Pesti Napló, 1857. július (8. évfolyam, 2235-2261. szám)

1857-07-15 / 2247. szám

159—2247. 8-dik évf folyam. Szerkesztő szállása s Uri-utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő,­­­érmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. K i­a d d­ó h­i­v a t­a­l: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körü­lti panaszok, hirdetmények) a kiadó­hivatalhoz intézendők. p. Félévre....................6 frt p. p. tj. i , / i j." 6 hasábos petit sor háromszori hirdetésnél 4 p. kr. hi­­rdetmenyek ellj ft -lyogdíj külön lopkr.Magín vita 6hasábos petit sorsok Szerkesztési iroda: Egyet­em-utcza 2-dik szám, 1-ső emelet, Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p Félévre...................8 frt p 1857. Szerda, júl. 15. Előfizetési feltételek: Pesten, házhoz hordva. p. Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Bé­r PEST, julius 15. Az erdők nemzetgazdászati jelentősébe s az 1858. január 1-jén életbelépendő uj erdőtörvény. II. i. Az erdők tetemes kiterjedése hazánkban, melynek majdnem egy negyedrészét borítják, s a fá­nak éghajlatunk alatti fontossága, magában véve elég ok figyelmünket az erdészetre fordítani, mely na­gyobbodik annak tekintetbe vételével, miszerint az erdészet, sajátságos viszonyai folytán , a többi ter­mesztési ágaktól tetemesen eltérő s a magán­tulaj­donos érdeke a közérdekkel, ha nem is azonnal, leg­alább a jövőt tekintve könnyen ellentétbe jöhet. Az erdészet, hogy kellő sikerrel szethessék, nagy területeket igényel, s a fák felnövése sokkal hoszszabb időbe kerül, mint bármi más földmivelési ágnál; ezen felül a jövendő termés valószínű értéke a hoszszú 20 , 30 sőt 40 éves vágatási időköz miatt igen változó, s számos külkörülménytől függvén, bi­zonytalan ; ezen felül az időközbeni őrzés tetemes költségbe kerül, miért is az erdőkbe fektetett tőke rendes kezelés mellett legkisebb kamatot hajt.­­ In­nen van, hogy a népesség szaporodtával, a mű­ipar, bányászat gyarapodásával az erdősségek gyorsan el­tűnnek a föld felszínéről, hogy más jutalmazóbb agrár növényeknek tért engedjenek. Ily műtét által ritkultak s pusztultak el Némethon erdei, az éjszak­amerikai rengetegek s hazánk nem egy őserdeje is. Az erdők bizonyos mértékig való kiirtása a polgá­­risulással egy nyomon jár, kikerülhetlen s bizo­nyos mértékig jótékony. Nagyot tévednénk azon­ban, ha az ily pusztítás káros, sőt veszélyes következ­ményeit mellőznék. Az erdők ugyanis nemcsak közvetlen befolyást gyakorolnak fatermésük által a nemzeti gazdaságra, de közvetve, mint éghajlati tényezők is, mi pedig nem jön eléggé eddigelé méltányolva. Sűrű erdőségek ár­nya alatt a földbe szivárgó viz nyáron át rögtöni ki­párolgás ellen védve lévén, ez által csermelyek, pa­takok képződnek, mik megannyi éltető erek a szom­jazó völgyekre s az alföldre nézve. De a falevelek vizgözt kilehellvén, ez által nyáron felhők képződ­nek, melyekből üde harmat, permeteg eső hull a sí­kokra s élteti nedvével a nyár heve alatt már már el­haló növényzetet. Ehhez járul még azon körülmény, miszerint minden fa, levelei által trágyázza a földet, s tartóztatja a szelet, vagy legalább gyengíti annak hatását, s gyökereivel, madaraival a vizek szakadá­sát s ez által áradások képzését akadályozza. Gondos vagy gondtalan erdőkezelés által egész vidékek ég­­hajlatra, jóra vagy roszra változtathatik, igy például Olaszhon sokkal hűvösebb, mióta az éjszaki részén levő erdők kivágattak, Spanyolhon térei erdeinek pusztulásával szárazakká s terméketlenekké váltak. Ezen tekintetek s azon körülmény, miszerint az erdő sok oly helyen is terem, mely más növények termesztésére alkalmatlan , minek meredek hegyol­dalak, mély völgyek, fövenyes, kövecses síkok stb.; már egy század óta a kormányok figyelmét e felette fontos tárgyra irányzák ; főleg mióta a faárak emel­kedése által az erdőpusztításra uj inger keletkezett. Az erdőbirtokosok jelen s a jövendő nemzedék későbbi érdeke között összeütközés támadt, melyet az állam­nak nem egy nemzedékre kiterjedő érdeke tekintetéből, alkalmas szerekkel kiegyenlíteni és illetőleg meg­előznie kell. E czélra két különböző de egymás felé hajló uton kell s lehet törekedni, úgy mint egy részt tagadólag, a faszükségletnek megszorítása, másod­részt tevőlegesen a fatermelésnek gyarapítása által, mi csak okszerű erdészet segélyével érhető el. Az első, a gazdálkodás, más tüzelő anyagok- i­nak, minő kőszén, turfa stb. divatba hozása, takaró-­é­kosabb házi s gyári tüzelés, s több hasonló módon, igen sokat tehet; miután azonban a fa használata megszok­tathatik ugyan, de teljesen feleslegessé nem tétethetik sőt szüksége vasutak s hajókra nézve na­gyobbodik , annál fogva a tevőleges utat, a fa termé­sét illetőleg az erdők művelését s védelmét kell elő­mozdítani ; de mi leginkább czélszerű­ erdőrendtartá­­sok, erdőtörvények által eszközöltethetik *). Ily rendtartások által szabályozandó az erdők mikénti kivágatása, az erdei szolgalmak, az erdők mellékes haszonvételei, az erdei károsítások megbüntetése stb. Hazánkban is közel hetven éve már, hogy az erdők pusztulása a törvényhozás figyelmét magára vonta, s annak meggátlására hozattak az 1791 : 57, az 1807 : 21. t.cz., az 1840:9. t.cz. szintén az erdőbeni tüzelés ellen rendeletet tartalmaz , mely törvényeknek azon­ban fájdalom nem sikerült az erdők mindinkább ter­jedő pusztulásának hatályos gátat vetni. — Az erdé­szet állapota nemcsak hazánkban, de az ausztriai birodalom nem magyar tartományaiban is, daczára a különbféle időkben kelt többrendü rendeleteknek nem épen kedvező **). Ezen állapoton a mennyire törvény által lehet gyökeresen segíteni, feladata az uj erdészeti törvénynek, mely 1852. évi de­cember 3-kán kelt nyilt parancs Ausztria, Stájer, Tyrol, Cseh, Morvaországban s egyéb nem-magyar tartományokban behozatván, oly hatályosnak mutat­kozott, miszerint annak a többi tartományokba is leendő behozatala elrendeltetett. Az uj erdőtörvény, mely az 1857. évi jun. 24 kelt császári nyiltparancs értelmében 1858. jan. 1-jével lépen, Magyar, Horváth és Tóthországban, Erdély­ben s a temesi bánságban hatályba, összesen két fe­jezetből s 77 §§-ból áll, melyek az erdőgazdászatról, az erdei termények hordásáról, az erdei égések és zavargásokról, az erdővéd-szolgálatról, az erdő biz­tossága elleni kihágásokról, az erdei kártérítésről s a folyamodási útról határozatokat tartalmaznak. — Mikről legközelebb. TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Magyar akadémia. Julius 13-án. Philosophiai s társadalmi tudományok osztályának ülése. Szontagh Gusztáv r. t. előadó nézeteit „az egyez­ményes elvről s alkalmazásáról a phi­­losophiának külön tanaira.“ Más referen­sek alkalmasint azt mondják, hogy „a philoso­­phiának gordiusi csomójáról“ értekezett, s valóban igy is czimezte előadását, értekezésének csak végét olvasván el azonban ez kivonatban úgy közöltetik, mint az Értekezőben meg fog jelenni. Ezen, a philosophiának derekába vágó értekezés tel­jes felfogására, a bölcsészet történelmi kifejtését ha­zánkban kell ismernünk ; minélfogva, — már előbbi czikkeink ígérete szerint is, — jónak tartjuk ismer­tetését ennek némi csekély rajzával bevezetni. A világ műveltsége körülbelül három­ezer éves lé­vén, napjainkban a nemzetek a tudományokat nem találhatják már fel, hanem k­ö­l­c­s­ö­n­ö­z­i­k műveltebb nemzetektől. Így terjed ez hagyomá­ny­­ után, míg a művelődés haladtával önállóbb irányt nyer s a különnyelvű nemzeti irodal­mak kölcsönösen részt vesznek a tudományok és művészetek művelésében. E természetes fejlődési utat követve, természetesen philosophiai irodalmunk is eleinte másból nem állhatott mint compilatióból s utánzásból. Apáczai Csere János az első, ki­nek ajkai által a philosophiai múzsa magyar nyel­ven megszólamlott, és pedig elég korán, mert Ency­­clopaediáját 1653 ban adta ki s három évvel utána logicáját, tehát megelőzve a híres Thomasius német nyelven irt philosophiai munkáit. Csere Descartest követte. Elhunyta után beálltak a belvillongások s a törökkeli harczok, a harczmoraj közt pedig elhall­gatnak a múzsák, — úgy hogy utána százados hézag mutatkozik, mert Sartori Bernard munkáját (Magyar nyelven philosophia. Eger­srét 276. lap) 1772-ben adá ki, Wolf bölcsészetét követvén. Ezen idő óta Köteles Sámuelig és Imrejánosig tizennégy eredeti magyar philosophiai íróra találunk, de munkáik puszta viszhangzásai a külföld bölcseleteinek. Önállóbb állást és irányt a philosophia Magyarországban s Erdélyben csak Köteles Sámuel és Imre János felléptével nyert; amaz eleinte ugyan Kantot s később Krugot követte, de eredeti szellemmel, megállapítván ennek egyez­ményes elvét, mi Krugnak nem sikerült; Imre János pedig a legjózanabb irányban, latin és magyar nyel­ven, oly tevékenységet fejtett ki, min­t, oly rövid idő alatt, a philosophiában eddig élé senki. Köteles és Imre beleigazíták a philosophiát ha­zánkban igaz kerékvágásába, de nyelve még nehéz­kes és bárdolatlan maradt, műszavakban is hiányt szenvedett. Helyes philosophiai nyelvünk nagyrészt a magyar akadémia érdeme, mert philosophiai pá­­lyakérdései által fejlett ki­s Balogh Pál és Hetényi János koszorúzott philosophiai pályamunkái által (1835) lépett életbe. És azóta élénkebb és önállóbb philosophiai mozgalom mutatkozik hazánkban ; nincs egy philosophiai tan is, mely irodalmunkban ismételt dolgozatokban nem lenne képviselve. Jeles philoso­phiai kézi­könyvekkel pedig leginkább Purgstal­­­­e­r József tüntette ki magát, mik­­már tudós isko­láinkban második kiadásuk szerint használtatnak. Említenünk kell itt különösen kitűnő philosophiai Propaedeuticáját. Az önálló philosophiai mozgalom pedig legújabban különösen az Akadémia keblében fejlett ki. Eleve ki kell tüntetnünk e tárgy fontosságát, mert az alkotó szellem, az önálló gondolat, kivált a philosophia te­rén tűnik ki. A philosophia meghatározván tudásunk legmélyebb alapjait, az emberi ismeret, a nemzeti műveltség s ennélfogva minden nemzeti irodalomnak is befejező zárköve, mely ha hiányzik a nemzet szi­gorú értelemben vett saját nemzeti irodalommal nem bírhat. Ily előnyt tudnivaló csak önálló, tehát a nemzet kebeléből kifejlett philoso­phia nyújthat, bár egészen ij ez sem lehet, mert alapban már felfedezett igazságokra kell támasz­kodnia s fejlését karöltve a világ haladásával esz­közölnie. Krug egyezményes philosophiáját hazánkban, mint mondom, Köteles Sámuel honosította meg legelébb, teljesen megállapítván elvét, de csak alanyi ol­dalról s azt, mint Krug, pusztán az ember munkás­sága törvényszerűségének meghatározására alkal­mazván. Ebben tudnivaló nagy hiány tűnt ki, mert az igazság természete szerint alany-tárgyas ol­dalú. És e hiányt pótlólag felolvasá az Akadémiában 1833-ban, egy költői lángész és mély műphilosoph. Berzsenyi Dániel, székfoglaló beszédét a „poé­tai harmonisticáról“ kikiáltván az egyez­ményt a világ és emberi lélek főelvének, tehát meg­határozván ez elv tárgyas oldalát is, bár azt ér­tekezése tárgya szerint csak a művészetre különö­sen pedig a költészetre alkalmazta. Berzsenyit láng­eszű conceptióira, mint munkájából látszik, nem ve­zették Krug és a német irodalom, hanem Plato böl­cselete. Követte őt ezen megkezdett önálló pályán Hetényi János, az egyezményes elvet az egész philosophiára alkalmazván. Ezen világos fő és nagy tudós Magyar Parthenonában nemze­tünknek a bölcsesség nagyszerű templomát akará felépíteni, tudniillik oly saját nemzetünk kebeléből kifejlett philosophiát, mely a magyarnak biztos szö­­vetnekül szolgálna a gondolkodás és élet pályáin, az igazat és jót a széppel párosítván. 1854. történt halála azonban nagyszerű törekvését megakasz­totta s munkája bevégzetlenül maradt, vagy in­kább a templomnak csak kis előcsarnoka készült el. Nagy veszteség, ha követőkre nem talál, kik az elkezdett nemzeti ügyet megújult lelkesedés­sel felkarolva, bevégeztéig nem folytatják! És itt csekély személyünkről kénytelenittetünk szólani. „Propylaeumainkban a magyar philosophiához“ már 18 év előtt egy önálló philosophiának alapjait akar­ván megvetni, Hetényi Magyar Parthenonában ezen philosophia körvonalait véltük szemlélhetni. Aka­démiai társunk elhagyott munkáját folytatva megje­lent tölünk „A magyar egyezményes philosophia Ugye, rendszere­s eredményei. Pest, 1855.­ és 1856- ban. „A magyar Parthenon alapjai“; kis röpiratocs­­kák, miket a t. közönség figyelmébe ajánlani bátor­kodunk. SZONTAGH GUSZTÁV. (Folytatjuk.) A dán-holsteini kérdés. Pest, julius 14. Sokat foglalatoskodnak jelenleg a slezvig-holsteini ügygyel: az egész világ fejtegeti; minden új postával egy-egy tuc­at új, még föl nem merült állítmány érkezik ez ügyben; a nagyobb né­met lapok minden száma egy-egy szónokias kifaka­dással köszönt be Dánia ellen, a kopenhágai lapok meg Németország ellen; a franczia és belga lapok­ban szintén napi­renden vannak a német-dán kérdés­beli levelezések és értekezések. És e bő hírlapi anyag daczára mégsem közölhetünk a kérdéses tárgyban semmi lényeges újságot. A dán német ügyre vonat­kozó feszegetések legnagyobb része csak érzelmi po­litikusok ábrándos ömlengése, melyet a hasonérzel­­müek köre élénken megtapsol ugyan, s mely itt-ott nem csekély sensatiót is okoz, melynek azonban a józanabb ítélő közönség fórumán teljességgel semmi hatása sem lehet.­­ A németek természetesen nyo­matékosan kívánják Slezvig-Holstein jogait az elbi­zakodott, de kicsiny és magában tehetetlen Dánia irá­nyában képviseltetni s védelmeztetni. A dánok vi­szont a magok valóságos vagy képzelt jogait védel­mezik a német szövetség ellenében. Mindkét részről következnek aztán — az illető szóló vagy hírlap po­litikai szenvedélyskálájához képest — a javaslatok a földirati határra nézve, mely a vita kielégítő eliga­zitása tekintetéből a német szövetség s a skandináv ’’) Kudler : Grundlehren der Volkswirthschaft II. 55 lap . é­s Karvassy Politikai tudományok II. 67 lap. ( **) Havi id. m. II. kötet 77 lap szigetország területe közt vonandó volna. A né­met ultrák azt kívánják, hogy Slezvig s a hoz­zácsatolt éjszakaibingi tes­tvérherczegségek végkép szakíttassanak ki a dán államterületből , s en­nek éjszaki része legyen aztán a skandináv e­­gyesületi állam tagjává; a dán ultrák meg Svédor­szág segítségével Németországtól akarják a herczeg­­ségeket elszakítani. A mérsékeltebb németek a nyelv­beli határt emlegetik, melyet körülbelül Slezvig kö­zepén kellene átvenni; az eiderpárti dánok pedig, a centrum emberei lejebb, dél felé kívánják e határvo­nal. Mind a két pártnak aztán még számos árnyalata van, melyeket a déli, német résznek a középponti dán kormányhoz és a német szövetséghez való vi­szonya iránti véleménykülönbségek különböztetnek meg egymástól. — Ezek a pártok , melyek, eredeti­leg a lauenburgi uradalmak eladása miatt a német szövetség és Dánia közt fejlődött vitától indíttatva, e különleges kérdésnek oly horderőt és fontosságot akarnak kölcsönözni, mint eredetileg aligha rejlett a bécsi és berlini kabinetek szándékában. Szoríttatván a németországi közvéleménytől, valamint a kihívó modor által is, melylyel Kopenhágából az ausztriai és porosz jegyzékekre feleltek, e két kabinet most támadóbb politikára érzi magát indítva, melyet elfo­gulatlan és méltányos emberekből álló jury előtt ugyan igenis igazolhatni, mely azonban a fenálló nemzetközi szerződvényekkel csak bajosabban hoz­ható egyensúlyba. E folyó évtized első éveiben, ki­váltképen a londoni jegyzőkönyv által, a dánok szá­mára különféle jogok lőnek írásban kikötve. E jo­goknak méltánytalan és szigorú gyakorlatában a dá­nok igenis nagyon áthágták azon eszély határait, melylyel az uralkodó nemzetiségnek az elnyomott nemzetiség irányában eljárnia kell; de az említett írásbeli kikötéseknél fogva a német hatalmak mint végső kényszereszközhöz Dánia ellenében nem folya­modhatnak egyébhez, mint általános európai zajhoz és izgató politika színéhez, melynek van ugyan ter­mészeti, de nincs történelmi jogalapja. Eddig azon­ban ez európai zajt, a szint, mintha lelépnének a jegyzőkönyvileg kijelölt diplomatiai jogalapról, gon­dosan kerülték ; a német lapok nem ok nélkül tarta­nak tehát tőle, hogy ez még ezután is sokáig így lesz. Ellennyilatkozat. *) Nagy tiszteletű Török Pál pesti lelkész s esperes ur a „P. Napló“ i. é. julius 9-ki (154 — 2242) számá­ban egy Nyilatkozatot közöl, melyben a kecs­keméti reform, egyháztanácsot azzal gyanúsítja, mintha ez azon öt rendbeli kibocsátványában, me­lyekről n. t. Török úr szól, alaptalan állításokkal s jogkövetelésekkel, mesékkel és cselekkel lépett volna fel; — és azt állítja, hogy mi, a kecskeméti szent ekklézsia elöljárói, 1857-dik évi május 17-diki nyomtatott közleményünkben, megfeledkezve egy­háztanácsi méltóságunk s szent hivatásunkról, meg az illedelem s műveltség szabályairól, oly kifejezé­seket használónk, milyenekkel nevelt és művelt egyén, teljes igaza és joga érzetében is, élni szé­gyenlene, — s­őt, n. t. Török Pál urat, oly czimek­­kel s gyalázó kifejezésekkel illetők, a minőket csak egy megbélyegzett országos imposztor érdemelne, és ígéri, hogy már sajtó alatt levő s e hő folytán vi­*) közölvén nt. Török Pál ur nyilatkozatát, kötelességünk­nek tartottuk a t. kecskeméti sz. egyház ellennyilatkozatát is közölni. Azonban kinyilatkoztatjuk, hogy nt. Török Pál ur az ügy érdekéhez még nem is szólván s a t. kecs­keméti egyháztanács 5 nembeli megtámadására nem fe­lelvén, véleményünk szerint nt. Török úr nemsokára megjelenendő feleletéig az újabb megtámadást tartalmazó ellennyilatkozat elhalasztható lett volna. S­z . r­k.­lágot látandó terjedelme­k művében fogja a kecske­méti egyháztanács állításainak s jogköveteléseinek alaptalanságát, meséi és cselei hiúságát kimu­tatni, s magát és előadását a közönség előtt hiteles okiratokkal igazolni. Ennek ellenében mi is kinyilatkoztatjuk, hogy az említett öt rendbeli kibocsátványunkban foglalt állí­tásaink s jogköveteléseink alaposságát hiteles okira­tokkal is kimutatni készek vagyunk, a mesék és cselek kifejezést előre is határozottan visszauta­sítván ; — kinyilatkoztatjuk, hogy a miket az 1857. évi május 17-diki nyomtatott közleményünkben mon­dottunk, épen egyháztanácsi méltóságunk s szent hivatásunk nemes érzetében mondottuk, s tartsa bár azokat n. t. Török Pál úr magára nézve bár­mily sérelmeseknek, másképen mondani nem is akarhattuk, mert ez az egyenes igazság és jog­érzet nyelve, és mi az azt eltakaró álműveltség­­nek barátai soha nem lehetünk; -­ kinyilatkoztat­juk, hogy sajtó alatt levő s e hó folytán világot lá­tandó terjedelmes­ művét elvárjuk, s a mennyiben az egyházi s iskolai ügyben tett eddigi állításaink, jogköveteléseink, eljárásaink megtámadtatnának v. a pest-kecskeméti iskolaügyállás netalán elferdítve adatnék elő : egész nyíltsággal és lehető gyorsan s a szükséghez képesti terjedelemben felelni fogunk, mely feleletünk megjelentéig, mi is tisztelettel kér­jük az illető közönséget, hogy ítéletét függessze fel. Akkor, sajnálkozva reméljük, egy szomorú tapaszta­latot teend a közönség arra nézve, hová s meddig tévedhet egy református lelkész s esperes, ha őt a force ragadja, s mily balul jár az oly református egyházi hivatalnok, kiafinis sanctificat me­dia zászlója alatt működik. Egyszersmind kinyilatkoztatjuk igaz protestáns szív­ből származó örömünket azon, hogy ni. T­ö­r­ö­k P. úr valahára elhatározó magát ez ügyben a síkra kilépni. Ezt óhajtottuk, ezt vártuk több idő óta, mert mi nem hisszük, hogy ez oly csata lenne, melyből a magyar­honi prot. egyház csak sebeket vehet s gyalázatot, sőt azt hisszük, hogy e csata igen jótékonyan fog hatni a magyar prot. egyházra, már csak annyiban is, a­mennyiben a reform. egyház némely felhuzalkodott, meggondolatlanul elhízott, tapintatlan és merészen dulakodó egyénein hathatós erőt vághat; — és ha n. t. T­ö­r­ö­k Pál úr azt hiszi, hogy e csatából a ma­gyarhoni prot. egyház csak sebeket vehet s gyalá­zatot , akkor........tisztelje és becsülje az egyházat s magát, és ne folytassa a csatát, lépjen vissza vég­képen, vonuljon családi körébe, s nyugodjék eddig szerzett — nem igen irigylendő — babérain. — Ki­nyilatkoztatjuk még azt is, hogy szívünk legédesb örömére szolgál érezhetnünk azt, hogy n. t. Török Pál úr ellenünk — az igazság, és jog terén működők ellen — akarván magát igazolni, ehez képest — mint maga mondja — nevezetes hátrányban van, — s igyekezni fogunk azon, hogy továbbra is nevezetes hátrányban maradhasson. A­mi illeti a­zt. Török Pál úrnak a nyilatkozat­ban foglalt első mondanivalóját, mely sze­rint állítja, hogy a kecskeméti egyház az 1851. évi ősz óta, a dunamelléki superintendentia főiskolájára, a lelkésznövendékeket s iskolatanítókat képző tan­intézetre, egy fillért sem áldozott, áldozni megátal­­kodottan vonakodott mindaddig, míg a pesti theoló­­giai tanintézet fölállítására a legmagasb engedély kiadatott : erre nézve kinyilatkoztatjuk, hogy e vád már csak annyiban sem áll, mennyiben Kecskemét a szegényebb theál. ifjaknak segélypénzt, lakást stb. adott, a megrongált tantermeket nagy költséggel helyrehozta, s a Szántóféle alapítványnak is Kecske­mét lévén tulajdonosa, ebből egy tanszéket fentar­­t­­ott stb. s hogy Kecskemét áldozni megátalkodottan s vonakodott volna, azt avagy csak az 1853. évi sup TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. Bűnvádi tárgyalás a pesti országos törvényszék, mint delegált biróság előtt. (Folytatás.) Nevezetes pontját képezte még a bizonyítási tár­gyalásnak azon körülmény tisztába hozása : volt-e oka Cz. János vádlottnak előbbi vallomását, melyben t. i. a hulla kivitelébeni részvétét beismerte, s T. M. és F. T.-t jelölte ki egyenes gyilkosoknak, vissza­vonni? Ő e részben azon indokot hozta fel, hogy Csajkó István börtönész által beszéltetett azon előbbi vallomásra, s attól tudta meg F. T. vallomásának egyes részleteit, mi által képessé tétetett azzal egye­­zőleg vallani, hogy Csajkó ezen vallomástól jó ered­ményt várt részére, s pálinkát is adott neki a kihall­gatás előtt; hogy a súlyos lánczok­ okozta fájdalom­tól menekülni óhajtván, tette az előbbi vallomást, melyből egy szó sem igaz. Csajkó kihallgattatván, mindezt tagadta; F. Tamástól hallott ugyan többfé­­lét a hulla kivitelének körülményeire nézve, s mind-

Next