Pesti Napló, 1856. november (7. évfolyam, 2032-2060. szám)

1856-11-21 / 2051. szám

468—2051. 7-ii­ évi folyam. Szerkesztési iroda : Szerkesztő szállása : Angol királynőhez címzett szálloda, 63-ik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. (Uadó-h­ivatal: Egyetem-utcza, 2 ik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. Hirdetmények dija : 6 h*9^0',petit s°r 4 Pkr. B%egdy külön so­k J J Magán vita 6 hasábos petit sor 5 pkr. Egyeten­~ntoz& 2-ik szám, l-az emelet, Vidékre, postán : Évnegyedre . . . 5 frt p. p. Félévre . . . . 10 frt p. p. 1856. Péntek, nov. 21. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . 4 frt p. „ Félévre • • • . 8 frt p. p. Előfizetési felhívás 4 PESTI MÓLÓ 1856-ik évi novemb.—de­cemberi folyamára. Vidékre postán küldve 3 frt. 20 kr. Budapesten házhozhordással 2 ft. 40 kr Az előfizetések elfogadtatnak minden cs. k. postahivatalnál, és Pesten e lapok kiadóhivatalában, egyetem-utcza 2-dik szám takarékpénztár-épület, földszint. A Pesti Napló kiadó­hivatala PEST, nov. 21 Az új házassági jog alapelvei. IV. A előbbi III. czikkben előadottak az elválás kö­rüli ellenvélemények főbb érvei. És azok képezik az egyik legfőbb különbséget a katholika és protestáns egyház között. A protestáns egyház tanai között az áll , hogy a házassági kötelék egészen is fölbontható. Azonban már maguk a re­formátorok is értették s belátták, mily fon­tos és súlyos kifolyásai lehetnek a teljes fölbon­tásnak, tehát hogy mennyire szükséges az elvál­­hatási szabadságot összeszorítani s azt szűk kor­látok közé vonni. Erre mutat, miszerint Luther előbb házasságtörés, tehetetlenség és gonosz el­hagyás miatt engedte meg a teljes elválást; ké­­később azonban azt alapította meg, hogy az csak házasságtörés folytán engedhető meg. És hason­lóan a lobbi reformátorok is igen kis körre szo­­k­ták az elválás okait, nevezetesen Melanch­­ton a házasságtörésen kívül még csak élet elleni merényletek, kegyetlenkedés és mérgezés miatt vélte megengedhetőnek. Kálvin a szigorúbb s­zwingli a szelidebb tanhoz ragaszkodott.­­ Erre mutatnak azon törvényhozások intézkedé­sei is melyek a teljes elválás elvét elfogadták. Majd szűkebbre majd tágabbra szab­ták az elvá­­lási szabadságot, azon komoly aggodalom folytán, miszerint a tágabb szabadság könnyen veszélyes .Luthers Werke von Walch X. B. T. 797 stk. Melanchton de conjugio. hatású lehet a társalom legszentebb érdekeire. — Innen van, mikép­­ig a porosz Landrecht a házasságtörés, gonosz elhagyás, folytonos kegyet­lenkedések, és a férj kicsapongásai folytán eredt nőeltartásra való képtelenség esetein kivül még 11 elválási okot alapított meg, melyeknek főbb­jei : a házas kötelesség teljesítésének megtaga­dása, tehetetlenség, őrültség, becsület s szabad­ság sérelmei, fenyegetések s az él­et, egészséget nem veszélyző bántalmak, kiállhatlanság, viszo­nyos beleegyezés, részeges, pazarló, s rendetlen életmód, mélyen gyökerezett ellenszenv; míg mondom a porosz Landrecht itt oly bőkezű volt, már a badeni házassági törvény sokkal szigo­rúbb, az elválást csak a házasságtörés, meggya­lázó vagy 5 évnél hosszabb börtönzésű büntettek, kegyetlenkedések s élet egészség elleni merény­letek, vétkes s gyógyíthatlan tehetlenség, 3 évnél hosszabb távollét, a házas kötelesség megtaga­dása 3 évnél tovább, 3 évnél hosszabb, s gyógyit­hatlan őrültség és az ideiglenes elválasztás egy éve után a kiengesztelés megtagadása folytán enged­vén meg. Az átalános ausztriai polg. codex a nem katholikusokra nézve még kevesb esetben engedi meg t. i. csak házasságtörés, 5 évi bör­tönt magára hozó bűntett, gonosz elhagyás, élet vagy egészség elleni törekvések, súlyos s ismé­telt bántalmak s legyőzhetlen idegenség folytán. A franczia code ellenben csak 4 okból engedi meg t. i. házasságtörés, kegyetlenkedések vagy súlyos sértegetések — injures graves — imfa­­mins elitéltetés, és viszonyos megegyezés kö­vetkeztében. — Legszigorúbb azonban az angol törvény, mely csupán házasságtörés folytán en­gedi meg és pedig úgy hogy az egyházi bíróság csak ágy­ asztaltól választhatja el, míg a teljes fel­bontásra a parliament engedélye szükségeltetik, mi azonban átalános rászállás tárgya, miután a tetemest költségek és eljárási nehézségek miatt Angliában, a törvény egyedül a gazdagok kivált­ságos egyedáruságává tette az elválhatás jogát, azt a szegények eszközlésbe nem vehetvén, minek alaposan tulajdonitatik azon szomorú, majdnem szláv helyzet, melyben az alsó osz­tályú angol nők léteznek s azon kegyetlen zsarnokság, melyet férjeik gyakorlanak felettük, valamint másrészt azon a főkép újabb években gyakran megújuló élet elleni kísérletek, melyek a nőktől származnak férjeik ellen, mint egyedüli szabadulhatáss­ul barbár zsarnokoskodásuktól. Ellenben a k­a t­h­o­l­i­k­a egyház az egészleni teljes elválást, mely a házas köteléket annyira felbontja, hogy az illetők uj házasságra léphesse­­nek, elvetette s azt meg nem engedi.2) Ez termé­k) C o n c i 1. Trident. XXIV. can. V—VII. de matr. szetes következés a házasság körül fölállittott fogalmából, miszerint: Christus erexit illud adsignificandam unionem indissolu­­bilem Christi cum Ecclesia per car­­nem assumptum. Ezen feloldhatatlanság szük­­ségeli a kath. házassági kapocs fel nem oldhatá­­sát is. — Ezen tant már a legrégibb egyházi atyák s conciliumok magokénak vallották.5) És pedig oly szigorun, hogy nemcsak a gonosztá­vok­ét, de még a házasságtörés folytán sem en­gedtetett meg; csak a görög keleti egyház en­­­­gedvén meg házasságtörés miatt a teljes felbon­tást.) Azonban a kath. egyháznak ezen elve csak a consumált házasságról áll, consumálás nélkül az együttlétet házasságnak nem tekintvén, tehát fel­bontását sem akadályozván. Azonban a canonisták s egyházi jogtudósok világosan mondják,­) hogy azon felbonthatlan­­sági tan nincs minden kivétel nélkül. Azt tanítják ugyanis, hogy a kath. egyház is megengedi a teljes fölbontást. 1. Ünnepélyes szerzetesi foga­dástétel vagy római szent­széki feloldás folytán, ha a házasság még nem volt consumálva. 2. Per infidelitatem,6) midőn t. i. egyik fél keresz­tény hitre tér s a másik nem akar vele élni, vagy nem üdvös azt megengedni. 3. Birói ítélet folytán, ha érvénytelenilő házas akadály alapján a házasság, semmisége mondatik ki; mert bár itt nem volt is házasság érvényesen, szét azonban mégsem mehetnek, hacsak birói határozat nem ad rá jogot; s végre, mi természetes 4. A halál által. És pedig a haláleset bizonyítására elfogad­tatott, hogy nemcsak halottlevelek, más okiratok vagy közvetlen tanúskodás elégeltessék, hanem az is, ha a körülményekből oly erkölcsi bizonyos­ság nyerethetik, mely semmi kétséget sem hagy a kimúlás megtörténtéről. Magában azonban, a tá­vollét, puszta hit, vagy csak valószinűség nem elegendő.7) Minthogy pedig az új ausztriai házassági jog egészen az egyházi jogot fogadta el alapjául, ter­mészetes, hogy a feloldhatásra nézve is annak elveit követi. Azért abban is alapelvül állíttatott fel az, hogy katholikusok között a consumált 3) M o y : Geschichte des Eherechls. 4) ,Das kanonische Recht der griechischen Kirche* von dr. Biener. Kritische Zeitschrift f. Rechtswi«*. i und Gesetzgebung des Auslandes. 1856. 2. Heft. 5) Waller : Kirchenrecht 319. Z i c h t e r : Kirhenrecht. Benedict. XIV. de Synode dioeces. lib. XIII. G ra­ti a m, de convers. conjugat. 3. 32. N i c o 1 i s : Praxis Canon. I. 6) Const. Benedicti XIV. In suprema 1747 es const. Tas­­tremo mense 1745. 22. febr. p. o. elég ok lehet ha a másik nem akar áttérni, mi botrány s lelki veszély nél­kül nem maradhatna. 7) Nie Knopp, volst. kath. Eberecht. S. 118. házasság k­ö­t­e­l­é­k­e fela­l­dhatatl­a­n. (II. függ. 1.­21. §§) És ezzel szinte magáévá tette mindazon másod­rendű elveket is, melyek amannak kifolyásai, s s a melyek különösen ezek: 1. A katholikusoknak nem engedtetik meg házas­ságra lépni oly nem katholikussal, kinek házas­­társa még életben van, habár saját bírósága há­zassági kötelékül teljes fölbontását kimondotta is. (II. függ. 22. §.) 2. Föloldhatlan azok házassága is, kik mint nem keresztények keltek össze, de később mind­ketten a keresztény hitre térnek át. (II. függ. 23. §.) 3. Ha két nemkatholikus személy kelvén össze, később egyikök a kathol. egyházba lép, a nem­katholikus fél saját házassági törvénye szerint teljes felbontást eszközöltethet. (I. függ. 66. §.) De ily teljes fölbontást rendelő ítéletnek a kato­likus félre csak azon hatálya leend , hogy ágy­asztaltól élethoszra elválasztottnak fog tekintetni (67. §.) Ellenben ha a kath. biróság élethoszra kimondja az ágy­asztaltóli elválást, akkor a nem kath. fél önbiróságánál teljes elválasztást kíván­hat. (I. füg. 68. §.) 4. Elválhatlan teljesen a kapocs azok között is, kik mint nem katholikusok léptek házasságra, és kés­őbb katholikusok lettek, habár azután ismét elhagyták is a kath. egyházat. (I. füg. 57. §.) 5. Ha a házasoknak csak egyike volt is katho­­likus a házasságra lépéskor, mégis feloldhatlan a kötelék, habár vallásváltoztatás folytán később mindketten nem katholikus hitfelekezethez tar­toznak is. (I. füg. 57. §.) 6. Az új házassági jog nem engedi meg a há­zasság érvénytelenítését akkor sem, ha a férj egybekelése után nejét más által már teherbe ejtve találta is. Az ily esetben is csak ágy­ asztal­­tóli elválást engedvén. (I. füg. 73. §.) És az egy­házi biróság még ezt is megtagadhatja a fenforgó körülmények szerint, midőn azonban a férj kérése a polgárjogi viszonyok fognak rendeztetni akkor, mintha egy­ asztalteli elválasztás ítéltetett volna meg. 7. Azonban az új házassági törvény is megen­gedi a teljes fölbontást pápai engedély vagy szer­zetesi ünnepélyes fogadástétel következtében, ha a házasság még nem volt consumált. (II. f. 22. § ) 8. Hasonlóan megengedi akkor is, ha két nem keresztény közül egyik keresztény jön, s a nem keresztény nem akar vele élni, vagy ha ezen együttlét tanácsosnak nem találtatik lenni (II. f. 23. §.) Az pedig szinte értetik, hogy az érvény­telenítő (diritaens) akadályok folytán a házasság semminek nyilváníttatván, az eddigi kapocs meg­szűnik, s a házasodhatás megengedtetik. A VÉGZETES CSIZMA. ÖNÉLETÍRÁS. Irta THACKERAY. SEPTEMBER. Libát tépnek. Papám halála után, minthogy pénzt épen semmit, jó­szágot csak egy kicsinyt hagyott reám, egy kótyavetés kezébe adám birtokomat s eltökélém magamban, hogy némi divatos fürdőinkbe teendő kirándulással fogom ma­gányom unalmait űzni. Házam rideg puszta vala most reám nézve. Nincs miért mondjam, mily szomorú egye­­dülvalóságban hagyott engem kedves szülöm s gyerme­kei eltávozása. Elég az, hogy volt nekem egy kis készpénzem s a jó­szágért is remény lettem kapni mintegy 20000 forintot. Derék, katonás legény voltam, mert ámbár tökélyesen és merőben szakítottam a North Bungeyvel (u­gy volt, hogy Craw ezredes, a Waterssel való bajom után a leg­barátságosabb módon adta meszsziről érzésemre, hogy jobb lesz quietálnom), ámbár a hadseregből kiléptem, a kapitányi rangot mégis megtartottam, tudván minő ha­szon és jóváírnak háromolhatnak az emberre egy olyan czimból fürdőhelyen. Captain Stubbs nagy dandyvá lön Cheltenhamban, Harrowgateben, Bathban, Leamingtonban s más helyisé­geken. Jó whist- és teke-játékos voltam, oly erős, hogy sok helyütt már nem is akartak játszani velem, annyira elismerték felsőbbségemet. Képzelhetni megütközésemet, a portsmouthi baj után mintegy öt évvel, midőn egykor a főúton Leamingtonban csatangolván, egy fiatal ember ötlék szemembe, kire emlékeztem, hogy láttam bizonyos mészáros udvarán s másutt — szóval, nem más mint Dobble. Ő is enmilitarre vala öltözve, frakkszabásu öltönyben és sarkantyusan, és sétált egy kihívó tekin­tetű, zsidóképü, feketehaju hölgygyel, a ki egészen csil­logott a sok láncztól, gyűrűtől és zöld kalapja volt egy paradicsom madárral — k­laszin shawlja, sárga köntöse, rózsaszinselyem harisnyája és égszínkék czipője. Három gyermek s egy csinos inas ment utánuk, s a társaság, engem nem látva, bemene együtt a Royal Hotelbe. Magam is ismerős voltam a Royalban s megszólítva a pinczért, megtudom ama hölgy és ur nevét. Ez Dobble kapitány volt, a gazda monturliferans Dobblenek (Dobb­le, Hobble and Co. of Pallellall) fia; — a nő bizonyos Mrs. Manasseh, egy amerikai zsidó özvegye, a­ki csen­desen és hátravonulva él Leamingtonban a gyermekei­vel, de iszonyú, roppant vagyona van. Nincs semmi ha­szon abban, hogy az ember proletárnak adja ki magát, tehát az igaz, hogy én mindenfelé nagy vagyonú ember füstjével jártam. Apám meghalt, iszonyú öszveg pénzt és földbirtokot hagyott reám — ak! akkor úri­ember vol­tam, igazi úriember,s szerencsés volt, aki megkaphatott ebédjére. Elég az, hogy én másnap eljövök s egy kártyát ha­­gyok Dobblenél egy jegyzékkel : — ő sem látogatáso­mat nem visszázá sem jegyzékemre nem felele. De azért másnap, megint találkozom vele s az özvegygyel mint elébb, s hozzá menvén igen nyájasan megfogám a kezét s esküvém — s igazán úgy is volt — hogy kimondhat­­lanul örülök látásán. Dobble hátravonult, nagy bámulá­somra, s hiszem, hogy az a teremtmény megtagadta volna ismeretségemet, ha meri; de én összeránczolom szemöldökömet s moridék — „Hogyhogy Dobble pajtás, jut eszedbe a hajdani Stubbs s a kalandunk a mészáros leányainál, hé?‘* Dobble erőltetve elvigyorodék és monda: „Ó, ah, igen ! kegyed — kegyed, ha nem hibázom, Stubbs ka­pitány !“ „Hajdani pajtása, nagysád, Dobble kapitánynak, ki annyit hallott nagysádról s annyit látott, hogy szabad­ságot vesz megkérni barátját bemutatására.“ Dobble kénytelen kelletlen elértetie a szót s Stubbs kapitányt annak módja szerint bemutatá Msra. Manasseh­­nak, a hölgy oly kegyes vala­mint csak lehet; és mi­dőn, a sétatér végén, elválánk, monda , „hogy remény, hogy Dopple kapitány ma estre el fog engem vinni az ő lakására, hová néhány ismerősei is meg vannak híva.“ Lám Leamingtonban minden ember ismer mindenkit; engem részemről jól ismertek, mint kiszolgált katona­tisztet, a ki atyja halálával 70,000 forint évi jövedelem birtokába jutott. Dobble későbbre érkezett mint én, de minthogy a Royal Hotelbe szállott be s ott a közasztal­nál ebédelt az özvegygyel, korábban megismerkedett vele mint én. Vettem észre azonban, hogy ha elha­gyom, hogy beszéljen rólam szabadon egyetmást, akkor minden reményeimtől s mulatságaimtól elbúcsúzhatom Leamingtonban; elhatárzom hát magamat, hogy röviden végzek vele. Mihelyt az asszonyság bemene a hotelbe, az én barátom Dobble is készült odahagyni társaságo­mat, de én megállitom s m­ondok: „Mr. Dobble, látom, hogy mibe jár vala az imént, ön szeretett volna engem megtagadni, azért mivel nekem lesz egy csepp kedvem sem volt verekedni Portsmouthban; de lássa ön Dobble, én hős nem vagyok, de épen oly gyáva sem vagyok mint ön — s ezt jól tudja. Önnel egészen máskép bá­nok, mint Waterssel és most már megverekszem.“ No meglehet tán hogy nem, de a mészárosnál történt baj után tudtam én, hogy Dobble oly gyáva félénk, a­milyen kevés a világon, s a fenyegetődzés sohasem ár­tott, mert hiszen nem kénytelek­ az ember azután, hogy végre is hajtsa. Szavaim megtevék hatásukat Dobblere, a ki i­ult pirult, akadozott és aztán nyilvánitá, hogy soha legkisebb szándéka nem volt úgy elmenni mellettem, hogy ne akarjon látni; igy hát helyreállott a barátság s a szája be volt dugva. Az erceten voltak erősen az özvegygyel, de ezen hölgynek igen tágas szive volt, s egy rakás más úriem­ber is kerülgette, kik mindnyájan bolondulni látszottak utána. „Nézze csak azt a Mrs. Manasseh-t“ azt mondja nekem egy úr (furcsa, a­z is zsidó volt), a­ki mellettem ült az asztalnál: „vén is, rút is, mégis mivel pénze van, mikép dongják a férfiak.“ „Van hát pénze, ugye?“ „Nyolczszáz­ezer forintja, s mindenik gyermeknek kétszázezer, bizonyosan tudom,“ mondá az a kü­lönös ur. „Én a törvénypályán működöm, tudja kegyed, és mi a mi felekezetünkben igen jól szoktuk tudni, mi­vel bírnak a nagy családok köztünk.“ „Ki volt Mr. Manasseh?“ mondók. „Rengeteg gazdag ember — dohányárus — Nyugat­­indiában, különben semmi születésű ember s a­ki, köz­tünk maradjon a szó, nőül is olyat vett, ki bizo­nyára nem sokkal többet ér, mint a­mennyit — vár­hatni. Tisztelt úr, susogá, „az a nő mindig szerelmes — most abba a Dobble kapitányba, a múlt héten valaki másba — s a jövő héten kegyedre is elkerülhet a sor, ha — ha! hal ha! kedve van önnek szerencsét pró­bálni ?“ Nekem ugyan részemről nem kellene az az asszony, ha még két annyi pénze volna is.“ Bántam is én sokat, jó és vagy nem az asszony, csak pénze legyen ! Teendőm tisztán állott előttem. Elmond­tam Dobblenek mindent, a­mit velem az az úr tudatott, s mivel a felczifrázáshoz csakugyan úgy értek, hogy pá­­romat kell keresni, oly rosz színben tüntettem fel előtte az özvegyet, hogy elrémült a szegény ficzkó s elvonult a csatapiaczról. Hal hal átkozott legyek ha el nem hi!

Next