Pesti Napló, 1857. augusztus (8. évfolyam, 2262-2285. szám)
1857-08-26 / 2281. szám
1954. 1855. font sterl. font sterl. Salitrom . . 596,695 263,831 Nyers selyem . 404,376 559,319 Gyapjú . . . 404,481 490,977 Börök . . . 381,793 451,911 A selyem és indigo kivételével ez áruczikkekre nézve igen nagy a forgalom, s az Indiávali kereskedés számtalan hajónak ad foglalkozást, úgy hogy az angol kereskedelmi flottának legtetemesb része itt talál foglalkozást. Az Indiából történő szállítások különösen jövedelmezők , ennél nemcsak a hajósok keresnek szép pénzt, hanem még sok bizományos, alkusz, munkás él belőle mind az anyaországban, mind a gyarmatokban. 1855 ben a gyapot-kivitel tetemesen növekedett; 600,265 font sterlinggel többre ment, mint az előbbeni évben. Ez év első hat havában a kivitel 67 percenttel több, mint 1856-ban (mely évről azonban még nincs kimutatás közzétéve.) 1856- ra e szerint mintegy 3,700,000 font sterlingre tehetni. Igen fontos Angliára nézve a lenmag s más olajadó magvak bevitele is, melyek Indiában sokkal olcsóbban termesztődnek, mint Európában Anglia évenkint mintegy 12 millió font sterling — 1854 ben 493,752 ft st; 1856-ban 404,321 font st. értékű, Anglián kivüli gyarmatárukat és terményeket küld Indiába. Az Angolországgali kereskedelmi összeköttetésen kívül India még jelentékeny kereskedést űz a Nagybritanniához nem tartozó nyugati tartománynyal , Chinával, a Sunda szigettengerrel és Ausztráliával. Az angol bevitel és kivitel értéke 1855-ben mintegy 23 millió font sterlingre ment; tekintetbe véve az ország roppant kiterjedését mindenesetre nem valami jelentékeny szám, még ha China és Oroszország kereskedelmével hasonlítnak is össze. A mostani fölkelés mind a termelés — mint a kereskedésre nézve Indiában mindenesetre oly annyira káros, hogy annak következményei, habár a lázadás rövid időn elnyomatik is, még sok éven át érezhetők lesznek. T. I. PESTI NAPLÓ. Pest, aug. 26. A protestáns képes naptár 1858 ra megjelent. — E Ballagi Mór tanár szerkesztette naptárnak ez 4-dik évi folyama s igy eléggé ismeretes a közönség előtt. Az 1858-dikihoz rendkivüleg van hozzámellékelve az 179/-ki 26-ik vallásügyi törvény. A képekkel is ellátott naptár bolti ára 30 pkr. — Megjelent „István bácsi naptára“, képes kalendáriom 1858-ra. Szerkeszti Majer István. Kiadja Heckenast. Ára 30 ki. * A naivitás megható jelére s különös szerkesztőségi figyelemre akadunk a „Magyar Sajtó“ tegnapi számában. — Montalembert grófnak a franczia akadémia zárülésében tartott és nagy sensatiót okozott igen jeles beszédét a „Pesti Napló“ aug. 22-ki számában egészen s a „Magyar Posta“ szintén azon nap, de lapja kisebb tertelme miatt megszakítva közté. A „Magyar Sajtó“ a nagy szónok e nagy hirü beszédét nem ismertette meg olvasóival. Ez reánk nem tartozik s erről soha sem szólunk vala, ha a „Magyar Sajtó“ tegnapi számának „A pesti reáliskolákról és még valamiről“ értekező főczikkében e sorokat nem olvassuk: „A „Magyar Posta“ szerkesztőségének helyes tapintatára s éberségére mutat, hogy Montalembert e lelkes és velős felszólalását a magyar olvasóközönséggel rögtön bővebben megismertetni sietett.“ E dicséret megilleti a „M. P.“ szerkesztőjét, de nem mulatságos-e, nem meghatólag naiv-e, midőn ezáltal önmagát feddi meg azon lap, mely e beszédet nem közlé ? Hamis ember lehet a „M. S.“ munkatársa, hogy magában a lapban bár indirecte kritikát írhatott a „M. S.“ szerkesztésére. Vagy a főczikket s a leplezett feddést maga a szerkesztő irta ? Sem a czikk előtt, sem alatta nincs jegy avvagy aláirás. — Kolozsvárit uj magyar nyelvtan jelent meg németek számára s németül írva ; czime : Praktische ungarische Sprachlehre, bearbeitet nach dem Geiste der ungarischen Sprache, mit Rücksicht auf die Eigenthümlichen des Deutschen, von Samuel Kovács. I. Die Formenlehre. — Mint a „P. LI“ értesült. hó 23-ról 24-re menő éjjel Gödöllőn 60 háznál több égett le. Azok közöt 8 volt biztosítva a trieszti tüzkármentő társulatnál. — A rozsnyói ev. község iskolai tőkéje újabb adakozások által gyarapodott. Ottani özvegy, Czibua aszsz. 2200 ftot hagyott annak végrendeletileg, s Sárkány Károly ur a nyilvánosság kihirdetésének ünnepélye alkalmával alapítványi tőkéül 1000 ftot ajándékozott. — A tolna-baranya-somogyi evang. egyházi senioratus algymnasiumot szándékszik felállitni. Már egyes községek, tanítók s lelkészek 2300 forintot írtak alá. Ennek kiegészítése aláirás utján fog történni. — F. hó 19-ikén tartotta Temesvárit a gazdasági egylet alaptó gyűlését. Egy második közgyűlés, melyen elnök és választmányi tagok fognak választatni, September 29-ikére van határozva. Azon világhírű mákos-szürke lónak, melyen I. Napoleon legtöbb csatájában lovagolt, s melyet Frum-nak neveztek, csontváza Mezőhegyesen van felállítva. E lovat a Ferdinánd főherczeg hadteste zsákmánylotta 1815-ben Francziaországban, s Mezőhegyesre vitetvén két év múlva végezte be dicsőséges és viszontagságos életét. — Somogy megyében Kutas, Szob, Alsó-Segesd és Iharos-Berény határát a múlt hetekben egy pusztító fellegszakadással párosult jég verte el. Nemzeti színház. Aug. 24-én „Brankovics György“, eredeti tragoedia 5 felv. Kardalokkal és tánczczal. — E kardalos, tánczos tragoediát a sokszori előadás semmivel sem fogja jobbá tenni, mint a minő. A mű, mint egész, leggyengébb színműveink közé tartozik, amit nem szükség bizonyitni, s mibe nem is ereszkedünk. Csupán egyik jelenetről akarunk szólani, mely igen soknak véleménye szerint igen szép, megindító jelenet, sőt némelyek shakespearinak írták. Ez azon jelenet, amidőn Brankovics két fiát, egyikét a másik után, vakon hozván ezen, fájdalazzák elébe. Lássuk mi érdeme mat legmagasb fokán festeni akaró jelenetben írónak és a színésznek ? Mi e jelenetből soha sem kívánnánk a szerzőnek drámaírói tehetségére ítéletet hozni. A fájdalmat nagy részint jajgatással, sírással festi. Mikor hírül adják, hogy fia vak, kardot ránt a hírnökre, hogy húzza vissza szavát. Midőn fiát elővezetik, eléje tart valamit, hogy látja-e, s miután meggyőződik, hogy fia mit sem lát, ismét jajgat. Aztán ily dagályos phrasisokat zokog : „Hullt-e le valaha szebb két csillag az égről“ stb. Szóval (mert több részletbe nem ereszkedhetünk) amit itt Brankovics mond, mind nagyon közönséges, elcsépelt dolog — csupa közhely. A közhelyek pedig soha sem indíthatnak meg. Sajátságos, de az érzelmek festésében is csak az eredetiség beiz megragadni. Ha nincs valami mély, a lelki állapotot rövid, erős kifejezéssel elénk állító kifejezés, nem vagyunk képesek rokonszenvet érezni a személy iránt. Magának a költőnek kell rokonszenvileg egészen a festett egyén lelkébe hatni, hogy épen csak az ő szavait, s épen csak lelkiállapotjához, s máshová sehová se egészen illő szavakat mondasson vele, így egyfelől természetes, másfelől eredeti lesz az érzelemnyilatkozat. Mindezt Brankovics szavaiban nem látjuk. A szavak a mellett, hogy a lelkiállapotot nem festik mélyen, oly általánosak , hogy számos más egyén szájába és nagyrészt más állapotba is beillenének. E jelenet nincs köztve nincs megírva, így állván a dolog, a színész sem hat meg mást, mint azt, kit a kiabálás, jajgatás, zokogás, sívitás, vonaglás stb cít, ha mindjárt lélek nélküli külsőséggel képes ámitni. Egressy játéka e jelenetben nagyrészt néma játék, sőt mivel az elszavalt helyekben eszme és érzés nincs kifejezve egészen némajáték. Elismerjük, hogy szorgalmas tanulmányt fordított a jelenetre (tán a többiek rovására), de mi sajnáltuk mindig, hogy e szép szorgalmat nem valami több lélekkel bíró tárgyra forditá, — s leginkább sajnáljuk, hogy Egressy Brankovics Györgyöt jó szerepnek tartja. — Ma adatik: Julius Caesar. Szomorú játék 6 felv. Irta Shakespeare. Fordította Vörösmarty Mihály. A pest-budai hangász-egyesület részéről báró Prónay Gábor ajánlata folytán 1857-re egy magyar szellemű zeneműre kihirdetett pályázat, mely szerint 10 aranyból álló jutalom adatik annak, ki Petőfi ismeretes „Honfidal“ czimü költeményére népszerű magyar stylben a legjobb zenét késziteni — emlékezetbe hozatik, hogy a pályázat i. é. September 30-ig tart. E pályamű énekre zongorakisérettel alkalmazandó idegen kézzel írandó és egy jelmondattal ellátott, s ugyan e jelmondatot viselő, s a szerző nevét tartalmazó bepecsételt levéllel együtt, Ritter Sándor egyesületi titoknokhoz küldendő, vártak, az igazgató pedig segítségnek hozta őket, — ha azt a hallgatót ki kellene dobni. „Fogadj Isten!“ Válaszol a kérdett először szólva, mióta az öltözőben leült, ,Rég ül itt — kegyed!" Mondja az igazgató sem urnak, sem kendnek nem akarván őt szólítani .Elmúlt két órája." Felel Nagy Pista. „Nagyon elfáradtunk ugye?“ Kezdi az igazgató a gúnyolódást. ,Azt, magam is elhiszem, — mondja Pista, majd meglátnám négy napi gyalogolás után mit csinálna kegyed." A kegyed szót akkor még csak a színészek használták, és ezen szóból rögtön megismerte valamennyi, hogy a vándormadár bizonyosan színész. „De hát ki legyen kegyed." ,Én. .... Nagy Pista vagyok !" Mondja a különös ember egészen jól számítva a hatást, mert midőn e nevet kimondá, valamennyi nyakába kapasz- kodott , s minthogy Hubenay Ferencz legelőször rohant oda, és legnagyobb darabot fogott meg a nagy hirű emberből, el sem eresztette addig, míg össze nem csókolta. Nagy Pista végig nézett a társaságon, mintha kézen akarná válogatni őket, s minthogy mindanynyian színpadi ruhában voltak, s a legfurcsábbat Hubenayn látta, kiválasztotta jó barátnak, és még azt is elfogadta, hogy vacsorálni menjen vele,—neki ilyen pajtás kellett. .Nálunk marad Nagy Pista barátom ?" Kérdi az igazgató. „Majd meglátom.“ ,A fixum ellen nem lesz panasz.' „Nekem csak enni adjanak, — mondja Pista, —• nekem nem kell fixum." ,De már itt mindenkinek fixuma van, a vármegye fixumot fizet." Nagy Pista bámult,.... neki ez uj üstökös volt, észrevette, hogy a vándorszínészet ellöki régi hüvelyét, s amint az uj hajtásnak ágai szélesebbre nyúlnak ki a törzsről, annál mélyebben kell a földbe nyúlni a gyökérnek, és Nagy Pista valóban a földbe kívánkozott. A viszontagságos ember megkapaszkodott a vándorbotban, mint az üldözött keresztény a keresztfában, mintha szenvedésének jelétől nem bírna megválni, mártírrá szánta magát, s a kereszten akar meghalni. Egy pillanatra megdöbbent, hisz a jóllét elől szökött meg, hogy halálos holtáig a nemzet napszámosai között legyen, s ime, már a színészet állandó födél alá kerül, a vándorbot sarokba kerül, urfiak tolakodnak a színfalak közé. .... Pista, Pista, bújj a hideg hantok alá, tégy végrendeletet, és hagyd meg, hogy vándorbotodat dugják le fejedhez oszlopnak, nehogy befütsön vele maholnap a lámpagyujtogató. ,De azt csak megengedik, hogy a színpadon hálhassak a koporsóban ?" Kérdi Pista föltévén minden komédiásról, hogy ennyit már hallott felőle, s ezt a szokást mulatságból is elbeszélték róla. „Amint tetszik, Nagy Pista barátom!“ mosolyog az igazgató maga megmutatván neki a színfalak mögött előadás után. Ezen órától fogva Pista nagyon megváltozott, s mintha csak addig maradna még a földön, míg kevés holmiéval áthordozóskodhatik, s mindig maradhatatlan volt. Utolsó pajtása Hubenay volt, sokszor földerült, mikor a jó vérű pajtás akár a színpadon, akár azon kívül nem hagyta búsulni, hanem azért csöndesen fogyott, mint a lámpavilág. Vándorbotja most már mindig vele volt, ez volt a szent ereklye, mint a jeruzsálemi zarándoknak a keresztes bot, még halálos óráján is könnyebben hal meg, hogyha mellette érzi. Büszke fejét azonban magasra emelé, mintha az időnek oszlopa volna, melyen írva van a küzdelem története; de lelkében mégis remegett, hogy amit a szenvedés e homlokra irt,azt a jóllétnek kövér falatjai mind letörlenék majd. Még arra sem érzett vágyat, hogy a késő vénségben élőszóval beszélje el a magyar színészetnek múltját. S ha valaha egyetlenegy ember akadna, ki az elbeszélt szenvedést hazugságnak hinné, szive repedne meg bele, és a mi több, megbánná, hogy oly szívesen szenvedett ő egykor. Életének legjavában, művészetének legfőbb pontján kikivánkozott az életből, hogy bolondságainak, különczködésének száma egygyel több legyen, és végtől végig az a Nagy Pista legyen, kiről pályatársai mai napig furcsánál furcsább dolgokat beszélnek, mit másról a világért sem hinne el senki, csupán Nagy Pistáról. Nem tudták lecsalni a színpadi tanyáról, az újonczok mindig zaklatták, hogy nem lát-e rémeket a koporsóban , mi azon gondolatra vitte, hogy e helyet előbb-utóbb megtagadják tőle. Egy pár igen okos ember látogatta meg a társaságot. Nagy Pista valamelyik sarokból hallgatta a szép beszédet, mit ő maga is nagyon okosnak tartott, és szóról szóra elhitt, azt tudniillik, hogy Pesten állandó színházról kell gondoskodni, hol a magyar művészet diadalát ülje. Mintha megcsiklandozták volna szívét a boldog művésznek, ki egykor a birkaakolban játszott, és ma már oda merne állni a nagy színpadra, hisz oly szépen föl volt már öltöztetve az a szegény árva, mit édes nyelvünknek mondunk, hogy a szégyentől nem félne. Régen volt ilyen jó kedve, . . . eszébe jutott Sándorffy, ki nekik oly gyakran elbeszélte, miként vitázott gróf Rhédeyvel, s ime ma már arról beszélnek, a mit akkor őrültségnek hittek. Közel volt tehát az ígéretnek földje, csakhogy Nagy Pista nem megy el odáig; mert midőn az egyik beszélgető azt mondá, hogy a vándorbotot ki kell a színészet kezéből venni, kirohant a szobából, eszébe jutván, hogy vándorbotját a színpadon a koporsóban hagyta. ,Nem jösz vacsorára ?" kérdi Hubenay előadás után. „Nem megyek.* Mondja Pista végig nyújtózkodvaa koporsóban. ,Tehát jó éjszakát kívánok. „Isten veled!" mondja Pista olyan megilletődötten, mint a ki tudja, hogy örökre búcsúzik. Vándorbotját mellére fogta két kezével, szivének dobbanása mind inkább lassúbb jön , még mindig hallá, hogy a közönségnek utólja a színházban van, s midőn a legutolsó után becsapódott az ajtó, Pista is megszűnt élni. Elaludt az utolsó lámpa is, vége van a komédiának. Láttak már önök színészt eltemetni ?" „Ha láttak, tudni fogják, hogy ilyenkor a fél város kitódul. a Pista után is elláthatlan vonalban húzódott a közönség a temetőig, hisz hova kell szokatlanabb látvány, mikor a színházi koporsót komolyan eltemetik, s a sok komédiás oly keservesen sir, mintha pénzért tennék ?... pedig ime,... nézzétek csak,... ingyen siránkoznak! ,kit temetnek ?" Kérdi egy jámbor falusi. „A nemzet napszámosát." Mondja a városi komolyan, ki választott embere az urnak, és azt is tudja, hogy midőn a színész így hal meg, akkor néma a közönség, és a magas égben az angyalok tapsolnak, fölébresztvén őt az öröküdvösségnek. **‡»*«•—. HIVATALOS. Ő cs. k. A p 0 s 101 i F elsége f. é. aug. 4-ki legfelsőbb határozata által a nagyváradi országos pénzügyigazgatósági osztálynál első főpénzügyi tanácsosi állomásra Rauscher Ignácz főpénzügyi tanácsost, s helyébe Hehner Gottfried pénzügyi tanácsost, a magyar orsz. pénzügyigazgatóság főpénzügyi tanács csosává Nagyváradon teendő szolgálattal kinevezte. Ö cs. k. Apostoli Felsége gr. Pejacsevics Juliánt cs. k. kamarási méltósággal legkegyelmesebben fölruházni méltóztatott. A belügyminiszter Richter Ferencz szolgabirót, Gartner Antal és gr. Taaff e Edvard miniszteri fogalmazókat a belügyminisztériumban , továbbá nemes müllborni Müller Győző és Lacowsky Lipót lovag másodosztályú megyei biztosokat helytartósági titkárokká Magyarországban kinevezte. A belügyminiszter gr. Pongrácz István miniszteri fogalmazót a belügyminisztériumban helytartósági titkárrá Magyarországban kinevezte. LEVELEZÉSEK. Puszta Györk, aug. 22-én A falusi úgynevezett községi tanodák, csak úgy mint a nagyok vagy városiak szünnapjaikat ülik. Vidékszerte megtartottak a próbatételek, magam is valók tanúja egy ily examennek, mely a helybeli plébános buzgó ügyszeretetének és személyes szorgalmának félreismerhetlen gyönyörű tanúságául szolgált. Vajmi kevés helyről lehet hasonlót hallani! Adná isten, hogy a tiszt, derűs minden tagja ily erélyesen s kitartó szorgalommal karolná föl a népnevelés ügyét, mert az ő kezükbe van ennek jövője letéve, s mi bizalomteljesen fognánk nézni eme joguk és kötelességök kizárólagos birtoklására, ha ily örvendetes előremenetelt tudnak előmutatni minél. .. a vámosgyörki iskola növendékeinek próbatételén látható volt! Azok, kik hivatásuk vagy önakaratuknál fogva a gazdálkodás vagy egyéb foglalatosságokban a föld népével közvetlen érintkezésben vannak, legjobban fogják tudni, mennyire kívánatos, miszerint népünk neveltessék ! Ha önérdeküket helyesen felgondolják, lehetlen, hogy be nessák, miszerint ha a népnevelés ügyéért áldoznak fáradnak, a jövőre tőkésítették filléreiket, melyek dúsan hozaadják kamatukat, mert a nevelt nép szelidebb, számítóbb, s igy minden haladása fogékonyabb lesz! — A műveltebb paraszt ki, számolni is tud sokkal könnyebben fogja magát a haladó gazda törekvéseihez, gépekhez, újításokhoz alkalmazni, mint ki öt ujján alig képes az arató vagy nyomtató részt kikalkulálni! — Nem említem, hogy honya iránti kötelességeiből menyit ró le, ki a népnevelés ügyéért áldoz, mert ezt hála az égnek mindenki tudja! Előttünk a sok nemes és követésre méltó példa, azért tehát induljunk utána kik nem adhatunk ezreket vagy százakat, adjunk filléreket, járjunk el a próbatételekre, tanításokra, buzdítsuk az illetőket, javítsuk adakozással a tanitók keservesen roszul fizetett állását, egy is fűtő szalma, fa, főzelék, búza s több efféle, kitől egyik kitől másik, tűrhetőbbé teendi állásukat! tegyen ki mit tehet, mi keze ügyébe esik, de tétlen ne heverjen! Nem is lehet átalános panaszunk a birtokos osztály ellen e tekintetben, mert lapjaink telvék azon örvendetes tudósításokkal, hogy karoltatik föl mindinkább a népnevelés Ugye itt is amott is. Jó hogy e példákat halljuk, buzdítsanak ezek édes mindjájunkat kitelhető közreműködésre ! A katholikus néplap kistályai levelében a fennebbiekkel ellenkező híreket olvasunk, hogy a szemerei iskola Ugye sehogy sem áll, mintegy vád alá ejti az illető földes urat — vádolja továbbá az andornaki földes asszonyságot, ki nem akar — szerinte — több rendbeli fölszólitásra az iskolára semmit adni. Mindkét állítás valótlan ; ugyanazon szemerei iskolára — lapok utján tudom — legközelebb az illető földes ur 200 pártot adott az andornadi népiskolára az illető földesasszony nem hogy semmit sem ad, de az épülethez szükségelt minden követ, kitelhető fát, s a tanítónak több évenkénti 10 köböl búzát biztosított. Általános vidékünkön is a panasz irodalmi férfiaink és a közönség nagy részéről a miatt, hogy a népies irmodor helytelen fölfogása mennyire sokakat ragadott oly térre, mely a virágzásnak indult irodalomnak nemhogy gyarapítására, hanem inkább süllyesztésére vezet. — Úgy látszik azt hiszik sokan — értem azok, kik tudnának máskép is írni, — hogy ha a nép számára írnak, oly modort kell követniük, minőben az élmény, de durvább paraszt mesél, ki a szavakat nem válogatja, bőbeszédűségével az unalomig kitérő és primitív fogalmakkal magyaráz, folytonosan erőltetett ügyetlen esetlen parabolákban beszél, s minden a legegyszerűbb ember által is érthető dolgokat elkopott, elcsépelt, bárdolatlan phrasisokkal és példákkal világositabban képzelik a népies iriodor classicitását rejteni, ha mentül lejebb sülyesztik a nyelvet, s az érthetőséget a pórias előadásban vélik. Menjenek az ily népszerű irók a nép azon része közé, mely olvas, s bizton mondhatom ama népiróknak, hogy megszégyenlik magokat,mert sokkal miveltebb nyelven beszél ama földmives magyar ember, kinek szánvák ezen úgynevezett népies modorú Írások, mint a hogy ők Írnak !r. 1. KÜLFÖLD. Francziaország. Rayneval grófnak sz. pátervári nagykövetté lett kineveztetéséről a „Neue Pr. Zig“nak Párisból igy írnak: Az orosz-franczia szövetség barátai épen úgy meg vannak elégedve Rayneval grófnak pétervári nagykövetté neveztetésével, a mint nem békülhetnek ki az ő Rómából való eltávolításával a Párisban lévő római diplomaták. Hogy ezen kétféle kedélyhangulat igazolva van-e azt nem vitatjuk , hanem az bizonyos, hogy Rayneval gróf oly államférfinak tartatik, a ki az Angliával való szövetség után épen nem rajong, — és hogy ő római nagykövet korában tőle kitelhetőleg iparkodott kormányát megakadályozni, hogy ez a pápa elhatározására valódi nyomást ne gyakoroljon. A római diplomaták előtt pedig Rayneval gróf eltétele annál aggályosabbnak tűnik fel, mivel az egy franczia jegyzéknek elküldésével (a reformok tárgyában) épen összeesik, és mivel Grammonthy lett Rómában nagykövetté. Attól tartanak, hogy Grammont by Turinből, hol eddig volt, oly nézeteket és előítéleteket visz magával, melyek nagyon is hajlandóvá tehetnék a pápai kormány állásának bizonyos követelések ellenében való megnehezítésére. Brit-Keletindia: Egy Calcuttában, jul. 4 -én kelt s a „Times“-al közlött levélnek kivonata következő : „Ha általános visszapillantást teszünk a dolgok itteni ásájára, meglehetősen valónak tűnik föl, hogy az összeütközés sajátképen Oroszországtól indult ki. Törökország védelmezésére Oroszországgal vívott harczunk alatt nagy hadserget gyűjtött össze a Kaspi tenger partjain és persa határokon. Évek óta teljes befolyás birtokában lévén a persa udvarnál, azt Herat ellen felingerelte, megígérvén egyszersmind, hogy Dost Mohamed ellen Afghanistánban segítendi. A Herat melletti csata igen jelentéktelen volt, mind csak puszta játék mélyebben fekvő tervek elpalástolására. Oroszország haderejét a perzsával egyesítette volna, meghez az afghánok is csatlakozván, brit India meg leendett támadva. Ugyan ez időben kellett vala a sepoy ezredeknek fellázadniok. Az Oroszországgal kötött béke s egy angol haderőnek a perzsa öbölbe történt küldetése azonban a körülményeket megváltoztatta. — A Páriába küldött perzsa követ (kétségkívül mély sajnálatára) Angliát és Francziaországot szövetségben találta. — A dolgok ily képeni folyása sehogysem akart a perzsa sahnak tetszeni, s bár csapataink nem a legjobban bántak is vele, tábornoka mégis, az udvar felbátorítására nem szűnt meg hazug híreket terjeszteni a kivívott győzelmekről. Rég idő óta lázitók vonultak keresztül Indián , a delhii királylyal titkos tervek szövettek. Oude királya és minisztere igen is nagy készséggel csatlakoztak hitsorosaikhoz Perzsiában, Delhiben sat." ESTI FOSTA Pest, aug. 25. A dunai fejedelemségek tárgyában Párisba aug. 22 -éig kevés uj tudósítás érkezett. Mindössze anynyit írnak, hogy Stratford de Redcliffe lord vonakszik kormánya parancsának engedelmeskedni, és hogy ahoz előterjesztéseket intézett az általa mutatott veszélyes engedékenység tárgyában. Az „Indépendance" szinte Redcliffe lord időtlen és viszszás tanácsainak hajlandó tulajdonítani azon késedelmet, mely a Porta maga elhatározására