Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)
1857-05-28 / 2209. szám
121-2209. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadói hiva tal, 1857. Csütörtök, máj. 28. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . . 8 frt p. p. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadó hivatalhoz intézendők. Ui-rly4-rrwinirol J. • .6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Béniraetmenyek CuJR-lyegdlJ külön IQpkr.Magánvlra 6 hasábos petit sorcpkr FEST, május 28. Ö cs. kir. Felségeik utazása Magyarországban. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Szeged, május 24. Öcs. k. Apostoli Felségeik ma reggeli 7 órakor szent mise hallgatása után elhagyták Jászberényt A legmagasb utjokat Szegedre folytatták. A jászkun terület határáig Pest-Pilis megye felé. Ő Felségeiket a jász-kunok összes bandériuma kiséré, mely tegnap is egész Jászberényig legmagasb kíséretükül szolgált. A nevezett megye határától a legmagasb menetet fölváltva az ottani nép és a nemesek bandériuma kisérte, valamint a körülfekvő járások számosan egybesereglett lakossága a szeretett Uralkodópárt ünnepi öltözetben örömzajongva üdvözlő. Tápió-Szelén egy szépen épített és földiszitett diadalkapu Pest-Pilis búcsúját küldé a legkegyelmesb Uralkodó és Felséges Hitvese után. Ugyanott ŐFelségeiket Mikuska Károly r.k. lelkész és esperes tiszteletteljesen üdvözlő. Festői nemzeti viseletű lovasok kisérék a legmagasb menetet innen is egész Pest-Zsolt megye határáig. Két gúla jelölé e megye határát, hol a megyei főnök, Rózsahegyi helytartósági tanácsos. Ő Felségeiket legalázatosabban fogadá. A czeglédi lelkész, Mák Ferencz apát a megye lakosainak nevében a cs. k. Felségeikhez legtiszteletteljesb beszédet intézett, melyre Császár Ő Felsége magyar nyelven legkegyteljesebben válaszolni méltóztatott. Itt volt egyszersmind a czeglédi és nagy-körösi nemesi és népbanderium felállítva, mely mintegy 200 lovasból állt s Ő Felségeiket egész Czeglédig kiséré. A megye határától kezdve, a czeglédi pályaudvarig az út mindkét oldalán mintegy 100 lépésnyi közöken a megyei lakosok voltak fölállítva zászlókkal, melyeket Ő Felségeik elhaladtakor lobogtatának s az alattvalói hódolat jeléül lebocsátának. A pályaudvarba vivő út egy diadalkapun át a pályaudvar előtt fekvő vásártérre vezetett, hol zene és tánczczal egybekötött népünnep tartatott. A czeglédi pályaudvarban azeglédi szolgabiró vezetése mellett a czeglédi járás összes községeinek lakossága küldöttségek által képviselve, továbbá a testületek és a tanodai ifjúság fogadák a cs. k. Felségeiket. A fölötte megörvendeztetett alattvalók ezer hangú kiáltásai, melyek közé az ausztriai néphgmus és a magyar nemzeti zene eredeti hangjai vegyültek, messze távolságnyira megreszketteték a levegőt, midőn 0 cs. k. Apostoli Felségeik az úri és népbanderium előlovaglása mellett a diadalkapu előtt megállapodtak. A„ kivonult cs. k. katonaság megszemlélése után ” cs. k. Apostoli Felségeik a jelenlevők közöl maguknak többeket bemutattatni s velük egy ideig mulatni méltóztattak. Czeglédről Ő Felségeik Főherczeg Főkormányzó Ur őcs. Fensége kíséretében a legmagasb kísérettel együtt a délkeleti állampálya külön vonalán folytaták legmagasb utjokat Szegedre. Hildegard Főherczegaszszony ő cs. Fensége Czeglédről közvetlen Budára tért vissza. A nagykőrösi állomás pályaudvarán a község részéről négy obeliszk és egy diadalkapu gályákkal, zászlók és koszorúkkal gazdagon ékítve volt felállítva, hol a község küldöttsége az összes testületekkel, a tanodai ifjúság és a számosan képviselt mindkétnemű lakosság állt. Harminckét Ünnepiesen öltözött tanuló fiú és leányka , valamint egy énekkar, mely a néphymnust éneklé, egészíté ki az utazó Uralkodópár alázatos elfogadására Nagykörös községe által történt előkészületeket, melynek 18,000 főnyi lakossága Magyar Pál polgármester által a legőszintébb hódolatot ( Felségeik lábaihoz tenni s a Felséges Uralkodó szájából magyar nyelven adott legkegyelmesb válaszszal megörvendeztetni szerencsés volt. A nap ünnepélyére a község részéről közel népünnep lön rendezve s e czélra a mulatás színhelyén egy sátor volt állítva. Ősnemzeti szokás szerint a bor szabadon folyt a hordókból s egy óriási nyárson lángoló tűz fölött egy ökör sült. Mint mindenütt úgy itt is a lakosság végtelen, szívből fakadt örömmiadalával fogadtattak cs. k. Felségeik, midőn a vasúti kocsiból kiszállva a népünnepet megszemlélni s az egy nagy kereszt alakjában felállított néptömeg közt elhaladni méltóztattak. Az ugyanitt 44.000 pártnyi költséggel állított reformált leánytanoda azon legkegyelmes engedélyben részesült, „Erzsébet tanoda“ nevet viselhetni. Kecskemét községe, hol Ő cs. k. Felségeik megállapodni és e várost legkegyelmesb látogatással megtisztelni méltóztattak, mindent elkövetett, hogy ezen a reá nézve minden tekintetben nevezetes nap ünnepét méltón megülje. A községi terület határán Nagy-Körös felé, két gazdagon díszített gúla volt felállítva. A pályaudvar és a város közti tér sétánynyá volt átalakítva. A város bemeneténél, valamint belül Ünnepiesen díszített diadalívek álltak a megyeház előtt. Ő Felségeik szállása előtt két gúla, a házak, templomok és középületek koszorúkkal, zászlókkal stb. ékítve, az út a pályaudvartól a legmagasb szállásig virágokkal és füvet behintve. Kecskemét városának 300 főből álló, továbbá a kiskőrösi, dunavecsei s kalocsai járások bandériumai kisérék Őfelségeiket. A főtéren egy emelvényről több hordóból bor folyt, a sétányon a néphymnus zengése mellett népünnep tartatott. A legmagasb szállás előtt az egész megye nemessége, Kecskemétnek üdvözlő és hódoló küldöttsége, valamint a járási községek küldöttségei voltak legalázatosb üdvözlés végett egybegyülve. Hajagos Illés polgármester tévé a község hódolatát Ő Felségeik lábaihoz s legkegyteljesb válaszszal jön megörvendeztetve. Huszonnégy lányka fehér öltözetben, szintannyi felnőtt hajadon 24 ifjú paraszt nő nemzeti öltözetben, egy bájos szónoknő által vezettetve, szerencsések voltak Ö cs. k. Felségeiknek hódolatukat bemutathatni s a hely szokásaihoz képest gyümölcsöt és süteményt a legmagasb Uraságoknak átnyújthatni. A megszámlálhatlan néptömeg örömzaja legkegyelmesb Uralkodó Pár jelenléte alatt ép oly hangos mint szívélyes volt, s a legmagasb ottmulatás alatt villámgyorsan elterjedt hire, hogy Öcsök Apostoli Felsége Kecskemét mezővárost mai napon önálló *) várossá közvetlen a megyei hatóságok alá rendeltetéssel fölemelni méltóztatott, a legforróbb lelkesedéssé emelkedett. Minden pálya udvaránál s állomási helyénél a cs. k. állampályának, a szomséd községek számosan voltak képviselve, minden korú s nemű Ünnepies öltözetű lakosok által, s a mellettük elsiető Császár Pál előtt hit alattvalói szivük üdvözleteinek örömriadására fakadtak. Mindennemű hasznos állatok roppant nyájai, a magyarországi síkságoknak egy főkeresetágát jelölvén, legeltek a réteken, a vasút közelében, s tanussták ezen vidék gazdagságát.— Félegyházánál a pályaudvarban s annak közelében, a kunsági lakosság ezrei voltak összegyűlve s hódoltak a felséges uralkodópárnak, mely a vagyont rövid időre elhagyva, ezen bucsu-üdvözletet kegy teljesen elfogadni méltóztatott, így a kistelki pályaudvarban is a lakosság s az iskolás gyermekek a lelkész vezérlete alatt a templomi zászlóval össze voltak gyűlve, s 50 Ünnepies nemzeti öltözetű lovas volt felállítva, hogy Ő Felségeiknek Csongrádmegyébe beléptük alkalmával legalázatosabb hódolatukat átnyújtsák. A további utón Szegedig, ezen város közelében a horgo-szabadkai országúton keresztülmenetelnél, a szegedi járásban fekvő Horgos község részéről szintén lovasok, a lakosság s az iskolai ifjúság voltak felállítva, s az utazó uralkodópárt vivő külön vonatot hangos örömkiáltással fogadták. Mihelyt már ez maga a városhoz közeledett, mintegy d. u. 2 órakor ágyulövések dördültek meg a kastélyból s a harangok az összes tornyokról Ünnepiesen zúgtak. Az államvaspályatársulat által feldíszített belső pályaudvar volt a legmagasabb uralkodópár üdvözlésére megjelentek gyálpontja. A megyefőnök Bonyhády István a magas főméltóságok, a cs. k. katonaság, a papság, az összes cs. k. s községi hivatalnokok, végre azon népes városnak számosan összegyűlt honoratiorai várták a legmagasabb vendégek megérkezését, kik a városi polgármester által a tiszthatóság s községtanács élén egy magyar nyelven tartott rövid üdvözlő beszéddel fogadtattak. — Erre Ő Felségeik a pályaudvarról azon sorfalon át, mit a pályaudvartól a legmagasabb szállásig az itteni helyőrség, továbbá a legmagasb üdvözlés végett felállított lakosok, testületek, ezédek s az iskolai ifjúság képeztek, folytonos öröm-harangzúgás, s az ezrenkint összegyűlt néptömeg zajos üdvözlése közt először a plébániatemplomba s erre legmagasb szállásukra, a Kárászféle házba mentek. A legmagasabb ut folytában több páholyok voltak felállítva, melyeket gazdag öltözetű választékos hölgyek díszes koszorúja foglalt el. Egy, a vaspálya-társulat által felállított ily feliratú diadalív : „Isten hozott Ferencz József! Erzsébet!“ a főutcza s a templomtér szögletén felállított két fényes obeliszk, végre egy a „Viribus unitis“ jelszót feliratul viselő nagyszerű diadalív a főtéren, voltak a legmagasabb jelenlét megünneplésére felállítva. Szintúgy a vaspálya társulat által építési helyül használt raktárudvar, mely Sina báró sajátja, azon oldalán, hol Ő Felségeik elhaladtak, élő fák, színes oszlopok, czímerek- s zászlókká volt körülvéve A templomtér sarkán két nyolcz ör magas árboczfa a császári, ausztriai és magyar nemzeti színekkel, továbbá különbféle nagy és kis zászlókkal pompásan ékesítve felső végén a cs. k. kettős sast hordozó, alatta a magyar országczimer, és még alább báró Sina családi czimere állt. Épen ily ünnepélyesen volt diszitve a főutcza sarkán levő háza is Miután5 Felségeik lakásukra megérkeztek, minden rangok legkegyelmesebb elfogadása, illetőleg bemutatása ment végbe a meghatározott sorrend szerint. 5 órakor nagy udvari ebéd volt, melyhez az egyházi és világi tisztviselőkön kívül a nemességnek több tagja és a városi polgármester legkegyelmesebben hivatalosak voltak. Ebéd alatt b. Augusz helytartósági alelnök és a megyei főnök urak által bemutatott városi küldöttség a legmagasb látogatás emlékére szentelt ajándékokat . Felségeiknek legalázatteljesebben átnyújtotta. Ezek közt volt egy nagy kenyér (szegedi czipós és egy az ottani szokás szerinti főzésnél használni szokott üst (tanya-bogrács), ezüstből készítve és egy hozzá tartozó fakoszorúra helyezve. E kis remekmű, mely 200 lat ezüstöt nyom és bizanti stylben készült, de egészen arra a formára, mint az a 14 mföldre terjedő városi terület 2400 tanyáján szokásban van, következő fölirattal van ellátva :Szeged város öszszes lakosságának jobbágyi hódolata s örök hűsége emlékéül 1857. A hozzá tartozó koszorút a szegedi fogház fegyenczei, kik e munkával különben is rendesen foglalkozni szoktak, fából igen csinosan készítették el. Ebéd után a főpiaczon egy halászünnepély tartatott, melyre a halászok nemzeti öltönyükben megjelenve halászlevet főztek, és czigányzene mellett nemzeti tánczaikat elrejtették. Estve az arénában díszelőadás volt, s ez alkalommal a „Huszárcsiny“ czimü nemzeti népszínmű adatott. Felségeik az előadáson egész végig jelenlenni méltóztattak és érkezésükkor valamint távozásukkor hangos örömriadallal üdvözöltettek. Ezt a város ünnepélyes kivilágítása követte. Minden diadalív és gúla, a várkastély, a sétány és a két beláthatlan boltozatos folyosóval s ezer meg ezer lámpával fedett főtér bűvös fényben ragyogott. A pompásan világított városház a messze vidéknek sugárzó jelben hirdető a mindenektől szeretett Uralkodó Pár boldogító jelenlétét. Továbbá I. Sina úr háza is elmés ékitvényekkel tűnt ki s épen úgy az izraelita zsinagóga, mely előtt ünnepi diadalív volt felállítva, melynek különböző oldalai alkalomszerű, legtöbbnyire a zsoltárokból vett feliratokat tartalmaztak héber eredeti szövegben és német-magyar fordításban. Ez estvét egy Ő Felségeik tiszteletére rendezett valóban nagyszerű fáklyásmenet zárta be, melyben a lakosság minden osztálya, sőt még nők is a felsőbb osztályból részt vettek ; itt egy külön ez alkalomra szerzett ünnepi induló lön a fáklyás menetet kisérő zenekar által előadva, az iskolai ifjúság pedig az ausztriai néphymnust éneklé, mit az utczákon hullámzó néptömeg üdvkiáltásokkal fogadott. *) A tegnapi szám Szegedről kelt távirati tudósításában „királyi“ helyett szintén „önálló“ olvasandó. B. H. Szerk. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY IRTA &E. SM- 10* ■*HARMADIK KÖTET. A fellázadt fiú, Malárdyné most már csüggedten roskadt le egy székre, mert érzeni kezdé, hogy a balhér veszélyesebb fele még most következik. — No már most tessék hozzá gondolni a többit. Iger hiszem okos asszonyság előtt beszéltem. Kálmán urfi ezáltal igen nagy szomorúságot okoz mind saját családjának, mind a lelkipásztornak. Tudjuk, minő szomorú emlékezet köti össze e két úri család két legszebb gyermekét. Vessünk fátyolt reá. Egy Malárdy leány már elveszett egy Gútai fiúval összekötve ; most még egy Malárdy fiú van, kit szülei nagyon szeretnek, és még egy Gútai leány (mert valóban úgy szereti őt a lelkész, vagy még — Isten bocsássa meg — jobban, mint saját gyermekét). Rettenetes volna mindkét családra nézve, ha a falum őket ismét egymás által sújtaná. Én nem kevésbé rettegek Gútaiért, mint Malárdy úrért. A lelkész nekem régi barátom, pártfogóm, vigasztalóm. Sorsában mindig úgy rész vettem, mintha a magaméhoz volna kötve. Egy göröngyös utat törtünk különböző erővel, egy így mellett fáradva tanultuk meg egymást szeretni. Én óhajtanám, hogy ez utolsó bánatot elfordíthassam ősz fejéről, mely őt bizonyosan a sírba vinné. A milyen irtózatos volna rá nézve a hir, ha megtudná, hogy bálványzásig szeretett gyermeke Kálmán urét szereti, és olyan csapás lenne az Malárdy úrra *) Lásd „Pesti Napló“ 120. számát nézve. Azért kérem kegyedet, vesse magát itt közbe. Szelídséggel, nyájas anyai szeretettel sokat ki lehet vinni. Még talán nem késő. A bölcs ember ezzel ismét kezet csókolt Malárdynénak, ajánlotta magát és eltávozott. A háziasszonyság kikisérte őt egész az utczaajtóig. Midőn ismét visszatért a szobába, férje ott állt előtte. A halavány, összegörnyedt, reszketeg Malárdy. A nő megdöbbent férje arczától, midőn rátekintett. — Mindent hallottam, susogá Malárdy, a nyitott szobaajtóra mutatva. A nő odament és átölelte férje vállát. Mit mondhatott volna neki, ha már úgy is tudott mindent ? Malárdy elrejté arczát kezébe, mint a ki sir s keserűen hörgő : — Rám mondta ezt a pap; — rám mondta ezt is a pap. Azután ismét szétterjeszté karjait s szétnézett a levegőbe, mintha keresné, hogy kivel küzdjön meg ? kivel álljon harczba ? — Ki bánt engem ? ki hozza rám ezt a veszedelmet ? hogy a véremből való vér verjen meg minden léptemen ? Hiszen elvesztettem már mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok büszke ember , — de még a fiamat is, még a fiamat is ! Azután ismét keserű elmélázásba esett, fejét lehajtotta tenyerébe. — Hiszen csak volna még egy másik, volna még egy gyermekem, akár fiú, akár leány, kicsiny vagy nagy, ezt az egyet eldobnám magamtól; de mikor nincs több, mint ez az egy! Malárdyné szükségét látta, hogy férjét e perezben még jobban szorítsa szivéhez; az atya félelme a férfi büszkeségével átkozott harczot küzdött annak lelkében most, midőn azt tudta mondani: csak volna még egy másik! E perezben épen hangzottak Kálmán lépései a folyosón , mostohája megismeré azokat. Ö jön! Azzal könyörögve tekinte férjére. — Ne légy hozzá kemény. Engedd, én hadd beszéljek vele, te fordulj félre, állj az ablakba, ne nézz reá. Az ajtó nyílt s Kálmán belépett. Amint szüleit meglátta, arcza egyszerre vidám kifejezést ölte, de meglátszott azon, hogy ez csak erőltetett rögtönzés. Mostohája nyájas gondossággal ment eléje, elvette palctáját, kalapját; félresimitó szép hajfürtéit fehér homlokáról; megcsókolta halavány orczáját és szólt hozzá gyöngéd, kérlelő hangon. — Mi bajod ? olyan halavány vagy. Valami lett, mondd meg nekem. Ne titkold el előttem édes jó fiam te. Kálmán mosolygott és szelíden felelt. — Nekem? semmi bajom sincs, kedves jó anyám. Köszönöm, hogy kérdezted, nincs semmi bajom. — No de mégis. Mért vagy hát olyan halavány ? Bizonyosan ez a rész városi lég árt neked nagyon. Jó is lesz, ha ma kimegy édes atyáddal falura, ott kinn maradhattok egy pár hétig, az neked jót fog tenni Kálmán elkomorult. — Ma nem mehetek édesanyám : a physicum múzeumba új villanygép érkezett, azt fogják ma a tanárok mutatni, oda ígérkeztem. — Oh bizony te azt megláthatod majd máskor is; lásd, odakinn most rajzanak a méhek, te azokkal úgy szerettél máskor pepecselni, a lúgos is virágzik, tele van jázminnel és jerichoi rózsával, te úgy szerettél máskor az alatt üldögélni, dolgozni. — Majd szeretni fogok ott lenni ismét kedves anyám, de ma nem, most nem. — Hátha én kimennék, engemet sem kisérnél ki? — Holnap igen kedves anyám, de ma itthon kell maradnom. Kálmán újra felvette kalapját kezébe s szobájába indult. Atyja egyszerre odafordult s útját állta. Szigorú merev arcza, melynek szemei nem ráozdultak, de ajka reszketett, megdöbbenté az ifjút. — Én tudom, hogy miért akarsz ma itt maradni ? szólt hozzá erőltetett szilárdsággal. És megfogta fia kezét erősen. — Mindent tudok! Megdöbbentő volt látni, hogy ez eddig halvány arcza ifjú vonásai hogy elevenültek fel lassankint e lesújtó szóra, arcza hogy pirult fel, fejét hogy emelte magasra. — Úgy — jól van. . . . Ezt felelé atyjának. — Te meg akarod öletni magadat, hogy megölj engem. — Az megtörténhetik , felelt vissza a fiú. — Meg akarod magadat öletni egy leányért, kit az én halálos ellenségem a szeméten szedett fel; ellenem való gyűlöletben nevelt. — De a kit én szeretek .. . szólt az ifjú s magasztos arczának ragyogása legdicsőbb védelme volt annak, a kit bántottak előtte. Malárdy arczán sötétkékre dagadtak az erek, egész hálózatát a hajszálereknek látni lehete e pillanatban szép férfias arczáin, annyira, hogy neje megdöbbenve lépett hozzá, engesztelőleg simogatva férje homlokát s csendesen fülébe suttogá: — Szelidebben szólj. Ne ijeszd meg, ne ejtsd kétségbe, ha szereti azt a leányt, ne szólj felőle roszat. — Igazad van. Igazad van. Susoga Malárdy, magához térve első indulatából. Igaztalan voltam ahoz a leányhoz. Nem úgy akartam mondani, Kálmán. Ő meglehet, hogy tisztességes jámbor személy. Boldog A protestáns egyházi gyűléseken kettős elnöklet-e, vagy egy ? és ha egy elnök: egyházi-e vagy világi? I. (Vége.) A budai zsinat mint tudjuk, igen zajos volt. — Sokat tett az itt uralgott féltékeny bizalmatlanság szitására a zsinat megnyitása előtt alig félévvel, jelesen máj. 2-kán 1791. Sinai Miklósnak egyedül lelkészek szavazatai által superintendenssé lett elválasztatása. Ezt a világiak nem tűrvén, nem tűrhetvén, megkezdetett a sok keserűséggel folytatott harcz. Sinai a történeti nagybuvát bebizonyitni igyekezett, hogy 1785 előtt, a világiak a superintendens választásába semmi befolyást nem gyakoroltak, sőt nem is követeltek. Említett évben Paksi Szathmári István debreczeni theolog, tanár superintendenssé lett elválasztásába befolytak ugyan 47 szavazattal a világiak, a 241 lelkész 1 szavazat mellett, de e jogtalannak állított befolyás ellen az egyháziak óvást tettek. A világiak másrészről állították, hogy bár ha nem gyakorolták, s a viharos idők miatt nem gyakorolhatták is illetékes jogaikat, de folytonosan fentartották, követelték , s az egyháziak sem voltak ezen joggyakorlat iránt rég oly féltékenyek, mert Tótprónán 1652 zsinatilag határoztatott el, hogy a superintendenségrel kijelölés joga egyformán legyen az egyházi és világi uraké. A sok keserűséggel folyt vita Sinai Miklósnak a felség akartjávali letétetése s Hunyadi Ferencznek a lelkészek, s világiak szavazatjaik által tett elválasztásával végződött.*) Másik ok, mely a budai zsinaton a féltékeny bizalmatlanságot szította, ez : a világiak érezve és méltán, milyen hasznos szolgálatot tettek az egyháznak az által, hogy a közelebb múlt országgyűlésen a 26. törv. czikket életre jutni segélték , némi érzetével az egyházi elem feletti fensebb,— mindenesetre elsőbbségi jognak jelentek meg a budai zsinaton. És ezen *) Ha jól tudom, a keserűsége mellett is sok tanúságot s történeti adatot magában foglaló Sinai pert közelebb n. t. Révész Imre úr átolvasta, átbuvárkodta. Kedves dolgot tenne R. I. barátunk , ha a periratokból a magyarhoni prot. egyházkormányzat fejlődése s történelmére vonatkozó adatokkal e lapok utján bennünket megismertetne. Hajnal Ábel.