Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)
1857-01-22 / 2105. szám
hogy több községekben a jószág egész évi tiszta jö- vedelme nem elegendő a szabályozási egy évi költségek fedezésére, melyeket ezenkívül még az országfejedelmi, községi adók, és kezelési költségek is terhelnek. Mindezek növekednek akkor, midőn a termesztmények ára naponta száll, a kézi munkabér emelkedik. Ezen kölcsönt a parancsoló szükségen fölül — mert csak ezúton lehet a töltésezési munkálatot czélszerűleg s gyorsan bevégezni — igazságosnak is tartjuk, mert a nagyszerű töltésezési és kiszárítási munkának hasznát nemcsak a jelen, de kiválólag a jövő nemzedék élvezendi; midőn a kiszáritási munkálatok jótékony következéseiket már egészen kifejtették; illő tehát és méltányos, hogy ezen századokra kiható üdvös munka terhe — a jelen s jövő nemzedékekre— a dúsan termendő föld későbbi biztosabb s nagyobb jövedelmeire is felosztassák, — ez pedig csak törlesztési kölcsön útján érhető el, mely szerint a viszszafizetés több évtizedi jövedelmeket terhel. Egy nagyobbszerű pénzforrás pedig csak akkor nyithatik meg, ha az, az összes árterületre egyesített erővel, egyesített jótállás mellett eszközöltetik, mi ismét csak az összes érdekeltségek meghatalmazottjai közös értekezletéből veheti kezdetét. — Szükséges tehát, hogy közös tanácskozás útján kiszámítsuk szükségeinket, s formulázván azoknak lehetőleg czélszerű fedezését, s e kölcsön biztosításnak megfelelő garantia módját; egy alázatos esedezvényben mindezt a magas kormánynak — hathatós pártfogás kikérése mellett — benyújthassuk. Nem kételkedünk, hogy Fönséged ezen méltányos a legtisztább ügyszeretetből származó alázatos kérésünket kegyesen mielőbb teljesíteni méltóztatand. — Cs. kir. Főherczeg Generál-Kormányzó Ő Fensége legalázatosb szolgái. Lónyay Albert, beregi társulati elnök. Lónyay Menyhért, felső-szabolcsi társulati elnök. Báró Sennyey Pál, bodrogközi társulati elnök. Gróf Dezsőffy Emil, alsó szabolcsi igazgató választmány elnöke.“ Ő cs. kir. Fensége, Főkormányzó ur, e folyamodás folytán a gyűlés megtarthatását (Pesten) megengedni méltóztatott*) s én most olvasom Lónyay Menyhért ur körlevelét,**) melyben a február 23-kán Pesten tartandó tanácskozásban képviselők általi részvételre felhivatunk. Szolnok, jan. 19. 1857. H. L. A balatongözhajózási társulat közgyűlése Pesten 1857. évi jan. 14-kén. Méltóságos Ürményi József elnök urnak azon örvendetes tudósítása folytán, hogy számos lelkes hazafi becses részvéte által a társulat életben maradása s felvirágzása végett szükségelt 200 részvény már aláírva van, s igy a befizetések kiírásának ideje is megérkezett, a közgyűlés következő határozatokat hozott : 1) Az 1855-ki julius 26-kán B.-Füreden tartott közgyűlés által már elhatároztatván, hogy az újonnan kibocsátandó 200 d. részvények „elsőbbségi részvények“nek tekintendők, az azokat illetendő elsőbbségi kamat meghatározása azonban a jelen egyenesen e czélból is összehívott közgyűlés feladata lévén : „mind az elsőbbségi részvények aláírói *) a cs. kir. Fenségének magas határzata, mely a folyamodókkal Szapáry József gr. ur, mint miniszteri biztos utján tudatott, következő : A felső - szabolcsi tiszaszabályozási elnök Lónyai Menyhér urnak. A magas cs. k. Generál-Kormányzó Ő Fensége, a beregi , bodrogközi, felső- és, alsó-szabolcsi tiszaszabályozó társulati elnökök folyamodására, — melyben azt kérik : „engedtessék meg, hogy minden tiszamenti társulat, és érdekeltség részéről egy két megbízott választatván , még e tél folytán Buda-Pesten összejővén, atiszaszabályozási ügy iránt közösen tanácskozhassanak.“ — folyó év január 11-én 2302411973 610 III. szám alatt, ezen tanácskozmánynak emlitett czélbóli megtartását, ,— egy országfejedelmi biztos jelenlétében, kit a budai n. m. cs. k. helytartósági osztály jelölend ki — kegyesen megengedni méltóztatott. , j . y j,j.vagy ‘ Magas megbizás következtében van szerencsém ezt Elnök úrral azon hozzátétellel tudatni, hogy hasonló értesítést a többi folyamodó társulati elnökökhöz, is intéztem. Pest, jan. 12. 1857 Cs. kir. miniszteri fpiztos Gr. Szapáry József. **) Holnap közöljük. Szerk. iránti méltányosságot, kiknek közbejötte nélkül a vállalat már végkép felosztani lett volna kénytelen,mind a régi részvények birtokosai iránti kíméletet, kik úgyis régóta minden jövedelmet nélkülöznek,— szem előtt tartván a közgyűlés , mindkét részre igazságosnak azt találta , hogy az évenkénti tiszta jövedelemből előlegesen — de csak négy százalékig — az elsőbbségi 200 d. részvény részesíttessék; — a jövedelem e feletti fenmaradványa pedig, minden eddig kibocsátott (azaz a régi és elsőbbségi) öszvesen 1000 d. részvények közt, egyenlően osztassék fel.“ 2) „Az aláírási ívek szerint, az elsőbbségi részvényekre, a befizetések hat részlegben és hónap alatt, egy részleg 25 pftjával, lévén teljesítendők : az első befizetési határnap i. e. február hó végére, és így a többi, a következő mártius, április, május, junius és julius havak végére tűzetik ki. — A befizetések Pesten t. cz. Wodianer bankárháznál teljesitendők. —• Kijelentetik egyszersmind , hogy azon t. c. részvényesek, kik egyszerre az egész 150 pártot befizetik, részvényeiket rögtön kikapják.“ 3) Az 1856-ik évi fürdőszaki hajózásróli jelentés, melyből kitűnt, hogy a hajózásnak csak későbben valósíthatott megkezdhetése, s a folyvást tartott nem kedvező időjárás miatt, jul. 8-tól aug. 31-ig — csak 2732 frt 10 kr. p.p. jött be. Azonban az üzleti kiadások után ebből fenmaradt tiszta haszon, mégis valószínűleg elégséges leend, a hajózás újra megnyitásáig, a rendes költségek fedezésére ; tudomásul vétetett. 4) Az elsőbbségi részvények által begyülendő pénz, főleg a gőzös kellő helyrehozására, s a lakhatók és kompok kijavítására; a netalán megggazdálkodható fenmaradvány pedig, a tartozások lehető kiegyenlítésére lesz fordítandó. Ennek folytán a hajózás rendbehozására s rendes meneteinek szabályozására szolgálandó tervek adásával üzletigazgató Masson J. A. úr bízatott meg; javaslatainak végrehajtása a választmányra bízatván. 5) A boglár-fülöpi révre nézve, — melyet mélt, elnök úr, a társulat részére igen előnyös feltételek alatt 20 évre kibérlett — a választmány bízatott meg , hogy a kompozásnak mi módon leendő gyakorlata iránt, határozzon s intézkedjék, a szerint, a mint czélszerűbbnek fog látszani , hogy vagy maga a társulat járassa az eddigi kompokat, vagy azokat albérletbe adja. Egyébiránt azon jelentéssel is megörvendezteté méltóságos elnök úr a közgyűlést, miszerint gőzkompokkali járásra is ajánlkoznak vállalkozók, — az ezekkeli alkukötés is tehát — ha czélszerűnek mutatkoznék — a választmányra bízatott. Elnökségi rendelet folytán közli : Sárváry Antal mint bal. gőzhajózási titkár. A franczia-oroszi szövetség. (Tájékozás.) Pest, jan. 21. Jelenleg ismét igen sokat foglalkoznak a nyugati hatalmak szövetségének valószinüleges tovább tartása vagy pedig annak nemsokára bekövetkezendő nyilvános megszakadása fölötti elmélkedésekkel. Egy orosz államférfiunak a kölni hírlapban s utólagosan a Timesban is lenyomatott s a „Nord“ által reproducált s elfogadott levele az Orosz- és Francziaország közötti szövetséget, melybe Poroszország is befoglaltatnék, e három halálomeszélyes politikájához megkivántató szükségességnek tartja. Ez oly pillanatban történik, midőn a minden orosz uralkodójának testvérei vendégekül váratnak a Tuileriákba; midőn Párisban oly állam küldöttének, mely Angliával a háború küszöbén áll, barátságos fogadtatást készítnek elő , s amely pillanatban a bonapartisticus dynastia kormányközlönyei, Nagybritanniára nézve épen nem hízelgő módon nyilatkoznak Seymour admirál megtámadása fölött a chinai erődök ellen Cantonban. Már a neuschateli ügy lefolyása világosan azt mutatta, hogy Párisban az angol eredeti fölfogástól lényegesen elütő értelemben fogták fel a kérdést. Franczia részről legkisebb fáradságot sem vettek maguknak e disharmonia kiegyenlítésére. Midőn a nagyhatalmak végleges egyetértése létre jött, nem annyira a szövetségre mint inkább Európa öszves politikai konstellátiójára vonatkozó tekintet volt az alapok, mely Lajos Napóleont oly fordulatra indította, mely inkább megfelel a st. jamesi kabinet nézeteinek. Minden valószínűséggel amaz állítások és hírek teljes hitelt érdemelnek, melyek szerint a sz.pétervári és párisi kormányok közt nem köttetett ugyan formaszerinti szövetség , de a lényeget tekintve , már régen oly egyezkedés jött létre, mely, ha Anglia, és annak középázsiai lábellenese közt ismét háborúra kerülne a dolog, Francziaországot legalább is semlegességre kötelezi. Oroszország már ezzel véghetlenül sokat nyert volna, midőn ily módon az európai támadó háborút magától elhárítja, s minden harczot e mostani Karthágóval, Ázsiában localizálna. Francziaország — így számítgatnak Párisban, Anglia és Oroszország közötti háború esetére — bevárhatná a kedvező pillanatot, hogy gyengítetlen erővel, a több évi harczban már kifáradt feleknek saját segítségét drága áron eladhassa. Mi e conjuncturát puszta gyanításnál többnek tartjuk, s meglehet, hogy a legközelebbi parliamenti ülésekben Londonban mindennemű, erre vonatkozó közlemény napvilágra jövend. Annyi bizonyos, hogy a világbéke fenmaradása most nem látszik oly biztosítottnak, mint három hónap előtt, midőn a Belgrad-kérdés még nem volt elintézve, s a nyugati szövetség megszakadása fölötti lárma még új volt. Anglia és Oroszország közt a differentia pontjai megszaporodtak; a perzsiai összeütközéshez az ép oly annyira fontos chinai szövetkezett, Francziaország Oroszországhoz inkább közeledett, sem mint attól eltávozott volna ; az éjszaki német nagyhatalom a neuschateli kérdésnek sajátságos lebonyolódása következtében még inkább elidegenedett az angolausztriai politikától, mint ezt előbb tette, így állunk ma a veszedelmes néző közelében, hanem visszament színpadára, ott végezte a hocuspocust, megtörte a gyűrűt mozsárban, beletömte pisztolyba, kilőtte a levegőbe. Victor azalatt egyik helyről a másikra ment s a mint a jámbor atyafi előtt elhaladt, vállára ütött neki. — Vigyázzon magára atyafi, mert a muszka elcseréli a fejét. Miután nevetve előre ment ismét, Hermina mellett volt egy üres szék, oda leült. A leány nem nézett reá. Egyik keze a szék támlájára volt nyugtatva; egy pillanatra érte, mintha Victor hozzá ért volna, de azért nem vonta azt viszsza onnan. — Voici m’sieurs et m’dames, szólt a nagyhatalmú boszorkánymester, a mint a pisztolyt kilőtte : a báró ur gyűrűje ott van ama kék kabátos nobili zsebében. A jámbor atyafi megrettenve kapott két zsebéhez s elkezde szabódni: — De itt úgy segélyen nincsen! Az én zsebeimben ugyan nincsen. S nagyobb igazság kedvéért, valahány zsebje volt, mind kiforgatta a publicum szeme láttára, nem volt azokban egyéb, mint egy kova, meg egy aczél, meg egy kis bükta tapló ; a gyűrű nem került elő. Az egyptomi mágusok tanítványa láthatólag meg volt zavarodva e felfedezés által. — Hol van hát a gyűrű ? A társaságban kezdett e kérdés zavart idézni elő; mindenki kereste, a midőn egyszerre Hermina felsikolt, odatekintenek; a leány megrémülve néz balkezére : a gyűrű ott volt az ő második ujján. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Havi szemle a decemberi hangversenyek felett. Van a zenében bizonyos foka a játszási ügyességnek, hova kevés szorgalom, természeti hajlam, s felületes tanulmányozás után akárki is feljuthat, de csak oly messze áll még a valódi művészettől, mint egy alkalmi beszédmód egy ügyes toist egy Fox, Pitt, vagy Mirabeau szónoklatától. Hol a művészetben a fent elsorolt tulajdonokból egygyel se találkozunk, s minduntalan csak hali-érzékeinkhez kapunk a sok hamis hangok tengerében., ott művészi criticáról aztán szó sem lehet, s valamint egy okos embernek se jutott még eszébe, Shackspeare Lear királya, vagy Mayerbeer prófétája felett műltészeti bírálatot írni akkor, midőn e műveket Thaliának valamely vándor papjai parodizozzák , úgy nekünk se lesz soha feladatunk Székely István úr játéka felett zenekritkát írni akkor, midőn ő egy Servais ábrándot játszik vala el gordonkán. — Különben úgy akárki eljátszhatja Servais ábrándját Schubert gyászkeringője felett, mint azt a Székely István úr tévé hangversenyében , mert ha mindent ki szabad hagyni egy darabból, mit az ember nem tud vagy nem bír, úgy ha valaki egy két sort játszik is valamiből, tehát ép oly joggal elmondhatja, hogy azon darabot eljátszotta, mint Székely István úr el akarta velünk hitetni, hogy nevezett ábrándját Servais-nek valósággal előadta; a különbség csak a kihagyott rész mennyiségében lesz, de a modor s minőségben semmi. Székely Imre, Ellinger úrral ugyanazon Squatot játszá Beethoventől, melyet a négyes estélyeken Canzi asszony s Kohn urtól is hallottunk. A két előadás közti különbség felismeréséhez nem sok szakértelmi tudomány kivántatott. Székely Imre urnak aligha mindennapi imádsága egy Beethoven , s vele a classikusok. Nagyon látszik rajta, hogy csak a saját ephemer salon szerzeményeiből épített oltáron szokott áldozni, s hogy Beethovent vagy más classicust csak úgy divatból, vagy önfitogtatásból játszogatja ; pedig ha oly szenvedélyes hangversenylátogató, s zenehallgató lenne, minő szenvedéllyel szereti egyedül csak magát hallani s hallatni, úgy eléggé tapasztalhatná, miként egy Beethovent se primavista — mint valamely kéziratot — se közönséges lelki hangulat- s felfogással hatályosan előadni nem lehet. Ellinger úr mindent elkövetett volna, hogy a saját fénypontjait kiemelje, de jó szándéka részint elfogultságán, részint pedig Székely Imre úrnak a hegedürész kevés figyelembe vételén kénytelen volt megtörni; különben Ellinger úr képességét jobban ismerjük, mintsem róla feltehetnék, hogy más körülmények között kielégítőbben ne tudna egy Beethoven-művet előadni. E hangverseny napján a nemz. színház igazgatósága is rendezett jótékony czélra egy szavalati zenészeti akadémiát, melyről annak idejében elmondtuk rövid véleményünket, s itt csak annyit jegyezünk még meg felőle, hogy bizonyos tekintetben Székely István hangversenyével szörnyű ellentétet képezett, melyből a figyelmes s gondolkodó bíráló sok, hasznos következést vonhatott ki; — ugyanis Székely István versenyében, Székely Imre úr bizonyos Jámbor nevű fiatal tanítványát mutatta be a közönségnek, játszván ez Székely Imre úrtól egy biablon-szerű magyar tutti-fratti-féle ábrándot hibásan s minden szellem nélkül; — a nevezett akadémiában pedig Erkel Ferencz urnak szintén egy fiatal növendéke lépett fel; játszván Mendelsohn „Rondo Capricioso“-ját zenekari kísérettel ritka szabatosság, s meglepő kifejezései. — A tény ebből áll; — a tanúságot mindenki commentár nélkül is kiokoskodhatja magának. A hangversenyek táborát, a farsang tarkább s szívesebben látott érvei váltották fel; — s miután több hónapig aligha van kilátásunk e téren valami érdemesbbel találkozhatni, tehát bocsásson meg a szives olvasó, ha jelen szemlénkkel kissé talán hosszadalmasan is fárasztottuk; — még a múlt évi utolsó philharmoniai s a zenede által rendezett múzeumi monstre hangversenyek leirásával akarunk foglalkozni, s aztán elbúcsúzunk! — a jövő hangversenyi szlak feltámadásáig. ÁBRÁNYI KORNÉL: Magyar könyvészet. 31. Mészáros Károly. Uj házassági törvény, a katholikusok házasságai iránt, az ausztriai birodalom- ban. Jegyzetekkel s magyarázatokkal ellátva (Az „ törvénytár“ kilenczedik kötete.) Pest , 1857. Kiadta Heckenast Gusztáv, Nyolczad. r. 138. 1. Ára : 1 fit írj kr. pp. 32. Aszalay József. Szellemi omnibus kéjutazásra az élet utain. Irta Aszalay József, a párisi statistikai tudós társaság tagja. Pesten 1856—7. Nyomatott Bérniéi József és Kozma Vazulnál. Geibel Armin bizománya. Nagy Srét. Harmadik kötet (Mathematikusok — Vidámság) 364 l. (Ára mind a három kötetnek együtt 6 pft, egyegy köteté 2 frt.) .ÓMOS PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 22. Gróf Károlyi György, hevesmegyei Nagyút nevű pusztai birtokán, hol már két év óta rendes iskolaépület nélkül is egy tanító nagy buzgalommal és sikerrel működött, most egy rendes iskola építését rendelte el. Hogy a gyermekek a fatenyésztésben is tapasztalást szerezhessenek, az iskolaépület közelében egy félholdas föld szakittatott ki faiskolának. — Kernyai plébános n. t. Hümpfner András ur a Kernyán létesítendő iskolának javára következő két alapítványt tett: 100 frtot, melynek kamatja a szegényebb sorsú gyermekeknek könyvek vételére van szentelve. A másik alapítvány 1000 pírt., egy szegénysorsu ifjú részére, ki a kernyai iskolában tanulván , pappá vagy iskolamesterré akarja tovább képezni magát gymnasiumban vagy mesterképző intézetben. — Megjelent a Jókai által szerkesztett „Nagy tükör“ 3-dik füzete. Különösen érdekesek azon műfordítási példák, melyekben az van megmutatva, hogyan szokta Kertből ki az a magyar népdalokat németre forditni. — Bojt községében, Írják a „P. U.“nak , a tagosításra nézve igen szép egyesség köttetett , m. é. sept. 18-kán. Több kegyeletet, engedékenységet nem is várhatni, mint mennyit ez egyezkedésben a földesurak tanúsítottak, az ekklézsia, ennek tisztviselői és a nép iránt, kivált ha azt vesszük, hogy e helység volt földesurai — méltóságos Lányi Imre és Nagy’ Lajos' urak kivételével — alig 100—200 holdas földeket birnak fejenkint Ugyanis : 1-szer minden úrbéresnek jelenlegi birtoka meghagyatik, még pedig úgy, hogy az úgynevezett foglárföldekért eső mintegy 6000 pírt. váltságdíj egészen elengedtetett. 2-szer 6 hold legelői illetmény helyett minden állomány után, még a remanentialis földeket sem véve ki, 12 hold legelő adatik. 3-or. A jegyző 3/s, a leány tanító 2 fe állományú földjei '*/«, ^/s-ra. "1-szer. Az ekklézsia 23 holdnyi földre egy egész állományra emeltetnek. Végre 5-ször községi faiskola részére egy hold szakasztandó, ki. A „Tanodai lapok“ szerkesztőjéhez egy tudós egri tanár egy eredeti s igen hasznos magyar találmányról ír. A találmány nem más, mint az üvegnyomat, mely szerint a folyó üveganyagba régi pénzek, arczképek stb. oly sikerrel nyomhatok, hogy a képnek , az anyag meghűlése után is a legfinomabb vonásai is tökéletesen megmaradnak , mit eddig csak költséges üvegköszörülés által lehetett némi- reg elérni. A tanintézetek műtárai meggazdagodnak e találmány által, mégpedig olcsó áron. A találmányról a „T.L.“ bővebb értesítést ígér jövő számában, midőn az egri tanár levelét is közölni fogja. A nevezett lap szerkesztője azon levélben egyszersmind föl van szólítva, hogy a találmánynak mielőbbi közhasznúvá tétele iránt a tanintézetek érdekében egyenesen Magyarország főkormányzója Albrecht cs. k. főherczeg . Fenségének előterjesztésétessék. „ u. .. AUSZTRIA. A lombardiai helytartó ar ő excja Bécsbe a cs. k. belügyminisztériumhoz következő távirati sürgönyt küldött : Milano, jan. 19. ’Tegnapi estve fényes,carso notturno.tartatott, melyet ő Felségeikki Ferdinánd Miksa és Károly Lajos főherczeg urak ő cs. fens. kíséretében, meglátogatni méltoztattak. A corso, melyben nagyszámú hintók részt vettek, a lakosság minden osztályainak odaözönlése mellett egész éjfélig tartott. Ma Császár Ő Felsége meglátogatá a fenyitóházat, a cs. k. collegio longonét és Porta nuova melletti cs. k. gymnasiumot. Ezután Monzában udvari vadászat tartatott. KÜLFÖLD: Angolország, London, jan. 17-kén. Az Edinburgh Review-ban egy értekezés jelent meg Perzsia viszonyairól Angliához és Afganistánhoz. Kormányi szellemben van írva, s a bushi expeditiót jogi és hasznossági szempontból védi. A „Times“ ez okból gúnyosan bírálja. Egy pontra nézve mindenik olvasónak „a priori“ egyet kell érteni e bírálattal. Az Edinb. Reverv eleinte bizonyos meglehetősen titkos forrásra hivatkozik; a persa-afganistán politika rejtelmeihez a kulcsot egy ki nem nyomott franczia kéziratban véli föltalálni, melynek szerzője, Ferrier kapitány hosszas ideig kóborolt Középázsiában. A franczia kéziratot Jesse kapitány fordította angolra, s Danby Seymour adta ki és sir H. Rawlinson és sir John Lagin jegyzetekkel látták el. A legkülönösebb az, hogy a Review, mely állítólag Ferrier előadásaiból meríti adatait, az érintett iratot alig említi másként, mint hogy megcáfolja. Másfelől R a win son jegyzetei ellenmondanak a Review adatainak, s határozottan állítja Ferrier kapitány, hogy a brit kormány hoszszas ideig és hiában törekedett, a világot tudatlanságban tartani a középázsiai dolgok felöl. A dolgok ilyetén állásában hogy végre nem hiszik, hogy őszintén jártak el, akik arról panaszkodtak, hogy a Herat sorsa iránt teljes tudatlanságban vannak. Inkább tisztában vannak Anglia régibb viszonyaira nézve Perzsiához. E részben a Review sőt a félhivatalos Grobe is egyetért a Timessel. „Érintkezésünk, úgymond a Times, Perzsiával és a szomszéd államokkal önző és nem a legtisztességesebb volt. Attól tartva , hogy franczia expeditio megy keletre , Perzsiával és Cabullal szerződésre léptünk az iskolás gyermekek játéka szerint: kép-e vagy írás? Némi megfontolás után nem igen hízelgő véleménnyel kelle lenniök azon államoknak nemzeti jellemünk felől. Azon szerződményt még a parliament elé sem terjesztették. Köteleztük abban magunkat, hogy Perzsiát Afganistánnal hagyjuk megharczolni a versengő harcrát, s Perzsiának nagy évi segélyt adunk, s európai beütés esetére érdekében közbenjárunk. Mindkét fogadásunkat megszegtük. Midőn Oroszország több évvel utóbb beütött Perzsiába, s tőle több tartományt elvett, a schab ezen a körményre hivatkozott; mire herczeg Wellington azon véleményt adta, hogy habár Oroszország a nevezett tartományokat fegyverrel vette el, Perzsia ontott először vért, midőn magát védte; következőleg Perzsia az első valódi támadó , s ekkér eljátszotta igényét a segélyre , ha nem is a közvetítésre. Ezen körülmény nem a legjobb véleményt terjesztő keleten becsületérzetünkről, amely részvéleményben van maiglan. Azóta többször is kijátszottuk Perzsiát több kevesebb szerencsével. Megkísértettük a követség bizonyos nemét vinni be oda, mely valósággal csak az indiai kormánynak volt felelős, bár a hazai kormány tekintélyével és méltóságával lépett föl. Magára Hérábra nézve is majd Perzsia, majd Afganistán igényeit támogattuk, amint az előbbit megnyernünk vagy terrorisálnunk, s az utóbbit megingatnivagy megszilárdítani kelle. A jelen expeditio olyan szabású politika, mint Kabul megszállásával követtünk 26 év előtt stb. — A „Post“ és „Daily News“ nézeteit a persa expeditio ügyében már tegnapi esti postánkban közöltük. Keletről szólván, meg kell érintenünk az újabb hongkongi híreket. A „China Mail“ szerint valósul azon hír, hogy az amerikaiak is részt vettek a chinaiak elleni harczban, amit már a „Tiffies“ levele után közöltünk. Szombaton, úgymond a hongkongi lap, du. fél négykor Portsmouth“ nevű amerikai hajó, Foote kapitánysága alatt, Whampoaból Cantonba menvén, egy chinai erődből rálőttek. Mr Sturgis alkapitány kezébe vevén a lobogót, hogy megmutassa a dunaiaknak, s egyszersmind előre evezni parancsolt, meglevén győződve, hogy a lövés félreértésből történt. De alig mondta ki e szavakat, amidőn egy másik golyó már