Pesti Napló, 1857. május (8. évfolyam, 2187-2212. szám)

1857-05-28 / 2209. szám

121-2209. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása : Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Ki­a­d­ó­i h­i­v­a t­a­l, 1857. Csütörtök, máj. 28. Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre . . . . . 8 frt p. p. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre...................6 frt p. p. Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó­ hivatalhoz intézendők. U­i­-rly4-rrwinirol J. • .6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. Bé­niraetmenyek CuJR-lyegdlJ külön IQpkr.Magánvlra 6 hasábos petit sorcpkr FEST, május 28. Ö cs. kir. Felségeik utazása Magyarországban. (A „Budapesti Hírlap“ után.) Szeged, május 24. Öcs. k. Apostoli Felségeik ma reggeli 7 órakor szent mise hallgatása után elhagyták Jászbe­rényt A legmagasb utjokat Szegedre folytatták. A jászkun terület határáig Pest-Pilis megye felé. Ő F­e­l­­ségeiket a jász-kunok összes bandériuma kiséré, mely tegnap is egész Jászberényig legmagasb kísé­retükül szolgált. A nevezett megye határától a leg­magasb menetet fölváltva az ottani nép és a neme­sek bandériuma kisérte, valamint a körülfekvő járá­sok számosan egybesereglett lakossága a szeretett Uralkodópárt ünnepi öltözetben örömzajongva üd­vözlő. Tápió-Szelén egy szépen épített és földiszitett diadalkapu Pest-Pilis búcsúját küldé a legkegyel­mesb Uralkodó és Felséges Hitvese után. Ugyanott ŐFelségeiket Mikuska Károly r.k. lelkész és es­peres tiszteletteljesen üdvözlő. Festői nemzeti visele­tű lovasok kisérék a legmagasb menetet innen is egész Pest-Zsolt megye határáig. Két gúla jelölé e megye határát, hol a megyei főnök, Rózsahegyi hely­tartósági tanácsos. Ő Felségeiket legalázato­sabban fogadá. A czeglédi lelkész, Mák Ferencz apát a megye lakosainak nevében a cs. k. Felségeik­hez legtiszteletteljesb beszédet intézett, melyre Császár Ő Felsége magyar nyelven legkegy­­teljesebben válaszolni méltóztatott. Itt volt egyszer­smind a czeglédi és nagy-körösi nemesi és népban­­derium felállítva, mely mintegy 200 lovasból állt s Ő Felségeiket egész Czeglédig kiséré. A megye határától kezdve, a czeglédi pályaudvarig az út mindkét oldalán mintegy 100 lépésnyi közök­en a megyei lakosok voltak fölállítva zászlókkal, melye­ket Ő Felségeik elhaladtakor lobogtatának s az alattvalói hódolat jeléül lebocsátának. A pályaud­varba vivő út egy diadalkapun át a pályaudvar előtt fekvő vásártérre vezetett, hol zene és tánczczal egy­bekötött népünnep tartatott. A czeglédi pályaudvar­ban a­­­zeglédi szolgabiró vezetése mellett a czeglédi járás összes községeinek lakossága küldöttségek ál­tal képviselve, továbbá a testületek és a tanodai if­júság fogadák a cs. k. Felségeiket. A fölötte megörvendeztetett alattvalók ezer hangú kiáltásai, melyek közé az ausztriai néphgmus és a magyar nemzeti zene eredeti hangjai vegyültek, messze tá­volságnyira megreszketteték a levegőt, midőn 0 cs. k. Apostoli Felségeik az úri és népbanderi­­um előlovaglása mellett a diadalkapu előtt megálla­podtak. A„ kivonult cs. k. katonaság megszemlé­lése után ” cs. k. Apostoli Felségeik a je­lenlevők közöl maguknak többeket bemutattatni s velük egy ideig mulatni méltóztattak. Czeglédről Ő Felségeik Főherczeg Főkormányzó Ur őcs. Fen­sége kíséretében a legmagasb kísérettel együtt a dél­keleti állampálya külön vonalán folytaták legma­gasb utjokat Szegedre. Hildegard Főherczegasz­­szony ő cs. Fensége Czeglédről közvetlen Budára tért vissza. A nagykőrösi állomás pályaudvarán a község részéről négy obeliszk és egy diadalkapu gá­lyákkal, zászlók és koszorúkkal gazdagon ékítve volt felállítva, hol a község küldöttsége az összes testületekkel, a tanodai ifjúság és a számosan képvi­selt mindkétnemű lakosság állt. Harminc­két Ün­­nepiesen öltözött tanuló fiú és leányka , vala­mint egy énekkar, mely a néphymnust éneklé, egé­­szíté ki az utazó Uralkodópár alázatos elfogadására Nagykörös községe által történt előkészületeket, melynek 18,000 főnyi lakossága Magyar Pál polgár­­mester által a legőszintébb hódolatot (­ Felségeik lábaihoz tenni s a Felséges Uralkodó szájából ma­gyar nyelven adott legkegyelmesb válaszszal meg­örvendeztetni szerencsés volt. A nap ünnepélyére a község részéről közel népünnep lön rendezve s e czélra a mulatás színhelyén egy sátor volt állítva. Ősnemzeti szokás szerint a bor szabadon folyt a hor­dókból s egy óriási nyárson lángoló tűz fölött egy ökör sült. Mint mindenütt úgy itt is a lakosság vég­telen, szívből fakadt örömmiadalával fogadtattak­­ cs. k. Felségeik, midőn a vasúti kocsiból kiszáll­va a népünnepet megszemlélni s az egy nagy kereszt alakjában felállított néptömeg közt elhaladni mél­tóztattak. Az ugyanitt 44.000 pártnyi költséggel állí­tott reformált leánytanoda azon legkegyelmes enge­délyben részesült, „Erzsébet tanoda“ nevet viselhetni. Kecskemét községe, hol Ő cs. k. Felségeik megállapodni és e várost legkegyelmesb látogatással megtisztelni méltóztattak, mindent elkövetett, hogy ezen a reá nézve minden tekintetben nevezetes nap ünnepét méltón megülje. A községi terület határán Nagy-Körös felé, két gazdagon díszített gúla volt felállítva. A pályaudvar és a város közti tér sétány­­nyá volt átalakítva. A város bemeneténél, valamint belül Ünnepiesen díszített diadalívek álltak a megye­ház előtt. Ő Felségeik szállása előtt két gúla, a házak, templomok és középületek koszorúkkal, zász­lókkal stb. ékítve, az út a pályaudvartól a legma­gasb szállásig virágokkal és füvet behintve. Kecs­kemét városának 300 főből álló, továbbá a kiskőrösi, dunavecsei s kalocsai járások bandériumai kisérék Őfelségeiket. A főtéren egy emelvényről több hordóból bor folyt, a sétányon a néphymnus zengése mellett népünnep tartatott. A legmagasb szállás előtt az egész megye nemessége, Kecskemétnek üdvözlő és hódoló küldöttsége, valamint a járási községek küldöttségei voltak legalázatosb üdvözlés végett egy­­begyülve. Hajagos Illés polgármester tévé a község hódolatát Ő Felségeik lábaihoz s legkegyteljesb válaszszal jön megörvendeztetve. Huszonnégy lányka fehér öltözetben, szintannyi felnőtt hajadon 24 ifjú paraszt nő nemzeti öltözetben, egy bájos szónoknő által vezettetve, szerencsések voltak Ö cs. k. Felsé­geiknek hódolatukat bemutathatni s a hely szo­kásaihoz képest gyümölcsöt és süteményt a legma­gasb Uraságoknak átnyújthatni. A megszámlálhat­­lan néptömeg örömzaja legkegyelmesb Uralkodó Pár jelenléte alatt ép oly hangos mint szívélyes volt, s a legmagasb ottmulatás alatt villámgyorsan elter­jedt hire, hogy Öcsö­k Apostoli Felsége Kecs­kemét mezővárost mai napon önálló *) várossá közvetlen a megyei hatóságok alá rendeltetéssel föl­emelni méltóztatott, a legforróbb lelkesedéssé emel­kedett. Minden pálya udvaránál s állomási helyénél a cs. k. állampályának, a szomséd községek számo­san voltak képviselve, minden korú s nemű Ünnepies öltözetű lakosok által, s a mellettük elsiető Császár Pál előtt hit alattvalói szivük üdvözleteinek örömria­­dására fakadtak. Mindennemű hasznos állatok roppant nyájai, a magyarországi síkságoknak egy főkereset­­ágát jelölvén, legeltek a réteken, a vasút közelében, s tanussták ezen vidék gazdagságát.— Félegyházánál a pályaudvarban s annak közelében, a kunsági lakos­ság ezrei voltak összegyűlve s hódoltak a felséges uralkodópárnak, mely a vagyont rövid időre elhagy­va, ezen bucsu-üdvözletet kegy teljesen elfogadni méltóztatott, így a kistelki pályaudvarban is a la­kosság s az iskolás gyermekek a lelkész vezérlete alatt a templomi zászlóval össze voltak gyűlve, s 50 Ünnepies nemzeti öltözetű lovas volt felállítva, hogy Ő Felségeiknek Csongrádmegyébe beléptük alkalmá­val legalázatosabb hódolatukat átnyújtsák. A további utón Szegedig, ezen város közelében a horgo-szabad­­kai országúton keresztülmenetelnél, a szegedi járás­ban fekvő Horgos község részéről szintén lovasok, a lakosság s az iskolai ifjúság voltak felállítva, s az utazó uralkodópárt vivő külön vonatot hangos öröm­kiáltással fogadták. Mihelyt már ez maga a város­hoz közeledett, mintegy d. u. 2 órakor ágyulövések dördültek meg a kastélyból s a harangok az összes tornyokról Ünnepiesen zúgtak. Az államvaspálya­­társulat által feldíszített belső pályaudvar volt a leg­magasabb uralkodópár üdvözlésére megjelentek gyál­­pontja. A megyefőnök Bonyhády István a magas fő­méltóságok, a cs. k. katonaság, a papság, az összes cs. k. s községi hivatalnokok, végre azon népes vá­rosnak számosan összegyűlt honoratiorai várták a legmagasabb vendégek megérkezését, kik a városi polgármester által a tiszthatóság s községtanács élén egy magyar nyelven tartott rövid üdvözlő beszéddel fogadtattak. — Erre Ő Felségeik a pályaudvar­ról azon sorfalon át, mit a pályaudvartól a legma­gasabb szállásig az itteni helyőrség, továbbá a leg­magasb üdvözlés végett felállított lakosok, testü­letek, ezédek s az iskolai ifjúság képeztek, folyto­nos öröm-harangzúgás, s az ezrenkint összegyűlt néptömeg zajos üdvözlése közt először a plébánia­templomba s erre legmagasb szállásukra, a Kárász­féle házba mentek. A legmagasabb ut folytában több páholyok voltak felállítva, melyeket gazdag öltözetű választékos hölgyek díszes koszorúja foglalt el. Egy, a vaspálya-társulat által felállított ily feliratú dia­dalív : „Isten hozott Ferencz József! Erzsébet!“ a főutcza s a templom­tér szögletén felállított két fényes obe­liszk, végre egy a „Viribus unitis“ jelszót feliratul viselő nagyszerű diadalív a főtéren, voltak a legma­gasabb jelenlét megünneplésére felállítva. Szintúgy a vaspálya társulat által építési helyül használt rak­tárudvar, mely Sina báró sajátja, azon oldalán, hol Ő Felségeik elhaladtak, élő fák­, színes oszlopok­, czímerek- s zászlókká­ volt körülvéve A templomtér sarkán két nyolcz ör magas árboczfa a császári, ausz­triai és magyar nemzeti színekkel, továbbá különb­­féle nagy és kis zászlókkal pompásan ékesítve felső végén a cs. k. kettős sast hordozó, alatta a magyar országczimer, és még alább báró Sina családi czi­­mere állt. Épen ily ünnepélyesen volt diszitve a fő­­utcza sarkán levő háza is Miután­­5 Felségeik laká­sukra megérkeztek, minden rangok legkegyelmesebb elfogadása, illetőleg bemutatása ment végbe a meg­határozott sorrend szerint. 5 órakor nagy udvari ebéd volt, melyhez az egyházi és világi tisztviselő­kön kívül a nemességnek több tagja és a városi pol­gármester legkegyelmesebben hivatalosak voltak. Ebéd alatt b. Augusz helytartósági alelnök és a me­gyei főnök urak által bemutatott városi küldöttség a legmagasb látogatás emlékére szentelt ajándékokat . Felségeiknek legalázatteljesebben átnyújtotta. Ezek közt volt egy nagy kenyér (szegedi czipós és egy az ottani szokás szerinti főzésnél használni szo­­­­kott üst (tanya-bogrács), ezüstből készítve és egy hozzá tartozó fakoszorúra helyezve. E kis remekmű, mely 200 lat ezüstöt nyom és bizanti stylben készült, de egészen arra a formára, mint az a 14 mföldre ter­jedő városi terület 2400 tanyáján szokásban van, kö­vetkező fölirattal van ellátva :Szeged város ösz­­szes lakosságának jobbágyi hódolata s örök hűsége emlékéül 1857. A hozzá tar­tozó koszorút a szegedi fogház fegyenczei, kik e mun­kával különben is rendesen foglalkozni szoktak, fából igen csinosan készítették el. Ebéd után a főpiaczon egy halászünnepély tartatott, melyre a halászok nemzeti öltönyükben megjelenve halászlevet főztek, és czigányzene mellett nemzeti tánczaikat elrejtették. Estve az arénában díszelőadás volt, s ez alkalommal a „Huszárcsiny“ czimü nemzeti népszínmű adatott.­­ Felségeik az előadáson egész végig jelen­lenni méltóztattak és érkezésükkor valamint távozá­sukkor hangos örömriadallal üdvözöltettek. Ezt a város ünnepély­es kivilágítása követte. Minden dia­dalív és gúla, a várkastély, a sétány és a két belát­­hatlan boltozatos folyosóval s ezer meg ezer lámpá­val fedett főtér bűvös fényben ragyogott. A pompá­san világított városház a messze vidéknek sugárzó jelben hirdető a mindenektől szeretett Uralkodó Pár boldogító jelenlétét. Továbbá I. Sina úr háza is el­més ékitvényekkel tűnt ki s épen úgy az izraelita zsinagóga, mely előtt ünnepi diadalív volt felállítva, melynek különböző oldalai alkalomszerű, legtöbb­­nyire a zsoltárokból vett feliratokat tartalmaztak héber eredeti szövegben és német-magyar fordításban. Ez estvét egy Ő Felségeik tiszteletére rendezett valóban nagyszerű fáklyásmenet zárta be, melyben a lakosság minden osztálya, sőt még nők is a felsőbb osztályból részt vettek ; itt egy külön ez alkalomra szerzett ünnepi induló lön a fáklyás menetet kisérő zenekar által előadva, az iskolai ifjúság pedig az ausztriai néphymnust éneklé, mit az utczákon hul­lámzó néptömeg üdvkiáltásokkal fogadott. *) A tegnapi szám Szegedről kelt távirati tudósításá­ban „királyi“ helyett szintén „önálló“ olvasandó. B. H. S­z­e­r­k. AZ ELÁTKOZOTT CSALÁD. REGÉNY IRTA &­E. SM- 1­0* ■*­HARMADIK KÖTET. A fellázadt fiú, Malárdyné most már csüggedten roskadt le egy székre, mert érzeni kezdé, hogy a balhér veszélye­sebb fele még most következik. — No már most tessék hozzá gondolni a többit. Iger hiszem okos asszonyság előtt beszéltem. Kál­mán urfi ez­által igen nagy szomorúságot okoz mind saját családjának, mind a lelkipásztornak. Tudjuk, minő szomorú emlékezet köti össze e két úri család két legszebb gyermekét. Vessünk fátyolt reá. Egy Malárdy leány már elveszett egy Gútai fiúval össze­kötve ; most még egy Malárdy fiú van, kit szülei na­gyon szeretnek, és még egy Gútai leány (mert való­ban úgy szereti őt a lelkész, vagy még — Isten bo­csássa meg — jobban, mint saját gyermekét). Rette­netes volna mindkét családra nézve, ha a falum őket ismét egymás által sújtaná. Én nem kevésbé rettegek Gútaiért, mint Malárdy úrért. A lelkész nekem régi barátom, pártfogóm, vigasztalóm. Sorsában mindig úgy rész vettem, mintha a magaméhoz volna kötve. Egy göröngyös utat törtünk különböző erővel, egy í­gy mellett fáradva tanultuk meg egymást szeretni. Én óhajtanám, hogy ez utolsó bánatot elfordíthas­sam ősz fejéről, mely őt bizonyosan a sírba vinné. A milyen irtózatos volna rá nézve a hir, ha megtud­ná, hogy bálványzásig szeretett gyermeke Kálmán urét szereti, és olyan csapás lenne az Malárdy úrra *) Lásd „Pesti Napló“ 120. számát nézve. Azért kérem kegyedet, vesse magát itt közbe. Szelídséggel, nyájas anyai szeretettel sokat ki lehet vinni. Még talán nem késő. A bölcs ember ezzel ismét kezet csókolt Malárdy­­nénak, ajánlotta magát és eltávozott. A házi­asszony­ság kikisérte őt egész az utczaajtóig. Midőn ismét visszatért a szobába, férje ott állt előtte. A halavány, összegörnyedt, reszketeg Malárdy. A nő megdöbbent férje arczától, midőn rátekintett. — Mindent hallottam, susogá Malárdy, a nyitott szobaajtóra mutatva. A nő odament és átölelte férje vállát. Mit mond­hatott volna neki, ha már úgy is tudott mindent ? Malárdy elrejté arczát kezébe, mint a ki sir s ke­serűen hörgő : — Rám mondta ezt a pap; — rám mondta ezt is a pap. Azután ismét szétterjeszté karjait s szétnézett a levegőbe, mintha keresné, hogy kivel küzdjön meg ? kivel álljon harczba ? — Ki bánt engem ? ki hozza rám ezt a veszedel­met ? hogy a véremből való vér verjen meg minden léptemen ? Hiszen elvesztettem már mindenemet; nem vagyok úr, nem vagyok büszke ember , — de még a fiamat is, még a fiamat is ! Azután ismét keserű elmélázásba esett, fejét lehaj­totta tenyerébe. — Hiszen csak volna még egy másik, volna még egy gyermekem, akár fiú, akár leány, kicsiny vagy nagy, ezt az egyet eldobnám magamtól; de mikor nincs több, mint ez az egy! Malárdyné szükségét látta, hogy férjét e perezben még jobban szorítsa szivéhez; az atya f­élelme a férfi büszkeségével átkozott harczot küzdött annak lelké­ben most, midőn azt tudta mondani: csak volna még egy másik!­­ E perezben épen hangzottak Kálmán lépései a fo­lyosón , mostohája megismeré azokat. Ö jön! Azzal könyörögve tekinte férjére. — Ne légy hozzá kemény. Engedd, én hadd be­széljek vele, te fordulj félre, állj az ablakba, ne nézz reá. Az ajtó nyílt s Kálmán belépett. A­mint szüleit meglátta, arcza egyszerre vidám ki­fejezést ölte, de meglátszott azon, hogy ez csak eről­tetett rögtönzés. Mostohája nyájas gondossággal ment eléje, elvette palctáját, kalapját; félresimitó szép hajfürtéit fehér homlokáról; megcsókolta halavány orczáját és szólt hozzá gyöngéd, kérlelő hangon. — Mi bajod ? olyan halavány vagy. Valami lett, mondd meg nekem. Ne titkold el előttem édes jó fiam te. Kálmán mosolygott és szelíden felelt. — Nekem? semmi bajom sincs, kedves jó anyám. Köszönöm, hogy kérdezted, nincs semmi bajom. — No de mégis. Mért vagy hát olyan halavány ? Bizonyosan ez a rész városi lég árt neked nagyon. Jó is lesz, ha ma kimegy édes atyáddal falura, ott kinn maradhattok egy pár hétig, az neked jót fog tenni Kálmán elkomorult. — Ma nem mehetek édes­anyám : a physicum mú­zeumba új villanygép érkezett, azt fogják ma a taná­rok mutatni, oda ígérkeztem. — Oh bizony te azt megláthatod majd máskor is; lásd, odakinn most rajzanak a méhek, te azokkal úgy szerettél máskor pepecselni, a lúgos is virágzik, tele van jázminnel és jerichoi rózsával, te úgy sze­rettél máskor az alatt üldögélni, dolgozni. — Majd szeretni fogok ott lenni ismét kedves anyám, de ma nem, most nem. — Hátha én kimennék, engemet sem kisérnél ki? — Holnap igen kedves anyám, de ma itthon kell maradnom. Kálmán újra felvette kalapját kezébe s szobájába indult. Atyja egyszerre odafordult s útját állta. Szigorú merev arcza, melynek szemei nem ráozdultak, de ajka reszketett, megdöbbenté az ifjút. — Én tudom, hogy miért akarsz ma itt maradni ? szólt hozzá erőltetett szilárdsággal. És megfogta fia kezét erősen. — Mindent tudok! Megdöbbentő volt látni, hogy ez eddig halvány arcza ifjú vonásai hogy elevenültek fel lassan­­kint e lesújtó szóra, arcza hogy pirult fel, fejét hogy emelte magasra. — Úgy — jól van. . . . Ezt felelé atyjának. — Te meg akarod öletni magadat, hogy megölj engem. — Az megtörténhetik , felelt vissza a fiú. — Meg akarod magadat öletni egy leányért, kit az én halálos ellenségem a szeméten szedett fel; ellenem való gyűlöletben nevelt. — De a kit én szeretek .. . szólt az ifjú s magasz­tos arczának ragyogása legdicsőbb védelme volt an­nak, a kit bántottak előtte. Malárdy arczán sötétkékre dagadtak az erek, egész hálózatát a hajszálereknek látni lehete e pillanatban szép férfias arczáin, annyira, hogy neje megdöbbenve lépett hozzá, engesztelőleg simogatva férje homlokát s csendesen fülébe suttogá: — Szelidebben szólj. Ne ijeszd meg, ne ejtsd két­ségbe, ha szereti azt a leányt, ne szólj felőle roszat. — Igazad van. Igazad van. Susoga Malárdy, ma­gához térve első indulatából. Igaztalan voltam ahoz a leányhoz. Nem úgy akartam mondani, Kálmán. Ő meglehet, hogy tisztességes jámbor személy. Boldog A protestáns egyházi gyűléseken ket­tős elnöklet-e, vagy egy ? és ha egy elnök: egyházi-e vagy világi? I. (Vége.) A budai zsinat mint tudjuk, igen zajos volt. — So­kat tett az itt uralgott féltékeny bizalmatlanság szi­tására a zsinat megnyitása előtt alig félévvel, jelesen máj. 2-kán 1791. Sinai Miklósnak egyedül lelkészek szavazatai által superintendenssé lett elválasztatása. Ezt a világiak nem tűrvén, nem tűrhetvén, megkezdetett a sok keserűséggel folyta­tott harcz. Sinai a történeti nagybuvát bebizonyitni igyekezett, hogy 1785 előtt, a világiak a superinten­­dens választásába semmi befolyást nem gyakoroltak, sőt nem is követeltek. Említett évben Paksi Szath­­mári István debreczeni theolog, tanár superin­tendenssé lett elválasztásába befolytak ugyan 47 szavazattal a világiak, a 241 lelkész 1 szavazat mel­lett, de e jogtalannak állított befolyás ellen az egy­háziak óvást tettek. A világiak másrészről állították, hogy bár ha nem gyakorolták, s a viharos idők miatt nem gyakorolhatták is illetékes jogaikat, de folyto­nosan fentartották, követelték , s az egyháziak sem voltak ezen joggyakorlat iránt rég oly féltékenyek, mert Tótprónán 1652 zsinatilag határoztatott el, hogy a superintendenségrel kijelölés joga egyformán legyen az egyházi és világi uraké. A sok keserűség­gel folyt vita Sinai Miklósnak a felség akartjávali letétetése s Hunyadi Ferencz­nek a lelkészek, s világiak szavazatjaik által tett elválasztásával vég­ződött.*) Másik ok, mely a budai zsinaton a féltékeny bizal­matlanságot szította, ez : a világiak érezve és méltán, milyen hasznos szolgálatot tettek az egyháznak az által, hogy a közelebb múlt országgyűlésen a 26. törv. czikket életre jutni segélték , némi érzetével az egyházi elem feletti fensebb,— mindenesetre elsőbb­ségi jognak jelentek meg a budai zsinaton. És ezen *) Ha jól tudom, a keserűsége mellett is sok tanúságot s történeti adatot magában foglaló Sinai pert közelebb n. t. Révész Imre úr átolvasta, átbuvárkodta. Kedves dol­got tenne R. I. barátunk , ha a periratokból a magyar­honi prot. egyházkormányzat fejlődése s történelmére vonatkozó adatokkal e lapok utján bennünket megis­mertetne. Hajnal Ábel.

Next