Pesti Napló, 1857. január (8. évfolyam, 2089-2113. szám)
1857-01-13 / 2097. szám
9-2097. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. rj. , , ki J •' . 6 hasábos petit sor 4 p. kr. Bélyegdij külön 10 p. kr. Hirdetmények dilit . Marán vita 6 hasábos petit sor 5 p. kr. Szerkesztési iroda: gyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, 1857. Kedd, jan. 13. Előfizetési feltételek , Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. Pesten, házhoz hordva : Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. PEST, jan. 13 Hazai közügyek. VIZSZABÁLYOZÁS. A sárréti (Nádor-csatornai) társulat, a Sió- és Balaton szabályzása és még valami. A Nádor-csatornai társaság még boldogult József Nádor Ő Fensége pártolása mellett 1810-ben alakulva, Veszprém-, Fehér- és Tolna megyékben fekvő Sárrét név alatt ismeretes és közel 70 ezer holdat tevő posványságot királyi biztosok vezetése alatt szerencsésen kiszárittatta, és lehet mondani, Magyarországban az első volt, mely a jeget megtörte. Az említettem királyi biztos urak közöl felejthetetlen érdemekkel bir idősb vázsonkeöi gróf Zecy Ferencz úr nemcsak azért, hogy ő ezen temérdek nehézséggel járó munkálatot megkezdte, azt 26 év elforgása alatt végre is hajtotta, hanem azért is, hogy a munkálat előmenetelét nagy összeg készpénzkölcsönnel is elősegítette. A szabályozási munkák bevégeztetve, a vízmentesített terület, megszűnvén a végrehajtó királyi biztosság működése. 1826-ik évben a társaság magánkezelése alá jutott, s ez időtől fogva ezen társaság választott képviselői által igazgatja ügyeit, gondoskodik csatornái jó karban tartásáról nemcsak, hanem a pénzerőhöz képest azokat javítgatja is, így jelesül a felső vidéken Székes-Fehérvár tájékán, mint leglapályosabb részén a Sárrétének a tarfás földnem eredeti állapotáról egy ölön túl leülepedvén, és a szabályozáskor ásott mélységét a csatorna elveszítvén, annak mélyítése szükségessé vált, mit puszta emberi erővel vízben ásóval dolgozva, sükerrel nem teljesíthetni ; vízfelfogással pedig ez még kevessebbé eszközölhető , mert ha a víz a csatornában hetekig felfogatik, több ezer holdnyi mivelés alatt lévő tért borítana el a víz. E nevezetes bajt elkerülendő, ezelőtt 3 évvel egy gőzerőre alkotott csatornatisztító gépet szerzett, melynek segítségével bár lassan, de mégis sükerrel mélyítgeti csatornáit e mellett, hogy a záporok a csatornák vizét károsan túl ne árasszák , a csatorna mellett jobbról-balról, hol azt a szükség kívánja, nyári védgátokat emeltet, azok mögött a belső vizek levezetésére szivárgó árkokat ásat, részletesen betöltésezteti a laposokat, és biztosítja a kiszárított területet. Tolna megye alsó részén pedig, hol mind a Duna, mind a felső vizek káros visszanyomása ellen kénytelen magát a társaság oltalmazni, több mint 10 ezer ölnyi hosszú védgátakat állított már eddig is, s ezen szükséges külömbféle munkálatokat eszközli részint béresi erővel, részint szerződési munkaerejével, s így lehetőleg megtesz mindent erejéhez képest, mi csak a csatornák fentartását biztosíthatja. Legközelebb a Simontornyán december 5-én tartott nagygyűlésben, minek utána az egész Sárrét területének öntözése javallatba hozatott, a jelen volt birtokosok többsége annak létrehozását is pártolta, mivel azonban részint a rész idő és utak miatt, minden birtokos meg nem jelent, részint mivel ily nagyszerű és nem kevés költségű tárgyat rögtönözve eldönteni nem lehet, egy minél előbb egyedül ez ügy végett tartandó új gyűlés határoztatott, ahol is lehet reményleni, hogy ezen kiszámíthatlan hasznokat ígérő javaslat a társulat által el fog fogadtatni, annyival is inkább, mert a birtokos urak tapasztalás után tudják, hogy száraz időjárással a Sárrété kevés szénát teremvén, azon csak jól elrendelt öntözés által lehet segíteni. Egy mérnök úrnak ugyan e gyűlésen felhozott azon állítását, miszerint öntözésre kevés a viz, ki a Sárrét tájékát ismeri, alaposnak nem tarthatja. E gyűlésen Szuha Imre királyi tanácsos és társulati elnök ur hivataláról leköszönvén, helyette vásonkeői gróf Zichy Ferdinánd ur szavazattöbbséggel elválasztatott. Vizszabályozásról szólván, nem lesz felesleges megemlíteni , miként ez évben, noha vízi munkákra legkedvezőbb idő járt, sem a siói, sem a balatoni társulatok , melyek már évtizedektől fogva óhajtják több mint 100.000 holdra menő berkeiket kiszámítani, működésöknek majd semmi jelét sem adták, mit azonban csodálni nem lehet, ha meggondoljuk, hogy e társulatok, a helyt, hogy egybe alakulva közösen viselnék a szabályozásra megkívántató költségek terhét, különválva, egyoldalúlag működnek, s így a czél soha el nem fog érezni és pedig azért nem, mert a siói társulatnak csak 5600 hold vízmentesítendő bozótja lévén, nem képes, ha a felső és nagyobb kiterjedést bírók által nem segíttetik, egy hosszúságban közel 20 ezer, felső szélességben 6, és mélységben 2 életmérő csatorna ásása költségeit elviselni, s így a bajon egyedül csak a felső társulatok egybeolvadása segíthetne ; de ehhez, ha azt a magas államkormány parancsolólag nem eszközli, igen igen kevés reménység van. E közérdekű ügyek felőli értesítésemet nem fejezhetem be a nélkül, hogy a „felső balatonparti birtokos “nak a Siószabályzásról e lapokban írt czikkeire egykét észrevételt ne tegyek. Tért az ellenészrevételeknek előre biztosított e lapok 1. szerkesztője. Értekező úr, úgy látszik, megfelejtkezett arról, hogy a sió-balatoni társulat nem egy test lévén, a balatoni csak a kiliti malom nem is egész 4 láb esetével rendelkezhetik, s így az általa megkezdett szabályozást még félszerűnek sem, hanem még ennél is kisebbszerűnek lehet mondani, mert a siói társulat, a balatoni társulatnak a maga által készpénzért megváltott mező-komáromi malom esetéből úgy hiszem, egy vonalt sem fog ingyen általengedni. A sárvízi társulat kárpótlási kívonatára nézve pedig mint annak számos éven keresztül felügyelői minőségben szolgáló mérnöke csak azt jegyzem meg, hogy a társaság részéről nem a csatorna medrének megszélesítésére kívántatnak költségek, hanem igenis a Balaton lecsapolása esetére, valamint a simony - tornyai malomgátnál kezdetét vevő, és a legközelebb a magas kormány költségén létesített és a Dunába Tolnán alól az úgynevezett kutyatanyánál szakadó 30 ezer öl hosszú sárvíz-dunai közitőcsatorna, és a Sió-Balaton vizét magában foglaló félreszorító csatorna védgátainak részint több helyen még szükséges újból készítésére, részint a régieknek, melyek minden árvíz alkalmával a felső vizek nagy mennyisége által megrongáltatnak, gyökeres kijavítására. Minélfogva, felsőbb rendelet mellett, legközelebb mindazon pont, hol e tekintetben nevezetes munkák kívántatnak, műtanilag is felméretvén, azok elkerülhetetlen szükségessége elengendőkép bebizonyíttatott. És csak az volna óhajtható, hogy kik e tárgyról írnak, ismernék meg ezen csatornák és töltések mibenlétét, hogy magukat győznék meg arról, miként ezen nevezett ámbár magában nagyszerű csatorna még akkor sem volna képes megbirni az árvizeket, midőn még hatalmas három malomgát tarthatná fel, a felső árvizek nagyobb részét. Annyival kevésbbé fogja azt megbirni ezentúl, miután részint a Balatoni társulatnak több éven keresztül folytatott eljárása, részint a kiliti és mező-komáromi malomzugók legközelebb történt elpusztítása folytán a rohanó árvizeknek egész Ozoráig szabad tér van nyitva, és az ottani 9-kerekű malom 7 öles zúgójával együtt, (melynek áradáskor, hogy a malomját megmentessék, minden zsilipjét fel kell vonni), oly temérdek vizet fog bocsájtani, melyet az említetett csatorna meg nem bírhat. Hitelesen meg lehet mutatni és bebizonyítani azt, hogy amint csak egy kissé nagyobb árvizek hömpölyögnek alá a felsőbb vidékről, a Sió-Kapos és Balaton vizeit magában befogadó csatorna töltéseiben, noha azokon a társaság folyvást dolgoztat, a legnagyobb elővigyázat mellett is meg nem férhet, s alig van év, hogy káros töltésszakadás, mely által több ezer hold iszapos vízzel boríttatik el, ne történjék. A Siófoknál építtetni ígért vízmérséklő zúgót én legalább részemről magukra a szabályozni akaró felső vidékiekre nézve is károsnak tartom, éspedig azért, mert ha általa az alsókról akarják jövendőre a vizet levenni, akkor azt magukra kell, hogy emeljék, és a költségesen kiszárított és mint közlő úr mondja, részben kies kertekké is alakulandó területet több hétig károsan vízzel fogná elönteni. És bármit mondanak is a régibb rendeletek és iratok azóta a sárvízi társulat a magyarországi főkormány részéről e tárgyban megbízott előtt írásban — kötelezte magát arra, hogy a felsőbbektől a múltakra nézve egy garas kárpótlást sem kíván, hanem igenis azt kívánja, hogy a még szükséges és épen a felső vizek káros kiöntéseit eltávolító munkák költségeit viseljék a felsők, és a fentartáshoz is jövendőre aránylag járuljanak. Itt Siófoknál építendő zúgóról szó sincs, de nincs is reá szükség, mint olyan intézetre, mely biztosságot úgysem nyújtana. Fizethetett a kaposi társulat a sárvízi társulatnak, és pedig minek előtte a szabályozáshoz kezdett, ugyanezen okból kárpótlást. Részemről bárki mit állítson is, igazságtalanságot nem látok abban, hogy a Sió-Balaton vidékiek is az alsóknak, kikre vizeseket bocsátják, méltányos kárpótlást fizessenek, bár ezen elvet eddig is méltányolták volna, úgy már régen volnának szabályozva vizeik, és a vízmentesített területek már régen tízszeresen azon tiszta jövedelem által, melyet nyújthatnának, kifizették volna mindazon költséget, melyek a vállalat szerencsés véghezvitelére nézve megkivántattak. HALÁSZ GÁSPÁR, Nádor-csatornai társigazgató vizmérnök. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY IRTA mWf» fi jHei“. Folytatás *) Báró Kadarkuthy. Az alispán termeiben ilyenkor sajátságos vegyülete szokott összegyűlni a mindenféle geneknek, a falusi gavallértól és szemérmes kisasszony húgától kezdve a Bécsből lejött urfi és parfümeös delnő alakjáig. Itt egy pár sima ifjonct udvarol egy non plus ultra dámának: az ifjak egyike húsz éves lehet, másika körülbelül hatvan ; a kort nem igen lehet megkülönböztetni ; az öreg ifjú Tohomai Alfréd, régi híres dandy onnan félt ül; még sokkal mozgékonyabb is, mint vetélytársa, az ifjabb ifjú, Beszterczei Hugó Oscar, szemöldei épen olyan karikára vannak festve, miként azé, ajkai épen oly pirosak, fogai oly fehérek, arcza olyan sima, és parókája hasonlatos. A mellett szelypiteni szókkal szebben isztud; az „r“ et gyöngédebben harapja el beszéd közben; észrevételei piquantabbak, és parfume választékosabb, mint Beszterczei Hugo Oscaré, a kinek még sokáig kell iskolába járni, amíg nagy mintaképét utolérheti, kit minden mozdulatában törekszik utánozni. A kecses delnő, kinek ezen hódolat tömjéne nyujtatik, az alispán nővére Eudemia , mademoiselle Eudemie; egy parányi öreg asszonyság, ki magát kisasszonynak hivatja, négy hüvelyknyi magas sarkú czipőt visel, feltornyozott hajékessége épen két láb magas, a felállni kényszeritett hajalkotmány közé rezgő tűk és struccztollak tüzködve. Növeli a hatást *) Lásd „Pesti Napló“ 8. számát. az akkori legújabb divat szerinti öltözék, a szétterülő abroncsos viganó, melyet még fenyegetőbbé tesz a kis oldalról emelkedő nehéz selyem pofándli, mely elől felcsíptetve, hátrálni látszik a féltesten alól lenyúló szertelen hosszú vállfűző hegyes szeglete elől; — ami a szép delno arczát illeti, annak eredeti alkatrészei annyira a mesés ismeretlenségbe tartoznak, hogy felőlük beszélni nem lehet, azon álarcz azonban, mely fehér onbul, miniumbul, és bécsi korombul van eléje festve, elég műértelemmel készült, s tökéletesen sikerült általa mademoiselle Eudemie arczát hasonlatossá tenni egyikéhez azon gyász szobroknak, miket ízléstelen figurinák színekkel is kifestettek, s mikor az a kép néha még el is neveti magát, azzal az öntudatos mosolylyal, melynél ki van szabva, mennyire szabad elvonulni a szájnak, meddig szabad meglátszani a fogaknak, összehúzódnia a szemeknek, hogy kellemetlen ránézek és egyebek ne tűnjenek elő, akkor ismét úgy hasonlít az arcz azokhoz a nevető szobrokhoz, amiket a figurinák árulnak, s amiktől én mindig úgy irtóztam. Mi szükség egy szobornak nevezni ? Most egy ellentétes alak lép közéjük, egy vén falusi nemes, alázatos, válla közé húzott nyakkal, fekete kordován csizmákban, kék dolmányban, ólompitykékkel, báránybőr süvege hóna alatt; ez Malárdi András bácsi; az alispánnak valami elszegényült atyafia, ki az alispánnál hat évvel, Eudemiánál pedig három hónappal fiatalabb. Ennek még ezopfja sincs szegénynek, hanem hosszú haja, mely őszülés fejében megzöldült, hátrafelé van simítva s egy nagy karéjos fésűvel tarkóján lefűzve. Ez a jámbor vendég alázatos csoszogással lépett Eudemiához, megcsókolta a kezét, kikereste a szarvas bőr keztyüjén ahol legszifrább rózsák voltak selyemmel hímezve, oda csókolt. — Szerencsés jó reggelt kívánok kedves aszszonynénémnek. Kedves apetitussára kívánom az éjszaki nyugodalmat. Feltetszett-e már ébredni tekintetes urambátyámnak, az alispán urnak ? Eudemia közel volt hozzá, hogy elájuljon erre a familiáris megszólításra, hogy őt egy ilyen zöldhajú ember még asszonynénjének tiszteli. Hugo Oscar hirtelen kéznél tartotta a parfümens flacont, Tokomay Alfréd pedig karon fogá a nemes atyafit s nyájasan kérdezősködve tőle egészsége és otthon maradt családja felöl, elvezette őt a terem túlsó szegletébe, s ott átszolgáltatta egy bőbeszédű falusi asszonyságnak, a ki a helyéről nem szokott megmozdulni, eként biztosítva Eudemiát a kedven uramöcsém vissza nemtérhetése felöl. Tohomnay Alfréd, mint látjuk, nagy diplomata. Kárpótlásul e sottiseért Dárday nyugalmazott kapitány úr léptetett Eudemie elé ; nem azért nevezem kárpótlásnak, mint ha Dárday valami nagy kincs volna egy dámára nézve, hanem ahogy salon nyelven szokták nevezni „Eroberung“ (nem ér semmit ezt a szót lefordítva adni, úgy nem sokat jelent). Dárday gárdista volt húsz esztendeig : legszebb férfi a gárdánál, az udvarhölgyek kegyencze , legjobb lovas, pompás tánczos, hirhedett vívó és szerencsés játékos. Mindennek perse már vége : a legény túl jár a hatvanon vagy húsz évvel, de azért nem számít hetvenet, nyolcvanat, hanem a franczia számítással tart, aki a hatvan után megint újra kezdi a tizet húszat számlálni. Ők a francziák ebben is udvariasak. Dárdaynak a régi jó időkből nem maradt egyebe, mint szép piros mentése. Nagy erőtetéssel most is tudja még egyenesen tartani magát, de tánczhoz már nagyon köszvényesek a lábai; barometrum lett belőlük, alkalmatlan időpróféta; lovon sem volna már képes ülni, s hagyján hogy a kardot bírná , de még borotválkozni sem tud többé sajátkezüleg, a kártyáj,ban sem szerencsés többé, s most már csupán prequetet és chombret játszik meglett, okos férfiakkal;hanem azért még mindig szerencsés az asszonyoknál, még mindig Adonis. Karján végig sétálhatni még mindig irigységet gerjeszt, személye még mindig Brotering. Perse ebből a szerencséből őt már csak a dicsőség érdekli. A mellett a kapitány úr nem is valami mulatságos társalkodó ; alig lehet tárgyat találni, amiről vele szólni lehessen, s mindenről olyan primitív fogalmai vannak, mint egy rosz diáknak , aki nem szeretett iskolába járni. Annyit nem tud, hogy Győr nem Komárom vármegyében fekszik, egyszer azon bizonyozott, hogy a Dunát az alföldön Tiszának híják, másszor azt állította, hogy a komáromi szigetbe be lehetne jutni, anélkül, hogy az ember vizen menjen át, csak a túlsó partra kell kerülni, sőt egyszer arra fogadott, hogy Olaszország magasabban fekszik, mint Magyarország, mert ő emlékezik rá, hogy mikor odament , mindig hegynek fel kellett menni. Ha pedig olykor egy százszor hallott adomát kezd elmondani, abba ugyugy beleakad, hogy ki nem tud belőle keveredni. A mellett válogatlanul osztja a nyers gorombaságokat, vagy ha válogat a kifejezésekben, bizonyos lehet róla, hogy mindig a legvastagabbat találja meg. És azért mégis Broberungnak tartják és kapaszkodnak belé. (Folytatjuk.) —-*+ISSS£iU— Tájékozás. (Fk) „La question orientale est morte, vive la question orientale !“ A keleti vita nyugaton befejeztetett, hogy keleten újra kezdetét vegye. A határszabályzási ügy Párisban a zöld asztal mellett rendeztetett , s most a helyszínén működő bizottmány kezébe megy át; a Dunafejedelemségek és a Feketetenger odahagyatása Párisban megigértetett s most keleten várjuk a teljesülést; a Dunafejedelemségek belszervezete a párisi conferentia terméből kizáratott, s e kérdés most keleten fog előtérbe lépni. A keleti ügy tehát — egy szóval — kiharczolkodott s a politika most kis szünetet tart, míg az átköltés megtörtént, s a Párisban megszakasztott fonal keleten ismét felvétetik. E szünetet arra használjuk, hogy futólagos pillantást vessünk azon hatalomra, mely a keleti ügy új phasisában nem megvetendő szerepet fog játszani, s melynek fővárosa a diplomatia jövőbeli küzdelmeinek színhelye leend. — Törökországot értjük. Olvasóink emlékeznek még azon érzékeny szánalomra, melylyel boldogult Miklós czár Seymour lord irányában a „beteg emberről“ nyilatkozott. Ezen kifejezésnek mélyebb értelme van, mintsem első pillanatra látszanék, s az orosz kabinet egész keleti politikája e két szóban tükröződik vissza. A czár Törökországot beteg embernek, önálló egyénnek tartá, ki évek óta sintődik s maholnap szemét behunyván, az élők sorából eltűnik, a nélkül hogy Európa ebből többet érezne, mint azt, hogy a világrész egy darabja megürült, melyet az életben maradtak egész kényelemmel elfoglalhatnak. Miklós czár tehát Törökországot beteg embernek tartá, de mégis egész embernek és — csalódott! Törökország nem egész ember, hanem csak egyik tagja az európai testnek, még pedig — az igaz — beteg tagja, melyet vagy gyógyítani kell — ha tehet — vagy sebészeti műtét útján levágni. — Ez utóbbit megkísértették, hanem akkor kiderült, hogy ama beteg tag még nem fonnyadt el annyira, hogy azt komolyabb veszély nélkül a testtől elválaszthatni; a holtnak vélt részben sejtetlen életerő nyilvánult s oly szoros összefüggés a testtel, hogy a műtét ez utóbbinak veszélyeztetése nélkül nem volt lehetséges. Elvágni nem lehetett, tehát gyógyítani kellett. Törökország még nem volt érett a halálra, tehát életre kellett képesíteni. Mindenek előtt neki mentek annak a szenvedélyes sz.pétervári sebésznek s többé hozzányúlni sem engedték a beteg taghoz, azután pedig hosszú recepteket írtak neki, hanem — elég furcsán — erősítés végett oly szereket rendeltek, miket ugyanezen orvosok egyike másika otthon a felbontás és gyöngülés okainak szokott híresztelni, példa vallásfelekezetek és nemzetiségek egyenjogúságát, polgári és jogias egyenlősítést, átalános hadkötelezettséget, a községek önigazgatását stb. Egyik szellemdús török diplomatának csakugyan teljesen igaza volt, midőn az ismeretes hatt-humájum megjelenésekor azt mondá : „A diplomatia példányállamot akar belőlünk csinálni, csak azt nem tudjuk, várjon utánzásra serkentés vagy pedig — visszaijesztés végett ?!“ Hanem a törökök praktikus emberek s miként a hajdani beteg paraszt, ki — az orvos által felszólittatván, hogy az átadott receptet bevegye — először ezen papirt ette meg, azután három nagy gombóczot küldött utána ; a törökök is türelmesen nyelték le azt az írott malasztot, azután pedig szokott életmódjokhoz tértek vissza s e mellett mindeddig igen jól érzik magokat. Ők jól tudják, hogy Európában csak passiv szerepet ugyan, hanem mégis szerepet játszanak, hogy habár nem positív, de legalább negatív életképességgel bírnak, azaz, hogy fenn kell maradniok, mert eltávolíttatásuk lehetetlen, a többit, mint megrögzött fatalisták, a gondviselésre bízzák, így igen lehetséges, sőt valószínű, hogy az elsorvadás még tovább is haladandó beteg tagban, hanem a főtesttel organikus összefüggésben maradván, az európai műveltség és európai nézetek mindinkább át fognak szivárogni beléje, s az elfonyadt részek helyett újakat teremtvén, idővel az egész tagot fogják regenerálni, ámbár aztán a mostani Törökországnak talán nyomát se lehetene benne feltalálni. Hanem, miként mondtuk, e perezben Törökőr-TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Tárcza a betegeknek. (A természetes gyógymód. — Dr. Siklósy vizgyógy-intézete. A gyógytest-gyakorlat.) Haladunk gyorsan, feltartózhatlanul haladunk. e