Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-09 / 2009. szám

hagyatva, égésien eliszaposodik s 10—15 év folyamában egészen megszűnik. Ezen körülmény sürgetőleg taná­csossá teszi, hogy a kérdéses dunai ág egészen elzáras­­sék, annál inkább, miután azon esetre, hahogy azt torkola­­tánál nyitva hagyni, és a jégtömegek betódulása ellen tölgyfából készült jégtörők által védeni akarnák, a be- és kifolyásnál folytonos harczol kellene az elhomokosodással küzdeni, s annak teljes eliszapodását még­sem lehetne meggátolni. Az elzárás ezenfelül azon előnyt nyújtja, hogy később az eliszaposodás meggátlása végett csak a kifolyásnál kellend a medret tisztítani. — A „H.“ írja, miként Gerenday Antal szobrá­szunk Kr­i­e­g 11 100 pfrttal lepte meg, hogy új találmá­nya kivitelét elősegíthesse. A „H.“ szerint Kliegl uj talál­mányát 1000 pfrton kész volna átadni a múzeumnak. A múzeum 1. igazgatója, hisszük, meggyőződést szerzene magának a gép gyakorlati becse felől s ennek constatiro­­zása után majdcsak akad egy két gazdag ember, ki ez összeggel a magyar név becsületének kész leend áldozni. — A „Kelet népe“ (magyar irodalmi csarnok és időszaki szemle) első évi folyamának II. füzete is megje­lent. Tartalma : „Kovács Pál vígjátékénak befejezése. T­o­l­d­y Ferencz czikkének C.,A magyar akadémia körül“) vége. „A magyar történelem“ befejezése W­e­n­c­z­e­l­től. Smith Ádám és az újkori nemzetgazdászattan Kautz­tól. A szarvasmarhafaj K­o­ri­z­m­i­c­s­tól. Újszülöttek gyenge­sége Dr. H­a­m­a­r­­­tól. Külföldi irodalmi szemle. A föld- és őslénytan viszonya az embernem eredetéhez, a „Types of Mankind“ nyomás. Politikai tájékozás Dr. Fárk­lós Magyar krónika a M. S. szerkesztőjétől, és Magyar köny­­vészet. E füzet bő és becses tartalma után az olvasó mind jobban tájékozhatja magát e vállalat iránya felől. A válla­lat még a kezdet stádiumában van s igy nehézségekkel kell küzdeni, miknek legyőzése után felelhet csak meg teljesen a várakozásnak s a kitűzött czélnak. De a kezdet stádiumában is szigorúan követeli a tudományos folyóirat czélja, természete, hogy az abban megjelenő művek nyel­vészeti, irályi tekintetben is irodalmunk színvonalán állja­nak, követeli a másként becses munkának ily elvek szerinti átdolgozását. — Az „Ú­j magyar múzeum“ ez évi VII. és VIII-ik füzete érdekes tartalommal jelent meg. A tarta­lom-jegyzéket itt közöljük. G­y­ő­r­y Sándor: Az emberi­ség eszményi kifejlődése, I. Podhradczky József: Illésházy István nádor élete, II. Irodalom. Újdonságok. Szépirodalom. — Nyelvkönyvek. — Nevelésiek. — Tör­ténelem. — Természettudomány. K­n­a­u­z Nándor: A po­zsonyi krónika, I. Győri Sándor: Az emberiség eszmé­nyi kifejlődése, II. Irodalom. Újdonságok. — Egély. A muzeum tárczája. Históriai Forgácsok. — XL. Garai Miklós nádor 1381-ki kegyelmi levele (Ráth Ká­roly). -------XLI. Adalékok az Árpád-kori okmánytár­hoz (Kazinczy Gábor). M­a­g­y­a­r academiai érte­­sitő. Podhradczky József: Sz. István király kettős keresztéről, mint az ország czimeréröl. W­e­n­z­e­l Gusz­táv: Bán Alajos jelentése Magyarországról 1519 Glat­ter Edvárd: A zsidók biostaticai viszonyai. Academiai tárgyalások 1856. jan.—martiusig.­­• Figyelmeztetjük a tanárokat s a régi klassikusok barátait C. Cornelius Tacitus évkönyveinek magyar fordítására. E becses munkát S­z­e­n­c­z­y Imre m. akad. tag s premontrei kanonok forditá. — A Szeberényi Lajos által szerkesztett és kia­dott ,,N­ép­tanít­ók k­ö­ny­v­e“ II-dik kötetének 3-dik füzete megjelent. Tartalma: I. Értekezések. Nyílt le­velek G. D. barátomhoz Sz. Andor. Közlelkészi vizsgá­latokról K. J. Tanítási mód­ és rendszerem II. Földrajz. S­a­r­k­a­d­i Ferencz. A csetneki iskolának rövid ismerte­tése. B. J. Eszközök a tanoda tiszteletét kivívni. Sóvári István. A hangoztató módszerről néhány őszinte szó R­a­i­­cher János. H. Élet- és jellemrajzok. Campe Joachim Henrik. III. Irodalom. Diesterweg-Veres. Számtanítás. Tanító az elemi tanodában. Otto-Koller. Ér­­m­e 11 é­v . D. Hecsko P. Magyarhon története I. R. Világ és földismeret Zs. J. Észrevételek a Bellinger-Fényesféle földrajzra. —1— , új könyvek. IV. T­á­r­c­z­a. Belföldi iskolai közlések. Iskolai közlések külföldről. Egyveleg. — A „Bel.“ kivonatot közöl bold. Karner Antal győri püspök végrendeletéből. E végrendeletében a bol­dogult főpap a székesegyháznak 5000, a megyei alapít­ványnak 2000, papnöveldének 12,000, az elaggott pa­pok alapítványának 10,000, a váczi siketnémák intézeté­nek 100, a pesti vakok­ intézetének 100, az új­városi templomnak 400, a karmelita­ atyáknak egy évenkint lel­kéért tartandó sz. misére 400, és ugyanannyit a sopro­­nyi belvárosi templomban rokonaiért évenkint tartandó sz. misére, a győri apácza-zárdának 1000, ugyanannyit a sopronyinak is, a győri magyar aggódának 300, a német­nek is 300, a győri külvárosi kórodénak 500, a sopronyi árvaháznak 1000, az ottani betegek ápolására való társu­latnak 400, egy 1855-ben kelt utalvány által a sz. Do­monkos szerzetes harmadrendüeknek 1000 forintot,­­ összesen tehát 35,900 pártot hagyott. (Köszönet-nyilvánítás.) A pesti kath. le­gényegylethez újabban következő ajándékok beküldettek : Herrmann József kereskedőtől 2 ezüstözött nagyobb gyer­tyatartó, Brichta Ferencz polg. esztergályos mestertől 2 ténta- és 1 porzótartó, Emich Gusztáv könyvkereske­désétől 25 darab könyv, Emich Gusztáv nyomdatulajdo­nostól 1 példány a „Pest-Ofner Zeitungéból; Röser Miklós tanintézettulajdonostól 1 tábla állványnyal együtt, a Szent-István-Társulattól egyegy példány a „Kath. Nép­lap“, „Cath. Christ“ és „Családi Lapok“ társulati újsá­gokból, mely becses ajándékokért ezennel illő közönét nyilvánittatik — Pest, oct. T-én 1856. A pesti kath. legényegylet elöljárósága: Haas Mihály, s. k. — Nemzeti színház. Oct. 7. Rendkívüli előadásul fölemelt árakkal először „Gutmann Johanna,“ opera-ballet­t felv. Zenéjét szerzette Verdi. A tánczo­­kat betanította C a m p i 11­­. A 2-dik és 4-dik felv. uj dí­szítményeit festették Briosky és Jachimovits bécsi udv. szinfestők, a 3-dik felv. táncztermét M­o­n t­i­n­i nemz. szinh. szinfestő. A színház, kivévén a karzatot, egészen megtelt. Hisszük, miként a mű látványos része, a szép bal­let a közönség azon részére is vonzó erővel fog bírni, mely kevésbbé szokott engedni a zenei rész vonzerejének. Az opera zenerésze sok szépséggel bir Mint legszebb ré­szeket, mint az opera fénypontjait kiemeljük Giovanna (Kaiser­ Ernstné a.) áriáját az első felv, s az általa énekelt igen szép bolerot az utolsó felvonásban, így igen kitűnő a Vasconcello (Füredi) és Henrik (Ellinger) közti kettős a 3-dik felvonásban s e felvonás hatásj­elyeg fináléja. Figyelmeztetésül emeljük ki e részeket, a t. kö­zönség könnyebb tájékoztatása tekintetéből azonban bő­vebben ismertetik a zenerészt. A szöveget múltkor ismer­tettük. A nyitány az opera néhány motívumából szerkesz­­tetett, azonban a szokott nyitány­ szyltól eltér. Az első felv. első száma (a spanyolok és portugálok kardala) semmi jelen­séggel sem bir, de e számot rögtön követi Giovannának már említett szép áriája, melyet K. E. a. elég erélylyel s hatás mellett énekelt. A következő quartettben, mely ze­­nészeti becscsel bír, a tiszta intonatio igen nehéz, főleg miután a hangszerek által igen gyengén támogattatik. A felvonást Vasconc­ és Henrik közti kettős fejezi be. A 2-ik felv. etején Pinto (Köszeghy) áriájában az andante sok becscsel bír, kevésbbé becses, mondhatjuk közönséges az allegro. Az ezt követő kettős Johanna és Henrik közt egyike az opera legjobb számainak. Ezt portugál táncz követi, melynek szép zenéjét, valamint a hallétben („Négy évszak“) az „ősz“ét Doppler Ferencz szerzi. A táncz tetszett. Az összeesküvési kardal s a sajkadal, igen szép jelenet teljes hatást azért nem gyakorolhat a közön­ségre, mert a sajkadal az álló sajkákon énekeltetik, ho­lott a sajkáknak evezni kellene, mi a jelenet látványossá­gát emelné. A harmadik felvonás első áriája (Vasconcel­­lóé) szakgatott s határozatlan jellemű; F­ü­r­e­d­i ez áriát is szépen, nagy praecisioval éneklé, mi annak nehézségei mel­lett teljes méltányt érdemel. A Vasconcello és Henrik közti kettős, mint említők, egyike a mű legszebb részeinek; kü­lönösen szép az andante (D e­s-ben); a melódiát itt Vas­concello énekli s az a duett végén mint Allegro (F-ben) kerül elő Henrik énekében. A következő változat a táncztermet tünteti fel. A „négy évszakot“ jelképező ballet compositioja igen szép. C a m p i 1 1 i szerző. A közönség kihívással jutalmazá a derék tánczmestert, s folytonos tapsokkal kiséré Arany­vári E. k. a. szép tánczát. A csoportosatok, mindamellett, hogy azok­ban egy sereg kis gyermek vesz részt , sikerültek. A tánczosnők öltözékei gazdagok s ízletesek, igy a jel­mezek is. A hosszas és mulattató balletet kardal s az összeesküvési jelenet követi. A zene itt a „balej“ ha­sonló jelenetére emlékeztet, miután a motívum min­den hang által hordatva , vitetik keresztül. A finale (B-ben) túlhalmozott de hatásteljes. A motívumot eleinte a sopran, tenor (Tello—Stoll) és bassus, később túlnyo­­mólag a bariton (Vascone, Füredi) s végre unisono az egész kar énekli, míg a hangszerelés pasageok és chromati­­kus menetekkel halmoztatik el. De, ismételjük, e finale igen nagy hatással bír. A 4-ik felvonás első áriáj­a (Henriké) meg­ragadja a figyelmet; allegroja Verdi irályától eltérőleg egészen Weber styljében aratott. A következő kettős Henrik és Johanna közt szép, a jobb részekhez tartozik, így a Johanna, Henrik, Vasconcello és Pinto közti négyes is, mely egészen olasz s többször adatva nagy hatást idé­­zend elő. A finale nem rendkívüli, legkevésbbé eredeti, de hatásos. Az E-ben írt allegro-melodia előbb Johanna és Henrik által énekeltetvén a kar által ismételtetik. Némi reminiscentia támad bennünk Sebastianból s később Mack­­bethből. Az utolsó felvonást szép kardal nyitja meg, a Johanna által ezután énekelt Boleroról, mint az opera egyik legjelesebb részéről emlékeztünk már fentebb. E Bolero, több erélylyel előadatva, nagy hatást fog mindig gerjeszteni. A Pinto, Johanna és Henrik közti tercett H-dúrban Íratott. A végkardal jelentéktelen. Az opera, mindamellett, hogy Páris számára Íratott, Verdi ismert styljét viseli majd minden részén. Kevesebb eredeti esz­mékkel bir ugyan mint „Trovatore“, de hatása nem leen, csekélyebb. Az előadás összevágó volt. Az előadók közöl meg kell különösen dicsérnünk Ellin­ger­t. Szerepe igen magas hangra íratott s erős, kitartó hangot igényel. E szerep is a hangölő szerepek egyike; kevesen bírnák azt minden transpositio nélkül elénekelni. Ellingar e szerep minden nehézségén diadalmasan győzött; hangja mind­végig lankadatlanul erős, tiszta volt s több jelenetben igen jelesül énekelt. Dicsérettel kell még meg­emlékeznünk K ö s z e g h­y ról, ki a 2-dik felvonásban az andantét igen szépen éneklé. Az igazgatóság a fényes ki­állításért a közönség teljes méltánylatára számolhat. A Tajo partját és vidékét ábrázoló díszítmény s a tánctte­­rem igen szép. A közönség folytonos részvéte, hisszük, igazolni fogja az igazgatóságot, mely az európai hirű opera-ballet kiállításánál semmi költséget sem kimért. 2 ft 16—32 kr. Árpa 1 ft 40—52 kr. Zab 1 ft 12—16 kr. Köles 1 ft 40—48 kr. Kukoricza 2 ft 16 kr. m. Pécs, oct. 5. Rozs 2 ft 39 kr. Zab 1 ft 12 kr. Árpa 2 ft. Kukoricza 2 ft 12 kr. Temesvár, oct. 3. Búza 3—4 ft. Kétszeres legjobb 3 ft. Rozs legjobb 2 ft 28 kr. Árpa 1 ft 48 kr. Zab 1 ft 21 kr. Kukoricza 1 ft 42 kr. m. Sopron, oct. 6. Búza 4 ft 24 kr — 5 ft. Rozs 2 ft 54 kr — 3 ft 12 kr. Árpa 2 ft 36—48 kr. Zab 1 ft 40 —54 kr. Kukoricza 2 ft 36—54 kr . Dunavizállás. Budán, oct. 8. 5' 11'' 6'" 0 fölött. — Ne mondjunk rostat a nagyvilági hölgyekről, mondá egy másik leány felkelve, Jakab szereti őket. — Óh bizony, mondá az első, azok mind soványak. — Az ugyan baj, de némely embernek az olyanok tetszenek, ugy­e Jakab? — Mi az? mondá Jakab, ki nem hallotta jól, mit mondtak neki ezen hódító zajban. — Ugy­e hogy te szereted a nagy világi hölgyeket? — Ah, te unalmas vagy. — Ismerem történetedet. Hallgassatok urak! Elbe­szélem a Jakab történetét egy nagy világi hölgygyel. Képzeljétek. . . — Hallgass, mondá neki a felkelő Vladimir, nem tu­dod mit cselekszel. — Nézze meg az ember, hiszen te beszélted el azt nekem. — A Jakab egészségére! kiáltott ekkor Vladimir, hogy ketté vágja szomszédja fecsegését. Ezen áldomás elhangzott az általános zajban , és csak ketten vagy hárman állottak elé. Jakab már félig részeg volt, és semmit sem hallott. E pillanatban az ajtó felnyí­lott, s kezében levelet tartva, az inas lépett be. — Hol van - e­u i­­­ur ? kérdé az inas. — Ott van, mondá az utóbb szólott hölgy, a szoba túlsó végére mutatva, hova az inas a nagy rendetlenség, a földön heverő palaczkok és felforditott székek miatt nem mehetett. Mit akar ön vele? — Itt van egy levél, melyre választ várnak. — Adja ide, hadd nyújtsam át neki. A hölgy átnyújtotta kezét az asztalon, s a levelet átve­vőn felkiáltott '• — Jakab ! Jakab csak a harmadik felkiáltást hallotta meg. — Mi az ? mondá. — Levél számodra. S a hölgy oda nyújtotta neki a levelet. De midőn Ja­kab át akarta venni, kit nekem bemutatott, uj szeretője, a pamlagon állva, elkapta azt s igy szólott : — Ez bizonyosan hölgytől van ? — Kapok is én hölgyektől levelet! — Mindenesetre előbb elolvasom. — Add ide nekem azt. — Előbb elolvasom. E­közben a hölgy felbontotta a levelet, és elolvasta. Jakab engedte őt cselekedni, nem gondolván, hogy leg­kisebb fontossága is legyen annak, és csak időnkint is­mételte : „Add ide nekem azon levelet.“ De én nem tudom minő előérzetből, legkisebb mozdu­latát sem hagytam figyelem nélkül a hölgynek, s láttam, hogy a felbontott levélben egy másik van, melyet azon­nal zsebébe dugott. Midőn az elsőt elolvasta, az asztalra dobta azt, és gyorsan felbontotta a másodikat, melynek boritékát leejtvén, én fölvettem azt, s ezt olvastam azon: Általadandó. Ezen szó világosan a herczegné írása volt. Azonnal Jakab szeme elé tartom tehát ezen borí­tékot, s így szólok neki: — Vedd el hát tüstént azon levelet; látod, hogy ki­től van. Jakab elsápadt az Írást megismervén, s a leányra ki­áltott, ki folyvást a pamlagon állott két személy által el­választva Jakabtól, kik őt megakadályozák, hogy hozzá érhessen. — Megtiltom neked, hogy azon levelet elolvasd; tü­stént add ide! — Még egy szót sem olvastam el; olvashatlanul van irva; várj kissé. Jakab feléje futott. — Nem fogom neked átadni, mondá a hölgy Jakab mozdulatát észrevéve. A levél hölgytől van, el akarom azt olvasni. — Add ide a levelet. — Nem adom. Jakab felettébb megboszankodott. A pamlagra ugor­ván, úgy megragadta a hölgy karját, hogy az elsikol­­totta magát. — Ah, te igy tesz, mondá a hölgy megfogott kezé­ből szabad kezébe adván át a levelet; jól van, eskü­szöm, hogy csak azért sem fogod azt megkapni! S e pillanatban összegúzsolva kezében a levelet szá­jába tette, s mielőtt Jakab megakadályozhatta volna, el­kezdte azt szép fogaival tépdesni. Ekkor Jakab többé nem birt magával, és gyalázatos küzdelem következett ezen teremtmény között és közte el akarván tőle a levél darabjait ragadni. De a leány erős volt, s oly jól védette magát, hogy a pamlagról a földre vonta magával ellenét. Jakab ekkor ügyetlenül eltalál­ván a hölgyet elszalasztani, az ablakhoz futott az, s a papír darabokat kidobván, mindenfelé elszórta azokat a szél. Többé nem lehetett a dolgon segíteni. Jakab szobá­jába vonult, és magára zárta az ajtót. (Folytatjuk.) A DANDERYDI KÁNTOR ÉLMÉNYEI. SVÉD BESZÉLYEK. (Folytatás:lf) V. A vörös ház lakosa. A nő nem tudta, mikép fogadja ezen nyájas és igen szívélyes bánásmódot, melynek lehetőségét még csak gondolni sem merte. . . . Azért hallgatott, s ódon nyir­­béj­ szelenczéjéből egy csipetkét vett. *) Lásd „Pesti Napló“ 2008. számát. Az ezen szelenczére pillantás emlékezteté őt, hogy unokaöcse , bármennyire becsülte is és szerette őt, sohasem volt hajlandó őt egy jobb burnótszelencsével megajándékozni, ámbár oly sok ezüst és arany szelen­­csécskét látott a becses unokaöcs újai közt fényleni és eltűnni. Egy fekete selyem ruha és egy ezüst burnót szelen­­cze képezi sokszor egy elemült gazdasszonynak egész vágyát, melynek elnyeréséért sokat nélkülözhet, sokat szenvedhet és éveinek ugyanazon közönyösséggel néz­heti elenyészését, mint a­hogy tűzhelyének kürtőjén a füstöt és gőzt kidúvadni látja. Sára ezen czélját mostanig még nem érte el, jóllehet ő volt gazdaurának egyetlen rokona, mikép­p most maga kinyilatkoztatá, hogy ő az ő egyetlen örököse. „No és igen sokszor megesik,“ folytatá a biztos, „hogy barátok és rokonok egymással mindenféle apró bohóságot űznek , természetesen inkább tréfá­ból , mintsem hogy azzal valami roszat akarnának tenni. Ily apró csinyok merőben ártatlanok lehetnek ugyan, és én valóban nem tartozom azok közé, kik ily kis dévajság fölött boszankodnak. ... De ha ilyesmi gyakran ismétlődik, és a bohóczjátéknak nem akar vége szakadni, akkor az ember egy kissé kikel sodrából, és Sára asszony ezen csodálkozhatik-e ?“ „De miféle bohócz játékok tehát azok, biztos ar, mik­ről ön itt beszél ?“ tudakozó Sára, ki egy árva szót sem értett abból, a­mire a biztos ezélzott. „Nos édes Sárám­, csak ki vele!“ unszoló­tt Brodén nevetve, vagy helyesebben talán, akként tettetve magát, mintha nevetne: „csak mondja meg ön most nekem, hogy mikép történt a dolog, s aztán majd mint valódi örültek teli torokkal nevessünk fölötte !“ „De hát mit akar ön megtudni? mit akar, hogy önnek elmondjak ?“ „Csak lássa az ember, mily ártatlannak teszi magát,“ folytatá a biztos az előbben­ enyelgő hangon: „csak már Hivatalos. Öcs. k. Apostoli Felsége f. évi October 2-ki legfelsőbb határozata által, hadimarinájában több éven általi sikeres szolgálatai elismeréséül Ljungstett Sándort, a volt ideiglenes hajóépitőtest ezredesét leg­­magasb Ferencz-József-rend középkeresztjével, és For­­n­e 1t Armin volt hajóépítő testbeli századost ugyanazon rend kis keresztjével legkegyelmesebben földisziteni méltóztatott. Ö cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i F­e­l­s­é­g­e f. é. sept. 26-ki leg­­m­agasb kabinetirata által Álba­ch Fülöp ideiglenes adószedőt, sokévi hű szolgálata tekintetéből a Ferencz- József-rend kiskeresztjével legkegyelmesebben földi­­sziini méltóztatott. Ö cs. k. A p o s t­o l­i F e l s é g e f. é. sept. 28-ki leg­­magasb határozata által Gulyás Gábor katholikus is­­kolatanitót Bárándon, az iskola- és karszolgálatban több mint ötven évi dicséretes működésének elismeréséül, a koronás ezüst érdemkereszttel legkegyelmesebben föl­disziteni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. évi sept. 28-ki legfelsőbb határozata által legkegyelmesebben helyben­hagyni méltóztatott, hogy Schwa­c­h Móricz tudor, a romai jog rendkívüli tanára a lembergi egyetemnél, hasonló minőségben a pesti cs. kir. egyetemhez átté­tessék. A kassai közigazgatási terület vegyes szolgabiró hi­vatalaira nézve fenálló cs. k. országos bizottmány Szi­k­­o­vics Adolf figyelőt a rimaszombati cs. k. megyei törvényszéknél és Peltz Ignácz fogalmazói gyakorno­kot a kassai cs. k. helytartósági osztálynál ideiglenes II. oszt. szolgabiróhivatali tollnokokká kinevezte és az elsőt a rimai-brezói, az utóbbit az ökörmezői cs. k. szolgabiró-hivatalhoz beosztotta. Börzetudósítások. Béc­s, oct.7. 5% met. 81V4— Vs. 4y*%7pi|2­71. Nemz. köles. 827|s—83. Urbér­­kárp. kötv. a. a. 85—1|2. magyar és galicziai 76 — 1/2. a többi 751/2—76. 1854-diki sorsját. 1­061/^—y2. Bank­részvét. 1061 —1063. Bankcertif. 290—292. Hitelintéz. 334—y2. Dunagözh. 536—538. d. g. 13. kib. 528— 530. Tiszai vasút 105—12. Nyugati vasút 104—14. Lombard 106 —107. Északvasút 2653|4—266. Állam­­vasút 308—310. Államvasut certif. 211 */a — 212. Augs­burg 1061^. London 10. —16. Páris 123. Arany 83|8. Ezüst 63/4—7. Táviratilag: Páris, oct. 6. 4­2 °|„ 90. 75. 3% 66. 15. este 66. 50. Ausztr. köles. 86­2. Államvasut 783. ered. mob. 1467. Lombard. 600. London, 3% consolok 917 f s. Gabonaár. Pest, oct. 8. Búza, tiszai ut : 83—88 font. 3 f. 36 kr.— 4 f. 46 kr.; Bácskai ut: 83—85 font. 3 f. 54 kr.—4 f. 12 kr.; fehérvári : 83—86 font. 4 f. 24 kr.—4 f. 50 kr.; Kétszeres uj : 74—77 font. 2 f. 24 kr. — 2 frt 40 kr.; Rozs uj : 77—80 font. 2 f. 44 kr. — 2 f. 48 kr. Árpa uj : 63—68 font. 2 f.—2 f. 24 kr. Zab uj : 43—47 font 1 f. 20 kr. — 1 frt 22 kr.; Ku­­koricza: 79—84 font 2 f. 8 kr.—2 f. 24 kr. Bab : 3 fr. 12 kr. — 3 f. 24 kr. Repcze : 6 frt 45 kr. — 7 frt. a. a. m. Baja, oct. 5. Búza 3 ft 28—52 kr. Kétszeres és rozs LEVELEZÉSEK. Álmosd, oct. 5. (Ered. lev.) Öröm futja el egész valóját a valódi emberbarátnak, midőn értesül hazai hír­lapokból, mennyire buzog sok nemes keblű, mennyire törekesznek a hajában, egyfelől a nép anyagi jobblétét előmozdítani, másfelől a fölvilágosítást, értelmiséget meghonosítani. Öröm látni, mint siet áldozatokat tenni a népnevelés fölvirágoztatására sok derék emberbarát, mik szellemileg dúsan termik meg kamatukat. Ellenben mi érzés szállhatja meg kebelét a jobb érzésűnek, midőn látja, hogy a kedvező alkalom kimutatva, a tetemes ál­dozat, ritka példájú nagyszerű alapítvány megalapítva szent czélra, a népnevelés felvirágoztatására, a szenvedő szegények kényei letörlesztésére , s mind­ezen áldoza­tok a hanyagság vagy közöny miatt szunnyadóban, sőt elenyésző félben vannak, s a nagy tervek füstbe men­nek, dugába dőlnek , mint ez fájdalom nálunk Álmos­­don van! Egy dicsőült szellemet, egy lelkes emberbarátot mu­tatunk föl a hazának; kihirdetjük ennek nemes tettét; fölmutatjuk nagy áldozatát a népnevelés, az ínségben, nyomorban fetrengő szegények irányában tett alapítvá­nyát e buzgó hazafinak, hogy lássa, tudja őt becsülni, tisztelni, hamvaiban is minden honpolgár. E derék hazafi még az 1850-dik évben elhunyt Cser­nél József, ki önigyekezete, lankadatlan szorgalma, s takarékossága által fölötte szép fekvő vagyonra, több helyen tetemes földbeli birtokokra tett szert. Mint mag­nélküli sejtvén élete végperezét közeledni, nemes tettek által óhajtotta örökíteni emlékét, végrendeletileg refor­mált egyházunknak „kisded ó­v­o­d­a“ és k­o­l­d­u­s­o­­kat ápoló­ intézetre tizenkétezer ezüst forintot *­ s mindenik intézetre külön külön telket hagyományozott, az intézet homlokzatára teendő ezen fölirattal: „Csernél József alapítványa.“ Tudtunkkal e nagyszerű alapítvány még hirlapilag tudatva sincs a hazával, pedig ezt az el­hunyt nagy alapitó iránti kegyelet is igényli, de mások­nak követésre méltó például is szükségeltetik. Bár egy időben a kisded-óvoda felállítása iránt némi mozgalom, intézkedés mutatkozott nem tudni mi okból, abban ha­gyatván, szunnyadóban van a szent ügy. Hol rejlik ennek oka, mit akarnak az illetők ez ala­­pítványnyal? Fölhívjuk a boldogult alapitó örökösét, s ezért felelős Fráter Imre, s a helybeli ref. lelkész ura­kat, adjanak a haza színe előtt fölvilágosítást, közöljék az alapitó végrendeletét hirlapilag. Ezt kívánja az igaz­ság , ezt követeli a korszellem, ezt követelve elvárja az elhunytnak több rokona. Fölhívjuk különösen a minden jóért, nemesért buzgó Miskolczi Imrét, ki már egy ízben egyházunk sülyedésnek indult hajóját a csendes rév­partra vezette, ki a Csanádi, Miskolczi-féle alapítványo­kat, az egyháznak hatalmas kezek közt volt summás pénzét per utján visszaszerezte ezárvakodott egyháznak, — bár ez utóbbi szép összege egyházunknak ismét az egyház részéről használhatlan állapotba jutott. Lelke­süljön fel még egyszer, s létesítse az alapított intézetek minél előbbi fölállítását. És hogy a beveendő alapítványi összegek kamatjai pontosan fordíttathassanak a kitűzött czélra, jó volna mind a Csernelféle nagy alapítványnyal mind a Csanádi-Miskolczi féle alapítványokkal akként in­tézkedni, hogy a tőkék bevézetvén, valamely állandó testület, p. o. Debreczen városa pénztárába vagy a ta­karékpénztárba tétessenek. Csak igy fordíttatnának a kamatok eredeti rendeltetésükre minden akadály és per­patvar nélkül. Melyik felekezetünkbeli egyház dicsekhetik csak ennyi s ily nagyszerű alapítványokkal is ? hol lehetne a nép­nevelés felvirágoztatására többet tenni, mint a mi egy­házunk kebelében ? Csak akarat ne hiányozzék. Akarat­nak pedig nem szabad elmaradni. Nem lehet, nem sza­bad az alapító nagyszerű , közhasznú, valláskülönbség nélkül általánosan alapított tervének füstbe menni. *) Ez alapítvány kamatai is már mily szép, ezerekre menő összeget tesznek.

Next