Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)
1856-11-21 / 2051. szám
468—2051. 7-ii évi folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőhez címzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. (Uadó-hivatal: Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 h*9^0',petit s°r 4 Pkr. B%egdy külön sok J J Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Egyeten~ntoz& 2-ik szám, l-az emelet, Vidékre, postán : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1856. Péntek, nov. 21. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. „ Félévre • • • . 8 frt p. p. Előfizetési felhívás 4 PESTI MÓLÓ 1856-ik évi novemb.—decemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadóhivatala PEST, nov. 21 Az új házassági jog alapelvei. IV. A előbbi III. czikkben előadottak az elválás körüli ellenvélemények főbb érvei. És azok képezik az egyik legfőbb különbséget a katholika és protestáns egyház között. A protestáns egyház tanai között az áll , hogy a házassági kötelék egészen is fölbontható. Azonban már maguk a reformátorok is értették s belátták, mily fontos és súlyos kifolyásai lehetnek a teljes fölbontásnak, tehát hogy mennyire szükséges az elválhatási szabadságot összeszorítani s azt szűk korlátok közé vonni. Erre mutat, miszerint Luther előbb házasságtörés, tehetetlenség és gonosz elhagyás miatt engedte meg a teljes elválást; kékésőbb azonban azt alapította meg, hogy az csak házasságtörés folytán engedhető meg. És hasonlóan a lobbi reformátorok is igen kis körre szokták az elválás okait, nevezetesen Melanchton a házasságtörésen kívül még csak élet elleni merényletek, kegyetlenkedés és mérgezés miatt vélte megengedhetőnek. Kálvin a szigorúbb szwingli a szelidebb tanhoz ragaszkodott. Erre mutatnak azon törvényhozások intézkedései is melyek a teljes elválás elvét elfogadták. Majd szűkebbre majd tágabbra szabták az elválási szabadságot, azon komoly aggodalom folytán, miszerint a tágabb szabadság könnyen veszélyes .Luthers Werke von Walch X. B. T. 797 stk. Melanchton de conjugio. hatású lehet a társalom legszentebb érdekeire. — Innen van, miképig a porosz Landrecht a házasságtörés, gonosz elhagyás, folytonos kegyetlenkedések, és a férj kicsapongásai folytán eredt nőeltartásra való képtelenség esetein kivül még 11 elválási okot alapított meg, melyeknek főbbjei : a házas kötelesség teljesítésének megtagadása, tehetetlenség, őrültség, becsület s szabadság sérelmei, fenyegetések s az élet, egészséget nem veszélyző bántalmak, kiállhatlanság, viszonyos beleegyezés, részeges, pazarló, s rendetlen életmód, mélyen gyökerezett ellenszenv; míg mondom a porosz Landrecht itt oly bőkezű volt, már a badeni házassági törvény sokkal szigorúbb, az elválást csak a házasságtörés, meggyalázó vagy 5 évnél hosszabb börtönzésű büntettek, kegyetlenkedések s élet egészség elleni merényletek, vétkes s gyógyíthatlan tehetlenség, 3 évnél hosszabb távollét, a házas kötelesség megtagadása 3 évnél tovább, 3 évnél hosszabb, s gyógyithatlan őrültség és az ideiglenes elválasztás egy éve után a kiengesztelés megtagadása folytán engedvén meg. Az átalános ausztriai polg. codex a nem katholikusokra nézve még kevesb esetben engedi meg t. i. csak házasságtörés, 5 évi börtönt magára hozó bűntett, gonosz elhagyás, élet vagy egészség elleni törekvések, súlyos s ismételt bántalmak s legyőzhetlen idegenség folytán. A franczia code ellenben csak 4 okból engedi meg t. i. házasságtörés, kegyetlenkedések vagy súlyos sértegetések — injures graves — imfamins elitéltetés, és viszonyos megegyezés következtében. — Legszigorúbb azonban az angol törvény, mely csupán házasságtörés folytán engedi meg és pedig úgy hogy az egyházi bíróság csak ágy asztaltól választhatja el, míg a teljes felbontásra a parliament engedélye szükségeltetik, mi azonban átalános rászállás tárgya, miután a tetemest költségek és eljárási nehézségek miatt Angliában, a törvény egyedül a gazdagok kiváltságos egyedáruságává tette az elválhatás jogát, azt a szegények eszközlésbe nem vehetvén, minek alaposan tulajdonitatik azon szomorú, majdnem szláv helyzet, melyben az alsó osztályú angol nők léteznek s azon kegyetlen zsarnokság, melyet férjeik gyakorlanak felettük, valamint másrészt azon a főkép újabb években gyakran megújuló élet elleni kísérletek, melyek a nőktől származnak férjeik ellen, mint egyedüli szabadulhatássul barbár zsarnokoskodásuktól. Ellenben a ka tholika egyház az egészleni teljes elválást, mely a házas köteléket annyira felbontja, hogy az illetők uj házasságra léphessenek, elvetette s azt meg nem engedi.2) Ez termék) C o n c i 1. Trident. XXIV. can. V—VII. de matr. szetes következés a házasság körül fölállittott fogalmából, miszerint: Christus erexit illud adsignificandam unionem indissolubilem Christi cum Ecclesia per carnem assumptum. Ezen feloldhatatlanság szükségeli a kath. házassági kapocs fel nem oldhatását is. — Ezen tant már a legrégibb egyházi atyák s conciliumok magokénak vallották.5) És pedig oly szigorun, hogy nemcsak a gonosztávokét, de még a házasságtörés folytán sem engedtetett meg; csak a görög keleti egyház engedvén meg házasságtörés miatt a teljes felbontást.) Azonban a kath. egyháznak ezen elve csak a consumált házasságról áll, consumálás nélkül az együttlétet házasságnak nem tekintvén, tehát felbontását sem akadályozván. Azonban a canonisták s egyházi jogtudósok világosan mondják,) hogy azon felbonthatlansági tan nincs minden kivétel nélkül. Azt tanítják ugyanis, hogy a kath. egyház is megengedi a teljes fölbontást. 1. Ünnepélyes szerzetesi fogadástétel vagy római szentszéki feloldás folytán, ha a házasság még nem volt consumálva. 2. Per infidelitatem,6) midőn t. i. egyik fél keresztény hitre tér s a másik nem akar vele élni, vagy nem üdvös azt megengedni. 3. Birói ítélet folytán, ha érvénytelenilő házas akadály alapján a házasság, semmisége mondatik ki; mert bár itt nem volt is házasság érvényesen, szét azonban mégsem mehetnek, hacsak birói határozat nem ad rá jogot; s végre, mi természetes 4. A halál által. És pedig a haláleset bizonyítására elfogadtatott, hogy nemcsak halottlevelek, más okiratok vagy közvetlen tanúskodás elégeltessék, hanem az is, ha a körülményekből oly erkölcsi bizonyosság nyerethetik, mely semmi kétséget sem hagy a kimúlás megtörténtéről. Magában azonban, a távollét, puszta hit, vagy csak valószinűség nem elegendő.7) Minthogy pedig az új ausztriai házassági jog egészen az egyházi jogot fogadta el alapjául, természetes, hogy a feloldhatásra nézve is annak elveit követi. Azért abban is alapelvül állíttatott fel az, hogy katholikusok között a consumált 3) M o y : Geschichte des Eherechls. 4) ,Das kanonische Recht der griechischen Kirche* von dr. Biener. Kritische Zeitschrift f. Rechtswi«*. i und Gesetzgebung des Auslandes. 1856. 2. Heft. 5) Waller : Kirchenrecht 319. Z i c h t e r : Kirhenrecht. Benedict. XIV. de Synode dioeces. lib. XIII. G rati a m, de convers. conjugat. 3. 32. N i c o 1 i s : Praxis Canon. I. 6) Const. Benedicti XIV. In suprema 1747 es const. Tastremo mense 1745. 22. febr. p. o. elég ok lehet ha a másik nem akar áttérni, mi botrány s lelki veszély nélkül nem maradhatna. 7) Nie Knopp, volst. kath. Eberecht. S. 118. házasság köteléke felaldhatatlan. (II. függ. 1.21. §§) És ezzel szinte magáévá tette mindazon másodrendű elveket is, melyek amannak kifolyásai, s s a melyek különösen ezek: 1. A katholikusoknak nem engedtetik meg házasságra lépni oly nem katholikussal, kinek házastársa még életben van, habár saját bírósága házassági kötelékül teljes fölbontását kimondotta is. (II. függ. 22. §.) 2. Föloldhatlan azok házassága is, kik mint nem keresztények keltek össze, de később mindketten a keresztény hitre térnek át. (II. függ. 23. §.) 3. Ha két nemkatholikus személy kelvén össze, később egyikök a kathol. egyházba lép, a nemkatholikus fél saját házassági törvénye szerint teljes felbontást eszközöltethet. (I. függ. 66. §.) De ily teljes fölbontást rendelő ítéletnek a katolikus félre csak azon hatálya leend , hogy ágyasztaltól élethoszra elválasztottnak fog tekintetni (67. §.) Ellenben ha a kath. biróság élethoszra kimondja az ágyasztaltóli elválást, akkor a nem kath. fél önbiróságánál teljes elválasztást kívánhat. (I. füg. 68. §.) 4. Elválhatlan teljesen a kapocs azok között is, kik mint nem katholikusok léptek házasságra, és később katholikusok lettek, habár azután ismét elhagyták is a kath. egyházat. (I. füg. 57. §.) 5. Ha a házasoknak csak egyike volt is katholikus a házasságra lépéskor, mégis feloldhatlan a kötelék, habár vallásváltoztatás folytán később mindketten nem katholikus hitfelekezethez tartoznak is. (I. füg. 57. §.) 6. Az új házassági jog nem engedi meg a házasság érvénytelenítését akkor sem, ha a férj egybekelése után nejét más által már teherbe ejtve találta is. Az ily esetben is csak ágy asztaltóli elválást engedvén. (I. füg. 73. §.) És az egyházi biróság még ezt is megtagadhatja a fenforgó körülmények szerint, midőn azonban a férj kérése a polgárjogi viszonyok fognak rendeztetni akkor, mintha egy asztalteli elválasztás ítéltetett volna meg. 7. Azonban az új házassági törvény is megengedi a teljes fölbontást pápai engedély vagy szerzetesi ünnepélyes fogadástétel következtében, ha a házasság még nem volt consumált. (II. f. 22. § ) 8. Hasonlóan megengedi akkor is, ha két nem keresztény közül egyik keresztény jön, s a nem keresztény nem akar vele élni, vagy ha ezen együttlét tanácsosnak nem találtatik lenni (II. f. 23. §.) Az pedig szinte értetik, hogy az érvénytelenítő (diritaens) akadályok folytán a házasság semminek nyilváníttatván, az eddigi kapocs megszűnik, s a házasodhatás megengedtetik. A VÉGZETES CSIZMA. ÖNÉLETÍRÁS. Irta THACKERAY. SEPTEMBER. Libát tépnek. Papám halála után, minthogy pénzt épen semmit, jószágot csak egy kicsinyt hagyott reám, egy kótyavetés kezébe adám birtokomat s eltökélém magamban, hogy némi divatos fürdőinkbe teendő kirándulással fogom magányom unalmait űzni. Házam rideg puszta vala most reám nézve. Nincs miért mondjam, mily szomorú egyedülvalóságban hagyott engem kedves szülöm s gyermekei eltávozása. Elég az, hogy volt nekem egy kis készpénzem s a jószágért is remény lettem kapni mintegy 20000 forintot. Derék, katonás legény voltam, mert ámbár tökélyesen és merőben szakítottam a North Bungeyvel (ugy volt, hogy Craw ezredes, a Waterssel való bajom után a legbarátságosabb módon adta meszsziről érzésemre, hogy jobb lesz quietálnom), ámbár a hadseregből kiléptem, a kapitányi rangot mégis megtartottam, tudván minő haszon és jóváírnak háromolhatnak az emberre egy olyan czimból fürdőhelyen. Captain Stubbs nagy dandyvá lön Cheltenhamban, Harrowgateben, Bathban, Leamingtonban s más helyiségeken. Jó whist- és teke-játékos voltam, oly erős, hogy sok helyütt már nem is akartak játszani velem, annyira elismerték felsőbbségemet. Képzelhetni megütközésemet, a portsmouthi baj után mintegy öt évvel, midőn egykor a főúton Leamingtonban csatangolván, egy fiatal ember ötlék szemembe, kire emlékeztem, hogy láttam bizonyos mészáros udvarán s másutt — szóval, nem más mint Dobble. Ő is enmilitarre vala öltözve, frakkszabásu öltönyben és sarkantyusan, és sétált egy kihívó tekintetű, zsidóképü, feketehaju hölgygyel, a ki egészen csillogott a sok láncztól, gyűrűtől és zöld kalapja volt egy paradicsom madárral — klaszin shawlja, sárga köntöse, rózsaszinselyem harisnyája és égszínkék czipője. Három gyermek s egy csinos inas ment utánuk, s a társaság, engem nem látva, bemene együtt a Royal Hotelbe. Magam is ismerős voltam a Royalban s megszólítva a pinczért, megtudom ama hölgy és ur nevét. Ez Dobble kapitány volt, a gazda monturliferans Dobblenek (Dobble, Hobble and Co. of Pallellall) fia; — a nő bizonyos Mrs. Manasseh, egy amerikai zsidó özvegye, aki csendesen és hátravonulva él Leamingtonban a gyermekeivel, de iszonyú, roppant vagyona van. Nincs semmi haszon abban, hogy az ember proletárnak adja ki magát, tehát az igaz, hogy én mindenfelé nagy vagyonú ember füstjével jártam. Apám meghalt, iszonyú öszveg pénzt és földbirtokot hagyott reám — ak! akkor úriember voltam, igazi úriember,s szerencsés volt, aki megkaphatott ebédjére. Elég az, hogy én másnap eljövök s egy kártyát hagyok Dobblenél egy jegyzékkel : — ő sem látogatásomat nem visszázá sem jegyzékemre nem felele. De azért másnap, megint találkozom vele s az özvegygyel mint elébb, s hozzá menvén igen nyájasan megfogám a kezét s esküvém — s igazán úgy is volt — hogy kimondhatlanul örülök látásán. Dobble hátravonult, nagy bámulásomra, s hiszem, hogy az a teremtmény megtagadta volna ismeretségemet, ha meri; de én összeránczolom szemöldökömet s moridék — „Hogyhogy Dobble pajtás, jut eszedbe a hajdani Stubbs s a kalandunk a mészáros leányainál, hé?‘* Dobble erőltetve elvigyorodék és monda: „Ó, ah, igen ! kegyed — kegyed, ha nem hibázom, Stubbs kapitány !“ „Hajdani pajtása, nagysád, Dobble kapitánynak, ki annyit hallott nagysádról s annyit látott, hogy szabadságot vesz megkérni barátját bemutatására.“ Dobble kénytelen kelletlen elértetie a szót s Stubbs kapitányt annak módja szerint bemutatá Msra. Manassehnak, a hölgy oly kegyes valamint csak lehet; és midőn, a sétatér végén, elválánk, monda , „hogy remény, hogy Dopple kapitány ma estre el fog engem vinni az ő lakására, hová néhány ismerősei is meg vannak híva.“ Lám Leamingtonban minden ember ismer mindenkit; engem részemről jól ismertek, mint kiszolgált katonatisztet, a ki atyja halálával 70,000 forint évi jövedelem birtokába jutott. Dobble későbbre érkezett mint én, de minthogy a Royal Hotelbe szállott be s ott a közasztalnál ebédelt az özvegygyel, korábban megismerkedett vele mint én. Vettem észre azonban, hogy ha elhagyom, hogy beszéljen rólam szabadon egyetmást, akkor minden reményeimtől s mulatságaimtól elbúcsúzhatom Leamingtonban; elhatárzom hát magamat, hogy röviden végzek vele. Mihelyt az asszonyság bemene a hotelbe, az én barátom Dobble is készült odahagyni társaságomat, de én megállitom s mondok: „Mr. Dobble, látom, hogy mibe jár vala az imént, ön szeretett volna engem megtagadni, azért mivel nekem lesz egy csepp kedvem sem volt verekedni Portsmouthban; de lássa ön Dobble, én hős nem vagyok, de épen oly gyáva sem vagyok mint ön — s ezt jól tudja. Önnel egészen máskép bánok, mint Waterssel és most már megverekszem.“ No meglehet tán hogy nem, de a mészárosnál történt baj után tudtam én, hogy Dobble oly gyáva félénk, amilyen kevés a világon, s a fenyegetődzés sohasem ártott, mert hiszen nem kénytelek az ember azután, hogy végre is hajtsa. Szavaim megtevék hatásukat Dobblere, a ki iult pirult, akadozott és aztán nyilvánitá, hogy soha legkisebb szándéka nem volt úgy elmenni mellettem, hogy ne akarjon látni; igy hát helyreállott a barátság s a szája be volt dugva. Az erceten voltak erősen az özvegygyel, de ezen hölgynek igen tágas szive volt, s egy rakás más úriember is kerülgette, kik mindnyájan bolondulni látszottak utána. „Nézze csak azt a Mrs. Manasseh-t“ azt mondja nekem egy úr (furcsa, az is zsidó volt), aki mellettem ült az asztalnál: „vén is, rút is, mégis mivel pénze van, mikép dongják a férfiak.“ „Van hát pénze, ugye?“ „Nyolczszázezer forintja, s mindenik gyermeknek kétszázezer, bizonyosan tudom,“ mondá az a különös ur. „Én a törvénypályán működöm, tudja kegyed, és mi a mi felekezetünkben igen jól szoktuk tudni, mivel bírnak a nagy családok köztünk.“ „Ki volt Mr. Manasseh?“ mondók. „Rengeteg gazdag ember — dohányárus — Nyugatindiában, különben semmi születésű ember s aki, köztünk maradjon a szó, nőül is olyat vett, ki bizonyára nem sokkal többet ér, mint amennyit — várhatni. Tisztelt úr, susogá, „az a nő mindig szerelmes — most abba a Dobble kapitányba, a múlt héten valaki másba — s a jövő héten kegyedre is elkerülhet a sor, ha — ha! hal ha! kedve van önnek szerencsét próbálni ?“ Nekem ugyan részemről nem kellene az az asszony, ha még két annyi pénze volna is.“ Bántam is én sokat, jó és vagy nem az asszony, csak pénze legyen ! Teendőm tisztán állott előttem. Elmondtam Dobblenek mindent, amit velem az az úr tudatott, s mivel a felczifrázáshoz csakugyan úgy értek, hogy páromat kell keresni, oly rosz színben tüntettem fel előtte az özvegyet, hogy elrémült a szegény ficzkó s elvonult a csatapiaczról. Hal hal átkozott legyek ha el nem hi!