Pesti Napló, 1857. február (8. évfolyam, 2114-2136. szám)
1857-02-14 / 2124. szám
36—2124. 8-dik évffolyam. Szerkesztő szállása : Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó-hivatalhoz intézendők. 1857. Szombat, febr. 14. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre..................6 frt p. p. U-i , J.' nasaD°s pent sor Háromszori hirdetésnél 4 p. kr. ne 111rdt(311 llC Vv.ii 111rcl.igenti,ji külön lOpkr.Magán vita óhasíbos petit soTopIc-Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán: Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre...................8 frt p. p. PEST, febr. 14.Újabb stádium a magyar kenderiparban. A „Pesti Napló“ múlt évi számaiban megismertetni óhajtottuk azon reformokat, melyek egy pár év óta szakemberek által szükségeseknek találtatnak. A kérdés t. i. a körül fordul, hogy az eddigi kenderáztatás módja helyébe egy újabb léptessék, mely abból áll, hogy a kenderszálak bizonyos melegségfokú vizzel megtöltött kádakba helyeztessenek, és — mig váltott viz mellett az erjedés processusa folytattatik, — szabadságunkban állhasson az áztatást addig folytatni, mig a nagyságuk szerint osztályozott kenderszálak minősége ezt kívánja. Ezen egyszerű mód magát az időjárás szeszélyeitől függetlenné tenni, továbbá a törekvés, a mezei munkákkal elfoglalt földmivelő kezéből a kenderáztatás, szárítás, és tilalás mesterségét kivenni, hogy e czélra saját iparosok támadjanak , végtelen horderővel bír az ipar ezen egyik legfontosabb ágában. Szándékunkban áll, e tárgyban még többször a közönség elé lépni, azért ezúttal csak legyen szabad annyit mondani, hogy a Reuter Jakab cs. k. tanácsos által javaslott belga áztatási mód nem maradt viszhang nélkül, sőt már épen azon ösvényen járunk, melyen a gyakorlati kivitel küszöbére érkezendünk nemsokára. A temesvári kereskedelmi kamara t. i. február 3-kára iparosokból, földmivelőkből, birtokosokból és más szakemberekből álló választmányt hivott meg, mely e tárgyban bizonyos elveket alapítson meg. Ezen választmányi ülésben számosan jelentek meg, és maga a kormányzó úr, Coronini gr. önunga is megtisztelte jelenlétével ez ülést. Itt azonban csak annyi hozatott tisztába, hogy a kender jobb áztatására stb. részvénytársulatot kell alapítani ; egyszersmind szűkebb, hat tagból álló választmány neveztetett ki, mely javaslatokat készítsen, a teendők programmját szerkezzé, tudomást szerezzen a rendelkezésre álló kenderszálak mennyiségéről, szóval mindazt, ami egy részvénytársulatot előkészít. Ezen utóbbi választmánya kereskedelmi világban jobbó, elismert tapasztalása Janicsáry Ignácz urat elnökének *) választotta meg, és már az első tanácskozás azt mutatta, hogy jövő évben Temesvárit egy kenderáztatási intézet, mint majdan keletkezendők példányintézete kétségtelenül tevékenységben leend. Reuter cs. tanácsos úr több mint három hónapig tartózkodott Temesvártt és ezen idő alatt a BánSzerk. Ságban megszerezhető mindennemű kenderszálakkal áztatási kísérleteket tett, s az eredményt saját meglepetésére oly kedvezőnek találta, hogy a bánsági kendert semmivel sem tarthatja alábbvalónak a bácskainál. Eddig a földmivelők csak annyi kendert termesztettek, mennyit saját házi szükségekre feldolgozni képesek voltak; most, midőn már hire jár, hogy oly intézetek vannak keletkezőben, melyek a termesztőtől a kenderszálakat azonnal a szántóföldekről megveszik, már ajánlatok léteznek, miszerint ezentúl sokkal több holdat akarnak kenderrel beültetni; ily nyilatkozatot kötelező formában több község írásban is kiadott. Ha a kenderipart hazánkban emelni akarjuk, csak az áztatási intézeteket kell szaporítanunk, vagy terjesszük az újabb áztatás módját a községekben; a kenderültetés már ezáltal nagyobb területet fog elfoglalni. Kár volna előbb a kenderipar más osztályára fordítanunk a tevékenységet. Azért nem lehetünk egy véleményben tisztelt Gralgóczy Károly úrral, ki a Budapesti Hírlapban annyira kiemelte a fonodák szaporodásának szükségét. Könnyű kimutatni számokkal, hogy a most tevékenységben levő fonodák is még elegendő nyers kenderrel sem rendelkezhetnek, hogy tehát ezek működésüket, ha az anyag nem szaporíttatik vagy szűkebb körre összevonni, vagy drága pénzen a nyers kendert a külföldről vásárolni lesznek kénytelenek, tagadhatatlan.E szerint mindenek előtt szükséges, hogy ezen iparág mezőgazdasági része lépést tartson annak technikai részével, azaz , hogy oly iparos osztályt teremtsünk, mely kirekesztőleg a kenderáztatás, száritás, tilalás, és gerebenezés foglalatosságát vállalja magára, és a termesztőt dusabb termesztésre ösztönzi. Azon kenderszálak, melyek sok előzékenységgel a községek és földmivelők részéről, mázsánkint hozattak Reuter tanácsos úr temesvári ideiglenes áztatási intézetébe, mind azon nyilatkozattal adattak át neki, hogy ezek minőségéről ne vonjon következtetést az általános termésre, mert az 1856-os év kedvezőtlen volt a kendertermelésre, tehát azon kenderszálak, melyek neki ajándékba hozattak, hogy velük áztatási kísérleteket tegyen, koránsem képviselik a bánsági kender minőségét. — Reuter úr e nyilatkozaton nagyon elbámult, és azt mondá rá, hogy ha azon esztendő, mely ily kendert engedett termeszteni, rosz esztendő volt , akkor az Isten ezen országot busásan áldotta meg mindkét kezével, és egyéb óhajtani való nem marad, mint hogy az emberi értelem és szorgalom járuljon a természet kedvezéséhez. Ily szövetség mellett a magyarországi kender első helyre fog emelkedni. PESTY FRIGYES. *) T. munkatársunkat Pesty Fr. urat pedig tollvívőjének. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyarok életrajzai. I. szakasz Hajdankor — 1600. Betűrendben szerkeszti Kerékgyártó Árpád. Pest, 1856. Magyar Mihály. I. füzet ára 40 kr p. 18 füzet 10 ft p.p. III. (Vége.) Ez első füzetben a B betűből két iv jelent meg : Bágtól — Bakicsig. Legkiválóbb czikk a Bakács Tamás életrajza, mely egy maga 13 lapot foglal el. S valóban e nem mindennapi ember élete Magyarország sorsával szorosan összefüggött, melynek ő fénykorát s hanyatlását megérte , nem mint szemlélő hanem mint cselekvő egyén. Tekintve a nevezetes szerepet, melyet neki sorsa juttatott, nem csodálhatni, hogy annyi ellentmondó, egymással össze nem vágó adatot jegyeztek fel róla a történetírók, hogy némelyek a haza ördögét, mások félistent szemlélnek benne, s hogy még származásáról is annyi különböző vélemény uralkodik. Az egymással ellentmondó adatok e chacsában Kerékgyártó ur nem mindenütt maradt a középúton, s néha modern s korán kívül eső szempontot választ a hatalmas főpap megítélése körül. Bakócsi (de Bakocs , mert ez volt a neve s nem Bakács) Kerékgyártó ur szerint szathmármegyei erdődi párnak volt a fia. Ruszul tette szerző, hogy ez állítása bebizonyítására az Ismeretek tárát idézte. Felhozhatta volna Istvánfit, Bonfint, Tuberot s néhány első és másodrangu történetírónkat, kik mindnyájan ezek után tévedtek. De Uram Isten, ha ezek tévedtek is, nem csoda, legalább nem oly nagy mint a Kerékgyártó úré. De hát valóban nem volt-e önnek tudomása róla, hogy Podhráczky úr 1855. nov. 19-én az akadémiában Bakócsi életéről irt egy czikkét felolvasta, s hogy ez értekezés az Akad. Értesítő ugyanazon évi novemberi füzetében megjelent ? Nem győződött-e meg ön, hogy Újlaki Lőrincz herczeg, kinek második neje Bakócsi Magdolna volt, nem házasodott pár családba, hogy Tamás testvére Péter, mint pár nem kaphatta volna el Alsó-Lindvai Bánffi Sárát, s hogy az Elderbachok nem sógorodtak volna össze egy közönséges jobbágygyal oly időben, midőn ez, ha „homo novus“ volt is, de még nem volt kitűnő nagy ember. S ha mindezt nem méltatta figyelmére, mert nem nézte meg Zwittingert, ki 1715-ben (16 lap) Írja : „Bococzi Thomas Hungarus alto sangvine cretus? Aztán nem is Szathmármegyében, hanem a zalai Erdődön született, mint IV. Sándor pápa levele 1500-ból kétségtelenné teszi. Kerékgyártó úr tévedései folytatásának tekinthetjük azon állítását is, hogy Mátyás 1489-ben „Bakácsit s ennek Erdődről származott vérrokonait is megnemesítette.“ Hivatkozik Szalay III. 495-re, hol azonban csak egyedül Bakácsról van szó. S épen e hibás vélemény az, mi szerzővel több helyt fulytatja a vélt parvenüt, ott is, hol a származását meg nem tagadó aristocrata cselekedett , de mindenütt jól van e zordon nagyravágyó jellem ecsetelve, hol azzali összeütközést kerülhette szerző, s jól kiválólag ott, hol a kereszteshad hirdetése indokoltatik. De gyermekesnek tartom azon oratiora, melyet Istvánffi ad a kereszteshadat ellenző Telegdi szájába, oly nagy súlyt fektetni : azon időben a Livius történetirati formáját tartották legtökélyesebbnek s az oratiók ritkábban a küzdelmek árnyéklatai mint a történetírók véleményei. Túloz szerző, midőn azt hiszi, hogy a „jobbágyság földhöz ragadt állapota következtében a magyar faj elnyomorodott, a mivelődés nemesi cskáira képtelenné lett“, stb. oly állítás ez, mely még a török alatti Magyarországra sem alkalmazható. Hasonlítsa csak össze Magyar-s Erdélyországot a XVII-ik században a többi Európával, bizonynyal nem fog oly roppant különbséget találni. Bakács vagyonhajhászatával Podhráczki felidézett czikkében adatokat szolgáltat. Általában e derék búvárunk czikke sok fényt dorit a gőgös főpap életére. Kihagyások a B. betűből : Babnai János györmegyei nemes Erzsébet királynétól 1442. jul. 18-kán Mesterfalvát ajándékkép nyeri. (Hunyad. k. X. 114.) Balázs diák (Hunyad. k. X. 570) Mátyás királylyá választásának hirét ő vitte meg Kassa városának. Baján avar khán, épen oly kevéssé kihagyható mint Attila, kinek, lehet mondani, nagyságát s hatalmát örökölte. S nincs e nagy ember emléke fentartva helységek neve által Bajánháza, Baján, Avarok szállása (ma Szallaska), melyek épen Abara közelében feküsznek. Még egy pár irály-hibát jegyzek ki, hogy arra vonatkozó ellenvetésem is bebizonyítva legyen : 1. 3. „a császár azon év közepén tért be Magyarországba“ e. h. megjelent. 1. 4. „szokott ünnepi koronázás“ homályos e h. ünnepek alkalmával szokásos“. 1. 12. „befolyását Dalmácziába“ e h. Dalmácziára. 20-ik „gondviselés felett“ e h. gyámság felett, u. o. „teljes idejű“ e h. teljes korú 67-ik 1. „menyét adó“ e h. nyestadó (mardurinales collectae, martes-nyest 1. Páriz pápai s Molnár szótárait) 80-ik 1. „következés által magas polczra juthatni“ szerző itt következetességet akart mondani.• Nyomdahiba bőven : fontosabbak 1. 11 . 1515. e h. 1514. 1. 16 „feltünőbbik“ e h. feltünőbbike. 17. 1. 1365. e h. 1565. 80. 1. papság e h. pápaság stb. Hosszasan vettem az olvasó figyelmét igénybe s türelmét tán ki is fárasztom. *) De Kerékgyártó úr műve nem ephemer becsű munka akar lenni arra számitva, hogy irodalmi hézagot pótoljon. Ezért tartom szükségesnek e terjedelmes ismertetést, a hiú*) Ez ismertetést a magyar történelem minden barátja, hisszük, nagy érdekkel olvasta, mert abban az érdekes adatok nagy gazdagságára találhatott. Ez ismertetés tanúsítja. munkatársunk komoly tanulmányát, melynek eredményét mindig szivesen fogadja lapunk. S a e rányoknak felsorolását s indokolt kimutatását, még oly munkánál is, mely a közönség pártfogását sok tekintetben kiérdemli. *) SZILÁGYI SÁNDOR: Erdélyi észleletek. II. Múltkor mondtuk, hogy Erdély éledni kezd. Egy földből kimozdított fiatal cserfa ez, mely egy részről önerejének ösztönénél fogva visszafogózik az anyaföldhöz, másfelől a közeléhaladás geniusa által is megszilárdulásában segíttetni fog. Mert bir, melyet már is eléggé kitüntetett, erkölcsi erővel, és bir a természet áldásából az önfentarthatására szükséges anyagi alappal. Midőn számbavettem népességünk arányát a földhöz, sem a túlnépesültségben, sem a túlnéptelenségben nem leltem fel a csüggedés okait. 2,073,737 lélekhez aránytalannak tartok ugyan 2,120,647 hold szántót, főként ha az, mint minálunk csak 2/3-ad részben jön évenkint művelés alá, aránytalannak tartom azon viszonyt is, melyben e népesség az összes termelés arányához áll, mely értékre áttéve legutóbbi hivatalos felszámítás szerint 12,084,905 forintra tétetik. Ámde nem szabad felednünk soha, hogy már ezen szántóföldterületen is a váltógazdászat elveinek alkalmazása az eredményt kétszerezi, a népesség idomzata pedig képesnek mutatkozik a czélszerűbb földkezelés szükséges erejének kiállítására. Oda kell még számítanunk az önfentartási alaphoz azon 1,505,230 hold réti és kerti birtokot, mely czélszerűbb rendezés, illő és szükséges helyeken alkalmazandó alagcsövezés s más reformok által, más productiv erőt is fejtene ki; s mindezenfelül 1,046,581 hold osztatlan közhelyünkön akkora nemzeti vagyonunk hever parlagon, alig egy két százalékát hajtva valódi értékének, melyből Erdély valaha, czélszerűbb földipari eszmék honosultával, anyagi felvirágzását biztosan remélheti. E fontos aránya a népességnek, a ma még fel nem használt pusztasághoz, önként mutatja ki teendőinket az industria látterén, s önként vigasztalhatja a csüggedező kedélyeket. Mert habár Erdélynek hegyes völgyes fekvése, nem kedvez a civilisatio minden ujabb vívmányának is a földipar körében, de a munka és szorgalom, mely most ugyan még tunya köznépünk egy részében hiányzik, fog hozni előbb utóbb vigasztaló és kibékítő eredményeket. Sőt még azt sem kell egészen megtagadnunk, hogy miután a nép tulajdonnal bíróvá tétetett, évenkint inább kezd iparkodni, s egyiknek előmenetele ösztönzi a másikat a szorgalomra. Hogy azonban a munkaösztön fejlődésének illő alapja legyen, első és legfőbb kérdés minden közösség megszüntetése, és Erdély minden felhasználható földterületének tulajdonos kezekben kamatozóvá tétele. Mig Erdély összes földterületének, ide számitva 3,297,985 holdra tett havasi birtokát, csaknem hasonféle mondhatni nomád viszonyok közt áll, melyen roppant sok munkás erő, pásztorkodva s botjára dűlve tátogja el a napot; mig a termés alatt álló föld a nyert terméshez lesújtó arányt mutat, addig nem csodálkozhatunk anyagi viszonyaink folytonos hanyatlásán, s kétségbevonhatlannak tarthatjuk azt, hogy mit sem újítva, mit sem javítva, éhen kell vesznünk, mint a fösvény kincse halmazán. Örvendetes jelenség azonban, hogy Erdély értelmisége a földviszonyi reformok szükségességének érzetétől egészen át van hatva, és ha a nép csökönyössége által Erdély nem gátoltatnék, gyorsabban mint képzetnök kész volna átvinni egy korszerűbb elrendezést. Sajnos ugyan, hogy irodalmunk hosszas pangása miatt a speciális eszmék még nincsenek kitisztázva; sajnos, hogy népünk, mely különben bír hajlammal az olvasásra, nincs ellátva bár egyetlen olcsó, és Erdély belanyagi érdekeit, népiesen tárgyaló irodalmi organnal, mindamellett el kell ismernünk, hogy a reformok szükségességének érzete még a köznép értelmesbtei közt is kezd naponta terjedtebb kört elfoglalni, legalább fogékonyság mindenütt mutatkozik azon feladat megfejtésére : hogyan lehetnénk boldogabbak, mint most ? A legalsóbb rétegekben is kezd érezhetővé válni ezen mostani helyzet tarthatlansága, mindamellett nem lehet reménylenünk, hogy saját ösztönére hagyva, e különfaju, s épen a miatt kétkedő és ellenszenves nép közt, megszorítóbb rendszabályok nélkül, a közösség teljes megszüntetése, s a birtokelkülönítés, most átvihető legyen. Pedig a cselédség és munkáskezek drágasága, s a gabona, marha olcsósága mellett a pauperismustól, csak a birtok minden közösségének megszüntetése, s teljes használás alá vétele menthet meg. Azt hiszik sokan, hogy ha most is, midőn az ország eke és kasza alá vehető földjének alig hasonféle áll mivelés alatt, a munkáskéz aránylag kevés, s a napszámbér háromszorosra emelkedett, a termesztmény a szükséglethez képest mégis oly sok, hogy értéke nincs; az összes földtermés hasznosítása, majd akkora munkabéri kiadással járna, s az összehalmozódott gabonaár úgy alá csökkenne, hogy Erdély kivitel hiányában, csakugyan önzsírjában futna meg. Továbbá kérdés alá hozzák, hogy ha mostani birtokunkat sem vagyunk képesek instruálni, hogyan instruálhatnánk sokkal többet, és ez adó mellett, honnan állítanák ki a tagosítás költségeit? Mindez állításra és kérdésre megkísérlem a feleletet, s még pedig legelőbb földeink és termesztményünk túlszaporodásáról szólok. Erdélyben egy a gondolkozása a földésznek, a mátiparosnak, kereskedőnek s mindennek az , hogy kisértékű dolgon is nagyot nyerjen. És épen ezen eszme miatt szegény mindenik; mert a szükség demonstrál mindenik ellen saját jellemű védegyletével; s az ipartól mindig visszamenekszik a természethez, ha az őt terheli. A csizmadia ne higye, hogy a nép azért visel nyers bőrt bocskornak, mert azt szereti; visel mert az ő productumának drágasága kényszeríti arra. Öt pengőforintért ad a csizmadia most egy pár csizmát a népnek, s évenkint elad hatszáz párt, s nyereménye körülbelül ezernyolczszáz pengőforint, ám adná csak 2 ft 30 krért, ezt a 30 krt, nem pedig 3 p forintot számítva nyereményéül, s bizonyosan eladna évenkint négyezer párt, s el hat, tizezer párt is ; bevonva piaczára a szomszéd tartományokat Moldvát, Oláhhont s még Magyarhont is, minthogy épen a bőrczikkeket Erdély képes oly olcsón kiállítani, ahogy egy szomszéd tartomány sem. S lám akkor 5—6— tiz annyit nyerne fillérenkint, mint mennyit most forintonkint nyer, mert akkor az oláh sem járna bocskorban. így a gazda, tiszti búzáján ki akarja nyerni néhány vékán összes költségét, miért is a szegénység puliszkát eszik, fenntartja a marha árát, miért a nép hagymával él. Meg van fojtva a forgalom , mindenki nagyban akarna nyerni, s amiatt kicsinyben sem nyer. Most gabonánkat nem a mi jobb vagy roszabb termelésünk, hanem Moldva, Oláhország s Magyarország olcsóítja; oda kell vinnünk termesztményeink sikerét, hogy ugyanazon árral versenyezhessünk. A görög bölcs feltett volt egy problémát a serifesről: egy homokszem nem rakás, kettő sem, három sem A philharmoniai hangversenyek. III. (Vége). A m. évi hangversenyeket az utolsó philharmoniai előadással szerettük volna bevégezve látni, ha, hogy a helybeli zenede igazgatósága e kívánságunkat megnem hiúsítja , rendezvén saját növendékei formája alatt egy jótékony czélokra szánt hangversenyt a nemzeti múzeum dísztermében. Hogy a t. igazgatóságnak e hangversenynyel tulajdonképen mi ez fia volt, a jótékony czélok valóságos előmozdítása-e, vagy pedig annak bebizonyítása, miként a zenede többfelőli gyanúsítások ellenére is —■ nem hever tétlenül, de munkássága oly növendékekben is nyilvánul, kik képesek már saját felelőségökre is fizetéses hangversenyeket rendezni ? — nem tudjuk, de annyit merünk állítani, mikép az efféle növendéki hangversenyekkel igen tapintatlanul cselekszik, s fog is cselekedni, ha még többször megkisérlené. — A fiatal tehetségekre nézve alig lehet valami károsabb befolyással, mint ha azok, idő előtt a pártfogó közönség szédítő tapsai s kihívásaiban részesülnek, melyekre a jótékony czélok iránti kegyelet, még a zenedei s más hasonnemü növendékek iránti kegyes elnézésnél fogva mindig lesz elég kedvező alkalom ; de a critica s a közönség mübiláló része egész más *) „E lapok érdemes szerk.-jének f. évi febr. 11-iki 33-ik számába, Kerékgyártó ur „Magyarok életrajzainak“ ismertetésébe szőtt azon kérdésére , hogy a győri püspökök meddig voltak egyszersmind győrmegyei főispánok is, van szerencsém válaszolni, hogy egész 1783-ig. A győri püspökök azóta nem is jelentek meg a győrmegyei gyűléseken. NI.-Körös 1857. febr. 13-én. Szilágyi S.“