Pesti Napló, 1856. szeptember (7. évfolyam, 1972-2000. szám)

1856-09-16 / 1986. szám

403-1980. Mk évi folyam. Szerkesztési Iroda : Szerkesztő szállása : Angol kirílynfidei cilmiett szálloda, 63-ik sírm. A Up szellemi részét illető minden közlemény s szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadó­hivatal: Egyetem-utcza, 2-ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1850. Kedd, sept. 10. Előfizetési feltételek: Pesten, hízhoz hordva . Évnegyedre . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . 8 frt p. p. * v “ * X' JT* Hirdetmények dija : 6 bssib05 Petit sor 4 pfcr. Bélyegdíj k&ion io pkr ______________*_______J * Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Egyeterci­ntoza 2-ik szám, l-sö emelet, Vidékre, p­o s t & n : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 firt p. p. Előfizetési felhívás s» V JE Si TP JE M A *• D 0-ra. A bekövetkező évnegyeddel alkalmat veszünk újra fölhívni a közönséget előfizetésre. Lapunk szerkesztője, báró Kemény Zsigmond úr, ezentúl sem mulaszt el semmit, hogy irodalmunk jelesebb tehetségeit maga körül gyűjtse. Hazai érdekeinket, számos derék levelező köz­­remunkálása mellett, ezután is rég ismert publicistái tekintélyek fogják fejtegetni. Azt hiszi alulírt, nem sérti a szerkesztő szerénységét, ha e lapok egyik főérdeme il kiemeli azt a nagy gondot, melylyel a világeseményeket a P. Napló minden részleteiben, folytonos figyelemmel kísérte, magyarázó jegyzeteivel és czikkeivel fölvilágosította. E részben folytonos haladást tanúsít lapunk.Figyelmeztetjük a közön­séget különösen az,.Uj posta 1,4 czimű rovat tartalmára. Ez által e lap a bécsi lapoknál előbb adhatja egész terjedelemben a kevésbbé fontos külföldi tudósításokat is, míg a legfontosabb eseményekre nézve távirati közléseivel azokat jóval megelőzi. S a­mely mértékben csökken a külföldi tudósítások érdeke , azon arányban igyekszik a szerkesztő kimerítőbbé, érdekesebbé és változatosabbá tenni a bennünket közelebbről illető ügyek fejtegetését. Különös figyelemmel kíséri a hazánkban mutatkozó anyagi és szellemi mozgalmakat, s míg az anyagi kérdésekben a helyi érdekeket magasabb, tudományos és hazai szempontokkal igyekszik öszhangzásba hozni , az irodalom és művészet terén sem kerüli el semmi fontosabb jelenség a lap munkatársainak figyelmét. Elveket és irányokat jelölnek ki a tévedések útbaigazítására, s a­mi jelest fölmutat a hazai művészet és irodalom, igyekeznek annak élvezésére a közönség fogékonyságát előkészíteni. Valamint eddig történt, úgy ezután is kimerítő közléseket adnak e lapok tudományos és műintézeteink (az Akadémia, Természettudományi­ Társulat, Nemzeti színház és műegylet stb.) működéséről. Alkalmilag a külföldi irodalom nevezetes­ termé­keit is bemutatják. S általában mind a szerkesztő, mind a kiadó mindent elkövetnek, hogy a lap tudományos és szépirodalmi tárcsáját egyiránt érdekessé tegyék. A tárczában különösen ezentúl is köz­remunkálnak Arany János, Bérczy Károly, Brassay Samu, Csengery Antal, Danielik J., Erdélyi János, Fényes Elek, Galgóczy Károly, Greguss Ágost, Gyulai Pál, Hunfalvy Pál, Jókai, Panner egyetemi tanár, Pompéry János, Révész Imre, Szabó József tanár, Szalay László, Szontagh Gusztáv, Tompa Mihály, Tóth Lörincz, Fiházy György, Wenczel Gusztáv stb. Előfizetési feltételek: Vidékre postán küldve évnegyedre — — 5 frt. Budapesten házhozhordással évnegyedre — — 4 frt. „ „ félévre — — 10 frt. „ „ félévre — — 8 frt. EMICH GUSZTÁV. Pest, septemberben 1856. a „Pesti Napló“ kiadó-tulajdonosa. És a kis lap csakugyan ezt az „egyenes“ ösvényt vá­lasztja, és sept. 13-dikai számában kissé félénken ugyan, de mégis csak kijelenti, hogy mi „ráfogásokkal harczo­­lunk“. „Utóbbi ráfogásainkból“ azonban csak „egyet“ idéz. íme, mily ügyes a kis Hölgyfutár : szorultságát a nagylelkűség álarcza alá rejti. A jobbparti vasúthálózatról. I. PEST, sept. 16. (Folytatás.) Az 1840-ki országgyűlésen tehát, mint mon­dom, elveszté perét Schéchenyi és a jobbparti vasút, nyert Dessewffy és a balpart, diadalmas­kodtak azon mágnások, azon követek, azon köz­vélemény, mely Pozsony kikerüléséért, és egyéb okoknál fogva is, idegenkedett Sina báró tervétől. Később, midőn a felzaklatott szenvedélyek le­csillapultak, s midőn a balparton tett munkálatok sikeresen haladtak elő , a közönség megszűnt hazafiatlanságnak tartani azt, ha valaki Budapestet a birodalom székvárosával a Duna jobb partján is összeköttetésbe akarja hozni, de többé már ilyen indítványozó nem igen akadt. S miért? Mert minden meg volt győződve, hogy parallel-vonalt ajánlana, azaz olyant, mely irányánál fogva a dunai gőzhajózásnak és a balparti vasútnak ártana, s mely egy kártékony versenyből még ama kilá­tást sem nyerhetné, hogy másoknak ártva, maga eléggé jövedelmező legyen. Láttuk, mikép 1840- ben Széchenyi — az ország leggyakorlatibb em­bere — nem hive, hogy a balparti vasút a dunai közlekedéssel szemben a versenyt haszonnal tudja kiállani, hogyan képzelhettek volna tehát mások a Duna mellé még egy más párhuzamos vonalt szükségesnek és jövedelmezőnek. S valóban, le­hettünk-e ily büszke reményekre kereskedésünk akkori állása szerint, s a közbenső vámvonalak mellett följogosítva? Számíthattunk-e az óriás vámreformokra, melyeken az­óta az ausztriai bi­rodalom keresztül ment? Számíthattunk-e az eu­rópai roppant vasútépítkezések és a közbejött nagy politikai változások által támadt lendüle­tekre , melyek a materializmus számára új meg új diadalmeneteket készítettek , s majd semmi vi­szonyban nem levő tartományokat és vásárpia­­czokat fűztek szorosan egymáshoz? úgy hisszük,­­ Magyarországnak még 1847-ben, midőn Sché­­chenyi gróf a közlekedési ügy rendezéséről ter­vet készített, kevés oka volt a Felső-Duna jobb partján azon reményben építeni vasutat, hogy az a Dunagőzhajózás és a balparti vonal daczára is elég forgalmat idézend elő, s illendő jövedelmet hoz. Nem csodálhatni tehát: ha Széchenyi, kit az 1840-i országgyűlési viták emléke miatt, még népszerűt­lenséggel is terhelt volna ily indítvány, kihagyta tervéből a Bécs-Brucki vonalnak Budáig vagy Székesfehérvárig folytatását. Valamint azonban 1847-ben ez könnyen meg­fogható volt, úgy most a keleti háború és a pári­zsi béke után, most midőn Oriens rég zárt kapui a polgárisodásnak és a kereskedelmi lobogóknak megnyíltak s midőn egy Bécstöl Zimonyig ve­zető vonal a legmagasabb politikai tekintetek által vált mielőbb megoldandó feladattá , s most, ismétlem, nemcsak a bel- de az internatio­­nális érdekeknél fogva is szükséges, hogy Bécs­­től a Duna jobb partján Győrön és Szőnyön át­­ vasútvonal siessen a Szerb határhoz.­­ Az Erzsébet nevet viselő vasúthálózatból, mely­nek indítványozói hazánk aristocratiájának legki­tűnőbb tagjai közé tartoznak, két egymással Nagy- Kanizsánál egyesülő vonal, t.i. a soproni és a Du­­na-jobbparti, van a keletteli összeköttetésre szán­va. Jelenleg Kanizsától Pécsig fognak az építke­zésben kiterjeszkedni, de némileg csonka volna az egész vállalat, s a felséges czélnak csak töre­dékei éreznének el, ha utóbb Eszékre s onnan Zi­monyig nem eszközöltetnék összeköttetés. Az Erzsébet-vasuthálózatból a Sopron-Ka­­nizsai vonal a Széchenyi gróf tervében is megvolt; szintén megvalt a jobbparti vonal­nak alsó része is Székesfehérvártól Nagy-Kanizsán át egészen Pécsig. Csak a Szőnytől Székesfehérvárig vivő vasútrész új indítvány, és szintén új de a legnagyobb öröm­re gerjesztő eredmény az, hogy már megnyílt s a közlekedésnek átengedve van a Bécs-Győri és Győr-Szőnyi vonal. Ezen tájékozó előzmények után legyen szabad némely igénytelen nézetet papírra vetnem. KEMÉNY ZSIGMOND, Pest, sept. 15. Nem tehetünk róla, hogy azon tények folytán, melyeket a fölhatalmazási ügy teljes kiderítése végett lapunk sept. 12-dikei számában egymással szem­­besítünk , a szegény kis Hölgyfutár üres fontoskodása az egész közönség előtt a legnevetségesebb színben tűnt föl. Természetesnek találjuk, hogy e nevetséges helyzet a Hölgyfutárnak mélyen fáj, a fáj pedig annyival in­kább, mert reménye sincs, hogy kimenekülhessen belőle. De hátha mégis? Csak bátorság! Azt kell mondani, hogy azon tények, melyeket a P. Napló fölemlített , nem is tények, csak ráfogások. Akad olyan is, a­ki tán elhiszi. Látja, hogy nem c­áfolhatja meg állításainkat, azért ezeket egyszerűen „ráfogások“nak nyilvánítja... Hiszen akad oly ember is talán, kinek még kevesebb belátása van mint a Hölgyfutárnak, és elhiszi, hogy a tények a rá­fogások. Azért hát a kis lap, nagyon okosan, hallgat állításainkról. Érzi azonban, hogy az olvasó­közönségben mégis csak kevés ember lehet annyira bárgyú, hogy mindent elhigyen akkor is, mikor nem bizonyítnak be semmit. A kis lap tehát elszánja magát, hogy „egy“ állításunkra rá fogja bizonyítani a ráfogást. Sorra vizsgálja állításainkat: melyik a leggyöngébb, a legkönnyebben megc­áfolható ? melyik az, melyre valami csűréscsavarással ráfoghassa, hogy ráfogás ? És ime, nagy keresés után végre csakugyan megtalálja achillesi sarkunkat, azon „egy“ leggyöngébb, legköny­­nyebben megc­áfolható állításunkat, melyet megkísért ráfogásnak bizonyítani. Azon „egy“ állításunk, mely ellen a Hölgyfutár min­den erejét öszpontosítja, e következő : „A P. N. nem a színi botrányra, de az adott vagy nem adott fölhatalma­zásra nézve kívánt az igazgatóságtól magyarázatot.“ Lássuk most, mily gyönyörű eszközökkel s mily szép sikerrel bizonyítja be a kis lap, hogy ezen állítás ráfogás. Legelőször is csodálkozik a Hölgyfutár, hogy mi ezen állítást tenni merészkedtünk; azután ujjongva összecsapja két kacsóját, hogy hálistennek a P. Naplót nem nyomtatják oly papírra, melyről a nyomtatást le le­hetne törölni, s ennélfogva „az olvasó a P. N. aug. 24- dikei számában az újdonságok közt bármikor megolvas­hatja a következő sorokat: ha ezen torzítások A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Folytatás. *) MÁSODIK KÖTET. XXI. „Részemről nagyon meg vagyok a herczegné drezdai lakásával elégedve. Szász- és Poroszországba könnyen be lehet jutni, de ha Bécsbe kellett volna őt követnem, talán nagy nehézségek adták volna elő magukat, miután útlevelem nincs Ausztriába láttamozva, s az osztrák kor­mány még szigorúabb jön az idegenek iránt az utóbbi zavarok óta. A herczeg számolt erre. A bécsi kormány­nál lévén megbízatása két oknál fogva reménytette, hogy tőlem megszabadulhat, először , Parisban hagyván en­­gemet, ki nem tudtam hova ment ö; másodszor, ha megtudom is, hova ment és követem őt, előbb érke­zik ő Bécsbe s ott arra fogja használni befolyá­sát a franczia követségnél, hogy reám nézve lehet­­len legyen a birodalomba jutni. Ezért utazott el oly gyorsan, erre számolt, midőn Hanovert külön vonaton elhagyta, s kétségtelenül csak keresztül utazott volna Drezdán, s hasonlóul tovább megy, ha a herczegné ön­*) Lásd „Pesti Napló“ 1984. számát, kénytes véletlen betegsége közbe nem jó, minek foly­tán meg kellett állapodnia. És Anna nemcsak nem megy tovább, sőt minden hihetőség szerint Párisban lesz egy hét múlva, valamint én is, miután­ az én sorsom­at kö­vetni.“ Két nap múlva újabb levelet kaptam , már elég válto­zás volt, úgy látszik, hogy az öröm és csalódás, biza­lom és félelem közötti örök változás volt ezen utazás sorsa. „Az Anna atyja másodszor is írt, így szólott Jakab levelében : ezen levele szintoly megnyugtató, vagy ta­lán még megnyugtatóbb mint az első, de tovább ha­lasztja a vég­kifejlődést, melyhez már oly közel véltünk lenni. Anna átadta nekem ezen levelet, s azt mondta, hogy azt fogja tenni, mit én tanácsolok neki. Az én fe­leletem nem késhetett, sokkal nagyobb szükségünk van atyjára, semhogy minden tekintetben ne engedelmesked­jünk neki. Azonban íme saját szavai, csak azt idézem a levélből, mi egyenesen érdekel mindkettőnket: „A hallottak, s az általad írottak után nagy dolgokat kellene érdekedben tennem. Tudod, hogy mennyire sze­retlek, s hogy mindenre kész vagyok e világon boldog­ságod eszközléséért. Ezen házasság anyád műve. Gyak­ran elleneztem azt, s ha valóban szükség van az elvá­lásra, ígérem neked, hogy az meg fog történni; de azt át fogod látni, hogy nevünk, helyzetünk bizonyos dol­gokra köteleznek minket s ezen nehéz körülmények között oly elővigyázattal és tekintettel kell lennünk, me­lyeket más kevésbbé ismert emberek könnyen elhagy­hatnak. „Ha ezen elválás megtörténik, s ismétlem neked, azon ponton, hova a dolgok jutottak, azt hiszem, hogy azt '­ többé nem lehet elkerülni, v annak véleményem szerint, s s bizonyosan ez leend­ő tiéd is, minden zaj, botrány, nyilvánosság és törvényes eszköz nélkül kell történni. Ő utazni fog, vagy ott fog lakni, a­hol akar, te pedig ve­lem maradsz, s a világ semmit sem fog mondhatni. A külszín meglehetősen meg lesz mentve, de mivel, fájda­lom, eltávozásod zajt ütött, s a kiváncsi szemeket fel­nyitotta, időt kell engedni, míg ezen zaj lecsillapo­dik, s a szemek másfelé fordulnak. Eredményhez jutó hatás végett azzal kell kezdened , hogy elfeledtesd az okot. „Íme tehát erre kérlek: férjednek Bécsbe van meg­bízatása, útlevele mind a kettőtök nevére szól , ve­led kell tehát oda érkeznie, különben igen rosz hatás következnék, mert bár panaszod van a herczeg ellen, mind­végig tisztelned kell nevét, miután te is viseled azt. Ha egészséged, mint remény­em, helyreáll, jelentsd ki férjednek, hogy kész vagy Bécsbe menni, én is ott leszek legfölebb egy hét múlva, s ott mindent a legil­­lendőbben el fogunk végezni. A herczegnek egy nagy­bátyja van Bécstől néhány mértföldre, s mivel neki csak ezen rokona van, mint neked csak én vagyok, az egész család együtt leend, s a legjobban meg fogunk egyezni a teendők iránt mind a két fél anyagi érdekei szempont­jából. Én minden áldozatra kész vagyok, hogy nyugal­madat biztosíthassam, de neked is segíteni kell engem engedékenységed által; még egy kis bátorság, még egy kis türelem, és számolj atyádra, ki téged soha sem fog elhagyni.“ „Anna azt kérdezvén tőlem, hogy mit tegyen, foly­tató Jakab, hozzá­tette, hogy mivel felfogadta nekem, mikép Drezdánál nem fog tovább menni, csak azon eset­ben távozik el innen, ha megígérem neki, hogy Bécsba követem. Nincs az messze, téve hozzá,­­ tanúsítsam mel­lette még ezen jó indulatot is. Nem szeretné, ha atyja szemrehányást tehetne neki ezen megtagadásért. Ne hagyjam el, midőn oly közel vagyunk a végczélhez. Ha egyszer ott leszünk, mindennap láthatjuk egymást. Mi­helyt meg fog atyja érkezni, szabad leend­ő. Ide csak egy napi út Bécs, s ez igen csekélység. Egyébiránt, ha ezt tőle megtagadom, mihez jogom van, megtartandja ígéretét, akármibe kerül is, de gondoljam meg a jövőt. „Mit felelhettem ezen oly egyszerű, oly meggyőző bizonyítékokkal, s oly édes reményekkel támogatott ké­résre? Azt írtam Annának, hogy engedelmeskedjék aty­jának, s hogy az atyja által ígért bizonyosság ellenében nem szükség a kételkedés órájában tett esküre emlé­kezni , az mindegy, ha Drezdában avagy Bécsben va­gyunk is, csakhogy mellette legyek, a ennélfogva kész vagyok vele ugyanazon egy napon elindulni, így te­hát édes barátom, midőn levelemet meg fogod kapni, én már Ausztriában vagyok. De csak Drezdába irt ne­kem, majd fogok a postán rendelkezni, hogy utánam küldjék leveled.“ Valóságos haragra gerjedtem Jakab ellen ezen levele vétele folytán. Szerelmét gyöngeségig, gyöngeségét nevetségességig vitte. Azt láttam, hogy játszanak vele, és szégyeltem elgondolni, hogy ő azt nem is veszi észre. S a­mit gondoltam meg is írtam. „Utóbbi leveled, így írtam neki, fájdalmasan hatott reám, s úgy­szólván megalázott engem, hogy oly jó vé­leménynyel voltam jellemedről, ön­érzetedről szóljunk nyíltan. Értem el távozásod, valamit mindenesetre kel­lett tenned. Brüsselbe mentél, jól tetted, Drezdába men­tél, semmit sem tehettél volna jobban; két hetet, egy hónapot töltesz a herczegné mellett, az is helyén van; de Bécsbe menni, megvallom, oktalanságnak találom, különösen másnap határozván magad arra, midőn a ha­táron leendő átkelési nehézségekről írtál nekem, mely nehézségek folyvást léteznek, melyekről azonban többé

Next