Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-02 / 1973. szám

efféle nyers ipartermékek nagybani termesztésé­nek, mind különösen az azokkali nagyban űzött világkereskedésnek , miről következő czikkemben. GALGÓCZY KÁROLY: Az esztergomi főegyház felszentelési ünnepélye. III. Esztergom, aug. 30. este 10 órakor. 1­. u. hat óra előtt egy perczc­el a hajdani vár fokáról m­egdördü­lt ágyulövés jelentette a parton összegyűlt s két sorban felállított nagy néptömegnek ő F e­­­s­é­g­e hajójának kö­zeledését. A sorokat a megyei községekből kegyült kép­viselők, és ezekkel ünnepiesen öltözött hölgyeik , s a helybeli czéhek zászlóikkal, a bányászok és a katonaság alkotók. Tizennyolcz percz múlva kikötött a „Sas“ csá­szári yacht sö cs. k. Apostoli Felsége Krijtolf­ Ferdinand és F­e­r­d­i­n­a­n­d Miksa cs. k. Főherczeg ö Telsségök, s magas udvara kíséretében kilépvén, az álló hajón ö cs. k. Fensége Albrecht félig, valamint a bibornokhg prímás­­ eminentiája és udvari papi sze­mélyzete, a pestbudai cs. k. helytartósági alelnök, Esz­tergom m­egye főnöke, s a pestkerületi csendőrség pa­rancsnoka által fogadtatván, a szárazra lőve, s rövid szemlét tartva a felállított katonaság felett, az összegyűlt nép által élénk éljenzéssel fogadva, udvari díszkocsiba ült, és a zászlós póznákkal szegélyzett sorok között, a kisdunai hídon át, szállására a primási lakba ment. A kis dunai hídnak, mely fenyő-ágakkal és szobrokkal szépen fel volt díszítve, a város felöli végén szép diadalív van emelve, homlokzatán és tetején roppant császári sasok­kal, s boltozata közepén sassal, jobb felől pedig Ma­gyarország, balfelől Felső- és Alsó-Ausztria her­­czegségek czimereivel. Szállására érve, fogadta az egy­házi rend, valamint a polgári és katonai hatóságok és főméltóságok tisztelgését és hódolatát, s ez alkalommal ő eminentiája a hgprimás magyar nyelven mondott üd­vözletére szintén magyarul méltóztatott felelni. A kivilágításból pedig semmi sem lett. Az iszonyú szél egész nap dühöngött, s oly kegyetlenül tönkre tette a szép festett papír lámpagolyókat, annyira megingatta különösen a várhegyen a főegyház előtt emelt csinos di­adalíveket, hogy miután a készület egy része semmivé lett, s élénk aggodalom keletkezett, hogy a szerény vá­rosra tetemes veszély is következhetik , a mai kivilágí­tás elmaradt; holnap, ha a szél újra meg nem jelenik, avagy e helyett eső nem lesz, fog megtörténni az erede­tileg másodiknak határozott, de a mai elmaradása foly­tán első kivilágítás. Esti hét óra után a szél megszűnt, de az elhalasztás már ki lévén mondva , néhány ház ki­vételével, nem volt a város kivilágítva. De az utczák a nagy számú összegyűlt néptömeg nyüzsgése folytán még most is a legélénkebb életet mu­tatják. Az összegyűlt vidékiek számát közönségesen legalább húsz, némelyek száz­ezerre teszik; ezek közöl igen sokan nem is igénylenek" rendes szállást, de kik igénylenek is, igen sokan mostohán vannak ellátva. A rendezés körül valóban sok tekintetben hiány van. Igen érdemes egyénektől, kiknek minden tekintetben lehetett igényök bizonyos figyelemre, hallottam az estén, hogy l­e­éheztek. Hogy is ne? Midőn oda sem terjedt ki az illetőnek figyelme, hogy a hiányos rendezés folytán előállhatott re­kedtség meg ne akadályozhassa a mise előadását.Egyéb­iránt az még nem csoda, ily aránytalan megszaporodása az idegeneknek bármely nagy városban is némi rendet­lenséget idézne elő az ellátásban. Nem csekély zavart okoz az is, hogy például a főegy­ház ajtóihoz állított öröknek azon általános utasításuk van, hogy a tisztességes öltözetű egyéneket be kell bo­csátani; de minő az a tisztességes öltözet, különösen oly dühös szélben, mint a m­ai volt!? Így aztán gyakran megtörténik, hogy kit az egyik ajtónál nem tekintenek elég tisztességes öltözetűnek , annak nézik a másiknál ? Helyesnek találjuk ugyan azon bizonyos iszonyt a je­gyek iránt, mely ezen rendelkezésnek alapja,­­ ven­dégszeretőbb, s magyaros az; de legalább mindenütt kellene az értelmetlen örök mellett valamely oly egyén­nek lenni, ki ne engedje az embereket oly derűre borúra visszataszigáltatni, mint ma többször megtörtént. Az esztergomiaknak sokáig lesz, miről beszélgetniük ezen ünnepély elmúltával. A hölgyi kielégítetlen kíván­csiság, s ennek ellenében a szülői őrző figyelem oly je­leneteket idéznek elő, melyek kész beszélytárgyak. Az idő oly rövid, a vágy oly forró, az őrző figyelemnek oly nagynak kell lenni! Esztergom sohasem látta még falai között a kath. papságot oly nagy számmal összegyűlve. Nemcsak a magyar papság van itt igen szépen és nagy számmal képviselve; itt vannak a bécsi, lembergi és udinei érse­kek, s a brünni püspök is. Három bibornok: az eszter­gomi, bécsi és zágrábi érsekek, s a kalocsai és egrivel együtt nyolcz érsek van összegyűlve. S az esztergomi nép már nagy haladásokat is teszen a civilisatióban, hite volt, hogy ingyen szállással fogadja az idegeneket, s már két nappal az ünnepély előtt azt mondta a rendezőség, hogy többé nincs szállás, dehogy nincs! Ajánlanak is a szegény megszorult idegennek, pár­­napra 8, 10, 20 sőt 30 portért is! Mi az ? Csakhogy kapni lehet. A pénz agyrém, ha nincs is baj, ha van is baj. Miután nem történt intézkedés , hogy az ember részletes tudomást nyerhessen mindenről, amit a s­ook hasábjain érdemes volna közölni, a nyomdászhoz is for­­dultam már, hogy tőle megkapjak mindenféle progr­am­­m­ot, de még itt sem kaptam, s végre a szombati P­e­s­ti Naplóval juthattam birtokába az általános ünnepély­tervnek. Azt gondolja valaki, láttam a cappa átadását ma délután ? Csalatkozik. Nem volt kedvem az örök gorombaságainak kitenni magamat. Pedig az efféléről érdemes körülményes tudósítást készíteni, mert még itt jelenlevő kath. papoktól is hallottam, hogy nem tudják, miből áll az egész, minő alakú azon öltöny,­­ hogy tudnák tehát vidéken? !. .­. radni darabig, a herczegné bizonyosan mindent elköve­tett, hogy időt nyerjek őt utolérni. ..A kalauz még sem jött elő. A posta indulása közéig. Ezen levelet mindenesetre elküldöm, hogy tudassam ve­led ezen hirt, mely ismét visszaadd bátorságom, s jobban megnyugtatott, mint egy éji alvás tehette volna. Oly gyorsan utaztam el, hogy több igen fontos dolgot elfe­ledtem, többek között hangjegykéziratot küldeni kia­dómnak, melyet már vár, s melyért pénzt kapok tőle. Megtalálod ezen kéziratot asztalomon összegöngyölve; vidd el neki, s fizettesd ki magadnak a pénzt, levelem ezen része megmutatásával, és tartsd meg magadnál, mig tudósítalak, hova küldd, mert még nem tudom meg­mondani, hova irt nekem, miután nem tudom, hova megyek. Kissé kevésbé finom barátod Jakab. (Folytatjuk.) — •— TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Arany János kisebb költeményei. Első k. a költő arczképével, 240­­. második k. 252. I. k. 8 dr. Pest, 1856. Kiadja Heckenast G. Nyom. Länderer és Heckenast. Ara 2 frt 36 kr. pp. VI. *) Szépirodalmi tényül van elismerve, hogy Arany az el­beszélő lyrában csinált fokozatot, fejlődési korszakot. Egyike lévén azoknak, kik e véleményt hirdeték, de nem bizonyiták: szabadjon a balladáknál szólani Arany külső, belső alkotásáról, hiszen e nemben úgyis elője minden művészeti elem. Mi a külső művészetet, hová a verselés számítandó, illeti, úgy mondják, hogy utána meg lehetne csinálni a magyar verstant. Igaz, ő a csekély kezdetnek hatalmas folytatója, de amaz állítás még igen korai. Lévén azonban ő azok egyike, kik a rímek korlátoltságát széttörék s most már némely köl­tőket, példájok után, magoknál jóval menni tapasztal­hatnak , igen könnyen megesik, hogy részben a veszett rim­ek behozásáérti felelősség is reá hárul. A verselés minden titka a mozam (rhythmus) értelme alá befoglalható; míg másfelől szak, sor, met *), láb, rimn együtt állítják ki a mozamot.A Szakra nézve Arany előleg kedveli a nyolczsorosát, melyet a négy­sorosból rakott össze, s úgy látszik, hogy egy egy gon­dolati mozzanatra neki annyi elég, és legalkalmasabb, így van Toldia, így Keveháza írva , megjegyezvén, hogy ez utóbbi nyolcz, amaz tizenkét tagú sorokból áll. A­­ sorok szótagainak száma eléggé ismeretes, és ked­ves a magyar nép előtt. Mert a nyolcz tagú sor, négyé­ves, a legszokottabb dal formája; a tizenkét tagú vagy alexandrin sorokban írvák pedig legtöbb régi krónikás, elbeszélő, tanos versei. Azonban örömest ereszti fel Arany négy sorossá is a szakokat a nyolczas alakból , s egyiránt könnyen bánik mindkettővel. De nagy válto­zást vehetni észre Aranyon, ha sorait nyolcz vagy tizen­­két taggal méri. Ott van például „Keveháza“ (II. 114), nyolcz tagú sorokkal, és mily különbség van elbeszé­lése közt, ha így, és elbeszélése közt, ha úgy beszél el, mint van Toldi. A sorok rövidsége nem ad elég tért a folyamosságra, a mozam játékára. Különösen a rirnek igen hamar látszanak következni; a met nem esik a kellő helyre; egyik sor a másik nyakára tolul, vagy igen elmarad egymástól. Ez oka hogy névelő, kötszó, ösz­­szetételek külön, két sorra szakadnak, esnek el, mint „A széles völgy agy lábnyom: a Súlyos had óriás nyoma (II. 123. 1.) A névelő szakittatik el ebben : „Erdő, mező, dombligst, és Völgy oldalán a zöld vetés. (I. 101. 1.) Vagy összetétel esik külön : „És fájdalommal, mintha kin­t Forrás buzogna ajkain. (I. 152. 1.) Nem említve az ilyet: » • • • po­litika. (II. 100.) Meghiszem, hogy mindez a forma szűkkeblüségétől van; elengedhető is volna, ha nem hatna erőszakkal a gon­dolatmenetre. Mert néhol nem eshetvén közel egymás­hoz a fömondat alkatrészei, közbe sok mellékmondat to­lakodik be alkalmatlanul a rövid sorok utján, például: „ —— — A viszhang is pihen, Mely üsszetorlott bérczeken, — Hol a felhőnek fészke van, S a völgyben ott, hol Vág folyam Örült kaczajjal elrohan — Dörgésüket fel és alá Mint könnyű labdát, v­a­g­y a­l­á (I. 97—8.). Fogja érezni Arany, hogy e rövid sorok folytán tömér­dek ízben kelle gondoskodnia „ott, hol, mely, mint“ rö­vid szócskákról, ha ugyan szükség volt sornak is tenni és értelmesen bezárulni , rímnek is lenni , a metról sem feledkezni meg, így nem lehetvén illen­dően rövid a sor , körülírásokkal a mondat lön hosszú s alaktalan. Mindamellett a föntebbi hét sorban négyszer van elkövetve vétség a met el­len , mit csak azért jegyzek meg ily nyomatékkal, mert alább tüzetesen fogok szólani különösen a metról, — így Aranynak a nyolcz tagú és rimes sorok formája még nincs meghódítva kellőleg. Ez oka, ha „Katalin,“ legpompásabb fogamzása s alaprajzú műve, nem leg­szebb is, és a „kisebb“ költemények közé van sorolva. Minő egészen más járása van a következő négy sornak : „Ki ruházta fel a mázok liliomát? Ki visel hű gondot az égi madárra ? Urlan bujdosónak ki vezérli nyomát ? Kit nevez atyjának az atyátlan árva ? E formában már az a költő. Ez a hang az övé. Amaz, t. i. a nyolcz tagú, még nála is gyakorta csak lökdöső­dik, tolja magát előre. Mozama nehézkes, szaggatott, a­helyett, hogy tagbaszakadt volna. Mi ennek az oka ? Általánosan így felelhetnénk : a nyolcz tagú sorok *) még nem zengenek oly előlegesen s ösmeretesen fü­lünkben, mint a tizenkét tagnak , tehát szokás dolga az egész. Azonban mondhatnók azt is, hogy a hazai üteny, mely az úgynevezett „lengedező“ lábból áll ki, nem Szerk. mozoghat oly szabadon nyolc, mint tizenkét tagú sor­ban. Ez mind meglehet, de azért igen alkalmatlanul ütne ki, ha örökösen a lengedezővel kellene bajlódnunk, mégis unalmat vásárolnunk a bajon. Mióta Szénfi Gusztáv, a mi igen tisztelt zenetudó­sunk, a magyar üleny titkát a M. Sajtóban (1855. 39. szám) fölfedezte, s a lábak szerét, módját kimagyarázta, nekem úgy látszik, hogy versformáinknál a sorok szó­tanairól csak mellékesen lehet szó, a mennyiben most ennyi majd annyi tagból fog állni a sor, de az nem szükségképileg fog lenni úgy. A versszakokról : négy vagy két, vagy több kevesebb sorúak legyenek, szó sincs. Ez marad mindenkinek szabadjára, mint eddig. De a sorok szótagaival nem bánhatunk így. Meg volt szabva, hogy a sorok a megfelelő helyeken összevágja­nak szótagaikkal, s ez tagadhatlanul nyugati pontosság és kimértség val a költészetünkben, vagy inkább csak kezdeti szabadtalanság. Szénfi Gusztáv megtaníta bennünket arra , miképen ad ki most két, majd négy szótag egy magyar istényt, azaz megtanított arra, hogy verslábaink sem egyik sem másik alakban nincsenek megkövülve, hanem kül­ön­­fa­j­z­ő számú tagok mellett is ugyanazon egy időt töltenek be, miből ezen alapszabály következik : a) magyar ütenyben az idő egysége uralkodik a szó­tagok felett, b) Ugyanezért a sorok egyenlő szótagú­­sága nem fődolog; c) a mez rendesen az idő közepére és így nem bizonyos számú szótagokra esik; d)a vers­lábak váltakoznak; e) a rim­e szerint eshetik közelebb, tovább a lábak sebesb, lassúbb voltához képest, mi alig volt szabad eddigelé. Hogy világosabb legyek, példát kell idéznem, sokat, sokat, mert a verstan kérdése nyakunkra égett, s úgy hiszem , lényeges adalékokkal járulok megoldásához. A népdalok első kötetében (411. 412. 414. 415. 416. lapokon) vannak némely gyerm­ekdali töredékek, s eze­ket Arany, mint szemes alakitó, kinézte magának és formájukat fel is használta. „Az egri leány“ czimü bal­lada harmadik szakaszában (II. 147), mely igy kez­dődik : „Rozgonyi püspök palotája nyitva.“ Ha említett gyermekdalokat ismerte az olvasó, lehetsen volt azonnal rá nem ismerni Arany soraiban azokra, valamint Szénfi elméletére is. Mind Arany mind Szénfi *) Lásd „Pesti Napló“ 1971. számát. *) Meto caesura. Met oly szó, mely név és ige egyszers­mind; hasonlók: vár, zár, lát(határ) stb. Régen volt met-ni ige. Decsi Csimer közmondásaiban olvashatni: Én mető késről szólok, ők kapát emlegetnek.­­ (Meg kell jegyeznünk, hogy a „met“ szót legalább is feles­legesnek tartjuk, miután ezen fogalomra a helyes „met­szet“ már szinte általánosan el van fogadva. Szerk.) *) Itt nyolcztagu és menő (jambicus) sorokat kell érteni , mert különben a nyolcztagu sor leggyakoribb a ma­gyar népdalban s igy legösmeretesebben zeng is. IV. Esztergom, aug. 31-én d. u. 3 órakor. A legki ne­mesebb napra viradtunk; kissé hüvös volt ugyan reg­gel, de legalább nem volt alkalmatlan hőség, s a teg­napi szélnek semmi jelensége sem maradt. Nyolcz óra után tömérdek nép levén már összegyűlve a főegyház előtt, me­gdördültek az ágyuk, zúgtak a ha­rangok, s kevéssel kilenczedfél előtt a főegyház előré­­széhez (mely nem a dunaparti, hanem az ezzel ellenes oldal) vezető szép egyenes után két ezüstös nyalka hu­szár lovagolt elő szürke paripákon , utánok a primási szertartó, papi öltönyben, lóháton, paripáját vezető két csatlóssal, s jobb kezében keresztet tartva ; utána hat pompás aranyos szerszámmal ékesített szürke lovas dicskocsiban maga a bibornok prímás, utána két lovas díszkocsiban udvari papi személyzete, mind két kocsin kékbe öltözött, veres mentéjü, kolcsagos kalpagu, sárga csizmájú ezüstös két huszár. S a főegyház fölszentelési ünnepélye az egyházon kí­vül a nagy ajtó előtt, mely­­ért a majdan elkészülendő csarnok fog fedezni, kezdetét vette. Hosszasabb szer­tartás után a bibornok-prim­ás előbb jobb felé kétszer, azután balfelé egyszer az egyházat megkerülvén, hang­zatos tömeges felkiáltására a szolgálatot tevő lelkészek­nek : „Aperite!“ — a templomba zárkózott egyes lel­kész által az ajtó fönyittatott, s a szolgálatot tevő papság élén a bibornok prímás az egész segédletre összegyűlt, egyházi felső­­inget öltött papság által kisérve, bevo­nult. Kevéssel ezután, s 10 óra múltával vonult a templom­ba a Duna felől a misét előadók kara is, végig a főegy­ház elött felállított katonaság által üresen tartott téren, élükön Liszt Ferenczczel s ennek balján gr. Feste­tics Leóval, mint a fölszentelési ünnepély zenei ré­szének rendezőjével. Ezen csoport, vagy is az élén levő Liszt Ferencz frakkban s egészen feketében, nyaká­ba akasztott rendjeleivel kitünően magára vonta a köz­figyelmet, s a szabad tér közepén össze­sereglett tábor­noki kar s a főtiszt­viselők testülete kiváló részvét-nyil­­vánitással közeledett a komoly méltóssággal haladó csoport felé. Ez alatt belülről az összes papság ismét kijővén a nagy ajtón át, balra fordult és a szent ereklyék kápolná­jába menvén, onnan Sz. Bálint és Sz. Modesztina erek­lyéivel ünnepélyes körmenetben megkerülte a templo­mot ; azután a főegyházban tétettek le azok. Ez tizen­­egyedfélkor kezdetett meg. Tíz órakor a tegnapi szél ismét megjelent, s változó erővel igyekezett mintegy más­félóráig túlnyomóságra vergődni, de szerencsére utol­jára sem sikerült az. A­mint ezen körmenetben nagyjára meg lehetett ol­vasni a segédlő egyházi ü­ngbe öltözött papságot, elöl­­ment 268 egyszerű fehér ünges lelkész, ezek után jött 76 violaszinű sapkás és galléros kanonok, ezek után is­mét 40 egyszerű fehér ünges s ezek után a püspökökkel vegyesen misemondó ruhákban és egyszerű fehér üng­­ben ismét valami negyven, s ezek összesen mintegy fele lehettek az itt levő papi vendégeknek.­­ Az insulák száma, melyeket az érsekek, püspökök, prépostok visel­tek, 37 volt, kivülök a váradi, lugosi és eperjesi görög­­szertartásu egyesült püspökök keletiesen, koronával. Mint mondják a 40 között 21 valóságos megyés főpap. Az első ereklye előtt négy kis apród ment magyar ru­hában s egyik közölök zászlóval, utánok négy püspök emelte vállon kólyán az egyik ereklyét; ezután négy kis leány ment fehérbe öltözve, egyik zászlóval, és utá­nuk ismét négy püspök vitte vállon bólyán a második ereklyét. A második ereklye után jöttek a többi püspö­kök páronkint, utánok a zágrábbi és bécsi bibornok ér­sekek egymás mellett, legvégül, udvari papi személyzete által kisérve, maga a bibornok esztergomi érsek, Ma­gyarország n­erczeg prímása. A főegyh­ázba visszaérkezve a körmenet, a püspökök az ajtón kívül megállották a cs. k. Apostoli Föl­­e­s­é­g­e elfogadására. Jó félóra múlva, tizenkettedfélkor ismét hallatszott az ágyuk dörgedezése, a harangok teljes erővel zúgtak, s végre a templomhoz fölvezető egyenes út végén az első diadalív alatt, mely a templom leendő főcsarnoka szé­lénél levővel épen szemben van, megjelent egy lovas csendőr­tiszt, néhány lépésre utána egy másik és két közlovas csendőr, ezekkel egy csapatban négy megyei huszár. Kissé tovább két ezüstös csinos primási huszár egészen kékbe öltözve, s ezek után a legérdekesebb látványok egyike gróf Forgács esztergomi kanonok, az apostoli kereszttel, igen délezegen ülve lóháton csat­lósok nélkül, fején a szokott kanonoki sapka, vállán violaszinü gallér, ezen alul egyházi fehér ing, fekete selyem közönséges papi öltöny térden felül fölgom­bolva, veres harisnyával, czipőben. Utána hat szürke ló által vont udvari díszkocsiban három cs. k. főherczeggel , cs. k. Apostoli Fölsége, s a következő hat fekete lovas udvari díszkocsiban ismét két főherczeg, a következő tizenkét kocsiban 0 cs. k. Apostoli F­ö­l­­s­é­g­e magas kísérete, s ebben a legelsők Bud­- Sc­haue­n­stein gróf, Bach báró és T­o­g­g­e­n­­burg lovag ministerek , nagyméltóságaik. A főegyház ajtaja előtt­i eminentiája ékes magyar beszéddel üdvözölvén 0 cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­ö­l­s­é­g­é­t, kevéssel három negyeddel tizenkettő előtt 0 cs. kir. Apostoli Fölsége átlépte a főegyház küszöbét. Miután darab ideig jól összevissza taszigálták az örök a bemenni kívánó népet, rövid idő múlva csakugyan mindenkit bebocsátottak, és még többen is fértek volna be. Ezután ismét tovább folyt belül a fölszentelési szer­tartás, majd „Te Deum“ következett, a „Te Deum“ után pedig egyházi szónoklat Farkas Imre fehérvári püspök által. Kár, hogy a jeles és magyar főpaphoz illő hazafias szellemű beszédet (mint másoktól h­allom) e szónok gyönge hangja miatt a legnagyobb rész nem hal­hatta. Végre háromnegyed kettőre következett a nagy mise, mely alatt Liszt Ferencz műve adatott elő szer­zője igazgatása mellett, — orgona kiséret nél­kül­ a 3-ik és 5-ik számok kivételével, melyek az itteni karnagy Szeli­er művei. A mise végével, mely három órakor történt, a cs. k. Apostoli Fölsége ugyanazon renddel mint jött, szállására tért, s a primási lakban ebédhez ült. I. J. PESI’­ NAPLÓ. Fest. sept. 2. Tegnapelőtt a fővárosban hire terjedt, miként Esztergomban tűz ütött ki, mely temérdek házat hamvasztott el Szeretnek ismerni azon átkozott embert, ki ily rémítő hirek koholásában gyönyörködik. Az ünne­pély minden szerencsétlenség, sőt rendetlenség nélkül ment véghez. — Maros-Vásárhelyről írják a „M. F.“-nak, miként az ottani ev. ref. consistorium felhívást intézett híveihez, kérve őket, hogy járuljanak a közel­múlt idő viharjai által anyagilag is sokat szenvedett anyaiskolák gyámolí­­tásához. E felhívás következtében, a vidéken mintegy 40,000 frtot írtak alá. A Mező-Túron a vasárnapi iskola megkezdetett, tanulóinak száma máris 170. — A czinkotai járás ev. iskola összes tanítói f. hó 20-kán Fóthon tanácskozmányra összegyűltek. E ta­­nácskozmány eredménye a következő határozatok, me­lyeket a „V. U.“ után közlünk. 1) Az olvasás tanítása. A hangoztató módszer előnye a betűző vagy szótagoló fö­lött elismertetett, mielőbbi behozataláról intézkednünk kell. 2) A legidősb tanítványok, az életben annyira szük­séges levélírásban, elkerülhetetlen fogalmazásokban, gya­koroltassanak, mi eddig nem mindenütt történt. 3) A számtan legtermészetibb eleme, módszere, a szemléleti, vétessék igénybe. Ajánltatott Ruszt számoló­gépe és pes­­talozziféle egységi tábla használatul, nemkülönben a pala­táblák behozatala népiskoláinkban. 4) A faiskolák czél­­szerű­ tenyésztése tekintetéből fölkéretett a nagyon tiszt. Melna Mihály körlelkész úr, — mint e tanácskozmányok elnöke, a ki a fanemesitési módokban gyakorlatilag ta­pasztalt, szíveskednék az e hasznos műtéteiben kevésbé jártasokat elméleti és gyakorlati uton bevezetni, mire a fentnevezett tiszt, az egész készséggel közremunkálni ajánlkozott. 5) Egy kéz. könyvtár létesítése elhatározta­tott. E czélra önkénytes adakozás utján azonnal 40 ft ezüstben íratott alá. A tanácskozmány 3 tagja ki fogja szemelni a legczélszerűbb nevelési könyveket s azok mi­előbb be is vásárlandók. — És 6) A tanítói tanácskor­­mány évenként meg fog tartatni. A kerületbeli tanítók ön­­kénytesen ajánlották föl az ily alkalommali ingyen ellátást tisztelt tiszttársaiknak oly formán, hogy ezt kölcsönösen azaz fölváltva teendik. — Ismét egy új adattal járulhatunk a községek áldozat­­készsége felöl. A duna­vecsei városi elöljáróság, hogy az egyház-iskola épületeit illő helyiségekké alakít­hassa át, a közlegelőből 80 holdat szakított ki az egyház ideiglenes haszonvételére. Hogy pedig az iskolás gyer­mekek a fatenyésztés és nemesítésben , a kertészetben gyakorlatilag képeztethessenek : az elöljáróság 12 hold­ból álló telket jelölt ki a közlegelőből hasonlóul az egy­ház használatára. A szegényebb sorsúak gyermekei isko­ládéul ezentúl nem fizetendnek egy véka árpát és egy véka búzát,­hanem ingyen fognak taníttatni, az egyház bevételén e miatt esett hiányt pedig részint az összes lakosság, ré­szint és főként a földbirtokosok pótolják. Mi is azt mond­juk az illető lelkésszel , hogy Isten jutalmazza meg az ily elöljárókat. — Boros jenői idősb Tisza Lajos,­­ cs. kir. Apos­toli F­e­l­s­é­g­e aranykulcsos híve f. évi aug. 23-dikán életének 59-ik évében meghalt. Béke sírjára. Nemzeti színház. Al­g. 30-án — az előre hirde­tett, hanem Szigeti betegsége miatt elmaradt „Divathöl­gyek“ helyett. — Csak kitartás, eredeti vígjáték három felvonásban, Kövér Lajostól. Óhajtandó volna, hogy az ernyedetlen szorgalmú Szentpéteri addig is, miggyün­­gélkedéséből (mely, ha nincs is hivatalosan bejelentve, de mégis tény) teljesen felüdülend, a szerepléstől megkimél­­hessék. — Aug. 31-én, Fáncsy Ilkák­­a. föllépteti: Az agg színész és leánya, vagy: Mégis kivívtam. Vígjáték öt felvonásban. Bayard és Theaulon után magyar színre alkalmazva fordította Fáncsy Lajos. — Mint teg­nap, úgy ma is csekély számú közönség jelent meg, — bizonyosan a fölszentelési ünnepély miatt, mely Budapest lakosságának is nagy részét Esztergomba csalta. Egyéb­iránt a mai csekélyszámu közönség is méltó tetszéssel ki­­sérő Fáncsy Ilka k. a. játékát Szeréna szerepében, ki mel­lett különös dicsérettel emelendő ki Szilágyi (Sugár). — Zene még mindig nem volt. Ennek hiánya, mint újabban értesülünk, nem az igazgatóságnak rovandó fal, mert ez utóbbi fölszólító egyik híresb magyar zenésztársulatunkat, hanem ennek túlságos követelése miatt (úgy halljuk, 80 ftot kívántak egy estére) meg nem egyezett vele. Jól is téve az igazgatóság, hogy így nem egyezkedett. Hanem más társulattal tán méltányos­ alku létesülhetett volna.

Next