokáig teljesen túlnyomó lesz. A „Globe” a Timesnak felel a katonai bizottmányt il­lető észrevételeire. E lap szerint a bizottmány halasztá­sának oka az, hogy Mac­Mahon és lord Seaton valóban betegek lettek. Az elsőt sir George Berkeley , az utób­bit sir Alexander Woodford helyettesítendi. Woodford, a­ki elnökölni fog, Párisból megérkezett, s a bizott­mány pár nap alatt megkezdi üléseit. A „Morning Herald“ szerint hihető, hogy az angol­­p­e­r s a viszály csakhamar ki lesz egyenlítve, s hogy Murray úr Teheanba visszamegy állomására. Bük ürest, mart, végén, Szambulból vett hiteles tudósítások nyomán a következő részleteket közölhet­­­jük a Dunafejedelemségek újjá alakításáról. Az ország nem fogja választani fejedelmét, csak há­rom jelöltet fog előterjeszteni, kik közöl a Porta neve­­zendi ki a herczeget.A Kisseleff állította közrendet föl­váltandó új alkotmány nem az ország által, nem is az országban fog megvitattatni. Stambulban vegyes bizott­mány fog összeülni ezen mű kidolgozására; a munkát a nagyhatalmak képviselői fogják megvizsgálni, végre pe­dig a zultán fogja hati-humajunnal megerősíteni. Tanács fog állíttatni, mely ezentúl részt veend a törvényhozás­ban. Egyszer mindenkorra határozandják meg az adót, mely a Fejedelemségek által a Portának fizetendő lesz; minden herczeg civilistája azonban külön külön fog meghatároztatni. A herczeg élethossziglan fog kinevez­tetni. A szerződvények, melyeket a Porta idegen hatalmak­kal köt, a fejedelemségekre nézve is kötelezők lesznek. Az oláh erősségek a Duna bal partján nem fognak újjá­építtetni. Háború esetén a Porta megszállhatja a feje­delemségek határszéleit, melyeknek ismét jogukban áll, hogy nemzeti sergeiket a népesedéshez és pénzügyi segédforrásaikhoz képest nagyobbíthassák. A seregek száma meg lesz határozva, s csak a Porta jóváhagyása mellett szaporítható.. Ez — kivonatban — amaz emlékirat, melyet a Porta Párisba küldött. A Kopenhága körül, s először is tengeri olda­lán létesítendő erődítvények oly tertelmesek lesznek, hogy az építés — mint számítják — 20 évig fog tartani. Amerikából, Halifaxból mart. 14-ről írják : „Új- Yorkból tegnap érkezett távirdai sürgöny jelenti, misze­rint Californián keresztül azon tudósítás érkezett, hogy Yeddo Japán fővárosa, nov. 12-kén, iszonyú föld­rengés által ingattatott meg. Nem kevesebb, mint 100 ezer ház omlott be, s 30,000 ember vesztette életét. (Yeddo Nifon szigetének délkeleti partján fekszik; kerülete a két külvárossal együtt 14 óra járás. A házak száma 286,000-re, a lakosoké pedig változólag 1 mil­lióról 10 millióra létezik.) Páris, mart. 29. Amerikából írják, hogy az egyesült­­államok külügyminiszteri bizottmánya, mely meg volt bízva, hogy készítse elő a bilit, melynek erejénél fog­va vagy a Dániávali szerződés , vagy a Szundvám további fizetése megszüntetendő legyen , előterjesztő jelentését , mely el is fogadtatott, habár sokan a tagok közöl ellenkeztek , fölhozván, hogy minden külhatalom­mal kötött szerződés az ország törvény­­hozásának részét képezi, s csak úgy szüntethető meg, ha mind a két törvényhozó kamara beleegyez s az elnök hozzá adja jóváhagyását. Haiti, febr. 26. F­a u s t­i­n császár f. hó 14-dikén bevonult fővárosába. Más­nap — mint születése évnap­ján, melyet az ágyuk dörgése ünnepelt — kiáltványt bocsátott közre, melyben megveretéséért újólag a tábor­nokok árulását okolja, kiket meglövetett. Ugyanezen okmányból az tűnik ki, hogy Soulouque még korán­­sem hagyott föl terveivel. A legújabb hírek szerint a fok táján időz, valamennyi miniszterétől s mintegy tíz­ezernyi seregtől környezve. Távirdai tudósítások. Páris, mart. 30. d. u. 3 órakor. Épen most hirdettetik hivatalosan, hogy a béke aláíratott. A rokkantak házának árgyai jelentik az eseményt. Paris, mart. 30. A „Moniteur“ széthordói ma dél­utánt 1 órára összehivattak. A békekötést ma egész bi­zonyossággal várják. Pelissier tábornagy jelenti, hogy a császári herczeg születése f. hó 23-kán Krimiában tudtul adatott s a szövetségesek részéről ez esemény álgyalövések által ünnepeltetett, mely alkalommal az oroszok, kétségkívül ők is csatlakozni akarván e mani­­festatióhoz, örömlövéseket tettek. Florencz, mart. 29. A toskanai és pápai kormány közt egy viszonossági szerződvény köttetett a határ­széli forgalmat illetőleg, a csempészet elnyomására és a kereskedés és ipar könnyítésére. Alexandria, mart. 23. Hire jár, miszerint a Porta megparancsolta néhány erődnek Alexandriában, mivel ez csak kereskedési kikötő, leromboltatását. A hadsereg ismét török egyenruhát kap , egyszersmind két gárdatest fog mint alkirályi őrsereg felállítatni. Bombay, mart. 5. Oude bekebleztetése akadály és ellenállás nélkül történt meg. Herat bevételéről még semmi bizonyost nem tudhatni. Az eső hi­ánya komoly aggodalmakat kelt a termésre nézve Keletindiában. A chinai felkelők nem tesznek előlépéseket s inkább vesz­teségben vannak. Singapore, febr. 21. A Victoriai kormányzó Ausztráliában, Sir Charles Hotbam meghatározott. Yeddo, Japán fővárosa földrengés által elpusztult, ott a legnagyobb nyomor uralkodik ; a császár és családja sértetlenül maradtak; különben pedig számos ember vesztette életét. A KIADÓTULAJDONOS EMICH GUSZTÁV SAJÁT NYOMDÁJÁBAN PESTEN egyetemi­ utcza, takarékpénztár-épületben, 2­ ik sz. 1856. Felelős szerkesztő: Báró KEMÉNY ZSIGMOND.

Next