Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-22 / 2105. szám

hogy több községekben a jószág egész évi tiszta jö­-­ vedelme nem elegendő a szabályozási egy évi költsé­gek fedezésére, melyeket ezenkívü­l még az ország­fejedelmi, községi adók, és kezelési költségek is ter­helnek. Mindezek növekednek akkor, midőn a ter­­mesztmények ára naponta száll, a kézi munkabér emelkedik. Ezen kölcsönt a parancsoló szükségen fölül — mert csak ezúton lehet a töltésezési munkálatot czél­­szerű­leg s gyorsan bevégezni — igazságosnak is tart­­­juk, mert a nagyszerű töltésezési és kiszárítási mun­kának hasznát nemcsak a jelen, de kiválólag a jövő nemzedék élvezendi; midőn a kiszáritási munkálatok jótékony következéseiket már egészen kifejtették; illő tehát és méltányos, hogy ezen századokra kiható üdvös munka terhe — a jelen s jövő nemzedékekre— a dúsan termendő föld későbbi biztosabb s nagyobb jövedelmeire is felosztassák, — ez pedig csak tör­lesztési kölcsön útján érhető el, mely szerint a visz­­szafizetés több évtizedi jövedelmeket terhel. Egy nagyobbszerű pénzforrás pedig csak akkor nyithatik meg, ha az, az összes árterületre egyesített erővel, egyesített jótállás mellett eszközöltetik, mi ismét csak az összes érdekeltségek meghatalmazott­jai közös értekezletéből veheti kezdetét. — Szüksé­ges tehát, hogy közös tanácskozás útján kiszámítsuk szükségeinket, s formulázván azoknak lehetőleg czél­­szerű fedezését, s e kölcsön biztosításnak megfelelő garantia módját; egy alázatos esedezvényben mind­ezt a magas kormánynak — hathatós pártfogás­ kiké­rése mellett — benyújthassuk. Nem kételkedünk, hogy Fönséged ezen méltányos a legtisztább ügyszeretetből származó alázatos kérésünket kegyesen mielőbb teljesíteni mél­tózta­­tand. — Cs. kir. Főherczeg Generál-Kormányzó Ő Fensége legalázatosb szolgái. Lónyay Albert, beregi társulati elnök. Lónyay Menyhért, felső-szabolcsi társulati elnök. Báró Sennyey Pál, bodrogközi tár­sulati elnök. Gróf Dezsőffy Emil, alsó szabolcsi igaz­gató választmány elnöke.“ Ő cs. kir. Fensége, Főkormányzó ur, e folyamodás folytán a gyűlés megtarthatását (Pesten) megengedni méltóztatott*) s én most olvasom L­ó­­n­y­a­y Menyhért ur körlevelét,**) melyben a február 23-kán Pesten tartandó tanácskozásban képviselők általi részvételre felhivatunk. Szolnok, jan. 19. 1857. H. L. A balatongözh­ajózási társulat köz­gyűlése Pesten 1857. évi jan. 14-kén. Méltóságos Ü­r­m­é­n­y­i József elnök urnak azon örvendetes tudósítása folytán, hogy számos lelkes hazafi becses részvéte által a társulat életben mara­dása s felvirágzása végett szükségelt 200 r­ész­vény már aláírva van, s igy a befizetések kií­rásának ideje is megérkezett, a közgyűlés következő határozatokat hozott : 1) Az 1855-ki julius 26-kán B.-Füreden tartott közgyűlés által már elhatároztatván, hogy az újon­nan kibocsátandó 200 d. részvények „elsőbbségi részvények“nek tekintendők, az azokat ille­tendő elsőbbségi kamat meghatározása azonban a je­len egyenesen e czélból is­ összehívott közgyűlés fel­adata lévén : „mind az elsőbbségi részvények aláírói *) a cs. kir. Fenségének magas határzata, mely a folya­modókkal S­zapáry József gr. ur, mint miniszteri biztos utján tudatott, következő : A felső - szabolcsi tiszaszabályozási elnök Lónyai M­en­y­h­é­r­­ urnak. A magas cs. k. Generál-Kormányzó Ő Fensége, a be­regi , bodrogközi, felső- és, alsó-szabolcsi tiszaszabályozó társulati elnökök folyamodására, — melyben azt kérik : „engedtessék meg, hogy minden tiszamenti társulat, és érdekeltség részéről egy két megbízott választatván , még e tél folytán Buda-Pesten összejővén, a­­tiszaszabályozási ügy iránt közösen tanácskozhassanak.“ — folyó év ja­nuár 11-én 2302411973 610 III. szám alatt, ezen tanácskoz­­mánynak emlitett czélbóli megtartását, ,— egy országfe­jedelmi biztos jelenlétében, kit a budai n. m. cs. k. hely­tartósági osztály jelölend ki — kegyesen megengedni mél­tóztatott.­­ , j . y j,­­j.v­agy ‘­ Magas megbizás következtében van szerencsém ezt Elnök úrral azon hozzátétellel tudatni, hogy hasonló ér­tesítést a többi folyamodó társulati elnökökhöz, is intéz­tem. Pest, jan. 12. 1857­ Cs. kir. miniszteri fpiztos Gr. S­z­a­p­á­r­y József. **) Holnap közöljük. Szerk.­­ iránti méltányosságot, kiknek közbejötte nélkül a vál­lalat már végkép felosztani lett volna kény­telen,mind a régi részvények birtokosai iránti kíméletet, kik úgyis rég­óta minden jövedelmet nélkülöznek,— szem előtt tartván a közgyűlés , mind­két részre igazságosnak azt találta , hogy az évenkénti tiszta jövedelemből előlegesen — de csak négy százalékig — az elsőbb­ségi 200 d. részvény részesíttessék; — a jövedelem e feletti fenmaradványa pedig, minden eddig ki­bocsátott (azaz a régi és elsőbbségi) öszvesen 1000 d. részvények közt, egyenlően osztassék fel.“ 2) „Az aláírási ívek szerint, az elsőbbségi részvé­nyekre, a befizetések hat részlegben és hó­nap alatt, egy részleg 2­5 pftjával, lévén teljesítendők : az első be­fizetési határnap i. e. február hó végére, és így a többi, a követ­kező mártius, április, május, junius és julius havak végére tűzetik ki. — A befizetések Pesten t. cz. Wodianer bankárháznál teljesi­tendők. —• Kijelentetik egyszersmind , hogy azon t. c. részvényesek, kik egyszerre az egész 150 pártot befizetik, részvényeiket rögtön kikapják.“ 3) Az 1856-ik évi fürdőszaki hajózásróli jelentés, melyből kitűnt, hogy a hajózásnak csak későbben valósíthatott megkezdhetése, s a folyvást tartott nem kedvező időjárás miatt, jul. 8-tól aug. 31-ig — csak 2732 frt 10 kr. p.p. jött be. Azonban az üzleti kiadá­sok után ebből fenmaradt tiszta haszon, még­is való­színűleg elégséges leend, a hajózás újra megnyitá­sáig, a rendes költségek fedezésére ; tudomásul vé­tetett. 4) Az elsőbbségi részvények által begyülendő pénz, főleg a gőzös kellő helyrehozására, s a lakha­­tók és kompok kijavítására; a netalán megggazdál­­kodható fenmaradvány pedig, a tartozások lehető kiegyenlítésére lesz fordítandó. Ennek folytán a hajózás rendbehozására s rendes meneteinek szabályozására szolgálandó tervek adá­sával üzlet­igazgató Mass­on J. A. úr bízatott meg; javaslatainak végrehajtása a választmányra bízatván. 5) A boglár-fülöpi révre nézve, — melyet mélt, elnök úr, a társulat részére igen előnyös feltételek alatt 20 évre kibérlett — a választmány bízatott meg , hogy a kompozásnak mi módon leendő gya­korlata iránt, határozzon s intézkedjék, a szerint, a mint czélszerűbbnek fog látszani , hogy vagy maga a társulat járassa az eddigi kompokat, vagy azokat albérletbe adja. Egyébiránt azon jelentéssel is megörvendezteté méltóságos elnök úr a közgyűlést, miszerint gőzkom­­pokkali járásra is ajánlkoznak vállalkozók, — az ezekkeli alkukötés is tehát — ha czélszerűnek mu­tatkoznék — a választmányra bízatott. Elnökségi rendelet folytán közli : Sárváry Antal mint bal. gőzhajózási titkár. A fran­czia-oroszi szövetség. (Tájékozás.) Pest, jan. 21. Jelenleg ismét igen sokat foglalkoz­nak a nyugati hatalmak szövetségének valószinüleges tovább tartása vagy pedig annak nem­sokára bekövetkezendő nyilvános megszakadása fö­lötti elmélkedésekkel. Egy orosz államférfiunak a kölni hírlapban s utólagosan a Timesban is lenyoma­tott s a „Nord“ által reproducált s elfogadott levele az Orosz- és Francziaország közötti szövetséget, melybe Poroszország is be­foglaltatnék, e három ha­lálom­eszélyes politikájához megkivántató szüksé­gességnek tartja. Ez oly pillanatban történik, midőn a minden orosz uralkodójának testvérei vendégekül váratnak a Tuileriákba; midőn Párisban oly állam küldöttének, mely Angliával a háború küszöbén áll, barátságos fogadtatást készítnek elő , s a­mely pilla­natban a bonapartisticus dynastia kormányközlönyei, Nagybritanniára nézve épen nem hízelgő módon nyi­latkoznak Seymour admirál megtámadása fölött a chinai erődök ellen Cantonban. Már a neuschateli ügy lefolyása világosan azt mu­tatta, hogy Párisban az angol eredeti fölfogástól lé­nyegesen elütő értelemben fogták fel a kérdést. Fran­­czia részről legkisebb fáradságot sem vettek maguk­nak e disharmonia kiegyenlítésére. Midőn a nagyha­talmak végleges egyetértése létre jött, nem annyira a szövetségre mint inkább Európa öszves politikai konstellátiójára vonatkozó tekintet volt az alap­ok, mely Lajos Napóleont oly fordulatra indította, mely inkább megfelel a st. jamesi kabinet nézeteinek. Minden valószínűséggel amaz állítások és hírek teljes hitelt érdemelnek, melyek szerint a sz.­péter­v­á­r­i és párisi kormányok közt nem köt­tetett ugyan formaszerinti szövetség , de a lé­nyeget tekintve , már régen oly e­g­y­e­z­k­e­d­é­s jött létre, mely, ha Anglia, és annak középázsiai láb­ellenese közt ismét háborúra kerülne a dolog, Fran­­cziaországot legalább is semlegességre kötelezi. Oroszország már ezzel véghetlenül sokat nyert volna, midőn ily módon az európai támadó háborút magá­tól elhárítja, s minden harczot e mostani Karthágó­val, Ázsiában localizálna. Francziaország — így szá­­mítgatnak Párisban, Anglia és Oroszország közötti háború esetére — bevárhatná a kedvező pillanatot, hogy gyengítetlen erővel, a több évi harczban már kifáradt feleknek saját segítségét drága áron elad­hassa. Mi e conjuncturát puszta gyanításnál több­nek tartjuk, s meglehet, hogy a legközelebbi parlia­menti ülésekben Londonban mindennemű, erre vo­natkozó közlemény napvilágra jövend. Annyi bizo­nyos, hogy a világbéke fenmaradása most nem lát­szik oly biztosítottnak, mint három hónap előtt, mi­dőn a Belgrad-kérdés még nem volt elintézve, s a nyugati szövetség megszakadása fölötti lárma még új volt. Anglia és Oroszország közt a differentia pont­jai megszaporodtak; a perzsiai összeütközéshez az ép oly annyira fontos chinai szövetkezett, Francziaor­­szág Oroszországhoz inkább közeledett, sem mint at­tól eltávozott volna ; az éjszaki német nagyhatalom a neuschateli kérdésnek sajátságos lebonyolódása következtében még inkább elidegenedett az angol­ausztriai politikától, mint ezt előbb tette, így állunk ma­ a veszedelmes néző közelében, hanem visszament színpadára, ott végezte a hocuspocust,­ megtörte a gyűrűt mozsárban, beletömte pisztolyba, kilőtte a levegőbe. Victor azalatt egyik helyről a másikra ment s a mint a jámbor atyafi előtt elhaladt, vállára ütött neki. — Vigyázzon magára atyafi, mert a muszka elcse­réli a fejét. Miután nevetve előre ment ismét, Hermina mellett volt egy üres szék, oda leült. A leány nem nézett reá. Egyik keze a szék támlá­jára volt nyugtatva; egy pillanatra érte, mintha Victor hozzá ért volna, de azért nem vonta azt visz­­sza onnan. — Voici m’sieurs et m’dames, szólt a nagyhatalmú boszorkánymester, a mint a pisztolyt kilőtte : a báró ur gyűrűje ott van ama kék kabátos nobili zsebében. A jámbor atyafi megrettenve kapott két zsebéhez s elkezde szabódni: — De itt úgy segélyen nincsen! Az én zsebeim­ben ugyan nincsen. S nagyobb igazság kedvéért, valahány zsebje volt, mind kiforgatta a publicum szeme láttára, nem volt azokban egyéb, mint egy kova, meg egy aczél, meg egy kis bükta tapló ; a gyűrű nem került elő. Az egyptomi mágusok tanítványa láthatólag meg volt zavarodva e felfedezés által. — Hol van hát a gyűrű ? A társaságban kezdett e kérdés zavart idézni elő; mindenki kereste, a midőn egyszerre Hermina felsi­­kolt, odatekintenek; a leány megrémülve néz balke­zére : a gyűrű ott volt az ő második ujján. (Folytatjuk.) TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Havi szemle a decemberi hangversenyek felett. Van a zenében bizonyos foka a játszási ügyesség­nek, hova kevés szorgalom, természeti hajlam, s felü­letes tanulmányozás után akárki is feljuthat, de csak oly messze áll még a valódi művészettől, mint egy alkalmi beszédmód egy ügyes toist egy Fox, Pitt, vagy Mirabeau szónoklatától. Hol a művészetben a fent elsorolt tulajdonokból egygyel se találkozunk, s minduntalan csak hali-érzékeinkhez kapunk a sok hamis hangok tengerében., ott művészi criticáról aztán szó sem lehet, s valamint egy okos embernek se ju­tott még eszébe, Sh­ackspeare Lear királya, vagy Mayerbeer prófétája felett műltészeti bírálatot írni akkor, midőn e műveket Thaliának valamely vándor papjai parodizozzák , úgy nekünk se lesz soha fela­datunk Székely István úr játéka felett zenekritk­­­át írni akkor, midőn ő egy Servais ábrándot játszik vala el gordonkán. — Különben úgy akárki eljátsz­­hatja Servais ábrándját Schubert gyászkeringője fe­lett, mint azt a Székely István úr tévé hangversenyé­ben , mert ha mindent ki szabad hagyni egy darab­ból, mit az ember nem tud vagy nem bír, úgy ha va­laki egy két sort játszik is valamiből, tehát ép oly joggal elmondhatja, hogy azon darabot eljátszotta, mint Székely István úr el akarta velünk hitetni, hogy nevezett ábrándját Servais-nek valósággal előadta; a különbség csak a kihagyott rész mennyiségében lesz, d­e a modor s minőségben semmi. Székely Imre, Ellin­­ger úrral ugyanazon Squatot játszá Beethoventől, me­lyet a négyes estélyeken Canzi asszony s Kohn urtól is­­ hallottunk. A két előadás közti különbség felismerésé­hez nem sok szakértelmi tudomány kivántatott. Szé­kely Imre urnak aligha mindennapi imádsága egy Be­ethoven , s vele a classikusok. Nagyon látszik rajta, hogy csak a saját ephemer salon szerzeményeiből épített oltáron szokott áldozni, s hogy Beethovent vagy más classicust csak úgy divatból, vagy önfitog­­tatásból játszogatja ; pedig ha oly szenvedélyes hang­versenylátogató, s zenehallgató lenne, minő szenve­déllyel szereti egyedül csak magát hallani s hallatni, úgy eléggé tapasztalhatná, miként egy Beethovent se primavista — mint valamely kéziratot — se közön­séges lelki hangulat- s felfogással hatályosan előadni nem lehet. Ellinger úr mindent elkövetett volna, hogy a saját fénypontjait kiemelje, de jó szándéka részint elfogultságán, részint pedig Székely Imre úrnak a hegedürész kevés figyelembe vételén kénytelen volt megtörni; különben Ellinger úr képességét jobban ismerjük, mintsem róla feltehetnék, hogy más körül­mények között kielégítőbben ne tudna egy Beetho­­ven-művet előadni. E hangverseny napján a nemz. színház igazgatósága is rendezett jótékony czélra egy szavalati zenészeti akadémiát, melyről annak idejében elmondtuk rövid véleményünket, s itt csak annyit jegyezünk még meg felőle, hogy bizonyos tekintetben Székely István hangversenyével szörnyű ellentétet képezett, melyből a figyelmes s gondolkodó bíráló sok, hasznos követ­kezést vonhatott ki; — ugyanis Székely István ver­senyében, Székely Imre úr bizonyos Jámbor nevű fiatal tanítványát mutatta be a közönségnek, játszván ez Székely Imre úrtól egy biablon-szerű magyar tutti-fratti-féle ábrándot hibásan s minden szellem nélkül; — a nevezett akadémiában pedig Erkel Fe­­rencz urnak szintén egy fiatal növendéke lépett fel; játszván Mendelsohn „Rondo Capricioso“-ját zene­kari kísérettel ritka szabatosság, s meglepő kifejezé­sei. — A tény ebből áll; — a tanúságot mindenki commentár nélkül is kiokoskodhatja magának. A hangversenyek táborát, a farsang tarkább s szí­vesebben látott érvei váltották fel; — s miután több hónapig alig­ha van kilátásunk e téren valami érde­­mesbbel találkozhatni, tehát bocsásson meg a szives olvasó, ha jelen szemlénkkel kissé talán hosszadalm­a­­san is fárasztottuk; — még a múlt évi utolsó phil­­harmoniai s a zenede által rendezett múzeumi mon­stre hangversenyek leirásával akarunk foglalkozni, s aztán elbúcsúzunk! — a jövő hangversenyi szlak fel­támadásáig. ÁBRÁNYI KORNÉL: Magyar könyvészet. 31. Mészáros Károly. U­j házassági törvény, a katholikusok házasságai iránt, az ausztriai birodalom­-­ ban. Jegyzetekkel s magyarázatokkal ellátva (Az „ törvénytár“ kilenczedik kötete.) Pest , 1857. Kiadta Heckenast Gusztáv, Nyolczad. r. 138. 1. Ára : 1 fit­ írj kr. pp. 32. Aszalay József. Szellemi omnibus kéjutazásra az élet utain. Irta A­s­z­a­l­a­y József, a párisi statistikai tudós társaság tagja. Pesten 1856—7. Nyomatott Bérniéi József és Kozma Vazulnál. Geibel Armin bizománya. Nagy Srét. Harmadik kötet (Mathematikusok — Vidámság) 364 l. (Ára mind a három kötetnek együtt 6 pft, egyegy köteté 2 frt.) .ÓMOS PESTI NAPLÓ. Pest, jan. 22. Gróf Károlyi György, hevesmegyei Nagyút nevű pusztai birtokán, hol már két év óta rendes iskolaépület nélkül is egy tanító­ nagy buzgalommal és si­kerrel működött, most egy rendes iskola építését rendelte el. Hogy a gyermekek a fatenyésztésben is tapasztalást szerezhessenek, az iskola­épület közelében egy félholdas föld szakittatott ki faiskolának. — Kernyai plébános n. t. Hümpfner András ur a Kernyán létesítendő iskolának javára következő két ala­pítványt tett: 100 frtot, melynek kamatja a szegényebb sorsú gyermekeknek könyvek vételére van szentelve. A másik alapítvány 1000 pírt., egy szegénysorsu ifjú részére, ki a kernyai iskolában tanulván , pappá vagy iskolames­terré akarja tovább képezni magát gymnasiumban vagy mesterképző intézetben. — Megjelent a Jókai által szerkesztett „Nagy tükör“ 3-dik füzete. Különösen érdekesek azon műfordítási pél­dák, melyekben az van megmutatva, hogyan szokta Kert­ből ki az a magyar népdalokat németre forditni. — Bojt községében, Írják a „P. U.“nak , a tagosításra nézve igen szép egyesség köttetett , m. é. sept. 18-kán. Több kegyeletet, engedékenységet nem is várhatni, mint mennyit ez egyezkedésben a földesurak tanúsítottak, az ekklézsia, ennek tisztviselői és a nép iránt, kivált ha azt vesszük, hogy e helység volt földesurai­ — méltósá­gos Lányi Imre és N­a­g­y’ Lajos' urak kivéte­lével — alig 100—200 holdas földeket birnak fejenkint Ugyanis : 1-szer minden úrbéresnek jelenlegi birtoka meg­­hagyatik, még pedig úgy, hogy az úgynevezett foglárföl­dekért eső mintegy 6000 pírt. váltságdíj egészen elenged­tetett. 2-szer 6 hold legelői illetmény helyett minden állo­mány után, még a remanentialis földeket sem véve ki, 12 hold legelő adatik. 3-or. A jegyző 3/s, a leány tanító 2 fe állományú földjei '*/«, ^/s-ra. "1-szer. Az ekklézsia 23 hold­­nyi földre egy egész állományra emeltetnek. Végre 5-ször községi faiskola részére egy hold szakasztandó,­ ki. A „Tanodai lapok“ szerkesztőjéhez egy tudós egri tanár egy eredeti s igen hasznos magyar találmányról ír. A találmány nem más, mint az üvegnyomat, mely szerint a folyó üveganyagba régi pénzek, arczképek stb. oly siker­rel nyomhatok, hogy a képnek , az anyag meghűlése után is a legfinomabb vonásai is tökéletesen megmaradnak , mit eddig csak költséges üvegköszörülés által lehetett n­é­m­i- r­e­g elérni. A tanintézetek műtárai meggazdagodnak e ta­lálmány által, még­pedig olcsó áron. A találmányról a „T.L.“ bővebb értesítést ígér jövő számában, midőn az egri tanár levelét is közölni fogja. A nevezett lap szerkesztője azon levélben egyszersmind föl van szólítva,­ hogy a talál­mánynak mielőbbi közhasznúvá tétele iránt a tanintézetek érdekében egyenesen Magyarország főkormányzója Al­­brecht cs. k. főherczeg . Fenségének előterjesztés­­é­tessék. „ u. .. AUSZTRIA. A lombardiai helytartó ar ő excja Bécsbe a cs. k. belügyminisztériumhoz következő távirati sürgönyt küldött : Milano, jan. 19. ’Tegnapi estve fényes,carso notturno.tartatott, me­lyet ő Felségeikki Ferdinánd Miksa és Károly Lajos főherczeg urak ő cs. fens. kísére­tében, meglátogatni méltoztattak. A corso, melyben nagyszámú hintók részt vettek, a lakosság minden osztályainak oda­özönlése mellett egész éjfélig tar­tott. Ma Császár Ő Felsége meglátogatá a fe­­nyitóházat, a cs. k. collegio longonét és Porta nuova melletti cs. k. gymnasiumot. Ezután Monzában ud­vari vadászat tartatott. KÜLFÖLD: Angolország, London, jan. 1­7-kén. Az Edin­burgh Review-ban egy értekezés jelent meg Perzsia viszonyairól Angliához és Afganistánhoz. Kormányi szellemben van írva, s a bush­i expeditiót jogi és hasznossági szempontból védi. A „Times“ ez okból gúnyosan bírálja. Egy pontra nézve mindenik olvasónak „a priori“ egyet kell érteni e bírálattal. Az Edinb. R­e­­v­­­e­rv eleinte bizonyos meglehetősen titkos forrásra hivatkozik; a persa-afganistán politi­ka rejtelmeihez a kulcsot egy ki nem nyomott fran­­czia kéziratban véli föltalálni, melynek szerzője, Ferrier kapitány hosszas ideig kóborolt Közép­­ázsiában. A franczia kéziratot Jesse kapitány for­dította angolra, s Danby Seymour adta ki és sir H. Rawlins­on és sir John Lag­in jegyzetekkel látták el. A legkülönösebb az, hogy a Review, mely állítólag Ferrier előadásaiból meríti ada­tait, az érintett iratot alig említi másként, mint hogy megc­áfolja. Másfelől R a w­­­i­n s­o­n jegyzetei el­lenmondanak a Review adatainak, s határozottan ál­lítja Ferrier kapitány, hogy a brit kormány hosz­­szas ideig és hiában törekedett, a világot tudatlan­ságban tartani a középázsiai dolgok felöl. A dolgok ilyetén állásában hogy végre nem hiszik, hogy őszin­tén jártak el, a­kik arról panaszkodtak, hogy a He­rat sorsa iránt teljes tudatlanságban vannak. Inkább tisztában vannak Anglia régibb viszonyaira nézve Perzsiához. E részben a R­e­v­i­e­w sőt a félhivatalos Gr­o­b­e is egyetért a Times­sel. „Érintkezésünk, úgymond a Times, Perzsiával és a szomszéd államokkal önző és nem a legtisztességesebb volt. Attól tartva , hogy franczia expeditio megy ke­letre , Perzsiával és Cabullal szerződésre léptünk az iskolás gyermekek játéka szerint: kép-e vagy írás­­? Némi megfontolás után nem igen hízelgő véleménnyel kelle lenniök azon államoknak nemzeti jellemünk felől. Azon szerződményt még a parlia­ment elé sem terjesztették. Köteleztük abban magun­kat, hogy Perzsiát Afganistánnal hagyjuk meghar­­czolni a versengő harcrát, s Perzsiának nagy évi se­gélyt adunk, s európai beütés esetére érdekében köz­benjárunk. Mindkét fogadásunkat megszegtük. Midőn Oroszország több évvel utóbb beütött Perzsiába, s tőle több tartományt elvett, a schab ezen a körm­­ényre hivatkozott; mire herczeg Wellington azon véleményt adta, hogy habár Oroszország a nevezett tartományo­kat fegyverrel vette el, Perzsia ontott először vért, midőn magát védte; következőleg Perzsia az első valódi támadó , s ekkér eljátszotta igényét a se­gélyre , ha nem is a közvetítésre. Ezen kö­rülmény nem a legjobb véleményt terjesztő keleten becsületérzetü­nkről, a­mely rész­vélemény­ben van ma­­iglan. Azóta többször is kijátszottuk Perzsiát több kevesebb szerencsével. Megkísértettük a követség bi­zonyos nemét vinni be oda,­ mely valósággal csak az indiai kormánynak volt felelős, bár a hazai kormány tekintélyével és méltóságával lépett föl. Magára Hé­rábra nézve is majd Perzsia, majd Afganistán igé­nyeit támogattuk, a­mint az előbbit megnyernünk vagy terrorisálnunk, s az utóbbit megingatni­­vagy megszilárdítani kelle. A jelen expeditio olyan sza­bású politika, min­t Kabul m­egszállásával követtünk 26 év előtt stb. — A „Post“ és „Daily News“ néze­teit a persa expeditio ügyében már tegnapi esti pos­tánkban közöltük. Keletről szólván, meg kell érintenünk az újabb hongkongi híreket. A „China Mail“ szerint valósul azon hír, hogy az amerikaiak is részt vettek a chinaiak elleni harczban, a­mit már a „Tiffies“ levele után kö­zöltünk. Szombaton, úgymond a hongkongi lap, d­u. fél négykor Portsmouth“ nevű amerikai hajó, Foote kapitánysága alatt, Whampoaból Cantonba menvén, egy chinai erődből rálőttek. Mr Sturgis­ alkapitány kezébe vevén a lobogót, hogy megmutassa a dunaiak­nak, s egyszersmind előre evezni parancsolt, meglevén győződve, hogy a lövés félreértésből történt. De alig mondta ki e szavakat, a­midőn egy másik golyó már

Next