Pesti Napló, 1857. szeptember (8. évfolyam, 2286-2310. szám)
1857-09-11 / 2294. szám
206-2294. 8-dik évffolyam.PESTI NAPLÓ. Szerkesztési iroda: Egyetem utasa 2-dik szám, 1-ső emelet, Szerkesztő szállása : Uri utcza 3-dik szám. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztőséghez intézendő. Bérmentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak el. Kiadóhivatal: Egyetem-utcza, 2-dik szám, földszint. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadása körülti panaszok, hirdetmények) a kiadóhivatalhoz intézendők. Pesten, házhoz hordva: Évnegyedre . . . . 3 frt p. p. Félévre.................6 frt p. p. Hirdetmények dijáig."petit sorhílom8,orihirdetésnél 4*•kr-I külön lopkr.Magán vita óhanábos petit apr5ptr Előfizetési feltételek: Vidékre, postán Évnegyedre . . . . 4 frt p. p. Félévre.................8 frt p. p. 1857. Péntek, sept. 11. PEST, Sept. 11. 6 cs. kfr. Apostoli Felsége utazása Magyarországban. (A „Budapesti Hirlap“ után.) Miskolcz, sept. 3. Ma reggeli 6 órakor történt a legmagasb elutazás Kassáról. Már korábban egybegyűltek a legmagasb szállás elé a cs. k. főméltóságok, a magasb clerus, nemesség, továbbá az összes polgári és katonai hatóságok, hogy Ő Felségének bucsuhódolatukat tegyék. A város diadalkapujánál a kassai községtanácsi tiszthatóság várakozott a legmagasb elutazásra : legalázatosabb köszöntés után elrobogott a császári kocsi a sorfalat képező ezédek, iskolai ifjúság és községelőljárók közepett Kassa város határából, mint mindig, számos bandériumtól körülrajongva. Szína, Hidasnémeti és Garadnán legalázatosabb hódolat végett a felállított diadalíveknél az ünnepiesen öltözött lakosság volt összegyűlve. Forrón a szántói járásból kiállított uj bandérium várta a legmagasb menetet , szintúgy Szikszón, hol ezenfelül mint Abauj- Tornamegye határállomásán a szikszói és szántói szóig, járások községei voltak összeseregelve, hogy Uralkodójok boldogító láthatásában részesüljenek. így érkezett Ő Felsége Borsodmegye s ezzel a pestbudai közigazgatási terület határára. Egy e helyen felállított izlésteljes diadalkapunál a helytartósági osztályalelnöke. Augusz, a legalázatosbelfogadásra ide sietett országos főtörvényszéki elnök Umlauff, a borsodi megyefőnök Mártonffy helytartótanácsos, a miskolczi szolgabiró s a magus nemesség nagyobb száma várakozott, hogy magukat az alájok tartozott terület határainál jelentsék, részint pedig, hogy itt Ő Felségének hódolatukat tegyék, mialatt Ő Felsége előbb helytartósági alelnök Pochae lovagot s a kassai közigazgatási terület azon főnökeit, kik az Uralkodónak e területen kíséretül szolgáltak, kegyteljes szavakkal legkegyelmesebben elbocsátni méltóztatott. Csakhamar azután Miskolcz város határa fájdalom egy fölöttébb megrendítő, a legkegyelmesebb Fejedelem meleg kedélyére mélyen ható esemény színhelye jön. Az egy Ausztriára nézve nehéz próbáltatás napjaiból kitünően ismeretes cá. k. alezredes szirmabessenyei gróf Szirmay István, mindig lángoló lovasitásától vezéreltetve, hasonlókép lóháton a megye határán megjelent, hogy a Felségét Miskolczig kisérje. Azon pillanatban, a mint egy diadalkapunál a polgármester a Császárt egy legalázatosb beszéddel üdvözlé, s szavait épen végző, gr. Szirmay gutaütést kapva holtan rogyott le lováról, miután a körülte állók még világosan erőteljes „Éljen“-t hallának e lovagiasan őszinte kebelből, mely mindig oly forrón dobogott örökös Ura szent jogaiért. Daczára a minden felől nyújtott gyors segélynek, az elváló hűt lelket többé visszatartani nem lehetett, gróf Szirmay, az általánosan nagyrabecsült derék ember, ki Császárjáért viharos időkben életét, vérét fölajánló, rendíthetlen hűségében, a legmegpróbáltabb utolsó pillanataiban Fejedelmét maga mellett látva. Ennek könyező szemei előtt s mélyen érzett legőszintébb sajnálatától kisérve egy jobb túlvilágba költözött. Alig kell említenünk, mily fájdalmas benyomást ten e megrendítő közbejött esemény legkegyelmesebb Urunkra. Valameddig minden életrehozási kísérletek kimerítve nem voltak, » a szó norű bizonyosság constatirozva nem lett. Ő Felsége a holttestnél állt, mi alatt a legmagasb vonásokban a mély fájdalom fejezé ki magát, melytől a császári kebel áthatva volt. A nagy zavar e pillanatában Ő Felsége személyesen megparancsolni méltóztatott, hogy az elhunyt jószágára Bessenyőre vitessék, és a család a szerencsétlen hitre óvatosan előkészíttessék. Úgyszintén az épen Miskolczon levő unok b. Marokic parancsot kapott, hogy gr. Szirmayt egy vadász-osztálnyi katonai kísérettel s az őt illető tisztelgésekkel ünnepélyesen tétesse sírjába. Bizonyosan senki sem vonandja kétségbe, mily megdöbbent szivves fogadás Felsége alattvalói örömnyilatkozatait e nap folytában, melyeket azonban elutasítani nem lehetett. Miután a Császár magát a megrázó látványtól elszakitá, Ő Felsége az ünnepien diszitett városon át a legmagasb szállásul rendelt megyeházhoz érkezett, mely előtt a magasb nemes-ség és papság nagy számán kívül az összes hatóságik és a tisztikar egybe volt gyűlve ; egy század a 18. vadász-zászlóaljból a katonai zenekarral, képezé a tiszteletőrséget. Tüstént erre következett az egybegyült testületek bemutatása, melyek közt Szabolcsmegye egy hódoló küldöttsége is volt. A nemesség elfogadása alkalmával Öröség e következő szavakat méltóztatott ahhoz intézni : „Még egészen el vagyok telve gyászszal azon fájdalmas veszteség miatt, melyet csak imént szenvedek, midőn leghívebb szolgám önök köréből hirtelen kimúlt, miután ide sietett, hogy Uralkodóját elfogadja.“ A bemutatások bevégzése után Ő Felsége megtekinté a hivatalokat s az Ügyletágakat közelebbi szemlélet alá venni, aztán a fogházakat is szemügyre venni, majd legkegyelmesebben audientiákat adni méltóztatott. Nemes szive Ösztönétől vezéreltetve Ő Felsége még az udvari ebéd előtt, első vezérsegédétől kisérve Szirma-Bessenyőre kocsizott ki, hogy a gyászoló családnak a szenvedett súlyos veszteség fölött vigaszt mondjon. Bizonysága ez a legmagasb benső részvétnek, mely bizonyára járulni fog az elszomorodott Özvegy és az egész család fájdalmának némi enyhítéséhez. Ugyane látogatást ismétlő ejtve Főherczeg Főkormányzó Ura császári Fensége. A legmagasb ebéd után, melyre nagyobb számban voltak különböző rendű személyek meghivatva, egy kis kirándulás következett a négy órányira fekvő Diós-Győr kincstári jószágra, az ottani Vashámorok megtekintése végett. Miskolcz városa számos hódolattárgyai sorából a góth stilben készült, szép látványt nyújtó diadalkapun kívül a város szélén, különösen egy a megyeháztér mellett állított gúlát vélünk megemlítendőnek. Ezek egyike, az edelényi nagy czukorgyár bérlői által állítva, egy csukorgyár megkivántató anyagszerei, összes szerszámai és létező minden alakú terményeiből volt elmésen összeállítva; míg a másik a földmivelés és szántásvetés minden szerszámait állita szem elé; ott óriás czukoraüvegek tornyosultak a nyersanyag szén és katlan fölött; míg itt az eke, a korona csoportosult a vető- és cséplőgép körül. Felségét legmagasb megérkezésekor díszesen egyenruházott bandériumok kisérék, melyek több osztályokat alakítottak. Az ünnepélyek részletesebb rajzát utólagosan adandjuk. Egyelőre megemlítendőnek véljük, hogy Ő Felsége a ma ünnepélyesen megnyitott miskolczvárosi új állandó szinház kilátásban volt meglátogatásáról e szavakkal méltóztatott lemondani : „hogy Ő Felsége azon napon, midőn leghőbb alattvalói egyike lehelé ki lelkét, a színházat meglátogatni nem képes.“ Habár ekkér az új intézet, az előhaladó műveltség ez élő bizonysága, a császári látogatásban remélt legmagasb fölavatástól elesett is, de a lovagias Uralkodó e TUDOMÁNY, IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. A szüret és újbor körüli eljárásom. (Vége.) És hát mit csinálok én a kirostált csutkákkal ? E kérdésre fakad bizonyosan minden takarékos borgazda, aki ezt is sajnálja használat nélkül elhányni, s legfeljebb szemét- vagy trágyahalomra kihordatni. A lebogyózott csutkán igen kevés a haszonvehető anyag, úgy hogy alkalmasint sem sajtolást, sem más kezelést nem igen érdemel. Én azonban, mivel a cseléd és munkásaim számára lőrét, vagyis az olaszok módjára szólván , kis bort, vino piccolot készítek, s erre a hibás fürtöket, alávaló fajú szőlőt, holmi must- és bormaradékot, alját szoktam felhasználni : a kirostált csutkákat is berakatom az ilyen tömegbe, hol is azok az erjedést legalább azon nedvvel segítik elő, mely reájuk a tiprás és rostálás alkalmával tapadt. Egyébiránt az új termés erjedésére naponként növekedő figyelemmel vagyok, nemcsak azon tekintetben, hogy a must a hordó száján ki ne forrjon, vagy azt az emelkedő törköly annyira be ne tömje, hogy a fejlődő szénsavany elillanását megakadályozván, erőszakos kilövést okozzon , hanem leginkább amiatt, hogy az első zajos erjedés csilapulása kezdetét észrevegyem, s a hordónak különben naponkint növekedő ürességét fokozatos töltögetés által lehetőleg elháríthassam, s a külső levegőnek a hordóban minél kevesebb tért s behatást engedjek. Én t. i. azon meggyőződésre jutottam, hogy az úgynevezett zárt erjedés, sajátlagos eljárásom mellett fölösleges. Ennek fő czélja : a külső levegő behatásának meggátlása. Míg a zajos erjedés tart, addig a hordó csekély száján a küllevegő be nem fér, mert a forrás következményei, szénsavany kifejlődése, bamustból buzgó elillanása azt nem engedi. Mikor pedig az erős forrás csillapodni kezd, én azonnal töltögetni, tehát a külső lég hatásának szolgálható tért oly csekélyre szorítani sietek , miszerint az — midőn az erjedés alig észrevehető mozgalma teljes feltöltést enged, és a dugaszlyukat legalább egy darab kővel beboríthatom — utoljára egészen elenyészik. A zárt erjedésre engem még azon előny sem képes reávenni, hogy az elillanó szénsavany vizen általi vezetése, és vélt lekötése következtében a pincze, melyben a must forr , járható marad, s a különben fenyegető megfuladás veszélye elhárittatik. Mert tapasztalásom meggyőzött arról, hogy ha a vizet igen gyakran nem változtatom, a szénsavany hamar saturálja, s aztán ismét a pincze levegőjét fertőzteti meg, vagy helyesebben mondva : a pincze alsó légrétegeiben rakodik le. Ezenkívül az edények, csövek, és egyéb készületek nagyobb szüretnél sok költségbe, bibelődésbe kerülnek , mire szüretkor reá nem ér sem a gazda, sem pedig a cseléd. Nekem a szénsavany veszélyessége ellen egyszerűbb, biztosabb, és olcsóbb szerem van, t. i., a meszes víz. Oltatlan meszet olvasztok fel e végre annyi vízben, hogy a vegyület igen big legyen ; s amint észreveszem, hogy a pincze levegője szénsavany által inficiáltatni kezd, annak alját a készen álló meszes vízzel erősen meglocsoltatom. A mész a szénsavanyt erős vegyrokonság erejénél fogva, tüstént magába szívja, megköti s a levegő megtisztul. A többször érintett töltögetés lassankint csak minden másod, harmadnapra, sőt időjártával egyes hetekre szorítkozik, amint t. i. azt az erjedés állapota megkívánja s megengedi. Csak arra kell ügyelni a borásznak, hogy a bordóba tetemes üres tér ne támadjon , hogy a fent létező törköly a levegővel terjedelmes érintkezésbe ne jöjön , hanem az mindig borral födve, és a hordó szája ha nem is bedugaszolva, legalább betakarva legyen. Az új bor, miután a zajos forrás néhány napig, legfeljebb egy hétig tartott, lassan dolgozni, s az úgynevezett „csendes erjedésit folytatni sokáig meg nem szűnik, annálfogva is , mert a bent levő törköly elég anyagot tartalmaz, miáltal az erjedés, vagyis a cukoranyag fölelemzése megújul, mindaddig, mig abból az új borban valami lappang; vagy mig az eddigi erjedés szülte borszesz annyira nem szaporodott hogy a még netalán benn levő élesztőt végképen eltompítja, semlegesíti és neutralizálja. Ez tarthat két három hónapig is, annál tovább t. i. minél több czukoranyaga és mézgása (proteinnek mondják a vegyészek) volt a mustnak. A csendes forrásnak végét utoljára maga mutatja meg az uj bor, nemcsak nyugalma által, hanem azzal is , hogy tisztulni kezd, s hogy a törköly a hordó fenekére leülepszik. Ekkor az aknát minden veszély nélkül be lehet dugaszolni. Midőn tehát ezen állapotot észrevesszük, midőn az uj bor kristály tisztaságot, úgynevezett tükröt mutat , akkor itt az ideje, hogy a bort először lefejtsük, s a törkölyt, valamint a kézibe vegyült egyéb üledéket és seprőt eltávolítsuk. E munka szokott módon megy végbe : a tiszta bort leeresztjük, csöbörbe és fertályba felfogjuk, s minden tekintetben ép, tiszta hordókba öntjük össze. Kinek nagy hordója van, el ne mulassza az uj bort abba tölteni, hogy amennyire lehet, az egész új termés egyenlővé tétessék. Ez nálam rendszerint január végén, vagy február elején szokott történni, s körülbelül 6 hét lefolyta után következik a második lehúzás, melyet már lefejtési készületemmel, kaucsukcsövekkel és fúvóval hajtok végre ; a harmadszori lehúzás a közelgő új szüret előtt eszközöltetik. Ilyen eljárást alkalmazok én mind a fehér, mind a vörös bornál , mert nincs okom, amiért különbséget tegyek. Fehér uj borom nem marad ugyan némi sárgás szín nélkül, de ez magában annál kevesebbet árt, mivel minden lefejtés után inkább tisztul, s utoljára is a bor világos, szép aranyszínűvé lesz. A vörös pedig épen ezen eljárás mellett kap természetileg annyi festéket, amennyivel bírnia kell, hogy a közkívánságot e részben is kielégítse. Ennyit a bortermelőkkel közlöni most elégségesnek tartván, jelen óhajtásom csak arra szorítkozik , miszerint legyen minden bortermelő tájnak néhány férfia, aki itt leírt és indokolt eljárásomat, legalább a szüret egy részére nézve alkalmazván, kísérletet tegyen, nemcsak abban a tekintetben, hogy mennyire szükséges akár új edényt és készületet szerezni, akár pedig az embereket a gyakorlati fogásokra tanítani és szoktatni, hanem arról is némi világosságot és meggyőződést nyerhessen : vájjon van-e, és micsoda különbség az e módon készített, s az eddigi szokások nyomán csinált bor közt? Távol lévén afféle követeléstől, mely a „jurare in verba magistri“ mondásra emlékeztethetne, bőven meg leszek jutalmazva ,hogy ha ügyfeleim közt többen isérletre méltatják az én rendszeremet, s az eredményről a közönséget velem együtt értesiteni szíveskednek. HAVAS JÓZSEF: gyöngéd és kegyteljes cselekvésmódját mindenki bámulni, méltányolni tudandja! A nemzetközi statistikai congressus. IV. Bécs, sept. 6. A statistikai congressus, mint már első tudósításunkban érintve volt, részint nagy, részint osztályülésekben munkálkodik. A congressus tudományos irányánál fogva, a tárgyalások, sőt az egész congressus tevékenységének súlypontját az osztály ülései képezik, ez van hivatva a világ minden részéről egybegyűlt szakférfiak segélyével megállapítani azon iránypontokat, melyeket a statistikának kutatásaiban követnie kell, hogy adatai hasonneműek , ezért összehasonlításra alkalmasak legyenek. A nagy ülések ellenben a szakülések határozatainak felülvizsgálatára s szentesítésére hivatvák, s e tekintetben, a különbféle államok képviselői itt együtt székelvén, kétségtelenül felette hasznosak s czélszerűek is, mert ezekben nyilvánul a gyülekezet nemzetközi jellege ; mind azáltal a nagygyűlések nem felelnek meg teljesen azon várakozásnak, melyet ily gyülekezet iránt táplálni lehetne, minek egyrészt a két franczia és német nyelven folyó tárgyalások, másrészt azon körülmény is oka, miszerint a szakosztályok indítványai a nagy ülésben oly vegyes gyülekezet elé kerülnek, mely egészben véve alig bírja a tett indítvány egész horderejét azonnal felfogni. Ehhez járul még, hogy nem csekély része azoknak, kik szót emeltek, ily nagygyűléshez mért előadással nem birván, beszédjük gyakran annyira elhangzott, hogy a legjobb helyről is alig lehetett megérteni, s néha csak a másnap megjelenő jegyzőkönyvből tudtuk meg, hogy ez vagy amaz érdemes tag mi érdekeset mondott róla. Ily körülmények között csak helyeselni lehet a gyűlést rendező bizottmány azon eljárását, hogy kis termet választott, nagy teremben s a nyilvánossággal összekötött zajlás közben, még több érdekes kerülte volna ki a hallgatóság figyelmét. A harmadik s negyedik nagy ülés, bár mindegyik három álló óráig tartott, aránylag csak mérsékelt közérdekkel bírt. A harmadik ülésben Lasser belügyminiszteri tanácsos azon indítványa, miszerint tekintettel Wurzbach úr e részbeni érdekes dolgozatára, az irodalom Statistikája a jövendő congressus programmjába felvétessék, az osztályokhoz vélemény- t adás végett utagittatott. Egy másik indítvány azonban, miszerint egy külön német statisticus egylet és folyóirat alapittassék, mint nemzetközi gyülekezet elé nem tartozó tárgy csekély vita folytán megbukott.—Érdekesebbek valának a különböző kormányok képviselői részéről az administrativ statistika állapotáról folytatólag tett jelentések. Különösen Legout úr előadása vonta a gyülekezet figyelmét magára, ki azon intézkedésekről szólt, mik Frankhonban a statistika emelésére az állam részéről tétetnek, s mik annál nagyobb elismerést érdemlők , mert nem egyedül a kormány tájékozásául szolgálnak , hanem évente sajtó útján közzététetvén, a tudósoknak ép úgy mint a nemzet sőt az egész világ közbirtokává válnak. Ily kimutatások részint időszakiak részint nem időszakiak s a közigazgatás, őstermelés, ipar és kereskedés minden ágára kiterjednek s annál több támpontot nyújtanak, minthogy némelyikük egész a nemzeti convent koráig felhat. Mindezen előadásnál érdekesbek azon dolgozatok, mik Francziaországban a büntető és polgári igazságszolgáltatás tárgyában készítetnek s melyek minden, e részben támasztható kivánalmaknak megfelelnek. A Dán- és Svédhonban nemkülönben Baden nagyherczegségben tett munkálatok csekélyebb érdekűek valának. A negyedik nagy ülés tárgyalásai több oldalról nagyérdekűek valának, amennyiben Bajorország és Toscana statistikai intézeteinek ismertetésén kívül, (az utóbbit Zuccagni Orlandini eszközlé) az I. és II. osztály végzései illetőleg indítványai jóváhagyás végett e gyűlés elé terjesztettek. Az első osztály jelentésttevője Helm orvosi tanácsos és Dr J o r r i s által a halálozási statistika ügyében azon indítvány létetett, miszerint 1) minden orvos köteles legyen a gyógyítása alatt állott s meghalt egyének halálának okát meghatározott nevezés szerint bejelenteni. 2) A halottkémlés ott, hol még divatban nincs, hozassék be s ha csak lehet orvosok által állapíttassák meg, vájjon a halál természetes vagy erőszakos volt s mi volt légyen valódi oka. 3) A halottkimutatások egyforma minta s ugyanazon nevezések (nomenclatura) szerint eszközöltessenek, végre 4) minden államban egy külön egészségügyi statistikai hivatal állíttassák, mi nélkül minden egyéb intézkedés sikere illusorius maradand. Az indítvány három első pontja egyhangúlag elfogadtatott, a 4 dik azonban heves vitatkozás után oly tetemes módosítást ért, hogy ilynemű elfogadása, megbukásnak méltán tekintendő. Az I. osztály jelentéstétele után Dr Asher ten jelentést a II. osztály nevében, mely következő indítványokat terjesztett a congresses elé jóváhagyás végett, úgymint a) a programmban foglalt büntetőügyi kimutatások mintát fogadtassanak el, azon csekély módosítással, miszerint azon országokban, hol a bíró meghatározott bizonyítási szabályokhoz van kötve, a bizonyok tárgyában külön táblázat készíttethessék, melyből ki lehessen venni váljon p. o. 1000 elitélt közül hány esetben jön beismerés, hány tanú, hány pedig jelenségek összehatása alapján elitélve? minthogy ezt mind az igazságszolgáltatás menetének mind az illető népség jellemének megítélésére felette érdekes tudni*). — A második indítvány oda terjedő, miszerint az államok megkeressenek aziránt, hogy államaikban a polgárjogi kimutatások számára mintákat készítessenek, hogy azok a jövő congressus elé terjesztethessenek ; azon több részről tett indítványra nézve, miszerint a statistikus congressus munkálatait igazságügyi tekintetből az amerikai államokra is kiterjessze a II. osztály véleményéve s indítványávalön, miszerint, ha a Bécsben létesítendő comitének sikerülene oly erőkre szert tenni, melyek által létesíthető, munkálatait az amerikai különösen az éjszakamerikai államokra is terjessze ki. — Mi valamint az osztályülések jegyzőkönyveinek kinyomása iránti indítvány elfogadtatott. — Az ülés 4 órakor berekesztetett. (Gőzhajózás a Szamoson. Midőn a gőzhajózási közlekedésnek kiterjesztését a Szamosra is sürgetem, nem tagadom, hogy e czél kivitele ellen számos és figyelemre méltó nehézség forog fen, hogy azok részéről, kik a szamosi gőzhajózásnak tán nem barátai, több ellenvetés létethetik. Azonban én megemlékezve azon nehézségekről, melyekkel a tiszai gőzhajózásnak az első időszakban *) így P az olasz tartományokban 5°/o ítéltetik rendszerint beismerés alapján el, a német tartományokban 70 %, a magyar koronához tartozókban pedig 45 - 60 %. TÖRVÉNYKEZÉSI TÁRCZA. Büntetőtörvényszéki tárgyalás. A pestmegyei cs. k. büntetőtörvényszék előtt sept. 2 iks 3-ik napjain tárgyaltatott K. és F. pestvárosi pénztártisztek ügye, kik a pestvárosi adópénztárt 1851-től kezdve több éven át 1854-ig tetemesebb öszszegek elsikkasztása által megkárosították, az első nevezetesen 14,000, a második pedig 17,000 p forintot meghaladó összegig, a nélkül, hogy ezen visszaélés, a pénztárkezelésnél akkor uralkodott rendetlenségben észrevételen volna. — A tárgyalást Daruváry Alajos cs. k. törvényszéki tanácsos ur férfias higgadtsággal s jeles tapintattal vezeté. A vádlottakat Dékány István és Tóth Lőrincz ügyvéd urak védelmezték. — A vádbeli bűntett magok a vádlottak által töredelmesen elismertetvén, a védők szerepe főleg csak az enyhítő körülmények kiemelésére szorítkozott, s a tárgyalások törvénytudományi érdeke nem lehetett; érdekelte az mégis a pesti közönséget azon oldalánál fogva, miszerint a hibás és hanyag kezelésre, mely az említett években ily visszaéléseket lehetségesekké tett, élénken hívta fel a közfigyelmet s rászólást. És épen ez okból látjuk szükségét, hogy a tárgyalás kivonatát közöljük, mert a küzügyek kezelése körül fenforgó hibák, mulasztások s visszaéléseket az ezek meg