Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)

1857-09-16 / 2298. szám

dálkozhatni, hogy a segédkezeket néhol megvonták. Ha­sonló eseteket az oláh egyházaknál is lehet felmutatni, s nem megy többre a hasonló okból f­eloláhosodott ma­gyarok, mind az elmagyarosodott oláhok száma. E bajon a református státus segíthetne, úgy, ha az egyházi közva­gyonból segítené az elszegényedett egyházakat vagy mó­dokról és eszközökről gondoskodnék jótékony adományo­zók gyűjtése útján fentartani az ily egyházakat. Nincs templom, mely a hallgatók eloláhosodása miatt állana üre­sen. Miért hogy a katholika egyház részéről ily pana­szok nem merültek fel, pedig hasonló eseteket a vidéken lehet felmutatni a róm. katholikusok között ? — Legközelebb a külföldi lapok egy csomó hírt kö­zöltek a külföldön világhírre vergődött magyar művészek­ről. A „Blätter für Musik“ 70-ik számában összeállí­totta őket, azt mondván, hogy az egész világot magyar művészek kezdik elárasztani. De azóta is újabb híreket vettünk, s azért helykímélésből ezúttal sommásan említ­­jük fel. A bécsi német operának legelső tagjai: Csil­lag Róza, Beck, Stéger, Liebhardt Lujza ma­gyarhoniak. A zeneművészetben Liszt, Joachim, Re­ményi, Singer (a három utóbbi hegedűvirtuóz) világ­hírre emelkedtek, Jauzer Mihály Ausztráliában, M­o­­r­e 11 y Kelet-Indiában válnak becsületünkre. K­­­e­­­z­e­r Ferencz gordonkász nemrég Londonban a Beethoven­­csarnokban a Beethoven triója előadásában Schumann Wieck Klárával s Ernsttel annyira kitűnt, hogy az uj­­gorki téli évszakra szerződteték, hogy Lagrange, Frezzo­­lini Vieuxtemps társaságában adand hangversenyeket. S­o­u­p­p­e­r Jenő magyar baritonista végre Manheimban idézett elő nagy tetszést magyar dalaival. La Cinna Oszkár spanyolországi diadalairól tavat olvastunk stb. (Nő világ.) — A lipcsei „Illustrirte Zig“, mely nem rég meghúzta felettünk a halálharangot s oly ostoba rajzokat közölt Pestről, legközelebb ismét fényes jelét adá annak, hogy e lapot mindenki jégre vezetheti s bebizonyitá, mi lelkisme­­retesen jár el olvasói irányában. Utolsó előtti számában ausztriai birodalom vasúthálózatát adja. E térképen az mint a közlekedésnek átadott kész vonalakat jelöltetnek meg a szolnok-váradi, az aradi, a debreczen-miskolczi, tokaji, temesvári vonatok. Megjárja a lipcsei kereskedő, ha a térkép szerint indul el, ha időszámítását erre fek­teti. T. levelezőink igen lekötelezendnek bennünket, ha minden évnegyed végével utána járandnak a vidékükre járatott „111. Ztg“ példányai számának. Hartleben könyv­­kereskedésében ez évnegyedben 30 példánynyal kevesb „111. Zíg“ rendeltetett meg. Nemzeti színház. Tegnapelőtt 14 kén két vígjáték adatott : „Meg akarok halni“ egyfelvonásos új da­rab Kövér Lajostól, s a 40 aranyos jutalmat nyert „Petronella“ Szigligeti­től. Közönség szép szám­mal. Az uj vígjátékról közelebb bővebben. Annyit azon­ban megemlítünk, hogy az elsőben Komlósy Ida szépen és melegen játszott. — Ma, E­g­r­e­s­s­y Gábor javára először adatik: Manfredi, Faenza hercze­ge. Szomorujáték 5 felvo­násban Monti Vincze után fordította S­á­r­o­s­y Gyula. Hivatalos tudósítás. A kecskeméti reform, félgymnasiumban — mely már a múlt évben, a felsőbb rendeletek értelmében telje­sen szervezve, tizenegy rendes és három segédtanárral ellátva kellő sikerrel működött — az 1857 is tanévi recz­­kék, Isten segítségül hivása s az iskolai törvények felol­vasása után, a jövő October hó 1-jén kezdetnek meg. Mit és midőn a t.­ez.­szülők tudomásár­a juttatni szeren­csénk volna, nem mulaszthatjuk el fölemlíteni, miszerint ez intézet részéről a nyilvánosságot föltételező igények­nek elégtételvén, biztos reményünk, sőt tudomásunk sze­rint a nyilvánosság jogát magas kormányunk, még a je­len septemb. legkésőbb October hó folytán felgymnasiu­­munkra is kiterjesztendi. Kecskeméten, sept. 12. 1857. Az igazgatóság. Iskolai figyelmeztetés. A nagykőrösi nyilvános főgymnasium s egyházkerü­leti praeparandia, miké­nt múlt iskola évi programmunk­­ban is jelentve van, folyó év 1-ső octoberén megnyittat­nak, 2-án pedig megkezdetnek a tanítások. September hónap három utolsó napja részint fölvételi, részint javítási vizsgákra fog fordittatni. Kelt Nagy Körösön, 1857. sept. 15. Az igazgatóság. HIVATALOS. Öcs. k. Apostoli Felsége Kassán f. é. sept. 2-án kelt legfelsőbb határozata által K­o­sl­á­r­c­s­i­k István rozsnyói és Farkas Imre székesfehérvári püspököket, a Lipótrend középkeresztjével ditelen­­gedés mellett legkegyelmesebben földisz­teni mél­­tóztatott. Öcs. k. Apostoli Felsége f. é. aug. 28-diki legfelsőbb határozata által P­a 1t­ó Sándor helytar­tósági titkárt helytartósági tanácsossá Magyarország­ban legkegyelmesebben kinevezni méltóztatott. Ő cs. k. A­p­o­s­t­o­l­i Felsége f. é. aug. 13-diki legfelsőbb határozata által dr. D­a­n­k­ó József esz­­tergom megyei áldozárt és a bécsi pazmaneumi col­legium tanulmányi főnökét, a bibliai tanulmány ta­nárává a bécsi főtanodánál legkegyelmesebben ki­nevezni méltóztatott. A cs. k. Apostoli Felsége f. é. sept. 2-diki legfelsőbb kézirata által báró Lusénszky Károly cs. k. kamarást az ausztriai Lipót rend kis kereszt­jével földisziteni és Kr­o­c­z­k­ó János kassai polgár­­mestert császári tanácsos czimével legkegyelmeseb­ben fölruházni méltóztatott. Ö cs. k. Apostoli Felsége Miskolczon sept. 3-án kelt legfelsőbb kabineti irata által Buda­­t­i­n­s­z­k­y György nagyprépostot a beszterczebányai székeskáptalannál, a Lipót rend kis keresztjével; Wohlmuth Lipótot, a sopronyi ágostai hitvallású evangélikus superintendentia administratorát a Fe­­rencz József-rend kis keresztjével; dr. Márkfy Sámuel benedekrendi áldozárt és pesti egyetemi hit­tanárt, valamint burgenbergi lovag Sterbeczky Kamill budai vízivárosi róm. kath. lelkészt, koronás arany érdemkereszttel legkegyelmesebben földiszt­teni méltóztatott. A nagyváradi cs. k. országos pénzügyigazgatósági osz­tály F­r­i­n­t­a Ede III-dik osztályú ideiglenes irodasegé­det végleges minőségben,­­ továbbá Okolicsányi Kálmán hivatali gyakornokot, ideiglenes III. osztályú irodasegéddé kinevezte. LEVELEZÉSEK Marosvásárhely, sept. 9. (Temetési költ­ségeket fedező egyletek. Légtünemény­­tani figyelő állomás. Egy kis helyre­igazítás.) Kettős veszély s keserűség háramlik az elhalálo­zott hátramaradottjaira, midőn ezeknek vagyoni ál­lapota nem elégséges keresztényi módon, tisztessége­sen a drága elhunyt eltakarittatását véghez vinni. Kettős a veszély, ha a különben is szomorú meg sok költséggel járó temetési terheltetéshez a nagy szük­ség is hozzájárul. Mily nagy vigasztalás tehát özve­gyeknek, árváknak és rokonoknak oly erkölcsi inté­zet fönállása, mely őket a temetési költségekre föl­­segíti! Ezen nézetekből indultak ki a marosvásárhe­lyiek, midőn több évvel ezelőtt hol 250 en, hol 300- zan egyletet alakítottak, melynek pénztárába min­­denik tag 24 kr. beiratási díjt s valamely részvényes tag meghatározása esetében 12 krt fizet. A kamatra kiadott ezen összesített pénzből mindenik elhunyt részvényes hátramaradott családja a temetési költ­ségek fedezésére legalább ötven pengő fo­rintot kap. Az egyletnek 1. f. helyi megerősített alapszabályai értelmében ezen összeghez semmi­­nemű hitelezőnek joga nincsen. Ilyen egylet eddig elő­t­t volt Marosvásárhelyen. Most mind az öt e­g­­­­­g­y­é akar olvadni. A helyi ev. ref. kántor Nagy Já­nos ur által szakértőleg kidolgozott kulcs szerint az egylet képes fogna lenni az elhunyt részvényes rész­véttartamához képest több száz pengő forintot is ki­fizetni a hátramaradott családnak. Az e tárgyat il­lető terv jóváhagyás végett a m. minisztériumhoz van fölterjesztve. A bécsi légtüneménytani s időjárati központi igaz­­gatóság még a legközelebb lefolyt tavasz előtt itt volt helyi cs. k. ker. orvos s régiségőr Dr Knöpfler Vilmos úrhoz, várjon lehetne-e Maros-Vásárhelytt egy légtüneménytani figyelő állomást föl­állítani ? Nem tudjuk bizonyossággal, mi történt e tárgyban. Attól tartunk, ha még sokáig késnek, Vá­sárhely elesik ezen állomástól; mint—hallani alkal­munk volt — a segesváriak abban működnek, hogy a kérdéses állomást Seges úr számára megnyerjék. Le­gyen megengedve erre kis észrevételt tehetnünk. Már más alkalommal mondok: a tudomány közös kincs. Azért feltűnő lehetne, ha a sokkal nagyobb magyar és székely föld egyetlen egy ilyen állomást nem nyerne, miután a sokkal kisebb szász földön már kettő is van ; ha pedig ezen harmadikat is Se­gesvárra tennék, a szász földön három fogna lenni, Erdélynek egyéb részeiben pedig egyetlen egy sem. A világért sem a nemzetiség, hanem magának a tudománynak érdekében lenne tehát kívánatos Erdélynek oly pontján is állítni föl oly állomást, a­hol az időjárás némileg szabályosabb, mint a hava­sokhoz közelebb Brassóban, Szebenben és Segesvá­ron. A brassói figyelő állomás észrevételeit a „Kron­­städter Zeitung“­galaszebeni a „Siebenbürger Bote“­­val közli, a segesvári pedig megint a nevezettek kö­zül valamelyikének meg kellene hogy küldje ; ily formán az erdélyi magyar sajtó merőben elesnék e tekintetben. Pedig vannak Maros-Vásárhelyen is, kill an idös&rád­ mutató üveg AllAp&tj a l­­uiciotMxlt­­tét, a szelek irány­át s erejét, a felhők alakját, irá­nyát s mennyiségét, a páranyomatot a nedvességet, a delejes irányt s az újonnan föltalált ozonometert stb. megítélhetik. Segesvári tanár Schuster úr egy hóval ezelőtt sajtó alól kikerült „Erdélyi regék“ czímű munkájában a Görgény Sz. Imrében levő hajdan Rákóczi vár, je­lenleg egyszerű kápolna koszorúzta magánosan álló hegykúp hibásan van téve 4 órányira Szász Régen­­től, mert a bizony alig 3/4 órányira van Szász Ré­­genhez. A t. szerző jórészt a N­y­á­r­á­d mentin fekvő Kis-Görgényt tévesztette össze a Görgény vize most a Görgény Sz. Imrével a melyről a berzenczei család is vette praedicatumát. B­i­e­­­z­ur szintén ez évben megjelent statistikai munkájában Erdély nyomdái névsorozatában hiában keressük a marosvásárhelyi ref. koll. könyvny­omdá­­ját. Miután e pedig valósággal fönáll, t. szerző ur nem fog neheztelni, ha ezen hiánynak második kia­dást is érdemlő jeles munkájábani szives helyreüté­­sére tisztelettel kérjük. F. hó 5-kén nyittatott meg a helyi ev. ref. főta­noda jelen évi tanfolyamzata, mely alkalommal tanár és tanodaigazgató Mentovich Ferencz ur igen je­les beszédet tartott. A farkasok szaporodnak. Gróf Lázár Móricz múlt hó 29-én világos nappal lőtt egyet saját udvarában. A Vásárhelyhez három órányira levő Mező-Gerebe­­nes határa juhait is megdézmálta volt egy farkas­család. Helyi c­sö­kér, biztos Medves József ur ki­­lenczed magával e napokban haj­tó vadászatot rende­zett a hívatlan vendégek ellen. A nyöstény s kölykei nyomába nem lehetett jutni, a kan, — melyhez ha­sonló nagyságút még legöregebb vadászok se láttak eddig elő — csak nyolcz mind torkára forrt lövés után kapitulált. r. 1. cziák az angoloknak Indiábóli kifizetését átaljában kívánnák, — ők azt épen oly kevéssé óhajtják, mint a mily kevéssé vágytak az angol-franczia szövetség végét elérni. A felhozott tényben politikai számítás nem rejlik — az csupa érzelmi ügy. Örülnek rajta, hogy az angol gőg megfenyíttetik, ennyi az egész, de ennyi elég is annak kimutatására, hogy a hagyo­mányos ellenszenv a keleti háborút túlélte.Hogy a fran­czia kormánynak az indiai események valami nagyon kedve ellen volnának, alig feltehető , miután az ő be­folyása Európában azon arányban növekszik a mint Anglia zavarai Ázsiában szaporodnak, és bizonyára nem tartozik a lehetetlenségek közzé — a párisi le­velező véleménye szerint, — hogy a császárt egy napon az ő szövetségese segítségért keresi meg. Ez maga (III. Napóleon) kevéssel a táborba indulása előtt oda nyilatkozott, miszerint ő meg van győződve, hogy az indiai háború legalább is három évig el fog tartani. — A mi katholikus lapjaink — mond a pá­risi levelező — s köztük az „Univers“ legelöl már azon feltételekről beszélnek, melyek alatt Franczia Angliának segítségére mehet. Szerintük Máltát Francziaország, a Gibraltárt pedig Spanyolor­szág részére kell át­engedni, s az utóbbi ezért a b­a­­­leári szigeteket tartozik Francziaországnak adni. Ezen lapok véleménye szerint az ily kikötések által Francziaország nem csak saját érdekében cseleked­nék, hanem a katholikus nemzetek érdekében is, me­lyeknek — úgy mondanak — ezen állam a legidősb testvére. A „Neue Pr. Zig“ szerkesztősége úgy találja, hogy még­is kissé korán van magát így nevetségessé Ennyire még koránt sem jutott Anglia, Olaszország. A Tur­inban megjelenő „Diritto“ tudósítása szerint a nápolyi kormány elhatározta volna „Cagliari“ gőzös kiadatását.­­ A legközelebbi lázadási események vizsgálatá­val foglalkozó vádkamara Genuában, ismét 9 vád­lottat, kik ellen semmi alapos ok nem hozathatott föl, teljesen fölmentett; még néhány szabadonbocsá­­tásnak néznek eléje s úgy hiszik, hogy a nyilvános tárgyalások a még fogságban maradottakra nézve november elején fognak kezdődni, s mintegy 14 napot veendnek igénybe.­­—A Genuában megjelenő „Corriere Mercan­­tile“-nek írják Florenczből f. hó 3-dikáról, hogy a livornoi lázadásra vonatkozó elővizsgálatok már be­­végezték ; 27 személy részint a katonák meggyilko­lásával, részint azoknak megsebesítésével vádolta­­tik; ezeken kívül még mások is, kik felségsértés bűnével vádoltatnak, törvényszék elé fognak állít­tatni. — Az „Italia del Popolo“ bizonyosnak állítja, hogy két nápolyi emigráns Piemontból kiutasíttatott. KÜLFÖLD. Francziaország. A „Neue Preuss. Ztg“ párisi le­velezője sept. 10-ről szóló tudósításában csodálkozik azon, hogy a „Morning Post“, mely csak nem rég azon panaszkodva, hogy az európai sajtó legnagyobb részénél az indiai események felett bizonyos káröröm uralkodik, most egyszerre örvendeni kezd az ellen­kezőn, s különösen a franczia lapok hangján és ma­­guktartásán. A­mi az utóbbiakat illeti, a porosz lap levelezője azt jegyzi meg, hogy a „Morning Post“ e részben világos csalódásban van, mert a „Journal des Débats“ és a „Siécle“ kivételével, nincs franczia lap, mely az angol lapok köszönetét megérdemelni igyekeznek. Bizonyára — úgymond — mindannyian őszintén sajnálják az utálatosságokat, melyek angol nőkön és gyermekeken elkövettettek, de csupán a „Siécle“ és Journal des Débats“ sajnálják Angliát politikai tekintetben. Még a kormánylapok is igen sok kívánni valót hagynak az angol szövetségesnek, míg a királypárti és katholikus lapok Anglia elleni leplezetlen ellenségeskedésbe merülnek el. — Hason­lót lehet mondani a franczia közönségről általáno­san. Megjegyzésre méltó tény — folytatja a leve­lező — hogy Anglia iránti valóságos rokonszenv itt majd sehol sem található. Nem azért, mintha a fran ESTI POSTA. Pest, sept. 15. Az éjszaki és nyugati császár találkozása rovatába ma, sept. 12-ről kelt párisi tudósítások szerint csak két új hírt igtatunk be : egyik az, hogy a porosz ki­rály találkozik ugyan III. Napóleonnal, de csak a stuttgarti találkoozán ntzr. r —, —»»------ -a franczia császár Németországban való időzését egészen oct. 10—12-ig kiterjesztené. — A sept. 12-diki „Moniteur“ nem hivatalos része élén a következő, táviratilag általunk már említett czikket közli : „Az orosz császár tiszteletére ma sept. 11-kén a „Neuve-de-Berri“ utczán 12. sz. alatt lévő kápolná­ban, az összes követségi személyzet, és Párisban tar­tózkodó nagy számú magas állású oroszok jelenlété­ben, hála isteni szolgálat tartatott. Napóleon császár ezen ünnepélyen magát R­o­­­i­n osztály tábor­nok, palotai főhadsegéd által képviseltette. Bou­­genet tábornok ő és. fensége Mathilde Aigne által küldetett oda. Midőn ő felsége ezen küldetéssel a császári ház egyik legjelentékenyebb hivatalnokát bízta meg, a szives viszonzás e bizonyítványával azon figyelemnek akart megfelelni, melyet Sándor császár i. é. aug. 15-dikén iránta mutatott, segédei egyikét a pétervári franczia kápolnába elküldvén a végre, hogy a sz. Napoleon-nap örömére tartott Te­­deumnál jelen legyen. — Tudva van, hogy Persigny gróf Londonban, az Indiában ínségre jutottak számára a császár ne­vében 1000, a császári őrsereg nevében pedig 400 font sterlinget nyújtott át. Persigny ezen paran­csot távirda útján kapta; azonban — mint a kölni apnak írják a sürgöny kibetűzésénél egy szarvas libát követtek el. E helyett: „császári család“ ezt olvasták :­„császári őrsere­g.“ — A „Pays“ sept. 12-diki száma hirdeti­, hogy Moldvában a választások sept. 10-dikén megkezdőd­tek , hogy a választók nagy buzgalmat tanúsítottak, s mindazok, a kik beirvák, a szavazatládánál megje­lentek. A félhivatalos lap sze­nt különösen a papság a „legkielégítőbb“ módon szav­zott. Ezen félhivatalos j­elentésre nem ok nél­kül j­egy­zi m­eg egy belga lap,hogy bajos azon eligazodni. Mikor a moldvai kajmakám a sept. 10-ét először kitűzte, akkor kígyót békát ki­áltottak, hogy az osbornei egyezvény szerint a vá­lasztásokra kitűzendő tizennégy nap a választói laj­stromok revisiójának bevégzésétől számítandó, és hogy a kajmakám nyakra-főre el akarja siettetni a dolgot. Bekövetkezett a moldvai belügyminiszter és hét hivatalfőnök letétele; bekövetkezett az, hogy Vogoridesz herczeg maga hatheti halasztást kért. Erre a lapok jelentették,hogy a Porta 35 napi halasz­tást adott, most pedig egyszerre itt terem a jelentés 10-kéről és senki sem szól ellene, hanem a szavazást még a „Pays“ is kielégítőnek találja. E rejtély meg­fejtésre vár. — Moldvaországban napról napra nagyobb a zűrzavar. Talleyrand közlönyei ugyanazt lob­­bantják az ausztriaiak szemére, a­mivel ezek vádol­ják amazokat, Vogonidesz pedig tehet akármit, az uniopártiak mégis elégedetlenek vele, így az uniopártiaktól Brüsselben létesített „Etoile du Da­nube“ hasábjain, az aug. 28. és 30-dikai jászvásári levelezésekben azt olvassuk, hogy Vogonidesz, de nem várván a fényes kapu részletes sürgönyeit és utasításait, visszavonhatlanul sept. 10-dikére tűzte ki a választásokat s három nap alatt készit­­teté el a választási jegyzékeket. „A visszaélések és törvénytelenségek ismét a legszebben elkez­dődnek!“ így panaszkodik a levelezők egyike, s úgy vélekszik, hogy a hatalmak mintegy szabadság­levelet adtak Vogonidesznek a lelkismeretlen igazgatásra az által, hogy letételét ki nem vívták. Az „Univers“-nek viszont azt írják, hogy Vogoni­desz ötvennapi haladékot kért a választási jegyzé­kek átvizsgálása, s az új választások megindítása végett, mindenre azonban csak 35 napot engedtek neki, úgy, hogy ha valami új zavar közbe nem jő, az ad hoc­ divánokat november elejére egybe lehet hini. Ugyanazon levelező azt is beszéli most, hogy az „E­­toile du Danube“-ben megjelent s­zogoridesz­­től teljesen elferditetteknek állított elhíresült leve­lek koránsem ferditvények, de igazi okmányok, s hogy csak a módot lehet roszalni, a­mint hozzájutot­tak , a leveleket t. i. lopták. — Stambulból sept. 3-dikán írják az „Indep. belge“-nek, hogy a­mit az európai, angolellenes la­pok a fényes kapu lépéseiről az angolok által meg­szállott Perim szigete ügyében mendemondáztak, ab­ban csak azon egy szikrányi igazság van, hogy Al­i G­a­­­i­b pasa, külügyminiszter létekor, ez iránt egy­szerű észrevételt tön S­tratford 1. irányában s et­től kitérő választ kapott. Most azonban — az utolsó vereség folytán Anglia befolyása sülyedőben, T­h­o­u­­venes tekintélye pedig emelkedőben lévén — a török kabinet elszántan készül föllépni Perim szi­gete megszállása ellen, annyival inkább, mivel a a britek oly buzgón folytatják erődítési munkálatai­kat, hogy a sziget végleges megszállása iránt kétség sem lehet.­­ A pápa ő­szentségének f. hó 8-kán történt be­vonulása alkalmával a franczia tábornok, gr. Goyon a díszkocsi mellett lovagolt, miután a Milveo hídig ment ő­szentsége elébe, hol a város előkelőbbjei di­adalívet s a diplomatiai testület és miniszterek szá­mára tribunokat állítottak fel. A rómaiak egy kérel­met készítettek elő átnyujtás végett, de a rendőrség az aláírók közöl többeket rögtön befogatott, s a do­logból semmi sem lett. — F. hó 12-kéig még nem jött semmi újdonság Indiából. A türelmetlen várakozás közepett a „Ti­mes“ jövőt illető kérdésekbe merül, míg a „Daily News“ azzal dicsekszik, hogy Delhi eltörlését a föld színéről először ő javasolta. Egyáltalában az a jel­szó : le az álphilantropokkal. A meetingekben azzal vádolják a kormányt, hogy igen szelídül kormá­nyozta Indiát. A Saturday Review örül, hogy legalább némely illusiókat eloszlatott az ind láza­dás. Ezentúl nem declamálnak többé az indek pol­gári jogairól, nem fecsegnek „ind polgártársaink­ról, s a tortúra alkalmazását sem tartják oly irtóza­tosnak. Bármily természetes — az indiai lázadás részleteinek olvasása után — ezen hangulat, mind­­azáltal múlékonynak kell azt tartanunk. Annál több erkölcsi erőre mutat az a hidegség, melylyel — e hangulat közepett — folyvást ismétli refrainjét a Press, hogy Anglia kezei sem egészen tiszták. Ki­vált az utóbbi 10 évi kormányzást kárhoztatja Dis­raeli közlönye, állítván, hogy Aude bekeblezésé­­vel telt csordultig a keserű pohár. Sept. 13-kán éjjel végre megérkezett a várt tu­dósítás Indiából. — A távirati értesítés így J»----o—** A tengeren­túli postával következő hivatalos tu­dósítások érkeztek : A „Bombay Times“-ból vett tu­dósítások kedvezően hangzanak. Delhiből, múlt hó 27-dikéről jelentik: az osromlás lassan halad előre; erősítések érkeznek; az ostromlovak nem kaptak erősítéseket. R­e­e­d megbetegedett, s W­i­l­s­o­n által helyettesített. Ágra helyőrsége erősen tartja magát. — Haselock a lázadókat m. hó 30-kán meg­verte, s lövegeiket majdnem mind el­vette. Remélte, hogy m. hó 31-kén Lucknowba érend. — Bombayban mohamedán összeesküvés fe­­dezhetett föl. Campbell tábornok erősíté­sekkel megérkezett Calcuttába. Ha a már útban levő csapatok is megérkeznek In­diába , az ind kormány összes hadserege 87,000 euró­paiból fog állani. Londonban sőt egész Angliában folynak az aláírá­sok az Indiában ínségre jutott angolok számára. Lord Dalhousie 500 font sterlinget írt alá. Indiai tu­dósítások szerint, iszonyú a Calcuttába menekült an­golok nyomora. Sok gazdag család jutott végkép koldusbotra, s a dús adakozások alig lesznek ele­gendők csak pillanatnyira megmenteni az özvegye­ket és árvákat az ínségtől. Calcuttában már néhány héttel ez­előtt többre ment 4000 nél a menekültek, száma: Lord C­a­n­n i­n­g 10,000 irt alá, neje 2000-et. — A béke aláírása óta a perzsa kormány a hadse­reget le akarta szállítani, de Kabel és Kandahar helyzete, s azon forrongás, melyet az ind események egész Afghanistanban előidéztek, nem engedik a le­szállítást. E pillanatban még mintegy 100,000 em­berből álló gyalogság áll fegyverben Indiában, a Moniteur de l'armée teherani (jul. 23-ki) tudósítása szerint; a lovasságot 120,000-re tehetni, a­mely lét­számból mindazáltal csak 11,000, többnyire kurd, rendes lovasság. Habár e hadsereg most jobban van szervezve, mint azelőtt volt, a népességre nézve mindazáltal súlyos teher. Kivált a nem rendes lovas­ság fegyelmetlen tömeg, mely elveszi, a­mit talál. A tüzérség és rendes gyalogság fegyelmezett had. A tüzérség négy (1200 főnyi) jól begyakorlott ezredből áll. Fogatuk is jó. Különös része a teve-tüzérség, mely most 6 századot képező egy ezredből áll. Herat odahagyása lehetségessé tenné a hadsereg leszállítá­sát , mert azon csapatok, melyek a serdar vezény­lete alatt állanak, 60 főre mennek, s igen gyakorol­tak, miután két éve, hogy a csatatéren állanak. Az angolok a perzsa öblöt teljesen odahagyták, utolsó csapataik is elmentek Indiába. — Ferrahi és Kandahar afghán­ törzsei közt nagy ingerültség uralkodott. A közelebbi „Gazette“ jelenti lord Robert G­r­o­s­­venor és Macaulay peerségre emeltetését. Ma­­cau­lay Rothley báró lett. Rothley Temple volt lakhelye Thomas Babingtonnak, Leicester megye fő­­sherifjének, Macaulay nagybátyjának anyai részről. Rotheyben született maga történetírónk is 1800-ban. Dr. Livingston afrikai utazónak a napokban adják át azon oklevelet, melyben Glasgow tisztelet­beli polgárának nevezi ki 2,000 font sterlingnyi ajándékkal együtt. Belfastba, a vallásos verekedés színhelyére, az ír alkirály biztosságot küldött tekintélyes haderővel. Mind a protestáns, mind a katholicus pórnép hadi

Next