Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)
1857-07-15 / 2247. szám
159—2247. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása s Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő,érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K ia d dó hiv a tal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. p. Félévre....................6 frt p. p. tj. i , / i j." 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. hirdetmenyek ellj ft -lyogdíj külön lopkr.Magín vita 6hasábos petit sorsok Szerkesztési iroda: Egyetem-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p Félévre...................8 frt p 1857. Szerda, júl. 15. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva. p. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Bér PEST, julius 15. Az erdők nemzetgazdászati jelentősébe s az 1858. január 1-jén életbelépendő uj erdőtörvény. II. i. Az erdők tetemes kiterjedése hazánkban, melynek majdnem egy negyedrészét borítják, s a fának éghajlatunk alatti fontossága, magában véve elég ok figyelmünket az erdészetre fordítani, mely nagyobbodik annak tekintetbe vételével, miszerint az erdészet, sajátságos viszonyai folytán , a többi termesztési ágaktól tetemesen eltérő s a magántulajdonos érdeke a közérdekkel, ha nem is azonnal, legalább a jövőt tekintve könnyen ellentétbe jöhet. Az erdészet, hogy kellő sikerrel szethessék, nagy területeket igényel, s a fák felnövése sokkal hoszszabb időbe kerül, mint bármi más földmivelési ágnál; ezen felül a jövendő termés valószínű értéke a hoszszú 20 , 30 sőt 40 éves vágatási időköz miatt igen változó, s számos külkörülménytől függvén, bizonytalan ; ezen felül az időközbeni őrzés tetemes költségbe kerül, miért is az erdőkbe fektetett tőke rendes kezelés mellett legkisebb kamatot hajt. Innen van, hogy a népesség szaporodtával, a műipar, bányászat gyarapodásával az erdősségek gyorsan eltűnnek a föld felszínéről, hogy más jutalmazóbb agrár növényeknek tért engedjenek. Ily műtét által ritkultak s pusztultak el Némethon erdei, az éjszakamerikai rengetegek s hazánk nem egy őserdeje is. Az erdők bizonyos mértékig való kiirtása a polgárisulással egy nyomon jár, kikerülhetlen s bizonyos mértékig jótékony. Nagyot tévednénk azonban, ha az ily pusztítás káros, sőt veszélyes következményeit mellőznék. Az erdők ugyanis nemcsak közvetlen befolyást gyakorolnak fatermésük által a nemzeti gazdaságra, de közvetve, mint éghajlati tényezők is, mi pedig nem jön eléggé eddigelé méltányolva. Sűrű erdőségek árnya alatt a földbe szivárgó viz nyáron át rögtöni kipárolgás ellen védve lévén, ez által csermelyek, patakok képződnek, mik megannyi éltető erek a szomjazó völgyekre s az alföldre nézve. De a falevelek vizgözt kilehellvén, ez által nyáron felhők képződnek, melyekből üde harmat, permeteg eső hull a síkokra s élteti nedvével a nyár heve alatt már már elhaló növényzetet. Ehhez járul még azon körülmény, miszerint minden fa, levelei által trágyázza a földet, s tartóztatja a szelet, vagy legalább gyengíti annak hatását, s gyökereivel, madaraival a vizek szakadását s ez által áradások képzését akadályozza. Gondos vagy gondtalan erdőkezelés által egész vidékek éghajlatra, jóra vagy roszra változtathatik, igy például Olaszhon sokkal hűvösebb, mióta az éjszaki részén levő erdők kivágattak, Spanyolhon térei erdeinek pusztulásával szárazakká s terméketlenekké váltak. Ezen tekintetek s azon körülmény, miszerint az erdő sok oly helyen is terem, mely más növények termesztésére alkalmatlan , minek meredek hegyoldalak, mély völgyek, fövenyes, kövecses síkok stb.; már egy század óta a kormányok figyelmét e felette fontos tárgyra irányzák ; főleg mióta a faárak emelkedése által az erdőpusztításra uj inger keletkezett. Az erdőbirtokosok jelen s a jövendő nemzedék későbbi érdeke között összeütközés támadt, melyet az államnak nem egy nemzedékre kiterjedő érdeke tekintetéből, alkalmas szerekkel kiegyenlíteni és illetőleg megelőznie kell. E czélra két különböző de egymás felé hajló uton kell s lehet törekedni, úgy mint egy részt tagadólag, a faszükségletnek megszorítása, másodrészt tevőlegesen a fatermelésnek gyarapítása által, mi csak okszerű erdészet segélyével érhető el. Az első, a gazdálkodás, más tüzelő anyagok- inak, minő kőszén, turfa stb. divatba hozása, takaró-ékosabb házi s gyári tüzelés, s több hasonló módon, igen sokat tehet; miután azonban a fa használata megszoktathatik ugyan, de teljesen feleslegessé nem tétethetik sőt szüksége vasutak s hajókra nézve nagyobbodik , annál fogva a tevőleges utat, a fa termését illetőleg az erdők művelését s védelmét kell előmozdítani ; de mi leginkább czélszerű erdőrendtartások, erdőtörvények által eszközöltethetik *). Ily rendtartások által szabályozandó az erdők mikénti kivágatása, az erdei szolgalmak, az erdők mellékes haszonvételei, az erdei károsítások megbüntetése stb. Hazánkban is közel hetven éve már, hogy az erdők pusztulása a törvényhozás figyelmét magára vonta, s annak meggátlására hozattak az 1791 : 57, az 1807 : 21. t.cz., az 1840:9. t.cz. szintén az erdőbeni tüzelés ellen rendeletet tartalmaz , mely törvényeknek azonban fájdalom nem sikerült az erdők mindinkább terjedő pusztulásának hatályos gátat vetni. — Az erdészet állapota nemcsak hazánkban, de az ausztriai birodalom nem magyar tartományaiban is, daczára a különbféle időkben kelt többrendü rendeleteknek nem épen kedvező **). Ezen állapoton a mennyire törvény által lehet gyökeresen segíteni, feladata az uj erdészeti törvénynek, mely 1852. évi december 3-kán kelt nyilt parancs Ausztria, Stájer, Tyrol, Cseh, Morvaországban s egyéb nem-magyar tartományokban behozatván, oly hatályosnak mutatkozott, miszerint annak a többi tartományokba is leendő behozatala elrendeltetett. Az uj erdőtörvény, mely az 1857. évi jun. 24 kelt császári nyiltparancs értelmében 1858. jan. 1-jével lépen, Magyar, Horváth és Tóthországban, Erdélyben s a temesi bánságban hatályba, összesen két fejezetből s 77 §§-ból áll, melyek az erdőgazdászatról, az erdei termények hordásáról, az erdei égések és zavargásokról, az erdővéd-szolgálatról, az erdő biztossága elleni kihágásokról, az erdei kártérítésről s a folyamodási útról határozatokat tartalmaznak. — Mikről legközelebb. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyar akadémia. Julius 13-án. Philosophiai s társadalmi tudományok osztályának ülése. Szontagh Gusztáv r. t. előadó nézeteit „az egyezményes elvről s alkalmazásáról a philosophiának külön tanaira.“ Más referensek alkalmasint azt mondják, hogy „a philosophiának gordiusi csomójáról“ értekezett, s valóban igy is czimezte előadását, értekezésének csak végét olvasván el azonban ez kivonatban úgy közöltetik, mint az Értekezőben meg fog jelenni. Ezen, a philosophiának derekába vágó értekezés teljes felfogására, a bölcsészet történelmi kifejtését hazánkban kell ismernünk ; minélfogva, — már előbbi czikkeink ígérete szerint is, — jónak tartjuk ismertetését ennek némi csekély rajzával bevezetni. A világ műveltsége körülbelül háromezer éves lévén, napjainkban a nemzetek a tudományokat nem találhatják már fel, hanem kölcsönözik műveltebb nemzetektől. Így terjed ez hagyomány után, míg a művelődés haladtával önállóbb irányt nyer s a különnyelvű nemzeti irodalmak kölcsönösen részt vesznek a tudományok és művészetek művelésében. E természetes fejlődési utat követve, természetesen philosophiai irodalmunk is eleinte másból nem állhatott mint compilatióból s utánzásból. Apáczai Csere János az első, kinek ajkai által a philosophiai múzsa magyar nyelven megszólamlott, és pedig elég korán, mert Encyclopaediáját 1653 ban adta ki s három évvel utána logicáját, tehát megelőzve a híres Thomasius német nyelven irt philosophiai munkáit. Csere Descartest követte. Elhunyta után beálltak a belvillongások s a törökkeli harczok, a harczmoraj közt pedig elhallgatnak a múzsák, — úgy hogy utána százados hézag mutatkozik, mert Sartori Bernard munkáját (Magyar nyelven philosophia. Egersrét 276. lap) 1772-ben adá ki, Wolf bölcsészetét követvén. Ezen idő óta Köteles Sámuelig és Imrejánosig tizennégy eredeti magyar philosophiai íróra találunk, de munkáik puszta viszhangzásai a külföld bölcseleteinek. Önállóbb állást és irányt a philosophia Magyarországban s Erdélyben csak Köteles Sámuel és Imre János felléptével nyert; amaz eleinte ugyan Kantot s később Krugot követte, de eredeti szellemmel, megállapítván ennek egyezményes elvét, mi Krugnak nem sikerült; Imre János pedig a legjózanabb irányban, latin és magyar nyelven, oly tevékenységet fejtett ki, mint, oly rövid idő alatt, a philosophiában eddig élé senki. Köteles és Imre beleigazíták a philosophiát hazánkban igaz kerékvágásába, de nyelve még nehézkes és bárdolatlan maradt, műszavakban is hiányt szenvedett. Helyes philosophiai nyelvünk nagyrészt a magyar akadémia érdeme, mert philosophiai pályakérdései által fejlett kis Balogh Pál és Hetényi János koszorúzott philosophiai pályamunkái által (1835) lépett életbe. És azóta élénkebb és önállóbb philosophiai mozgalom mutatkozik hazánkban ; nincs egy philosophiai tan is, mely irodalmunkban ismételt dolgozatokban nem lenne képviselve. Jeles philosophiai kézikönyvekkel pedig leginkább Purgstaler József tüntette ki magát, mikmár tudós iskoláinkban második kiadásuk szerint használtatnak. Említenünk kell itt különösen kitűnő philosophiai Propaedeuticáját. Az önálló philosophiai mozgalom pedig legújabban különösen az Akadémia keblében fejlett ki. Eleve ki kell tüntetnünk e tárgy fontosságát, mert az alkotó szellem, az önálló gondolat, kivált a philosophia terén tűnik ki. A philosophia meghatározván tudásunk legmélyebb alapjait, az emberi ismeret, a nemzeti műveltség s ennélfogva minden nemzeti irodalomnak is befejező zárköve, mely ha hiányzik a nemzet szigorú értelemben vett saját nemzeti irodalommal nem bírhat. Ily előnyt tudnivaló csak önálló, tehát a nemzet kebeléből kifejlett philosophia nyújthat, bár egészen ij ez sem lehet, mert alapban már felfedezett igazságokra kell támaszkodnia s fejlését karöltve a világ haladásával eszközölnie. Krug egyezményes philosophiáját hazánkban, mint mondom, Köteles Sámuel honosította meg legelébb, teljesen megállapítván elvét, de csak alanyi oldalról s azt, mint Krug, pusztán az ember munkássága törvényszerűségének meghatározására alkalmazván. Ebben tudnivaló nagy hiány tűnt ki, mert az igazság természete szerint alany-tárgyas oldalú. És e hiányt pótlólag felolvasá az Akadémiában 1833-ban, egy költői lángész és mély műphilosoph. Berzsenyi Dániel, székfoglaló beszédét a „poétai harmonisticáról“ kikiáltván az egyezményt a világ és emberi lélek főelvének, tehát meghatározván ez elv tárgyas oldalát is, bár azt értekezése tárgya szerint csak a művészetre különösen pedig a költészetre alkalmazta. Berzsenyit lángeszű conceptióira, mint munkájából látszik, nem vezették Krug és a német irodalom, hanem Plato bölcselete. Követte őt ezen megkezdett önálló pályán Hetényi János, az egyezményes elvet az egész philosophiára alkalmazván. Ezen világos fő és nagy tudós Magyar Parthenonában nemzetünknek a bölcsesség nagyszerű templomát akará felépíteni, tudniillik oly saját nemzetünk kebeléből kifejlett philosophiát, mely a magyarnak biztos szövetnekül szolgálna a gondolkodás és élet pályáin, az igazat és jót a széppel párosítván. 1854. történt halála azonban nagyszerű törekvését megakasztotta s munkája bevégzetlenül maradt, vagy inkább a templomnak csak kis előcsarnoka készült el. Nagy veszteség, ha követőkre nem talál, kik az elkezdett nemzeti ügyet megújult lelkesedéssel felkarolva, bevégeztéig nem folytatják! És itt csekély személyünkről kénytelenittetünk szólani. „Propylaeumainkban a magyar philosophiához“ már 18 év előtt egy önálló philosophiának alapjait akarván megvetni, Hetényi Magyar Parthenonában ezen philosophia körvonalait véltük szemlélhetni. Akadémiai társunk elhagyott munkáját folytatva megjelent tölünk „A magyar egyezményes philosophia Ugye, rendszeres eredményei. Pest, 1855. és 1856- ban. „A magyar Parthenon alapjai“; kis röpiratocskák, miket a t. közönség figyelmébe ajánlani bátorkodunk. SZONTAGH GUSZTÁV. (Folytatjuk.) A dán-holsteini kérdés. Pest, julius 14. Sokat foglalatoskodnak jelenleg a slezvig-holsteini ügygyel: az egész világ fejtegeti; minden új postával egy-egy tucat új, még föl nem merült állítmány érkezik ez ügyben; a nagyobb német lapok minden száma egy-egy szónokias kifakadással köszönt be Dánia ellen, a kopenhágai lapok meg Németország ellen; a franczia és belga lapokban szintén napirenden vannak a német-dán kérdésbeli levelezések és értekezések. És e bő hírlapi anyag daczára mégsem közölhetünk a kérdéses tárgyban semmi lényeges újságot. A dán német ügyre vonatkozó feszegetések legnagyobb része csak érzelmi politikusok ábrándos ömlengése, melyet a hasonérzelmüek köre élénken megtapsol ugyan, s mely itt-ott nem csekély sensatiót is okoz, melynek azonban a józanabb ítélő közönség fórumán teljességgel semmi hatása sem lehet. A németek természetesen nyomatékosan kívánják Slezvig-Holstein jogait az elbizakodott, de kicsiny és magában tehetetlen Dánia irányában képviseltetni s védelmeztetni. A dánok viszont a magok valóságos vagy képzelt jogait védelmezik a német szövetség ellenében. Mindkét részről következnek aztán — az illető szóló vagy hírlap politikai szenvedélyskálájához képest — a javaslatok a földirati határra nézve, mely a vita kielégítő eligazitása tekintetéből a német szövetség s a skandináv ’’) Kudler : Grundlehren der Volkswirthschaft II. 55 lap . és Karvassy Politikai tudományok II. 67 lap. ( **) Havi id. m. II. kötet 77 lap szigetország területe közt vonandó volna. A német ultrák azt kívánják, hogy Slezvig s a hozzácsatolt éjszakaibingi testvérherczegségek végkép szakíttassanak ki a dán államterületből , s ennek éjszaki része legyen aztán a skandináv egyesületi állam tagjává; a dán ultrák meg Svédország segítségével Németországtól akarják a herczegségeket elszakítani. A mérsékeltebb németek a nyelvbeli határt emlegetik, melyet körülbelül Slezvig közepén kellene átvenni; az eiderpárti dánok pedig, a centrum emberei lejebb, dél felé kívánják e határvonal. Mind a két pártnak aztán még számos árnyalata van, melyeket a déli, német résznek a középponti dán kormányhoz és a német szövetséghez való viszonya iránti véleménykülönbségek különböztetnek meg egymástól. — Ezek a pártok , melyek, eredetileg a lauenburgi uradalmak eladása miatt a német szövetség és Dánia közt fejlődött vitától indíttatva, e különleges kérdésnek oly horderőt és fontosságot akarnak kölcsönözni, mint eredetileg aligha rejlett a bécsi és berlini kabinetek szándékában. Szoríttatván a németországi közvéleménytől, valamint a kihívó modor által is, melylyel Kopenhágából az ausztriai és porosz jegyzékekre feleltek, e két kabinet most támadóbb politikára érzi magát indítva, melyet elfogulatlan és méltányos emberekből álló jury előtt ugyan igenis igazolhatni, mely azonban a fenálló nemzetközi szerződvényekkel csak bajosabban hozható egyensúlyba. E folyó évtized első éveiben, kiváltképen a londoni jegyzőkönyv által, a dánok számára különféle jogok lőnek írásban kikötve. E jogoknak méltánytalan és szigorú gyakorlatában a dánok igenis nagyon áthágták azon eszély határait, melylyel az uralkodó nemzetiségnek az elnyomott nemzetiség irányában eljárnia kell; de az említett írásbeli kikötéseknél fogva a német hatalmak mint végső kényszereszközhöz Dánia ellenében nem folyamodhatnak egyébhez, mint általános európai zajhoz és izgató politika színéhez, melynek van ugyan természeti, de nincs történelmi jogalapja. Eddig azonban ez európai zajt, a szint, mintha lelépnének a jegyzőkönyvileg kijelölt diplomatiai jogalapról, gondosan kerülték ; a német lapok nem ok nélkül tartanak tehát tőle, hogy ez még ezután is sokáig így lesz. Ellennyilatkozat. *) Nagy tiszteletű Török Pál pesti lelkész s esperes ur a „P. Napló“ i. é. julius 9-ki (154 — 2242) számában egy Nyilatkozatot közöl, melyben a kecskeméti reform, egyháztanácsot azzal gyanúsítja, mintha ez azon öt rendbeli kibocsátványában, melyekről n. t. Török úr szól, alaptalan állításokkal s jogkövetelésekkel, mesékkel és cselekkel lépett volna fel; — és azt állítja, hogy mi, a kecskeméti szent ekklézsia elöljárói, 1857-dik évi május 17-diki nyomtatott közleményünkben, megfeledkezve egyháztanácsi méltóságunk s szent hivatásunkról, meg az illedelem s műveltség szabályairól, oly kifejezéseket használónk, milyenekkel nevelt és művelt egyén, teljes igaza és joga érzetében is, élni szégyenlene, — sőt, n. t. Török Pál urat, oly czimekkel s gyalázó kifejezésekkel illetők, a minőket csak egy megbélyegzett országos imposztor érdemelne, és ígéri, hogy már sajtó alatt levő s e hő folytán vi*) közölvén nt. Török Pál ur nyilatkozatát, kötelességünknek tartottuk a t. kecskeméti sz. egyház ellennyilatkozatát is közölni. Azonban kinyilatkoztatjuk, hogy nt. Török Pál ur az ügy érdekéhez még nem is szólván s a t. kecskeméti egyháztanács 5 nembeli megtámadására nem felelvén, véleményünk szerint nt. Török úr nemsokára megjelenendő feleletéig az újabb megtámadást tartalmazó ellennyilatkozat elhalasztható lett volna. Sz . rk.lágot látandó terjedelmek művében fogja a kecskeméti egyháztanács állításainak s jogköveteléseinek alaptalanságát, meséi és cselei hiúságát kimutatni, s magát és előadását a közönség előtt hiteles okiratokkal igazolni. Ennek ellenében mi is kinyilatkoztatjuk, hogy az említett öt rendbeli kibocsátványunkban foglalt állításaink s jogköveteléseink alaposságát hiteles okiratokkal is kimutatni készek vagyunk, a mesék és cselek kifejezést előre is határozottan visszautasítván ; — kinyilatkoztatjuk, hogy a miket az 1857. évi május 17-diki nyomtatott közleményünkben mondottunk, épen egyháztanácsi méltóságunk s szent hivatásunk nemes érzetében mondottuk, s tartsa bár azokat n. t. Török Pál úr magára nézve bármily sérelmeseknek, másképen mondani nem is akarhattuk, mert ez az egyenes igazság és jogérzet nyelve, és mi az azt eltakaró álműveltségnek barátai soha nem lehetünk; - kinyilatkoztatjuk, hogy sajtó alatt levő s e hó folytán világot látandó terjedelmes művét elvárjuk, s a mennyiben az egyházi s iskolai ügyben tett eddigi állításaink, jogköveteléseink, eljárásaink megtámadtatnának v. a pest-kecskeméti iskolaügyállás netalán elferdítve adatnék elő : egész nyíltsággal és lehető gyorsan s a szükséghez képesti terjedelemben felelni fogunk, mely feleletünk megjelentéig, mi is tisztelettel kérjük az illető közönséget, hogy ítéletét függessze fel. Akkor, sajnálkozva reméljük, egy szomorú tapasztalatot teend a közönség arra nézve, hová s meddig tévedhet egy református lelkész s esperes, ha őt a force ragadja, s mily balul jár az oly református egyházi hivatalnok, kiafinis sanctificat media zászlója alatt működik. Egyszersmind kinyilatkoztatjuk igaz protestáns szívből származó örömünket azon, hogy ni. Török P. úr valahára elhatározó magát ez ügyben a síkra kilépni. Ezt óhajtottuk, ezt vártuk több idő óta, mert mi nem hisszük, hogy ez oly csata lenne, melyből a magyarhoni prot. egyház csak sebeket vehet s gyalázatot, sőt azt hisszük, hogy e csata igen jótékonyan fog hatni a magyar prot. egyházra, már csak annyiban is, amennyiben a reform. egyház némely felhuzalkodott, meggondolatlanul elhízott, tapintatlan és merészen dulakodó egyénein hathatós erőt vághat; — és ha n. t. Török Pál úr azt hiszi, hogy e csatából a magyarhoni prot. egyház csak sebeket vehet s gyalázatot , akkor........tisztelje és becsülje az egyházat s magát, és ne folytassa a csatát, lépjen vissza végképen, vonuljon családi körébe, s nyugodjék eddig szerzett — nem igen irigylendő — babérain. — Kinyilatkoztatjuk még azt is, hogy szívünk legédesb örömére szolgál érezhetnünk azt, hogy n. t. Török Pál úr ellenünk — az igazság, és jog terén működők ellen — akarván magát igazolni, ehez képest — mint maga mondja — nevezetes hátrányban van, — s igyekezni fogunk azon, hogy továbbra is nevezetes hátrányban maradhasson. Ami illeti azt. Török Pál úrnak a nyilatkozatban foglalt első mondanivalóját, mely szerint állítja, hogy a kecskeméti egyház az 1851. évi ősz óta, a dunamelléki superintendentia főiskolájára, a lelkésznövendékeket s iskolatanítókat képző tanintézetre, egy fillért sem áldozott, áldozni megátalkodottan vonakodott mindaddig, míg a pesti theológiai tanintézet fölállítására a legmagasb engedély kiadatott : erre nézve kinyilatkoztatjuk, hogy e vád már csak annyiban sem áll, mennyiben Kecskemét a szegényebb theál. ifjaknak segélypénzt, lakást stb. adott, a megrongált tantermeket nagy költséggel helyrehozta, s a Szántóféle alapítványnak is Kecskemét lévén tulajdonosa, ebből egy tanszéket fentartott stb. s hogy Kecskemét áldozni megátalkodottan s vonakodott volna, azt avagy csak az 1853. évi sup TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. Bűnvádi tárgyalás a pesti országos törvényszék, mint delegált biróság előtt. (Folytatás.) Nevezetes pontját képezte még a bizonyítási tárgyalásnak azon körülmény tisztába hozása : volt-e oka Cz. János vádlottnak előbbi vallomását, melyben t. i. a hulla kivitelébeni részvétét beismerte, s T. M. és F. T.-t jelölte ki egyenes gyilkosoknak, visszavonni? Ő e részben azon indokot hozta fel, hogy Csajkó István börtönész által beszéltetett azon előbbi vallomásra, s attól tudta meg F. T. vallomásának egyes részleteit, mi által képessé tétetett azzal egyezőleg vallani, hogy Csajkó ezen vallomástól jó eredményt várt részére, s pálinkát is adott neki a kihallgatás előtt; hogy a súlyos lánczok okozta fájdalomtól menekülni óhajtván, tette az előbbi vallomást, melyből egy szó sem igaz. Csajkó kihallgattatván, mindezt tagadta; F. Tamástól hallott ugyan többfélét a hulla kivitelének körülményeire nézve, s mind-