Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)

1857-01-29 / 2111. szám

társulat keletkezéséről. A mit elmondandok, adatul szolgálhatand tudományos és culturai életünk törté­nelméhez. Midőn 1797. dec. 8-4. napján a jénai miner­a­­logiai­ társulat létrejött, a németeken kívül a legszámosabbak, kik a világhírű társulat létesítését előidézték és annak fentartását elősegítették, ha­zánkfiai valának és nemcsak azok, kik akkor a jé­nai egyetemben tanultak. Majdnem több magyar tagja volt akkor a jénai társulatnak, mint a mennyi­vel földtani társulatunk bir. Hazánkfiai részvétét azzal hálálta meg a jénai társulat, hogy elnöknek gr. T­e­l­e­k­y Domokost, ezenkívül a két titoknok egyikét a magyar nemzetbeliekből választotta meg; ez oly kitüntetés, mely nemzetünknek örökre díszére fog szolgálni. Szabad legyen az akkori és későbbi társulati ta­gok közül a következő magyarokat megneveznem: Elek, Fazekas, Karika, Nagy, Tri. Pázmándy Antal, Trat­tier, Ambrózy, Szabó Dávid, Pataky tanár, Benkő,Ber­­zeviczy Pál , Dercsényi, Diószeghy Sá­muel , gróf Festetics György, Gömöry János, Huszty Sámuel, Sárváry Pál, Mitterpacher, gr.Pálffy Ferdinand, b. Podmaniczky Károly, gr. R­á­d­a­y Gedeon,gr.Rédey, Sturmann Márton kir. tanácsos, Szatmáry, gr. Teleky József, Volny, Asboth, Gerensich, Kitaibl, Lengyel József, Lidemann, Lumniczer, Paczovszky, Schönbauer, Szentgyör­­gyi József, Szontág, Tesedik Sámuel, Zay, Zsoldos és Bredeczky Sámuel, a ki a m­agyar nemzet részéről a társulat keletkezésekor titok­nok volt. Számtalan neveket találunk a jénai társulat akkori évkönyveiben, melyekkel ezúttal, midőn a közjó és a tudomány előmozdításáról van szó, gyakran talál­kozunk. Rosszabbak vagyunk-e elődeinknél ? elhalt e ben­nünk minden hajlam ezen tudomány iránt. Azt hi­szem, hogy 1797. óta alig van tudomány, mely an­nyira kifejlődött volna, és oly magan polc­on állana, mint az ásvány-, föld- és őslénytan; alig van, a­ki által ne látná, hogy ezen tudományok közül a kettő a chemiával összekötve, a műipar s­­zélirányos gazdá­­szat alapjául tekintendők, hogy a jólét gyarapodásá­nak emeltjűi. Ha nem is oly nagyszámú, de mégis szá­mos hazánkfival dicsekedhettünk, kik a felhozott tudo­mány­oknak nemcsak kedveltei,de avatottjai is.—Báró Sina ajánlata új lendületet adand társulatunk műkö­déseinek. Képesek leendü­nk nemcsak kiránduláso­kat és kutatásokat tenni, de munkálataink kiadását is ezen évre folytatni. Lehetetlen, hogy ne kövessék mások is a nagylelkű hazafi példáját. Mi pedig, ki­ket a tisztelt társulat bizalma t­isztviselőkül a társulat kormányzására ide rendelt, kettőztessük meg szor­galmunkat, működéseinket és ha még csekély szám­mal vagyunk is, iparkodjunk, hogy csekély pénzösz­­szegünkhöz képest aránylag dúsabb eredményt mu­tathassunk elő az eddiginél. Ezeknélfogva társulatunk jövendőjét tekintve, azon meggyőződésem kijelentésével fejezem be előadáso­mat, hogy báró Sina lelkes példája üdvös hatást és tettleges követést idézend elő számos hazafi részéről, — s az eddiginél sokkal szerencsésebb évszaknak — aeranak, nézhetünk elébe“ stb. (­Lapszemle) Magyarország kőszéngaz­dagsága s annak nemzetgazdászati fontosságáról a „P­e­s­t­e­r Lloyd“ értékes czikkei szerint adott szemlénkhez, ugyanazon lap 13 s 14-dik számai után, még a következőket tartunk szükségesnek kiegészíté­sül csatolni. Magyarországnak tűzifa-szükséglete 80 év lefolyása alatt legalább is kétszerte nagyobb jön, mint ezelőtt volt. Emez időtartam alatt ugyan, csak mintegy ötöd résznyivel szaporodott az ország népessége, ha­nem annak szükségletei annyira megsokasodtak, miszerint ez állítás mindenesetre igazoltnak tűnik fel. Csak azon változásokra kell gondolnunk, melyek az építészeti szélben, a házak belső fölszerelésében az újabb időkben történtek, — s aztán azon refor­mokra, melyek az iparüzlet körében helyet foglaltak, — a vaspályákra, melyek keletkeztek, — a gőzha­jókra, melyek azon idő­ óta­ létesültek, végre az uj gyá­rak sokaságára, melyeknek keletkezésök mind a kér­déses időszakba esik. Mindezen újítás —változás,— részint közvetve, részint közvetlenül, a tüzelésnek — s igy következőleg a tűzi anyagnak is, bizonyos jö­­vedelmét föltételezte. S valóban, hogy ha most Ma­gyarországban a tűzi­anyag megkívántató helyzetét kizárólag fával kísérlenek i meg pótolni, úgy az nem­csak az ország jövőjét veszélyeztetné, hanem már a jelenben is sok helyütt kivihetetlennek bizonyodnék be. Ezen tervtelen kísérlet ugyanis évenként legalább is több mint 15 millió ölnyi tűzifát emésztene föl, holott az összes, s a folytonos erdőművelet mellett sem kerülhet ki több, mint 7 millió évenkint kivág­ható tűzf­­lfá (a Bánátot, Horvátországot s Tótorszá­got is ide számítva), a­midőn az is nagyon egyen­lőtlen arányban oszlik szét. Valóban, ezen bár lassu­­dab, de mégis folyvftott növekedése mellett a népes­ségnek, rövid idő múlva oda juthat, sőt tán már is oda jutott a dolog, miszerint a népesség nagy része elégsé­ges tüzianyaggal sem bir, s téli időkben nem képes szükségletét fedezni u. m. meleget éleszteni s ama vegytani processust — mit „főzésnek“ nevezünk — mindannyiszor ismételhetni, a­mint ezt a tájszükség­let igénybe veszi. (Az érdemes értekező eset okoskodását nem talál­juk eléggé indokoltnak, mert ha való volna is, mi­szerint Magyarországban egyáltalában semmi kímé­let, vagy semmi gondviselésben sem részesülnek az erdősségek : a nép nagy részének tűzi anyaga — fő­leg a sík földön — valamint régebben, úgy jelenleg sem az e­rdőségekből kerül ki. Egyrészt a kertek s szőlőkben tenyésztett fák, másrészt a szalma, tözek s a tengeri szár­ és csutka pótolta s pótolja azt maig­­lan is. S nem lehet mondani, kivált a szorgalmas s munkás családokról, hogy a tüzelési anyag miatt va­lami nagy szükséget szenvednének. Az erdők épség­ben tartásáról pedig valamint számos közigazgatási rendelet, v­agy különösen az 1852. december 2-kától kelt erdészeti törvény által is gondoskodva van.) Az értekező elvégre, a magyarországi kőszéntele­pek kiterjedésének s csoportulatainak vázolásához jutván, mindenekelőtt azt jegyzi meg, hogy Magyar­­országban, — ide nem értve a Vajdaságot s a Báná­tot — tudomása szerint 45 vármegye közöl csak nyolct találtatnék, hol az azok művelésére kínálkozó természeti gazdagságnak semmi nyoma sem mutatko­zik. Ezen megyék pedig következők : Somogy, Mo­­sony, Győr, Fejér megye, Szolnok, Csongrád, Pest- Solt, jászsági és kunsági kerület. (Alkalmat veszünk itt megjegyezni, hogy Magyarország leírásában Fé­nyes Elektől­­ több helyen olvashatni, miszerint Pest megyében, különösen Pomáznál, alkalmas kő­széntelepek találtatnak.) Mindamellett, hogy ily bő­ségével van hazánk megáldva a kőszénnel, még foly­vást fedöznek föl újakat, így legújabban Mihály­­falván Zalamegyében, Tapolczán Borsodban, (ezt nem épen most fedezték föl) s Losonczon Nógrádban. (Folytatjuk.) Nemei az analyticai vegytan körül általánosan elis­­mervék, annál inkább feltűnő vala tehát, hogy előadá­sának tárgyai annyira alárendelt érdeküek valának. A vegytani szakosztály, leginkább pedig annak külföldi tagjai a politechnicum és az egyetem labo­ratóriumai által meglepettek. Mind kellő fényes bi­zonyságot ad azon gazdag segédeszközökről, melyek rendelkezésekre állanak. A polytechnicum laborató­riumát, helyiségeinek megye?4 Hűségét tekintve, tán egy hason intézet sem múlja felül. Németországban és Angliában legalább nem találkozik egy sem, mely a bécsivel összehasonlítható volnál. Meglehet, hogy a párisi laboratóriumok, melyeket nem ismerek, tán még nagyobbszerük és meglepőbbek. — Az ana­lyticai vizsgálatoknak szentelt terem nagy és számos tanítvány rendelkezésére szükséges dolgozó helyek­kel van ellátva. Szintúgy dolgoznak már évek óta igen tanulságos vegytani készítmények gyűjtemé­nyén. Miután azonban az ezen munkálatoknak szen­telt erők,csak igen korlátoltak, a gyűjtemény is csak lassan halad előre. A hallgató terem szép és rendkí­vül nagy, és Schrötter tanár úr érdekes előadá­sait a téli hónapokban 400 hallgató látogatja. Az egyetem laboratóriuma, habár ideiglenes helyi­ségben, tudnillik a Theresianumban van, még­is kiterjedésénél és czélszerű elrendezésénél fogva kitűnő. A vegytani készítmények gyűjteményé­hez hasonló a világon sehol sem található. Fő­leg a szerves vegytan vegyületei és köztök néha a legritkábbak oly mennyiségben találtatnak, mint sehol. Azonban Redtenbacher tanár ren­delkezhetik is annyi erővel, mikint az másutt ren­delkezésre alig van. 100—120 gyógyszerész-növen­dék áll rendelkezése alatt, kiknek kötelességük­ben áll két vegytani készítményt, maguk költsé­gén előállítani, melyek azután a laboratórium saját­jai lesznek. Csakis így lehetséges, kevés év lefolyta alatt vegytani készítmények dús gyűjteményét nyer­hetni, miután egyedül a tanár kényére van bízva, oly készítményeket osztani ki előállítás végett, melyek a gyűjtemény kiegészítésére szükségesek. Redtenba­cher úr gyűjteményét évenkint 100—120 új készít­­ménynyel bővítheti. Ez természet szerint oly intéze­teknél a legjobb akarattal is lehetetlen, hol a tanár nagyszámú tanórák mellett, melyekkel szerencsél­tetve van, gyakran még a­ segéd, sőt a laboráns helyét is egy személyben kénytelen pótolni. Már ezen körülmény is azon szükséget hozza ma­gával, miszerint Redtenbacher tanár laboratóriumá­ban szorgalmatosan működnek. A tanítványok ezen­kívül még az analyticai vizsgálatokban is szorgalma­tosan gyakoroltatnak, és a tanárnak főérdemei közé tartozik az, hogy többnyire tanítványai közt tartóz­kodik, a­kiket munkálataikban tanácscsal segít, és jelenléte által buzdít. Mindenesetre Redtenbacher tanár úrnak tulajdoní­tandó a vegytannak az ausztriai birodalombani újjá­születése, s az érdem, mely szerint ő Liebig szelle­mét és módját átültette Ausztriába, melyet megis­merni és tanulni több évig alkalma volt. NENDTVICH K. (Folytatjuk.) PESTI NAPLÓ, Pest, jan. 29. Egy Magyarországban előfor­duló es£t alkalmából a magas oktatás­ügyi minisztérium a magániskolákra vonat­kozólag rendelte, hogy azoknak a nyilvános iskolák­kal egyenlően határozott confessionális jellemmel kell birniök; tehát nem engedtetik meg, hogy magán is­kolák fenálljanak, anélkül, hogy határozottan ki ne mondatnék, váljon azok katholikus, evangélikus vagy zsidó­ iskolák-e ? A kath. magán iskolákba, ép úgy, mint a nyilvánosakba, egyes nem kath. fiuk is bocsáthatók. A magán iskoláktól megkülönbözteten­­dők a nevelő intézetek, hol a gyermekek nemcsak oktatást nyernek, hanem szállás- és táplával is ellát­tatnak. Ez az engedélyezésnél határozottan kimon­dandó. A magán iskolák a nyilvánosokkal egyenlő felügyelet alatt állanak. — Elkobzott vagyonnak legfelső kegyelmi tény folytáni visszaadása a volt tulajdonosnak vagy illető örököseinek illetékmentesen eszközlendő, miután e legf. kegyelmi tény nem számítható az 1850-dik évi febr. 9. és aug. 2-dikán kiadott törvények 1 -s. czik­­kelyében foglalt jogügyekhez. Ezen illetékmentesség azonban ki nem terjed oly magán jogczímekre, melyek alapján más személyek — nem a­kik ellen az elkobzás meg volt rendelve — jogot szereztek arra nézve, hogy nekik az elkobzott javak kiadassanak ; az illetékmentesség tehát nem terjed ki az elkobzás és az 1850-dik évi febr. 9. és aug. 2-dikai törvények hatálya idejében haláleset folytán bekövetkezett átruházásokra. Az átadási és átvételi jegyzőkönyvek, melyek a jegi. elhatározás végrehajtása alkalmával szerkesz­­tetnek, mint hivatalos kiadványok nem esnek illeték alá. Ezen rendeletet a cs. k. pénzügymisztérium f. évi jan. 17-dikén hirdette ki.­­ A belügyminisztérium egy kegyes utasítása kö­vetkeztében a nyilvános közkórházakban minden be­teg különbség nélkül fölveendő, ha oda orvosi bizo­nyítvány mellett hozatnak be, vagy magukat fölvétel végett jelentvén az illető intézeti orvos által betegnek találtatnak. Az illetékességet vagy fizetési képessé­get kimutató okmányok hiánya miatt egy valódi be­tegtől sem szabad a fölvételt megtagadni. (B. H.) — A „Hölgyfutár“ újdonság! rovatában igazságtalan meg­támadást olvasunk a magyar Akadémia ellen. A Teleky-féle drámai pályázásra kinevezett bírák szük­ségesnek tartották bizonyos alapelveket határozni meg, melyek szerint a beküldött művek bíráltatni fognak. Azt kérdjük a „Hölgyfutár“-tól : helyes volt-e elveket állapítni meg ? Részünkről, a tudóo tíjzo­ság eljárását több okból, nemcsak bélyegnek, hanem szükségesnek , nélkülöz­­hetlennek tartjuk. Már magában az, hogy a pályázó tudni fogja jövőre, mihez tartsa magát, döntőleg szól bizonyos elvek megállapításának szüksége mellett. Némely haszta­lan idő- és erőpazarlástól kíméli meg ezáltal a tudós tár­sasági bíráló választmány az írókat. — Hogy ez nem jár a szigházi drámabiráló választmány iránytalan tévedező utján, mely már is hinárba vezette drámairodalmunkat s általa az egész színművészetét, igen helyesen tette kell lenni elvek­nek, különben az ítélőbírák sohasem egyezhetnek meg, vagy ha megegyeznek,könnyen oly ítéletet hozhatnak, mely így hang­zik : Ez s ez a dráma műstészi szempontból nem állja ki a kriti­kát , de közönségünknek tetszeni fog.“ Ily ítéleteket hoz szin­­házi választmányunk, s ha ez ítéletet a következés igazolja is (mi, mint a tapasztalás bizonyítja , 100 eset közöt tán egyszer állt , nem maga a drámabíráló választmány főesz­­köze-e annak, hogy az ízlés romolják , s hova tovább job­ban zavarba hozza a közönség fogalmait a szép és való felől? Azonban , mint­­jllstep bocsátottuk, nem hisszük, pi­ptt)^ a „H.“-nak általán bizonyos elvek megállapítása ellen volna szava. — A „H.“-nak tehát kétségkívül a megálla­pított elvek minőségére nézve van kifogása. A tudós társaság elhatározta, hogy a beadott vígjá­tékok ne a bohóczkodás, gyermekesség s felesleges elpiénez­­kedés, hanem a valódi eomicum által legyenek h­a­t­á­s­o­­s­a­k ; a beadott történeti drámák pedig ne a kiváncsiság felébresztése, ne a színpadi helyzetek, melodráma fogások­ban versenyezzenek, hanem legyenek irodalmi becseses biró, compositio s külalak, eszmék és érzelmek tekintetében költői művek; ne egy-két estre felülegesen mulattató művek,­­ hanem valódi maradandó hatásúak : ne melodrámák, hanem tragoediák. Ezzel kimondta a tudós társaság, hogy nem színpadi lát­ványokat kiván az Íróktól, hanem irodalmi művet. Hogy azt kivánja a tudós társaság, a „H.“ nem fogja tagadni. Mi értelme van hát azon szavainak , hogy az említett határo­­zatot nem Írók, hanem tudósok hozták ? — Hisz épen e határozat is arra mutat, hogy Írók hozták ; — még pedig oly Íróknak, minek Eötvös, Kemény és Csengery, volt alkalmasint nagy részök e határozatban. Igaz , hogy ezek tudós, nem pedig tudatlan irók ; — de azt hiszszük, az ő tudományok nem volna minekünk , kisebb íróknak is ártalmunkra. Hogy drámai irodalmunkat ismerő t­u­d­ó­s­o­k, hogy a styl fontosságát egész terjedelmében értő írók hozták a határozatot, mutatja még az is, miszerint a drámai nyelvet elég fontosnak tartották ez egyetlen utón pro­­­du­mi elő , — miután színházi választmányunknál, színésze­inknél, s már írónknál és tán közönségünknél is a költői nyelvre való figyelmetlenség fő oka annak, hogy a színmű­vet nem tekintik költői műnek, s számos esetben még csak irodalmi műnek sem. Szívéből üdvözölheti az irodalom min­den őszinte barátja , hogy az akadémia vála hídjipártja, figyelmét ez oly lényeges, de annyira elhanyagolt ügyre is kiterjesztette. A nyelv költőibbé tételére , ha a „Hölgy­futár“ tud valami más módot, mint azt, hogy versben íras­sanak a színművek, álljon elő, s fejtse ki nézetét. Ha a „Kft.* azt hiszi, hogy a költészet azon legmagasabb neme, melyet tragoediának nevezünk, nélkülözheti a kötött, a köz­napinál több fokkal magasabb nyelvet; ha felesleges dolognak fja a görögöknél, indusoknál, Shakespeare-nél, Schillernél, Corneille Raeinenél, Alfierinél, szóval a világ minden nagy tragoediájánál a kötött nyelvet, ne várja, hogy mi világo­sítsuk föl. — Csak azt tesszük hozzá, hogy a tudós társa­ság annyira ismeri drámai irodalmunk bajait, miszerint még a versnemet se határozta meg : e részben szabad tért engedett a kísérleteknek is, melyek e nélkül vagy nem, vagy később tétettek volna; — s igy, mennyiben rajta áll, drámai irodalmunk fejlesztésére üdvös befolyást gya­korol. Végül, mint megnyugtatást írhatjuk, hogy a jutal­­m­on kívül az írónak tulajdon­joga , kétségkívül ezután is megmarad a jutalmazandó mű, s habár a díj nem verse­nyezhet a külföldi díjazásokkal, irodalmunk többi ágának díjazásával arányban áll. Hogy a vígjátékra több lesz a pályázó nem lehetetlen, — de tagadjuk, hogy köny­­nyebb volna koszorút elnyerni, mert ép oly nehéz valódi col­­icus­, mint tragicus művet írni, valamint tagadjuk azt is, hogy a művészi próza sokkal kevesebb fáradságba ke­rüljön, mint a verselés. Mindkettőre valódi tehetség, sok műgond kívántatik meg. Ám kisértse meg csak a „Hi“ czikkírója, ha meg akar felőle győződni! — A „Magyar Sajtó“ poptakarói azt mondják, hogy Pesten roszabb, mint Bécsben volt. Már ezt nem hiszszük, miután Heckenast­er másik lapja, a „Politikai Új­donságok“ oly elragadtatással bámulja sőt ajánlja a közönség figyelmébe. Reméljük, hogy a M. Sajtó visszaadja a kölcsönt, s elismeri, hogy a „Politikai Újdonsá­gok“ és „Vasárnapi Újság“ belbecse napról napra emelkedik. Már ki ne örülne e szép egyetértésnek ! Kár hogy csak azóta van, mióta egy són egy kenyéren élnek. A „Politikai Újdonságok“ nem agitált a bécsi „Magyar Sajtóra“, de azért ne vélje az olvasó, hogy „pártoló szavait a kiadósiog­yaló viszonynak kelljen t­ulaj­­donítani." A világért sem. Csak ízlés dolga ! — De a helyzetekből mégis foly némi „gen­e“, amit jó ha szem előtt tart az irodalom. — A pesti i­. casinói pénztár kimutatása 1856-ki január l-jétfii, d­e fi. 31 -ikeig. I. Járandóságok : Az 1855- ik évi december 31-kén maradt tartozások összege 13,425 ft; egyéb 1856-ik évre szóló járandóságok 38,285 ft 9 kr; összes járandóság 51,710 ft 9 kr. (Ez összegben fog­laltatik a múlt évi pénztári maradvány : 14,273 ft 47 kr, a az 18511-ik évi 362 tag által 50 ftjával fizetett 18,100 ft.pp.) II. Rendes bevétel összege 37,6­6 ft 47 kr. (Ebben a ren­des kamatozó tőkék kamatja 1350 ft, s a szinházi erkély jövedelme 2918 ft.) Rendkívüli bevétel 283 ft 22 kr. Összes bevétel 37,960 ft 9 kr.­­ (Az 18­6-ik év végével maradt tartozások összege és járandósági őszlét közt 500 ft kü­lönbség van, mivel az év végén tartott közgyűlése 10 részvényt kihagyatni semjett). Ifj. A rendes kiadá­sok összege 21,220 ft 42 kr. (Ebből hírlapokra és folyó­iratokra 863 ft 18 kr.; könyvekre 499 ft 11 kr., házbérre 4620 ft) ; rendkívüli kiadások összege : 1713 ft 7 kr. Összes ki­adás 23,­113 ft 1 9 kr. Levonván a kiadást a bevételtől, maradna 1857-t 14,946 ft 10 kr. Elvből azonban levonván az 185­5-beli készpénzmiirgolyánál a valóságos pénztári készlet 1856- iki decjimber 31-ikép 672 pft 33 kr ; ezt a pénztár a kamatozó tőkék szaporítására fordítja. IV. A korábbi évek­ből fenmaradt s 1856. év végén volt tartozások összege 13,250 ft V. kamatozó tőkék összege 32,208 ft 53 kr. A tartozások összegével és a pénztárm­aradványnyal együtt a casino mostani valóságos p­repisilhető pénzértékei­g 9, 105 ft 13 kr. Nemzeti színház. Jan. 27-ikén: „Kunok“. Hollósy L-né a­ rögtöni betegsége miatt az operának ma több része elmaradt. Ehhez járult azon zavar, melyet a gáznak rög­­tönös kialvása okozott. Az előadás rögtön félbenszakadt, épen a magyar táncznál. A lámpák újra meggyujtattak, hogy nemsokára ismét kialudjanak. — Eddig sokan annak tulajdonították utczáink sötétségét a két közelebbi éjen, mintha a gázvilágítási társulat s a városi hatóság közt megh­a­­sonlás támadt volna; a színházi lámpák kialvása meggyőz­, betett mindenkit, hogy kejsfigkigül a gápospeterben tortfint valamit baj. — Az ijedésen kivül e meggyőzindésj. yjttje haza a szinházi közönség ; — az élvezetből nem­ sokat, mivel épest a legszebb áriánál a kertbeli jelenet quintett-jénél állt be újra az egyptomi sötétség. Nem jobb volna-e az olajlámpákhoz visszatérni ? TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRC­­A. X. (Vál­ójogi esetek.) Egy július 20-kán lejáró váltó, július 19-én lett megpvatolva fizetés hiánya miatt, az elfogadó ellen, ki ekkor már csőd alatt állt. Az óvás tartalmát ehez­­képest a csődtömeggondnoknak ama válasza képezi, hogy a kiütött csőd miatt fizetni nem lehet. Erre a váltó a kibocsátó ellen pöröltetett be, azon­ban a kereset mindkét első bíróság által le lön szállítva. Indokok: Fizetés hiánya miatti viszkeresetre a v. rendsz. 41-dik czikkéhez képest megkivántatik az, hogy az óvás kellő időben eszközöltetett le­gyen , a­mi jelen esetben nem történt. Lejárat előtt egy nappal nem köteles a váltóadós fizetni, olykora óvás sem bírhat tehát jogi hatálylyal. Azon kérdés vitatásába, fölösleges volt volna e jú­lius 20-kán újra óvást tenni, mikor bebizonyítva van az, hogy az elfogadó már 19-én csőd alatt állt? s talán kellő időbeni óvás mégis fizetést eredménye­zett volna ? bocsátkozni azért nem lehet, mivel az óvástétel szükségessége nem a fennforgó körülmé­nyektől függ, hanem a törvény föltétlen rendeletén alapszik, é­s ugyanazért nem lehet a tömeggondnok­­ 9-ikén adott feleletét a 20-ikán fenforgó körülmé­nyekre nézve, zsinórmértékül venni, s pedig annál in­kább, mivel az óvás tárgyát a felebbi felelet egyéb­kép is túlhaladja. Végül A váltó rendsz. 29-dik §-át, hol biztosítás­ról van szó, a fizetéshiány miatti viszkeresetre al­kalmazni nem lehet. A váltó perrendtartás 25-ik §-sa szerint egyedül „a vasárnapok, s a törvényesen elismert közön­séges ünnepek“ rendeltetvén a váltói eljárásra nézve szünnapokat; kérdés támadt, váljon izraeliták ellen árverezésnek lehet e helye szombaton ? E kérdésben a bői keresk. törvényszék végzésé-­­ vel ellenkezőleg az illető főtörvényszék „n­e­m“-et mondott azon okból, miszerint a szombatot az 1818. jan. 17-iki 1405. számú udvari rendelet izraelita ün­nepül elismeri, — azonkívül pedig a váltó p. r. 25-ik §-ának zártételében egyenesen oly rendelet foglalta­­tatik , minélfogva minden vallásfelekezet ünnepei iránt tekintettel kell lenni. Bük­ádi ügy. C. hámorában malmot is akart építtetni, mihez a szomszéd malombirtokosok ellen­mondása daczára is a politikai hatóságtól az enge­délyt csakugyan meg is nyerte. Még mielőtt azonban az engedély megérkezett volna, C. valamely vendég­lőben fordulván meg, a vendégek egyike szóba állt vele, s­őt az említett szándékáról azon okkal kísérte meg lebeszélni, hogy a két szomszédmalom mellett úgy is meg kell buknia. Erre C. ismételten úgy nyi­latkozott, hogy ha malma nem lehet, szerencsétlen lesz, é­s a szomszéd malmok le fognak égni.­­ E nyilatkozatban az egyik szomszédmalomnak je­­­len ugyan nem volt, de arról értesült tulajdonosnéja veszélyes fenyegetést látott, jelesül pedig azt álltta, miszerint az őt alapos aggodalomba ejté az iránt, hogy C. mint aféle ittas ember, a malmot egyszer csak lángba borítandja, s ez az aggodalom neki sok ál­matlan éjjelt okozott, sok éjjeli kémlelődésbe került. Az első bíróság C. tagadása ellenére is a vádálla­­potbai helyezést megrendelte, s pedig akkint, hogy a vád tárgyát zsarolás s veszélyes fenyegetés általi nyilvános erőszakosság bűne képezé. (K. t. 98-­­ 99-ik §§.) C. fölebbezett. — A főtörvényszék fölhagyási határozványt hozott. Ezt meg az államü­gyész vivé fölebb. Azonban a legfőbb törvényszék a másodbí­­rósági határozványt hagyta helybe. Indokai követ­kezők : Veszélyes fenyegetés csak akkor bűn, ha az a fe­nyegetett ellen közvetve vagy közvetlen a czélból lett irányozva, hogy tőle valami kizsaroltathassék, vagy az legalább félelembe s nyugtalanságba hozas­­sék. Jelen esetben pedig mi sem forog fenn, mi oda mutatna, hogy C. ama fenyegetéssel csak közvetve is az érdeklett tulajdonosnéra czélzott, azaz, hogy e fe­nyegetésről azt mások által értesitni kívánta voltja.­­­Azt se lehet a vizsgálat eredményéből állitani, hogy vádlott ama kiszalasztott fenyegetés által szomszé­dait az ellenállásról lebirni, vagy csak rettegésbe hozni is törekedett volna. (1856. dec. 3. H.610. sz. Hat.) V. K. Magyar könyveszet. 40. Szebe­rényi. Kis kert. Tanulságos mulat-­ tató gyermeki olvasmányok. Szerkesztette és kiadta Szebe­­rényi Lajos. Gyulán. 1856. Réthy Lipet nyomdájában. 8- rét 81. 1.2­1, 41. A Krisztus Jézus vérrel verítékezéséről való kis officium, mely a szenvedésében elmélkedő hivek lelki vigasztalására kibocsátatott. Egerben 1856. Az érseki ly­­ceum betűivel. 45-rét 64­­. HIVATALOS.­­ cs. k. Apostoli Felségei, é. január 15-kén Milánóból kelt legf. határozata által a lugosi görög.

Next