Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-27 / 1997. szám

414-1901. 1-ik évffolyam. Szerkesztési iroda : Egyetem-atera 2-ik szám, 1-aő emelet. Szerkesztő szállása : Angol királynőihez czímzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körttki panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1856. Szombat, sept. 21. Pesten, házhoz hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. a - * I ----- - - - * ~ —- r JT' TTíVfírillík * ^ hasábos petit sor 4 pkr* Bélyegdij külön 10 pkr ruruetmsuye* ujj a . Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr Vidékre, p o s tí n : Évnegyedre . . . 5 frt p. p Félévre . . . . 10 frt p. p. Előfizetési felhívás FESTI NAPLÓ 1856-ik évi October—decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 5 frt. Budapesten házhozhordással 4 frt. Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadóhivatala PEST, sept. 21. A jobbparti vasúthálózatról. IV. „Ha Szőnytöt nem is vitetik Budának, hanem a helyett egyenesen Fehérvárnak a jobbparti vasútvonal, azzal még nem lesz Buda-Pest szegény“, mondta vagy irta valaki vigasztalásul, mert gúnyul tan nem akarta mondani. Bölcs észrevétel. Valóban Buda-Pest nem lesz szegénynyé, ha a jobboldalon csak szárnyvonal is köti hazánk alvidéki részeihez és kelethez, sőt bizton merem állítani, hogy sok más mellőzések miatt, sem nőne rű utczáira, nem omlanának le épületei. — Épen ellenkezőleg, utczái évről évre csinosbbodni, házsorai szebbülni, polgárai gazdagodni fognak. Ez Buda-Pest végzete. Buda-Pestet ha földingás rombolná szét, akkor is a kőhalomból és vakolatporból fényesebben, reménydúsabban emelkednék föl. Miért ? Mert a Duna nem fog hűtlenül tőle eltávozni, s hullámain több áldást hoz ezentúl az ikervárosba, mint eddig tehető, miután torkolata már szabad, s Európa érdekében áll, hogy a világkereskede- lem számára hajókázható legyen. Mert — továbbá — minden balparti vasútvonal, mint látszik a legkedvezőbb terv szerint épülend, s hazánknak csaknem háromnegyed részét fürendi Buda-Pesttel közvetlen egybeköttetésbe. Mert — továbbá — a balparti vonal már régótta föntartja Budapest közlekedését a birodalom székvárosával, s ezáltal alkalmat nyújt egész Németországgal s Nyugat-Európával kereskedelemben és személyszállításban a gőz ereje által érintkezni. Mert — továbbá — a balparti vasúthálózat egyik vonala akár a Poprád-völgyen át, mint hihető, akár más irányban a galicziai vonalt érintendi, mi utat nyit nekünk Muszkaország szivébe, s Buda-Pest Pétervárral és Moszkvával leend nehány év elteltével összeköttetésben, miután Nyik Sándor roppant birodalmát vasuthálózattal bevonni határozta el. Mert — továbbá — a balparti közlekedési rendszernek végpontjairól vonatok fognak Erdélyen keresztül keletre sietni, s mindazon áru- és személyszállítás, mely a Duna balpartja felől Németország és Nyugat-Európa felé ömlend, Pesten fog áthaladni. Mert — továbbá — maga a jobbparti hálózat egyik felséges vonala Trieszthez és az adriai tengerhez utasítja Buda-Pestet, s ha igazságosak akarunk lenni, be kell vallani, miként a Buda-Fehérvári szárnyvonal is derivál valami kevés vagyont Budapestre, s ha nem is csorogni, csepegni fog innen is a haszon. Mert — továbbá — Budapest polgáraiban anynyi erély, annyi vállalkozási szellem van, hogy rájuk nemcsak egy baj, de sok minden várt és nem várt akadályok sem tudnának csüggesztőleg vagy épen elzsibbasztólag hatni. Mert — végre — am. kormány érdekében változhatlanul áll Buda-Pest emelése, s a jövendő minden éve, a politikai események minden főmozzanatai növelni fogják a vedveket ikervárosunk fölvirágzásának előmozdítása körül. Tehát megnyugodva lehetünk, hogy Buda-Pest bizony nem lesz szegénynyé azáltal, ha a Duna jobb partján csak szárnyvonalat nyer a Keletteli összeköttetésre nézve, s ha ezen oldalon előbb Fehérvárra leend kénytelen leszállítani áruit és egyéneit, hogy aztán Bécsbe küldhesse. Oly igaz ez, mint egy más tény, melyet ezennel említeni fogok. Ausztria jelenleg is elég képességgel bizsergetnek gyors öszpontosítására, s a vasúthálózatok — ha elkészülnek — kétségkívül még hatványozzák e képességet. Tudjtik, hogy például Buda-Pestre több feléből igen hamar szállíthat tekintélyes erőt, s viszont innen a már kész vasutak és a Duna által, néhány erős várral oly közvetlen és sebes összeköttetést tarthat fen, hogy nevetségessé tenné magát, a ki állítani bátorkodnék, miként a kormány most Magyarorságon tetemes concentratiokat rövid idő alatt nem eszközölhet. A balparti vasúthálózat és azon körülmény, hogy a jobbparti vonal előbb Győrtől Szőnynek tart,a sereg-öszpontositás könnyítésére s ekként a birodalom védelmi erejének nagy praecisiovali kifejthetésére, szintén rendkívül sokat fog hatni. Méltán és elmésen elmondhatná tehát ugyanazon valaki, ki Buda-Pestet a Duna jobb oldalán történt mellőztetés miatt az elszegényedéstől nem félti, hogy a katonai igazgatóság sem lesz még azért a szállítás gyors eszközeire nézve szegénnyé, ha Buda egyenes összeköttetésben nem is leend Szönnyel, hanem a katonákat és hadkészleteket Budáról előbb Fehérvárra kell leszállítani, s onnan aztán ismét fölszállítani Szönyre s viszont Szönyről előbb le kell küldeni Fehérvárra és onnan aztán fölhozatni Budára. Valóban ezen tény miatt semmi nagy hátrány nem fogja érni Ausztria védrendszerét, de azért még sem következik, hogy nem lett volna czélszerűbb oly jelentékeny fegyverhelyet, mint Buda egyenesen kötni össze Szőny által Komárommal. Így áll a dolog a másik kérdéssel is, melynek illustratioja végett, példa és hasonlatként hoztam föl a strategicus tekinteteket. S mind e sok szónak vége csak az, hogy nem mindig történik a ballépések miatt nevezetes romlás; de azért a ballépések megmaradnak annak a mik, s érdemmé soha sem válik a hiba. KEMÉNY ZSIGMOND A GYÖNGYÖS HÖLGY. ntTA IFJ. Damas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XXII. Az orvos sürgetőleg kérte Jakabot ebédre. Jakab állhatatosan vonakodott. De annak nem mondhatott ellen, hogy Hosen asszonynak bemutattassék, s estére az orvosnál töltsön egy órát. Az orvos nem unta ugyan magát Pressben, de szívesen felhasználta a szórakozást, melyet Jakab ottléte előidézhetett. Az orvos a többihez képest eléggé csinos kis házba vezette Jakabot. Emeletes volt az. Egyszerűen de tisztán volt bútorozva, hátul kertje volt. — íme feleségem, monda az orvos Jakabnak, kis kövér mosolygó s piros-fehér szőke szépséget, mely úgy látszik leginkább Németországban található, mutatván be neki. A hölgy egészen elpirult, idegent látva maga előtt, ki bármennyire el volt is foglalva, gyönyörrel szemlélte a hölgyet. Szép hölgyet látni mindig kellemes. Jakab érteni kezdte , hogy az orvos nem igen unatkozott. Beszélgetni kezdett Hosen asszonynyal, ki a legszívesebben látszott igyekezni, hogy őt megértse, de szájában és szemében mindig készen találta kireppenni a mosolyt, melyet német beszéde mindenütt gerjesztett. Itt töltött órája legrövidebb volt az egész napon. Ki merné léted tagadni: hölgyek hatalma!? Ezen fiatal, szép, vidám hölgy csupán megjelenésével, azonnal némi varázsfényt helyzett Jabak és bánata közé. A fogadóba visszatérve elég jó étvágygyal ebédelt. Alig végezte el ebédjét, eljött érte az orvos. — Megismertetem önt, mondá, az egész pressi társasággal , a rendörbiztossal, ki egy kissé hallgatag, egy * Lásd „Pesti* Napló“ 1995. számát, átviteli kereskedőház hivatalnokával, ki igen derék fiatal ember. A rendörbiztos mintegy negyvenéves volt, s arcza azon kitüntető kifejezéssel bírt, mely valamely nagy fájdalom átvonulásából származik. Ezen embernek szenvendni kellett, de senki sem ismerte elmúlt szenvedéseinek természetét. Igaz azonban, hogy senki sem is kérdezte azt tőle, nem egykedvűségből, hanem gyöngédségből. A németek nem nagyon kérdezősködök. Mindnyájan lelkükbe vannak kissé vonulva, s mindenkinek meghagyják benső élete titkát. Nem diszesítik fel, mint mi kíváncsiságot az érdekeltség nevével. Ha valaki szenved, az elég hogy szeressék őt; azokkal nem sokat gondolnak. Azon egész idő alatt, melyet Jakab Pressben töltött, senkinek sem jutott eszébe tőle azt kérdeni, miért ment oda, bárha huzamos jelenléte ezen félreeső vidéken, mindenféle gyanításra alkalmat adhatott. A biztos mindig egyedül élt. Legfölebb egyszer hetenkint meglátogatta az orvost és orvosnét. Minden idejét, mely hivatali foglalkozásán kívül megmaradt, olvasással és zenével töltötte el. Levelet sohasem kapott és nem is írt. Hogy rokonai lettek volna, arról senkinek sem volt tudomása. Egy napra sem volt távol nyolcz év óta, mióta itt lakik. Francziaországban azt mondanák, hogy titkos kém, Németországban azt mondták : a biztos, ő voltaz, kiről Desfossés mondta, hogy az egyetlen személy Pressben, ki francziául beszél. S valóban elég tisztán beszélt, valamint angolul és olaszul is. Jövedelmezőbb hivatalt is ajánlottak már neki nagyvárosban, de ő nem fogadta el. Jakab ennél soha sem tudott meg róla többet, valamint én sem. Az átviteli kereskedés hivatalnoka huszonkétéves volt, s már az érett kor komolyságával bírt, mely komolyság Németországban az ottani komoly tanulmányok folytán a legszerényebb körökben is közönséges az ifjú embereknél, kik többnyire mindig tanultabbak mint a mi legkitűnőbb nagy világi ifjaink, így ezen fiatal ember, ki ezer frank évi fizetésű kereskedő segéd volt, úgy beszélt angolul, mint németül, igen jól ismerte Európa régi és újabb történelmét, zenész volt, a természettudományokból, physikából és vegytanból is tudott valamit, s mindennap szélesbbítette ismeretei körét, nem terjesztvén ki azzal vágyait, és egyedül saját megelégedése végett lassankint azon értelmi elemeket szerezte meg magának, melyekkel nálunk azok sem birnak , kikből a pártfogolás idő előtt nevezetes embereket alkot. A német nevelés a lehető legnagyobb mennyiségű kincset halmozván fel a lélekben, előre képesíti azt az élet lehető bajai ellen küzdeni. Francziaországban a tanítás főleg a köz, Németországban a magán haszon szempontjából történik. Nálunk a mások, Németországban a magok haszna végett tanítják a növendékeket. Ezért halad Németország naponkint, és szakadatlan együttes fejlődésben van ott az eszme. Nem úgy halad mint mi : hiúságból, lelkesedés által, vakmerően , miért gyakran vissza is kell térnünk utunkban, s ekkor kétszer kell a pályát megfutnunk, hanem türelmesen és bizonyossággal halad és csak azt nyilvánítja , mit már megszerzett s midőn valamit mond, az valósággal úgy van; ezért Európa nagy ellenőre , s itt van a tudomány és bölcselet aranyának tűzpróbája. Az értelmiség központosítása nem létezik Németországban. Mindenki ott működik, s adja annak eredményit, ahol van. Minden egyén akár honn, akár egyetemben annyi ismeretet szerezvén magának, mennyinek felvételére képes volt, oda viszi azt, hova neki tetszik, s ott működik, hol neki tetszik. Akár minő távol legyen, egy kereket alkot a Közgépben, s ha a maga számára akarja megtartani tudományát, azok számát növeli, kik kellő képességgel bírnak mindent megérteni, mit hazájukban vagy a külföldön mások imák is tesznek. Nem egy kis város van Németországban , melyben háromnégy igen szerény és jelentéktelen egyén van, ha a külszínről ítélünk; kik azonban bárminő tudományos akadémiával vitába bocsátkozhatnának bárminő tárgy felett. Ez szövetséges haladás.Viszonyos határozott időszakokban számot vet a tudomány, elkészítik az összeget, közzéteszik a tett szerzeményeket, s tovább haladnak. Meg is kell azonban vallani, hogy a németek vagy természeteknél fogva, vagy szükségből, rendkívül egyszerűsítették az élet szenvedelmi részét. Ritkán játékosak, nem szeretik a hölgyeket, hanem csak saját tehetségeiket. Fiatal korukban eljegyeztetnek, húsz-huszonöt év között megházasodnak, született családapák, s értelmesen megfelelnek ezen hivatásnak, és ha egyszer megházasodnak , sohasem tartanak szeretőt. Házasság előtt legfölebb egy jó barátnő van megengedve. Ám tanulmányozzák irodalmukat, s bizonyítva lesz ezen állítás. A német irodalom a legaprólékosabb házi örömek festésével foglalkozik, a családi tűzhelynél melegszik, itt ül le ártatlan vidámsággal a vendégszerető asztalhoz ; hosszassá is válik kissé az okoskodásban a a jelentéktelen részletek leírásában néha; de sohasem nyitja szét az ágy zugkárpitjait, sőt nem is tekint arra. Itt-ott vidám ivó társaság, s élénk dal is hallik, mert a vén Rajna vonul keresztül a hazai költészeten, melyet méltóságos folyamával termékenyít, és csillogó borával elevenít; de ebből áll az egész, nagyobb kihágásokat nem foglal magában a német irodalom. A német lélektan az érzelmek legszélső határáig megy, s bárminő finom és gyöngéd legyen az, visszatükrözi; de olyan mint a daguerreotype, csak a nyugodtan álló tárgyakat adja viszsza. A szenvedélynél megállapodik, azt nem tudná leírni, azt nem is érti. Midőn arra adja magát, létezhetlenségét igyekszik annak megmutatni a német földön, mint például Wertherben, hol túlságos lesz, s az öngyilkosságon kívül nem talál más megoldást. (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ, Pest, September 27. Épen most vesszük a miskolczi nemzeti színházépítő részvénytársulat igazgató választmányának felhívását, a tizenhárom év előtti tűzvész által megsemmisített nemzeti közintézetnek újra felépítése tárgyában. Az igazgató választmány hazafias közlelkesültségre hivatkozik ugyan, de biztosított kölcsönt, és nem ajándékot kér, szoros számításilag kimutatván,hogy tízezer pengő forint kamatatlan kölcsönnel, mely 10 év alatt Vi0 rátákban fizettetnék vissza, és mely az illetők biztosításául a jelenleg is jövedelmező állapotban lévő színházépületre fogna betábláztatni, egy év alatt a színház már megnyílhatnék , és tíz év alatt nemcsak e tízezer kamattalan kölcsön, de egyéb terhek is letisztázva lennének. — Hogy ezen állítás nem vérmes képzelet, hanem adatokon épült számítás, annak igazolására a választmány kimutatja a részvénytársulatnak 1856. júl. 10-ig tett minden bevételeit és minden kiadásait, valamint követelő és szenvedő állását egyiránt. A kölcsön eszközlésére szintén igen czélszerű és gyakorlati eljárást követ; kibocsát ugyanis 2000 darab 5 pftos részletlapokat, melyek folyó számmal és sorszámmal láttatnak el; folyó szám leend 2000, sorszám 10; minden sorszám 200 darab részlet lapot foglalván magában. — Minden évben, 1857-től kezdve december 31-én hatósági felügyelet alatti nyilvánosságban megtörténik a visszafizetendő 1000 forintos részletre a sorhúzás; a tíz sorszám közöl, egy mindenkor kihúzatvan, az azon sorszámmal jegyzett valamennyi részletlapok, azonnal ki fognak fizettetni. A sorhúzás eredménye, a hivatalos lap útján, mindannyiszor közhírré tétetik. — Óhajtjuk, de reméljük is, hogy ezen felhívás, ahova eljutand, őszinte hazafiul szívvel és lélekkel fog felkaroltatni. Magyarország felső vidékén Miskolcz a legalkalmasb központ,mely épen úgy fekvése,mint vidékének népessége által hivatva van hasonló intézet állandósítására, ezt bizonyítja azon körülmény is, hogy a tizenhárom év előtt elhamvadt miskolczi színház, a legelső nem színház volt honunkban , melynek létrehozásán a legmagasb fejedelmi háztól kezdve minden osztálybeli honfiak és honleányok áldozatkészséggel munkáltak. — Felesleges volna mondani, hogy egy ily intézetet állandósítani jelen viszonyaink közt épen oly szükséges, mint valaha, hogy vidéki színházaink állandósítása, a nemzeti nyelv és közműveltség elhaladásával még inkább össze van forrva most, talán mint valaha. — Annak idejében értesíteni fogjuk a helybeli közönséget, hogy Budapesten kinél lehetene kapni a fennemlített részletlapokat. •Aradról írják a „P. D. Zigunak, hogy az országút Pécskától a csanádmegyei határszélekig meg fog építtetni. * A Szent-István társulat, amint már említettük, Furhoffer nek „Monasteriologiae Regni Hungariáe Libri III“ czímű könyvét bocsátják sajtó alá. Ezen Magyarország egyháztörténetét tárgyszó ritka és érdekes művet Czinár Mór szent-mártonhegyi, szent-benedekrendi tudós szerzetes hazánkfia, itészileg átvizsgálta és annyi a A DANDERYDI KÁNTOR ÉLMÉNYEI. SVÉD BESZÉLYEK. (Folytatás.) II. A danderydi pitypang-virág. A nászvendégek az inspektor lakásán egy szárnyépület földszinti részében gyűltek össze. Az esketés megtörtént s az ara és vőlegény, bevett szokás szerint, elfogadták a vendégek szerencsekivánatait. Maim kántor, ki természetesen szinte jelen volt a nászünnepélyen, egyik ablakhoz állt, mely a kertre szolgált ki. Ámbár estve volt már és kün igen sötét, még is az ablaküvegen átlátni lehetett és megismerni azon személyeket, kik az ablak előtt állvan a dúsan világított terembe pillantgattak. Ezek azon emberek voltak , kik a szertartás végére várakoztak, hogy aztán a menyaszszonyt láthassák. Ezen alakok közt, melyek mindnyájan lehető legközelebb nyomakodtak az ablaküveghez, volt különösen egy, melyet a kántor e napon s e helyen valamennyi között legkevésbbé vélt volna láthatni. Karin alakja volt. A kántor belsejét azonnal némi kellemetlen érzés *) Lásd „Pesti Napló“ 1996. némát.