Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-14 / 1984. szám

2 nagy és 3 kis ezüst, végre 3 nagy bronz emlékpénz) b) üszök 1 évestől 3 évesig; (2 arany, 4 nagy és 2 kis ezüst, végül 4 nagy bronz emlékpénz), c) tehenek, a m má­sodik borjúzásukig; (1 arany, 2 nagy és 2 kis ezüst, aztán 2 nagy bronz emlékpénz), d) ökrök 2 évestől évesig; (3 nagy és 3 kis ezüst, végül 3 nagy bronz em­lékpénz). 3) Hízott juhokra*), (3 nagy és 3 kis ezüst, meg 4 nagy bronz emlékpénz). 4. Sertésekre a) kanokra 1 évestől 2 évesig, b) kocsákra szinte­­­ nagy és 1 kis ezüst, meg 1 nagy bronz emlékpénz e két osztály mindenikére; azonkívül a két osztályból a leg­szebb állatra 1 arany emlékpénz). 5. Mindenféle szárnyas állatra; Cl nagy és 2 kisebb ezüst, nagy és 2 kis bronz emlékpénz). II. Eszközök-és gépekre. 1. A legszebb s legjobb eszkö­zök- és gépekre, melyek szerkezetök újdonsága, szilárd munka és olcsóságuk által kitűnők. (3 nagy arany emlékpénz). 2. A következő eszközök és gépekre: a) legjobb ekékre; (2 nagy ezüst em­­lékpénz­, b) vetőgépek-, szecskavágók- és hengerekre; (2 nagy ezüst emlékpénz), c) cséplőgépek-, alagcső­­sajtók-, gőzgépek-, gyökmetszők- és darálókra ; (2 nagy ezüst emlékpénz), d) szeszégetési szerek-, malmok-, czukorgyári készületek- és borsajtókra; (2 nagy ezüst emlékpénz). 4. A fentebbi 4 kathegoriabeliek közöl azokra, melyek a legjobbakhoz legközelebb állanak; (20 kis ezüst és 20 nagy bronz emlékpénz). 4. Kisebb tár­gyak- és kézmüvekre; (20 kis bronz emlékpénz **) III. A mező-és erdőgazdászat termékei-, ipara-és technikumára. 1. Erdei termékek; (1 arany, 2 nagy és 2 kis ezüst, meg 4 nagy bronz emlék­­pénz). 2. és 3. Mező és rét-, gyapjú-, selyem- és méhé­szet termékei; (1 arany, 7 nagy és 14 kis ezüst, meg 14 nagy bronz emlékpénz). 4. A mező- és erdőgazdá­­szati ipar termékei: (3 arany, 3 nagy és 14 kis ezüst, meg 14 nagy bronz emlékpénz). 5. Gazdászati építészet és mérnökség; (1 arany, 1 nagy és 2 kis ezüst, meg 2 nagy bronz emlékpénz). 6. Mesterséges trágya; (1 nagy és 1 kis ezüst, meg 2 nagy bronz emlékpénz). 7. Kisebb tárgyak­ és kézművekre; (20 kisebb bronz emlékpénz). Általános határozatok. l.A kiállítás egész me­netét, egy különösen e czélra rendelt kiállítási bizott­mány intézi, mely is annyi alválasztmányokra, sectiókra oszlik, a mennyit a szükség kíván.­­ 2. A kiállított tárgyakat megbírálni és a jutalmakat oda ítélni azon bí­róságoknak leend feladata, melyeket a központi választ­mány, a társulat rendes tagjai közöl nevezend ki; ugyanis a kiállítandó marhák, a gépek és eszközök, s a termékek megbírálására, külön külön egyegy bíróságot, melyek közöl mindeniknek meg lesznek alosztályai. — 3. A gé­pek és eszközök bírósága intézi és ítélendi meg a gé­pek és eszközökkel, akár a társulat akár pedig a kiállító költségére — teendő próbákat s kísérleteket is. — 4. A bíróságok a díjakat szavazattöbbséggel ítélik el, s hatá­rozatuk az indokolással együtt jegyzőkönyvbe iktatta Io­ván, a kiállítás után közzététetik. (Folyt. köv.) SPESTI MPIIO. Pest, sept. 14. Ma irodalmunk barátainak több munka s ezek közt néhány becsesnek megjelenését jelenthetjük. Mindenelött a Szalay László által meginditott „Ma­gyar történelmi emlékek“ és most megjelent első kötetéről szólunk. Ez első kötetben, mely 543 (n. 8-rétű) lapra terjed, Szalay „Kemény János er­délyi fejedelemnek önéletírását“ adja ki; e kiadás hű, az eredeti kézirattal összehasonlított. Tudo­más szerint Rumy kiadása nem hű. Szalay kiadásának ára 4 pft. A „Gyulay album“-ból külön lenyomatkép jelent meg Szász Károly költői beszélye „Hedvig“, melynek jövedelme szintén a gyulai vízkárosultaké. Ára 20 pkt. A „jogtudományi­­törvénykezési tár“ második évfolyamának IV. füzete következő tarta­lommal jelent meg . A bírósági f­eftdszer főelvei a polgári jogügyek körében. X. Békebiróság. Csokolaytól. Az örökösi nyila­tozatról Seregi Somától. Az áruszerzési kötésekről. Szabad rendelkezés (Kossovich Károly jog­­történeti értekezésének folytatása.) Ügyvédi állapotok s érdekek. Ügyvédség reformja. (folyt.) Vizsgálat. Ügyvédi bizottmány vagy fegyelmi tanács. Vitás kérdések. (Szó- * *•) váltás Stockinger Mór a III. résszben közlött véleményére) I. A régi végintézetek erejéről T­u­r­y Sámueltől. II. Az ősiségi patans­z­ik 5-hoz. III. kamatláb T. L.-től. Esettár. Felsőbb randeletek. Az elméleti államvizsgálatok szerkezete és megtartása tárgyában I. — Nem értesültünk, várjon e pártolásra méltó vállalat nagyobb részvétre talált-e? Já­­■ zay nagybecsű munkájából (,,A magyar nemzet napjai“) a IV-ik füzet megjelent. Ismételve figyelmeztet­jük e nagy stúdium eredményére a magyar történelem ba­rátait.— Cantu Caesar „Világtörténelme“ magyar fordításának 2-ik kötete szintén megjelent. Újabb irodalmi jelenségek ezek mellett : „Az állatvilág csodái“ 12 színezett aczálmetszettel. Német kútfő után kidolgozta egy kecskeméti tanár, kiadja Heckenast. Ára 2 frt 40 kr. — Szeg­fi Mór regények képeit, melyek kat kötetben „Kis bajok nagy gondok“ ciim alatt jelentek meg, szintén Heckenast adta ki.— Dr. B e c k n­e­k magasb tanintézetek alsó és középosztályai számára irt „V­i­l­á­g­­történeti tankönyv"-e néhány nagykőrösi tanár által le­fordításán Heckenastnál megjelent, ára 48 pkr. Dux útmutatója „a magyar nemzeti múzeum“ tankincsgyüjte­­ményeiben Lamp­el Rob. által adatott ki. Ára 30 pkr. — A Müller Gyula és V­a­h­o­t Imre egyesült nap­tárának tartalom-jegyzékét folytatólag közöljük. V. Ipar. Nagy fontosságú találmányok. A megjavított amerikai ara­tógép, képpel. Baromfi-tojásoknak mesterséges kiköltése, képpel. Törvényes mértékek és súlyok. VI. Magyar- és erdélyországi képek. Az esztergomi b­isilika kép­pel. Debreczen. Vahot Imrétől 6 képpel. Gr. Festetics György, képpel. Balaton Füred, képpel. Tátika vára, kép­pel. Nagy Ivántól. Bölöni Farkas Sándor emléke, képpel. Eötvös József, képpel. Győr, képpel. Békés­ Csaba, képpel. Hegedűs Lajos és Hegedűs Lajosné 2 képpel. Az abali­­sóakna Marmaros megyében, képpel. A vizsói völgy Marmarosban , képpel. Vizsói oláh templom Marma­­rosban, képpel. Katona József, képpel. Vahot Im­rétől. A késmárki vár romjai, képpel. Erdőd vára, képpel Lauka Gusztávtól. A csikós, képpel. Vahot Imrétől. VII Erdélyi várak. Budvár képpel. Bethlen Gábor feje­delem születéshelye ilyén, képpel. Küküllő, képpel. Kövá­­rytól. Radnóti kastély 2 képpel. Erdélyi régiségek Apafi Mihály fél iterés ezüst pohara. Apafi Mihály ezüst evőkanala. Apafi Mihály ezüst- és aranynyal kizart sarui. Kolozsvár régi kapukulcsa. Magyar­­ország régiségei. Apátfalva és a beeli három for­rásról nevezett apátság 5 képpel. Vahot Imrétől. Dobó emléke Egerben, képpel. Nagybányai gyertyatartó, kép­pel. Nagyváradi emlékpohár, képpal. Zoborhegyi zárda Lyitrában, képpel. Lehel tornya Galgóczon, képpel. A sz. lőrinczi templom romjai és régi kelyhe, 2 kép. Vazul bör­töne Nyitrán, képpel. Egri török minaret képpel. Báthory és Migaczi váczi püspökök emléke képekkel. Kölcsey Fe­rencz és emlékszobra képekkel. Vahot Imrétől. Köváry László, képekkel. Bocskai István, Irinyi Józseftől. A parádi timlós fürdő. Mocsáry Lajos, képpel. Dr. Balassa János, képpel. Az Isten is azon segít, ki maga magán segitni törek­szik. E szépirodalmi ismeretterjesztő czikkek közt, mint lát­juk, sok érdekes, sok becses van. Ezek közöl különösen fel­hívjuk a figyelmet, főleg jogtudósaink s történészeink fi­gyelmét Irinyi Józsefnek „Bocskai István“ról írott életirására. Először találkozunk itt a történetírás me­­zejfia Irinyivel, ki e rövid életirásban kellően kitüntette azon mondhatnék drámai hatása különbséget, mely Bocskai életének első és végső időszaka között létezik , midőn az erdélyi úgynevezett „német“ párt, fejéből a körülmények és történelmi fejlemény folytán a bécsi béke halhatlan nevű kieszközlője s erdélyi önálló fejedelem jön. Értekező e mellett gondosan kiemelte a péntek napnak csodá­latos találkozását Bocskai életének nevezetesebb esemé­nyeivel, mely későbben az amerikai egyesült államok füg­getlenségi háborújában szintén előjött. Ez életírásnak különösen érdekes része annak kimutatása, hogy minő szerepet vittek akkori történelmünkben a „kamarák“ és „szentszékek“, melyek ítéltek a tized kérdésében. — Az utolsó czikkben K­u­s­is­s­e­k­y János az erdélyi jég-és zsszkár ellen kölcsönösen biztosító társulatot ismerteti. A bő tiszti névtárral és pesti utasítóval ellátott naptár bolti ára 1 ft. 30 kr. pp. — Ma­tók Béla, Nyiz s■­y­ai Gusztáv és Pecse­­n­y­á­n­s­z­ky János „magyar zene-album“ szerkesztésére egyesültek. Ez album füzetekben fog megjelenni a fő­irányul türendi ki az eredeti magyar zene-stylnek, minden idegen elem kizárásával, érvényre emelését. — Lovassy Sándortól ismét egy új füzet zenemű jelent meg „Tréfás dalok* Czimmel. Tartalma (a szöveg) „Eladó leány* Bérczytől; „Serenade“ Lankától; „Betyárdal* Tóth Kálmántól; „Disznótorban“ Petőfitől; „Ezrivel terem“ P­e­t­ő­f­i­től; „Hej!­csikós“ Tóth Kál­mántól; „Sentimentalis románc*“ Lankától; „Poha­ramhoz“ P­e­t­ő­f­i­től; „Meredek a pinczegádor“ Pető­fy töl; „Az én torkom álló malom“, „Orbán“ és „Kör­dal“ Petőfi töl. A kettős füzet ára 1 frt 24 kr. — A Patikárus testvérek M­a­t­ó­k Béla vezérlete mel­lett a jövő héten az alföldre indulnak. A szüretet alkal­masint Arad vidékén töltendik. Nemzeti színház. Sept. 12. A fogház. Vígjá­ték négy felvonásban. Benedix után magyarosította Fán­­csy L. — A pályanyertes „Becsületszóba nem akar sor kerülni; mára már másodszor volt hirdetve s újólag elma­radt. A mulattató német vígjáték előadása, mint rendsze­rint, jó volt; legtöbb alkalma volt, hogy kitűnjék, Szige­tinek (Száraz Jónás), és ki is tűnt. Komlóssy Ida hibás hangsúlyozását nem hagyhatjuk megrovás nélkül; az első taggal nem gondol semmit. — Közönség nem számol. Az előadáson ő cs. k. Fensége Albrecht Főherczeg is jelen volt. Hivatalos. Törvényterv a két evangélikus hitfelekezet egyházi ügyeinek képviseletét és igazgatását Magyarország, a Szerb-vajdaság és T­e­­­mesi-bánságban illetőleg. (Folytatás.) 166. 5. A megürült állomás betöltésének előkészítése és megindítása végett az esperes a maga elölülése alatt a 35. és­ 161. §§. szerint a nagyobb gyülekezeti képvi­seletet egybehivatja, s a gyűlés elé ez előkérdést ter­jeszti : próba-predikácziók meghallgatása után-e, vagy próba-predikácziók nélkül akarja a választást végre­hajtani ? 167. §. Ha a nagyobb gyülekezeti képviselet jelenlevő tagjainak három­negyedéből álló többség a lelkészvá­lasztáshoz a próba-prédikácziók előleges meghallgatása nélkül akar fogni, akkor következő eljárás követendő: 1) Az esperes egy jelöltet ajánlhat, ki mindenesetre a jelöltnévsorba iktatandó. 2) A nagyobb gyülekezeti képviselet annyi jelöltet ajánl, a­mennyit tetszik, s mindenik, ki mellett tizenkét szavazat nyilatkozik, a gyűlés által ajánlottnak tekin­tendő. 3) Az esperesnek joga van, az ily módon ajánlottak közöl, az okok előadása mellett mind azt kizárni, ki a) a törvény által (35. §. a. pont) kívánt tanulmá­nyokat szabályszerűleg nem végezte; b) mint már alkalmazott lelkész oly vizsgálat alatt van, mely áthelyezéssel, hivatalbóli ideiglenes vagy végleges elmozdítással végződhetik; c) erkölcsi magaviseletéért a superintendenstől az egyházkerületi consistorium jelenlétében már m­egintést kapott. Ha a jelenlevő képviselők többsége mindemellett azt kívánja, hogy az esperes által kitörlött a jelöltnévsorba tétessék, akkor e fölött minden további tárgyalás félbe­szakítandó. Az esperes tartozik az esetet egy kellőleg indokolt jelentésben eldöntés végett nyolcz nap alatt az egyházkerületi consistorium elé terjeszteni , szintúgy szabadságában áll a presbyteriumnak, hasonlag nyolcz nap alatt a gyülekezeti képviselet nevében az egyház­­kerületi consistoriumhoz fordulni. Ha a gyülekezet az egyházkerületi consistorium végzésével nincs megelé­gedve, akkor tizenötnapi zárhatáridő alatt panaszát a főegyháztanács elé viheti. A főegyháztanács végzése, minden további felebbezés kizárásával, feltétlenül sza­bályozó. Ha ily kifogások nem támadnak, vagy azok elhárítják, akkor 4) a gyülekezeti képviselet által ajánlottak mind egy évre föliratnak, s azok közöl minden képviselő egymás­után ötöt nevez meg mint jelöltet. Miután ez megtörtént, a szavazatok összeolvastatnak , s a relativ legtöbb sza­vazatot nyert öt egyének, az esperes által ajánlottal együtt, mint a lelkészi állomásra jelöltek kihirdettetnek. 168. §. Ha az esperes elölülése alatt (166. §.) egy­­begyült választótestület azt határozza, hogy a választás előtt próbaprédikácziók hallgattassanak , akkor az espe­res a gyülekezettel az egyénekre nézve megegyezik. Az esperes joggal bír próbaprédikáczióra hármat, a gyülekezet pedig más hatot, vagy az esperes kettőt, a gyülekezet négyet, vagy az esperes egyet, a gyülekezet kettőt meghíni. Az esperest az előbbi 5, 3-dik pontjában közelebbről meghatározott kizárás joga illeti, s egészen az ott ki­szabott eljárás megtartandó. Ha kifogások nem támadtak, vagy elhárítják, akkor a próbaprédikácziók, egyedül az esperes által meghatáro­zandó következési sorrend szerint tartatnak meg. A választáshoz fogni a sorrend bevégeztetése előtt nem szabad. Mindazok, kik próbapredikácziót tartottak, a megürült lelkészi állomásra minden mások kizárásával jelölvék. 169. §. A presbyterek tartoznak az állomás üresség­ben léte alatt legszigorúbban őrködni, hogy megvesz­tegetés vagy más illetlen választási fondorlatok ne tör­ténjenek, s lelkiismeretileg kötelezvék, ha ilyesmit ész­reveszek, az esperesnek jelenteni. Ha az ily fondorlatok folyvást tartanak, vagy a vá­lasztás alkalmából viszálkodások támadnak, melyeket nyolcz hét alatt elintézni nem lehet, vagy épen valamely gyülekezet az esperes, vagy egyházkerületi consistorima vagy főegyháztanács rendeleteinek ellenszegül, akkor a gyülekezet választójogának gyakorlását ezen egyes esetre elveszti. Ily esetben az esperes egy, a superin­­tendens két jelöltet ajánl a főegyháztanácsnak, s ez esetben a lelkészt a 154. §. szem előtt tartásával, ez nevezi ki. 170.$. Ha a jelöltek a megürült lelkészi hivatalra vagy a 167. §. vagy a 168. $. szerint megállapítják, akkor az esperes kitűzi a választás napját, melynek a legközelebbi vasárnapok egyikére kell esni, s a tulaj­­donképeni választás eszközlésére a papi és tulajdonkén­teni választás eszközlésére a papi és világi rendből egy­egy biztost nevez ki. A választás, alkalmi - isteni tisztelet előrebocsátása után, a templomban megy végbe. E czélra a választási biztosok a presbyteriumtól átve­szik a választók névsorát, melynek a 35. §. szerint úgy a presbyterium, mint a nagyobb gyülekezeti képviselet tagjait is, (36. §.) vagy a 161. §. szerint a gyülekezet összes szavazatjoggal bíró tagjait név szerint tartalmaz­nia kell. A szavazás titkos. Minden választó név szerint szólíttatik fel, s vagy a) a választási bizottmány jelenlétében írt szavazati c­édula által, vagy b) a­mennyiben szavazatjogát írásban gyakorolni nem akarja, szóbeli nyilatkozatának jegyzőkönyvbe mondása által szavazhat. Szavazategyenlőség esetében még egy szavazás tör­ténik : ha a szavazatok ismét egyenlők, akkor a sors dönt. A megválasztott számára a választógyűlés kiadja a meghívólevelet, s azt a presbyterium által, a választási biztosok mint tanuk jelenlétében, aláíratja. A meghívólevél, különbeni érvénytelenség terhe alatt, a közvetlenül előbbinél csekélyebb jövedelmi b­iztosítvá­­nyokat sohasem tartalmazhat, s a Szabott fizetést az öszletnek conventiós pénzbeni kitételével, valamint min­den egyéb jövedelmet oly világosan és pontosan elő kell sorolnia, hogy a lelkészt illető javadalmakra nézve soha semmi kétség ne támadhasson. A presbyterium a választottat megválasztatásáról há­rom nap alatt értesíti, s egyszersmind a meghívólevelet megvizsgálás és helybenhagyás végett az esperes elé terjeszti. A választási biztosok a választás egész lefolyásáról pontos jegyzőkönyvet készítenek, melynek tartalmaznia kell : 1. Az esperesnek őket a választási cselekvényre fel­­hatalmazó megbízását; 2. A választói névsort; 3. A jelenlevő s a választásban résztvevő választók névjegyzékét; 4. A lelkészhivatali jelöltek neveit; 5. a szavazás lefolyását és eredményét, a választott pontos megjelölésével; 6. azon megjegyzést, miszerint a meghívólevél az ő jelenlétükben adatott ki s az a közvetlenül előbbinél cse­kélyebb bevételi biztosítványokat nem tartalmaz. A választási biztosok a választási jegyzőkönyvet az esperesnek további eljárás végett három nap alatt kéz­besítik. 171. $. Ha a választott azon pályázók közé tartozik, kik próbapredikácziót tartottak, akkor a választást elfo­gadni köteles; vonakodás esetében tartozik a) az őt meghívó községnek költségeit megtéríteni, b) az özvegyek és árvák gyámolítási pénztárába bün­tetésül (58. $. 3. pont) ötven conv. forintot fizetni. (Vége kör.) Börzetudósítások. Becs. sept. 12. 5*10met. 83Vt _3/ ----784% % 72*/g—%. Nemz. köles. 85 —%/.. Ur­­bérkárp. kötv. a. a. 86 — %. a többi 763/4—77. 1854- diki sorsját. 1081/4—109. Bankrészr. 1067—1068. Bank­­certif. 310—312. Hitelint. 379—VI. Dunagőzh. 572 — 574. d. g. 13. kib. 558—560. Tiszai vasút 1081/*—% Nyugoti vasút 1083/4—109. Keleti vasút 112%—113* *) Finom gyapjas juhokra nem tűzetik ki jutalom. ***) A gépek­ és eszközökr­e kitűzött arany és nagy ezüst emlékpénzt kiállítónak csak azon esetben ítéltetik oda, ha azt egyúttal maga gyártotta is, ellenben a kisebb ezüst és bronz emlékpénz minden kiállítónak odaítél­hető, ha mindjárt az illető gépet nem ő maga készí­tette is. lási módot készít a herczeg előre, de az nem fog sike­rülni. Most már tudom, hova kívánta nejét vinni. A rend­­őrbiztosnál hagyott levelében azt írta Anna atyjának, hogy Bécsbe írjon neki, hogy jöjjön őt felkeresni, s az atya már oda is ment volna , ha idejében nem kapja le­ánya levelét. (Folytatjuk.) -**(*)•»#+—­ TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Alázatos esedezése az alulirt „Bennetuc“ szónak, testvére „Bennünket“ nevében is, b. Kemény, Hunfalvy P. és Greguss urakhoz, mint az Angyal Pál ur által kinevezett semmisitő-szék tagjaihoz. Tisztelt semmisitő-szék! Keseredett szívvel panasz­tom be a méltatlanságot, mely rajtam és szegény test­véremen Angyal Pál ur és egyik pályázója által elkö­vettetett. Angyal ur jónak látta 10 arany fogdijat tenni fel va­lamely bitang, országháboritó n­y­é­­­v h­i­b­a fejére, mely mint a statariális hirdetményben olvasható, itt édes ma­gyar hazánkban útlevél nélkül csavarog, majd paloták­ban kotnyeleskedik, majd kunyhókban lappang , majd a tudósokkal, majd meg a vadpoétákkal iszik te­s­tu po­harat; szóval: mindenütt megfordul, hol magyar embert sejt, a­nélkül, hogy valaha orron ütötték volna, holott nem is magyar eredetű, hanem valami kóbor cseh vagy rusznyák hagyhatta el, mint zabgyereket. Én, hallva e hirdetést, eleinte nagyon megörültem, mert eszem ágában sem fordult meg, hogy rólam és szegény bátyámról (idősb nálam, ő lévén az első sze­mély) lehessen szó. Gondolom , no, a dominus Lati­nismus vagy a Herr von Germanismus vagy a Monsieur G a 11 i c i­s m­á­r most majd csak hurokra ke­rül s nem izgágálkodnak ezután köztünk született ma­gyarok közt. Azonban mi történik ? Egy székely ember, Gyergyai úr, kinek apja, nagyapja testi lelki barátom volt, meghíja a tősgyökeres magyar szókat és szólás­módokat egy kis barátságos összejövetelre, azokkal együtt megjelenek én is , hát csak becsapja az ajtót orrom előtt : „takarodjék kend“ — kiált rám mérgesen — „kend sehonnai bitang korcsszülemény 1* — „Instá­­lom aláisan!* mondák, mialatt táskámból előszedtem igazoló irataimat s nemes­ levelemet; — de­­ szóba sem állt velem : „Dobjátok ki!* biztató cselédeit; én tehát jobbnak láttam elkotródni, mig szépen vagyok. Szeget ütött fejembe ez az eset, annál inkább, mert az előttem megfordult nyelvhibák közöl nem emlékez­tem oly amphibiumra, mely a kabátos s a szűrös nép közt egyaránt csavarogna. Hátha épen bennünket haj­­hásznak, mondom a szegény B­e­n­nü­n­k­e­t-nek? É­s már szinte útban voltunk a Magyar Tudós Társasághoz, hogy salvus conductust kérjünk, mint igazjáratbeli em­berek, midőn egy az Angyal Pál fogdmegei közöl, m­a VII. ur, nyakon csípi szegény bátyámat. Noiszen volt neki! Szidták, ütötték, kezbre lábára vasat vertek, úgy hurczolták Angyal Pál ur elé. Nr. VII. ur privát passió­ból a legcsúfosabb és durvább kifejezéssel illette mind­azokat, kik szegény bátyámmal valaha barátságban vagy csak ismeretségben voltak is; úgy, hogy a jámbor Ben­nünket név pár nap alatt oly rész hírbe jött, mint a Zsobrié. Vártam, hogy a hirlap-urak majd csak tesznek egy szót ártatlansága mellett, de úgy megijedtek a nagy hűhótól, hogy szájokat sem merték felnyitni, s a na­gyobb rész rögtön fölfogadta, hogy soha se velem, se semmi fejem­ fokával nem érintkezik. Most a szegény Bennünket a siralomházban ül , várja solem­­nis kivégeztetését; de én , ki még szabad lábon vagyok, nem hagyom eltiportatni az igazságot, családom becsületét. Tisztelt semmisítő­szék ! Méltóztatik tudni, hogy az én eleim már a XII. században előkelő családhoz tartoz­tak Magyarországon. Az első B­e­n­n­e­tuc jelen volt, mint aláírója ama hires halotti beszédnek, melyről a fogdmegek, úgy látszik, keveset tudnak. S noha e Ben­netuc családi név az idő folyamában kissé obsdlescált: a Bennünket és Benneteket legkevesebb hét század óta országszerte virágzik, anélkül, hogy hős ma­gyarságukat és nemességüket valaki egy szóval is két­ségbe hozta volna. Sőt, a­mi több, ama nagy jogtudós és diplomaticus, a halhatatlan Révai Miklós, „Antiqui­­tates Litteraturae Hungaricae“ czímű munkájában, ö­t paragraphuson keresztül, világosan be is bizonyította, hogy Bennünket és Benneteket ama régi nagy nemes B­e­n­n­e­t­u c-család egyenes utódjai, s mint ez, úgy amazok is tös gyökeres szittyamagyarok. Nem áll tehát, a mit Angyal Pál úr mond, hogy ró­lunk, mint afféle dibdák és kóczipor egyénekről, soha semmi emlékezet nem volt. Mutasson A. P. ur, vagy akármelyik fogd mege oly régi tekintélyes igazságot, mint én! Ott van a 181, 182, 183, 184 és 185. §§! De persze diákul van, s a mai naturalista nyelvész urak nem olvassák. Újabban Hunfalvy Pál ur (lásd „Tájéko­zás a magyar nyelvtudományban“ 69-ik lap fölfedezte, hogy egy nagybátyánk most is Törökországon lakik s Ben-nek hitják, a mi magyarul annyi mint Én; de ez atyafiságról én keveset tudok, mert régecskén elszakad­tunk ; azonban Hunfalvy ur, ki szerencsére a semmi­­sitő-szék tagjainak egyike, nem fogja engedni, remé­lem, hogy szegény Bennünket ily ártatlanul elnyo­­massék. Mely alázatos előterjesztésemet azon esedezéssel re­­kesztem be: méltóztassék a tisztelt semmisitő-szék test­véremet hova elébb szabad lábra állitni, s bölcs ítéleté­ben országszerte kikiáltani, hogy mi nem holmi sehon­nai jöttment bitangok, hanem a magyar nyelv igaz pol­gárai vagyunk; m­á sok bántalomért, rágalmazásért pedig, melyekkel szegény bátyám, kivált a m­o VII ur által, illettetett, akként kármentesitni, hogy a tiz arany fogdmeg-pénz, mely m­a VII urat se Isten se ember előtt nem illeti, mint sérelem-dij és perköltség szegény Bennünket részére ítéltessék. Éi teljes tisztelettel maradtam a fenczimzett semmisitő­ széknek alázatos esedező szolgája BENNETUC. Magyar könyveszet 483—4. Magyarország é­s Erdély eredeti ké­pekben. Nevezett országok legérdekesb tájait, városait, fürdőit, egyházait, várait, palotáit s egyébb régi és uj építményeit helyszínen rajzolta Rohbock Lajos. — Aczélba metszették korunk legjelesebb művészei. A tör­ténelmi és helyirati szöveget irta Hunfalvy János. El­ső szakasz : Magyarország. Első kötet: Darmstadt, 1856. Kiadja és nyomatja Lange Gusz­táv György. Lauffer és Stolp bizománya Pesten. 8-rét 1. és 2-dik szám. 1—8. és 9—16 lap. (Szöveg). Az első számban czimlap (Pest és a Gellért hegye) a pesti alduna­­sor s a vácziut melletti temető képe. A második számban szintén 3 aczélmetszet, u. m. Buda és Pest a Gellérhegy­­ről. Salamon tornya Visegrádon és Esztergom Párkány fe­löl. Egy füzet óra 30 pkr. Az egész munka 36 füzetben jelenik meg. 485. Röser Miklós növeldéjének és kereske­delmi iskolájának programmja. Pesten, belváros, gránátos­­utcza, 3-ik sz. Trattner­ Károlyi házban. Pest, 1856 nyo­matott Müller Emilnél 8-rét 50 lap.

Next