Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)
1857-01-29 / 2111. szám
társulat keletkezéséről. A mit elmondandok, adatul szolgálhatand tudományos és culturai életünk történelméhez. Midőn 1797. dec. 8-4. napján a jénai mineralogiai társulat létrejött, a németeken kívül a legszámosabbak, kik a világhírű társulat létesítését előidézték és annak fentartását elősegítették, hazánkfiai valának és nemcsak azok, kik akkor a jénai egyetemben tanultak. Majdnem több magyar tagja volt akkor a jénai társulatnak, mint a mennyivel földtani társulatunk bir. Hazánkfiai részvétét azzal hálálta meg a jénai társulat, hogy elnöknek gr. Teleky Domokost, ezenkívül a két titoknok egyikét a magyar nemzetbeliekből választotta meg; ez oly kitüntetés, mely nemzetünknek örökre díszére fog szolgálni. Szabad legyen az akkori és későbbi társulati tagok közül a következő magyarokat megneveznem: Elek, Fazekas, Karika, Nagy, Tri. Pázmándy Antal, Trattier, Ambrózy, Szabó Dávid, Pataky tanár, Benkő,Berzeviczy Pál , Dercsényi, Diószeghy Sámuel , gróf Festetics György, Gömöry János, Huszty Sámuel, Sárváry Pál, Mitterpacher, gr.Pálffy Ferdinand, b. Podmaniczky Károly, gr. Ráday Gedeon,gr.Rédey, Sturmann Márton kir. tanácsos, Szatmáry, gr. Teleky József, Volny, Asboth, Gerensich, Kitaibl, Lengyel József, Lidemann, Lumniczer, Paczovszky, Schönbauer, Szentgyörgyi József, Szontág, Tesedik Sámuel, Zay, Zsoldos és Bredeczky Sámuel, a ki a magyar nemzet részéről a társulat keletkezésekor titoknok volt. Számtalan neveket találunk a jénai társulat akkori évkönyveiben, melyekkel ezúttal, midőn a közjó és a tudomány előmozdításáról van szó, gyakran találkozunk. Rosszabbak vagyunk-e elődeinknél ? elhalt e bennünk minden hajlam ezen tudomány iránt. Azt hiszem, hogy 1797. óta alig van tudomány, mely annyira kifejlődött volna, és oly magan polcon állana, mint az ásvány-, föld- és őslénytan; alig van, aki által ne látná, hogy ezen tudományok közül a kettő a chemiával összekötve, a műipar szélirányos gazdászat alapjául tekintendők, hogy a jólét gyarapodásának emeltjűi. Ha nem is oly nagyszámú, de mégis számos hazánkfival dicsekedhettünk, kik a felhozott tudományoknak nemcsak kedveltei,de avatottjai is.—Báró Sina ajánlata új lendületet adand társulatunk működéseinek. Képesek leendünk nemcsak kirándulásokat és kutatásokat tenni, de munkálataink kiadását is ezen évre folytatni. Lehetetlen, hogy ne kövessék mások is a nagylelkű hazafi példáját. Mi pedig, kiket a tisztelt társulat bizalma tisztviselőkül a társulat kormányzására ide rendelt, kettőztessük meg szorgalmunkat, működéseinket és ha még csekély számmal vagyunk is, iparkodjunk, hogy csekély pénzöszszegünkhöz képest aránylag dúsabb eredményt mutathassunk elő az eddiginél. Ezeknélfogva társulatunk jövendőjét tekintve, azon meggyőződésem kijelentésével fejezem be előadásomat, hogy báró Sina lelkes példája üdvös hatást és tettleges követést idézend elő számos hazafi részéről, — s az eddiginél sokkal szerencsésebb évszaknak — aeranak, nézhetünk elébe“ stb. (Lapszemle) Magyarország kőszéngazdagsága s annak nemzetgazdászati fontosságáról a „Pester Lloyd“ értékes czikkei szerint adott szemlénkhez, ugyanazon lap 13 s 14-dik számai után, még a következőket tartunk szükségesnek kiegészítésül csatolni. Magyarországnak tűzifa-szükséglete 80 év lefolyása alatt legalább is kétszerte nagyobb jön, mint ezelőtt volt. Emez időtartam alatt ugyan, csak mintegy ötöd résznyivel szaporodott az ország népessége, hanem annak szükségletei annyira megsokasodtak, miszerint ez állítás mindenesetre igazoltnak tűnik fel. Csak azon változásokra kell gondolnunk, melyek az építészeti szélben, a házak belső fölszerelésében az újabb időkben történtek, — s aztán azon reformokra, melyek az iparüzlet körében helyet foglaltak, — a vaspályákra, melyek keletkeztek, — a gőzhajókra, melyek azon idő óta létesültek, végre az uj gyárak sokaságára, melyeknek keletkezésök mind a kérdéses időszakba esik. Mindezen újítás —változás,— részint közvetve, részint közvetlenül, a tüzelésnek — s igy következőleg a tűzi anyagnak is, bizonyos jövedelmét föltételezte. S valóban, hogy ha most Magyarországban a tűzianyag megkívántató helyzetét kizárólag fával kísérlenek i meg pótolni, úgy az nemcsak az ország jövőjét veszélyeztetné, hanem már a jelenben is sok helyütt kivihetetlennek bizonyodnék be. Ezen tervtelen kísérlet ugyanis évenként legalább is több mint 15 millió ölnyi tűzifát emésztene föl, holott az összes, s a folytonos erdőművelet mellett sem kerülhet ki több, mint 7 millió évenkint kivágható tűzflfá (a Bánátot, Horvátországot s Tótországot is ide számítva), amidőn az is nagyon egyenlőtlen arányban oszlik szét. Valóban, ezen bár lassudab, de mégis folyvftott növekedése mellett a népességnek, rövid idő múlva oda juthat, sőt tán már is oda jutott a dolog, miszerint a népesség nagy része elégséges tüzianyaggal sem bir, s téli időkben nem képes szükségletét fedezni u. m. meleget éleszteni s ama vegytani processust — mit „főzésnek“ nevezünk — mindannyiszor ismételhetni, amint ezt a tájszükséglet igénybe veszi. (Az érdemes értekező eset okoskodását nem találjuk eléggé indokoltnak, mert ha való volna is, miszerint Magyarországban egyáltalában semmi kímélet, vagy semmi gondviselésben sem részesülnek az erdősségek : a nép nagy részének tűzi anyaga — főleg a sík földön — valamint régebben, úgy jelenleg sem az erdőségekből kerül ki. Egyrészt a kertek s szőlőkben tenyésztett fák, másrészt a szalma, tözek s a tengeri szár és csutka pótolta s pótolja azt maiglan is. S nem lehet mondani, kivált a szorgalmas s munkás családokról, hogy a tüzelési anyag miatt valami nagy szükséget szenvednének. Az erdők épségben tartásáról pedig valamint számos közigazgatási rendelet, vagy különösen az 1852. december 2-kától kelt erdészeti törvény által is gondoskodva van.) Az értekező elvégre, a magyarországi kőszéntelepek kiterjedésének s csoportulatainak vázolásához jutván, mindenekelőtt azt jegyzi meg, hogy Magyarországban, — ide nem értve a Vajdaságot s a Bánátot — tudomása szerint 45 vármegye közöl csak nyolct találtatnék, hol az azok művelésére kínálkozó természeti gazdagságnak semmi nyoma sem mutatkozik. Ezen megyék pedig következők : Somogy, Mosony, Győr, Fejér megye, Szolnok, Csongrád, Pest- Solt, jászsági és kunsági kerület. (Alkalmat veszünk itt megjegyezni, hogy Magyarország leírásában Fényes Elektől több helyen olvashatni, miszerint Pest megyében, különösen Pomáznál, alkalmas kőszéntelepek találtatnak.) Mindamellett, hogy ily bőségével van hazánk megáldva a kőszénnel, még folyvást fedöznek föl újakat, így legújabban Mihályfalván Zalamegyében, Tapolczán Borsodban, (ezt nem épen most fedezték föl) s Losonczon Nógrádban. (Folytatjuk.) Nemei az analyticai vegytan körül általánosan elismervék, annál inkább feltűnő vala tehát, hogy előadásának tárgyai annyira alárendelt érdeküek valának. A vegytani szakosztály, leginkább pedig annak külföldi tagjai a politechnicum és az egyetem laboratóriumai által meglepettek. Mind kellő fényes bizonyságot ad azon gazdag segédeszközökről, melyek rendelkezésekre állanak. A polytechnicum laboratóriumát, helyiségeinek megye?4 Hűségét tekintve, tán egy hason intézet sem múlja felül. Németországban és Angliában legalább nem találkozik egy sem, mely a bécsivel összehasonlítható volnál. Meglehet, hogy a párisi laboratóriumok, melyeket nem ismerek, tán még nagyobbszerük és meglepőbbek. — Az analyticai vizsgálatoknak szentelt terem nagy és számos tanítvány rendelkezésére szükséges dolgozó helyekkel van ellátva. Szintúgy dolgoznak már évek óta igen tanulságos vegytani készítmények gyűjteményén. Miután azonban az ezen munkálatoknak szentelt erők,csak igen korlátoltak, a gyűjtemény is csak lassan halad előre. A hallgató terem szép és rendkívül nagy, és Schrötter tanár úr érdekes előadásait a téli hónapokban 400 hallgató látogatja. Az egyetem laboratóriuma, habár ideiglenes helyiségben, tudnillik a Theresianumban van, mégis kiterjedésénél és czélszerű elrendezésénél fogva kitűnő. A vegytani készítmények gyűjteményéhez hasonló a világon sehol sem található. Főleg a szerves vegytan vegyületei és köztök néha a legritkábbak oly mennyiségben találtatnak, mint sehol. Azonban Redtenbacher tanár rendelkezhetik is annyi erővel, mikint az másutt rendelkezésre alig van. 100—120 gyógyszerész-növendék áll rendelkezése alatt, kiknek kötelességükben áll két vegytani készítményt, maguk költségén előállítani, melyek azután a laboratórium sajátjai lesznek. Csakis így lehetséges, kevés év lefolyta alatt vegytani készítmények dús gyűjteményét nyerhetni, miután egyedül a tanár kényére van bízva, oly készítményeket osztani ki előállítás végett, melyek a gyűjtemény kiegészítésére szükségesek. Redtenbacher úr gyűjteményét évenkint 100—120 új készítménynyel bővítheti. Ez természet szerint oly intézeteknél a legjobb akarattal is lehetetlen, hol a tanár nagyszámú tanórák mellett, melyekkel szerencséltetve van, gyakran még a segéd, sőt a laboráns helyét is egy személyben kénytelen pótolni. Már ezen körülmény is azon szükséget hozza magával, miszerint Redtenbacher tanár laboratóriumában szorgalmatosan működnek. A tanítványok ezenkívül még az analyticai vizsgálatokban is szorgalmatosan gyakoroltatnak, és a tanárnak főérdemei közé tartozik az, hogy többnyire tanítványai közt tartózkodik, akiket munkálataikban tanácscsal segít, és jelenléte által buzdít. Mindenesetre Redtenbacher tanár úrnak tulajdonítandó a vegytannak az ausztriai birodalombani újjászületése, s az érdem, mely szerint ő Liebig szellemét és módját átültette Ausztriába, melyet megismerni és tanulni több évig alkalma volt. NENDTVICH K. (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ, Pest, jan. 29. Egy Magyarországban előforduló es£t alkalmából a magas oktatásügyi minisztérium a magániskolákra vonatkozólag rendelte, hogy azoknak a nyilvános iskolákkal egyenlően határozott confessionális jellemmel kell birniök; tehát nem engedtetik meg, hogy magán iskolák fenálljanak, anélkül, hogy határozottan ki ne mondatnék, váljon azok katholikus, evangélikus vagy zsidó iskolák-e ? A kath. magán iskolákba, ép úgy, mint a nyilvánosakba, egyes nem kath. fiuk is bocsáthatók. A magán iskoláktól megkülönböztetendők a nevelő intézetek, hol a gyermekek nemcsak oktatást nyernek, hanem szállás- és táplával is elláttatnak. Ez az engedélyezésnél határozottan kimondandó. A magán iskolák a nyilvánosokkal egyenlő felügyelet alatt állanak. — Elkobzott vagyonnak legfelső kegyelmi tény folytáni visszaadása a volt tulajdonosnak vagy illető örököseinek illetékmentesen eszközlendő, miután e legf. kegyelmi tény nem számítható az 1850-dik évi febr. 9. és aug. 2-dikán kiadott törvények 1 -s. czikkelyében foglalt jogügyekhez. Ezen illetékmentesség azonban ki nem terjed oly magán jogczímekre, melyek alapján más személyek — nem akik ellen az elkobzás meg volt rendelve — jogot szereztek arra nézve, hogy nekik az elkobzott javak kiadassanak ; az illetékmentesség tehát nem terjed ki az elkobzás és az 1850-dik évi febr. 9. és aug. 2-dikai törvények hatálya idejében haláleset folytán bekövetkezett átruházásokra. Az átadási és átvételi jegyzőkönyvek, melyek a jegi. elhatározás végrehajtása alkalmával szerkesztetnek, mint hivatalos kiadványok nem esnek illeték alá. Ezen rendeletet a cs. k. pénzügymisztérium f. évi jan. 17-dikén hirdette ki. A belügyminisztérium egy kegyes utasítása következtében a nyilvános közkórházakban minden beteg különbség nélkül fölveendő, ha oda orvosi bizonyítvány mellett hozatnak be, vagy magukat fölvétel végett jelentvén az illető intézeti orvos által betegnek találtatnak. Az illetékességet vagy fizetési képességet kimutató okmányok hiánya miatt egy valódi betegtől sem szabad a fölvételt megtagadni. (B. H.) — A „Hölgyfutár“ újdonság! rovatában igazságtalan megtámadást olvasunk a magyar Akadémia ellen. A Teleky-féle drámai pályázásra kinevezett bírák szükségesnek tartották bizonyos alapelveket határozni meg, melyek szerint a beküldött művek bíráltatni fognak. Azt kérdjük a „Hölgyfutár“-tól : helyes volt-e elveket állapítni meg ? Részünkről, a tudóo tíjzoság eljárását több okból, nemcsak bélyegnek, hanem szükségesnek , nélkülözhetlennek tartjuk. Már magában az, hogy a pályázó tudni fogja jövőre, mihez tartsa magát, döntőleg szól bizonyos elvek megállapításának szüksége mellett. Némely hasztalan idő- és erőpazarlástól kíméli meg ezáltal a tudós társasági bíráló választmány az írókat. — Hogy ez nem jár a szigházi drámabiráló választmány iránytalan tévedező utján, mely már is hinárba vezette drámairodalmunkat s általa az egész színművészetét, igen helyesen tette kell lenni elveknek, különben az ítélőbírák sohasem egyezhetnek meg, vagy ha megegyeznek,könnyen oly ítéletet hozhatnak, mely így hangzik : Ez s ez a dráma műstészi szempontból nem állja ki a kritikát , de közönségünknek tetszeni fog.“ Ily ítéleteket hoz szinházi választmányunk, s ha ez ítéletet a következés igazolja is (mi, mint a tapasztalás bizonyítja , 100 eset közöt tán egyszer állt , nem maga a drámabíráló választmány főeszköze-e annak, hogy az ízlés romolják , s hova tovább jobban zavarba hozza a közönség fogalmait a szép és való felől? Azonban , mintjllstep bocsátottuk, nem hisszük, piptt)^ a „H.“-nak általán bizonyos elvek megállapítása ellen volna szava. — A „H.“-nak tehát kétségkívül a megállapított elvek minőségére nézve van kifogása. A tudós társaság elhatározta, hogy a beadott vígjátékok ne a bohóczkodás, gyermekesség s felesleges elpiénezkedés, hanem a valódi eomicum által legyenek hatásosak ; a beadott történeti drámák pedig ne a kiváncsiság felébresztése, ne a színpadi helyzetek, melodráma fogásokban versenyezzenek, hanem legyenek irodalmi becseses biró, compositio s külalak, eszmék és érzelmek tekintetében költői művek; ne egy-két estre felülegesen mulattató művek, hanem valódi maradandó hatásúak : ne melodrámák, hanem tragoediák. Ezzel kimondta a tudós társaság, hogy nem színpadi látványokat kiván az Íróktól, hanem irodalmi művet. Hogy azt kivánja a tudós társaság, a „H.“ nem fogja tagadni. Mi értelme van hát azon szavainak , hogy az említett határozatot nem Írók, hanem tudósok hozták ? — Hisz épen e határozat is arra mutat, hogy Írók hozták ; — még pedig oly Íróknak, minek Eötvös, Kemény és Csengery, volt alkalmasint nagy részök e határozatban. Igaz , hogy ezek tudós, nem pedig tudatlan irók ; — de azt hiszszük, az ő tudományok nem volna minekünk , kisebb íróknak is ártalmunkra. Hogy drámai irodalmunkat ismerő tudósok, hogy a styl fontosságát egész terjedelmében értő írók hozták a határozatot, mutatja még az is, miszerint a drámai nyelvet elég fontosnak tartották ez egyetlen utón produmi elő , — miután színházi választmányunknál, színészeinknél, s már írónknál és tán közönségünknél is a költői nyelvre való figyelmetlenség fő oka annak, hogy a színművet nem tekintik költői műnek, s számos esetben még csak irodalmi műnek sem. Szívéből üdvözölheti az irodalom minden őszinte barátja , hogy az akadémia vála hídjipártja, figyelmét ez oly lényeges, de annyira elhanyagolt ügyre is kiterjesztette. A nyelv költőibbé tételére , ha a „Hölgyfutár“ tud valami más módot, mint azt, hogy versben írassanak a színművek, álljon elő, s fejtse ki nézetét. Ha a „Kft.* azt hiszi, hogy a költészet azon legmagasabb neme, melyet tragoediának nevezünk, nélkülözheti a kötött, a köznapinál több fokkal magasabb nyelvet; ha felesleges dolognak fja a görögöknél, indusoknál, Shakespeare-nél, Schillernél, Corneille Raeinenél, Alfierinél, szóval a világ minden nagy tragoediájánál a kötött nyelvet, ne várja, hogy mi világosítsuk föl. — Csak azt tesszük hozzá, hogy a tudós társaság annyira ismeri drámai irodalmunk bajait, miszerint még a versnemet se határozta meg : e részben szabad tért engedett a kísérleteknek is, melyek e nélkül vagy nem, vagy később tétettek volna; — s igy, mennyiben rajta áll, drámai irodalmunk fejlesztésére üdvös befolyást gyakorol. Végül, mint megnyugtatást írhatjuk, hogy a jutalmon kívül az írónak tulajdonjoga , kétségkívül ezután is megmarad a jutalmazandó mű, s habár a díj nem versenyezhet a külföldi díjazásokkal, irodalmunk többi ágának díjazásával arányban áll. Hogy a vígjátékra több lesz a pályázó nem lehetetlen, — de tagadjuk, hogy könynyebb volna koszorút elnyerni, mert ép oly nehéz valódi colicus, mint tragicus művet írni, valamint tagadjuk azt is, hogy a művészi próza sokkal kevesebb fáradságba kerüljön, mint a verselés. Mindkettőre valódi tehetség, sok műgond kívántatik meg. Ám kisértse meg csak a „Hi“ czikkírója, ha meg akar felőle győződni! — A „Magyar Sajtó“ poptakarói azt mondják, hogy Pesten roszabb, mint Bécsben volt. Már ezt nem hiszszük, miután Heckenaster másik lapja, a „Politikai Újdonságok“ oly elragadtatással bámulja sőt ajánlja a közönség figyelmébe. Reméljük, hogy a M. Sajtó visszaadja a kölcsönt, s elismeri, hogy a „Politikai Újdonságok“ és „Vasárnapi Újság“ belbecse napról napra emelkedik. Már ki ne örülne e szép egyetértésnek ! Kár hogy csak azóta van, mióta egy són egy kenyéren élnek. A „Politikai Újdonságok“ nem agitált a bécsi „Magyar Sajtóra“, de azért ne vélje az olvasó, hogy „pártoló szavait a kiadósiogyaló viszonynak kelljen tulajdonítani." A világért sem. Csak ízlés dolga ! — De a helyzetekből mégis foly némi „gene“, amit jó ha szem előtt tart az irodalom. — A pesti i. casinói pénztár kimutatása 1856-ki január l-jétfii, de fi. 31 -ikeig. I. Járandóságok : Az 1855- ik évi december 31-kén maradt tartozások összege 13,425 ft; egyéb 1856-ik évre szóló járandóságok 38,285 ft 9 kr; összes járandóság 51,710 ft 9 kr. (Ez összegben foglaltatik a múlt évi pénztári maradvány : 14,273 ft 47 kr, a az 18511-ik évi 362 tag által 50 ftjával fizetett 18,100 ft.pp.) II. Rendes bevétel összege 37,66 ft 47 kr. (Ebben a rendes kamatozó tőkék kamatja 1350 ft, s a szinházi erkély jövedelme 2918 ft.) Rendkívüli bevétel 283 ft 22 kr. Összes bevétel 37,960 ft 9 kr. (Az 186-ik év végével maradt tartozások összege és járandósági őszlét közt 500 ft különbség van, mivel az év végén tartott közgyűlése 10 részvényt kihagyatni semjett). Ifj. A rendes kiadások összege 21,220 ft 42 kr. (Ebből hírlapokra és folyóiratokra 863 ft 18 kr.; könyvekre 499 ft 11 kr., házbérre 4620 ft) ; rendkívüli kiadások összege : 1713 ft 7 kr. Összes kiadás 23,113 ft 1 9 kr. Levonván a kiadást a bevételtől, maradna 1857-t 14,946 ft 10 kr. Elvből azonban levonván az 1855-beli készpénzmiirgolyánál a valóságos pénztári készlet 1856- iki decjimber 31-ikép 672 pft 33 kr ; ezt a pénztár a kamatozó tőkék szaporítására fordítja. IV. A korábbi évekből fenmaradt s 1856. év végén volt tartozások összege 13,250 ft V. kamatozó tőkék összege 32,208 ft 53 kr. A tartozások összegével és a pénztármaradványnyal együtt a casino mostani valóságos prepisilhető pénzértékeig 9, 105 ft 13 kr. Nemzeti színház. Jan. 27-ikén: „Kunok“. Hollósy L-né a rögtöni betegsége miatt az operának ma több része elmaradt. Ehhez járult azon zavar, melyet a gáznak rögtönös kialvása okozott. Az előadás rögtön félbenszakadt, épen a magyar táncznál. A lámpák újra meggyujtattak, hogy nemsokára ismét kialudjanak. — Eddig sokan annak tulajdonították utczáink sötétségét a két közelebbi éjen, mintha a gázvilágítási társulat s a városi hatóság közt meghasonlás támadt volna; a színházi lámpák kialvása meggyőz, betett mindenkit, hogy kejsfigkigül a gápospeterben tortfint valamit baj. — Az ijedésen kivül e meggyőzindésj. yjttje haza a szinházi közönség ; — az élvezetből nem sokat, mivel épest a legszebb áriánál a kertbeli jelenet quintett-jénél állt be újra az egyptomi sötétség. Nem jobb volna-e az olajlámpákhoz visszatérni ? TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCA. X. (Válójogi esetek.) Egy július 20-kán lejáró váltó, július 19-én lett megpvatolva fizetés hiánya miatt, az elfogadó ellen, ki ekkor már csőd alatt állt. Az óvás tartalmát ehezképest a csődtömeggondnoknak ama válasza képezi, hogy a kiütött csőd miatt fizetni nem lehet. Erre a váltó a kibocsátó ellen pöröltetett be, azonban a kereset mindkét első bíróság által le lön szállítva. Indokok: Fizetés hiánya miatti viszkeresetre a v. rendsz. 41-dik czikkéhez képest megkivántatik az, hogy az óvás kellő időben eszközöltetett legyen , ami jelen esetben nem történt. Lejárat előtt egy nappal nem köteles a váltóadós fizetni, olykora óvás sem bírhat tehát jogi hatálylyal. Azon kérdés vitatásába, fölösleges volt volna e július 20-kán újra óvást tenni, mikor bebizonyítva van az, hogy az elfogadó már 19-én csőd alatt állt? s talán kellő időbeni óvás mégis fizetést eredményezett volna ? bocsátkozni azért nem lehet, mivel az óvástétel szükségessége nem a fennforgó körülményektől függ, hanem a törvény föltétlen rendeletén alapszik, és ugyanazért nem lehet a tömeggondnok 9-ikén adott feleletét a 20-ikán fenforgó körülményekre nézve, zsinórmértékül venni, s pedig annál inkább, mivel az óvás tárgyát a felebbi felelet egyébkép is túlhaladja. Végül A váltó rendsz. 29-dik §-át, hol biztosításról van szó, a fizetéshiány miatti viszkeresetre alkalmazni nem lehet. A váltó perrendtartás 25-ik §-sa szerint egyedül „a vasárnapok, s a törvényesen elismert közönséges ünnepek“ rendeltetvén a váltói eljárásra nézve szünnapokat; kérdés támadt, váljon izraeliták ellen árverezésnek lehet e helye szombaton ? E kérdésben a bői keresk. törvényszék végzésé- vel ellenkezőleg az illető főtörvényszék „nem“-et mondott azon okból, miszerint a szombatot az 1818. jan. 17-iki 1405. számú udvari rendelet izraelita ünnepül elismeri, — azonkívül pedig a váltó p. r. 25-ik §-ának zártételében egyenesen oly rendelet foglaltatatik , minélfogva minden vallásfelekezet ünnepei iránt tekintettel kell lenni. Bükádi ügy. C. hámorában malmot is akart építtetni, mihez a szomszéd malombirtokosok ellenmondása daczára is a politikai hatóságtól az engedélyt csakugyan meg is nyerte. Még mielőtt azonban az engedély megérkezett volna, C. valamely vendéglőben fordulván meg, a vendégek egyike szóba állt vele, sőt az említett szándékáról azon okkal kísérte meg lebeszélni, hogy a két szomszédmalom mellett úgy is meg kell buknia. Erre C. ismételten úgy nyilatkozott, hogy ha malma nem lehet, szerencsétlen lesz, és a szomszéd malmok le fognak égni. E nyilatkozatban az egyik szomszédmalomnak jelen ugyan nem volt, de arról értesült tulajdonosnéja veszélyes fenyegetést látott, jelesül pedig azt álltta, miszerint az őt alapos aggodalomba ejté az iránt, hogy C. mint aféle ittas ember, a malmot egyszer csak lángba borítandja, s ez az aggodalom neki sok álmatlan éjjelt okozott, sok éjjeli kémlelődésbe került. Az első bíróság C. tagadása ellenére is a vádállapotbai helyezést megrendelte, s pedig akkint, hogy a vád tárgyát zsarolás s veszélyes fenyegetés általi nyilvános erőszakosság bűne képezé. (K. t. 98- 99-ik §§.) C. fölebbezett. — A főtörvényszék fölhagyási határozványt hozott. Ezt meg az államügyész vivé fölebb. Azonban a legfőbb törvényszék a másodbírósági határozványt hagyta helybe. Indokai következők : Veszélyes fenyegetés csak akkor bűn, ha az a fenyegetett ellen közvetve vagy közvetlen a czélból lett irányozva, hogy tőle valami kizsaroltathassék, vagy az legalább félelembe s nyugtalanságba hozassék. Jelen esetben pedig mi sem forog fenn, mi oda mutatna, hogy C. ama fenyegetéssel csak közvetve is az érdeklett tulajdonosnéra czélzott, azaz, hogy e fenyegetésről azt mások által értesitni kívánta voltja.Azt se lehet a vizsgálat eredményéből állitani, hogy vádlott ama kiszalasztott fenyegetés által szomszédait az ellenállásról lebirni, vagy csak rettegésbe hozni is törekedett volna. (1856. dec. 3. H.610. sz. Hat.) V. K. Magyar könyveszet. 40. Szeberényi. Kis kert. Tanulságos mulat- tató gyermeki olvasmányok. Szerkesztette és kiadta Szeberényi Lajos. Gyulán. 1856. Réthy Lipet nyomdájában. 8- rét 81. 1.21, 41. A Krisztus Jézus vérrel verítékezéséről való kis officium, mely a szenvedésében elmélkedő hivek lelki vigasztalására kibocsátatott. Egerben 1856. Az érseki lyceum betűivel. 45-rét 64. HIVATALOS. cs. k. Apostoli Felségei, é. január 15-kén Milánóból kelt legf. határozata által a lugosi görög.