Pesti Napló, 1856. október (7. évfolyam, 2001-2031. szám)

1856-10-25 / 2025. szám

442—2025. 3-1n­ évi folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol kirílynfibei pilmiett siilloda, 83-ik síim. A lap sistlemi részét illet« minden közlemény a szerkesztőséghez intraunt«. Bérmentetlen levelek csak ismert kezeit«­ fogadtatnak el Kiadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2 ik sz­int, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása komm­ panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. IS56. Szombat, oct. 25. Előfizetési feltételek: Pesten , házhoz hordva , évnegyedre . . . 4 frt p. p, Filávre . . . . 8 frt p. p. Hirdetmények dija :­ hasíbos petit sor 4 pkr, Bályogdij külön 10 pkr Maginn vita 6 hzsébos petit sor 5 pkr. *gyeteng­oto*a 8-ik sírm, l-sz emelet, VidArt * postán: évnegyedre ... 5 frt p. p. Félévre . . . 10 frt p. p. engedékenységére, s Parisban akkor lennének igazin meglepetve, ha ez történnék. KEMÉNY ZSIGMOND: PESTI MFLÓ I*est, oct. 25. Lapunk mai számában fejeztetik be ifjú Dumas érdekes regénye „A gyöngyös hölgy.“ E jeles regény e napokban önállóan is megjelenik s könyvárusi utón kapható lesz. A­mint annak lefordítása által kellemes szolgálatot véltünk tenni lapunk t. olvasói­nak, úgy hiszszük, miként annak önálló kiadása sok re­­génykedvelő óhajtásával találkozik. — Figyelme­ts­­ük az illetőket S­z­ék­á­c­s József ág. hitv. lelkész röpiratára, melynek c­.ime : „I­g­é­n­y­t­e­l­e­n vélemények a két evangyelmi egyház ü­­gyeinek igazgatását tárgyazó miniszteri törvényjavaslat felett. Közli Székács József.“ Pesten, nyomatott Länderer és Heekanastnál. N. 8-rét 80 lap. Ára 30, postán küldve 36 pkr. E röpiratot közelebb­ről ismertetendjü­k. — A többi lap után közölt azon értesítés, miként a lánczhidtársulat részvényeseinek közgyűlése oct. 20-kán fog megtartatni, mely az állam részére való átengedés fe­lett határozand, nem valósult. De hisz e közgyűlés előre nem is hirdettetett, pedig szabály szerint a gyűlést egy hóval elébb a hirdetésnek kell megelőzni. — Könyvészeti rovatunkban nem egyszer találkozott már az olvasó Tatár Péter nevével, ki Bucsánszky Alajos ur nyomdája részére apró népkölteményeket ir. E költeménykék, a ponyvairodalom termeket­ adatnak ki s áruitatnak, elébb utóbb elterjedendnek tán majd leszo­rítva a trágárnál trágárabb, ostobánál ostobább, hibás nyelvű ponyvairodalmi munkákat. Ennek ölteni okunk van, merte költeménykék, mikről mindeddig az ítészet mitsem tudott, tiszta nyelven, erkölcsi iránynyal s költői tehetség­gel írattak. Bucsánszky úr e költemény kék kiadásáért méltánylatunkat érdemli meg. Legközelebb ismét hét költemény jelent meg Tatártól, melyeket fametsze­tekkel adott ki Bucsánszky s egyenkint 1 piciért árul. Legközelebb feltalálandja e munkácskák czimeit a t. ol­vasó könyvészeti rovatunkban. — Lipcsei könyvárus S­p­a­mer Otto mutatványul két új vállalatának első (próba) füzetét kirde meg szerkesz­tőségünknek. E vállalatokra annál inkább felhívjuk a ma­gyar kötöttségnek is figyelmét, mert mindkettő a reális­­meret kö­rből nyújt tanulságos olvasmányt. A „Das Buch der Erfindungen, Gewerbe und Industries“ czímű munka első füzete a papiros történetét, a nyomdászat fejlődésé­nek , a természeti önlenyomás (Naturselbstdruck) ismer­tetését tartalmazza több magyarázó fametszettel. Az egész mű 15 füzetre terjedend; egy füzet aláírási ára 15 pkr.A másik munka szerzője Rothschild L. czime„Taschen­buch für Kaufleute“, enthaltend das ganze der Handelswis­senschaft. A munka 8 füzetre terjedend; egy füzet ára 15 pkr. Mindkettő kapható Emichnél. — A lapok értesítők a közönséget a franczia vasuttár­­sulat azon figyelmet felöl, minél­­fogva a magyarországi PEST, oct. 25. Távirati magán­sürgöny. a „Pesti Napló“ szerkesztőségéhez. Feladatott Bécsben, oct. 24. délelött 11 óra 40 p. Érkezett Pestre „ o­ct. 1­­1 óra 50 pereskor. Paris, oct. 24. A mai ,,Moni­teur“ erős megrovást foglal magá­ban, az angol sajtó kihágásai ellen, melyek a két nemzet közti kölcsö­nös bizalmat aláássák, holott ez a világbéke fenállásának legszilárdabb biztosítéka. A nápolyi kérdés a Monttfiur-czikk ál­tal kényessé vált. Tudjuk már, hogy a rövid czikk a Napóleoné. Miniszteri tanácsban fogalmaztak a császárnak élőszóval elmondott eszméi szerint, s midőn el­készült, általa igazittatott ki. Ekkor nyomdába küldeték, de Napoleon a le­­vonatot ismét áttekintő s igazításokat tön rajta. Megfontolással készült tehát az egész mű, s irodalmilag is a franczia császár sajátja. Nem befavouírozható, nem elsietett, nem a viszonyok izgató befolyása közt támadt. Minden szava fontos, mert Európa nyugalmá­nak vagy viszontagságainak, mikre kitétetve lesz, okául nagy mértékben tekintethetik. A császár a M­o­ni­t­eur-e ci­k­kbe­n ki­mondja, hogy a párisi congressus a béke megkö­tése után a béke tartósságáról akart gon­doskodni, s kutatás alá véve az európai za­varok elemeit. Európai zavarokra vezethető elemek pedig a császári előadás szerint, a következő helyeken találtattak : Belgiumban a sajtó túlcsapongásai miatt, de a belga kormány a­mennyire csak eszközölhető volt, segített a bajon. Görögországban , de ezen állam is sietett hamar elfogadni a congressus tanácsait. Rómában és más olasz államokban, de ezek is elismerték a szelídség és javítások korszerű­ségét. Végre Nápolyban, hol az udvar, a Moniteur­­czikk szerint, gőggel vetette el Anglia és Fran­­cziaoság baráti tanácslatait. Ekkor a Moniteur-czikk vádolja a nápolyi ud­vart elnyomási szabályokkal, melyek az eu­rópai rendet veszélyeztetik, minthogy fölizgat­­ták Olaszországot. Anglia és Francziaország lát­ván az ily helyzet veszélyeit, jobb útra akarták a nápolyi kormányt teríteni, de ez b­e­h­u­n­y­t a szemét, s makacsul haladt veszélyes pályáján. A két hatalom jogos észrevételeit részül fogadta, kételkedett szándékaik tisz­taságában, s bántó hangon válaszolt. Igaz ugyan, hogy egy másik nagyhatalom (Ausztria) befolyásának engedve, igyekezett a nápolyi kor­mány első válaszának hatását gyöngíteni, de ezen külszíne az engedékenységnek is csak azt bizonyítja, hogy Nápoly magát Angliát és Francziaországot nem szokta számba venni. Eddig terjed a Moniteur-czikk expositiója, melyben a diplomatiai viszony megszakításának és a hajóhad elküldésének okai fölhozataiak. Zárjel közt szólva, Napoleon jelen czikke azon kellemetlen sajátsággal bir, hogy midőn a nápolyi királyt, kivel viszálya van, akarja szidni, ugyan­akkor oly udvarokat is bánt, kiknek complimen­­tet akart mondani. Értesíti t. i. a közönséget, hogy míg Belgium, Görögország, Róma s más olasz államok kormá­nyai a párisi congressus tanácsadásai szerint meg­javultak, addig a nápolyi udvar semmi javulási hajlamot nem tüntetett föl. úgy hiszük ezen hivatalos a tt e s t a t u m nem látszhatik gyöngédnek oly hatalmak előtt, kikről a czikkben hirdettetik, hogy politikujuk „az eu­rópai zavarok elemeit“ horda magával. E hatalmak egyike se fogadna el ily hansúlyt, s ha valaki közülök tett is valamit a párisi con­­gressus kivonata szerint, azért még távol van at­tól, hogy múltját vádolja, mint olyant, mely „az európai zavarok elemeit“ ápolta. Francziaország helyzetében is lehet, sőt tán bizonyosan van, „az európai zavarokra elemet'' s midőn majd a császár a kormányzati rendszer egyes részletein változtatni fogna — akár önként akár tanácslatok útján — aligha szívesen venne az idegen udvaroktól bármi javulási attestá­­tumokat, így gondolkozhatik és érezhet a belga, a gö­rög, a római és más olasz udvar is. Visszatérve már a Moniteur-czikknek Nápoly elleni nyilatkozataira, felötlőnek találjuk — s ta­lálták más lapok is — hogy az ellenséges hangú és mélyen sértő kifejezések, melyekkel a köve­tek visszahívása és a hajóhadak megindítása indo­­koltatik, nem alkalmaztatnak — a régi diploma­tiai irály és udvariasság igénye szerint — a ná­polyi kormányra, de egyenesen a nápolyi udvarra. Ezen mellőzése a szabályoknak az embereket még arra a gondolatra is vezetheti, mintha a M­o­­niteur-czikk nem annyira a nápolyi kormány, mint a nápolyi uralkodás változtatását vélné „az európai zavarokra vezető elemek“ elhárítására czélirányosnak. Egyébiránt minden czikk , mely hogy hasson, közzé tétetik, akkor van helyesen szerkesztve, ha azon czélnak, mire az író törekszik, előmozdítá­sára szolgál. Ezt vehetjük a Moniteurnek a nápolyi udvar elleni polémiájára nézve is kiindulási pontul. Kérdés tehát : azt akarja-e a Moniteur, hogy a nápolyi király engedékenységet tanúsítson, vagy az ellenkezőjét? Miután a „Moniteur“ a királyt, mint az európai rend érdekében veszélyes egyéniséget tüntette föl, ki behunyva szemét makacsul halad végzetes pá­lyáján , — előttünk nagyon problematikusnak lát­szik a nápolyi udvar engedékenysége, mert meg­aláztatás volna. Még azon gőgös hang nélkül is, melyet a „Moniteur“ a király Anglia és Francziaország iránti magaviseletében kárhoztat, könnyű ily eset­ben az engedékenységtőli irtózást képzelni. S ha az orosz czár levelet is irt a királynak, melyben engedékenységet tanácsolt, igen bizony­talan : várjon fog-e a „Moniteurczikk“ után egy második levelet írni hasonló tanácscsal? Bizony sokan jöhetnek azon gyanúra, hogy tán a „Moniteurczikk“ nem is számit a nápolyi király A GYÖNGYÖS HÖLGY. IRTA IFJ. Dumas Sándor. FRANCZIÁBÓL FORDÍTOTTA I. J. (Vége *). MÁSODIK KÖTET XXIX Midőn Jakab a szobába lépett, a herczegné halványan mint a márvány, s egészen fehérbe öltözve, feje alatt vánkoson nyugodott a pamlagon elnyúlva, mozdulatlanul mint valamely siron levő szobor; karjai teste két oldalán voltak, mint a viasz oly fehér két kis keze megszégye­nítette ruhája fehérségét. A Jakab által előidézett zajra felé fordította fejét, s leirhatlan öröm nyitotta meg gyöngyajkait, s pillanatra megmozdult nagy szeme, me­lyekben két köny csillogott. Ez volt az egyetlen bizonyí­ték, melyet testű életjelenségéről adott. — Anna! Anna! kiáltott fel Jakab, hozzá futván, s térdre esvén, és ajkaihoz vivén a herczegné egyik ke­zét, te visszajöttél. Hála Istennek! De azon pillanatban rettenettel nézegette az általa megfogott kezet, mely csókjai alatt hideg maradt mint a jég és puha mint a gyapot. Önkénytelenül el is bocsá­totta tehát ezen folyvást fehér kezel, mely alázuhant s a padozatba ütődött, s úgy látszott meg sem érezte azt Anna, sőt észre sem vette, hogy alácsügg az. — Istenem, mondá Jakab, mi ez! Ismét megfogta aztán ekkor a kezet, s erősen meg­rázta, hogy Annának fájhatott is, s ezáltal egész teste is megrázkódott a szegény hölgynek; de Anna, folyvást Jakabra függesztett szemével, csak azon mosolyt mu­tatta, mely Jakab megjelenése óta szakadatlanul világí­totta arczát. Ekkor Jakab valósággal megijedt, és kímélettel a *) Lásd »Pesti Napló“ 2024. számát, pamlagra tevén Anna kezét, a szegény hölgy szivére tette saját kezét. A szív folyvást dobogott. Ezután sze­retője félig nyílt ajkaira tette ajkait, s a hölgy szeme pillanatra fátyolozva jön a kimondhatlan boldogság ér­zetétől, de egyetlen hang sem repült ki szájából. Ekkor karjai közé ragadta s keblére szorította el; de erőtlen­nek érezte ezen szép testet elragadtatásában, s a kar, melyet nyakába akart fonni, mozdulatlan és csüggő ma­radt. A száj folyvást mosolygott, s a szem kimondhatlan gyöngédséggel nézett. Jakab örüléshez volt közel. — Anna! Anna! mondá, az Isten nevére kérlek, szólj! Semmi. — Nem szeretsz e engem többé ? mondá ekkor újra mellé térdelve, s megcsókolván a szegény hölgy száját, sírt. Mit tettem ellenedre ? Vártalak, nem kételkedtem benned, csak téged szeretlek a világon. Többé soha sem fogunk egymástól elválni. Te meg fogod azt nekem ígérni, ■ én megesküszöm neked arra Ha bajod van, szólj, az Isten jó, mi ápolni fogunk téged, s meggyó­gyítunk. Anna, szólj! Folyvást csend. Ekkor Jakab kissé visszavonta arczát, s merően An­nára függesztette szemét, úgy tetszett neki, mintha a herczegné lélekzése halkabb lenne, s pillái lassan kint alábocsátkoznának szemére, melyek folyvást reá voltak függesztve, mintha az alvás nyomná el azokat. Végre a tekintet teljesen megszűnt, és semmi életjel sem látszott ezen borzasztó mozdulatlanságban — Anna, alszol? ébredj fel, nyisd fel szemed, kérlek! A szemek csukva maradtak. Jakab a hölgy szivére tette kezét. A szív megszűnt dobogni. E pillanatban hallottuk ama nagy sikoltást, mely meg­tört lélekből tetszett származni, s ekkor rohantunk. Nor­cy kisasszony és én, a herczegné szobájába. Jakab el volt ájulva. A herczegné megtartotta esküjét; visszajött, de belehalt. * * # Két év előtt visszatért Jakab Olaszországból, mely­nek égalja egyedül állíthatta helyre egészségét. Gyö­nyörű művet hozott onnan magával, melyet a magány­ban készített, s melynek legszebb része legnagyobb fáj­dalmának ihletése volt. Nagyon megváltozott, de oly gondolkodó feje, oly komoly arcza, oly szomorú és mély tekintete volt, mely annyira jól áll azoknak, kiket a tehetség mások fölé emel. Jakab talán még ezentúl is fog nevetni, de sohasem lesz vidám ; talán szeretői is fognak lenni, de sohasem fog szeretni. Engedje az ég, hogy még hosszú évekig éljen, de az bizonyos, hogy egy emlék fogja egész éle­­tét betölteni. Egészen el lévén telve ezen fájdalmas történet hatásá­val, Jakab távolléte alatt írtam azt meg. Visszatértével odaadtam azt neki elolvasás végett. — Nyomasd ki, mondá, igaz történet ez, s újabb bi­zonyítéka annak, hogy a törvénytelen szerelmek előbb­­utóbb megtörnek a lehellenségen, hacsak mind a férfi mind a hölgy nem szívtelenek. Mindazon személyekből, kik e könyvben szerepet vit­tek, csak Erzsébetet látogatta meg Jakab ezentúl is, ki­vel, végleges mezei magányában, egész napokat töltött Annáról beszélgetvén, kinek egykor jelenlétemben el­beszélte, hogy Florenczen jőve át, ajánlották neki, hogy bizonyos franczia delnőnek bemutatják, ki nem régen érkezett oda, nagyon divatban van, s a legnagyobb vi­lági delnők közzé tartozik. Jakab azt felelte, hogy se­hova se megy, de a delnő nevét megkérdezte. Wine grófnénak mondták őt. Sarolta, grófné ezímet tett Francziaországban meg­halt nevére, s újra feltámasztotta azt Olaszországban. A herczeg öröklötte nagy­bátyja vagyonát, s a fiú igen jó egészségben van. Szerettem volna ezen gyer­meket látni, de a herczeg folyvást külföldön lakik. Ki Badenbe megy, bizonyosan találkozni fog ott Vla­dimírral, kit az orosz kormány megkért, hogy a men­nyire lehet ne menjen vissza Oroszországba, s ki rendes lakhelyéül a játék ezen fővárosát választotta. Fogjon vele kezet, kinek tetszik, de jó lesz vele nem kártyázni. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET Maupertui» élet«. III. Mindezek daczára a király Voltaireről sem feledke­zett meg. „Szerezze meg számomra — igy irt 1745. nov. 13. Maupertuishez — teljes számmal Voltaire mindazon munkáit, melyek Péris, London, Holland és Genfben láttak napvilágot. Ő hóbortos ugyan, mindaz­­által oly hóbortos, ki nekem mulatságot szerez, s néha­­néha oktatást ad. Tudom ugyan, hogy egész könyvtárt kívánok öntől, de mindegy, én lírni akarom. Köttesse azokat vörös bársonyba, arany metszéssel, s számítsa föl a költséget.“ A következő levél nov. 27-éről szól : „E pillanatban — ír a király — oly fejedelem tiszta örömét érzem, ki este azon öntudattal nyugszik le, miszerint semmi szem­rehányást nem tehet magának, s hogy jót tett. Szeren­csés valók, a­nélkül, hogy embervért ontottam volna, hazámat a legborzasztóbb szenvedésektől megmenteni, s elleneim gonosz szándékából eredeti veszélyes indít­ványokat gúny tárgyává tenni. Hála Istennek, önök bé­kével élhetnek Berlinben, s a harczi zaj közepette a béke teljes jótéteményét élvezhetik. A jó, mit hazám számára eszközlök, jobban fekszik szivemen, mint saját dicsőségem. Nem szólok hadi tettekről. Szivemből ör­­vendek, hogy szeretett családomat s nekem nem ke­­vésbbé drága népemet megmentén! minden szerencsét­lenségtől Az isteni gondviselés, ha csakugyan emberi dolgokkal is foglalkozik, ennyi borzasztó szorongassak után, a mennyit én keresztüléltem, áldjon meg benn­ün­ket tartós békével. Azután, kedves Maupertuis, kedvünk szerint fogunk philosophálni, a tudományt az olajfa ár­nyában ápolhatjuk, s lelkünk nemesítésével foglalkoz­hatunk.“ Dec. 4-én ekkép irt: „Teljes erőmből törekszem legyőzött elleneimet fölvilágosítani arról, miszerint nem tehetnek okosabbat oly békekötésnél, melynél én mit sem követelek. Nem tudom, miként fog ez sikerülni. Könyörgök a gondviselésnek a nélkül, hogy arra gon­dolnék , mennyire terjeszti ki gondjait s mennyire avat­kozik az emberi szabadságba. A physika nyújt ugyan egyes biztos tételt, hanem a metaphysika nem egyéb sötétség tömkelegénél. Egyes dolgokra nézve egy nép s­zetben vagyok Maupertuissal, a többire nézve csalódás­ban vagyok, s e csalódás reám nézve nem eléggé skepti­­cus. Történjék bármi, én örömmel szavazok dicsőséget a legfőbb lénynek, melynek keze itt is, ez vagy ama módon mindinkább láthatólag szerepel a játékban. Mióta Berlint elhagyom, politikai és katonai eseményekkel kelle küzdenem, melyek akaratom ellenére cselekedni kényszerítettek. Néhány nap az én, és tán népem sorsát is el fogja dönteni. Bár miként üssön ki tervem, én vissza­

Next